Tollforgató 2006/2007 1. szám by Zoltán Kodály AI

TOLLFORGATÓ

A Dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola diáklapja

2006/2007 • 1. szám

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Tartalom Szabó Annamária versei . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Patai Boglárka versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Elek és az egyszarvú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Barátság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Kilencedikesnek lenni jó . . . . . . . . . . . . . . . 11 Író-olvasó találkozó Gyüre Lajossal. . . . . . . 16 Irodalmi vetélkedõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Szlovák nyelvi vetélkedõ . . . . . . . . . . . . . . . 20 Sítanfolyam. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Jelmezbál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Humor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Ilyenek vagyunk április 1-jén (is). . . . . . . . . 30

2006/2007 1.szám

3 Szabó Annamária (3.C) versei A szeretet millió csillaga Millió csillag fénylik az égen nagyon sok fû lesz még a réten. Sokat számít az életem, kit szeretek, el nem vesztem. Anyukám, apukám szeret engem, én is fogom szeretni tényleg. Testvérem Lilluskát is szeretem, ha nem ad nekem puszit, kérek.

Párolog a víz Párolog a víz, párolog a víz. Párolog az álom már reggel van… Párolog a bánat, párolog a bánat. Ne párologj barátság jó barátom van…

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

A Katedra Alapítvány, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Katedra folyóirat már több éve meghirdeti a Katedra szépírói pályázatát. Az idei pályázat 2006 végén zárult. Iskolánk diákjai közül Patai Boglárka (8.A) a 2. kategória 2. helyezését érte el verseivel. Ízelítõül íme két vers a beküldött pályamunkák közül.

SZALMONELLA Túl az Óperencián is, Van egy kicsi falucska, Ott éldegél egy házaspár: Szalmon Ell, s Szalmon Ella. Nem rég volt a lakodalom, Híre ment a faluba’. Nagy járvány pusztított akkor : Terjedt a szalmonella. Szalmonék biz’ megijedtek, Bezárkóztak házukba; De hát végül õket is el Érte a szalmonella. Szalmonellás lett a ház is, Az állatok, emberek, S beteg lett az egész falu, De fõleg a gyerekek.

2006/2007 1.szám

5 S ha már a gyerekeknél tartunk, megemlítem, hogy most már Szalmonéknál nagy az öröm: Szalmon Ella babát vár! Hirtelen a nagy örömtõl Meg is gyógyult mindenki, Kislányt várnak júniusra, Neve lesz: Szalmon Elli. Lassan véget ér kis mesém, Ehhez több már nem is kell. Boldogan él gyermekével Szalmon Ella s Szalmon Ell.

Törölhetetlen élet

Ha elém tennének egy papírt, És ráírnák minden hibám, És ha kapnék egy csodálatos varázsradírt, minden hibám kiradíroznám…

De sajnos ilyen radír nincsen, S így megmarad minden gondom – bajom El kell hát viselnem életem: Így születtem, így is kell meghalnom.

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Elek és az egyszarvú Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak volt tizenhárom fia. Elindult a legkisebb fiú világot látni. Tizenhárom évig gyalogolt ,míg egy erdõbe ért, minek a talaja folyamatosan emelkedett. Mire kiért belõle, egy sziklás hegycsúcson találta magát. Még egy kicsit bandukolt és, megpillantott egy házikót. Mikor bekopogtatott ,az ajtó magától kinyílt, és ott ült egy asszony a karosszékben. Leültette õt és megkérdezte: -Ki vagy te idegen? -Magányos vándor vagyok, asszonyom. -Mi célból kerültél ide? -A közeli Paricutin nevû faluban mesélték nekem, hogy ezen a hegyen lakik egy bûbájos asszony és õ megoldást talál minden óhajra, sóhajra. S nekem volna egy kérdésem. - Halljuk! -Akármerre jártam, kedvesemet sehol sem találtam. Hol az én kedvesem? -A te leendõ mátkádat elrabolta a sárkányok ura. Tizenharmadik várának, tizenharmadik szobájába zárta. Ha ki akarod szabadítani, menj el a tehénpásztor házához, és kérd el tõle az aranygyûrûjét. Ha megteszed, amit kér, cserébe odaadja neked. Ezután menj el Izlandra ,és ugorj bele a legnagyobb alvó tûzhányóba. Onnan már tudni fogod az utat. -Még egy kérésem lenne. Egész idáig gyalogoltam. Hol szerezhetnék egy lovat? -Éppen van egy paripám. Egy varázsló ajándékozta nekem, de azzal a feltétellel, hogy ha valaki ráül ,és valami rendkívüli történik, feltétlenül adjam oda neki. Kimentek az istállóba, és Elek felült a lóra. Abban a pillanatban a paripa csodálatosan gyönyörû egyszarvú csõdörré változott. Elek elindult megkeresni a tehénpásztort. Tizenhárom hónapig lovagolt ,amíg megtalálta a házat. Nem volt se ajtó, se ablak, csak egy apró lyuk a viskón. Benézett a nyíláson, és tátva maradt a szája. Egy igazi istálló tárult a szeme elé. A kétlábnyi viskóban rengeteg tehén helyezkedett el, mindegyiknek négylábnyi férõhelye volt.

2006/2007 1.szám

TOLLFORGATÓ

-Miféle gonosz varázslat ez? -Ez nem varázslat, ez a házam - szólt a háta mögött egy nyugodt hang. A fiú megpördült. Egy szegényes öltözetû embert pillantott meg. Az odament a falhoz, kisujjával beleütött, erre az széttesett. Hõsünk sietve követte.Tengernyi folyosón haladtak át, de mindehol csak teheneket láttak. Végül elérkeztek a pásztor szobájába. Õ maga leült ,és pipázni kezdett. -Miért követtél eddig? -Egy bûbájos asszony azt ajánlotta, hogy ha meg akarom menteni a mátkámat egy csodás gyûrûre van szükségem. -Odaadom neked a gyûrût, ha három évre elszegõdsz hozzám szolgálatba. A legény beleegyezett. A három év gyorsan eltelt, s a gyûrûvel útnak indult. Útravalónak hamubasült pogácsát kapott. Sokat vándorolt, s mikor a vulkánhoz ért, beleugrott egyszarvústul, mindenestül. Elérkezett veres országba. Ebben az országban minden veres volt, a folyó, a fák, a madarak... Leült a veres folyó partján, és álomba szenderült. Mikor felébredt, továbbindult. Ment, míg egy óriási merev kõfalhoz ért. Abba egy szobor volt belefaragva. Mikor odaért ,a szobor beszélni kezdett hozzá: -Mutasd ... fel ... az ... aranygyûrûdet! Látszólag minden szaváért megszenvedett, tehát felmutatta, s abban a pillanatban a kõfal egy része olvadni kezdett. Egy kapu keletkezett belõle, s mellette egy éppen akkora réssel, hogy egy gyûrû elférhetett benne. Beletette az aranygyûrût, erre a kapu kinyílt. Továbbment, mikor dobhártyaszaggató üvöltést hallott. Néhány másodperc múlva már röpült is felé egy lángcsóva, ami elõl szerencsésen kitért. Egy rettenetes sárkány állt elõtte. Ekkor egy sor váratlan esemény következett: Az egyszarvú ledobta egy kõ mögé, õ maga elvágtatott a sárkány felé, felugrott s közben olyan hangot adott ki a száján keresztül, mint amikor egy szöget húznak végig egy iskolai táblán, erre a sárkány elkábult s az egyszarvú szarva egyenesen a homloka közepébe fúródott. A sárkány egy égig érõ várrá vált. Elek kikötötte a lovát, bement oda, s egy óriási trónteremben találta magát. A trónuson ott ült a király, a veres ország királya. -Köszönöm, hogy kiszabadítottál. Azzal a feltétellel, ha idehozod nekem az aranykoszorúm, odaadom neked a fele királyságom. Most menj fel az északkeleti bástya délnyugati tornyának harmadik emeleti 23. szobájába.

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Elment a legény, de amint belépett a szobába, eltûnt a lába alól a talaj. Egy örvénybe pottyant, ahonnan oldalról folyott be egy csövön a víz. Akit beszippantott, lent borotvaéles pengék fogadták. Mivel lovát lent hagyta a vár lábánál, így most egyedül kellett kikecmeregnie a bajból. Megfogta a csõ alját felmászott rá és a létrával is ugyanezt tette. A torony tetején találta magát, levette az aranykoszorút, kiugrott az ablakon, zuhant két emeletet és ott betörte az ablakot. Éppen a trónterembe sikerült beugrania. Ekkor a király ezt mondta: - A pengéimet sikerült túlélned, de engem nem élsz túl. Ekkor rázkódni kezdett a föld, és a király hátán tüskék és két szárny, kezein és lábain karmok nõttek. A sárkányok ura állt elõtte. Így üvöltött -Ugye félsz? Elek tükrével elvakította és öklével leterítette õt. A szörny kizuhant az ablakon és már csak egy puffanást lehetett hallani. Kiszabadította a királyt, aki így megmenekült. Azt mondta neki: -Hiába jöttél ide ,mert a lányomat a sárkányok ura egy bûbájos asszony karámjába zárta lóként és ha a párja ráül, egyszarvúvá válik. -Hát akkor a lánya ott áll kikötve a vár elõtt. Menjünk, talán ki tudom szabadítani! Elmentek az egyszarvúhoz, de akkor jutott eszükbe, hogy nem tudják hogyan kell visszaváltoztatni. -Lovagolok vele egy kört- mondta a királynak- Közben kitalálok valamit. Azzal felült a lóra. Az ám, de a koszorút nem tudta hova rakni. Felrakta hát a koszorút az egyszarvú nyakába. Abban a pillanatban Elek lerepült a lóról. Az egyszarvú helyén egy gyönyörû királykisasszony állt. A sárkányok urára kantárt és nyerget vetettek, fogták az összes vagyonukat, és elrepültek Elek szülõfalujába. Ott hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és még most is élnek, ha meg nem haltak. Rózsa Tibor 5.C

2006/2007 1.szám

TOLLFORGATÓ

Szép magyar beszéd A Szép magyar beszéd versenyének iskolai fordulóját 2007. február 16-án rendeztük. A verseny két részbõl állt: egy ismert szöveg kifejezõ, szép felolvasásából és egy saját fogalmazás szóbeli elmondásából. Az iskolai forduló eredménye: 1.hely: Patai Boglárka (8.A) 2.hely: Görcs Linda (8.A) További résztvevõk: Csiba Kinga, Ritter Alena, Török Angelika, Füssy Ádám A zsûritagok ( TakácsIvetta és Zsigrai Andrea tanító nénik ) véleménye szerint a fogalmazások közül Csiba Kingáé volt a legtartalmasabb. A legszebb fogalmazást a Tollforgató olvasói is megismerhetik:

Barátság Mikor megszületünk, elindulunk egy úton, mely akadályokkal teli, néhol zsákutcák vannak és van, hogy a jelzõlámpa pirosat mutat. Épp ezért mindig kell egy társ magunk mellé, egy társ, aki segít, ha bajban vagyunk, egy társ, aki vigasztal, ha rossz a napunk, egy személy, aki szépen lassan fogalommá válik a szívünkben. Ez a társ minden ember életében a legjobb barátja! Barát van sokféle: van felebarát, vannak barátok, egyszerû haverok…De az igazi barátból csak egy van!! De mitõl barát egy barát? Ezt nem lehet elmondani, ezt érezni kell legbelül!! Mert a barát nem az, akivel jókat lehet nevetni, aki megdicséri a ruhánkat, aki ötletet ad, hogy milyen ajándékot vegyek, és aki mindig igazat ad nekünk… Nem! NEM!!! A barát nem ilyen. Az igazi barát az, aki akkor is igazat mond, ha tudja, megbánt ezzel, aki szívbõl szól hozzánk, aki megvigasztal ha csalódás ér, akinek nem kell elmondanunk, hogy mi bánt, mert tudja, ha a szemünkbe néz, mert a barátság egy lélek, mely két testben lakozik!! Sokáig azt hittem, mindenki a barátom, akivel beszélgetni tudok, akivel elsétálok a városba, de tévedtem. A barátság másról szól!! Mert akkor tudjuk meg igazán, hogy ki a barátunk, mikor bajban vagyunk, és akkor érezzük, hogy mennyire fontos nekünk, mikor elveszítjük! Nagyon sok ember van, akirõl azt hittem, a barátom, egészen addig a napig, amíg egy nagyon rossz dolog történt velem, egy dolog, ami örök emlék marad számomra. Mindig azt mondtam, hogy sok ember van, akiben megbízok és akire mindig számíthatok, de ekkor szinte mindenki elfordult tõlem, mindenki jót nevetett, szórakozott, de egy ember végig mellettem állt. Õ lelkesített, mikor már nem volt bennem hit és remény, õ mutatta meg, hogy az életnek szép oldalai is vannak, csak észre kell venni. Megtanultam a három alapszabályt: higgy, remélj, szeress!! Azóta hiszek benne, hogy az élet szép. Remélem, hogy a világ csodálatos is tud lenni, és ami a legfontosabb, megtanultam szeretni.

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Ezek után már nem kérdés számomra hogy ki az igazi barát és ki nem! Ha valaki meg akarja tudni, hogy kiben bízhat, ahhoz elõbb valami rossznak kell történnie. Vannak barátságok, melyek a pénz és a jó hírnév, alapján kötõdnek. Ezeket nagyon elítélem, mert nem ítélhetünk meg valakit az alapján, hogy milyen autója van, hol lakik, milyen ruhákban jár. A barátság nem stílus, aki ezt hiszi, az nincs tisztában a szó súlyával és jelentésével. A legjobb dolog nem az, ha nekünk vannak, hanem ha mi vagyunk mások barátai. Nincs is ehhez fogható érzés a világon, talán. Tudni, hogy van valaki, aki hisz bennünk, aki bízik és szeret minket, nemcsak szavakkal, hanem tiszta szívbõl. Mert mondani sok mindent lehet: mondhatjuk, hogy „együtt sírunk, együtt nevetünk”, mondhatjuk, hogy „számíthatunk egymásra”, az ember sok mindent mondhat. Sokszor, talán nincs is tisztában vele, hogy azt, amit mond, mások komolyan veszik és elhiszik, mindaddig, amíg ki nem derül, hogy EZEK CSAK SZAVAK VOLTAK!! Hát igen, mert…A barátok olyanok, mint a csillagok az égen, millió kis fényes pont….de van odafent egy, ami csak ránk ragyog, egy, ami kitûnik a többi közül. Ha azt megtaláltuk, elmondhatjuk, hogy van egy legjobb barátunk!! És mint ahogy reggel eltûnnek a csillagok az égrõl, sokszor a barátokat sem látjuk, de tudjuk, hogy vannak, és ez a legfontosabb! Mert ezt az érzést nem pótolhatja semmi, sem a egy szép ruha, sem a pénz és a világ összes kincse sem, mert ez az érzés: A BARÁTSÁG!!! Csiba Kinga 8.A

Német nyelvi olimpiász iskolai forduló

Angol nyelvi olimpiász: iskolai forduló

5-7. évfolyam 1. Szabó Péter (6.B) 2. Németh Noémi, Szelle Réka 3. Csörgey Tímea (6.C)

5-7. évfolyam 1. Vígh Balázs (6.A) 2. Rózsa Tibor (5.C)

8-9. évfolyam 1. Csiba Kinga (8.A) 2. Ritter Alena (8.A) 3. Ibolya Gergõ (8.A)

8-9. évfolyam 1. Rózsa Marianna (8.B) 2. Bíró Evelyn (9.C)

járási forduló: 2. helyezett: Szabó Péter (6.B)

2006/2007 1.szám

TOLLFORGATÓ

Kilencedikesnek lenni jó - Kilencedikesnek lenni jó! – hangzik a felkiáltás harmadikos unokatesómtól. - Dehogy jó! – mondom én siránkozva. - Pedig biztos jobb, mint harmadikosnak lenni. - Te már csak tudod. Hát akkor figyelj! Képzeld el, hogy szeptemberben utoljára jössz az iskolai tanévnyitóra. Ez furcsa érzés. Aztán megkezdõdik a tanév. Elõször könnyû, hisz mint minden évben, most is a tavalyi év anyagát ismételed. Ha ügyes vagy, akár kitünõre is megírhatod a belépõ felmérõket. Mindezek után kezdõdik a kilencedikes tananyag. Képzeld el, hogy ki ssem látszol a felkészítõ különórák rengetegébõl, s hogy szabadidõd nagy részét a suliban töltöd. Nagy léptekkel, de alaposan kell haladni a tanulással. Fõleg a fõtantárgyakra helyezzük a hangsúlyt, mert az minden nap érint bennünket, és ezekbõl kell a legtöbbet teljesíteni. - Mi az a fõtantárgy? – kérdezi kíváncsian unokatesóm. - Hát a matek, magyar és a szlovák. - Ezekbõl én csak a matekot szeretem – jegyzi meg hangsúlyosan. - Jó neked. Tehát folytatnám. A karácsonyi ünnepek elõtt megkezdõdik a félévi felmérõk ismétlési sora. Egy csomó házi a karácsonyi szünetre, s azután bizi osztás. És ... Ja, elkezdõdik a monitori hajrá. - Mi van ? Mi az a Monitor ? Ti számítógépek vagytok, vagy mi ? - Dehogy ! A Monitor egy felmérés vagy tesztnek is nevezik. Ez olyan mintha dolgozatot írnál, csak nem egy hónap tananyagából, hanem négy év anyagát dolgozza fel. - Azt a ...! - Persze elõtte van próba monitor, ahol egy kicsit segítenek az igazi teszt menetében. Mindezek után egy kicsit fellélegezhetünk, már aki...Ugyanis májusban szoktak lenni a felvételi vizsgák a középiskolákban.Manapság ezt nem minden suli kéri. Én pl. megúsztam, mert jó az átlagom. - Akkor nekem is jól kell tanulnom ? - Hát nem ártana ! – mondom. - Jó. Bár szerintem még mindig jobb kilencedikesnek lenni. - Ugyan már ....! - Miért, talán Te vissza mennél harmadikba ? - Megõrültél ? Soha. Még egyszer hat évet szenvedni, na azt nem. Talán igazad van. Kilencedikesnek lenni egy nagyon picit jobb. Bár én még mindig a nyári szünetet szeretem a legjobban. Molnár Tímea 9.C

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Kilencedikes lettem Kilencedikesek lettünk. Hát ezt is megértük! Sok ember életében ez mérföldkõnek számít. Én csak a magam nevében írhatom le, de ez életem egyik fordulópontja. Mostanában a barátaimmal sokat nosztalgiázunk. Mondhatjuk úgy, hogy ez a „nosztalgia“ éve. Visszaemlékezünk alapiskolás éveinkre, melyeknek már az utolsó lépcsõin ballagunk. Ha ennek az évnek vége, sok dolog megváltozik az életünkben. Új reggeli útvonal a suliba, új barátok, új tanárok, új problémák melyekkel már egydül kell megküzdenünk. Nap mint nap nem kedves tanító nénikkel és tanító bácsikkal fogunk találkozni, hanem szigorú, feleletekre éhes tanárokkal, akik már nem fogják helyettesíteni anyánkat és apánkat az iskolában. Az elkövetkezendõ idõszakban tehát minden változni fog, de nem feltétlenül rossz irányba. Harcolni kell, hogy képesek legyünk megállni helyünket a majdani nagybetûs ÉLET- ben. Azért vannak bizalomgerjesztõ „problémák“ is. Például, hogy hova menjünk megünnepelni az együtt töltött kilenc hosszú, szenvedéssel, de ugyanakkor vidámsággal tûzdelt évet. Hát szerintem ilyen, vagy ehhez hasonló megoldásra váró ügyekkel van tele egy kilencedikes élete, de senki ne búsuljon, mert a hónapok és az évek gyorsan telnek, ez a mi különleges világunk pedig minden évben elhozza számunkra a várva várt nyarat, amikor végre szabadjára engedhetjük az érzéseinket. Kovács Csaba 9.C

2006/2007 1.szám

TOLLFORGATÓ

Mi vagyunk a legnagyobbak Végre kilencedikes lettem. „Ez már csak egy laza év“ – gondoltuk. Hiszen mindenki azt mondta nekünk, hogy ez már csak az ismétlés éve. Hiába figyelmeztettek tanáraink, hogy tanuljunk rendszeresen, nem hittük, míg az elsõ rossz jegyek be nem kerültek a tanulókönyvbe. Ekkor vettük észre, hogy itt az ideje a tanulásnak. Belehúztunk, és ma már mi is tudjuk, hogy tanulás nélkül nem jutunk elõre, hiszen vár minket egy nagy megmérettetés – a MONITOR. Gõzerõvel tanulunk, ismételünk, számolunk. Közben a félévi osztályzatokon próbáltunk javítani. Fontos volt, hogy minél jobb eredményt érjünk el, hiszen ezen jegyek alapján nyerünk felvételt az egyes iskolákba. Mikor a félévi hajtásnak vége volt, nem állhattunk meg, mivel vészesen közeledett a Monitor írásának az ideje. Ekkor jött a villámcsapás. Elnapolták az idõpontot márciusra. Mikor már úgy éreztük, hogy készen állunk, akkor jött a meglepetés. Ezúton szeretném üzenni az illetékeseknek: „Ez nem volt szép!“ Tovább tanulunk. Volt még egy nagy kihívás, megfelelõ iskolát választani. Legtöbben már eldöntöttük, de vannak, akik még tanácstalanok. Van azért jó is a kilencedikben. Mi vagyunk a legnagyobbak és már gondolatban készülünk a ballagásunkra.Van ennek fájó pontja is, mivel nemsokára elválunk diáktársainktól és iskolánktól. Szívbõl kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön legjobb tudása szerint megírnia a Monitort és bekerülnie a kívánt középiskolába. A nyolcadikosoknak üzenem, jövõre õket várja hasonló megmérettetés. Hajrá! Kubaèka Ágnes 9.C

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Kilencedikes lettem Kilencedikes lettem. Számomra ez a mondat két okból is fontos. Az egyik az, hogy ez az utolsó évem ebben az iskolában. A másik pedig az, hogy ez az utolsó év a kihívások éve. Az, hogy ez az utolsó év ebben az iskolában, miben nyilvánul meg? Mi, kilencedikesek vagyunk a legidõsebbek. Ezért ennek is van néhány hátránya, pl. sokan úgy érzik, hogy most már azt csinálhatnak, amit akarnak, nem lehet nekik megálljt parancsolni. Ez koránt sincs így. Sokszor én is másképp képzeltem el, hogy milyen lehet a kilencedikeseknek, úgy hogy néha meg is lepõdöm. Minél jobban közeledik az év vége, annál többet gondolok az elmúlt kilenc évre, a sok jóra és rosszra. Néha még úgy érzem, hogy nem szeretnék elballagni, mert így 25-en most járunk utoljára egy osztályba. Abban biztos vagyok, hogy nem lesz könnyû a jövõ év. Hogy miért a kihívások éve? Egyrészt azért, mert sok megpróbáltatáson esünk át: pl a Monitoron. Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet, de nekem fontos, hogy jól megírjam. Ezzel legfõképpen magamnak bizonyítom, hogy érdemes volt tanulnom, tudok! Másrészt a legtöbben most húznak igazán bele a tanulásba, bár szerintem az elmúlt öt év tananyagát nem lehet ilyen rövid idõ alatt pótolni. Én próbálok ugyanúgy tanulni, mint azelõtt, megtartani az eddig jól bevált módszereimet. Mikor elkezdõdött a tanév, úgy álltam hozzá, hogy ez egy kihívás és bizonyítom, hogy le tudom gyõzni a lustaságot, hogy a szorgalom gyõzzön, megtudom-e tartani a jó jegyeimet, vagy rontok. Most legfõképpen arra fektetem a hangsúlyt, hogy majd megálljam a helyem a középiskolában. Sokszor félelem fog el, hogy vajon képes leszek-e rá. Remélem igen, és remélem, hogy ez az iskola megadta a megfelelõ alapokat hozzá. Bíró Evelin 9.C

2006/2007 1.szám

TOLLFORGATÓ

Az ötösmentõt minden diák csak egyszer használhatja fel. A szelvényt vágd ki, írd rá a neved! Felhasználhatod akkor, ha egy „véletlenül” becsúszott ötöst szeretnél elkerülni. Ha szóbeli feleletedre ötöst kapsz, add át tanárodnak! Õ a szelvényt aláírja, és átadja az osztályfõnöködnek. Hamisítani tehát lehetetlen, és nem is becsületes dolog !!! Csak a Tollforgatóban található szelvény érvényes.

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Író-olvasó találkozó Gyüre Lajossal 2006. december 6-án Gyüre Lajos írót láttuk vendégül a napközi otthonban. Szeretettel és tisztelettel köszöntöttük az írót, aki nagy bölcsességgel beszélt életérõl, munkásságáról. Bevezetõként tehetséges tanulók olvastak fel érdekes részleteket meséibõl. Név szerint: Otil Petra, Touati Karen, Bereznai Zsuzsika és Minárik Iván. Az író beszélt arról, mi ihlette õt az írásra, mi volt a mese mondanivalója, tanulsága. A gyerekek kérdéseket tehettek fel az írónak, aki igazi mesemondó szerepében érdekes válaszokat adott. A tanulók megvásárolhatták Gyüre Lajos Hol kel fel a nap? c. könyvét, melyet az író dedikált is a gyermekek nagy örömére. A délután programja volt a zene, a hangszerek iránti vonzalom bemutatása is. Azon tanulók, akik már évek óta hangszer- és énekoktatáson vesznek részt, bemutatták hangszereiket, énektudásukat, amivel meghitt karácsonyi hangulatot varázsoltak számunkra. Majd végezetül játszóházat kialakítva mutatkoztak be elsõseink. Kedves mozgásos játékokkal hívták fel magukra a figyelmet. Bajnok Irén napköziotthon-vezetõ

2006/2007 1.szรกm

TOLLFORGATร

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Irodalmi vetélkedõ az 5. évfolyam tanulói részére 2007. január 16-án

Az ötödik évfolyam tanulói J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve c. regényt olvasták kötelezõ olvasmányként az elsõ félévben. Sokaknak közülük nagyon tetszett a regény, már a második kötethez is hozzáfogtak. A legfigyelmesebb olvasók egy irodalmi versenyen bizonyíthatták , mennyire pontosan emlékeznek minden fontos részletre. A zsûrizésben a 8.A osztály tanulói ( Fazekas Anna, Görcs Linda, Török Angelika) segédkeztek. A versenyt Simon A. tanító néni szervezte. A vetélkedõ eredménye: 1. hely Miklós Rebeka 5.C Simon Eszter Rózsa Tibor 2. hely Bugár Mihály 5.B Szabó Pál Szekeres Angéla 3.hely Molnár György 5.A Kertész Tibor Fekete Gergely

2006/2007 1.szรกm

TOLLFORGATร

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Izgultak a nyolcadikosok... Egy szép és tartalmas versenyrõl szeretnék most beszámolni nektek, amely 2007. január 16-án került megrendezésre a mi iskolánkban. A „Poznaj slovenskú reè“ néven ismert verseny kimondottan a nyolcadik évfolyam diákjai számára készült. Komoly és nehéz versenyrõl van szó, amely a diákok szlovák nyelvû szókincsének, konverzációs készségének és nyelvtani ismereteinek a megmérettetése. Összesen három fordulóból áll: egy irodalmi szöveg, elbeszélés tartalmának elmondása, majd 10 adott szó szövegbe illesztése és végül egy rövid szóbeli fogalmazás elkészítése és elõadása. A tizenegy résztvevõ „becsülettel állta a sarat” s a kezdeti nehézségek ellenére is ügyesen teljesítettek. Legjobb fogalmazások a harmadik fordulóban születtek, amelyekben elárultak pár dolgot jövõbeli titkos terveikrõl, a továbbtanulásról, kedvenc tantárgyaikról. A járási fordulóban Marczell Zsuzsanna és Rózsa Marianna 8.B osztályos tanulók képviselik majd iskolánkat, s reméljük ott is becsülettel helytállnak. Gratulálunk a szép eredményhez! Azt még szeretném kihangsúlyozni, hogy itt is, mint sok más versenynél a részvétel a fontos, s nem az, ki hányadik helyezést ért el. A jövõbeli nyolcadikosoknak pedig üzenem, hogy versenyezni jó és érdemes, hisz aki kitûnõ osztályzatot szeretne szlovák nyelvbõl, annak bizonyítania is kell tudását! A résztvevõ diákok névsora: Csiba Kinga, Füssy Ádám, Horváth Emese, Marczell Zsuzsanna, Farkas Zoltán, Dosztig Dávid, Patai Boglárka, Sánka Zoltán, Knap András, Németh Laura és Rózsa Maianna. Felkészítõ tanáraik: Mgr. Máhr Erika és Mgr. Patassy Szilvia. A verseny szervezõje: Mgr. Lelkes Gabriella

2006/2007 1.szรกm

TOLLFORGATร

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

A sítanfolyamról Az iskolában eddig sem figyeltünk túlságosan, de szétszórtságunkhoz most még hozzájárult a sítanfolyamról való ábrándozás, aminek bizony a tanárok nem nagyon örültek. Február 3-án reggel kezdõdött a gyülekezés, búcsúzkodás. A jól telepakolt táskáját mindenki elsõnek akarta begyömöszölni a buszba, amibõl kisebb káosz és lökdösõdés alakult ki a buszsofõr körül. Indulásnál a viccesebb apukák odaszóåtak a gyerekeiknek,hogy: „ Kéz– és lábtörést ! “. Mire az anyukák rosszalóan néztek, az apukák megbánóan válaszoltak: „Jól van, csak vicceltünk. “. Az úton vidámak voltunk, és amikor megérkeztünk a hangulat fokozódott. Miután megtudtuk, hogy a hóesésben nekünk kell felcipelnünk a csomagokat és a léceket a szálláshoz, a zsibongás és a hógolyózás alábbhagyott. A beköltözés után kimentünk a sípályához. Ott megtanultuk felvenni a léceket és a cipõket. Az elsõ nap hullottunk, mint a legyek. A második napon már belejöttem a síelésbe, akkor már jól esett nézni, ahogy valaki negyedszerre esik ki a felvonóból arccal a hóba. A síelésen kívül, igazi élmény volt, amikor a Végh tanító bácsi jól megfürdette a hóban a Kálmán tanító nénit. Mi úgy gondoltuk, hogy ez a példa követendõ, mi is megfürdettük a tanító nénit, meg egymást. Síelés után, fáradtan kaptattunk felfelé a szállodába, ott elkönyveltük, hogy már megint mi voltunk a pálya ördögei. A tízórai takarodó elhúzódott éjfélig. Szerencsére a balkonjainkat egy kicsi, könnyen átmászható korlát választotta el. Ezen keresztül könnyen megoldható volt a takarodó utáni találkozó. A folyosófoci mindennapos program volt. A növényeknek, faliképeknek nem kegyelmeztünk. Többet inkább nem írok, mert a tanárok is olvassák a „visszaemlékezéseimet“. Ha rám hallgattok, ezt az élmény semmiképp sem hagyjátok ki. György Adrián 7.C

2006/2007 1.szám

TOLLFORGATÓ

Egy hét a hegyekben Már egy hónappal az utazás elõtt minden a sítúrától szólt. Az egész osztály azon tanakodott, ki kivel lesz egy szobában, egy lakásrészben. Február 3-án reggel 8-kor felszáltunk a buszra, majd fé 9-kor elindultunk. Dél körül megérkeztünk a végállomásra. Fél óra múlva már a szobáinkban ültünk, rakodtunk. Kicsit késõbb kimentünk, meglestük a sípályát, sõt lécet is csatoltunk, így mindenki kipróbálhatta a síelést. 6 óra körül elindultunk vissza a hotelba, hogy fél 7-kor asztalhoz ülheesünk vacsorázni. 7-kor mindenki a társalgóban volt. Meghallgattuk a másnapi teendõinket, és az elmúlt nap eseményeit. Ezután jött a várva várt diszkó. Aznap este mindenki önfeletten táncolt. 10 órakor már senki sem volt lenn, hisz ekkor már az ágyban kellett feküdni. Fél 11 körül csörgött a telefonom. Az egyik srác volt az osztályunkból. - Nem jöttök át? – kérdezte alig hallhatóan. - Várj, megkérdezem a többieket! - Rendben! Az ügy hamar eldõlt. - Oké, akkor megyünk. Mehetünk pizsiben is? -Hogyne, hisz mi is abban vagyunk! -Rendben, akkor nemsokára ott vagyunk. Amikor betoppantunk az ajtón, meglepõdve vettük észre, hogy már vannak ott páran. A fiúk még áthívtak néhány embert, jól szórakoztunk, míg be nem jött az egyik tanár. Mindenkit visszaküldött a saját szobájába aludni. Másnap reggel mindenki hullafáradt volt. Másnap, amint kiértünk a pályára, rögtön megvettük a jegyeket a felvonóra. A délelõtt gyorsan eltelt, mentünk ebédelni, majd ismét ki a pályára. Fél 7-kor vacsi, 7-kor napi parancs, azután diszkó, pont úgy, mint az elsõ napon. Az elkövetkezõ napok ugyanebben a tempóban teltek. A 3. napon csak délelõtt síeltünk, majd délután elmentünk sétálni, de ez az akció egy hatalmas hócsatába torkollt. Este a napi teendõk után ismét a diszkó következett. Ez az esemény is igazán emlékezetes volt, hisz nem a megszokott zenére mozogtunk. Egy kis nosztalgia sohasem árt, így aztán elõkerültek a Republic, Omega CD-k, limbóztunk és a szõnyeget is felcsavartuk aznap este. Fél 11-kor még mindenki táncolt. Ekkor jött be Koczó tanítónéni, és kijelentette, hogy mindenki menjen fel mosakodni, mert a holnapi nap nehéz lesz. Másnap este mindenki elõadott valami kis mûsort. Csütörtökön ismét csak délelõtt csatolhattunk lécet, ekkor került megrendezésre a síverseny. Délután kiosztották az idõközben megrendezett sakk, dáma és ping-pong verseny nyerteseinek a díjakat. Péntek délelõtt mindenki szomorú-

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

an csomagolt, és lenn vártunk fél 1-ig a társalgóban, amikor felhordoztuk a csomagokat oda, ahol a busz állt, felszálltunk a buszra és elindultunk hazafelé. Jól éreztük magunkat, de a boldogságba egy kis szomorúság is vegyült, hisz véget ért egy csodás hét. Schvikker Barbara 7.A

Élménydús hét A megbeszélt idõben, azaz szombaton 7:00-kor van a találkozó a suli hátsó parkolójában. Míg a buszsofõr és egypár önkéntes szülõ bepakol a buszba, mi addig beszélgetünk a srácokkal. Végre elindult a busz (egy kis csúszással) Nyitra, majd Krpáèovo irányába. Nagyon izgatottak vagyunk. Felmerülnek a kérdések: - Mikor érünk oda? Ma kimegyünk sízni ? És elhangzott a legkeresettebb kérdés is : Hány ágyas szobák lesznek ? Megérkeztünk. Felvonultunk a megadott szobába és kipakoltunk a szekrénybe,miközben a ránk váró hétrõl beszélgettünk.Egy hét a szülõk nélkül !!! Minden délután pihenõ, majd újra sízés következett. Én a haladó csoportba tartoztam, de sokan még csak most állnak elõször sítalpon. Míg síztem, a dombról figyeltem a kezdõket, fõként osztálytársaimat. Nagyon hamar belejöttek a sízésbe, de volt ,aki már a harmadik napon ugratgatott és szélvész módra száguldozott a pályán. A kaja nekem személy szerint nem ízlett, bár én válogatós vagyok. A szobák tûrhetõ állapotban voltak, a mi jóvoltunkból. Szerdán kihirdették a versenyek párosítását. Jómagam csak a dámaversenyen nem értem el dobogós helyezést. Másnap reggel mindenki lehajtott fejjel, szomorúan pakolt be a táskájába, miközben a hét szépségeit ecsetelte. Úgy érzem, mindenki megtanult alapvetõen sízni, de a 7.C –s srácok magasan a léc felett teljesítettek. Görözdi András 7.C

2006/2007 1.szรกm

TOLLFORGATร

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

"Itt a farsang, áll a bál" Farsang idején szinte minden alsó tagozatos és ötödikes osztály ötletes szép jelmezekbe öltözött. Vidáman mókázott, mulatozott együtt a szõlõfürt, a pincér, a boszorkány ,a hastáncosnõ, a sámán, a bokszbajnok, a cica, Hermione Granger, a csontváz…

2006/2007 1.szรกm

TOLLFORGATร

2006/2007 1.szรกm

2006/2007 1.szám

TOLLFORGATÓ

Humor A tanító néni példákat kér a gyerekektõl, amelyek azt a mondást igazolják, hogy „Anya csak egy van”. Egymás után hangzanak el a megható történetek az anyaszívrõl, amikor egyszer csak jelentkezik Móricka. - Tegnap anyukám kiküldött, hogy hozzak a kamrából 2 üveg cseresznyebefõttet. Kimentem, körülnéztem, és visszakiáltottam: Anya, csak egy van!

J - Képzeld, anyu, láttam a buszon István királyt! – újságolja otthon Pistike. - Hogyhogy? – kérdi édesanyja – Az nem lehet! - De igen! Egy öreg, szakállas bácsi találkozott a barátjával, és ezt mondta neki: „Szervusz, István! Ezer éve nem láttalak!”

J Az indián fiú odamegy a törzsfõnökhöz, és ezt mondja: - Szeretném megváltoztatni a nevem. - Miért, mi a neved most? – kérdi a törzsfõnök. - Illatos Virágoktól Pompázó Réten Szélsebesen Átsuhanó Mérgezett Nyílvesszõ. - És mire szeretnéd megváltoztatni? - Sutty!

J A gyerek teve faggatja az apját: - Apa, miért van ilyen hosszú szõrünk? - Hogy beolvadjunk a sivatagba, és az ellenségeink ne lássanak meg messzirõl. - És miért van ilyen nagy patánk? - Hogy ne égesse a sivatag forró homokja a talpunkat. - És miért van púp a hátunkon? - Hogy vizet tartalékolhassunk benne a sivatagi szárazság idején. - Értem. De mondd csak, akkor mit keresünk mi az állatkertben?

J Pistike fagyit vesz a sarki cukrászdában. Ahogy nyalni kezdi, a fagylaltra rászáll egy légy. - Jé! – csodálkozik Pistike – Biztosan jégkorcsolyázni tanul…

TOLLFORGATÓ

2006/2007 1.szám

Ilyenek vagyunk április 1-jén (is)

Biztos, ami biztos. Így nem marad otthon a tollam.

Négyen sem birkóznak meg egy négyzet szerkesztésével ?!?

2006/2007 1.szám

„Ha nincs kendõ, jó a törölközõ is” – állítja a három idõs hölgy, akiket irodalomtanulás közben kaptunk lencsevégre.

Nincs asztal ? Semmi gond ! Máris összeállítunk egyet !

TOLLFORGATÓ

Köszönjük támogatóinknak:

TYPO-N PELIKÁN Kft. Az egyes oldalakat elõkészítették, szerkesztették, írták: Bajnok Irén 16-17. Kašpar Andrea 3. Lelkes Gabriella 20-21. Miklós Mária 11-14., 22-24. Simon Anikó

Tollforgató A Dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola diáklapja Szerkesztõ: Simon Anikó Nyomdai elõkészítés: Patai József