Gyerekcipőben

Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi korunkból átszivárgó illatok, színek, érzések között. Megannyi dolog, mely visszahozhatatlanul tovatűnik, nem veszik el soha mégsem. Persze a gyermekkor mindenkinek mást és mást jelent, megpróbáltuk mégis úgy átadni benyomásainkat, hogy a személyesség mellett mindenki szájában benne maradjon valami melengetően ismerős íz. Nosztalgiázzunk hát együtt!

Kovács Andrea – Gyermekkor

A gyermekkorom pillecukor, vajas-lekváros, jó kenyérke, gyenge tejeskávé uzsonnára, egy alma harsanó szeletelése.

Júliusi viharban hazaszaladás, szivacsokból épült bunker, eltűnő krétarajzokat sajnálni, bekuckózni a testvéreimmel.

Mindig mindent megkérdezni, végezni a könyvvel villanyoltásra, a százszor ismételt, kedvenc mese dallama friss tócsában szakad karikákra.

Szivacs-bunker helyett, anyám keze takar, markomban megannyi kislánykor-emlék, virágtartó szélén egyensúlyozom, szemem becsukva: ne nézzem végig, ha leesnék.

Sipos Janka: Messzeringó

Ahogy évgyűrűim sokasodnak, a természetes erózió martalékává teszi lassan múltam. Messzeringó gyermekkorom világa zsugorodik, senki nem viheti a túlsó partra át a kincseit.

Homlokom hűvös égboltján az emlékezet bárányfelhői úsznak. A fenyőárnyas régi udvaron, mit kacsák, tyúkok aknáztak alá, képzeletben vigyázva lépdelek. A kutya pofonnyal. Visszanyalok, ugatva és lihegve kergetem. Nagyanyám épp dagaszt, odateszi a tűzhelyre a fazék bablevest. Becsal az illat, lábatlankodom. Barnásfekete moly, kábán keringek üvegbúra-köténye körül.

A teli lábos tömegvonzása nagyapám is körpályára húzza. Recseg a hálóban a rádió, nincs kész az ebéd, de szól a nóta. Egy ló rágta meg anyám fikuszát, ki a délutáni alvás helyett sörényt növesztett megint, és patát. Az elviselhetetlenül hosszú és porcukorillatú délután képernyőfényű estével terhes. A vaskos tolldunyhát az orromig húzom, melegen tart a por szaga.

Mire felnövök, megtanulom majd szeretni a kávéillatú reggelt, és nem süpped el többet a lábam baromfiudvarok mocsarában.