I N A c r o b at R e a d e r , P L E A S E C H OO S E v i e w / f u ll s c r e e n M ODE!
P DF S e c t i o n o f t h e B a l ko n C o n t e m p o r a r y A r t M a g a z i n e œ B u d a p e s t
#1 5 _ 2 010
Róbert Nagy 1 2 — 2 3 N o v e m b e r, 2 0 1 0 Központi Bányászati Múzeum Élménybánya Kiállítótere Central Mining Museum
Ariadne is Having a Day Off
Experience Mining Exhibition Area H - 9 4 0 0 S o p r o n , Te m p l o m u . 2 .
→
↙
←→
exhibition floorplan space 1 / animation 1
↙
←→
↙
←→
play
00:05:10
s top
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
space 2 / zoetrope
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
play
00:00:31
s top
↙
←→
LCD / animation III, animation II
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
play
00:02:40
s top
↙
←→
space 3 / installation
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
play
00:02:03
s top
↙
←→
periscope / animation IV / lower world
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
play
00:00:30
s top
↙
←→
↙
←→
space 4 / light installation / 4 reflector
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
↙
←→
sound installation / 2 phones
↙
←→
↙
←→
Lázár Ervin: Buddha szomorú
A bolond kútásó A bolond kútásó csinált már száz kutat is — ezret is. Az ásója eléb karcos földbe vájt, aztán lágy a g y a g b a , s a z t á n t o c s o g o t t é s l o c s o g o t t . Vo l t ú g y, h o g y s z i k l á t i s k e l l e t t c s á k á n y o z n i a , d e c s i n á l t a , vágta,repesztet te, ameddig nem tocsogot t és locsogot t. Ilyenkor a kútásó felnézet t a sötétbő l, kicsit elvakítot ta a becsillanó kerek égdarab, de mit sem törődöt t vele, elkiáltot ta magát: víz! Az emberek meg örültek a víznek, akkor is, amikor szikes réteken pár méter mélyrő l kiáltot t, s akkor is, amikor várudvarok közepén mélységes mélybő l bugyborékolt föl a kiáltás: víz! Becsülték a kútásót, pénzt adtak neki, frissen sült pogácsát, fekhelyet, kalaplengetést. Dehogyis nevezték bolondnak! Akkor kezdték bolondnak nevezni, amikor se szó, se beszéd, abbahagy ta a kútásást, kifeküdt egy kerek rét közepére, karját a tarkója alá illesztet te, és naphosszat bámulta az eget. Sokan keresték, mondták, kút kellene nekik, de a kútásó a fejét rázta fek tében. — El é g k u t a t á s t a m m á r — m o n d t a —, e m b e r m a g a s s á g ú t is m e g o l y a n t is, a m ib e n e l fá r a d t a ha n g o m, mire fölért. Most már valami mást akarok. — Mi mást? — kérdezték tő le. — Mi mást akarhatnék csinálni? Hát kutat! Az emberek meg összesúgtak, összebúgtak. — B o l o n d e z , b o l o n d — m o n d o g a t t á k —, a z t m o n d ja, n e m a k a r k u t a t á s ni, m e g h o g y k u t a t a k a r á s ni. Bolond ez! A kútásó meg csak feküdt naphosszat, karja a tarkója alat t. Akkor már úgy hív ta az egész világ: a bolond kútásó. Azok is, akik az ő kútjai vizét itták. De egy szép napon felkerekedet t a kútásó, hazament a szerszámaiér t. És nekilátott a munkának. Na, de ki hallott már olyat. Futottak is szerteszét a hírvivő k. Egészen megbolondult! Ássa a levegőt. Nosza kirontot tak a rétre, körülállták, hahotáztak. De lassan-lassan torkukra forr t a nevetés. Mer t jól látszott, hogy a kútásó szerszáma nyomán nagy darabok hasadnak ki a levegőből, s lám, egyszerre csak a kútásó elindult fölfelé. Csákányozot t és lapátolt, kalapált és véset t, a kör alakú lyuk egyre mély ült , a k út ásó egyr e magas abban dolgozot t . Át vágt a magát a sűr ű levegőr étegen, felhő k s zik láit véste önfeledten, s ment, ment csak egyre följebb, fénylő porok, csillagdarabok szitáltak, hullot tak az égi kútból a földre. Lassan-lassan már alig lát ták, kicsi kis pont let t a kútásó, de azér t a hang jól lehallatszot t, mer t biztos tocsogot t és locsogot t már odafönt, és a kútásó kiáltot t, ahogy szokot t, örömteli hangját megpengette égi kútjának kürtője. De hogy mit kiáltott, nem értette senki. Mit kiáltot t, mit kiáltot t? — kérdezget ték izgatot tan, de ekkor a kútásó véső je az utolsó méhszárnyvékony hár t yát is átszakítot ta, az égi kút feneke beszakadt, s kútja fenekérő l belezuhant az űrbe, száguldott, kisebbedett, aztán fölfénylett, mint egy megszülető csillag. A kúton meg sohasem látott fényesség ereszkedett a földre, a rét füvei ragyogtak, mint a smaragdok. Az emberek eltakar ták szemüket. play
s top
↙
00:00:20
A bolond kútásó, a bolond kútásó! — hajtogat ták. A kútásó meg azóta is fényesen csillogva repül az égen, galak tikákat, tejutakat és naprendszereket hagy el, s tudja, hogy most már van hova gyűlniük az embereknek hosszan tartó sötétségek idején.
←→
Lázár Ervin: Buddha szomorú
A bolond kútásó A bolond kútásó csinált már száz kutat is — ezret is. Az ásója eléb karcos földbe vájt, aztán lágy a g y a g b a , s a z t á n t o c s o g o t t é s l o c s o g o t t . Vo l t ú g y, h o g y s z i k l á t i s k e l l e t t c s á k á n y o z n i a , d e c s i n á l t a , vágta,repesztet te, ameddig nem tocsogot t és locsogot t. Ilyenkor a kútásó felnézet t a sötétbő l, kicsit elvakítot ta a becsillanó kerek égdarab, de mit sem törődöt t vele, elkiáltot ta magát: víz! Az emberek meg örültek a víznek, akkor is, amikor szikes réteken pár méter mélyrő l kiáltot t, s akkor is, amikor várudvarok közepén mélységes mélybő l bugyborékolt föl a kiáltás: víz! Becsülték a kútásót, pénzt adtak neki, frissen sült pogácsát, fekhelyet, kalaplengetést. Dehogyis nevezték bolondnak! Akkor kezdték bolondnak nevezni, amikor se szó, se beszéd, abbahagy ta a kútásást, kifeküdt egy kerek rét közepére, karját a tarkója alá illesztet te, és naphosszat bámulta az eget. Sokan keresték, mondták, kút kellene nekik, de a kútásó a fejét rázta fek tében. — El é g k u t a t á s t a m m á r — m o n d t a —, e m b e r m a g a s s á g ú t is m e g o l y a n t is, a m ib e n e l fá r a d t a ha n g o m, mire fölért. Most már valami mást akarok. — Mi mást? — kérdezték tő le. — Mi mást akarhatnék csinálni? Hát kutat! Az emberek meg összesúgtak, összebúgtak. — B o l o n d e z , b o l o n d — m o n d o g a t t á k —, a z t m o n d ja, n e m a k a r k u t a t á s ni, m e g h o g y k u t a t a k a r á s ni. Bolond ez! A kútásó meg csak feküdt naphosszat, karja a tarkója alat t. Akkor már úgy hív ta az egész világ: a bolond kútásó. Azok is, akik az ő kútjai vizét itták. De egy szép napon felkerekedet t a kútásó, hazament a szerszámaiér t. És nekilátott a munkának. Na, de ki hallott már olyat. Futottak is szerteszét a hírvivő k. Egészen megbolondult! Ássa a levegőt. Nosza kirontot tak a rétre, körülállták, hahotáztak. De lassan-lassan torkukra forr t a nevetés. Mer t jól látszott, hogy a kútásó szerszáma nyomán nagy darabok hasadnak ki a levegőből, s lám, egyszerre csak a kútásó elindult fölfelé. Csákányozot t és lapátolt, kalapált és véset t, a kör alakú lyuk egyre mély ült , a k út ásó egyr e magas abban dolgozot t . Át vágt a magát a sűr ű levegőr étegen, felhő k s zik láit véste önfeledten, s ment, ment csak egyre följebb, fénylő porok, csillagdarabok szitáltak, hullot tak az égi kútból a földre. Lassan-lassan már alig lát ták, kicsi kis pont let t a kútásó, de azér t a hang jól lehallatszot t, mer t biztos tocsogot t és locsogot t már odafönt, és a kútásó kiáltot t, ahogy szokot t, örömteli hangját megpengette égi kútjának kürtője. De hogy mit kiáltott, nem értette senki. Mit kiáltot t, mit kiáltot t? — kérdezget ték izgatot tan, de ekkor a kútásó véső je az utolsó méhszárnyvékony hár t yát is átszakítot ta, az égi kút feneke beszakadt, s kútja fenekérő l belezuhant az űrbe, száguldott, kisebbedett, aztán fölfénylett, mint egy megszülető csillag. A kúton meg sohasem látott fényesség ereszkedett a földre, a rét füvei ragyogtak, mint a smaragdok. Az emberek eltakar ták szemüket. A bolond kútásó, a bolond kútásó! — hajtogat ták. A kútásó meg azóta is fényesen csillogva repül az égen, galak tikákat, tejutakat és naprendszereket hagy el, s tudja, hogy most már van hova gyűlniük az embereknek hosszan tartó sötétségek idején.
↙
←→
www.balkon.hu | Photo: DRÁGUS, Ádám; HADAS, László; PETERNÁK, Miklós | PDF design: ELN, Ferenc | Supporter:
↙
←