Képírás Füzetek: Krnács Ágota - iKonok by Krnago

KRNÁCSÁGOTA

iKonok 1

KRNÁCSÁGOTA

iKonok A kiadvány a NEMZETI KULTURÁLIS ALAP támogatásával valósult meg The art-publication came true with support of NATIONAL CULTURAL FUND OF HUNGARY

Képalkotó Köz

Címoldalon / On cover: Kortárs Oltárom / My Contemporary Altar (Jean Fouquet parafrázis / Jean Fouquet paraphrase) 2009-2013 | 100x70 cm, Giclée print 2-3. oldalon / On page 2-3: A kis Odaliszk / The little Odalisk 2013 | 45x70 cm, Giclée print 3

DEÁK CSILLAG: Frida Kahlo összevonja szemöldökét Krnács Ágota kiállításának címét (iKonok) olvasva felkaptam a fejem. Kis ‘i’, majd a nagybetűs Konok szó. Tudtam, el kell felejtenem a bizánci festészetet, más látványban lesz részem a tárlaton. Beugrott az ikon szó számítógéphez kapcsolódó szakkifejezése, és az iPhone, iPad elnevezések, ahol az i betűk, bár kicsivel írva, az angol „én” szóra is utalhatnak. A művész így vall magáról: „(A)z elmúlt tíz évben közel kerültem a popkultúrához és a digitalizált világhoz. Keresem azt a határmezsgyét, ami a magasés tömegkultúra között húzódik, próbálom elérhetővé és érthetővé tenni a kortárs művészetet, felépíteni egy rendszert, ami bár szubjektíven, de tükrözi a mai vizuális kultúrát. A képzőművészet több területén is mozgok, mint a festés, egyedi és computer grafika, fotó és az utóbbi időben a videó, de bármely szférában legyek is, szeretnék egységes képet teremteni egy groteszk világról, amiben élek. Grafikusként vonalrendszereket, festőként keveretlen színeket, fotósként kontrasztokat építek. Elektrografikusként e három médiumot ötvözöm; színekben és kompozíciókban mindig ugyanoda jutok: ha történetet mesélek, vagy ha hangulatot teremtek, vagy épp csak egy pillanatot emelek ki.” A különféle digitális technikákkal foglalkozó, grafikai programokat alkalmazó elektrográfia egyre inkább meghatározó jelentőségűvé vált az ezredforduló utáni évtized kortárs magyar művészetében. Krnács giclée-i digitális fotográfiáról, vagy egy létező mű digitalizált reprodukciójáról készült nyomatok. A printek nagyon nagy felbontásban pigment bázisú fakulásmentes festékekkel archív, savmentes alapanyagokra készülnek. Az ilyen papírok és festővásznak rendelkeznek egy festékmegkötő réteggel, ami biztosítja, hogy a kép akár száz évig, vagy azon túl is együtt éljen hordozójával. Krnács Ágota úgy alkot újat, hogy az eredetire fókuszál, az eredetit őrzi meg. Illuzionista, mert a másolat lép az eredeti helyére, helyettesít, a látszat lesz a valóság, a látszat eltakarja a valóságot, az eredetit, mivel lefedi azt. Művészet és technológia úgy találkozik nála, hogy átfedik egymást, egymásba olvadnak. Már létező alkotásokat is felhasznál, a létrehozott mű így digitális kollázsnak is felfogható. A festészetben is van klónozás, ez nem másolás, hanem a megőrzés egy új módszere és technikája. Az egy az egyben meglévő hasonlóság sem feledtetheti, hogy itt másolatról, reprodukcióról van szó. Jean-Luc Nancy írja A portré tekintetében: „(a)z ikon sohasem portré, hanem egy szimbólumrendszer. Itt semmi nincs véletlenül: sem a színek, sem a formák. Az ortodox ember gondolatvilágában az ikon maga a templom. Tehát egy hívő ortodox ember otthonában ott van a védőszentjének ikonja, előtte ég a mécses, s teljes hitéletet élhet ikonjával.” Ikont és portrét is látunk. A kettő egymásba csúszik, az ikon 4

fogalma tágul ki, veszti el eredeti szakrális értelmét. Korunk ikonjait (megjelenés, kinézet, környezet, elvárás, stb.) viszi vászonra Krnács, amelyek ikonikus vonásokat vesznek fel, ezzel ikonná válnak, az ikon helyébe lépnek. A Hall of Fame sorozat korábbi fotográfiákat tár szemünk elé, a kezdetet, amikor a beállítások önmagukban is ikonikusak, szándékolt merevség hatja át a portrékat, egész alakos képeket. A sok fekete-fehér nyomat közül kakukktojásként tűnik szemünkbe az óriásplakátokat idéző Fridness című munkája. A cím mozaikszó, szellemes, többértelmű. Mielőtt közel mennénk a képhez, felismerjük rajta Frida Kahlo-t, aki vastag, fekete szemöldökkel, ép gerinccel, kicsattanóan egészségesen ezúttal a fitnesz és fogyókúra őrületét reklámozza. Minden rajtunk múlik, sugallja a kép, de ha ismerjük a híres festőnő életét, megborzongunk a barnára szoláriumozott, természetellenesen kigyúrt test láttán. Krnács ikonjai groteszk világba engednek betekintenünk. Megidézik a múlt nagy mestereit, közel hozzák munkáikat, provokatívan átértelmezésükre késztetnek. A Dürer rímpár, avagy Házigazda és Váratlan vendég disztichonján című munkán mai lakásbelsőben látjuk Dürert, szobaantennával felszarvazott televízió mellett, majd könyvespolc előtt mezítelen lábakkal, divatos pulóverben, mintha cigarettát sodorna, mellette napilap, talán a napot, az időt is beazonosíthatjuk. Krnács Castingjai kettős értelemben vehető szereplőválogatások (Bond girl vs. Vermeer girl, Bond vs. Fülöp). Kortárs oltárom című képén a behunyt szemű, fején fülhallgatót viselő madonna félrecsúszott esküvői fátyla jelzi státusát, ölében kisded helyett ágymelegítő palackot tart, lábainál Laokoónként tekerednek a porszívó csövei. Vajon milyen zene áramlik fülébe? Krnács látszatra a külsőt láttatja, de úgy, hogy ezzel az érzéken túlit, a meg nem tapasztalhatót hangsúlyozza, észrevétlen, miközben az arcvonások elvesztik egyediségüket, nem az a fontos, kit ábrázol a kép, mivel archetípussá válik az arc a giclée-n. Látásmódja ikonikus. Láthatóvá tesz valamit, ami addig nem volt látható, ha látható is volt, nem volt hangsúlyos és érzéki. Nancy szerint a portré „egy bensőség alakjának a kibontása, pontosan annyiban, amennyiben nem egy olyan bensőségről van szó, amelyet megpillanthatnánk az alak mögött. A portré nem azért jelent meg, hogy felidézze a szeretett vagy csodált lények emlékét (nem egy emlékmű, s mihelyt azzá válik, már el is kezd nem portré lenni). Azért jelent meg, hogy emlékeztesse a szubjektumot saját magára, hogy megvalósítsa annak végtelen visszatérését önmagához.” Az úgynevezett vizuális vagy képi fordulat után, illetve látványtársadalomnak nevezett korban akaratunk ellenére mind több kép tolakszik elénk az utcán járva, vagy az interneten. A képiség előretörése a képi jelek túlburjánzása révén már csak korlátozottan hat, ezért emelni kell a „dózist”. Ha belépünk a következő terembe kétszínű szemüvegre van szükségünk a 3D, illetve anaglif képek megtekintéséhez. Elgondolkodhatunk azon, miként kapcsolódnak ezek a művek az ikon fogalmához. Uni-verse, Anaglyph kinetic, Térerő. Beszédes címek. Krnács az univerzum felé fordítja tekintetünket, miközben

a kép felénk mozdul. Spirálként kanyarodnak a vonalak, az ikont ott leli meg újra, ahol el is veszti, helyét átveszi a kombináció (ld. Jakobsen), a könnyen megjegyezhető, az emlékezetbe mélyen bevésődő közlemény (tér és idő összekapcsolása egy forma által) megfogalmazása. A szimbolikus (geometriai) jeleket Krnács ikonikus jelekként értelmezi újra. A nézőt szelektálásra bírja, hogy fedezze fel, vegye észre, hogy a szelekciót a kombinációban elérhető rendezettség irányítja, és a művész szabadsága, amely abban áll, hogy dönthet, milyen formát (szituációt) konstruál. Absztrakt elvont formákkal, szabályos és szabálytalan, térbeli síkokkal, testekkel létrehozott kompozíciók ellentétpárokat fejeznek ki. Másként, de visszatér Dürer, Courbet, Schöffer:

talán akkor is, ha már levettük a 3D-s szemüvegünket. Krnács műveiben összekapcsolódik a tradicionális (szakrális és ikonikus hagyomány) és kortárs művészetszemlélet. A háromdimenziós ábrázolások egységesítenek, szobrok is és ikonok is. Nézzétek, egy fölfelé törő vonal, alatta nincs, amire támaszkodjék, ahová fönt kapcsolódni akar, nem éri el. Lóg a levegőben és nem marad számára más, mint hogy erre a levegőben lógó vonalra, mely egyszerre a kezdet és a vég, hogy erre építsen, mindenkitől külön, kizárólag magára, egy voltára, egyéni voltára. (Megjelent: KÉPÍRÁS.COM, 2014. január 25.)

Fridness (részler / part) 2013 | 100x70 cm, Giclée print 5

Casting I. or Bond vs Ince 2012 | 45x70 cm, GiclĂŠe print 6

Casting II. or Bond vs Fülöp 2012 | 45x70 cm, Giclée print 7

Casting III. or Bond girl vs Veermer girl 2012 | 45x70 cm, GiclĂŠe print 8

Lány vörös szobában / Girl in red room (Ingres parafrázis) 2013 | 100x70 cm, Giclée print 9

Dürer rímpár - Házigazda / Couplet of Dürer - Host 2013 | 50x50 cm, Risograph print, 2014 10

Dürer rímpár - Váratlan vendég / Couplet of Dürer - Gatecrasher 2013 | 50x50 cm, Risograph print, 2014 11

Courbet rímpár - Courbet megpihen I. / Couplet of Courbet - Courbet has a rest I. 2013 | digitális montázs | 30x42 cm, Risograph print, 2014 12

Courbet rímpár - Courbet megpihen II. / Couplet of Courbet - Courbet has a rest II. 2013 | digitális montázs | 30x42 cm, Risograph print, 2014 13

Imádkozzál érettünk / Pray for us (Sassoferrato parafrázis) 2013 | digitális montázs | 100x70 cm, Giclée print 14

Kortárs Oltárom / My Contemporary Altar (Jean Fouquet parafrázis) 2013 | digitális montázs | 100x70 cm, Giclée print 15

Imádkozzál érettünk / Pray for us (Sassoferrato parafrázis) 2013 | digitális montázs | 42x30 cm, Risograph print, 2014 16

Kortรกrs Oltรกrom / My Contemporary Altar (Jean Fouquet parafrรกzis) 2013 | digitรกlis montรกzs | 42x30 cm, Risograph print, 2014 17

A Da Vinci nővérek / Sisters Da Vinci 2013 | 100x55 cm, Giclée print 18

Hírességek arcképcsarnoka I. / Hall of Fame I. (Ingres parafrázis) 2013 | 42x30 cm, Risograph print, 2014 19

Hírességek arcképcsarnoka II. / Hall of Fame II. (Velázquez parafrázis) 2013 | 42x30 cm, Giclée print 20

Hírességek arcképcsarnoka III. / Hall of Fame III. (Bernini parafrázis) 2013 | 42x30 cm, Giclée print 21

Hírességek arcképcsarnoka IV. / Hall of Fame IV. (Ingres parafrázis) 2013 | 42x30 cm, Giclée print 22

Hírességek arcképcsarnoka V. / Hall of Fame V. (Perronneau parafrázis) 2013 | 42x30 cm, Giclée print 23

Hírességek arcképcsarnoka VI. / Hall of Fame VI. (Rembrandt parafrázis) 2013 | 30x42 cm, Giclée print 24

Lujza / Louise (Ingres parafrรกzis) 2013 | 100x70 cm, Risograph print, 2015 25

Casting III. or Bond girl vs Veermer girl 2012 | 45x70 cm, Risograph print, 2015 27

A kis Odaliszk The little Odalisk 2013 | 45x70 cm, Risograph print, 2015 29

A füzetben szereplő anyag a Kerület Napja alkalmából az Újbuda KULTI - Karinthy Szalonban lett kiállítva 2013-ban. Kurátor: HANKA Nóra Megnyitotta: P. SZABÓ Ernő A kiállításról készült riportfilm a Kultikon című kulturális, művészeti műsorban volt látható. Adásnap: 2013. november 21. - Duna TV / MTVA

A sorozat szerkesztője: BÁTAI Sándor Grafikai tervezés: KRNÁCS Ágota Szövegek: DEÁK Csillag

Képalkotó Központ

www.elektrografia.hu

Képalkotó Központ

www.elektrografia.hu

FÜZETEK 2 0 1 5