22
Quo vadis, avag y me rre tarta sz ?
„Kooperatív lakozás”, avagy egy közösségi lakásmodell Egy lehetséges megoldás a lakhatás problémájára Egyre nyilvánvalóbb, hogy az építészetről való gondolkodásban paradigmaváltásnak kell történnie. E váltásnak egyik fontos – és sokak számára talán meglehetősen új – eleme az építészek kezdeményező magatartása lehet. Az építésznek meg kell látnia azokat a társadalmi kihívásokat (is), amelyeknek megoldásához – más szakmákkal szorosan együttműködve – az építészet eszközeivel lehet válaszokat találni. A válaszok egyetlen kérdéskörön belül is nagyon különbözőek lehetnek, számos alternatíva merül fel például az egyik legégetőbb társadalmi probléma, a lakhatás meglehetősen összetett kérdését illetően is. Az alábbiakban Komlósi Bence és Konczné Theisler Katalin írásában, egy lehetséges alternatíváról, a kóperatívokról olvashatnak. A két építész külföldi tapasztalatok, illetve kutatások alapján formálódó gondolatai mára „tetté” is váltak: társaikkal együtt elindították a Közösségben Élni kezdeményezést, amelynek célja, hogy itthon is népszerűsítse a kóperatív (közösségi) lakásmodelleket.
Mik azok a kóperatívok (1)? A kóperatívok (cohousing) olyan, a fejlett demokráciákban elterjedt kóperatív lakozási (2) formák, amelyekben a lakók és a használók – a közös célok és érdekek mentén, a közösségi összefogás segítségével – folyamatosan próbálják jobbá tenni lakozási feltételeiket és lakókörnyezetüket. Alulról (bottom-up) szerveződésüknek köszönhetően függetlenek a politikai változásoktól és a piaci trendektől, ezáltal hosszú távon kínálnak fenntartható lakozási lehetőségeket. A lakók maguk fogalmazhatják meg valós lakozási igényeiket és együttesen találhatják ki, hogy miként szeretnének élni. A kóperatívok ideológiai egyesülések, amelyeknek jogi és gazdasági háttere lehet társasház, tulajdonosi egyesület, vagy leginkább lakásszövetkezet. A nyugat-európai példák jól mutatják a kóperatívok szerteágazó lehetőségeit és azt, hogy az állam és a piaci befektetők mellett hogyan tudnak harmadik, innovatív szereplői lenni a lakásépítésnek. Társadalmi változások Magyarországon A magyar társadalomban a hagyományos, átlagos család többgenerációs házakban lakott, a generációk az együttélés által természetes módon segítették egymást; a nagyszülők vigyáztak a gyerekekre, a fiatalok ellátták az időseket. A falun-, telken-, házon belüli költözés és építés az életút különböző állapotainak megfelelően, öröklötten alakult. Egyidejűleg a mobilizáció erősödésével és a városi életforma é p í t é s z kö z l ö n y– m ű h e ly
2014 /02
M ag ya r Épí t é sz K a m a r a
elterjedésével a többgenerációs családmodell átalakult, szinte teljesen meg is szűnt. Ma Magyarországon, akárcsak Európa-szerte, jellemző a „nukleáris család” (3), illetve a differenciált együttélési formák. A születések számának csökkenése miatt a társadalom elöregedése figyelhető meg, miközben növekszik az elváltak, az egyszülős családok száma, divat a szingli életforma és egyre több időskorú marad egyedül. A gyermekét egyedül nevelő szülők és a magányos idősek sokszor elszigetelten élnek, a napi problémákkal egyedül küszködnek. A kóperatívok leginkább számukra jelentenének életminőség javulást, mások mellett a helyben elérhető emberi kapcsolatoknak is köszönhetően. Átalakuló lakásmodellek – szociális komfortérzet A lakás erősen tükrözi és rögzíti építésének idejét, illetve az adott kor életformáját. A korábbi korok elvárásaihoz igazított lakások nem feltétlen felelnek meg a mai komfortigényeknek. Emellett a mai ember számára a szociális komfortérzet is (4) – mint például az érzelmi biztonság – mind fontosabb; ennek napjainkban egyre inkább hiányát érezzük. Az elmúlt húsz évben épült lakóparkok zárt közösségeinél (gated communities) (5) ezt a közösségi hozzáadott értéket igyekeztek sok helyen megteremteni, de a tapasztalatok szerint ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel. A közösségek elzártsága nem bizonyult előnyösnek, a zártság nem csak védelmet nyújtott, de ki is rekesztett a természetes városi életáramból. Emellett ezekben a lakóparkokban a közösségek működése is kidolgozatlan maradt, hosszú távú működtetésüket nem oldották meg. Ha az új szociális komfortérzetet tervezői kihívásként értékeljük, és ennek figyelembevételével tervezünk lakást az átalakuló társadalmi csoportok számára, akkor jó megoldásként kínálkozik a kóperatív, amely olyan alapvető közösségi együttlakási szándékon alapul, amit a használók hosszú távon szeretnének fenntartani. Ezen házak az önálló lakásokon kívül olyan helyiségekkel is bírnak, amelyekben a lakók interakciói természetes módon létrejöhetnek, miközben – és ezt fontos hangsúlyoznunk – a privát életterek zavartalansága is megmarad. Kóperatívok Magyarországon? A korábbi problémákat látva bátran célnak tekinthetjük a fejlett demokráciákban kialakult kóperatív (közösségi) lakásmodellek meghonosítását Magyar-