Izrael by KINYOCOM

IZRAELI KALAND  MARCELLUS MIHÁLLYAL

UTAZÁS IZRAELBE 2013. március 25-én eddigi életem egyik nagyon vágyott álma valósult meg: Izrael földjére tehettem a lábam. Ez a csoda önmagában sem kisméretű, hát még ha az íróember azért tehet látogatást ezen a misztikus vidéken, hogy abból egy könyvet írjon! Igen, valójában tanulmányúton jártam a Szentföldön, vagy ahogy a zsidó ember mondja: Haaretzben.

A tel-avivi Ben Gurion reptérre érve már izzadság csurgott a zakóm alatt a melegtől

ÉRKEZÉS A Drory tel-avivi magyar könyvtár (és kiadó) vezetője, Nagy Gabi lehetővé tette, hogy párommal eljussunk a leendő könyvem helyszíneire, hogy hitelesebben írhassam meg a zsidó háború végeseményeit. Így aztán a télies március végi Budapestről indulva igazán kellemes volt a 26 fokos Tel-Avivban leszállni és beszívni az egzotikus virágok illatát, vagy gyönyörködni a pálmákban és azonnal rövidnadrágot húzni. Persze, ennél sokkal nagyobb formátumú élmények értek abban a tíz napban, amelyet e képek segítségével próbálok illusztrálni és elmesélni. 2

CAESAREA Mint írónak és a római kor szerelmesének, fontos volt látnom e város falait, romjait, ezért Gabiék az első túrát ide szervezték nekünk. Caesarea valójában a római időkben a tartomány központja volt, noha Jeruzsálem jelentette mindig is Júdea szívét. Ám a helytartók nem igazán szerették e várost, hiszen a benne lakók folytonosan forrongtak a megszállók ellen, ami nyilvánvalóan természetes dolog egy szabadságszerető néptől. Így aztán a helytartó vagy a katonaság csak az ünnepekre ment fel, hogy biztosítsa a rendet. Ezért ez a tengerparti város, ami mintegy ötven kilométerre északra van Tel-Avivtól, igazi római település lehetett. A Hippodrom, ami egészen a víz mellett épült, vagy az Amfiteátrum, ami szinte teljesen ép állapotban maradt fel, mindenesetre ezt mutatja.

A caesareai ókori színház egyik bejárata

A bámulatos caesareai Amphiteatrum közel a tengervízhez egészen ép állapotban maradt fenn. A lenti képen lévő oszlopsor a helytartói palota helyét jelöli, amelynek egy része egészen a tengerre is benyúlt.    Maga Pilatus is itt lakhatott, ahogyan a római hatalom többi képviselője is. Különös érzés e romok között járkálni. A múlt misztikus lehelete érződik a köveken és tényleg csak egy kis képzelzerő szükségeltetik ahhoz, hogy magunkban feltámasszuk a múltat. Amikor ott ücsörgök egy faldarabon, én is éppen erre igyekszem.

Ha azt a szót hallod, hogy "Izrael", vagy "Szentföld", bizonyára elsőként a hagyományok és a régmúlt korok történelme jut az eszedbe. Mózes, a sivatag, a Nagytemplom, vagy a haszidok, az ortodox júdeai hit képviselői a maguk sajátos ruháiban. Nem is gondolnád, hogy Izraelnek van egy igen korszerű arca is, ami feledteti a múltat. Ennek legkézzelfoghatóbb példája Tel-Aviv, Izrael második legnagyobb városa, noha nem igazán érzel tolongást az utcákon, hiszen valójában a tulajdonképpeni belső területeket alig 400 000-en lakják, viszont nagy az agglomeráció. Ráadásul hozzá kell adnunk a turisták tömegét is, amely minden évszakban látogatja ezt a kellemes, bár nyáron talán forró és párás éghajlatú területet.

TEL-AVIV

AZRIELI-KÖZPONT Tel-Aviv első látásra felhőkarcolókban gazdag vidéknek tűnik. Szépek ezek a toronyházak, engem legalábbis lenyűgöztek. A város jelképe az 1999-ben elkészült Azrieli-központ, amely három különböző geometriai alaprajzú torony csoportja. A déli épület kör alakú (195m), a nyugati négyzet (164m), a keleti pedig háromszög (179m). Nyilván nem nehéz kitalálni az ebben rejlő szimbolikus üzenetet: a másság elfogadását és az összetartásra való törekvést. A 49 emelet magas toronycsoportban találni szállodákat, üzleteket, bevásárló központot, képviseletet.   6

A pálmafákon túl a világ legjelentősebb gyémánttőzsdéje, az amerikait és a hollandiait is megelőzve itt jegyzik a legnagyobb forgalmat. Így aztán ennek a nagy területű komplexumnak még csak a közelébe se mentünk. A v á ro s m i n d e n r é s z é r ő l l á t h a t ó , n e k ü n k egyenesen tájékozódási pontunk volt az Azrieli-Központ, amikor Tel-Avivban barangoltunk. Csodálatos látvány az éjjeli kivilágítása.

Jobbra egy hétköznapi lakótorony Tel-Avivban 7

A GYÉMÁNTTŐZSDÉN TÚL Északon, a Yarkon folyó és a két partjára épített kellemes, hatalmas közpark keresztezi utunkat, ami egészen a tengerig lehúzódik. E park ad otthont az ünneplő, shabbatoló zsidó családoknak, akik szívesebben töltik idejüket a szabadban, mint a lakásba zárva. Innen könnyen el lehet érni a régi kikötőt, ahonnét a tengerparton végigsétálva dél felé szabad-strandok tömkelege várja a fürdőket, no meg még délebbre szállodák sora. 8

A város déli része ismét a történelmi arcát veszi fel, ugyanis átléptünk Jafóba, azaz Jaffába, ami ma már Tel-Aviv része, ám önmagában nemcsak Izrael, hanem a világ egyik legrégebbi lakott települése. A városka a Tel-Jafo dombra épül közvetlenül a parton. Középkori erődre emlékeztető épületei, s i k á t o r- u t c á c s k á i n a g y o n hangulatosak. A hagyomány úgy tartja, hogy Noé fiáról, Jafetről kapta a nevét, aki az Özönvíz után itt telepedik meg. Keresztény vonatkozása is van: Péter apostol itt kapja az isteni útmutatást, hogy ne tegyen különbséget zsidó és nem zsidó között, hiszen mindenkié a hit. (Apostolok Cselekedetei 10:10). A Bibliában ekkor a várost Joppé néven említik.

Jafóból a legésszerűbb az Eilaton és a Begin sugárúton visszasétálni Tel-Aviv központja felé, ám nem szabad kihagyni a centrumot. Itt nézelődhetünk a Rothschild Boulvardon, vagy kávézhatunk egy jót (igen finom az izraeli kávé), megnézhetjük a Bauhaus negyedet, alkudozhatunk a Nahalat Binyamin utca kézművespiacán, megnézhetjük az Auditoriumot és a Színházat a Yaakov park mellett. Amikor végigjártuk a belvárost, a központból vendéglátóinkhoz Givatayimba, vagyis haza egy HaShalom nevű utcán jutottunk el. Az x-dik utunk alkalmával természetesen jött az elnevezés és rajta is

maradt: Sashalom utca :) Tel-Avivban egy élhető, nyugodt, de mégis valahogy lüktető várost ismertem meg. A Magyarországról kitelepült nyugdíjas bácsi, akivel összebarátkoztunk, és aki egy felhőkarcolóban él (ugyanis az izraeli építőcégek már rég kitalálták azt, hogy felvásárolják az adott társasház telkét, hogy toronyházat építenek rá.  A munkálatok alatt az ott lakóknak ideiglenes lakást b i z t o s í t a n a k , s m i u t á n e l k é s z ü l t a t o ro n y h á z , visszaköltöztetik az eredeti lakókat, a többi harminc emelet pedig a beruházás haszna!).

Az Auditorium és a Színház előtti nagy téren mindig süt a nap.

JERUZSÁLEM, A SZENT VÁROS Emlékeztek a Mennyei királyság című Ridley Scott-mozi egyik nagy jelenetére? Jeruzsálem védője arra kényszerül, hogy átadja Szaladdin szultánnak a Szent Várost.  Amikor találkoznak ketten az ostrom után, Balián, a védő - látva, hogy az iszlám sereg mindent megtesz, hogy magáénak tudja e helyet - megkérdezi, mit jelent jelent Jeruzsálem. Szaladdin annyit mond távoztában: "Semmit." Aztán megfordul: "És mindent!"

Jaffa-kapu

A Jaffa-kapu a torony és a legtávolibb pálmafa között található

Valójában valami ilyet éreztem én is, amikor először léptem be a Jaffa-kapun, ami a történelmi Jeruzsálem leglátogatottabb bejárata. A nyugatról érkező turista ezen a sok évszázadot megélt kapun léphet be a három világvallás metszéspontjában lévő pontra, amit az egyik legszentebb városnak tartanak nagyon sokan a nagyvilágban. Ám ha egy nyüzsgő turistaáradat trappol végig azokon a járóköveken, romokon és burkolatokon, ahol valaha Júdea királyai is lépkedtek - s maga Jézus is -, akkor talán kissé elvész a magasztosság. Valójában valami efféle érzés feszült bennem, különösen akkor, amikor a Via Dolorosát nem láttam másnak, csak árusok standjaival tömött utcának, ahol legkevésbé sem érződik áhítat.

De valahol ez is érthető: azok, akik a keresztények szent helyeit ma tapossák, valójában e város jelen polgárai, akik itt dolgoznak és élnek e falak között. Számukra a történelem, ami ott van a házak között, megszokott, elfogadott. Így aztán gyorsan kialakítottam magamban azt a nézetet, hogy azt találom Jeruzsálemben, amit magamban odaviszek. Ha az az igény, hogy körülnézzek, vegyek egy-két kacatot a bazárban, úgy is el lehet tölteni az időt. De úgy is, ha lélekkel és szívvel érintem meg a Siratófalat, mászom meg az Olajfák hegyének meredek kaptatóját, vagy sétálok fel a Cion hegy oldalán. Természetesen ezt az utóbbit választottam, hiszen vallásos érzelmeim erre sarkalltak. 12

Ha végigverekedtük magunkat az egyre lejtő Dávid király utcán, ami tényleg arab bazárnak minősíthető, egy idő után megérkezünk az ó k o r b a n Ty r o p o e o n v ö l g y n e k n e v e z e t t mélyedésbe, ami fölé magasodott a túloldalt a Templom hegy. Ezen a hegyen állt egykor a zsidó világ legszentebb pontja, a Szentély. Először Dávid király, aki meghódította és a zsidóság országává tette e területet (i. e. 1000 körül) gondolkodott el azon, hogy a vándorló népe sátortemploma végre átalakulhatna állandó szentéllyé és ezt a helyet szemelte ki a Nagytemplom számára. Ezt a helyet, a Mórija hegyét, ahol egykor Ábrahám csaknem feláldozta a fiát, Izsákot, hogy megmutassa, jobban imádja a Mindenhatót, mint a saját utódját (persze, erre isteni végzés folytán nem kerülhetett sor). Ám fia, Salamon építi meg a Szentélyt, amely a korabeli leírások és krónikák szerint lélegzetelállító látvány! A magas fehér építmény csupa arany és ezüst, távolról nézve elvakítja az embereket, ha rásüt a nap. A Bibliában olvasható Sába királynéja, aki t i s z t e l e g n i j ö t t S a l a m o n k i r á l y e l ő t t ,  s amikor meglátta a gazdag várost és a csodálatos Templomot, így szólt: "Még felét sem mondták el nekem e csodának..."

Nabukkodonozor (Nabukkadneccar), az újbabilóniai király, aki meghódította a kettészakadt Izrael országot, i. e. 586-ban leromboltatta Salamon templomát a zsidók lázongásai miatt, és a népet elhurcoltatta Júdeából. Később, amikor Kürosz király hazaengedte a zsidóságot a fogságból, elkezdődött a város és a Templom újjáépítése, amit valójában Nagy Heródes fejezett be. Heródes a rómaiak által trónra segített cliens-király volt, kegyetlen uralkodó, ám az építkezései, ha saját örömére történtek

is, kedveztek a népnek. Jeruzsálem pompáját és korszerűségét ő teremtette meg. Jézus abban a Nagytemplomban prédikál és zavarja ki a kufárokat, ami újjáépülten ismét elkápráztatta a világot. A zsidó felkelés végső drámájaként a büntető római seregek Vespasianus fia, Titus vezetésével megostromolják, majd lerombolják Jeruzsálemet - három szépen megépített torony, a Phasael, a Hippikosz és a Mariamne tornyok kivételével és felgyújtják a Második templomot. 14

Ma, amikor felnézünk a Templomhegyre, aranykupolás iszlám Sziklamecsetet látunk ott ragyogni, amit az iszlám hódításakor I. Omár kalifa uralma alatt, a i. sz. 640-es években kezdtek építeni. A vallásos zsidóság pedig ha Jeruzsálembe gyűlik, hogy imádkozzon a Siratófalnál, tulajdonképpen a Te m p l o m ó r i á s i é p í t m é n y é n e k egyetlen épen maradt támasztófalánál, a Nyugati falnál végzi áhítatát. Ennyi maradt a világ egyik csodájából és a régi dicsőségből. De hogy még a romokban is erő lakozik, azt a saját bőrömön tapasztaltam. Amikor az ember végiggondolja e nép szenvedéseit, az évezredeken átívelő üldöztetést és az ennek ellenére, vagy éppen ezért kialakult erős összefogást, ragaszkodást és szeretetet a hagyományok iránt, akkor érti meg, mit jelent zsidónak lenni. 15

AZ OLAJFÁK HEGYÉN

A déli, úgynevezett Szemétkapun jöttünk ki az óvárosból, majd lesétáltunk a Kidron völgyébe. A meredek szurdok, ami természetes védelmet adott Jeruzsálemnek keletről - ezért is híresült el a város, mint bevehetetlen erősség -, Dávid fia Absolon síremlékét rejti, mellette Zakariásé található. Mielőtt azonban itt újra belépnénk a városba, érdemes szót említeni az Aranykapuról is, ami egy befalazott dupla boltív a Kidron völgye fölötti városfalon. A hagyomány szerint az érkező Messiás előtt újra megnyílik ez a kapu ás ezen lép be Ő a szent városba.

Különös, hogy nemcsak a keresztények vallják ezt, hanem az iszlám hívei is. Ők úgy képzelik, Mohamed érkezik vissza ilyen módon. Talán érdemes mindenben, így ebben is az ősiségre és az évszámok sugallatára hallgatni. A legautentikusabb a zsidó vallás, hiszen évezredek óta a prófétái, templomi papjai népesítették be e szent helyet. A kereszténység mintegy kétezer éve Jézus passiójával vetette meg a lábát Jeruzsálemben. Az arab kultúra csak évszázadokkal ezután foglalta el e területet, így talán az ő meglátásuk elemei az előző két kultúra darabjait is egyesítheti magában.

Ha felkapaszkodunk a völgy túloldalán, ami jó kis kaptató, akkor már tulajdonképpen az Olajfák hegyének oldalában járunk. Némi séta után egy szép templom állja

az utunkat, amit úgy hívnak, Minden Nemzetek temploma. Itt a magyaroknak is van táblájuk, ahogy minden ország képviseletének. 17

A ferences rendi templom nem is erről híres igazán, inkább arról, hogy a területén és a gondozásában található a Getsemane kert, amely nemcsak Jézus és tanítványai gyakori pihenőhelye volt, hanem a peszah éjszakáján, miután elköltötték a bárányvacsorát és egyben az utolsó vacsorát, itt árulta el Júdás Jézust. Ma ez a belső kert tele van vénséges olajfákkal, amelyek közül a hagyomány szerint néhány akár még szemtanúja is lehetett ennek a drámának. Megkapó látvány volt az idős pap, aki általában naponta végigjárja a vén fákat, simogatva, becézve őket, ellenőrizve állapotukat. Nagyon megható volt.

A kert fölött meredek kaptató indul az Olajfák hegye csúcsára. Jó edzés volt ez nekünk a Masada megmászásához, mert a magaslat meghódítása nem volt olyan egyszerű, mint gondoltuk. A legjellemzőbb óvárosi képek a Sziklamecset aranykupolájával erről a pontról születnek általában. Különös érzés ott állni a kopár csúcson, miközben végig, egészen a hegy lábáig szarkofágok ezrei sorakoznak, lévén, hogy az Olajfák hegyének nyugati oldala régi temető. A hegy derekán található a Mária Magdolna templom, amely az orosz ortodox egyház aranyló hagymakupolái védelmében húzódik meg.

VIA DOLOROSA

A keleti városfalon, az Oroszlános Kapun térünk vissza a Szent Városba. A régi elnevezése - István Kapu - arra utal, hogy a Bibliában található az új testamentumi könyv, az Apostolok Cselekedetei szerint itt kövezték halálra az első keresztény vértanút, Istvánt, és a ruháit egy fiatal, keresztényellenes rabbi lába elé tették, akit később, némi személyét ért fordulat után, Pál apostolnak neveztek.

Az Oroszlános Kapun belépve tipikus arab hangulat érződik a sikátorszerű utcákon. Az egykori Sha' Ar' Ha'Arayot utcán indulunk nyugatnak, ami beletorkollik a Via Dolorosába. Itt láthatjuk a boltívet, ahol Pilatus rámutatott Jézusra: "Íme az Ember!" A Kidron völgye felett látható a már említett, befalazott városkapu, az Aranykapu

GOLGOTA Ez az útvonal az egykori Betezda-fürdő és az Antónia erőd mellett húzódik, egyre emelkedve, hiszen az út vége a ma már házakkal és utcákkal beépített Golgota hegyére, azaz a Kálváriára vezet fel, ahol Jézus keresztje állt. Ezen az úton 12 stáció van jelölve, mint ahogy a Kálvária-dombokon általában, azzal a különbséggel, hogy ezek a helyek valódi tanúi voltak a Passiónak. A stációk végén van a Szent Sír temploma, amely Jézus sírját jelöli.

Ebben az arab világban nagyon kedves élményeink is voltak, például a fényképész bácsi (alsó képen, sapkában) még a kólájával is meg akart kínálni minket. Bár verekedésnek is tanúi voltunk egy humosz-bárban. E sikátorok közti bolyongás során többször is érintettük, végül meg is látogattuk az Osztrák Hoszpiszházat - egy kis szelet Európát, bécsi kávézóval! Jeruzsálem szívében.

MASADA A JÚDEAI SIVATAGBAN

KÍGYÓ ÖSVÉNY

A kiutazásom – tanulmányút lévén – elsődleges célja a Masada-szikla és környezete megismerése volt. A regény, amire felkérést kaptam Nagy Gabitól, vendéglátómtól és az ő vezetése alatt álló, tel-avivi Drory Könyvtártól, erről a szikláról és rajta végbement drámáról szól. A Masada – héber ajakkal, „mecádá” – erődöt, erősséget jelent. Nagy Heródes építtette újjá a maga biztonsága számára a Krisztus születése előtti évtizedekben, hogy a forrongó időszakban biztonságot találjon ebben az általa megközelíthetetlennek tartott sziklavárban. Hogy ez mennyire igaz, azt csak az tudja, aki megmászta egyetlen, keskeny és veszélyes útját, a Kígyó Ösvényt. Ma ugyan alpesi kabinnal, drótkötélpályán is fel lehet jutni, de én nyilván nem ezt az élményt kerestem, hanem az ősök lábnyomait a keskeny csapás kövei között.

A régiek számára ugyanis ez volt az egyetlen lehetőség a feljutásra a 350 méter magas önálló szirtre, ami északi-déli irányban húzódik a Júdeai sivatagban, a Holt Tenger nyugati partján. És hogy mi teszi legendássá ezt a sziklát? Kutatásaim alapján e helyen valójában a Zsidó Háborúnak nevezett júdeai lázadás végeseménye zajlott le. A zendülés végleges megpecsételésére és eltiprására készültek azok, akik vérbe fojtották a forradalmat a provincia más területein és a fővárosban, Jeruzsálemben. Egy végleges megtorlás terve bontakozott ki itt, római bosszúé, ami sohasem vált valóra. Ebben rejlik az a dráma, ami híressé tette.

A Masada sziklája, ahol évtizedeken keresztül római helyőrség állomásozott, a 67-es lázadás kirobbanásakor a zsidó forradalmárok kezére került és egészen a háború végéig meg is maradt egyfajta utolsó végvárnak. Ezenközben Vespasianus és fia, Titus azt a parancsot kapta Nerótól, hogy számolja fel a júdeai ellenállást. Az idősebb Flavius óvatos duhaj lévén nem kívánt azonnal nekimenni Jeruzsálemnek, először a hátországot pusztította s miután a trónra került, a fiára hagyta a Dávid városa ostromát. Titus 70-ben bevette Jeruzsálemet, és még ebben az évben, egy forró augusztus végi napon felgyújtatta a Nagytemplomot. A szerencsések, akiknek sikerült elmenekülni, a három legmegbízhatóbb hegyi erődbe húzódtak vissza: Herodionba, amit Heródes a saját síremlékének épített, Maceirosra és Masadára. Balra: Heródes északi palotájának romja a Maszadán - Jobbra: Íme, a meredek Kígyó Ösvény, ami a Maszadára visz

Ám nem telt bele két évbe sem, az első két sziklavárat elpusztította a római hadsereg. Csak a Masada állt ellen a bevehetetlenül meredek szirtfalaival egészen 73-ig. 960 lélek húzta meg magát odafenn, de a tetőn épített raktárak, meg a ciszternák, amik összegyűjtötték a téli csapadékot, jóval több embert elláttak volna akár évekre is. Így tehát az ostromló rómaiak, akiknek viszont a sivatagon keresztül kellett szállítani a vizet, jóval nehezebb helyzetbe kerültek.

Silva legátus nem is kockáztatta a hosszú harc lehetőségét. Egyrészt keményen példát akart statuálni az ellenállókon, hogy soha többé senkinek ne jusson eszébe a Birodalommal szembefordulni, másrészt a már említett okokból nem akart sok időt tölteni a sziklák és vádik kietlen világában. Hamar meg is találta a módját a lehetetlennek. Ott, ahol természetes feltöltődést talált, rámpát építtetett a szikla oldalába. 27

Ezután egy gigantikus méretű ostromtoronnyal megkezdte az erőd bevételét. A római alaposság meghozta gyümölcsét: a vár elesett. Ám a lakói soha nem kerültek rabszolgasorba… Hogy miért és hogyan? E r r ő l a d r á m á ró l m á r o l v a s n i l e h e t Maszada - Az utolsó szikla című könyvemben, ami a Drory kiadója, a Diaszpóra jóvoltából megjelent és bemutatja az ide vezető utat, a körülményeket, s magát a végeseményt, ami sokak számára csak egy júdeai legenda, mások számára hősies valóság, hazafias, emblematikus esemény. Csodálatos érzés úgy könyvet írni, hogy előtte láthatom a helyszínt!

Mindig is törekszem arra, hogy kiránduljak oda, ahol az adott regényem részei játszódnak és felderíthessem a vidéket. Jelen esetben természetesen ez nehezen ment volna, ha nem kapok meghívást a tanulmányútra.  Így azonban kivételes élményhez jutottam. Fenn állni a Masada tetején, és elképzelni a kétezer évvel ezelőtt történteket, látni a faltörő kossal betört falmaradványt, elképzelni a tragédia kicsúcsosodását az utolsó éjszakán, az istállóból átalakított zsinagógában – mind-mind nagy segítség volt a regény megírásához. Bízom benne, hogy egy ilyen támogatással, mint a személyes jelenlét, a regény is méltóképpen, filmszerűen és hitelesen meséli el Masada történetét.

UTÓSZÓ A könyv 2013 legvégén jelent meg Izraelben és Magyarországon, s remélhetőleg hamarosan héber és angol nyelven is olvashatják a világban. Büszke vagyok erre a könyvre. Hogy miért? Regényeim általában a Római Birodalom nagyságát sugározzák és örömmel teszek eleget mindig is annak a feladatnak, hogy e szuperbirodalomról meséljek, amely a jelen Európánk kialakulásának is erős alapot biztosított minden téren. Ám ez a könyv most nem a rómaiakat dicséri... E kötetet szívvel írtam, hogy megértessem azt, a háborúnak nincsenek valóságos győztesei, csak vesztesek állnak minden oldalon a személyes fájdalmaik tüzében. A könyv első lapján olvasható írói előhang minden szónál hívebben beszél a szándékomról e kötet kapcsán:

Ha létezik e csoda, hát én átéltem, miközben a Maszada - Az utolsó szikla megfogant bennem. Csoda volt valóban: éreztem a belső indíttatást, hogy valami olyat tegyek a Tisztelt Olvasók elé, ami remélhetőleg elgondolkodtatja az EMBERT. Az igazi EMBER, aki nem elutasító, aki nem fél kitárulkozni, nem fél tárgyilagosan elgondolkodni és nem befolyásolható a szokványos ellenségeskedések, kicsinyes és primitív gyűlölködések hatásai által.” Minden nép átélt tragédiákat. Minden nemzetnek megvan a maga drámája, amely tanulságokra tanít. Én úgy látom, a mindnyájunkat érő fájdalom az a Véső, ami végül finom mívű, igaz és érzékeny karaktereket alkot, s emellé megvilágosodást nyújt arra, hogy e Véső teremtményei, ezek a kifinomult személyiségek, ne ellenségnek tekintsék a másik szenvedőt, hanem a saját drámájukon keresztül átérezzék a szenvedését is. Reményem az, hogy ez az „emberi érettség” elhozhatja azt a különleges és vágyott állapotot, hogy a népek végül tisztelettel fordulnak egymás felé.    A könyv, amit írtam, a történelem egy szelete. Valóságos. Ahogy a fájdalom is, amit a szereplői érezhettek. Úgy hiszem, érdemes elolvasni és átélni, hogy messzebbre lássunk… Marcellus Mihály 30