A legfontosabbat utoljára hagytam

Libri Könyvkiadó, 2020

Szentesi Éva nagyon korán, még harmincon innen kapta meg súlyos diagnózisát. Már akkor is majdhogynem túl későn, hiszen ami méhnyakrákként indult, az akkor már szerteszét burjánzott, és több szervét is megtámadta. Ezután következő pokoljárásának történetét írta meg ebben a könyvben az írónő, akinek nem egyszer sikerült levágnia a sárkány fejét. Csak hát, ahogy tudjuk, a sárkányfejeknek megvan az a fölöttébb elkeserítő tulajdonsága, hogy hajlamosak visszanőni… Szentesi brutális őszinteséggel meséli el kálváriáját. Nem szépít semmit, sem a testével, sem a lelkével kapcsolatban. Hiszen a betegség nem csak azt tudatosítja fájdalmasan az emberben, hogy rosszul működő testéhez kötött, hanem azt is, hogy bizony a saját lelkével is legalább annyira foglalkoznia kell a túlélés érdekében.

A legfontosabbat utoljára hagytam viszont nem pusztán egy betegség krónikája: kimondott célja, hogy felhívja a figyelmet arra, amiről senki nem beszél szívesen. A hallgatás megtörése életeket menthet, de akár támaszként is szolgálhat mindazok (és hozzátartozóik) számára, akik ugyanebben a cipőben járnak. (sj)

Douglas Stuart: Shuggie Bain

(Fordította: Greskovits Endre), Park Kiadó. 2021

Abban a pillanatban, amikor kinyitom a könyvet, az elmémet elönti a regény világa: munkanélküliség, szegénység, savanyodott cigifüst, alkohol keverve emberszaggal, és öreg lakások. Ezek a kis sötét szobák olyan figuráknak adnak életet, amelyek iránt még a legboldogabb pillanataikban is szánalmat és szomorúságot érzünk.

Douglas Stuart regénye az 1980-as években kezdődik és a középpontjában (félig-meddig) annak a kisfiúnak az élete, megpróbáltatásai és önfelfedezése áll, aki nevét a könyv büszkén viseli. Apja egy kifejezetten gonosz ember, míg anyja egy büszke, de teljesen összetört lény, aki mint egy árnyék suhan végig Glasgow nyomasztó tájain az alkohol ködjében, és megpróbál elmenekülni az életéből. Időről időre jön egy regény, amely örökre beleégeti magát az agyunk tekervényeibe. A Shuggie Bain pontosan ilyen. Borotvaéles és letisztult prózája olvasása közben minden szó a lelkünket támadja. Az alkoholizmus, függőség, kilátástalanság és az erőszak bemutatása olyan nyers és irgalmatlan, hogy a könyvet újra és újra le kellett raknom: hónapok óta olvasom. (vo)

Ross From Friends – Tread

Négy évvel ezelőtt érzelmeket masszírozó trance-szel, houseszal osont be a fülünkbe, most azon túllépve, de a nosztalgiát továbbra is pengetve pakolja egymás után a zörejeket Felix Clary Weatherall, becses művésznevén Ross From Friends. Deep house és breakbeat követik egymást, lassúk és törtek bolondoznak a receptorainkkal, finoman építkező és pikánsan odacsapó trackek keringenek az albumon, az egész mégis egyensúlyt, harmóniát teremt. Korunk egyik legtehetségesebb producere nem vezet az orrunknál fogva, úgy lesz viszonylag könnyen fogyasztható, hogy közben nagyon is modern trendeket és hangzásokat ötvöz azokkal, amelyek a mai 30-as, 40-es generációt visszarepítik abba a korba, amikor elkezdtek elektronikus zenét habzsolni.

Herbert – Musca

Matthew Herbert az életben már mindent, vagy inkább mindennek az ellenkezőjét is kipróbálta, és ez zeneileg, különösen az elektronikus vágányokon azt jelenti, hogy az ezredforduló előtt, és annak környékén két legendás albumán is otthoni zörejeket rögzített, hogy ezekből a hangmintákból, továbbá egy énekesnő (akkor Dani Siciliano) bársonyos hangjából építsen máig és még sokáig idézett szerzeményeket. Az Around The House és még inkább a Bodily Functions legendás lemezek, hangfoszlányok gyönyörű gyűjteményei, és a Muscán lényegében ehhez a trendhez fordul vissza. Ezúttal arról a farmról mintázza a hangokat, ahol él, ezt megtoldva dobokkal és ezúttal nyolc (!) énekesnővel invitál egy hangulatos utazásra. Bon Voyage!

Grouper – Shade

Liz Harris albumai az elmúlt másfél-két évtizedből mintha egyre elfogynának, hiányérzetünk viszont nem lesz, éppen ellenkezőleg. Grouper a kezdeti drone ambient, illetve psych-folk stílusok közt evezgetett és adott ki absztrakt és intim albumokat, amelyekkel eltávolított magától és egyúttal közelebb húzott magához. Azok sem voltak harsányak, az elmúlt évtizedben viszont tovább tisztultak, a Shade-en pedig araszolunk afelé, hogy alig hallunk valamit, az mégis megdobogtatja a szívünket. Törékenységével, szomorúságával, magányosságával. Liz Harris hangja a távolból szól, elöl egy zajos fallal védi azt mindentől. Rettenetesen fájdalmas és gyönyörű egyben. Alig kapunk valamit, de arra nagyon vigyázzunk!

Jelen: The Daisy, Grub, Love Divide, Life In A Mind, A Brand New Start, XXX Olympiad.

Múlt: Talk To Me You’ll Understand, Pale Blue Dot, Would You Still Be Here, Crimson, Thank God I’m A Lizard.

Jelen: Fantasy, Hypnotised, Gold Dust, The Way, Two Doors, Might As Will Be Magical.

Múlt: The Audience, Leave Me Now, Suddenly, It’s Only, So Now, I Hadn’t Know (I Only Heard).

Jelen: Ode To The Blue, Unclean Mind, The Way Her Hair Falls, Pale Interior.

Múlt: Being Her Shadow, Heawy Weather/I’d Rather Be Sleeping, Living Room, Poison Tree, Disengaged.

Jelen: Friends That Break Your Heart, Coming Back (f. SZA), Say What You Will, Famous Last Words.

Múlt: Limit To Your Love, Life Round Here, Retrograde, I Need A Forrest Fire, The Wilhelm Scream, Unluck.

James Blake – Friends That Break Your Heart

A londoni James Blake már éppen több mint egy évtizede képezi a modern popzene ütőerét és határozza meg vérkeringését. Ötödik stúdióalbumát adta ki a tavalyi év végén, a Friends That Break Your Heart azonban nem aratott osztatlan sikert, noha összességében egyáltalán nem egy gyenge album, csupán a brit r’n’b énekes ugyanolyan érzékenyre nevelte közönségét, mint amilyen ő maga. Akadnak a lemezen üresjáratok, és olyan szerzemények, amelyek helyenként ki is lépnek abból a komor és törékeny univerzumból, amiben Blake pácolja a hallgatóit, de túlnyomórészt marad az intimitás, a finom melódiák és a kevesebb több elve alapján a minimalista hangzásvilág.

Analog Balaton – LENT

Jelen: Fent, Dealer, Medvelábnyom, 0112, Könnyű, Hibrid.

Az Analog Balaton egy kéttagú magyar alternatív/elektronikus zenekar, amely már évek óta benne van a köztudatban, a klubés fesztiválszcéna rendszeres és markáns képviselője, mégiscsak az ősszel érkeztek el oda, hogy hallgatható hosszúságúvá kalapálják témáikat, amelyek sokak emlékezetében megragadnak, aki már járt a koncertjükön. A srácoknak saját bevallásuk szerint nem volt különösebb kedvük albummá formálni a gitártémákkal megfűszerezett monoton szintialapokat, amelyekre helyenként csak néhány könnyen megjegyezhető pársoros szöveg érkezik (máskor meg nem), ugyanakkor senki nem fogja megbánni, hogy végül megtörténtté tették az albumot. Az Analog Balaton csodásan illeszkedik a szövegelős magyar alternatív melankóliába, izgalmasan rétegzett, és a legjobb, hogy már jó előre tudni, hogy ez gyakran még erősebben működik színpadon.

Jelen: I Don’t Live Here Anymore, Living Proof, Change, Harmonia’s Dream, I Don’t Wanna Wait.

Múlt: Red Eyes, Thinking Of A Place, Pain, Under The Pressure, Holding On.