Forrás - 2013. december- 5774. Tevet

"

2013. december V . ĂŠvfolyam 2. szĂĄm " Idosza

La

Zsidó bölcso˝ de az Újlipótvárosban

sok-sok szeretet, mert a Te gyermeked, a Mi gyermekünk is! érdeklo˝dni: Á. Zita: +36-30-9306262 www.trendeli.hu

Cím: Bp., VII. ker., Dob u. 16.

Telefon: 06 (70) 632-2771 Nyitva tartás:

3

Vájigás Vájechi Semot Váérá

9

ajon megfér-e egymás mellett a tolerancia és az igazságkeresés?

Hiszen az igazság nem lehet toleráns! Valami vagy igaz, vagy nem! Hogyan lehetne bármit is megtűrni, ami nem igaz, még ha viszonylag közel is áll hozzá!? Viszont a tolerancia pedig látszólag nem fakadhat másból, mint hogy vagy tagadom az igazság fogalmának a létezését, vagy azt gondolom, hogy van igazság, csak az senkinek sem elérhető. Hiszen ha a toleráns ember azt gondolná, hogy van igazság, és az elérhető, akkor megszűnne toleránsnak lenni!

Bölcseink találtak egy megoldást erre a problémára. Azt mondják egy helyen, hogy hetven arca van a Tórának. Vajon mit érthettek ezen?

Ebben az idézetben a Tóra szó talán az egy, tiszta szellemi igazságot jelenti. Ezt az egy tiszta szellemi igazságot többféle irányból meg lehet közelíteni, el lehet érni. Pontosan hetvenféle megközelítése lehet. Sem kevesebb, sem több. Eszerint az is téved, aki csak egyszínűnek tudja elképzelni az igazságot és az is, aki azt gondolja, hogy végül is bármi vagy majdnem bármi beleférhet az igazság kategóriájába. A 71. megközelítés már téves! A nagy vallási bíróság (Szánhedrin) hetventagú. Miért pont hetven? Akár mennyire viccesen és zsidósan hangzik, úgy tűnik, azért, hogy minden egyes bírónak külön álláspontja és külön véleménye lehessen. Ahelyett hogy megpróbálták volna minél egyöntetűbbé tenni a bíróságot, inkább lehetőséget biztosítottak arra, hogy a lehető legszínesebb véleménycsokor jöjjön ki az adott esetben.

Bölcseink híres paradoxonja, mikor az égi hang úgy értékelte Hilél tanházának és Sámáj tanházának az állandó vitáit, hogy „ezek is és ezek is az élő Isten szavai”. Hogyan lenne lehetséges – amíg Hilél házában az a vélemény egy adott esetben, hogy szabad megtenni valamit, ezzel szemben Sámáj tanházának a véleménye, hogy tilos –, hogy mindkettő egyszerre igaz legyen!? Hogyan lehetséges, hogy valami egyszerre szabad is meg tilos is, és mindkettő igaz!?

A megoldás talán, ahogy már írtuk, hogy van egy tiszta, az anyagi világon felüli igazság. Hogy az hogy nyilvánul meg az anyagi világban? Ennek már lehet többféle megközelítése. És hiába mondanak ezek egymásnak ellent itt, a fizikai világban, fizikai világot leíró fogalmakkal, valójában mindkettő lehet helyes és igaz.

Muszáj állandóan törekedni és keresni az igazságot! Azonban közben tudnunk kell, hogy lehet, hogy valaki, aki ellentétes véleményre jutott, legalább olyan közel van az igazsághoz, mint én.

Ezzel kívánunk kedves Olvasóinknak kellemes elmélyedést e számunkhoz!

V

Lativ staff

Köszönjük, hogy adományával segíti munkánkat!

3

Forrás

Latív alapítvány

Rabbi Dr. Abraham J. Twerski

Meg kell ismerni önmagunkat és irányítani ösztöneinket

„Útban vagyok magamnak” – mondta sóhajtva egy rakodómunkás a boltban a minap, amikor egy csomó üres dobozzal a kezében elakadt egy jól megpakolt, szűkös folyosón keresztülhaladva.

Sokan vagyunk ezzel így, gondoltam, a lelki fejlődés útjain is. Nehezünkre esik szembenézni önmagunkkal.

Ak kor értettem meg ezt igazán amikor az orvosom beutalt egy gyógyfürdőbe krónikus hátfájásom kezelésére.

A kezelésem első napján történt. Beültem egyedül egy kis pezsgőfürdős kádba. Egyszerűen mennyei volt.

Kipihenten felfrissültem a kellemes meleg vízben, amíg a csobogó buborékok bizsergettek. Békét és nyugal mat éreztem. 5-6 perc múlva elindultam kifelé, de legnagyobb meglepetésemre a fürdős ezt mondta: „Uram, ne haragudjon, de még muszáj maradnia. Az Önnek kirendelt kezelés 25 percig tart.”

Visszatértem, de már egészen más hangulatban. Minden pillanat egy örökkévalóságig tartott. 5 perc eltelteltével azt éreztem, nem bírom tovább. Ismét kijöttem, de a fürdőstől megtudtam, hogy ha nem maradok bent végig, akkor nem folytathatom a kezelést. Megembereltem magam, mivel nem akartam elveszteni a kezelésre befizetett összeget, és megkezdődött az utolsó 15 percnyi szenvedés.

Utólag végiggondoltam, mi is történhetett velem. Mindig is azt hittem, hogy ha rosszul érzem magam, az a sok stressz miatt van, ami a munkámmal jár. Egész nap el vagyok foglalva, bármikor hívhatnak, sokszor vagyok ügyeletben, és rengeteg betegért vagyok felelős. Be kellett látnom, hogy tévedek, hiszen ebben a 25 percben minden ilyen teher alól megszabadultam, mégis 5 perc után már nem bírtam elviselni.

Hogy lehet ez?

Miután magamba szálltam, megértettem. Hoz zászok tunk ahhoz, hogy sokféle külső inger segítségével „kikapcsolódjunk”: olvasunk, tévézünk, sportolunk, beszélgetünk, zenét hallgatunk. Ezek a dolgok

mind kiválóan alkalmasak arra, hogy elvonják a figyelmünket – magunkról. Az igazi kikapcsolódás, amikor tényleg magunk vagyunk, magunkban, ritka alkalom. Ilyenkor össze vagyunk zárva minden hibánkkal és kellemetlen tulajdonságunkkal, és ez az, amit olyan nehéz elviselni.

Visszagondolva fürdős élményeimre, azokat leginkább ahhoz tudom hasonlítani, amikor össze vagyok zárva egy elviselhetetlen, nehéz emberrel, akinek nem kívánom a társaságát. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal ez az ember én magam voltam. Csak azt nem értettem, hogy mi lehet az magamban, amit ennyire nem viselek el?

Bármilyen kellemetlen, de úgy tűnik, eddig nem vettem észre valamilyen rossz tulajdonságomat, pontosan azért, mert annyi külső inger ért, amellyel elfoglalhattam magam. Ahogy egyre mélyebben elgon-

…mi lehet az magamban, amit ennyire nem viselek el?

dolkodtam ezen a kérdésen, felfedeztem, hogy igen irigy természetű ember vagyok, és igen rosszul esik, ha másoknak sikerül valami, ami nekem nem szokott.

Sokszor voltam hiú és büszke, és vágytam az emberek elismerésére. Ha valaki megbántott, igazi, mélyről jövő gyűlölettel tudtam gyűlölni. Olyan érzésekre leltem a lelkemben, amelyekről intellektuálisan tudtam, hogy az igazán jámbor embereknek nem lehet a sajátja. Ha tudnák az emberek, hogy milyen vagyok igazából, aligha fogadnának el – gondoltam. És mi a hely-

Forrás

Latív alapítvány

zet Istennel? Ő vajon képes lenne megáldani egy ilyen természetű embert?

Ilyen nyomasztó gondolatok közepette találtam rá egy talmudi bölcsességre, mely egészen más megvilágításba állította helyzetemet. Eszerint a különböző tórai pa-

megtisztítani az önképünket mind a pozitív, mind a negatív túlzásoktól rancsolatok pontosan azért adattak, mert az ember teste alapvetően megegyezik az állatokéval, és mint olyan az ösztönök hatásainak van kitéve (Sábát 89a alapján). Az ember abban különbözik az állattól, hogy ő felülkerekedhet ezeken az ösztönökön. Más szóval attól, hogy ilyen állatias tulajdonságokat találtam magamban, egyáltalán nem kell szükségszerűen rossz emberként gondolnom magamra.

Gyakorló pszichiáterként kipróbáltam és igazoltam a feltevésemet: sok ember valóban képtelen tolerálni ön-

magát, mivel negatív érzéseket táplálnak maguk iránt.

Számos meglepő, szélsőséges cselekedetet is motivál ez a fajta menekülés önmagunk (gyakran elképzelt képe) elől.

Azt gondolom, ez a sajnálatos helyzet úgy állhatott elő, hogy torz képet alakítottunk ki önmagunkról.

Sokszor valójában kellemes társaságú, jó szándékú emberek felnagyítva látják a hibáikat, és ez az, amit képtelenek elviselni. Sok esetben az ilyen típusú menekülés vezet el egészen alkohol, drog vagy egyéb függőségek kialakulásához.

A szellemi fejlődés egy jelentős része ez: megtalálni az emberben azt, ami az állatban nincs meg, és irányítani az ösztönöket. Ehhez szükséges tisztába jönni önmagunkkal és megtisztítani az önképünket mind a pozitív, mind a negatív túlzásoktól. A spiritualitás úgy tud igazán hatni, ha képesek vagyunk reálisan szemlélni és értékelni önmagunkat.

Gateshead Európa le Forrás

Latív alapítvány

Ha valaki a címben feltett kérdésre

tapasztalata, valószínűleg az internetes

olyan helybéli, aki a kiegyensúlyozott t gondolatait. Sikertelenül.

Gateshead (jiddisül Gateshead Európa legdinamikusabban fejlődő közössége?

népszámlálási adatok alapján lakossága

Arató Mátyás

250km-re, Manchestertől 230km-re fe

Newcastle upon Tyne-tól (röviden New

Ha valaki a címben feltett kérdésre szeretne választ kapni, de nincs személyes ismeretsége, saját száma igen alac Newcastle-ben a zsidók valaki a címben feltett kérdésre szeretne választ terjedt az egész világon – 500 zsidó család él a városban,

tapasztalata, az internetes fórumok mélyén fog kutakodni remélve, hogy néhány család él a lesz a helyiek talán nem kapni, valószínűleg de nincs személyes ismeretsége, saját taa helyiek talán nem azt véletlenül nevezik avárosban, környéket Kis

pasz talata, valószínűleg internetes fórumok mélyén fog szem Jeruzsálemnek. olyan helybéli, aki aazkiegyensúlyozott tájékoztatást előtt tartva őszintén megosztja a véleményét, kutakodni azt remélve, hogy lesz néhány olyan helybéli, aki Gateshead elsősorban hárediGateshead zsidók otthona: a férfiakháredi az elsősorban zsidók ot gondolatait. Sikertelenül. a kiegyensúlyozott tájékoztatást szem előtt tartva őszintén elismerten kiemelkedő színvonalú jesivák és kolelek miatt, kolelek miatt, a lányok pedig a jóhírű megosztja a véleményét, gondolatait. Sikertelenül. a lányok pedig a jóhírű lányiskolák (pl. Jewish Teachers Gateshead )) az északi felén található, a 2001-es Rochel )) miatt miatt érkeznek a v Gateshead (jiddisül (jiddisül , héberül az Egyesült TrainingKirályság College, Beis Chaya Rochel Egyesült Királyság északi felén található, a 2001-es nép- érkeznek a városba a világ minden tájáról. népszámlálási adatok alapján lakossága 78,403 fő. Londontól viszonylag messze, 450km-re, Glasgowtól számlálási adatok alapján lakossága 78 403 fő. Londontól Érdekes módon azonban aÉrdekes gatesheadi közösség meg- a gatesheadi módon azonban 250km-re, Manchestertől fekszik.

A Tynealakulása folyó választja a várost nagyobb testvérétől, viszony lag messze, 450 km-re,230km-re Glasgowtól 250 km-re, a folyóneltörténő átkeléssel kezdődött: a XIX. XIX. században Eliezer Adler és Zacha Man chestertőlupon 230 Tyne-tól km-re fekszik.

A várost a Tyne fo-amely században Eliezer Adler ad és Zachariah Bernstone, Newcastle (röviden Newcastle-tól), 280 ezer embernek otthont. Míg azonbanakik lyó vá lasztja el nagyobb testvérétől, Newcastle upon maguk kelet-európai menekültek voltak a szigetországszigetországban, azért döntöttek a New Newcastle-ben zsidók száma igen alacsony, híre elterjedt az egész világon – 500mert Tyne-tól (röviden aNewcastle-tól), amely 280 ezera gatesheadi em- ban, közösség azért döntöttek Newcastle elhagyása mellett, elöljárói túlságosan bi bernek Míga azonban Newcastle-ben a zsi-nevezik úgy gondolták, hogyKis közösségük elöljárói túlságosanengedékenyek encsaládadél otthont. a városban, helyiek talán nem véletlenül a környéket Jeruzsálemnek. dók száma igen alacsony, a gatesheadi közösség híre el- gedékenyek bizonyos vallásiGatesheadben kérdésekben. építettek Nem menzsinagógát. Ige

Gateshead elsősorban háredi zsidók otthona: a férfiak az elismerten kiemelkedőa színvonalú jesivák és jutását követőe nácizmus hatalomra

kolelek miatt, a lányok pedig a jóhírű lányiskolák (pl. Jewish Teachers Training College, Beisoktatási Chaya intézményközpo ortodox zsidó Rochel

) miatt érkeznek a városba a világ minden tájáról.

Egyesült Államok és Izrael hasonló inté

Érdekes módon azonban a gatesheadi közösség megalakulása a folyón történő átkeléssel kezdődött: a Gatesheadben van Európa legnagyobb j XIX. században Eliezer Adler és Zachariah Bernstone, akik maguk kelet-európaiTalmudical menekültek voltak( a College

szigetországban, azért döntöttek a Newcastle elhagyása mellett, mert úgy gondolták, hogyis alelkesen közösségük Chaim támogatott, oly anny

elöljárói túlságosan engedékenyek bizonyos vallási kérdések esetén. Nem mentek teháttanulnak, messzire,de sokan érkezne brit diákok

Gatesheadben építettek zsinagógát. Igen sokan választották menekülésük végcéljaként Gatesheadetilletve már Ausztráliából i Dél-Amerikából,

a nácizmus hatalomra jutását követően. A soát után pedig fokozatosan Gateshead lett a legnagyobb A jesiva egyik, ha nem a legismertebb ortodox zsidó oktatási intézményközpont otthona a háború utáni Európában, amely a legjelentősebb az 1942-ben, emigrálása előtt pedig abba Egyesült Államok és Izrael hasonló intézményei után. működő jesiva volt a kommunista hata

Gatesheadben van Európa legnagyobb jesivája is, az 1929-ben Reb Dovid Dryan által alapított Gateshead testvérével, m emigrált a szigetországba Talmudical College (

), melyet az akkor már 91 éves, de mégis igenmeg aktív Chofetz örökíti a Forrás c. újság 2012. már

Chaim is lelkesen támogatott, oly annyira, hogy a jesiva vezetőit is ő nevezte ki. Acikk. jesivában elsősorban brit diákok tanulnak, de sokan érkeznek Izraelből, Amerikából, Európa országaiból, de Dél-Afrikából, Dél-Amerikából, illetve Ausztráliából is.

A jesiva egyik, ha nem a legismertebb maggid shiurja Rav Ezriel Rosenbaum, aki Budapesten született

A gateshead-i milleniumi híd

1942-ben, emigrálása előtt pedig abban paksi jesivában tanult, mely az egyetlen, ha rövid időre is, de működő jesiva volt a kommunista hatalomátvétel után. Rav Rosenbaum az 1956-os forradalom során emigrált a szigetországba testvérével, majd később a szüleivel együtt. Kalandos menekülésének történetét örökíti meg a Forrás c. újság 2012. márciusi számában megjelent Szökés „Micrájimból” teherautón című cikk.

olyan helybéli, aki a kiegyensúlyozott tájékoztatást szem előtt tartva őszintén megosztja a véleményét, kiegyensúlyozott tájékoztatást szem előtt tartva őszintén megosztja a véleményét, gondolatait.

Sikertelenül.

nül.

Gateshead (jiddisül ) az Egyesült Királyság északi felén található, a 2001-es ) az Egyesült Királyság északi felén található, a 2001-es népszámlálási adatok alapján lakossága 78,403 fő. Londontól viszonylag messze, 450km-re, Glasgowtól Forrás Latív alapítvány alapján lakossága 78,403 fő. Londontól viszonylag messze,230km-re 450km-re,fekszik.

Glasgowtól 250km-re, Manchestertől A Tyne folyó választja el a várost nagyobb testvérétől,

A vélemények Gatesheadről azonban a sugallt és várt ertől 230km-re fekszik. A TyneNewcastle folyó választja el a várost nagyobb testvérétől, amely 280 ezer embernek ad otthont. Míg azonban upon Tyne-tól (röviden Newcastle-tól), színvonalhoz képest nem teljes mértékben pozitívak: soe-tól (röviden Newcastle-tól), amely 280 ezer embernek ad otthont.

Míg azonban kan említik a zsidó lakóteleNewcastle-ben a zsidók száma igen alacsony, a gatesheadiközösségeket közösség hírekörülvevő elterjedt az egész világon – 500

peken tetten magasabb bűnözési rátát, a sok itók száma igen alacsony, a gatesheadi közösség híre elterjedt az talán egész nem világon – 500érhető család él a városban, a helyiek véletlenül nevezik a környéket Kis Jeruzsálemnek. tas vezetőt és más egyéb szociális problémákat. Nehéz

a helyiek talán nem véletlenül nevezik a környéket Kis Jeruzsálemnek.azonban objektív véleményeket megismerni, ennek pedig alapvető oka van: gatesheadi és általában az angliGateshead elsősorban háredi zsidók két otthona: a férfiak azaelismerten kiemelkedő színvonalú jesivák és ai közösségek jelentős része nem érdeklődik a cionizmus n háredi zsidók otthona: a férfiak az elismerten kiemelkedő színvonalú jesivák és kolelek miatt, a lányok pedig a jóhírű lányiskolák (pl. Jewish Teachers Training College, Beis Chaya gondolata iránt, vagy passzívan elutasítja, ugyanakkor

ok pedig a jóhírű lányiskolák (pl.

Jewish Teachers )Training College,a városba Beis Chaya Rochel miatt érkeznek világ minden tájáról. az izraeli eseményekészlelik és afolyamatosan reagálnak miatt érkeznek a városba a világ minden tájáról. re. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Izrael, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság folyamatos Érdekes módon azonban a gatesheadi közösség megalakulása a folyónközött történő átkeléssela kezdődött: a migráció, amelyet az oktatás, a munka és a párválasztás nban a gatesheadi közösség megalakulása a folyón történő átkeléssel kezdődött: a XIX. században Eliezer Adler és Zachariah Bernstone, akik maguk kelet-európai menekültek voltak a motivál – nehezen lehet tehát nem foglalkozni Izraellel,

er Adler és Zachariah Bernstone,a ‘30-as akik években maguk kelet-európai menekültek a6 gyereke A gateshead-i jesiva diákjaiszigetországban, ha egyvoltak szülő közülmert 5 esetleg házasoazért döntöttek a Newcastle elhagyása mellett, úgy Izraelben gondolták, hogy a közösségük

meg, már pedig Gatesheaddel kapcsolatban abban t döntöttek a Newcastle elhagyása mellett,túlságosan mert úgy gondolták, hogy dott abizonyos közösségük elöljárói engedékenyek vallási kérdések esetén. Nem mentek tehát messzire, tek tehát messzire, Gatesheadben építettek zsinagógát. mindenki egyetért, hogy rengeteg a gyermek. engedékenyek bizonyos vallási Gatesheadben kérdések esetén.

Nem mentek tehát messzire, építettek zsinagógát. Igen sokan választották menekülésük végcéljaként Gatesheadet már Igen sokan választották menekülésük végcéljaként Ga-

A „másik oldal” épp a zsidóság jövőjét kérdőjelezi meg

ek zsinagógát.tes Igen sokan választották menekülésük végcéljaként Gatesheadet már headet már a nácizmus hatalomra jutását követően Európában – után erre az angolfokozatosan zsidók is rögtön elhatárolják a nácizmus hatalomra jutását követően.

A soát pedig Gateshead lett a legnagyobb is.

A soá után pedig fokozatosan Gateshead lett a legmagukat Európától, hogy a következő körben már büszke ra jutását követően. A soát utánortodox pedig fokozatosan Gateshead lett a legnagyobb zsidó oktatási intézményközpont otthona a háború utáni Európában, amely a legjelentősebb az nagyobb ortodox zsidó oktatási intézményközpont ott- európaiként tűnhessenek fel. A szigetországgal szembeni

i intézményközpont otthonautáni a háború utáni Európában, amely a legjelentősebb hona a háború Európában, amelyésa Izrael legjelentősebb vádak közé az sorolható, Egyesült Államok hasonló intézményei után. hogy a középkor során milyen keaz Egyesült Államok és Iz rael hasonló intézményei után. gyetlenül bántak a zsidókkal, míg a reakció ismét az, hogy Izrael hasonló intézményei után.

Gatesheadben van Európa legnagyobb jesivá- a zsidók épp akkor találtak ott menedéket (Cromwell ideGatesheadben van Európa legnagyobb jesivája is, az 1929-ben Reb Dovid Dryan által alapított Gateshead ja is, az 1929-ben Reb Dovid Dryan által alapí- jében), amikor máshová nem mehettek. rópa legnagyobb jesivája is, az 1929-ben RebCollege Dovid Dryan által alapítottAGateshead tott Gateshead Talmudical versenyhelyzetet folyamatosan Manchester Talmudical College (( ), melyet az akkor már 91generálja éves, de mégis igen aktív Chofetz

), melyet melyet az már 91 de relatívChofetz közelsége, amely színességében és a zsidók lélek), az akkor akkor 91éves, éves, demégis mégisigen igen aktív Chaim is már lelkesen támogatott, oly annyira, hogy a jesiva vezetőit is ő nevezte ki. A jesivában elsősorban aktív Chofetz Chaim is lelkesen támogatott, olyannyi- számában természetesen messze felülmúlja Gatesheadet mogatott, oly annyira, hogy a jesiva ő neveztedeki.sokan A jesivában elsősorban britvezetőit diákok istanulnak, érkeznek Izraelből, Amerikából, országaiból, de Dél-Afrikából, (2003-ban körülbelül Európa 35 000 zsidó lakosa volt), de sokan érkeznek Izraelből, Amerikából, Európa országaiból, de Dél-Afrikából, olyan professzionálisan szervezett vallási és okDél-Amerikából, illetve Ausztráliából is. tatási életük azonban nincs, amely Gatesheadhez ve Ausztráliából is. hasonlíthatóvá tenné. Pontos népszámlálási adaA jesiva egyik, ha nem a legismertebb maggid Rav Ezriel Rosenbaum, aki Budapesten született tokshiurja híján azonban nem tudjuk precízen megm a legismertebb maggid shiurja1942-ben, Rav Ezrielemigrálása Rosenbaum, aki Budapesten született mondani, Manchester vagyaz Gateshead a rövid leg- időre is, de előtt pedig abban paksi jesivában tanult, mely egyetlen, ha gyorsabban fejlődő kehilá, de talán nem is ez a a előtt pedig abban paksi jesivában tanult, mely az egyetlen, ha rövid időre is, de működő jesiva volt a kommunista hatalomátvétel után. Rav Rosenbaum az 1956-os forradalom során legfontosabb.

Államok és Izrael hasonló kommunista hatalomátvétel után.

Rav Rosenbaum az 1956-os forradalom sorána szüleivel együtt. Kalandos menekülésének történetét intézményei után emigrált a szigetországba testvérével, majd később

gba testvérével, majd később a szüleivel Kalandos menekülésének történetét örökíti együtt. meg a Forrás c. újság 2012. márciusi számában megjelent Szökés „Micrájimból” teherautón című

c. újság 2012. márciusi számábancikk. megjelent Szökés „Micrájimból” teherautón című ra, hogy a jesiva vezetőit is ő nevezte ki. A jesivában elsősorban brit diákok tanulnak, de sokan érkeznek Izraelből, Amerikából, Európa országaiból, de Dél-Afrikából, Dél-Amerikából, illetve Ausztráliából is.

A jesiva egyik, ha nem a legismertebb maggid shiurja Rav Ezriel Rosenbaum, aki Budapesten született 1942-ben, emigrálása előtt pedig abban paksi jesivában tanult, mely az egyetlen, ha rövid időre is, de működő jesiva volt a kommunista hatalomátvétel után. Rav Rosenbaum az 1956-os forradalom során emigrált a szigetországba a testvérével, később a szülei is követték őket. Kalandos menekülésének történetét örökíti meg a Forrás 2012. márciusi számában megjelent Szökés „Micrájimból” teherautón című cikk.

Esküvő Gateshead-ban

7

Forrás

Latív alapítvány

Vájigás

Rabbi Shaul Rosenblatt ózsef az egyetlen bibliai személy, akire kimondottan úgy hivatkoznak, hogy „hácádik”, az „igaz”. Pedig tudjuk, hogy a Biblia telis-tele van igaz emberekkel.

Mi az, ami Józsefet a többieknél is inkább az igazságosság mintaképévé teszi?

Nem más, mint a felelősségvállalása. A testvérein kezdve: elmondja apjuknak az elkövetett hibáikat. Nem ez a legjobb módja a felelősségvállalásnak, de őszinte szándékkal teszi. Potifár házában vezetővé válik. A börtönben vezetővé válik. Amikor elhagyja a börtönt, egész Egyiptom

Általában azt gondoljuk, hogy az az igaz ember, aki sok jót cselekszik. De mennyit? Hogyan lehet ezt meghatározni? A Tóra válasza: nem elég „sok jót cselekedni”. Ha igazán jók szeretnénk lenni, akkor felelősséget kell vállalnunk másokért.

Mindannyiunkban megvan az a jó tulajdonság, hogy szeretünk adni és megosztani amink van. És ez a rész természetünkből fakadóan időről-időre megnyilatkozik. A legönzőbb embereknek is jól esik néha adni.

De az adásban rejlő kihívás nem abban van, hogy akkor adunk, amikor kedvünk van, hanem hogy akkor is adunk, amikor nincs kedvünk. Amikor felelősséget vállalunk másokért, akkor olyankor is adunk, amikor nincs kedvünk.

Egy hajléktalan embernek adni az utcán annyit tesz, hogy adunk neki némi aprót. Felelősséget vállalni érte már azzal jár, hogy leülünk beszélgetni vele, mire van szüksége, és együtt keressük a problémáira a megoldást. Ez nem olyan egyszerű és kényelmes, mint adni neki pár forintot.

Egy irodai kollégának adni annyit tesz, hogy neki is készítünk egy bögre kávét, amikor magunknak . Felelősséget vállalni érte már azzal jár, hogy odamegyünk hozzá, amivezetőjévé válik. Aztán mikor a testvérei Egyiptomba ér- kor láthatóan valami baja van, időt töltünk vele, és felkeznek, segít nekik jóvátenni a hibájukat, majd gondosko- ajánljuk a konkrét segítségünket. dik az egész családjáról.

A társadnak adni azt jelenti, hogy reagálsz a szükségleteire és megosztasz vele jót-rosszat. Felelősséget mindemellett akkor vállalsz érte, ha olykor leteremted, még akkor is, ha ez feszültséghez vezethet. Figyelni kell, és empatikusnak, megértőnek lenni, nem csak a saját véleményünket szajkózni. Ebbe sok időt kell fektetni, hiszen időbe telik rájönni, hogyan segíthetünk neki fejlődni, folyamatosan és türelmesen bátorítanunk kell, ahogy a cél felé halad, még akkor is, ha eleinte ellenállt.

A segítségadás többé-kevésbé mindenkinek benne van a természetében. Viszont felelősséget vállalni mások iránt már igazi kihívás.

Az, aki hajlandó felelősséget vállalni másokért az élet minden területén, nem törődve azzal, hogy ez számára mivel járhat, ő a valódi igaz ember.

Ilyen volt József is.

nem csak a saját véleményünket szajkózni

Forrás

Latív alapítvány

Vájechi

Rabbi Naftali Reich

belenézhetnénk a jövőnkbe, hogy megtudhassuk, mikor következnek be életünk fontos eseményei, vajon megtennénk-e? Ha megtudhatnánk, pontosan melyik napon házasodunk, születnek gyerekeink, és halunk meg, akarnánk tudni? A legtöbben inkább bizonytalanságban élnénk, mint hogy egy kellemetlen ténnyel találjuk magukat szemben.

Ebben a hetiszakaszban éppen az ellenkező véleménynyel találkozhatunk. Amint közelednek élete utolsó pillanatai, az öreg Jákob az ágya mellé hívja fiait.

Hatalmas isteni inspirációnak köszönhetően előre látja a zsidó nép hosszú száműzetését.

Ugyanakkor azt is látja, hogy egyszer eljön az az idő is, amikor a száműzetésnek vége lesz.

– Gyertek ide – mondja családjának –, és elmondom nektek az idők végezetét.

Ugyanezzel a lendülettel egy teljesen másik témáról kezd el beszélni. Mi történt?

Bölcseink azt mondják, hogy Jákob ugyan meg próbálta feltárni a történelem végét a családjának, de a Sechina (az isteni jelenlét) eltávolodott tőle, és ezzel a látomása is elmúlt.

Több kérdést feltehetünk ezzel kapcsolatban. Miért akarta Jákob elárulni, mikor ér véget a száműzetés, különösen akkor, ha – mint ahogyan azt mi már tudjuk – az több ezer évig tart majd. Ennek nem lett volna nyomasztó és elbátortalanító hatása? Végül: ha Jákob úgy érezte, hogy lett volna értelme megosztania ezt a tudást, akkor miért nem engedte az Örökkévaló?

A kommentátorok azt magyarázzák nekünk, hogy Jákobnak eszében sem volt elárulni ezt a fontos dátumot a gyermekeinek. Ez egész biztosan értelmetlen lett volna. Inkább csak betekintést akart engedni nekik abba a világba, amely a végső napokban várja őket. Azt akarta, hogy lássák az idilli jövőt, melyben akadály nélkül érezhető az isteni jelenlét – egy olyan világot, melyben tökéletes harmónia és béke van, és ahol az egész világ korlátlan tudással és a fizikai világot túlhaladó értelemmel van megáldva.

De az Örökkévaló ezt nem engedte. Az atyai szív szeretete késztette Jákobot arra, hogy ezt a jövőképet megossza a gyerekeivel, de – ahogyan ez gyakran megesik – ez a jóindulat mérhetetlen jutalomtól fosztot ta volna

meg őket. Ha a zsidó nép tisztán látta volna, milyen jutalmakat tartogat a jövő, akkor az természetesen ösztönözte volna arra, hogy betartsa a Tóra pa rancsolatait.

Viszont ebben az esetben ezt csak a saját javáért tette volna, és nem pedig az Örökkévaló iránt érzett szeretet miatt. Mindaddig, amíg nincsen ilyen jövőképe, addig a legnehezebb időszakokban mutatott hűség az Örökkévaló iránti erős hit és szeretet kifejezése, így a jutalma ezzel egyenlő mértékű lesz.

a jóindulat mérhetetlen jutalomtól fosztotta volna meg

Egy anyuka kirakós játékokat adott két fiának, és elküldte őket játszani. Később visszament megnézni, hogy állnak.

Mindkét fiú kirakta a saját puzzle-jét. Az egyik felugrott és odafutott az anyjához. – Nézd! Készen van! Bekereteznéd, és kiraknád a falra? – Persze! – mondta az anya, majd a másik fiúhoz fordult. – És a tiedet is kirakjam? –Á, dehogy, nincs rá szükség. Nem volt valami nagy szám. – De a testvéred azt akarja, hogy az övé ki legyen állítva. Te miért nem akarod?

– kérdezte meglepetten az anyuka. – Az igazság az, hogy ő nem nézte meg a képet a dobozon, mielőtt kirakta volna, ezért neki elég nehéz volt. De én megnéztem, szóval nem volt olyan vészes. Életünkben sokszor olyan nehéz helyzetben találjuk magunkat, amikor megkönnyebbülhetnénk, ha belepillanthatnánk az Örökkévaló tervébe. Mennyivel könnyebb lenne a sors fintorát elfogadni, ha értenénk, hogyan következik az abszolút jó az életünk eseményeiből. Igenám, de nekünk a sötétben és az kétségbeesés szélén kell megéreznünk az Örökkévaló közelségét, és kizárólag a hiten keresztül kell érezni magunkat szerető ölelésében.

9

Forrás

Latív alapítvány

Semot

Binjomin Zeév

„Restek vagytok, restek! Azért mondjátok: menjünk, áldozzunk az Örökkévalónak.” (2Mózes 5:17.)

Amikor Mózes és Áron először megkereste Fáraót azzal, hogy engedje el a zsidó népet, annak első reakciója az volt, hogy még szigorúbb munkát rótt ki rájuk, mondván, csak azért jut idejük efféle „vallásos” témákon gondolkodni, mert nincs elég munkájuk.

A hagyomány a Fáraót a jécer hárával, azaz a rossz ösztönnel azonosítja, ami az ember fejlődését hivatott meggátolni. Gyakran azt érezzük, hogy nagyon elfoglaltak vagyunk, nem jut elég időnk magunkra. Mint hetiszakaszunkból kiderül, ez nem véletlen. Amikor Rámchál a Meszilát Jesárim című művében bemutatja a

szánni az elszámolásra szel lemi fejlődés egymást követő lépcsőfokait, rögtön az első lépcsőfok ez: odafigyelni magunkra, időt szánni az elszámolásra saját lelkünkkel (chesbon nefes).

Minden itt kezdődik. Ez nem csupán egy jó szokás, hanem gyakorlása egy másfajta életminőséghez juttat.

Ha azt érezzük, hogy napjaink monoton robotolással telnek, egyik a másik után, és már alig várjuk a szabadidőt, akkor ezt felhasználhatjuk motivációnak a változtatásra.

A zsidó nép által végzett rabszolgamunkát úgy jellemzi a Tóra, mint ávodát párech. Ez olyan tevékenységet jelent, amelynek nem látjuk a hasznosulását. Mesélnek egy történetet egy rabról, aki tíz éven keresztül volt egy szovjet munkatáborban. Az volt a munkája, hogy egésznap „őröljön”, a falból kiállt egy fogantyú, és azt kellett tekernie. Azt mondták neki, hogy a túloldalon van egy malom, abban őröl. Amikor kiszabadult és meglátta, hogy nincs ott semmi, az elkeserítőbb volt számára, mint a tízévnyi raboskodás. Ezzel szemben a tartalmas munka ne-

mesít: „Ha kezed fáradságát élvezheted, boldog vagy és jó neked.” (Zsoltárok 128:2.)

Néhány hónappal ezelőtt különleges élményben volt részem. Megfáztam, és néhány napot lázasan az ágyban töltöttem, de semmim sem fájt. Nyugodtan feküdtem egész nap, és gondolkodtam. Olvasni, aludni nem volt kedvem. Annyi minden eszembe jutott, hogy elkezdtem jegyzetelni a számítógépemre a gondolataimat.

Megfogalmazódott bennem az a vágy, hogy ugyanezt a szellemi aktivitást ne csak a betegség napjaiban, a kényszer miatt produkáljam, hanem minden nap teljen haladással és fejlődéssel. Amikor 120 év múlva fent fogunk állni az Égi Bíróságon, biztos sok meglepetés fog minket érni. De a legkellemetlenebb megértéseknek elejét vehetjük, csak egy kis gondolkodás szükséges.

A Rámchál híres hasonlatában életünket egy labirintushoz hasonlítja, melyben elkeseredetten tévelygünk, a kiutat keresve. Azt mondja, lehetetlen addig megértenünk, hogy mennyire hasznos a chesbon nefes, a rendszeres elszámolás a lelkünkkel, amíg nem tettük rendszeressé.

Csak az értheti ezt meg, aki már kívül van a labirintuson.

A belül tévelygők azt sem érzékelik, hogy egyáltalán létezhet ennél bármi jobb megoldás.

Nem könnyű ezt elkezdeni. Nehéz naponta 10-20 percet arra szánni, hogy csak üljünk és gondolkodjunk. De megvalósítására többféle módszer van. Rábbénu Joná azt ajánlja, hogy étkezés közben gondoljuk végig az előző étkezés óta eltelt cselekedeteinket. Ha hibát találunk, vonjuk meg magunktól az étel hátralevő részét. Ez sokkal hatásosabb tud lenni, mint akár egy egész napos böjt.

Egy másik megközelítés lehet a séta. Első vallásos élményeim egyike, amikor elhatároztam, hogy a sábesz törvényeit betartandó gyalog megyek a zsinagógába. Ezeken a magányos utakon szinte kívülről néztem végig életem eseményein, belekóstolhattam a tudatos életbe.

Forrás

Latív alapítvány

Váérá

Rabbi Ozer Alport Az udvarias feddés micvája. ási írja, hogy Mózes 2. könyvében (8:2) a békák által okozott szörnyű csapás eredetileg csak egy békából állt. Mivel az egyiptomiak nyilvánvalóan nem szerették a békát, ütni kezdték, hogy elpusztítsák vagy elzavarják.

Nem tudták, hogy ennek a békának volt egy különleges tulajdonsága: valahányszor ráütöttek, megszaporodott, és még több béka lett belőle. Érthető, hogy az első néhány ember naivan megütötte a békát, de ha utána nyilvánvaló lett, hogy minden további ütésre még több béka terem, miért folytatták mégis? Nem jöttek rá, hogy a folytonos ütlegeléssel pont az ellenkező hatást váltják ki, és a rossz helyzetet még rosszabbá teszik?

A Steipler Gaon azt a választ adja, hogy ezek a kérdések alapvetően tévesek. Természetesen racionális szinten van értelmük, mivel az egyiptomiak dühből támadták a békákat, és amikor az ember mérges, a józan ész sajnos távol áll tőle. Dühkitörésében az ember által érzett fájdalom a saját logikája szerint működik. Pedig forró helyzetben szinte mindig a legbölcsebb csendben maradni, mert minden további megnyilatkozás vagy tett csak növeli azt a hoszszan tartó kárt, amelyet helyre kell hozni, miután a helyzet lecsillapodott.

Most, hogy értjük, milyen esztelenül ütötték tovább az egyiptomiak a békákat, ezzel is szítva a lángot, eljött az ideje, hogy feltegyük magunknak a kérdést, miért nem tanulunk az ő buta hibáikból, és miért utánozzuk őket.

R

Az igazi felszabadító Ha az Örökkévaló azt akarta, hogy a zsidók kiszabaduljanak az egyiptomi fogságból, miért keményítette meg a fáraó szívét (7:3), hogy az megtagadja a zsidó nép szabadon engedését, miért nem vette inkább rá, hogy beleegyezzen az elengedésükbe, hogy hamarabb visszanyerjék a szabadságukat, és megkaphassák a Tórát?

Rabbi Chaim Friedlander magyarázata szerint fennállt a veszély, hogy ha a fáraó készségesen szabadon engedi a zsidókat, akkor ők hálásak lesznek neki, és azt fogják gondolni, neki köszönhetik a függetlenségüket. Az Örökkévaló ellenben azt akarta, legyen teljesen egyértelmű, hogy a szabadság kizárólag tőle jött, és senki másnak nem lehet a zsidó nép hálás. Ezért megkeményítette a fá-

raó szívét, úgy, hogy a csapások nyilvánvalóvá tegyék, az Örökkévaló volt az, aki kiszabadította őket, és nem a fáraó.

Tisztelettudó rendreutasítás Rabbi Leib Chasman rámutat, hogy rendszerint azért szidunk meg valakit, mert úgy érezzük, valamit rosszul csinált, amiért büntetés jár, és ezt tudatni akarjuk vele. Mégis bármennyire dühösek vagyunk az adott pillanatban, beláthatjuk, hogy a megszidott ember bizonyosan nem annyira bűnös, mint a gonosz fáraó, aki elképzelhetetlenül és példátlanul kegyetlen volt.

Mégis amikor a fáraó megfeddéséről van szó, ugyanaz az Örökkévaló, aki haragjának aggálytalanul engedett

az Örökkévaló […] ragaszkodott ahhoz, hogy Mózes és Áron tiszteletteljesen beszéljen szabad folyást, ragaszkodott ahhoz, hogy Mózes és Áron tiszteletteljesen beszéljen vele, de mondanivalójuk tartalma tükrözte az Örökkévalótól jövő büntetést, melyhez hasonlóra még nem volt példa. A Tóra, mely szerint kötelező figyelmeztetni a hibás cselekedetekre, azt is tanítja, hogy nem ellentmondás, ha ezt udvariasan tesszük, és ez csakugyan így helyes. (Lásd Rasi – 2Mózes 6:13.)

Rabbi Chaim Volozhiner odáig megy, hogy ha az ember nem tudja udvariasan kifejezni a rosszallását, azt valószínűleg nem is fogják meghallgatni, és ebben az esetben már nem is teljesíti a Tórának azt a micváját, hogy valakit figyelmeztet a hibáira. Aki továbbra is ezt az utat járja, tudnia kell, hogy a legjobb esetben is csak az idejét és energiáját pazarolja, mivel a tanítása süket fülekre fog találni, ráadásul szükségtelenül megsért egy másik embert, és még csak micvát sem csinált.

Forrás

Latív alapítvány

A LATIV mozaikszó, ezeknek a szavaknak a héber fordításából áll össze: a zsidó reneszánszért Magyarországon.

Keleti Dávid rabbi és alapítványának célja azoknak a fiataloknak a segítése, akikben megvan az újjászületése igénye. Nagy szükség van erre, hiszen a mai fiatal generációnak gyerekkorában nem vagy csak kevesen és keveseknek meséltek, tanítottak a hagyományról. „És beszéld el fiadnak...” – szól a parancsolat. Ma ez a viszony jellemzően fordítva működik: a gyökereket kereső gyerekek tanítják a szüleiket. Keleti Dávid rabbi már átélt egy zsidó reneszánszt, Izraelben saját bőrén tapasztalta meg, hogyan ébred rá elfeledett vallásosságára egy társadalom.

Ezt beszéli most el nekünk.

„A XX. század elején jellemzően a különböző népek szabadságot akartak maguknak. Európában erős volt a nemzeti érzés, és ez együttműködött a felvilágosodással. Ez a zsidóságban sem volt másképp. A zsidó hagyományból egyrészt sokan ki akartak térni, de emellett megszületett az igény egy saját zsidó állam létrehozására is. A zsidó állam gondolata kielégítette azt a kettős igényt, amely Európában jellemző volt.

A cionista vezetők propagandája arra a romantikus érzésre apellált, amely sok egyszerű zsidó emberben jelen volt: Izrael földjére lépni egyszer mindenki régi vágya, és most, 2000 év után eljött ennek a lehetősége. Ám valójában a cionizmus nem a zsidósággal ment együtt, nem a zsidó hagyományt akarta kiszolgálni, hanem új kultúrát szeretett volna teremteni, amelynek a helye történetesen Izrael földje. A valódi cél ez volt: állítsunk fel egy független államot egy új kultúrával. Kifelé ez így volt kommunikálva: a hagyomány elhagyása eszköz, azért van rá szükség, hogy minden energiánkkal tudjuk építeni az or-

szágot, hogy elérhessük a célt, egy független ország megalakulását. Szolovejcsik rabbi szerint a propaganda nem a valóságot fejezte ki. Szerinte a cionisták igazi célja az volt, hogy a zsidóságot kivezessék a hagyományból, és az ország építése csak eszköz volt erre. A valódi eszme pedig így hangzott: ha elmegyünk egy másik országba, fel tudjuk építeni a zsidóság új kultúráját, ahol nem zavarnak a vallásosak.

Főleg a holokauszt után nagy tömegeket hoztak hajóval Izraelbe, elsősorban keletről. A hajókon ezt kiáltották az embereknek: „A tfilint a tengerbe dobhatjátok! A tfilinre csak a galutban volt szükség, hogy az tartsa fönt a zsidó népet.” Kb. ’46-tól ’49-ig ez ment. Egy másik példa: a holokauszt alatt sok gyerek került Perzsiába, Teheránba.

Csoportokban hozták Izraelbe, és kibucokban helyezték el őket, ahol arra kényszerítették őket, hogy egyenek tréflit, szegjék meg a szombatot. Akit rajta kaptak azon, hogy kádist mond egy rokonáért, az nem kapott ebédet. Egyfajta szisztematikus újranevelés volt ez. Az üzenet ez volt: aki folytatja a zsidó hagyományt, az hazaáruló. Az zavarja a fiatal Izrael államának felépítését. Amikor mi alijáztunk Izraelbe, apám ötvenkilenc éves volt, az öcsém két és fél.

Az apámnak megmondták, hogy ha vallásos iskolába adja a gyerekeit, akkor nem kap állást. Ha vallástalanba, akkor kap. Az ’50-es években így működött ez. Apukám vallásos iskolába adott minket… Voltak vallásos, angol kifejezéssel „yeshiva-highschool”-ba járó fiúk, akik azért vonultak be katonának, hogy bizonyítsák, ők is képesek fegyvert fogni a haza érdekében. Azonban a katonaságnál sokan azok közül is, akik vallásos családban nőttek fel, feladták a vallást.

A katonaságnál sok nehézségbe ütközött, aki tartani akarta a vallást. Pl. ha imádkozni akartam reggel, az azzal járt, hogy nem maradt idő reggelizni. Akinek két edényszettje volt, tehát egy tejes és egy húsos, azt duplán ellenőrizték, és ha a tiszt egy pici piszkot is talált az edényben, akkor ezt

Forrás

Latív alapítvány

mondta: milyen elefánt van a tányérodban! És akkor büntetésként szombaton nem mehettünk haza. Tehát nyilvánvalóan dehumanizálták a vallásosokat. És bizony a három év katonaság alatt nagyon sokan elhagyták a vallást. Amint nehézségekkel szembesültek, már inkább kiestek.

A vallásosok mellett egyébként a holokausztot átélteket is aljas módon gúnyolták. A félős fiúkat így csúfolták akkoriban: szappan vagy. Lenézték a holokausztot átélteket amiatt, hogy nem támadtak vissza. Nem úgy, ahogy mi fellázadtunk. – A „gálutkodást” el kell hagynotok – mondták. – Az egész gálut közösségi hangulatot meg kell szüntetni. – Az első izraeli elnök ezt mondta: – Az európai gálut egy emberpor, nem emberekből áll, hanem porból. Bele kell nyugodniuk a sorsukba, hogy meg fognak semmisülni. Nekünk az ifjúság kell, amelyből új népet állítunk fel. Letörölni a gáluti kultúrát!

Európában voltak az országalapításra felkészítő programok, ahol pl. földművelést tanítottak. Aki oda bement, az levette a kipát, és szombaton cigarettázott. Sok vallásos úgy érezte, hogy nagy szellemi veszélybe sodorják a gyereküket, ha Izraelbe engedik. Apósom szülei az egyik legkomolyabb vallásos családból származtak, Hadera alapítói voltak, a mocsárt szárították ki Izraelben. Sokan meghaltak ott a maláriától. Vallásos családos csoportok dolgoztak ott, és az apósomék szülei látták, hogy egymás után vallástalanok lettek a fiaik. A legkisebb fiút, aki a feleségem apja, megfogta az anyja, és megszöktette a ’30-as években, Hitler idején Litvániába szöktette a fiát, hogy legalább egy vallásos gyermeke maradjon. Útlevelet szerzett, hat-hét vízum kellett, Olaszországon, Németországon keresztül utazott a fia. Mindez ’35-ben.

Hogy megmentse a fiát, hogy vallásos zsidó maradjon.

Tehát a vallás elértéktelenítése volt a főirány, egészen ’67ig. Aztán akkor száznyolcvan fokos fordulat következett be. A hatnapos háború indította el a változást, az általános hangulatváltozást. Több szempontból is. A háborúban minden téren győzött Izrael, de mégis sok sebesült volt, és sok nehézség adódott a harcokban. Ez valahogy összetörte azt a nagy büszkeséget, amely addig jelen volt.

Kérdések vetődtek fel, egyfajta önvizsgálat indult el. Kik is vagyunk mi? Mi a dolgunk? Ezek a kérdések írókban, újságírókban, zenészekben, tehát a vallástalan értelmiségben is felmerültek. Ez volt tehát az egyik momentum.

A másik főleg a katonákat érintette. A háború előtt sokan azt érezték, hogy nincs esély túlélni a harcot. És aztán érthetetlen módon mégis életben maradtak. Ők úgy érezték, mintha fentről a Teremtő nyújtotta volna a kezét, és mentette volna meg őket. Sok ilyen ember volt. És sok vezető szerepben lévő ember élte ezt így meg.

Olyanok, akik a civil életben fontos társadalmi szerepet töltöttek be, a csatatéren viszont egyszerű katonák voltak. Ők is keresték tehát magukat, bennük is kérdések merültek fel. A háború után különböző szervezetek kapcsolatba kerültek azokkal, akik keresték magukat. Báál tsuvá jesivák alakultak, az értelmiség vett részt ebben. ’67–68-

ban Jeruzsálemben alakult pár ilyen. Például az Aish Hatorah, az Ohr Sameach Jesiva. Vagy a Netivot Olam Jesiva Bnei Brakban, amelynek magyar származású rabbi volt a feje. Kémia-, fizikaprofesszorok, magas rangú katonai tisztek, pilótaegységek vezetői tanultak ezeken a helyeken. És hát ez hatott a tömegekre. És a vallás ismét értékessé vált az emberek fejében.

Egy másik társadalmi folyamat, amely szintén hatott az emberekre és a vallásra, a generációváltás volt. Az első generáció volt az alapítók csoportja, akik a pusztaságból létrehoztak egy országot. Élt bennük egyfajta elégedettség, büszkeség. Az ő gyermekeikben viszont már nem

a közösség érdekében nem kell az egyénnek feláldoznia magát élt ez a patriótahangulat. A fiatalok elkezdtek külföldre menni. A szülők ezt nem értették, hiszen ők a két kezükkel építettek fel mindent. A ’60-as években tehát már nem volt olyan erős ez az érzés, és a ’67-es háborúra az is összetört, ami addig volt. Amikor az ember elégedetten látja, hogy elérte a célját, amíg más célok lebegnek a szeme előtt, addig nem nagyon keresgél. Ha ez megszűnik, akkor felmerülnek a kérdések. Talán ez működött Amerikában is. Ott is erős báál tsuvá mozgalom kezdődött. Amikor Európából kivándoroltak az emberek, akkor nagyon keményen kellett dolgozniuk, hogy felépítsék az életüket. Nem hullott a manna az égből. A nulláról kellett kezdeniük. Sokan mesélik ma is vitézútjukat: hogyan érkeztek egy szál ingben, hogyan dolgoztak egyszerre három munkahelyen, hogyan sikerült felépíteniük az életet. Ez volt az első generáció, amelynek ideje sem volt máson gondolkodni, hiszen az életben maradás volt a fő kérdés. A következő generációnak már az alapszükségleteik adottak voltak. Ebben a helyzetben, ebben lelki nyugalomban inkább képes az ember maga felé fordulni és feltenni a kérdést, hogy ki vagyok én, és mi a célom.

Egy harmadik folyamat, amely mindenhol hatott az emberekre, az az ideológia kérdése. A nemzeti ideológia, a nacionalizmus, a kommunizmus. Ha egy társadalomban erős egy ideológia, ott nehezen lázadnak fel. A XX. század vége felé azonban a hamis ideológiákon kezdtek átlátni az emberek. Igény támadt az igazság megkeresésére.

De a háttérben más is működik. Van egy ígéret a Teremtő részéről. A Teremtő nem hagyja, hogy a zsidó nép elfelejtse a hagyományt. Az összes magyarázaton túl a Teremtő felől árad valami fény, amely felébreszti az embereket. Nem mindig logikus a dolog. Sok valláshoz visszatérő ember meséli, hogy érezte, ahogy a Teremtő

Forrás

megadta a vallási érzést. Mózes a búcsúbeszédében ezt mondja: nem lesz elfelejtve a leszármazottaidnál a zsidó hagyomány.

Magyarországon mi a helyzet a fenti szempontokat figyelembe véve? A rendszerváltás után nagy izgalommal kezdték felépíteni az emberek az életüket. Építkezés van itt is. De lassan itt is jön a második generáció, aki már nem érzi azt a nyomást, a bilincset a kezén. Lehet, hogy itt is kialakulhat egy

Az Aish HaTorah Jesiva Jeruzsálemben

A 67-es háború

Latív alapítvány

Amerikával és Izraellel párhuzamos helyzet, amikor már nem a puszta létért kell küzdeni, amikor már nem azt ünnepeljük, hogy megszabadultunk a diktatúrák alól. Talán itt is elkezdődhet a keresés, hogy ki vagyok, mi vagyok.

Elfogadom, vagy nem, de megismerem, hogy miről van szó.

A holokauszt Magyarországon is sok embernek elvette a hitét. A holokauszt nem volt normális dolog. Sokan gondolták, hogy ha Isten ezt megengedi, akkor bosszút állok rajta. De ebben nincs logika.

Istenen nem lehet bosszút állni. De aki elvesztette a családját, annál nem működött a logika. A következő generációnál talán már jobban működik. Inkább akarja megérteni, hogy Isten és a zsidó nép közötti viszonyba hogyan tartozik bele a holokauszt.

Ha visszanézünk az utolsó 2000 évre, azelőtt is történtek – pl. a XI.-XIII. században – ha nem is ilyen létszámban, de minőségében hasonló népirtások. Sokan az életüket áldozták az Istenért, mégsem mentette meg őket.

Ha a logika működik, és nem az erős érzelem, akkor odajutok, hogy nem bosszút állok, hanem megpróbálom megérteni, ami történt. Az intellektuális kíváncsiságnak afelé kell vezetnie az embert, hogy próbálja megérteni, mi történik itt, a világban.

Izraelben, Amerikában, Angliában az működött, hogy ha felmerült a kérdés, ki is vagyok zsidóként, akkor voltak megfelelő körök, ahová lehetett fordulni. Itt, Magyarországon nem nagyon volt. Ennek két oka is van. Egyrészt a vallásosok nagy része kivándorolt. Másrészt a neológ-ortodox szakadás olyan erős volt, hogy a néhány ortodox, aki itt maradt, nemigen foglalkozott a neológokkal. A két csoport nem igen érzett felelősséget egymás iránt.

Ma is sokan elhagyják az országot azok közül, akik vallásos életet szeretnének élni. Így a közösség lassan épül csak ki. Persze a közösség érdekében nem kell az egyénnek feláldoznia magát. Közösségi szempontból valóban többet nyújthat egy külföldi közösség, bár nem mindig könnyű felnőttként beilleszkedni egy új helyen. Azonban tanulás szempontjából itt is megvan minden lehetőség, ebből a szempontból nem kell szégyellni magunkat. Azt gondolom, rövid időn belül kellene itt kiépíteni egy közösséget ahhoz, hogy az emberek bízzanak abban: itt is lehet élni zsidóként.”

Forrás

Latív alapítvány

Az a csodálatos héber nyelv, avagy mit rejt egy-egy szó, kifejezés

Fináli Gábor „Ettél ma már?” Így hangzik az egyik leggyakoribb mandarin nyelvű üdvözlési forma. Ki gondolta volna, hogy amikor az ember héberül jó reggelt kíván a felebarátjának, akkor és azzal az emberiség egyik legnagyobb állati segítőjére tesz utalást. Ezúttal figyeljen minden hobbiállattartó, mert nem az ember „legjobb barátjáról” van szó, nem is a lóról, amelynek erejére a motorizáció előtt oly sok minden épült. Ennek az állatnak sokkal többel tartozunk, mint sima köszönettel. Fontosságához mérten illik, hogy az ő megemlítésével kezdjük az ember–ember közötti kommunikációt reggelenként. Mert mit köszönhetünk ezen teremtménynek, mellyel megajándékozott minket a Jó Teremtő? Átformálta az emberi társadalmat, mert az ereje nélkül alig elképzelhető a földművelés forradalma az emberi civilizáció hajnalán. Teje, húsa, bőre, csontja, mely többek között ruha és ragasztó alapanyagául szolgált, környezetet átformáló tartása szinte mindent átalakított az emberi élettérben. Ő maga volt talán öt-hat millenniumon keresztül a legkeményebb valuta és a gazdagság legnagyobb mérőfoka. Nagyon is illik, hogy minden új napunk kezdetét, a reggeleket róla, az emberi nem legna-

gyobb négylábú támaszáról, a szarvasmarháról nevezzük el. „Jó marhát”, illetve „jó bikát” kíván a már éber héber, persze csak a modern korban, amióta a héber újra beszélt, élő nyelvvé vált, és ezen modern héber kifejezéssel/fordulattal köszönhetünk egymásnak.

A köszönés feltehetően az ókori Izraelben nem az európai mintára bevett „jó reggelt” volt, attól még a tény tény marad: „bét” „kuf ” „rés” betűk alkotják, és azokból képezzük mind a szarvasmarha (B.áK.áR.), mind a reggel (B.oK. eR.) szavakat. Nemcsak a dolgos napok reggelei kapják a szarvasmarháról a nevüket, hanem huszonkét betűs ábécénk többi betűje is magában hordozza, rejti a marhatartás minden csínját-bínját. Az óhéber Álef betű szó szerinti jelentése ökör, és láthatóan a betű formája is marhafejre emlékeztet. Ebből a kezdetből haladunk, az abc első betűjéből a félúton lévő, vizet jelölő és jelentő Mem betű érintésével egészen Táv-ig. Az utolsó betű alakja – ha az óhéber írásformát nézzük – X formára hasonlít, mely a szántásnál alkalmazott határvonalra emlékeztet, ezzel tájolta magát a földművelő gazda. Ez a három betű egy újabb szót ad nekünk, de ez legyen a következő szám témája.

Forrás

Latív alapítvány

Arató Mátyás Nyelv, kultúra, identitás – a számok tükrében. héber nyelv közoktatásbeli vizsgálatával Magyaror- zetiségi nyelvi kultúra közvetítése, ápolásának elősegítészágon ismereteim szerint ezidáig senki nem foglal- se (Mata 1993:292). Érzékelhető azonban, hogy a makozott. Nem készültek felmérések, empirikus adatgyűj- gyarországi zsidó iskolák megjelenése nem, vagy nem tés nem folyt, héber nyelvre kiterjedő kompetencia alapú kizárólag ezen célok elérésére rendeltetett, hisz a megvizsgálatokat sem végeztek a magyarországi zsidó isko- nevezett célok a zsidóság, a nemzeti kisebbségektől eltélákban és más intézményekben sem. rő szociokultúrális helyzetéből adódóan sem a fenntartó, Ennek egyik lehetséges oka, hogy míg a hazai nem- sem az oktatásban részesülők igényeivel nem azonosak, zetiségi lakosság többsége kistelepüléseken, szórványok- de még csak nem is nevezhetők elégségesnek. ban él, addig a magyarországi zsidóság vallási-kulturális A kutatásban ki kell térnünk tehát olyan elemek vizsközössége egyrészt nem tartozik a hivatalosan elismert gá latára is, mely a nemzeti kisebbségeket általában nem keresztény kultúra szerves része. Másfelől ugyan formálisan nem nemzetiségi nyelv, de a zsidó családok nemzetiségek közé – hisz az ezt megváltoztatni kívánó jel lemzi. jelentős része jelenleg is őrzi zsidó hagyományokat, amelyeknek „szimbolikus megtartójategyen az országban népi kezdeményezés többek megelégedésére 2005-ben A akutatás célja, hogy megfelelő kérdéseket fel több iskola által oktatott héber nyelv”, ill. „a héber nyelv ismerete nélkül sem a zsidó vallás gyakorlata, elbukott – , másrészt nagy részük Budapesten és agglo- annak érdekében, hogy a rájuk adott válaszok mögött húsem pedig az etnikai kisebbségi létezés feltételei nem biztosítottak” (MTI 2012a). merációjában lakik (Mata 1993:291). A nemzeti kisebb- zódó intézményi és közvéleményi stratégiákat megismerNégy érintik nappal később az Emberikövetkeztetéseket Erőforrások Minisztériuma oktatásért felelős ségekre vonatkozó jogszabályok éppúgy nem a hessük, vonhassunk le, ésállamtitkárságának ahol szükséközleményében elmondták, hogy az államtitkárság “mérlegeli a héber nyelvet oktató középiskolák zsidóságot, mint a rájuk eső figyelem is elkerüli őket. ges, javaslatokat tehessünk a jelenleg működő rendszer vezetőinek kérését, amely arra irányul, hogy a héber nyelv továbbra is érettségi vizsgatárgy Az elmúlt tanévben (2013. tavaszi félév) előkutatás tör- javításának érdekében. maradhasson”, továbbá hangsúlyozták, ugyanezt a mérlegelést – igény esetén – más nyelveknél is tént az egyik budapesti zsidó gimnáziumbanmegteszik.

82 adatközUtaltak arra, hogy az érettségi szabályok változtatásának célja a vizsgarendszer egyszerűbbé, lő bevonásával, a felsőtagozaton minden osztályból Előzetes tapasztalatok átláthatóbbá szeés költséghatékonyabbá tétele, mivel egy-egy tantárgyi vizsga előkészítésének költsége repeltek tanulók, a módszer alapját kérdőívezés zsidó iskolába diákokszámát, jelentős része vesz volt részt milliós képezte. nagyságrendű,A ezért csökkentették azonjáró vizsgatárgyak amelyek iránt csekély az A közlemény ironikusan megjegyzi, hogy „összesen kívántak érettségi vizsgát A nemek aránya a megkérdezettek között érdeklődés. hajszál híján a közösségi eseményeken zsidókevesebben élet különböző területein, nyelvből,ame mintlyeknek ahányan kimondott a választhatóságcéljuk visszaállítása érdekében aláírták az kifejemberi egyenlő volt, a megkérdezettek pedig több tenni minthéber 50%-át is a zsidó identitásuk erőforrások miniszteréhez intézett levelet” (MTI 2012b) (lásd az 1. ábrát). képezték a teljes létszámnak. További 16 tanárral készült interjú egészítette ki Héber nyelvből érettségi vizsgára jelentkezők száma a képet, héber tanárokkal és nem héber forrás: EMMI tanárokkal egyaránt. A cikk ezen előku16 tatási eredményeket kívánja néhány érdekesebb részlet segítségével bemutatni 14 14 és feltenni azokat a kérdéseket, melyek 12 elősegítik egy későbbi átfogó kutatás megtervezését és lebonyolítását.

10 Az intézmények A nemzetiségi oktatási intézmények sajátos célját és feladatát egykor az intézmények megalakulásával egyidőben határozták meg: a nemzetiségi nyelv hatásos oktatása; a nemzetiségi tudat fejlesztése; a kétnyelvűség készségének kialakítása; a nemzetiségi nyelven való önművelés igényének felkeltése; a nem-

9

8 6 4 2 0

5

5

2006

2007

6

5

7

3

2005

2008

2009

2010

2011

2012

1. ábra

Identitás A héber nyelv legnehezebben megragadható pontját jelenti a lehetséges identitásformáló ereje. Előzetes tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy a nyelvtudás önként bevallott szintje, illetve az előkutatás kompetencia vizsgálatai által mért eredmények között éppúgy nincs lineáris összefüggés, ahogy ez nem figyelhető meg a nyelvtudás szintje és a héber nyelv identitásba való beágyazottsága között sem. Azaz a héber nyelvvet tanulók rövid időn belül nagyon erősen kötődni kezdenek érzelmileg a nyelvhez, a

Forrás

Latív alapítvány

lesztése, erősítése, ill. megőrzése. Fontos identitásszerve- pai gyakorlattól eltérően indokolatlanul sok választható ző erő a szarvasi tábor 1990. óta, ahogy magukról is hir- tantárgyak számát csökkentse, valamint biztosítsa a vizsdetik: „Szarvas immár kulcsszó, jelkép, félreérthetetlen garendszer áttekinthetőbb, ésszerűbb és költséghatékofogalom a kelet-európai, és főleg a magyarországi zsidó- nyabb átalakítását (Valkai 2012). ság számára”. A zsidó közösségi csoportok egy bizonyos A terv érintené volna a választható idegen nyelveket csoportját alkotják a kiruv ( intézmények, melyek is, így 2014-től csak angol, német, francia, olasz, orosz, azt a célt szolgálják, hogy azon zsidó fiataloknak (főként spanyol, japán, kínai, latin nyelvekből, illetve a magyar18-35 éves kor között), akik kevés információval rendel- országi nemzetiségek nyelvei közül a magyarországi kökeznek a zsidó vallásról, életfilozófiáról, emberekről, kul- zépiskolában oktatottakból érettségizhetnek a diákok. túráról és sok minden másról, legyen módjuk visszatalálni Azaz az eddigi 24 választható nyelv közül kikerülne vola gyökereikhez. na például a beás, a bolgár, az eszperantó, a lovári, az ukA kiruv intézményekben általában inzentívebb a hé- rán, és az újgörög nyelv mellett a héber is, ahogy ezen ber nyelvhasználat, pontosabban a különböző progra- tantárgyak egy részéből már 2011. óta csak középszinten mokon való részvétel esetén hallatlan előnyt jelent a mi- lehetett érettségit tenni (Valkai 2012). nél magasabb szintű héber nyelvtudás, a haladóbb programokhoz pedig egyenesen elengedhetetlen.

Tapasztalataink alapján azonban a diákok döntő többsége nem rendelkezik héber nyelvismerettel, holott a diákok több mint egyharmada zsidó iskolából érkezik (a kiemelkedő héber nyelvi készségekkel rendelkezők szinte kirázólag Izraelben mélyítették el tudásukat). „A legkomolyabb gondot a biztos héber nyelvtudás hiánya jelenti – az arámiról pedig ne is beszéljünk” – jegyzi meg Domán Sije a Lativ Kolel a 2013. októberében indult egésznapos, elsősorban Néhány nappal később levelet írtak Balog Zoltán emTalmud-tanulási programjáról (Arató 2013). Ennek or- beri erőforrás miniszternek a héber nyelvet oktató középvoslására a kiruv szervezetek héber nyelvoktatást szok- iskolák vezetői annak érdekében, hogy a héber továbbra tak indítani különböző szinteken, változó intenzitással. is érettségi vizsgatárgy maradhasson; rámutatva, hogy az Ekkor azonban felmerül a kérdés: a kiruv kötelék intézmények esélyegyenlőség, a szabad vallásgyakorlás és a hagyomáaz idő folyamán egyre lassabban erősödik, de az erősödését alig befolyásolja, hogy a diák milyen héber nyelvtanfolyamai milyen piaci rést szinten töltenek nyok őrzése szempontjából egyaránt nélkülözhetetlenbeszélibe? a nyelvet és nyelvtudásáról milyen visszajelzéseket kap.

Milyen lehetséges következtetéseket vonhatunk le ennek nek tartják, hogy héberből a jövőben is lehessen érettségi A diagramon (2. ábra) megfigyelhető, hogy a személyes attitűd lényegesen erősebb a héber iránt, mint révén a zsidó iskolák hatékonyságával kapcsolatban? vizsgát tenni. Az iskolavezetők közleményükben azt íramennyire ugyanazon válaszolók azt a zsidóság egészére kiterjesztve értik. Vizsgálnunk kell tehát azt, a héber egyfelől klasszikus nyelv [sic!], amely a zsihogy a nyelvet milyen ták: környezetben, milyen eszközökkel, módszerekkel sajátíják el, tehát hébertanulás A héber érettségi ügye dó és a eredménycsökkenés keresztény kultúra része. Másfelől ugyan későbbi fázisaiban bekövetkező nem a szerves feltételek megváltozásának köszönhető-e.

A héber nyelv azon kevesek számára látható formálisan nem nyelv, deimák, a zsidó családok jeHovácsak, helyeziakik tehát a hangsúlyt az iskola, az nemzetiségi közösségi élmények (dalok, mondókák stb.) révén kialakuló kötődésre, amely jó emlékként végéig elkísérheti a tanulót, amevagy a bepillantást nyerhettek a zsidó oktatásba – akönnyen többség szá- érzelmi lentős része jelenleg is őrzi aélete zsidó hagyományokat, tudásra, amelyhez folyamatos energiabefektetés szükséges – milyen egyensúlyt talál az iskola és iskoa tanár mára azonban teljességgel láthatatlan, akárcsak a legtöbb lyeknek „szimbolikus megtartója az országban több a kettő között? nemzetiségi nyelv. Ezt megfelelően jelezte az a sajtóvisszhang, amelyet érettséMilyen mértékben értesz egyet az alábbi állításokkal? [n=82] gi tantárgyak számának csökkentése válÚgy gondolom, hogy minden zsidónak fontos héberül tanulnia. tott ki 2012-ben.

Június elején ugyanis Oktatásért FeleFontosnak tartom, hogy minél jobban beszéljek héberül. lős Államtitkárság az „egységesebb, át38 láthatóbb és költséghatékonyabb” vizsgarendszerre hivatkozva több ponton is 28 módosította az érettségi vizsgák szabályait. Ezek közé tartozik az is, hogy 21 csök kentették a válaszható vizsgatár17 17 gyak körét. „Mindezek hozzájárulnak az 13 érettségi rangjának növeléséhez, és tük9 8 rözik a tényleges vizsgázói szándékokat 5 4 is” – nyilatkozta Gloviczki Zoltán oktatásért felelős államtitkár. Az érettségi tárgyak szűkítését az MTI-nek eljuttaEgyáltalán nem Inkább nem Közepesen Inkább egyetért Nagy mértékben tott közleményében azzal is magyarázta, 2. ábra hogy a rendelet egyik célja, hogy az euró-

a héber nyelvet tanulók rövid

a nyelvhez

Nyelvoktatás a közoktatásban Magyarországon az intézményes oktatással kapcsolatban egyik legkomolyabb elvárás a minőségi, eredményes nyelvoktatás, a felnövekvő nemzedékek nyelvtudásának biztosítása, amelyet sokszor úgy fogalmaznak meg, mint hogy “mindennapi életben jól alkalmazható idegennyelvtudás biztosítása a tanulóifjúság számára”.

Magyarország az idegen nyelvet beszélő felnőttek (15 éven felüli) arányát tekintve az utolsó helyek egyikét foglalja el az EU tagországai között, miközben egyre többen a saját bőrükön is érzik, hogy a

Forrás

Latív alapítvány

la által oktatott héber nyelv”, ill. „a héber nyelv ismerete rövid időn belül nagyon erősen kötődni kezdenek érzelnélkül sem a zsidó vallás gyakorlata, sem pedig az etni- mileg a nyelvhez, a kötelék az idő folyamán egyre lassabkai kisebbségi létezés feltételei nem biztosítottak” (MTI ban erősödik, de az erősödését alig befolyásolja, hogy a 2012a). diák milyen szinten beszéli a nyelvet és nyelvtudásáról Négy nappal később az Emberi Erőforrások Minisz- milyen visszajelzéseket kap. tériuma oktatásért felelős államtitkárságának közleméA diagramon (2. ábra) megfigyelhető, hogy a személyes nyében elmondták, hogy az államtitkárság „mérlegeli a attitűd lényegesen erősebb a héber iránt, mint amennyire héber nyelvet oktató középiskolák vezetőinek kérését, ugyanazon válaszolók azt a zsidóság egészére kiterjesztamely arra irányul, hogy a héber nyelv továbbra is érett- ve értik. Vizsgálnunk kell tehát azt, hogy a nyelvet miségi vizsgatárgy maradhasson”, továbbá hangsúlyozták, lyen környezetben, milyen eszközökkel, módszerekkel 57%-a járt már Izraelben, 21%-a pedig több mint háromszor tett látogatást országba. A diagramon ugyanezt a mérlegelést – igény esetén – más nyelveksajátíják el, tehát hébertanulás későbbiaz fázisaiban beköjól látható (lásd a 4. ábrát), hogy Izraelt, mint viszonyítási pontot a válaszadók 82%-a jelölte meg. nél is megteszik. Utaltak arra, hogy az érettségi szabályok változtatásának célVéleményed szerint Izrael mennyire játszik fontos szerepet ja a vizsgarendszer egyszerűbbé, átlátaz életedben? [n=82] hatóbbá és költséghatékonyabbá tétele, mivel egy-egy tantárgyi vizsga előkészítésének költsége milliós nagyságrendű, ezért csökkentették azon vizsgatár11% 13% gyak számát, amelyek iránt csekély volt 7% nagyon fontos az érdeklődés. A közlemény ironikusan megjegyzi, hogy „összesen kevesebben fontos kívántak érettségi vizsgát tenni héber kis mértékben meghatározó a kora gyerekkortól idegen nyelvi kommunikációra inspiráló többnyelvű környezet nyelvből, mint ahányan a választhatóság hiánya, az ország teljes nyelvi homogenitása (Balázs–Kocsis–Vágó 2011:236). nem fontos 26% visszaállítása érdekében aláírták az emn.t./n.v.

43% Idegennyelv-tanulás és identitás beri erőforrások miniszteréhez intézett Ma magyarországon egyre jobban elszakad egymástól levelet” (MTI 2012b) (lásd az 1. ábrát).az idegennyelv-tanulás és a világnyelv-tanulás. A

nyelveket beszélők nyelvtudását illetően egyre meghatározóbb lesz az a tendencia, hogy az anyanyelv mellett csak az angol ismerete lesz széles körben elterjedt, és egyre kevesebben fognak több idegen Identitás nyelvet tanulni és tudni (Csizér–Dörnyei–Németh 2001). Az angol előretörése az új évezred első feléhez A héber nyelv legnehezebben megviszonyítva is fokozódott a legutóbbi öt évben, minden iskolatípusban (Balázs–Kocsis–Vágó 2011:241).

4. ábra ragadható pontját jelenti a lehetséges Egy felmérés szerint két nyugat-dunántúli megye kivételével mindenütt többen választják az angolt. identitásformáló ereje.

Előzetes Minél nagyobb a település és minél magasabb tapaszaz anya iskolai végzettsége, annál inkább, annál többen talataink alapján kijelenthetjük, hogy a nyelvtudás ön- vetkező eredménycsökkenés nem a feltételek megváltotanulnak angolt (Imre 2000).

A kutatás célja tehát az, hogy a héberoktatás lehetőleg minél több szereplője bevonásával egy átfogó ként bevallott szintje, illetve az előkutatás érvényesülés, kompetencia zásának köszönhető-e. Hová helyezi tehát a hangsúlyt az A diákok a továbbtanulás és a környező országokban való képet továbbtanulás és esetlegesmely minden résztvevő számára érzelmileg fontos, mindenki kaphassunk egy olyan területről, vizsgálatai által azmért nincs iskola, az közösségi élmények A(dalok, mondókák munkavállalás céljából angolteredmények választják, a héberközött elsősorbanéppúgy az imádkozás területére koncentrálódik. határozott elképzelésekkel rendelkezik a jövőjével kapcsolatban. különbözőimák, értékítéletek és egyéni lineáris összefüggés, ahogy ezis,nem figyelhető meg a általánosabb stb.) révén könnyen kialakuló érzelmimegközelítés kötődésre, amely Ezt a nézetet igazolják a tanulók válaszai 77%-uk egyértelműen fontosabbnak tartja az megállapításokhoz angol vélemények mögötti azonban objektívebb és mérés is tanulmányait a héberhez 12%-ukidentitásba gondoljaszükségeltetik. ezt ellenkezőleg.

A héber nyelv esetleges2014. nyelvtudás szintjeképest, és a mindössze héber nyelv való bejó előreláthatólag emlékként életeelsővégéig elkísérheti A kutatás negyedévében kezdődik.a tanulót, vagy a tufeleslegességét viszont éppen sem. ellenkezőleg meg: a diákok 76%-atanulók szerint nemdásra, feleslegesamelyhez a héber, ágyazottsága között Azazítélik a héber nyelvvet folyamatos energiabefektetés szükséges mindössze 13%-a tartja kisebb, vagy nagyobb mértékben elhanyagolhatónak.

Felhasznált források:

– milyen egyensúlyt talál az iskola és a tanár a kettő között?

Milyen mértékben értesz egyet az alábbi állításokkal?

Arató Mátyás. 2013. Új[n=82] perspektíva Magyarországon. Forrás V/1. (2013. november) (megjelenés alatt).

Nyelvoktatás a közoktatásban Magyarországon az intézményes oktaCsizér Kata–Dörnyei Zoltán–Németh Nóra. 2011.tással Az idegenkapcsolatban nyelvek tanulásával egyik kapcsolatos attitűdök változása legkomolyabb az általános iskolások körében az 1990-es évek Magyarországán. Modern Nyelvoktatás, 2011/4. sz. elvárás a minőségi, eredményes nyelvok41 Imre Anna. 2000. Idegennyelv-oktatás a 90-es években.

Educatio, 2000/4. sz. tatás, a felnövekvő nemzedékek nyelvtuMata Mihály. 1993. Nemzetiségi oktatásügy Magyarországon.

1993/2. sz.amelyet sokszor úgy dásánakEducatio biztosítása, fogalmaznak MTI. 2012a. Zsidó iskolák a héber érettségiért. Nyest.

2012. június 22. meg, mint hogy “mindennapi életben jól alkalmazható idegennyelvtudás biztosítása a tanulóifjúság számára”.

Magyarország az idegen nyelvet beszélő felnőttek (15 éven felüli) arányát tekintve az utolsó helyek egyikét foglalja el 40 az EU tagországai között, miközben egyre többen a saját bőrükön is érzik, hogy a nyelvismeret alacsony szintje verseny-

Balázs Éva, Kocsis Mihály, Vágó Irén (szerk.). 2011. Jelentés a magyar közoktatásról, 2010. Budapest, A héber nyelvnél az angol számomra fontosabb.

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.

Felesleges héberül tanulni, hiszen mindenki tanul angolul.

Nagy mértékben

2

Inkább egyetért

Közepesen

9 6

Inkább nem

Egyáltalán nem

18

8 13

21

4

3. ábra

A gyerekek többségének pozitív attitűdjét befolyásolhatja az Izrael iránti pozitív elköteleződés, amely erősebb, ha a válaszoló életében legalább egyszer már ellátogatott Izraelbe. A kutatásban szereplő diákok

Forrás

Latív alapítvány

togatott Izraelbe. A kutatásban szereplő diákok 57%-a járt már Izraelben, 21%-a pedig több mint háromszor tett látogatást az országba. A diagramon jól látható (lásd a 4. ábrát), hogy Izraelt, mint viszonyítási pontot a válaszadók 82%-a jelölte meg.

A kutatás célja tehát az, hogy a héberoktatás lehetőleg minél több szereplője bevonásával egy átfogó képet kaphassunk egy olyan területről, mely minden résztvevő számára érzelmileg fontos, mindenki határozott elképzelésekkel rendelkezik a jövőjével kapcsolatban. A különböző értékítéletek és egyéni vélemények mögötti általánosabb megállapításokhoz azonban objektívebb megközelítés és mérés is szükségeltetik. A kutatás előreláthatólag 2014. első negyedévében kezdődik. hátrányt jelent a globalizálódó világban, még azoknak is, akik soha nem lépik át Magyarország hatá rát. A nyelvet nem beszélők magas aránya mögött rejlő okok közül meghatározó a kora gyerek kor tól idegen nyelvi kommunikációra inspiráló többnyelvű környezet hiánya, az ország teljes nyelvi homogenitása (Balázs–Kocsis–Vágó 2011:236).

Idegennyelv-tanulás és identitás Ma magyarországon egyre jobban elszakad egymástól az idegennyelv-tanulás és a világnyelv-tanulás. A nyelveket beszélők nyelvtudását illetően egyre meghatározóbb lesz az a tendencia, hogy az anyanyelv mellett csak az angol ismerete lesz széles körben elterjedt, és egyre kevesebben fognak több idegen nyelvet tanulni és tudni (Csizér–Dörnyei–Németh 2001). Az angol előretörése az új évezred első feléhez viszonyítva is fokozódott a legutóbbi öt évben, minden iskolatípusban (Balázs– Kocsis–Vágó 2011:241). Egy felmérés szerint két nyugat-dunántúli megye kivételével mindenütt többen választják az angolt. Minél nagyobb a település és minél magasabb az anya iskolai végzettsége, annál inkább, annál többen tanulnak angolt (Imre 2000).

A diákok a továbbtanulás és a környező országokban való érvényesülés, továbbtanulás és esetleges munkavállalás céljából az angolt választják, a héber elsősorban az imádkozás területére koncentrálódik. Ezt a nézetet igazolják a tanulók válaszai is, 77%-uk egyértelműen fontosabbnak tartja az angol tanulmányait a héberhez képest, mindössze 12%-uk gondolja ezt ellenkezőleg. A héber nyelv esetleges feleslegességét viszont éppen ellenkezőleg ítélik meg: a diákok 76%-a szerint nem felesleges a héber, mindössze 13%-a tartja kisebb, vagy nagyobb mértékben elhanyagolhatónak.

A gyerekek többségének pozitív attitűdjét befolyásolhatja az Izrael iránti pozitív elköteleződés, amely erősebb, ha a válaszoló életében legalább egyszer már ellá-

Forrás

Latív alapítvány

Fináli Gábor történelem tanulmányozása során sohasem mondhatjuk, hogy „Mi lett volna, ha?”, de a földcsuszamlásszerű történelmi fordulatoknál különösképp hajlandó ilyen gondolatokkal eljátszani az ember. A most tárgyalásra kerülő korszak ilyen a zsidóság történetében, valamint a minden történelemkönyv által a világ urainak nevezett rómaiak történetében is. A pogány Róma ebben a körülbelül 250 évben mindent elveszít, ami számára fontos volt: hagyományát, isteneit, birodalmát. Azok, akik lerombolták a Bét hámikdást, a Szentélyt, és el akarták törölni az Örökkévaló erejét, bár a bemutatott korszak végére „torzult” formában, de birodalmuk hivatalos Istenéhez: Ábrahám, Izsák, és Jákob Istenéhez imádkozik, a történelem és az idő igazi Urához.

Ha a rómaiak ellen fellázadsz egyszer, akkor megölnek, ha fellázadsz kétszer, akkor kitörölnek a történelemből is.

A II. század első harmadára a zsidó vallás hívei hatvan év leforgása alatt három felkelést robbantottak ki, ami megrázta a Földközi-tenger keleti felét. A zsidóság ezekkel elvesztette speciális státuszát. Ugyanis az első századra a természetes szaporulat és a minden addigit meghaladó betérési és térítési vágy folytán a birodalom tíz százaléka zsidó vallású volt. A birodalom legtöbb városa büszkélkedhetett legalább egy zsinagógával, ahol egybegyűlt rabszolga, római nemes, betért és született zsidó az Örökkévaló tiszteletére és magasztalására. Még azt is rebesgették, hogy volt olyan római császár, aki betért… A rómaiak ősisége és fegyelme miatt általában tisztelték és nagyra értékelték a judaizmust, bár birodalmuk keleti részében, ahol a hivatalos nyelv továbbra is a görög maradt, a többségében a hellenizált tömegeknél ez a szimpátia kevésbé élt. Nagy Sándor hódításai óta a világnak ez a fele az ókor egyfajta globalizációját élte. Szinkretista, új, pogány vallásai, ideológiái sokszor kerültek érdek- és ideológiai összeütközésbe a szintén növekvő és riválisának tartott új hívekre szert tevő, de markánsan mindenkitől elkülönülő zsidó közösségekkel, melyek között éltek. Bár általánosan megállapítható, hogy a zsidóság puszta léte, különös útja, alternatív világlátása, megalkuvást nem tűrő monoteizmusa és etikája hosszú távon bármely homogenitásra törekvő birodalom, hatalom, trend, rend vagy divat ellenségévé tette és teszi, legyen az egyiptomi, babilóniai, perzsa, hellén, ró-

mai vagy értéksemleges posztmodern-globalista. Negyven évvel az első katasztrófa, a Szentély pusztulása után így kerülhetett sor a főképp Észak-Afrikát, Ciprust, de leginkább Alexandriát (a zsidó diaszpóra legnagyobb központját) érintő diaszpóralázadásra (115–117.). A Római Birodalom Traianus uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését: miután a dákokat több hadjáratban leverte, kelet felé tekintett, a mai Jordán folyó keleti partján túli területet, arábiai provinciaként birodalmához csatolta, és elfoglalta Örményországot is. Róma a hellén világ örökösének tekintette magát, és úgy gondolta, hogy a görögök ellenségeit is megörökölte. Így a perzsákat, az első világbirodalom megalkotóit, illetve a belőlük leszármaztatott birodalmat tekintette fő ellenségének és vetélytársának a történelem színpadán. Traianus császár is háborúba bocsátkozott a pártusokkal, Mezopotámia nagy részét meghódította, és a perzsa fővárosig, Ktésziphonig jutott, amikor is – és egyes vélemények szerint ezzel összefüggésben egy időben – kirobbant a diaszpóralázadás. A csalódott császár a hadjárata akadályozóit véresen megbüntette, a felkelés alatt újból szörnyű bizonyítékát látjuk a helyi hellenizált tömegek, illetve a görögök gyűlöletének és annak az ellenszenvnek, amelyet zsidó szomszédaik ellen tápláltak.

Pedig Róma igazi vesztét – mint tudjuk – az északeurópai germán és az ázsiai népvándorlás veszélyeztette. „Véletlen” vagy sem, de pont a Jeruzsálemi II. Szentély pusztulása környékén indult meg két irányból az az „áradat”, mely pár száz év leforgása alatt Róma bukásához vezetett. A hunok az i. sz. 90-es években bukkannak fel a Volga folyónál. Mozgásukat, nyugatra vonulásukat bizonyos értelmezések szerint a megerősödő kínai birodalom, mások szerint a klímaváltozás, esetlegesen az ezzel összefüggő népességrobbanás vagy egy másik belső-ázsiai óriásbirodalom, a Zsuanzsuanok okozták. Tény, hogy az ő megérkezésükkel és mozgásukkal Észak- és Kelet-Európa összes – népességrobbanás és egyéb Róma által is előidézett okok miatt is mozgásban lévő – népét cunamiként maga előtt tolva fogják összeroppantani Róma határait és felőrölni tartalékait a népvándorlás ezt követő 250-350 éves időszakában.

Forrás

Latív alapítvány

Mindeközben a Szentföldön a korábbi pusztulás felett érzett gyászon túl lassú építkezés folyik. A Jochánán ben Zákkáj indította javnei akadémia átveszi Jeruzsálem adminisztrációs és szellemiközpont-szerepét azzal, hogy a hagyomány, a kutatás és a jogszolgáltatás központjává válik. Raban Gamliel alatt végleg megszilárdul a nászi (fejedelem) pozíciója, valamint a patriarchátus intézménye.

Tekintélye folytán a kortársai a Szánhedrin, valamint a világ zsidóságának fejeként tekintenek rá. A tannaiták összesen hat generációjából a harmadik korát éljük – élén a híres Rabbi Akivával –, amikor sor kerül a harmadik felkelésre. Különösen tragikus ezen felkelés ideje, mert akkor következik be, amikorra épphogy valamelyest stabilizálódik a szellemi, politikai, társadalmi, jogi helyzet, és helyreáll a nagy veszteségek sokkja után a demográfiai mérleg. Így érünk el az utolsó, a harmadik, a mindent végképp megváltoztató Bár Kochbá-felkeléshez. Az események mögött meghúzódó és a felkeléshez vezető kronológiai, ok-okozati sorrend nem teljesen világos. A legvalószínűbb forgatókönyv a következő: Hadrianus, egy szíriai provinciában sokáig szolgált – a zsidó szokásokat, lelkületet, érzékenységeket feltehetően jól ismerő –, elvileg mérsékletességre hajlamos császár uralkodásának elején akár lemondások árán is a birodalma megszilárdítására, konszolidációjára törekedett. Angliát Skóciától elválasztó falat épített, és mindenhol megerősítette és véglegesítette a határokat. Ha szükségesnek érezte, a korábban meghódított keleti területekről is lemondott, így feladva őket békét kötött pártusokkal. Rendhagyó módon állandóan úton volt, ezzel is növelve Róma közvetlen befolyását a provinciákra. A császárok közül elsőként viselt szakállat, mely a (főképp hellén) bölcselet és a szellem iránti elkötelezettségét is hivatott mutatni. De mindez nem akadályozta meg, és valószínűleg egyetértett – ha nem ő maga kezdeményezte – a Szenátus azon döntésével, mely birodalomszerte mindenki számára betiltotta a körülmetélést – a hellenizált világban addig is botrányos csonkításnak, kasztrálásnak tartott rítust. Ezenfelül ujjá kívánta építeni Jeruzsálemet mint korábban zsidó, de később – ezzel is növelve a csalódást és felháborodást – görög várost, melynek az Aelia Capitolina nevet szánta, közepén – a Templomhegyen – egy Jupiternek szentelt templommal. A Tóra tanulásának, a szombat tartásának, a szukoti csokor lengetésének, a kovásztalan kenyér evésének stb. a fejvesztés terhe melletti tilalmai követték a korábbi tiltásokat. Ezeknek egy része megelőzte, mások követték a felkelést, és/vagy annak hatására iktatták őket a törvénybe.

A lázadás már az első két indok miatt is szinte elkerülhetetlen lett volna. Bar Kochbá, eredeti nevén Simon Bar Koszibá, a karizmatikus vezető a hetvenes felkelésnél egységesebb hadsereget verbuvált maga köré, és a kezdeti sikerek láttán egyesek még az ő messiásságának a gondolatával is eljátszottak. A felkelés során majd egy tucat légiót lekötöttek – egyeseket közülük teljesen megsemmisí-

tettek – ezzel felbolygatva a birodalom általános rendjét.

A felkelés három évig tartott, majd a birodalom távoli sarkaiból behajóztatott hatalmas sereg nagy veszteségek árán bár, de brutálisan leverte azt. Cassius Dio félmilliót meghaladó emberveszteségről beszél; az utolsó nagy ostromra és csatára Jeruzsálemtől délnyugatra, Beitárnál került sor. Százezrek kerültek rabszolgasorba, több feljegyzés megjegyzi, hogy a hadifoglyok tömegei miatt akkoriban olcsóbb volt egy zsidó rabszolga egy lónál. A brutális megtorlások folytatódtak, Aelia Capitolina felépült, Judea Provinciát kitörölték a térképekről, és Dávid és Saul nagy ősi ellenségeiről a filiszteusokról Palesztinának nevezték el.1 A bölcsek vezető rétegét megtizedelték, és kitüntetett figyelemmel vadásztak rájuk. Vagy azért mert a tiltás ellenére tanították és tartották a Tóra törvényeit, vagy azért, mert támogatták Bar Kochbát, vagy csak azért, mert halálukkal akartak példát statuálni és elrettenteni másokat. A hagyomány ezért nevezi ezt a nemzedéket Dor hásmádnak, azaz a pusztulás generációjának. Így halt mártírhalált az a tíz híres rabbi – köztük Rabbi Ákivá is –, akiket a jom kippuri és tisá be ávi imáinkban is megemlítünk.

A Bar Kochba lázadás korából való ezüst négydrachmás

Hadrianus halála után enyhülés köszöntött be, és két generáción belül sikerült visszavonatni a legtöbb törvényre emelt, Tórát érintő tiltást. A tannaiták negyedik és ötödik generációjának nagy része titkon kapta meg a szmicháját, és bujkálva, titkon tartotta meg és adta tovább a Tórát. A korábbi események és ez az időszak meggyőzte az utolsó bölcsek legnagyobbikát, Rabbi Jehuda hánászit, hogy valami végképp megváltozott. Látszott számára, hogy ez a gálut, azaz száműzetés sokkal hoszszabb lesz, mint a babilóniai 70 év volt, ezért a tannaiták

1 A Szentföld térségét már Hérodotosz is ezen a néven említi, sőt már az egyiptomiak egy i. e. X. századi dokumentumban, akik szintén p.r.s.t. névvel illetik a teljes vidéket, de minimum a tengerparti sávot. Vagy a tengeri népről kapja a nevét, vagy visszafelé a nép kapja a vidék geomorfológiájáról, mert a p.l.s.t. = lapos, sík a tengerparti „síkság”-ra utalhat.

Forrás

hatodik generációjának nagy vezéralakja egy olyan tabu és tiltás feloldására szánta el magát, ami forradalmasította a zsidó világot. Jehuda fejedelem (a nászit hercegnek is lehet fordítani, a dávidi származás miatt járt ki ez a cím) a legenda szerint Marcus Aureliusnak, vagy pedig egy másik sokkal valószínűbb verzió szerint a Severus dinasztia valamelyik vagy több tagjának is a barátságát bírta. Más politikát folytatott, és minden eszközzel próbált – a történelmi beszámolókból kiderül: nem kis sikerrel – szoros kapcsolatot fenntartani a mindenkori római adminisztrációval. Jehuda fejedelem, akinek majdnem teljesen helyreállított jogköre volt: adót vethetett ki stb., úgy döntött, hogy tekintettel a közelmúlt eseményeire, korának békésebb, enyhébb állapota ellenére, sejtve, hogy ez a jólét is csak átmeneti, a hagyományos tiltás ellenére is lejegyezte és összefoglalta a Szóbeli Tórát. Összegyűjtötte és leírta az addig szigorúan szájhagyományban megtartott Szóbeli Tant, az Írott Tóra „kulcsát”, amely megmagyarázza és eldönti, hogy pontosan min mit értünk, és hogyan valósíthatjuk azt meg az életben, a mindennapokban. A stílusa egyedülálló, mert osztályozza a hagyományt azzal, hogy egy részét nem veszi be a Misná hat rendjébe, ezek Bárájtá és Toszéftá néven válnak ismerté. Másik óriási erénye és eredeti, egyedülálló, őszinte törekvése, hogy a kissebségi véleményeket is feltünteti.

Rendhagyó stílusával a lejegyzés ellenére megőrzi a Tan szóbeliségét. A mű kódoltsága miatt élőszót és tanítót igényel az azt tanulmányozni vágyó tanuló. A Misná 6 rendje felöleli az élet összes aspektusát, felosztása sajátos és filozofikus, de ami a legfontosabb, mobilissá teszi a Tórát, hordozhatóvá és „diaszpórabiztossá”. Ezen kívül ebben a korban gyűjtik össze és jegyzik le a következő három háláchikus midrásgyűjteményt: Szifrá, Szifri, Mechiltá. A hagyomány szerint a tannaita kor terméke még az egyik legfontosabb misztikus mű, Zohár szent könyve is.

Jehuda hánászi korára Róma sem a régi már, talán ezzel is indokolható a zsidók irányában egy bizonyos fokú enyhülés. Róma az i. sz. III század elejére száz éve stagnál, nem növekszik, és mivel új hódítások nincsenek, így új területek kiszipolyozása sem lehetséges. Ezenkívül egy óriási járvány (fekete himlő vagy kanyaró), mely Antonius- vagy Galénosz-járványként válik ismertté (i. sz. 165–180) megtizedeli a lakosságot (kb. 5-6 millióan halnak meg); és a germán törzsek kétszáz év szünet után, i. sz. 166-ban felújítják a támadásaikat – mindkét csapás pont száz évvel a nagy zsidó háború után (i. sz. 66–71) szakad Rómára. A dekadens elit, kiüresedett társadalmi vallási értékek, korrupt birodalmi bürokrácia rendszere miatt az egyik legégetőbb probléma az általános népességcsökkenés. A birodalmi gépezet sokszor germán – nem romanizált, legfeljebb parancsnokaikhoz hű – zsoldosokkal kénytelen feltölteni a határaikon és a légióikban megüresedett helyeket. Ezek az állapotok megágyaznak a következő évszázad pol-

Latív alapítvány

gárháborúinak, amely korszak mélypontján, i. sz. 235– 284 között negyvenegy különböző ember töltötte be a császári trónt, vagy tartotta magát császárnak, vagyis a III. évszázadra a káosz általánossá lesz. A közállapotok több évtizeden keresztül a polgárháború szintjén vannak, ezenfelül a megújult szászánida perzsa birodalom is újfent támad, és nagy sikereket könyvelhet el: hadifogságba ejtenek egy császárt, Valerianust (i. sz. 260), aki ott is hal meg egyedüliként a történelemben. Ezek az események tovább alázzák és demoralizálják Rómát. A két birodalom közti elhúzódó háború érdekes módon nem akadályozza a mindkettőben honos két fő zsidó központ, közösség életét, működését és egymással való kommunikációját. A Rómát sújtó események a kétségbeesésbe, világvégi hangulatba sodornak sokakat, és az ismert világ felét magába foglaló birodalomban sokakon a pánik és a zavarodottság lesz úrrá. Ez a hangulat kedvez, az állapotokra megoldást, magyarázatot kínál egy új vallás, a zsidóság „leányvallásáé”, mely ekkorra a zsidóság valaha létezett legnagyobb támogatottságát messze lekörözve óriási tömegbázissal és háttérrel rendelkezik: a keresztény egyház anyavallásáról leválva, azzal sokszor harcosan, dacosan szembefordulva, konkurenseként tekint a zsidóságra. A tárgyalt korszakunk végére a tömeges áttérésnek és politikai számításnak köszönhetően államvallássá emelkedik. A zsidóság ezután egy újabb, másképpen ellenséges világban találja magát, és történetének egy új fejezete veszi kezdetét.

Zsidó rituális tárgy, aranyozott római üveg, II. század

Forrás

Latív alapítvány

Sárosi Gábor

A leghosszabb és a legrövidebb szombat. sarkkörtől kevesebb mint háromszáz kilométerre, egy norvég kikötővárosban a rendkívül változó időpontokban bekövetkező péntek esténként nemcsak a jegesmedve brummogását lehet hallani, hanem a cházánt is, amint a Lechó Dajdit énekli. Trondheimben, Norvégia harmadik

péntek esténként nemcsak a jegesmedve brummogását lehet hallani legnagyobb városában található a világ legészakibb ortodox zsinagógája. Igaz, a bima – a Tóra felolvasásához használt pult – a terem elején található (az askenázi ortodox zsinagógákban középen szokott lenni), a 120 tagot számláló közösség magát ortodoxként definiálja, ebből kifolyólag legalábbis a zsinagóga, a közösségi központ, valamint a zsidó iskola területén megkövetelik a vallási előírásoknak megfelelő viselkedési és étkezési szabályok betartását. Így – bár a legészakibb reformközösség az alaszkai Fairbanksben, a legészakibb zsidó közösségi épület pedig az oroszországi Murmanszkban található – az 1925ben megnyílt trondheimi a világ legészakibb ortodox zsinagógája.

A norvég zsidóság története szerényebb a legtöbb európai közösségénél. A sokáig a dán királyok által irányított Norvégiában hosszú ideig csak keresztényeket tűrtek meg. Az első dokumentált zsidó bevándorlók a XV. század végén Spanyolországból és Portugáliából elüldözött menekültek voltak. A XVII. században már élt itt néhány askenáz család is, számuk a XVIII–XIX. században, később az első világháború alatt, a főleg lengyel és litván migráció hatására növekedett. 1940-ben a náci Németország megszállta a skandináv országot, két évre rá pedig deportálták az országban maradt 750 zsidót, akik közül csak 25 tért vissza. Sokaknak viszont sikerült

még időben a semleges szomszéd Svédországba menekülniük. Ők, valamint a háború után befogadott néhány kelet-európai (köztük magyar) zsidó család és leszármazottaik adják a jelenleg nagyjából 1300 főt számláló norvégiai közösséget.

A szombattartó trondheimieknek egyik fő problémája nem az, hogy heti hat nap nem elég elkölteni a világ egyik legmagasabb átlagfizetését, hanem a Föld forgástengelyének ferdeségéből adódó fura nappal-éjszaka viszony.

Bár 24 órás éjszaka vagy nappal itt még nincsen (az csak egy kicsit északabbra, a sarkkörnél kezdődik), azért az számunkra furcsa, ha december végén, a téli napforduló környékén délután kettő után pár perccel kell gyertyát gyújtani, a napfelkeltére pedig délelőtt 10 után még pár percig várni kell. Június 21-én ilyen gond nincs, mert a nap már hajnali 3-kor fent van, viszont a sábesz csak vasárnap éjjel 1 óra 20 perckor megy ki. Cserébe ilyenkor jó hosszú a péntek a készülődésre: este 11 óra 38 percig szabad munkát végezni (kivéve ha valaki korábban hozza be a sábeszt, amit már 9:29-kor megtehet, és gondolom meg is tesz). Aki nyáron hétköznap elfelejtett tfilint tenni, az ne aggódjon, ugyanis itt igaz az a mondás, hogy sohasem késő: júniusban bármikor lehet tfilint légolni, a nap ilyenkor hetekig nem bukik annyira a látóhatár alá, hogy már ne legyen a tfilin ideje. Decemberben viszont jobb, ha az ember nem felejti el, mert ebéd után már többnyire hiába jut eszébe, már be is esteledett. És mivel nagy micva mindig vidámnak lenni, akit a hosszú sötétség depresszióssá tesz, az halachikus okokból inkább ne költözzön Trondheimbe.

Forrás

Latív alapítvány

Binjomin Zeév Vallás és tudomány kéz a kézben. letünk legfőbb alkotóeleme a víz. Ennek híján aligha létezhetnénk. Mi teszi lehetővé, hogy hozzájussunk a számunkra szükséges vízmennyiséghez?

A Föld felszínének 71%-át víz borítja. Ám meglepő módon ennek csupán töredékéhez, mindössze 1-2 %-ához tudunk hozzáférni, mivel a maradék az óceánokban és a jéghegyekben található, emberi fogyasztásra alkalmatlan formában. Eközben a hatalmas, gyakran nagyvárosokba zsúfolt lakosság óriási mennyiségű vizet emészt fel nap mint nap. Gondoljunk csak bele, mekkora logisztikai feladatot jelentene ilyen mennyiségű tisz-

előállítására mi aligha lennénk képesek, de aggodalomra semmi ok: a Nap állandóan süti a Földet, párologtatja a vizet, amely a felhőkben, éppen alkalmas magasságban kicsapódik, és a szél eljuttatja hozzánk, mindezt ingyen és bérmentve.

Mint azt a fenti példa is ékesen illusztrálja, a tudomány tanulmányozása elsőrendű eszköze lehet az Örökkévaló iránt érzett hálánk erősítésének. Ahogy Rámbám írja: „Amikor az ember elmélyül az Ő csodálatos és nagy cselekedeteiben és teremtményeiben, és meglátja azokban az Ő bölcsességét, amelynek nincsen mértéke és ha-

Gondoljunk csak bele, mekkora

tított vizet szállítani a Föld egyik végétől a másikig! Az óceánok vizét kellene először megtisztítani, így desztillált vízhez jutnánk, amely azonban még nem tartalmazza a szükséges ásványi anyagokat. Ezután a Föld minden részére el kellene juttatnunk a vizet. Még a XXI. század magasan fejlett technológiája is alkalmatlannak bizonyulna erre a feladatra.

Hogy mégis itt vagyunk, annak az az oka, hogy a szükséges vizet szinte fogyasztásra kész állapotban találhatjuk meg a kutakban, a földfelszín alatti vízlelőhelyeken.

Ezek a kutak csodálatos módon nem ürülnek ki, állandó utánpótláshoz jutnak. Hogyan kerülnek oda? A felhőkből. Az általunk is felhasznált víz óriási tömegekben érkezik eső formájában, így kerül a földbe, és halad végig a csatornarendszereken. Az ehhez szükséges energia

tára, egyből megszereti Őt, és dicséri, dicsőíti, és nagy vágyakozással vágyakozik megismerni a Nagy Istent.”

(Hilchot jeszodé háTorá 2:2.)

Tudomány és vallás viszonyát elvileg háromféle módon jellemezhetjük. Vagy ellentmondanak egymásnak, vagy erősítik-kiegészítik egymást, vagy függetlenek egymástól. A történelemben hosszú ideig az első megközelítés volt az uralkodó. Az egyház súlyos szankciókat alkalmazott a szabadon gondolkodó, merész újítókkal szemben.

Később, amikor a vallási hatalom meggyengült, a vallásos álláspont automatikusan védekező pozícióba került.

Ez az apologetika korszaka, amikor a legnagyobb elérhető eredmény az, ha egy tudós elismeri a vallásos álláspont létjogosultságát: „azért nincs ellentét tudomány és vallás között, mert a kettő két különböző síkon létezik”.

Forrás

Latív alapítvány

(Stephen Jay Gould: Rocks of Ages, 1999.) Ezzel szemben manapság a szintézis korszakát éljük. Újra feltesszük a régi kérdéseket: miért ne szólhatna a tudomány a valláshoz, és viszont? Mindkettőt a megismerésvágy hajtja.

Mi történt a tudományban az elmúlt évtizedekben? Az ELTE Fizika Doktori Iskola doktorandusz hallgatójaként lehetőségem nyílt egy több évtizedre visszamenőleges tudományos hivatkozási hálózatot elemezni. Ebből egyebek mellett kiderül, hogy az utóbbi időben példa nélküli tudásrobbanást éltünk meg. Régen az egyetem és a kutatás a szellemi elit kiváltsága volt. Mára ez ipari méreteket öltött: tömegével kutatnak az egyetemeken. Mind a fizika, mind a biológia területén tehetséges agyak millióira van szükség ahhoz, hogy megértsük a minket körülvevő világ pontos részleteit. Ezelőtt száz évvel mindez elképzelhetetlen lett volna. A tudományos világ azt gondolta, még egy pár nyitott kérdés maradt, azokat még megoldjuk, azzal befejeztük a világ megismerését.

manapság a szintézis korszakát éljük Egy egyszerű világkép helyébe került egy bonyolult, szövevényes, összehangoltan működő szerkezet, milliónyi tökéletes részlettel. Ahogy Rámchál írja, a világ öszszetettségén, bonyolultságán lehet látni a Teremtő kezének nyomát. Megjelentek a nagy adatsorok, amelyeken lassan-lassan láthatóvá válik, hogy a sok kis részlet hogyan áll össze egy nagy egésszé. „A YouTube-ra több mint egyórányi videót töltünk fel másodpercenként, csak

a Facebookon több mint milliárd like és bejegyzés rögzül – naponta.” (Dessewffy Tibor: Big Data. Népszabadság, 2013. 06. 19.)

Ezeket az adatsorokat elemezve a tudomány művelése szent szolgálattá válik. Ezeken az eszközökön keresztül olyan benyomást szerezhetünk az Örökkévaló vezetéséről, amilyet eddig nem. Ahogyan a próféta mondja: „Keressétek az Örökkévalót, amikor megtalálható.”

(Jesájá 55:6.)

Nemcsak a tudományos kutatás van pozitív hatással a vallásos felfedezésre, hanem fordítva is. A Tóra szavai perspektívába helyezik a tudományban látottakat.

Bölcseink hosszú időre borítékban lepecsételt megállapításai értelmet nyernek a tudományos eredmények fényében. Nincs tudományos kutatás elkötelezett tudásvágy és lelkesedés nélkül. Ez a lelkesedés új erőre kap, ha tudom azt, hogy fontos, amit csinálok, jelentősége van a Tóra szempontjából is. „Ki a bölcs? Aki minden embertől tanul.” (Pirké Ávot 4:1.)

Hagyományunk a bölcsesség mibenlétét – a megszokottól eltérően – nem megszerzett tudásmennyiségben, nem tanulási képességben, de még csak nem is helyes világnézetben látja, hanem éppen a nyitottságban. A haszidizmus híres tanítása szerint a világ minden sarka tele van „szent szikrákkal”, melyeket a mi feladatunk összegyűjteni és felemelni. A nyitottság lehetővé teszi, hogy a szentség szikráit találhassuk meg egy hosszú ideig ellenségesnek bizonyuló területen, a tudomány területén is. Aki a Smában mindennap vallja és hirdeti az Örökkévaló egységét, az nem élhet olyan tudatban, hogy a vallás és a tudomány világa két külön világ.

Robotic Judaism

Forrás

Latív alapítvány

Dina Coopersmith vekkel később végül Ábrahámnak és Sárának fia született, Izsák. Ugyanabban a környezetben nőtt fel, mint Jismael, aki már veszélyesen és erkölcstelenül viselkedett. Sára ismét Ábrahámhoz fordul: „És Sára azt mondta Ábrahámnak: »Kergesd el ezt a szolgálót és fiát, mert nem örökölhet e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.« Ez nagyon rosszul esett Ábrahámnak a fia miatt. És szólt az Örökkévaló: bármit mond neked Sára, hallgass a szavára. Mert csak Izsákot mondják majd utódodnak.” (1Mózes 21:10–12.)

Ne gondoljuk, hogy Sára személyes bosszúból cselekedett. Az Örökkévaló jóváhagyta az elhatározását, hogy eltávolítsa Jismael befolyását a házából. Bölcseink értékelik a felmerült véleménykülönbségeket: „Jismael bálványoknak épített oltárt, és nekik hozott áldozatot. Sára azt mondta: »mi lesz, ha a fiunk, Izsák megtanulja tőle? Az az Örökkévaló nevének megszentségtelenítése lenne!« Ábrahám azt mondta: „most, hogy Hágárt behoztuk, a ház úrnőjévé tettük, hogy űzhetnénk el? Mit fognak az emberek mondani rólunk? Ez az Örökkévaló nevének megszentségtelenítése lesz!« Sára azt mondta: »Ebben az esetben mindketten az Örökkévaló nevének megszentségtelenítésről beszélünk. Őneki kell választania a szavaink közt.« És az Örökkévaló azt mondta: »Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára.«” (Toszefta – Szotá 5:7.)

A vita Ábrahám és Sára közt arról folyt, hogy milyen következményei lesznek annak, ha Hágárt és Jismaelt elküldik a háztól. Ábrahám, a jóság, nyitottság, és elfogadás oszlopa, tudta, hogy ennek milyen hatása lesz a szomszédokra és követőikre.

Sára távolabbra tekintett, látta, hogy milyen messzemenő hatása lesz Jismaelnek, ha a zsidó nép ősatyjának a házában marad. Ha Izsákot befolyásolni tudja ez az ember, a zsidó nép genetikai alapja kerül veszélybe! Ez sokkal pusztítóbb erejű megszentségtelenítése az Örökkévaló nevének. Az éleslátással rendelkező és magabiztos Sára értékelni tudta a helyzetet és tudta mi az, ami előbbre való, így képes volt eltökélten és erélylyel megteremteni otthonának és népének az alapjait.

Mózes első könyvének 17. szakaszában Ábrahám és Száráj neve megváltozik és ezzel változik a szerencséjük és lényegük is. Ugyanakkor az Örökkévaló megígéri Ábrahámnak, hogy gyermeke lesz Sárától. „»A neved ne legyen Ávrám, hanem legyen Ábrahám. A feleségedet, Szárájt ne nevezd Szárájnak, hanem Sára legyen a neve. És én meg fogom áldani őt, és adok neked gyermeket

tőle…« Ábrahám arcra borult és nevetett, és azt gondolta magában: »Lehet egy 100 évesnek gyermeke, és Sára, a 90 éves asszony szülhet még?«” (1Mózes 17:5., 16–17.) Ábrahám nevetéssel reagál arra a hírre, hogy Sárától gyermeke születhetne. Rási ezt úgy magyarázza, hogy ez az öröm és boldogság kifejezése. Sára is nevet, mikor később meghallja a hírt három hírnök-angyaltól, akik Ábrahámot látogatják meg a sátrában, de az ő nevetését megbírálják.

Az angyal szavaira Sára válaszol. „»Visszatérek a következő évben ugyanezen a napon, és a feleségednek, Sárának lesz egy fia.« Sára szívből nevetett, és azt mondta, »már megöregedtem, újra fiatal lehetnék?, de hiszen a férjem is öreg!«” (1Mózes 18:10–12.)

Rasi magyarázata: „Ez a nevetés gúnyos. Ebből azt látjuk, hogy Ábrahám elhitte és örült, míg Sára nem hitte el, és gúnyolódott, ezért az Örökkévaló bírálta Sárát, de nem bírálta Ábrahámot.” „És az Örökkévaló azt mondta Ábrahámnak, »miért nevetett Sára, mikor azt mondta, hogy szülhetnék öreg koromban? Van-e lehetetlen az Örökkévalónál? A jövő évnek ugyanezen a napján visszajövök, és Sárának fia lesz.« És Sára ellenkezett, és azt mondta, »én nem nevettem«, mert félt, és [Ábrahám] azt mondta, »bizony nevettél«.” (1Mózes 18:12–16.)

Kétféle nevetés fogadta a hírt a fiú születéséről – akit Izsáknak fognak nevezni (szó szerinti jelentése: nevetni fog). Ábrahámé örömteli volt. Sáráé gúnyos, talán kritikus.

Hogyan történhetett ez Sárával, aki elfogadta az Örökkévaló akaratát, és nyugodtan reagált minden helyzetre? Miért nem hitte el, hogy ez a csodás dolog meg fog történni? És miért tagadta le, hogy nevetett?

Sára kihallgatta, amikor egy angyal – akit ő tévedésből egy, a vándorlása során sátrukhoz vetődött arab idegennek gondolt – megáldotta Ábrahámot. Bizonyosan nem gondolta, hogy ez prófécia volt, nem is értesült erről korábban, és áldást sem kapott, mint Ábrahám magától az Örökkévalótól. Mégis az ő szintjén és az Örökkévalóba vetett hitével felelős volt azért, hogy nem tartotta az áldást reménykeltő jelnek, hanem inkább magában gúnyolódott.

Mikor Ábrahám szóvá tette, hogy nevetett, rájött, hogy ez az Örökkévaló üzenete volt. Először zavarba jött, és tagadta a nevetést. Talán nem gondolta, hogy Ábrahám az Örökkévalótól tud a nevetésről (azt gondolta, hogy az arckifejezéséből látta), és le akarta tagadni, mert ez Ábrahámot is sértené: „a férjem is öreg”. De mikor Ábrahám kitartott amellett, hogy „nem, te nevettél”, már nincs más

Forrás

Latív alapítvány

választása, mint csendben maradni és elfogadni a szemrehányást.

Lehetséges, hogy Sára, akinek nagy belső ereje van, és el tudja fogadni a Teremtő akaratát, csak a szigorú Örökkévalót látja, ezért nehezen tudja elfogadni, hogy a Teremtő elképzelhetetlen csodákat is tud tenni. Ábrahám természeténél fogva hajlamosab magától értetődőnek venni az Örökkévaló jóságát, így örömmel és hálával tud reagálni. Sára megfeddése, és hogy hazugságon érték, azt a célt szolgálta, hogy Sára jobban megismerje az Örökkévalót, és megtanulja, hogyan kell viszonyulnia hozzá. A jót és a szeretetet ugyanolyan könnyedséggel kell elfogadni, mint a küzdelmeket és a kihívásokat.

Végső soron Sára akkor tanulja és tapasztalja meg az Örökkévaló jóságát és szeretetét, amikor minden különösség ellenére fiút szül: „És Sára azt mondta: »Tréfált velem az Örökkévaló; mindenki, aki meghallja, nevetni fog rajtam.« És azt mondta: »Ki fogja elhinni … hogy Sára gyermeket szoptat?

Gyermeket szültem az ő öreg korára.«” (1Mózes 21: 6–7.)

Sára szavaiból bűnbánat és hála érződik. Ezt kaptam a nevetésért – most mindenki rajtam nevet –, amiért kétségbe vontam, hogy egy ilyen dolog megtörténhet. A nevetése végül öröm és áldás forrásává lett: „Abban az időben, amikor Sára szült, sok meddő aszszony megfogant, sok süket ember visszanyerte a hallását, sok vak ember újra látott, sok elmebeteg újra épelméjű lett.” (Midrás – Beresit Rabba 53:8.)

Sára életének végét rejtélyes homály fedi. A szövegből annyit tudunk meg, hogy Ábrahám megjön valahonnan, hogy meggyászolja Sárát: „És Sára éveinek száma száz év és húsz év és hét év, Sára életének évei… És Ábrahám eljött, hogy dicsérje Sárát, és sírjon érte.” (1Mózes 23:1.)

Hol volt Ábrahám, amikor Sára meghalt? Miért kellett valahonnan jönnie, hogy gyászolja őt?

A haláleset rögtön Izsák feláldozása (akédat Jichak) után kerül szóba. Ez Ábrahám és Izsák életének tetőpontja, melynek örökre szóló hatása van.

A Midrásban számos változatot találunk arról, hogyan halt meg Sára. Legtöbbjük a haláleset okát szorosan összekapcsolja Izsák feláldozásával és a sátánnal – a kételkedés és zavar gyötrő hangjával, melynek célja, hogy romba döntse a legigazabb szándékokat is.

Az egyik verzió szerint a sátán egy idegen képében jelenik meg Sárának, és azt mondja neki, hogy Ábrahám elvitte Izsákot, és feláldozta őt a Moria hegyén. Sára a megrázkódtatástól és bánattól hal meg.

A másik verzióban a sátán azt mondja Sárának, hogy Ábrahám fel akarta áldozni Izsákot, ahogy az Örökkévaló megparancsolta neki. Sára felkiáltott a megrázkódtatástól és azt mondta: „Az Örökkévaló igaz; azt kell tegyék, amit mondott.” Elment, hogy megkeresse őket, elért Hebronba, ott a sátán újra megjelent, és azt mondta, hogy Ábrahámot megállította egy angyal, és nem engedte, hogy megölje Izsákot. Megrendülve a

gondolattól, hogy Izsák majdnem meghalt, Sára maga halt meg.

Gondolhatnánk, hogy Sára küldetése ezen a világon véget ért, amikor Izsák elérte azt a legmagasabb szintet, hogy hajlandó volt áldozat lenni. Ez egy jól leélt élet csúcspontja.

Aviva Zomberg a Genesis. The Beginning of Desire című könyvében Sára halálát a személyiségében rejlő ellentmondások következményének látja: Az erős, határozott ősanya, aki bölcsességgel tudta irányítani és befolyásolni a családját, aki határozottan cselekedett, amikor erre volt szükség, a kihívásokat elfogadta, és megőrizte hitét, a sátánnak ezzel az utolsó próbájával nem tudott megbirkózni. Miután sok éven keresztül tökéletességre törekedett, és igazi kapcsolatot akart kiépíteni az Örökkévalóval, kereste az igazságot és az abszolút igazat – mikor fia születésével a végső küldetése, a folytonosság beteljesülni látszik, 90 éves korában –, azzal kell szembesülnie, hogy életének értelme és célja, minden, amiért eddig élt, semmivé válik.

Izsák visszatérése sem tudta semlegesíteni ezt a borzalmat.

Ugyanaz a Sára, aki olyan határozottsággal tudta mondani Ábrahámnak, „űzd el a szolganőt és a fiát, mert ennek a szolgának a fia nem fog örökölni a fiammal, Izsákkal”, aki olyan világosan látta a valóságot, és tisztábban tudott ítélkezni, mint Ábrahám (aki sokoldalúbb volt), sebezhető volt, amikor megdőltek az addigi bizonyosságok.

A tisztánlátás és analitikus világosság ellenére, mely képessé tette őt bonyolult helyzetek megoldására, Sára nem volt képes megbirkózni az ellentmondásokkal és az előre nem látható eseményekkel. Nem tudott szembenézni a képtelenségekkel és nem tudta megoldani azokat az összetett kérdéseket, amelyekkel életének utolsó pillanatában szembesült. Így nem tudta megállni a helyét ebben a helyzetben, hogy meglássa az alagút végén a fényt.

Akár így, akár úgy, amikor Ábrahám és Izsák a mély élménnyel hazatért a sikeresen kiállt próbából, szembesültek az „akeda” legfájdalmasabb aspektusával – Sárát holtan találták. Ő már nem kellett, hogy részese legyen az „akeda” utáni családnak. „Hatszor kiáltott, a sófár hat »tekia«-hangjának megfelelően. És nem hagyta abba, amikor meghalt. (Midrás Vajikra Rabba 20:2.)

Halálában Sára belekezdett a „tekiot” folyamatába – síró hangok, melyek összefüggésben állnak a ros hasánákor minden évben megfújt sófárból áradó hangokkal.

Ezek a „tekiot”-hangok nemcsak Izsák feláldozására emlékeztetnek minket, mely a kos feláldozásához vezetett, és nemcsak Sára sírására, amikor meghallotta az „akeda” hírét, hanem s Szináj-hegyre is, ahol a sófár hangja felhangzott az Örökkévaló kinyilatkoztatása és a tóraadás során.

Minden évben, amikor a sófár hangját halljuk, a céltudatos és éles eszű ősanya, Sára emléke jut eszünkbe, és önvizsgálatot folytatunk, keressük a világosságot a zűrzavar és kétségbeesés közepette, végül eljutunk a végső bizonyosságig, mely az Örökkévalóban és a Tórában található.

Forrás

Latív alapítvány

David Russell Megtalált identitás – három nyelven. jiddis élő nyelv, és nem csak a szigorúan vallásos, cháredi társadalomban. Versek, dalok, filmek, színdarabok születnek ezen a nyelven még ma is.

Meena-Lifshe Visnawathnak saját elmondása szerint a jiddis az anyanyelve. Ez a mame-losn, amelyen felnőtt a New Jersey-beli Teaneck városában, Gitl SchaechterViswanath jiddis költő gyermekeként. Meena-Lifshe egyike az ismert nyelvész, Mordkhe Schaechter 16 jiddisül beszélő unokájának. „Mordkhe nagyapa odaadását tanúsítja, hogy valamennyi unokája beszél jiddisül – mondja Meena –, ami a cháredi világon kívül elég egyedi dolog.”

Meena most épp Cambridge-ben tanul egy csereprogram keretében. Egyébként a bostoni MIT-en (Massa-

Ha angolul beszélt,

chusetts Institute of Technology) jár építőmérnök szakra, és hamarosan visszatér hazájába. (…) Az édesapja, Meylekh, indiai származású zsidó. Épp New Yorkban élt, és egyszer ahogy elsétált az Arbeter Ring (Dolgozók Köre, jiddis kultúregyesület) épülete mellett, elhatározta hogy megtanul jiddisül, mivel imád nyelveket tanulni.

Aztán a Yidish Vokh (Zsidó Hét) című programon megismerkedett Gitllel, leendő feleségével. A Yidish Vokhot Gitl édesapja, Mordkhe hozta létre: ez egy egyhetes bennlakásos jiddis szeminárium New York ál lam északi részén. A program a mai napig fut, körülbelül kétszáz ember rendszeres részvételével.

Amellett hogy édesanyja kicsi korától kezdve jiddisül beszélt hozzá, Meena tamil nyelven is megtanult az édesapjától. Ha angolul beszélt, mindkét szülője úgy tett, mintha nem hallaná őt. Így otthon csak jiddisül és tamilul lehetett beszélni. A jiddis lett az első, a tamil a máso-

dik nyelve: az első szó, amelyet életében kimondott, a jiddis tir (ajtó) volt, a második pedig a tamil paal (tej). „Hároméves koromban már én fordítottam tamilról az anyukámnak. Nem tanult meg annyira jól tamilul, mint a papám jiddisül – de angolul egyikük sem volt hajlandó beszélni hozzám. Bár ezt időnként elég nehéznek éreztem, örökké hálás leszek nekik azért, mert elérték, hogy mindkét nyelven folyékonyan beszé- Thalia Theatre plakát lek, és a család mindkét ágával ( Josef Kroger, New York, 1897) tudok kommunikálni.”

Az anyukája jiddis dalocskákkal altatta őt és testvéreit annak idején. Aztán amikor már elég idős volt, beíratták a Pripetshikbe, ami egy jiddis nyelvű gyerekklub New Yorkban. Ebből alakult ki később a Pripetshik Singers, egy jiddis kórus, amely a nagy presztízsű Lincoln Centerben és a Shea Stadionban is fellépett. „Amikor kicsi voltam, egyáltalán nem éreztem cikinek, hogy jiddisül beszélek – ellenkezőleg, nagyon klassz dolognak számított. Most úgy látom, hogy ez jelentős mértékben meghatározza, ki is vagyok én. Nagyon kevés fiatal »nagykövete« van ma a jiddis nyelvnek, és én boldogan vállalom ezt a szerepet.”

Meena most 21 éves, és a nagypapája, Mordkhe által létrehozott Yugntruf nevű jiddis ifjúsági mozgalom egyik vezetője. „Az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy olyan emberhez menjek hozzá, aki szintén beszél jiddisül – mondja lelkesen beszámolója végén. – El sem tudom képzelni, milyen lenne egy olyan otthonban élni, ahol a partnerem nem beszél jiddisül, és nem tud szót érteni a családom tagjaival. Úgyhogy ha nem tud jiddisül, meg kell majd tanulnia!” · · Jewish Renaissance Magazine,

Forrás

Latív alapítvány

Panyiné dr. Ábrahám Zita

A béke és egyetértés áldása.

ákob sok év után újra találkozik szeretett fiával, Józseffel, és tizenhét évig együtt élnek Egyiptomban.

Jákob 147 éves, és megbetegszik. Halála előtt József maga viszi apjához a fiait, és kéri, hogy az áldja meg őket. Jákob előbb elmeséli, hogy még Kánaán földjén, Luz városában

hogy váljanak olyanná, az Örökkévaló megígérte neki, hogy további két törzs származik majd tőle. Az egyik Benjáminé, aki ezután szü letett. És mivel több fia nem lett, egyik fiának törzsét ketté kell ossza. Így választotta József törzsét ketté, és az ő fiai után így lett Efráim és Menásse törzse.

József Jákob jobb kezét Menásse fejére tette, mivel ő volt az idősebb, és a bal kezét Efráiméra, mivel ő volt a fiatalabb. De Jákob nem így akarta. Keresztbe fonta a karját, így jobb kezét a fiatalabb gyermek fejére helyezte, mivel előre látta, hogy Efráim leszármazottjai túlnőnek bátyjáén. József próbálta korrigálni az apai „tévedést”, ezért Jákob meg is magyarázza a cserét. Menásse törzséből lesz Gideon, a nagyszerű zsidó vezér, de Efráim törzséből lesz Jósua bin Nun, Mózes utóda, a honfoglaló. Így áldotta meg Jákob unokáit és hozzá fűzte: „Veled áldjon Izrael, mondván: tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és Menásse.” (1Mózes 48:20.) És azóta is a zsidó atyák (egyes szokás szerint anyák is!) szombat és ünnep előestéjén ezekkel a szavakkal áldják meg fiaikat, míg lányaikat az ősanyákra való megemlékezéssel.

Hogy miért azt kívánjuk lányainknak, hogy legyenek olyan, mint Sára, Rebeka, Ráchel és Lea, azt viszonylag egyszerű megérteni, de miért kívánjuk fiainknak, hogy váljanak olyanná, mint Efráim és Menásse?

Bölcseink két magyarázatot adnak erre. Az egyik, hogy Efráim és Menasse voltak az elsők, akik Izraelen kívül nőttek fel, idegen hatásoknak kitéve és ennek ellenére erős zsidó identitásuk maradt. A másik ok az,

hogy az első olyan testvérpár volt, akik között nem volt ellenségeskedés, rivalizálás. Ezt kívánjuk gyermekeinknek, hogy együtt a testvéreikkel (tágan értelmezve a többi zsidóval) békében és egyetértésben építse fel Izrael házát.

A péntek esti áldás első része tehát az, hogy azt kívánjuk, olyanok legyenek gyermekeink, mint az ősanyák illetve, mint Efráim és Menásse. A második rész pedig a kohénok áldása. Ebben az Örökkévaló védelmét, békéjét és áldását kérjük a gyermekre. Kérhetünk-e annál többet, mint amit az Örökkévaló adhat?

A pénteki és ünnep előesti pillanat, amikor a gyermekeket megáldjuk, különlegesen felemelő. Őszinte tisztasággal emlékezteti a szülőket, hogy a gyermek létezésünk értelme és célja, igazi áldás az Örökkévalótól, a gyermeket pedig a szülők és szerető család áldásának értékelésére tanítja. Összekovácsolja a családot, semmi pénzért ki nem hagynánk a saját családunkban.

Csak biztatni tudok mindenkit, aki még nem teszi, hogy vezesse be ezt a hagyományt az életébe, és aki már teszi, az adja meg a módját, építse minél jelentőségteljesebbé.

Forrás

Latív alapítvány

Panyiné dr. Ábrahám Zita József hosszú évekig szolgált rabszolgaként Egyiptomban, ahol Potifár vagyona sokat gyarapodott József keze munkája és a rajta lévő áldás miatt. Ehhez kapcsolódik a következő kis mese.

Sok-sok évvel ezelőtt élt egy gazdag ember Jeruzsálemben. Egyetlen fia messze élt tőle. A gazdag ember megbetegedett, és félelmében, hogy meghal, végrendelkezett. Bizony jól tette, mert néhány nap múlva meg is halt. Abban az időben sokáig tartott, mire a fiához eljutott a gyászhír, így hónapok is elteltek, mire a szomorú fiú hazaért Jeruzsálembe. Bekopogott apja házába, és legnagyobb megdöbbenésére apja hűségesnek hitt szolgája előkelő ruhába öltözve, hűvösen fogadta az ajtóban.

– Mit akarsz itt? – kérdezte a fiútól a rabszolga.

– Hogyhogy mit akarok? Hisz apám után én vagyok az Úr ebben a házban! – válaszolt a fiú.

– Tévedsz! Olvasd saját szemeddel apád végrendeletét!

– tolta a fiú orra alá a végakaratot.

Legnagyobb csodálkozására abban az állt, hogy édesapja mindent hűséges szolgájára hagy azzal az egy feltétellel, hogy fia választhat egyetlen dolgot apja tulajdonai közül magának. Egyetlen dolgot? Az édesapám földei, házai, malmai, aranya, ezüstje közül egyetlen dolgot választhatok?

– Magad is olvasod! Gondold meg hát, mit kérsz, és menj Isten hírével – oktatta ki a szolga.

A fiú elkeseredetten elment a város rabbijához, és megmutatta neki apja testamentumát.

– Mindig tartottam a micvákat, és tiszteltem, szerettem apámat. Távol tőle is az ő kérésére éltem oly sok évet.

Nem értem, hogy tehette ezt velem? Kitagadott az örökségemből minden ok nélkül! – értetlenkedett.

A rabbi elolvasta a végrendeletet, és elmosolyodott.

– A Te apád volt minden bizonnyal a legokosabb és szeretőbb apa a világon, és ezt jól láthatod magad is ebből a végakaratból – kezdte a magyarázatot a rabbi. – Apád halála óta hónapok teltek el, és apád jól gondolta, hogy ha a szolgának hónapok állnak rendelkezésére érkezésed előtt, akkor bizony édesapád vagyonából Te mint örökös már nem sokat látnál. Így viszont, hogy mindent a szolgára hagyott, ő jól vigyázott mindenre.

– Ezt magam is tapasztaltam, de mennyiben segít ez nekem? – kérdezte a fiú a rabbit.

– A törvény szerint a szolga minden vagyona az urát illeti. Mivel egyetlen dolgot választhatsz magadnak, válaszd a szolgát, s ezzel minden a tiéd lesz – javasolta a rabbi.

Így is történt, ahogy az apja szerette volna, minden a fiúé lett. A szolgát ezek után a fiú felszabadította, ajándékot is adott neki, amiért hűségesen szolgálta apját, és gondosan megőrizte a vagyont, majd mint szabad embert elküldte a háztól.

Tematikus 贸rarend 2013/14 Lativ kolel

Kedves Olvasóink!

Decemberi órarendünk a következő: December 2. hétfő 18:15 Mááriv (esti ima) 18:30–19:15 ZSIDÓ FILOZÓFIA Keleti Dávid rabbi: A próféciáról – egy különleges szellemi szint 19:15 Szünet 19:30–20:15 EXTRA Szántó-Várnagy Ádám: Chanuka – Mentsétek Meg Lelkeinket December 4. szerda Chanuka ünnepség a Lativval December 9. hétfő 18:15 Mááriv (esti ima) 18:30–19:15 TÁNÁCH Hegedűs Pál: Próféták 1. – bibliai történetek Jozsuétől az első királyig, Saulig 19:15 Szünet 19:30–20:15 A SIDUCHTÓL A GYEREKNEVELÉSIG Panyiné Dr. Ábrahám Zita: A döntéstől az utolsó áldásig – esküvő előtt és esküvő után December 11. szerda 18:15 Mááriv (esti ima) 18:30–19:15 Keleti Dávid rabbi: Böjtnapok – tévét 10.

19:15 Szünet 19:30–20:15

SZÖVEGTANULÁS

December 16. hétfő 18:15 Mááriv (esti ima) 18:30–19:15

A ZSIDÓ ÉLET GYAKORLATI VONATKOZÁSAI Joszi Davidovics: A Sulchán Áruch szerzője, szerkezete,

19:15 19:30–20:15

SZÖVEGTANULÁS

magyarázatai

Szünet

December 18. szerda 18:15 Mááriv (esti ima) 18:30–19:15

ZSIDÓ KÖZÖSSÉG ÉS VEZETŐKÉPZÉS Fritz Zsuzsa: Kölcsönös felelősségvállalás a zsidó közösségben

19:30–20:15

ZSIDÓ TÖRTÉNELEM Dr. Balázs Gábor: A rabbinikus kor kezdetétől a Talmudig

és azok szimbólumai 19:15 Szünet

December 23. hétfő 18:15 Mááriv (esti ima) 18:30–19:15 MUSZÁR Domán Sije: Ősi zsidó pszichológia, avagy ismerd meg önmagad!

19:15 Szünet 19:30–20:15 HOGYAN ÉREZD MAGAD KÉNYELMESEN A ZSINAGÓGÁBAN? Fináli Gábor: Mire lehet egy zsinagógát használni? – kik mikor és milyen céllal mennek a zsinagógába?

Héber oktatás: hétfő-szerda 17:30-18:15

Mindenkit szeretettel várunk!