Tollforgató 2001/2002 1.szám by Zoltán Kodály AI

TOLLFORGATÓ A Dunaszerdahelyi Komenský Utcai Alapiskola diáklapja

2001/2002 • 1. szám

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

Tartalom Katona József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A DÖK terve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A DÖK nyári tábora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Legszebb nyári emlékem . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Egy 9. osztályos tanuló töprengései . . . . . . . . 7 Egy kilencedikes gondolatai. . . . . . . . . . . . . . 7 Egy kilencedikes töprengései . . . . . . . . . . . . . 8 Egy kilencedikes töprengései . . . . . . . . . . . . . 9 Mirõl töprengenek a kilencedikesek. . . . . . . . 9 Mit jelent nekem az elmúlt 9 év? . . . . . . . . . 10 Egy kilencedikes elmélkedései. . . . . . . . . . . 11 Franciaországi élményeim . . . . . . . . . . . . . . 12 Mi lenne, ha varázserõm lenne…. . . . . . . . . 14 Mi lenne, ha jótündér lennék? . . . . . . . . . . . 14 Mi lenne, ha kisbaba lennék? . . . . . . . . . . . . 15 Mi lenne, ha könyv lennék? . . . . . . . . . . . . . 15 Mi lenne, ha kutya lennék?. . . . . . . . . . . . . . 15 Mi lenne, ha…? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Mi lenne, ha... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Mi lenne, ha …? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Mi lenne ha, én telefon lennék? . . . . . . . . . . 17 Mi lenne, ha fiú lennék? . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Mi lesz velem? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Múlnak a diákévek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 A versíró pályázat gyõztesei. . . . . . . . . . . . . 21 Papírgyûjtés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Egyéni papírgyûjtés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Rejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Betûrejtvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Katona József (1791 - 1830)

210 évvel ezelõtt Kecskeméten született iparos családban. Iskoláit Pesten, Szegeden és Kecskeméten végezte. Korán megmutatkozott érdeklõdése a történelem és a színház után. 1812-ben színésznek áll, színdarabokat fordít és ír is. A színházi élet légköre azonban nem felelt meg természetének, ezért elszakad a színháztól. 1820-ban visszatér Kecskemétre, ahol ügyvédi karriert futott be. Az Erdélyi Múzeum pályázatára írta a Bánk bánt 1815-ben. A bíráló bizottság nem ismerte fel a drámában a remekmûvet, s még figyelemre méltónak sem ítélte. Csak a halála után találtak rá a mûre, s azóta csaknem minden évben játssza valamelyik színház. 1861-ben Erkel Ferenc operát írt belõle.

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

A dök terve Idõpont

Szeptember

Rendezvény-feladat

DÖK tábor Az éves terv kidolgozása

Október

A DÖK eseménynaptárának ismertetése osztályfõnöki órákon Az évi terv kifüggesztése az osztályban Október 6-ai ünnepi megemlékezés

Fotókiállítás meghirdetése Papírgyûjtés

November

Fotókiállítás megnyitása nov. elsõ hete Az iskolaújság terjesztése

December

Mikulás délután Mikidiszkó Az iskola díszítése ádventre december 10-tõl Karácsonyi ünnepély december 21-én

2001/2002 1. szám

A DÖK nyári tábora

TOLLFORGATÓ

2002/1. szám

Legszebb nyári emlékem Sok szép emlékem van már a nyári szünidõrõl, de az idei a legszebb. Ezért most leírom a legcsodálatosabb emlékem. A szünidõben a családom és én repülõgéppel Afrikába utaztunk. Az utazás nagyon kényelmes volt. Mikor leszálltunk teljesen más világot láttam magam elõtt. Nekem ez egy kicsit furcsának tûnt. Mikor beértünk a hotelbe, megkaptuk a kulcsot és kicsomagoltuk a bõröndöket. Nemsokára jött az idegenvezetõ, aki elmondta, hogy lehetõségünk van arra, hogy elmehessünk a Szaharába tevegelni. Természetesen semmiképp sem akartuk kihagyni ezt az élményt! Útra keltünk hát. A gyönyörû városokat busszal tekintettük meg, sõt láttam vadon élõ tevéket is. Nekem valahogy sehogy sem ment a fejembe, hogy egy olyan országban, ahol a lehetõ legritkábban esik az esõ, hogy lehet ilyen szép a növényzet. Mivel kétnapos útra fizettünk be, ezért egy csodaszép hotelben éjszakáztunk, ami tele volt pálmafákkal. Végre eljött a nagy nap. Reggel korán felkeltünk, megreggeliztünk, és elindultunk a Szaharába. A tevegelés szerintem fantasztikus közlekedési eszköz! Amikor a tevén ültem, az ide-oda dõlt, himbálódzott. A tevében, szerintem az a legérdekesebb, ahogy felkel. Elõször kecsesen felemeli a popsiját, aztán szép lassan a fejét is. Ha jól emlékszem, akkor pontosan hét kilométert tevegeltünk oda-vissza. Számomra ez volt eddigi életem legérdekesebb és legboldogabb kirándulása. Nagyon sajnáltam, hogy olyan gyorsan eltelt ez a nyár. Biztos vagyok benne, hogy ha felnövök, újra meglátogatom majd Afrikát. Csóka Bernadett 6. A

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Egy 9. osztályos tanuló töprengései Való igaz, hogy ha ez a téma most nem kötelezõ magyarórára, akkor ez a pár sor talán meg sem születik. De az is való igaz, hogy mint 9. osztályos tanuló gyakran töprengek a jövõn, és gyakori a bennem felmerülõ kérdés: „MI LESZ VELEM?” Ugyanis én már csak pesszimistán (rendben, Kosztolányi Túlvilági sétáihoz hûen legyek kicsit „magyaros”: borúlátó) állok a dolgokhoz, pontosabban a félévi vizsgák tudatához. Mikor rágondolok 2002 májusára, félelem tölt el, és kérdések özöne nyomja el fejembõl a matek lecke példáinak képeit. Hogy fog ez az egész sikerülni? Rá sem merek gondolni, pedig kéne. A nálam egy évvel idõsebbek biztatnak, hogy õk ugyanúgy éreztek, és mást sem mondanak, mint hogy használják ki az elsõ félévet. Kihasználnám én! Csak hát ugye az nem olyan egyszerû! A millió házi feladat mellett lélegezni nincs idõ, nem még hogy szórakozzam egy kicsit. És hogy mit üzenek az egy évvel alattam járóknak? Röviden csak annyit, hogy tanuljatok rendszeresen és becsületesen, mert ha nem úgy cselekedtek, pótolgathattok 9-ben. (Tapasztalat!) Higgyétek el nekem, a legjobb év a 8. Vigyázat! Borul a sok könyv!!!… Bíró Andrea 9. C

Egy kilencedikes gondolatai Kilencedik osztály! Hát eljutottál eddig, s ennél tovább is juthatsz, de csak akkor, ha akarsz. Nem volt könnyû az „út” mégis megérkeztél. Nemsokára elkerülsz a „kicsiktõl” egy másik helyre, s ott ismét „kicsi” leszel. De sikerült! Végighajszoltad a kilenc évet. A sok tanulásnak meg van az eredménye. Zeneosztályos vagyok. Ide írattak be, és elsõs korom óta ide járok. Emlékszem miként tanított minket az akkori osztályfõnökünk Turan Kornélia. Õ magyarázott, mi pedig kötelességtudóan jegyeztük meg a szavakat, mondatokat és szöveget, mert mi is akartuk. Akartuk azt, hogy tudjunk az alsó tagozat és a vele járó négy év nagyon gyorsan eltûnt, melyet a „felsõsök+ világa követett. Hamar hozzászoktam: „Már nagy vagyok!” viszont itt is minden évfolyam egyre nehezebb lett. Félév, úgy ahogy elment, de évvégén kezdõdtek a javítások, a „Próbálhassam meg újra!”, és természetesen a „Szeretnék felelni!” mondatok. A mondatokat cselekedetek követték, és mindig sikerült! Igen, mindenkinek! Nehezen döbbenünk rá, hogy most Mi vagyunk a nagyok, Mi mutatunk példát. Ezt az utolsó évet pedig képesek vagyunk megtenni. Most természetesen még a nehéz

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

felvételi vár ránk, az izgulás korszaka, különbözõ korrepetációs órák, magántanárok stb. Ebbõl is gyõztesen kerülünk ki majd, mert ha nagyon akarjuk, biztosan menni fog. Nemsokára ballagunk, és itt hagyjuk a sok szép közös emléket, az osztályfõnökünket, Pintér Ilonát. De ami a legfontosabb, mindig emlékezni fogunk a kilenc felejthetetlen évre, a tanárokra, aki mindig becsületesen, fáradhatatlanul tanítottak minket ezalatt a pár év alatt. A kilencedikes diákoknak csak egy mondatot szeretnék üzenni: Sok sikert a felvételihez! Nagy Ágnes 9. C

Egy kilencedikes töprengései Jaj, mennyire vártam ! Majd én leszek a menõ, mi leszünk az iskola ,, öregdiákjai“. Nem kell papucs, nem kell sorakozni a büfénél, sõt a szünetbeli sétákat is meg lehet úszni. És most? Most mi van? Tömik a fejünket. Ilyen ,,tesztek“, olyan ,,tesztek“! Hétvégére külön példák meg a nulladik órák, meg a délutáni körök. Tanulj, mert nem vesznek fel! ,, Le vagyunk maradva magyarból! Nem tudjátok a kifejezéseket matematikából !“ Bárcsak már nyár lenne! Tanítsák meg a túlélést, hogy ezt hogyan lehet túlélni ! Meg ott a kötelezõ. Azt az Ábelt kell elolvasnom. Maradt volna ott a rengetegben! Valamit ki kell találnom! Jaj, már félre is beszélek! A felvételire mégsem küldhettem el anyut. És a matekot õ is utálja. Én nem is tudom. Fogalmam nincs, hogy jó lesz-e az a suli nekem? Talán sikerül! Sok mindenrõl még gõzöm sincs. Hogy ezeket pótolom-e? Ki tudja? Össze kell magam szednem!-mindenki ezt mondja. Ez igaz, tudom. Én össze is szedném magam, csak ne mennének azok a jó sorozatok a tévében. Minden könnyebb lenne. De már megígértem, tanulni fogok! És remélem jobban, mint idáig. Bóna Laura 9.E

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Egy kilencedikes töprengései Az alapiskola utolsó évfolyama a kilencedik osztály. Ez az év több gonddal jár, mint az eddigi többi évfolyam. Most a tanulókat a pályaválasztás gondolata foglalkoztatja. Vajon melyik pálya lenne a legmegfelelõbb? Itt az ideje megkomolyodni, hiszen a jövõnkrõl van szó. Mindenki azt választja, ami iránt a legjobban érdeklõdik. A tanulók többsége a különbözõ szakközépiskolák közül választ. Lehetõség van választani a különbözõ inasiskolák és gimnáziumok között. Tanáraink azon vannak, hogy minél több tudást sajátítsunk el, mert jövõnk szempontjából fontos lesz a félévi bizonyítvány és a felvételi vizsga. A vizsga után megkezdõdnek az elõkészületek a ballagási ünnepségre. A ballagás után csak egy dolog marad hátra, a búcsúzás. Elbúcsúzunk majd osztálytársainktól, és sok szerencsét kívánunk egymásnak. A tanárainknak majd megköszönjük azt a sok munkát, amit velünk végeztek. A legnehezebb lesz elválni régi iskolánktól, amely minden reggel örömmel fogadott bennünket akkor is, ha mi néha haragudtunk rá. Horváth Ramóna 9.E

Mirõl töprengenek a kilencedikesek A kilencedikeseknek megvan a saját ,,töprengésük“. Például a fiúkon, szórakozáson, barátokon, tanuláson. De leginkább a tanuláson jár az eszük. Itt a pályaválasztás ideje. Minden kilencedikes tanulónak el kell döntenie, hogy milyen pályát választ , hol folytatja tovább tanulmányait. A felvételi vizsga több tantárgyból lesz. Sokat kell tanulni, hogy sikeres legyen a vizsga eredménye. Ha sikerül a felvételi, új iskolába kerülünk, új tanárokkal és tanulókkal ismerkedünk meg, új barátokat szerzünk. De erre még korai gondolnunk. Most az a legfontosabb, hogy odafigyeljünk, sokat tanuljunk, megfelelõen felkészüljünk a felvételire. Ez minden másnál fontosabb. Gelnický Mónika 9.E

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

Mit jelent nekem az elmúlt 9 év? Június 11-én betöltöttem (8 évvel ezelõtt) a 6. életévemet, és nagyon örültem neki, hogy végre iskolába mehetek. Mindig azt mondtam:”Én bizony soha nem fogok ötöst kapni.” El sem tudtam képzelni, hogy lehet. Most már 9 év után tudom. Akkor még nem tudtam mi vár rám. Anyukám kezét szorongatva léptem be egy iskolába, amelybõl aztán el is jöttem, és a második osztályt már itt a Komenský utcában végeztem el. Szerencsére nem féltem attól, hogy nem tudok beilleszkedni, hiszen itt voltak az ovitársaim, és nem egyedül, egy barátnõmmel jöttem el. Emlékszem már az elsõ pillanattól szerettem ezt az iskolát, amely ma már-ahogy mondani szokták-második otthonom. Már biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem, mikor átjöttem ide. Az elsõ négy év már kissé homályos elõttem, de arra emlékszem, hogy négyest kaptam a nagy szorzótáblából, a mondatok tartalom szerinti felosztásából pedig ötöst. Annyira idegen volt számomra, magam sem tudom, miért. Aztán ötödiktõl kezdõdött a keményebb tanulás, amely még most is tart. Sok mindent megtudhattam, amit nem fogok elfelejteni soha. Hiszen tudjuk, amit megtanulunk, nem veheti el tõlünk senki. Nekem szerencsére nem voltak gondjaim a tanulással, így ezekre az évekre is örömmel emlékszem viszza. Bár a fizika, matika és kémia mindig nagyobb gondot jelentett. Kis odafigyeléssel és kitartással, ezekkel is megbirkóztam. Sok versenyen is részt vettem és velük együtt megtudtam, mi a siker és mi a kudarc. Nekem az volt a legfontosabb, hogy részt vehettem, és sokszor jó eredményeket értem el. A nyelveket mindig is nagyon szerettem, bár ezekbõl is adódtak nehézségek. De semmi sem volt és nem is lesz soha könnyû. Osztálytársaimat is nagyon szeretem, és fájó szívvel gondolok arra, hogy már csak 8 hónap és el kell válnunk. Szerintem senkinek sem lesz könnyû elfelejteni a 9 év közös munkáját, nehézségeit, csínytevéseit, könnyebb és nehezebb napjait. Ezek az emlékek örökre megmaradnak mindannyiunk szívében, és persze a hála, amelyet tanáraink iránt érzünk, akik szívvel-lélekkel arra törekedtek, hogy belõlünk becsületes, mûvelt ember váljon. Mostanára már mindenkiben kialakult az elképzelés, hova tovább, kivé szeretnénk válni. Én 6 éves korom óta orvos szerettem volna lenni, de kisgyermekszemmel máshogy látjuk a világot, mint így kilencedikesként. Rájöttem, hogy egy orvos élete nem olyan egyszerû, mint a filmekben. Egyelõre az a legfontosabb, hogy kellõképpen felkészüljek a felvételire, és ha sikerül a gimnázium diákjává válnom, iskolámnak ne okozzak csalódást. És ki tudja? Lehet, hogy egyszer majd, mikor osztálytársaim gyermekeiket, tanáraim unokáikat hozzák orvoshoz, én ülök majd a rendelõben, és gyógyítom meg õket.De ez még mind a jövõ titka. Lipcsey Mária 9. C

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Egy kilencedikes elmélkedései Öt éve a Dunaszerdahelyi Komenský Utcai Alapiskola tanulója vagyok. Igen. Jól írtam. „Csak” öt éve, ugyanis az elsõ öt évet falum iskolájában töltöttem. Számomra az ott, illetve az itt, Szerdahelyen töltött évek egyaránt felejthetetlenek. Ötödikesként kicsit félve, de örömmel és kíváncsian jöttem egy új iskolába. Ha most visszaemlékezem ezekre az idõkre, csak nevetni tudok. Milyen gyámoltalan voltam. Aztán megismerkedtem osztálytársaimmal, és barátokat találtam köztük. Sõt még egy ismerõs arcra is leltem. Egy lányra, akivel együtt voltunk elsõáldozók. Így egy csapásra padtársam is lett. Sok élményem van alapiskolás éveimrõl. Szörnyen fura lesz 8 hónap múlva megint új iskolát kezdeni. Középiskolát. Szinte hihetetlen! Eddig is igyekeztem, most is igyekszem jó bizonyítványt szerezni, gondolva jövõmre. Jövõmet a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémián képzelem el. Érdeklõdési köröm: a nyelvek, illetve a számítástechnika, bár zenetagozatos osztályba kerültem. Én ennek nagyon örülök. Néha voltak, és még ma is vannak köztünk nézeteltérések, de a rosszat és jót egyaránt éltük meg, és soha nem felejthetjük el. És nem felejthetjük el tanárainkat, akik mindent elkövetnek, hogy türelmesen adják át tudásukat. Nagyon remélem, hogy az õ igyekezetüknek és a mi odafigyelésünknek köszönhetõen, sikeresen zárjuk az alapiskolát. Most még egy darabig, vagyis június végéig ne feledjük: „Minden más csak a tanulás után!” (egyelõre) Mészáros Tímea 9.C

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

Franciaországi élményeim Mint a Komenský Úti Alapiskola 9. osztályos diákja, az elmúlt tanévben egy hatnapos franciaországi kiránduláson vettem részt. Mivel több versenybe is bekapcsolódtam, az iskola jóvoltából lehetõségem nyílt eljutni ebbe a csodálatos országba. A következõkben ezt a szép élményt szeretném megosztani veletek. Egy szerdai napon Budapestrõl, a Hõsök Terérõl indult autóbuszunk. Egész éjszakai utazás után Ausztriát és Németországot érintve megérkeztünk az Elzász fõvárosba, Strassbourgba. A nap folyamán többek közt megtekintettük a székesegyházat és a Petit Francé-ót, majd elindultunk a Loire-vidék felé. Este tíz óra körül megérkeztünk egy Formula 1-es szállodába. Másnap korán keltünk, s a reggeli után elindultunk a legnagyobb Loire-menti látványosság, a Chambord kastély felé. Mindenkit lenyûgözött az a szépség és pompa, amit itt láthattunk. Ezután megnéztük a Chenonceaux-t, amely egykor a királynék kastélyául szolgált. Délután megnéztük az amboise-i kastélyt, és a Leonardo da Vinci –házat. Minden napra 3-4 látványosság volt betervezve, amit kíváncsian és örömmel vártunk. Ez alatt a pár nap alatt Franciaország gyönyörû tájait látva ismerkedtem az ország történelmével, kultúrájával. Szombaton megnéztük a mesebeli Ussé kastélyt, majd Chinon középkori városát. Vasárnap igazi ünnepnap volt számunkra. Párizs következett. Elsõ utunk a párizsi Diadalív alatt vezetett át. Az autóbusz egy olyan útszakaszon állt meg, ahonnan az Eiffel-tornyot teljes nagyságában le tudtuk fényképezni. Megnéztük a reneszánsz stílusban épült Louvre belsõ udvarát és a modernebb üvegpiramist. Sétáltunk a Szajna partján, felültünk a metróra, s délután megcsodáltuk Párizs jelképét a csodálatos Eiffel-tornyot. Párizs nevezetességeinek-Notre Dame, Sacré Coeur, Champs Élyséesmegtekintése után megpihentünk a Luxembourg kertben. Ez a torony az 1889-es világkiállítás szenzációjaként épült, s azóta is a legérdekesebb turista látványosság. Mi is nagyon kíváncsiak voltunk a toronyból nyíló kilátásra. Az 1710 lépcsõfok megmászása helyett felvonóval jutottunk fel a csúcsra. Innen gyönyörû kilátás nyit az egész városra. Este Párizs megtekintése után Budapest felé vettük az útirányt. Fáradtak voltunk, de az autóbuszban nem sokat aludtunk, inkább felelevenítettük a néhány nap élményét. Hétfõ délután megérkeztünk az indulás színhelyére, elbúcsúztunk egymástól és a szüleimmel indultunk haza Dunaszerdahelyre. Hálás vagyok az iskolának, és a versenyekre felkészítõ tanáraimnak, amiért ilyen csodálatos felejthetetlen élményekben gazdag utazáson vehettem részt. Onódi Boglárka, iskolánk volt diákja

2001/2002 1. szรกm

TOLLFORGATร

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

Mi lenne, ha varázserõm lenne… Mi lenne, ha varázserõm lenne? Hû, sok minden! Elõször mindig azok a dolgok jutnak eszembe, amelyek nekem jók lennének. Kiskoromban sok játékot vásároltam volna magamnak. Mikor nagyobb lettem, nézni kezdtem a híradót. Összefacsarodott a szivem látva, hogy szenvednek az emberek. S mindezt a pénz, a háború tette. Sajnos az emberekben lakozó gonosz nem marad nyugton. Segíteni akartam az embereknek. Ehhez erõ kell, varázserõ. Sok varázserõ van: szeretet, jóság, boldogság. Ha ezek egyesítik erejüket, akkor legyõzik a gonoszt. Ezt a varázserõt úgy képzelem el, hogy állok szemben egy kõszívû emberrel, és kinyújtom a karom, és benyúlok a szívéhez és megsimogatom. S ez a simogatás mintha azt mondaná: „Ne félj, nemsokára te is jó leszel!” segítõtársaim lennének a tündérek és elküldeném õket a világ minden tájára, hogy szétszórják a szeretett porát. S a végén nem lenne egy rossz ember sem. Senki sem tudná, hogy mi a rossz és a gonosz. Örüljön az, aki szeretetben és boldogságban él. Mindenkinek ki kell harcolni a neki járó szeretetet! Osztályban, társaságban bárhol! Ne légy félénk! Õrizd meg nyugalmadat, ha rád támadnak, támadj vissza szereteteddel! Ha jó leszel, kedves, szelíd és segítõkész, hatalmas varázserõd lesz, képes leszel legyõzni azokat a megpróbáltatásokat, amelyet az élet állit eléd. Ha ezeket a megpróbáltatásokat legyõzöd, boldog életed lesz. Úgy fogod érezni magad, mintha Tündérország kapujában állnál. Onnan már csak egy lépés választ el attól, hogy boldog légy… Puha Andrea 6. C

Mi lenne, ha jótündér lennék? Ha csak egy fél napra is, de nagyon szeretnék tündér lenni. A tündérek mindig jók, szépek és okosak. Én felszállnék a magasba, és minden ember fejére olyan varázsport szórnék, amitõl mindenki azonnal megváltozna. Az emberek jók lennének egymáshoz, tisztelnék, becsülnék egymás munkáját. Szeretnék egymást, és csak jókat cselekednének. Elfelejtenék azon szavak jelentését, mint a háború, bosszú, harag, irigység… Ha meggondolom, nem is kellene ehhez tündérnek lenni, hiszen csak rajtunk múlik, embereken. Hodossy Noémi 9. E

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Mi lenne, ha kisbaba lennék? Ha kisbaba lennék, nem kéne tanulnom, iskolába járnom, nem kéne foglalkoznom az élet gondjaival. Egyszerûen csak a kíváncsiságom gyarapítanám és azt fejtegetném. Az lenne az egyetlen gondom az életben, hogy megoldjam a világ rejtélyeit. Miért esik az esõ, miért hull a hó, miért süt a nap, miért magasabb a felnõtt stb. Azért is jó lenne, mert ha rosszat is csinálnék, csak mosolyognának a szülõk, és pár szóval mondanák: „Ezt többet ne csináld!“ Ha sírok, rögtön jönnek a “parancsomra”. Játszanak velem, kivisznek sétálni a friss levegõre, megnyugtatnak, megetetnek a szülõk. Bár már voltam kisbaba és átéltem mindezt, most ezt gondolom a csecsemõkrõl, mert akkor még nem tudtam, lesz ez még másként is. Szenczi Emese 6.C

Mi lenne, ha könyv lennék? Ha könyv lennék, a nyomdában kinyomtatnának, és kitennének a kirakatba. Sokan meg is néznének, valakinek megtetszene mondanivalóm, és meg is vásárolna. Sok segítséget nyújtanék, és szórakoztató szöveggel is rendelkeznék. Ezt a gazdám úgy hálálná meg, hogy nem gyúrna össze, és kitenne a könyvespolcára. Szerintem, ezt tudja nyújtani egy könyv. Zöld Ágnes 6. C

Mi lenne, ha kutya lennék? Néha elgondolkozom azon, ha állat lennék, vajon melyik állat bõrébe bújnék. Kutya lennék, az ember hû barátja, segítõtársa. Õrizném gazdám házát. Jelezném, hogy ki a jó és ki a rossz ember. Jó lenne egy igazi jószivû gazdára lelni! Igaz, a kutya nem ember, de õ is szeretetre vágyik. Az emberek néha elfelejtik ezt. Mi, emberek gyakran szavakból sem értjük egymást. A kutyáknak nincs szükségük szavakra, mégis tökéletesen megértetik magukat. Csak kell valaki, aki megérti õket! Remélem, hogy az én kutyám kutya szeretne maradni, mert bennem jó gazdára lelt. Horváth Ádám 6. C

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

Mi lenne, ha…? Már mindenki feltette magának ezt a kérdést kisebb nagyobb sikerrel. Mi lenne, ha más bõrébe bújhatnék, ha kulcs, ajtó vagy valamilyen használati tárgy lennék, vagy esetleg egy csomag rágógumi, amit a tulajdonos éppen a magyar órán szeretne megrágcsálni egy kicsit. Ez utóbbi esetben a „Mi lenne, ha rágógumi lennék?” nevezetû alany élete nem lenne túl hosszadalmas. Aki a magyar órára bemerészkedik ülni azzal a bigyóval a szájában, az ne szánjon rágójának hosszú jövendõt, meg persze annak sem, hogy az osztálykönyvben a „Beírások” címszó alatt mûködõ oldalt ne díszítse a „rágófogyasztó” személy neve… Én ezzel szemben e fogalmazásban egy tornacipõ „bõrébe” bújnék bele. Nem lehet valami káprázatos élete szegény párának. Egész nap csak gyalogolnak benne, strapálják õt ahelyett, hogy feltennék egy bársonyvánkosra, s ott díszelegne teljes pompájában. Esetleg, ha némi csoda folytán mégis felvenné õt valaki, pihentetni kellene õt lábfelrakással jelezve. A suliban ez némi csodálkozásra adna okot. A tanár, aki kérdõre vonná ülési módunkat-„Csak a tornacsukámat pihentetem!”-cimszó alatt kapná meg a választ. Elég muris dolog kerekedne belõle. Meg aztán, ha elhasználódna szegény lábbeli, mehetne a szemétdombra szomorkodni, hogy miért kellett neki olyan jót mutatnia a cipõbolt polcán, mert ha nem nézett volna ki olyan jól, akkor nem vásárolják meg, és nem használódik el, és akkor nem jut erre a helyre. Akkor nem kellene morfondíroznia azon, hogy nem kellett volna olyan jól kinéznie… Nem hiába mondják, hogy: „Nehéz a dolga a tornacipõnek, nehéz a dolga…!” Varga Mária 9. C

Mi lenne, ha... Mi lenne, ha még ovis lennék? Elõször! Nem hisztiznék, amikor aludni kéne, hanem szívesen bújnék ágyikóba, sõt könyörögni kéne nekem, hogy keljek fel. Másodszor! Másodszor pedig minden csínyben benne lennék, mert azért gyerek a gyerek, mert sok rosszaságot követ el. Mivel már nem vagyok ovis, nem aludhatom át a délelõttöt (pedig sokszor szeretném), hanem inkább ülhetek és figyelhetek az iskolában órákon keresztül. Igaz, ez nekem fontos, az én jövõm függhet tõle, de akkor is: Mi lenne, ha ovis lennék? Lelkes Kitti 9. C

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Mi lenne, ha …? Mi lenne, ha …, mi lenne, ha …? Erre a kérdésre ezer választ lehet adni. Ha választanom lehetne, nem is tudnám, hogy mit választanék. Mi lenne, ha más lehetnék? Ezzel a gondolattal már gyakran eljátszadoztam. Fejemben az elsõ megjelenõ gondolat erre a kérdésre: „Mi lenne, ha én tükör lennék?” Ezernyi arcot ismerhetnék meg, és mindig tiszta szép lennék. Egyszerû a magyarázat. Az emberek tükör nélkül nem tudnának létezni, piszkos tükörben nem látnák magukat, ezért mindig megtisztítanának. Néha talán megijednék egy kicsit, hisz én látnám meg reggel elsõként az embereket. Megtudhatnám, ki mennyi idõt tölt a tükör elõtt. Például kíváncsi lennék, hogy egy fiú meddig nézi magát a tükörben. A lányokról tudjuk, hogy órákat el tudnak tölteni tükör elõtt. Néha incselkednék, hogy ne legyen olyan egyhangú minden napom. Eltorzítanék néhány arcot, így számomra új, kétségbe esett arcokat láthatnék. Egy idõ után ugyanazok az arcok unalmassá válnának. Így megunnám az egész életemet. Vagy összetörnék, vagy ugyanúgy, mint az ember, azon gondolkoznék, mi lenne, ha más tárgy, személy lennék. Így, élõ emberként megesett velem, hogy gondolkoztam ezen a kérdésen, de eszembe se jutna komolyan gondolni a változásra. Jól érzem magam a bõrömben, és örülök, hogy élõ ember vagyok. Az embereket sem nagyon becsülik, de a tárgyakat még annyira sem. Szûcs Krisztína 9.C

Mi lenne ha, én telefon lennék? Ha én telefon lennék, szép fehér színem lenne. Egész nap vidám zeneszóval jelezném a hívásokat. Recsegés- ropogás nélkül adnám át az üzeneteket egyik embertõl a másiknak. Még csak véletlenül sem szakadna meg a vonal beszélgetés közben.Nagyon örülnék annak, ha az emberek reggeltõl estig a kagylómba beszélnének kedves szavakat, vidám történeteket, vagy éppen nyugtató és vigasztaló mondatokat. Azért arra ügyelnék, hogy mindig ketten beszélgessenek, más ne tudjon belehallgatózni a beszélgetésükbe. A bajban is nagy segítség lennék az embereknek. Mivel csupa jó és hasznos tulajdonsággal rendelkeznék, az összes család otthonában meglelhetõ lennék. Kovács Beatrix 6.C

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

Mi lenne, ha fiú lennék? Sok mindenkiben felmerült ez a kérdés: Mi lenne, ha az ellenkezõ nemhez tartoznánk, fiú lány, lány pedig fiú volna. Mit mondjak, párszor már én is eltöprengtem ezen a mély filozófiai gondolatmeneten. Ilyenkor csak ülök, és próbálom magam elképzelni fiúnak. Látom magam magasra nõve, sportosan, kezdõ pihézettel az államon. Szinte fülembe cseng a mély, mutáló hangom. Ekkor pedig az egésztõl elmegy a kedvem. Hiába van úgy, hogy a fiúnak könnyebb, mert ugye kevesebb elvárással kell szembenézniük, mint egy lánynak. Feleszmélek, visszatérek a rideg valóságba, el kell fogadni azt, aminek teremtõdtünk, vállalnunk kell azt, aminek születtünk. Igenis büszkék lehetünk, mi lányok nõiességünkre, nem vagyunk mi a „gyengébb nem“ . Erõsek vagyunk, kitartóak, okosak és egyszer a legszebb dolgot fogjuk átélni, anyák leszünk. Varga Lívia 9. E

Mi lesz velem? Kiskoromban irigykedve figyeltem a felnõtteket. Gondoltam magamban: Milyen jó lehet nekik. Azt tesznek, amit akarnak, szabadon dönthetnek. Akkor még nem sejtettem, hogy ilyen hamar el fognak telni az évek. Ma már engem, és a velem egykorú fiatalokat is szinte felnõttként kezelnek. Ha kislányként tudtam volna, hogy mennyi gond vár rám, biztosan nem vártam volna úgy az évek múlását. Mert nemrég még csak azon töprengtem, nehéz lesz-e az ABC, ma pedig már a pályaválasztás miatt izgulok. A velem egykorú gyermek töprengései, gondolatai a pályaválasztás körül forognak, meg a felvételi vizsgákon. A 9. évfolyam számomra a legnehezebb, mert hétfõtõl péntekig megy az õrült tanulás, szombaton könyvtárlátogatás, olvasás, és felkészülés a hétfõi napra. Szabad idõben pedig megy a felkészülés a felvételire. Tehát egy nyugodt hétvége egy kilencedikes számára nagyon ritka, sõt... De most kell a felvételi elõtt sokat tanulnom, hogy a mindent eldöntõ felvételit a legmagasabb pontszámra teljesítsem. Hát szerintem ezek a gondok bántják a kilencedikeseket, de félév múlva...hát meglátjuk. Kubovics Terézia 9. E

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Múlnak a diákévek Kilenc hosszú év, hogy elrepült az idõ! Mennyi minden történt ez alatt... Nehéz így szavakba önteni a kilenc iskolapadban eltöltött év gondját-baját, örömét. Csak az tudja igazán megérteni, aki ezt maga is átélte. Sok mindent tartogattak nekünk ezek az esztendõk: bizonyítványosztásokat, dolgozatok sorát, kínos feleléseket, csíntalanságokat, élvezetes-hosszú szüneteket, sporteseményeket, koncerteket, fellépéseket és még sorolhatnám. Így , ahogy volt, azt egészet élveztem. Hol örültem, hol bánkódtam, de talán mégis több volt a vidámság, ezt mutatja a következõ történet is. Sosem felejtem el, mikor alsó tagozatban eldöntöttük, hogy zenekart alapítunk. A zenekar dobosainak kezében ceruza volt a dobverõ. A furulya viszont igazi hangszer volt. A szájharmonika úgyszintén. Saját gyártmányú nádsípunk is volt. Úgy képzeltük, hogy a városban is fellépünk, mint utcai zenekar. Abból a pénzbõl, ami majd összegyûlik, építtetünk egy nagyobb házat, ahol majd mindannyian elférünk. A próbákat általában a ,, rózsaillatú mellékhelységekben“ tartottuk. Az egyik szünetben annyira belemerültünk a ,,zenélésbe“, hogy megfeledkeztünk a magyaróráról. Hú, de vert a kis szívünk, amikor elõvettek bennünket. Hála Istennek a következõ beírással: ,,Az óra alatt zenekart alapítottak a WC-ben“, és egy körmössel megtoldva megúsztuk a dolgot. A tanító néni nem vette komolyan a beírást, sõt amikor ártatlan szemekkel és mély átéléssel elmuzsikáltuk a különös szerzeményt - a macskazenét, úgy láttam, még meg is mosolyogta. S ez csak egy történet a sok közül. A diákélet számtalan élménnyel gazdagított, s mivel folytatni szeretném tanulmányaimat, remélem korántsem ért véget a humoros epizódok sora. Simon Krisztina 9. C

2002/1. szám

TOLLFORGATÓ

A versíró pályázat gyõztesei A 2000/2001-es iskolaév 3. számú diáklapjában kiírt versíró pályázatra sok szép,ötletes versike érkezett. Fecske Csaba Tündér címû versét így folytatták a költõ tanoncok: Fecske Csaba: Tündér Kel a tengerbõl, Habokon táncol, Szeme két zöld gyöngy, Haja föllángol. Ti-ti-tá-tá-tá Ti-ti-tá-tá-tá Ködön átlibben, Dala ellobban, De ha rád pillant, Szíve megdobban. Ti-ti-tá-tá-tá Ti-ti-tá-tá-tá

Egyszer álmomban, Õrá gondoltam, Mikor megláttam, Vele játszottam

Haja tündérkék, Szíve fénylõ Hold, Ékszere két kagyló, Tengere morajló.

Bölcskei Tímea 5. C

Ha eljön az éjjel, Északi széllel, Tündér csapatával, Szállnak a széllel.

Egyet szökken még, aztán megtorpan, Jön a tündérnép, Szíve feldobban

Androvics András 5. A

Pócs Tibor 5. A

Kinek szívében, Sok a szeretet, Annak lelkében, Sok a tündérjel.

Mint egy sellõlány, Olyan büszkén jár, Lelke kitárul, Hogyha téged lát.

Czibula Eszter 5. C

Miklós Réka 5. A

Kicsi tündérlány, Haja ködfoszlány, Szeme felhõkék, Vele sétálnék.

Fut a szép kislány, Viszi a labdát, Haja libben már, Furcsa táncot jár.

Nap is táncot jár, Itt a tündérlány, Keze megérint, Hangja felvidít.

Uher Andrea 5. A

Szakállos Andrea 5. C

Takács Zsuzsa 5. A

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Libbenõ alakját, Kecses báját Sokáig látod, Csodálatos táncát.

Állj meg egy szóra, S nézz fel a Holdra! Ha mindent meguntál, Kezdd az életed újra.

Tarcsi András 5. A

Várj míg eljõ a napod, S elmúlik minden bajod. Ugye érdemes?-néha kérdezed. Hogy sorsod velem újra kezdd!

Ha õt meglátom, Mindig azt kívánom, Legyen csak boldogság, Ezen a világon.

Varga Tibor 5. C

Dombon átröppen, Réten csodát tesz, Mit kívánsz tõle, Mindent jóvátesz.

Soha nem láttam, Csak rá gondoltam, Mindig rá vártam, Vele álmodtam.

Álló Beáta 5. C

Nagy Róbert 5. C

Ruhája tengerkék, Fellibben kicsikét. De ha elszakad, Megvarrni nem szabad. Udvaros Adrianna 5. C

TOLLFORGATÓ

2002/1. szám

Papírgyûjtés Helyezés

Osztály

Helyezés

Osztály

8. B

1018

23.

4. C

156

1. C

638

24.

6. A

156

6. C

583

25.

4. D

144

5. A

531

26.

6. D

142

8. E

488

27.

7. D

112

2. C

415

28.

4. A

3. F

396

29.

1. E

7. A

376

30.

5. D

5. C

368

31.

5. B

10.

2. B

302

32.

7. C

11.

3. E

301

33.

9. E

12.

4. B

263

34.

2. E

13.

3. C

256

35.

3. D

14.

9. D

212

36.

1. A

15.

7. B

206

37.

8. D

16.

2. D

203

38.

1. B

17.

1. D

188

39.

7. E

18.

8. A

186

40.

3. B

19.

6. B

175

41.

9. A

20.

8. C

175

42.

9. B

21.

3. A

169

43.

9. C

22.

2. A

167

2002/1. szám

TOLLFORGATÓ

Egyéni papírgyûjtés 1. Menyhárt Lilla 8. E 2. Zöld Adrián 7. A 3. Kiss Andrea 8. C

480kg 184kg 124kg

TOLLFORGATÓ

2001/2002 1. szám

Rejtvény

2. 3.

1.ifjú,kiskorú 2.kékesszürke,rideg fém 3.magas hõfokot is jól bíró

4.üzletközpont, bevásárlóközpont

5. halaszthatatlan

6.hosszú nyakú és lábú kérõdzõ

7.szerencsét hozó tárgy

8.az elefánt orra

9.szorgalmas, dologszeretõ

10.

10. árvíz

11.

11.oroszlántestû,emberfejû ókori egyiptomi kõszobor A keresztrejtvény függõleges elsõ sorában Juhász Gyula egyik versének címét olvashatod ki.A keresztrejtvény 3 helyes megfejtõje jutalomban részesül. Megfejtési határidõ: 2002.január 31. A rejtvények megfejtését Simon Anikó tanító néninek adjátok át!

2001/2002 1. szám

TOLLFORGATÓ

Betûrejtvények

Aki a 6 betûrejtvény közül a legtöbbet megfejti, sorsoláson vesz részt. Három szerencsés megfejtõ jutalomban részesül!

Köszönjük TÁMOGATÓINK-nak:

TYPO-N POS-TEL GRAFIS PELIKÁN Kft.

Az egyes oldalakat elõkészítették, szerkesztették, írták: Miklós Mária (3., 6-11., 14-19. old.) Fekete Anikó, Hykeš Judit (4-5. old.) Simon Anikó (6. , 12., 13. , 20. , 21., 24. , 25. old.) Végh László (22. , 23. old.) Szõke Péter 9. E Tánczos Attila 9. A Tóth Anikó 9. A

Tollforgató A Dunaszerdahelyi Komenský Utcai Alapiskola diáklapja. Szerkesztõk: Miklós Mária és Simon Anikó Tördelés: Patai József