2014. június 5774. Sziván

‫בס" ד‬

‫מעיין ∑ מקור‬ 2014. június V . évfolyam 6. szám ‫סיון תשס"ד‬ ˝ Idoszaki kiadvány ∑ Kiadja a Lativ Alapítvány ∑ ‫למען תחייה יהודית בהונגריה‬

Júniusi órarendünk a következő: Június 2. hétfő Szünet Június 4. szerda Sávuot Június 9. hétfő Szünet Június 11. szerda 18:15 18:30–19:15 19:15 19:30–20:15

Június 16. hétfő 18:15 18:30–19:15 19:15 19:30–20:15

Mincha (délutáni ima) TáNáCH Hegedűs Pál: Szent iratok 2.

Szünet HogyaN érezd Magad kéNyelMeSeN a zSiNagógábaN?

története és közösségei

Szántó-Várnagy ádám: budapesti zsinagógák

Mincha (délutáni ima) SzöVegTaNuláS

Szünet

a SiduCHTól a gyerMekNeVeléSig Panyiné dr ábrahám zita: Család felnőtt gyermekekkel, segítség a családalapításhoz, a pályaválasztás nehézségei

Június 18. szerda 18:15 Mincha (délutáni ima) zSidó filozófia keleti dávid rabbi: Messiás ez a világ és a következő világ 18:30–19:15 19:15 Szünet a zSidó éleT gyakorlaTi VoNaTkozáSai Joszi davidovics: kérdések és válaszok rabbinikus szemmel 19:30–20:15 - 3. rész Június 23. hétfő 18:15 18:30–19:15 19:15 19:30–20:15

Mincha (délutáni ima) SzöVegTaNuláS

Szünet

MuSzár

domán Sije: Tóratanulás és imádkozás a muszár szemszögéből

Június 25. szerda 18:15 Mincha (délutáni ima) exTra keleti dávid rabbi: Tóraadás és a zsidó nép 18:30–19:15 19:15 Szünet exTra büchler Tamás: izrael 66: Cionizmus egykor és ma 19:30–20:15 Június 30. hétfő 18:15 18:30–19:15 19:15 19:30–20:15

Mincha (délutáni ima) SzöVegTaNuláS

Szünet dolgozat

Héberoktatás: hétfő–szerda 17:30–18:15

Mindenkit szeretettel várunk!

Köszöntő

Tartalom Júniusi órarend

2

köszöntő

3

Filozófia

Vitába szállni Istennel

4

Udvariasság kontra jó tulajdonságok

6

Hetiszak asz

Nászó • A Tóra biztosítékai Beháálotchá • Milyen vezetők legyünk?

Selách • Imával a rosszra való hajlam ellen Korách • A gúny Chukát • Kreatív vallásosság

8 9 10 12 13

Sávuoti kisokos

14

Mi a szóbeli tan?

Ki vagyok én? És mi köze ennek Sávuothoz meg az ómerszámláláshoz?

15

A tízparancsolat napjainkban

18

16

Interjú

New Yorkba kell menni fagyizni és szoknyát venni

Női szemmel

Miben rejlik a zsidó nő különleges ereje?

Kultúr a

20 22

A zsidó sajtó kialakulása

26

Tór a és tudomány Mire emlékeztet az őssejtkutatás?

28

gyereknevelés

A betegség és gyógyulás forrása

gyerekeknek

A beteg és az orvos

29 32

A Lativ Alapítvány időszaki kiadványa Kiadja a Lativ Barátai A Zsidó Reneszánszért Magyarországon Alapítvány ∑ 1067 Budapest, Eötvös utca 29. ∑ +36 (70) 320-4277 ∑ www. lativ.hu ∑ info@lativ.hu ∑ Felelős kiadó: Keleti Dávid rabbi ∑ Szerkesztő: Dunajecz Jakab ∑ Munkatársak: Adler Tamás, Binjomin Zeév, Domán Sije, Réti János ∑ Fináli-Magyari Judit ∑ Tipográfia, tördelés: Deák Panka ∑ Belső illusztrációk: Deák Panka ∑ Borító: Lévai Erika ∑ Korrektor: Székely Mária ∑ Megjelenik havonta ∑ A kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza, kérjük, ne dobd el!

A Lativ Barátai Alapítvány számlaszáma: CIB BANK 10700079-47164907-51100005 Köszönjük, hogy adományával segíti munkánkat!

P

eszách második napjától számolunk. Ezek az ómerszámlálás napjai. Ötven, pontosabban 49 napot számolunk. Az ötvenedik nap Sávuot, a tóraadás ünnepe. Mi az oka, hogy a két ünnep közötti napokat számoljuk? Várjuk a nagy napot, a tóraadás napját! Hiszen minden évben ezen a napon újra és újra lehetőséget kapunk, hogy újra halljuk az Örökkévaló hangját a Szináj-hegyről: „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptomból…”. Új lehetőséget kapunk, hogy jobban „megtapintsuk” önmagunkat, a valós világot és Istent. Talán ebben az évben még inkább fel fog nekünk tárulni a Tóra mélysége. Talán válaszokat kapunk olyan kérdésekre, amelyek eddig homályosak voltak.

Ez a nap bizonyos szempontból a legnagyobb lehetőségeket kínáló nap az egész évben. A számolás összeköti a két ünnepet. Peszách önmagában nem teljes. A fizikai megszabadulás önmagában céltalan. Csak Sávuottal válik teljessé. Egyrészt Sávuotkor érte el a zsidó nép a legmagasabb szintű szellemi „szabadságot”. A legmagasabb szintet, amit ember ebben a világban elérhet. Minden egyes ember próféta lett, „szemtől szembe” állt a Teremtővel, és hallotta a hangját. Másrészt ezen a napon kaptuk meg azt a szellemi útmutatást, amely a leginkább meghatározza a zsidó nép útját az idők végezetéig. És valójában nemcsak a zsidó népét, hanem az egész emberiségét, hiszen minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világtörténelemben a Tóra gyakorolta az emberiségre a legmeghatározóbb szellemi és erkölcsi hatást!

A kérdés csak az, hogy ha azért számolunk, mert várunk és vágyakozunk a nagy napra, akkor miért előrefele számolunk? Miért azt számoljuk, hogy hány nap telt el Peszách óta? Miért nem azt, hogy még hány nap van hátra, hány napot kell még várnunk Sávuotig?

Amikor Jákob Lábánnál dolgozott hét évet, hogy feleségül vehesse Ráchelt, azt mondja a Tóra, hogy ez a hét év csak pár napnak tűnt Já­ kob­nak, mert annyira szerette Ráchelt. Ez látszólag nagyon meglepő.

Egyáltalán el tudjuk azt képzelni, hogy valaki igazából megtalálta élete pár­ját, és hét teljes évet kell várnia, hogy összeházasodhassanak? Még ha el is tudjuk képzelni, valószínűleg egy örökkévalóságnak tűnne ne­­ künk. Hogy lehet, hogy Jákob atyánk úgy érezte, mintha csak pár nap lett volna? A válasz, hogy Jákob tényleg szerette Ráchelt. Tényleg sze­ re­tett volna neki mindent megadni. Viszont erre kész kell lenni. Aki a legkisebb mértékben is önző például, az nem tud a másiknak megadni min­dent. Aki tényleg szeret valakit, az azt érzi, hogy nagyon komoly fela­datok előtt áll. Nagyon komolyan kell önmagát fejlesztenie, hogy ké­szen álljon, és ehhez természetesen nagyon sok időre van szüksége.

Hét év telt el ugyan, Jákob mégis úgy érezte, mintha messze nem állt volna elég idő a rendelkezésére a teljes felkészüléshez.

Ugyanebből az okból számolunk mi is előrefele. Hiszen a nagy nap­ ra fel kell készülnünk. 49 napot kaptunk a felkészülésre. Nap mint nap emlékeztetjük magunkat, hogy már mennyi idő eltelt a fel­ké­szü­ lés­ből. Hiszen Sávuot napja nem egy megemlékezés, és nem „csak” egy ünnep. Sávuot egy szint. És ezt a szintet igyekeznünk kell minél in­k ább megközelíteni.

Ezzel a számunkkal kívánunk Olvasóinknak jó felkészülést és tar­ tal­mas ünnepet!

Lativ staff

3

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa filozófia

Vitába szállni Istennel Izsák megkötözése: miért nem használt Ábrahám lo­gi­kát?

Rabbi Zvi Lampel Ellentmondás-e Isten szemében, amit mi annak látunk?

A

mikor az Örökkévaló azt mondta Ábrahámnak, hogy vigye fel fiát, Izsákot égőáldozatnak, minden korábbi ismeretét az Örökkévalóról fel kellett áldoznia. Az volt az élete, hogy az egész világ számára az Örökkévalót hirdette, aki kegyelmes, jóságos, adakozó, aki undorodik a vérontástól. Attól a nyilvánvaló ellentmondástól is el kellett tekintenie, hogy az Örökkévaló megígérte neki: Izsáktól egy egész nemzet fog származni, amely Istent szolgálja majd – holott Izsáknak mind ez idáig nem született gyermeke.

Csak akkor árulta el az Örökkévaló, hogy ez próbatétel volt, amikor Ábrahám a kést Izsák nyakára készült tenni.

Ráadásul amikor elhangzott az a bizonyos kérdés, az Örök­kévaló nem mondta, hogy áldozza fel a fiát, nem mond­ta, hogy vágja le, csak azt, hogy „vigye fel égőáldo­ zatnak”. (1Mózes 22:2.) A nagy kérdés az, Ábrahám ma­ga vajon miért nem jött rá a fenti tények alapján, hogy nem kell feláldoznia Izsákot? Ha látszólagos ellentmondá­sok­ kal találkozott, miért nem hangolta össze őket? Miért nem feltételezte az Örökkévalóról, hogy továbbra is ugyan­­olyan kegyelmes, mint eddig volt?

A legegyszerűbb olvasat A Málbim (1809–1879) megadja a kulcsot, amellyel ez és sok más bibliai történet is megfejthető: amikor valaki kap egy próféciát, köteles a lehető legegyszerűbben értelmezni, mindenféle logikai analízis, következtetés, fejtegetés nélkül. A prófécia megértése nem olyan, mint a Tóráé, ugyanazt a logikai eszköztárat, mint amelyet a tóratanulás során használunk, a prófécia esetében nem alkalmazhatjuk.

Ez alapján érthető, hogy Ábrahám megpróbáltatásának szerves részét képezte a kapott prófécia megértése. Az, hogy „vidd fel Izsákot égőáldozatnak”, a legegyszerűbb olvasatban azt jelenti, hogy „áldozd fel”, ezért Ábrahám nem kezdhetett a kijelentés logikai értelmezésébe, a tényekkel, korábbi tapasztalataival való ellentmondások összehangolásába. Ádám érvelése A Málbim kifejti, hogy ugyanez az elv segíthet megérteni, hogyan vétkezhetett Ádám, az első ember. Noha maga Isten mondta neki, hogy „a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél” (1Mózes 2:17), amikor Éva felajánlotta

4

neki, elfogadta. Hogy tehette? Logikailag elemezte ki az Istentől kapott utasítást: a fáról nem ehet, de Éva kezéből igen. Ez hiba volt, mivel Istentől közvetlen prófétai üzenetet kapott, a lehető legegyszerűbb olvasat szerint kellett volna értelmeznie.

Megkérdőjelezni Istent Mindez jól érthető annak fényében, hogy ha Istentől köz­vetlenül kapunk üzenetet, azt nem kérdőjelezhetjük meg. Hogyan is próbálhatnánk mi a véges ismerete­ ink­ kel és megértésünkkel vitába szállni magával az Örökkévalóval? Mégis, ugyanennek a hetiszakasznak az elején éppen azt találjuk, hogy Ábrahám „alkudozik” az Örökkévalóval, amikor megtudja, hogy a két bűnös város, Szodoma és Gomora elpusztítására készül.

Ő maga fejezi ki azt a szándékát, hogy gondolkodjunk együtt vele Hihetetlen! Szodoma és Gomora kedvéért Ábrahám a saját értékrendjét is hajlandó mellőzni, és vitatja a kinyilatkoztatott isteni döntést, a saját fiáért pedig egy szót sem szól? Egyúttal megmaradt a kérdés: használhatjuk-e a logikánkat akkor, amikor Isten akaratáról van szó? Ez vajon szemtelenségnek számít vagy a Tőle kapott szellemi képességünk helyes használatának?

Isten leszáll Rav Shimon Schwab (1908–1995) ad fantasztikus választ erre a dilemmára, ami ismét számos bibliai elbeszélés megfejtésében segít.

A valóság az, hogy Isten gondolatai felfoghatatlanok a mi elménkkel. Mégis néha Ő maga fejezi ki azt a szándékát, hogy gondolkodjunk együtt vele. Ő leszáll a mi megértésünk szintjére, és az az akarata, hogy saját meg-

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

Málbim, azaz Meir Leibush ben Yechiel Michael Weisser 1809 és 1879 között élt az Orosz Birodalom területén. Különleges tehetsége már gyermekko­­rától kezdve megnyilvánult. 1859-től Románia főrabbija. A korabeli modernizációs törekvések ellenzője, a zsidóság hagyományainak őr­zését kép­viselte. A héber nyelv kiemelkedő ismerője. Leg­ismertebb a Tanachra, a zsidó Bibliára írt kommen­tárja, mely a klasszikusok közé emelkedett. E művével bizonyítja, hogy a Bibliában nin­csenek felesleges ismétlések, szinonimák, minden látszólagos redundancia elméleti jelentőségét igazolja monumentális alkotásában. értési képességeinket használjuk arra, hogy közelebb kerüljünk hozzá.

Amikor az Örökkévaló elmondta Ábrahámnak, mire készül, Ő maga mondta: „leszállok, megnézem”, mi történik Szodomában. (1Mózes 18:21.) Ezzel Ábrahám megkapta a jelet, hogy használhatja saját intellektusát az Örökkévaló gondolatainak megértésére, úgyszólván, „vitázhat” vele. Viszont Izsák megkötözésénél ez a kifejezés nem szerepel.

Rav Shimon Schwab 1908 és 1995 között élt, Né­ met­országban, Frankfurtban született. A hagyományos zsidó tanulmányokat a világi diszcip­lí­ nákkal ötvöző iskolába járt, melyet Rabbi Samson Raphael Hirsch alapított a Torá im Derech Erec („Tóra világi foglalkozással”) mozgalom szellemében. Később szülei – a korabeli helyi szokással ellentétben – neves hagyományos kelet-európai jesivákba küldték, a Telser, majd a Mir jesivába.

1933-tól Németországban, majd 1936-tól (részben az egyre erősödő náci fenyegetettségnek köszönhetően) Baltimore-ban működött rabbiként. Közössége a Németországból elmenekült ha­g yományos zsidóság központjává vált, jelentős része volt az akkoriban vallási szempontból el­maradottnak számító Amerika felemelésében, Tóratanulásának megerősítésében.

Ugyanezt a sémát több ponton is megtalálhatjuk a Tó­ rában. Például amikor az Örökkévaló megjelenik Mó­zes­ nek az égő csipkebokorban, azt mondja, hogy „leszáll” (2Mózes 3:8), kimenti a zsidókat az egyiptomiak markából. Ez megadja Mózesnek a jogot, hogy tiltakozzon, vitatkozzon, hogy miért éppen őt választotta Isten, amikor nála alkalmasabbak is vannak. Hasonlóan ahhoz, amikor Mózes később panaszkodik Istennek a fáraóra, hogy miért súlyosbodott a zsidó nép helyzete az ő közbenjárására, akkor is ezt az „isteni engedélyt” felhasználva cselekszik így.

Ugyanez az elv magyarázza meg azt is, hogy miért tanulhatjuk a Tórát, a Talmudot azzal a tipikus, „zsidós”, vitatkozós módszerrel, ahogy tanuljuk. Hozzászoktunk, hogy ha találunk valahol egy kijelentést, máshol egy látszólag annak ellentmondót, akkor mindenféle javaslatokkal állunk elő, amellyel fel tudjuk oldani az ellentmondást. Honnan van engedélyünk erre? Miért nem mondjuk azt, hogy képtelenek vagyunk Isten fejével gondolkodni? Talán az Ő világában lehetséges, hogy az a két ellentmondó dolog nem mond ellent egyáltalán, és a mi átértelmezésünk erőltetett és felesleges!

A válasz az, hogy amikor a Tórát megkaptuk, az Örök­ ké­való akkor is „leszállt” a Szináj hegyére. (2Mózes 19:20.)

Ezzel kifejezte a szándékát, hogy a saját gondolkodásunk és érveléseink szerint értelmezzük a Tórát. „Nem az égben van” (5Mózes 30:12), mióta nekünk átadta. Azóta a mi világunk része, a saját tér-időnk és saját logikánk szerint viszonyulhatunk hozzá. fordítás · Szántó-Várnagy Binjomin Zeév forrás · aishdas.org

5

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Udvariasság kontra jó tulajdonságok Domán Sije Mire elég a jó modor?

I

smered őt? Tudod, ő, aki olyan szerény! És van az a ba­rátja, aki olyan adakozó! Tudod, akinek a testvére olyan bölcs ember!

Valamiért ritkán ütik meg a fülünket ilyen mondatok.

Pe­dig látszólag indokolatlan! Társadalmunkban abszolút el­várás az udvariasság, ennek ellenére, ugyan persze ez személyenként változik, mégsem szokás az értéklista tetejére azokat helyezni, akik valamilyen pozitív belső tulajdonságukban kiemelkedők.

Vajon mi a különbség az udvarias, illetve a jó tulajdon­ ságokkal rendelkező ember között? Vajon miért tartja fontosabbnak a társadalom az udvariasságot, a jó tulaj­donságoknál?

Az udvariasság ugyan egy oldalról akár lehet tanúbizonyság egy bizonyos mértékű lelki finomságról, de alapvetően belénk nevelt viselkedésforma. És nem is vár el tőlem többet, mint hogy ezt a viselkedésformát kövessem.

Ha átadom a helyemet az idős néninek a buszon, pláne, ha mosolyogva, akkor teljesen mindegy, hogy magamban mit gondolok, vagy mit érzek. Ez már nem része az udvariasságnak. Az udvariasságnak az a célja, hogy a társadalom jól működjön. Szeretnék olyan társadalomban élni, ahol normálisan beszélnek velem, ezért én is hajlandó vagyok másokkal normálisan beszélni. Szeretném, ha a beleegyezésem nélkül nem vennék el a cuccaimat, azért – legalábbis, ha kiderülne – én se nagyon veszem el mások cuccait a beleegyezésük nélkül. Az udvariasságra szüksége van egy normális társadalomnak, viszont magát az embert általában csak felszínesen érinti. És ennek következménye, hogy az udvariasságra csak normális körülmények között támaszkodhat a társadalom. Amint változnak a körülmények, lehetőséget kap az egyén, hogy kiszabaduljanak belőle az eddig akár teljesen eltakart rétegek, akkor hirtelen komoly változások állhatnak be a társadalomban, mind társadalmi, mind egyéni szinten.

Azt mondják Bölcseink: „Imádkozz a királyság békéjéért, mert ha az nem lenne, egyik ember a másikat élve lenyelné.” (Pirké Ávot.) Amíg a társadalmi rendszer stabil, az emberek betartják az általános és normális játékszabályokat, addig a társadalom tagjai viszonylag biztonságban tudhatják magukat. Viszont ha a rendszer megbomlik,

6

egy új rendszer alakul ki, már nem azt a szabályrendszert várják el tőlem, amelyiket az előző rendszer várt el. Esetleg azt fogják tőlem elvárni, hogy erőszakos legyek és kegyetlenkedjek bizonyos népcsoportokkal. Vagy anarchia lesz, és lehetőségem nyílik a szabad rablásra stb. A korábbi udvariasságom nem fog visszatartani attól, hogy gyalázatos dolgokat kövessek el. Hirtelen eddig számomra ismeretlen rétegek törhetnek elő. Azt mondják Bölcseink ebben a misnában, hogy amíg a királyság stabil, addig béke van. Ha megszűnik a stabilitás, egyik ember a másikat élve lenyeli. Nem öli meg előtte, mert akkor nem hallgathatná a jajgatását. Ezek alapján úgy tűnik, nem feltétlen gondoljuk, hogy a nácik rosszabb emberek voltak, mint bárki más. Megváltozott a rendszer, megváltoztak az elvárások. A híres német udvariasság mellett a legkegyetlenebb emberekké váltak. Nem azért, mert ők németek voltak, hanem azért mert ilyen az ember, aki nem foglalkozik a mélyebb rétegekkel. Azóta több kísérlettel is bizonyították, hogy tényleg minden ember képes bizonyos helyzetek hatására vadállattá változni. Nagyon nehezen nézünk szembe ezzel az információval, de azzal, hogy nem nézünk vele szembe, sokat nem változtatunk magunkon. Ha látunk egy szép, agyoncivilizált, fejlett társadalmat, tudnunk kell, hogy itt még bármikor bármi előfordulhat. „Viselkedésformák” önmagukban különösebben nem változtatnak az emberen, csak eltakarják a szeme elől a valós önmagát.

Ezzel szemben a tulajdonságaink belső motivációk.

Minden egyes tulajdonság valamifajta cselekvésekre motivál. Minden tulajdonság többféleképpen nyilvánulhat meg, de ezekben a különböző megnyilvánulásokban van közös nevező. Amíg a viselkedésforma nevelt, a külvilág „kényszerítette rá” az emberre, és ebből következően nem árul el túl sokat magáról az emberről, addig a tulajdonságainkból fakadó cselekvések, megnyilvánulások már magából az emberből, belülről fakadnak. Bár azt is tudni kell, hogy ugyan a belső motivációinkból fakadó cselekvések sokkal többet elárulnak magáról az emberről, ennek ellenére nem kell és nem szabad ebbe beletörődni, mondván, hogy ez van, ilyennek születtem. Többek között tulajdonságaink sokasága és összetettsége alkot-

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

ják a személyiségünket. Az alapvető személyiségünkön nem tudunk és nem is kell változtatnunk, az adott. De maguk a tulajdonságok nem feltétlen születtek velünk. A tulajdonságaink jelentős részben gyerekkorunkban alakulnak ki. Vagy például sok rossz tulajdonságunk csak té­ vedések, vagy téves berögződések következményei.

(Pél­dául teljesen magától értetődő számunkra, hogy ha va­lami nem úgy történik, ahogy elképzeltük, akkor haragudnunk kell. Annak ellenére, hogy már szembesültünk vele, hogy az ilyen helyzetek legnagyobb százalékában semmit sem érünk el azzal, ha megharagszunk.) Ebből következően tulajdonságaink megnyilvánulásai csak egy adott időszakról tanúskodnak. És igenis kontrollálhatók, sőt változtathatók, bár ez természetesen kifejezetten nehéz feladat.

Hogyan ismerhetők fel a tulajdonságaink?

Minden egyes külső helyzet felébreszt valamilyen tulajdonságot. Például ha olyankor kér meg valaki, hogy segítsek neki, amikor éppen fáradt vagyok, akkor többféle belső reakció lesz lehetséges a részemről. Lehetséges, hogy a lustaságom fog megszólalni, amit esetleg az udvariasság le fog győzni, de lehet, hogy a cheszed, a jóttevésre való motiváció erősebb, és akkor nem lesz szükség, hogy a segítség végül is csak egy külső viselkedésformaként nyilvánuljon meg. A másik emberrel való találkozás lehet, hogy igazi örömöt vagy igazi tiszteletet fog kiváltani belőlem, de az is lehet, hogy belül nem jutok tovább a teljes közömbösségnél, vagy akár valamiféle lenézés is megjelenhet. Az udvarias mondatok ezeket a negatív motivációkat el fogják takarni, akár még előlem is. Ha nem magára a külső történésre figyelek, hanem a saját reakcióimra, belső motivációimra, akkor talán valamit megláthatok egy mélyebb rétegről.

Minél többet foglalkozik ezzel az ember, annál többet lát saját magából.

A tulajdonságokkal való foglalkozás fontosságáról sem­mi kétség nem merül fel a zsidó világban. A Tó­rá­ tól kezdve a prófétákon át, a misnától a Talmudig és a ko­rai rabbiktól (risonim) kezdve egészen az utolsókig (áchronim) mindenkinek teljesen evidens, hogy életünk egyik fő feladata, ha nem a legfőbb, tulajdonságaink kija­ vítása és kontrolálása. Például a misna (Pirké Ávot) azt mond­ja, hogy a Tóra csak 48 jó tulajdonság birtoklása ál­tal szerezhető meg. A Vilnai Gáon ezt úgy fogalmazta meg, hogy az elkövetkező nap célja kijavítanunk azt a tulajdonságot, amelyet az előző nap még nem javítottunk ki.

Rabbi Chájim Vitál (az Ári hákádos fő tanítványa) teszi fel a következő kérdést a Sááré kedusá (a szentség kapui) című könyvében: ha ennyire fontosak a jó tulajdonságok, és ennyire negatívak a rossz tulajdonságok, akkor miért nincsenek benne a tórai 613 micvában? Miért nincs olyan tevőleges parancsolat, hogy legyél szerény, vagy olyan tiltó, hogy ne legyél büszke? Azt válaszolja, hogy ezek a tulajdonságok nem micvák, ezek birtoklása teszi

lehetővé, hogy az ember valóban magas szinten hajtsa végre a micvákat. Annak is kötelező bizonyos helyzetekben pénzzel segíteni egy másik embert, akiben megvan erre az alapvető motiváció, és annak is, akiben nincs.

Akiben megvan, annak az adása valódi belülről fakadó cselekvés lesz. A cselekedeteknek maguknak lehet önnevelő hatásuk, amennyiben ezzel a szándékkal vannak irányítva. A sokszoros adakozás által válhatok adakozó emberré. De amíg nem birtoklom ténylegesen ezt a tulajdonságot, addig hiányos lesz a cselekvés, nem fakad tiszta, belső motivációból.

Ugyanezt igen markánsan fogalmazza meg Rábénu Joná, a Pirké Ávotra írt kommentárjban. A misna szerint aki azt mondja, hogy ami az enyém, az enyém,

Az udvariasságnak az a célja, hogy a társadalom jól működjön. és ami a tied, az a tied – ez a közepesek tulajdonsága.

Vannak, akik azt mondják, hogy ez Szodoma tulajdonsága. (5,10.) Azt kérdezi erre a Rábénu Joná, hogy hogyan nevezhet bárki is közepes embernek egy olyat, aki azt mondja, hogy ami az enyém, az enyém, tehát semmit sem oszt meg másokkal. Nem ad a sajátjából senkinek semmit. Azt válaszolja, hogy ez a misna nem a viselkedésről beszél, hanem a tulajdonságról. Olyan emberről beszélünk, aki ad másoknak. Viszont a belső érzete az marad, hogy „ami az enyém, az enyém”. Nincs belső motivációja az adásra. Ő ad, de belül, a mélyben, fukar. E szerint a magyarázat szerint ha én azért adok másoknak, mert a társadalom, vagy a környezetem elvárja, vagy mert szeretném, ha dicsérnének érte, vagy bármi más egyéb ok miatt, és a tiszta belső motiváció hiányzik, akkor az egyik vélemény szerint én egy közepes ember vagyok. Viszont a másik vélemény szerint, ha az adásom csak egy viselkedésforma, és nem a természetemből következik – ez Szodoma tulajdonsága… Összefoglalás: az udvarias ember az, aki a társadalom által előírt helyes viselkedésformát követi. A viselkedése nem feltétlen tanúskodik önmagáról. A társadalom tagjai számára hasznos az udvariasság, viszont valós, mélyebb rétegekben fészkelő problémákat nem old meg. Az udvariassággal szemben a belső motivációból fakadó cselekvés tanúskodik valamilyen szinten magáról az emberről. Az egyetlen valós megoldás akár az egyén, akár a társadalom számára a tulajdonságok kijavítása, illetve azok helyes kontrolálása. A zsidóság azt tartja, hogy nem elég, ha szépen és helyesen viselkedő ember vagyok, muszáj az illuzionikus felszínesség helyett a valódi mélységgel foglalkoznom, hogy én magam váljak jobb emberré!

7

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Hetiszakasz

Nászó

A Tóra biztosítékai Rabbi Berel Wein Óvakodjunk akár saját magunktól is. „Aki látja egy hűtlen asszony szégyenét, tartózkodjon a borfogyasztástól.” Ez a rabbinikus mondás jól ismert, és gyakran idézik. A mondat értelme nyilvánvalóan az, hogy életvezetésünknek védekezőnek kell lennie. Vigyázzunk, hogy ne keveredjünk kétes helyzetekbe, és ne gondoljuk, hogy immúnisak vagyunk a következményeikre. Mai világunkban sok szégyenletes és szomorú példáját látjuk annak, hogy magas rangú és sokat elért emberek megszégyenülnek, miután napvilágra kerülnek a sötét üzelmeik. Az Atyák bölcs tanításai szerint mindig van egy „szem, amely lát” – ha úgy tetszik, egy biztonsági kamera, amely folyamatosan rögzíti a mozdulatainkat és viselkedésünket.

A másik ember bűnének nyilvános felfedése annak a bűn­nek a következményeire emlékeztet minket. A Tóra, amely általában nagyon is, még egy bűnös esetében is védi a privát szférához való jogot, a hűtlen asszony sorsának nyil­vánosságra hozatalát írja elő, hogy felhívja a többiek fi­gyelmét arra, hogy az élet minden területén gondosak és fedd­hetetlenek legyenek.

Amikor az emberi étvágyról és vágyakról van szó, nincsenek automata biztosítékok.

tartózkodásról, amit általában a mértékletesség és a józan ész üzeneteként szoktunk értelmezni. Mint sok minden az életben, egy kis alkohol kellemes és jótékony lehet, de nagy mennyiség már káros vagy akár halálos is lehet. A Tó­ra a hűtlen asszonyt és a názirt a mindennapi életben megbúvó veszélyek példájaként említi. Őrültség lenne, ha nem vennénk tudomást az állandóan jelen lévő kísértésekről és veszélyekről.

Az Atyák bölcs tanításaiban tehát azt olvassuk, hogy éle­ tünk utolsó pillanatáig ne bízzunk magunkban. Ha túl­ ságosan is biztosak vagyunk abban, hogy képesek vagyunk bármilyen kísértésnek ellenállni, előre nem látható problémákkal és szomorú következményekkel találhatjuk szemben magunkat. Az emberi tapasztalatok teljessége ezt bi­zonyítja.

A mai modern világ nagyobb része, beleértve a zsidó világot is, kineveti és lenézi a defenzív életvezetést személyes ügyekben. A személyes szabadság fogalma ma már olyan életstílussá vált, ahol a személyes viselkedés bármilyen mégoly értelmes korlátozása is azonnal támadás és gúny céltáblájává válik. Nos, a divat és az erkölcsök változnak az idők során, de az emberi viselkedés nem, és ezért a Tóra által előírt erkölcsi korlátozások örökké érvényesek és támadhatatlanok maradnak. fordítás · D. Ch. forrás · torah.org

Sohasem mondhatjuk, hogy velünk ez nem történhet meg. Amikor az emberi étvágyról és vágyakról van szó, nincsenek automata biztosítékok. Csak az odafigyelés, az éberség, illetve a rizikó és a kényes helyzetek elkerülése a rendelkezésre álló eszközeink. Innen származik az a világos kapcsolat, amelyet bölcseink a bűn meglátása és a túl sok alkoholfogyasztás között találnak. Ahogy törvényellenes alkohol vagy kábítószer hatása alatt vezetni, ugyanígy az életünket is ilyenfajta hatásoktól mentesen kell élnünk.

Hosszú ideig viszonylag ritka dolog volt az alkoholizmus a zsidó társadalomban. A múlt század asszimilációja azonban a zsidó világba is elhozta ezt a problémát. A názir étkezését tárgyaló hetiszakaszban olvasunk a bortól való

8

8

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

Beháálotchá

Milyen vezetők legyünk?

Rabbi Boruch Leff beháálotchá hetiszakaszhoz tartozó első Rási-kom­ men­tár érdekes kérdést vet fel.

(Szabad fordításban:) „Miért van a menóra meggyújtására vonatkozó utasításokkal foglalkozó rész közvetlenül a pusztai Szentély felépítését követően, az Izrael fejedelmei által bemutatott áldozatokról szóló rész után? Mert amikor Áron látta, hogy mennyi felajánlást tesznek a fejedelmek a pusztai Szentély avatási szertartásán, akkor elszomorodott. Sem ő, sem a törzse, a leviták nem vettek részt ebben. Azt mondta neki az Örökkévaló: »Nagyobb a te feladatod! Te fogod előkészíteni és meggyújtani a menóra gyertyáit.«” Áron szomorú volt, mert sem ő, sem a törzse nem vettek részt a Szentély felszentelésében. De akkor most kinek is kellett szomorúnak lennie? Nem Mózes volt hivatalosan Lévi törzsének a vezetője? Az egész zsidó nép vezetője volt, Áronnál nagyobb próféta, és látszólag a leviták törzsének főnöke is. Áron csak a papok között volt az első, akik csak részei a leviták összességének. Miért olyan morózus akkor hát Áron? És a testvére miért nem?

Ráadásul úgy tűnik, hogy Áron elfeledkezett valamiről.

Látnia kellett, hogy a fivére alaposan kiveszi a részét az avatási ceremóniából. Hiszen ő volt az, aki az Örökkévaló parancsát közvetítette, és aki az egész építkezést irányította. Aki végrehajtotta az áldozatok többségét, és vezette az avatási szertartást. (lásd: 3Mózes 8.) Hogy mondhatja Áron ezek után, hogy Lévi törzse nem vett részt a folyamatban?

A válasz pedig a következő: Mózes annál fogva, hogy az egész zsidó nép vezetőjévé vált, már nem volt többé a leviták törzsének a tagja. Amikor valaki országos posztot tölt be, akkor felül kell emelkednie helyi és családi vagy törzsi érdekeken. Az egész népet és nem csak egy részét képviseli.

Mózes közreműködését a Szentély felállításában nem tekinthetjük a leviták közreműködésének. Az ő közreműködése a zsidó nép közreműködése. Az egész nép vezetője, minden egyes zsidó azonosul vele. Ahogy Maimonidész írja: „a király szíve az egész zsidó közösség szíve”. (Királyok 3:6.)

Ez a magyarázata, miért írja azt a Tóra, hogy a zsidók királya elleni lázadás büntetése halál. Az tudniillik nemcsak az egyén elleni, hanem az egész közösség elleni felkelés.

Ez a gondolat magyarázza meg, hogy miért Dávid király a Zsoltárok szerzője. A Zsoltárok könyve a zsidó nép

A

9

lelkének a kifejezése. Életünk bármelyik részében nyitjuk is ki a Zsoltárok könyvét, biztosak lehetünk benne, hogy találunk olyan fejezetet, amely egyszerre szól hozzánk intellektuálisan és érzelmileg. Ez azt az érzést kelti, hogy Dávid király ismerte népe minden gondját és baját, pontosan tudta, hogy milyen kihívásokkal kell állandóan szembesülnünk. Mert ha továbbvisszük az előző gondolatot, akkor látjuk, hogy ő volt a király, és mint ilyen az emberek „szíve”. Teljesen értette a problémáinkat, minden szenvedélyünket és minden csalódásunkat. Annak következtében, hogy Izrael kollektív szíve volt, értette, hogy mi megy végbe generációk során át az érzelmeinkben. Ezért érezzük úgy, hogy a Zsoltárok ugyanúgy hatnak ma is, mint 3000 éve, amikor először leírták őket.

Bár nem vagyunk tisztában vele, de életünk adott részeiben mindannyiunknak vezetőként kell viselkednünk.

Legtöbbeknek szülőként, másoknak tanárként vagy valamilyen csoport élén, de vannak olyanok is, akik az imát vezetik. Egyszer mindenkivel előfordul ez. Hogyan kell ezt jól és hatásosan tenni?

Mindig törekednünk kell az empátiára, vajon mit érezhetnek a többiek? Éreznünk kell az örömüket és a fájdal-

ismerte népe minden gondját és baját mukat egyaránt. Fel kell tudnunk ismerni, hogy mi a fontos nekik, és választ kell adnunk az aggodalmaikra. Az emberekkel eggyé, a szívükké kell válnunk.

Sohasem szabad szem elől téveszteni a vezetés igazi célját. Az ugyanis nem a saját önzésünk kielégítése vagy bármilyen gyarapodás. Sosem szabad visszaélni a ránk ruházott hatalommal. Maimonidész szavai egy királyhoz szól­nak, de mindenkire vonatkoznak, aki vezető: „Szívének gyengédnek kell lennie. Önteltség és gőg ne vezesse. Kedvesnek és könyörületesnek kell lennie mindenkivel és törődjön minden alattvalója aggodalmával. Tartsa tiszteletben a nálánál kisebbek becsületét. Rendkívül szerénynek kell lennie. (Részletek Királyok 2:6-ból.)

Vezessük életünket ebben a szellemben, helyesen. fordítás · Gergely Dániel forrás · aish.com

9

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Selách

Imával a rosszra való hajlam ellen Rabbi Yehonasan Gefen A rossz csábítása elleni védekezésről.

A

kémek esete a Tóra egyik legismertebb története, és sok vita folyik arról, hogy ilyen nagyszerű emberek hogyan követhettek el ilyen szörnyű bűnt. A történet másik nagyon fontos szempontja az igaz emberek cselekedeteihez kapcsolódik, akik megpróbáltak ellenállni annak, hogy részt vegyenek a bűnben. A Tóra beszámol arról, hogy miután Mózes elküldte a kémeket Izrael földjére, új nevet adott legközelebbi tanítványának. (4Mózes 13:16.) Eddig „Hoséá” néven volt ismert, de most Mózes egy „jud” betűt adott a nevéhez, így lett „Jehosuá” (magyarul Józsué). Rási magyarázata szerint Mózes azért imádkozott, hogy Józsué megmeneküljön a próbatételtől, amelyet a kémekkel való együttlét jelentett; ez az ima úgy nyilvánult meg, hogy egy „jud”-ot adott a nevéhez.

Néhány verssel később a Tóra utal arra a tényre, hogy Kálev, az egyik kém, amíg Izraelben volt, elvált a csoporttól, és elment Hebronba imádkozni azért, hogy védelmet kapjon a kémek terve ellen. (Rási, 13:22.)

Ben Is Cháj (Ben Jehojádá, Szotá, 34b.) és Mászkil leDávid (Shelach, ugyanott) is azt a kérdést teszi fel, hogy

az ember kétféle módon követhet el bűnt ezek az imák látszólag ellentmondanak annak a jól ismert axiómának, mely szerint „minden a mennyek kezében van, kivéve a mennyektől való félelmet”. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen dolog, amely teljes mértékben az ember irányítása alatt van, az az a képesség, hogy a helyes és a helytelen között válasszon. Ha olyan dolgokért imádkozunk, melyek az irányításunkon kívül vannak – úgy mint az egészség, a megélhetés –, az igen jótékony

10

hatású, mivel ezen dolgok teljes mértékben függenek az isteni gondviseléstől. Ugyanakkor azért imádkozni, hogy ne kövessünk el bűnt, haszontalannak tűnhet, mivel nem Istentől függ, hogy bűnt követünk-e el vagy sem, ez teljes mértékben ránk van bízva. Ezért nagyon nehéz megérteni azt, hogy miért imádkozott Mózes Józsuéért, és miért imádkozott Kálev önmagáért, hogy elkerülje a bűnt; az, hogy elkövetnek-e bűnt, nem Istentől függött, hanem a szabad akaratuktól.

Ben Is Cháj magyarázata szerint egy ember kétféle mó­don követhet el bűnt. Az egyik esetben teljes mértékben világos a számára, hogy egy bizonyos cselekedet tiltott, ennek ellenére úgy dönt, hogy megteszi azt, és tisztán felismeri, hogy bűnt követ el. A második esetben a „jécer hárá” (rosszra való hajlam) elhomályosítja az ítélőképességét, és meggyőzi őt arról, hogy a cselekedetet meg szabad tenni, és így úgy érvel az illető, hogy nem követ el bűnt.

Az az elv, hogy a mennyektől való félelem teljes mértékben a mi kezünkben van, csak a bűn első formájára vonatkozik, amikor is az illető tisztában van azzal, hogy az ilyenfajta cselekvés bűnt jelent. Ezen a területen nem segít az, ha az illető Istenhez imádkozik, és arra kéri, hogy állítsa meg e bűn elkövetésében; ez tisztán rajta múlik, és Isten – úgymond – nem képes arra, hogy megváltoztassa a szabad akaratából született döntését.

Ugyanakkor nem ez a helyzet a kihívás második formájánál, amikor valaki őszintén hiheti azt, hogy nem követ el bűnt. Ebben az esetben a legfontosabb tényező, mely arra vezeti őt, hogy bűnt kövessen el, az, hogy nem teljesen világos a számára, hogy mi a helyes cselekvéssorozat. Erről nem tudunk teljesen szabad akaratunk szerint dönteni. Amikor valaki a helyes dolgot szeretné megtenni, de fennáll annak a veszélye, hogy elcsábítja a jécer hárá, akkor Istenhez fordulhat, hogy ne homályosítsa el annak érvelése. Ezért ebben a helyzetben jótékony dolog Istenhez imádkozni.

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

Ben Is Cháj azzal folytatja a magyarázatát, hogy Jó­zsu­ megengedhetőként, sőt kívánatosként igazolja visel­kedé­ énál és Kálevnál a második eset állt fent, amikor segít- sét! het az imádkozás. A kémek nagyszerű emberek voltak, és A Tánjá szerzője izgalmas megfigyelést tesz, amely nem szándékosan beszéltek negativan az országról, anél- ehhez a ponthoz kapcsolódik: azt írja, hogy ha valaki egy kül hogy viselkedésüket igazolták volna. Ben Is Cháj új- tóratartó zsidónak pénzt ajánlana fel azért, hogy otromba fajta magyarázatot vázol fel a indítékaikkal kapcsolatban: mó­ don bűnt kövessen el, akkor nem fogja megtenni, azt érezték, hogy ha elmondták volna a zsidó népnek mert intellektuálisan megérti, hogy a bűn által okozott Izrael országának gazdagságát, akkor inkább a fizikai spi­ rituális kár sokkal nagyobb lesz, mint bármilyen nyereség tisztátalan mozgatóerejével léptek volna be, és anya­gi haszon. És mégis az emberek bűnt követnek el, nem azért, hogy Isten parancsát kövessék. Így tehát el- bármilyen anyagi haszon nélkül, mert meggyőzik ma­g u­ döntötték, hogy negatívan fognak az országról beszélni, kat arról, hogy valójában nem követnek el bűnt. abban reménykedve, hogy a zsidó nép ennek ellenére be Ben Is Cháj magyarázatából megtanulhatjuk, hogy szeretne lépni az országba, teljesen tiszta indítékkal, és a jécer hárá próbálkozásai ellen igen jótékony és szük­ így sokkal nagyobb jutalomban fognak részesülni. sé­ ges fegyver az ima. A jécer hárá folyamatosan arra Ugyanakkor ez az érvelés valójában a jécer hárá próbál- törekszik, hogy a bűnbe csábítson minket, ezért nekünk kozásának eredménye volt, hogy megakadályozza a népet folyamatosan vigyáznunk kell arra, nehogy az érvelése abban, hogy belépjen az országba, ahogy az végül tör- csapdájába essünk. Az önvizsgálat folyamatos módszere tént is. Mózes imádkozott Józsuéért, hogy védelmet kap- mellett a tisztánlátás eléréséhez a kulcsfontosságú eszköz jon az ilyesfajta érvelésektől, melyek azt hitetik el vele, az ima azért, hogy Isten felnyissa a szemünket, és lehetővé hogy micvá negatívan beszélni az országról. Hasonlóan tegye követnünk az Isteni Szolgálat igaz útját.

Kálev azért imádkozott, hogy megtartsa a tisztánlátását, és így megmeneküljön attól, hogy a jécer hárá karmai fordítás · Domán Sándor közé kerüljön. forrás · aish.com Láttuk, hogy az ember kétféle módon követhet el bűnt: vagy tudomása van róla, hogy bűnt követ el, vagy pedig a jécer hárá becsapja azzal, hogy egyáltalán nem követ el bűnt. Úgy tűnik, hogy a leggyakoribb kihívást az a veszély jelenti, ha az ember azt gondolja, hogy egyáltalán nem követ el bűnt. A Nefes Pierre Marcel festménye háChájim azt írja, hogy a legelső – azaz Ádám – bűnéből származik azon tisztánlátás hiánya, hogy micvát vagy bűnt követünk el. A bűn előtt Ádám teljesen világosan látta, hogy mi a helyes és mi a gonosz; szemében bűnt elkövetni legalább annyira káros volt, mint a tűzbe tenni a kezünket.

Amikor evett a jó és a rossz tudásának a fájáról, akkor a jó és a rossz keveréke jött létre benne. Ennek az volt a következménye, hogy elvesztette a go­ nosz természetével kapcsolatos nagy tisz­tánlátását, egészen odáig, hogy a jécer hárá már össze tudta zavarni az­ zal kapcsolatban, mi a helyes, és mi a rossz. Ez az értelme annak a talmudi idézetnek is, amely azt állítja, hogy ha valaki ugyanazt a bűnt kétszer kö­ veti el, akkor az megengedhetővé vá­ lik a számára. Állítólag Rav Jiszroél Sza­lanter azt mondta, hogy ha valaki a bűnt harmadszor követi el, az mic­ vává válik a szemében! Ez a jécer há­ rá módszere, ami a rossz ösvényen tartja az embert – arra készteti, hogy

11

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Korách

A gúny Yehonasan Gefen rabbi

A

mikor Korách lázadásáról olvasunk, az embernek rögtön feltűnik az elsőre ostobának tűnő kísérlet Mózes csúfolására. Ugyanakkor az is tisztán látható, hogy Korách sikeresen győzött meg rengeteg embert – Mózes és Áron kárára. Bár a mozgolódás viszonylag kis tömeggel kezdődött, a Tórából tudjuk, hogy kiteljesedésekor „az egész közösség” felkelt Mózes és Áron ellen. Hogyan sikerült egy ilyen erős mozgalmat létrehozni olyan emberek ellen, akik számtalan csoda segítségével vezették a zsidókat a sivatagban?

Hogy megválaszolhassuk ezt a kérdést, a hetiszakasz egy másik problémáját kell kiveséznünk. Koráchnak és kö­vetőinek egyik fő panasza Áron főpapi kinevezése volt.

Szerintük Mózes kivételezett a testvérével. Miután a lázadók meg lettek büntetve, Isten megparancsolta Mó­zes­ nek, hogy bizonyítsa Áron megbízatásának isteni mivoltát, és Áron pálcája kivirágzásával mutatta, hogy teljes mér­tékben megérdemli pozícióját. Ezután minden ellenvetés megszűnt.

Rav Leib Chasman azt kérdezi, hogy Isten miért csak a hatalmas büntetés után rendelte el ezt a próbát? Ha a pál­ ca a felkelés előtt virágzott volna ki, akkor ez meggyőz­ te volna az embereket Mózes és Áron igazáról, és nem lett volna szükség a megtorlásra sem. A válasz az emberi természet egyik fontos alaptulajdonságára hívja fel a figyelmet. Korách tudta, hogy a logika segítségével nem tudja legyőzni Mózest. Tudta, hogy Mózes túl bölcs ahhoz, hogy túljárjon az eszén. Ezért a gúnyt, a lécánutot használta. Ezáltal le tudta kezelni Mózest és Áront anélkül, hogy érvelnie kellett volna. Ezt Rási kommentárjából is látjuk. Hogyan érhette el Korách a lázadást? Divré lécánut – gúnyos szavakkal.

Rav Chasman szerint a gúny mellőzi az értelem erejét, és az ember állati részét szólítja meg, melynek a logika semmit sem jelent. Ez megmagyarázza a Mislé (példabeszédek) egyik versszakát, mely figyelmeztet minket arra, hogy a lécet, a gúnyolódót ne is próbáljuk meg kemény szavakkal jó útra téríteni, mert a lécet nem érdekli a logika. Ő egyszerűen folytatni szeretné az életét, és lekicsinylően fog viszonyulni minden olyan kísérlethez, amely viselkedésének megváltoztatására irányul. Egy másik sor a Mislében pedig azt mondja, hogy a lécet csak a nehézségek árán lehet jámborságra bírni: „Készíts büntetéseket a lécnek.” Moshe Chaim Luzatto rabbi a Meszilát

12

Jesárimban úgy magyarázza, hogy az embernek a hibáiból kell tanulnia a Tóra és chesbon hanefes (önértékelés) segítségével. Sajnos a léc teljesen immúnis az ilyen módszerekre, és ezért csak a megpróbáltatások vannak rá hatással.

Rav Chasman szerint ezért küldte Isten csak a lázadás után a büntetést. A gúny olyan mértékben képes mellőzni a józan észt, hogy még a nyílt csodákat sem engedi látni, ha azok a gúnyolódó érdekei ellen szólnak. Ha a csoda a lázadás előtt történt volna, a felkelők találtak volna módot arra, hogy mellőzzék egy lekicsinylő megjegyzéssel.

Csupán egy rémes megtorlás után tört meg a gúny ereje, és a túlélők így végre tényelegesen felfoghatták azt, ami történt.

Korách így tudta meggyőzni az embereket. Mivel a gúny segítségével semlegesítette az intellektusukat, ostobán Mózes ellen fordultak. Nem voltak képesek felfogni a Korách mozgalmából adódó veszélyeket.

A Meszillát Jesárim nagy hangsúlyt fektet a gúny kárté­ kony­ ságának kiemelésére. A könyvből megtudhatjuk, hogy ez az egyik fő tényező, mely akadályozza a ze­hi­ ru­tot, vagyis a bűn ellen alkalmazható éberség képességét. A gúny meggátolja, hogy az ember tényszerűen ele-

Korách tudta, hogy a logika segítségével nem tudja legyőzni Mózest. mezze saját magát, és mindenből egy rossz viccet csinál.

Semmilyen feddés nem segíthet, mert a gúnyt mindig lehet használni arra, hogy elmeneküljünk a valódi önértékeléstől. Úgy tűnik, hogy a gúny annak vágyából fa­­kad, ami arra készteti az embert, hogy mellőzze a komoly kérdéseket, melyek Isten legmegfelelőbb szolgálatában felmerülhetnek. Mindenképpen egyszerűbb nevetni a fejlődés lehetőségén, mint szembenézni a saját problémáinkkal.

Korách mások átverésére használta a lécánutot, de a jé­ cer hárá, a negatív hajlam saját magunk ámítására használja, hogy ezáltal maradjunk távol a növekedéstől. Rav Chasmantól tudjuk, hogy a lécanutot csak a büntetés gyen­gíti. Az elkerülhető szenvedés helyett sokkal jobb az, ha a muszárt választjuk. Erre több módszer is van.

Ta­ nulhatunk olyan képességfejlesztő műveket mint a Meszillát Jesárim, melyben a gúnyt részletesen tárgyalja a szerző, elfogadhatunk kritikát rabbijainktól és barátainktól, vagy egyszerűen csinálhatunk egy őszinte chesbon hanefest. Ezek mindenképpen jobb stratégiák, mint a valódi szenvedés. fordítás · Horváth Marcell forrás · aish.com

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

Chukát

Kreatív vallásosság Binjomin Zeév Kreativitással tudjuk fejleszteni jó tulajdonságainkat.

E

nnek a hetiszakasznak a végén a zsidó nép békésen át akar vonulni az emoriták földjén. Az emorita király, Szichon megtagadja az engedélyt, és megtámadja őket.

A zsidók győzedelmeskednek a csatában és elfoglalják Chesbon városát, amelyet Szichon foglalt el korábban a moábitáktól. Ezután olyasmi történik, ami a Tórában egyáltalán nem jellemző: verses formában ismétlődnek meg a már leírt események. „Erről mondják a költők [moslim]: menjünk Chesbonba, épüljön fel és szilárduljon meg Szichon városa…” (4Mózes 21:27.)

Bölcseink természetesen nem nyugszanak bele ebbe. A Tórában minden betűnek súlya van. Akkor miért szükséges még egyszer elmondani ugyanezt, bizonyos költőkre hivatkozva?

Az a szó, amelyet a Tóra a költőkre használ (mosél), kettős értelmű: másál példabeszédet jelent, eszerint a mosél az, aki példabeszédeket ír, tehát költő. Az egyszerű bibliafordításokban is ezt a verziót találjuk meg. Másrészt vi­szont mosél azt is jelenti, hogy uralkodni, mint például Pél­dabeszédek 16:32-ben: „Jobb a béketűrő a hősnél és a lel­kén uralkodó [mosél] a város hódítójánál.” További kétértelműsége a szövegnek a chesbon szó, amely egyszerű olvasat szerint annak a város a nevét jelenti, amelyet Szichon a moábitáktól elfoglalt. Ugyanakkor héber szóként jelentése is van: kiszámítás.

Ezt a kettős kétértelműséget használják ki Bölcseink ar­ra, hogy megmagyarázzák, mit is keres itt ez a vers a tör­ téneti elbeszélés közepén. Eszerint az újraértelmezés szerint moslim nem költőket jelent, hanem uralkodókat: azok, akik uralkodnak az ösztöneiken (akárcsak a fenti Példabeszédek-idézetben). Ők azt mondják: menjünk „chesbon”-ba, azaz „számítsuk ki a világ kiszámítását: a mic­va kárát a jutalmával szemben és a bűn jutalmát a kárával szemben”. (Bává Bátrá 78b, vö. Pirké Ávot 2:1.) Rási ezt úgy magyarázza, hogy tanítónk, Mózes, ezt az alkalmat használta ki, hogy tanítást mondjon nekünk egy fontos témában.

Gyakran felmerül a kérdés: nem unalmas a vallásos életmód? Mindig ugyanazon szabályok szerint kell cselekedni, minden mozdulat előre meg van határozva. Hol itt a

helye a kreativitásnak? A „világ kiszámítása” éppen arról a területről szól, ahol a vallás jókora adag önálló gondolkodást igényel. Nekünk kell „kiszámítanunk”, melyik micva, illetve bűn mennyit ér, azaz mik a következményeik. Ezt tanuljuk az emoritákkal vívott csata kapcsán: aki a kreativitását felhasználva kiszámít, az képes lesz uralkodni saját magán.

a vallás jókora adag önálló gondolkodást igényel Hányféle terület (midá) van a vallásos életben, a személyiségfejlesztésben, amelyben az ember fejlődhet? A harag, irigység, büszkeség legyőzése, a szeretet, önzetlenség, türelem, kitartás, hit, hála, bizalom erősítése, és még sorolhatnánk. Legalább 10-20-féle rendszeres lelki gyakorlat (ávodá) közül válogathat az ember, ha jobb emberré szeretne válni. Ezek nem függetlenek egymástól, hanem pontos rendszer szerint pozitív, illetve negatív hatással vannak egymásra. Például aki erősíti magában a hála érzését, az várhatóan türelmesebb lesz, és kevesebbszer gerjed haragra (hiszen az elégedettség erősebb benne mint az elégedetlenség). „Jobb az embernek ragaszkodnia egyetlen jó tulajdonsághoz annak teljességében, és akkor könnyebb lesz elérnie minden fontos tulajdonságot, mint ha több tulajdonság birtokában van, és egyikben sem teljes.” (Rábénu Joná kommentárja Pirké Ávot 2:9-hez.)

Csakis rajtunk áll, hogy megértsük saját magunkat és a tulajdonságok rendszerét, és saját kreativitásunkat felhasználva jobb emberré lehessünk.

Felhasznált előadás: R. Dovid Gottlieb: Spontaneity (dovidgottlieb.com)

13

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Sávuoti kisokos Binjomin Zeév Sávuot, a tóraadás ünnepe Sávuot ünnepe a tóraadás évfordulója. Az Egyiptomból kiszabadult zsidó nép a kivonulást követő 50. napon kapta meg a Tórát a Szináj-hegy lábánál. Hagyományunk szerint a nagy történelmi események „nyomot hagynak” az időben, így ugyanannak a szellemi energiának a kiáradását tapasztalhatjuk meg minden évben, idén is. Ez az egyetlen olyan ünnepe a zsidó évnek, melynek nincs rögzített naptári időpontja, hanem a Peszách második napjától számított 50. napon tartjuk meg. A két ünnep közötti időszaknak, valamint a napok számlálásának (ómerszámlálás) a jelentősége, hogy felkészítsük saját magunkat, hogy a Tórát „befogadni képes eszközzé” (kli mekábél) lehessünk.

A 7 szefirá, a 7x7 nap A két időszak között hét hét telik el. A hét a teljesség száma: hét napig tartott a Teremtés, hét napból áll egy hét. Ennek megfelelően a kabbalisztikus hagyomány szerint a teremtésnek hét rétege (szefirája, vagyis „szférá”-ja) van. Így minden hét megfelel az egyiknek a hét szefirá közül, és a hét napjai is megfelelnek egy-egy szefirának.

Minden szefirát tekinthetünk egy másik szefirá szempontjából, és így mindennap egy ilyen szefirápárosban okozott hibáinkat javíthatjuk ki.

48 út a Tórához Egy másik megközelítés szerint ez a 49 nap alkalmas időszak arra, hogy mindennap megismerjünk egy olyan szellemi tulajdonságot, melynek segítségével a Tóra megszerezhető. „Nagyobb a Tóra a papságnál és a királyságnál, mert a királyság 30 szint által szerezhető meg, a papság 24 szint által, míg a Tóra 48 dolog által.” A Pirké Ávot (6:6) felsorolja azt a 48 tulajdonságot, amely a Tóra elsajátításához szükséges. Úgy tartja a hagyomány, hogy a Tórának hetven arca van. (Bámidbár Rábá 13:15.)

Sokoldalú, sokak számára rejtélyes tudomány ez. Éppen ezért terjedt el a legutóbbi időben (nagyrészt Rabbi Noach Weinberg munkásságának köszönhetően) ennek a 48 útnak a részletes tanulmányozása, hogy azok is pontosabban megérthessék a tóratanulás mibenlétét, akiknek ez családi neveltetésükből fakadóan nem adatott meg.

A tízparancsolat Rámbán (Náchmánidész, 1149–1270) a Tórához írt magyarázatában utal arra, hogy a 10 parancsolat magában foglalja a Tóra 613 parancsolatát. (Lásd: Mózes 2., 21:1.)

14

Visszatérő gondolat a zsidóságban, hogy a bonyolult, ös�szetett és mély fogalmak egyszerű kijelentésekbe „csomagolhatók”, és fordítva, egyszerű „aforizmák” gyakran olyan mélységeket rejtenek, hogy akár több éven keresztül gondolkozhatunk rajtuk, mire sikerül teljességében megértenünk azok valós jelentését. A Talmud (Mákot 24a) hosszan tárgyalja, hogyan foglalták ös�sze a zsidó történelem nagyjai a Tóra alapelveit röviden: Dávid király 11, Jesájá próféta 6 (majd 2), Michá próféta 3, Chabakuk próféta pedig egyetlen pontot határozott meg, amelyben az egész Tóra összefoglalható. Hasonló vita található a Midrásban (Szifrá, Kedosim 2:12, illetve Berésit Rábá 24:7), ahol Rabbi Akiva azt mondja, hogy a Tóra „nagy alapelve” ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (3Mózes 19:18), ezzel szemben Ben Ázáj szerint a Tóra nagy alapelve ez: „Ez az ember nemzetségeinek könyve” (1Mózes 5:1).

Sokoldalú, […] rejtélyes tudomány ez.

Sávuot éjszakája A Midrás szerint a tóraadást megelőző éjjelen a zsidó nép elaludt, és az Örökkévaló mennydörgéssel és villámlással ébresztette fel. (2Mózes 19:16, Sir HáSirim Rábá 1:12.)

Ennek a kijavítására (tikun) szokás ezt az éjszakát tóratanulással tölteni. Az Árizál (1534–1572), a neves cfáti kabbalista, összeállította annak a rendjét, hogy bizonyos közösségek ilyenkor mit szoktak áttanulni. Ez tartalmaz rövid részleteket az összes hetiszakaszból, a Tanach könyveiből, a Misna, Gemárá törvényeiből, a 613 parancsolat listájából, sőt még a Kabbalából is.

Sávuoti papírkivágás, XX sz. eleje, valószínűleg Közép-Európából

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

Mi a szóbeli tan?

Aish HaTorah’s Discovery Seminar

F

ontos megvilágítanunk egy gyakori félreértést a szóbeli tannal kapcsolatban.

A szóbeli tan nem az írott Tóra utólagos magyarázata.

A szóbeli Tórát valójában korábban kaptuk meg, mint a ma ismert Bibliát. Amikor 3300 évvel ezelőtt a zsidó nép a Szináj-hegy lábánál állt, Isten átadta a 613 parancsolatot és a megvalósításuk részletes, gyakorlati magyarázatát. Ekkor még minden tanítás szóbeli volt. Csak 40 évvel később, saját halála és a zsidók Izrael földjére érkezése előtt kevéssel írta le Mózes az írott Tóra tekercsét, és adta át a zsidó népnek.

Miért van szükségünk a szóbeli tanra?

Van egy történet egy emberről, aki egy nagyhírű bank álláshirdetésére jelentkezik. A hr-es belenéz az önéletrajzába, és azt mondja: - Látom, a Harvard Business Schoolba járt. Nagyon szép. melyik évben diplomázott?

- 1990-ben.

- 1990. Hallgatta Stevens professzor előadásait?

- Stevens? Nem. - És Phillips professzorét? Ő az egyik legnépszerűbb előadó. Idősebb, ősz hajú. Ismeri?

- Nem. - A Harvard Business Schoolba járt és nem ismeri a két legnépszerűbb előadót? Nem értem. Most akkor járt a Harvardra vagy sem?

- Nos, legjobb lesz, ha őszinte leszek magával. Tu­laj­ donképpen nem jártam a Harvardra. A szobatársam járt oda. hazahozta a könyveit, és én mindent elolvastam.

Ami­kor lediplomázott, gondoltam, én is lediplomáztam.

A hr-es nem volt elragadtatva, és az emberünk nem kap­ta meg az állást.

Miért nem elég csak elolvasni a jegyzeteket ahhoz, hogy harvardi diplomások legyünk? Mert hallani kell az előadásokat. A professzorok annyi plusz információt tesznek hozzá, hogy a jegyzetek egyszerűen nem mutatják be teljesen az anyagot. Az írott információ értelemszerűen másodlagos és terjedelme korlátok közé van szorítva. A szóbeli tan valójában végtelen. A teljes Tóra benne van, ami – mivel a végtelen Isten szava – magából következően végtelen.

Rabbi Aryeh Kaplan így magyarázza a Handbook of Jewish Thought (A zsidó gondolkodás kézikönyve) című könyvében: A szóbeli Tórát eredetileg szájról szájra kellett továbbadni. Mestertől szállt tanítványra olyan formában, hogy ha a diáknak kérdése volt, fel tudta tenni, és így el tudta kerülni a félreértéseket. Egy írott szöveg viszont, bármilyen tökéletes is, mindig félreérthető lehet. A szóbeli tan továbbá lefedi azt a végtelen számú esetet, amely az idők folyamán felmerülhet. Sohasem lehetne teljességében leírni. Ezért áll a Koheletben (12:12): „A sok könyvírásnak nincs vége.” Isten ezért adott Mózesnek egy szabályrendszert, amelyen keresztül a Tórát minden lehetséges esetre tudjuk alkalmazni. Ha az egész Tóra írott lenne, mindenki úgy magyarázná, ahogy akarná. Ez megosztottsághoz és viszálykodáshoz vezetne az emberek között, akik mind máshogy követnék a Tórát.

A szóbeli tan segít emlékezni Van enciklopédiád? Mikor használtad utoljára?! Álta­ lában csak akkor használjuk, ha valami speciális dolgot kell kikeresnünk. Különben csak egy kézikönyv, amely a polcon ül. Ezért teremtette meg Isten a szóbeli Tórát.

Mert a zsidóság nem egy polcra való kézikönyv. A Tórát élni és magunkévá tenni kell. Ehhez oda-vissza ismerni kell. Ezért kaptunk egy írott és egy szóbeli Tórát is. Az alapok le vannak írva, de a többit szóban kell tanulni, és folyamatosan ismételni és emlékezni.

Ezen kívül, a szóbeli tant személyesen, tanártól tanít­ ványnak, szülőtől gyereknek kell továbbadni. Így folyamatosan hangzik a Tóra mindannyiunk ajkán, ahogy meg­v itatjuk és letisztázzuk.

A Talmud kifejti ezt a gondolatot (Eruvin 54b): Rabbi Eliézer azt tanulta, hogy egy tanárnak minden egyes leckét négyszer kell megtanítania a diákjának. Ezt a következő megállapításból vezetjük le: Áronnak – aki Mózestől tanult, ő pedig közvetlenül a Teremtőtől – négyszer kellett megtanulnia a leckét. Akkor nekünk, akik egy átlagos tanártól tanulunk, szintén legalább ennyiszer kell.

Rabbi Akiva azt mondta: honnan tudjuk, hogy egy tanárnak addig kell ismételnie az anyagot, amíg a tanítványa meg nem tanulta? A Tóra azt mondja (3Mózes 31:19): „És meg kell tanítanod azt Izrael gyerekeinek.” És honnan tudjuk, hogy addig kell tanítani, amíg a diákok folyékonyan nem tudják? Mert a Tóra azt mondja (uo.): „Tedd a szájukba.” És honnan tudjuk, hogy a tanárnak el kell magyaráznia az okokat is? Mert a Tóra azt mondja (2Mózes 21:1): „Ezeket a parancsokat tedd eléjük.”

Mivel a zsidók történelme ennyire zaklatott, a szóbe­li tan egy részét le kellett írni, hogy ne vesszen el. Mind­ezek ellenére az információ legnagyobb része ma is szó­beli.

A szóbeli Tóra előnyei Isten – a végtelen bölcsességében – tökéletes rend­szert alHa a szóbeli tan annyira nagyszerű, akkor miért nem kotott a Tóra nemzedékeken átívelő továbbadá­sára. Nem szóbeli a teljes Tóra? Mert az írott szükséges ahhoz, hogy írott és nem szóbeli tan, hanem mindkettő. az alapvető dolgokat megtanuljuk. Ha semmi sem lenne leírva, nem lenne miből kiindulnunk. Kell egy fogfordítás · D. Ch. lalat, amelyből kivonhatjuk a rengeteg tórai tanítást. forrás · aish.com

15

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Ki vagyok én? És mi köze ennek Sávuothoz meg az ómerszámláláshoz?

Rabbi Akiva Tatz

Ünneptől ünnepig – a születéstől a felnőtt frigyig tartó út.

A

midrás szerint amikor az ember meghal, a túlvilágon három angyal köszönti őt. Az egyik összeszámolja a micváit, a második a bűneit, a harmadik pedig azt kérdezi: Ki vagy te? Kivé lettél? Hol van a Tórád?

Felmerül a kérdés: miért van szükség a harmadik angyalra? Az első kettőből már pontosan ki lehet számolni, hogy mit ér az adott ember. Egyszerűen vonjuk ki a jótetteiből a rossz cselekedeteit, és az eredmény alapján el lehet dönteni, hogy valójában ki/mi lett belőle. Csakhogy ez nem így működik. Ez nem egyszerű matematikai számítás.

Mielőtt az ember megszületik, az anyja méhében egy an­g yal megtanítja neki az egész Tórát, majd a születése pil­lanatában rácsap a felső ajkára, amitől elfelejti, életé-

nem a pillanatot várjuk, hanem az odavezető folyamatra van szükségünk ben pe­dig igyekeznie kell újratanulni. A Vilnai Gáon úgy tanította, hogy amikor az ember meghal, és az említett három angyal előtt áll, felismeri a harmadikat: ő az, aki a Tórát tanította neki.

A harmadik angyal kérdésére elvileg lehetne kifogásokat hozni, például hogy „túl szegény voltam, sokat kellett dolgoznom, hogy eltartsam a családomat, ezért nem volt időm tanulni”. Erre viszont az lesz a válasz: „Talán annyira szegény voltál, mint Hilél?” Hilél tanu-

16

lókorában az volt a szokás, hogy amikor az ember belépett a Bész Medresbe (tanházba), egy aprópénzt kellett a perselybe dobnia. Neki pedig egyszer még aprópénze sem volt, így nem tudott belépni. Erre felmászott a tetőre, és a tetőablakra feküdt, hogy onnan hallgassa a tóraelőadást. Ez egy nagyon hideg téli estén történt, amikor havazott. Reggel, amikor a közösség megérkezett, sötét volt a teremben. Felnéztek, és egy hóba fagyott embert láttak a tetőablakon. Felmásztak érte, felmelegítették, és még épphogy meg tudták menteni az életét. Ekkor látták, hogy Hilél az. Az embernek kötelessége gondoskodnia magáról és a családjáról, mégis lehet a legnagyobb nélkülözések közepette is Tórát tanulni. Ha pedig valaki azt a kifogást találná hozni, hogy túl gazdag volt, márpedig a Tóra arra kötelezi az embert, hogy felelősségteljesen bánjon a vagyonával, arra Rabbi Elazar ben Charszom példáját hozzák fel.

Neki egész hajóflottája, sőt saját városai is voltak, mégis a hatalmas vagyonát ügyintézőkre bízta, hogy városról városra vándorolva tudjon különböző jesivákban tanulni.

Az ómerszámlálás során Peszách második napjától számolunk negyvenkilenc napot a Sávuot előtti utolsó napig. A Tóra viszont ötven napot ír elő. „Ád mimochorát hásábát háseviit tiszperu chámisim jom…” (A hetedik hét utáni napig számoljatok ötven napot…). (3Mózes 23:16.) Érdekesség az is, hogy sem az első, sem az utolsó napot nem számoljuk. Csak Peszách második napján kezdjük, és Sávuot előestéjén már befejezzük a számlálást.

Peszách az Egyiptomból való kivonulás, a rabszolgaságból való felszabadulás ünnepe. Más szóval a nemzetté válás, a nép születése történt ekkor. Sávuot pedig a tóraadásé, amit az Örökkévaló és a zsidó nép közötti

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

házasságként is szokás értelmezni. A születés és a házasság között pedig – ideális esetben – a felnövés, a felnőtté válás folyamata zajlik. Tehát az ómerszámlálás a felnőtté válást jelképezi. De miért csak negyvenkilencet számolunk ötven helyett? És miért egytől felfelé, amikor az a szokás, hogy ha valamire várunk, akkor visszaszámolunk addig a napig? Többnyire nem az eltelt napokat szoktuk számolni, hanem a hátralevőket, hogy lássuk, milyen közel vagyunk már! (vakáció stb.). Ennek megértéséhez arra a gondolatra van szükség, hogy minden dolog egészében több, mint az alkotóelemeinek összege. A zenében az egyes hangok külön nem érnek semmit. Ha hangonként játszunk le egy dalt vagy zongoraművet, az nem zene.

De ha egymás után, a megfelelő sorrendben és ritmusban, akkor összeáll egy dallá, amely élményt nyújt a hallgatónak. Minden spirituális élmény és fejlődés ilyen. Az egész folyamat számít. Ezért számoljuk az ómert elölről. Nem arra az egy napra várunk, amikor majd hirtelen, egy nap alatt elérünk valamit (a Tórát), nem a pillanatot várjuk, hanem az odavezető folyamatra van szükségünk. A fejlődés előrehaladás, amelyhez jobban illik a felfelé számolás, a megtett út dokumentálása.

Az első napon (Peszách első napján) olyanok vagyunk, mint az embrió, akinek megtanítják a Tórát, nem kell erőfeszítéseket tennünk. Ajándékba kapjuk az inspirációt, az nem az általunk végzett folyamat része, ezért azt a napot nem számoljuk bele az ötvenbe. Az utolsó nap (Sávuot) pedig az egészet jelenti, mint a zenében a hangok összessége. Ha megvan a negyvenkilenc, akkor az ötvennek számít, mert az ötvenedik a részek összessége egyben, ami automatikusan kiadódik. Ezért nem számoljuk azt sem, csak a kettő közötti negyvenkilenc na-

pot, amikor nekünk kell dolgoznunk, amikor rajtunk áll vagy bukik minden. Ez az időszak számít igazán. Így már érthető, miért van szükség az említett harmadik angyalra, és miért nem lehet az ember cselekedeteinek egyszerű számításával meghatározni, hogy kivé lett.

Maga a folyamat számít, ami sokkal többet jelent, mint a cselekedetek összessége. A harmadik angyal az ember lényegére kérdez rá, az erőfeszítéseire, illetve hogy azok

a folyamatos erőfeszítések eredményeként a részek összeállnak valamivé eredményeként mivé vált. Kifogásokat persze lehet találni: az egyik túl szegény volt, a másik, túl gazdag stb. És még talán el is lehet kerülni általuk a felelősségre vonást, a jó és rossz cselekedetek eredőjét a pozitív tartományban így lehet bebiztosítani. De kifogásokkal nem érünk el semmit, nem fejlődünk semerre. Az egésznek csak akkor van értelme, ha a folyamatos erőfeszítések eredményeként a részek összeállnak valamivé. Így jön ki belőle eredmény.

2013 április 24-én, Skokie-ban tartott előadásának kivonata és fordítása Kivonatolta és fordította · Sárosi Gábor

Rabbi Akiva Tatz Johannesburgban született nem vallásos zsidó családba. Sebésznek tanult, Ame­­ ri­­ká­ba n és Dél-Afrikába n pra ktizált, ma jd Iz­ra ­­ el­be költözött, ahol a szakmája mellett elmé­ lyült a Talmud-tanulásban is. Orvosi etikai kér­­­­désekben az egyik legnagyobb szaktekintély, ő alapította a Jeruzsálemi Orvosi Etikai Fórumot.

Emellett elsősorban a kiruv, vagyis a nem vallásos zsidók Tórahoz közelhozása/tanítása területén aktív. Rendszeres előadója a londoni Jewish Learning Exchange (JLE) és az Or Száméách kiruv szer­­vezeteknek. Könyveit, pl Worldmask (1995), Letters to a Buddhist Jew (2004) több nyelvre lefordították. Jellemző rá a mély filozófiai gondola­ tok/problémák boncolgatása, azok tórai alapú megválaszolása.

17

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

A tízparancsolat napjainkban Rabbi Benjamin Blech

M

ost, hogy hamarosan Sávuot ünnepét ünnepeljük, meg­emlékezve arról a napról, amikor az Isten a Szi­ náj-hegyen nekünk adta a Tórát, érdemes a tízparancsolatot áttekinteni, mit üzen a mának.

1. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened…

A kulturális relativizmus korában élünk. A vallástalanság az erkölcsöt személyes választássá silányította.

A bűn, a gonoszság, a rossz cselekedet szavaink mind elvesztették jelentésüket egy olyan világan, amelyben nincsenek abszolút igazságok. Aki ma az erkölcstelen tettet kritizálja, azzal vádolják, hogy nem elég toleráns.

Hogyan jutottunk ide? Dosztojevszkij jól értette ezt, amikor megírta a Karamazov testvérekben: „Isten nélkül min­den megengedhető.”

Az „Én vagyok az Úr, a te Istened” az első a listán a tíz­ből, mivel enélkül csak a semmi maradna. Tehát istenhit nélkül az emberiség elvesztené a józan ítélőképességét, vagyis azt, hogy nemes lényként cselekedjen egy isteni univerzumban.

2. Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt Hamis isteneket imádunk, ha a hőseinket nem az értékeik határozzák meg, hanem az, hogy anyagilag mennyit érnek mijük van. Bálványozzuk a gazdagokat – és olyan életstílust hajszolunk, amely megtölti ugyan a bankszámlánkat, de amelytől elsivárosodik a lelkünk.

A gyermekeinket a siker fontosságára neveljük – majd olyan módon határozzuk meg nekik, mi a siker, hogy az a lelküket nem elégíti ki.

Oktatóink és spirituális vezetőink fizetését összehasonlítjuk a Wall Street titánjaiéval, a sportvilág sztárjaiéval, és nem átalljuk fölfedezni a különbséget.

Hinni Istenben azt jelenti, hogy el kell utasítanunk társadalmunk hamis isteneit, amelyek csupán ki akarják tölteni a lelkiismeretünket és a lelkünk igényeit.

3. Ne vedd fel az Örökkévaló nevét hiába Több mint tragikus, ha a gonoszság Istennel együtt kerül szóba. Ez olyan bűn, amely bemocskol minden vallást, mivel gonoszságot tulajdonít a Mindenhatónak.

A harmadik parancsolatot ilyen pimaszul szegi meg minden terrorcselekmény, amelyet látszólag Isten nevében követnek el.

Egyetlen valóban vallásos ember sem gondolhatja komolyan, hogy egy jó Isten azt parancsolná, hogy robbanóanyagokat kell elhelyezni egy marathoni verseny célvonalánál, hogy az ártatlan futók lábai felrobbanjanak, és hogy

18

a vétlen nézők örökké nyomorékká váljanak, vagy meghaljanak. Isten egyetlen igaz szolgája sem mocskolhatja be az Ő szent nevét arra, hogy az öngyilkos merényleteket és a XXI. század borzalmas gyilkosságait vallásos fanatizmusával igazolja.

4. Emlékezz meg a Szombat napjáról, hogy megszenteld azt A sábesz sokkal több, mint pihenés. Hat napon át a minket körülvevő világgal vagyunk elfoglalva. Ezek a hat irány napjai: kelet, nyugat, észak, dél, fent és lent. A hetedik nap arra késztet minket, hogy befelé, hogy saját belső énünkkel kerüljünk összhangba.

Hat napon át a testünkre koncentrálunk. A hetedik nap a lelkünké.

A sábesz az a nap, amelyet annak szentelünk, hogy emelkedettebb legyen a benső énünk, hiszen szándékunk szerint Istennel eggyé akarunk válni, lehetővé teszi számunkra, hogy megvalósítsuk minden erőfeszítésünk célját.

A technológia burjánzó világa nem hagy időt az önvizsgálatra. Az e-mailek szüntelen áradata, az sms, a böngészés mind figyelemelvonó fegyverek.

Tudunk valaha megálljt parancsolni nekik, amikor szinte határtalan uralmat gyakorolnak az életünk felett?

A sábesz törvénye azt tanítja, hogy ez nem csak lehetséges, hanem kötelező. A sábesz nem csupán lehetővé teszi a számunkra, hogy megismerjük Istent, hanem hogy kapcsolatba kerüljünk saját magunkkal is.

5. Tiszteld Atyádat és Anyádat… Állítólag az egyetlen dolog, amelytől napjainkban az emberek jobban félnek a halálnál is, az az öregkor.

Az „ageism” [az életkor miatti hátrányos megkülönböztetés – a ford.] szó társadalmunk öregekkel kapcsolatos negatív sztereotípiáinak leleplezésére lett megalkotva.

Amikor a Biblia „Izrael Véneiről” beszél, akkor megtiszteli őket bölcsességükért. Manapság a magas kort inkompetenciával, illetve fizikai és szellemi egészségromlással azonosítjuk. Idősnek lenni ebben a kultúrában felér egy átokkal.

Milyen messze van ez attól a bibliai szemlélettől, amely az idősek tiszteteletét és a szülők becsületét követeli! Hogy lehet, hogy napjainkban a tinédzserek annyira biztosak benne, hogy többet tudnak az életről, mint azok, akik felnevelték őket? És miért van, hogy a szülők minden gyereknek eleve mindent megengednek – ám évek múltán, amikor a nekik lenne segítségre szükségük, gyerekeik azt gyakran megtagadják tőlük?

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

A szülők megbecsülése a parancsolatoknak ugyanazon az oldalán található, mint azok, amelyek Isten és ember kapcsolatáról szólnak. Miért? A rabbik válasza szerint azért, mert akárcsak Isten, a szüleink is részt vettek a teremtésünkben.

újságot olvasni a munkahelyen, másodállásbeli munkát végezni a munkahelyen, az íróasztalnál elfogyasztani az ebédet, majd elmenni „ebédszünetre”, túl sokat telefonálni, bambulni munkaidőben, hosszú és gyakori kávé- és szendvicsszünetekkel tarkítani a munkát stb.”

Függetlenül attól, hogy mi a munkánk, ha nem végez­ 6. Ne gyilkolj zük elég lelkiismeretesen, úgy, hogy kihoznánk magunkból A gyilkosság tilos, bármi legyen is az oka. A XX. század a a legtöbbet, akkor megszegjük a nyolcadik pa­ran­csolatot. tanúja volt a faji alapú gyilkosság legitimmé válásának. A Harmadik Birodalom barbár vezetői szerint csak a tiszta 9. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot vérű árjáknak volt joga élni. A XXI. században is vannak A szó fegyver. Gyógyítani, de akár ölni is tud. A hamis civilizációk, amelyeket olyanok fenyegetnek, akik a gyil- tanúság ugyanazon a táblán van, mint a gyilkosság vétke. kosságot vallási meggyőződésből elfogadják. Mindkét fe- Tévedés azt hinni, hogy a parancsolat csak a bírósági vallonyegetés, amely a civilizációk túlélése ellen dolgozik, tiltott másra vonatkozik. Elkövethetjük a mindennapokban ártó dolog a hatodik parancsolat szerint. beszéddel, gonosz rágalmazással, rosszindulatú híresztelésekkel és bántó pletykálkodással.

7. Ne törj házasságot A szavak lerombolhatják egy ember hírnevét. Barát­ Volt idő, amikor az ember felfogta, hogy a házasság elkö- sá­ gokat tehetnek tönkre. Áldozatuknak súlyosabb kárt telezettséget és kölcsönösen fogadott hűséget jelent, amely okoz­hatnak, mint amikor a bíró börtönre ítél valakit. az élethosszig tartó boldogság forrása.

A pletyka, mint már mondottuk, a fül számára csak csaVolt idő, amikor az emberek megértették, hogy az tornavíz. Mégis, napjaink kultúrája a média középpontjáigaz szerelem szükséges előfeltétele az intimitásnak és ba helyezi, és beszélgetéseink jelentős részében előfordul. a kidusinnak, a héber szónak, amely szerint a házasság A Tóra korában ez több mint bűn: betegség, amelyet a lepszent­ség: az ideális módja annak, hogy leírjuk egy férfi és rás emberhez hasonlóan elkülönítéssel sújtottak. egy nő tökéletes egységét.

Nem árt felidézni Eleanor Roosevelt híres aforizmáját: Bátorság kell hozzá, hogy az ember szembeszálljon egy a nagy szellemek gondolatokat vitatnak meg; az átlagosak olyan kultúrával, amely a szexuális promiszkuitást di­cső­ eseményeket; a jelentéktelenek pedig embereket. íti, és a pornográf megszállottságot magasztalja. Túl­sze­ xu­a lizált világunk arra tanítja fiataljainkat, hogy a fizikai 10. Ne kívánd a másét élvezet a legnagyobb dolog, és ha valaki szexi, az töb- Ez az utolsó parancsolat, amely a kommentátorok szerint bet ér az egyéniségnél, az intelligenciánál és minden más a legmagasabb szentséghez juttat bennünket. Nem puszem­beri vívmánynál. Az alkalmi szextől a prostitúción át tán arról szól, hogy cselekedeteinket vagy szavainkat mi a swinger klubokig Amerika elárulta a hetedik parancso- magunk irányítsuk, hanem hogy még a gondolatainkat is. latot a féktelenségért és az erkölcstelenségért cserébe – Egy általános emberi hibára hívja fel a figyelmet, és egyérhogy ezzel fizesse meg az árát a tönkrement családoknak, telműen hiszi, hogy túl lehet lépni rajta. a beteljesületlen álmoknak, és annak a bánatnak, amely Ha egy vágy szükségből fakad, teljesítése megelégedést Is­ten azon szent törvényeinek megtöréséért jár, amelye- vált ki. Ha viszont csak az a cél, hogy több legyen nekünk, ket azért tanított nekünk, hogy valódi boldogságot ér- mint másoknak, akkor csalódásra és csak még nagyobb hessünk el. elégedetlenségre vagyunk kárhoztatva. Mindig van valaki, akinek van valamije, ami nekünk nincs – amitől irigység 8. Ne lopj támadhat bennünk, s ez meggátolja, hogy elégedettek leA Talmud szerint a lopás jóval többet jelent annál, mint gyünk azzal, ami a miénk. Ezért az irigység felemészti azt, hogy elvesszük más tulajdonát. Minden alkalommal lo- aki ilyesmit érez. punk, amikor nem teszünk eleget kötelezettségeinknek, és A legmélyebb értelemben az, aki megkívánja másét, amikor nem adunk bele mindent abba a munkába, amiért képtelen elismerni azt az erőteljes igazságot, hogy minpénzt kapunk. denki számára van elegendő ezen a világon, de sosem lesz Nem csoda, hogy a szociológusok szerint a lopás kóros annyi, hogy az emberi irigységet kielégítse. mértékű nemzeti probléma. A Robert Half Szermélyzeti A Sávuot elhozta nekünk a tízparancsolat ajándékát. Ügynökség kiszámolta, hogy az időlopás 70 milliárd dol- Egyet­ len más törvénykezés foglalata sem zárja magáláros kárt okoz az amerikai gazdaságnak. Időlopás a defi- ba ilyen ragyogóan azokat az előírásokat az élethez, ameníció szerint „minden olyan előre megfontolt alkalmazot- lyek mind személyes, mind spirituális szinten kielégítőek. ti cselekedet, amely jelentős, egyre fokozódó időpazarlást És valószínűleg pont emiatt kaptuk őket parancsolatként, eredményez”. Valószínűsíthető időlopások a következők: nem pedig javaslatként. késni a munkából, korán elmenni onnan, indokolatlanul beteget jelenteni, kiterjedt társadalmi életet élni a kolléfordítás · Kovács Bence Artúr gákkal, cseverészni, figyelmetlenül dolgozni, könyvet és forrás · aish.com

19

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

interjú

New Yorkba kell menni fagyizni és szoknyát venni Szakács Noémi Május 19-én egy torontói lányiskola hallgatói látogattak el hozzánk a Lativ Kolelbe. Interjút készítettem az életükről, mindennapjaikról. Az interjúra két kedves lány vállalkozott, Tzivia Lana Hill és Peri Richter.

Mindketten vallásos családban nőttek fel, és nagyon jó barátok.

Kérlek, meséljetek egy kicsit magatokról.

Lana: Tzivia Lana Hillnek hívnak, 18 éves elmúltam.

Egy éve jöttem New Jerseyből Torontóba, hogy az iskolában tanulhassak. Nagycsaládban nőttem fel, én vagyok a legidősebb a testvéreim között. Édesapám zsidó mesekazettákat készít gyerekeknek.

Peri: Peri Richter vagyok, 21 éves. A családom Toron­ tóban lakik, így én is velük lakom. Régebben a lányiskolában tanultam, ma segítőként dolgozom. Ellenőrzöm a lányokat esténként, hogy mindenki megérkezett-e.

Milyen a zsidó élet Torontóban? Milyen környéken helyezkedik el az iskola?

Lana & Peri: A környéket többségében zsidók lakják.

Szá­mos másik iskola is van a környéken. Több középiskola és lányiskola, valamint néhány jesiva.

Hogy néz ki egy átlagos napotok?

Lana: Reggel elég korán kelünk, 8:45-kor kezdődik a tanítás. Napközben óráink vannak néhány szünettel persze. Heti egyszer megyünk „oktatni”, ilyenkor kisgyerekek­nek segítünk. Délutánonként tanulunk, elmegyünk vásárolni, sétálni, olvasunk, vagy ha éppen esedékes valamilyen dolgozat, akkor arra készülünk. Este 10:30-ra kell a kollégiumba érni. Ilyenkor jön Peri és ellenőrzi, hogy mindannyian megérkeztünk-e. Aludni mindenki persze akkor fekszik le, amikor szeretne, csak az épületen belül kell már lenni.

Milyen tantárgyaitok vannak, felsorolnál párat?

Lana: Például van olyan óránk, amelyiken azzal foglalkozunk, hogy „Hogyan alkalmazzuk a Tórát a mindennapi életben”, vagy „Hogyan váljunk jobb emberré”. Vannak Pirké Ávot- és Halacha-óránk, és tanulunk a kapcsolatokról, házasságról is. De ezen kívül még számos más óránk van. És mit csináltok a szabadidőtökben?

Peri: A kollégiumon kívül még két másik helyen végzek közösségi munkát. Ételt viszek a betegeknek sabbatra, valamint beteg, rákos gyerekekhez járok segíteni, játszani. Általában ezeket csinálom, de szoktam a barátaim-

20

mal találkozni. Elmegyünk vásárolni, kávézni, beszélgetni, lányos dolgok.

Lana: Szeretem a gyerekeket, úgyhogy gyerekes csalá­ dok­ nak szoktam segíteni. Nagyon szeretek biciklizni, nem­rég találtunk egy jó kis helyet. És hogyan oldjátok meg a biciklizést, hol tudtok biciklizni?

Ilyenkor is szoknyát viseltek?

Lana: Hát nem igazán szabad az utca közepén, feltűnő helyen biciklizni, inkább parkokba szoktunk menni. Szoknyában vagyunk ilyenkor is, de alatta viselünk ha­ risnyát, leggingset. Szerintem a biciklizés nagyon szó­rakoztató.

Mondtátok, hogy szerettek olvasni. Milyen könyveket olvastok? Vallásos könyveken kívül is van, amit elolvastok?

Lana: Általában vallási témájú könyveket olvasok, főleg, hogy az iskolában rengeteget kell olvasni. De gimnázium alatt persze olvastunk kötelező olvasmányokat is, pél­dául Shakespeare-t. Amíg a könyv nem áll ellentétben a vallással, semmi baj nincs vele.

Ajánlanátok vallási témájú könyveket, amelyeket nagyon szerettek?

Peri: Egyik kedvencem az As long as I live című könyv, amelyet Moshe Gutman írt, valamint a The Maggie Series Rabbi Paysach Krohntól. Ezek rövid történetek, amelyek valóban megtörténtek. Rabbi Krohn nemcsak írni szokott, hanem kazettákon és interneten is lehet őt hallgatni.

Hol szoktatok vásárolni? Nemcsak ételre gondolok, hanem ruhákra, bármire.

Lana: Torontóban nem olyan egyszerű ortodox ruházathoz jutni. Van néhány hely, ahol lehet ruhákat, szoknyákat vásárolni, és van egy-két gyerekruházati bolt is, de ezek mind nagyon drágák. New Yorkba szoktunk olykor elmenni vásárolni. Ott sokkal több lehetőség van, és még olcsóbb is.

Szerintetek van az ortodox öltözködésben egyáltalán di­vat?

Peri: Ebben van valami, például szoknyából is van több­­féle. Például az egyes számú szoknya jobban karcsúsít. Általában a nagyon hosszú szoknyák feketék, ezek ké­nyelmesek. Vannak kicsit rövidebb fazonok. Ezek vilá­ go­sabbak szoktak lenni. És a kóser ételek beszerzésére milyen lehetőségek vannak?

Peri: Most nincs például fagylaltozó. Nem régiben bezárták az utolsót is. Ez azért elég szomorú. De nagyon

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

sok étterem van, vegyesbolt és pékség. Van egy kóser piac is, ami viszonylag olcsóbb. És hogyan oldjátok meg az étkezést? Magatoknak készítetek ebédet például, vagy a kollégiumban jár?

Lana: Kapunk ebédet és vacsorát. Reggelizni nincs min­dig időnk. Az iskolában lehet kapni kávét és péksüte­ ményt, de nem igazán jut idő rá. Ebédelni az iskolában szoktunk, a vacsorát pedig étteremből kapunk, ha nem ízlik, akkor szoktunk készíteni valamit magunknak. Né­ ha egy tanárunk is főz, azt nagyon szeretjük. Van egy pék­ség közel a sulihoz, oda sűrűn járunk.

Van olyan érdeklődési körötök vagy hobbitok, amely nem kapcsolódik a valláshoz? Például szoktatok sportolni?

Peri: Szeretek kosarazni.

Lana: Én pedig szeretem a baseballt. Szoktunk járni ed­z ő­terembe is, a suliban van lehetőség, sőt heti egyszer kö­telező részt venni egy órán. Ezenkívül nagyon szeretünk zenét hallgatni, vásárolgatni, enni és aludni, naponta 100 órát alszom…

Hogyan képzelitek el magatokat 5-10 év múlva? Házasság, gyerekek, egyéb…

Peri: Remélem, már férjnél leszek, és lesznek gyerekeim. Szeretnék játékterapeutaként dolgozni, és gyerekeken se­gí­teni.

Lana: Szeretnék én is férjnél lenni, és szeretnék már gyerekeket. Azon is gondolkozom, hogy jó lenne diplomát szerezni gyógypedagógiából, de ezen még gon­dolkodom. És hogyan tervezitek a házasságot? Hogy néz ki nálatok a sidduch?

Peri: Egy olyan személy, aki ismer engem és a másikat is, ajánl minket egymásnak. Találkozunk pár alkalommal, elmegyünk étterembe, beszélgetünk, né­ ha szoktunk activityzni vagy bowlingozni… Ilyen a litvis sidduch. Körülbelül 6-7 találkozóra van lehetőség. Először 18-19 évesen megyünk ilyenre, de én az elmúlt években megvártam, hogy a nővérem férjhez menjen.

Lana: Az én családom haszid, nálunk picit másképp megy. Valaki ad egy nevet a családomnak, és ők megnézik ezt az illetőt. Nálunk találkozunk 1-2 alkalommal, a szülők ilyenkor szintén jelen vannak a másik szobában.

Majd a szüleim is megismerkednek vele, és ha úgy találjuk, hogy összeillünk, akkor megházasodunk. Mi nem megyünk el máshova, étterembe vagy ilyesmik. Nálunk inkább a házban történik a találkozó. A sidduch jól működő rendszer.

Mit jelent számodra vallásosnak lenni?

Peri: Megpróbálok mindennap jobb lenni és közelebb kerülni az Örökkévalóhoz. És melyik a kedvenc ünnepetek?

Peri: Peszách a kedvencem, és nagyon szeretem a Cha­ n­u­k át, mert olyan meleg és békés.

Lana: Szeretem a széderestéket, és a másik kedvencem nekem is a Chanuka.

Van még valami, amit hozzáfűznétek?

Peri: Igen, nagyon jó volt itt lenni. Nagyon finom volt a vacsora is, és köszönjük a vendéglátást.

Torontói utcakép

21

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa női szemmel

Miben rejlik a zsidó nő különleges ereje?

Dina Coopersmith

Ösztönös előrelátás és mélység.

A

Tórában minden zsidó asszony különleges jellemvonásokkal, erővel és képességekkel rendelkezik.

Ezen kívül is van egy szál, amely összeköti a zsidó történelem e kiemelkedő alakjait.

Sára, az első asszony Ábrahám igazi partnere volt abban a küldetésben, hogy az etikus monoteizmust terjes�szék a pogány világban. Sok évi gyermektelenség után beveszi házába Hágárt, a szolgálót, hogy pótanyja legyen annak a fiúnak, aki reményei szerint a zsidó népet fogja vezetni. Azonban Jismáél nem Sára tervei szerint viselkedett, egy „vadember” volt. Izsák megszületése után Sára azt követeli Ábrahámtól, hogy szabaduljon meg Hágártól és Jismáéltől. Ábrahám, a jócselekedetek embere, ellenáll ennek a kíméletlennek tűnő elvárásnak.

Az Örökkévaló viszont Sárának ad igazat, a Midrás is alátámasztja az ő tiszta szándékait: „Sára látta, hogy Jismáél oltárokat épít, és állatok feláldozásával bálványt imád. Azt mondta: »Mi lesz, ha a fiam, Izsák tanulni fog tőle? Ez az Örökkévaló nevének megszentségtelenítése lenne!« Ábrahám azt mondta: »Hogy küldhetnénk el őket? Mit fognak a népek mondani rólunk? Ez lesz az Örökkévaló nevének a megszentségtelenítése!« Sára azt mondta: »Ha mindketten az Örökkévaló nevének megszentségtelenítéséről beszélünk, akkor döntsön az Örökkévaló a szavaink között.« Az Örökkévaló Sárával értett egyet, ahogy írva van (1Mózes 21:12): »Amit mond neked Sára, hallgass a szavára.«” (Toszefta – Szota 5:7.) Ábrahám és Sára eltérő véleményét elemezve nyilván­ va­ lóvá válik az első ősanya legfontosabb jellemvonása: Sára előre látta, hogy Jismáél milyen hatással lenne Izsákra hosszú távon. Ha nem fejlődik ki Izsákban az az alázat és az a fajta viselkedés, amely ahhoz szükséges, hogy a zsidó nép ősatyja lehessen, akkor nem lesz zsidó

nép. Az lenne igazán az Örökkévaló nevének megszentségtelenítése, ha az Ő tervei nem valósulnának meg.

Ezzel szemben Ábrahám csak a jelent látta. A szom­ szédaink tudják, hogy van egy egyiptomi szolgálónk és rosszat fognak gondolni rólunk, ha elűznénk őt fiával együtt. Ezt úgy magyaráznák, hogy az Örökkévaló emberei kegyetlenek és ez is az Ő nevének megszentségtelenítése lenne. Érdekes, hogy amennyire Sára keménynek tűnik az Áb­­ rahámmal való vitájában, a Midrás hangsúlyozza a diplomáciai képességeit is, hogy a vita békésen folyjon. Nem rohan ki Ábrahám véleménye ellen, és nem is próbálja bizonygatni az igazát. Inkább a gondolko-

olyan asszony, aki világosan látta gyermekeit, a természetüket, szükségleteiket és jövőbeli sorsukat

22

dásukban meglévő hasonlóságra mutat rá: „Mindketten az Örökkévaló nevének a megszentségtelenítésétől tartunk.” Ezért az Örökkévalóra bízza a döntést, mintha nem tudná, ki fog győzni. A Teremtő Sárával ért egyet és azt mondja: „Amit mond neked Sára, hallgass a szavára.”

Sára jobban látta, mint Ábrahám, hogy milyen környezetre van szükség Izsák neveléséhez. Diplomatikusan tudta befolyásolni a férjét a saját nézőpontja irányába.

Rebeka egy másik olyan asszony, aki világosan látta gyermekeit, a természetüket, szükségleteiket és jövőbeli sorsukat. Rebeka férje, Izsák Ézsaut gondolta a zsidó láncolat következő láncszemének: „Izsák kedvelte Ézsaut, mert a szája íze szerint vadászott.” (1Mózes 25:28.)

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

„Ézsau be akarta csapni édesapját, mikor azt kérdezte: Ekkor Ámrám újra feleségül vette Jochevedet, és min»Hogyan veszel tizedet a sóból és a szalmából?« Ebből den férfi újraházasodott a feleségével.” (Talmud – Sota Izsák azt gondolta, hogy nagyon szigorú a micvák kivi- 12b.) telezésében.” (Rási) Ennek jutalmául Miriamtól született Mózes. Látjuk Mi­riam előrelátó-képességét és magabiztosságát, mikor ap­jával szembeszáll, és meggyőzi őt, hogy letegyen arról, ami egyenértékű lenne a nemzeti öngyilkossággal.

Miriam is felül tudott emelkedni a tényeken és adatokon, és látta a nagy egészt: fel kell építenünk egy nemzetet, van jövő, ez küldetés! Nem esik a jelenbéli kétségbeesés csapdájába, hanem ragaszkodik a víziójához és a felelősségéhez, hogy fenntartsa a nemzetet bármi módon is.

Miriam jól ismerte édesapja személyiségét is. Bölcsen közelített hoz­­zá három racionális érveléssel, inkább, mint érzelmes könyörgéssel, hogy visszahozza a hitet és reményt. És sikerrel járt.

Vajon csak egyének rendelkeznek azzal a képességgel, hogy belelássanak a személyiségbe, Rebeka hosszú távra gondolIzsák látta, hogy a zsidó törvények bizonyos részei na- kodjanak, és a felszín mögyon érdekelték Ézsaut, és erre alapozva igaznak gondol- gött meglássák a mélyebb, spita őt. Rebeka azonban teljességében látta gyermekei sze- rituálisabb valóságot? mélyiségét. „És Rebeka Jákobot szerette”, mivel értette a Ez a tulajdonság nemzeti szinbenne rejlő lényeget, képes volt az egész személyt látni és ten is létezik. A Tórában sok nem befolyásolták a külső tényezők. olyan asszonyt találunk, aki Rebeka, elődjéhez, Sárához hasonlóan tudta, hogy ahhoz, felülemelkedett a vitákon, és táhogy a zsidó nép rendeltetése hosszú távon megvalósuljon, vol tartotta magát két fő bűntől, azonnali lépésekre van szükség. Tudta, hogyan kell befolyá- amely a zsidó férfiakkal megesett solni a férjét és meggyőzni őt, hogy úgy tegyen, ahogy ő lát- a sivatagban. ja jónak. Fondorlatos tervével, Jákob beöltöztetésével, hogy A tóraadás után, mikor Mózes ellopja az áldásokat, megmutatta Izsáknak: ahogy be lett visszatérése a negyvennacsapva az áldásoknál, Ézsau ugyanúgy becsapta őt. pos Szináj-hegyi tarRebeka ismerte az emberi természetet – hosszú távra, nagyívben volt képes gondolkodni – ezzel jelentősen befolyásolta a zsidó történelmet.

Miriam is példája annak a zsidó asszonynak, aki szembeszállva korának legnagyobb bölcsével, egyedi jellemvonásokat mutat fel.

Miriam fiatal lányként tanúja volt az egyiptomi rabszolgaság tragédiájának és a fáraó rendelkezései miatt sok zsidó csecsemő halálának. Apja, Ámrám elvesztette tózkodásról késett minden reményét, hogy egy nemzetet építsen fel ebben a néhány órát, a zsidó tragikus időszakban, és biztosítandó, hogy a zsidóknak nép kérte Áront, hogy adjon többé ne kelljen szenvedniük ezen a világon, elvált felesé- Mózes helyett egy igazi vezegétől, Jochevedtől. A többi zsidó férfi is követte példáját: tőt: téves számítások követ„Miriam azt mondta neki: »Apám, a te elhatározásod keztében arra a feltételezésre rosszabb, mint a fáraóé. Ő csak a férfiakról rendelkezett, jutottak, hogy biztos meghalt. míg te a nők és férfiak ellen is. Ő csak erre a világra ho- Egy hamis vezető készítésézott rendeletet, míg a te elhatározásod kihat erre és az el- hez Áron arra kéri őket, hogy jövendő világra egyaránt. Ő gonosz, ezért az ő terve nem hozzák el feleségeik ékszerefog megvalósulni, de te igaz vagy, és az Örökkévaló biz- it; abban reménykedett, hogy tosan végrehajtja a rendelkezésedet!« Debóra

23

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

az asszonyok (akik szeretik az ékszereket) vonakodnak odaadni azokat, és ez alatt az idő alatt Mózes visszatér.

Azonban a férfiak sietve hozták az ő saját ékszereiket, és bekövetkezett az aranyborjú tragikus bűne.

A Midrás mondja, hogy a nők teljesen megtagadták az ékszereik odaadását, nem anyagi, hanem egy jelentéktelen okból: „Áron azt mondta: »Vegyétek feleségeitek, fiaitok és lányaitok ékszereit és hozzátok ide nekem.«” (2Mózes 32:2.) „Az asszonyok meghallották, és nem adták oda férjeiknek az ékszereket mondván: »Egy borjút akartok csinálni, aminek nincs is semmi védelmező ereje? Nem hallgatunk rátok.« Az Örökkévaló megjutalmazta őket ezen a világon, és megkapták az Újhold ünnepét, és az eljövendő világban jutalmuk az lesz, hogy ugyanúgy megújulnak, mint az új Hold.” (Pirkéi deRabbi Eliezer 45.)

a zsidó asszonyok a természetes jellemvonásaikat, előrelátásukat mutatták Azért a nagyszerű képességükért, hogy felül tudtak emelkedni a logikán, amelyen a férfiak elbotlottak, a zsidó asszonyok egy kis ünnepet, az Újhold ünnepét kapták jutalmul. Talán azért, mert túl tudtak látni a jelen sötétségén, és látták a fényesebb holnapot, ahogy a Holdat, mely a legsötétebb pontja után újra felfénylik, és növekszik, míg teljesen láthatóvá nem válik.

Röviddel e történet után tizenkét kémet küldtek, hogy felfedezzék Izrael földjét és azok nagyon lehangoló jelentéssel jöttek vissza: az ország tele van óriásokkal és erődökkel, melyek meghódíthatatlannak tűnnek.

Logikájukkal arra a következtetésre jutottak, hogy lehetetlen meghódítani az országot. Ezért a zsidók sírtak azon az éjszakán, áv hó 9-én. Ennek eredménye negyven évi vándorlás a sivatagban, a 20 és 60 év közötti férfiak Ráchel, Lea és Jákob

24

Dina

halála és az, hogy áv hó 9. katasztrofális nap lett a zsidó történelemben.

A szövegben lévő apró utalás alapján – „ Feleségeink és gyermekeink martalékká lesznek” (4Mózes 14:3) – a kommentárok arra következtetnek, hogy csak a férfiak aggódtak, a nők nem. A férfiaknak az a természetes hajlama, hogy csak a felszínt lássák, és ebből logikus következtetést vonjanak le, végül ismét félrevezetőnek és hamisnak bizonyul. A nők ugyanakkor ellenálltak a kísértésnek, hogy kétségbe essenek. A felszín alatt látták, hogy az Örökkévaló nem hagyja el őket és a jövőképet, hogy a Teremtő nagy terve megvalósuljon.

A nők nem voltak részesei a zsidó történelemben elkövetett nagy hibáknak, mégis valami hiányzik a Midrásból és a szövegbéli hivatkozásokból. Nem ismerik el közvetlenül a nők előrelátó-képességét. Csak körülírásokból és utalásokból tudjuk, hogy nem voltak a vétkesek között.

Gondolhatnánk, hogy az egyének rászolgálnak az elismerésre, de egy csoport mint egész, nem. Valójában a zsidó nők, így együtt, elismerést kaptak azért, hogy gyermekeket hoztak világra a kegyetlen egyiptomi rabszolgaság idején, és Celofchád lányainál is, mert le akartak telepedni Izrael földjén. (4Mózes 27.)

Akkor miért nem kapott minden zsidó asszony ugyanígy elismerést, amiért szilárdan kiálltak, és elkerülték a két jól ismert bűnt, a aranyborjút és a kémeket?

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

Úgy tűnik, hogy a Tóra követi a jól ismert zsidó szabályt: „lefum cáárá ágrá” – a jutalom az erőfeszítéstől függ, más szóval egy magától értetődő dologért, amiért nem kell sokat tenni, nem jár elismerés. Az aranyborjú és a kémek esetében a zsidó asszonyok a természetes jellemvonásaikat, előrelátásukat mutatták, hogy a felszín mögött látták a mélyebb valóságot. Természetük korlátján azonban nem léptek túl; nem próbálták befolyásolni a körülöttük lévőket, hogy meggyőzzék őket, ne legyenek rövidlátók, és ne veszítsék el a hitüket. Az aranyborjúnak és a kémeknek végül tragikus hatása lett.

Ezzel szemben Sára szembeszállt a férjével és diplomatikusan megkérte, hogy vitájukat vigyék az Örökkévaló elé. Rebeka finoman vetette be a tervét, hogy a megfelelő fiú kapja az áldást. Miriam három tömör, ésszerű okkal

Bárcsak a sivatag asszonyai fellázadtak volna, tiltakozva a panaszok és értelmetlen sírás ellen! Vagy időt szántak volna arra, hogy mindegyikük a saját képessége szerint elmagyarázza a férfiaknak saját családjukban, hogy hol tévedtek.

A Nők a Bibliában sorozatban mindegyik asszony jelentős változást hozott, hatékonyan befolyásolta környezetét és a zsidó népet.

– Ráchel és Lea könyörülettel, önzetlenséggel és imájuk változtató erejével befolyásolták férjeik és gyermekeik sorsát; – Dina nyíltan hatással tudott lenni egy bűnös emberre, anélkül hogy egy szót szólt volna!

– Debóra a bölcsességével hatott a férjére, és visszavezette a zsidó népet az Örökkévalóhoz és a Tórához; – Rút a szemérmesség és kedvesség tulajdonságát hozta a zsidó népnek egy idegen kultúrából, és szokatlan szem-

Ráchel és Lea

indokolta, hogy miért téved az apja. Az asszonyok a sivatagban azonban némák voltak. Semmi felháborodás, vita nem hallatszott. Bár valójában nem volt részük a problémában, de a megoldásból sem vették ki a részüket.

A Midrás (Beresit Raba 19:9) beszél egy igaz házaspárról, akiknek nem lett gyermekük. Elhatározták, hogy elválnak, és másik házastárssal próbálkoznak. Mindketten újraházasodtak, de rossz emberekkel. Végül az igaz férfi bűnös lett, a bűnös férfi pedig megjavult. Ebből látjuk – mondja a Midrás – hogy „minden az asszonyon múlik”.

Az asszonynak van egy, az Örökkévalótól kapott ajándéka, különleges előrelátó-képessége (biná), ami által jelentősen befolyásolni tudja a környezetét pozitív irányba.

Amilyen mértékben használja befolyásoló-képességét, olyan mértékben használja ki a benne lévő lehetőséget, és érdemel elismerést és jutalmat. Viszont ha ezt az Örökkévalótól kapott képességét csak arra használja, hogy a helyes úton haladjon – és nem próbálja kreatív és hatékony módon befolyásolni a környezetét – akkor miért érdemelne elismerést?

telenséggel vette rá Boázt, hogy vegye őt feleségül; – Eszter az emberi jellem ismeretével hatott Áchás­vé­ ros­ra, hogy vonja vissza rendeletét, és Mor­dech­ájra, hogy visszavezesse a zsidó népet az Örökkévalóhoz.

Ez különbözteti meg a „nagy” zsidó asszonyokat az átlagostól. Óriási erővel és erényekkel rendelkeztek és ezeket a képességeket arra használták, hogy befolyásolják a jelen- és jövőbeli generációkat (vagy közvetlen konfrontációval, vagy finom ravaszsággal). És megvoltak az eszközeik, hogy megvalósítsák, amit jónak láttak.

Ebben rejlik a zsidó nő igazi ereje: Elsősorban az éleslátás ösztönös, a nőkre jellemző tulajdonságával, hosszú távú előrelátással rendelkeznek, és a felszín alatt meglátják a mélyebb valóságot. Másodsorban elég bölcsek, és van bátorságuk, hogy eszerint cselekedjenek. Ilyen módon minden egyes zsidó asszony, kisebb vagy nagyobb mértékben, valóban megváltoztathatja a zsidóság sorsát. fordítás · G. Sz. forrás · aish.com

25

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

A zsidó sajtó kialakulása Szántó - Várnagy Eszter Lea - Bánki Judit Két évszázadon át csak Amszterdamban voltak héber betűk…

A

nyomtatott újságok megjelenése után nem sokkal zsidók is jelentettek meg folyóiratokat. Elsőként a XVII. század vége felé Amszterdamban címen, ladino nyelven. Később jiddisül is jelent meg újság, Kurant néven 1686 környékén, hetente kétszer, kedden és pénteken. A XVIII. században további lapokat ismert meg a közönség, például a Peri Ez Hajim című havilapot, amely több mint száz évig működött. Ez már a rabbinikus responzumok számára volt fenntartva. De ott volt még a Ha-Meassef, vagy a Dyhemfuther Privilegirte Zeitung. A XIX. századig csak Amszterdamban volt lehetséges a héber nyelvű nyomtatás, mert más városok nem rendelkeztek héber betűkkel.

A XIX. században a zsidó folyóiratok száma is gyarapodott. A lapok számának növekedésével egyre több té-

makörben adtak ki lapot. Például a Geist der Pharisäischen Lehre című folyóirat volt az első rabbinikus magazin. Rövid életű volt, mert csak 1823–1824-ben jelent meg Mayence német városban. Ezenkívül volt még politikai, pedagógiai, irodalmi lap is. Az újságok nagy része csak pár évig működött. Ebben az évszázadban Hollandián kívül Né­met­ országban, Angliában, Amerikában, Lengyelország­ban és Magyarországon is jelentek meg lapok héber betűkkel.

Hazánkban 1846 körül jelent meg a Magyar Zsinagóga című lap, egy évvel később a Zsidó Évkönyv. Lőw Lipót

26

1858-tól szerkesztette a Ben Chananja című újságot. Ez a lap a zsidók asszimilációjának érdekében indult, és az 1867-es törvényig jelent meg rendszeresem.

Lőw a zsidóság belső reformjának több területén is úttörő szerepet töltött be Magyarországon. Élenjárt a magyar nyelvű zsinagógai prédikáció és felekezeti oktatás bevezetésében, kezdeményezője volt az iskolaügy korszerűsítésének, az iparos képzés szervezésének: mindezzel az emancipáció ügyét szolgálva. Publicisztikai tevékenységének kezdeteit is e cél szolgálatába állította. A Magyar Zsinagóga egyetlen számának írásai nevelési kérdéseket taglalnak, a magyar bibliafordítás ügyét szorgalmazzák, magyar nyelvű zsidó szépirodalmat közölnek.

Nemcsak vallási témájú lapokban vettek részt zsidó újságírók, hanem magyar nyelven írt, más ismert újságokban is. Voltak olyan lapok, amelyek a zsidó emancipáció ügyét a szívükön viselték (ilyen volt pl. a Pesti Hírlap és a Jelenkor), így rendszeresen helyt adtak reform szellemű zsidók írásainak. Többször jelent meg Rokonsten Lipót, Bloch Mór, Ascher Enoch írása is, de van példa zsidó lapszerkesztőre is magyar, illetve kétnyelvű újságoknál. Ludasi Mór 1848-ban az Esti Lapokat, Chorin

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június

Zsigmond 1862–63-ban a Magyar Vidékiek Lapját szerkesztette.

A dualizmus elején zsidó pedagógiai lapokat is kiad­ tak: Izraelita Magyar Néptanító, Tanögyi Ellenőr, Zsi­ dó Iskolai és Hitközségi Lapok, német nyelven az Un­ garische Israelit vagy az ortodoxia által kiadott Magyar Zsidó. A század vége felé jelentősen nőtt az újságok szá­­ ma. Elindították az Egyenlőséget, a Magyar zsidó Szemlét, a Pályázatot, A Jövőt, a Zsidó nőt és német nyel­ven a Mitteilungen der Freien Verenigung für die In­ teressen des Orthodoxen Judenthums és az Unga­rische Woch­enschrift című újságokat. A magyar lapok többsége he­ti rendszerességgel jelent meg, főleg Budapesten.

A zsidó enciklopédia összegyűjtötte a kezdetektől 1904-ig megjelent újságokat, eszerint Magyarországon

62 különböző folyóirat jelent meg. Ebből 11 éves periodika szerint, de így is az Európa országaihoz viszonyított számok alapján a 3. legtöbb folyóiratot kiadott ország voltunk Ausztria mellett. (A világhoz képest csak Amerika adott ki többet az európai országoknál.) A közel 1060 újság angol, arab, bolgár, francia, héber, holland, jiddis, ladino, magyar, orosz, török nyelveken jelentek meg. Németül jelent meg a legtöbb, 218 folyóirat, ebből csak 115 darab Németország területén. Angolul és héberül egyaránt 200, míg jiddisül 191 újságot adtak ki.

Felhasznált forrás: a digitális jewish encyclopedia http://mek.oszk.hu/

dafesten!

stand a Ju iv t a L z s le t é m is Idén Töltsd ki

t!

a egy kóser csoki

psz ajándékb kvízünket és ka inczy utca

rület, Kaz Helyszín VII. ke

0-18:00

6.08, 10:0 Időpont 2014.0

runk!

Sok szeretettel vá

27

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Tudomány

Mire emlékeztet az őssejtkutatás?

Rabbi Avi Shafran

A

kortárs orvostudomány fejlődése egyre több etikai kér­dést vet fel. Helyes-e olyan megtermékenyített emberi sejtekkel kísérleteket folytatni, amelyek meddőségi vizsgálatok után maradtak meg? Emberi sejteket módosítani, hogy fiatalabb ikertestvért hozzunk létre? Az őssejtkutatás és klónozás fejlődésével az ehhez hasonló dilemmák száma csak növekszik.

A zsidó vallás nagy tudósai az ilyen típusú kérdésekre mindig is a halachikus (vallásjogi) hagyomány szemüvegén keresztül tekintettek, és a mi nemzedékünkben sincs ez másképpen. De nemcsak a legnagyobbak vallásos élete épülhet a legújabb tudományos fejleményekből, hanem még mi, egyszerű zsidók is, akik távol vannak a halacha mély, beható ismeretétől. Nem azért, mert elbűvölők, hanem azért, mert emlékeztetnek minket. „Ha a csillagok csupán minden ezer évben egyetlen éjszakára jelennének meg, hogy csodálnák őket az emberek! És hogy őriznék nemzedéken keresztül Isten városának emlékezetét!” (Ralph Waldo Emerson) Az emberi természet igényli az újdonságot. Csak azt tartjuk izgalmasnak, amit nem szoktunk meg. Micsoda izgalmas érzés lenne, ha hirtelen képessé válnánk a repülésre, gondolatolvasásra vagy időutazásra! Pedig éppen ennyire elképesztő az a ragyogó égbolt, amely mindennap megjelenik felettünk, vagy akár a saját testünk működése. És ahogy a tudomány segítségével egyre többet tudunk meg ezekről a dolgokról, annál több okunk van a csodálkozásra.

Gondoljunk csak bele: amikor néhány évvel ezelőtt egy bárányt elsőként sikerült klónozni, azzal pontosan azt a folyamatot sikerült reprodukálnunk, amely minden pillanatban végbemegy: a tulajdonságok kódjának másolása, reprodukálása, illetve a megfelelő fehérjék legyártása. Természetesen Dolly születése óriási eredmény volt, jó néhány komoly akadályt le kellett győzni, és a szokásos két szülő helyett egyetlen készletnyi kromoszómát kellett meggyőzni arról, hogy végezze el a feladatot. Mindezzel együtt ugyanez a folyamat nap mint nap több milliószor, több ezer fajban lejátszódik, anélkül hogy erre bárki is fel­figyelne.

Hasonló az őssejtkutatás nagy reménysége. Ezek a még nem „szakosodott” emberi sejtek, melyek az embrióból származnak, képesek a test bármely részében bármilyen feladatot ellátni. Az ígéret az, hogy a modern orvostu-

28

domány képes lesz ugyanarra a feladatra, mint amit az emberben lévő őssejtek már régóta rendszeresen teljesítenek. Ezeknek az őssejteknek a felhasználásával a rosszul működő sejtek helyére újakat tudunk majd gyártani, így a hasnyálmirigysejtek pótlásával a cukorbetegség, az agysejtekével a Parkinson-kór, a szívével a különféle szív- és érrendszeri megbetegedések, a fehérvérsejtekével a leukémia lenne kezelhető, gyógyítható.

Mindeközben minden egészséges emberben megvannak azok a sejtek, amelyek ugyanezeket a feladatokat minden pillanatban ellátják, és ezt a csodát végrehajtják: új sejteket termelnek a saját egykori őssejtjeink alapján.

Lépjünk hátra egy pillanatra és gondolkodjunk el ezen: valóban a tudomány csodálatos fejlődése az, ami ennyire elvarázsol minket, vagy a saját testünk „természetes” működése, amelyre egyszerre csak fény derült? Nem is olyan rég még egy-egy szívátültetés is csodaszámba ment.

De – legalábbis a gondolkodó emberek számára – távolról sem számított akkora csodának, mint magának a szívnek a működése.

a tudomány ne elvakítson, hanem emlékeztessen A nehéz modern orvosetikai kérdések megválaszolása a zsidó vallási hagyomány hívői számára továbbra is a nagy rabbik halachikus döntésére vár. Viszont szomorú lenne, ha ezzel egy időben a kortárs tudomány fejlődése hatástalan maradna saját belső szellemi életünkre, és nem hagyna bennünk mélyebb nyomot világunk csodáinak közelebbi megismerése.

Tapasztaljuk meg közelebbről a minket körülvevő, sok­színű történéseket. Ismerjük fel azt a határtalan hálát, amellyel Teremtőnknek tartozunk. Más szavakkal: érjük el, hogy a tudomány ne elvakítson, hanem emlékeztessen minket. fordítás · Szántó-Várnagy Binjomin Zeév forrás · torah.org

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2014. június gyereknevelés

A betegség és gyógyulás forrása Panyiné dr. Ábrahám Zita

A

midrás elmeséli, hogy a Szináj hegye alatt állva a tóraadás során csodás események történtek. Az egyik ilyen az volt, hogy valamennyi zsidó, akinek bármi betegsége volt, meggyógyult. A vak látóvá lett, a süket újra hallott, a béna újra járt. Ám ez a gyógyulás egy folyamat vége volt. Héberül a Micráim, azaz Egyiptom szó a korlátozások, határok szóból ered. Amikor elhagytuk Egyiptomot, a szabadulással a rabszolgaságot és tágabb értelemben a spirituális kötöttségeket szakítottuk el, és léptünk a szabadságba. Majd 49 napot számolva jutottunk egyre feljebb (spirituális értelemben), mire elértük azt a tisztasági fokot, amelyen már megkaphatta a nép a Tórát. Ezen a szinten a Szináj-hegy lábánál mindenki meggyógyult, hogy fizikai korlátok se tartsák őket vissza. Hiszen a betegség általában korlátokat szab, valamire való képtelenséget jelent. Egy egyszerű influenza napokra megbénítja az embert, és minden betegség megakadályoz bennünket abban, hogy teljes energiánkat és figyelmünket arra fordítsuk, amire kellene.

Gyermekünk betegsége során reményvesztettséget és elkeseredettséget érzünk, ami szintén értelmezhető korlátként.

a Szináj-hegy lábánál mindenki meggyógyult, hogy fizikai korlátok se tartsák őket vissza A betegség is Isten üzenete, amelyet meg kell tanulnunk olvasni. S bár ma népszerűek azok az ezoterikus könyvek, amelyek a betegséget mint üzenetet igyekeznek kódolni, itt ennél többről van szó. Isten arra teremtett bennünket, hogy egyre tökéletesebbek legyünk, és egyre tökéletesebbé tegyük a világot. Néha egyszerű megérteni a betegséget mint üzenetet, máskor nem. Hiszen hogyan érthetjük meg egy kisgyermek fatális betegségének vagy szenvedésének értelmét? Nem érthetjük meg korlátozott emberi értelmünkkkel.

De tudhatjuk, hogy „hákol letová” – minden a mi javunkat szolgálja. Rabbi Akiva kedvelt mondása volt ez, amellyel arra figyelmezette magát és tanítványait, hogy ha egy esemény értelme túl is mutat a mi életünkön, megértésünkön, akár a generációnkon is, akkor is tudnunk kell, hogy az Örökkévaló tervében az eseményeknek értelmók van, és a mi javunkat szolgálják. Minden által növünk és fejlődünk, ha nem ebben az életben, a következőben, ha nem mi, a gyermekeink vagy a zsidó nép.

Ha pedig még életünkben megmutatkozik az üzenet értelme, külön hálásak lehetünk, mert alkalmat kaptunk hitünk erősítésére.

Bölcseink úgy tartják, hogy a betegség előtt már megadatik az orvosság. (Eszter történetéből tanulhatjuk, hogy mielőtt Hámán gonosz terve megszületett volna, Eszterből már királyné lett.) Ebből is láthatjuk, hogy a betegség tágan értelmezendő, jelenthet megpróbáltatást, bajt is.

Mindezekből természetesen következik, hogy a gyógyító is maga Isten, aki orvos, diéta, vagy csoda által is gyógyíthat. A napi főimádságban mondjuk: „Gyógyíts minket, Örökkévaló, hogy meggyógyuljunk, ments meg minket, hogy megmeneküljünk!”

A lepraként fordított betegség, amelyről a Tóra több hetiszakaszon keresztül is beszél, s megtámadhatja nemcsak a testet, de a ruhát és a házat is, szintén egyértelműen spirituális betegség volt, amelyet a bölcsek általában a pletykálkodás bűnével kapcsoltak össze, és a gyógyítás ennek megfelelően történt.

Számos történetet tudunk régi és modern rabbikról, akik tóratudásul által orvosoknak adtak konkrét betegre vonatkozó gyógyító tanácsokat, és értek el csodás gyógyulásokat.

Valamennyi példa és eset egy tanulsággal szolgál: annak megértését, hogy test és lélek egységben él, ahol a lélek megbetegszik, ott a test is meg fog, és a végső gyógyító csak az lehet, akitől a test és lélek is származik. A Tóra pedig, mint életünk nagy útmutatója, betegség esetén is rendelkezésünkre áll.

Trendeli Alapítvány www.trendeli.hu

29

‫ ∑ סיון תשס"ד‬Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa Gyereksarok

A beteg és az orvos Panyiné dr. ábrahám Zita

T

örtént egyszer, hogy egy nagy tudású és egyben előkelő zsidó kereskedő, reb Jákov Mezsdricsen utazott keresztül. Sokat hallott a nagy mezsdricsi magidról (talmudtudós, szónok), Dov Berről és elhatározta, hogy meglátogatja. Nem kellett csalódnia, mert a magid segítségével megértett néhány bonyolult talmudi gondolatot, amely már régóta foglalkoztatta. Amikor a jó hangulatú közös tanulás után reb Jákov elköszönt a magidtól, az meglehetősen különös dolgot mondott neki.

– Ne feledd, reb Jákov, mit mondtak áldott emlékű bölcseink: az Örökkévaló néha sajátos orvost és sajátos gyógyszert küld a betegek számára. Előfordul, hogy nem az orvosság, hanem maga az orvos hozza el a Fennvalótól a gyógyulást. Az orvos az isteni Tóra által kapja gyógyító hatalmát, és ezért minden orvos mellett gyógyító angyal áll. Az igazán nagy doktort pedig maga Rafael, a legfőbb gyógyító angyal kíséri.

Reb Jákov csodálkozott a magid szavain, mert a közös tanulásukkal semmilyen kapcsolatban nem állt a téma, és betegségről sem esett szó közöttük.

Néhány hétig tartott mire reb Jákov hazatért üzleti útjáról Vilnába, és megnyugodva látta, hogy egész családja jó egészségnek örvend. Nem szólt senkinek Dov Ber furcsa szavairól, de megjegyezte őket.

Néhány nap elteltével azonban ismeretlen betegség vette le a lábáról a kereskedőt, és a város egyetlen orvosa sem tudott segíteni rajta. Ágya mellett folyamatosan imádkoztak és zsoltárokat mondtak családtagjain kívül a város lakói is, mert nemcsak nagy tudású ember volt, de bőkezű adakozó is, aki mindig gondolt a szegényekre.

Reb Jákov állapota egyre válságosabbra fordult.

Ekkor jött a hír, hogy a király Vilnába érkezik, s vele tart híres zsidó orvosa is, aki nem volt túl vallásos. A város zsidó előkelőségei tiszteletüket tették a király előtt, és a király jóindulatúan fogadta a küldöttséget. Megkérdezte őket, tehetne-e valamit a vilnai zsidók érdekében. Azok előadták neki, hogy egyik tekintélyes vezetőjük ismeretlen betegségben szenved, és a város legjobb orvosai sem tudják meggyógyítani. Ha a felség esetleg kegyeskednék hozzájárulni, hogy az udvari orvos megvizsgálja a beteget, talán ő megmenthetné az életét…

A király beleegyezett, és az udvari orvos azon nyomban elment a beteghez. Reb Jákov már mozdulatlanul feküdt, és semmi sem mutatott arra, hogy egyáltalán életben van még. A király orvosa mérges lett, amiért egy ilyen reménytelen esethez fárasztották oda.

30

– Hát Isten vagyok én, hogy egy halottat életre tudjak kelteni? Itt már nincs orvosság – vetette oda mogorván a haldokló körül állóknak.

Ekkor azonban a halálos sápadtság hirtelen oszlani kezdett és reb Jákov életjeleket mutatott. Az orvos gyorsan hozzálépett és kitapintotta a pulzusát. Hirtelen elővette a receptkönyvét, és ráfirkantott valamit.

– Gyorsan, szaladjatok a patikába! – mondta.

Az orvos a beteg mellé ült, és várta a gyógyszert. Le sem vette a szemét reb Jákovról, és álmélkodva figyelte a gyógyulás további jeleit. Újra elővette a tömböt, és új gyógyszert írt fel.

– Már nincs szükség az előző gyógyszerre, gyorsan váltsátok ki ezt! – adta ki az utasítást. Valaki ismét szaladt a patikába. Újabb percek teltek el. Az orvos ámulata nőttön-nőtt a javulás láttán. Hihetetlen volt, egész praxisa során nem tapasztalt még hasonlót. A haldokló hirtelen felült az ágyában, és tiszta, erős hangon így szólt az orvoshoz: – Kérlek, kedves doktor, ne hagyj még magamra! Szánj rám még egy kis időt, hiszen egyre jobban érzem magam!

Bizonyos, hogy maga Ráfáel angyal áll melletted…

Az udvari orvos hitetlenkedve meredt a betegre, s ámbár maga nem hitt az angyalokban, most mégis úgy érezte, lehet valami igazság benne, hiszen sem gyógyszert nem adott, sem kezelést a betegnek, annak mégis csodával határos módon javult az állapota pusztán az ő jelenlététől.

Reb Jákov elmesélte a gyógyítónak a magidnál tett látogatását és furcsának tartott búcsúzó szavait.

– Most már látom, hogy a magid profetikus szavai igaznak bizonyultak – jegyezte meg végül a beteg.

– Szeretnék találkozni ezzel a szent életű férfiúval – mondta az orvos. Elvinnél hozzá, ha felépültél?

– A legnagyobb örömmel.

Nem sokkal a történtek után reb Jákov és a királyi orvos meglátogatták a mezsdricsi magidot, s a látogatás hatására az orvos újra istenfélő zsidóvá vált.

Trendeli Alapítvány Forrás · Nissan Mindel: The storyteller, Brooklyn, N.Y. A szerző ezen és több más meséje is megtalálható magyar fordításban: Nissan Mindel: Zsidó mesék, legendák, történetek, Chabad Lubavics, 1999.

A Lativ Kolel felvételt hirdet a 2014-15-ös tanévre minden olyan 18-35 közötti zsidó férfi számára, aki szeretne elmélyülni a tórai források tanulmányozásában. Tanulóinknak lehetősége van félnapos, ill. egész napos tanulásra is.

Hallgatóink ösztöndíjban részesülnek.

Amennyiben érdekel a lehetőség, kérlek jelezd e-mailen a lativ@gmail.com címre!

Napirend Délelőtti tanulás 9-10.30: Sulchan Aruch 10.45-12.45: Talmud 13.00-13.30: Muszár (zsidó etika)

Délutáni tanulás 15.30-16.15: Talmud ismétlés 16.30-17.30: Misna szövegek 17.45-18.45: Chumás (tórai szakaszok mélyebb elemzése)

Fontos vendégek a világ számos pontjáról a Lativban The Toronto Seminary "Beer haChochma" tanulóit láttuk vendégül.

A világhírű Kedem kóser borgyár alelnökét Rabbi Fischl Herzogot, és feleségét ebéddel vártuk.

A bostoni rebbe nálunk tartotta híres felmenője, Reb Smuel Smelke nikolsburgi rabbi jahrzeitszeudáját. Bölcs szavait egyéni áldásadás követte.

TölTsd v elünk az év legkülö nlegeseb b éjszaká jáT! 2014. június 3-án (kedd) este köszönt ránk Sávuot.

A Tóraadás ünnepét a már megszokott módon, egész éjjelen át tartó közös tanulással ünnepeljük. Érdekes eloadásokkal készülünk.

Eloadoink, a teljesség igénye nélkül: Keleti Dávid rabbi, Dov Lévy rabbi, Hegedus Pál, Domán Sije, Megyeri Jonatán Mááriv (esti ima) Program: 21.30 zés szeudá — ünnepi étke apunkon, 22.00 szletes program honl (ré k so dá őa el 00 4.

00.00— Facebook-on) ünnepi ima 4.00 , tejes süteményekkel — s du ki 6.30 palacsintával a sávuoti vacsora 1500 Ft-ba, lativosoknak 1000 Ft-ba kerül.

Regisztráció szükséges az info@lativ.hu mail címen, vagy a 06 70 932 8275-ös számon!

Helyszín: vI., andrássy út 59., “david House”