Betlehemi láng

Andrea Schwarz

Betlehemi láng Lelki olvasókönyv advent és karácsony napjaira Korda Kiadó Kecskemét 2018

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Andrea Schwarz: Wilde Weihnachten Das andere Lesebuch für die Adventsund Weihnachtszeit

© 2018 Schwabenverlag AG, Patmos Verlag, Ostfildern

© Korda Kiadó, 2018 © Hungarian translation: Somfai Boglárka, 2018 Fordította: Somfai Boglárka

Előszó

előt t

Előszó előtt

A

karácsonyt számomra nem a színesen villogó égősorok és a csillámporos angyalkák teszik ünneppé. Sokkal inkább a gyertyaláng, a csillagfény, az izzó üstökös. A hamisítatlan, igazi karácsonyt keresem, az őseredeti, „vad” karácsonyt. Mit is értek ezen?

A „vad” szó Dél-Afrikában vált fontossá számomra. Ott, a vadonban még találkozhatunk a természetessel: ahogy a zsiráfok vonulnak estefelé a füves pusztán át, az oroszlánok rárontanak egy tülkös szarvú antilopra, az elefántok ledöntenek egy fát, hogy elérjék a leveleit, a pingvinek birtokba vesznek egy gondozott kertet, a majmok szemtelenül behatolnak egy házba...

A „vad” valójában természeteset, eredetit ­jelent, vagyis olyasmit, ami nincsen átalakítva, nem illeszkedik megszokott világunkba, és ezért meglepő.

Szoros kapcsolatban áll az életerővel, amely lényünk bensejéből fakad. Ebben az értelemben elbűvölhet, de félelmet is kelthet.

5

Előszó előtt

A „vad” ellentéte a „szelíd”, a „megzabolázott”.

Mit tettünk vele? Az igényeinkhez igazítottuk, a kereteink közé szorítottuk, hogy minél kevesebb gondot okozzon és jól kezelhető legyen. A „megszelídített” általában veszélytelen, ártalmatlan.

A karácsony azonban nem ilyen. Akkor sem, ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy ilyenné alakítsuk. A karácsony másmilyen. Radikális, félelmetes, meglepő, megdöbbentő – ha valóban a mélyére nézünk. Nem az elvárásainkhoz igazodik. Sokkal inkább valami őseredetiről, az életből fakadó erőről tanúskodik.

Figyeljük csak meg: „A vadászháló szétszakadt, s mi szabadok lettünk” – halljuk a zsoltárban (124. zsoltár, 7. vers). Mi emberek sokszor belegabalyodunk mindenféle hálóba, például amikor minden elvárásnak eleget kívánunk tenni, megszakítás nélkül rendelkezésre akarunk állni, teljesítményt szeretnénk felmutatni, másoknál jobbak akarunk lenni.

Karácsonykor egy kicsi gyermek szétszakítja a hálót, amely fogva tart bennünket. Belép a világunkba, mellénk szegődik, hogy élettel és szabadsággal ajándékozzon meg bennünket.

Ez a Gyermek úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk. És pontosan ez a szeretet tesz bennünket szabaddá.

Előszó előtt

6

Szabadság, szabad élet... Megszabadulva az elvárásoktól, a stressztől, attól, hogy még mi mindent „kell” megtenni, attól, ami elveszi az erőnket és a bátorságunkat, elnyom, megkötöz, megfojt. Szabadon – hogy az élet élni tudjon.

A szabadság távlatokat ad, nyitottá tesz, kalandot kínál. Nem holmi kényelmes lakópark, ahol nyugodtan letelepedhetek, és Istent kedves öregúrrá szelídíthetem magamnak. Ahol szabadság van, ott a vitorlákat szélirányba kell fordítani. Az élet kalandra hív. Néha viharok is jönnek: arcul csap a homok, bőrig áztat a zápor. Sőt még az az érzés is elfoghat, hogy elveszítettem a távlatokat és a végtelent...

De ott áll mellettem a Gyermek. Kézen fog, együtt járjuk az élet útját.

A karácsony ilyen: vad és szabad.

7

Előszó előtt

E misítatlan,

fféle karácsonyra hív meg ez a könyv – hatermészetes, lángoló ünnepre hangol. És éppen ezért nem „jól fésült”, nem édes-kedves, nincs hozzáigazítva az elképzeléseinkhez és az igényeinkhez. Áthágja a hagyományos elvárásokat. Alig-alig találkozunk benne fenyőgallyakkal és mécsesekkel – ezekből az ünnepek előtt úgyis túl nagy a kínálat. Olvashatunk azonban virághagymákról és tavaszi mézes­kalács csillagokról, októberi karácsonyról, az „ellopott” Kisjézusról, és arról, hogy szabadságra mentek a Háromkirályok. Nem kötelező szeretni a „vad karácsonyt”. Nem várom el. De a „kellemes karácsonyról” nincs mit írnom. Az egy kicsit unalmas. Nekem jobban tetszik az eredeti, a „vad” kará­csony.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok az Olvasónak áldott, hamisítatlan karácsonyt. Érezze a szabadság ízét, a tágas tér vonzását, az élet örömét. Az új év pedig ne hozzon túl sok vihart és zápor-zivatart. Ne feledjük, a Gyermek ott van mellettünk, velünk jön minden utunkon. Ha egyegy írás ebben a kis könyvben ráébreszti erre az Olvasót, akkor én már elégedett lehetek.

Andrea Schwarz

Előszó előtt

8

Elöljáróban

Az advent sokkal hamarabb kezdődik

O

któber közepén nálam már egy kicsit advent van. Nem, nem azért, mert az üzletekben megjelennek a csokimikulások. Velük nem törődöm.

Október van, és én várok. Figyelek, hegyezem a fülem, fürkészem az eget.

Várok – a vadludakra. Ilyenkor érkeznek hozzánk dél felé tartó útjukon. Néhány ezer vadlúdnak már az is délnek számít, ahol én lakom. Ők itt telelnek át: Németország északi részén, az Ems folyó vidékén. A tél egyik legszebb képe, amikor a vadludak vagy a hattyúk csapatban szállnak az égen. Vagyis először meghalljuk őket, azután felnézünk az égre, és meglátjuk a t­ öbbé­-kevésbé tökéletes ék alakban szárnyaló madarakat.

9

Elöljáróban

Hogyan kapcsolódnak a vadludak az adventhez? Első látásra, valljuk be, sehogyan sem. (Bár a sült liba sok konyhában megjelenik a következő hetekben-hónapokban...) A vadlibák látványa azonban számomra adventi jelleget hordoz. Tele várakozással, feszülten várok: mikor jönnek? Talán aggódom is: jönnek-e idén egyáltalán?

Vágyódást keltenek bennem. Megsejtek általuk valamit, ami a mindennapjaimból néha mármár kiveszett: a messzeséget, a szabadságot, a társas együttlétet... Gágogásuk hallatán felnézek az égre, kilépek a határidőnaplóm szorításából, a tennivalók mókuskerekéből.

Ilyen adventet szeretnék pár hét múlva. Várakozással, vágyakozással, aggódással, égre emelt tekintettel.

Az „adventi létmód” azonban az egész esztendőt áthatja. Valójában ez a keresztény alapmagatartás.

A vadludak ezt mindig eszembe juttatják.

Az advent a vágyakozás edzőtábora.

Elöljáróban

10

Decembe r 1.

Várakozás

M

ilyen gondolatok, érzések kavarognak bennem most, amikor kezembe veszem ezt a könyvet? Örülök a karácsony előtti heteknek, várom az ünnep varázsát, kisebb-nagyobb meglepetéseit, a forralt bor és a karácsonyi aprósütemények illatát? Lehet, hogy sóhajtok is egyet, mert annyi a feladat: képeslapokat kell küldeni, ajándékokat vásárolni – hogy leszek mindennel készen? Vagy eszembe jutnak csillogó szemű gyermekek, unokák, akik türelmetlenül számolgatják a napokat, és alig várják, hogy megérkezzen a kis Jézus! De az is előfordulhat, hogy nem érdekel az egész, minden sötét körülöttem és bennem, és fogalmam sincs, idén hogyan fogok ünnepelni.

Igen, mindez jelen lehet: a varázs, a stressz, az öröm, a szorongás, a kérdések. Az adventi időszak ilyen sokrétű. A szentmisében is találunk utalást erre: a templomban örömteli adventi várakozásról beszélünk, az Evangélium azonban figyelmeztet: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok” (Máté evangéliuma, 24. fejezet, 42. vers). Ez nem hangzik örömteli várakozásnak.

11

December 1.

Tulajdonképpen mi az advent?

Alfred Delp jezsuita atya, akit a nácik 1945ben kivégeztek, ezt mondta: „Az advent a megrázkódtatás ideje”. A templomokban ezekben a hetekben a viola szín jelenik meg: a bűnbánat liturgikus színe. Ebből arra következtethetünk, hogy mi viszont az adventből olyasmit csináltunk, aminek semmi köze a „liturgikus” adventhez. Az advent még nem karácsony – nem édes-aranyos. Az advent arra szeretne megtanítani bennünket, hogy legyünk éberek, és újra friss odaadással készüljünk az Úr érkezésére.

Az advent még nem a fényesen tündöklő karácsonyfákat jelenti, hanem a sötétben világító gyertyaszál fényét. Az advent az az időszak, amikor növekedhet a vágyakozás – a sikeres életre, és Valakire, aki eljön közénk és elhozza az igazságosságot meg a békét!

Adventnek nem sok köze van a télapóhoz, a zsúfolt bevásárlóközpontokhoz, a „Csendes éj” modernizált feldolgozásaihoz és a beszerzendő ajándékok listájához. Nem, nem igazán fontos, hogy a lakás ki legyen takarítva karácsony előtt, a képeslapok és üdvözletek időben megérkezzenek, és mindenkinek írjunk, aki nekünk írt. Nem kell magunkra vennünk ezt a stresszt. Nem kell engednünk, hogy elveszítsük ezeknek a napoknak a varázsát. Nem kell mindent úgy csinálni, mint az előző években, pusztán azért, hogy minden elvárásnak megfeleljünk.

December 1.

12

Sokkal fontosabb, hogy advent napjaiban megpróbáljunk tudatosan Isten jelenlétében élni. Így válik lehetővé, hogy Isten valóban eljöjjön. Erre szolgál az adventi készület ideje.

A 2001. szeptember 11-i támadások után az áldozatok hozzátartozóival és a tűzoltókkal foglalkozó lelkipásztor ezt mondta egy prédikációban: „Tudod, mivel lehet megnevettetni a Jóistent? Ha elmeséled neki, mit tervezel holnapra.” – Ez egy vicces kérdés-válasz, de a nevetés az ajkunkra fagy. Hiszen jól tudjuk, hogy a holnapról nem mi rendelkezünk. Bármikor bekövetkezhet egy katasztrófa, a holnapi nap hozhat veszélyt és tragédiát. De ugyanúgy hozhat döntő változást a jó irányába is, elhozhatja a boldog életet.

Az Ószövetségben szó esik Isten nagy napjáról („jom hagadol”). Ez az ítélet napja, amellyel véget érnek az emberek megszokott mindennapjai, és egy új kor veszi kezdetét. Ez a nap mégsem rettegett időpont. Ez az a nap, amely minden más naptól különbözik. Innen nézve minden új nap pirkadata annak a nagy napnak a kezdetét is jelentheti. Annak a napnak a reggelét, amely a nagy változást hozza.

Mit is mondtál, mit terveztél holnapra?

Thomas Meurer írása a Christ in der Gegenwart című folyóiratban, 5/06.

13

December 1.

Megvallom, ez szerintem sem édes-aranyos – hanem radikális. De éppen így adhat esélyt. Számolni kell azzal, hogy Isten eljön! Lehetségesnek kell tartani, hogy valóban eljön, cselekszik, törődik a világával és az emberekkel.

Ezért mondhatjuk, hogy az advent a várakozás ideje. A várakozásé, nem az elvárásoké. Hasonlít a két szó, de jelentésüket tekintve világok választják el őket egymástól. Az elvárás azt jelenti, hogy valamit elvárok tőled – és megmondom a konkrét elképzeléseimet, hogy mit tegyél és mit ne tegyél: a fogkrémes tubust a végénél nyomd és ne a közepén, a koszos zoknit ne hagyd a fürdőszobában a földön, előre szólj, ha későn érkezel haza. És jaj neked, ha nem felelsz meg ezeknek az elvárásoknak. Veszekedésre, csúnya szavakra számíthatsz: „Elvárom tőled, hogy...”.

Az elvárás azt jelenti, hogy valaki meg akarja határozni, mi hogyan történjen. Elvárom Istentől, hogy... Elvárom, hogy a karácsony ilyen vagy olyan legyen... És jaj, ha nem így lesz.

Egészen más azonban a várakozás jelentése.

Például amikor a lány azt mondja a telefonba a barátjának, aki az autópályán dugóba rekedt: Várlak! Gyere, amint tudsz, bármikor! Várok rád!

Az advent nem az elvárások ideje, hanem a várakozásé. Gyere, jöhetsz bármikor, bárhogy.

Várok rád – terád várok!

Az advent alkalom arra, hogy elhagyjuk az elvárásainkat, az ábrándjainkat és az elképzeléDecember 1.

14

seinket, és újból megtanuljunk várakozni. Isten eljön – ez az ígéret. De előfordulhat, hogy Isten egészen más, mint amilyennek elképzelem. Lehetséges, hogy ez a hatalmas, felfoghatatlan Isten gyermekként jön el, istállóban születik, menekülnie kell. Lehetséges...

Isten egészen más – és valószínűleg az érkezése is egészen más lesz ahhoz képest, amit gondolok róla. Arról pedig, hogy mikor érkezik, semmit sem tudunk mondani.

Ezért hát ne hagyd magad elkábítani mindazzal, amit mások az adventről és a karácsonyról gondolnak. Nem kell pontosan úgy szervezni és úgy ünnepelni, mint mások. Ne kerítsen hatalmába a „száz legjobb karácsonyi ajándék” listája és a „Jingle Bells”. Legyél erős, engedd meg, hogy a te advented és karácsonyod más legyen. Legyél éber, keresd a jeleket, figyelj Isten érkezésére.

Először csak egyetlen gyertyát gyújts meg, ne mindjárt az egész karácsonyfát! Adj esélyt Istennek. És ezzel adsz esélyt magadnak is... Így már meg is érkeztünk az adventbe. Ez az az idő, amikor az „egészen más” lehetővé válik.

Ezért hát: legyetek éberek – hogy ne süllyedjünk bele panaszosan abba, hogy „ezt mindig is így csináltuk”. Meg hogy tudjunk várakozni, és ne hagyjuk, hogy az elvárásaink fogva tartsanak bennünket. Az Úr érkezésére várakozzunk, elvárások nélkül.

Ez az advent.

15

December 1.

Decembe r 24.

Szent éj Az ÚR homályba burkolózott, mint valami sátor, úgy takarta őt sötétlő víz, égi felhő.

(A Bibliából: 18. zsoltár, 12. vers)

A

karácsony a szentséges éj, a szent éjszaka.

Mély sötétség: ebben jön Isten a világba, történik a csoda, tárul fel a titok.

Az éj sötétjében semmi sem tereli el a figyelmet, nincsenek színek, nincs zaj. Tágra nyitjuk a szemünket, hogy felismerjük legalább a kontúrokat; fülelünk, hogy meghalljuk a halk, suttogó hangokat.

Csak így növekedhet vágyódásom a fényre, a nekem szóló szavakra, az érintésre. Szükséges a sötét, hogy felgyúlhasson a fény, hogy felfedezhessem a csillagot, amely az utat mutatja.

Kezem­mel keresem a kezet, amely megtart...

December 24.

76

Isten nem fényes nappal jön a világba. Éppen ellenkezőleg: a sötétséget választotta rejtekül.

Isten elrejtőzik a sötétben. Súlyos kijelentés ez: a sötétségből nem hiányzik Isten, hanem ott van benne! Nem szünteti meg, mert hozzátartozik az emberléthez. De otthon van a sötétben, ott lakik benne – akkor is, ha úgy érezzük, egyedül vagyunk benne, mert nem látjuk őt.

Ha azonban Isten ott rejtőzik a sötétben, akkor nem kell félnem az éjszakától. Mert szólhatok ahhoz és beszélhetek azzal, aki jelen van benne. Kibírom a sötétséget, mert mindennek ellenére tudom, hogy Isten ott van. Belebocsátkozhatom a sötét éjszakába, mert Isten jelenléte tölti be.

Talán éppen ez lehet a karácsony üzenete: Isten ott van éjszakám sötétségében – és szent éjszakává teszi azt. Istennek olyan fontos az éjszakám, hogy benne jön világra, hozzám jön el.

Ez a karácsony.

77

December 24.

R

ég elmúlt éjfél. A barátok hazamentek.

A szentmisék véget értek.

Az ajándékok kicsomagolva pihennek. És bennem mégis hiányzik valami.

Tétován pakolgatok, beteszem a tányérokat meg a poharakat a mosogatógépbe, elrakom a maradék ételt.

Aztán odamegyek az istállóhoz. Óvatosan benyitok. Sötét van, de látszik egy halvány fény. A sarokban az ökör és a szamár áll, a szalmát ropogtatják.

A másik oldalon József és Mária, a szalmán fekszenek, egymáshoz simulva.

Alszanak, kimerülten alszanak. És a jászol – benne a gyermek, a lágy fény forrása.

A gyermek is alszik. Óvatosan közelebb lépek.

Kinyitja a szemét és rám néz.

December 24.

78

És mosolyog. És kitárja a kezét.

Én pedig letérdelek nézem őt és egészen elcsendesedem és a gyermek

engem néz rám mosolyog és béke tölt be

most lett karácsony

79

December 24.

Tartalom Elöljáróban

December 1.

December 2.

December 3.

December 4.

December 5.

December 6.

December 7.

December 8.

December 9.

December 10.

December 11.

December 12.

December 13.

December 14.

December 15.

December 16.

December 17.

December 18.

December 19.

Előszó előtt 5 Az advent sokkal hamarabb kezdődik 9 Várakozás 11 Hogy valami új kezdődhessen 16 Kint a tengeren 20 Tavaszra várva 22 Felkelek 26 Kívülről nézve: karácsony 29 Mézeskalács csillag májusban 32 Advent a parkolóházban 34 „Égi telefon” 37 Egészen frissen 39 Szabadon 41 Figyelmesen 44 De a szomszédok...

47 Keresztül­húzva az álom 50 Angyal követségben 52 Nincs idő?

56 Adventi kérdőív 60 Őrzöm a betlehemi lángot 62 Karácsony októberben 65

December 20.

December 21.

December 22.

December 23.

December 24.

December 25.

December 26.

December 27.

December 28.

December 29.

December 30.

December 31.

Január 1.

Január 2.

Január 3.

Január 4.

Január 5.

Január 6. az élet él...

Önátadás 67 Téli napforduló 69 Az utolsó fenyőfa 71 Kézműves karácsony 74 Szent éj 76 Bennem a karácsony 80 Az elfogadás művészete 84 Köztes idő 87 Egy különös karácsonyi történet 90 Elhajózott a karácsony 94 Hol is vagyok?

96 A csillag­szórós gyertya 99 Istennel 102 Szent napok 104 Lassabban járj 106 Az élet nem fenékig tejfel 109 Bízom a vágyaimban 111 A három király szabadságra ment 113 Staféta 116 Meghívó 118