Fekete Hajnal illusztrรกciรณival
Tartalom I. A jóság fölfedezése A kíváncsi Cincogi belép a templomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Cincogi és Bence az iskolában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A sekrestye rejtelmei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Cincogi a gazdaudvarban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Cincogi az elsőáldozáson . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Mi történik a plébánián?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Cincogi az erdőben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Cincogi „erdei iskolája” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 A szivárvány színei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 II. Ünnepnapok – örömnapok Cincogi adventje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Karácsony az erdei iskolában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nagyböjti csend Cincogi barátainál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A húsvéti szent három nap, avagy Cincogi Rómában . . . . . . . . . . A pünkösdi csodavárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az úrnapi körmenetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A templombúcsú ünnepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ismét advent közeleg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
39 46 52 55 60 64 71 76
79
Cincogi az elsőáldozáson Néhány hét múlva elérkezett pünkösd napja. Ilyenkor nyílnak a faluban a pünkösdi rózsák, a természet harmatosan friss, a fű zsengezöld. Érződik a levegőben a tavasz illata, és minden a megújulást hirdeti. A határban nagy a zsongás: madárcsicsergés, méhzümmögés hallatszik. A kora tavaszi virágok egymás felé bólintanak, mintha azt mondanák: „Végre!” Az emberek pedig a kertekben sürgölődnek: veteményeznek és szépítik a portájukat. Néha megállnak és felkiáltanak: „De szép vagy, természet!” A gyerekek a réten futkároznak, bújócskáznak, labdáznak. Cincogi szereti elnézni az apróságokat, amint önfeledten hancúroznak a frissen sarjadt fűben. Legszívesebben ő is közéjük tartozna, legszívesebben ő is ember-gyerek lenne… De hiába, ő már csak egér marad. Egérnek teremtette Isten, hát egérként kell élnie. Mégiscsak csodálatos azonban, hogy tud beszélgetni ezekkel a gyerekekkel. Egyszer csak eszébe villan: „Azt mondták, ma van pünkösd ünnepe, a Szentlélek eljövetelének napja. Pünkösdkor van Peti elsőáldozása a templomban! Szaladok, megnézem!” A kisegér szaladt, ahogy bírt. Csak a templom kapujánál fújta ki magát. „Vajon már elkezdődött?” – tűnődött. Észrevétlenül besurrant a főbejáraton. Elámult a nagy tömeg láttán. A padok között előrefutott, és a keresztelőkútnál megbújt. Innen éppen a szentélyre látott. A szentélyben félkör alakban gyermekek álltak hófehér ruhában, kezükben pedig gyertya égett. Cincoginak a gyönyörű látványtól még a lélegzete is elállt. Mindenekelőtt Pétert kereste. Hamarosan fel is fedezte: éppen az atyával szemben állt, a gyertya fényében ragyogó arccal hangosan mondta a többi gyermekkel a szöveget. De lám, odébb a ministránsok között ott van Bence is, a másik kis barátja, aki nemrég az iskolát mutatta meg neki. – Nos, hogy tetszik az ünnep? – szólalt meg halkan mellette valaki. Ijedten körülnézett, és megnyugodva vette észre, hogy Szorgos hangya áll mellette. – Úgy megijesztettél, Szorgoskám! Nézz oda, az a kicsike fekete hajú fiú a házunkban lakik, nem messze az egérlyukotthonomtól. Péternek hívják. A múltkor összeismerkedtünk, és meghívott az elsőáldozására. De képzeld: majdnem lekéstem az ünnepről. Pedig milyen szép! 23
– Ó, te kis kerge Cincogi! – nevetett Szorgos, majd elkomolyodva hozzátette: – Pedig igazán nem illik egy ünnepről elkésni! Tudod, milyen nagy nap ez a mai ezeknek a gyermekeknek az életében? Ma találkoznak először az Úrral a szentostyában. Látod, most ígérik meg, hogy mindig jó keresztények lesznek, és hinni fognak Istenben. A gyertya fénye az örök élet jele. – Jaj, Szorgos, olyan nehéz megértenem. Mindenesetre annyira szépek ott fehér ruhában, gyertyával, hogy rögtön elsírom magam! És a sok virág! Milyen fenségesen zeng a templom az énekektől! – Hogyan is mondhatnám el, hogy mit jelent a szentáldozás? – tűnődött Szorgos. – Tudod, Cincogi, neked is fontos, hogy találkozz azzal, akit szeretsz. Isten szereti a gyermekeket, és ezentúl mindig velük lesz, ha a gyermekek is keresik őt. Tegnap már megvallották a bűneiket, és látod, éppen most kezdődött az áldoztatásuk. – Ó, igen, tudom, a gyóntatószékben jártak – kiáltott fel Cincogi, hogy ismét bizonyítsa: nem felejti el a tanultakat. – Csitt! Halkan! – súgta a kisegérnek Szorgos. – Nézd, Péter van soron. Most költözik az Úr a lelkébe. Cincogi a mamájára gondolt. Azt mondta az előbb Szorgos, hogy amikor áldoznak, Istennel találkoznak. Ez biztos valami olyasféle, mint amikor neki is megdobban a szíve, ha Cin-cin mama hazavárja, és végre találkozhatnak. Mindig örülnek egymásnak… – Én már hazamennék – súgta a kisegér Szorgosnak. – Dehát meg sem várod a végét? – nézett rá a hangya. – Mi történt veled? – Tudod, Szorgos, olyan honvágy fogott el. Anyukám jutott eszembe. És egy kicsit megirigyeltem ezeket a gyerekeket, hogy ők találkozhatnak Istennel, én meg nem – szepegett Cincogi, és egy hatalmas könnycsepp csordult le kicsike arcán. – Ne sírj, Cincogi, téged is szeret Isten, csak másképp szereti az állatokat, mint az embereket. Terád is vigyáz! Adott neked egy rendes mamát, aki a jóra tanít. Adott neked barátokat, Bencét, Pétert és engem. Figyel rád és félt téged. Nagyon örül, hogy itt vagy a templomban. Isten még a könnyeidnek is örül, hiszen látja, hogy jószívű vagy és jólnevelt, és hogy azért sírsz, mert meghatódtál ezen a szép ünnepen.
24
25
Szorgos még sokáig suttogott, és olyan vigasztaló mondatokat mondott, hogy Cincogi lassan abbahagyta a szipogást, és elcsendesedett. Ekkor felcsendült a gyermekek szentáldozás utáni megható éneke: Békesség legyen velünk, itt van Jézus köztünk! Békesség, békesség legyen velünk. Amíg az egér ezt a kedves dalt hallgatta, felfedezte, hogy az oltárt ugyanolyan piros pünkösdi rózsák díszítik, mint amilyenek a kertben pompáznak. Közben megszólaltak a harangok, és az elsőáldozók az atya vezetésével kivonultak a templomból. Cincoginak eszébe jutott, hogy illene Péternek gratulálni. Kiosont a templomból, és a kertben nyíló pünkösdi rózsából a szájával leszedett egy szirmot. Csak egyetlen szirmot bírt el, így azzal sietett Péter elé. A kisfiút a templomkertben rokonsága körében találta meg. A fűben odasurrant melléje, és megszólította: – Nagyon szép volt ez az ünnepi szentmise, Péter! Szívből gratulálok az első találkozáshoz. Mindig így szeresd Istent! Péter a cincogó hangot hallva tudta, hogy a fűben kell keresnie a hang gazdáját, és amikor az egérke szájában a szirmot is felfedezte, lehajolt. A rokonok előtt úgy tett, mintha a cipőjét kötné be, de közben odasúgta az egérnek: – Köszönöm Cincogi, hogy eljöttél. Nagyon jólesett, hogy megnézted az ünnepemet! – Megsimogatta a kisegeret, elvette a rózsaszirmot. A rokonok csak azt látták, hogy Péter a cipőjét bekötve felemel egy rózsaszirmot, és a gomblyukába szúrja. Cincogi még sokáig bámészkodott a templomkertben. Nézte a sok boldog embert, és megértette, hogy a világon a legfontosabb a szeretet. Elindult hát hazafelé, Cin-cin mama ölelő karjai közé. Ez volt zsenge életének eddigi legszebb pünkösdje.
26
Cincogi az erdőben Néhány nappal később Cincogi jókedvűen ébredt. Kipattant kedvenc kockás takarója alól, és odaszaladt Cin-cin mamához. – Anyuci, ugye elengedsz felfedező útra? Tegnap nagy jótettet vittem véghez. Kibékítettem Bencét Tiborral az iskolában. Bence bocsánatot kért Tibortól, amiért csúfolta, és Tibor megbocsátott neki. Mindez azért végződött jól, mert Bencét megdorgáltam, és jó tanácsot adtam neki. – Ó, ó, ó! – kiáltott örömében Cin-cin mama. – Akkor mehetek? – nézett feléje huncutul a kisegér. – De ebédre itthon légy! – mosolygott Cin-cin mama. Cincogi vidáman eredt útnak. Futott-futott, egészen az erdő széléig. Hirtelen megállt, és jókedvében kicsi agyából ez az ének pattant ki: Erdő-mező, figyelem! Cincogi az én nevem. A jóságot keresem, sok barátom lesz nekem. Az erdő apró állatai meghallották a vidám kis dalt, és körülvették a kisegeret. Elsőnek a szarvasbogár szólalt meg: – Csak nem az a híres Cincogi vagy, akiről azt hallottuk, hogy az emberek is értik a szavát? Te vagy a csodaegér? Itt az erdőben így hívnak az állatok. – Cincogi vagyok – felelt kedvesen a kisegér. – De nem vagyok csodaegér. Olyan vagyok, mint ti, csak éppen az emberek is megértenek. Így lett Bence meg Péter a barátom. A katicabogár ezt kérdezte: – Igaz, hogy te iskolába és templomba is jársz? Minek mész oda? Mit akarsz ott? – A jóságot keresem. Ez az életem célja – szólt komolyan Cincogi. – A templomban él Szorgos hangya barátom, ő megtanított arra, hogy minden Istentől származik, mindent neki köszönhetünk. Például az anyukánkat. – Mi ezt nem értjük – jegyezte meg a katicabogár. 30
31
– Nem baj, ha még nem értitek – oktatta őket Cincogi. – Az a lényeg, hogy jók legyetek egymáshoz, és soha ne bántsatok senkit. Isten szeret minden élőlényt. Amilyen sok színe van az égen a szivárványnak, olyan sokféle élőlény van a Földön. Mindenkinek feladata van. – És vajon mi a mi feladatunk? – szólt közbe a méhecske. – Mondtam már: a jóság. Találjátok meg a jóságot! – fordult a méhecske felé Cincogi. – Hogyan lehet jónak lenni? Mi az a jóság? – kíváncsiskodott tovább a méhecske. – Én is azt keresem minden nap, minden egyes felfedezőutamon. Hallottátok a dalomban: A jóságot keresem, sok barátom lesz nekem. – Jó, jó, de útjaid során mire jöttél rá? Mit jelent és hol van ez a bizonyos jóság? – türelmetlenkedett a katicabogár. Cincogi most vette csak észre, hogy egy egész sereg apró erdei állat veszi körül. Ott volt a szarvasbogár, a katicabogár, a méhecske, a hörcsög, a sündisznó, a szentjánosbogár, az éti csiga, a földi giliszta, a lepke. A kíváncsi, tudásszomjjal megáldott állatsereg láttán Cincogi rádöbbent, hogy tovább kellene adnia mindazt az ismeretet, amit a bölcs Szorgos hangyától tanult, és minden tapasztalatot is, amit felfedezőútjai során szerzett. „Meg fogjuk tanulni, mi a szeretet, a kedvesség, a megbocsátás” – villant az eszébe az a sok-sok fogalom, amelyet Szorgos hangyától és az iskolai hittanórákon az iskolatáskában vagy az ablakpárkányon meglapulva tanult. Eszébe jutottak László atya prédikációi, a szentmisék üzenete. – Tudjátok mit? Ha tanulni szeretnétek tőlem, találkozzunk rendszeresen itt, az erdőszélen! – szólt hozzájuk kedvesen Cincogi. – Szívesen elmagyarázok mindent, amit csak akartok. A katicabogár volt az első, aki rávágta: – Szeretnénk tőled tanulni. Taníts minket! A többi kis állat is helyeselt. A katicabogár emlékeztette Cincogit, hogy nem válaszolt a kérdésére. Arra kéri sürgősen a választ, hogy hol van a jóság. – Hát a szívünkben. Csak meg kell találni! – felelte búcsúzóul Cincogi. – Most pedig énekeljétek el velem a dalom utolsó sorait! – Az állatkák Cincogival együtt énekelték: A jóságot keresem, sok barátom lesz nekem! 32
Az olvasópróba véget ért. Ha ízelítőnk felkeltette érdeklődését, a könyvet kedvezményesen megvásárolhatja a KORDA webáruházában: www.kordakonyv.hu