ADVENTI FÜZET 2018 by kompabh

Adventi füzet

Ifjúságpasztorációs Iroda Szeged, 2018

Szerkesztette: egyetemisták, katekéták, világi apostolok és papok gondolataiból Kónya Mihály és Szűcs Sebestyén

Lektorálta: Szűcs Klára

Ha a napi gondolatokat elektronikus formában szeretnéd olvasni, akkor keresd fel a weboldalunkat: www.ipcszeged.hu Adventi füzet 2018 menüpontot Örömmel olvasnánk észrevételeidet, ha elküldenéd a következő e-mail címre: ipc.szeged@gmail.com Készült a Szeged-Csanádi Egyházmegye Ifjúságpasztorációs Irodájának gondozásában 1000 példányban.

Sok ezer év, kétezer év, életünk évei Az öröm évei: Ádám él, Éva él, Isten közel, minden tele boldogsággal. Az irigység és hazugság lelke felkínálta, olyanok lesztek, mint az Isten. Megszületett az első bűn. Elbújásuk mutatja félelmüket. Büntetés következik, de Isten irgalmas szeretetéből felragyog az ígéret: jönni fog a Megváltó. Az Ígértről szól jó pár ezer esztendőn keresztül a sok próféta. Várják és remélik, hogy ráismernek majd. Sok újabb bűn történik, kevesek maradnak a várásban hűségesek. Jó ma is olvasni a prófétákat, milyen pontosan jelzik előre élete egy-egy állomását. Mt 1,22 Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: 23Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Egyiptomba menekülnek Heródes haragja elől. 2,15 Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” 2,15 3Vissaztérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: „Názáretinek fogják hívni.” Jn 1,45 Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. 26Vajon nem ezeket kel3

lett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” 27Aztán Mózestől elkezdve az ös�szes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Az utolsó a próféták közül keresztelő János: Mk,1– Történt, hogy keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára… Miután megvallották bűneiket, meg keresztelte őket a Jordán folyóban. És hirdette: Aki utánam jön, hatalmasabb nálam… Ő majd Szentlélekkel keresztel. Eljött, tanított, gyógyított, szenvedett, meghalt értünk, feltámadt. Szentlelket küldött, Egyházba gyűjtött. A mi életünk éveiiben zajlik. Ha ebből „esztek” szabadok lesztek, gyönyörben éltek, gazdagok lesztek, hírnevetek lesz. Sikamlós, őrült ütemű zenétekkel százezreket elbűvöltök… Erkölcs, vallás, Isten, illem, becsület már rég nem szerepelnek értelmes szavaink között. Bár Jézus már rég eljött, halálával és feltámadásával bizonyította irántunk való szeretetét. Mégis valódi advent van. Hogy megnyerjen minket kis gyermekként kopogtat szívünkön. Befogadsz? Én vagyok Jézus. Tiszta a lelked? Tisztísd ki. Ilyen kis gyermek piszokban nem élhet. Értékes az életed? Nézd az 4

enyémet Betlehemtől a Golgotáig, Emmausztól a mennybemenetelemig. Példát akartam adni. Gondod van? Mondd el nekem, Velem megosztva meglátod könnyebb lesz neked is. Zajos az életed, gyere a templomba, az ottani csendben várlak, segítek életterheden. Megcsömörlöttél sok mindentől? Jöjj én az élet kenyerével akarlak táplálni, és erőt adni életedhez. Az első advent végén karácsonykor Márián, Józsefen, az egypár pásztoron kívül senki sem várt, csak ők voltak mellettem. Most téged várlak, és a körülötted élő sok sok fiatalnak is mondd, mint ahogy régen a próféták hirdették, itt vagyok, várlak! Gyulay Endre

DECEMBER 2.

ADVENT 1. VASÁRNAPJA

I. Jer 33,14-16; 1Tessz 3,12-4,2; Lk 21,25-28. 34-36 „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.” (Lk 21,36)

Isten jelenléte nemcsak a szent helyeken található. Ő szabad abban, hogy akkor mutatkozzék és fedje fel magát, amikor a dolgok rosszra fordulnak, bomlásban vannak. Sőt éppen ezeket az eseményeket ragadja meg Isten, hogy felemelje fejünket, felrázzon bennünket. Nézzük meg, hogyan mutatkozott meg Mózesnek, Illésnek vagy a keresztényeket üldöző Pálnak, amikor nem találtak a környezetükben támaszt, és összetörtek. Amikor a szerencsétlenségben hagyták, hogy Isten vezesse őket, egészen más elkötelezettséggel és szelídséggel tudtak közreműködni vele. Isten nem a környezetünk, vagy körülményeink változására vár, hanem a mi odaforulásunkra. Ha hallom is a tenger zúgását, a hullámok háborgását, Isten tekintetét keresem. Ő az, aki – Ő tudja hogyan – megtart, kísér, velem jár a sötétségben, a veszélyben, a kísértésekben, az életet megnyomorító helyzetekben is. De ne csak akkor forduljak felé, amikor körülöttem, bennem ös�6

DECEMBER 2.

ADVENT 1. VASÁRNAPJA

szeomlik a világ, hanem szüntelenül, mert „benne élünk, mozgunk és vagyunk”. Tapasztaltam-e már, hogy krízishelyzetekben, amikor összecsaptak a fejem felett a hullámok, bizalommal tudtam Istenre nézni? Mi történt akkor? Mire hívott meg engem? Életem, kapcsolataim mely részén szükséges, hogy kinyilvánítsam bizalmamat, odahívjam őt?

DECEMBER 3.

1. ADVENTI HÉT HÉTFŐ Xavéri Szent Ferenc áldozópap (†1552)

Iz 2,1-5; Mt 8,5-11

„Odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” A kafarnaumi százados célirányosan odamegy Jézushoz és nyíltan megfogalmazza kérését. A szolgája – aki egyben a szeretett társa is – beteg. Közbenjár érte Jézusnál, mert hisz abban, hogy egyedül Ő tudja meggyógyítani. Mennyi ember van a környezetünkben, akik lelkileg betegek, gyengék, nehézségeket hordoznak, és nem tudnak eljutni Jézushoz, talán nem is ismerik Őt. Látjuk, hogy gyógyulásra, támaszra van szükségük. Mi vagyunk a százados az életükben, azok, akik hittel odamennek Jézushoz és imádkoznak értük. Számunkra ez egy hétköznapi lépés, de életeket változtathatunk meg evvel. Hisz Jézus nem ront senkire sem zárt ajtón keresztül. Az ima nyit ajtót! Így ha imádkozunk, közbenjárunk a hozzánk közel állókért, avval kinyitjuk az ajtót Neki, hogy belépjen az életükbe, a nehézségeikbe, és cselekedjen, változást hozzon. Kiért kell ma közbenjárnom Jézusnál, mint ahogy a kafarnaumi százados tette? 8

DECEMBER 4.

1. ADVENTI HÉT KEDD

Damaszkuszi Szent János áldozópap és egyháztanító (†753) Iz 11,1-10; Lk 10,21-24 „Az Úr Lelke nyugszik Rajta…” (Iz 11,2)

Megható kép, ahogyan az Izajás által leírt Megváltót, akin az Úr Lelke nyugszik, az evangéliumban a Szentlélekben való ujjongó örömben látjuk viszont. Évezredes várakozás lüktetett annak idején a Messiás-váró időkben: majd jön Valaki, Aki elűzi a sötétséget, és sosem látott fényt gyújt a világnak. Most, napjaink adventjében tele van izgatott cselekvéssel ez az időszak. A ködös, fagyos napokat átszövi az ígéret: újra eljön az Isten Fia. Sőt, állandóan jön felénk, titkainak messzeségéből. Ha időben Betlehembe szeretnénk érni, nekünk is indulnunk kell. Nem késlekedhetünk: jászolszívünk templomában megszületni készül a Messiás-Gyermek. Mi tudunk-e másokat is hívni erre az útra? Fel tudjuk-e villantani a fényt a sötétben élők számára?

DECEMBER 5.

1. ADVENTI HÉT SZERDA Köznap Iz 25,6-10a; Mt 15,29-37

„Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket” (Iz 25,9a)

Be kell látnunk, hogy a magunk erejéből nem mehetünk fel az Úr hegyére, nem kerülhetünk az Úr biztonságot adó közelségébe. Az Ő szabadítására és áldására van szükségünk. Mivel mi nem tudunk Őhozzá menni, ezért Ő jön el hozzánk. Ő teszi meg az első lépést felénk. Ő jött el az első karácsonyon, Ő győzte le a halált, és Ő támadt fel, hogy helyet készítsen számunkra a Mennyben. Az Úr a kezdeményező. Ő hív el minket a vendégségébe, egy ünnepi lakomára, hogy együtt vigadjunk Vele. Ő kínál minket ingyen és bőséggel a legfinomabb borokkal és legízletesebb ételekkel. Jézus a meghívót már átadta. A kérdés az az, hogy elfogadod-e, és elmégy-e az ünnepi lakomára, melyre hivatalos vagy?

DECEMBER 6. 1. ADVENTI HÉT Csütörtök Szent Miklós püspök (4. sz.) Iz 26,1-6; Mt 7,21. 24-27 „Nem jut be mindenki a mennyek országába… csak az, aki teljesíti mennyei atyám akaratát.” (Mt 7,21)

A IV. sz-ban, Myrában élt Szent Miklós életéből elevenítsük fel az egyik legismertebb legendát! Még püspökké választása előtt történt, amikor tudomására jutott, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. A következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló „égből jött” segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett. Ma leginkább ehhez a történethez kapcsoljuk a Mikulás napi kedves ajándékozási szokásunkat. De elég-e számunkra Szent Miklós életpéldáját úgy követnünk, hogy apró kedvességgel szeretetünket kimutatjuk? Amikor Szent Miklós megajándékozta a családot, nem csak apró kedvesség volt e cselekedete, hanem életmentés. A lányoknak lehetőséget adott, hogy személyiségükben ne torzuljanak, hanem lehetőséget kapjanak egy hittel, szeretettel teli élethez. Azt gondolom, fiatalkorban, már 11

DECEMBER 6. 1. ADVENTI HÉT CSÜTÖRTÖK

mi is észrevesszük, hogy korunkban sokan ínséget szenvednek. Talán az egyik legszembetűnőbb ínség, hogy közösségre, barátságra vágyunk, aminek kibontakozása csak a személyes találkozás, beszélgetés által lehetséges. Ma, aki számodra kedves, ne csak csokival, ne csak üzenettel ajándékozd meg, hanem örvendeztesd meg személyes találkozással, egy kis beszélgetéssel! Így kapcsolatotok nemcsak a szeretet felszínét érintheti, hanem a szeretet mélyét, s így teljesítheted ma mennyei Atyánk akaratát, ami a szeretet.

DECEMBER 7.

1. ADVENTI HÉT PÉNTEK

Szent Ambrus püspök és egyháztanító (†397) Iz 29,17-24; Mt 9,27-31 „Igen, Uram!” (Mt 9,28)

Izajás próféta szerint, ha megérkezik a Messiás, akkor „a vakok szeme látni fog”. Mikor jön el az a nap? Jézus Krisztus, minden baj orvosa már itt jár közöttünk. Lehet, hogy van szemüvegem, de még sem látom Őt. Talán eddig rossz helyen kerestem? Vagy nem is kerestem? Esetleg továbbment és nem tudom merre indult el? Mit teszek most? Ülök az út szélén csüggedten és némán? Várom, hogy visszajöjjön? Vajon meggyógyulnék-e, ha nekem azt mondaná Jézus, hogy legyen a hitem szerint? Miben remélek? A két vak sem látta, mégis követte. A szívük Jézus nyomára vezette őket. Hittek abban, hogy egyedül Isten Fia tud segíteni rajtuk. Rajtunk is! Akkor is kiáltom a nevét, ha homályban tapogatózom! Még ma megteszem az első lépést a háza felé. Csak rám vár!

DECEMBER 8.

1. ADVENTI HÉT SZOMBAT A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

Ter 3,9-15. 20; Ef 1,3-6. 11-12; Lk 1,26-38

Istenem! Hálát adok neked, hogy az Evangélium – az Örömhír által feltárod előttem a Közted és Mária között lévő bensőséges életed. Köszönöm, hogy bevezetsz és megmutatod a beszélgetésben a párbeszédben kimondott szavak éltető erejét! Ezáltal részesévé válok Megtestesülésed titkának! A felfedezés, a rácsodálkozás, hogy ugyanaz az Éltető Lélek van bennem is. A mai napon meghívsz, hogy kimondjam igenemet, megújuljak a bizalomban, át tudjon járni a Te jelenléted öröme! Ki tudjam én is mondani: Legyen, történjen bennem is szavaid szerint… Gyöngéden szerető Mária! Gyöngéden szerető Mária! Kereső szívemet felajánlom! Mennyei Atyám! Fiadért tiszta kelyhet alkottál meg, tiszta Szűz méhébe hívtad Őt! Kellett már egy ifjú Szűzi szív, mely melegével körül veszi Őt! Végtelen gyöngédség fogadta Jézust! Üdvözítőnknek Szent Anyja, Mária alázattal várta a szövetséget Isten kezéből! 14

DECEMBER 9.

ADVENT 2. VASÁRNAPJA

Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin, guadalupei látnok Bár 5,1-9; Fil 1,4-6. 8-11; Lk 3,1-6 „A pusztába kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.” Mk, 1,3)

A mai evangéliumi rész az egész adventi készületünk feladatait áttekinti. Készülni, rendet tenni. Várjuk a Megtestesülést, készülünk arra, hogy újra és újra megszülessen életünkben a Vele való, végtelen találkozás. Neki fontos? És nekünk? Miért kell erre figyelnünk? Mert az év során annyira meg tud bennünk kopni a boldogító tudat, hogy Ő velünk van, kíséri életünket, megáld, hív és szeret. Szeretnénk újra elköteleződni: Veled akarunk élni Jézus! Fogadj vissza Magadhoz! Kérjük Őt, hogy adjon bátorságot, amikor akadályainkkal találkozunk, hogy segítségével átlépjünk ezeken. Hogy ne forduljunk vissza, mint akkor, ott a gazdag ifjú, mert ragaszkodott mindenhez, ami értéktelen volt Isten szemében… Szeretnénk szabadon, nyílt tekintettel és szívvel Hozzá kiáltani: „Uram, lelkemet felkészítettem, jöjj és vedd birtokba életemet.” Milyen valós értékem, tulajdonom van? Ami használ nekem és a körülöttem élőknek. Vegyem 15

DECEMBER 9.

ADVENT 2. VASÁRNAPJA

sorra, és adjak érte hálát, mert ajándék, még ha sok munkával szereztem is. Milyen – általam értéknek gondolt – dolgom, tulajdonságom van? Ami távol tart Istentől, másoktól, ami függővé tesz felesleges dolgoktól? Kérjem Istent, hogy tudjak ezektől függetlenül élni, hogy az igazi örömöket tegyem helyükre.

DECEMBER 10.

2. ADVENTI HÉT HÉTFŐ Köznap Iz 35,1-10; Lk 5,17-26

„Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek!” (Iz, 35,4)

Emmánuel, ami annyit jelent: velünk az Isten! Ez valóban így van, Ő mindig és mindenhol velünk van. Most is, veled is! Nemcsak az adventi készület idején kellene a szívünkben hordozni ezt a tényt, hanem az év minden napján. Isten szeretete ugyanis állandó és változatlan. A mindennapi rohanásban van, hogy erről megfeledkezünk. Jönnek az aggodalmak és a kétségek a munkával, iskolával, a magánéletünkkel kapcsolatban. Félelem uralkodik el felettünk, és jönnek a kérdések: meg tudom ezt csinálni? Egyáltalán képes vagyok erre? Az aggodalom az Istenbe vetett hit hiánya. Légy bátor, és ne félj a holnaptól, hiszen Isten már ott van, és vár rád!

DECEMBER 11.

2. ADVENTI HÉT KEDD Szent I. Damazusz pápa (†384) Iz 40, 1-11; Mt 18,12-14

„Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.” (Iz 40,11)

Istennek hatalma van befolyásolni az életünket, azonban Ő megadta nekünk a szabad akaratot, hogy mi dönthessünk a sorsunkról. Ő, mint a jó pásztor terelget a helyes úton, azonban ha eltévedünk is megkeres minket, mivel nem akar közülünk senkit elveszteni. Ha már felismerjük, hogy rossz úton járunk, Isten segít nekünk vissza találni a helyes útra. Gyakran elveszünk a hétköznapokban, a rohanó világunkban és nem figyelünk arra, hogy egy kicsit elcsendesedve Rá tudjunk figyelni. Ne várjunk hangos kinyilatkoztatásokra, hanem vegyük Őt észre, akár egymás kedvességében, figyelmességében. Sokkal könnyebb, ha már ma elkezdjük meghallgatni az Ő szavát, és igyekszünk le sem térni a helyes útról. Vajon Te meghallod az Ő hangját a hétköznapokban, és figyelsz is rá? 18

DECEMBER 12.

2. ADVENTI HÉT SZERDA Guadalupei Boldogságos Szűz Mária Iz 40,25-31; Mt 11,28-30

„…akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak…” (Iz 40,31)

Számtalanszor érezzük, hogy bármennyit is küzdünk, nem kerülünk közelebb a kitűzött céljainkhoz. Ez olyankor a legnehezebb, amikor másokért teszünk, vagy egy rossz szokásunktól szeretnénk megszabadulni. De ekkor sem szabad feladnunk a reményt! Ha Istennek tetsző dologért küzdünk, Ő mellénk áll a harcban. Ha úgy tűnik is, hogy megrekedt a folyamat, lehet, hogy épp most olyan dolgokat rendez el, amit mi nem láthatunk, de szükségesek abban a helyzetben. Lehet, hogy éppen arra van szükségünk, hogy megálljunk, és más oldalról közelítsük meg a problémát. Vagy éppen túlságosan egyedül küzdünk, és kihagyjuk Őt a küzdelemből. Bárhogy is legyen, a mi Atyánk tudja, hogy mire van épp szükségünk. „Új erőre kapnak.” Tehát nem arról van szó, hogy mindig a csúcson leszünk, néha bizony elveszíthetjük a lendületet, de Isten a belé vetett bizalmunkat átalakítja, hogy legyen erőnk felkelni, és folytatni a harcot. Gondold végig, hogy az életed mely területeibe engedhetnéd be jobban Istent! 19

DECEMBER 13. 2. ADVENTI HÉT CSÜTÖRTÖK Szent Lúcia szűz és vértanú (IV. sz. eleje) Iz 41,13-20; Mt 11,11-15 „Akinek van füle, hallja meg.” (Mt 11,15)

…Halld meg a kis Jézus halk, szelíd hangját, mellyel Téged is hív, hogy… – megéld az adventi napok csendességét… – felfedezd bennük a Te adventi üzenetedet, amely Veled lesz, és vezetni fog az ünnepek után is, a mindennapjaidban… – elengedd a félelmeidet, a bánataidat, hogy vigaszra találhasson a lelked… – megnyisd a szívedet az öröm előtt… – kinyújtsd a kezedet valaki felé, akinek szüksége van a Te segítő, vagy ölelő kezedre… – jelen légy a családod adventi készületében… – megoszd az adventi várakozásod pillanatait a barátaiddal és a plébániai közösségeddel… – hagyd, hogy a benned növekvő Fényesség melege, szeretete és békéje felmelegítse a környezeted szívét… – bezárd a szívedbe a találkozás pillanatát… – kitárd a szíved ajtaját, hogy a Születendő Gyermek azon a karácsonyi szent éjjelen otthonra találhasson benne… 20

DECEMBER 13. 2. ADVENTI HÉT CSÜTÖRTÖK

Ha teheted, akkor ma este az adventi gyertya fényei mellett gondold végig, hogy egy mosolyoddal vagy egy kedves gesztusoddal el tudtad-e érni valakinek a szívét a nap folyamán? Kérd Jézust, hogy holnap a szívedben égő szeretet és a béke lángja felmelegíthesse a körülötted élő emberek szívét!

DECEMBER 14.

2. ADVENTI HÉT Péntek

Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító († 1591) Iz 48,17-19; Mt 11,16-19 „…arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell” (Iz 48,17)

Jézus kérdése – „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket?” – ma is időszerű lehet. Mi is keressük a boldogságot, ezt hajszoljuk a mindennapokban, miközben néha elfeledkezünk róla, mi mindent jelenthet ez a szó. A mai zsoltár egyszerű receptet ad rá: „Boldog ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem lép a bűnösök útjára, a gúnyolódók körében nem foglal helyet”. Tényleg csak ennyi kell hozzá? Gondoljuk végig: ha nem teszek rosszat, akkor nem távolodom el Istentől – ez máris helyes döntés. Ha viszont törekszem rá, hogy ezen felül jót is tegyek, ennél még több történik: közeledem Hozzá. Jézus figyelmeztet: különféle helyes utakat mutathat nekünk az Úr, de ha egyiket sem választjuk, Isten bölcsessége nélkül fogunk járni az életünkben. Ma meghallottam-e az útba igazító szót? Mit fogok tenni, hogy az Úr útjára lépjek? Legyen nyitva a szemem, hogy észrevegyem, mire hív Isten a mai napon! 22

DECEMBER 15. 2. ADVENTI HÉT SZOMBAT Köznap Sir 48,1-4. 9-11; Mt 17,10-13 „Illés, de nagy voltál csodatetteiddel!” (Sir 48,4)

Illés prófétaként csodákat tett. De honnan volt ez a képessége? A válasz nagyon egyszerű: A Jóistentől. Ahogyan Illés prófétának, úgy Neked is adott Isten képességet arra, hogy mások felé jó eszköz legyél, hogy a szeretetet és békességet munkáld. Élsz-e ezzel a lehetőséggel? Vajon véghez viszed-e mindazt, amit Isten kér Tőled? Ha még nem látod, mi a Te feladatod, kezdj el imádkozni érte, és Isten biztosan megmutatja Neked. Egy ének szövege bátorítson ebben: „Tedd a jót, és szolgálj, bármerre mész, tükrözd Jézus életét.” Illés helyére a saját nevedet helyettesítsd be! Elhiszed-e, hogy Te is csodákat tudsz tenni?

DECEMBER 16.

ADVENT 3. VASÁRNAPJA

Szof 3,14-18a; Fil 4,4-7; Lk 3,10-18 „Mit tegyünk hát?” (Lk 3,10)

Az adventi időszak elmaradhatatlan alakja, az ószövetségi idők utolsó prófétája, a Megváltó előhírnöke, Keresztelő Szent János tűnik fel a mai vasárnap evangéliumában. Mindenki ugyanazt kérdezi tőle: Mit tegyünk? A kérdés háromszor hangzik el, először a nép, másodszor a vámosok, majd végül a katonák részéről, és mindenki megkapja a személyre szabott választ. Érdemes észrevennünk, hogy a kérdésfeltevés mögött nem valamiféle szalmaláng-lelkesedés húzódik meg, hanem komoly elhatározás. A kérdésben kifejeződik a készség, hogy hajlandóak mindazt megtenni, amit válaszként kapnak, s azon az úton járni, amit a felelet kijelöl számukra. Csak akkor érdemes ugyanis sorsfordító helyzetekben lényeges kérdéseket feltenni, ha valakiben megvan ez a készség, határozottság, elszántság, hogy a választ komolyan vegye. Csak akkor érdemes ilyen kérdést feltenni, ha hisszük, hogy a válaszoló hiteles feleletet ad, és Isten akaratát közvetíti felénk. Aki most, az adventi időben megtalálja az Istenre figyelő csendet, választ fog kapni kérdésére. Legyen meg bennünk a készség, hogy Isten 24

DECEMBER 16.

ADVENT 3. VASÁRNAPJA

válaszát ne értsük félre, hanem maradéktalanul megvalósítsuk azt! Induljunk bátran a számunkra kijelölt úton! Mindannyiunk útja a betlehemi jászolhoz vezet. Uram, mi a teendőm?

DECEMBER 17.

3. ADVENTI HÉT HÉTFŐ Köznap Ter 49,2. 8-10; Mt 1,1-17

„Atyád fiai meghajolnak előtted…” (Ter 49,8)

A mai naphoz tartozó evangéliumi rész azon részek közé tartozik a Bibliában, amin gyakran csak átszalad a tekintetem. Úgy vagyok vele, úgysem tudom kiolvasni azokat a kiejthetetlen neveket, minek hát időzni felette. Egy alaklommal gyönyörű ünnepi misén hangzott el ez az evangéliumi rész, s akkor megértettem, miért is tarthatja fontosnak Isten, hogy a szent szerző ezeket a neveket az olvasóval közölje. A figyelmemet a következő mondat keltette fel: Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. A történetet, ami kicsit sem rózsás, gondolom, nem kell részleteznem (vö. Sám 11,14–26), ez törte meg számomra Jézus őseinek sorát. Fájó, igen szomorú történet – hogyan fér meg egy ilyen nemzetségtábla Isten tervében? Hogy lehet, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus egy ilyen nemzetségből származik? A döbbenet után pedig az gondolkodatott el, hogy valószínűleg legtöbbjük nem volt feddhetetlen, Isten mégis úgy gondolta, hogy ezeknek az esendő embereknek a közreműködésével viszi 26

DECEMBER 17.

3. ADVENTI HÉT HÉTFŐ

végbe fantasztikus tervét. Azt a tervet, amelynek gyönyörű részletein még ma is dolgozik, de nem egyedül, hanem velem, veled, vele, velünk – mindannyiunkkal. Sokszor mi magunk sem vagyunk különbek Dávidnál. Bűnösek vagyunk. Ettől függetlenül, ahogyan vagyunk, Isten meghív minket, hogy együtt munkálkodjunk Vele. Te mit kezdesz ezzel a ténnyel?

DECEMBER 18.

3. ADVENTI HÉT KEDD Köznap Jer 23,5-8; Mt 1,18-24

„József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.” (Mt 1,24)

Isten a kételkedő és kétségbeesett Józsefnek álmot küld, hogy a szívéig is eljusson, Mária valóban gyermeket vár, méghozzá az Isten Fiát. Ezután József fölkelt és úgy tett, ahogy az Úr angyala mondta neki. Feleségül veszi Máriát és elfogadja a születendő gyermeket. Ha Isten szólít valahova, felkészít és mindent megtesz, hogy rálépj arra az útra. Te pedig figyelmen kívül hagyhatod Őt, mondhatod azt, hogy „nekem van egy jobb tervem, ezt áldd meg Istenem”. De az Ő tervei sokkal nagyszerűbbek a tiédnél. Miért is nem fogadjuk el azt az utat, ahová Ő hív? József gondolta magáról, hogy ő lesz Jézus nevelőapja itt a földön? Biztosak lehetünk abban, hogy meg sem fordult a fejében. Mégis ő lett a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentje. Isten soha nem adja fel veled kapcsolatban a tervét. Talán nem érted, de a jelenlegi állapotod is valahogy a tervének része, pl. a várakozás vagy a nehézségek. Bízz Benne, ahogyan József is tette! Téged mire készít fel most Isten? Mi a terve veled? 28

DECEMBER 19.

3. ADVENTI HÉT SZERDA Köznap Bir 13,2-7. 24-25; Lk 1,5-25

„Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén.” (Lk 1,14)

A Szentírást olvasva sokszor találkozhatunk azzal a képpel, hogy a reményvesztettségből egy előre nem várt kincs születik. Ebből mi is meríthetünk! A nehéz helyzetből való szabadulás után a megnyugvás ajándéka is a miénk lehet, ha engedelmesek vagyunk és alázatosak az Úr szavát meghallva. Amennyire hasonlítanak az ószövetségi Sámson és Keresztelő János születésének körülményei, an�nyira különbözik utolsó napjaik története. Sámson az Úrtól kapott küldetését nem értette meg, fizikai erejét végül rombolásra használta. Jánosnak viszont sikerült egy olyan missziót folytatnia, amely során az emberek őt hallgatva gyarapodhattak, még Heródes Antipas is odafigyelt, megszívlelte szavait (Mk 6,20). Méltó útkészítője volt ő Jézus Krisztusnak. Születésünk után a keresztségben nekünk is küldetésünk van! Mit jelent ez számunkra? Nehézségeink közepette is engedelmesek vagyunk ennek, és ujjongó szívvel segítjük mások épülését? 29

DECEMBER 20. 3. ADVENTI HÉT Csütörtök Köznap Iz 7,10-14; Lk 1,26-38 „…történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38)

Mária néhány szóval kifejezi, hogy életét teljesen átadja az Isten szándékának, amivel valójában egy hatalmas döntést nyilvánít ki. Alkudozás és ellenállás nélkül elfogadja Isten tervét. Mi, emberek szeretjük érezni, hogy irányítjuk az életünket, hogy nem csak sodródunk. A mindennapi imák során ezért gyakran előfordul, hogy pontos tervekkel és kérésekkel állunk Isten elé, vagy pedig alkudozásba kezdünk. Fontos meglátnunk, hogy az Úr terve már kész van a mi életünkre nézve, és ez a terv tökéletes, nem kell javítgatnunk rajta semmit. A mi feladatunk, hogy elfogadjuk ezt a tervet, akkor is, ha nem látjuk pontosan mi lesz benne. Ez a döntés nem könnyű, és sokszor nem elég csak egyszer meghozni. Ki kell tartani mellette, akkor is, ha éppen nem tetszik, vagy nem kellemes. Ebben példa lehet előttünk Mária, aki vállalta az Úr tervét egész élete során. Te mennyire tudod elfogadni Isten tervét a mindennapok során és az egész életedben? 30

DECEMBER 21.

3. ADVENTI HÉT PÉNTEK

Kaníziusz Szent Péter áldozópap és egyháztanító († 1597) Én 2,8-14 v. Szof 3,14-18a; Lk 1,39-45

A találkozások életünk elkerülhetetlen eseményei. Egyik örömet hoz, a másik pedig szomorúságot. Mária és Erzsébet találkozásában az őszinte öröm jelenik meg. Ez az öröm mélyen a szívükből fakad, hiszen mindketten várandósak. Mindketten Isten erejének és hatalmának köszönhetik áldott állapotukat. Mária szűzen fogan, és előtte felmerül benne a kérdés: „Hogyan lehetséges amikor férfit nem ismerek?” Erzsébetnek pedig már előre haladott kora miatt nem lehetett gyermeke. Mégis mind a ketten gyermeket vártak. Ebben a mozzanatban mutatkozik meg Isten végtelen jósága, szeretete és irgalma. Neki minden lehetséges. Ő a reménytelen szívekben is tud örömöt és életet fakasztani. De ennek egyedüli feltétele a bizalom és a hit, ami Máriában teljes mértékben meg volt. „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” – hangzik el Erzsébet felkiáltása a találkozás örömében. Ezért mi is boldogok lehetünk, mert ebben a látogatásban már ott van számunkra is az ígéret beteljesedése, megváltásunk reménye. 31

DECEMBER 22.

3. ADVENTI HÉT SZOMBAT Köznap 1Sám 1,24-28; Lk 1,46-56

„Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas…” (Lk 1,49)

Istennek szentelni az életemet… A két szentírási rész között párhuzamot állíthatunk. Míg az Ószövetségben arról olvashatunk, hogy Annának nincs gyereke („… mivel az Úr bezárá az ő méhét.”), addig ez az Újszövetségben Erzsébettel történik meg, akit épp Mária látogat meg. Anna imádkozik az Úrhoz, hogy áldja meg „az ő szolgáló leányát” egy fiúval, cserébe a fiú életét az Úrnak szenteli. (Ezzel akár Jézus születésére is utalhat az Ószövetség.) Az Úr teljesíti Anna kérését: Sámuel megszületik, és Anna is teljesíti ígéretét, azaz fiát valóban az Istennek szenteli. Az Újszövetségi részben Mária és Erzsébet találkozását élhetjük újra; egész pontosan Mária hálaénekét olvashatjuk, a Magnificatot. Ahogy Anna, úgy Mária sem felejt el hálát adni, mint mi oly sokszor, ha megkapjuk azt, amit kértünk. Készek teljesen Istenre bízni magukat, mert tisztában vannak a legnagyobb igazsággal: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Hagyom, hogy Isten általam cselekedjen? Kész vagyok Neki szentelni az életemet? 32

DECEMBER 23.

ADVENT 4. VASÁRNAPJA Kęty Szent János áldozópap

Mik 5,1-4a; Zsid 10,5-10; Lk 1,39-45

Advent 4. vasárnapjával nagyon közel kerültünk már a karácsonyhoz: Jézus Krisztus születésének ünnepéhez, amikor maga az Isten belép az ember történelmébe, és láthatóvá, hallhatóvá válik. Ám nem szabad elfelejtenünk a lázas készülődésben, hogy a gonosz lélek még most is akciózni fog. Számára nincs megállás. Egy a cél: az ember totális bukása, Istentől való teljes elszakítottság: ünneprontás. Ezért nagyon kell ügyelnünk arra, hogy az ünneplést el ne rontsa. Mert támadni fog, az biztos. Igyekszik majd büszkeségünkön és önzésünkön keresztül csapdába ejteni bennünket és a másik ember ellen fordítani. Ezért vigyázz jól arra, hogy mit mondasz és mit teszel, nehogy a meghitt ünneplést végül tönkre tegye a gonosz lélek. Kerüljük hát a megszólást, a csípős beszólásokat és vitatkozásokat, mert ez mind a gonosz módszere. Erősítsük meg lelkünket a szentáldozás által, hogy a gonosz cselvetéseit kivédve, végül tiszta szívvel ünnepelhessünk karácsony éjszakáján.

DECEMBER 24.

4. ADVENTI HÉT HÉTFŐ Köznap – Szent Ádám és Éva

2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zs 88; Lk 1,67-79 ,,Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van.’’ (2Sám 7,3)

A hívő ember nagy ajándéka, hogy az Úr velünk van. Karácsonykor Isten ezzel a jelenléttel ajándékoz meg minket: fizikailag is jelen lesz számunkra Jézus személyében. Ez a jelenlét nagyon jól kivehető Ádám és Éva történetében. A bűnbeesés után ők úgy gondolták, hogy el kell rejtőzniük Isten elől, mert a bűn megfertőzte a lelküket. Pedig Isten közelsége nem bántó, félelmet keltő vagy szégyent kiváltó. Isten jelenléte örömmel kell, hogy eltöltsön. Ádámról és Éváról hisszük, hogy ők már a mennyország szentjei között vannak, hiszen sosem a bűné az utolsó szó. Isten Megváltót küldött nekünk. Jézus pedig meghalt a kereszten és ezzel az egész emberiséget – beleértve Ádámot és Évát is – megváltotta. Jézus mindig jelen van az életemben, elfogad és szeret minden gyengeségemmel együtt. Ebből a jelenlétből kell erőt merítenem. A kérdés, hogy mit jelent nekem ez a jelenlét, hogyan tekintek rá és mire ösztönöz ez engem? 35

DECEMBER 25. KEDD URUNK SZÜLETÉSE: K AR ÁCSONY Iz 52,7-10; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-8

Jézus megszületett. Hála Istennek! Óriási feltöltődést adhat számunkra, ha tudjuk szemlélni és imádni Őt a jászolban. Rendesen helyreteszi istenképünket, ha eltöltünk 20-30 percet a jászol szemlélésével. Remélem a Betlehem nem csak díszlet az otthonodban, hanem valódi lehetőség az imádságra. Jézus ugyanis, amikor imádkozol megajándékoz isteni életével. Ez segít abban, hogy átvedd Jézus tulajdonságait. Amit most a szívedre kötnék, az az istengyermeki bizalom. Jézus ott a jászolban teljesen kiszolgáltatott, mégis bízik abban, hogy az Atya gondoskodik róla, hogy minden rendben lesz és betöltheti a küldetését. Nem tud tenni magáért semmit. Képtelen megvédeni vagy képviselni magát. Kiszolgáltatott, de az Atya szeretete tartást ad neki. Tekints a betlehemi gyermek bizalmára! Kérd tőle, hogy te is ilyen módon tudj bízni az Atyában! Te is a gyermeke vagy! Te is megkapsz mindent, ami kell küldetésedhez. Dőlj hátra és napozz Isten szeretetében! A félelmet és a szorongást az élet dolgai miatt pedig dobd a kukába! Vagy nem hallottad a próféciát, mely szerint „Velünk az Isten?” 37

DECEMBER 26. SZERDA SZENT ISTVÁN ELSŐ VÉRTANÚ ApCsel 6,8-10. 7,54-59; Mt 10,17-22 ,,Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.” (Jn 10,22)

Gyermekként hányszor sóhajtottunk fel szenteste: Bárcsak mindig karácsony lenne! Sokszor felnőttként is megfogalmazódik bennünk ez a vágy, amikor az ünnep meghittsége, nyugalma, békés áhítata elvarázsol bennünket. Az egyházi év liturgikus olvasmányrendje azonban nem engedi, hogy a Megtestesülés ünnepének megható és idilli képeinél maradjunk. A liturgia bölcsen ennek a misztériumnak a teljességére hív. Ezért karácsony másnapján, egy durva gyilkosságról szóló beszámolóval emlékeztet bennünket arra, hogy az Őt követők élete nem csillogás, béke és meghittség. Aki a testté lett Igét akarja követni, annak tudnia kell, hogy a földi életben a meg nem értés és az üldöztetés is osztályrésze lesz. Ugyanakkor nem maradunk magunkra a legnehezebb pillanatban sem. István az ellenséges gyűlölet közepette is a lényegre figyelt: látta a megnyílt eget és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll. Ha figyelmemet mindig erre irányítom, a legnagyobb nehézségben is meg fogom tapasztalni Isten megtartó és üdvözítő erejét. Hiszem-e, s észreveszem-e hogy Isten a legkilátástalanabb helyzetekben is velem van, és nem hagy el? 38

DECEMBER 27. Csütörtök SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGELISTA A cselekvő Isten

1Jn 1,1-4; Jn 20,2-8

Isten teljes valóságban van jelen az ember életében, jelen van a tettekben, a cselekvő szeretetben és az irgalmasságban. Gondviselésével segíti a szenvedőket és a lélekben szegényeket, szeretetével cselekvő keresztény emberré formál minket. Egyedül Ő képes arra, hogy mint a gazda, megmunkálja vetés előtt a földet, és gondosan elvesse a magokat, hogy majd gazdagon termő föld váljon belőle. Isten pont erre hív minket, hogy jó termőföldben növekedjünk, mert ahogyan Szent János apostol beengedte életébe Istent, és a megtestesült Krisztust, úgy nekünk is be kell engednünk a szívünk ajtaján kopogó Jézust. Soha ne féljünk felismerni a bennünk kibontakozó Isten utáni szomjat, mert Mellette nincs okunk és nincs szükségünk arra, hogy félelem legyen bennünk. Bátornak kell lenünk a hitben, mert Istenhez vezet. Szabaddá kell magunkat tenni a bűn alól. Isten kinyilatkoztatta önmagát Krisztusban. Vajon belegondoltunk-e már, hogy az Isten, aki minden nap szól hozzánk, Ő az aki mindig volt, és úgy döntött, hogy végtelen szeretetét megosztja velünk és belénk plántálta. Mi, emberek felfoghatatlannak és elérhetetlennek tartjuk Istent, de ő a legvalóságosabb és a 39

DECEMBER 27. CSÜTÖRTÖK SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGELISTA

tökéletesen jelenvaló, mert ő a kezdet, mi pedig csak részesei vagyunk az ő örökkévalóságának. Krisztus részesített minket abban a kegyelemben, hogy az örök életet megismerhessük, hogy újból úgy legyünk együtt Istennel, mint ahogyan a teremtés pillanatában, amikor a végtelen szeretet körbeölelte az embert, és Isten ajándékaként lélek költözött az ő képmására teremtett testbe. Már nemcsak hús és vér, hanem Isten végtelen szeretetéből és örök létéből származó lélek. Szent János apostol „a tanítvány akit Jézus szeretett”, ez olyan jelző, melyet a tanítványok közül senki más nem viselt. János apostol jelen volt az isteni kinyilatkoztatással, Krisztussal, szemei látták, kezei pedig megérinthették a megtestesült igét, a cselekvőt, a jelenvalót. János halász volt. A hal és a víz mindig az élet jelképe, az Isten gazdag teremtésére és gondviselésére utal. Emberek halászává tette őt, hogy megismertesse Istent és az igét, mely által fényesség költözik a szívükbe. Isten kiválasztotta János apostolt Krisztus által, meghívta a szent küldetésre, a legcsodálatosabb és legkegyelmesebb feladatra: hirdetni az örömhírt, hogy Isten él és jelen van. A tőle kapott lélek pedig, amely bennünk lakik, örökké él, és Isten az, aki által táplálhatjuk és gondoját viselhetjük. Isten ma is meghívja az általa kiválasztottakat, hogy mély álmukból fel40

DECEMBER 28. CSÜTÖRTÖK SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGELISTA

ébresszék az embereket és hirdessék nekik, hogy Isten lakik bennünk a Lélek által. Tanuljuk meg felismerni és befogadni Istent, mert ő meghív minden embert. Hazahív minden embert, hiszen mindenki az ő keze alkotása. Ő az „atya”, mi pedig a gyermekek. Hazavár minket és életutunkon minden időben segít minket, hogy ismerjük fel a segítő kezet, mely felemel a legmélyebb élethelyzetből is, és ahogyan János Apostol, úgy mi is fogadjuk el Krisztus meghívását, mert ő az örök életet kínálja nekünk.

DECEMBER 28. PÉNTEK aPRÓSZENTEK, VÉRTANÚK Jn 1,5-2,2; Mt 2,13-18 „Kelj föl,vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj…!” (Mt 2,13)

A mai evangéliumi részletben arról olvasunk, amikor Józsefhez másodszor szól az angyal álmában. Felszólítja, hogy a családjával együtt keljen útra, hogy életben maradhassanak. Változtatnia kell a megszokotton, ki kell mozdulnia a biztonságosnak tűnő környezetből, vállalni a szokatlan, bizonytalan, talán kiszolgáltatott helyzetet. József bízik Istenben, hogy a legjobb úton vezeti majd őt, amint az angyal megmondta. Nem kérdés számára, hogy miként cselekedjen. Hozzánk is szól, nekünk is üzen Isten, esetleg hív, szólít a változtatásra. A kérdés, hogy meghallom-e Isten szavát a másikon keresztül? Megteszem-e, amit kér tőlem?

DECEMBER 29. SZOMBAT karácsony nyolcada 1Jn 2,3-11; Lk 2,22-35 „Abból tudjuk meg, hogy megismertük, hogy megtartjuk a parancsait. Aki azt mondja: „ismerem”, de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs benne igazság.” (1Jn 2,3-4)

Ebben az evangéliumi részben megismerkedhetünk a parancsok megtartásával. Hiszen a keresztény ember vágyja, az Istennel való harmóniát, melyet szeretnénk megismerni és ezen ismeret mellett törekedni kell a megvalósítására is. Istennek hála van követendő példánk, Jézus Krisztus, aki segít mindabban, hogy úgy cselekedjünk, mint ahogy ő maga is cselekedett. Tovább olvasva megjelenik a szeretet próbája is, mely taglalja, hogy a fennálló értelemben egy régi tanításról lehet szó, amit a tanítóktól hallhattak a korabeli keresztények. Másfelől új parancsról is szól, miszerint döntenünk kell, hogy hogyan éljük az életünket: kölcsönös szeretetben és világosságban vagy ezzel ellentétben, gyűlöletben és az ezzel járó sötétségében. Te melyik utat választod: a világosság útját a kölcsönös szeretettel vagy a sötétséget a gyűlölettel? 43

DECEMBER 30. VASÁRNAP SZENT CSALÁD ÜNNEPE Sir 3,3-7. 14-17a; Ter 15,1-6. 21,1-3; Kol 3,12-21; ZSid 11,8. 11-12. 17-19; Lk 2,22-40 Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek! Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól megkapjátok jutalmul az örökséget. (Kol 3,23-24a)

Mária, József és a Jézus úgy lesznek a Szent Család modelljévé, hogy lényegében semmit nem ismerünk belső életükből. A gyermekség evangéliumok teológiai képei mellett csak Lukács tesz egy-egy személyes megjegyzést a témában, s ezek közt is érezni némi ellentmondást. A tizenkét éves Jézus elszakadása szüleitől a zarándoklat közben, majd szinte kioktató hangneme anyja felé, nem épp az engedelmes gyermek jele, de anyjával való viszonyának különös jegyei később is visszatérnek: a kánai menyegzőn tett hűvös visszakérdezése („Asszony, a mi dolgunk ez? – Jn 2,4a), vagy az a jelenet, ahogy a tanító Jézus nem megy ki anyja elé, mikor az megérkezik hozzá, helyette azt mondja a hallgatósága előtt: „Ezek az én anyám…” (Mk 3,34a). A „serdülő Jézus” templomban tett öntudatos kijelentése után azonban Lukács mégis szükségesnek látja leírni: mégis „velük ment, visszatért Názáretbe és engedelmeskedett nekik” (Lk 2,51), ill. „növekedett bölcsességben” és „az emberek előtti kedvesség44

DECEMBER 30. VASÁRNAP SZENT CSALÁD ÜNNEPE

ben”. A Szent Család jelentősége nem a lejegyzett személyes kapcsolatokban lesz megismerhető, hanem a személyiségre tett hatásban. A Názáreti Jézus egyszerre Isten és ember, nemcsak teofánia, Isten megjelenése az emberek között, de az ember megjelenése is a többi ember előtt, sőt az ember képviselete az Atya felé. Az ő emberi, fejlődő bölcsességében jelen van nevelőapja és anyja példája, gondviselése és elkötelezettsége is. József és Mária minden „szent félelem” ellenére érezheti, hogy a „testté lett Ige” emberi minőségéért, kapcsolatkészségéért, kommunikációjáért, érzékenységéért felelősek lettek. Jézust nevelni kell, mint minden gyereket, és a felnőtt ember személyiségében a szülő mindhalálig bele van foglalva. Milyen személyiségjegyeket hordozunk magunkban szüleinktől, amiért hálásnak kell lennünk? Mi mit adunk át testi-lelki gyermekeinknek a saját személyiségünkből?

DECEMBER 31. HÉTFŐ Szent I. Szilveszter pápa 1Jn 2,18-21; Jn 1,1-18 „Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindnyájan tudjátok ezt” (1Jn 2,21)

Az év utolsó napja remek alkalmat adhat nekünk az elmúlt időszak értékelésére, sikereink és kudarcaink, jó döntéseink és bűneink felismerésére. Jézus mondja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet, és a vég”, a mai nap pedig ennek a megtestesítője; az éjfél, a naptári évre vonatkoztatva a kezdet és a vég találkozásának pontja, így a mai napnál nem lehet megfelelőbb időpont arra, hogy hálát adjunk mindazon jóért, amelyet a mögöttünk hagyott 365 nap során kaptunk. Hogyan használtam fel ezt a 31 536 000 másodpercnyi ajándékot? Ha nem a naptári évnek lenne vége, hanem az Antikrisztus érkezne el, vajon készen állnék arra, hogy találkozzam Istennel? Mit kellett volna másképpen tennem, és mire kell majd jobban figyelnem a jövőben? Tudatosítom magamban, hogy Jézus engem is meghívott az örömhírre, valamint annak megélésére? Sikerült teljesítenem a küldetésem az elmúlt évben? Tudom, hogy mi mindenért lehetek hálás? Tudatosítom magamban, hogy minden egyes nap ajándék számomra Istentől? 46

2019. JANUÁR 1. KEDD ÚJÉV, SZŰZ M ÁRIA, ISTEN ANYJA Szám 6,22-27; Gal 4,4-7; Lk 2,16-21 „A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet.” (Lk. 2,16.)

A jászolban lévő Istent, akit a karácsony elmúlt napjaiban ünnepeltünk, lehet, hogy egy kicsit félretettünk. Lehet, hogy már elfelejtetük azt, akinek méhében testté lett Isten Fia. Éppen ezért az egyház az újév első napján tekintetünket újból Jézusra irányítja, a Mária karjába lévő Krisztusra. Arra hív, hogy úgy fogadjuk Krisztust, ahogyan a pásztorok fogadták Mária karjából. Szűz Mária Jézus anyja, azáltal, hogy világra szülte Jézus Krisztust, az Isten fiát, olyan mély kapcsolatba került vele, hogy méltán tarthatjuk őt Istenanyának. Ahogyan már az egyetemes zsinatok is nyilvános hittételként kihirdették. Mária az első keresztény, aki szívévben őrzi Fia szavait és élete eseményeit. Ő, aki először megtudja Jézus nevét. Mária azt adta gyermekének, amit egy anya adhatott, de énje szerint, személyisége titkában Jézus Isten. Ezért senki sem léphet komolyabb kapcsolatba az isteni kegyelem forrásával, mint ő, az édesanya, Mária. Az édenkertből kiűzött ember az ősbűn óta vágyott ugyan Isten arcát látni, mégsem tehette, 47

2019. JANUÁR 1. KEDD ÚJÉV, SZŰZ M ÁRIA, ISTEN ANYJA

mert szabadságában elfordította tekintetét teremtőjétől, s ezért a belső fényt is elveszítette. De Betlehem óta újra felragyogott a lefátyolozott istenarc, kiáradt ránk Isten jósága, mi több, Jézus Krisztusban szemlélhetjük őt, és Atyánknak szólíthatjuk. Az új év első napjaiban „boldog új évet” kívá nunk egymásnak. Az igazi boldogság ebben az évben is az Istennel való békéből származik, a hitünk megéléséből. Sokan terveket készítenek, újévi fogadalmakat is tesznek. Nekünk a mai napon a pásztorok megmutatják az utat, Mária pedig felfedi a módját annak, hogyan kellene élnünk. Mi mit fogunk tenni az új évben? Milyen lesz, ami életmódunk? Megpróbáljuk-e betartani a mai napon tett fogadalmainkat? Jacques Bénigne Bossuet, francia teológus és hitszónok szavai legyenek előttünk az új évben: „Keresztény Isten készíti életünk naplóját, egy isteni kéz írja a mi történetünket, hogy egy napon kiadja. Törekedjünk arra, hogy szép naplónk legyen!”

JANUÁR 2. SZERDA Szent Vazul és Szent Gergely 1Jn 2,22-28; Jn 1,19-28 „Mit mondasz magadról?” (Jn 1,22)

A mai evangéliumi részben láthatjuk, ahogyan össztűz alá kerül Keresztelő János személye. „Ki vagy te? Mit mondasz magadról?” – így faggatják Jánost azok, akik pellengére akarják őt állítani. János először világosan felel arra, hogy ki nem ő, majd egyértelmű vallást tesz arról, hogy miben is gyökerezik az ő identitása és egyben e világra szóló küldetése. Egy valódi keresztény ma is megkapja ugyanezeket a kérdéseket. Azért teszem hozzá, hogy valódi, mert akkor fognak csak kérdezni, ha az identitásod már kiforrott Benne, és átragyog rajtad Krisztus. Ez akkor fog bekövetkezni, ha már elfogadtad a mennyei Papa feltétel nélküli szeretetét. Ha tudod, hogy Ő a legdrágábbat adta érted, és nem rekedtél meg keresztnél, hanem találkoztál a Feltámadottal is, aki bőven adja a Lelket az övéinek. Ha tudod, hogy te gyermek vagy, barát és örökös. Van már ilyen megvallásod arról, hogy ki vagy Te keresztényként?

JANUÁR 3. CSÜTÖRTÖK K AR ÁCSONYI IDŐ 1 Jn 2,29-3,6; Jn 1,29-34 „Nézzétek, Ő az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” (Jn 1,29)

„A világnak Krisztus kell!” Zengi az egyik ifjúsági ének, ahogyan Keresztelő Szent János rámutatott: nézzétek, ő az, akire vártatok, akinek a hiányától szenvedtek, járuljatok hozzá minden gondotokkal, bajotokkal, bűneitekkel, ő éppen ezért jött, hogy megváltson, megszabadítson. Istennek gondja van rád, mint szeretett gyermekére, a mai napon is állít, személyesen neked útjelzőket, hogy merre találod az Élet Forrását. Ilyen forráspont a szentmise, ahol áldozás előtt háromszor is imádkozzuk, vagy énekeljük Keresztelő Szent János tanúságtételét: Jézus Krisztus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, bűneit. A szentgyónás során is felismerheted Krisztust a pap személyében, aki örökre eltörli a bűneid következményeként rád nehezedő, nyomasztó adósságlevelet. Lelkivezető, lelkigondozó is közvetítheti Krisztus szavait. Fontos-e nekem, hogy személyesen Krisztust keressem és megtaláljam, vagy délibábokat kergetek? 50

JANUÁR 4. PÉNTEK

K AR ÁCSONYI IDŐ 1Jn 3,7-10; Jn 1,35-42

„Gyere és kövess!” (Jn 1,43)

Teljes sötétségben botorkálok és mégis azt hiszem, kijutok belőle egyedül, és majd akkor találkozhatunk. Önfejűségem ellenére mégis Te jössz el értem, hogy kivezess a világosságra. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj és Te mégis, mégis itt vagy. Te jössz hozzám, pedig még a sarudat sem vagyok méltó kioldani. Te hajolsz le megmosni az én lábamat, pedig én mocskolom össze Szentlelked templomát. Te pedig csak annyit mondasz: Gyere és kövess! Megyek, Uram! Követlek! Annyi, meg annyi példa van rá, hogy Isten megmutatja az atyai szeretetét, kegyelmét életünkben! Neked hogy mutatja ki ezt? Ajándékozz meg valakit azzal, hogy tanúságtételként elmondod neki!

JANUÁR 5. SZOMBAT

K AR ÁCSONYI IDŐ 1Jn 3,11-21; Jn 1,43-51

„Gyere és kövess!” (Jn 1,43b)

Ma, az elértéktelenedett szavak világában kön�nyű megérteni, hogy hiába mondja valaki, hogy szeretlek, ha tettei semmi jelét nem mutatják ennek. Nemcsak a politikában, de lassan a hétköznapok legegyszerűbb magánszféráiban sem hiszünk a szavaknak. János a szeretet tárgyát a szükséget látó emberben nevezi meg. Nem a felhőtlen és édesnek hangzó szavak becézéseire szólít fel, hanem a kínkeserv közepette is kitartó segítségnyújtó kézre. Ugyanis a halált kívánó élet így formálódott át teljesen. Isten szeretete az a kizárólagos erő, amely a halottat élővé teheti! Könnyű azt mondani: szeretlek. De mit érnek az ilyen szavak, ha üresek? Jézus sem poénból mondja, hogy: „Gyere és kövess!” (Jn 1,43b), hanem arra hív, hogy az Ő szeretében járj. Ha nem feszítem meg minden erőmet, hogy örömet okozzak, ha elnézem, hogy a másik szükséget szenved olyasmiben, amit megadhatnék neki, akkor mit ér a szeretetem? Gondoljuk meg hát jól, merre tart életünk: élet vagy halál felé? Átmentünk-e már a halálból az 52

JANUÁR 5. SZOMBAT

K AR ÁCSONYI IDŐ

életre, vagy még mindig élő halottak vagyunk, akik kísértetként járjuk ugyan még a világot, de már lelkünk vérkeringése elült, lelki szívdobbanásaink megszűntek? Életünk értéke az általunk kisugárzott szereteten múlik. Sőt, életünk csak a szeretet révén lehet. Azonban vigyázzunk, ne csak látszatra, ne csak szavakkal szeressünk, hanem valóságos tettekkel, hogy igazán elmondhassuk mi is az élet forrását jelentő örömüzenetet: „átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket”. Csak szóval vagy tettekkel is szeretsz?

JANUÁR 6. VASÁRNAP URUNK MEGJELENÉSE, VÍZKERESZT Iz 60,1-6, Ef 3,2-3a. 5-6; Mt 2,1-12 „… a földre borulva hódoltak neki.” (Mt 2,11)

A hétköznapok taposómalmában, a végeláthatatlan ügyek intézésében gyakran kiakadok… Már-már kiborulok… Ma a bölcseket szemlélem: kikészülhettek volna Heródes hozzáállásán, csalódottságukban otthagyhatták volna a csili-vili fejedelmi udvart, s elvonulhattak volna a fővárosból. Ehelyett döntöttek: nem veszítik el szemük elől a célt. A fényes Jeruzsálemben történő kiborulás helyett a betlehemi egyszerűségben lezajló leborulást választották. Az imában a gesztusok, a testhelyzetek, s az azokat átölelő csönd legalább olyan fontosak, mint a szavak. Egy térdhajtás – ha összeszedetten végezzük – önmagáért beszél. Az arcra borulás önátadásomat fejezi ki. A szentmisében az átváltoztatás alatt bemutatom hódolatomat a Fölfoghatatlan előtt, lényem teljes alávetettségét a szent misztérium előtt. A valóságos jelenlétbe vetett hitem kifejezésére szolgáló leborulás minden szónoki beszédnél többet ér. Így segít a testem, hogy lelkem fölemelkedjen. De mielőtt kiborulnék, tudok-e leborulni? 54

A szerzők listája Bartus Ervin Bauer Dávid Csányi Helga Engi Vera Farkas Tibor Gábor Tamás Janes Zoltán Kalmár Eszter Kalmár Éva Kiss Gergely Kóczán Balázs Kóczán Dániel Kovács Zoltán Köllő Sándor Liszkai Tamás Márton Gábor Nagy Tibor

Noé Rebeka Ördögh Szilvia Pálfai Zoltán Perlaki Annamária Szalainé Milasin Katalin Szögi Ildikó Szűcs Sebestyén Tánczos Eszter Tapodi Kriszián Tarjányi Anita Tóth Evelin Tóth László Trója Tímea Turcsányi Krisztina Varga Attila Vígh Andrea