Előszó

zt mondják, az öregedés nem egy leányálom. De az idős szü lők gondozása sem az. Látni, ahogy édesanyád kezdi elveA szíteni önállóságát, vagy észrevenni, hogy édesapád gondolkodása már nem a régi, sok szempontból nehéz, és a róluk való gondoskodás felelőssége nem mindennapi stressz forrása. Ha te gondoskodsz a szüleidről, időbeosztásodat valószínűleg már számos időigényes feladat terheli. És úgy tűnik, ezek a feladatok mindenféle bonyolult érzelmet is magukkal hoznak.

Orvoshoz viszed anyukádat, kezeled apukád pénzügyeit, bevásárolsz nekik, s közben elgyászolod az életet, amiben egykor részetek volt. Talán haragszol a családodra, a testvéreidre, sőt akár Istenre is. Lehet, hogy bűntudatod van, mert távol élsz, és kétségek között hozod meg az érdeküket szolgáló döntéseket. Vagy egyszerűen csak kétségbe ejt és maga alá temet ez az új, kéretlen szerep, amibe hirtelen belekerültél. Rengetegen élik meg ezt hasonlóan.

Ha kézbe vetted ezt a könyvet, akkor talán már fel vagy készülve erre a megpróbáltatásra, és szeretnéd megadni szüleidnek a megbecsülést – bármilyen nehéz is.

Mike, a testvérem és Jane, a felesége tudják, miről beszélek. Éveken át gondoskodtak Jane szüleiről, és sok ilyen érzelemmel és nehéz helyzettel megküzdöttek. Jane a legelején eldöntötte, hogy ezt az időszakot nem nehezteléssel, keserűséggel vagy türelmetlenséggel akarja kezelni, hanem irgalommal.

Ha te is ezt szeretnéd, akkor ez a könyv neked szól. Akár most lépsz be ebbe az időszakba, akár a közepén vagy és már elfáradtál, ez a könyv segíteni fog abban, hogy elnyerd (vagy újra visszaszerezd) az isteni perspektívát.

Azt hiszem, velem együtt értékelni fogod, hogy Jane teljesen őszinte az érzéseivel és a küzdelmeivel kapcsolatban. Nem tökéletes gondozó, s ezt készséggel el is ismeri. Mellesleg remélhetőleg tisztában vagy vele: nincs tökéletes gondozó. Egyszerűen csak emberek vannak, mint Jane és Mike, akik rászánták magukat, hogy Isten 2Mózes 20,12-beli parancsa szerint tiszteljék a szüleiket.

De hogyan lehet tisztelni egy olyan szülőt, aki megvádol, hogy megloptad, felforgatja a házadat, és többet vár tőled, mint amenynyit adni tudsz? Jane nemcsak számba veszi ezeket a nehézségeket, hanem bátorít, hogy vidd mindezt az Úr elé és ismerd fel, hogy ehhez a feladathoz létfontosságú az ő kegyelemmel teli szeretete, végtelen ereje és gondviselésének ígérete.

Jane alázattal osztja meg, mit tanult, mikor figyelmen kívül hagyta édesapja hanyatló egészségét. Elmondja, hogyan kellett felülvizsgálnia és Jézusnak átadnia hozzáállását, viselkedését. Hív, hogy vele együtt sírjunk, nevessünk, gyászoljunk, és közösen keressük az Urat, miközben családi életünk folyamatosan változó terepén járunk. Jane-hez hasonlóan talán mi is eljutunk oda, hogy úgy tekintsünk erre az időszakra, mint a Krisztushoz való hasonulás és az Istentől való függés lehetőségére. Végtére is csak az ő kegyelme által tudsz folyamatosan, újra és újra kegyelemmel fordulni szeretteid felé.

Láttam az évek során, ahogy Jane és Mike szívvel és lélekkel odaszánja magát erre a feladatra. Hűségesen, szeretettel szánták oda idejüket, érzelmi támogatásukat és javaikat, hogy Jane szüleinek megadják a gyengéd és áldozatos tiszteletet. Ez a házaspár napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre fizette a számlákat, készítette az ételeket, bátorított szeretettel, ült az orvosi várótermekben, és szállította ide-oda a járókeretet és a tolókocsit.

Mindezt azért mondom el, hogy tudd: Jane ott volt, ahol most te vagy. Úgyhogy gyere, ülj le mellé, mint egy megértő barát mellé. Biztos vagyok benne, hogy úgy fogsz felállni, mint akinek megújult cél lebeg a szeme előtt, felfrissült a lelke, és gyakorlati segítséget kapott ahhoz, hogy öregedő szüleit megbecsülje.

Jim Daly

a Focus on the Family (Fókuszban a család) elnöke