Klaus-Peter Vosen
ALAKÍTSD SZÍVÜNKET! Elmélkedések Krisztus jelenlétében
KORDA KIADÓ Kecskemét 2015
A fordítás alapjául szolgáló mű: Klaus-Peter Vosen, Mit allen Sinnen der Seele St. Benno-Verlag Leipzig, www.st-benno.de Hungarian translation: Korda Kiadó, 2015. Egyházi engedéllyel. Coloniae, die 27 m. Aprilis 2007 Jr. Nr. 106 250 / 90 Stefan Heße vic. Gen. v. g. Fordította: Somfai Boglárka Lektorálta: Gergely Katalin
A borítón: Jézus Szíve mozaik Kis Szent Teréz Lisieux-i bazilikájában
Kiadja a KORDA Kiadó 6000 Kecskemét, Lestár tér 2. (Tel.: 76/328-977) Felelős vezető: dr. Bujdosó Gabriella ISBN 978-615-5045-54-7 Generál Nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/h Felelős vezető: Hunya Ágnes
Előszó
A mézeskalácsszív, melyet az ifjú szerelmesek a templombúcsú napján egymásnak ajándékoznak, a szív alakú bonbon, amellyel anyák napján a gyermekek megajándékozzák édesanyjukat vagy Valentin-napon a fiúk a lányokat, a fakéregbe vésett szív a szeretett személy nevének kezdőbetűivel – mindmind egy ősi, velünk született igényre utalnak: mindnyájan mélyen vágyunk arra, hogy valaki odaadja és megnyissa előttünk a szívét. Ugyanakkor szinte mindannyiunk szíve „gyönge szív”. Azt kívánjuk, hogy szeressenek minket, mi pedig alig vagyunk képesek és hajlandók arra, hogy másokat igazán szeressünk, szeretetet ajándékozzunk, akár áldozatok árán is. A mézeskalácsszív – legalábbis hosszú távon – gyakran beváltatlan ígéret marad...
Nem könnyű szeretni, kiváltképp a szeretet keresztény értelmezésében, amely túllép a természet adta testi vonzódáson és a kezdeti lelkesedésen. De semmire sincs nagyobb szüksége az embernek és a világnak, mint a keresztény szeretet erényére, arra, hogy erős lélekkel valóban szeressünk – nemcsak a barátságban, a házasságban és a családban, hanem a társadalmi együttélés minden területén.
5
Ahhoz, hogy a szívünktől ne kívánjunk állandóan többet, mint amennyit elbír, némi „szíverősítőre” van szükségünk. Imádságunkban pontosan ezt kérjük, amikor Jézushoz fordulunk: „Alakítsd szívünket a te Szíved szerint!” Azon a ponton, ahol szegényes emberi szeretetünk véget ér, biztonsággal továbblendít és elkísér bennünket Krisztus istenemberi szeretete. Ezt a szeretetet jelképezi az ő Szent Szíve. A Jézus Szíve tisztelet a 19. és a 20. század folyamán a kor édeskés, érzelemdús, némileg eltorzult ájtatosságává alakult, de nem ez Jézus Szíve tiszteletének lényege.
A Jézus Szíve „kultusz” legősibb nyomait a Szentírásban fedezhetjük fel. A Bibliában az evangélista Jézus szavait idézi: „szelíd vagyok és alázatos szívű”, és azt is olvassuk, hogy a Golgota keresztfáján a Megváltó szívét lándzsa döfte át. Ezeket a szentírási helyeket az egyházatyák és a középkori misztikusok a kinyilatkoztatással összhangban átelmélkedték, továbbgondolták. Amikor a 17. századi Franciaországban a janzenista mozgalom képviselői kizárólag a szigorú, ítélő Istenről prédikáltak, Krisztus megjelent Alacoque Szent Margit Máriának, és arra bátorította őt és kortársait, hogy mindenekelőtt az Ő szeretetében higgyenek. A janzenisták félelmetes feszületeit, amelyeken Krisztus mereven az ég felé tartja a karját – úgy, hogy abba egyetlen szegény bűnös sem tud belekapaszkodni –, egyre inkább felváltották az olyan ábrázolások, amelyeken a Megfeszített Úr szeretettel átöleli az egész világmindenséget. Végre ismét az ősi
6
bibliai viszonyulás, a bizalom lépett az Istentől való rettegés helyébe.
Jézus Szívének tisztelete tehát nem csupán megbízható alapokon nyugszik, hanem keresztény hitünk lényegét emeli ki. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy Jézus Szíve ünnepét boldog IX. Piusz pápa 1856-ban az egész világegyház ünnepévé emelte, melynek liturgikus napja a pünkösd utáni második vasárnapot követő péntek lett.
Ahhoz, hogy a Jézus Szíve tisztelet értelmét és valódi jelentését a mai ember számára széles körben újból vonzóvá tudjuk tenni, az egyik legszebb Jézus Szíve imádságot, a Jézus Szíve litániát hívjuk segítségül. Könyvünk elmélkedései ennek a litániának a sorairól szólnak. A 33 megszólítás (invokáció) közül sokat Jean Croist (1656–1738) francia jezsuita fogalmazott meg, aki levelezésben állt Alacoque Szent Margit Máriával. A Jézus Szíve litánia nagy része, legalábbis tartalmát tekintve, már Helftai Szent Gertrúd (1256–1301/02) írásaiban is megtalálható. A Jézus Szíve litániát különösen az teszi értékessé, hogy sokat merít a Szentírásból. Ez a kis könyv segíteni szeretne abban, hogy életünk végén elmondhassuk: „megismertük Isten szeretetét, és hittünk benne” (1Jn 4,16), egész életünket Isten szeretete irányította. A Jézus Szíve litánia elmélkedéseit leginkább az egyéni vagy közösségi szentségimádásokon használ-
7
hatjuk. A 2005-ös kölni világifjúsági találkozón sok fiatal megszerette és azóta nagyra értékeli az Oltáriszentség jelenlétében való imádkozást. A Jézus Szíve tiszteletben tulajdonképpen Jézust magát tiszteljük, az ő szeretetét, amellyel bennünket szeret. Hol elmélkedhetnénk szebben az ő szeretetéről, ha nem az ő színe előtt, ott, ahol ő maga valóságosan jelen van? Adja az Úr, hogy ezek az elmélkedések sokak számára nyújtsanak lelki táplálékot. Köln, 2007. április 8-án, húsvétvasárnap
Karl-Peter Vosen atya
8
Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve Cor Jesu, Filii Patris aeterni
A Jézus Szíve litánia első invokációiban a niceai hitvallást követve megvalljuk, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Első megszólításunk azonban több ennél: irányt ad számunkra a litánia imádkozásához.
„Szívemben hordozlak”, „szívemen viselem sorsodat” – szoktuk mondani szeretteinknek. Sok mindent viselünk a szívünkön, és aggódunk azért, hogy mi magunk vajon mennyire vagyunk benne mások szívében. Őszinte vágyunk, hogy minket is szívükben hordozzanak az emberek. A Jézus Szíve litánia első sora azonban arra hív, hogy ne „a világ szíve” felé forduljunk.
Most nem akarok azon aggódni, hogy mások milyen embernek tartanak; nem érdekel, hogy a baráti köröm, a munkatársaim, az ismerőseim szemében „jófej” vagyok-e. Most mindegy, hogy nekem van-e a legjobb alakom, felnéznek-e rám a többiek. Most még azoknak a szíve sem számít, akik hozzám tartoznak, és akiket különösen szeretek.
9
Arra vágyom, hogy Istenem Szíve, Jézus Szent Szíve legyen a szívügyem. Hiszen olyan sokszor elfelejtem, elhanyagolom őt. Ez a Szív, ez a szeretet kitűnik a többi közül, jobban szeret engem, mint ahogy az összes többiek együttvéve szeretni tudnak, és többet tett értem, mint amit egyáltalán el lehet gondolni. Szeretném, ha Jézus a Szívébe zárna. Jézus Szíve arra hív, hogy az örök életben eggyé váljak vele.
Megváltó Istenem! Hogy is merhetünk beszélni személyiséged középpontjáról, Szent Szívedről? Elnémul az ember az örök Isten titka előtt. Hogy is merhetne az én bűntől elhomályosult szívem a te sugárzó fényességedbe tekinteni? Ez teljességgel lehetetlen lenne, ha te magad nem mondtad volna, hogy szelíd vagy és alázatos szívű, és kitárt szívvel nem fogadtál volna bennünket testvéreiddé. Örökre hálás vagyok szeretetedért, köszönöm, hogy engeded megsejtenem szereteted nagyságát. Szíved szeretetét őrzöm magamban az örömteli órákban, fényem leszel a szürke hétköznapokban, belőled merítek erőt, ha szenvednem kell. Kérlek, szakíts ki a mindennapi rohanásból, hogy rá tudjak hangolódni szereteted mindent felülmúló szépségére: isteni Szívedre!
10
Uram Jézus Krisztus,
nekünk adtad a Szívedet. Lényed mélye színtiszta szeretet; fénylik és melegít, mint a lobogó tűz. Add, hogy mindig hinni tudjak szeretetedben – különösen akkor, amikor fáradt, erőtlen, magányos vagy kedvetlen vagyok. Szereteted tüze járja át a lelkemet, hogy én is szerető ember legyek: a te szeretetedet vigyem másoknak. Ámen.
11
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív Cor Jesu, bonitate et amore plenum
Azt gondolhatjuk, talán „sok lesz a jóból”, ha litániánk három egymást követő invokációja Jézus Szívének szeretetéről szól. Már gyermekkorunk óta azt halljuk, hogy az „édes Jézus” a világ Megváltója, és legfontosabb tulajdonsága a szeretet. Tudjuk… Anynyira tudjuk, hogy talán már nem is jelent semmit, hidegen hagy. Nagyon fontos, hogy hitünk régről ismert igazságait újra felfedezzük, és lényegi jelentésüket elmélyítsük magunkban. Ez a három szeretet-invokáció segítséget nyújthat ebben.
Mit tehetünk azért, hogy Jézus Szívének jóságát és szeretetét újra felfedezzük? Például elmélkedhetünk azon, hogy életünk eddigi eseményeiben hol tudjuk felfedezni Isten áldó és eligazító jelenlétét. Téved, aki azt gondolja, hogy gyorsan elkészül ezzel a feladattal. A lista, amelyet írunk, egyre bővülni fog. Egy másik gyakorlat az lehet, hogy lassan végigolvassuk a Hitvallást, és közben azon gondolkozunk, mennyi
41
meg nem érdemelt szeretetet rejt az üdvösség története. Vagy az Evangéliumot figyelmesen olvasva arra figyelhetünk, hogy Krisztus szeretete és jósága mely eseményeknél érint meg mélyebben.
Nagyon szépen megmutatkozik Jézus szeretete abban, ahogy a gyermekekkel bánik. A hatalmas Isten Fia a kicsinyeket különösen szereti. Odafordul hozzájuk, ölébe veszi és megáldja őket. A gyermekeket a bibliai korban nem sokra becsülték, a Megváltó azonban teljes méltóságukba helyezi őket, példaképül állítva a gyermekeket a felnőttek elé: „ilyeneké az Isten országa” (vö. Mk 10,13–16). Jézus jóságos szerető szíve különös figyelmet szentel a kicsiknek, a rászorulóknak. Elismeréssel szól például a szegény özvegyasszonyról, aki két fillért dobott a perselybe (vö. Mk 12,41−44). Ebben a jelenetben egy olyan személy kap kitüntetett figyelmet Isten Fiától, akit a világ nem becsül. Krisztus még a liliomokat és a madarakat is szeretettel emlegeti (vö. Mt 6,26−28), de nem hagyja bátorító szó nélkül az embert, „a teremtés koronáját” sem, aki annyit gyötrődik, olyan szétesett, oly sokszor kész volna feladni a küzdelmet. Jézus így szól: „Sokkal többet értek ti a verebeknél!” (Mt 10,31)
Krisztus jósága és szeretete különösen kifejeződik abban, amilyen tisztelettel az emberekkel bánik. Például megkérdezi a betegeket, hogy mit tegyen velük (vö. Mt 10,32). Természetesen tudja, hogy meg szeretnének gyógyulni. De nem akar olyat tenni, amit nem kérnek tőle. Amikor fáradt és egyedüllétre vá-
42
gyik, akkor sem magával törődik, hanem azokkal, akik olyanok, mint a pásztor nélküli juhok (vö. Jn 4,6–26). Az emberek fizikai igényeire is figyel. Jairus leányának feltámasztása után, a hatalmas zavarodottságban ő az, aki szól, hogy ne felejtsenek el enni adni a gyermeknek (vö. Mk 5,43). Milyen hűséges a barátjához, Lázárhoz! A sírjánál könnyeket hullat az emberré lett Isten Fia (vö. Jn 11,35), pedig mint valóságos Isten, tudja, hogy van túlvilág. „Falánk és borissza” embernek (Mt 11,19) pedig azért tartják, mert az apostolokkal és másokkal is szívesen tölt együtt vidám estéket. A hangja olyan kedves és szeretetteljes, hogy az övéi ezer hang közül is megismerik, ahogy Mária Magdolna is az üres sírnál (vö. Jn 20,11–18). Szeretetének leginkább szívhez szóló jele, hogy a kereszten megbocsát a szegény bűnösnek (vö. Lk 23, 39–43). Jézus nem rejti véka alá, hogy az őt követőknek nem lesz könnyű életük (vö. Jn 15,20), mégis teljes erejével arra hív, hogy járjunk az ő útján. „Az én igám édes, és az én terhem könnyű” – mondja (vö. Mt 11,30), hiszen ő velünk együtt viszi ezt a terhet. Mennyi szeretetet hordoz egész megváltó életútja! „Szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1). Mekkora szeretetet tükröz az a buzgóság, amellyel az Evangéliumot hirdeti: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49) A felsorolt jelenetek gyűjteményét ki-ki tovább bővítheti, de a fentiekből is láthatjuk, hogy Krisztus
43
mennyire egyedülálló módon szeretetteljes személyiség. Szeretetének legnagyobb bizonysága az volt, hogy emberré lett, és szabadon magára vállalta a földi létet. Életének itt felsorolt eseményei csak kis töredéket mutatnak abból, amit az Evangélium elmond róla. De ha ezeket átgondoljuk, talán már fel is lángol szívünkben az Úr szeretete.
Uram Jézus Krisztus,
az én szívem tele van mindenfélével: vágyakkal és sértésekkel, erényekkel és gyengeségekkel. Van benne jó, van benne kétséges és rossz is. Nem vagyok se teljesen jó, se teljesen rossz. A Te Szíved jósággal és szeretettel van tele. Ezért vagy a világ világossága, az élet végső alapja, sokak egyetlen reménye. Erős elhatározással arra törekszem, hogy szívemet egyre jobban a te szívedhez alakítsam. De elhatározhatom-e ezt egyáltalán a saját erőmből? Kérlek, hogy isteni szeretetedből egészítsd ki azt, ami az én gyenge szeretetemből hiányzik. Megnyílok szereteted előtt: alakítsd szívemet a te Szíved szerint! Ámen.
44
Az olvasópróba véget ért. Ha ízelítőnk felkeltette érdeklődését, a könyvet kedvezményesen megvásárolhatja a KORDA webáruházában: www.kordakonyv.hu