Bern 1954 – a csoda, amely már 60 éve tart

A CSODA, AMELY 60 ÉVE TART

A NÉMET FONDORLAT

Magyarország az eddigi 19 labdarúgó világbajnokság során két ezüstjével a csehekkel holtversenyben a 10. legeredményesebb ország az éremtáblázat szerint.

Csapatunk 9-szer volt ott a végküzdelemben, de sajnos legutóbb csak 28 (!) éve, 1986-ban jutottunk túl a selejtezőkön. Az 1938-ban szerzett ezüstöt 1954-ben – amit egyszerre tartunk legnagyobb diadalunknak és kudarcunknak – tudtuk megismételni. Ez utóbbi világbajnokságról felemásak az emlékeink, hiszen a 21. századi magyar labdarúgás számára elképzelhetetlen sikerként értelmezhető világbajnoki ezüstérem az akkori Aranycsapatunk számára „tragédiát” jelentett. Ötrészes összeállításunkban erre a 60 évvel ezelőtti eseményre emlékezünk. Segítségünkre volt, hogy áprilisban részt vehettünk a svájci Interlaken Tourismus által szervezett többnapos jubileumi rendezvényen, amely persze elsősorban Németország „berni csodájáról” szólt.

A jubileumi találkozó két főszereplője: Horst Eckel és Buzánszky Jenő

SÉTAÚT A SPIEZI TÓPARTON A háború után a visszalépések miatt kicsit kaotikus 1950-es brazíliai labdarúgó világbajnokság után 1954-re európai helyszínt keresve a semleges Svájc tűnt a legjobb választásnak.

Az ötödik foci vébé toronymagasan legnagyobb esélyese a négy éve veretlen magyar Aranycsapat volt, amely két vébével korábban ezüstérmes lett, de most a világ a nevéhez méltó érmet várt szereplésétől.

A városkát körülveszi a két meseszép tó: a Brienzersee és a Thunersee. Mintegy 560 méterre a tengerszint felett a klíma szinte mediterrán, pálmafák, szőlőültetvények.

Az Alpok leghosszabb drótkötélpályáján a Schilthorn csúcsára juthatunk, ahonnan a körbe forgó Piz Gloria étteremből közelről szemlélhetjük a hatalmas hegyeket, s ahol annak idején James Bond az Őfelsége szolgálatában című filmben akrobata mutatványokat

Interlaken régió Svájc egyik legvonzóbb turisztikai célpontja. Ez az üdülőkörzet par excellence Svájc, azaz az ország a maga jellemzőinek teljességében. Innen egyszerre megcsodálható a három nyáron is hófödte hegyóriás: az Eiger (3970), a Mönch (4107) és a Jungfrau (4158).

produkált akciói során.

Nem véletlen, hogy a főként Bernben és Bázelban pályára lépő német válogatott ebben az üdülőkörzetben kereste szálláshelyét, s találta meg Spiezben. A rendkívül alapos és mindenre felkészülő 2

német szövetségi kapitány, Sepp Herberger már egy évvel a világbajnokság előtt kinézte magának a csendes, csodálatos fekvésű Belvedere szállodát. A spiezi tóparti sétánynak (2014 tavaszán emlékúttá avatták) fontos szerepe volt Herberger tervében. A meccsek előtt rendre itt sétáltatta játékosait, akik közül egyet mindig maga mellé hívott, s négyszemközt részletesen megbeszélte vele a taktikát. A sétaúton most áprilisban „idegenvezetést és történelmi emlékezést” vállaló Markus Schneider, a Belvedere Hotel igazgatója egy számunkra figyelemre méltó történetet is előadott az újságíróknak.

A németek ugye itt szálltak meg a Belvederében, a világbajnoki címvédő (1950) Uruguay pedig a közeli Hilterfingenben a Bellevouban. Megfelelő stadion híján mindkét csapat a félórás autóútra lévő FC Thun pályáján gyakorolhatott, ám szigorúan alkalmazkodniuk kellett egymáshoz. A német válogatottnak a vébé előkészületei során is segédkező, akkor már Svájcban, a berni Young Boysnál edzősködő Albert Sing thuni kapcsolatai révén mindenféle trükköt bevetett, hogy áramszünetek, váratlan meghibásodások, defektek miatt Uruguay válogatottja sorozatosan akadályoztatva legyen. Így „valahogy” a németek mindig akkor tudtak edzeni, amikor éppen Herberger jónak látta, a címvédő uruk pedig legfeljebb tiltakoztak, szentségeltek.

Közismertek a már hat évtizede ismételt részletek, s még mielőtt Zászlócsere a döntő előtt: Fritz Walter és Puskás Ferenc, középen az angol ezekbe próbálnánk belefeledkezni, idézzük Horst Eckelt. A 60. bíró: William Ling (Fotó: „Museum der Weltmeisterschaft 1954“) évfordulóra a világbajnok csapatból egyetlenként Svájcba érkező „Hivatkozhatnak itt az angol bírókra, a csúszós talajhoz jobban játékos mosolyogva, de nagyon határozottan válaszolt az interjúnk alkalmazkodó cipőnkre, a doppingra, bármilyen körülményre, 1954. során feltett szemtelenkedő kérdésemre: július 4-én mi mindent megtettünk a sikerért, és Németország megérdemelte a 3-2-es győzelmet!”

3

A SÉTAÚT SZELLEME

BELVEDERE SZÁLLÓ Miért is ápolja az 1954-es világbajnoki napok emlékét még 60 év elmúltával is a spiezi Belvedere Szálló? A kérdésre Markus Schneider, a jelenlegi igazgató egy történetet mondott el, s rábízta a hallgatóságra: talán megértik, milyen marketing-szempontja lehet a futballsztárok jelenlétének.

Mint meséli, járt errefelé a néhány évtizede a világ legjobb futballistájának tartott argentin Maradona is. Betért az egyik interlakeni ajándékboltba, unokaöccsének keresett valami szuvenírt, így hosszasan nézelődött.

5

A Belvedere szálló egykoron (Fotó: Interlaken Tourismus)

Az elárusítónak ugyan feltűnt, hogy egyre több ember gyülekezik a bolt előtt, s izgatottan befelé mutogatnak, ám ezzel mit sem törődve pontban 18.30-kor jelezte az „isteni Diegonak”: záróra van, hagyja el a helyiséget. Az argentin sztár szó nélkül kiballagott. Itt vége is van a történetnek, de az igazgató hozzátette a tanulságot: „talán nem is kell beszélnem a marketingről, az eladói rátermettségről, de tény: ez a bolt már évek óta tönkrement, ma már egy másik működik a helyén”.

Schneider úr egyébként a 60. évfordulós megemlékezés ötletgazdája, s mint megtudtuk, tíz éve a még kerekebb jubileum alkalmával vendégek sokasága érkezett Spiezbe csak azért, hogy a „Berni csoda hőseinek” szálláshelyén tölthessen el néhány napot.

A Rahn-fivérek büszkék édesapjukra

Valóban tündéri kis városka Spiez! A vonatról leszállva már káprázik a szemünk: Európa egyik legszebb öblében, a völgyben elénk táruló tóparti település látványa azonnal jó kedvre derít. A mediterrán szőlőhegyek között egy kastély és egy 11. századi román templom látszik.

Hajók haladnak a Thunerseen, szikrázó ragyogás az egész völgy.

A Hotel Belvedere ma

Michael Herberger nemrég Fradi-meccsen járt

6

Sepp Herberger, a németek kapitánya a százéves part menti sétaútnak és magának, Spieznek is nagy jelentőséget tulajdonított a végső diadal kivívásában. Mint később állította: ezen az úton alakította ki a végső taktikát, itt forrott egybe a társaság, s itt erősödött meg az „egy mindenkiért, mindenki egyért szellem”, aminek döntő jelentősége volt az aranyérem megszerzésében. A sétautat egyébként ez év tavaszán felújították, és olyan táblákkal, padokkal látták el, amelyek a németek 1954-es dicsőségéről zengnek. A Belvedere Hotel minden szempontból ideális volt a németek számára, mivel izolálta a csapatot a világbajnokság forgatagától. Érdekes egyébként, hogy a szálló padlástéri, legkevésbé favorizált 301-es szobája 1954-ben Horst Eckelnek és Így ünnepeltek a Belvederében a németek (Fotó: „Museum der Weltmeisterschaft 1954“)

7

Hans Schäfernek jutott, s ma pusztán ez a két játékos van életben a világbajnoki döntő összes német résztvevője közül. Miként a magyaroknál Buzánszky Jenő és Grosics Gyula. Sőt az is azonos, hogy mind a németeknél, mind a magyaroknál csak egyikük tudott ott lenni a 60. évfordulón, mert sem Schäfer, sem Grosics egészségi állapota nem engedte a hosszú utazást.

Az egykori játékosok közül sokakat feleségük képviselt, a döntőben két gólt szerző Helmut Rahnnak pedig két fia jött el a jubileumi eseményre. Az ifjabbik Helmut és Klaus először vettek részt ilyen találkozón, s mint beszélgetésünk során megerősítették, nagyon büszkék édesapjukra, aki egy gólt előkészített és kettőt rúgott a

fináléban, tehát döntő érdemeket szerzett a világbajnoki cím megszerzésében. „Olyan siker volt az, mintha idén Németország Brazília ellen játszana a világbajnoki döntőben, és 0-2-ről fordítanánk…” – mondta Helmut.

Az 1977-ben elhunyt szövetségi kapitány Sepp Herbergert legközelebbi élő rokona, dédunokaöccse képviselte. Michael Herberger ma is kuratóriumi tagja a Herberger Alapítványnak. A futball is érdekli, de mai magyar labdarúgót csak némi segédlettel tudott megnevezni. Utóbb udvariasan már rálicitált: Szalai Ádámon kívül még több magyar kellene a Bundesligába. Egy focifanatikus barátját sokszor elkíséri európai országokba, ahol semmi mást nem csinálnak, csak megnéznek egy-egy meccset. Így járt már Michael Pesten is, és egy Fradi-Siófok találkozót nézett meg néhány éve. Túl sok mindenre nem emlékezett a meccsből, de annál inkább egy 60 év után a rangos vendégek, elől a világbajnokok feleségei

8

másik budapesti útjáról: 2011-ben zenekarával (Söhne Mannheims) nagy sikert aratott az óbudai Sziget fesztiválon is.

Mint kérdésünkre válaszolva elmondta, dédnagybátyja messze megelőzte korát. Taktikailag olyan szinten készült fel az ellenfél játékosaiból, s ezt olyan szuggesztív módon adta át meccs előtti sétáik során saját futballistáinak, hogy mindennek lehetett jelentősége a világbajnoki cím megszerzésében. Több más beszélgető par tnerem is megfogalmazta: Herberger a selejtezőcsoportban, miután tartalékos csapata 8-3-ra kikapott a magyaroktól, többször is hangoztatta: „most nekünk a döntőig kell eljutni, a magyarok ellen nincs értelme felőrölni az energiánkat.

Majd, ha újra találkozunk, az már egy másik mérkőzés lesz…”

(Sajnos, a próféta szólt belőle…)

A SOLOTHURNI CSODA

André Miserez bemutatja a solothurni stadion lelátóját

IMÁDTÁK A MAGYAR CSAPATOT A zürichi reptérről útban Spiez felé megálltunk néhány órára Solothurnnál emlékezni, ahol 60 éve a finálét elvesztő magyar csapat heteken át lakott a Hotel Kronéban. Mint kiderült: még ma is nagy szeretettel emlékeznek a vasfüggöny mögül érkező zseniális futballistáinkra.

Solothurn kantonszékhely 16 ezer lakosával az egyik legszebb barokk város Svájcban. Mindössze 35 km-re fekszik Berntől, s rapszodikus fejlődését éppen a fővárossal való rivalizálásának köszönhette. Terjeszkedésének gátjai Bern birtokai voltak. Már a római korban is település állt itt az Aare két partján, a 11. században pedig többször is a német-római császárság országgyűlésének a helyszíne. 1218-ban Solothurn és Bern is szabad birodalmi város státuszt kapott II. Frigyes német-római császártól.

10

A solothurni főtér a csillagászati órával

A reformáció megosztotta a lakosságot, de végül Solothurn – szemben a térség más fontos településével – katolikus maradt. A 16-18. században a városban rendezkedett be a francia követség, s ezért is nevezik ma is a „követek városának”. Katolikus voltának köszönhette, hogy – miután a reformátorok nem engedték településeiken a zsoldosok toborzását, Solothurn a zsoldosok városa is volt, hiszen lakói jelentős számban éltek zsoldjukból.

Talán a történelem e fenti részleteinek is van szerepe abban, hogy az 1954-es világbajnokság idején a Hotel Kronéban megszálló világverő magyar válogatottat a helyiek a szívükbe Hidegkuti elől kifutva ment a német kapus, Turek a fináléban (Fotó: „Museum der Weltmeisterschaft 1954“)

11

zárták, s a lakosság a németek elleni döntőn is a mi csapatunknak szurkolt. Markus Schneider, a németeket elszállásoló Belvedere mai igazgatója persze így fogalmazott: „a solothurniak nagyon szerették volna, ha utóbb elmondhatják: a világbajnok lakott náluk”.

Két helyi beszélgetőpartnerem is arról biztosított, hogy Solothurn városban imádták a magyar csapatot. Az 1954-ben 22 esztendős André Miserez rendszeresen ott volt az Aranycsapat edzésein, s árgus szemekkel figyelte a csodát, ahogy Puskásék a labdával bántak.

Solothurn „szent” szerencseszáma a 11-es, s a helyiek azt szerették volna, ha a magyar 11 is bevonul városuk történelmébe. Merthogy a barokk településen éppen 11 a templomok, a kápolnák, a bástyák, a szökőkutak, a terek száma, és a Szent Ursus székesegyháznak is 11 oltára, 11 harangja van, háromszor 11 lépcsőn lehet felérni a kapuhoz.

Sőt van egy solothurni óra, amely 12 helyett csak 11 órát mutat.

Káprázatos volt, ahogy az edzéseken a szédületes tempóban egymás után belőtt szögleteknél Grosics szinte extázisban vetődött ki a labdákra, majd néha a kapufa mögé helyezett 4711-es kölnisüvegből felfrissítette az arcát, hogy ismét teljes összpontosítással kapcsolódhasson be az akciókba – mesélte

Ide rúgta Puskás bombái 75 százalékát

12

tovább Miserez úr. – Puskás pedig felszereltetett egy szalagot a kapufákra, a bal felső sarokban a csúcstól fél méterre a fölső lécen is és a balkapufán is rögzítve. Aztán a 16-oson kívülről el kezdett bombázgatni, s a nézők ámulatára a labdák legalább 75 százaléka ezen a kis területen, a vinkliben kötött ki. Miserez úr ma is a solothurni klub egyik vezetője, s a stadiont is megmutatta, ahol edzőmeccsen 17-1-re nyert az Aranycsapat a főleg fiataljait szerepeltető FC Solothurn ellen. Beállt a kapuba, ahová annak idején Puskás felerősíttette a szalagot, megmutatta azt (az azóta persze már felújított) pár négyzetméteres „falusi” öltözőt, ahol a világ legjobb csapata a legtermészetesebb módon vette fel a szerelését.

Másik interjúalanyunk, Herbert Kully 14 éves volt a világbajnokság idején. A Hotel Kronéról – most 60 év elteltével – érdekes történetet mesélt Kully úr: a világbajnoki szálláshely után kutatva korábban Sepp Herberger, a németek kapitánya is járt Solothurnban, mert a Berntől egy félórányira lévő csendesnek tűnő kisvárost ők is kinézték szálláshelynek. Ám egy ott töltött éjszaka után a németek mágusa nem találta megfelelőnek a szállodát, mert a szomszédban lévő templomok negyedóránként megszólaló harangjai olyan zajt csaptak, amit nem tartott megfelelőnek a nyugodt felkészüléshez. S talán arról is tudott, hogy a vébé idején egy népzenei fesztivált is rendeztek Solothurnban... Ő pedig egy izolált, a világ zajától távol eső szállodát keresett (és talált meg Spiezben).

Herbert Kully életének szép emléke ez a néhány hét. Amikor fejből tudta a gólkirály Kocsis, az őrnagy Puskás és a többi klasszis nevét. Mint mondja, ma is szereti a futballt, s bár meglehet, hogy a magyar csapatvezetők nem jól döntöttek, amikor ebbe a zajos hotelbe költöztették csapatukat, a kisváros és az ő életében egy csoda volt az a néhány hét, amit náluk töltöttek a magyar futballisták. Akik – bár vébédöntőt veszítettek Bernben – ezzel együtt a világ akkori legjobb labdarúgói maradtak.

A Hotel Kronét most éppen felújítják

A városi fegyvermúzeum

Herbert Kully is a magyarokért szorított

13

A WANKDORF NEM HOZ NEKÜNK SZERENCSÉT

Buzánszky és Eckel összjátéka 60 évvel a döntő után A kellemesen nyugalmas svájci főváros szépen megőrzött középkori óvárosában magas homokkő épületek szegélyezik az úttestet. Árkádsorán, amely a várost 6 km hosszan szövi át, kényelmesen vásárolgathatunk – fedett helyen, mégis „plázamentesen”. A város további top látnivalói: az Albert Einstein-ház, valamint a Paul Klee Központ.

Számunkra Bern fontos helyszínei közé tartozik az 1925-ben létesített Wankdorf-stadion, amelyet már 1954-re, a vébére is újjáépítettek, de ötven évvel később már a Stade de Suisse áll a helyén. Hiszen 2001-ben a stadiont lebontották, s ugyanott újat építettek. A búcsúmeccsen ott volt az 1954-es német csapatkapitány, Fritz Walter és a magyar kapus, Grosics Gyula is,

hiszen az általuk vívott világbajnoki döntő volt a Wankdorf legrangosabb és legemlékezetesebb mérkőzése.

A 60 éves jubileumi találkozó egyik legérdekesebb pillanatai voltak, amikor a 89 éves Buzánszky Jenő és a 82 esztendős Horst Eckel a pálya egyik szegletében passzolgatni kezdett. 29 és 22 évesen ugyanitt küzdöttek a világbajnoki címért. Jenő bácsi inkább külsővel emelgette a lasztit, Horst Eckel pedig belsővel, keményebben lőtte a passzokat. Közben persze ment a szöveg, a színpadias mutogatás, ha egyikük nem pontosan adta a labdát, hibáztatni lehetett a másikat, hogy már nem is képes megmozdulni érte. Újságírók hada figyelte az összjátékot, a fényképészek lesifotós módjára várták az esetleges rontást.

15

Kint, az új stadion előtt a parkban felállított régi Wankdorf-stadion óránál aztán csoportképre állt össze a társaság: az egykori döntő két résztvevője, a német játékosok feleségei, családtagjai, szakértők, rendezők, újságírók. Tíz éve, az ötvenedik évfordulóra persze még többen el tudtak jönni, s akkor, a még kerekebb jubileum idején Németországban divat lett még a harmadik generáció körében is idejönni nyaralni, és a spiezi Belvederében megszállni.

A német sajtó számára a világbajnok Horst Eckel volt a sztár

A „Nyugati torony” a döntő kezdésekor

Padok az egykori Wankdorfból Fotó: „Museum der Weltmeisterschaft 1954“

S ha még a Wankdorf-emlékeink között lapozgatunk, a sok további derby közül itt játszották például 1961-ben azt a Bajnokcsapatok Európa Kupája-döntőt, amelyben mindkét csapatban volt magyar érdekeltség. A 3-2-re nyerő portugál Benfica mestere Guttmann Béla volt, míg a vesztes Barcelonában három magyar támadó is szerepelt. Az 1954-es világbajnokságon 11 góllal vébégólkirály Kocsis Sándor mellett a vébédöntőt szintén játszó Czibor Zoltán is betalált, de pályán volt a spanyoloknál Kubala László is.

2008-ból e sorok írójának is van emléke az a k k o r m á r S t a d e d e S u i s s e Wa n k d o r f stadionból, sajnos ez is egy magyar vereséget jelentett. Ráadásul megint csúszós volt a pálya, és az agyonlocsolt műfű nem kedvezett a DVSC-nek, s bár megint vezettünk a Wankdorfban, ám végül 1-4 lett a vége, sőt a budapesti visszavágón is a berniek győztek az UEFA-kupa 2. selejtező fordulójában.

16

5

KÖZEL A VILÁG TETEJÉHEZ

Fritz Walter a világbajnoki serleggel (Fotó: „Museum der Weltmeisterschaft 1954“)

JUNGFRAU Végigbeszélgettük az egész repülőutat Zürichtől hazáig. Volt élmény, temérdek! Az 1954-es focivébé szereplőinek a 60. é v f o rd u l ó r a n é g y n a p o s ö s s z e j ö v e t e l t s z e r v e z e t t a z Interlaken Tourismus, és nagyon gazdag volt a program. Már Pest felett köröz a gép. Buzánszky Jenő messzire kémleli a látóhatárt, még talán dorogi házát is látni véli a homályban.

Aztán lassan földet érünk.

Fent voltunk a magasban. Nemcsak a repülővel, de előtte még ott Svájcban, Interlakenben Európa legmagasabban fekvő vasútállomására utazhattunk. A Jungfraujoch a hegy belsejében lévő fogaskerekű végállomása. A 9,3 km hosszú vonalon van 25 százalékos emelkedés is. „Top of Europe” – így reklámozza magát, s amikor célhoz érünk, 3454 méteres magasságból csodálhattuk a hófedte világot.

18

1954-ben futballistáink is ott voltak a világ tetejének közelében, a vébé toronymagasan elsőszámú esélyesének számítottak.

Buzánszky Jenő, a legendás magyar aranycsapat jobbhátvédje egyike a döntőben pályára lépő csapat két életben lévő játékosunknak. S mivel Grosics Gyula egészségi állapota nem tette lehetővé, egyedül ő képviselte most a 60. évfordulón a hajdani magyar válogatottat. Jó kedélyével, vicces „beköpéseivel” ő lett a társaság közepe, ahol csak megjelent. Belehallgatva egy csinos német újságírónő vele készített interjújába, elismeréssel nyugtáztam, mennyire kész riposztozni a támadó élű kérdésekre is.

Morlock 2-1-re szépít a 11. percben (Fotó: „Museum der Weltmeisterschaft 1954“)

19

„Önök a világ legjobb csapata voltak 1954-ben. Mekkora tragédia volt azt átélni, hogy éppen a legfontosabb meccsükön szenvednek vereséget?” – hangzott a kérdés, ám a májusban 89. születésnapját ünneplő Buzánszky válasza imponáló volt: „Egy élsportolónak mindig fel kell arra készülni, hogy esélyesként is vereséget szenvedhet. Különösen fájó ez, ha a világbajnoki döntőben történik. Ám nekünk tartást adott, hogy két évvel korábban már olimpiai bajnokok lettünk, rá egy évre pedig világtörténelmet írtunk, amikor a verhetetlen angol válogatottat Londonban 6-3-ra, Pesten 7-1-re léptük le!

Horst Eckel szembenéz 60 évvel ezelőtti önmagával

20

”Nem volt kétséges persze számunkra, hogy ennek a rendezvénynek a „berni csodatévő” német válogatott a főszereplője. Itt ők írták a történelmet, és ez volt az a győzelem, amely a 2003-as „A berni csoda” című film rendezője szerint az ünneplő Németországnak „biztató felszabadultságot hozott a Harmadik Birodalom sötét évei után”. A mieinkhez hasonlóan ezen az eseményen ők is egyetlen játékossal, Horst Eckellel (82) képviseltették magukat, aki hatvan éve a német csapat „Benjáminjának” számított. A mindig mosolygó hátvéd elismeréssel szólt a magyarokról. „A világ legjobb csapata volt. Ezt kellett

Támad a magyar csapat (Fotó: „Museum der Weltmeisterschaft 1954“)

21

nekünk ezen a napon megverni.” Eckel azt is világossá teszi számomra: a mágusnak nagyon sokat köszönhetnek. Mert az aduász a német kapitány, Sepp Herberger volt.

Fantasztikus, hogy még mindig tartanak ezek a visszaemlékezések. Örömteli érzés, hogy helyenként gyilkos módon egymást ugratva, viccelődve, igazi jó barátként találkoznak az egykori ellenfelek. S mint azt nekünk a szintén jelen lévő Nagy István, Magyarország berni nagykövete megjegyezte: „Óriási erő van ezekben az összejövetelekben. Mi pedig még mindig nem fogtuk fel igazán, hogy az

Aranycsapatunk által ránk hagyományozott örökségből érdemes építkeznünk, s ezt a kincset hasznosítanunk kellene a turisztikában, a Magyarország és Svájc vagy Németország közötti nemzetközi kapcsolatokban. Ez 60 éve magától működne, s mi egy fabatkát nem tettünk érte! Pedig ebben a történetben – láthattuk ezt a négynapos megemlékezés során – még mindig rengeteg lehetőség van. Nem lenne szabad kihagyni ezeket a ziccereket sem, hiszen profitálni kellene abból a csodából nekünk is, ami már 60 éve tart!”

További információk: www.stadedesuisse.ch www.WM-1954.de www.deutsches-fussballmuseum.de www.myswitzerland.com www.swiss.com www.swisstravelsystem.com www.interlaken.ch www.spiez.ch, www.belvedere-spiez.ch www.Berninfo.com www.jungfrau.ch www.solothurnservices.ch, www.solothurn-city.ch

Német beadás 2-2-es állásnál (Fotó: „Museum der Weltmeisterschaft 1954“)

22