A Nő Felemelkedése és Tündöklése - Szendi Gábor

07

Kiad贸

Budapest, 2008

Copyright © Szendi Gábor, 2008

Szerkesztette: Dobos Lídia Korrektor: Marsi Mónika Borítóterv: Hegyi Péter

Hungárián edition © Jaffa Kiadó, 2008 Minden jog fenntartva!

ISBN 978 963 9604 60 5

Felelős kiadó: Rados Richárd Jaffa Kiadó www.jaffa.hu

Tartalom Miért vannak egyáltalán nemek?

Amikor még vízimajmok voltunk Női agy, férfiagy A női szépség Mit akar a nő?

Az ember illata A szimmetrikus ember Szerelem, szex, kötődés Egy szoknya, egy nadrág Születési sorrend Gondolatok a péniszről Maszturbáció Flörtológia Hűtlenség, féltékenység Férfi-nő barátság?

A pszichés meddőség Evolúciós kriminalisztika Zsiga, te kis hazudós!

Bibliográfia

7 25 40 65 94 114 123 136 176 192 199 209 213 223 260 269 294 302 317

Miért vannak egyáltalán nemek?

Az evolúciós kézikönyvek mindig úgy kezdődnek, hogy „és akkor a férfi meg a nő...". Csakhogy ez olyan, mintha a mese ott kezdődne, hogy Hófehérke be­ leharap az almába, vagy hogy Jancsi bedobja a vasorrú bábát a kemencébe.

Minden történetnek van eleje, ezért én most nem a közepén nyitom ki az evo­ lúció könyvét, hanem kicsit előrébb lapozok.

Miért vannak nemek?

Vagyis miért van nő és miért van férfi? Az élővilágban rengeteg faj van, amelyben nincsenek nemek, hanem az egyed egyszerűen csak reprodukálja magát. Az evolúció, ha szabad őt ilyen gyerekesen megszemélyesítenem, ha­ mar rájött, hogy ezek a fajok unalmasak, mert mindig önmagukat ismétlik, és ha csak a véletlen mutáció nem idéz elő változást bennük, nem változnak, va­ gyis nem alkalmazkodnak, és egy hirtelen éghajlatváltozás kiradírozza őket a Föld történetéből. Akkor az evolúció kitalálta, hogy a nagyobb változatosság kedvéért egy új egyed létrehozásához két szülőnek kelljen összeadnia a kro­ moszómáit. Ekkor született meg a Szex! Ez már nagyobb változatosságot eredményezett, mert sokféle egyed találkozott, mindegyik kicsit más volt, és így a sokféle utódból mindig azok maradtak életben és szaporodtak, akik az

éppen aktuális életkörülményekhez jobban tudtak alkalmazkodni. Most persze nem veszem át a Brehm-összest, úgyhogy nagy léptekkel haladnék, nem is­ mertetve a szex összes kísérleti verzióját. Az evolúció tehát újított, a dinosza­ uruszoknál a környezet hőmérséklete határozta meg a tojásból kibújó kis ször­ nyeteg nemét. Ezt ma az aligátorok és krokodilok technikáiból jól ismerjük: az aligátortojásból 30 fokon 100 százalék nőstény lesz, 33 fokon már 100 száza­ lék hím. 180 fokon pedig tojásrántotta, már akinek van gusztusa az aligátorto­ jásból készült rántottához. Ha aligátorpapa mindenáron fiút akar, kihajtja ma­ mát a napra. Ezzel a technikával a dínók ellébecoltak jó pár millió évig, de az­ tán hirtelen, körülbelül 65 millió évvel ezelőtt, egy becsapódó aszteroida hatá­ sára műsorváltozás következett. A Föld légköre megtelt porral, lehűlt, és csu­ pa nőstény dínó kezdte keresgélni kétségbeesetten párját, de mindhiába.

A Szex után tehát megszületett a Magány, és a dínók részben ebbe haltak be­ le. A nem kialakulását tehát nem jó a környezetre bízni. Ezt a krokodilok még nem látták be, úgyhogy a globális felmelegedés alaposan betesz majd nekik, hacsak a Táskagyártók Világszövetsége össze nem fog a megmentésük érde­ kében. Bár csuda tudja, olyan hálás lennék-e én ezért, ha krokodil volnék. Na de az evolúció azért evolúció, hogy mindenfélével kísérletezgessen. A dinók módszere akkor is elavult volna, ha nem jön az aszteroida, mert jött volna va­ lami más, például jégkorszak. A röpködő dinoszauruszoknál kialakult egy szisztéma, ez lett a madarak ZZ/ZW rendszere, ami már genetikailag határoz­ ta meg a születendő utód nemét. Hasonló rendszer alakult ki az emlősöknél is. ezt az XX/XY szexkromoszómák alkotják (Miller és mtsai., 2004). Az utód nemének genetikai biztosítása úgy történt, hogy az X kromoszómán kialakult egy „kapcsoló", ami biztosította, hogy az utód hím legyen. Az ősnem tehát a nőstény volt, az Y kromoszóma az X kromoszóma kapcsolóval ellátott fajtája, így nézve a történetet, a Biblia nyilvánvalóan a férfiak hamisítása, hiszen a nő­ ből lett a férfi, és nem fordítva.

A férfi mint kísérleti nyúl Vigen Geodakian (1999) orosz elméleti biológus rendkívül plasztikus teóriával állt elő az X és Y szexkromoszómák evolúciójával kapcsolatban. A dinoszau­ ruszok nem tudták tartani a termelési rátát, és elszaporodtak a nőstények. A gé­ nekbe beépített kapcsoló biztosította a nagyjából 50:50 százalékos nemi arányt.

Ehhez azonban, mondja Geodakian, nem kellett volna szexkromoszóma, hiszen

a nemre vonatkozó információt, hogy fiú legyen-e vagy lány, valamelyik testi tulajdonságokat átörökítő kromoszóma is hordozhatta volna. Szerinte azért kel­ lett a két nem, mert az egyik, a nő hordozza az evolúcióban kikristályosodott, értékesnek bizonyult tulajdonságokat, a férfi pedig a kísérleti nyúl, akivel a nő kikísérletezi az újabb hasznos tulajdonságokat. Mivel az X kromoszómából normálisan a nőben mindig kettő van, ez kivédi az X kromoszóma esetleges sé­ rüléseit. A két X kromoszóma képes egymást állandóan reparálni, olyanok egy­ ütt, mint az én számítógépem. Ezzel most nem dicsekedni akarok, de a gépem­ ben két merevlemez van, és bármit írok a számítógépembe, minden rögtön két független merevlemezre mentődik. Ha az egyik megsérülne, mindig ott van tar­ talékban egy tökéletes másolat, amelyről - kicserélve a meghibásodott merev­ lemezt - mindig tudok újra egy tökéletes másolatot készíteni. Az XX kromo­ szómapár, vagyis a nő a faj emlékezete, a genetikai stabilitás letéteményese. Az Y kromoszóma viszont mindig egyedül van, ezért mindig csak módosulni tud, de nem tud visszatérni a korábbi állapotába. Ő a sérülékeny egymerevlemezes megoldás. A nő, ha lányt hoz a világra, alkot egy lényt, aki hordozza a faj év­ milliók alatt hasznosnak bizonyult sajátosságait. Ha férfit hoz világra, akkor ki­ bocsát egy kísérleti példányt, tulajdonságok egy lehetséges verzióját, amelyről az élet során majd kiderül, hogy hozott-e valami új, pozitív dolgot az emberi­ ségnek, vagy belehullhat az evolúció süllyesztőjébe. A kísérleti példányok az­ tán összecsapnak, egymással versenyeznek, és ebben a küzdelemben dől el, melyik alkalmasabb a továbbszaporodásra. Természetesen az, aki valamilyen előnnyel rendelkezik a többivel szemben. Geodakian szerint tehát a férfi az, akire a környezeti tényezők hatnak, a férfiak szelekciójával kerül új, sikeres génváltozat a közös kalapba. Mondjuk kevés a vad, akkor azok a férfiak lesz­ nek sikeresek, akik messzire is el tudnak menni, vagy kitalálják a földművelést, vagy ledoktorálnak, és sok ösztöndíjat nyernek el. Aki sikeres, az a sikeres gén­ változat, és az ő díja a szaporodás. Ezt nevezzük természetes szelekciónak. Az ilyen gének a nők közvetítésével terjednek el, válnak „közkinccsé".

Jó példa erre az úgynevezett hiperaktivitás-gén. Ma a pszichiátria a hiperaktivitást betegségként kezeli, pusztán mert az ilyen gént hordozó gyerekek nem alkalmasak arra, hogy fél napon át bámuljanak egy fekete táblát. Thom Hartman szerint vannak a, jó vadászok", ők a hiperaktívak, és vannak a „földmű­ velők", akiknek van türelmük nézni a fű növését is (Hartman, 1993). A hiper­ aktivitás-gén körülbelül 40 000 évvel ezelőtt, véletlen mutációval keletkezett, és olyan sikeresnek bizonyult, hogy villámgyorsan elterjedt (Ding és mtsai.,

2002). Ma a világ lakosságának 7 százaléka hordozza. Ez evolúciós léptékkel hihetetlen gyors terjedés, azt bizonyítja, hogy szó nincs itt betegségről, hisz 39 960 évig nem jelentett hátrányt. Ha hátrány lett volna, nem elterjed, hanem ki­ szelektálódik. A nők döntöttek úgy, hogy a hiperaktív férfi a nyerő, s így ke­ rült be a hiperaktivitás génje a faj génkészletébe.

A nő mindig szaporodik, az X kromoszóma információi mindig átadódnak a következő generációnak. De az Y csak akkor, ha a férfi rátermettnek bizo­ nyult. Mivel koronként változik, mi a sikeres férfi, ezért koronként más tulaj­ donságok válnak sikeressé. A férfin keresztül kikísérletezett és sikeresnek bi­ zonyuló testi sajátosságok aztán a testi kromoszómák csereberélgetése révén lassan átkerülnek a nőbe is. A nő a faj tartós, a férfi a rövidtávú emlékezete.

Csak az kerül át a tartós memóriába, ami arra érdemesnek ítéltetik.

Az utód neméről szóló részben látni fogjuk, hogy a nő akkor hajlik arra, hogy férfi utódot szüljön, ha a férfi meggyőzően sikeres kísérleti darabnak tűnik.

A férfi mint a nő lebutított verziója Mindez nagyon jó, de korai az öröm. Az evolúció nem múlt el, itt van velünk. És úgy tűnik, ez a szaporodási szisztéma minden előnyével együtt nem vált be.

Amolyan evolúciós barkácsolásnak bizonyult. Hermann Helmholtz, a híres fiziológus mondta egy ízben az emberi szem tökéletlenségéről, hogy ha ilyen mű­ szerrel állítana be hozzá egy optikus, kihajítaná. Hasonló jókat mondhat ma egy genetikus az Y kromoszómáról. Az Y kromoszóma ugyanis a nagy kísérletezge­ tésben addig alakulgat, míg lassan teljesen bekrepál. Olyan ez, mint a ceruzahegyezés. Ha mindig hegyes ceruzát akarunk, a végén elfogy a ceruza. Mi is tör­ tént ezzel a szerencsétlen férfinemmel? A történet ugye ott kezdődött, hogy az X kromoszómának kialakult a „kapcsolós" változata, vagyis az Y kromoszóma őse egy X kromoszóma volt, amelyre került egy SRY génecske, ez felelős a he­ rék kialakulásáért. A nagy esemény kb. 2-300 millió éve történt. Aztán ahogy a „kapcsolós" X kromoszómára kezdtek idővel átcsoportosulni a férfiak tulajdon­ ságai, egyre több galibát okozott, ha - összekerülve egy X kromoszómával csereberéigették a génjeiket. A X kromoszómák egy idő után fellázadtak, és töb­ bé nem cserélgettek a XSRY kromoszómával egyetlen gént sem. Az így magá­ ra maradt XSRY lett tehát az Y kromoszóma (Ohno, 1967). És ahogy már a fér­ fiakkal lenni szokott, ha a nők leveszik róluk a kezüket, az Y kromoszóma kez­ dett lepusztulni. Megszűnt a női gondoskodás, nem tudta többé megújítani ön-

magát, így sérülések és farigcsálások miatt minden millió évben 5 génjét elvesz­ tette. Eredetileg kapott az X kromoszómától 1500-at, de apródonként szépen el­ herdálta, s mára maradt neki körülbelül 50-70 génje (Aitken és Graves, 2002).

Ezek egy része is már haldoklik. Még 10 millió év, és már csak papírforma sze­ rint is, nincs többé férfi. De a genetika nem követi a papírformát, mert vannak kulcsfontosságú gének és vannak mellékes tulajdonságot meghatározó gének.

Ha elvész az ujjak szőrösödését okozó gén, hát istenem. De ha elvész a péniszgén? Szóval, ha a csatában lenyilaznak egy névtelen harcost, semmi vész. De ha a vezért lövik ki, akkor lehet hazamenni. Ráadásul az óra idegesítően ketyeg: az utóbbi pár évtizedben jelentősen felgyorsult az Y kromoszóma károsodása, mert a háttérsugárzás, a környezetszennyezés és az élelmiszerekben, ivóvizekben megjelenő genotoxikus anyagok mennyisége megnőtt.

Manapság a csökkent spermaszámmal vagy a spermatogenezis hiányával küszködő férfiak 10-15 százalékánál kimutatható, hogy az Y kromoszómából törlődtek a spermatermelésért felelős gének (Aitken és Krausz, 2001). A glo­ bális környezeti hatásoknak tulajdonítható, hogy pár évtized alatt jelentősen csökkent a férfiak spermaszáma. Egy párizsi vizsgálatban 20 éven át követve a spermaösszetételt, az 1973-ban mért átlag 89 millió/ml sűrűségről 1992-re 60 millióra csökkent, s ezen belül 10 százalékkal csökkent az egészséges sper­ mák száma (Auger és mtsai., 1995). Egy másik elemzésben az 1938 és 1991 közt megjelent eredményeket összegezték. Eszerint az 1940-es 113 millió/mi­ ről 1992-re 60 millióra (Carlsen és mtsai., 1992), vagyis durván a felére csök­ kent a spermaszám. Ebbe egészen biztosan belejátszik a sok tízmillió antidepresszánst szedő férfi esete is, ugyanis az antidepresszánsok nullára csökkent­ hetik a spermaszámot (Tanrikut és Schlegel, 2007). Na és a dohányzás, amely 20 százalékkal csökkenti a spermák számát (Ramlau-Hansen és mtsai., 2007).

Ha így mennek tovább a dolgok, a szép új világban a lombikprogram lesz a szaporodás normál módozata, és azok lesznek a kinevetett különcök, akik még a régi, primitív módszerrel erőlködnek.

A gyári alapbeállítás: Nő A „Hogyan csináljunk nőből férfit?" evolúciós projekt kicsit a kör négyszögesí­ tésének problémájára emlékeztet. Elvileg nem megoldható, a gyakorlatban van­ nak közelítő megoldások. Láttuk, hogyan lett a stabil X kromoszómából egy má­ ra romokban heverő korcs Y. Hát valami hasonló minőségű toldozgatás-foldoz-

gatás folyik az anyaméhben, amikor fiú lesz a lányból. Az alapprobléma ugyanis az, hogy minden magzat lánynak indul, és ha nem történik több ponton elég ha­ tékony beavatkozás, akkor a végeredmény elég szerencséden képződmény lesz.

A férfivá válás leginkább Indiana Jones legkalandosabb üldözési jelenetére emlé­ keztet, ami alatt ötször majdnem lelövik, háromszor majdnem átmegy rajta a te­ herautó, kétszer leütik, és egyszer majdnem nincs nála az ellenméreg. Persze ne­ ki mindig sikerül, de sok millió fiúkezdeménynek nincs ilyen szerencséje.

Kezdetben úgy vélték, van a ginosperma (X kromoszómájú ondósejt), meg az androsperma (Y kromoszómájú ondósejt), valamelyik bejut a petesejtbe, és innentől megy minden, mint a karikacsapás. De valójában már az gyanút kelt­ het, hogy fogantatáskor 170 fiú jut 100 lányra (Pergament és mtsai., 2002), hogy ebből majd születhessen 106 fiú! Látható, hogy a férfi esetében az evo­ lúció jó nagy selejtszázalékkal dolgozik.

Mondjuk, hogy az androsperma bejutott a petesejtbe, és most kéne küldetését végrehajtani. Minden Y kromoszómán a leltár szerint van egy herét létrehozó gén. Ha ez nincs, vagy sérülten működik, a magzat - a kromoszomális férfi ne­ me ellenére - nő lesz. A sportolók körében a hatvanas évektől elterjedt kromo­ szómavizsgálatok ezeket a „csökevényes" férfiakat kívánják kiszűrni. De rend­ ben, tegyük fel, működik ez a gén, és kialakul a magzatban a here. Ha a here ki­ alakult, jó esetben Müller-féle regressziós faktort (MRF) és tesztoszteront kezd termelni. Az MRF célja, hogy visszafejlessze (!) a női belső reprodukciós szerve­ ket. Ha az MRF nem termelődik, vagy hibás receptor híján hatástalan, olyan fér­ fi a végtermék, akinek elcsökevényesedett méhe lesz. Ez olyan, mint amikor mű­ tétkor a betegben felejtik az ollót. A receptorok - csak a biológiában járatlan ol­ vasónak írom - amolyan kis érintkezők a sejtek felszínén, és ha a megfelelő mo­ lekula tapad a receptorra, abból a sejt tudja, hogy neki most mit kell csinálnia.

A tesztoszteron feladata, hogy kifejlessze a Wolff-féle csövet, amiből a férfi ne­ mi szervek kialakulnak (Breedlove, 1993). Ugye, milyen rafinált a férfiak által írott biológia, amely azt állítja, hogy a klitorisz olyan, mint egy kicsinyített pénisz, holott éppen fordítva van? Az evolúció Frankenstein doktora a nőből fabrikálta a férfit, ezért van a férfinak teljesen értelmetlenül mellbimbója is. További bonyo­ dalom, hogy a férfiak külső nemi szerveinek a kialakulásához szükség van az 5-reduktáz enzimre, amely a tesztoszteront dihidrotesztoszteronná alakítja át.

A Dominikai Köztársaság három kis falvában az 1970-es években fedez­ ték fel, hogy a születések 2-3 százalékában olyan kislányok jönnek a világra, akik a pubertásban eldobják kötényruhájukat, és mint a mesében a királylány

csókjára, hipp-hopp férfivá alakulnak át. Ekkor ugyanis a herék leszállnak, a pénisz kifejlődik, a test férfiassá válik, és a békából lett királyfik családot ala­ pítanak, férfias foglalkozást kezdenek űzni. Mondhatni, kicsit kalandosan, de a nőből végre férfi lesz. Ezért aztán machihembras-nak, vagyis „előbb nő, az­ tán férfi"-nek nevezik őket (Imperato-McGinley és mtsai., 1974). Egy másik elnevezésük is sokatmondó: guevedoces, vagyis „herék 12 évesen". A jelen­ ség magyarázata, hogy a pubertásban termelődő nagy mennyiségű tesztoszte­ ron a hiányos receptorokra hatva végül csak kialakítja a férfias jegyeket.

Hogy mennyire a nő határozza meg a férfit, arra jó példa az androgén* ér­ zéketlenség szindróma, vagyis az a fejlődési zavar, amikor hiányzik valame­ lyik androgén receptor. Ez az X kromoszómához kötött zavar. Ez nőkben nem szokott gondot okozni, mert recesszív** tulajdonság. Az androgén re­ ceptornak körülbelül százféle kialakulási zavarát ismerjük, létezik részleges és teljes androgén inszenzivitás. Eredményként az XY kromoszómájú férfi­ ból olyan nő alakul ki, akinek rejtett heréi vannak. A 6. héten a két nem még megkülönböztethetetlen, a 12. hétre azonban - ha működnek az androgén re­ ceptorok - kialakul a férfi nemi berendezkedés. Ha ez a 13. hétig nem követ­ kezik be, akkor a születendő gyermek olyan lesz, mintha valaki összekeverte volna a férfi és női puzzle-darabkákat, majd kirakott belőle egy teremtményt.

A részleges androgén érzéketlenség enyhe esetben termékenységi problé­ mákat okoz, de teljes androgén inszenzivitás esetén egy teljesen női testet fog eredményezni női nemi identitással, rejtett herékkel és a belső női reprodukci­ ós szervek hiányával (mivel a Müller-féle regressziós faktor ettől még terme­ lődik.) Nem elég azonban, hogy a fiúból lány lesz, még az olimpián is diszk­ valifikálják majd, mert a lágy külső zord XY kromoszómát takar.

Mint látható tehát, a férfi gyártási folyamata igencsak össze lett csapva. Te­ kintse szerencsének az, akinél eddig minden összejött. A nő legyártásához elég megnyomni egy gombot, s onnantól megy minden automatikusan. A férfi le­ gyártása egy kötéltánc, melyben nem elég csattogó fogú krokodilok fölött be­ kötött szemmel átegyensúlyozni, de közben a művész két kezével pálcán tá­ nyérokat pörget, orrán pedig egy széket egyensúlyoz.

* a férfi nemi hormonok összefoglaló neve, Ide tartozik a tesztoszteron is. ** domináns a tulajdonság, például a barna szem, ha elég az egyik szülőtől örökölni az ezt meghatározó gént, és recesszív a tulajdonság, például a kék szem, ha érvényre jutásához mindkét szülőtől ugyanolyan gént kell örökölni.

Zord élet a méhben - első rész A méhen belüli életről azt szokták mondani, az a paradicsom, és a születés a kiűzetés. Hát ha léteznek magzati emlékek, sok férfinak rémálomszerűek le­ hetnek, amolyan „emlékeim a pokolból".

Az a maroknyi csapat, aki átvergődik a férfivá válás genetikai buktatóin, és elkezdi kiizzadni magából a további folyamatokhoz szükséges tesztoszteront, mint a mesében, újabb próbákkal találja magát szembe. Mint a Discovery Channel barkácsvetélkedőjében, most az a kérdés, hogyan csináljunk női agyból fér­ fiagyat. A férfiagy egyik sajátossága, hogy a jobb féltekei vizuális és téri tájéko­ zódási funkciók sokkal fejlettebbek, hogy a férfi hazataláljon az őserdőből, vál­ lán a vaddal az otthon róla pletykálkodó asszonyaihoz. Azért jobbak a nők a verbalitásban, és gyengébbek a téri tájékozódásban, mert elbeszélgették az időt.

A legjobb módszernek az tűnik, hogy a tesztoszteron fejlessze a jobb féltekét és lassítsa le a bal félteke fejlődését (Geschwind és Galaburda, 1987). így is történik, csakhogy megint primitív a kivitelezés, óriási a se­ lejtszám. A tesztoszteronszint ugyanis meglehetősen nehezen szabályoz­ ható, a magzat is termel, az anya is termel. A kettő összeadódik, aztán vagy kiveri a biztosítékot, vagy nem. Ha zárlat van, akkor a fiú balkezes lesz, immunrendszerének fejlődésében zavarok támadnak, ebből később asztma, allergia, ekcéma, miegyéb lesz. A bal félteke lelassult fejlődése oda vezet, hogy a fiúknál ez a félteke sokkal sérülékenyebbé válik. A fiúmagzattal másfélszer gyakrabban vetélnek el a nők. Valahol itt tűnik el az a megtermékenyülésnél megjelenő 70 százalék ráhagyás. Fiúknál a szüle­ tési agyi trauma 1,8-szer, a szülés előtti agyvérzés kétszer gyakoribb.

Agyi eredetű bénulás másfélszer-két és félszer, az agyhártyagyulladás kétszer gyakoribb. Ha egy fiú valahogy túléli a megszületést, később négyszer akkora valószínűséggel lesz autista vagy dadogós vagy diszlexi­ ás, két és félszer gyakrabban alakul ki nála beszédzavar, kétszer gyako­ ribb a tanulási zavar és a Down-kór, másfélszer gyakrabban lesz epilep­ sziás (Gualtieri és Hicks, 1985). A fiúk fiatal felnőttkorukig mind testi­ leg, mind szellemileg két évvel vannak lemaradva a lányokhoz képest.

Mondhatni mínusz kétévesen születnek.

Nézzék el hát férjeiknek, hogy olykor idiótán viselkednek, bámulják a fo­ cit, isszák a hülye söreiket, és disznó vicceket mesélnek. Becsüljék meg őket, olyan ritka a működőképes darab.

Zord élet a méhben - második rész Eddig, csak hogy ne borzoljam az idegeket, kicsit leegyszerűsítettem a dolgo­ kat. Mert az az igazság, hogy attól, hogy valakinek vannak megfelelő nemi szervei és hazatalál az erdőből, még nem feltétlen férfi. A férfiagy és a női agy ugyanis nem csak abban különbözik, hogy iránytű vagy pletykaközpont talál­ ható-e benne. Az agy különféle helyein a nemi irányultságot meghatározó kü­ lönféle magvak találhatók, melyeket részben genetikai kód, részben a megfe­ lelő időben érkező hormonok állítanak be férfiasra vagy nőiesre. A homosze­ xualitás, transzszexualitás, transzvesztitizmus, biszexualitás, hogy csak a főbb altípusokat soroljam, mind arról árulkodik, hogy megint itt egy rosszul terve­ zett folyamat, amit jó sokféleképpen el lehet szúrni. Az ugye megint túl egy­ szerű lenne, hogy a tesztoszteron tegye férfiassá az agyat, mert akkor talán még működne is a dolog. De természetesen úgy áll a helyzet, hogy a férfiagyat a női nemi hormon alakítja ki. De olyan komplikáltán, hogy csoda, ha olykor sikerül. De nézzük a mutatványt!

A lánymagzat azért lány, mert a vérében kering egy fehérje, amely meg­ köti a női nemi hormont, és az nem jut be az agyába. A fiú azért lesz férfiagyú, mert a tesztoszteron bejut az agyba, és ott egy enzim női nemi hormon­ ná alakítja, és ez aztán férfiasítja az agyat. Bonyolult, de nem én találtam ki.

Tisztán látszik, hogyan fabrikálták ezt össze az evolúció tervezőirodájában.

Kiindultak abból, hogy a default a nő. Az ő agyával nem kell csinálni sem­ mit, mert az már eleve női agy. De hogy csináljunk ebből a női agyból férfi agyat? Az első ötlet nyilván az volt, hogy „legyen az, hogy férfiaknál az ösztrogén bejut az agyba, és férfiasít". Gondosan elkészült hát a terv, hogy az ösztrogén majd így csinál meg úgy csinál. Csakhogy a terv úgy sikerült, mint amikor nincs a házra ajtó tervezve. A főmérnök visszadobta a tervet, rá­ firkantva: „süsü, a férfinak nincs ösztrogénje!" Vakarta a fejét a tervező, kárba veszett a sok pepecs munka? És akkor jött az ilyenkor szokásos buherálás: akkor majd a tesztoszteront konvertáljuk ösztrogénné. így állt elő az a fura helyzet, hogy a tesztoszteron - ösztrogénné alakulva - férfiasít, a női nemi hormon meg még jobban. Ezért az az anyuka, aki a terhesség megtar­ tása miatt női hormonokat szed, készüljön fel egy fiúsított gyerekre. Ha lány lesz, fiús lány lesz, ha fiú, még fiúsabb (Breedlove, 1993).

Ha kevés a tesztoszteron, vagy rossz időben jön, vagy nincs az agyban át­ alakító enzim, megint érvényesül az a szabály, hogy az agy a „default" beál-

lítások miatt részben vagy teljesen női agy lesz. Ha nagyon női marad, akkor a felnövekvő férfi női identitással fog rendelkezni, és egy nap nővé operáltat­ ja át magát. Ha kicsit szerencsésebb, férfi identitása lesz, de férfiakhoz fog vonzódni. Újabb változat, a transzvesztiták, akik ugyan heteroszexuálisok, de előszeretettel hordanak női ruhát. Végül, szinte melléktermékként kialakulhat heteroszexuális férfi is.

A férfivá válás, mint látjuk, tehát kicsit olyan, mint a lottóhúzás. Kell hoz­ zá némi szerencse is.

Mivel a nemi irányultság, a nemi identitás és a nemi szerep igencsak szét tud válni, ezért feltételezzük, hogy ezeket a hormonhatások más és más időpontban állítják be. A nemi irányultság azt jelenti, hogy férfihoz vagy nőhöz vonzódike valaki. A nemi identitás, hogy férfinak vagy nőnek érzi-e magát valaki, míg a nemi szerep, hogy valaki férfiasan vagy nőiesen viselkedik. Mondjuk, inkább szeret puskával lődözni, mint kardigánt kötni. E bonyolult rendszert legjobban az olyan modellek magyarázzák, amelyek azt tételezik fel, hogy például a fér­ fiagyat nem egyszerűen csak maszkulinizálni, vagyis férfiasítani kell, hanem egyben defeminizálni, vagyis nőietleníteni is. A defeminizációs és maszkulinizációs hatások arányától függő végeredményt James Weinrich férfiak és nők esetén a következő két grafikonon ábrázolta (Kilmartin, 2000):

A szexuális Nőkhöz vonzódó transzszexuális transzszexuális

Férfiakhoz vonzódó transzszexuális

Heteroszexuális transzvesztiták

Homoszexuális cross-dresser

Heteroszexuális férfi

Homoszexuális és biszexuális férfiak

__>.

Maszkulinizáció

A defeminizáló és maszkulinizáló hatások arányától függ a férfi nemisége.

Homoszexuális és biszexuális nők egy része

Heteroszexuális nő

Transzszexuális

Homoszexuális és biszexuális nők egy része

Maszkulinizáció

Nő esetében a férfihatások tükörképéről beszélhetünk.

Homofbb homoszexuálisok?

Elég nézni a híradót, hogy lássuk, az azonos neműek iránti vonzalom még ma is hihetetlen indulatokat kavar. Botránykő, amikor egy politikus vagy televízi­ ós személyiség nyilvánosan „színt vall", s „fajnemesítő" bandák járják a vá­ rost, hogy laposra verjenek egy-egy általuk „ferde hajlamúnak" vélt egyént.

Több évszázados üldözés után Freud a modernség nevében csak egy újabb os­ toba dogmát hirdetett meg, kijelentve, hogy a homoszexualitás betegség. Egé­ szen a huszadik század második harmadáig megszámlálhatatlan homoszexuá­ list kényszerítettek vagy vettek rá különféle kezelésekre, amely szerencsés esetben a pszichoanalízis volt, rosszabb esetben áramütésekkel kombinált vi­ selkedésterápia, de olykor hormonkezelést, átoperálást, kasztrációt, sőt agy­ műtétet is bevetettek a „gyógyulás" érdekében. A pszichiáterek „bibliájában", a DSM betegségleíró rendszerben még nem is olyan rég egy súlyos előítélet kapott tudományos köntöst azáltal, hogy a homoszexualitás a pszichiátriai be­ tegségek közt, szexuális zavarként szerepelt. A DSM-kategóriák a tudomá-

nyosság mázával vannak ugyan bevonva, alapvetően azonban a kézikönyvet összeállító körülbelül ezer pszichiáter (nagyrészt fehér, amerikai férfi) előíté­ leteinek a termékei (Kovács, 2004). S jól tudjuk, hogy a listából nem azért tö­ rölték, mert „győzött a tudomány", hanem mert Amerikában a melegmozga­ lom olyan politikai erővé vált, hogy többé már nem volt megengedhető a ho­ moszexuálisok betegként való kezelése (Caplan, 1995).

Az emberi történelemből egy fontos elv leszűrhető: mindig a többség hiszi, hogy ő a „normális".

Homofóbiának nevezzük a homoszexualitástól való irracionális félelmet.

Ez különösen a férfiakat jellemzi; az európai és angolszász kultúrkörben a fér­ fiasság egyik fontos jegye a homoszexualitás elítélése, megvetése, netán üldö­ zése (Kilmartin, 2000). Ám az 1948-ban megjelent Kinsey-jelentés óta tudjuk, hogy az ember nemi irányultsága nem fekete-fehér, vagyis nem vagy homo­ szexuális valaki, vagy heteroszexuális, hanem igen sok átmeneti keverék van, köztük a biszexuálisok. A férfiak legalább 5 százaléka homoszexuális, de egyes kutatók ezt az arányt 10-15 százalékra is taksálják, a biszexuálisok ará­ nya pedig 10-25 százalék.

A homofóbia valójában arról árulkodik, hogy a társadalmilag kodifikált s gyermekkorunktól belénk sulykolt maszkulin/feminin identitás nem egyszerű­ en a biológiai különbségek kulturális kifejezése, hanem egy szerepkívánalom kulturális felerősítése, hangsúlyozása, homogenizálása. A tanult nemi identi­ tás egyik szerepe a heteroszexualitás védelme. Érdekes, hogy a megengedő kultúrákban, mint a görögben vagy a rómaiban, nem kellett „nemet" válasz­ tani, hiszen volt az erotikusán túlfűtött férfibarátság és ezzel egyidőben volt a házasság.

Egy homofób társadalomban csak azok választják a kizárólagos homoszexualitást, akikben olyan erős a késztetés, hogy nem tudnak heteroszexuális kapcsolatba menekülve rejtőzködve élni. A nemi irányultság szerinti merev szembeállítás tehát nem az emberi természetből, hanem a társadalmi presszióból fakad: válassz, hova akarsz tartozni. Henry Adams és munkatársai 1996ban különös vizsgálatot végeztek. Homoszexuális és leszbikus erotikus jelene­ teket vetítettek férfiaknak, és mérték a szexuális izgalom akaratlan jeleit, pél­ dául a pénisz merevedését. Kiderült, hogy homoerotikus jelenetekre csak azok a férfiak reagáltak péniszmerevedéssel, akik a tesztek alapján leginkább homofóbok voltak. Ezek szerint a homoszexualitásnak két fő típusa van: a nyílt, akit baseball ütővel vernek és a látens, aki baseball ütővel ver.

Homoszexualitás mint evolúciós paradoxon A homoszexualitás az evolúciós gondolkodás számára paradoxon, mivel ma­ guk a homoszexuális férfiak általában ritkán szaporodnak, és nem világos, hogy egy szaporodásban hátrányt jelentő tulajdonság hogyan maradhat fent a populációban.

A homoszexualitás fennmaradására az 1970-es években Edward O. Wilson vetette fel a rokonszelekciós elméletet, amelynek lényege, hogy minden élő­ lény a rokonság mértékében segíti fajtársát, mert ezzel saját génjei elterjedését segíti elő (Wilson, 1975). Csakhogy a homoszexuálisok nem segítőkészebbek, mint bárki más.

A biológiai magyarázatok szeretik sejtelmesen hunyorítva azt mondani: ben­ ne van a génekben. Csakhogy hol vannak azok a gének? Nagy szenzációt kel­ tett a homoszexgén felfedezésének bejelentése, ez volt a rejtélyes Xq28, ami azt jelentette, hogy a férfi homoszexualitás női ágon öröklődik. Csakhogy sokkal nagyobb mintán egyáltalán nem lehetett igazolni, hogy ez a gén volna a homo­ szexualitás közvetítője (Mustanski és mtsai., 2005), de persze a tetszetős gon­ dolat megmaradt a köztudatban. A „homoszexualitás-gén" feltevés abból táp­ lálkozott, hogy egypetéjű ikrek esetén a nemi irányultság azonossága körülbe­ lül 52 százalékos, kétpetéjű ikrek esetén 22 százalékos, és édestestvérek esetén 9 százalékos (Bailey és Pillard, 1991). Csakhogy van egy kis bibi: ez éppen a homoszexualitás hormonális elmélete mellett szól! Hadd tegyem még hozzá: az örökbefogadott testvérek homoszexualitása 11 százalékos egyezést mutat. Hm? Annyi, mint az édestestvéreknek? Aki nem aludt a biológiaórákon, az emlékez­ het, hogy az egypetéjű ikrek genetikailag hajszálra azonosak, a kétpetéjűek és az ikertestvérek pedig 50 százalékban közös génűek. Szóval nem stimmel itt valami, hiszen az egypetéjűeknél én 100 százalékos azonosságot várnék, a két­ petéjűeknél pedig az édestestvérrel azonos arányt.

Na jó, ez kicsit bonyolult volt, ígérem több ilyen nem lesz.

A homoszexualitás hormonelmélete A fenti arányokat jobban magyarázzák az anyai méhben uralkodó hormonvi­ szonyok. A hormonhatásokat már megbeszéltük: a túl sok tesztoszteron vagy ösztrogén valamit másként állít át az agyban, mint a heteroszexuálisoknál (Breedlove, 1993). Simon LeVay (1994) agykutató bebizonyította, hogy ha

adnak neki két agyat, ő meg tudja mondani, melyiknek a tulajdonosa volt ho­ moszexuális. E kérdésben a hipotalamusz szexuális viselkedést irányító terü­ leteinek mérete az irányadó. Érdekes kérdés, miért izgatta őt ez annyira? Ez az én passzióm, de én kíváncsi szoktam lenni, ki miért foglalkozik valamivel. LeVay homoszexuális. Webszájtján folyamatosan követi és kommentálja a homoszexualitás-kutatás eredményeit (LeVay, 2006), és végkövetkeztetése az, hogy a homoszexualitást leginkább a magzati hormonhatások magyarázzák.

De vajon a homoszexualitás valamiféle „baleset"? Az evolúció minden slendriánsága ellenére egy dologban halálprecíz szokott lenni: akármilyen ka­ cifántosán is old meg bizonyos dolgokat, ami újra és újra megjelenik, annak általában értelme van. Mivel a homoszexualitás nem ritka dolog, szakítanunk kell azzal a homofób elképzeléssel, hogy itt valami „selejtről" van szó.

Stressz és homoszexualitás A stressz az élet díszlete, amely előtt évmilliók óta zajlik a történetünk. Éhe­ zés, háborúk, veszedelmek: az emberi élet szinte másból sem áll, mint helytál­ lásból. Szervezetünk az evolúciós edzőtáborban tehát alaposan felkészült a stresszre. Ezért az emberi stresszválasz mindig alkalmazkodás, akkor is, ami­ kor a pszichiátria már „patológiás" reakcióról beszél. Gondolok itt például a köznapian idegösszeomlásnak nevezett dologra, aminél alkalmasabb megol­ dás nincs a megoldhatatlan dolgok előli menekülésre.

A háborúk súlyos stresszt jelentenek, és jelentős mértékben befolyásolják az emberi szaporodást. Az egyik gyakori hatás, hogy lecsökken a termékeny­ ség, követve a walesi bárdok intelmét: „Ne szülj rabot, te szűz!". A másik ha­ tás, hogy háború után ugrásszerűen megnő a fiúk - és a homoszexuális fiúk születési aránya. Hogy mitől függ a gyermek neme, arról később még lesz szó, most maradjunk a homoszexualitásnál. Gunter Dörner mutatta ki először, hogy a legvészterhesebb időkben, 1944-45-ben, amikor a németeknek éppen leáldozóban volt, megugrott a homoszexuális fiúk születésének a száma (Dör­ ner és mtsai., 1980, 1983). Később mások békeidőben vizsgálták a terhesség alatti stressz hatását az utód nemi irányultságára, és megerősödött az az elkép­ zelés, hogy a terhesség első harmadában az anyát ért súlyos stressz megnöve­ li a homoszexuális fiú utódok valószínűségét (Ellis és Cole-Harding, 2001).

Mivel krónikus stresszre megnő a nők tesztoszteronszintje (Grant, 2007), ez a homoszexualitás hormonelmélete mellett szól.

Homoszexualitás és testvérsorrend A homoszexualitás fiútestvér születésisorrend-hipotézise (Blanchard, 2001) szerint minél több fiútestvér után születik egy fiú, annál valószínűbben lesz ho­ moszexuális. A kockázat minden egyes idősebb fiútestvérrel körülbelül 30 százalékkal nő. Egy fiú kétszer valószínűbben lesz homoszexuális, ha van há­ rom fivére, mint ha egy sincs (Cantor és mtsai., 2002). Az elméletet sokszoro­ san igazolták, és mindenféle magyarázat született rá. Az igazi kérdés azonban az, evolúciósan mire jó ez? Az evolúciós logika ugyanis mindig abból indul ki, hogy ha a szaporodás szempontjából valami nem volna előnyös, akkor a dol­ gok nem abba az irányba fejlődtek volna. Ha valaki tőzsdézik, mindig abba fektet, amitől nyereséget vár. Ilyen a szaporodás logikája is.

A homoszexualitás szövetség-hipotézise Még sokszor el fogom szavalni azt a tételt, hogy a szülők, különösen az anyák mint a szaporodásban a legnagyobb terhet vállalók, és ezért a végső döntésben legilletékesebbek, mindent azért tesznek, hogy génjeik sikeresen terjedjenek el. Ennek egyik remek eszköze, ha az anya befolyásolni tudja utódai nemét.

Ha ugyanis jók a kilátások, a papa mindig nagy husikat hoz haza, vagy a ma­ ma rámenős típus, akkor fiúba érdemes fektetni, mert a domináns apuka és do­ mináns anyuka domináns fiacskája sikeres lesz a nőknél. Mindennapi tapasz­ talat, hogy az önérvényesítő képesség, rámenősség, dominancia mindkét nem­ ben a tesztoszteronszint függvénye. Aki asszertívebb, az gazdagabb és sikere­ sebb lesz, jobban házasodik, a társadalmi hierarchiában magasabbra jut, és gyerekének is többet tud segíteni, hogy az is sikeres legyen. Egy sikeres fiú sokkal több nőt tud megtermékenyíteni, mint ahány utódot egy nő világra tud hozni. Az őskorban ugyanis nem volt fogamzásgátlás.

Az evolúció tehát úgy intézte, hogy a domináns anyák sokkal több fiút szüljenek, mint a kevésbé domináns nők (Grant és Yang, 2003). Mivel a ho­ moszexualitás esélye az idősebb fiútestvérek számával arányosan nő, ezért homoszexuális fiúk leggyakrabban domináns nőktől születnek. Innen ered­ het az a pszichoanalitikus spekuláció, hogy azért lesz valaki homoszexuá­ lis, mert domináns anyja „agyonnyomja" személyiségével. Akkor már in­ kább a hormonjaival nyomja agyon, csak az a kérdés, miért csak a sokadik fiúnak jut ez a sors?

Ennek megértéséhez induljunk ki abból, mit csinálnak a férfiak, ha össze­ eresztik őket? Rögtön vetélkedni kezdenek, vezetőt választanak, megverik a másik csapat drukkerjait, stb. Egyszóval agresszív népség, pláne, ha nőről van szó. Most képzeljük magunkat egy kis faluba, ahol kevés a szabad nő, és a szombat délutáni program a nőrablás a szomszédos törzseknél. Ebben a légkör­ ben egy anya bizony gyorsan szembesülhet azzal, hogy a testvérharcnál nincs rosszabb, hisz nemhogy az ő génjeit terjesztenék, hanem még ölik is egymást, miközben esetleg egy idegen viszi el a lányt. Ezért a jó evolúciós szaporodási terv az, hogy „szülj néhány fiút, majd szülj nekik szövetségeseket, akik nem akarják majd fiaid nőit elkívánni, hanem segítenek nekik a nőkért és a hatalo­ mért folyó küzdelemben" (Szendi, 2007a). Az állatvilágban megfigyelhető ho­ moszexualitás és a különféle emberi kultúrák tanulmányozása is azt bizonyítja, hogy a homoszexualitás szövetségképző és a csoporton belüli agressziót csök­ kentőjelenség (Kirkpatrick, 2000). Hogy a stressz hatására születő homoszexu­ ális fiúk mennyire illenek bele ebbe az elképzelésbe, nehéz megmondani.

Frank Muscarella és munkatársai (2005) érdekes vizsgálattal támasztották alá a homoszexualitás szövetség-hipotézisét. Bemutattak 316 személynek egy törté­ netet egy sikeres heteroszexuális 18 éves fiatalról, aki az egyetemi csapatban ját­ szik. Itt megismerkedik egy azonos nemű csapattárssal, akivel szexuális kapcso­ lata lesz. A társ apja egy neves profi csapat edzője. A kísérleti személyeknek há­ rom lehetséges befejezés valószínűségét kellett eldönteni: felemelkedés, bukás vagy semleges befejezés lesz-e a történet folytatása. Az eredmények szerint a résztvevők szignifikánsan inkább a siker útjaként értékelték a homoszexuális szövetségest, ami a szerzők értelmezésében azt jelenti, hogy a homoszexuális szövetségesről alkotott ősi tapasztalások éledtek újra az ítéletekben.

A halálra ítélt férfi Mint láttuk, férfinak születni kész kaland, már csak a világrajövetelhez is sok­ sok veszélyen keresztül vezet az út. A férfivá válás útján mindenhol a nő őr­ ködik. De ha a férfi szerencsésen felnő, élete akkor sincs biztonságban. Sarká­ ban ott a halál.

Eleve úgy van tervezve, hogy keresse a kockázatot, legyen agresszív és ver­ sengő, hogy a szaporodásért vívott harcában sikeres lehessen. A nőknek ugya­ nis a bátor, vakmerő, önfeláldozó férfi imponál. Ezért a férfiprogram kicsit kamikázésra sikeredett: szaporodj vagy pusztulj!

A férfiak várható élettartama, bár országonként változó, a nőkkel szemben 4-10 év hátrányt mutat. Ennek egyik oka természetesen a vad, kockázatvállaló életstílus. Ez minden életkorban jellemzi a fiúkat, de különösen a szaporodás és párválasztás szempontjából kritikusnak számító években (Kilmartin, 2000): Életkor

Férfi-nő arány

1-4

130:100

5-14

158:100

15-24

315:100

25-44

229:100

45-64

162:100

A férfiak éppen a legtermékenyebb éveikben halnak meg 2-3-szor nagyobb valószínűséggel, mint a nők. Sietős tehát a dolguk itt a Földön, mert korán kell távozniuk.

Szinte nincs olyan halálnem, amely a férfiaknak kedvezne, hacsak a mell­ rákot nem számítjuk ide (Kilmartin, 2000): A halál oka

Férfi-nő arány

szívbetegség

237:100

rák

112:100

sztrók krónikus obstruktív tüdőbetegség (pl. asztma)

119:100

baleset

196:100

tüdőgyulladás

157:100

cukorbetegség

116:100

öngyilkosság

422:100

gyilkosság

336:100

115:100

Persze lehet azt mondani, hogy a férfiak sokat dolgoznak, halálra hajtják őket a nők. De amikor apácák és szerzetesek várható élettartamát hasonlítot­ ták össze, kiderült, hogy a férfiak még ilyen nyugodt, kihívásoktól mentes élet-

körülmények közt is átlagosan négy évvel korábban halnak meg (Bereczkei, 2003). Amerikai statisztikák szerint minden 12 házasságból 1 l-ben a nő túléli férjét. Szóval a tények arra mutatnak, hogy a férfilét természetéhez tartozik a gyorsabb elhasználódás. A különbséget talán az is magyarázza, hogy a férfi a megtermékenyítés után akár meg is halhat, de az utód csak akkor születik meg és növekszik fel, ha a nő a megtermékenyülés pillanatától még évekig él.

Rekviem a férfiért A férfi végzete tehát, hogy szaporodástechnikai okokból van rá szükség, s a nő lebutított változataként került legyártásra. Beépített ösztöne révén mindenre képes a nőért, csak hogy szaporodhasson. Rabol, öl, harcol, vadászik, kockára teszi az életét. Valójában tesztelve van, alkalmas-e utódok létrehozására. A si­ kertelen variánsok kihullanak, a győztes részesül abban az illúzióban, hogy „megszerezte" a nőt. Az egész tulajdonképpen egy színjáték, melyben a férfi főhősnek hiheti magát, de a darabot a nő írja.

)

'

Amikor még vízimajmok voltunk Életem meghatározó élménye volt, amikor egyszer rájöttem, hogy a fű té­ len is zöld. Nem azt mondták mindig, hogy télen minden elszárad?! Ké­ sőbb olvastam Thomas Kuhnnak a tudományos forradalmakról írott köny­ vét (Kuhn, 1984) és akkor összeállt bennem a kép. Gyerekkoromban imád­ tam híres tudósok életét olvasni, és Kuhn könyvének elolvasásáig azt hit­ tem, a tudomány az igazságról szól. Persze már fűügyben is csírát eresztett bennem a kétely, de a tudományos paradigmaváltásért folytatott harcról ol­ vasván megvilágosodott elmém: a tudomány egy megélhetési forma, és a tudósok csatája olyan, mint az indiánoké, nem az igazságért, hanem egy­ más skalpjáért küzdenek. A múltban persze mindig győzött az igazság, mi is lenne a fejlődéssel? Mindig akkor győzött azonban, írja Kuhn, amikor már kihaltak a maradi nézet képviselői. Mert a jelen tudósát nem az igaz­ ság, hanem tekintélye és megélhetése érdekli. Az a tizennégy év, amit le­ húztam egy tudományos intézetben, mélységesen meggyőzött erről. Min­ den kor tudománya azokat díjazza, akik beállnak a kórusba. Aki nem, azt koronként változó érvekkel, hol egy alája gyújtott máglyával, hol őrületbe kergetéssel, hol csak elbocsátással próbálják „jó útra téríteni". Mindezt csak azért bocsátom előre, mert nem mindenki született arra, hogy grill­ csirkeként hagyja el e világot, mint Giordano Bruno. Vannak, akik csen-

des öregségben, végelgyengülésben szeretnének kimúlni. Közéjük tarto­ zott Sir Thomas Hardy zoológus professzor is.

1930-at írunk, Thomas Hardy zoológus professzor éppen Wood Jones Az ember helye az emlősök közt című könyvét olvasgatta, mikor elakadt a léleg­ zete: Jones éppen azon tépelődött, miért van az embernek - szemben a többi emlőssel - háj a bőre alatt. Hardyban szörnyű gyanú támadt, amit aztán har­ minc éven át titokban tartott, félve a tudományos eretnekség vádjától. Már ré­ gen tagja volt a Royal Societynek, és 1957-ben lovaggá is ütötték, mikor vég­ re elő mert hozakodni egy búvárklub zártkörű rendezvényén azzal az 1930ban fogant gondolatával, hogy az ember fejlődésében volt egy vízimajomkor­ szak. - De maradjon köztünk - mondta búcsúzóul. Hú, de meg is bánta már másnap az előadását, mert egy kandi újságíró miatt médiaszenzáció lett belő­ le. Hardy előremenekült, kénytelen volt gondolatait szabadkozva kifejteni a New Scientist hasábjain 1960-ban (Hardy, 1960). A cím nyersfordításban: Az ember a múltban sokkal „vízibb" volt? A cikket tudományos körökben döbbent csend fogadta. A megélhetési tudósok összenéztek. - Ugye ez az az őrült, aki 1949-ben azt mondta, a telepátia létezik? - Persze, ő vizsgálja ám a hit biológiáját is! - Hardy beígért nagyobb összefoglalója nyilván a „lelkes fogadtatás" miatt nem született meg soha. Szeretett volna hosszú, békés életet.

Maradt hát az uralkodó nézet, miszerint az ember története úgy kezdődött, hogy a megritkuló erdejű, szavannásodó Afrikában az emberszabásúak lehup­ pantak a földre az odalent rájuk várakozó, szájukat nyalogató ragadozók közé, hogy átcsámpázzanak a következő facsoportig. Mondjuk egy kérdés kapásból adódik: ki maradt a fán?

A vízimajom-elméletet elsőként A csupasz majom című könyvében Desmond Morris említette röviden, mondjuk valahogy úgy, hogy „nem sok vizet zavar" (Morris, 1989). Itt olvasott róla először a sikeres televí­ ziós forgatókönyvíró, Elaine Morgan, aki az a típus, mint én: mindig arra vagyunk kíváncsiak, ami „nem úgy van". Lázas kutatómunkába kezdett, s már 1972-ben megjelent A nő eredete című könyve, melyet sorra követett több, a vízimajom-elméletet ismertető műve. Legutóbbi, A vízimajom-hi­ potézis 1997-ben jelent meg (Morgan, 1997). Az elméletnek azóta sok hí­ ve lett, de az idegenkedés az elmélettel szemben nem szűnt meg. Ahogy Csányi Vilmos, titkos vízimajomhívő, polihisztor etológusunk írta, a leg­ főbb probléma az elmélettel az, hogy egy lelkes amatőr a szószólója (Csá­ nyi, 1999).

Víz- és szeximádat A szálak felgöngyölítését kezdjük egyszerű megközelítéssel. A majmok álta­ lában utálják a vizet, a csimpánzok például hisztirohamot kapnak, ha netán vízbe esnek. Hogy lehet, hogy a majomtól származó ember viszont rajong a vízért, s minden nagyobb kultúra a víz mellett született? A magyarázatot csa­ ládfánk tüzetesebb szemügyre vétele adja. Valójában a csimpánzok körülbelül 8-10 millió évvel ezelőtt két ágra szakadtak, a nyugati vízgyűlölő csimpánzok­ ra és a keleti vízimádó bonobókra. A bonobók majomhoz méltatlanul sokat lu­ bickolnak és hűsölnek a vízben, akárcsak az ember. Talán mondanom sem kell ezek után, hogy közvetlen elődünk a bonobó csimpánz. A vízimajom-hipoté­ zis máris kevésbé tűnik fantazmagóriának. A bonobók szexuális sajátossága­ ikban is nagyon hasonlítanak az emberhez, viszont ugyancsak elütnek csim­ pánz rokonaiktól. A bonobók, akár az ember, szinte folyamatosan vevők a szexre, és a szexuális aktust - a majmok közt egyedülálló módon - szemtől­ szembeni formációban szokták előadni. Igen érdekes, hogy bonobóéknál szo­ ros kötelék alakul ki nemcsak az anya és gyerek közt (e kötelék felnőtt korra is megmarad!), hanem nőstények és hímek közt is, és megint csak „emberi" módon, a bonobók közt az egyik legszorosabb kapcsolat a nőstények közt ki­ alakult barátnőség (de Waal, 1995).

A hiányos családi fotóalbum A 6-8 millió éves régészeti leletek szerint Ádám még csimpánz, majd tovább­ lapozva a „fotóalbumban" kétmillió év lapjai hiányoznak, s a következő „fo­ tó" 4 millió éves: ezen Ádám már felállt. A hiányzó kétmillió évet fosszilis hé­ zagnak nevezzük, lelet alig van, mert elmosta a tenger (Morgan, 1997). Indul­ junk ki abból, hogy ha a csimpánz ősből fejlődött ki a csimpánz is meg a bo­ nobó csimpánz is, majd őbelőle az ember, akkor ez nem úgy történt, hogy né­ melyik csimpánz ős úgy döntött, ő nem kísérletezik, hanem marad csimpánz, más ősök meg lemásztak a fáról, hogy kipróbálják az emberré válás rögös út­ ját, hanem megjelent valami környezeti kényszerítő - mondhatni emberformá­ ló - hatás. 12 millió évvel ezelőtt Afrikában ugyanis kialakult az úgynevezett Nagy Hasadék-völgy (Great Rift Valley), melynek hatására Afrika keleti része lagúnás vidékké alakult: az erdő borította szigetecskéket sekély víz választot­ ta el egymástól, e vidéken élnek még ma is a bonobók. Yves Coppens francia

antropológus East side story című tanulmányában levezette, hogy a mai (vizet utáló) csimpánzok és más emberszabásúak a „nyugatra szakadt" ősöktől szár­ maznak, míg a keleten maradottakból lett a vízkedvelő bonobó és az ember (Coppens, 1994). Coppens is azt állítja, miként a vízimajom-elmélet hívei, hogy a víz döntő szerepet játszott az ember kialakulásában.

Maradva a régészetnél, nem elhanyagolható érv, hogy az utóbbi 4 millió évből származó ősemberleletek gyakorlatilag mind a Nagy Hasadék-völgyből származ­ nak. A 2001-ben a fosszilis hézagba illő 5,2-5,8 millió évesre taksált lelet ugyan­ csak a Nagy Hasadék-völgyhöz tartozó Etiópiából került elő. Szóval, akárhogy is nézzük, a paradicsom a Nagy Hasadék-völgy, nem pedig a szavanna.

De hogy radikális és anarchoevolucionista nyelven is megfogalmazzam: a szavanna-hipotézisnek, miszerint majom ősünk - a ragadozók legnagyobb örömére - kalandvágyó mód leszökkent a biztonságos fáról, hogy megtanul­ jon két lábon járni, befellegzett. Ha ugyanis a felegyenesedés egy erdővel bo­ rított vidéken történt, a két lábon járásra nem magyarázat, hogy messze van a másik fa. így viszont nincs jobb ötlet rá, minthogy a vizeken való átlábalás mi­ att alakult ki a két lábon járás.

Szembeötlő ellentmondások A szavanna-hipotézis Raymond Darttal startolt, mikor a fiatal kutató 1924ben Dél-Afrika szavannás vidékén megtalálta a taungi gyermeknek nevezett emberelőd-maradványt. Az elmélettel csak egy baj van: teljes abszurdum minden állítása.

Kezdjük ott, hogy Dart még nem tudta, hogy ami ma Dél-Afrikában sza­ vanna, az korábban a Nagy Hasadék-völgy vizes vidéke volt. Ha tudta volna, ma nem volna szavanna-hipotézis.

De közelítsük meg a kérdést az ember műszaki leírása alapján, s vessük össze a szavannára tervezett élőlényekével. Az ember egyik szembeötlő voná­ sa a szőrtelensége. Mire is jó ez? A szavanna-hipotézis szerint arra, hogy tud­ junk izzadni. Na, ez csuda jó ötletnek hangzik egy vízszegény vidéken! De va­ jon akkor a többi szavannái állatot miért borítja vastag bunda? Ők még csöke­ vényesek, fejlődésben megrekedtek? Az ember szembeötlően nem illik ebbe a társaságba, viszont nagyon hasonlatos a vízi élethez alkalmazkodott szőrtelen emlősökhöz (delfin, bálna). Ha valaki most a csupasz elefánttal hozakodik elő, jó ha tudja, hogy korábban ő is vízi emlős volt! De ha már itt tartunk, az ele-

fánt időközben szavannái állampolgár lett, alkalmazkodott az itteni életkörül­ ményekhez, és ezért testét több centi vastag bőr védi. Ezzel szemben a szavan­ nái őslakosnak titulált embernek igencsak vékony, sérülékeny bőre van. Bőr szempontjából az ember alkalmatlan a szavannái életre. A maradék emberi szőrzetet vizsgálva még egy dolog feltűnhet: testszőrzetünk áramvonalasan nő rajtunk, mintha a csökkent vízellenállást szolgálná ez is, míg a majmoknál ilyen mintázatnak nyoma sincs. S miért maradt dús haj a fejünkön? Az egyet­ len értelmes válasz erre az, hogy a vízben úszó embernek a feje lóg ki, ezt kell védeni a tűző nappal szemben. Tudom, most az jön, hogy „na és a kopaszság?"

Nagyon úgy néz ki, hogy a kopaszodás modern jelenség (Soler, 2004), s ha megnézzük a természeti népeket, hát nem jellemző rájuk a kopaszság.

Vízgazdálkodásban is igen gyengék vagyunk. A szavannái állatok jól bír­ ják a vízhiányt, víztartalmuk 20 százalékának elvesztését is jól viselik, míg az embernél 10 százalékos vízveszteség is halálos lehet. Ezt a szavannán könnyű elérni, itt az emberek napi 10-15 liter vizet izzadnak ki! A különbség oka rész­ ben a bunda elvesztése. A szavannaelmélet ostobaságainak ez a gyöngyszeme.

Az összes szavannái állat hülyébb nálunk, mert fő a bundájában, ugye? Az emberi test ráadásul nem alkalmas a vízvisszatartásra, és az emberi vizelet a szavannái állatokéhoz képest nagyon híg. Míg a bárányé 3200, a macskáé 3250, a kisebb szavannái emlősöké 3900 mOsm/1, addig az emberé 140 mOsm/1. Most mindegy is, mit jelent az a mOsm, az látszik, hogy az ember a vizeletével is vizet pazarol. Ez volna az alkalmazkodás a szavannái élethez?

Az ember bőre alatt olyan hájréteg van, amilyet szavannái állatoknál nem talál­ unk, viszont nélkülözhetetlen kellék ez a vízi élethez alkalmazkodott állatoknál, mivel a hájréteg hőszabályozó funkciót lát el. A szavannái állatok közt a gyors mozgás- és reagálási képesség fenntartására a minimális testhőmérséklet 38 °C, ami az embernél már lázat jelent (a Grant gazella órákon át képes 46,5 °C fokon „üzemelni"). Normál testhőmérsékletünk a tengeri emlősöknek felel meg! A sza­ vannái állatoknál a testhőmérséklet 5-6 °C fokot is változik, követve a nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozást. Az emberi test normál hőmérséklet-változása 1 °C fok, vagyis az alacsony ingadozást mutató tengeri emlősökével rokon.

Hogy ma a szavannákon is élnek emberek, az nem arról szól, milyen jó ne­ kik, hanem arról, mi mindent kibírunk. Ilyen alapon lehetne az emberi evolúci­ ónak egy jégmezőelmélete is, hiszen az Északi-sarkon is élnek emberek. Ha a szavanna volna az „őshazánk", ma a világ népessége nem a vízpartokra épült, vízvezetékezett városokban nyomorogna, hanem a szavannák végtelenjét járná.

The só must go onl A félig vízi, félig szárazföldi életmód mellett szól az ember és a só kapcsolata is. Az embert kifejezett sóéhség jellemzi, ősidők óta kincsként tekint a sóra, miközben izzadásával, könnyeivel teljesen feleslegesen rengeteg sót veszít.

Szárazföldi állat nem hullajt könnyeket, míg a tengeri állatoknál ez gyakori je­ lenség. Az evolúció során olyan tulajdonságok alakulnak ki, amelyek haszno­ sak, vagyis hajdanán a sóvesztés kifejezetten előnyt jelentett. Ez csakis olyan létfeltételek közt alakulhatott ki, ahol sok fölösleges sótól kell folyamatosan megszabadulni. És ez a tenger. A természet a tengeri állatokat mindenféle praktikákkal áldotta meg, hogy a tengervízzel és a sós tengeri herkentyűkkel felvett sótól megszabaduljanak, míg a szavannái állatok sótakarékosságra rendezkedtek be. Mondjak valamit? Már csak a megélhetési tudósok kedvéért is: a sófogyasztás népegészségügyi programként meghirdetett korlátozása életveszélyes. Dávid A. Freeman és Diana B. Petitti 2002-ben a Journal of Epidemiology-ban azt írták, hogy bizonyos kutatók és az orvosi lapok egysze­ rűen politikai nyomásra favorizálták a só-hipotézist, miközben nemhogy sem­ mi nem igazolja azt, de ráadásul a népegészségügyi programok által javasolt drasztikus sócsökkentés komoly egészségügyi veszélyeket képvisel. Miköz­ ben óriási propagandával és szinte vallásos megszállottsággal hirdetik, minden ellentmondó tényt és vizsgálatot elhallgatnak és háttérbe szorítanak, arra hivat­ kozva, hogy ne zavarjuk össze a közvéleményt (Freeman és Petitti, 2002). Is­ merős? Igen, ez a megélhetési tudomány teljes fegyverzetben.

Gyakori tanács terhes nőknek, hogy elkerülendő a terhességi magas vérnyo­ mást és preeklampsziát, csökkentsék sófogyasztásukat. 1993-ban az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiuma nem javasolta a sócsökkentést, mert haszontalan és még veszélyes is lehet.

2004-ben a Chicagói Egyetem genetikai kutatócsoportja bizonyította, hogy a fokozott sóvisszatartásért felelős gén igen aktív típusa található meg az Egyenlítőhöz közel élő népek körében, majd az Egyenlítőtől távolodva egyre elterjedtebb egy olyan mutáció, amely már „hibás", vagyis nem szolgálja a sóvisszatartást. Az Egyenlítő vidékén élők körében ez az inaktív gén mindössze 6 százalékban fordul elő, Kelet-Ázsiában már az emberek 55 százalékában, a japánok körében 77 százalékos elterjedtséget mutat, és az európai emberek kö­ rében az arány 80-95 százalékos (Thompson és mtsai., 2004). Mi történik egy

afrikai emberrel, ha őseit kétszáz évvel ezelőtt Amerikába hurcolták rabszol­ gának? Egyrészt rossz véleménye lesz a fehér emberről, másrészt megőrzi az Afrikában előnyös genetikai tulajdonságát, ami viszont veszélyes számára egy sok sót fogyasztó, „fehér" táplálkozási kultúrában. Az amerikai feketék köré­ ben dúl a magasvérnyomás-betegség. Ha Ön amerikai fekete, valóban ne fo­ gyasszon sok sót.

Hogyan tanít meg a víz beszélni?

Talán gyöngyhalász olvasóim meg tudják erősíteni azt az átlagolvasó számá­ ra valószínűleg ismeretlen jelenséget, hogy a víz alá merülő ember szívverése reflexesen a felére csökken, vagyis a szervezet oxigéntakarékos üzemmódra áll át. A vízhez alkalmazkodott állatoknál megfigyelhető jelenséget egy ter­ mészetbúvár, Paul Bert fedezte fel még a 19. században, amikor sajátos tudo­ mányos érdeklődéstől hajtva kacsák fejét dugdosta víz alá. Embernél ez a me­ chanizmus akkor lép működésbe, amikor az arcot víz éri! Ez a magyarázata azoknak a tragikus baleseteknek is, amikor valaki felhevült testtel vízbe ugor­ va hirtelen szívmegállásban hal meg.

Sok más maradványa is van a vízi múltunknak. Orrunk a majmokéhoz ké­ pest olyan, mint a búvárharang, ha vízben úszunk, a víz nem megy bele könynyen. Egy másik fontos reflex azt biztosítja, hogy ha az arcot víz éri, abbama­ rad a légvétel. Fiatal csecsemők remekül úszkálnak a víz alatt, eszükbe sem jut levegőt venni. Többek közt ez teszi lehetővé a víz alatti szülést is. Michel Odent (1999), aki Franciaországban bevezette a vízben szülést, úgy tapasztal­ ta, hogy a víz látványa vagy a csobogás mágikus hatással van a vajúdó-szülő nőkre. Odent szerint a vízben szülés a gyermek világrahozatalának ősi, termé­ szetes módja. Érdekes az is, hogy a csecsemő zsíreloszlása olyan, hogy ha víz­ re tesszük, keljfeljancsiként hasával felfelé fordul.

Az emberi beszéd kialakulása kicsit kacskaringósan ugyan, de szintén a ví­ zi életből vezethető le. A legtöbb állat, így a majmok sem képesek légzésüket akaratlagosan szabályozni. A vízi állatok azonban merülés előtt nagy levegőt vesznek, aztán a víz alatt visszatartják lélegzetüket. Mérések szerint a delfinek, ha. tárgyakat kell felszínre hozniuk, mindig akkora levegőt vesznek, amennyi a feladat végrehajtásához szükséges. Mindez akaratlagos légzésszabályozást igényel. És ez a beszéd alapja! Ezért tudnak beszélgetni a delfinek, és ezért énekelnek a bálnák. Nagy levegőt azonban az tud venni, aki a száján át is ké-

pes lélegezni. Kevéssé ismert, de az emlősállatok és szárazföldi madarak nem tudnak szájon át belélegezni, az ember és a vízi állatok viszont igen. Ezt a le­ süllyedt gége teszi lehetővé, ami szintén fontos feltétele a beszédnek. A nean­ dervölgyi ősember nem tudott beszélni, ezt gégehelyzetéből tudjuk. Ha egy kutya ugat, akkor gégéje leereszkedik, majd az ugatás végeztével visszaemel­ kedik. A kutyát lényegében az ember tanította meg „beszélni" (Miklósi és To­ pái, 2006). Összességében tehát minden arra vall, hogy a beszédet lehetővé te­ vő anatómiai sajátosságok a vízhez való alkalmazkodás során alakultak ki.

Pistike, nem is olyan nagy a fejed Az emberi evolúció szempontjából kulcskérdés, mitől kezdett hirtelen nőni az agyunk. A 3,6 millió évvel ezelőtt debütált Australopithecus afarensis agya még csak 455 gramm volt, a kétmillió évvel ezelőtt megjelent, eszközt készítő Homo habilisnek már 650 gramm, míg a százezer éves Homo sapiensnek már 1490 gramm súlyú az agya. Mi a csuda történt itt röpke kétmillió év alatt? A szavanna­ hipotézis válasza roppant egyszerű: addig készítgettük a szerszámokat, vitatkoz­ gattunk a létről és az időről, míg ez a nagy agymunka végül is kifejlesztett nekünk egy nagyobb agyat. Ez az okoskodás azonban meglehetősen sántít. Az eszközké­ szítéshez, a csoportos vadászathoz, a beszédhez már eleve nagy agyra van szük­ ség, nem lehet az agy evolúcióját azzal magyarázni, amire való. Agyunk testünk tömegének 2,3 százalékát teszi ki, de energiaszámlánk 23 százalékáért az agyunk a felelős. A szavannái állatok evolúciójában éppen az emberi fejlődéssel ellenté­ tes trend figyelhető meg: nagy a testük és relatíve kicsi hozzá az agyuk. Futkos­ ni, vadászni, fákon ugrálni, mint közeli rokonunk, a csimpánz példája is mutatja, bőven elég a mi agyunk ötöde. Egy ekkora agy, mint a mienk, igen gyorsan le­ romlik hatékonyságában, ha nem kap kellő energiát. Levelek és gyümölcsök rágcsálásából erre nem futja, a Hominida szervezet levélemésztésre nem is alkalmas, és kis állatok időnkénti elejtése sem fedezi egy rakás ősember (értsd: család, klán) táplálékszükségletét. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a csecsemők agya a felvett energia 74 százalékát is elhasználja, akkor valóban arra kell gondolnunk, hogy őseinknek igencsak dúskálnia kellett a táplálékban.

Aztán van itt egy másik probléma is. Az agy 65 százaléka zsír, s ennek a zsír­ nak igen nagy hányada DHA (az omega-3 zsírsav egy változata), amely csak ha­ lakban, illetve emlősállatok agyában található. A szavannán, hacsak nem voltak kétmillió évvel ezelőtt halárusok, omega-3-hoz nemigen lehetett jutni.

Adottak tehát az elképesztő méretű agy növekedés kizárólagos feltételei: sok-sok táplálék, hogy még a magatehetetlen csecsemőnek is jusson annyi, hogy jóllakjon, és ebben a táplálékban legyen annyi omega-3, amennyi az agy felépítéséhez kell. Michael Crawford (Gibbons, 2002), aki sok időt töl­ tött a paleolit étrend rekonstruálásával, évtizedek óta vallja, hogy az agy emberre jellemző egyedülálló növekedését csak vízi - tavi vagy tengeri táplálék tudta biztosítani. A vizek partján élő ősünknek persze nem kellett rögtön versenyhorgásszá válnia: kagylók, békák, rákok, teknőcök, tojások megszerzése könnyű dolog volt, jutott harapnivaló bőségesen mindenkinek.

De kellett is! Stephen C. Cunnane A legkövérebb túlélése című könyvében az agyfejlődés evolúcióját boncolgatva az emberi magzat és csecsemő kü­ lönös sajátságára hívja fel a figyelmet (Cunnane, 2005). Az emlősállatok vagy az emberszabásúak újszülöttjei soványak, az embercsecsemő pedig kövér, átlagban 500 gramm hájjal születik. Ezt a hájat a magzat lényegében a születését közvetlenül megelőző hetekben halmozza fel, mint valami út­ ravalót. Felvetődik a kérdés: miféle evolúciós előnnyel jár, hogy egy újszü­ lött kövér és nagy a feje? Hiszen sokkal nehezebb lesz megszületnie, ami veszély rá és anyjára nézve is. A nagy agy evolúciós előnyei világosak. Az agyunk nem hirtelen nőtt meg, mint a strandlabda, amit felfújnak. Hanem megint abban az állandó, hülye versenyben. Mindig az volt a nyerő, akinek nagyobb agya volt, mert az tudott ravaszabb és behízelgőbb modorú lenni.

Na de mire jó a háj? A nagy agy folyamatos energiaellátást igényel, s a cse­ csemő hája ezt biztosítja két etetés közt. Ez a háj ráadásul sok omega-3-at tartalmaz, a csecsemő hája tehát biztosítja az agy felépítéséhez szükséges építőanyagot és energiát is. Mi igazolja ezt? Egy rakás vizsgálat! Egyrészt a születési súly valóban előrejelzi a felnőttkori intelligenciát (Lawlor és mtsai., 2005; Shenkin és mtsai., 2001). A másik fontos dolog: omega-3 fo­ gyasztására nő a születési súly (Olsen és mtsai., 1990), továbbá meg­ hosszabbodik a terhesség ideje. Na, nem túlhordásról van szó, hanem pél­ dául ritkább a koraszülés és vetélés olyanoknál is, akiknél ez korábbi ter­ hességnél probléma volt (Olsen és mtsai., 2007). Omega-3-at írtam és nem halat, ugyanis mivel a halak szennyezettek, a halfogyasztás éppenhogy csökkenti a születendő baba súlyát (Halldorsson és mtsai., 2007)!

Cunnane még egy rendkívül érdekes bizonyítékkal szolgál a vízparti-vízi élet mellett, és ez a jód szerepe. Jódhiányban az embergyerek értelmi fogya­ tékossá válik és elbutul. A vízi élőlények viszont sok jódot tartalmaznak. Az

agy normál kifejlődése és működése tehát olyan táplálkozási feltételekhez kötődött, amelyeket a vízparti élet biztosított. A vízparttól eltávolodott em­ ber azóta is jódhiánnyal és omega-3-hiánnyal küszködik, a világon ma 1,6 milliárd ember szenved a jódhiány következményeitől. A jód-hipotézis még egy érdekes dolgot megmagyaráz: a 100 000 évvel ezelőtti Homo sapiens agya 100 grammal nagyobb volt, mint a mai emberé, vagyis az agy egy ide­ ig növekedett, majd méretében kissé csökkent. Ezt a vándorlással mindenna­ possá váló jód- és omega-3-hiánnyal magyarázhatjuk, állítja Cunnane.

Ezen az omega-3-on még érdemes egy kicsit időznünk, valami haszna is le­ gyen annak, hogy megtudtuk eredetünket. Az önmagában nem boldogít, hogy egy úszógumival kell ezentúl elképzelnünk a majomszerű köbükinket. Őseink életkörülményei viszont magyarázatul szolgálnak modern problémáinkra.

Az omega-3 és a hangulatzavarok Az omega-3, vagyis a halolaj az emberi agy és szervezet számára nélkülözhe­ tetlen, de ezt újra fel kellett fedeznünk. Mielőtt elmerülnénk a részletekben, rögtön egy kis ellenreklám. Most mindenki omega-3-at akar eladni, de tudni kell, hogy a növényi omega-3, például a lenmagolaj az ajtónyikorgás meg­ szüntetésén túl nem sok mindenre jó. A növényi omega-3-ból ugyanis 10-15 százalék alakul át hasznosítható formába. Most márkaneveket nem mondok, de nem minden jó omega-3, ami fénylik. Aminek nincs halszaga, az már ka­ pásból gyanús!

Az omega-3 az 1940-es években „került képbe", amikor az eszkimók ét­ rendjét kezdték tanulmányozni, miért nem meszesednek el ereik, és miért nem kapnak szívinfarktust. Kiderült, hogy mert étrendjükben igen sok az omega-3.

Dr. Urquhart (1935), aki hét évig élt Kanadában, egyetlen egy tumoros meg­ betegedést sem tapasztalt náluk, és a diabétesz, a pszoriazis vagy az asztma rit­ ka volt körükben, mint a fekete jegesmedve. A témára rávetették magukat az epidemiológusok, és kimutatták, hogy a szívhalál, és a hozzá vezető érrögös út maga az omega-3-hiányos táplálkozás. Mindez rendkívül izgalmas, de most nem ezzel fogunk foglalkozni, hanem azzal, hogy az omega-3 az idegsejtek membránjainak legfontosabb építőeleme. Ettől folyékonyak, rugalmasak, haj­ lékonyak és átjárhatóak az idegsejtmembránok. Mi történik, ha nincs omega3? Helyette omega-6 épül be, ettől az idegsejtek működése leromlik, és min­ denféle működési zavarok lépnek fel.

Az omega-3 és a depresszió Előrebocsájtom, a depresszió ma egy üzletág (Szendi, 2005a), amelyben bol­ dogtalan vagy szerelmi bánatban szenvedő, esetleg szociális nehézségektől gyötört emberekre sóznak rá veszélyes, de teljesen hatástalan antidepresszán­ sokat (Kirsch és mtsai., 2008).

Joseph Hibbeln és Norman Salem 1995-ben egy összefoglalójukban azt bi­ zonyították, hogy a modern társadalmakban megfigyelhető magas depresszió­ gyakoriság a csökkent halfogyasztással áll kapcsolatban. Rámutattak például, hogy Tajvanon vagy Hongkongban 10-szer ritkább a depresszió, mint az USA-ban. Japán halászfalvakban a pszichiátriai kommandóknak egyetlen dep­ resszióst sem sikerült találniuk (Hibbeln és Salem, 1995).

Markku Timonen és mtsai 2004-es tanulmányukban az 1966-ban született finnek 31 éves követésének eredményei alapján a halat ritkán evő nők körében 2,5-szer nagyobb depressziókockázatot mutattak ki. Nők körében, mint ismere­ tes, a depresszió körülbelül háromszor gyakoribb, így az eredményt a szerzők azzal magyarázták, hogy a nők érzékenyebbek az omega-3-hiányra, és a két nem eltér a központi idegrendszer biokémiájában is (Timonen és mtsai., 2004).

Az omega-3 és a bipoláris betegség Simona Noaghiul és Hibbeln 2003-ban vizsgálták a bipoláris betegség, vagyis a mániás depresszió kapcsolatát a halfogyasztással. Rendkívül szoros összefüg­ gés jött ki: a bipoláris betegségek 92 százalékát magyarázta az alacsony halfo­ gyasztás. Magyarországon például a bipoláris betegség élethossziglani előfor­ dulása 5,5 százalék, míg Izlandon 0,2 százalék. Ennek megfelelően Izlandon nyolcszor annyi halat fogyasztanak, mint nálunk (Noaghiul és Hibbeln, 2003).

Az omega-3 és a szülés utáni depresszió A szülés utáni depresszió sok tekintetben rejtélyes, pszichogén eredettől kezd­ ve a nemihormonszint drasztikus csökkenéséig sokféle feltevés kereng tudo­ mányos körökben. Az omega-3-hiány depressziókeltő hatásával megfertőzött elmékben azonban logikusan merül fel, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy az agy fejlődéséhez nélkülözhetetlen omega-3-at a magzat „leszívja" az anyá­ ból, aki így „omega-3-hiányos depresszióba" esik.

Mint Hibbeln 2002-es vizsgálatában idézi, több kutatás kimutatta, hogy a terhesség alatt az anya DHA-szintje a felére esik le, és még a szülés utáni 26. hétre sem áll vissza az eredeti szintre (Hibbeln, 2002). Logikus tehát, hogy a szülés utáni depresszió sokkal gyakoribb kell legyen azon országokban, ahol alacsony a halfogyasztás, hiszen itt az anyák eleve kevésbé vannak „feltöltve" omega-3-mal. Ennek megfelelően, a Dél-Afrikai Köztársaságban vagy Brazíli­ ában, ahol az egy főre jutó halfogyasztás körülbelül 5 kilogramm, a postpartum depresszió előfordulási gyakorisága 24 százalék fölött van, míg Japánban vagy Szingapúrban igen alacsony - 2 százalék és 0,5 százalék -, ami 12-szeres, illet­ ve 50-szeres különbség. Ugyanez az összefüggés jött ki akkor is, amikor az anyatej DHA-tartalmát vizsgálták: dél-afrikai anyáknál a tej 0,1 súlyszázaléka volt DHA, míg a japán anyák tejében több mint 0,8 súlyszázalékban volt DHA található (Hibbeln, 2002). A postpartum depresszió gyakoriságában mutatkozó ötvenszeres különbséget tehát legjobban az omega-3-fogyasztás magyarázza.

Az omega-3 és az öngyilkosság Hibbeln és munkatársai egy depresszióambulancián 30 olyan személytől vet­ tek vért, akik öngyilkossági kísérlet vagy öngyilkossági tervek miatt kerültek be hozzájuk. A két év alatt öngyilkosságot elkövetett 7 személy vérében volt elbocsájtáskor a legalacsonyabb az omega-3-szint. Minden más rizikófaktort is együttvéve ez volt a legjobb előrejelzője az öngyilkosságnak (Sublette és mtsai., 2006). Egy kínai vizsgálatban 100 öngyilkosságot elkövetett és 100 balesetet szenvedett személy vérében mérték meg az omega-3-szintet, és az öngyilkosokban nyolcszor alacsonyabb volt (Huan és mtsai., 2004)!

Hibbeln és mások vizsgálatai arra is fényt derítettek, hogy az omega-3-hiány fokozott agresszivitást és impulzivitást okoz. A nemzetközi összehasonlí­ tó statisztikák elemzése azt a meghökkentő összefüggést tárta fel, hogy nem­ csak az öngyilkossági arányszám, de még az egy főre jutó gyilkosságok szá­ ma is az omega-3-hiány mértékével függ össze (Hibbeln, 2001).

Kezelési vizsgálatok Khuan-Pin Su és munkatársai 2003-ban sikeresen kezeltek omega-3-mal dep­ ressziós betegeket. Mint írták, bár nincs nagy késztetés a gyógyszercégeknél, hogy támogassák egy olyan nem szabadalmaztatható összetevő, mint az ómega-

3 kutatását, a további adatgyűjtés mind humanista, mind tudományos szempont­ ból kiugró fontosságú, mert az omega-3 kedvező mind biztonsági szempontból, mind azért, mert nem rendelkezik teratogén (magzatra káros) hatásokkal (Su és mtsai., 2003). Hát valóban nincs tolongás, de én a gyógyszeripart megértem. A teknőgyártók sem szokták a teknőt vásárolni kívánó személyt mosógépre rábe­ szélni. Nem értem viszont a pszichiátriát, ők állítólag értünk vannak, s nem a gyógyszeriparért, működésük mégis azt a hatást kelti, mintha nem a betegek ér­ dekei, hanem a gyógyszeriparé fűtené őket. Ami depressziókezelés-ügyben omega-3-vizsgálat történt, az mind igen jelentős eredményeket hozott (Nemets és mtsai., 2002; Nemets és mtsai., 2006). Malcolm Peet és munkatársai például egy 2002-es vizsgálatukban olyan betegeket kezeltek sikeresen omega-3-mal, akik egyéb pszichiátriai kezelésre nem is reagáltak (Peet és mtsai., 2002).

Az olvasó most talán hitetlenkedve csóválja a fejét. Ennyi mindenre jó ez az omega-3? Amíg a skorbutnak nem ismerték az okát, a hiányállapotot (vér­ zések testszerte, legyöngült állapot, mentális zavartság, apátia, majd halál) oly­ kor többféle betegség keverékének tekintették. Amikor azonban felismerték a citrom hatását, még nagyobb volt a csodálkozás: ennyi minden halálos tünetet egy kiskanál citromlé megelőz?

Az úgynevezett civilizációs betegségek a civilizációból származnak, vagyis mindabból, amit megeszünk és amit nem eszünk meg, illetve amit csinálunk és nem csinálunk. Az omega-3 fontosságát nem a vízimajom-elmélet igaza vagy cáfolata dönti el, hanem az agy összetétele. Ha egyszer majd kiderül, hogy valójában az ufók teremtettek minket, akkor is igaz lesz, hogy omega-3 nélkül az agy nem tud jól működni. Az agy sem. A vizsgálatok azt mutatják, hogy súlyos hiány esetén heteken át 1-2 gramm EPA (ez az omega-3 egy vál­ tozata) kell legyen táplálékunkban, hogy „feltöltődjünk", s onnantól fenntartó adag szükséges.

Vízimajom-örökségünk Legelőször is, hogy valami jóval kezdjük: az ember imádja a vizet, mindenki vízparton akar nyaralni; elnézni az óceánt, hallgatni a hullámok mormogását valamiért mindennél megnyugtatóbb. A vízimajomlétünkkel azonban szerez­ tünk egy-két hajlamot bizonyos problémákra.

Számos betegséghajlam függ össze vízi múltunkkal. A szájon át légzést a lesüllyedt gége teszi lehetővé. Már Darwin reklamálta, hogy emiatt az ember

könnyen félre tud nyelni, ami más emlősöknél kizárt. Csecsemőknél a gége még nem süllyed le, ezért tud a baba egyidőben szopni és az orrán át lélegez­ ni: nincs félrenyelés. Amikor a növekedés során a gége megkezdi aláereszkedését, megugrik az emlősök közt ismeretlen hirtelen csecsemőhalál kockáza­ ta, amely addig tart, amíg a gége el nem éri végleges pozícióját, vagyis körül­ belül féléves korig. A szájon át légzésnek köszönhetjük a légúti bántalmainkat is, hiszen a kórokozók így tudnak könnyedén bejutni a légcsőbe és a tüdőbe (Morgan, 1998). Érdekes képet mutat az emberi fóbiák természetrajza is. Jól tudjuk, hogy a fóbiák hátterében mindig evolúciósan hasznosnak bizonyult félelmek állnak.

Fóbiás félelmeink tárgya a veszélyes állatok (béka, pók, kígyó), a bezártság, a magasság-mélység vagy a víz. Úgy tűnik, az emberek közt a magasság-mélységfóbia a leggyakoribb félelmi fajta, míg a vízfóbia a legritkább. A vízfóbia gyerekkorban gyakoribb, majd lassan megszűnik. Ez igen meglepő, ha arra gondolunk, hogy a szavanna-hipotézis szerint elég sokáig a fákon ugráltunk: ebből valahogy nem következik logikusan, hogy aztán meg féljünk a mélység­ től. Ha viszont vízi életet éltünk egykoron, akkor igen logikusnak tűnik, hogy a magasságtól és a mélységtől (lezuhanástól) félünk, míg a víztől nem. A fó­ biák természetrajzában további furcsaság, hogy a lifttel és egyéb bezárt he­ lyekkel szembeni fóbiás félelmek szintén gyakoriak. Ha a bezártság természet­ rajzát vizsgáljuk, feltűnő, hogy itt az emberek a megfulladástól félnek. Holott megfulladni a vízben szoktak. De ha eleresztjük fantáziánkat, és a bezártságot, mozgáskorlátozottságot a víz alá képzeljük, megértjük, miért a fulladástól fél­ nek a liftfóbiások.

Végül a pánik, amíg nem lett fellazítva és összemosva a szorongásroham­ mal, egy jól körülírható biológiai reakciómódot jelentett. Donald Klein, a pá­ nikzavar felismerője és leírója „téves fulladásos riasztás" modelljében úgy ír­ ja le a pánikot, hogy az agytörzsi szén-dioxid-receptorok - tévesen - túl sok széndioxidot érzékelnek, ettől egy pillanatnyi légzésleállás, majd menekülési késztetés, majd kapkodó, gyors légzés lép fel (Klein, 1993). Klein ezt a reak­ ciót naivul a barlangba szorulás ősemlékével hozta kapcsolatba, ám vélemé­ nyem szerint sokkal valószínűbbnek tűnik az az őshelyzet, amikor a víz alatt elfogyott a levegő. Ilyenkor a légzésleállás végképp megakadályozta a víz alatti „légvételt", majd az erős menekülési késztetés hatására ősünk a felszín­ re rúgta magát, és akaratlan kapkodó légzéssel állította helyre a felborult oxi­ génhiányt. Ez a pánik nem azonos azzal, amit ma a pszichiátria futószalagján

annak neveznek. A legtöbb pániknak semmi köze ehhez a vízimajmos pánik­ hoz, hanem egyszerűen szorongásos tünet. Szorongáskor az emberek légzése felgyorsul, ez oxigéntöbbletet okoz, mintha egy gumimatracot fújna fel az il­ lető, ettől az oxigéntöbblettől szédülni kezd, zsibbadások jelennek meg a tes­ tén, homályos látása lesz és így tovább. Ettől az emberek meg szoktak ijedni, ami tovább fokozza a szorongást és a testi tüneteket. A megoldás a pszichote­ rápia lenne, ehelyett a pszichiátria tömni kezdi a betegeket gyógyszerekkel, de csak súlyosbítja a helyzetet, mert csak a hamisított vizsgálatok szerint hatáso­ sak az antidepresszánsok.

Az evolúciót szokás valami kérlelhetetlen, valahonnan valahova tartó folya­ matnak látni. Valóban az. Olyan, mint a lavina, ha már megindult, nincs megál­ lás. De mindig kell egy kis hógolyó vagy egy kiáltás, ami elindítja. Ha nem lett volna Afrika délkeleti részének megsüllyedése, mi most két csimpánz lennénk, és vagy én készülnék éppen megharapni Önt, vagy Ön akarna adni nekem egy banánt. Ezt persze emberként is megtehetjük, de fordítva nem menne: majom­ ként én nem mesélhetném el ezt a történetet, Ön pedig nem olvashatná el.

Női agy, férfiagy A világ leghíresebb vasúti munkása A lelket ősidőktől valami különállónak gondolták, és a jellemet mindenféle sárga meg fekete epékkel, testnedvekkel, a női méh vándorlásával, a szívmű­ ködéssel hozták kapcsolatba. Aztán jött Descartes, és egy tollvonással évszá­ zadokra elválasztotta a testet a lélektől, és csak egy mogyorónyi mirigyecskével, az agyban tanyázó tobozmiriggyel engedte őket összekapcsolódni. Des­ cartes az Értekezés a módszerről című művében fejtette ki a szállóigévé vált „Gondolkodom, tehát vagyok" tételét, amely a létezés megcáfolhatatlan bizo­ nyítékaként lett szabadalmaztatva, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy gondolkodni lehet úgyis, hogy valaki úgy véli, ő már meghalt. Ezt a szindró­ mát Jules Cotard írta le 1880-ban (Young és Leafhead, 1996), de Charles Bonnet már száz évvel korábban ismertette egy idős hölgy esetét, aki agyvérzés­ ből felépülve azt követelte, hogy öltöztessék halotti ruhába, és helyezzék el egy ravatalon, mivel ő halott. Esténként visszament az ágyába aludni, de nap­ közben kötelességtudóan a koporsójában feküdt (Szendi, 2002a).

Csak a 18. században kezdték egyesek kapisgálni, hogy a lélek szerve az agy lehet. Franz Joseph Gall 1809-ben kezdte írni frenológiakönyvét, ami ma­ gyarul dudortanként terjedt el. Ennek lényege, hogy az agy egyes tekervényei megfeleltethetők bizonyos személyiségvonásoknak, és ezek fejlettsége vagy alulfejlettsége dudorok és horpadások formájában kitapintható a fejen. A tudó-

sok az egészet szörnyű ostobaságnak tartották, de azért csak elültette a boga­ rat egyesek fülébe, hogy az agytekervények kapcsolatban vannak képességek­ kel, személyiségjellemzőkkel. Akkoriban azonban ez olyan badarságnak tűnt, mint mondjuk az ujjak arányaiból megmondani a sorsot. Pedig ma már ez is működik (lásd testi aszimmetriák fejezet). Kellett egy-két eset, amit már nem lehetett lesöpörni az asztalról.

Phineas Gage esete szkeptikusok szerint arra jó példa, hogy becsületes munkával nem lehet halhatatlanná válni. Hiába volt szorgos munkavezető, neve az enyészetbe hullott volna, ha 1848-ban nem éri különös baleset. Egy hosszú vasrúddal a sziklát ütögetve lyukakat fúrt a sziklába, csakhogy az egyik lyukba, melyet éppen továbbmélyített volna - szerintem amolyan durva melóstréfa gyanánt - valaki lőport tett. (Más verzió szerint a kifelej­ tett fojtást akarta volna tömöríteni.) S ahogy Gage a vasrúddal a lyukba ütött, felrobbant a lőpor, és a vasrúd mint valami óriás lövedék átlőtte a fe­ jét, és 25 méterrel odébb beleállt a földbe. Bement a szeme alatt, és kirepült a feje tetején. A legkülönösebb az volt, hogy ezek után Gage nem holtan ro­ gyott össze, hanem szekérre ült, és kedélyeskedve behajtott a városba. John Harlow kezelte, s Gage fel is gyógyult, csakhogy különös személyiségvál­ tozáson ment keresztül. - „Fizikailag egészséges, én mégis tagadnám, hogy felépült... Az egyensúlya vagy kiegyensúlyozottsága, ahogy mondják, az intellektuális képességei és állatias ösztönei közt lerombolódott. Szeszé­ lyes, tiszteletlen, időnként átadja magát a legtrágárabb káromkodásnak (ami nem volt szokása)" - írta Harlow (1868). Gage mindenféle alkalmi mun­ kákból élt, állítólag még Barnum cirkuszában is fellépett, fejsérülését és a vasrudat mutogatva. Halála után Harlow kikunyerálta Gage fejét a sírjából, ennek köszönhető, hogy azóta is látható a bostoni Warren Orvosi Múzeum­ ban (Damasio, 1996).

Gage esete kiragadott példa, egyre több ilyen furcsaság jelent meg orvosi lapokban.

Aztán egy újabb felfedezés alapvetően megújította az agykutatást. Paul Broca szeretett az agyban turkálni, s mint egy alpinistáról, aki először má­ szott meg egy csúcsot, róla is elneveztek egy agyterületet. Volt egy szifili­ szes betege, aki csak annyit tudott mindig kinyögni, hogy „Tan", így aztán ezen a néven vonult be az orvostörténelembe. Mikor 1861-ben meghalt, Bro­ ca felnyitotta a koponyáját, és döbbenten látta, hogy az egyik - ma Brocaterületnek nevezett - bal oldali tekervény elsorvadt. Rossz nyelvek szerint

Broca már tudta, mit kell keresnie, mert ismerte Marc Dax vidéki orvos 1836-ban megjelentetett munkáját, amelyben az orvos több mint negyven esetet írt le, amelyeknél bal frontális sérülésre afázia, vagyis beszédképtelen­ ség lépett fel (Harrington, 1985). Persze ne gondoljuk, hogy Broca felfe­ dezése mindenkit egyből meghatott. Sokan azt mondták, a majomnak is van olyan tekervénye, aztán mégse beszél. De alig telt el tizenkét év, Kari Wernicke német neurológus felfedezett egy másik afáziát, szintén baloldali sérü­ lésből fakadót, melyet szenzoros, vagyis észleléses afáziának neveztek el.

Az ilyen beteg össze-vissza karattyol, ezért zsargonafáziának is nevezik a je­ lenséget. Minden ilyen felfedezés aztán ezer továbbit szül, a tudósok sikeréhsége a tudomány hajtóereje.

Na de ugorjunk is vagy száz évet, nem feledve, hogy nem neurológia tan­ könyvet írok. E kis történeti bemelegítés egyik tanulsága: ha híresek akarunk lenni, vagy alkossunk nagyot, vagy legyen addig ismeretlen betegségünk.

A másik tanulság: az emberi agy minden, csak nem szimmetrikus.

Egyik szemünk sír, a másik nevet Ha feltörünk egy diót, a két féltermést összeköti egy kis nyúlvány. Ilyen az agyunk is, a két féltekét rostok kötik össze, ezt úgy hívják, hogy kérgestest. A háborúk mindig nagy újításokat hoznak a sebészetben és a művégtaggyártás­ ban. Az agysebészet is nekilódult a rengeteg fejsérülés hatására. Békében nem lehet az agyban olyan bátran kotorászni, mint háborúban, amikor még kifeje­ zetten hálásak is érte - a túlélők. A sok ismétlődő eset egy rakáson még a tom­ pa agyakban is felismeréseket szül.

Eddigre már kiderült, hogy a beszédközpont egyeseknél a jobb oldalon van, de nem volt teszt, amivel ezt meg lehetett volna állapítani. Ha a halán­ téklebenyt műteni kellett, azért nem ártott tudni, mit vág ki az ember. Erre Juhn Wada 1949-ben kitalálta, hogy a nyaki verőérbe altatót nyomva, el le­ het altatni csak az egyik féltekét. A következményre senki nem számított.

Akinek a bal féltekéjét altatták el, zokogásban tört ki, s ha netán tudott be­ szélni, sötét dolgokat mondott magáról és a jövőről, ha pedig a jobb félteké­ jét altatták el, vicceket kezdett mesélni vagy hahotában tört ki (Terzian, 1964). Hasonló reakciókat figyeltek meg bal és jobb agyfél sérülését köve­ tően is (Gainotti, 1983; Robinson és mtsai., 1985). A betegek jobbfélteke-sé­ rülésre mániásokká váltak, s miközben bal testfelük bénultan csüngött, vidá-

man poénkodtak, és ha arra kérték őket, mozdítsák meg béna balkezüket, azt felelték, „most nincs kedvük", vagy éppen, hogy „az nem is az ő kezük".

Balfélteke-sérülésre viszont súlyos depresszió alakult ki. Mindez azt sugall­ ta, hogy a pozitív és negatív érzelmek szét vannak szortírozva a két félteké­ be. Ez elég meglepő volt, kezdett az agy egy különböző alkatrészekből összerakott gépezetnek tűnni.

Létezik két furcsa zavar, amit patológiás sírásnak és nevetésnek neveznek.

Az ilyen esetek vizsgálata megerősítette: a vidámság a bal féltekében, a szo­ morúság a jobb féltekében tanyázik (Sackeim, 1991).

Willy Anderson 25 éves volt, amikor 1931-ben váratlanul elvesztette az édesanyját. Nagy fájdalom volt ez neki és családjának, ám amikor a sírásók la­ pátja nyomán dübörögni kezdtek a göröngyök a koporsó fedelén, Willy hirte­ len hahotára fakadt. A gyászoló tömeg döbbenten meredt a fiúra, aki igyeke­ zett nevetését elfojtani, de mindhiába. Végül kisietett a temetőből, de a gyá­ szolók még sokáig hallották távolodó hahotáját. A nevetés otthon is folytató­ dott, s végül Willyt kórházba vitték, ahol két nap múlva meghalt. Kiderült, hogy a temetésen agyvérzést kapott, s az végzett vele.

1936-ban Ruth Greenough 48 éves könyvtáros egy nap hirtelen erős fej­ fájást érzett, majd rázkódni kezdett a nevetéstől, amit képtelen volt abba­ hagyni. Orvost hívtak, de még a morfiuminjekció sem vetett véget az egy­ re halkuló, majd néma nevetésnek. Ruth már a torkát fogta, szinte fuldoklott a nevetéstől, majd több óra szakadatlan nevetés után összerogyott, kó­ mába esett és egy nap múlva meghalt. Boncoláskor kiderült, hogy agyvér­ zés okozta a tüneteket (Ramachandran, 1998). Netán volna hát egy nevetés­ központ, mint a nevető babák hasában a kis szerkentyű? A bal féltekében egy agyműtét során véletlen rá is bukkantak arra a két centiméteres terület­ re, aminek ingerlése a betegből nevetést váltott ki, és ilyenkor bármire né­ zett, mindent viccesnek talált (Fried és mtsai., 1998). Ez kísértetiesen ha­ sonlít arra, mint amikor mókás kedvünkben a végén már mindenen neve­ tünk. Ez persze nem is olyan vicces, a középkorban voltak olyan nevetés­ járványok, melyek egy évig is eltartottak (Szumowski, 1939). 1962-ben Tanzániában, Kashasha faluban egy lányiskolában tört ki nevetésjárvány, amely miatt végül az iskolát hat hónapra be kellett zárni. A furcsa nevetés­ rohamok, melyek percektől órákig is eltartottak, s néha sírásba csaptak át, átterjedtek más falvakra is, s a járvány csak hónapok múltán csendesült le (Rankinés Philip, 1963).

A patológiás sírásról saját élményem is van. Még hallgatókoromban neurológia előadáson az előadó bemutatott egy idős férfit, aki, miközben semleges dolgokról beszélt, időnként teljesen indokolatlanul sírni kezdett, majd folytatta nyugodtan tovább a beszédét. A patológiás sírást nem kísé­ rik valódi emóciók, így miközben a beteg a legőszintébben, legörbült szájjal sírt, valójában csak azt érezte, milyen kínosan viselkedik mások előtt a teste.

Hosszú út vezetett hát annak az egyszerű kérdésnek a megválaszolásáig, mit csinál az agy, amikor örülünk. A kérdést kicsit provokatívabban feltéve, mit csinál az agyunk, amikor üldözzük a vacsorának kinézett menekülő szar­ vast, amikor heves vágyat érzünk, hogy a másikat megcsókoljuk, vagy betör­ nénk a kirakatot egy tábla csokiért, netán ki akarnánk kaparni riválisunk sze­ mét? Ami összeköti e vágyakat, az a jutalom és a kielégülés vágya. A jutalom­ központ a bal féltekében található, és már pár napos csecsemőknél, ha cukros vizet cseppentünk a szájukba, fokozott agyi elektromos tevékenységet mérhe­ tünk EEG-vel a bal homloklebenyük felett. És mi történik agyunkban, amikor semmihez nincs kedvünk, és az életünket értelmetlennek tartjuk? Ha félünk és szorongunk, akkor az úgynevezett viselkedésgátló vagy büntető rendszerünk aktiválódik a jobb homloklebenyünkben (Davidson, 1994). A jutalmazó köz­ pontot szokás GO-rendszernek is nevezni, mert ha valamit megkívánunk, a ju­ talmazó központunk azt mondja, „menj oda, szerezd meg". A GO-rendszert a dopaminerg rendszer működteti, amely aszimmetrikus, és hangsúlyosabb a bal féltekében. A szorongás- és viselkedésgátlás-központot pedig STOP-rendszernek nevezzük, mert az meg azt súgja a fülünkbe: „ne menj oda, ne csináld, veszélyes" (Gray, 1982). A kilencvenes években kiderült, hogy a stresszvá­ laszt szervező hipotalamusz-hipofizis-mellékvese tengely központi szabályo­ zója a jobb féltekében van (Wittling, 1995). Ez egyébként egyfelől igen meg­ lepő, másfelől pedig igen logikus. Hiszen a stresszhormonok kibocsátását az a félteke kell hogy szabályozza, amelyik félni szokott. Ugyanakkor találtak egy furcsaságot is. Balkezes emberekben a stresszközpont a bal féltekében van, és ez okozhat mindenféle bonyodalmat, az allergiás és gyulladásos válaszok pél­ dául stresszre fokozódnak, amit többek közt a kortizol nevű stresszhormon ké­ ne elnyomjon. De nem nyom el, ezért is gyakoribb balkezesek közt az asztmás és az allergiás (Szendi, 1997).

Leegyszerűsítve a képet azt mondhatjuk, a STOP-rendszer a fék, a GOrendszer a gáz.

Padlógáz és kézifék Vannak az alapvetően mindig vidám, kíváncsi, kalandkereső emberek és van­ nak a depisek, akik mindig fáradtak, rosszkedvűek, pesszimisták. A vizsgálatok szerint egyszerűen arról van szó, hogy van, akinek alapjáratban is, vagyis külö­ nösebb ok nélkül is a jutalmazó központja, és van, akinek a STOP-rendszere aktívabb. Előbbi az örök optimista, utóbbi az örök pesszimista. Valójában mindkettő egy-egy evolúciós viselkedésstratégia. Az optimista mindig egy ki­ csivel nagyobb befolyást tulajdonít önmagának, a pesszimista meg alábecsüli a dolgok irányíthatóságát. Előbbi elmegy felfedezni Amerikát, utóbbi nem mer elmenni a vizsgára sem, pedig halálra készülte magát. Ahogy Harold Kelley (1973) mondta, mindenki kis tudósként vizsgálja a világot, és következtetése­ ket fogalmaz meg sikerei és kudarcai okairól. Evolúciós okokból a nők pesszi­ mista tudósok, hiszen gyengébbek, inkább szorulnak mások védelmére, és ne­ kik a gyermekekre is gondolni kell. A férfiak viszont születetten optimista tu­ dósok, mert ha egy férfi nem mer kockáztatni, nem nyeri el a nő kezét, nem visz haza ebédet, és nem győzi le ellenfelét. Vagyis nem szaporodik. A nő evolúci­ ós okokból mindig konzervatívabb, neki a sikeres szaporodáshoz életben kell maradnia. A férfi újító, mert ez az, ami szaporodási sikerét növeli. Szemünk előtt játszódik le az evolúció, mondjuk, egy hűtőszekrény-vásárlásnál, ami a ne­ mek paródiája. A nő megnézi elölről, hátulról, bemászik a hűtőszekrénybe, cen­ timéterrel méricskél, paraméterek után érdeklődik, miközben férje idegesen do­ bol, és széttárja karját az eladó felé. A férfi már rég megvette volna, ki se kell próbálni, biztos jó, különben miért árulnák. De a nő veszi észre, hogy ezen 80 decibel zajszint van, amazon meg csak 70, ehhez tartalék üvegpolcot is adnak, ahhoz meg jégkaparót. Persze, itt a nőnek van igaza. De amikor hujjogató, skalpjukra vadászó indiánok elől menekül férj és feleség, akkor nem szeren­ csés, ha a nő a szikla tetején latolgatni kezdi, beletalálnak-e majd az alant höm­ pölygő folyóba, nem fog-e összegyűrődni a ruhája stb. Ilyenkor ugrani kell, és a férfi ugrik is - magával rántva a nőt, aki még csak a cipőlevételnél tart.

A hétköznapokban nem is nagy baj, ha alapjáraton egy kicsit az egyik vagy kicsit a másik rendszer aktívabb. Az ember mentális és viselkedési problémái azonban a GO- és a STOP-rendszer szélsőséges működéseiből fakadnak.

A drogfogyasztás, az alkoholizmus, a játékszenvedély, a veszélyes sportok túlhajtása mind-mind arról szólnak, hogy a GO-rendszert könnyű túlpörgetni, az a padlógáz. Ha egyszer egy GO-rendszer-függő ember rákap egy sajátos ju-

talomforrásra, legyen az kábítószer, rossz társaság, nyerőgépek, lóverseny, pornó - akkor nincs megállás. Nem véletlen, hogy ezek a problémák a férfiak­ nál vannak túlsúlyban. Ez nem egyszerűen kulturális tradíció, hanem evolúci­ ós örökség (Zuckerman, 1994).

Nőknél viszont a STOP-rendszer túlműködése okozza a legtöbb problémát.

A szorongásos megbetegedések, mint a pánik, a fóbiák, na és a depresszió há­ romszor gyakoribbak nők körében, mint férfiak közt. A nők ősi okokból gyorsabban tanulják a félelmet és a szorongást.

A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy akinek alapjáratban a STOP-rendszere aktívabb, az élete során sokkal valószínűbben fog valamilyen szorongásos vagy emocionális problémával küzdeni (Davidson, 1994).

Külön csoportot képeznek az úgynevezett gátolt vagy félénk típusú embe­ rek (Kagan és mtsai., 1988).

A félénkség, gátlásosság és szégyenlősség - csak azok kedvéért, akik nem ismernék ezt az érzést - kellemetlen feszültséget, kényelmetlenséget és külön­ féle testi tüneteket okoz, különösen idegenek jelenlétében vagy új helyzetek­ ben. A félénkség nem betegség, hanem egy temperamentumtípus; nem lehet „leszokni" róla, de megoldható, hogy az ember ne essen el a saját lábában.

A félénkség részben öröklött, részben szerzett fokozott érzékenység az újdon­ ságra, a változásra és a társas helyzetekre. Nevezik ezt fokozott reakciókészség­ nek vagy izgathatóságnak is, ami - öröklött formájában - már csecsemőkorban is megnyilvánulhat gyakori sírásban, új ingerekre való nyugtalan reagálásban.

Természetesen megint csak arról van szó, hogy a STOP-rendszer túlműkö­ dik, méghozzá folyamatosan, mint amikor behúzott kézifékkel próbál valaki haladni (Davidson, 1994). Ráadásul nem egyszerűen túlműködő STOP-rendszerről, hanem deficites GO-rendszerről van szó. A félénkség igen gyakran alakul át szociális fóbiává, elkerülő viselkedéssé - egyszóval eléggé megkese­ ríti az életet.

Sok embernél azonban a félénkség, vagyis a jobb félteke STOP-rendszerének túlműködése nem öröklött, hanem szerzett sajátosság. Ha egy csecsemő vagy kisgyerek olyan környezetben él, ahol állandóan mindenféle veszélyek fenyegetik, mondjuk, nem tudni, mikor tántorog haza a részeg apuka, mikor üt-ver a makarenkói pofonra hivatkozva anyuka, mikor molesztál a pedofil nagypapa, akkor ilyen körülmények közt túlpörög a STOP-rendszer, és nem kap soha inputot a GO-rendszer. Az ugyanis nem jutalom, ha sikerül életben maradni. Geraldine Dawson és munkatársai (1992) csecsemőjükkel nem sokat

törődő depressziós anyák csecsemőinél bizonyították, hogy a babáknál kiala­ kult a félénkségre jellemző agyműködés.

Aki vágyik arra, hogy megismerje, milyen jobb féltekével látni a világot, az csináltasson két kontaktlencsét, amelyeknek az egyik fele nem átlátszó. A két szemünk retinájából ugyanis az idegek úgy haladnak a bal és jobb látókéreg­ be, hogy mindkét szem retinájának bal oldaláról a bal féltekébe, jobb oldalá­ ról pedig a jobb féltekébe megy az információ. Ha feltesszük a kontaktlencsét úgy, hogy, mondjuk, mindkét szemünkön csak a jobb oldali retinafélre essen fény, akkor jobb féltekével látjuk a világot. Nincs hozzá kedve? Nem baj, má­ sok már megcsinálták. Stuart Dimond és munkatársai (1976) egy úti-, orvosi és rajzfilmet vetítettek a kísérlet résztvevőinek. A jobb féltekébe vetült filmek mindig negatívabbaknak, sőt horrorisztikusnak tűntek, a résztvevők ugyanak­ kor nem tudták ezt a jobb féltekei hatást kontrollálni, vagyis nem tudták a fil­ mekhez való negatív viszonyukat irreálisnak, csak a kísérlet termékének tekin­ teni, hanem reális valóságnak élték meg. Képzeljük csak el az útifilmek szo­ kásos trükkjét: fiatal pár napozik a tengerparton, majd egyszer csak lassan a kamera elé hajlik egy ág és eltakarja őket. Bal féltekével nézve megható, in­ tim jelenet, jobb féltekével a meglesettség szorongató érzése. Vagy fiatal nő zuhanyozik, teste sejtelmesen átdereng a zuhanyzó rücskös üvegén. Bal félte­ kével izgi, jobb féltekével Hitchcock PszichójíL

Két lélek egy testben ?

Persze kicsit előreszaladtunk, de csak azért, mert a két félteke eltérő szerepét az érzelmekben előbb ismerték fel. De valójában a beszéd bal oldaliságát és a jobb félteke némaságát szembeállítva már sokkal korábban gondolhattak vol­ na arra, hogy a két félteke két merőben más lélek.

Az 1940-es évektől kezdve végeztek olyan műtéteket, amelyekben a két agyfelet összekötő kérgestestet átvágták, hogy az egyik féltekéből az epilep­ szia ne terjedjen át a másikba is. Az így megműtött betegek mindennapi életé­ ben különösebb változást nem tapasztaltak. Az ilyen betegeket nevezték el ké­ sőbb „hasított agyúaknak".

Ronald Myers és Roger Sperry macskákkal kísérletezgettek. Átvágták a kérgestestüket és a látóideg-kereszteződést. Ezzel olyan macskákat hoztak létre, akiknek bal féltekéje a bal szemmel, jobb féltekéje a jobb szemmel lá­ tott. A két kutató, ahogy mondják, köpni-nyelni nem tudott, amikor rájött,

hogy amit a macskák az egyik szemükkel megtanultak, azt nem tudták a má­ sikkal (Springer és Deutch, 1989).

Sperry lelkesedésében hasított agyú betegeket kezdett vizsgálni. Mivel em­ bereknél a műtéteknél a látóideg-kereszteződést nem szokás átvágni, Sperry kieszelte, hogy úgy tudja a bal vagy a jobb féltekét külön ingerelni, ha arra ké­ ri a pácienst, hogy fixáljon a képernyő közepére, majd vagy a bal, vagy a jobb oldalra vetített egy ábrát, jó rövid ideig, hogy a páciens ne tudjon odapislanta­ ni, így a kép vagy a bal, vagy a jobb retinafélen keletkezett, mint a fentebb említett kontaktlencsés vetítéses vizsgálatban. A kísérletekben meglepő dol­ gok történtek. Ha például a jobb féltekébe vetítettek egy ceruzát, a vizsgált sze­ mély nem tudta megmondani még azt sem, látott-e egyáltalán valamit, mivel a jobb féltekéje nem tudott kommunikálni a ballal, amely képes tudatosítani a látottakat, és tud beszélni. Ha viszont arra kérték a személyt, hogy válasszon ki egy tárgyat az asztalról, akkor a vetített ceruzát emelte fel. Ha a jobb félte­ kébe egy meztelen nőt vetítettek - az ötvenes években járunk! -, a vizsgált nő elpirult és kuncogni kezdett. Mikor megkérdezték min nevet, nem tudta meg­ magyarázni, végül azt felelte: - Jaj, micsoda masinájuk van maguknak! - Va­ gyis értelmezte saját viselkedését, aminek igazi okát végül is nem tudta. Nem ismerős? Hányszor vagyunk így, például ok nélkül ingerültek leszünk. Nem feltétlen kell látnunk valamit, elég, ha a jobb féltekénk valami csúnyát gondol.

A vizsgálatok alapján joggal gondoljuk, hogy a „tudattalan" nem más, mint az „elfojtott" jobb féltekénk (Galin, 1974).

Gustav Fechner a 19. században élt; orvos, fiziológus, filozófus meg még sok minden volt egyszerre, de kora nem igazán vette komolyan, mert lángeszű őrültnek tekintették. Egyik elképzelése például az volt, hogy ha a kérgestest át­ vágásával a két féltekét elválasztanák egymástól, akkor két tudat jönne létre.

Hát neki lett igaza.

Az agyhasításos műtéten átesett emberek egészen különös élményekről számoltak be. Egy beteg azt panaszolta, hogy reggel, amikor veszi fel a nad­ rágját, a jobb keze húzza fel, a bal meg le akarja rángatni róla. Ugyanez a be­ teg egy alkalommal dühében pofon akarta vágni a feleségét, mire a másik keze lefogta. Egy asszony azt panaszolta, hogy ahányszor kinyitja a szek­ rényt, hogy ruhát válasszon, jobb kezével megfogja, amit fel szeretne venni, de a bal keze megragad egy másik ruhát, és nem tudja elengedni. - A lányo­ mat kell mindig segítségül hívnom. - Egy fiatal férfi élelmiszerboltban dol­ gozott, és amikor árut pakolt a polcokra, amit egyik kezével felrakott, azt a

másikkal lepakolta. Hasított agyú majmoknál leírták, hogy a két kéz össze­ veszett a banánon (Springer és Deutch, 1989).

Két lény él bennünk tehát, az egyik egy tudatos és racionális, alapvetően vi­ dám és közvetlen, a másik gátlásos, félénk, néma álmodozó. Általában béke van köztük, amik vagyunk, kettőjük közös műve. De sokszor éljük át, hogy mást súg az eszünk és mást a szívünk. Máskor meg tudjuk, hogy - mondjuk képesek volnánk értelmesen megszólalni mások előtt, de mégis belénk áll a görcs, amikor „helyzetben" vagyunk. És ki felel azért, hogy időnként oda nem illő szexuális fantáziáink támadnak? A bennünk élő két lény olykor ide-oda rángat minket. Az ember evolúciója során megtanulta, hogyan nyomja el az egyiket vagy a másikat.

A nyugtatók és az alkohol célzottan a jobb féltekei lényünket hallgattatja el, ilyenkor kevésbé szorongunk, közvetlenebbé válunk. A stimulánsok és a kábí­ tószerek bal féltekei lényünket serkentik. Freud, aki kokainista volt, folyton a bal féltekéjét serkentette, hogy a jobb félteke elnyomott vágyairól írjon. A fé­ lénk, gátolt emberekben erősebb a jobb féltekei lény. A katatón skizofréniában a baloldali lény hallgat el, s a betegek magukba süppedt, minden iránt érdek­ telen emberekké válnak, nem isznak, nem esznek, csak mereven ülnek vagy fekszenek.

Egy rendkívüli hasított agy: Kim Peekf a valódi Esőember - Külön köszönet Kim Peeknek, aki segített az Esőembert valósággá formál­ ni - kezdte beszédét Dustin Hoffman, amikor átvette az Oscar-díjat az Esőem­ berben nyújtott alakításáért.

Kim bizonyos értelemben véletlenül keveredett az ügybe. 1984-ben apja elnökölt a Fejlődésben Visszamaradott Polgárok Szövetségének egyik gyűlé­ sén, amelyen az Esőember majdani forgatókönyvírója is részt vett. Meglátta, hogy Kim fejből javítgatja a szövetség tagjainak listáján az irányítószámokat.

Beszédbe elegyedett vele, aztán órákat töltöttek együtt. Kiderült, hogy Kim két lábon járó könyvtár. Morrow-t annyira lenyűgözte Kim tudása, hogy hazaro­ hant, és megszületett az Esőember szkriptje. A Hoffman alakította filmbeli autista képessége azonban halvány árnyéka Kim tudásának, mert ha valósághű lett volna az ábrázolás, a nézők csak hitetlenkedtek volna. Kim egyébként nem autista, csak képességeiben hasonlít a „zseni idiótákra", ahogy régen nevezték

őket. Kimen, amikor 1951 -ben megszületett, az volt a feltűnő, hogy a feje óri­ ási volt. Hamarosan kiderült, hogy sok más probléma mellett Kimnek hiány­ zik a kérgesteste. Ez egy ritka fejlődési rendellenesség, amely a hasított agyú betegeket imitálja azzal a különbséggel, hogy Kim úgy nőtt föl, hogy alkal­ mazkodott ehhez az állapothoz.

A rossz orvosi prognózis ellenére hihetetlen fejlődést mutatott, már 16 hó­ napos korában egyszeri felolvasásra megjegyzett bármilyen könyvet, igaz, négyéves koráig nem tudott járni sem. Fejlődése során szivacsként szívott ma­ gába minden információt, mára kb. 12 000 könyvet tud fejből, de ez óránként változik, ugyanis 1 könyv/óra az olvasási sebessége. Aprólékosan ismeri az egész világ történelmét, kívülről tudja a Ki kicsodá?-\, felsorolja a profi spor­ tolókat minden sportágban, a filmtörténetet, a filmcímeket és a filmek szerep­ lőit. Kim egyszemélyes különleges tudakozó, ismerősei csak úgy hívják: kimpjuter. Ha rendkívüliségét vizsgáljuk, legfeltűnőbb szédületes memóriája és információfeldolgozó kapacitása. Könyvet úgy olvas, hogy egyszerre két oldalt néz: bal szemével a bal, jobb szemével a jobb oldalt olvassa, és az olva­ sottak 98 százalékát fel is tudja idézni.

Memóriaképességei megértéséhez nem abból kell kiindulni, hogy mi meny­ nyit küzdünk a felejtéssel szemben. Az ő rendkívülisége és egyben problémá­ ja, hogy felejteni nem tud. Amit elolvas, amit megnéz, az kitörölhetetlenül ott zsong attól kezdve a fejében.

Két félteke, két gondolkodás Miután kiderült, hogy két lény lakozik bennünk, kutatók ezrei lettek kíváncsi­ ak, hogyan gondolkodik az egyik, és hogyan a másik. Számos hellyel-közzel igaz szembeállítást tettek a két féltekével kapcsolatban.

Bal félteke

Jobb félteke

verbális

vizuális

(gondolkodásban és memóriában)

(gondolkodásban és memóriában)

tudatos

nem tudatos

énlehatároló

énki tágító

digitális

analóg

racionális

intuitív

logikus

illogikus

időbeni

időtlen

analitikus

egészleges

szekvenciális

egyidejű

fókuszált figyelem

tág körű figyelem

tárgyhoz kötődő

tárgytalan

tárgyi világgal való kapcsolat

saját testtel való kapcsolat

arcelemzés

arcfelismerés

reproduktív

kreatív

zeneelemzés

zeneértés

számolás

magasabb rendű matematika

A felsorolás persze önkényes, még bizonyára lehetne fokozni. Egy-két ellen­ tétpár talán magyarázatra is szorul. De amit én fontosnak érzek, az legelőször is annak a felismerése, hogy a jobb félteke működését ősi funkciók jellemzik, leszámítva a táblázat utolsó két sorát. Az „ősi" természetesen csak az új funk­ ciókkal szembe és párba állítva nyeri el értelmét.

A jobb félteke az ősi agyunk, amely konzervatív, magában foglalja a fej­ lődés korábbi fejleményeit. Ha egy újszülött agyát megnézzük, azt látjuk, hogy a jobb félteke fejlettebb, barázdáltabb, míg a bal félteke erősen lemaradt a növekedésben. A túléléshez ugyanis elsősorban a jobb féltekére van szük­ sége a babának.

A bal félteke az újkori vívmányokat hordozza, legelőször is a tudatot és a beszédet. Entudattal a bal félteke rendelkezik. Az énlehatárolás az a folyamat, amelyben pontos határokkal rendelkező individuumokká válunk, az énkitágítás, amikor összeolvadunk - például a szerelemben - másokkal vagy a világ­ gal. Az ősi társadalmakban az emberekben sokkal erősebb volt a „mi"-tudat. és a közös táncok, énekek a jobb féltekei aktivitás fokozásával énkitágító funkciót töltöttek be. A nyugati ember énbeszűkítő, individuális, bal féltekei lény, a keleti kultúrák sokkal inkább jobb féltekeiek. Jó példa erre a japánok kétféle írásrendszere, a hieroglifákból álló kanji írás és a betűkből álló kana írás. A kanji jobb féltekei írás, vizuális szimbólum. Az ősi írások, mint az egyiptomi írás is, jobb féltekei írás volt, a kana olvasásához viszont már bal

féltekei funkciók szükségesek, mint a mi írásunkhoz is: az írásképet betűkre kell bontani, megfelelő sorrendben kell összeolvasni, és utána kapjuk meg a jelentést. Vagy vegyük a japán városokat. A nyugati városok bal féltekés rendszerben épülnek, szerkezetük átlátható, minden kerületnek, utcának, ház­ nak azonosító jele van. A japán városokban nincsenek utcanevek és házszá­ mok, a jobb féltekés világban az odavezető út jellemzői írják le a helyet. Ha egy japán el akarja mondani, hol lakik, olyasmit csinál, mint a méhek a tán­ cukkal, amikor térirányokban és távolságokban „elrepkedik" társaiknak, mer­ re meddig van az új mézlelőhely.

Az új és az ősi szembeállításra további példa az a neurológiában jól is­ mert szabály, hogy az agy hátsó fele, az úgynevezett fali lebeny funkciója egészen eltérő a jobb és a bal féltekében. A jobb fali lebeny tudja megkü­ lönböztetni, hogy valami a testünkhöz tartozik, vagy a külvilág része, hogy mi mozgunk, vagy mások mozgatnak minket, vagy az empátia során éppen saját érzéseinket vagy mások érzéseit érezzük. A jobb fali lebeny sérülése olyan tüneteket eredményez, hogy a beteg nem vesz tudomást teste bal fe­ léről, csak fél arcát borotválja meg, vagy negligálja a világ tőle balra eső fe­ lét, ezért ezt neglect szindrómának nevezzük. A neglect szindrómás festő önarcképén csak a jobb arcát festette meg, a betegek a tányérjukból csak a jobb oldalon lévő ételt eszik meg, és minduntalan nekimennek a bal ajtófél­ fának. Ezzel szemben a bal fali lebeny sérülése olyan mozgászavarokat okoz, hogy a betegek nem tudnak többé tárgyakat használni, például nem tudják a gyufát meggyújtani, a ruhát begombolni, nem tudnak felöltözni, és a seprűvel keverik meg az ételt.

Ujkeletű fejlemény az írás-olvasás és a számolás is. Ezek ugyancsak a bal féltekében találhatók, és az evolúciós agykutatás számára különösen el­ gondolkodtató talányok, hiszen az emberi agy - legalábbis genetikai érte­ lemben - pár ezer év alatt semmit nem változott. Ez azt jelenti, hogy bizo­ nyos, az állati és emberi agyban is megtalálható kezdemények kulturális to­ vábbfejlesztése eredményezte ezt a képességet. Az agyat a használat rend­ kívüli módon képes átalakítani, illetve újraalakítani. Pozitronemissziós tomográf segítségével pár hetes matekgyakorlás hatására is átalakul az agy­ működés (Ischebeck és mtsai., 2007). Minden kultúra lényege, hogy meg­ mondja, hogyan és mire kell használni az agyat, és eljárásokat dolgoz ki az agy átalakítására. Ezt nevezzük oktatásnak. Az olvasás- vagy számolástaní­ tás például olyan speciális tréning, amellyel az eredetileg számolni, olvasni

nem tudó agyat meglévő ősi képességeire alapozva átalakítjuk olyanná, hogy tudjon precízen számolni és írni-olvasni (Cantlon és Brannon, 2007).

Mivel ez az evolúciós tervben nem szerepel, ez az emberiség részéről szor­ galmi feladat, és nem is mindenki agya alkalmas erre. A számolni vagy ol­ vasni tudás az agynak nem szabványos használata. Mennyiségeket az álla­ tok is tudnak becsülni, hisz a támadók számától, az ennivaló mennyiségétől életbevágó döntések függnek (Dehaene, 2004). Ez a képesség azonban a diszkalkuliásoknál sérül. Sok nehézséggel jár egy ellentmondást és kivételt nem tűrő kultúrában, ha valaki nem alkalmas ilyen modern vívmányok el­ sajátítására. Pedig hogyan is várható el mindenkitől, hogy jól menjen neki ez? Ha az emberi evolúció kb. 6 millió évét 1 órának vesszük, ebben 2000 év 0,33 másodperc. Az oktatás és a pszichiátria rögtön valami kórosat kezd látni abban, ha valakinek „ősibb" az agya bizonyos funkciókban. A pszichi­ áterek „bibliájában" már szerepel is kórképként a számolási és olvasási za­ var. De ez evolúciós probléma, és nem pszichiátriai!

Az ókori népeknél a bal félteke még nem vette át a teljes hatalmat, s ott a jobb félteke hanghallások útján irányította a bal féltekét (Jaynes, 1976).

Az „istenek hangja", amit oly sokszor olvashatunk Homérosznál vagy az ókori mitológiában, valójában a jobb félteke intuíciója, sugalmazása, amit az önállósuló bal félteke afféle isteni beavatkozásnak élt meg. Ez a folya­ mat a bal félteke totális uralmához vezető folyamat egy állomása volt. Ko­ rábban az őseink harmóniában éltek „isteneikkel", vagyis belső hangjaik­ kal. Az ókori ember kibontakozó bal féltekei éntudatával már bizonyos kül­ ső, tőle idegen beavatkozásnak élte meg a jobb féltekei „hangokat". A je­ lenség ma is ismert, csakhogy ezt ma súlyos betegségként kezelik: ez a ski­ zofrénia. A betegek utasításokat hallanak a fejükben, vagy valaki folyama­ tosan kommentálja, amit csinálnak. Olykor látunk embereket, akik egy lát­ hatatlan hanggal beszélgetnek: ők ilyenkor a jobb féltekéjükkel folytatnak diskurzust. Az ókorban ez valószínűleg nem keltett volna nagy feltűnést, nálunk ilyenkor mentőt hívnak. Agyunk az ókor óta nem változott, a kultú­ ránk által diktált agyhasználatunk az, ami megtanít minket gondolkodásnak megélni a belső hangokat. A pszichiátria arra tanít minket, hogy van a „nor­ mális" és van a „beteg". Ez hamis szembeállítás egy olyan terméken, mint az agy. Az agyunknak és agyhasználatunknak története van, s nem várható, hogy a 20. század beköszöntét jelző nagy csinnadrattára egy csapásra min­ denki agya „modern" aggyá alakuljon át.

Valójában nem tudjuk objektíve definiálni a normalitást, ez kultúra és ér­ tékfüggő (Caplan, 1995). A 19. század végétől vizsgálták, például normál populáción a hallucinációk előfordulását, és férfiaknál 8 százalékosnak, nőknél 12 százalékosnak találták. Egy egyetemista mintában a megkérde­ zettek 39 százaléka számolt be hallásos hallucinációról, ami elsődleges ski­ zofréniatünet, s 5 százalék társalgást is folytatott hallucinációjával. Egy 18 ezres átlagpopuláció 13 százalékánál találtak alkalmi hallucinációkat. A tév­ eszmék vizsgálata problémásabb, ám az amerikai átlagnépesség 25 százalé­ ka hisz a szellemekben, 18 százaléka a jósló álmokban, 15 százalék már ta­ pasztalt telepatikus jelenséget, és 3-7 millióra (1-2 százalékra) becsülik azok számát, akiket földönkívüliek „elraboltak és megfigyeltek". A vizsgá­ latokból mindig kizárták az eleve pszichiátriai diagnózissal rendelkezőket!

Egy újabb vizsgálatban ezer emberből 21 pszichiátriailag egészségesnek te­ kintett személynél komoly téveszme volt kimutatható, 14 ember gondolta azt, hogy ő nem az. aminek látszik (Bentall, 2004).

A viselkedésirányítás modern elemzései azt mutatják, hogy a hosszútávú viselkedésprogram, amely a lépések megtervezését jelenti a következmé­ nyek figyelembevételével, a jobb félteke funkciója, míg a pillanatnyi inter­ aktív viselkedés bal féltekei funkció (Kulcsár, 1991). Hogy lemenjünk vá­ sárolni, azt a jobb félteke javasolja, de hogy a zöldségesnél hogyan váloga­ tunk a rohadt és kevésbé rohadt almák közt, azt a bal félteke irányítja. Inte­ rakcióban a gyümölcsös rekesszel.

Női agy -férfi

agy

Az evolúció során a szexuális kétalakúság, vagyis, hogy a nőstények és a hímek különböző fizikai és lelki tulajdonságokat mutatnak, a két nem el­ térő funkciói miatt alakult ki. Norman Geschwind, Albert Galaburda és Péter Behan a nyolcvanas években forradalmi elképzelésekkel álltak elő a balkezesség rejtélyének megmagyarázására. A korábbi genetikus ma­ gyarázatokkal szemben kifejtették, hogy valójában a magzat férfivá alakí­ tásának melléktermékéről van szó (Geschwind és Behan, 1982, 1984; Geschwind és Galaburda, 1987). A meghökkentő, ám azóta többszörösen igazolt elmélet szerint a férfi nemi hormonok - egyszerűség kedvéért a to­ vábbiakban a tesztoszteron - lassítják a bal és serkentik a jobb félteke fej­ lődését, továbbá gátolják az immunrendszer fejlődését is. Amikor valami-

ért túl nagy a tesztoszteronhatás, például az anya stressz alatt áll, ami megnöveli a tesztoszteronszintet, vagy alkati okokból a magzat agya túl érzékeny a tesztoszteronra, akkor a túlságosan lemaradó bal féltekei fej­ lődés miatt a jobb félteke válik dominánssá, és így alakul ki a balkezes­ ség. Ez megmagyarázza a nők ősi tapasztalatát, hogy férfiak közt - külö­ nösen a konyhai munkákban - feltűnően sok a balkezes. A magas tesztoszteronhatásnak azonban sok, ennél drámaibb következménye is van, ugyanis a lemaradt fejlődésű bal félteke sérülékenyebb, ezért a fiúk köré­ ben sokkal gyakoribb mindenféle neurológiai és viselkedési zavar. A bal­ kezességgel gyakran jár együtt a dadogás, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemzavar - egyszóval mindazon funkcióknak a zavara, ame­ lyek az újdonsült funkciókat hordozó bal féltekében találhatók. A másik bonyodalom, ami gyakran jár együtt balkezességgel, az az allergia- és asztmahajlam. Hosszan lehetne tépelődni azon, miért folyik minden téren ilyen slendrián munka az evolúcióban, azonban egyrészt nincs hol panaszt tenni, másrészt úgyis az lenne a válasz: fő a változatosság. Amikor ugya­ nis megszületik az evolúció barkácsműhelyében egy újabb ötlet, sosem lehet tudni, mennyire válik be. És úgy tűnik, ha már egyszer bevezették, visszavonni nem lehet, csak tovább tákolgatni.

Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a szisztéma nem arra lett ki­ találva, hogy kiszúrjanak az emberrel, hanem megfigyelhető minden emlős­ nél, sőt madaraknál is. A mi különleges képességeinkhez, mint például a beszédhez, a talajt a majmok kommunikációs „Broca-területe" alapozta meg (Petrides és mtsai., 2005). Az más kérdés, hogy a balkezesség, bár ál­ latoknál is megfigyelhető, embernél külön evolúciós vívmánnyá vált, mivel olyan különleges művészi képességek jártak a balkezességgel, hogy érde­ mes volt megtartani és továbbfejleszteni az evolúciós kelléktárban.

Geschwindék elmélete az ösztrogén agyi hatására nem koncentrált, de azért más szorgos kutatók munkájából tudjuk, hogy az ösztrogén a bal fél­ teke fejlődésének serkentésével járul hozzá a nemi különbségek fokozásá­ hoz (Diamond, 1984).

A férfi agy és a női agy különbségének lényegét abban tudjuk megragad­ ni, hogy amíg a nő a konyhában sertepertélt vagy nevelgette a ház körül a gyerekeket, addig a férfi vágtázott az erdőben a vad után.

A két nem gondolkodási és viselkedési különbségeit hagyományosan az alábbiakban szokták összefoglalni.

Lányok/nők (a gyűjtögetők, gyermeknevelök)

Fiúk/férfiak (a vadászok)

beszélgetnek

verekednek (durva játék)

jobbak a nem verbális kommunikációban (testnyelv, arckifejezés, emóciófelismerés)

logikusabbak

jobbak verbalitásban

jobbak tárgyak képzeleti elforgatásában

jobb a memóriájuk

gyengébb a memóriájuk

a térben támpontok alapján tájékozódnak

a téri sajátosságok alapján tájékozódnak

Finom mozgásokban jók (személyes tér, gyűjtögetés)

durva nagy testmozgásban jók (külső tér, vadászat)

a számolásban jók (gyakorlatiasak)

matematikai érvelésben és alkalmazásban jók (elméletalkotók)

jobb az ízlelésük, szaglásuk, tapintásuk (gyűjtögetés), fürgébbek az észlelésben

jobb a vizualitásuk, térlátásuk (vadászat)

A beszédben a nők, mondhatnánk, azért jobbak, mert az ő bal féltekéjük gyorsab­ ban fejlődik. De az evolúcióban valahogy minden mindennel összefügg, nehéz megmondani, a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. A beszéd mindenesetre jó eséllyel a pletykálkodásból fejlődött ki (Dunbar, 1998), és a kurkászás emberi megfelelő­ je. A majmok egymáson végzett egészségügyi kapirgálása valójában a szociális béke fenntartását szolgálja, az állandó kölcsönös vakargatás a testi kontaktus ré­ vén csökkenti a stresszhormonokat, s növeli a kötődést serkentő oxytocin nevű hormon termelődését. Az ősi törzsek maximum 150 főből álltak, mert ennyi em­ bert lehet még személyesen jól ismerni. Ennyi ember viszont már nem tudja na­ ponta végigkurkászni egymást, mert akkor ezzel menne el a nap. A közös beszél­ getésben az emberek egymás lelkét vakargatják, és ez sokkal gazdaságosabb, mert kevesebb munkával is lehet közösségben érezni magunkat. Miközben a fér­ fiak a vadat hajkurászták, a nők a nyelvi képességeiket csiszolgatták. Egy férfi­ nak elég volt annyit ordítani társának, hogy „arra menj", a nők sokkal szofisztikáltabb csevegést folytattak. Az agyfejlődést az evolúció során tehát az igények

fejlesztik. De már itt le kell szögezzük, hogy a nők nem „bal féltekeibbek", ahogy ezt sokan a beszéd „bal féltekeiségéből" elhamarkodottan levonják. A nők be­ széddel kapcsolatos agyi területei máshol vannak, mint a férfiaknak, ezért egy nő agysérülés hatására ritkábban veszíti el teljesen beszédkészségét (Kimura, 1984).

Most persze a férfiak összemosolyoghatnak, hogy „ezt mindig is sejtettük". Ha egy nő bal féltekéjét a Wada-teszt során elaltatják, beszéde sokszor leromlik, de megmarad; a férfiak viszont megnémulnak. Sok kutató ebből arra következtet, hogy a nők mindkét féltekéjüket használják a beszédre (Iaccino, 1993). Igaz ez sok más funkcióra is, olyannyira, hogy egyazon agyterület műtétje más funkció­ kat érint férfiaknál és nőknél. Általában is igaz, hogy a nők minden feladatban sokkal inkább használják mindkét agyfelüket, agyuk tehát sokkal integráltabb.

Végül is ilyesmit várunk el egy régebb óta bevált eszköztől. A férfiak agya meg, hogy úgy mondjam, darabos, magán viseli a kapkodást, kevésbé kifinomult, sok­ kal lateralizáltabb. A férfiak cserébe jobbak az olyan feladatokban, ami túlspecializálódást igényel. A sakkozás és a magasabb matematika vagy az elméleti fizi­ ka például, mivel erősen vizuális gondolkodást igényel, férfi specialitás. A kultu­ rális különbségek ezt még tovább erősítik: a japánok, mivel ők még annál is jobb féltekeibbek, az elméleti fizikában még az amerikaiaknál is elméletibbek voltak, így aztán az amerikaiak söpörték be a Nobel-díjakat. A látszólag hasonló csoma­ golás tehát drámai különbségeket takar (Moir és Jessel, 1992).

A nők másik fontos vonása a személyes téren belüli ügyesebb mozgás. Ez összefügg a gyűjtögetéssel és a gyermek és a háztartás körüli tevékenységgel.

Főzni, varrni, pakolni csupa ősi női tulajdonságok, amelyek kézügyességet igényeltek. A férfi és az ő jobb féltekéje ellenben a durva nagy mozgásokban jobb. A mozgás ügyessége és gyorsasága mindkét nemben a tesztoszteron függvénye (Manning és Taylor, 2001; Paul és mtsai., 2006). Sportolók köré­ ben a fokozott tesztoszteronhatás, aminek egyik jele a balkezesség, előnyt je­ lent (Geschwind és Galaburda, 1987). Érdekes a női és férfi téri tájékozódási rendszer. Szerintem ez tipikusan megint valami fabrikálás következménye. Odáig rendben van, hogy a férfi, amikor árkon-bokron át esetleg napokig hajszolta a vadat, nem volt ideje kis kavicsokat potyogtatni, hogy majd hazataláljon. Ezért a jobb féltekéjében ki­ alakult egy GPS-rendszer. Ez úgy működik, hogy a megtett utat mint valami térkép, útirányokkal és megtett hosszakkal ábrázolja (O'Keefe és Nadel, 1978). Ez a rendszer teszi lehetővé azt, hogy a férfiak testük meghosszabbí­ tásaként éljék meg az autót és a sörösüveget. A nők tesztoszteronszintjük ará-

nyában képesek arra a - férfiak szerint a fölényüket bizonyító - fantasztikus bravúrra, hogy beparkoljanak két kocsi közé (Kimura, 2004). Na jó, de a ter­ vek szerint a nőknek nem túl magas a tesztoszteronszintje, és ez a férfias tá­ jékozódási rendszerük nem is igen működik. Akkor meg ne tájékozódjanak?

Ezt a dilemmát az evolúciós konstruktőrünk úgy oldotta meg, hogy létreho­ zott egy másik, a nőkre jellemző bal féltekei tájékozódási rendszert. Ez az aj­ tó nélküli ház esete, amikor utólag vágunk rá ajtót. Ez a szisztéma úgy műkö­ dik, hogy a nők tájékozódási pontokat jegyeznek meg. - Attól a kirakattól egy sarokra, amelyikben az a csinos lila ruci van, a cukrászdánál balra, és onnan már látod azt a mütyürkés házat. - A férfi meg olyasmit mondana: - Menj L alakban olyan ötszáz métert. - Persze ne gondoljuk, hogy a női tájékozódás nem tud hatékony lenni. Beszédes példa erre, hogy Ariadné tanította meg Thészeuszt arra, miként jusson ki a labirintusból.

A nő és a férfi eltérő lelkületéről rengeteg érdekes könyv megjelent már, amelyek arról szólnak, miért sír a nő és miért hazudik a férfi, meg hogy a fér­ fiak a Marsról járnak dolgozni, a nők meg a Vénuszról. Élvezetes olvasmá­ nyok, de tele vannak mulandó kulturális sztereotípiákkal. A nemek közt van­ nak alapvető különbségek és vannak mesterségesen kialakítottak. A legjobb példák tárházát Freud munkássága nyújtja, aki tudattalanul mindig is a nők alacsonyabbrendűségének igazolására törekedett.

A rendszeralkotó és az empatikus agy A lánycsecsemők az arcokat, a fiúk a szerkezeteket szeretik nézegetni. A kis­ lányok a puha szőrös dolgokat választják, a fiúk a fémjátékokat. A lányok pus­ mogni, viháncolni, társasjátékozni szeretnek, a fiúk verekednek, bandákba ve­ rődnek, erejüket próbálgatják. A lányok törvénytisztelők, a fiúk lázadók.

Simon Baron-Cohen (2002) szerint a férfiagyat az evolúció rendszeralko­ tásra, a női agyat pedig empátiára alkotta meg. Másként fogalmazva, a férfiak a dolgok működését, a nők az emberek működését akarják megérteni és befo­ lyásolni. A kétféle cél merőben más agyműködést tételez fel. A rendszeralko­ tó sajátosságok a tesztoszteron hatására alakulnak ki, míg az empatikus képes­ ségek ösztrogénhatásokra utalnak.

Az empátia lényege megérteni, mit érez és mit gondol a másik. Két mecha­ nizmust tételezünk fel az empátia hátterében: az egyik az együttérzésre kisze­ melt ember érzelmi állapotának átélése testi jelei, mimikája, hanglejtése és

testszaga alapján. A másik az elmeteória-alkotás, vagyis annak találgatása, „mit gondolhat vajon ő most". Ezt a képességet gyermekkorunktól folyama­ tosan gyakoroljuk, folyton azzal vagyunk elfoglalva, mire gondolnak szüle­ ink, barátaink, majd szerelmünk. Most, a következő percben, a következő órában, napban. A nők mindkét empatikus képességben általában sokkal job­ bak, mint a férfiak.

A rendszeralkotó agy a dolgok működésére kíváncsi. Mi van a fekete do­ bozban? - mindig ez a kérdés. A fekete doboz az a szerkentyű, amelybe be­ mennek dolgok, majd átalakítva kijönnek. Bemegy a malac a húsgyárba, és ki­ jön a másik oldalon a kolbász. Mi történt az input és az output között? Míg a nő az emberekről, addig a férfi a dolgokról alkot elméleteket.

A nők azért imádnak csevegni egymással, mert ellenőrzik feltevéseiket, csereberélgetik információikat, amelyek vagy megerősítik eseményekről és emberekről felállított elméleteiket, vagy ezek alapján korrigálják. Robin Dunbar (1998) a pletykát a közösség ellenőrző funkciójának tartja, s a közösség nyomozói a nők. Minden nő egyben Agatha Christie Miss Marple-ja. A nő persze nem kedvtelésből teszi ezt, evolúciós célok mozgatják (Baron-Cohen, 2006). Anyaként minél jobban megérti csecsemője nyűgeit, annál sikereseb­ ben neveli fel. Az empatikus nő jó emberismerő, valószínűbben fog jó társat választani, társa igényeihez jobban tud alkalmazkodni, jobban meg tudja őt tartani, s így nagyobb az esélye, hogy a férfi nem hagyja magára a gyermek felnevelésében. A nők szövetségteremtő lények, jó emberismerők és jó vigasz­ talók, a női lét lényegéhez tartozik a kooperáció.

A férfi elméletet alkot az állatok szokásairól, a nyomolvasásról, a tartós fegyverek készítéséről, az időjárás-változás előjeleiről, majd ahogy telnekmúlnak az évmilliók, rendszeralkotó elméje az, amely gépeket teremt, meg­ szervezi a társadalmat, működteti a gazdaságot, társadalmi, gondolati, tudomá­ nyos, művészeti rendszereket alkot. A rendszeralkotás célja a nyomolvasástól egy világkonszern vezetéséig mindig ugyanaz: nagyobb uralom a dolgok és a többi ember felett, mert ez szaporodási előnyt jelent. Míg a nők kooperálnak, addig a férfiak versengenek. Aki kooperál, az meg akarja érteni a másikat. Aki verseng, azt nem a másik, hanem csak saját céljai érdeklik.

A férfi rendszeralkotó sajátságaira épül a társadalmak és a kultúra kialaku­ lása és szerveződése. Az evolúcióban az előnyökért folyó verseny hihetetlen dolgokat hozott létre. Elnézve egy hatalmas, nyüzsgő várost, amelyet fejlett inf­ rastruktúra lát el, s melyben az emberek jól szervezetten mennek dolgozni, vá-

sárolni, szórakozni, egyszóval élik az életüket, még elképzelni is nehéz, hogy mindez a férfiagy szervező és rendszerező képességéből jött létre az utóbbi pár ezer év alatt. Hogy az egész onnan indult, egy-egy férfi azon törte a fejét, hogy lenne jobb a lándzsa hegyét a rúdra erősíteni. S mindez azért, hogy a férfi sza­ porodási előnyre tegyen szert? Pedig így van. Aki jobb dárdát csinált magának, az jobb vadász volt. Aki jobb vállalkozást hoz létre, az gazdagabb. Aki meggyőzőbben tud beszélni, az lesz Amerika elnöke. Ez a többet akarás páro­ sulva a rendszerező agy képességeivel robbanásszerű fejlődéshez vezetett.

Baron-Cohen elmélete alátámasztására a következő ellentéteket sorolta fel férfi és nő viselkedésében: empatikus agy

rendszerező agy/empátiahiány

a lányok többet néznek arcokra, szemekbe

a fiúk többet tanulmányoznak tárgyakat

babák, puha állatok, játékok,

élettelen tárgyak, szerkezetek,

együttműködő játékok

durva, versengő játékok

kicsi kortól vigasztalás, együttérzés, „lelkizés"

nem szeretnek „lelkizni", megha­ tódni, részvétet mutatni, sem kérni

osztozkodás, viszonzás, kooperáció,

kisajátítás, elvétel, versengés,

meggyőzés, tárgyalás, egyezkedés

vita, hatalmi harc, az erő és hatalom

sokat beszélnek érzésekről, érzelmekről, emberekről (elmeteória)

tárgyakról, történésekről, aktivitásokról szeretnek beszélni

metakommunikációs képességek

érzéketlenség a metakommunikációra

mtimitás, demokratikusság, kölcsönösség

függőség, alá-fölérendeltség, elnyomás

verbális agresszió (elmeolvasás)

fizikai agresszió (csökkent empátia)

fokozott empátia, segítő foglalkozások

pszichopátia, nemi erőszak, gyilkosság

emberközpontú foglalkozások

anyag- vagy elméletközpontú foglalkozások

gyakorlatiasak, praktikusak

elméletalkotók, rendszeralkotók, osztályozók

anyai stílus: empatikus, védelmező, segítő

apai stílus: rendszabályozó, fegyelmező

Baron-Cohen szerint, mivel az empatikusság és a rendszeralkotás két külön­ álló képesség, az emberek csoportokba oszthatók aszerint, hogy alacsony, át­ lagos vagy magas-e az empátia- és rendszeralkotó képességük szintje. A nul­ la empátia, maximális rendszeralkotás az autizmusnak felel meg. Mivel a rendszeralkotás döntően férfisajátság, ezért az autizmus elsősorban a férfia­ kat sújtó probléma. Az autizmus szoros kapcsolatot mutat a nagy magzati tesztoszteronhatással. Az autizmus magproblémája az elmeteória-képesség teljes hiánya. Az autisták különleges képességei mindig rendszerekre vonat­ koznak. A dátumtehetségeket a naptári rendszer ragadja meg, a számolózse­ niket a számokban rejlő rendszer. Az úgynevezett Asperger-szindrómások olyan autisták, akiknek egyedül az elmeteória-képességük károsodott.

Az autizmus természetesen nem az evolúció csúcsterméke, de a rendsze­ rező férfiagy kivételesen fejlett képességeit tükrözi. Hogy az evolúcióban melléktermék-e, nem tudjuk. A rendkívüli teljesítmények, amelyekre az As­ perger-szindrómások képesek, gyermekek számával mérhető szaporodási előnyt nem jelentenek. Ugyanakkor a kultúra kialakulásával a szaporodás­ nak egy új formája jelent meg, amelyben az egyén nem a génjeit, hanem a mémjeit terjeszti. A mém egy gondolat, eszme, elmélet, amely az emberi agyakat fertőzi meg, ott mutálódik és adódik tovább. Bizonyos hatékony eszmék és elméletek az egész világot képesek átformálni. A mérnek sokkal gyorsabban és maradandóbban terjednek el, mint a gének (Dawkins, 1986).

Hogy ez mennyire hat vissza arra, hogy az Asperger-szindróma, illetve az autizmus fennmaradjon, nem tudjuk. Valószínűleg az enyhébb tüneteket mutató, de még mindig nagy tehetséggel megáldottak szaporodási sikerei tartják fenn a szélsőségek kialakulásának a lehetőségét. Timothy Crow ismé­ telten megfogalmazta, hogy a skizofrénia azért termelődik minden generáci­ óban újra, mert az agy módosulása a beszédképesség irányába magával ho­ zott egy sérülékenységet (Crow, 2000).

Az Asperger-szindrómások mozgása ügyetlen, szociálisan gátoltak, rossz társalkodók (hacsak nem mániájukról beszélhetnek), szeretik a magányt és a magányos elfoglaltságokat, nehezen alkalmazkodnak a szociális elvárások­ hoz, ettől excentrikusak, különcök, emberi kapcsolataikban merevek, kerü­ lik az intimitást, mániákus szenvedélyességgel vonzódnak általában a termé­ szettudományokhoz vagy valami elvont dologhoz, és rendkívül naiv, olykor nevetséges, olykor idealisztikus igazságérzet hajtja őket. Mivel rendkívül okosak, életük során rengeteg megfigyelést tesznek az emberek viselkedésé-

ről, és bár ők is nagyjában-egészében híján vannak az „implicit tudatelmé­ letnek", a fejükben őrzött egyfajta viselkedéses példatár alapján felnőttko­ rukra már viszonylag eligazodnak szociális helyzetekben, persze olykor az „elefánt a porcelánboltban" benyomást keltve, ugyanis az emberi kommuni­ káció rendkívüli összetettségét és sokértelműségét a legjobb megfigyelő ké­ pességgel sem lehet empátia és intuíció nélkül igazán megérteni. Ezért álta­ lában nincs humorérzékük, mindent „szó szerint" értenek, sokszor bajban vannak a metaforákkal és az átvitt értelmű fogalmakkal.

Sok Asperger-szindrómást soha nem is diagnosztizálnak, pedig minden 200 férfiból egy Asperger-szindrómás. Később még ejtek szót arról, hogy ez bizony komoly problémákat okozhat, mert a férfiak Asperger szindrómá­ ja, vagy csak egyszerűen autisztikus tüneteik, például az elmeolvasás ké­ pességének hiánya a családi életben, férfi-nő kapcsolatában rengeteg zavar­ hoz vezet. Hiszen a nő - önmagából kiindulva - úgy képzeli, hogy a férfi is képes tekintettel lenni az ő lelkiállapotaira. Ez azonban sok esetben falra hányt borsó, és nem azért, mert a férfi önző dög, hanem mert nem is érti, mit várnak tőle.

Egy tanulságos eset: Einstein, az autista Egyre több érv szól amellett, hogy Albert Einstein valójában egy zseniális autista volt. Érzelmi elköteleződési problémáira utal, hogy Einstein nem mu­ tatott különösebb felelősségérzetet közvetlen családja iránt, bár egész életé­ ben az emberiségért dobogott a szíve. Nem foglalkoztatta házasságon kívül, későbbi feleségétől, Mileva Marictól született gyermeke sorsa, akit Mileva Szerbiába visszavonulva szült meg és adott örökbe. A dolog annál is fur­ csább, mert a kislány 1902-ben született, s Einstein pedig 1903-ban elvette Milevát. De ez a házasság sem valami vak szerelem szülötte volt, sokak sze­ rint feleségét is azért „szerette meg", mert évfolyamtársak voltak a főisko­ lán, és vele éjt-nappallá téve lehetett a fizikáról beszélgetni. Levelezésük alapján feltételezik, feleségének nem kis szerepe lehetett a relativitáselmélet kidolgozásában, s talán ezért is adta neki oda Einstein válásukkor a Nobeldíj teljes összegét. Einsteint, ahogy kezdett befutott híresség lenni, felesége és két fia nem sokat látták odahaza. Később, válásuk után Einstein feleségül vette elsőfokú unokatestvérét, Elsa Lowenthalt. Állítólag nagy volt a szere­ lem, amit Elsa több éves, odaadó betegápolásával ért el, de sem a szerelem,

sem a hála nem gátolta meg Einsteint abban, hogy rendre meg ne csalja fe­ leségét. Mindez persze lehetne bohémság is, de más szempontból az érzelmi elköteleződés hiányát jelzi.

Felnőttkorában emberi kapcsolataiban kifejezetten ügyetlen volt, nyers, szókimondó, tapintatlan, amit a zseni különcségének számlájára írtak. Bará­ taival mindig tudományos eszmecseréket folytatott, s nem intimitásokról be­ szélgettek. Einstein nem tudott „csak fecsegni", ez általában nehézséget je­ lent az Asperger-szindrómásoknak, mert nem értik, mire jó ez. Philipp Frank barátja és életrajzírója írta róla, hogy „szenvedélyesen érdekelte minden ide­ gen sorsa, de egyből visszahúzódott kagylóhéjába, ha a kapcsolat intimmé kezdett válni."

Einstein gyermekkorában magányos volt, kortársaival nem barátkozott, egyedül építgetett otthon tizennégy emeletes kártyavárakat, vagy fel-alá ma­ sírozva dobolt játékdobján. Kortársai kinevették, csúfolták, lökött fickónak tartották. Tanulási és beilleszkedési nehézségei miatt éveken át magántanu­ lóként végezte az elemit, a gimnáziumból meg kibukott. Később főiskolai felvételije sem sikerült, úgyhogy csak egy év múlva kezdhette el tanulmá­ nyait. Mindez a szociális alkalmazkodás zavarára és az egyenetlen szellemi fejlődésre vall.

Az Asperger-szindrómásokra jellemző felfokozott és gyerekes igazságér­ zet őt is jellemezte, már gyermekkorában is vég nélkül vitatkozott tanárai­ val, s részben ezért is tanácsolták, hogy inkább legyen magántanuló. Eleté­ ben 195 politikai kiáltványt írt, mindig felemelte szavát minden szabadság­ jogot érintő kérdésben, küzdött az atombombáért, majd az atombomba ellen, a zsidóság felszabadításáért, a négerek jogaiért, de sokszor rossz helyen, rossz időben nyilatkozott, ami viszont láthatóan nem érdekelte. Az FBI min­ denesetre vaskos dossziét vezetett róla, mint megbízhatatlan kommunista szimpatizánsról, hírneve azonban megvédte a közvetlen támadásoktól.

Einstein rendkívül zavaros előadó volt, feltehetőleg azért, mert nem tudott figyelni a hallgatóságra. Egy zseninek persze mindent megbocsátanak. De hogy miről is lehetett szó, azt Temple Grandin, egy másik híres aspergeres esete illusztrálja: mikor előadott, nem is nézett hallgatóira, s nem figyelt ar­ ra, értik-e, amit mond. Valahogy így lehetett Einsteinnel is.

Einstein élete utolsó harminc évében már semmit nem alkotott, idejét egy­ szerűen tudományos rögeszméjének, az egységes mezőelméletnek szentelte.

Nobel-díjasként Princetonban ezt megtehette.

Agyunk fejlődése az evolúció dominóelvének köszönhető. Ha nem sülylyed meg Afrika, nem kényszerülünk vízikoszton élni, a vízen való átgázoláshoz nem kell két lábra állnunk, majd nem tanulunk meg úszni, akkor ta­ lán ma minket mutogatnának az Állatkert üvegfala mögött egy más fajból ki­ bontakozó, intelligens lények. Kultúránk nem más, mint a szaporodás szol­ gálatába állított szellemi képességek összessége. Agyunk, a beszéd, majd a kultúra exponenciális fejlődése egyszerű rugóra jár: ez a férfiak versengése a nőért (Miller, 2006).

64

A női szépség Az esztéták valószínűleg kiütést kapnak már az evolúciós szépségtanoktól, hisz évszázadokig elmélkedtek az aranymetszés meg a szép arc arányainak szabá­ lyairól (Panofsky, 1976), és akkor jönnek az evolucionisták, és a képükbe vág­ ják, hogy a szépség az a termékenység reklámja csupán. Persze kerekedhet azért ezen egy kis vita, mert akkor miért változik koronként a szépségeszmény?

De ha már így pingpongozni kezdünk, az evolucionisták nevében joggal vála­ szolhatjuk, hogy lassan a testtel, esztétácskáink, ne keverjük össze az ábrázolás diktatúráját az emberi ízléssel. Minden kor előírta, mit és hogyan kell festeni, szoborba faragni. Próbált volna Rubens lapos mellű, fiús lánykákat festeni, va­ lószínűleg a tébolydában végezte volna. Az ábrázolás diktatúrája érhető tetten a mai divatvilágban is. Elég csak a mai divatmanökeneket megnézni, valószí­ nűleg senki nem a termékenység istennőjét látja bennük, sőt feltehetően több­ ségüknek soványságuk miatt menstruációs és termékenységi problémáik van­ nak/lesznek. Madridban 2006 szeptemberében korszaknyitó határozatot hoz­ tak, melyben - az ismételt tüntetések hatására - megtiltották a 18-as testtömeg­ indexet el nem érő modellek fellépését a Madrid Fashion Week ruhabemutató­ in. Kate Moss duzzogva Londonban maradt hát. Az indok: a modelléhes tinilá­ nyok követik a csontsovány modellek mintáját, és anorexiássá válnak, mint ők.

Amúgy különös kettőséget tapasztalhatunk a modellvilág és a szépségver­ senyeken indulók vagy a Playboy magazinban fényképezkedő modellek para­ métereiben. Az ember azt gondolná, hogy a legjobb modell egy Miss Univer-

se-ből vagy egy Miss Worldbői lenne. De mégsem, a szépségversenyek győz­ tesei ritkán lesznek modellek, vagy ritkán lesznek olyan sikeresek, mint a mai topmodellek. Ennek oka roppant egyszerű: a szépségversenyeken a férfiaknak tetsző nőket, a divatiparban pedig a divattervezőknek tetsző nőket választják „legszebbnek". A www.femininebeauty.info oldalon tudományos alaposság­ gal, de egyben érezhető kétségbeeséssel elemzik a topmodellek fizikai jellem­ zőit, s kimutatják, hogy testi jegyeik magas tesztoszteronszintre utalnak, vagy­ is ők valójában „fiatal fiúk". Ha valaki végignézi a www.femininebeauty.info/face.l.htm oldalon található képeket, valóban könnyen hiheti, hogy egy nőimitátorokat ajánlgató oldalra tévedt. Mint majd a „vonzó férfi" fejezetben lát­ ni fogjuk, a vonzó férfiarc jellemzői a markáns álcsont, a kiugró, magasan el­ helyezkedő pofacsont, a nagy orr, stb. A topmodellek arca általában ilyen.

Ezen felül a modellek testi jellemzői (magasak, széles vállúak, derekuk sok­ szor egybeszabott, keskeny csípőjűek, kis fenekűek) a fiús lányok jellemzői, akiknek megannyi bajuk lesz még a magas tesztoszteronszintjük miatt. A mo­ dellek maszkulinitását elemző site végkövetkeztetéséből némi homofóbia is kicseng, a szerzők szerint ugyanis a divatipart mozgató, fogukat a fiatal fiúk­ ra fenő homoszexuális férfi divattervezők ízlése tükröződik vissza a „fiús lány" vagy még inkább „lányos fiú" modellekben. Akárhogy is, az biztos, hogy ezek a modellek nem a férfiaknak akarnak tetszeni, hanem a nőknek akarnak ruhát eladni. Alkatuk vonzerejét valószínűleg az úgynevezett szuper­ normális inger sajátosságai is elégségesen magyarázzák, s így a willendorfi Vénusz eltúlzott bájai is egy csapásra érthetőkké válnak. A szupernormális in­ ger egy valóságos inger oly fokú eltúlzása, hogy az már a természetben nem fordulhat elő. Ha egy madár fészke mellé teszünk egy olyan mintázatú, de ir­ reálisan nagyobb tojást, mint az övé, igyekezni fog az óriástojást begörgetni a fészkébe. Ha a fiatalság karcsúságot jelent, akkor az anorexiás alkat ennek a szupernormális változata. A manökenek megannyi szenvedés és egészségügyi probléma árán tulajdonképpen testükkel stilizálnak egy ideált. Ennek az ideál­ nak az igazi kulcsszava az elérhetetlenség. A média folyamatosan szupernor­ mális ingerekkel bombáz minket: kéz- és lábmodellek vannak, akik reggeltől estig végtagnyúlványaikat ápolják, hogy ha majd egy fotó kedvéért egy tégely­ be kell ujjukat mártani, vagy lábukat egy papucsba dugni, az maga legyen a tö­ kély. A címlapfotók ma már nem abból állnak, hogy beténfereg a modell, és lefényképezik. A fotó csak nyersanyag. Retusőrök szorgoskodnak napokig ar­ cukon, alakjukon, hogy földre szállt angyalokat gyúrjanak belőlük. Valójában

egyszerűbb lenne rajzolni őket, csakhogy a vonzerőt éppen az jelenti, hogy ők olyanok, mintha léteznének, és azt üzenik külsejükkel, hogy „lehetsz Te is ilyen". Vagy legalábbis „ilyesmi".

A filmvásznon megjelenő szépség és a szexisség műviségét mutatja az is, hogy sok szexbálvány terméketlensége miatt gyermekeket fogad örökbe (Sharon Stone, Jamie Lee Curtis) vagy lombikprogram segítségével tud csak szül­ ni (Gillian Anderson, Júlia Roberts). Vagyis ők is csak emberek, akik ötszáz filmes bravúros összefogásaként előadják a szupemőt, magánemberként pedig meddőségi klinikákra járnak.

A női szépség mint termékenység A minap egy filozófusnő támadott le, hogy mekkora hülyeség, hogy az evolu­ cionisták mindenben rejtett értelmet látnak, hogy minden „valamire való".

Hogy a női test minden mozzanata a termékenységet reklámozza. Hm, ezek szerint olykor még egy filozófusnak is megerőltető az evolúció megértése.

Nem baj, azért vagyunk, hogy elmagyarázzuk. Vegyünk példaként egy te­ hetségkutató-versenyt, ahol új énekeseket szeretnének felfedezni. Feladnak egy hirdetést, hogy jó hangú, jó mozgású énekeseket keresnek. Lesz egy cso­ mó jelentkező, mindenki azt gondolja, ő tehetséges, jó hangja van, jól mozog a színpadon, bírja a stresszt és a többi. Szóval mindene megvan, ami egy éne­ keskarrierhez kell. A sok jelentkezőt több lépcsőben előzsűrizik, mérlegelve, mennyire jó a hangjuk, mennyire mozognak jól, mennyire vonzó a személyi­ ségük. A végére marad 10-12 versenyző. Ok már nagyon jók. De még őket is versenyeztetik egymással, heteken át megy az egyre kegyetlenebb hajsza, egy­ re kisebb előnyök is számítanak, hisz már alig van köztük különbség. De első csak egy lehet. Aztán végül valamelyikük győzni fog. Róla elmondhatjuk, hogy - ha jól működött a szelekció - sok tehetség közű! ő a minden szempont­ ból legtehetségesebb. Nem tudom, érthető volt-e, de ez az evolúció modellje.

Most ezt a szerény példát tudtam kiizzadni. A versenyen bárki indulhat, de az fog nyerni, aki az adott feltételeknek a legjobban meg tud felelni. És aki nyert, annak a lemezeit fogják árulni, annak a dalait fogják a rádiók játszani, és ő fog lemosolyogni valamelyik magazin címlapjáról. Vagyis ő „szaporodik" sikere­ sen, megsokszorozva hangját és képét. Aki kiesett, az persze ezt szörnyen igazságtalannak fogja tartani, de a verseny lényege, hogy ki lehet esni. Ha most a filozófusnő azzal jönne nekünk, hogy az énekesek többsége nem ver-

senyeken fut be, hanem énekel, ahogy tud, akkor Rod Stewart juthat eszünk­ be, aki sírásóként kezdte, és valljuk be, rum áztatta hangját sokkal inkább el tudnánk képzelni egy kocsma zugában, semmint a színpadon. Stewartot több­ ször próbálták lebeszélni arról, hogy kinevettesse magát, de ha kidobták az aj­ tón, visszajött az ablakon. A változást mindig a makacs emberek hozzák el.

Végül meggyőzte az embereket, hogy ő nem rekedt, hanem eredeti. A szépség történetében mindig kétféle szépség létezett: a „nagyon olyan" és a „nagyon nem olyan". Vagyis a teljesen átlagos és nagyon elütő.

Ezt látjuk a női szépség terén is. Vannak nők, akiken minden smakkol, azt szoktuk rájuk mondani, hogy tökéletesek. Minden arányos, minden a helyén van. Szépek, mert átlagosak. És vannak, akik szépek, mert érdekesek. Mert csak egy van belőlük.

Na de visszakanyarodva a szépséghez, mint termékenységreklámhoz, kicsit szájbarágósán, hogy még a filozófusok is értsék, elmondom megint: a termé­ kenységversenyben mindenki indulhatott, ám aki csak reklámozott, de nem volt termékeny, annak a génjei - a „hamis reklámozás" génjeivel együtt - ki­ estek a versenyből. Akiknek termékeny külseje termékeny belsőt takart, azok a mi ősanyáink. Pár millió évnyi előválogatás után letisztult a kép, s csak azok a nők és férfiak maradtak versenyben, akiknek felmenőit hitelesen reklámozó nők és a hiteles reklámot felismerni képes férfiak alkották. A verseny életre­ halálra megy, aki bedől egy hamis reklámnak, az örökre a semmibe hullik. Az evolúcióban nincs panaszkönyv, nem lehet reklamálni.

A női szépség Kant szerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. Jó duma, de Darwinnak bizo­ nyára megvolt erről a véleménye. Amíg Kant magányos agglegényként elbí­ belődött a tiszta ész kritikáján, addig Darwin csinált tíz gyermeket és egy evo­ lúciós elméletet. Szerintem nem meglepő, hogy egy tízgyermekes családapa értette meg igazán a szaporodás és kiválasztódás lényegét. Az evolúció évmil­ liókig csiszolgatott minket, így mára minden sóhajtásunk, gondolatunk és vágyunk levezethető a „sikeres szaporodás"-programból. Luxus volna, hogy ne az tessen a legjobban, ami evolúciós értelemben leginkább az érdekünk.

Amikor egy férfi és egy nő találkozik, agyukban beindul egy evolúciós kal­ kulátor, amely oszt és szoroz, majd a másodperc tört része alatt kidob egy eredményt, ami eldönti, hogyan tovább.

A nő evolúcióját a hatás maximalizálása hajtja. Olyan pillangó, akinek iz­ gató illatára kilométerekről összegyűlnek a hímek. És az a nőstény győz, aki a legtöbb hím közül választhat. Ez az, amit a feminizmus megint félreért, úgy akarnak tenni, mintha a férfi kényszerítené ki, hogy a nő legyen szexis.

A továbbiakban megvizsgáljuk, mik a férfi inputjai. Az output ismert: a fér­ fi vagy lóra pattan és elvágtat, vagy sündörögni kezd.

Hasonlíts anyósodra, és bízz a szerelem vakságában Sok mindent lehet ideig-óráig takargatni, de az arcot nem. Az arcot elfedő csador csupán pár ezer éves szokás, az evolúcióban nem játszott szerepet, és az iszlámban elfogadott többnejűség enyhén szólva csökkenti a melléfo­ gás kockázatát is. Az arc elsősorban a termékenység tükre, aztán bizonyára kicsit a léleké is. Azonban mielőtt belemennénk a részletekbe, előre meg­ válaszolunk egy menet közben úgyis felmerülő kérdést. Mi itt ugye össze­ foglaljuk a „kiváló áru" ismérveit, de ez, mint személyleírás, kevés nőre il­ lik. Kant a tiszta ész alapján bizonyára azt mondaná, mindenki majd azért a néhány nőért öli magát, akik a legtermékenyebbek. De a valóság nem ez: valójában minden nőbe beleszeret valaki, és annak a valakinek ő a szép. Ez az evolúció szerelemtrükkje (lásd később). De van egy ennél előbbre való szempont. A férfiak mindig a mamájukat keresik a nőben, hacsak az nem volt gyermekkorukban gonosz és elutasító velük. De most nem valami pszi­ choanalitikus, „jobb kezemmel a bal fülemet fogom meg"-féle spekuláció­ ról van szó. Kicsit tudományosabban fogalmazva: az emberek a genetikai rokonukkal házasodnak (Rushton, 1989). Erre legjobb példa Darwin, aki el­ ső unokatestvérét vette feleségül. A pszichoanalitikusoknak persze most guvad a szemük, hogy a vérfertőzés volna az evolúciós program? Na, nem egészen, majd az illatkutatás rejtelmeibe beleszimatolva kiderül, hogy nem kell mindjárt sápadozni. Oidipusz történetét Freud egyébként is kissé félre­ értette, de mint majd látni fogjuk, ez nála bevett dolog. Oidipusz házassága azt jelenti, hogy a férfi legszívesebben olyan nőt venne el, mint az anyja, mert az anyjára emlékeztető vonások garantálják leginkább a genetikai és egyéb hasonlóságot. A házaspárok átlagosan 52 százalékban genetikai ro­ konok, míg a vaktában összeválogatott emberpárok közt 43 százalékos a genetikai hasonlóság (Rushton, 1989). Tényleg az anyánkat vesszük el, és

az apánkhoz megyünk hozzá? Igen. A gyermekkori bevésődés miatt a fér­ fiak anyjukhoz, a nők apjukhoz hasonló társat választanak (Bereczkei és mtsai., 2002; 2004). Ennek mélyebb értelme, hogy így utódaikban génjeik 50 százaléknál nagyobb arányban lesznek képviselve. És a cél génjeink mi­ nél hatékonyabb terjesztése.

De nem feszítem tovább a húrt, jöjjön már az az arc, hogy mindenki rohan­ hasson a fürdőszobába csekkolni önmagát. Amit a hasonlóságról idekanyarin­ tottam, az legyen bátorítás azoknak, akik úgy találják, nem ők vannak az aláb­ biakban leírva. Ne feledjük, a szépség végső soron az észlelő agyában kelet­ kezik (Reber és mtsai., 2004), ez az agy pedig sok éven át rajongással itta ma­ gába anyukája képét. E drámai felismerések könnyen oda vezethetnek, hogy megszeretjük anyósunkat.

Az arc mint a termékenység reklámja Hogy az arc szépségéről alkotott fogalmaink biológiailag vannak beprogra­ mozva, arra bizonyíték az, hogy a világon mindenhol azonos kritériumok alap­ ján lámák valakit szépnek, és a szépség preferenciája már olyan fiatal korban megfigyelhető, amikor még a kulturális agymosás nem érvényesült. Már hat­ hónapos kisbabák határozott különbséget tesznek például szép és nem szép ar­ cok között (Ramsey és mtsai., 2004).

Három fő sajátosság bizonyult biológiailag megalapozott preferenciának.

Az átlagosság, a szimmetria és a szexuális dimorfizmus. Utóbbi annak a köve­ telménynek felel meg, hogy a női arc minél nőiesebb, a férfi arc minél férfia­ sabb legyen (Rhodes, 2006).

Átlagosság Már Sir Francis Galton, Darwin unokatestvére eljátszott azzal, hogy egy adott népcsoport egyedeinek dagerrotípiáit egymásra kopírozta, így teremtve meg az átlagarcot. Ezt a műveletet minden férfi és nő elvégzi napjában többször is, s ebbe kavarnak bele a művi magazinszépségek, mert eltolják az átlagot egy a valóságban nem létező szépségnorma felé. A modem szépségvizsgálatokban Galton technikáját követve kreálnak sok szép nőből egy szépségátlagot, és sok csúnya nőből egy csúnyaságátlagot. A vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy az átlagosság nagy tetszést arat, jóllehet az eredményeket sokan vitatják.

Amikor azonban nem kiátlagolt arcokat, hanem egyedi arcokat vizsgáltak, mindig kiderült, hogy a tetszés annál nagyobb, minél átlagosabb az arc. Nyil­ ván a kedves olvasó lázadozik most a „szépség egyenlő átlagosság" gondola­ ta ellen, hiszen annál lefitymálóbb kritika nincs is, mint ha valakire azt mond­ juk, hogy „olyan átlagarc". Hétköznapi értelemben azonban az átlag a jelen­ téktelen szinonimája, és itt nem erről van szó, hanem arról az ideális arcról, amely „mindent tud", amit egy arctól elvárunk. Bár az átlagos arc átlagos az elrendezésében, de nem átlagos, sőt kivételes a vonzerejében (Langlois és mtsai., 1994). Az így teremtett átlagarc valójában az adott népesség ideális ar­ cát képviseli.

A kérdés persze igazából az, mit is átlagolunk ki. Mert mondjuk egy kiátla­ golt tapír arcára akkor se indulunk be, ha mégoly átlagos is. A válasz termé­ szetesen az, hogy a női és férfi termékenységjeleket sűrítjük össze egy arcba.

Mielőtt elvesznénk a részletekben, előbb érdemes szemügyre vennünk az átla­ gosság egy másik sajátosságát.

Szimmetria Ha egy arcot balra vagy jobbra tengelyesen tükrözünk, furcsán torz arcokat kapunk. Aki ebből indul ki, nem biztos, hogy arra tippel, a szimmetria szép.

Azonban ezek a vizsgálatok ezzel a tükrözéstechnikával valójában a meg­ lévő aszimmetriák durva felnagyítását érték el. Ha valakinek kicsit ferde az orra, vagy egyik szeme kisebb, tükrözve még furcsább lesz. Szimmetriát kapunk az arcok átlagolásával is, de ez a szimmetria egészen más. Az újabb vizsgálatok egyértelműen megerősítik, hogy ez a szimmetria a tökéletesség varázsát nyújtja (Rhodes, 2006). Ha egy szép arcból eltüntetjük a pirinyó aszimmetriákat, az arc még vonzóbbá válik. A kérdés persze mindig az, na és miért is szép a szimmetrikus? A szimmetrikussággal olyan jellemzők áll­ nak szoros kapcsolatban, mint a fejlődési stabilitás, a parazitáknak való el­ lenállóképesség és a termékenység. Na, már megint egy furcsa fogalom: fejlődési stabilitás és instabilitás. A fejlődési stabilitás a „jó gének" kicsit homályos fogalmára utal, és azt jelenti, hogy a személy már magzatkorától fogva képes volt ellenállni a káros mutációknak, a különféle hormonok, fer­ tőzések, éhezések és egyéb stresszorok aszimmetrizáló hatásának. A hábo­ rítatlanul fejlődő szervezet ugyanis maximálisan szimmetrikus lenne. A fej­ lődési stabilitás magyarán azt jelenti: erős, ellenálló, szaporodni képes szer-

vezet, amely majd utódainak is ezeket a tulajdonságait fogja átadni. A jógénűség azt jelenti, az egyed mindenféle génváltozatot hordoz magában, ami előnyös lehet. A belterjes szaporodás során csökken a változatosság és fel­ erősödnek a hibák, mint például az előrenyúló alsó ajak, ami az egymás közt házasodó Habsburgok védjegyévé vált. Persze mitikus időkben az ilyen hibák sokszor a kivételes képességeket jelölték, mint az Árpád-házi királyok hatodik ujja, s még Adyt is hatodik ujja, ez a genetikai rendellen­ esség táltosította meg.

A szimmetria ellentéte a fluktuáló aszimmetria, ami azt jelenti, hogy a kü­ lönféle testtájékokon különféle hatásokra különféle kis aszimmetriák kelet­ keznek. Mondjuk a bal fül kicsit eláll, a jobb láb nagyobb, a bal mell nagyobb stb. Az aszimmetrikusság szoros kapcsolatot mutat a fejlődési instabilitással, a koraszülöttséggel, a pszichózissal, a mentális retardáltsággal, az immun- és termékenységi problémákkal. A maja indiánok közt például az aszimmetrikusabb emberek sokkal könnyebben fertőződnek meg tuberkulózisban és malá­ riában, mint a szimmetrikusak (Bereczkei, 2003). Számos vizsgálat bizonyít­ ja, hogy a szimmetrikus arcú nőket egészségesebbnek látják, mint a nem szimmetrikus arcúakat (Thornhill és Grammer, 1999; Zaidel és mtsai., 2005), és akkor elég nyilvánvaló, hogy a szép nők egészségesebbek is, hisz az evo­ lúció során akkora malőr nem következhetett be, hogy ma azt lássuk szépnek, ami nem is előnyös.

A nők rendkívül ravaszul védekeznek az aszimmetriáikkal szemben, ugya­ nis ovuláció környékén a hirtelen lecsökkenő ösztrogénszint csökkenti az aszimmetrikusságot. A nő tehát fogamzóképes időszakában ezzel is fokozza vonzerejét (Manning és mtsai., 1996). A szimmetrikusabb nő ugyanis termé­ kenyebb: egy vizsgálatban például kimutatták, hogy a szimmetrikus nőkben 28 százalékkal magasabb az ösztrogénszint, vagyis nagyobb az esélyük a megtermékenyülésre (Jasienska és mtsai., 2006). Míg az átlagos ösztrogénszintű nők megtermékenyülési esélyét 12 százalékra becsülik, addig a 28 százalékos növekedés becslések szerint megduplázza a megtermékenyülés esélyét (Lipson és Ellison, 1996). Szimmetrikusabb nőt választani tehát komoly szaporo­ dási előnyt jelentett hajdanán.

A szimmetria és aszimmetria kérdése a mindennapokban persze nem ilyen nyilvánvaló. Az már régen baj, ha valaki feltűnően aszimmetrikus. A rejtett aszimmetriákat milliméter pontossággal észleljük, csak nem tudunk róla, mi­ közben meghatározza tetszésünket és párválasztásunkat.

Az imádat tárgya: az ösztrogénszint A fiúk és lányok arca kamaszkorban kezd élesen különbözni egymástól. Ez a szexuális dimorfizmus egyik megnyilvánulása. A tesztoszteron fokozza az áll, a járomcsont és a szemöldökcsont méretét, és növeli a szemöldöktől az orr al­ jáig tartó terület méretét. Az ösztrogén meg épp ellenkezőleg, mindazt gátol­ ja, amit a tesztoszteron fokoz. Logikus tehát, hogy egy arc nőiessége a nő öszt­ rogén-, férfiassága pedig tesztoszteronszintjét mutatja.

A nőiesség gyakorlatilag azonos a női szépséggel. Mivel a nőiesség mértéke az ösztrogénszinttel függ össze, az ösztrogén pedig a termékenységgel, máris levezettük azt az egyszerű tételt, hogy a női szépség a termékenység reklámja.

A női arc jellegzetességei mind ösztrogénmutatók: a vastag ajak, a pici nózi, a kicsinyke áll, a magasabban elhelyezkedő, de nem hangsúlyos járom­ csont, a magas homlok, a magasabban ívelő szemöldök és összességében a mindenhol lekerekített arc. Mivel a magas ösztrogénszint gátolja az immun­ működést, ezért a nőies arcok paradox módon egyben erős immunrendszerre is utalnak, amely még a magas ösztrogénszint gátló hatásával is megküzd. Kü­ lönben a nő már meghalt volna kamaszkorában valami fertőzésben. Az ilyen vonásokat az evolucionisták „költséges" sajátosságoknak nevezik, mert csak a nagyon erős szervezetűek engedhetik meg az ilyen luxust. Ilyen luxus a ké­ sőbb tárgyalandó mell is.

Az egyes női arcsajátosságokat vizsgálva férfiakkal különböző korú nők arc­ képrészleteiből rakatták ki az ideális nőt. A női arcok átlagéletkora 25 év volt, a szájaké 14 év és a szemeké 11 év. Vagyis az érett nő arca sajátos keveréke a nőiségnek és a gyerekességnek. Szexuálisan vonzó, és védelem után sóvárog. Itt muszáj elébe mennünk egy-két akadékoskodó olvasónak, akik e ponton rekla­ mációt fontolgatnak. Igen, jó a meglátás: egy kiátlagolt arcon nem 14 éves a száj és nem 11 éves az áll. Amikor ugyanis mesterséges arcokat hoztak létre, melye­ ken fokozták az amúgy szexuálisan attraktív vonásokat, ezek még vonzóbbak lettek (Perrett és mtsai., 1994). Az eredeti, különleges arcok lényege valahol eb­ ben ragadható meg: légy áüagos, és valamely vonásod fokozd egyéni sajátosság­ gá. A másik fontos női arcsajátosság az úgynevezett babaarcúság. Férfiak általá­ ban nagyon vonzónak ítélik az olyan női arcokat, melyek középrésze (orr, sze­ mek, szem-áll távolság) babás vagy kislányos, míg az arc kerete felnőtt nőé.

Itt jön be a képbe a kozmetikai ipar és a plasztikai sebészet, melyek elemzé­ séből a földönkívüliek akár pontosan feltérképezhetnék a férfiagy működését.

A bőr Az evolúciós tankönyvek nem sokat szólnak a bőrről, pedig a férfiszem szá­ mára ez az egyik legfontosabb szerv. Jól tudjuk, hogy a harmadik világ gond­ jait meg lehetne oldani a fiatalító kencékre költött pénzből. Sok százmillió nő pepecsel naponta többször is a különféle alapozókkal, nappali és éjszakai kré­ mekkel, a nagy és kis ráncokat eltüntető csodaszerekkel. Külön tanulmányt le­ hetne írni abból, hogyan lehet eladni hatástalan, illatos zsírt. A vizsgálat konk­ lúzióját előre borítékolom: a hatás titka a „hátha mégis használ". A nők állan­ dóan versenyt futnak az idővel, a többi nővel és férjük lanyhuló érdeklődésé­ vel. Ebben a hajszában egy esetleg icipicit mégis ható csodakrém olyan, mint a százméteres síkfutásban a 0,01 másodperc javulást ígérő dopping.

A bőr fiatalsága, rugalmassága, feszessége, vastagsága, mely tulajdonságo­ kat többek közt az ösztrogénszint határoz meg, mind az irigyelt fiatalság vará­ zsa - ami gyorsan el tud múlni. A nők, ahogy idősödnek, szemben a férfiak­ kal, egyre valószínűbben titkolják életkorukat, mivel reprodukciós képességük hanyatlása rontja kapcsolatépítő lehetőségeiket (Pawlowski és Dunbar, 1999).

A bőr másik fontos tulajdonsága a hibátlansága. Az anyajegyek, bőrhibák mind fejlődési instabilitásra, nemkívánatos hormonhatásokra utalhatnak.

A nők ősidők óta próbálják a legkülönfélébb módszerekkel ezeket elleplezni.

Vagy kirakatba tenni, mint Cindy Crawford.

Ahogy a női arc egésze is, úgy a bőr is az ösztrogén-tesztoszteronarányról szól. Minél több apró bőrprobléma található egy női arcon, annál valószínűb­ ben kell fokozott tesztoszteronhatásra tippelni. Az akne jellegzetesen tesztosz­ teron túlsúlyra utal (Held és mtsai., 1984), és hogy a nők mindenre képesek, jelzi, hogy az akne elleni gyógyszerek egy része, például az Accutane súlyos születési rendellenességeket vagy magzati halált okozhat. 1998 óta a gyógy­ szeren fel kell tüntetni, hogy depressziót, pszichózist, öngyilkossági késztetést és öngyilkosságot is okozhat. Eddig több száz öngyilkosságot tulajdonítanak a szernek, és az amerikai gyógyszerhatóság az egészséget legjobban károsító öt gyógyszer közé sorolta az Accutane-t (www.onlinelawyersource.com/accutane/suicide.html).

A bőrhibák, mint a piros foltok, vörös hajszálerek, pöttyök akár 10-20 év­ vel is öregíthetnek (Fink és mtsai., 2006). Ez utóbbi vizsgálatot jellemző mó­ don a Procter and Gamble finanszírozta, ami persze nem von le a vizsgálat ér­ tékéből. Bár ha nem ez jött volna ki, ki tudja, mit szólnak.

A plasztikai sebészet sem akar kimaradni a fiatalságüzletből, ráncfelvarrás­ tól izombénító kezelésen át a lézeres hámlasztásig széles a kínálat. Azonban szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az emberi megoldások sokszor gro­ teszk eredményhez vezérnek, mert a ránctalan bőr nem feltétlen fiatalít, hanem a görcsös erőlködésről tudósítja a szemlélőt.

A bőrszín érdekes probléma, hiszen délről északra haladva egyre világo­ sabb az emberek bőrszíne. Ennek az a magyarázata, hogy a bőrszín határoz­ za meg, mennyi D-vitamin (ami valójában egy hormon) szintetizálódik az UV-sugárzás hatására. Makacsul tartja magát az a mintegy 30 éve kialakult közegészségügyi tévhit, hogy a napozás melanómát okoz. Ez a tévhit Auszt­ ráliából terjedt el, ahol a ködös Angliából elszármazott fehér bőrű és szeplős angolok valóban gyakrabban lesznek melanómások. Csakhogy ők rosszkor rossz helyen vannak, a természet nem oda „tervezte" őket. Ma már szakiro­ dalmi közhely, hogy a D-vitamin hiánya felelős a civilizált világ rákjárvá­ nyáért, csak ez még nem jutott el az „illetékesekig" (Szendi, 2007b). Bár új keletű szépségideál, de a napbarnított bőr helyesen az egészségesség egyik jelzője. A szoláriumipar is fellélegezhet, mert a szolárium nem okoz mela­ nómát (Szendi, 2007c). Ősanyáink valószínűleg elég gyakran voltak terhe­ sek, s a D-vitamin nagyon fontos volt a magzati csontrendszer és immun­ rendszer fejlődésében. A bőrszínnek azonban van egy kevésbé ismert aspek­ tusa. A folsav (B9-vitamin) ugyanis UV-sugárzás hatására lebomlik a szer­ vezetben, ezért a sötét bőr védelmet nyújt a folsavhiány ellen (Jablonski és Chaplin, 2000). A fejlődő országokban a világos bőrű anyák gyermekei közt feltűnően gyakori a nyitott gerinc, sőt az agy nélkül születés. A civilizált vi­ lágban folsavat szoktak adni terhes anyáknak, mert hiányában velőcső-záródási problémák, fejlődési zavarok alakulnak ki. A folsavra egyébként min­ denkinek szüksége van, mert rendkívül fontos szerepet játszik az idegrend­ szer működésében, az idegsejtsérülések regenerálódásában, hiánya dep­ ressziószerű tüneteket okoz, és a modern táplálkozásban a szükséges folsavnak csak töredéke található meg. A D-vitamin-szükséglet világosabb, míg a folsav védelme sötétebb bőrszínt igényel. A természet bölcsessége révén az emberek bőrszínét adott szélességi övön a kettő közti kompromisszum hatá­ rozta meg. Mivel a férfiak vitaminszükséglete más, ezért adott égövön az az ideális, ha a nők bőrszíne valamivel világosabb, mint a férfiaké. Ennek meg­ felelően minden népnél megfigyelhető, hogy a férfiak preferálják a saját faj­ tájuk bőrszínátlagánál világosabb bőrű nőket.

A női bőr másik veszélye a szőr, amely, ha túlzott, maszkulin jegy, és ria­ dalmat vált ki a férfiakból, mert fokozott tesztoszteronhatásra utal. Kultúránk, megint csak a szupernormális inger bűvöletében élve, ma már a normál nőies szőrzettel szemben a csupasz nőt állítja ideálnak. Ez rengeteg költséget és pluszmunkát jelent a nőknek.

Az ösztrogénszint második frontvonala Férfi és nő szexuális dimorfizmusa testük eltérő formatervezésében is megnyil­ vánul. Ha egy férfi és egy nő sziluettjét nézzük, alakjuk alapján egészen egyér­ telműen meg tudjuk őket különböztetni. Ha nem, akkor baj van. Ennek a megkülönböztethetőségnek nyilván mindig is voltak előnyei, mondjuk nőrabláskor még a nagy kapkodásban sem hurcoltak el véletlenül férfiakat, de az igazi ma­ gyarázat valószínűleg megint csak a reprodukciós képességhez vezet el minket.

Míg a férfiak csípőtől felfelé szélesednek, addig a nők homokóra alakúak. Az eltérő alakzatot természetesen megint a tesztoszteron és az ösztrogén hozza lét­ re. Mivel a nő hordja ki a magzatot, és az őskorban az utód életben maradását jelentette a tartós szoptatás képessége is, ezért az utánpótlásvonalakat biztosíta­ ni kell. A nő ezért úgy van tervezve, mint a nagy utasszállító repülőgépek: ren­ geteg üzemanyagot képes tárolni magában. És ahogy a repülőgépek sem képe­ sek felszállni üzemanyag nélkül, a női test nemi ciklusa is leáll, ha a test zsír­ tartalma 22 százalék alá csökken. Ez megakadályozza a táplálékhiány miatt kihordhatatlan terhességek kialakulását. A mellben, a fenékben és a csípőn - na meg sokak bánatára a combon is - a zsírsejtek ösztrogénérzékenyek, ezért a magas ösztrogénszintű nők zsírraktárai a jellegzetes női alakot formálják meg, a hasi zsírsejtek pedig tesztoszteronérzékenyek, ezért a férfiak pocakra híznak.

A nők sajátos zsíreloszlását hamisíthatatlan termékenységreklámnak tekint­ hetjük. Bárhol a világon, ha egy férfi végiglegelteti szemét egy nő testén, agyá­ ban beégetett programként fut le a derék-csípő arány kalkulációja. Az ered­ ménynek 0,7-nek kell lennie, különben a férfi érdeklődése erősen lecsökken.

Az 0,7 ugyanis olyan, mint ha az ösztrogénszintet jelző műszer mutatója az op­ timum intervallumban állna (Singh, 1993). Ahogy nő a derék-csípő arány, va­ gyis zsákruha szabásúvá kezd válni a nő törzse, úgy fokozódik a hormonzavar eshetősége és a terméketlenség kockázata. Ha ez az arány 0,1-gyei nő, a megtermékenyülés esélye 30 százalékkal csökken. Ezen ugyan a korabeli fűződi­ vat nem tudott változtatni, de legalább a világ előtt leplezhető volt. A kutatók

soványtól a túlsúlyosig mindenféle verzióval próbálkoztak széles e világban, de a férfiak testsúlytól függetlenül makacsul ragaszkodtak mindig a 0,7-es va­ rázsszámhoz. Devendra Singh szerint ez az arány elsődleges szűrőként műkö­ dik a férfiak fejében, mert ha egy nő eltér ettől a mutatótól, könnyen elutasít­ ják. A 0,7-es derék-csípő arány azért is vonzó a férfiaknak, mert az ilyen nők szexuálisan sokkal csábíthatóbbak, szignifikánsan korábban kezdték meg a ne­ mi életet, sokkal gyakoribb náluk az alkalmi félrelépés, ugyanakkor inkább él­ nek tartós kapcsolatban (Hughes és Gallup, 2003).

Persze vannak más fontos szempontok is, ilyen a testtömegindex (Swami és Furnham, 2006). A „kritikus zsírtartalom" modell szerint a nők arra szelektá­ lódtak, hogy csak akkor termékenyülhessenek meg, ha testük tartalmazza a magzat növekedéséhez szükséges megfelelő mennyiségű tápanyagot (Frisch, 1990). Emögött az áll, hogy a mintegy 2 millió évvel ezelőtt megindult drasz­ tikus agyméret-növekedés csak azáltal vált lehetségessé, hogy megfelelő, fo­ lyamatos táplálék állt a magzat rendelkezésére (Cunnane, 2005).

De térjünk vissza egy pillanatra a topmodellekhez; Martin Tovée és mun­ katársai (1997) vették a fáradságot, és kigyűjtötték 300 topmodell adatait.

A derék-csípő arány még stimmel, 0,71, ám a testtömegindexük 17,57 kg/m .

Vizsgálatuk óta eltelt 10 év. Az újabb adatok szerint a modellek átlagosan 15,62 testtömegindexűek. Ez annyira alacsony, hogy például Új-Zélandon ahol 2000 óta a 18-as testtömegindex alatt nem engedélyezik a mesterséges megtermékenyítést - hízókúrára küldenék őket (Gillett és mtsai., 2006).

A WHO a 16-os testtömegindexet tekinti az éhezés jelének. Luisel Ramos uru­ guayi modell 2006-ban szinte szó szerint a kifutón halt meg anorexiából kia­ lakult szívelégtelenségben, testtömegindexe ekkor 14,5 volt. Fél évre rá követ­ te őt a halálba a szintén modell huga, Eliana Ramos. A halál oka szívroham.

Ana Carolina Reston Macán brazil topmodell 2006 novemberében halt meg, halálakor testtömegindexe 13,4 volt. A topmodelljelenség azt bizonyítja tehát, hogy a derék-csípő arány önmagában nem garancia a termékenységre, sőt az életben maradásra sem. Míg régen a mosónők haltak korán, úgy látszik, most a topmodellekre jár rá a rúd.

Amikor tehát egy férfi nyálcsorgatva gusztál egy gömbölyű női popot vagy csípőt, tulajdonképpen azt méri föl, elég nagy-e a nő zsírraktára és elég magase az ösztrogénszintje. A kettő csak együtt értékes termékenységmutató.

A derék-csípő arány megmásíthatatlan termékenységreklám. Fogyni, hízni lehet, ez nem fog nagyon változni. Mit mondhatunk hát vigaszként azoknak, 2

akiknek anyukája nem ilyet adott? A magasabb tesztoszteronszint, ami növeli a derék-csípő arányt, vagyis amitől kiegyenesedik a homokóra-görbület a nőkön, növeli a dominanciát, a társadalmi sikerességet és egyben a fiúszülés esélyét. A másik jó hír, hogy a mai ember nem vadember, az arc szépségét, ha választania kell, előnyben részesíti, és lehet, hogy igaza van. A termékenység nem minden.

A mell A mell igen sajátos kinövés a női testen. Sajátos, mert nem tudni a célját, és sajátos, mert a férfiak rendkívüli módon be tudnak indulni a látványától. Hogy nem tudjuk a célját, azt két okból mondom. Egyrészt, mert majd milyen jól jön ki, ha mégis megmondom, másrészt a mellméret nem függ össze a szoptatási képességgel. Ha volna összefüggés, nem létezne kismellű nő a Földön, mert meghaltak volna azok a csecsemők, akik továbbadhatták volna a kismellűség génjeit. Hasonló okból nem örökletes a meddőség sem.

A mell jelentésével és evolúciójával természetesen a férfi evolucionisták sokat foglalkoztak, ez tipikusan az a jó munkaválasztás, amikor az embernek a munkája a szenvedélye is. Ezért pusztán költői kérdésnek tekintjük azt, hogy ,miért van a nőknek mellük", s ez nem azt jelenti, hogy „bárcsak ne lenne".

A kérdés inkább csodálkozás: miért fordít a nő rengeteg energiát és táplálé­ kot egy ilyen kinövésre, amely gátolja például a futásban, meg abban, hogy a tekintélyt illető kérdésekben komolyan vegyék.

A humánspecifikus női mell kialakulására az egyik magyarázat az úgyne­ vezett elfutó szelekciós magyarázat. Elfutó szelekció alatt azt értjük, hogy ha valami a másik nem szemében például a fokozott termékenység jelévé válik, onnantól pozitív szelekció, vagyis a tulajdonságot növelő szelekció indul be.

Az özvegymadárnak a hosszú farktolla fölösleges, ám vonzó a nőstényeknek.

Olyannyira, hogy ha mesterségesen megkurtították, illetve megtoldották, telje­ sen fejre állt az addigi párzási rend, és a hosszú farktollúak kétszer több tojót termékenyítettek meg, mint az átlag (Andersson, 1982). A példából egy biz­ tos: a férfiak mindig is buktak a nagyobb mellre, ezért szelektálódtak ki a „melles" nők. Ne feledjük, legközelebbi ősünknek, a csimpánznak csak mell­ bimbója van, melle nincs. És ha már van mell, hirtelen kiderül, hogy sok mindenre jó. Mert miért is buknak rá a férfiak? Az olvasó nem fogja kitalálni, de bizony azért, mert ter­ mékenységjelzőnek kiváló.

Először is, a mellméret a nemi éréssel kezd növekedésnek indulni, tehát se­ gít különbséget tenni a nemileg éretlen és a nemileg érett között. A pedofília meg hasonló perverziók valószínűleg modern jelenségek, bár megvan az evo­ lúciós magyarázatunk rá. Az öregedő mell azt is jelzi, hogy a nő már nem a termékeny korszakában van. A mell mérete, feszessége, tömöttsége ösztrogénmutató, vagyis a termékenység mértékét is reklámozza. A férfiak meg arra szelektálódtak, hogy eltájékozódjanak e „testbeszédben". A régi idők embere nem tartotta nyilván az életkort, a férfiaknak puszta benyomásukra kellett ha­ gyatkozniuk, amikor afelől döntöttek, ráhajtsanak egy nőre vagy sem.

A mell arról árulkodik, mennyi reklámra, illetve plasztikai sebészetre telik a nőnek. A mell ugyanis evolúciós és financiális értelemben is költséges be­ rendezés. Ahhoz, hogy valaki nagy, de egyben szimmetrikus mellet növesszen vagy operáltasson, nagy fejlődési stabilitással vagy gazdag apukával kell ren­ delkezzen. Láttuk, mit művel a tesztoszteron az agyfejlődéssel, és hogyan nö­ veszti meg a jobb testfelet, illetve miféle aszimmetriákat okoz ugyanígy a fo­ kozott ösztrogénhatás bal oldalon. Szimmetrikus mellett kifejleszteni tehát annyit jelent, mint épségben átjutni a Szküllák és Kharübdiszek közt. Aki nem jut át, az elmehet mellkorrekcióra. A mellbiznisz óriási forgalmat termel, mert titkon minden nő egy mérettel nagyobb és persze szimmetrikus mellet szeret­ ne. 2006-ban az USA-ban 329 396 nő esett át mellplasztikán. Ez 2000-hez ké­ pest 50 százalékos, az elmúlt évtizedhez képest 300 százalékos növekedés (Sarwer és mtsai., 2007). A mellplasztika egyébként evolúciós értelemben fel­ ér egy Rembrandt hamisításával, hiszen elleplezi azt, amire a férfi igazán kí­ váncsi: a várható termékenységi sikert. A mellplasztika egyértelműen szapo­ rodási előnyt fokozó technika, ugyanakkor az adatok arra is utalnak, hogy a mellplasztika nem mindig váltja be a hozzá fűzött túlzó reményeket. 2003-ban egy svéd vizsgálatban az összes 15 és 69 év közötti 1965 és 1993 között mell­ plasztikán átesett nő adatait elemezve kiderült, hogy körükben az öngyilkos­ ság háromszor gyakoribb (Koot és mtsai., 2003). Egy finn vizsgálat az 1971 és 2001 között mellplasztikázott nőknél mutatott ki háromszor gyakoribb ön­ gyilkossági halált (Pukkala és mtsai., 2003). Egy dán vizsgálat hasonló idősza­ kot elemezve 3,1 -szeres öngyilkossági halálozást talált mellplasztikázottak kö­ rében (Jacobsen és mtsai., 2004). Ebből a vizsgálatból az is kiderült, hogy a nők majd' kétszer álltak pszichiátriai kezelés alatt a műtétet megelőzően. Mi­ vel a statisztikák szerint a mellplasztikázottaknak több szexpartnere volt, ko­ rábban volt az első terhességük, több abortuszuk is volt, átlagos testsúlyuk ala-

csonyabb, ez arra utal, hogy körükben gyakoribb a rövid távú kapcsolatokat preferáló stratégia. Ez a nők számára gyakran kényszer, mert vagy nem elég vonzóak, vagy magukat nem tartják eléggé annak, vagy a váltogatott rövid tá­ vú kapcsolatok anyagi előnyeire törnek. Az öngyilkosságok kiugró aránya alap­ ján „dupla vagy semmi" stratégiának tűnik a szexuális vonzerő túlhajszolása.

A mellplasztika veszélyezteti a szoptatási képességet is. A mellplasztikán átesett nők 64 százalékánál volt elégtelen a tejtermelés, szemben az érintetlen mellűek 7 százalékával (Hurst, 1996). A mellbimbó plasztikázása különösen kockázatos, mert ha megsérül a mell ingerlését az agyba szállító ideg, meg­ szűnhet a tejtermelést serkentő hormonok termelődése. Egy másik vizsgálat­ ban mellplasztikázottak körében 39 százalékos volt a szoptatási probléma (Strom és mtsai., 1997). Sok vita folyik a szoptatás szükségességéről. Egy újabb metaanalízis, vagyis sok vizsgálat összevont elemzése nem talált kap­ csolatot a gyermek intelligenciája és szoptatástörténete közt (Der és mtsai., 2006). Az allergiahajlamot és a szoptatás kapcsolatát vizsgálva kiderült, hogy a szoptatás nem tűnik védőfaktornak az allergiával szemben (Ludvigsson és mtsai., 2005). Sőt, atópiás anyák (akiknek tehát a magas IgE-szintjük* miatt fokozott hajlamuk van allergiákra, asztmára) gyermekei a szoptatás időtarta­ mával arányosan váltak allergiássá (Purvis és mtsai., 2005). Ugyanakkor van egy nagyon nem elhanyagolható szempont, ami a szoptatás mellett szól. Ha ugyanis nem szoptat az anya, mit ad a gyereknek? Tápszert, ami tehéntejfehér­ jét tartalmaz. Na, ez viszont már gond, mert szoros kapcsolatot találtak a gyer­ mekkori cukorbetegség és a tehéntej fogyasztása között (Hamson, 1996; Virtanen és mtsai., 1998). Mindig beigazolódó ősi tapasztalat, hogy amit az evo­ lúció egyszer kitalált, attól nem jó eltérni. Az ember hiú a tudományára, de a vizsgálatok sosem tudnak olyan sok szempontot figyelembe venni, mint az év­ milliók alatt folyó szelekciós mechanizmusok.

A szimmetrikus mellű nők sokkal termékenyebbek, mutatja egy vizsgálat (M0ller és mtsai., 1995). Amikor gyermekes és gyermektelen nőket hasonlí­ tottak össze, kiderült, hogy a gyermektelen nőknek jóval nagyobb volt a mell­ aszimmetriájuk, körméretükben átlagosan 30 százalék különbség volt. A nők­ nél, akik a legtöbb gyermekkel rendelkeztek, ez az eltérés átlagosan 5 száza­ lék volt. Mivel ovuláció előtt leesik az ösztrogénszint, és ezáltal nő a szim­ metrikusság (Manning és mtsai., 1996), a nagyobb vonzerő növeli az esélyt a * Az IgE a szervezet allergiás válaszában fontos szerepet Játszó immunglobulin.

férfi közeledésére. Egy másik vizsgálat ugyancsak szigorú zsűritagoknak mu­ tatja be a férfiakat. A aszimmetrikus mellű nőket kiszavazzák a házasulandók közül, a szimmetrikus mellű nők viszont előbb szülik meg első gyermeküket.

További intő jel a férfiak számára, hogy az aszimmetrikus mellű nőnek foko­ zottabb a kockázata a mellrák kialakulására (Manning és mtsai., 1997). 100 milliliternyi méretkülönbség már másfélszeres kockázatot jelent (Scutt és Manning, 2006). Meg kell említenem, hogy a mellrák kialakulása szoros kap­ csolatot mutat a D-vitamin-hiánnyal, északról délre haladva a mellrák gyako­ risága folyamatosan csökken (Szendi, 2007b), az észak-dél különbség két-há­ romszoros. Ez utalhat arra, hogy a mellrákkockázat civilizációs jelenség, és jó­ val kevésbé sújtotta az őskori embert. Általában miért vonzóbb a nagyobb mell, mint a kisebb? Azért, mert az ösztrogénszintet és a zsírtartalékokat mutatja. Aki több zsírt tudott tárolni, az az ősidők zord körülményei közt is nagyobb biztonsággal vészelte át gyerme­ kével az éhezés időszakait. Gondolhatnánk, ez már a múlté?

Talán egyeseknek elkeserítő lesz az a vizsgálat, amelyben egy fiatal, kis mellű nőt arra vettek rá, hogy egyre nagyobb (A, B és C) méretű, kitömött melltartóban, de mindig ugyanabban a ruhában órákat üldögéljen night-clubokban, miközben egy rejtett megfigyelő azt számolgatta, hányan környékezik meg az ifjú hajadont. Kiderült, hogy amikor A méretben üldögélt, 18-an, ami­ kor B méretben, akkor 28-an, s a nyerő a C méret volt, mert ekkor 60-an szó­ lították le (Gueguen, 2007). Akárhogy is nézzük, a mellmérettel nagyjából négyzetes arányban nőtt az udvarlók száma. Akit ez nagyon elkeserít, az gon­ doljon arra, hogy egy Sorbonne-on szerzett filozófusdiploma sem semmi, van aki ezt értékeli, és a kisebb mellméretet még kompenzálni lehet a flörtjelek megfelelő sugárzásával is.

Magas, mint a tesztoszteronszintje?

Az átlagnál alacsonyabb nők valószínűbben házasodnak sikeresen, és több gyermekük születik, állapította meg 2002-ben Dániel Nettle tízezer 1958-ban született angol ember adatainak elemzéséből (Nettle, 2002). Ennek pontosan a fordítottja igaz a férfiakra (Pawlowski és mtsai., 2000). így teljesen világos, a nők miért keresnek maguknak magasabb férjet, és a férfiak miért vonzódnak az alacsonyabb nőhöz. Ez gyakorlatilag univerzális szabály. A magyarázat egyszerű: a testmagasságot, túl az örökletes sajátságokon, a tesztoszteron sza-

bályozza. Ez abba az irányba hat, hogy a férfi magassága a megtermékenyítő képességével arányos, a nőnél pedig a növekvő testmagasság csökkenő termé­ kenységetjelent. A testmagasság tehát megint csak szexuálisan dimorfikus jel­ lemző, és egyben szelekciós tényező is, amely alacsonyan tartja a nők és ma­ gasan a férfiak átlagmagasságát.

Az angol mintában a nők átlagmagassága 162 cm, azonban az igazán sike­ res nők a 151-158 cm közé esnek. 158 centimétertől fölfelé egyre jobban ki­ tolódik az első menstruáció ideje, egyre csökken a gyermekek száma, nő az esélye az egyedül maradásnak, és nő a valószínűsége a hosszan tartó betegsé­ geknek. Ugyanez persze igaz a nagyon alacsony nőkre is.

Ha újra elővesszük szegény topmodelleket, lassan be kell lássuk, hogy sok irigylésre méltó nincs bennük, hisz mindenre ők a negatív példa. A topmodel­ lek átlagmagassága 179 centi, ez legalább húsz centivel több, mint a sikeresen szaporodó nőké, és még az angol férfiak átlagmagasságát is túlszárnyalja 2 centivel. Ez házasság esetén nem sok jóval kecsegtet. Azonban a természet is­ mét bölcsnek bizonyul, ugyanis a magas nők nem egyszerűen csak kevésbé kellenek a férfiaknak, hanem mint ha ők maguk sem pályáznának anyai babé­ rokra. A dominanciára törés és uralkodni vágyás személyiségvonásait férfiban is, nőben is a tesztoszteron működteti. A társadalmilag sikeres, vagyis domi­ náns nők majdnem fele nem házasodik meg, és ha mégis, egy részük gyermek­ telen marad (Grant és Yang, 2003; Coney és Mackey, 1998). Ezt persze tulaj­ doníthatjuk a tesztoszteron termékenységet csökkentő hatásának is, ami nyil­ ván fennáll, azonban a gyermektelenség csak akkor volna kudarcnak tekinthe­ tő, ha a nő nagyon is szeretne gyereket. Denis Deady és Miriam Smith vizsgá­ latából azonban nem ez derül ki, hanem egyértelműen az, hogy minél maga­ sabb egy nő, annál inkább a karrierben gondolkodik, és annál kevésbé hatódik meg jövendőbeli gyermeke gondolatára. Magyarán: a magas nők nem igazán anyatípusok, legalábbis a vizsgálat ezt mutatja. Ezzel remélem elejét vettem a dühödt olvasói leveleknek. Ebből viszont egy rakás dolog következik. Egy­ részt a férfiak ezek szerint elég jól ítélték meg évmilliók óta a magas nők anyai ambícióit és lehetőségeit, másrészt a gyermektelenség ezek szerint nemcsak sorscsapás lehet, hanem választás is. Harmadsorban a pelenkázóasztalokat gyártóknak újra kéne gondolni az asztalok magasságát, mert a fő vásárlókört ezek szerint a 151-158 centis nők teszik ki.

A magas lányoknak, úgy tűnik, szüleik sem jósolnak sok családalapítási esélyt, és dörzsölt evolucionista gondolkodásunknak köszönhetően máris át-

látunk a szitán, hiszen egy szülőnek az az érdeke, hogy gyermeke terjessze génjeit. Az egész nagypapi meg nagymami intézmény erre van kitalálva. „Majd mi segítünk, csak ti szaporodjatok". Mit tehet egy szülő, ha úgy gon­ dolja, márpedig az ő génjei terjesztésre érdemesek? Meggátolja gyermekét a növésben. Az orvostudomány rohamosan fejlődik, és ma már igen hatékony módszerekkel tud ártani az embereknek. A nagynövésű lányoknak hát lórúgásszerű adag ösztrogént adva megállítják őket a növésben. A közvetlen mellékhatások is drámaiak: csontfájdalmak, hányinger, mellproblémák, fo­ lyás, trombózis, petefészekciszták, ám vannak hosszú távú hatások is: a ke­ zelt lányoknál 10 év után sokkal több termékenységi probléma volt, mint a nem kezelt magas lányoknál. Vagyis, amit el szerettek volna kerülni, azt a kezelések idézték elő (Venn és mtsai., 2004). „Adataink azt mutatják, hogy az elégedetlenség a nagy testmagassággal nem olyan elterjedt, mint azt álta­ lában gondolják" - írja Janet Lever (Lever és mtsai., 2007). Summa summárum, nem a magas lányokat kell kezelni, hanem a szüleiket, hogy meg­ szabaduljanak téveszméjüktől.

Ráadásul a nőválasztási stratégiákban van egy kissé elnyomott, de azért na­ gyon is működő verzió: válassz magas nőt, mert az inkább szül neked fiút, és az a fiú magas lesz. A magas férfiak pedig sikeresebbek és jobban szaporod­ nak. Vagyis alacsony nőt elvenni kis kockázat és kis nyereség, magas nővel házasodni nagy kockázat, de ha bejön, nagy nyereség. Ebben a kérdésben te­ hát ez az evolúciós bukméker kínálata.

Kezes-lábas tulajdonságok Nem mondok újat, ha beszámolok arról, hogy a nőktől kecses kacsókat és lábikókat várnak a férfiak. Az erre irányuló törekvések jól ismertek. Kíná­ ban a 14. századtól vált gyakorlattá a „lábkicsinyítés". A módszert az ink­ vizíció is megirigyelhette volna. Négyéves kor körül kezdik a lábelkötést úgy, hogy a láb négy kisujját elkezdik aláhajtani a talpnak, s mindennap húznak egyet a kötésen. A művelet oly fájdalmas volt, hogy a gyerek oly­ kor elájult, vagy anyja tömte be a száját, hogy elfojtsa sikolyát. Az elszorí­ tott lábban néha halálos üszkösödés lépett fel. Aki végül is szerencsésen túl­ élte az átalakítást, annak úgy nézett ki a lába, mint amikor az ember vissza­ hajtja négy ujját a tenyerébe. De a küzdelem megérte, mert így 8 centis lábikóvá lehetett nyomorítani a lábat. Hogy ez miért volt akkora nagy szám a

kínai férfiaknak, nem tudjuk. De a nagy láb ma sem erény, nálunk Európá­ ban sem. Egy kilenc kultúrára kiterjedő vizsgálatban bizonyították, hogy a férfiak a nők testméretéhez képest nem az arányos, hanem az annál kisebb lábat kedvelik (Fessler és mtsai., 2005). A kicsiny lábméret evolúciós elő­ nyeire az egyetlen tipp, hogy a kis láb a fiatalság jegye, hiszen a lábméret az életkorral amúgy is nő. Ez egybevág azzal, hogy a nők arcán is a gyer­ mekes vonásokat kedvelik a férfiak.

Egy másik érdekes kérdés, van-e abban valami, hogy a hosszú lábú nők job­ ban tetszenek a férfiaknak, vagyis érdemes-e nyújtatni a lábunkat. A láb hossza igen érzékeny mutatója a gyermekkori tápláltságnak és stressznek, mi­ vel a végtagok nagyobbat nőnek pubertáskorban. A rövid láb a gyenge egész­ ség egyik jele, a rövid lábú emberek gyakrabban szívbetegek, hajlamosabbak magas vérnyomásra, valamint a 2. típusú és a terhességi cukorbetegségre és a rákra (Sorokowski és Pawlowski, 2008). A hosszabb láb másik előnye a gyor­ sabb futás. A női lábak férfiakra gyakorolt hatását vizsgálva úgy találták, hogy az átlagosnál 5 százalékkal hosszabb láb a legvonzóbb.

A kezek-lábak szimmetrikusságának előnyeit mindössze egy kutatócsoport vizsgálta. Itt a nehézség abban áll, hogy sokan nehezen tudják komolyan ven­ ni, hogy minimális eltéréseket képesek volnánk észlelni, mondjuk, a két csuk­ ló átmérőjében vagy az ujjak hosszában. Pedig az úgynevezett szubliminális, vagyis küszöb alatti észlelés során sok olyan dolog hat ránk, amiről nincs tu­ domásunk. Ez magyarázhatja annak a vizsgálatnak az eredményét, melyben látszólag teljesen szimmetrikus női testek közül kellett kiválasztani a jobban tetszőt. A valójában csak szimmetrikusnak látszó két testből az egyiken pará­ nyi változtatásokat (vastagításokat) végeztek. Bár a vizsgálati személyek en­ nek nem voltak tudatában, mégis a valóban szimmetrikus női testeket válasz­ tották szimpatikusabbnak (Tovée és mtsai., 2000). A hatás olyasmi, mint ami­ kor egy nőről látszólag két teljesen egyforma felvételt készítenek, csak az egyiken tágabb a pupillája. Ha választani kell, melyiken szexisebb a nő, a fér­ fiak a tág pupillájú képet választják, miközben nem tudják, miért. Emögött nyilvánvalóan a két nem furfangos evolúciós összejátszása áll. Amikor nőknek őket szexuálisan érintő képeket, például aktuális partnerük fényképét mutatták be, a termékeny időszakukban fokozott pupillatágulattal reagáltak. Ez a rejtett és öntudatlan csábítás módszere. Lám csak, lám, még a pupillatágulat is szex­ re csábít, ha ütött az óra. De nincs ebben semmi meglepő, könyvünk arról szól, hogy minden a szaporodásról szól.

A hang elszáll, de a benyomás megmarad Ha valakit már elbűvölt vagy netán visszariasztott egy női vagy férfihang, az megérti, hogy a hang evolúciója mennyire fontos kérdés. Mivel őseinknek a nap tizenkét órájában elsősorban hanggal való kommunikációra kellett ha­ gyatkozniuk, az emberi hang kifejezőképessége hihetetlenül fejlett. Más­ képp beszélünk egy kisgyerekhez, másként intim kapcsolatban, megint más­ képp nyilvánosan vagy hivatalos helyen. Valójában minden szociális hely­ zethez más beszédstílus, hanghordozás és hangszín tartozik. A jól alkalmaz­ kodó személyek széles skálán tudják változtatni beszédmódjukat, ezért na­ gyon sokféle metakommunikatív jelentést tudnak továbbítani hangjukkal.

A hangképzés visszatükrözi az ember szocializációját, személyiségét és ér­ zelmi állapotát. Mivel a hangszálakat a vegetatív működések egyik fő kor­ mányzója, az úgynevezett vágusz vagy bolygóideg is beidegzi, ezért a hangképzésben, akárcsak a szív- vagy gyomorműködésben, az érzelmek rendkívül nagy szerepet kapnak. Az úgynevezett gátolt vagy félénk típusú embereknek például mindig feszesebb a hangszála, ezért kicsit magasabb a hangjuk. De aktuálisan is könnyen kihallani a beszédből a szorongást, még ha valaki leplezni is akarja, mert a hangszálak feszessége megnehezíti a hangszálak finom szabályozását. A hang elcsuklik, rekedtessé vagy feszült­ té válik. A hangban általában visszatükröződik az életkor is, egészen más a gyermekhang, az érett felnőtt vagy az idős ember hangja, de vannak embe­ rek, akiknek koruk ellenére fiatal marad a hangjuk.

A hang jellegét a nemi hormonok igen erősen befolyásolják, a tesztosz­ teron mélyíti a hangot, ezért a középkorban a szép hangú fiúkat kasztrál­ ták, hogy megmaradjon a hangjuk. Az ösztrogén és a progeszteron pedig a női hangot alakítja. Az emberi hang tehát szintén a szexuális dimorfizmus része. Elég meghallani valakit, és máris tudjuk tehát nemét, korát, és... és még mit?

Mivel ezek a hormonok meghatározó szerepet játszanak a testi adottságok alakításában is, nyilvánvaló összefüggés várható a hang vonzereje és a kibo­ csátó termékenysége között.

A hangoknak jellemet tulajdonítunk, ezt a karakterszínészetben és a szink­ ronizálásban mindig ki is használták. Az emberi kapcsolatokban a kellemes hangú embert melegebbnek, szerethetőbbnek, őszintébbnek és sikeresebbnek gondoljuk (Zuckerman és Driver, 1989). Nők a mély hangú férfiakat von-

zóbbnak érzik, és idősebbnek, nagy testűnek és férfiasnak gondolják. Amikor a hang vonzerejét a beszélő szimmetrikusságával vetették össze, kiderült, hogy a kettő közt szoros kapcsolat van (Hughes és mtsai., 2003). Mivel a szimmetrikusság szoros kapcsolatban van az egészséggel és termékenység­ gel, ez azt jelenti, hogy a hang alapján elég jól fel lehet mérni a partner sza­ porodáshoz szükséges adottságait. S valóban, egy másik vizsgálat arra figyel­ meztet, hogy a nők hangjukkal olyan titkokat árulnak el, amelyeket talán leg­ jobb barátnőjüknek sem mondanának el. A nők hangjának vonzerejéből ugyanis bejósolható volt az első nemi együttlét (korai v. késői), a szexpartne­ rek száma (kevés vagy sok), a kapcsolaton kívüli szexre való hajlandóság (Hughes és mtsai., 2004). Nem meglepő módon a hang vonzereje szoros kap­ csolatban állt az alacsony derék-csípő aránnyal, vagyis az egyik legfontosabb termékenységmutatóval is. Ha férfiaknak egy hang nőiességét - vagyis köz­ vetve a nő termékenységét - kellett megítélni, a magasabb és lágyabb női hangot ítélték vonzóbbnak. A nőiesebbnek ítélt hang tulajdonosának fizikai tulajdonságait megmérve az egyezést mutatott a hang alapján tett becsléssel (Feinberg és mtsai., 2005a). Mivel az ember szexuális szokásaira az esti sze­ retkezés a jellemző, őskori viszonyok közt rendkívül fontos információkat hordozott a hang mindkét fél részére.

Lázadás a szépség ellen A női szépség a leggyűlöletesebb dolog a világon, évente százmilliók szenvednek tőle, százezrek halnak bele, százmilliárdokat költenek rá. A szépség előítélet, kényszerzubbony, üzlet. A szépség a nők rabszolgasága, lealázása, elnyomatása. A szépséget a férfiak találták ki. „Kövérek, szőrö­ sek, csúnyák akarunk lenni, tessék minket így szeretni és kívánni." Rövi­ den ebben lehet összefoglalni a feminista lázadást a férfiak teremtette szépségideálok ellen. „Ez a cikk azoknak szól, akik vastagnak érzik a combjukat, kicsinek a mellüket, unalmasnak a frizurájukat, csúnyának a bőrüket, nevetségesnek az alakjukat, és divatjamúltnak a ruháikat. Azoknak a nőknek, akik azt hi­ szik, életük jobbra fordulna, ha le tudnának adni 8 kilót, ha telne nekik kontaktlencsére, parfümre, narancsbőr elleni krémre, ha megműtethetnék az orrukat, felvarrathatnák a ráncaikat, leszívathatnák a hasukat. Azoknak szól, akik szégyent vagy boldogtalanságot éreznek, amikor testükre vagy

annak egy részére gondolnak. Más szavakkal, a nők 99,9 százalékához szól ez a cikk." E szavakkal indítja Laura Bryannan a Naomi Wolf által írt A szépség mítosza című könyvének ismertetését (homestar.org/bryannan/wolf.html).

Wolf nevéhez méltóan, a férfitársadalom torkának esik. Szerinte minél in­ kább felszabadítják magukat a nők jogilag és gazdaságilag, annál inkább ne­ hezedik rájuk a női szépség mítosza. Miközben a nők politikai értelemben még soha nem voltak ilyen szabadok, az étkezési zavarok, a fogyókúradiva­ tok, a plasztikai sebészet, a fitneszipar soha nem látott mértékben fejlődik, és a pornográfia a világ egyik legnagyobb üzletévé vált. Miközben a feminiz­ mus a nőiséget akarja visszaszerezni a férfiaktól, a férfiak közt elterjedt né­ zet, hogy a feministák egyszerűen ronda nők, akik nem tudnak maguknak pa­ sit szerezni. A szépség mítosza a legalattomosabb eszköz, amit a férfitársada­ lom a nők ellen felhasználhat, mert a női lélek alapvető vágyaira épít. A nő szerelmet, házasságot, családot, gyereket, mit ad isten, boldogságot szeretne - de mindennek ára a szépség.

Ahogy a nők „felszabadultak", vagyis munkába álltak, beindult a sok­ kal rafináltabb elnyomatás, írja Wolf (Wolf, 1991). Az 1950-60-as évek­ ben történt a nagy fordulat. Az akkori sztárok még normál testsúlyúak vol­ tak, volt rajtuk ez-az, aztán megjelent a „modern nő hisztéria", a fiatal, fi­ ús testalkatú, nulla gramm zsírtartalmú manökentípus. A nők elbizonytala­ nodtak, bűntudatuk lett a testük miatt, s ettől vadul fogyókúráznak, edző­ termekbe járnak, hajszolják a minden áron való karcsúságot. Az Amerikai Anorexia és Bulímia Társaság szerint e betegségek évente egymillió ame­ rikai nőt érintenek, és a társaság szerint évente vagy 150 000 nő hal bele az anorexia nervosába.

Van igazság Wolf szavaiban, a férfitársadalom jogot formál arra, hogy a nő fizikai megjelenését megítélje és felhasználja ellene. Ha egy nőt szexuális in­ zultus ér, könnyen megvádolják, hogy „túl kihívó volt", ha meg nem elég csi­ nos, vagy pláne túlsúlyos, nem veszik fel olyan munkahelyekre, ahol reprezen­ tálnia kell. A vonzerő beteges hajszolása, vagy legalábbis a bűntudat és csök­ kentértékűség azonban a pocak, a kopasz fej, a gyenge izomzat és az alacsony testmagasság miatt a férfiak döntő többségét is kísérti. Akkor őket meg a nők hajszolják bele ebbe? Vagy a férfiak a nőket is, meg önmagukat is? Vagy kö­ zös az ellenség, csak a nők korábbi elnyomatásukat vélik felismerni új köntös­ ben, a szépség diktatúrájában?

A túlhajtott szépség A közös ellenség sajnos az evolúció maga, amely a szaporodásnak rendelt alá mindent. A nagyobb vonzerő nagyobb sikert ígér a párválasztásban, s két jó génű, erősen szaporodóképes egyed utóda szintén sikeres lesz a szaporodás­ ban. Ez volt az eredeti terv. A szépség e terv szolgálatába volt állítva.

Mondom, ez volt az eredeti terv, de kétségtelen, hogy valami elromlott me­ net közben. Szép dolog a karcsúság, de ha a test zsírtartalma 20 százalék alá csökken, elmarad a menstruáció, és éppen az vész el, amire a karcsúság hiva­ tott volna, vagyis a fiatalságot és termékenységet hirdetni. Ugyancsak jó do­ log a kisportolt alak és a feszes izmok, de közismert, hogy a túl intenzíven sportoló nők, például az atlétanők közt rendkívül elterjedtek a menstruációs és fogamzási zavarok. Úgy tűnik, az új lehetőségek és új divatok a szintén evo­ lúciósan kialakult „csalási" technikákat segítették elhatalmasodni. A csalási technikák közé sorolhatunk minden olyan törekvést, amely a jobb szaporodá­ si képességet sugalló vonások erősítését, hangsúlyozását eredményezi. A gond az ezekkel, hogy nincs megállás, nincsenek evolúciósan beépített fékek, mert korábban nem létező eszközök és mechanizmusok jelentek meg. Csalási tech­ nika a fiatalító műtét, a szimmetriát fokozó műtétek (anyajegyek eltávolítása, mell- és fenékkorrekció stb.), a pakolások és krémek, az arc festése, a rúzsozás, mert egyik sem fokozza a valóságos szaporodási képességet, csupán fo­ kozza az „eladhatóságot". A mellnagyobbító műtétek pedig kifejezetten ab­ szurditásnak minősíthetők, és a férfiak alapos becsapásának tekinthetők. (Ed­ dig több mint kétmillió nő választotta a mellnagyobbító műtétet.

Válasz a női vádakra A szépségdiktatúra tehát a női „csalástechnikák" túlhajtása, és kérdés, hogy ezt valóban a férfiak találták volna-e ki. Ők csupán arra szelektálódtak az evolú­ ció során, hogy bizonyos női testi jegyekre bukjanak, s kétségtelen, hogy buk­ nak is. Agykutatók kimutatták, hogy a férfiak agyában az úgynevezett agyi ju­ talmazó rendszer fokozott aktivitást mutat egy szép nő láttán (Senior, 2003).

Tehetnek erről a férfiak?

Nem a kapitalizmus, hanem az evolúció vezette be a kereslet-kínálat törvé­ nyét, és a kíméletlen konkurenciaharcot. A nők szeretnék mindenáron ezt a jutalmazórendszert aktiválni, a férfiak pedig ezt örömmel veszik, mert nekik is

határozottan jó érzést jelent. Mármost azzal vádolni a férfiakat, hogy a csalási technikák túlhajszolására kényszerítik a nőket, kicsit falsul hangzik. Ez olyan, mint ha a kétségbeesett kereskedő átkozná a vevőit, akik mindig jobbat és szebbet akarnak, és ezzel őt belehajszolják az állandó fejlesztésbe. Nem a ve­ vővel van baj, hanem a többi kereskedővel, akikkel a mi kereskedőnk kényte­ len versenyezni. A nő ellensége tehát nem a férfi, hanem a másik nő. A femi­ nista álma talán egy lakatlan sziget, sok-sok férfival és egy nővel - vele? Mert ugye akkor lehetne szőrös, dagadt, lógó mellű és ápolatlan.

Amit tehát a feminizmus a férfinak tulajdonít, az tulajdonképpen a nőben élő vágy, hogy a férfinak tessék, hogy aztán a sok megszédített férfi közül választhasson. A nő tehát, mintha saját ösztönös törekvései ellen lázadna, utálja a férfit, mert tetszeni kell neki, de ezt nem a férfi írja elő neki, hanem ő akarja.

Egy feminista egy nap úgy döntött, ő bizony többet nem borotválja a karját és a lábát, nem enged ennek a rohadt férfiuralomnak, és nem akar szexuális tárgy lenni. Csakhogy hamarosan rádöbbent, hogy többé nem attraktív, s ami a legkétségbeejtőbb volt, hogy önmagának sem tetszett. Feloldandó magában a feminista harcos és a tetszésre vágyó esendő nő konfliktusát, ettől kezdve szőkítette végtagjain a szőrt.

Botrányok a szépségkirálynő-választások körül A feministák különösen sérelmezik a szépségkirálynő-választásokat, ahol nők parádéznak férfiak előtt, és a férfiak mondják meg, mi a női szépség. Az egész olyan, mint a marhavásár, mondták a feminizmus hőskorában.

2002-ben Nigériában lett volna a Miss World verseny, ám egy helyi lapban megjelent egy cikk, hogy Mohamed próféta helyeselné a szépségversenyt, és bizonyára a nemzeti szépségkirálynők közül választana magának feleséget.

A muzulmánok erre rátámadtak a katolikusokra, és vagy 200 halottja volt a za­ vargásoknak. A szépségversenyt végül Londonban tartották meg.

Harminc év után tavaly vett újra részt egy Amerikában élő afgán nő a Miss Earth versenyen, ami óriási felzúdulást keltett Afganisztánban. Megfenyeget­ ték, hogy távollétében elítélik a törvények megszegése miatt (bikiniben mutat­ kozott férfiak előtt), s levelező fórumokon az afgán nők egyaránt éltették és gyalázták Samadzai-t tettéért. A lány szereplésével az afgán viszonyok ellen kívánt tiltakozni, egyébként kicsit őt is zavarta a bikinis megjelenés.

A szépségversenyek körüli botrányok, úgy tűnik, nem a feministákat iga­ zolják, a botrányok és szitkok nem a nők védelmében, hanem éppen a férfiak érdekében folynak. A férfiak akarják megmondani, mit tehet egy nő, és mit nem. A férfiak szeretnék, hogy mások ne láthassák és ne kívánhassák meg nő­ iket, vagyis korlátozni akarják a nőket abban, hogy reklámozzák termékenysé­ güket, és ezzel növeljék a jó választás esélyét. A szépségverseny a férfiak ver­ senyeztetéséről szól, és ők ezt szeretnék megakadályozni. Ez azonban a sza­ bad piac korlátozását jelenti.

Akik utálják a női szépséget Michael Levine és Hara Estroff Marano Miért utálom a szépséget? című cikkükben (Levine és Marano, 2001) bevallják, hogy irritálja őket a sok fantasztikusan csábító, karcsú, fiatal, hibátlan nő, akik a filmekben, a ma­ gazinok címlapjain megjelennek, de valójában nem elérhetők, nem megsze­ rezhetők. A férfi csak ábrándozik róluk, és szemében elhalványulnak az el­ érhető, reális szépségek, akik körülveszik. Levinék tulajdonképpen a „csa­ lási technikák" ellen tiltakoznak, átélik, hogy a csalás működik, hat, és nem tudják kivonni magukat a bennük is dolgozó evolúciós kalkulációk hatása alól. Ezért utálják a szépséget.

Kutatásokat idéznek, melyek bizonyítják, hogy az átlagos szépségű nő kevés­ bé vonzó, ha előtte egy rendkívül vonzó nőt csodáltunk meg. Ezt nevezik kont­ raszthatásnak, és valljuk meg, a szép nők pontosan erre vágynak, ezért dolgoz­ nak keményen a fitnesz-, fodrász-, szolárium- és szépségszalonokban. Amerikai egyetemista fiúknak átlagos szépségű lányokat mutattak, és az után érdeklődtek, szívesen randiznának-e a lánnyal. Ha a képnézegetés előtt végignézettek velük egy epizódot a Charlie angyalai című sorozatból, melyben topmodellek a fősze­ replők, a randevú ötlete kevésbé volt vonzó a fiúk számára.

Evolúciós megfontolások alapján úgy gondolják, hogy a férfiagy folyama­ tosan mintát vesz, folyamatosan építgeti az ideális nőt a fejében, annak alap­ ján, amilyen nőket lát, hogy az átlagos mintához képest mérje fel, neki mi is juthat. Ezt a belső mintát vagy modellt torzítják el az óriásplakátokon, maga­ zinokban, tv-ben, filmeken vagy az életben látott szupernők, mert vizuálisan túlreprezentálódnak. Ráadásul még annyira sem igazak mindig, mint amilyen­ nek látszanak, hiszen a retusecsetnek, többórás sminknek, plasztikai műtétek­ nek és bravúros fényeffektusoknak köszönhetik rendkívüli külsejüket. A kép-

zelet és a realitás nem passzol össze, s a férfi boldogtalan és reménytelen lesz, megalkuvásnak érzi majd a számára elérhető reális szépséget. A filmekben és pornóoldalakon látottakhoz képest unalmas lesz a reális szex a reális partne­ rekkel, elveszti vonzerejét a létező az elvileg létezhetőhöz, az elérhető az elvi­ leg elérhetőhöz képest. Azok a férfiak, akik állandóan fiatal nőkkel vannak kö­ rülvéve (tanárok, filmesek stb.), folyamatosan ki vannak téve ennek a destruk­ tív hatásnak. Satoshi Kanazawa és Mary Still A tanítás veszélyes a házasság­ ra nézve címmel publikált tanulmányukban (Kanazawa és Still, 2000) össze­ hasonlították a felsőfokú oktatásban dolgozó tanárokat az átlagos amerikaival, és kiderült, hogy a főiskolai és egyetemi tanárok sokkal gyakrabban válnak el - vagy meg sem nősülnek. A férfiak nem ismerik fel, hogy magukban folyton összehasonlítják feleségüket fiatal, vonzó tanítványaikkal, csak a végered­ ményt érzékelik, az elhidegülést.

A férfiak tehát legalább annyira szenvednek a női szépség mesterségesen felfokozott hamisítványaitól, nem érzik jól magukat ebben a világban. Biztos van valami részük abban, hogy így alakulnak a dolgok, de hogy erre szándé­ kosan nem törnek, az biztos.

Még egy ok, hogy utáljuk más szépségét Márkus M. Mobius és Tanya S. Rosenblat Miért fontos a szépség című tanul­ mányukban (Mobius és Rosenblat, 2006) a szépség munkahelyi előnyeit elemzik. Az átlagosnál szebb munkaerők 10-15 százalékkal keresnek többet, mint a kevésbé szép vagy csúnya alkalmazottak. Ennek alapvető oka, hogy a szép emberekkel mindenki szívesebben van együtt, többre értékelik tőlük ugyanazt a teljesítményt, mint másoktól, a szép emberek sikeresebbek a kom­ munikációban, legyen annak célja az ügyfél meggyőzése vagy fizetésemelés kicsikarása a főnöktől. Az emberek sikeresebben kommunikálnak, ha olyan foglalkozásuk van, ahol másokkal összehasonlítva őket választhatják. Szíve­ sebben lépnek oda egy szép eladóhoz, a vonzóbb külsejű ügyvédek, orvosok nagyobb bizalmat élveznek, mint kacsaorrú, bibircsókos társaik. A szépséghez az emberek nagyobb intelligenciát, több szociális készséget, több egészséget és szexuális összhangot asszociálnak. Ugyanakkor kísérleti helyzetben a szép emberek nem feltétlen okosabbak vagy ügyesebbek, viszont az alkalmazóik pozitívabban értékelik teljesítményüket. Mint a kivételezett diák, aki ha hülye­ séget mond is, még abban is lehet értelmet találni.

A szép, aki utálja a szépségét A szép emberek gyakran szenvednek saját szépségüktől, mert rengeteg problémát is okoz nekik. Az egyik legalapvetőbb probléma, amit úgy hívunk, hogy örege­ dés. Aki belekóstolt abba, hogy szépsége és fiatalsága belépő mindenhova, hogy extra előnyökhöz, nagyobb fizetéshez, kivételezettséghez juthat általa, növekvő szorongással figyeli, ahogy veszíti el hamvasságát, varázsát, vagyis öregszik. Az ilyen személyek gyakran nárcisztikus (önszerető) személyiségűek, ami a gyer­ mekkori különleges státusz vagy éppen a mostoha körülmények egyik következ­ ménye lehet. A nárcisztikus személy - szemben Freud elképzelésével - nem sze­ reti magát, hanem azt szereti magában, hogy szeretik. Vagyis szépsége nem egy járulékos adottság, hanem a szépsége és varázsereje a mindene (Vaknin, 2007). Élni akar vele, mert hatását élvezi. És ha elvész a varázserő, az eredmény üres­ ségérzés, depresszió, céltalanság, a paradicsomból való kiűzetés állapota.

A szép emberek könnyen rátanulhatnak arra, hogy szépségüket eszközként használják, ettől viszont nem tanulnak meg küzdeni, nem tudnak kitartóak len­ ni, bár formailag jól teljesítenek, tudásban elmaradnak szorgalmas, de csúnya társaiktól, akik esetleg meg éppen azt tanulták meg, hogy csak eszükkel érvénye­ sülhetnek. A szép nőket sokszor úgy tekintik mint megszerzendő trófeát, azért alkalmazzák szívesebben őket, és részesítik mindenféle előnyben, és amikor a nő elfogadja a kiváltságokat, sok férfi azt hiszi, ezzel „igent" mondott a nő az ő pisz­ kos fantáziáira. A szép nők gyakran vannak kitéve zaklatásnak, mert szexuális céltárgyakká válnak a férfiak szemében. A vonzó férfiak hasonló zaklatásoknak vannak kitéve, van, aki ezt olyannyira nem is bánja, másokat viszont zavar. Az emberek, férfiak és nők egyaránt, nem akarják elhinni, hogy sokan nem tehernek szépségükről, örülnek neki, de nem akarják fegyverként használni.

A szépeket egyfelől csodálat, másfelől viszont leplezetlen irigység és rossz­ indulat veszi körül, mert úgy tekintenek rá, mint aki igazságtalan előnyökhöz jut, és mint aki különleges bánásmódot követel ki magának. Ez vagy igaz, vagy nem. De akkor is igazságtalan a szépeket ezért elítélni, hiszen nem ők te­ hernek róla, hogy mások olyan nagyra értékelik a szépséget.

A szépség kívánatos, de gyanakvást kelt. A férfi vágyik a szép nőre, de nem tudná magát mellette biztonságban érezni. Szépség és hűség mintha kizárná egymást, s sokkal inkább hiszünk a szépség és hamisság kapcsolatában.

A szépség mintha arra született volna, hogy mindenki megszerezze, de senki se akarja megőrizni. Mert reménytelen dolog. A szépség közkincs, préda.

A szépségcsapda A szépség biológiai értelme a reklámozott szaporodási képesség. Ezért a szép­ séggel mindenki szaporodni szeremé. A szépséget ezért udvarolják körül, ezért részesül annyi kiváltságban. A szép elfogadja különleges státuszát, de nem akarja tudni, honnan is ered ez. A szépség koevolúciós termék, vagyis a női termékenységjegyek vizuális jelzéseinek evolúciója és az ezeket szépnek látó férfiagy egymással kölcsönhatásban alakult ki. A nő tiltakozhat, hogy miért kell neki tetszeni, de mégis tetszeni akar. A férfi háboroghat azon, hogy egyre szebb nők vannak körülötte karnyújtásnyira, de ugyanakkor sivár lenne a vilá­ ga nélkülük.

Nincs más, mint megtanulni együtt élni a szépséggel, minden előnyével és átkával. Vágyni szépnek lenni és vágyni a szépség után, gyárilag beégetett program.

Konklúzió Hát csak igyekezzenek a nők, jobb ötletem nincs. Azért természetesen nem csak a szépeknek áll a világ. Mindenesetre, ha valakinek kérdése van, írjon nyugodtan, de kérem, hogy egy képet is mellékeljen.

93

Mit akar a nő?

A férfi fizikai és szellemi fejlődését a nőnek köszönheti. A nő olyan, mint a tréner, aki mindent kihajt versenyzőjéből. A férfi társadalmat épített, kitalálta a kultúrát és a tudományt, hogy mindezt a nő lábai elé tegye. Tudom, a látszat nem ez. A nőért folyó vad csata zaja elnyomja a trubadúrok énekét. A kesz­ tyűjét az oroszlánok közé vető nő és a kesztyűért megküzdő férfiak jelenete azonban szimbolikus értékű és önmagáért beszél.

A nő szempontjából a férfi szükséges kellék a szaporodáshoz és az utódok felneveléséhez. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az evolúcióban a nő körül forog minden, a nő határozza meg a dolgokat. Ennek oka, hogy a nő szül, és ő neveli fel a gyermeket, tehát az utódba aránytalanul többet fektet be. Ha részvénytársaságban gondolkodunk, akkor a gyermekben a nő a főrészvényes, a férfi pedig csak egy kisrészvényes, jószerivel szavazati jog nélkül. így tehát a nőnek kell döntenie arról, kitől essen teherbe, mi legyen a gyermek neme, hogyan nevelje fel gyermekét. A férfi a gyermek nevelésében a társadalmak elenyésző részében vesz csak részt. Nyolcvan társadalmat megvizsgálva, mindössze 4 százalékra volt jellemző, hogy az apa ideje akár csak töredék ré­ szét is a gyerekkel töltötte. De ekkor sem gondját viselte, hanem játszott vele.

Az apa védő-ellátó funkciójára sokkal inkább az az adat mutat rá, hogy az apa

meglétekor primitív társadalmakban a gyermekek 0,5 százaléka hal meg 15 éves koráig, míg az apa hiányában ez az arány 10 százalék körül mozog (Barash és Lipton, 2002). A feminizmus igyekszik mindig úgy láttatni a társadal­ mat, mintha az férfiközpontú és nőellenes volna. Persze, lehet így is látni. Va­ lójában nőközpontú és férfiellenes. A társadalmak szerkezetét a férfiak közti szexuális rivalizálás alakította ki, a nő annyiban szenved ettől, mint egy kocs­ mai verekedés nézője, aki időnként véletlen kap egy-egy pofont, ami nem ne­ ki volt szánva. A társadalmi hierarchia, a dominanciasorrend mind férfitalál­ mány, hogy az erő és hatalom alapján szabályozzák az erőforrásokhoz és a nő­ höz jutás jogát. Tipikus példája a félreértésnek a poligámia intézménye, amely a világon sokkal elterjedtebb, mintsem azt nyugati csőlátásunkkal észleljük.

A poligámia nem a nővel, hanem a többi férfival kiszúrás (Barash és Lipton, 2002). Ahol egy férfinak tíz felesége van, ott kilencnek egy sincs. A poligámia a nő szempontjából azt jelenti, hogy többi nőtársával együtt részesülhet abban a bőségben, amit egy aránytalanul gazdag férfi képes nyújtani. Ez persze evo­ lúciós logika, és nem lélektani. Ugyanakkor nem adekvát a többségében poli­ gám társadalmakat a monogám társadalomban felnőtt nő szemével értékelni, mert a poligámia más lélektani berendezkedést igényel. Szaporodási siker szempontjából egyáltalán nem biztos, hogy a monogámia, ami a férfiak „nagy társadalmi békéje", a nőnek kedvező, hiszen most olyan férfiak mellett kell él­ nie, akik esetleg szegények, sikertelenek, tehetségtelenek, rosszgénűek - de hátrányaikban egyenlőek. A monogám társadalmakban a szerető intézménye a monogámia kijátszása anyagi és szaporodási érdekekből.

A nőre irányuló - történelmileg megfigyelhető - elnyomási és birtoklási kísérletek tulajdonképpen azt a problémát akarják meghaladni, amit nem le­ het: a nő meghatározó szerepét a szaporodásban. A nő dönt arról, kit akar, kit enged magához, kivel akar szexet és kivel akar szaporodni. Bár a törté­ nelem és a kultúrák vizsgálata mintha az ellenkezőjéről szólna, valójában a nő rengeteg előnyét élvezi annak, hogy harcolnak érte. Az is kétségtelen, hogy a nő a férfiak versenyeztetésével kiszabadított egy szellemet a palack­ ból, az érte folyó, eszközeiben nem mindig válogató agresszív versengést, amit az újkori feminista mozgalmak igyekeznek visszatuszkolni a helyére.

A nő az evolúció mozgatója és egyben a zseniális szervezője. Van egy alapve­ tő dilemma, amit a nőnek kell tudnia megoldania, és ez a következő. Ha génjeit sikeresen akarja terjeszteni, akkor olyan férfival kell párosodnia, aki szupergéne­ ket ad át neki. Az alábbiakban bemutatjuk majd, miféle szempontok vezérlik eb-

ben a nőt. A probléma viszont az, hogy a szuperférfiak tudják magukról, hogy szuperférfiak, vagy ha kezdetben ennek nem is volnának tudatában, a nőktől ér­ kezőjelzések hamar felvilágosítják őket arról, hogy kapósak a férfipiacon. Követ­ kezésképpen az ilyen férfi szaporodási stratégiája sokkal inkább az lesz, hogy „ejts teherbe minden nőt", semmint, hogy „telepedj le és ringasd a bölcsőt". Ha a nő egy ilyen férfitól esett teherbe, a gyermek felnevelése rá hárult, és ez nem sok jóval biztatta őt az őskori körülmények között, ahol védelem és élelem nélkül nem volt sok esély a túlélésre. Mostohaapának a szaporodásból valamiért kiszo­ rult férfiak szoktak Jelentkezni", de ebben nincs mindig köszönet (lásd evolúci­ ós lcriminalisztika). A szuperférfiak tehát nem akarják idejüket és zsákmányukat az utódnevelésre pazarolni, ha helyette újabb és újabb nőket ejthetnek teherbe.

A nő „kitalálta" a rejtett ovulációt, és ezzel feltalálta a házasságot. A házas­ ság lényege a nő ellenőrizhetősége, vagyis az apaság biztosítása. Legalábbis férfiszempontból. Mert a nő szempontjából ő a mézesmadzag, amiért a férfi hajlandó zsákmányát hazavinni, s szabad idejében otthon üldögélve úgy tenni, mintha újságot olvasna, miközben az újság fölött felesége lépteit lesi: lesz-e ma szex. A házasság vagy tartós együttélés persze a szuperférfinak továbbra sem vonzó, hiszen aki csak szórja a magvait, azt mit érdekli, végül is adott nő­ nél mekkora sikere volt - ő a találati átlagra hajt.

A nőnek tehát olyan férfi kell, aki családszerető, gondoskodó, hajlandó le­ telepedni a nő és a gyerekek mellett, és segít véres verejtékével és zsákmányá­ val felnevelni az utódokat. Cserébe azt az illúziót kapja, hogy övé a gyerek (lásd hűtlenség rész). Az eddigiek alapján azonban ő biztosan nem a szuper­ férfi lesz, hanem éppen ellenkezőleg. A nő igazi dilemmája tehát, hogy melyi­ ket válassza, ill. hogyan spórolhatja meg a kényszerű választás szükségszerű veszteségeit. Az évmilliók óta tartó vívódás jelen van a nő mindennapjaiban, és a menstruális ciklus különböző fázisaiban hol erre, hol arra hajlik a megol­ dásban. És ebből azért származnak kalamajkák.

Domináns, jó génü, magas tesztoszteronszintü, család­ szerető férfi ismeretségét keresem házasság céljából Szíve szerint minden nő ezt a hirdetést adná fel, csakhogy jól tudjuk, ez olyas­ mi, mint az „Astoriánál keresek csendes, kertes házat »jó levegő« jeligére".

Szóval maradjunk annál, hogy domináns, jó génű és magas tesztoszteronszin­ tü, a családszerető vonást meg egyelőre tegyük félre.

Amikor a nő először viszi rá célkeresztjét egy férfira, elsőre sziluettje ragad­ ja meg. A magas férfiak általában lenyűgözik a nőket, feleségem is, ha egy fér­ firól esett szó, mindig igyekezett megjegyezni, ha az illető magas volt. Ma már nem teszi, szerintem rájött, hogy nem fogok továbbnőni. Én azért tüntetőleg beléptem a Nemzetközi Napóleon Társaságba. A magas férfiak az élet minden terén, mind a tudományban, mind az üzleti életben sokkal sikeresebbek. Sőt egészségesebbek is, és mint Satoshi Kanazawa (2007b) kimutatta, a túlélésben is jobbak, legalábbis ha az I. világháborúból hazatértek méreteit elemezzük.

Több vizsgálat bizonyította, hogy a magas férfiak, különösen az átlagnál ma­ gasabbak, sokkal sikeresebbek a szaporodásban (Nettle, 2002; Pawlowski és mtsai., 2000). Ez részben a társadalmi sikerességüknek, de elsősorban termé­ kenységüknek köszönhető. Mivel a testmagasságban sok örökletes tényező is van, a nő sikeresebb génterjesztést várhat el a magas férfitól szült magas fiai­ tól. Míg a férfiak negyede szívesen randevúzna nála magasabb nővel is, a nők hajthatatlanok ebben a kérdésben, egyedül a kosárlabda-játékos méretű nők engedékenyebbek (Salska és mtsai., 2008). Másik fontos termékenységmuta­ tó a csípő-váll arány. Míg nőknél a derék-csípő arány jelzi az ösztrogénszintet, addig férfiaknál a csípőhöz képest szélesebb váll utal a tesztoszteronszintre. A csípő-váll arányt akkor ítélik a nők legvonzóbbnak, ha 0,7 körül mozog.

Sok férfi a szupemormális inger logikájától hajtva az erős ember karikatúrájá­ vá gyúrja ki magát. Az újabban Adonisz-komplexusként leírt jelenség elég sű­ rűn fordul elő testépítők körében, és a lényege, hogy a férfi, miközben tonná­ kat emelget, cingárnak érzi magát (Popé és mtsai., 2000). A nők nem az izom­ kolosszusokhoz vonzódnak - legalábbis sokunk reménye ez -, hanem az ará­ nyos testalkatúakhoz. Az ideális arányhoz közeli férfiak korábban kezdik a ne­ mi életet, életük során több kapcsolatuk és több szeretőjük van, mint a csene­ vészebb férfiaknak. A csípő-váll arány tehát megfelelő mutató ahhoz, hogy a nő a férfit szeretőnek válassza (Hughes és mtsai., 2003). A tekintélyre pályá­ zó férfiak jellemzően kedvelik a tömött vállú, karcsúsító zakókat, s néha nem lehet eldönteni, hogy a nők ilyen könnyen átverhetők, vagy valójában ők nem is a zakó válltömésére, hanem a márkájára kíváncsiak.

Mint majd a flört elemzésénél látjuk, a globális felmérés után a nő közelebb inti a férfit, hogy most az arcát vegye szemügyre.

A nő arcelemző szoftvere - legalábbis termékeny fázisban - a tesztoszteron jegyeit tapogatja le: nagy áll, vékony ajkak, nagy orr, erős pofacsont, zordon szemöldök, mélyebben ülő, kisebb szemek, markáns vonások, erős arcszőrzet.

Mindez persze nem brutális, hanem moderált kivitelben (Rhodes, 2006). A maszkulin jegyek természetesen a tesztoszteronszintet mérik. Az arc férfiassá­ ga egyben szimmetrikusságot is jelent, mert csak a fejlődésében stabil és erős immunrendszerű férfi „engedheti meg magának" az immunműködéseket gát­ ló magas hormonszintet (Gangestad és Thornhill, 2003). A maszkulin vonások és a szimmetria együtt tehát az erős immunrendszert reklámozzák, mert a gyenge immunképességekkel bíró férfi nem érte volna meg a felnőttkort ma­ gas tesztoszteronszint mellett. Ezt neveztük korábban fejlődési stabilitásnak.

A nagyobb magzati tesztoszteronhatás szoros kapcsolatot mutat az asztma és allergiák, valamint autoimmun betegségek, különféle neurológiai zavarok ki­ alakulásával (Szendi, 2001b). Minél férfiasabb és szimmetrikusabb egy férfi arca, annál kevésbé fogékony a légúti fertőzésekre, annál kevesebb antibioti­ kumot fogyaszt, és annál kevesebbet beteg egy évben. Az arc szimmetriái egyébként általában együtt járnak a testi szimmetriával is, a nőnek tehát elég az arc szimmetriáját méricskélni (Thornhill és Gangestad, 2006). Sőt! Ha bí­ zik a gyárilag beépített tetszéskalkulátorában, akkor nyugodtan hagyatkozhat rá. Kiderült ugyanis, hogy a maszkulin és szimmetrikus alfahímarcok akkor is kenterbe verik a béta, delta, gamma, stb. férfiakat, ha csupán az arc felét mu­ tatják a nőknek (Penton-Voak és mtsai., 2001). Ez jó hír a félszemű kalózok­ nak is, és tehermentesíti a nőket a fölösleges elemezgetésektől. Mindenesetre elég rejtélyes arcsajátosság az, amelynek megléte egyben garancia a szimmet­ rikusságra is: egy kutatócsapat ezt a megnyúltabb alsó arcfélben és a markáns állkapocsban véli fellelni (Scheib és mtsai., 1999). Ha ilyen ütemben halad a tudomány, házassági hirdetésekre férfiak bemutatkozásként majd „és itt kül­ döm állkapcsom fotóját" válaszokat írnak. De ebben végül is nincs semmi meglepő: a háttérben meghúzódó közös faktorra utaltam az imént is, a bal­ kezesség, a dadogás, a migrén, az asztma, az allergiás betegségek, a diszle­ xia, a homoszexualitás és az autizmus hátterében a fokozott magzati hor­ monhatás áll. Egy tényező, amelyre a kisebb fejlődési stabilitást mutatók számos problémával vagy eltéréssel reagálnak. A fejlődési instabilitás öröklékenységére utal, hogy a balkezesség és a többi zavar családi halmozódást mutat. Két páciensem is volt a praxisom során, aki maga asztmás volt, lány­ testvére pedig leszbikus. Balkezes nők - összhangban a fokozott tesztoszteronhatással és a nagyobb aszimmetriával - ritkábban házasok, gyakrabban elválnak, kevesebb szexpartnerük volt, kevesebb gyerekük és unokájuk van (Faurie és mtsai., 2006).

Mindez persze így kicsit mechanikus, mert azért a balkezesek is házasodnak, sőt a csúnya emberek is szépek valakiknek. Már a női szépség kapcsán utaltam arra, hogy az emberek a szüleiket keresik a partnerükben, ezért a házaspárok mind genetikailag, mind arcra sokszor hasonlítanak egymáshoz. Dávid Perrett és furfangos csapata lázasan vizsgálják azt a kérdést, hogyan hat a szülői fizi­ miska választásainkra. Laboratóriumukban az alanyoknak képek közül kellett választani, és általában önmagukat választották. Persze nem direktben, hanem az arcok közt szerepelt a róluk készült, de ellenkező neműbe átalakított fénykép is. Az alanyok nem jöttek rá a turpisságra, és általában több kép közül is saját maguk ellenkező nemű verzióját választották (Dicks, 2002). Perrett szerint va­ lójában a bennük rejlő szülői vonásokat választjuk szimpatikusnak. Egy másik vizsgálatukban fiatalabb és idősebb kiátlagolt - tehát szabályos, szimmetrikus - arcok közül kellett választani, és azok az emberek, akiket szüleik idősebb ko­ rukban hoztak a világra, az idősebb arcokat preferálták. A pszichoanalitikus anya- meg apakomplexus teóriákkal ellentétben itt tehát inkább a korai bevéső­ dés hatásáról van szó. Persze, ha ez valamiért nem volna adaptív, már régen ki­ radírozta volna belőlünk az evolúció ezt a preferenciát (lásd illatkutatás).

A férfihang A női vonzerőnél már elemeztük a beszédhang fontosságát. Allatvizsgálatok egyértelműen jelzik, hogy a hang mélysége a szaporodási siker jele. A férfias hang frekvenciái alacsonyak és közel állnak egymáshoz, a kevésbé férfias vagy nőies hangba magasabb frekvenciák is vegyülnek, úgy, mint a kórusokban a kül­ önféle szólamok (Collins, 2000). Ha egy férfihangot mesterségesen mélyítenek, nő a vonzereje, mert magasabb tesztoszteronszintre utal, ha pedig magasítanak, vagyis fiatalítanak, veszít attraktivitásából. A hang öblössége és a hangmélység nagyobb testű férfi képzetét kelti (Feinberg és mtsai., 2005b).

A férfihang vonzereje nemcsak a valóban mért szimmetrikussággal, de még a csípő-váll aránnyal, és a szexuális partnerek, illetve a kapcsolaton kívüli, alkal­ mi szex gyakoriságával is szorosan összefügg (Hughes és mtsai., 2004). Vizs­ gálták azt, egy férfi mennyire tud egy kisbabához beszélni, és vajon ezt a nők a férfi arcából meg tudják-e jósolni. Az a meglepő eredmény jött ki, hogy a nők által vonzónak ítélt férfiak önmagukat úgy jellemezték, mint akik szeretik a gye­ rekeket, viszont a gyerekekkel azok tudtak jól beszélni, akiket a nők nem talál­ tak annyira vonzónak (Penton-Voak és mtsai., 2007). A magyarázat valószínű-

leg az a sikeres emberek körében jól ismert felállás, hogy a magas tesztoszteronszintű és szimmetrikus, ergo vonzó, férfiak általában nem fektetnek sok energi­ át a gyerekeikbe, ellenben a kevésbé vonzó férfiak kapcsolatteremtő stratégiája éppen az, hogy kevésbé vonzó külsejüket vonzó tulajdonságokkal próbálják kompenzálni. A kérdés nagy horderejű, nevezhetjük Mézgáné paradoxonjának: Hufnágel Pistihez ment volna, de Mézga Gézával él. Erre még visszatérünk.

Eltartóképesség A férfi és a nő szaporodási stratégiája alapvetően különbözik, és ezt akkor is ki kell jelentenünk, ha feministák fogják ezt a könyvet az utcán elégemi, vagy inter­ netes fórumaikon szétcincálni. A férfi eredendően a spermáját és a zsákmányát adja a gyermekhez, míg a nevelés egykoron az anyára, illetve a nőközösségre há­ rult. A férfi agy-női agy különbségek bemutatásánál is világos volt, hogy egy autisztikus agy nem arra termett, hogy térdén lovagoltasson, bölcsőt ringasson, dár­ dájára támaszkodva altatódalt dúdoljon, hanem arra, hogy kövesse a vadat, és küzdjön meg a család védelmében a természettel és ariválisokkal.A női agy em­ pátiakészségével, fejlett verbalitásával viszont kifejezetten a gyermeknevelésre specializálódott. A nyugati kultúrában kialakult monogámia természetesen evo­ lúciós gyökerű intézmény, a nő „találta fel" a gyermek érdekében, viszont elég természetesen alakult patriarchátussá, ugyanis a férfi megváltozott szerepköréért cserébe ellenőrzési jogokat követelt apasága biztosítékaként. Mint majd később látjuk, a férfi félelme nem alaptalan, apasága a férfiuralom dacára sem garantált.

A legújabb kor apaszerepre vonatkozó kulturális követelményei előzmény nélkü­ liek, és eléggé készületlenül érték a maszkulin férfit. Ebből persze sokat profitál a feminin férfi, akivel viszont a nő sokszor mélyen elégedetlen.

A feminizmus, már amennyire én érzékelem, a humanista értékek nevében teljes joggal követeli a férfi és a nő teljes egyenlőségét, az egyenlőség elve azonban nem jelentheti azt, hogy ideológiai okokból nem beszélhetünk evolú­ ciós szereposztásunkról. Ez amolyan evolúciós prüdéria.

A férfi döntő szerepe tehát az ősidőkben a nő és a gyerek eltartása volt, mert a nő ezt várta el tőle. A férfiakban azért alakult ki az a törekvés, hogy a kezdeti időkben jó vadászok, majd későbbi fejleményként sikeresek, vagyonosak és do­ minánsak legyenek, mert a nők mindig inkább az ilyen férfiakat választották. A férfiak életre-halálra menő versenyében tehát a nő a verseny kiírója, zsűrije és a fődíja. A mesék királylánya ő, akinek kezéért megküzdenek egymással a király-

fik. A vagyonfelhalmozás, az üzletelés, a kockázatos vállalkozások indítása mind alapvetően férfijellemző. A férfinak evolúciósan beépült a génjeibe, hogy „anynyit érsz, amennyit keresel", mert a nő azt fogja választani, aki ebből a szempont­ ból ígéretesebb. A nők arra specializálódtak, hogy a férfi tenyészcsődör-adottságain túl fel tudják becsülni jelenlegi vagy jövőbeni eltartó képességét is. Ezért is alakult ki az a szokás, hogy a nők 4-6 évvel idősebb férfihoz mennek feleségül, mert az idősebb férfi keresőképessége vagy előmenetele addigra már kiderül.

A férfinak alapvető érdeke, hogy jól keressen, a nőnek pedig, hogy ezt sikeresen felbecsülje. A jó eltartóképességű férfinak poligám kultúrákban több felesége és több gyereke van. A nyugati kultúrában sok gazdag férfi a felesége mellett szere­ tőt is tart, ami még a szerető gyermektelensége esetén is visszautal az ősi gyöke­ rekhez. A férfitól elvárt, hogy ambiciózus legyen, társadalmi elismertségre, gaz­ dagságra és dominanciára törjön. Ez persze tesztoszteronszintje függvényében megy neki. Amikor a nő a férfi arcának férfiasságából, testmagasságából, testi erejéből alkotja meg vonzerőpontszámát, akkor valójában egyben jóslatot tesz a férfi eltartóképességére. A nő álmodozik a vagyonról és hatalomról, a férfi pedig megszerzi neki. Vagy belehal, mint Macbeth, vagy tönkremegy bele, mint Bovary. A gazdaság, a tudomány, a művészet hajtóereje a sikeres szaporodás esz­ méje, amely társadalmi intézményekben fejeződik ki. A férfi feltalál, felfedez, al­ kot, gyárt, csak hogy kitűnjön valamivel a világ és a nő szemében. Geoffrey F. Miller (1999) szerint a kultúra a férfiak közötti szexuális vetélkedés és a vonzó tu­ lajdonságok (kreativitás-, lángelme-, jóízlésgének) reklámozásának mellékter­ méke. Erre gondolhatott Woody Allén is, amikor azt mondta, „az agyam a máso­ dik legkedvesebb szervem". Mellesleg mind a tudomány, mind a művészet egy­ ben megélhetési fonást is jelentett már az ókortól. Az „éhező művész" sztereotí­ pia csupán arra utal, hogy szaporodásban nincs tuti stratégia. A tehetségtelenek idővel az „éhezést" azonosították az „elnyomott tehetséggel", és ezzel a dumával kéredzkednek be hiszékeny nők ágyába. Miller teóriája azt implikálja, hogy a mű­ vészek és tudósok közt több lesz a férfi, és az alkotótehetség a pubertással kezd felívelni, és a beteljesült szaporodás után kerül leszálló ágba Férfiak hússzor több dzsesszalbumot, nyolcszor több modem festményt és háromszor több könyvet produkáltak (Miller, 1999). Ez modem korunk statisztikája, amelyben a nőt már nem küldik zárdába, ha az apának nem tetszik a gondolkodása. Miller a művésze­ tek területén igazolja a nagy teljesítmény életkori megoszlását, s ezt nem cáfolja az az új keletű jelenség, hogy kiöregedett rocksztárok még járókerettel is felbiceg­ nek a színpadra egy playbackre, élvezve egykori csillogásuk pislákoló maradva-

nyát. Kanazawa (2000) az elmút pár száz év 280 tudósának pályáját elemezte ugyanilyen szempontból, és azt találta, hogy 200 tudós legnagyobb felfedezéseit 25 és 44 éves kora közt tette. A felfedezések csúcsa 30-34 év között volt, és a fel­ fedezés idején a tudósok átlagkora 33 év volt. A tudósok negyedénél volt csak megfigyelhető, hogy kiugró felfedezésüket már házasságuk alatt tették. Einstein például korán, 24 évesen házasodott, és 25 évesen írt három olyan tanulmányt, amelyért külön-külön járt volna egy-egy Nobel-díj.

A férfiak persze nem véletlen hajtanak a vagyonra és a hírnévre.

Hat kontinens és öt sziget 37 kultúrájában mérték fel, mi a férfi és mi a nő elvárása a másikkal szemben (Buss, 2002a). Nagyjából mindenhol kölcsönös elvárás, hogy legyen a másik kedves, intelligens, megértő stb. Azonban min­ den kultúrában volt egy éles különbség a két nem közt: a nők mindenhol azt várták a férfiaktól, hogy jó anyagi jövőt biztosítsanak, hogy a férfi legyen am­ biciózus és szorgalmas. A férfiak nőkkel szembeni ilyen irányú elvárása ala­ csony volt, az ő kiugróan magas elvárásuk az, hogy partnerük legyen fiatal és szép, vagyis termékeny. A két nem tehát erre gyúr évmilliók óta.

A férfi párválasztó stratégiája, hogy ráhajt egy termékeny nőre, és megpró­ bálja meggyőzni arról, hogy ő bőkezű, gavallér, nagy reményű vagy éppen már gazdag és befolyásos. Ez érvényes az alkalmi kapcsolatokra és a hosszú távúakra egyaránt. Nők szexuális fantáziáit vizsgálva kiderült, hogy - szem­ ben a férfiak „fiatal és termékeny" preferenciáival - általában híres és befolyá­ sos férfiakról álmodoznak (Bereczkei, 2003). Vagyis „a vezérigazgató elveszi a titkárnőt" nem hollywoodi forgatókönyvírók találmánya.

Az állatvilágban a madárhím egy szöcskét visz ajándékba, vagy összeüt egy fészket. Az emberi világban az udvarlás modem fegyvertára a drága mobiltele­ fon, a jó kocsi, a márkás cuccok, na meg a bőkezű meghívások, ajándékok. Mi­ ért ad a férfi a nő előtt nagy borravalókat? Mert ezzel is azt érzékelteti, hogy „van miből adni". Az alkalmi virágárusok valahogy mindig az andalgó fiatal párok előtt bukkannak fel, sosem az idős házaspárokra nyomulnak. Ilyenkor muszáj virágot venni, és a nők ezt akkor is díjazzák, ha aztán nekik kell még órákig cipelniük a nagyvonalúság szúrós bizonyítékát. Nő még sosem mondta azt, hogy , jaj, ne vegyél, aztán majd hova tesszük"? A nők ezeket a jelzéseket rendkívül nagyra értékelik, mert ilyenkor a jövőjüket latolgatják. Imponálóan hat az is, ha a fiú szülei gazdagok, a fiú felsőfokú iskolába jár, nagy tervei van­ nak. Sokszor még maguk a nők is elhiszik, hogy mindezt saját kényelmük mi­ att tetszik, pedig valójában jövendő gyermekeik felnevelésén jár az eszük.

Filmekben, és gondolom az életben is, a nők a szex legkritikusabb pillanatá­ ban szokták megkérdezni, hogy „és ugye elveszel?" Mit lehet erre ilyenkor mondani? A női vonzerő egyik mértéke, hogy mennyire teszik félre a férfiak a józan ítélőképességüket, ha a kapcsolatukról van szó (Wilson és Daly, 2004).

A „nem gondolni bele a jövőbe" tipikus férfivonás, amit a nagyon férjhez men­ ni akaró nők a házasságuk előtt jobban kedvelnek, mint aztán a bútorboltban, ahol a férfi a bejárathoz legközelebb eső garnitúrát akarná rögtön megvenni.

Patrick Barclay kutató létrehozott egy álrandevúszervizt, ahol ugyanazokhoz a képekhez kétféle szöveget csatolt: az egyikben egy átlagos fiatal életrajza sze­ repelt, a másikat megtoldotta olyan altruista aktivitással, amelyben az illető sé­ rült gyerekeket támogatott heti több órában, vagy idős embereket vitt sétálni.

A betérő érdeklődő fiatalokkal vonzerő szerint értékeltette a képeken látható sze­ mélyeket. Az eltérő szövegű, de azonos képek megítélésben meglepő nemi kü­ lönbség volt: a fiúk kevésbé tartották vonzónak az altruista lányokat, ellenben a lányok sokkal vonzóbbnak ítélték az altruista fiúkat (Young, 2001). De miért szeretik annyira a nők az altruista férfiakat? Az altruizmus, vagyis az önzetlen viselkedés a rokonszelekció elmélete értelmében annál nagyobb, minél közeleb­ bi rokonnal áll szemben az ember. Ha ugyanis evolúciós küldetésünk a génjeink elterjesztése, akkor rokonaink segítésével is ezt szolgáljuk. Mivel az ember fej­ lődésébe egy ponton belépett a csoportszelekció, vagyis a rátermettebb törzs, majd később a rátermettebb nép versenyzett a kevésbé életképessel, ezért az alt­ ruizmus bizonyos mértékig kiterjedt a törzstagokra, majd később az etnikumra, népre is, sőt egyesekben annyira felerősödött, hogy készek más emberfajták megsegítésére is. Ennek hátterében a minden „csoportosulási" szinten fennálló genetikai rokonság rejlik. Az altruizmus örökletes (Wameken és Tomasello, 2006), következéskép egyénenként különbözünk ennek mértékében (Rushton, 1986). Teréz anya valószínűleg egyesítette magában az összes altruizmussal kapcsolatos gént, másokból ez szinte hiányozhat. Az altruizmus szoros kapcso­ latot mutat az empátiával, hiszen az altruizmus veleje mindig a másikkal való együttérzés és szánalom. Világos, hogy a nő olyan pasit szeremé, aki önzetlen lesz gyermekeivel, családjával szemben, és ennek legjobb tesztelése, ha a férfi nagy erényeket csillogtat meg e téren. Ezzel függ össze az is, hogy a nők min­ den korban imádták az önzetlen hősöket: a katonát, aki mindhalálig küzd a ther­ mopülai szorosban; a tűzoltót, aki kimenti a kisbabát az égő házból; a 007-est, aki szivarral a szájában, pergőtűz közepette, lengő drótkötélről hatástalanítja a hidrogénbombát; és az orvost, aki új szívet és új reményt ad a halálos betegnek.

A férfiak minél fiatalabbak, annál inkább „keresik a bajt", vagyis értelmetlen­ nek tűnő kockázatos viselkedésekbe mennek bele. A kockázatvállaló viselkedés azt üzeni a nőknek, hogy „én bátrabb vagyok, mint ő", vagyis a férfiak egymás közti vetélkedése a cél. A kockázatvállalás hiteles termékenységmutató is egyben.

Mindig azt tekintik az evolucionisták hiteles vagy őszinte reklámnak, amely egy­ ben kockázatot, veszteséget jelent a reklámozó számára. Ami a pávának a moz­ gását nehezítő díszes farktoll, az a férfinak a kockázatvállalás. A kockázatvállaló ökörködések gyakran a fiatalok életébe kerülnek, de ettől hiteles reklámok. Egy számítógépes játékban végigegyensúlyozni a Niagara fölött ügyesség, a valóság­ ban hihetetlen vakmerőség kérdése. Margó Wilson és Martin Daly „fiatal férfi szindrómának" nevezik a kockázatvállalási hajlamot és erőszakosságot (Wilson és Daly, 1985). Ne feledjük, ebben az életkorban a legmagasabb a tesztoszteronszint, ami egyértelműen az agresszivitás egyik motorja. A gyilkosságokat leg­ gyakrabban egyedülálló, 25-34 év közötti, alacsony státuszú, tehát minőségi sza­ porodásra kis esélyű fiatal férfiak követik el, s a kiváltó okok általában jelenték­ telen szóváltások, sértések. Az áldozatok is leggyakrabban magányos férfiak, ami arra utal, hogy a gyilkosságok hátterében mindig megbúvik a „végezz a potenci­ ális riválisoddal" elve. Az agresszivitásnak, a másik fenyegetésének, az erőszakos fellépésnek a valószínűsége drámaian megnő, ha nők is jelen vannak. Férfiak ve­ szélyesebben vezérnek, ha nő van velük, és sokkal jobban megtorolják más veze­ tők ellenük irányuló „vétségeit", mint a beelőzést, vagy az egyszerűen csak „tetűlassú" vezetési stílust. A halálos motorbaleset akkor is jellegzetes fiatal férfi ha­ lálnem, ha korrigáljuk az adatokat azzal, hogy a nők ritkábban és kevesebbet mo­ toroznak. A kockázatkeresés, a gyilkosságok száma és a művészi vagy tudomá­ nyos teljesítmény lényegében ugyanannak a szexuális vetélkedésnek a két arca. Ölni kevesebb felkészültséget igényel, de kevésbé is kifizetődő. Dolgoztam a filmszakmában, majd kutatóként egy tudományos intézetben, de sosem értettem, miért akar annyi tehetségtelen ember művész vagy tudós lenni. Lehet, hogy ezért?

Susan Kelly és Robin Dunbar (2001) jellemzéseket mutattak be nőknek, és ar­ ra kérték őket, válasszák ki azokat, akikkel szívesen élnének alkalmi vagy hosszú távú kapcsolatban. Az eredmény egyértelműen azt mutatta, hogy a nők ezerszer inkább vonzódnak a kockázatvállaló, bátor emberekhez, mint a lelkes intemetfüggőkhöz. A rövid távú kapcsolatokban a hősiesség, a kockázatvállalás, míg a hosszú távú kapcsolatban az altruizmus volt a döntő. Ahogy Dunbar nyilatkozta: , A legvonzóbb a bátor altruista, aki professzionális szinten kockázatvállaló, mert ez jelzi, hogy rendszeresen és megbízhatóan bátor, szemben az önző, alkalmi koc104

kázatvállalóval" (Uhlig, 2001). A nők tehát olyan férfit szeretnének, aki nemcsak egyszeri bravúrként, hanem mindennapi rutinként hozza le a csillagot az égről. Az angol romantikában kétféle hős tűnt fel: az igaz és a gonosz hős.

Az igaz hős mindig törvénytisztelő, könyörületes, kedves és - monogám.

A gonosz hős domináns, lázadó, gyakran kriminális és promiszkuis. E két tí­ pus ott kísért majd' minden hollywoodi kalandfilmben még ma is. A könyörü­ letesség és a gyilkolás paradoxonját az ilyen történetek mindig azzal oldják fel, hogy a pozitív hős előbb megkegyelmez, majd végül mindig önvédelemből vagy mások védelme miatt kell végeznie a gonosszal. Ám megszelídített for­ mában a gonosz hős valójában a jó génű, maszkulin férfi, akit a nők rövid tá­ vú kapcsolatra szívesen választanak tenyésztési célokra, s így a gonosz hős váltogatott kapcsolatokban terjeszti génjeit, az utódokba semmit nem invesz­ tálva. Ezzel szemben az igaz hős az a típus, aki hosszú távú, monogám kap­ csolatban igyekszik maximalizálni reprodukciós sikereit, melynek fő eszköze a kis számú, de minőségi utód felnevelése (Kruger és mtsai., 2003).

Az angol romantikában a modem macsó előképe a kalóz volt. Jellemzése a regények alapján: erőszakos, lázadó, törvényen kívüli, metsző pillantású, ag­ resszív, kemény, szabad, könnyed mozgású és vészjóslóan határozott, de szel­ lemes is. Hajlamos a kicsapongásra, ritkán házasodik, vagy ha mégis, akkor mindig boldogtalan. Sikeres a nőknél. A derék hős, vagyis az apatípus, nem erőszakos, nem domináns, háttérben marad, házias, boldog, békés, könyvsze­ rető, erkölcsös, nyájas, könyörületes, becsületes és szégyenlős. A két férfití­ pusra hirtelenjében a Bridget Jones naplója két férfialakja jut eszembe: Hugh Grant a szívtipró modem kalóz, és Colin Firth, a gátlásos, becsületes, hűséges fazon, akire rá lehet majd bízni esténként a gyerekeket.

A két típus nem csupán a nők és a regényírók fejében létezik, ez a férfiak részéről két szaporodási stratégia. Minden férfi, ha van egy kis esze, ráérez fér­ fivá érése során arra, hogy ő melyik stratégiában jobb, és onnantól erre építi fel életét. Ez azonban persze csak számára megoldás, a nő bármelyiket is vá­ lasztja, számára az kompromisszum.

A kérdés átvezet minket a nő evolúciós dilemmájához.

A nő dilemmája A nők fel szoktak háborodni, amikor az evolucionisták azzal jönnek, hogy a férfiak a szexuális változatosság keresésére lettek kifejlesztve. Szerintük ez a

férfihűtlenség biológiai igazolása. Lehet arra is használni, de az igazi tudo­ mány semleges nemű. A most következő rész hatására azonban leginkább a férfiak felszabadításáért küzdő maszkulinisták fognak tiltakozni, mert szerin­ tük ez a rész a női hűtlenség biológiai igazolása. Mind a feministák, mind a maszkulinisták elfelejtik azonban, hogy az evolúciós kutatások nem azt vizs­ gálják, mi a helyes, hanem azt, hogy milyen stratégiák munkálkodnak ben­ nünk. A radioaktivitás felfedezése nem a hirosimai atomtámadás előzetes iga­ zolása volt, hanem a világ megismerése.

A nő partnerválasztásakor folyamatos dilemmák közt őrlődik: válassza a jó génűt (maszkulin, szimmetrikus, vonzó, intelligens és konfrontatív), a gazda­ got (vagy legalábbis ambiciózust), a jó apát vagy a jó partnert (megértő, ked­ ves, jó vele a szex) (Buss, 2008). A rossz hír a férfiaknak, hogy ez a dilemma a házasságkötéssel nem elcsitul, hanem talán még fel is lángol, s minden reg­ gel, mikor a nő a férje mellett felébred, vele ébred újra a dilemma is. Ha ugya­ nis a férj nem igazán jó génű, szimmetrikus férfi, éppen a vele való kapcsolat jelenti azt a biztos keretet, amelyből érdemes megkockáztatni a teherbeesést egy szuperférfitól. Ideális esetben az igazán vonzó nő persze megkaphatja egy személyben is a jó gént és a hosszú távú partnert, de a legtöbb nő nem gondol­ ja azt, hogy ő lenne az ideális eset, és nem is az.

Egy vizsgálatban megmérték a férfiak tesztoszteronszintjét és apai ambíci­ óit. A róluk készített fényképet nőkkel értékeltették aszerint, hogy rövid vagy hosszú távú kapcsolatot tudnának-e a férfival elképzelni.

Akiket a nők rövid távú kapcsolatra ítéltek vonzónak, azoknál a nők által meg­ adott férfiasságérték szoros kapcsolatot mutatott a mért tesztoszteronszinttel, és akiket hosszú távú kapcsolat szempontjából tartottak vonzóknak, azoknál a von­ zalom mértéke és az apai ambícióik egybeestek. Az eredmény szerint a nők pusz­ tán az arc alapján fel tudják mérni a férfi tesztoszteronszintjét, genetikai kvalitá­ sait, gyermekszeretetét, és e két tényező alapján dönteni tudnak arról, a férfi rö­ vid vagy hosszú távú kapcsolatra alkalmas-e inkább (Roney és mtsai., 2006). Jó esetben a rövid és a tartós kapcsolat paraméterei egyesülnek egy férfiban. De hol van az a férfi? És akarja-e ő is hosszú távra azt a nőt, aki szemet vetett rá?

Elmondjak egy viccet? A vonaton egy férfi próbál udvarolni egy nőnek, aki hidegen végigméri, és azt mondja: - Uram, nálam minimum egy orvosnak van esélye, akinek ereiben egyszerre csörgedezik a bátor indián és az okos zsidó vére. - Mire a férfi felpattan: - Hölgyem, bocsánat, még be sem mutatkoztam, dr. Kohn Winnetou vagyok.

Nos, ha nem jön dr. Kohn Winnetou, a nőnek választania kell, vagy vala­ hogy össze kell hoznia, hogy legyen gyereke egy jó génű apától, és valaki más meg segítsen neki felnevelni ezt a gyermeket. Ha lehet, úgy hívják, hogy „pa­ pa". Már csak a rend kedvéért is.

A kutatások sokáig azt erősítgették, hogy a nők a macsókhoz vonzódnak.

Az első meglepetések akkor jöttek, amikor kutatók grafikai programokkal ugyanazokat a férfiarcokat először maszkulinizálták, vagyis felerősítették a férfias vonásokat, majd feminizálták, s kiderült, hogy mindkét manipuláció fokozhatja az arcok vonzerejét (Perrett és mtsai., 1998). Az erősen maszkulinizált arcokhoz a nők olyan tulajdonságokat asszociáltak, mint hazudós, hűtlen, erőszakos, válásra hajlamos, míg a feminin arcokat kedvesnek, barát­ ságosnak, gyerekkedvelőnek, jó apának látták. Hamarosan kiderült, hogy a nők ízlése a menstruációs ciklussal változik. A termékeny ovulációs sza­ kaszban alkalmi partnernek a férfiasabb arcokat (Penton-Voak és mtsai., 1999), a nagyobb testmagasságot (Pawlowski és Jasienska, 2005) és a mé­ lyebb hangot találták vonzónak, míg menstruációs ciklustól függetlenül hosszú távú kapcsolatra a femininebb arcú férfiakat tartották alkalmasabb­ nak. Érdekes, hogy a fogamzásgátlót szedő nőknél ez a változó preferencia nem jelentkezett, ellenben a kapcsolatban élőknél fokozódott! A nők általá­ ban is a szimmetrikus arcokhoz vonzódnak, de termékeny időszakukban ez a vonzalom fokozódik (Little és mtsai., 2007), és pontosabban is tudják meg­ ítélni egy arc szimmetriáját (Oinonen és Mazmanian, 2007). Kettős, váltako­ zó preferencia jelenik meg tehát a jó génű, szimmetrikus, nagy fejlődési sta­ bilitást mutató és a jól kooperáló, áldozatkész, a gyermekekbe invesztálni hajlandó férfi között. A szuperférfi iránt érzett vágyakat az ovuláció hatásán kívül két dolog korbácsolja fel leginkább: az egyik az alkalmi kapcsolat le­ hetősége, a másik pedig a kapcsolatban élés. Amikor boldog párkapcsolat­ ban élő nőket vizsgáltak, a termékeny fázisukban fokozott vonzalmat mutat­ tak a maszkulin arcok iránt, ami nem a pasicsere irányába mutatott, hisz bol­ dogok voltak, hanem az alkalmi szex utáni vágyukra (Little és mtsai., 2002).

A boldog párkapcsolat azt jelenti, hogy olyan szintű pasit fogott ki magának a nő, amilyen jár neki. Ha ő négycsillagos, akkor ajánlatos, hogy a férfi is négycsillagos legyen, különben nem lesz tartós a kapcsolat. Ez a realizmus.

Azonban miért ne lehetne a gyerek apja ötcsillagos? Valójában újra és újra felbukkan ez az ősi dilemma, és úgy tűnik, a nők beépített programja szerint a dilemma megoldása az, hogy „ess teherbe egy jó génű, szimmetrikus stb.

férfitól, és neveltesd fel a gyereked egy feminin palival". Egy négycsillagos nő jó eséllyel pályázik egy ötcsillagos pasira, ha nem is egy életre, de egy éj­ szakára. És ki ne lenne boldog, ha van egy négycsillagos férje meg egy öt­ csillagos gyereke? A férfiak számára ez az elv nem túl bizalomgerjesztő, hát ha még tudnák, mennyire így működik ez a valóságban.

Az egész ciklikusságért a változó ösztrogén-progeszteron arányt teszik felelős­ sé. Mivel a fogamzásgátlók általában fokozzák a progeszteronszintet, érthető módon az ezt szedő nőknél a hűség-megcsalás ciklus kevésbé jellemző.

A női és férfiagyról szóló részben elemeztem, hogy a két női hormon más­ más agyféltekékhez köthető. Mivel az ösztrogén a bal féltekét serkenti, amely agyunk aktív, jutalomkereső fele, tulajdonképpen nem meglepő, hogy a foko­ zott ösztrogén hatásra a nők nyitottá válnak a szexuális kalandokra, míg a progeszterontúlsúly inkább a jobb féltekei működéseket erősíti fel, s mivel ez az „anyai" és egyben az „óvatos" félteke, a nők kalandokkal szembeni érdeklő­ dése ilyenkor lecsökken. E mellett az elgondolás mellett szól az is, hogy ter­ hesség alatt magas a progeszteronszint, s a nők ilyenkor fokozottan kerülik az egészségtelen kinézetű férfiakat és a nőket is, feltehetőleg a fertőzések elkerü­ lése miatt (Jones és mtsai., 2005).

Van egy másik nőtípus, akiknél nem változik a ciklus során az arcpreferen­ cia, ők a maszkulin vonásokkal rendelkező nők (Johnston és mtsai., 2001). Ez azonban közel sem biztos, hogy bármiféle garanciát jelentene a hűségre néz­ ve. Ráadásul, ha nemcsak a külső jellemzőket nézték, hanem mérték a tesztoszteronszintet is, akkor a nők maszkulin archoz való vonzalma a termékeny­ ségfázisra eső tesztoszteroncsúccsal esett egybe (Welling és mtsai., 2007).

A nők szexuális fantáziájáért a tesztoszteron a felelős (Shifren, 2000), oly­ annyira, hogy az USA-ban csak a gyógyszer-ellenőrzési hivatal ellenállásán bukik meg újra és újra, hogy a tesztoszterontapaszt mint „női Viagrát" beve­ zessék. Logikus, hogy a nemi vágy akkor nő meg, amikor a nő termékeny.

A férfiasabb nőkben viszont állandóan magasabb a tesztoszteronszint. Vagyis lehet, hogy a maszkulinabb nőknek nem változik a ciklus során a preferenciá­ ja, de lehet, hogy állandóan csak a szexen jár az eszük. Amikor újsághirdetés útján sok-sok szexpartnert kipróbáló nőket toboroztak, hogy megvizsgálják a csapodárság jellemzőit, kiderült, hogy az ádagnőkhöz képest a kalandéhes nők sokkal férfiasabbak (Mikach és Bailey, 1999). Vagyis a magas tesztoszteron­ szint valóban fokozza a nemi étvágyat.

A ragadós légyfogó elv Mindenki ismeri azt az undorító ragacsos szerkezetet, amely minden vidéki vegyesboltban ott csüng az élelmiszerpult fölött. Olyan anyaggal van beken­ ve, aminek a legyek nem tudnak ellenállni. Úgy tűnik, termékeny fázisukban a nők is így működnek, azzal a különbséggel, hogy ők olykor aktívan még utá­ na is mennek a „légynek".

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a nők termékeny időszakukban nagyobb szexuális izgalommal reagálnak szexuális ingerekre, könnyebben értelmeznek nem szexuális tartalmú jelzéseket is szexuálisan, ezzel szemben az ovulációs szakaszon kívüli időkben szexuálisan érdektelenebbek, és inkább a gyermek­ kel kapcsolatos ingerekre fogékonyabbak (Oinonen és Mazmanian, 2007).

A monogámia és a házasság a női evolúciós mesterkedés eredménye. Azáltal ugyanis, hogy a nő ovulációja, vagyis termékeny időszaka avatatlan szemlélő számára rejtett, a férfinak, ha biztos akar lenni az apaságában, muszáj leteleped­ nie a nő mellett. Miközben azonban a nő elleplezi termékenysége nyilvánvaló­ ságát, számos szubliminális, szexre felhívó jelzést bocsát ki, amelyekkel meg­ versenyezteti a férfiakat, hogy választhasson közülük. Vagyis azzal bújik ágyba, akitől teherbe akar esni, a nem megfelelő partneméi pedig „megfájdul a feje".

Az ovuláció hat napja alatt az adagos szeretkezések száma átlagosan 24 szá­ zalékkal nő (Wilcox és mtsai., 2004). Ennek egyik oka, hogy az ovulációs fázis­ ban fokozódik a nők libidója (Dennerstein és mtsai.. 1994), de ezt ők érzik is, és vágyaikat érvényre is juttatják. A nők termékeny fázisukban például nagyobb valószínűséggel keresnek fel egyedülállóknak való night-clubokat (Grammer és mtsai., 1997), illetve ilyenkor inkább szeretőikkel szeretkeznek (Bellis és Baker, 1990). A másik ok: fokozódik a vonzerejük. Ennek sok tényezője tisztázatlan, de az kétségtelen, hogy ugyanazon nő nem termékeny és termékeny időszaká­ ban készült képe közül a férfiak az utóbbit tartják vonzóbbnak (Roberts és mtsai., 2004). A kutatások azonban intenzíven folynak, már csak a tisztességes családapák érdekében is, akik készek elhárítani minden csábítást, ha ismerik az ellenfél trükkjeit. Például az ovuláció napjáig fennálló fluktuáló aszimmetriák az ovuláció napján hirtelen lecsökkennek, ami a férfi számára vonzóbbá teszi a nőt (Manning és mtsai., 1996). Bőre világosabbá válik, ami ugyancsak vonzóbb a férfiak szemében (Van den Berghe és Frost 1986). Ebben az időszakban a nők a férfi szexuális érdeklődését fokozó illatot bocsátanak ki. A termékeny fázisban lévő nők hónaljizzadságából állítottak elő egy Athena Pheromone 10:13 márka-

nevű illatanyagot, amelyet használva a nők partnerük szexuális közeledésének 41 százalékos fokozódását tapasztalták, s ez bizonyítja, hogy az illatanyag a nők által termelve is hatásos kell legyen (McCoy és Pitino, 2002).

A további markáns bizonyíték arra, hogy a nő termékeny fázisában szubliminális, csábító üzeneteket küld ki, egy erotikus tánc vizsgálatából ered. Amerikai nigth-clubokban nagy sikernek örvend egy táncforma, amelyben a meztelen vagy majdnem meztelen nő egy erre fenntartott szobában csak a férfinak táncol szemé­ lyesen. A szex tiltott, mert az a klub bezárásához vezethetne, de hogy tánc köz­ ben ki mire gondol, azt nem lehet megtiltani. A tánc neve -„lap dance"- úgy for­ dítható le, hogy „tánc a térdek között". A nő tánc közben óriáskígyóként szinte körbetekeredik a férfin. A nők szoros versenyben vannak egymással, a férfiak olykor harminc nő közül is választhatnak. A nők keresete tehát nagyban múlik csáberejükön. A vizsgálat jelentős különbséget talált a termékeny és a ciklus más időszakainak keresete között. Menstruációkor a nők adagban 180 dollárt, a termé­ keny fázis előtt 270 dollárt, míg az ovulációs fázisban 354 dollár kerestek műsza­ konként. Mint sok más vizsgálatban, a fogamzásgátíót szedőknél itt is kiderült, mennyire beavatkozik a természetes folyamatokba a tabletta: ezeknél a táncosok­ nál nem volt kiugró kereset a ciklus közepén, mert nem bocsátottak ki termékeny­ ségjelzéseket. A fogamzásgátlót használó nők napi átlagkeresete 193 dollár, míg a fogamzásgátlót nem szedőké 276 dollár volt (Miller és mtsai., 2007) Egy vizsgálat naplóíratással azt elemezte, hogy vajon a kapcsolatban élő nők milyen gyakran fantáziálnak idegen férfiakról. A képzeletbeli vagy való­ di szeretőre irányuló fantáziatevékenység termékeny fázisban kétszer-három­ szor gyakoribb lett. A termékeny fázist a partnerek is észlelik szubliminális szinten, mert ebben az időszakban fokozódott a nőpartner ellenőrzése, gyak­ rabban hívogatták telefonon, átnézték személyes dolgaikat, váratlan kérdése­ ket tettek fel, már amit ilyenkor a férfiak csinálni szoktak (Gangestad és mtsai., 2002). Az is kitűnik a vizsgálatokból, hogy a nők nem valami romlottságból álmodoznak a fehér lovon érkező szimmetrikus hercegről, hanem ez szorosan összefügg azzal, vajon invesztáló vagy maszkulin típusú partnerükkel élnek-e együtt. Amikor a partner jó génű, szimmetrikus macsó, akkor maradnak a bő­ rükben, ám ha partnerük vonzereje elsősorban, jó apaságában" rejlik, a termé­ keny fázisban a nők riasztóan felfokozott vágyat éreznek szexuálisan izgatóbb férfiak iránt. A veszélyt fokozza, hogy ilyenkor önérzetük és külsejükkel való elégedettségük is megnő, s gyakrabban mennek olyan társaságba vagy helyek­ re, ahol férfiakkal lehet ismerkedni (Haselton és Gangestad, 2006). A férfipart-

nereknek persze antennáik vannak erre, mert ahogy nő a nők önértékelése és elvágyódása, úgy fokozódik a „párőrzés" is. A féltékenykedés a nők szerint csúnya, primitív dolog, de azért innen nézve nem haszontalan. Ez előrevetíti azt a későbbi felismerésünket, hogy a kevésbé vonzó férfiak féltékenyebbek.

A nők azonban úgy tűnik, kettős stratégiát folytatnak, ami visszavezethető a rejtett ovuláció jelenségére. Céljuk ugyanis az, hogy akkor is termékenynek tűn­ jenek, amikor nem azok. Nem volna ugyanis jó, ha a partner csak akkor akarna szexelni, moziba menni vagy otthon ülni vele, amikor ő éppen nagyon termé­ keny, mert ez havonta csak hat nap. Másrészt a szeretők becserkészése hosszabb időt vesz igénybe, nem jó valakit hat nap alatt meghódítani, és megszervezni ve­ le a titkos légyottot is, mert az elkapkodott szeretőválasztás rosszul sülhet el.

A „mindig termékenynek látszani" program egyik megvalósítására mutatott rá az a vizsgálat, amelyben nők járását vették filmre, és ciklusuk fázisaival vetették össze. A nők legszexisebben éppen hogy nem termékeny szakaszukban ringat­ ták a csípőjüket (Gristock, 2007), vagyis meglehetősen megtévesztőén viselked­ tek. A termékenység látszatának fenntartására építik a tampon- és intimbetét­ gyártók is a stratégiájukat, amikor úgy hirdetik termékeiket, hogy azt viselve tö­ kéletesen elleplezhetőek a „nehéz napok". Férfiszemmel nézve lassan már ko­ mikusak a bemutatók, melyekben a „más gyártók" betétjeihez képest a reklámo­ zott termék úgy issza be a folyadékot, mint a Szahara homokja a vizet. Miért olyan fontos, hogy még nagyítóval se lehessen észrevenni a feszes nadrágban flangáló nőkön, hogy éppen betétet viselnek? Mert az evolúciós logika szerint ekkor a férfiak vonzalma, ha kicsivel is, de csökkenni fog. És egy nő nem en­ gedheti meg magának, hogy ne vágyakozzanak utána folyamatosan.

A divat mint szaporodási stratégia A ruha azonkívül, hogy fedi a női testet, mindig arról szólt, mennyit enged láttatni a testből. A ruha kettős funkciója, hogy elrejt és hangsúlyoz. Ha na­ gyon takar, a test veszít, ha túlságosan sokat láttat, akkor a nő veszít izgalmasságából. Mindannyiunk fejében van két nagy kategória: a visszafogott, szo­ lid, gátolt és a kihívó, merész, szexis öltözködés. Hogy melyik korban mi mi­ nősül egyiknek és másiknak, az kordivat kérdése is. A kordivaton belül azon­ ban minden nő öltözködésén keresztül szaporodási stratégiáját hirdeti.

A kordivatot Nigel Barber szerint (Barber, 1999) - száz év divatjának elemzése alapján - jelentősen befolyásolja a nők házasodási lehetősége és

kényszere. Ha csökken egy társadalomban a szexarány, vagyis a férfi-nő arány, az azt jelenti, hogy csökken az esély a férjhezmenetelre. Ez a ruhák hosszának csökkenéséhez, a dekoltázs mélyüléséhez és a csípő szélességé­ nek hangsúlyozásához vezet. Vagyis a nők fokozzák a kínálatot, kénytele­ nek intenzívebben versenyezni egymással a férfiak figyelméért. A növekvő szexarány, vagyis a férfiak számának relatív növekedése viszont megint a szoknyák hosszabbodásához vezetett. Amikor a nő még nem dolgozott, és csak a házassága révén tudott gazdasági forrásokhoz jutni, a hosszú és diszkrét viselet volt az uralkodó, mert a nőnek szűziesként kellett bemutat­ nia magát, hogy leendő férjét biztosítsa hűségéről. A nők munkába állása kezdetben gazdasági kényszer volt, és nem volt könnyű. Mivel a társada­ lomban olyan kép él, hogy a nőies és a professzionális egymásnak ellenté­ tei, ezért a divat a semlegesebb karcsúság, a visszafogottabb idomok, va­ gyis a szexuális vonzerő csökkenése irányába hatott. Amikor azonban elfo­ gadottá vált a női munka, és nagy társadalmi igény is támadt rá, ez megint rövidítette a szoknyákat, mélyítette a ruhakivágást és hangsúlyosabbá tette a nőiességet. A munka a nőnek függetlenséget teremt, a házasság többé már nem annyira sürgető és kényszer, mert a nő képes eltartani magát, nem fog öregedő szülei nyakán élősködni. A nő nagyobb gazdasági önállósága fo­ kozza a válások számát, ami viszont szoknyarövidítő tendenciákat indít el.

Barber elemzéséből világos, hogy az uralkodó kordivatot a férfikínálat növekedése és csökkenése, illetve a férfiak eltartó szerepének dominanciá­ ja vagy annak hanyatlása befolyásolta. Mai korunkban a divat sokszínűsé­ gét látjuk, amit azonban nyilvánvalóan a fokozott szexuális felhívó jelleg felé tol el a csökkenő szexarány és a nők növekvő gazdasági ereje. A szing­ li jelenségben e két tendencia együtt jelenik meg. Egyre több a magányos nő, akik anyagi okokból már nem kényszerülnek bele egy házasságba, ezért válogatósak, s házasság helyett inkább vállaltan függetlenek. Az 57 millió 45 éves vagy afölötti nőkből 25 millió nem él házasságban.

Az öltözködés sajátos viszonyban van a nő saját vonzerejéről alkotott ké­ pével. A ruha- és ékszerviselet egy nyelv, amelyen a nő elmondja, mit tart önmagáról, és milyen partnert - alkalmit vagy tartóst - szeretne. A test, kü­ lönösen a fedetlen területek hangsúlyozása, vonzó szexuális partnernek mu­ tatja a nőt, de csökkenti értékét egy hosszú távú kapcsolat szempontjából (Grammer és mtsai.. 2004). A magányosság vagy kapcsolatban élés, a nő számára meghatározó területeken való sikeressége vagy sikertelensége

ugyancsak meghatározza öltözködését. Ahogy a ciklusa során termékeny­ sége és az alkalmi partnerek iránti szexuális érdeklődése változik, úgy kö­ veti azt ruházata is. Egy vizsgálatban ugyanazokról a nőkről készítettek fényképeket a ciklus különböző napjain. A fényképeken az arcokat kitakar­ ták, hogy csak a ruha alapján ítélkezzenek a férfiak. Azonos nőnél 10 szá­ zalékkal nagyobb eséllyel választották vonzóbbnak a termékeny fázisban lévő nőt pusztán ruházata alapján (Haselton és mtsai., 2007).

Diszkóba érkező lányok „ruha-fedetlen bőr" arányát, hormonszintjét és motivációját vizsgálva még a viszonylag homogén diszkódivaton is átütött, hogy a termékeny fázisukban lévő, egyedülálló lányok sokkal szexisebben öltöztek, jelezve ezzel, hogy készen állnak az ismerkedésre (Grammer és mtsai., 2004).

Az évek során sok funkcionális meddőségben szenvedő nőt kezeltem pszichoterápiában. A funkcionális meddőség lényege, hogy szervi-orvosi elváltozás nem mutatható ki, a nő mégsem tud teherbe esni. A funkcionáli­ san meddő nők gyakori vonása, hogy nagyon szürkén, jellegtelenül öltöz­ nek, gyakran viselnek nadrágot, arcukat nem festik, ékszert nem nagyon vi­ selnek. Külsejük és vágyaik különös kontrasztban vannak egymással. Evo­ lúciós értelemben olyan nőnek mutatják be magukat, mint akik nem akar­ ják felkelteni a férfiak figyelmét. Férjeik általában a „derék hősök" közül valók. Az öltözködés persze nem oka a meddőségnek, de kifejez valami ál­ talánosabb problémát: a férfi-nő kapcsolatból hiányzik a bizsergés, a vágy felkeltése és a szexuális féltékenység. A nők szexuális visszafogottsága mintha a férj túlzott biztosítása volna arról, hogy a nő nem akar élni azzal az evolúciós trükkel, hogy - ha már férje nem ejtette teherbe - majd teher­ be esik egy szuperférfitől. A másik olvasata a visszafogott, gátolt megjele­ nésnek, hogy a szexuális versengés piacán mindketten - a férfi is és a nő is - alulértékelték önmagukat, és ezért választották egymást. Ez természete­ sen csak evolúciós olvasatban értendő, s nem azt jelenti, hogy holmi „jobb nincs" alapon házasodtak össze. A szerelemről szóló részben majd látni fogjuk, hogy a szerelem evolúciós érdekeinket fejezi ki, és abba szeretünk bele, akibe kell.

113

Az ember illata A szaglás és a szexualitás kapcsolatát ősidők óta feltételezték. Az orral kap­ csolatban mindenféle hiedelmek voltak, hogy az orr mérete összefügg a péniszmérettel, hogy az orr elváltozásai kapcsolatban vannak a szexuális elté­ velyedésekkel. Valóban létezik halvány kapcsolat a nemi szervek és az orr között, egyesek nemi izgalomra tüsszentenek vagy eldugul az orruk (Piet és mtsai., 2005). A dolog olyannyira megragadta egy fül-orr-gégész fantáziá­ ját, hogy a 19. század végén megalkotta az orrneurózis elméletét, mely sze­ rint a szexuális zavarokat az orr elváltozásai okozzák. Tüneti kezelésként helyi érzéstelenítést, végleges megoldásként műtétet javasolt. Történetesen volt Fliessnek egy barátja, aki pszichoanalízissel kezelt hisztériásokat. Egy nap ennél az orvosnál egy fiatal nő jelentkezett menstruációkor fellépő eny­ he depresszióra panaszkodva. Az orvos arra gondolt, hogy itt a nagy lehe­ tőség Fliessnek, hogy igazolja elméletét, s rábeszélte a lányt, műtesse meg az orrát. A lány belement, az orvos tekintélye meggyőzte, Fiiess pedig ro­ bogott, mert addig még nem akadt őrült, aki vállalkozott volna menstruáci­ ós hangulatzavar miatt orrműtétre. Hálás volt barátjának, hogy szerzett ne­ ki egy áldozatot. A műtétet rendben elvégezték, csakhogy a lány orra még két hónap múlva is iszonyú dagadt volt és folyamatosan vérzett, majd egy hirtelen vérömlés során egy nagydarab csont hagyta el az orrüreget. Négy nap múlva erős vérzés jelentkezett a lány orrában, s a kihívott sebész egy félméteres gennyes gézt húzott ki a sebből, amit Fiiess véletlenségből ottfe-

lejtett. A géz már három hónapja rohadt a szerencsétlen lány orrában. Ám a géz eltávolítására olyan heves vérzés indult be, hogy ha a sebésznek nincs lélekjelenléte, a lány ott helyben meghal. Kórházba vitték, orrcsontját ismét eltörték, újraműtötték, majd egy újabb, majdnem halálos vérömlés után végre a lány állapota stabilizálódott. A történet nem gátolta meg Fliesst ab­ ban, hogy 1902-ben megjelent könyvében a lányról mint sikeres esetről szá­ moljon be. „Nem te tehetsz róla, ez a vérzés hisztériás tünet volt, a lány így akarta kivérezni a vágyait" - írta megnyugtatóan az orvos barát, akit úgy hívtak, Sigmund Freud. Freud később megpróbálta eltüntetni életéből nem­ csak ezt az epizódot, de még az őrült Fliesst is; és végrendeletében meg­ hagyta levelezésük megsemmisítését. De ezt a pszichoanalitikus Marié Bo­ naparte hercegnő megakadályozta, mert a leveleket ő vette meg Fiiess öz­ vegyétől (Masson, 1992).

Az orránál fogva vezetett ember Attól fogva, hogy Martha McClintock 1971-ben (McClintock, 1971) közölt egy cikket a Nature-ben, melyben arról tudósított, hogy a kollégiumban az együtt alvó lányoknak ismeretlen okokból a menstruációja szinkronba kerül, vad kutatások kezdődtek az emberi illat hatásai után nyomozva. Bebizonyo­ sodott, hogy a szinkronizációt az okozza, hogy a nők izzadsága a peteérés időszakában úgy hat a többi nőre, hogy azoknak rövidül a ciklusuk, az ovu­ lációkor, vagyis a termékeny fázisban kibocsátott izzadság illatanyagai vi­ szont megnyújtják a többi nő ciklusát (Stem és McClintock, 1998). Ezek a felfedezések nagy horderejűek voltak, mert bizonyították, hogy a korábban lekicsinyelt emberi szaglás mégiscsak működik. A „hiszem, ha szaglom" elv csődött mondott, s megint csak beigazolódott, hogy a szubliminális, vagyis küszöb alatti ingerlés nagyon is fontos, talán még fontosabb, mint a tudato­ san észlelt, mert nem lehet vele szemben védekezni. Az ember könnyen úgy jár, mint Heinrich Mann Ronda tanár ura, aki vaskalapban megy el a Kék Angyalba, hogy a Marlene Dietrich alakította csábos Lola Lola táncosnő bá­ jait kigúnyolja, de végzetesen beleszeret, és életét kisemmizettként végzi. Az emberi illatanyagok vagy feromonok kutatása azonban több, mint elméleti érdekesség, hiszen a feromonokat az emberek kommunikációs célból bo­ csátják ki, és ez a kommunikáció igencsak hatékonynak bizonyult.

Ha például a menstruációs ciklusok szinkronizációját evolúciós szempont­ ból elemezzük, be kell lássuk, hogy ez a nők egymással folytatott harca a fér­ fiért a riválissal szemben. Ha ugyanis egy zárt közösségben - és ilyenek vol­ tak az ősi közösségek - a nők egyidőben termékenyek, akkor a férfiak kény­ telenek választani közöttük, s kevésbé tehetik meg, hogy a különböző időben termékeny nőket sorra csábítgassák. Ez az ördögi terv akkor is működne, ha a férfiak mit sem tudnának erről, mert ha a nők egyidőben termékenyek, akkor úgyis csak az fog teherbe esni a férfitól, aki a termékeny időszakában csalo­ gatja barlangjába. A közös termékeny időszak csupán az a startvonal, ahonnan mindenki egyenlő esélyekkel indul a csábítás számban. Ráadásul a férfiak nem is oly naivak, mint azt a rejtett ovuláció jelensége alapján gondolnánk. Persze biztosat senki nem tud, már csak azért sem, mert a szubliminális illatháború­ ról nem kapunk hadijelentéseket, de azért a férfiak a nő illatát mégiscsak az ovulációkor érzik legvonzóbbnak (Havlíéek és mtsai., 2005).

Ha a „mindig a nő választ" elvet alkalmazzuk az illatkommunikáció világá­ ra, azt várjuk, és így is van, hogy a nők szaglása sokkal élesebb, és sokkal in­ kább hagyatkoznak szexpartnerválasztásukkor a szaglásukra, mint bármi más­ ra (Herz és Cahill, 1997). Egy páciensem mesélte, hogy válása során döbbent rá, hogy nem szereti a férje szagát. Érdemes tehát az orrunkra hagyatkozni, egy férfi illata többet mond el, mint részletes életrajza! A tét nagy, ovuláció­ kor, mint a farkasember holdtöltekor, a nő hirtelen metamorfózison megy át, a szende kis bérszámfejtőből vagy porszívózgató háziasszonyból egy szexuális ragadozó tör elő, aki beleveti magát az élet sűrűjébe, és szimmetrikus, jó gé­ nű, szexis illatú prédára vadászik. A „félreszaglás" kizárt, mert ovulációs sza­ kaszban a nők szimata tízezerszer élesebb, mint menstruációkor. A férfiak friss izzadsága androstenolt tartalmaz, ami aztán a mosdatlanság érlelő hatására androstenonná alakul. Olvasva alig van különbség, szagolva azonban a szexis és a penetráns jelzőket rendelhetjük a két rokonvegyülethez. A férfiillat vonz­ ereje a vizsgálatokban a szimmetrikusság, termékenység és vonzerő hiteles reklámjának bizonyult. Megint egy adalék ahhoz, hogy az ember éjszaka sza­ porodó állat, a nőknek kellett tehát valami detektor, amivel eldönthették, kit engednek maguk mellé a medvebőrre. Érdemes felidézni egy „pólós" vizsgálat módszertanát, hogy bemutassuk, mit görnyedeznek hónapokon át az evolucionista kutatók az evolúciós óriáspuzzle egy darabkájáért is. Hát ugye, kinek mi a hobbija: van aki az Adrián szeret vitorlázni, van aki laboratóriumokban pólókat szagoltat.

Randy Thornhill és Steven Gangestad két ilyen megszállott. Mindkettő kife­ jezetten jó pasi, s elnézegetve az evolucionisták képeit, feltűnő, hogy vagy min­ tapéldányai az emberiségnek, vagy nagyon rondák. Valószínűleg ez a két szél­ sőség akarja leginkább megérteni, hogyan függ össze élete a külsejével. 1999es vizsgálatukban férfiakat és nőket kértek meg arra, hogy két éjszaka hordják ugyanazt a pólót, napközben meg tartsák egy nejlonzacskóban, hogy el ne száll­ jon az illata. Az így feldúsított hatóanyagú pólókat aztán az ellenkezű nemű kí­ sérleti személyek szagolgatták, és osztályozták vonzerő, szexiség és intenzitás szerint. A vizsgálatban, ahogy ez várható volt, a férfiak szimmetrikussága szo­ ros kapcsolatot mutatott szexpartnereik éves átlagával. A szimmetrikus arcú férfiak fényképe iránt a legnagyobb lelkesedést az éppen ovulációs időszakuk­ ban lévő nők mutatták, a ciklus más fázisában a nők nem tettek különbséget szimmetrikus és nem szimmetrikus férfiak közt. És ami a lényeg: a nők, anél­ kül, hogy tudták volna, a póló melyik archoz tartozik, termékeny fázisukban biztos orral választották ki illat alapján is a legszimmetrikusabb férfiakat. Va­ gyis a nőben rejlő szexuális vadállat az illatot követve eltalál az attraktív, szim­ metrikus, vagyis termékeny, jó génű férfihoz. Csak emlékeztetőként idézem vissza, hogy a férfiak durván két csoportra oszthatók: az egyik a spermáját, a másik a szívét adja a kapcsolatba. A szimmetrikus tenyészcsődörök ritkán ra­ gadnak le egy nőnél, mert kapósságuk miatt megtehetik ezt. A feminin vonású, szaporodás szempontjából kevésbé szuper férfiak viszont hűségükkel, ragasz­ kodásukkal, kedvességükkel, gyermekszeretetükkel ragadják meg a női szíve­ ket. A spermabankokhoz a nők termékeny fázisukban vonzódnak, míg a hig­ gadtabb időszakaikban a jó társat értékelik. Az illatpreferencia tehát ebben is irányadó. Ez, mint korábban tárgyaltuk, a nő kettős szexuális stratégiájához ve­ zet, s a termékeny időszakban leginkább szimmetrikus szeretőjével találjuk ágyban, s orgazmusa is inkább a szeretőjével lesz. Szóval ki van ez találva.

Van azonban itt még egy - hamarosan tárgyalandó - szempont, ami alap­ ján megértjük, hogy nem a büdös és a finom illatú férfiak közt kell vívódnunk, hanem a szexis és a kellemes között, és nem mindenkinek ugyanaz a kellemes!

Visszatérve a pólókhoz, a szerzők egy komoly veszélyre figyelmeztetnek, amely ismételten beigazolódott már az ilyen típusú vizsgálatokban: a fogam­ zásgátlót szedő nőknél megszűnik a szaglás ősi szelekciós képessége! Ennek veszélyeire a közbevetett okoskodás után visszatérünk.

Persze felmerülhet az a kérdés, ha ez az evolúció olyan nagyon szelektál, akkor miért nem minden férfi szexis illatot bocsájt ki? Hiszen, ha a nők az

illat alapján választhatnak, kinek állt érdekében kevésbé vonzó illatot kifej­ leszteni? Vagyis ki az, aki direkt arra szelektálódott, hogy ne őt válasszák?

A kérdést azonban úgy is feltehetjük, miért nem mindenki szimmetrikus, jó génű, attraktív, egyszóval bomba pasi vagy bomba nő. Hát először is, ha Ön­ nek a legrondább férfi és a legszebb majom közt kéne választania, valószí­ nűleg nem a majmot választaná; fejlődés tehát van. Az evolúció a folyama­ tos génkombinációt jelenti, aminek sosem lehet tudni a következményét, még két szép embernek is lehet csúnya gyereke. Mindenki a legvonzóbb fér­ fit és nőt akarja, aztán kapja, aki jutott neki. Az evolúció csak egyet garan­ tál: a kifejlesztett minőségellenőrző rendszer hitelesen közvetíti a férfiak és nők termékenységét, vagyis nem kell DNS-tesztet végezni, sem hormon­ szinteket méricskélni, hanem elég rápillantani vagy megszagolni a másikat.

Ez az őszinte reklám nem csap be senkit, azt kapjuk, amit látunk és szaglunk.

Preferenciáinkat saját piacképességünk erősen meghatározza: minél kevésbé szimmetrikus valaki, annál kevésbé vágyik szimmetrikus partnerre. A termé­ szet megint bölcs: kár olyan után kepeszteni, akinél úgysincs esélyünk. Sze­ ressünk bele abba, aki hozzánk illik. A boldogság titka, hogy éppen olyat akarj, ami jár neked.

A különbözőek vonzzák egymást?

Az emlősállatoknál és az embernél a testszag afféle szaglásos ujjlenyomat, amely elárulja a nemet, az életkort, a termékenységet, a szimmetriát - és az immunrendszer működését. Először egereknél fedezték fel, hogy a szag alapján kiválasztott „házastárs" immunológiai szempontból sokkal megfe­ lelőbb, mintha az egér vaktában választana. Kiderült, hogy az egér szagát immunológiai jellemzői határozzák meg (Yamazaki és mtsai., 1978). Ha­ marosan igazolták, hogy ez az emberre is áll.

Az immunrendszer működésében nagyon fontos szerepet játszanak azok a fehérjék, amelyek a sejtek felszínén mint valami jelvények jelzik az immun­ rendszemek, hogy ők a szervezethez tartoznak. Aki nem hord ilyen jelvényt, azt az immunrendszer őrjáratozó sejtjei megsemmisítik. A jelvényeket leíró genetikai szakaszt Humán Leukocyte Antigén (HLA) rendszemek nevezik, mert először a fehérvérsejteknél fedezték fel az azonosító jelvényeket. A jel­ vények hasonlósága vagy különbözősége határozza meg, hogy például szerv­ átültetéskor a beültetett szerv beépül-e vagy kilökődik. A felismerés, hogy a

HLA-jellemzők az ember szagából - persze ugyancsak nem tudatosan - azo­ nosíthatók, megint csak beindította a tudósok fantáziáját.

Egyrészt ősi probléma, hogyan kerülik el az állatok a belterjes, vagyis a kö­ zeli rokonok közti szaporodást. Ez az incesztproblematika. A rokonok házassá­ ga csak azért lehet veszélyes, mert rejtett betegségek könnyebben megjelenhet­ nek az utódokban. Az incesztet elkerülendő minden kultúra rokonsági, vagy még pontosabban házasodási rendszereket alkot (Láng, 1980), amelyek néha olyan bonyolultak, hogy odalátogató európai utazók képtelenek voltak felfog­ ni. A bennszülöttek pedig könnyedén szavalták a szabályokat, hogy mondjuk „apám nagynénjeinek unokaöccsei hozzámehetnek anyám bátyjainak felesége­ inek lányaihoz", meg hasonlókat. Az inceszt ösztönös kerülésére bizonyíték, hogy nemcsak együtt élő rokonokban gátlódik le egymás iránt a szex, de egy­ ütt nevelkedett gyerekek is ritkán házasodnak össze felnőttkorukban. Az inceszttilalmakra az emberi társadalomban azért van szükség, mert a rokonok gyakran egymástól távol élnek, és az együttéléskor aktiválódó szexgátlás így nem működhet. Az incesztkerülés mechanizmusa - az új eredmények fényében - annyi, hogy minden állatnak és embernek érdekében áll a tőle immunológiailag különböző egyeddel való szaporodás, mert akkor utóda több vírus és bak­ térium ellen lesz védettebb. Mivel a rokonok immunológiailag hasonlóbbak, ezért szaporodás szempontjából kevésbé vonzók. A történelem során a pestisés kolerajárványokat túlélni nem csupán szerencse, hanem immunrendszer kér­ dése is volt. Az 1918—19-es spanyolnátha világjárvány alaposan megtizedelte az emberiséget, 50-100 millióan haltak bele, de a túlélők védetté váltak.

Claus Wedekind és munkatársai (1995) 44 férfival és 49 nővel egy másik pólós vizsgálatot folytattak le. Azt vizsgálták, hogy a nő és a pólót viselő fér­ fi HLA-jának hasonlósága vagy különbözősége befolyásolja-e a póló illatának vonzerejét. Minél inkább különbözött a pólót szaglászó nő HLA-ja a pólót te­ leizzadó férfiétól, annál kívánatosabbnak bizonyult a nő számára a póló illata.

Ezzel igazolást nyert, hogy a férfi illatának vonzereje nem csupán attól függ, mennyire szimmetrikus, hanem például attól is, hogy immunológiai szempont­ ból mennyire alkalmas partnemek. Ha az evolúció kívánságműsor volna, per­ sze mindenki a szimmetrikus, HLA-ban erősen különböző, és jó nagy házzal rendelkező férfiak ismeretségét keresné. De a szűkebb kínálaton belül egyre nagyobb szerepet kap az a szükséglet, hogy legalább immunológiailag legyen eltérő a férfi. Hogy ez mennyire nem valami evolúciós túlfinomkodás lehelet­ nyi előnyökért, arról néhány adat meggyőzheti az olvasót.

Az evolúció visszaüt A fogamzásgátlást a férfiak találták ki, és a nők elfogadták, hogy ne legyen vita és nem kívánt gyermekáldás. Úgy tűnik azonban, a dolog visszafele sül el, csak ezt senki nem látta előre.

A Wedekind-vizsgálatban a fogamzásgátlót szedő nők éppen ellentétesen reagáltak a pólókra, mint a többiek: ők az immunológiailag azonos férfiak il­ latát ítélték vonzónak. Mivel a fogamzásgátló szedése a terhességhez hasonló hormonális állapotot idéz elő, ezért világos, hogy ezek a nők valójában nem szexuális vonzalom szerint választottak, hanem ellenkezőleg, a rokonokhoz vonzódtak. Egy valódi terhes anyánál ez felkészülés arra, hogy majd saját gyermekéhez vonzódjon, illetve a rokonokhoz való ösztönös vonzalom is be­ lejátszhat ebbe, hiszen segítséget tőlük kaphat. A fogamzásgátlót szedő nő te­ hát házasság céljából akaratlanul is egy immunológiai rokont választ - és ez­ zel elég nagy bajt zúdít a saját fejére. A többszörösen vetélő vagy a lombikbé­ biprogramban ismételten sikertelen meddő nők körében nagy valószínűséggel a férjükkel nagyon hasonló HLA játssza a döntő szerepet.

A hutteriták vagy habánok Európából Amerikába kivándorolt vallási közös­ ségek, melyek őseiket a 16. századig tudják visszavezetni. Hasonlóan az ámisokhoz, elutasítanak minden modem eszközt, így nem használnak fogamzás­ gátlást, sem illatosító szereket. Szigorú szabályok közt élnek, szerelemből há­ zasodnak, és a válást nem ismerik. Caroline Ober (1999) Dél-Dakotában élő 400 hutteritát vizsgált meg HLA-egyezés, illetve -különbözőség szempontjá­ ból. Bár a hutteriták eléggé belterjesen szaporodnak, hiszen csak egymást közt házasodnak, ennek ellenére nagyon ritka volt közöttük a HLA-egyezés, ami azt igazolta, hogy - mivel sem fogamzásgátlás, sem dezodorok nem torzítják el egymás illatának észlelését - a HLA által vezérelt párválasztás teljes mér­ tékben és igen hatékonyan működik. A hutteriták igen termékeny nép. Akik­ nél Ober meddőségi problémákat észlelt, azoknál erős HLA-egyezést talált.

A nagy felmérések nem találtak kapcsolatot a meddőség és a fogamzásgát­ ló szedése közt, jelentette ki az Oxford egyetem epidemiológusa, Martin Vessey (Motluk, 2001). Azonban a korábbi vizsgálatokban olyan nők szerepeltek, akik nem olyan fiatalon kezdték szedni a fogamzásgátlókat, mint a mai fiata­ lok - következésképpen lehet, hogy ők még sikeresebben választottak maguk­ nak hozzájuk illő illatú férfiakat.

Mi a vonzó: a papaszag vagy a nem papaszag?

Ellentmondásos eredmények is napvilágot láttak. Némely vizsgálat nagy hangon bejelentette, hogy a nők a papájuk szagához hasonló férfiakhoz vonzódnak. Miért? Mert a hasonlóság vonzó. Más vizsgálatok bejelentet­ ték, hogy a nők kerülik a papájuk szagát árasztó férfiakat. Miért? Mert a kü­ lönbözőség vonzó. Na ugye, így zaklatják föl, aztán hagyják magára a mo­ dem nőt a sok részinformációval. Legjobb talán náthásan ismerkedni?

A nők választásainak egyik vezérelve a genetikai változatosságra törekvés.

Persze támadhat itt megint egy kis zavar, hogy jön össze a HLA különbözősé­ ge meg a szimmetrikusság? Az ellentmondás azonban csak látszólagos. A ge­ netikai változatosság HLA tekintetében azt jelenti, hogy a férfi apjától és any­ jától eltérő HLA-géneket kapott, vagyis kétféle vírus- és baktériumcsapattal szemben is védett. Az ilyen férfiak arcra sokkal vonzóbbak, mint a mindkét szülőtől hasonló HLA-t öröklők (Roberts és mtsai., 2005).

Persze a túl nagy változatosság sem mindig jó, mert az meg a genetikai összeférhetetlenség veszélyével jár. Tudjuk, hogy a házaspárok genetikailag sokkal hasonlóbbak, mintha véletlenszerűen párosítanánk össze férfiakat nők­ kel (Rushton, 1995). Ebből úgy tűnik, hogy a nők igazán jó választása az, ha a hasonlók közül a legkülönbözőbbet választják. Egy újabb pólós vizsgálatban (Santos és mtsai., 2005) azt találták, hogy minél hasonlóbb volt a nő és a pó­ lótulajdonos férfi HLA-ja, annál nehezebb volt a nőnek eldönteni, vonzó vagy taszító-e számára a póló illata.

Ha nem is a végső választ, de megnyugtató kompromisszumot szült Suma Jacob és munkatársainak (2002) a vizsgálata. Ők ugyanis nem egyszerűen a nő HLA-ját vizsgálták, hanem különválasztották azt, amit a papától, és azt, amit a mamától örökölt. így elemezve az adatokat az derült ki, hogy a nők a rokon­ ság mértékében vonzódnak olyan férfiakhoz, akiknek hasonló a HLA-juk a pa­ pájuk HLA-jához, viszont eltér a mamájukétól. Ez a kettős preferencia bizto­ sítja a hasonlóságot a különbözőségben.

A parfümipar is szimatot fogott A háttérben a parfümipar is érdeklődve leste az eredményeket. Elő is ruk­ koltak egy titokzatos 10X nevű parfümmel, amit emberi testnedvekből pá­ roltak le, s a férfiak, akik ezt kenték magukra, a semleges hatású after shave-et

használókhoz képest 60 százalékkal növelték szexuális vonzerejüket a sze­ retkezések és együtt alvások számával mérve (Cutler és mtsai., 1998). Egy másik vizsgálatban (McCoy és Pitino, 2002) a nők alkalmaztak egy Athena 10:13 nevű, összetételét tekintve ugyancsak hadititoknak minősített parfü­ möt, amely a nők háromnegyedénél jelentősen megnövelte a férfiakra gya­ korolt vonzerejüket.

122

A szimmetrikus ember Rögtön csalódást kell okozzak. Az ember nem szimmetrikus. Valójában sem­ mi nem szimmetrikus, hiszen majd' minden balról jobbra csavarodik, az egész világ, kevés kivételtől eltekintve, balról jobbra forog. Az emberek több­ sége jobbkezes és balfélteke-domináns. Az agy semmilyen tekintetben sem szimmetrikus. Van egy csomó páratlan szervünk, és a páros szervek sziszte­ matikusan nem azonos méretűek. Ha allergiapróbára megyünk, a két kezün­ kön eltérő méretű piros folt keletkezik az allergénre, és a két kezünk fájda­ lomküszöbe is eltérő. Ha csukott szemmel elindulunk egy nagy téren, egészen biztosan elkanyarodunk, innen az a furcsa jelenség, hogy a sivatagban, ha va­ laki tájoló nélkül menetel, napok múlva ugyanoda tér vissza. Az ember tehát alapvetően aszimmetrikus szerkezet, de karosszériájában szimmetriára tör, és ennek sikeressége vagy sikertelensége sok mindenről árulkodik.

A fluktuáló aszimmetria az a sajátosságunk, hogy különféle páros testrésze­ ink, illetve testméreteink nem tükörképei egymásnak. Az alacsony fluktuáló aszimmetria szoros kapcsolatban van a fejlődési stabilitással, vagyis, hogy mennyire ellenálló a szervezet a magzati életben és a későbbiekben a különféle hormonális és egyéb környezeti ártalmaknak. Vagyis, hogy hány „koccanása" volt már az életben. A magzati életben az egyik fontos, a szimmetriát jelentősen befolyásoló hatás a túlzottan magas férfi vagy női nemi hormonszint. Leegysze­ rűsítve tesztoszteronról és ösztrogénről szoktunk beszélni, de a tudományban a tesztoszteron helyett jobb szeretik az androgéneket, mert hiszen az anyai méh-

ben többféle férfi nemi hormon és hormonszerű anyag áztatja a magzatot. Szü­ letés után is jelentős hatást gyakorolnak ezek a hormonok, hiszen a testmagas­ ság, vagyis a csontok és izmok mérete hormonhatásokra alakul, és akik például kamaszkorukban hirtelen sokat nőnek, nagyobb valószínűséggel lesznek arány­ talanabbak. A genetikai örökségünk is jelentős hatást gyakorol a test és az arc szimmetriájára. A sejtek felszínén található bizonyos fehérjéket például, melyek amolyan személyigazolványként igazolják az immunsejteknek, hogy a sejt a szervezethez tartozik, az úgynevezett HLA-génszakaszok határozzák meg. Erről az emberi illatról szóló fejezetben részletesen szóltam. A lényeg, hogy aki a szü­ lei HLA-génjeitől eltérő géneket kap, annak az arca szimmetrikusabb lesz.

Mint a korábbi fejezetekben láttuk, a tesztoszteron gátolja a bal félteke fej­ lődését és serkenti a jobb féltekéét, míg az ösztrogén épp fordított hatású.

A két nemi hormonnak azonban a test fejlődésére is hasonlóan aszimmetrikus hatása van, a tesztoszteron jobban serkenti a jobb testfél fejlődését, míg az ösztrogén a balét (Kimura, 2004). Ha ezek a hormonhatások túlzottak, akkor az aszimmetriák szembetűnőbbek. Az aszimmetriák tehát kiugró magzati és születés után hormonhatásokra utalnak, és mivel ezek a hormonok határozzák meg az agy férfias vagy nőies programozását, az immunrendszer fejlődését, az izomzat jellegét stb., ezért bizonyos aszimmetriákból következtetni lehet egy ember személyiségére, gondolkodási stílusára, betegségkockázataira.

Michelangelo Dávidja Ezt a szobrot úgy szokták emlegetni, mint a férfitest ideális ábrázolását. Ar­ ra gondoltam, megvizsgálom, mennyire szimmetrikus, és bevallom, volt egy hátsó gondolatom, hogy nem lesz az. Egyrészt Michelangelo komoly anatómiai kutatásokat végzett, megszállottja volt az anatómiailag tökéletes ábrázolásnak. Másrészt tudjuk, hogy balkezes volt. A balkezesség egy ko­ moly magzati tesztoszteronhatásra utal (Geschwind és Galaburda, 1987).

Ezt a feltevést erősíti egy újabb elemzés, mely szerint a Mester Aspergerszindrómában szenvedett, vagyis autista volt (Arshad és Fitzgerald, 2004).

Egy korábbi fejezetben volt szó arról, hogy az autizmus a szélsőséges fér­ fiagy példája. Mindezek után, mivel a balkezesség és a fokozott tesztoszteronhatás egymástól függetlenül is jele lehet a homoszexuális irányultság­ nak, nem meglepő, hogy Michelangelóról évszázadok óta tartja magát az a pletyka, hogy homoszexuális volt. Hogy jön ez ide, mikor egy szobor szim-

metrikusságát elemezzük? Hát úgy, hogy egy művész ábrázolását meghatá­ rozzák modelljei. Nem egy művészt ismerünk, akinek modellje egyben sze­ relme is volt. Az utókor szemérmesen átsiklik azon, hogy például Lotz Ká­ rolynak kedvenc aktmodellje saját nevelt lánya volt. És még mi? Modell, múzsa, szerető - képlékeny fogalmak a művészetben. Az aktfestészetbe és szobrászatba belefestik és vésik a vágyat is. Nem volna meglepő tehát, ha Michelangelo férfi modellje(i) ugyancsak homoszexuális fiúk lettek volna, s modellé válásukhoz a mester szívén és ágyán át vezetett az út. Miért is lennének a festők mások, mint a költők? De hát nézzük csak ezt a Dávidot.

Az első dolog, ami rögtön szembeötlik, hogy Dávid balkezes. A parittyát ugyanis bal kezében, a követ pedig jobb kezében tartja. A másik, ami nem szembeötlő, de mások megméricskélték, hogy a jobb keze nagyobb. Ez a két dolog már önmagában fokozott tesztoszteronhatásra utal. Aztán van itt egy elég nyilvánvaló furcsaság: a férfiak döntő többségének a jobb heréje nagyobb. En­ nek nem a tesztoszteron az oka, mert a nőknek ugyancsak a jobb petefészke a nagyobb, hanem az agy aszimmetrikus kontrollja a szexuális működések felett.

Mint korábban láttuk, az agy „szexközpontja" jobb oldalon van, és a jobb olda­ li fokozottabb idegi hatás miatt nagyobb férfiakban is, nőkben is a jobb gonád.

Na de Dávidnál épp fordítva van! Ez mindenképpen rendellenes hormon­ hatásra utal a magzati életben, de ennek magyarázata meghaladná e könyv cél­ kitűzéseit (ezt szokás írni, amikor valamit nem tudunk megmagyarázni, és nem akarunk öt oldalnyi „talán ez, talán az"-t felsorolni). Újabb bizonyíték ar­ ra, hogy Dávidnál erős a fluktuáló aszimmetria, és hogy Michelangelo élő alakról mintázta szobrát, hogy Dávid bal füle nagyobb. És nem is egyszerűen nagyobb, hanem más mintázatot mutat!

Keveseknek tűnik fel, de Dávid erősen kancsalít. Ha belegondolunk Miche­ langelo Asperger-kórosokra jellemző mániákus aprólékosságába, két ilyen részletet egy szobrász nem szúr el, hanem ellenkezőleg: élethűen ábrázolja.

Vagyis modelljénél jelen voltak ilyen aszimmetriák. A szobrot egy kutatócso­ port lézerfényképek segítségével modellálta, és egy program segítségével a szobor bármilyen oldalról bármekkora nagyításban megszemlélhető (Turitzin és mtsai., 2003). Ennek segítségével megvizsgálva Dávid arcát meghökkentő­ en aszimmetrikusnak találtam. A szimmetriát úgy szokás vizsgálni, hogy ké­ szítenek két képet: az egyiken a bal arcfelet tükrözik, a másikon a jobb arcfe­ let, így kapunk egy jobb-jobb és egy bal-bal arcot. A bal-bal sokkal férfiasabb arcot ad ki, mint a jobb-jobb, amely kifejezetten nőies arc.

Bal

arc

tükrözve

Jobb

arc

tükrözve

Dávid teste és arca tehát meglehetősen aszimmetrikus, megerősítve azt a feltevést, hogy a mester egy valódi embert vett mintának. A modell aszimmet­ riái és a mester feltételezett vonzalmai együtt arra utalnak, hogy Dávid homo­ szexuális volt. Michelangelo különös fricskája az utókornak, hogy a férfiide­ álként csodált test eredetijénél nem sok esélye lehetett volna egy nőnek.

Mell- és hereaszimmetriák Ha már Dávidnak fordított aszimmetriát mutat a heréje, vajon vannak-e adatok arra, mit jelent ez más vonatkozásban? Doreen Kimura (2004) a férfi- és a női agy összehasonlító vizsgálatával foglalkozik sok éve. Olyan embereket hasonlí-

tott össze, akik heréjükben vagy mellükben balos vagy jobbos aszimmetriát mu­ tattak. A „bal nagyobb", vagyis a balos aszimmetriájú emberek, nemtől függet­ lenül, a nőiesebb feladatokban, míg a jobbosok a férfias feladatokban mutattak fölényt. Férfias feladat például gondolatban elforgatni egy többdimenziós tár­ gyat, vagy célbadobni, nőies feladat apró különbségeket keresni két ábra közt.

Másként fogalmazva a jobbosok tehát férfiasabbak, a balosok meg nőiesek. Dá­ vid tehát nőies lelkület volt, s a parittyázásban nem biztos, hogy remekelt volna.

Az ujjlenyomat aszimmetriái Ha Önnek a papája vagy a férje nyomozó, könnyű dolga lesz. Most ugyanis az ujjlenyomat elemzése következik. Ennek alapján sok ártatlan ember ül még ma is börtönben, mert az ujjlenyomat-elemzés bűnügyekben nem is olyan perdöntő, mint azt korábban hitték (Szendi, 2005b). De most szerencsé­ re nem a bűnösség, hanem a magzati hormonhatások után nyomozunk. Ha készítünk egy-egy ujjlenyomatot mindkét kezünk egyazon ujjáról (legjobb a kisujjat választani), és keresünk egy hurkot, akkor az ábrán látható módon

az elágazástól indulva a hurok középpontjáig haladva, megszámolhatjuk a barázdákat. Férfiaknak mindig több az ujjukon a barázda, de mindkét nem­ ben a jobb kezünk ujjain általában több az azonos hurokban a barázda. Nők­ nél azonban gyakrabban, de férfiaknál is előfordul, hogy a bal kéz ujján több a barázda. Az ilyen „balos" férfiak közt sokkal gyakoribb a heteroszexualitástól való eltérés (Kimura, 2004). Ezt egyes vizsgálatok megerősítették

(Green és Young, 2000), mások nem (Slabbekoorn és mtsai., 2000). Ami­ kor összehasonlították a balosokat és a jobbosokat, az derült ki, hogy a ba­ losok a női gondolkodási stílust igénylő feladatokban jobbak, míg a jobbo­ sok a férfigondolkodást igénylő feladatokban (Kimura, 2004). Az ujjlenyo­ mat a negyedik terhességi hónap körül alakul ki, meglehet, hogy a magzatot addig ért hormonhatások jelennek meg tehát a barázdák számában. Azonban az a tény, hogy a jobb kézen általában több a barázda mind férfiakon, mind nőkön, ennek kicsit ellentmond. Másfelől viszont a balosok nőiesebb agya, illetve a körükben található gyakoribb nem heteroszexuális (homo- és transzszexuális) irányultság nagyobb tesztoszteronhatásra utal. Itt tehát a jobbos aszimmetria az alapbeállítás, és a hormonhatások ezt módosíthatják.

Az ujjlenyomat-vizsgálat nagy karriert futott be a különféle betegségek elő­ rejelzésében.

Balos

hurok

Jobbos

hurok

így például a bal kézen a hat vagy annál több hurok nem biztos, de erős jel­ zője a mellrák kockázatának (Natekar és mtsai., 2006). Egy másik vizsgálat szoros kapcsolatot talált az örvénynek vagy szemnek nevezett minták száma és a mellrák között.

Örvény

vagy

szem

Akiknek a 10 ujjukon legalább 6 örvény található, azok fokozott mellrák­ kockázatnak vannak kitéve (Abbasi és mtsai., 2006). Korábban egy másik kutatás ugyanezt az eredményt kapta (Seltzer és mtsai., 1982). Ebben a vizsgálatban a mellrákban szenvedő vagy nagy kockázatú csoport 95 száza­ lékának volt hat vagy annál több örvényminta az ujjain.

Ezek az eredmények arra mutatnak, hogy bizonyos mellrákra hajlamosító gének, illetve a magzatot ért nagy ösztrogénhatás nemcsak a jobb-bal aszim­ metriában, hanem speciális ujjnyomatmintázatban is megnyilvánul.

Ujjarányok és -aránytalanságok Glenn Wilson (1983) volt az első, aki tudományosan kezdte vizsgálni azt a már többeknek feltűnt összefüggést, hogy általában a férfiaknak a gyűrűsujja, a nőknek meg a mutatóujja a hosszabb. Mivel az ujjak hossza függ a test­ mérettől is, ezért a mutatóujj és a gyűrűsujj arányát szokták kiszámolni, s ez a 2:4 ujjarány vonult be a tudományba új fogalomként. Wilson eredmé­ nye azt mutatta, hogy az alacsony 2:4 ujjarányú nők (vagyis amikor férfia­ san hosszabb a gyűrűsujj) önérvényesítőbbek és rámenősebbek, vagyis fér­ fiasabbak. Wilson feltételezte, hogy az ujjarányt a magzati életben kapott nemi hormonfröccs összetétele határozza meg. Mivel ezzel egyidőben in­ dultak meg más területeken is azok a kutatások, melyek a nemi hormonok­ nak nagy szerepet tulajdonítottak a férfias és nőies vonások, illetve a nemi irányultság kialakulásában (Geschwind és Behan, 1984), ez az ujjarány nagy izgalmat keltett, mert azt ígérte, hogy a jövőben elég lesz egy pillan­ tás, és meg lehet mondani, kinél várható termékenységi probléma vagy a heteroszexuálistól eltérő nemi irányultság.

Miután úgysem lehet a kedves olvasót most már lefogni, hogy ne kezd­ jen el méricskélni önmagán és a családján, ezért figyelmébe ajánlom e fe­ jezet végigolvasását, mielőtt meggyanúsítaná férjét, hogy ő valójában lány.

Az ujjakat a tenyér és az ujj találkozásánál található hajlattól az ujj végéig kell mérni. A két kézen nem feltétlen várható azonos arány! Mivel általá­ ban a többlettesztoszteron szokott eltérést okozni, és mivel a tesztoszteron a jobb testfél növekedését serkenti, ezért sok vizsgálat a jobb kézen mért ujjarányt találta használhatónak.

Mi határozza meg az ujjarányt?

Az ujjak növekedését az úgynevezett Hox-gének határozzák meg, amelyek egy­ ben a nemi szervek kialakulását is szabályozzák. A Hox-gének mutációja egyi­ dőben okoz ujj-, valamint here-, petefészek- és méhfejlődési rendellenességeket (Mortlock és Innis, 1997). Mivel a gyűrűsujj hossza a vérben keringő tesztosz­ teron, a mutatóujj pedig az ösztrogén szintjével arányos, ezért feltételezik, hogy a tesztoszteron a gyűrűsujjat növeszti, az ösztrogén pedig a mutatóujját (Man­ ning és mtsai., 2000). így tehát a két ujj aránya tulajdonképpen a két nemi hor­ mon arányát mutatja meg. Mivel a gyűrűsujj a „férfiujj", ezért ez általában sző­ rösebb is, mint a mutatóujj. A magzati korban nehéz mérni a hormonszintet, azonban van egy genetikai hiba, amely az úgynevezett veleszületett mellékvese­ megnagyobbodást okozza, s ennek következtében a magzatban túl sok férfi ne­ mi hormon termelődik. Az ilyen problémával született lányok általában nagyon fiúsan viselkednek, imádnak focizni, fiúkkal barátkoznak, és gyakoribb közöttük a leszbikus irányultság. Mindkét nembeli, ilyen problémával született gyerekek­ ben a 2:4 ujjarány erősen férfias (Okten és mtsai., 2002). A természet kínálta má­ sik remek kísérleti helyzet, amikor a kétpetéjű ikrek ellenkező neműek. Sari van Anders és munkatársai (2006) bizonyították, hogy az ilyen vegyespárosban szü­ letett ikreknél a lányoknak fiúsabb az ujjaránya.

Egy újabb vizsgálat eloszlatott minden ujjaránnyal kapcsolatos kételyt, mert a kutatók közvetlenül az anyaméhben mérték meg a tesztoszteron és ösztrogén szintjét, és a megszületett gyermekeken, elsősorban jobb kézen, pontosan a várt eredményt kapták: a magas tesztoszteronszintre a 2:4 ujjarány csökkent (férfias arány), míg a magas ösztrogénre nőtt (Lutchmaya és mtsai., 2004).

Termékenység és ujjarány Már többször lerágtuk ebben a könyvben azt a csontot, hogy a férfiak ter­ mékenységéért a magas tesztoszteron, a nőkéért meg a magas ösztrogén a felelős. Nőgyógyászok ne írjanak, hogy a kérdés ennél bonyolultabb, mert tudom, de itt most csupán alapdolgokról beszélünk. Nem idézek ellentmon­ dásos eredményeket sem, most hadd ringassuk magunkat abban az illúzió­ ban, hogy a világ egyszerű. A kutatók ugyanis imádják egymást megcáfol­ ni, és ez jó dolog is, mert a tudomány nem máglyákon, hanem a vitán ke­ resztül fejlődik. Az átlagolvasó viszont kapkodja a fejét, ha jobbról ezt hall-

ja, balról meg az ellenkezőjét. A továbbiakban tehát azokat a vizsgálatokat fogom idézni, amelyek igazolták az ujjarány jelentőségét, nem hallgatva el azt, hogy vannak ezzel ellentétes eredmények is.

Egy vizsgálatban 400 férfinak és 400 nőnek mérték meg az ujjarányait, a hormonszintjeit és férfiaknál a spermaképet. Egyértelmű összefüggést találtak a férfias ujjarány és a magas tesztoszteron, illetve a nőies ujjarány és az öszt­ rogénszint között. A férfiak közt volt 12, akiknek nem termelődött spermája, náluk az ujjarány nőiesnek bizonyult, a 2. és 4. ujjuk azonos hosszúságú volt (Manning és mtsai., 1998a). Mivel nem mindig a tesztoszteron mennyisége, hanem az arra való érzékenység is döntő lehet, ezt is vizsgálták, s akik foko­ zottan érzékenyek voltak a tesztoszteronra, azoknál a férfias ujjarány volt a jel­ lemző (Manning és mtsai., 2003). Nem kell tehát, hogy az ember füléből is tesztoszteron csorogjon, elég, ha érzékeny a férfi rá.

Nőknél természetesen a nőies ujjarány és az ösztrogénszint közt találtak szoros kapcsolatot (Mclntyre és mtsai., 2007). Akiknek a két kezükön a gyűrűsujjak azo­ nos hosszúságúak voltak, azoknak adagban 13 százalékkal magasabb volt az ösztrogénszintjük (Jasienska és mtsai., 2006). Egy több országra kiterjedő vizsgálatban (Manning és mtsai., 2000) kapcsolatot találtak a férfiak férfias ujjaránya, ill. a nők nőies ujjaránya és gyermekeik száma között. A férfias ujjarány bármelyik szülőnél is áll fenn, növeli a fiú utód valószínűségét (Manning és mtsai., 2002).

Talán azért nem érdemes nyújtani az ujjakat, mint a zsebtolvajok szokták, mert dacára annak, hogy az ujjarány akár fontos termékenységjelző is lehetne, nincs ar­ ra adat, hogy az emberek a párválasztásban tekintettel lettek volna erre. Ez való­ színűleg azért alakult így, mert az arc úgyis elárul mindent. A férfiarc szimmetri­ ája ugyanis a férfias ujjaránnyal, míg a női arc szimmetriája a nőies ujjaránnyal áll kapcsolatban (Fink és mtsai., 2004), továbbá a domináns és férfias kinézetű férfiaknak férfias az ujjarányuk is (Neave és mtsai., 2003). Ugyanakkor, ha szá­ mítógéppel manipulálva az ujjhosszokat, férfiaknak és nőknek kezeket mutattak, a férfiaknak a nőies ujjarányú kezek, míg nőknek a férfias ujjarányú kezek tetszet­ tek (Saino és mtsai., 2006). Tehát, ha nyújtani nem is, de az asztalra kitenni sem kell a tömzsi ujjacskákat, ha nem zongoristakeze van valakinek.

Az ujj megmutatja a nemi irányt A„Hogyan csináljunk női agyból férfiagyat?" projekt meglehetősen kétes kime­ netelű manőver, bár amit sokan selejtnek gondolnak, azzal az evolúciónak való-

színűleg célja van, csak erről nem tájékoztatták a közvéleményt. A nemi szerep, a nemi irányultság és a nemi identitás a magzati élet vegykonyhájában dől el.

Hogy mi zajlott odabent, arról az ujjarány tudósít. A három fogalom nem egy­ mástól független, minden variáció lehetséges. Lehet valaki például nemi szere­ pében nőies, nemi irányultságában homoszexuális és nemi identitásában férfi.

Ma úgy gondoljuk, egy ember nem attól férfi, hogy mentes minden női vo­ nástól, és nem attól nő, hogy nem férfias. Lehetünk egyszerre férfiasak is, női­ esek is. A hetero- és homoszexualitás sem igen-nem kérdése, hanem majd' min­ denki e tulajdonságok keveréke. Az olyan korokban, amikor az embereket a tár­ sadalmi előítélet nem kényszerítette fekete-fehér döntésre - ilyen volt az ókor vagy a reneszánsz -, a férfiak meglehetősen biszexuálisaknak mutatkoztak. Va­ gyis a férfiasság-nőiesség egymást nem kizáró tulajdonságok. A magasabb tesztoszteronú nők például nem kevésbé nőiesek, hanem nőiességükkel párosulnak férfias vonások is. Erre jó példa az említett mellékvese-megnagyobbodással szü­ letett lányok esete, akik szívesebben fociznak, mint babáznak, és Wilson (1983) ősvizsgálata, amelyben a férfiasabb ujjú nők rámenősebbként jellemezték önma­ gukat. Hasonló eredményeket kaptak az ujjarányt jobb kézen mérve, egyetemis­ ta lányoknál (Csathó és mtsai., 2003), illetve férfiaknál a bal kézen mért nőies ujjarány jelezte a férfiak nőiesebb jellegét (Rammsayer és Troche, 2007).

John Manning, aki ma a fő „ujjas" a szakmában, egy összefoglaló tanulmányá­ ban arrafigyelmeztetett,hogy - bár az egész világon a férfiaknak hosszabb a gyűrűsujja - az ujjarány népenként változó. Sok kutatás nem veszi ezt figyelembe, és a publikációs kényszer alatt álló megélhetési kutatók sorozatban gyártják a tisztán­ látást zavaró, hevenyészett tanulmányokat. Manning szerint az a specifikus mag­ zati tesztoszteron-ösztrogén arány vezet legvalószínűbben homoszexualitáshoz, amelynek hatására 0,% és 0,97 közé esik a 2:4 ujjarány. Ez némely népnél az át­ lagnál férfiasabb, némely népnél az átlagnál nőiesebb ujjarányt jelent (Manning és Robinson, 2003). Qazi Rahman igazolta, hogy a homoszexualitás jele nőknél is a 0,96-os arány (Rahman, 2005). Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az ilyen ujj­ arány nem azonos a homoszexualitással, csupán a lehetséges jelzése egy olyan hor­ monhatásnak, amely kialakíthatja a homoszexualitást férfiban is, nőben is.

Ujjarány és tehetség Úgy tűnik, a tehetség is meg van írva az ujjakban, legalábbis bizonyos tehetségek.

Vanessa Sluming és John Manning egy tanulmányukban azon elmélked­ nek, vajon miféle előnnyel járt a vadállatokkal folytatott küzdelemben a muzi­ kalitás. A tücsök és a hangya története mintha nem azt akarná a jámbor olva­ só fejébe verni, hogy a zene hasznos dolog. Bár a történetnek van olyan verzi­ ója is, melyben a nyakig sáros hangya a párizsi koncertjére induló tücsökkel valami nagyon csúnyát üzen La Fontaine-nek. Mindenesetre az utóbbi 1-2000 év muzsikaszeretete, ami gazdasági előnyt jelentett a zenélni tudóknak, nem jelent komoly evolúciós nyomást a zenei képességek kifejlesztésére. Azok már készen álltak a civilizáció beköszöntekor. A zenei tehetség öröklődik, és a bal­ kezesek körében jóval gyakoribb a kiváló zenész. A jobb félteke és a zene kap­ csolatára már a 19. században felfigyeltek, amikor a fejsérülésük miatt megné­ mult emberek a templomban egyszer csak énekelni kezdtek. Beszélni nem, de énekelni tudtak. Mivel a balkezesség egyértelműen egy nagyobb magzati tesztoszteronhatásra alakul ki, s a balkezesség sokkal gyakoribb a férfiak közt, és mert a zenei pálya meglehetősen férfidominanciájú, ezért elég logikus a gon­ dolat, hogy a muzikalitás összefügghet a tesztoszteronszinttel. És akkor máris témánál vagyunk, mert egyszerűen meg kell mérni a zenészi kvalitást és össze­ vetni a 2:4 ujjaránnyal. Sluming és Manning egy angol szimfonikus zenekar­ ral ezt el is követték, és bizonyították, hogy a zenészek az ujjarány férfiassá­ gának mértékében voltak sikeresek. Hogy ez evolúciósan mire jó, azt Slumingék is igyekeztek megkerülni, de mindenesetre tény. Valamiért mégiscsak spe­ cializálódott az ősibb jobb félteke az énekre és a zenére. Persze mindenki úgy képzeli, hogy előbb beszéltünk, aztán énekeltünk. Hát nekem meg az a gya­ núm, hogy épp fordítva volt. Az állatok énekelnek, de nem beszélnek, vagyis az ének előbb volt. Az állatvilágban a hímek éneke általában a territórium ki­ jelölését szolgálja, és e tekintetben csáberőt jelent a szép és változatos ének vagy trilla, mert a hím rátermettségét jelzi. Steven Mithen (2005) szerint a ne­ andervölgyi ősemberek, akik beszélni még biztosan nem tudtak, énekeltek.

Minden kultúra, amit eddig felfedeztek, énekelt. Az éneklés univerzális.

Akárhogy is van, az mindenesetre tény, hogy a legtöbb muzsikus férfi, a leg­ több zenekedvelő pedig nő. A mai koncerttermek talán azoknak atisztásoknakfe­ lelnek meg, ahol a fiatal hímek énekükkel csalogatták magukhoz a nőstényeket.

A tánc, az énekhez hasonlóan jó jele a férfiasságnak, bár a sok lenyalt fejű, piperkőc versenytáncosról nem mindenkinek ez jut eszébe. De a jó táncoséit mindig rajongtak a bálban a lányok, míg a saját lábukban is eleső kétballábasok nem udvaroltak sikerrel. Talán nem véletlen az, hogy minden kultúrában

az énekhez táncolnak is, és hogy a táncos mulatságok voltak régen az ismer­ kedés színhelyei. A harmonikus, kecses mozgás jobbféltekei képesség, és a vi­ deóról végignézett táncszámok alapján legtöbb szavazatot kapott táncosoknak volt a legférfiasabb ujjaránya (Fink és mtsai., 2007a).

A férfias ujjarány és a sporttehetség kapcsolata sokkal érthetőbb, hisz a mozgás, az erő, a gyorsaság és az ügyesség hasznos a túlélésért folytatott küz­ delemben, s a sport játékos formában a hímek vetélkedését szimbolizálja. John Manning és Rogan Taylor (2001) a legkülönfélébb sportágakban vizsgálódva azt találta, hogy minél befutottabb egy versenyző, annál férfiasabb az ujjará­ nya. Futballisták közt például, akik bekerültek a nemzetközi mezőnybe, férfi­ asabb ujjarányt mutattak, mint a nemzeti válogatott tagjai, akik viszont jobb ujjarányt mutattak, mint a válogatott tartalék játékosai.

Ha Ön feminista, csak a saját felelősségére olvassa el a következő bekez­ dést. Úgy tűnik ugyanis, hogy a sport a férfiaknak lett kitalálva, hiszen az ős­ időkben is nekik kellett vadászni vagy harcolni, tehát a sportban fontos képes­ ségek náluk fejlődtek ki. Erre utal az a nagy vizsgálat, amelyben 607 női spor­ toló teljesítményét és ujjarányait vetették össze, és kiderült, hogy a nők sport­ képességei ugyanúgy a férfias ujjaránytól, vagyis a tesztoszterontól függnek (Paul és mtsai., 2006). Mivel a feministák úgyis átugrottak ezt a részt, nyugod­ tan leírhatom a feminizmussal kapcsolatos kis privát elméletemet. Mivel a magzati tesztoszteronhatás férfiasítja a nőket, a tesztoszteronhatást érzéke­ nyebben mutató jobb kézen a férfias(abb) ujjarányt mutató nők agresszíveb­ bek (Benderlioglu és Nelson, 2004). Mivel a feminizmus a férfiközpontú tár­ sadalomban elég nagy harciasságot igényel, valószínűsíthető, hogy a nők egyébként általam abszolút pártolt - felszabadítási mozgalmáért nem a nőies, hanem a férfias nők indulnak csatába. Ez természetesen nem minősítő meg­ jegyzés, csupán egy feltevés, ahogy az sem von le a társadalmi haladásért küz­ dők motivációjának értékéből, hogy a születési sorrend elmélet szerint a radi­ kalizmus a másod- vagy sokadszülöttek sajátja (Sulloway, 1997). Az egyéni motivációk soha nem azonosak a célok társadalmi értékével.

Vannak rossz híreink is A túl magas magzati tesztoszteronszint szélsőségesen férfiasítja az agyat, és ez az autizmus. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a tesztoszteron erő­ sen lassítja a bal félteke fejlődését, és a növekedés túlzott gátlása maradan-

dó károsodáshoz vezet. Az alacsony értelmi színvonalú autistáknak és szü­ leiknek az átlagnépesség 2:4 ujjarányához képest alacsonyabb ujjaránya van, vagyis a gyűrűsujjuk az átlagnál is hosszabb. Az úgynevezett Asperger-autistáknak, akik értelmileg minden tekintetben egészségesek, sőt gyakran az átlagnál intelligensebbek, kevésbé szélsőségesen férfias az ujjarányuk, mint az értelmileg érintett autistáknak, de még mindig férfiasabb, mint az átlagnépességé (Manning és mtsai., 2001). Mivel magzati életben az erős tesztoszteronhatás fokozza a balkezesség, a diszlexia, a diszkalkulia, a dadogás, a migrén, az allergiás megbetegedések és az asztma valószí­ nűségét, várható, hogy ezek a problémák is összefüggést mutatnak a férfias ujjaránnyal (Manning és Bundred, 2000).

Egy angol és egy osztrák gyermekmintán a férfias ujjarányú fiúk közt sok­ kal gyakoribb volt a viselkedészavar, a hiperaktivitás, a nehezen kezelhetőség (Fink és mtsai., 2007b).

A korai infarktus egyik jele férfiaknál az alacsony tesztoszteronszint, követ­ kezésképpen a kevésbé férfias ujjarány előjele lehet a fiatalkori infarktusnak és az infarktus rossz prognózisának (Manning és Bundred, 2000). Nőknél vi­ szont a nagyobb magzati ösztrogénhatás, amelynek jele a nagy születési súly és a hangsúlyozottan nőies ujjarány, az élet során fokozza a mellrák kockáza­ tát, és kialakulása esetén rosszabb a mellrák prognózisa.

Szimmetriáinkban és aszimmetriáinkban tehát benne van születésünk, sor­ sunk és halálunk.

135

Szerelem, szex, kötődés A költők évezredek óta nyavalyognak azon, hogy a szerelem így, meg a sze­ relem úgy, de soha senki nem teszi fel azt az egyszerű kérdést: tulajdonkép­ pen mi a fene ez a szerelem? Persze kérdés, jó-e tudni, mi van a párizsiban?

Természetesen nem, de előbb-utóbb úgyis mindenki megtudja az igazat, s akkor már mégiscsak jobb, ha nem női magazinok alulinformált szerzői tár­ ják fel a titkot.

Tudományosan azt kell mondjuk, ez az egész felhajtás a szerelemmel Nyu­ gat-Afrika pár millió évvel ezelőtti megsüllyedése miatt, pontosabban a nagy fejünk miatt van. A dolgok logikáját James Bürke zseniális Biliárdeffektus című könyve, vagy a káoszelmélet pillangóeffektusa írja le helyesen. A vélet­ len események láncolatát a vízimajomból már ismerjük.

Az elején érdemes tisztázni, hogy a flört nem szerelem. A flört olyan visel­ kedés, amelynek tárgya, úgy nagy általánosságban az emberiség ellenkező ne­ mű másik fele. A szerelem az, amikor a flört túl jól sikerül, és az ember belép a mennyország kapuján, vagy - némely házasember talán így gondolja - bele­ lép a szerelem tányércsapdájába. Vagyis abból a sokból leragad egynél, és le­ het, hogy később működésbe lép majd a Hufnágel Pisti-effektus. Itt és a továb­ biakban nem foglalkozunk külön a homoszexualitással, de nem azért, mert homofób vagyok, hanem mert homoszexuálisok flörtje és szerelme ugyanolyan nagyszerű, mint a heteroszexuálisoké. Fölösleges tehát mindig hozzátennem, mint Vanek úr, hogy „továbbá a kőfaragók és a balett-táncosok".

Világ proletárjai, egyesüljetek!

Ki gondolta volna, hogy még a kommunizmus is az evolúció talaján állva hirdette meg programját, bár sokan félreértették. Az evolucionisták azon­ ban nem szűkítik le a kérdést a proletariátusra, hanem sokkal realistábban, úgy általában vizsgálják a párkapcsolat evolúcióját. Ugye milyen csúnyán és hivatalosan hangzik a szerelem drótváza, amire majd szobrászként rá­ építjük azt a sok mindent, amit szerelemnek nevezünk?

Az emberek szeretnek szerelmesükről, társukról úgy beszélni, hogy „a pá­ rom", „életem párja". A pár szervesen összetartozót jelent, legyen az zokni vagy ember. A párképzés az emberi fajnál univerzális motívumnak tűnik, kér­ dés, hogy miért. Az evolúció egyik alapszabálya szerint az univerzális jelensé­ gek egészen biztosan biológiailag megalapozottak, és egészen biztosan a sza­ porodás sikerességét szolgálják. A nők úgy vannak tervezve, hogy kapcsolat­ ban tudnak jó minőségű utódot szülni. A nőkbe mindenféle szűrők épültek be az évmilliók során, hogy kapcsolati bizonytalanság esetén ne is essenek teher­ be, vagy korai vetéléssel, koraszüléssel veszítsék el a bizonytalan jövőjű utó­ dot (Szendi, 2007d). Az embergyerek, mint a vízimajom evolúciójánál láttuk, nagy agya miatt tehetetlen kis bábunak születik, aki elég hamar elpusztulna, ha nem táplálnák és nem vigyáznának rá. Mivel a gyerekeket átlagban két és fél éves korukig szoptatják, az őskori emberelődeinknél 3-4 évente jött az új ba­ ba. A kisgyerekek éveken át folyamatos gondoskodást igényelnek, és termé­ szeti népeknél tett megfigyelések szerint a gyerek 15 éves koráig szülői ellá­ tást igényel, mert nem tud elég élelmet gyűjteni magának. A nő tehát egyedül garantáltan nem tudna felnevelni még egy gyermeket sem. Az aché népnél pél­ dául a gyermek ötéves koráig 2,6-szor valószínűbben hal meg, ha az apja meg­ hal, és 2,9-szer nagyobb valószínűséggel, ha szülei elválnak (Pillsworth és Haselton, 2005). Az apa támogatása tehát nélkülözhetetlen, ez még többnyire ma is igaz. A papák hiedelmeivel ellentétben nekik nem csupán az a dolguk, hogy focizzanak gyerekükkel. Mivel azok az utódok nőttek fel sikeresen, és adták tovább szüleik génjeit, akiknek szülei hajlamot éreztek a „párosodásra", az év­ milliók során ez a hajlam rendkívül mód felerősödött és biológiai hajtóerővé vált. Az evolúció tervezőműhelyében van egy alapelv: ha azt akarjuk, hogy te­ remtményeink végrehajtsák terveinket, ne belátásukra bízzuk, hanem építsünk beléjük motivációkat. Ha szomjúság esetén döntés vagy hangulat kérdése vol­ na, hogy igyunk, sokan halnánk meg kiszáradásban. Ha a „párosodás" belátás 137

kérdése volna, esetlegessé válna a szaporodási projekt. Az evolúció trükkje a párosodásprojektre a szerelem. A szerelem nem annyira érzelem, sokkal in­ kább motiváció, vagy találó szóval: hajtóerő (Fisher, 2006). Mindennél erősebb hajtóerő.

A szerelem mint élmény Ha definícióval szeretnénk indítani, akkor a szerelem az az esztelen állapot, amivel a természet évmilliók óta ráveszi az embereket arra, hogy egy addig teljesen idegen, ismeretlen egyént közel engedjenek magukhoz, testileg-lel­ kileg magukba fogadják, mi több, egy életre szoros intim kötelékben élje­ nek és szaporodjanak vele. A szerelem tehát abszurdum, ellentmond a jó­ zan észnek, általában mégis működik. Mert mindenki szaporodni akar, kü­ lönben kiesik az evolúciónak nevezett sorsolásos játékból.

Antropológusok vizsgáltak végig 166 kultúrát, és ezek 88,5 százalékában találták bizonyítékát a romantikus szerelemnek (Jankowiak és Fischer, 1992).

Nyilvánvaló, hogy a többiben is szerelmesek az emberek, csak az ott járt ex­ pedíció érdektelennek mutatkozott a kérdés vizsgálatára. A romantikus vagy szenvedélyes szerelem univerzális emberi jelenség, sőt már Darwin megfi­ gyelte, hogy a szerelem tapasztalható madaraknál és emlősöknél is, és az em­ lősök „szerelme" nagyon hasonló az emberi szerelemhez, csak az állatok nem tudnak verseket írni. A szerelem független az egyes kultúrák házasodási rend­ szereitől. Egyes kultúrákban a szülők egyeznek meg a házasságban, más kul­ túrákban többnejűség van, megint más kollektivista társadalmakban nem tá­ mogatják a házasságot. Egyes kultúrák házasságkötéskor szüzességet és a ké­ sőbbiekben szexuális hűséget követelnek meg, megint máshol elfogadják a rö­ vid szexuális kapcsolatokat mind házasságkötés előtt, mind után. Mindezen sokszínűség ellenére az embereket valamennyi társadalomban a kizárólagos párkapcsolat utáni vágy jellemzi (Pillsworth és Haselton, 2005). A társadal­ mak 83 százaléka poligám, de amikor ezekben a többnejűségben élő férfiakat tanulmányozták, róluk is kiderült, hogy mindig van egy preferált feleségük, akivel sokkal szorosabb a kötődés. Kevés kultúra van, amely a házasság vala­ milyen formáját ne hozta volna létre. A kínai na népnél azonban nincs házas­ ság, a nők otthon élnek bátyjaikkal. A nők látják el a háziasszonyszerepeket, nevelik a gyerekeiket, a fivérek pedig legeltetik az állatokat, s végzik a férfi­ munkát. Ebben a különös világban tilos a féltékenység is. Mindezek ellenére

férfiak és nők között hosszú távú és kizárólagos szerelmi kapcsolat létesül, s itt a házasságot „látogatásinak nevezik (Hua, 2001).

A szerelembe esés megéneklését rábízzuk a költőkre, mert ahány ember, annyi történet. Szerelembe esni bárhol, bármikor, bárkibe lehet. Ha a szerel­ met mint lelkiállapotot vizsgáljuk, sajátos, minden más állapottól megkülön­ böztető jellemzőket ismerhetünk fel (Fisher, 2004).

1. Különös jelentés Sokféle emberhez vonzódhatunk, akár több embert is szerethetünk, párhu­ zamos kapcsolataink is lehetnek, de szerelmesek csak egybe lehetünk.

A szerelembe esés valami különös megvilágosodás vagy megszállottság: lehet a szerelmünk sáros lábú libapásztorlány vagy egyetemi oktató, de mi rendkívülinek, egyedülinek és megismételhetetlennek látjuk őt. O és csak ő kell nekünk. És nem véletlen, hogy a pszichológusok mindig a szüleink után kotorásznak a lelkünkben, mert a szerelemben valóban van valami olyan kizárólagosság, amit egy gyerek az anyja iránt érezhet csak. Anya és apa és szerelmes csak egy lehet.

2. Fókuszált figyelem A szerelemtől megszállott ember egész lénye a szerelmére koncentrál, sem­ mi más nem érdekli, elhanyagolja munkáját, családját, barátait, tengeri ma­ lacát. Ez a felfokozott figyelem teszi oly kitüntetett fontosságúvá szerelme­ sünk gesztusait, mozdulatait, a jelentéktelen apróságokat, melyekre évtize­ dek múltán is emlékezni fogunk. Miért tud megható lenni, ahogy lenyalja a mézes kanalat, ahogy ügyetlenkedik a párnaáthúzással? Miért gyűjtögetik az emberek a mozijegyeket, az elszáradt rózsákat, a vásári mézeskalács szí­ veket? Mert az ő csodálatos lénye itatja át mindezt.

3. Idealizálás A szerelmesünk minden gesztusát, képességét csodálatosnak látjuk, és csak ezekről akarunk tudomást venni. Ha egy szerelmest sarokba szoríta­ nak, persze ki lehet belőle préselni józan, kritikus észrevételeket is. De ezekről nem akar tudni. Börtönviselt? Kit érdekel. Felesége, gyerekei van­ nak? Nem számít. Ez a szerelem vaksága. A szerelem illúzió, amit titkon minden szerelmes sejt, csak nem akar erről tudomást venni. Mindent imád­ ni akarunk a másikban.

4. Betörő gondolatok Hiába próbáljuk a könyörtelen mindennapok követelményének engedve végezni dolgunkat, szerelmesünk képe újra és újra betör, kisiklatja gondo­ latainkat, és csak vele tudunk foglalkozni. Egyszerűen nem lehet őt kiverni a fejünkből. Hogy tudnánk nem gondolni rá? Valójában gondolkodási kényszerről van szó, és ha ez mondjuk a rendrakásra vonatkozna, biztosan kezeltetnénk magunkat.

5. Érzelmi lángolás A szerelemben a túláradó érzelmek a jellemzők. Szerelmesünk láttán szí­ vünk hevesen kalapál, mellkasunkban valami szédítő könnyűséget ér­ zünk, de nyelvünk olykor megbicsaklik az izgatottságtól. Az utcán legszí­ vesebben szökdécselnénk, nincs türelmünk semmi pepecs dologhoz, mert minden csak jelentéktelen ahhoz a boldogsághoz képest, amit szerelme­ sen átélünk.

6. Intenzív energiák A szerelem pszichiátriai értelemben egy mániás állapot: csökkent alvásigény, étvágytalanság, hihetetlen energiák, az ember ide kap, oda kap, mindenfélébe belefog, de semmi nem köti le igazán. Csak futnánk egyik helyről a másikra, fecsegnénk, kiáltoznánk, ugrálnánk, összecsókolnánk mindenkit.

7. Hangulati kilengések az extázistól a reménytelenségig SMS-t kaptunk Tőle, nincs boldogabb ember a Földön nálunk. A szerelem morzsákból is megél. De aztán csak fusson át leikünkön egy halvány gyanú, egy otellói gondolat, hogy talán már nem is szeret annyira, vagy talán nevet­ ségesek vagyunk a szemében, vagy rossz szót használtunk a múltkor, és a leg­ mélyebb kétségbeesésbe zuhanunk.

A szerelem túlfűtött állapotában szerelmesünk elvesztésének még a halvány gondolata is úgy hat, mintha bemondták volna a rádióban, hogy itt a világvége.

8. Sóvárgás a lelki összeolvadásra A költők ezt úgy adják vissza, hogy „mi egyek vagyunk", „Te vagyok én, én vagy te", meg hasonlók. Összeolvadni, eggyé válni, örökre egyesülni - és ak­ kor álljon meg a Föld forgása, merevedjen ki a pillanat egészen addig, amíg a Nap vörös óriássá nem válik, és elhamvad a civilizáció. De mi legyünk az utol-

sók az elhamvadok közt is. A pszichológusok ilyenkor azt mondják: igen, igen, ez az énhatárok felbomlásának tipikus példája. Az agykutatók meg rá­ kontráznak: Ez a jobbféltekei túlműködés egyik jele.

9. A bizonyság keresése A szerelemben nincs mindig szinkronitás. Valaki beleszeret titkon a másikba, és onnantól rémálom az élete. A szerelmes agy Sherlock Holmesszá válik, szorgosan gyűjtögeti az imádott személy viszontszerelmének apró bizonyítékait. Ha kórké­ pekben gondolkodunk, ez bizony paranoia a javából, közelebbről erotománia. A szerelmes kombinál, kártyavárat épít, csak hogy valami pozitív jelet préseljen ki a könyörtelen tényekből. És nincs ez másként, ha már beteljesült a szerelem, hisz ki ne ellenőrizgetné féltékenyen, vajon még mindig szereti-e őt a másik. Pedig hát a szerelem nem tart örökké, és aki ezt nem tudja elfogadni, az valóban kicsit őrült.

10. A szokások megváltozása A szerelem kihívás is egyben, vajon méltók vagyunk-e az 0 szerelmére. A szerelmes gyakran új frizurát csináltat, új ruhastílust választ, ízlése radikális változásokon mehet keresztül. Röviden: tetszeni akar. A szerelem megváltás és megváltoztatás. A személyiség rejtett tartalékai felszínre törnek, a szerelmes ember újult erővel veti magát a munkába, az alkotásba, a karrierbe. A szere­ lem mániás állapotában minden könnyűnek és egyszerűnek tűnik. Egyébként valóban az, de a legtöbb embernek ehhez a felismeréshez a szerelem rendkí­ vüli állapota szükséges. Persze cinikus evolucionisták szerint az egész arra megy ki, hogy növeljük a meghódítandó szemében termékenységünket, von­ zerőnket, eltartóképességünket, intelligenciánkat, önfeláldozó-képességünket.

11. Emocionális függés A szerelemben úgy érezzük, a másik nélkül nem is létezünk. A távollét vagy a másik elvesztésének gondolata súlyos szorongásokat vált ki. A sze­ relem pszichiátriai nézőpontból addiktív viselkedés. A megvonás súlyos szeparációs szorongást idéz elő, amely hasonlatos ahhoz, amikor a kisgye­ reket elszakítják az anyjától.

12. Rómeó és Júlia hatás A szerelem mindent legyőz, mondták a rómaiak, és ebben reménykedett Quasimodo is, de nem jött be neki. Persze szolgáljon vigaszul a Szépség

és a Szörnyeteg. A nehézségek, az akadályok nem eltántorítani szoktak a szerelemtől, hanem megsokszorozzák az erőket. Különösen férfiakra jel­ lemző a „jövő semmibevétele" jelenség, ami arra utal, hogy a férfiak egy csodált nőért bármire képesek. John W. Hinkley Jodie Foster iránt érzett reménytelen szerelmében 1981-ben rálőtt Reagan elnökre. - Jodie, egy perc alatt felhagynék az ötlettel, hogy Reagant elkapjam, ha szíved enyém lenne, és Veled élhetném le az életem... - írta a merénylet előtt egy órá­ val (Buss, 2002b). Szegény Hinkley nem tudhatta, hogy a merénylet he­ lyett inkább a nővé operáitatásra kellett volna koncentrálnia, mert Jodie Foster leszbikus.

13. Szexuális vágyakozás A szerelem része a másik utáni testi vágyakozás, de nem azonos vele. Sze­ xuálisan lehet akár őrülten is vágyni valakire, de akkor csak a testét akar­ juk. A szerelemben azért akarjuk a másik testét is, mert így érezzük még in­ kább a magunkénak, de a szerelemben sokkal fontosabb a lelki egyesülés élménye. Az igaz szerelem próbaköve éppen a szexuális hűség, míg a má­ sik háborúzik, vagy ösztöndíjjal békákat tanulmányoz Lappföldön. A sze­ xuális kívánást nem szokta annyira zavarni, hogy a szerető otthon is „telje­ sít" a házastársával. A szerelem viszont kizárólagosságra tör, s mint láttuk, sok szeretői viszony ettől kezd veszélyessé válni. A szex dolga ugyanis az, hogy kötődést alakítson ki. A szerelemben a szexuális hűség a garanciája az apaságnak, úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy ez a férfiak külön kérésé­ re került bele még tervezéskor az alaptulajdonságok közé.

14. A szerelem irányíthatatlansága A szerelem gyakran első látásra kitör, olyan, mint egy ragályos betegség.

Persze sokszor van lappangási ideje, sok embernek jó oka volna rá, hogy ne essen szerelembe, ne veszélyeztesse kialakult életét. Szerelembe bármikor eshet az ember, de azért a minden gátat elsöprő szerelem leginkább fiatal korban a jellemző. Sokan azonban titokban keresik is a szerelmet, mert új­ ra át akarják élni azt a mámorító érzést, amely óriási kontrasztban áll üres, céltalan életükkel. Az élet üressége és hiábavalósága, a boldogtalanság gyakran késztet a megváltás keresésére. Ez amolyan készenléti állapot, amihez aztán elég egy új kollega érkezése, vagy egy volt osztálytárs felbuk­ kanása. Az ilyen szerelmek igenis elháríthatóak volnának - ha akarnák.

így hangzik hát Shakespeare szerelmes szonettjeinek kilúgozott és kicentrifugázott tudományos változata. Mellesleg a szonettek bizonyítják állításomat, miszerint a homoszexuális szerelem sem más, mint a hetero-, hisz az elmúlt öt­ száz évben az oly sok emlékkönyvbe bejegyzett sorok java részét a szerző sze­ relméhez, egy fiatal férfihoz írta.

A szerelemes agy A szerelem nem emberi találmány, nem is lehet az, hiszen az ember nem előd nélküli, hanem az evolúciós szerelvény utolsó kocsija. Allatok ugyan­ úgy vonzódnak egymáshoz, náluk a szerelem nem első látásra, hanem in­ kább első szaglásra következik be. A szerelmes állat ugyanolyan kitartó, zaklatott, étvágyát elveszti. Sok fajnál a szexuális birtoklás is jelen van, ezt párőrzésnek nevezik. A hím követi mindenhova a nőstényt, vigyáz rá, ne­ hogy elcsábuljon más hímektől. Ebből fejlődött ki az emberi monogámia intézménye is.

A szerelem viselkedési és biokémiai folyamatai kísérleti állatokon sokkal jobban tanulmányozhatók, mint embernél. E kutatásokból kiderül, hogy a sze­ relem egyike annak a három, egymással kölcsönös kapcsolatban álló emocio­ nális és motivációs rendszemek, amely minden madárnál, emlősnél és persze az embernél is megfigyelhető, és amelyek az udvarlásra, párba állásra, szapo­ rodásra és szülői gondoskodásra fejlődtek ki. Ez a három agyi működési egy­ ség a szex, a szerelem és a kötődés. Az evolúció a dominóelvet alkalmazza, amikor a sikeres flört beletorkollik három babakocsiban nyivákoló gyerekbe, állandó ebédekbe apósnál és anyósnál, és a „nem igaz, hogy nem tudod leven­ ni a sáros cipődet"-féle jelenetekbe. Ha egy férfi vagy egy nő képes volna elő­ re látni sorsát, nem biztos, hogy elindulna azon a lejtőn, amin aztán nincs meg­ állás. Gyerekkorom kedvenc vicce a Krokogyilból. férj és feleség tolja az öt gyerekkel kitömött babakocsit, amikor elmegy mellettük az esküvőre igyekvő ifjú pár. A férj észrevétlenül utánuk fordul, és a visszanéző vőlegénynek „sü­ süt" mutat. És bizonyos értelemben igaza van: a vizsgálatok szerint a gyerme­ kek számával arányosan nő a házas emberek elégedetlensége (Shields és Wooden, 2003). Persze van a mai ember fejében egy alapvető félreértés, amit va­ lószínűleg a média gerjeszt. Mindenki azt hiszi, azért született, hogy boldog le­ gyen. Hát ez tévedés: azért születtünk, hogy szaporodjunk. És ez túl rövid ide­ ig kellemes ahhoz, hogy aztán meg túl sokáig ne legyen az. De ha evolúciós

küldetésünk közben még boldognak is tudjuk olykor érezni magunkat, akkor vagy őrültek vagyunk, vagy mázlisták. Én az előbbi híve vagyok. A tartós bol­ dogság a szenvedés értelmének megtalálása. Induljon el gyalog Tibetbe, és al­ kossa meg a tibeti-angol szótárat. Majd meglátja, hogy megéri.

A szex Beszéljünk először a szexről, nem mintha a szerelemben ez volna a legfon­ tosabb, de lássuk be, végül is erre megy ki az egész. Nem akarok a költők lelkébe gázolni, de evolúciós értelemben e nélkül fabatkát sem érne sem a szerelem, sem a kötődés.

Férfi és nő szexualitása nem egyszerűen annyiban különbözik, mint a csa­ varanya és a csavar. Ugyan a szerelők csavaros dobozaiban nem szokott ver­ seny folyni a csavarok közt, ki csavarodjon össze végül az anyával, de a való­ ságban nagyon is folyik ez a verseny. A nők evolúciós okokból vizuálisan ke­ vésbé izgathatok, ezt agyi képalkotó eljárással is igazolták (Hamann és mtsai., 2004). A Playgirl című újság csak azért nem ment csődbe, mert a homoszexu­ ális férfiolvasók eltartják. A nők vizuálisan nehezebben izgathatok, ezért rit­ kábban is kívánják a szexet. A kapcsolat idejével arányosan a nőkben csökken a nemi vágy és növekszik az intimitásigény, míg a férfiakban állandó a szex­ igény, és csökken az intimitás igénye (Klussman, 2002). Az ok egyértelmű: a házasság programja a gyerek, nem az örök szex. Frusztrált férfi pszichiáterek bosszúból kitalálták a női orgasztikus zavart, aminek mértékét a klinikus ítéli meg, írja a pszichiáterek bibliája, a DSM-IV. Még azzal sem lehetne egyetér­ teni, hogy holmi életkori szakaszokra vonatkozó statisztikai átlaghoz mérics­ kéljük a nőt, de hogy a klinikus, vagyis jellemzően a férfi pszichiáter volna a legalkalmasabb a nő nemi vágyának megítélésére, azt erősen kétlem. Érdekes mód a férfiak szexuális zavarának megítélését meg rábízzák a férfira. Ha a pszichiáterek döntő többsége nő lenne, azt hiszem a DSM-ben a hiperszexualitás úgy szerepelne, mint jellegzetes férfi kórkép.

Ha meg akarjuk érteni a szexet és az ebben mutatkozó férfi-női különbsé­ get, akkor ehhez érdemes egy-két szaftos agykutatási eredménnyel megis­ merkednünk.

A szex iránt nemcsak az emberek, hanem az agykutatók is meleg érdeklő­ dést mutatnak. Ezek a fickók az embert egy nagy gőzhajóként képzelik el, és úgy gondolják, a lényeg az a tölcsér, amibe a kapitány ordibál. Szerintük a

szex lényege az agyban, a parancsnoki hídon zajlik: az agy kívánja meg a part­ nert, az agy izgul fel, az agy küld parancsot a merevedésre és a vagina nedve­ sedésére. A többit már tudjuk, a gépházban végzik a dolgukat. Még elég gyér volt az agykutatók fegyvertára, néhány ragacsos EEG-elektróda a fejen, de már kimutatták, hogy mind a szexuális izgalom (Cohen és mtsai., 1985), mind az orgazmus (Cohen és mtsai., 1976) a jobb fali lebeny fokozott aktivitásával jár. Ez érdekesen egybevágott azzal a sok évtizedes tapasztalattal, hogy az or­ gazmussal járó halántéklebeny-epilepsziák rendszerint jobb oldali gócúak vol­ tak (Flor-Henry, 1983). A bárhol, bármikor a betegre törő orgazmus nem túl kellemes, pláne, ha nemcsak földöntúli mosollyal jár, hanem például ütemes csípőmozgással is. Ugyanakkor leírtak olyan esetet is, amikor egy orgasztikus epilepsziában szenvedő hölgy, bár a gyógyszerek nem hatottak rá, nem kérte a műtéti beavatkozást, mert mint mondta, úgysincs partnere, és számára az or­ gazmusrohamok annyira pozitív élmények, hogy nem szeremé ettől megsza­ badulni (Janszky és mtsai., 2004). De nincs mindenkinek ilyen szerencséje, mert a szexszel kapcsolatos agyterületeket érintő epilepsziás kisülések kezdet­ ben fokozott szexualitást eredményeznek, a jobb halántéklebeny epilepsziások körében például gyakoribbak a furcsa szexuális szokások, mint a fetisizmus (Bear, 1979), de ahogy az ismételt kisülések hatására roncsolódnak az agysej­ tek, éppen hogy lecsökken a vágy és a nemi képesség (Daniele és mtsai., 1997). A jobb félteke szexuális működésekre gyakorolt fokozott idegi hatását az is alátámasztja, hogy a jobb here és a jobb oldali petefészek mindig na­ gyobb. Vagyis nem minden aszimmetria baj, sőt! Mindebből az következik, hogy a jobb félteke a szexuálisan vágyakozó agy. Nincs ezen mit csodálkoz­ ni, hisz a jobb féltekét gondolják sokan a „tudattalan" féltekének, mások meg az ősi funkciók tárházának. Julián Jaynes (1976) híres elmélete szerint az óko­ ri ember a jobb félteke üzeneteit értelmezte az istenek hangjának. Amikor te­ hát Paris elindult Heléna elrablására, nem Afrodité, hanem a szexközpontja mondta neki: az a nő a tied lesz! A jobb félteke „kerítőnő" szerepét a modem kutatások is megerősítik.

Férfiaknál vizsgáltak a pornóképek kiváltotta szexuális izgalom hatását, és mind az átélt izgalom, mind a pénisz merevedésének erőssége a jobb oldali homloklebeny aktivitásának mértékétől függött (Redouté és mtsai., 2000). Egy másik vizsgálatban férfiak ejakulációjának agyi hatását elemezték. Nem tu­ dom, vajon a szokásos módon, újsághirdetés útján toborozták-e a kísérleti sze­ mélyeket ehhez a vizsgálathoz, de ha igen, nagy lehetett a tolongás a kutatóin-

tézet előtt. A kísérleti helyzet leírása úgy szól, hogy a férfi feje a pozitron­ emissziós tomográfba van bedugva, s a pénisz ingerlését a férfi barátnője vég­ zi ejakulációig. Kétszer, hogy biztosan sikerüljön a felvétel. A kísérleti szemé­ lyeket megkérték, hogy otthon „gyakoroljanak", hogy a férfi megtanulja fejét mozdulatlanul tartani. Az egész eléggé Monty Pythonos, az embernek rögtön mókás jelenetek jutnak eszébe, például hogy a kísérletvezető beszól, hogy „kezdhetjük", mire a barátnő: - Joe azt mondja, neki a Love me tender nélkül nem megy. - A vizsgálat mindenesetre megerősítette, hogy a férfi nemi izga­ lom és orgazmus döntően a jobb félteke fokozott aktivitásával jár. Érdekes eredmény volt még, hogy a félelmi válaszokért felelős amygdala az orgazmus alatt és után kikapcsolt (Holstege és mtsai., 2003). A szex tehát ezért szoron­ gáscsökkentő.

Csak emlékeztetésként: férfi és nő szexuális stratégiái alapvetően különböz­ nek. A férfi szíve szerint megtermékenyítene minden nőt, a nőnek viszont elég volna egy férfi is, csak az legyen szimmetrikus, jó génű, és tudja jó színvona­ lon eltartani a családját. Mint írtam, a női hűtlenség abból fakad, hogy ezeket a tulajdonságokat úgy kell neki több férfitól összeszedegetnie. A kutatók, akik disznó képeket mutogattak férfiaknak és nőknek, miközben mérték agyi akti­ vitásukat (Hamann és mtsai., 2004), azt találták, hogy a nők kisebb szexuális érdeklődést mutattak a képek iránt. Míg a férfi a látványra indul be, addig a nőnek a szex akkor éri meg, ha ezzel építi a kapcsolatot. Vagyis a férfiak ne­ mi vágyához elég a fizikai vonzalom, vagy egyszerűen csak a spontán begerjedés, míg nőknél a megkívánás emocionális.

Cyndi Meston és Dávid Buss (2007) fiatal férfiaktól és nőktől a szexelés 237 okát (ürügyét?) gyűjtötték össze, majd tartalmilag elemezték az okokat.

Négy faktort találtak, amelybe mind a kétszázharminchét ok besorolható volt: fizikai (vonzó külső, adott lehetőség), emocionális (szerelem, izgalomkere­ sés), célelérés (állás, a másik meggyőzése), bizonytalanság (szorongás, félté­ kenység). Amikor azt vizsgálták, melyik okot hányszor hozták fel férfiak és nők, a kétszázharminchét okból mindössze háromban mutattak a nők fölényt.

Ezek a „nőnek akartam érezni magam", „ki akartam fejezni a szerelmemet" és „megértettem, hogy szerelmes vagyok" voltak. Az első motívum férfiaknál nem játszik, hacsak nem transzvesztita az illető. A másik kettő jellegzetesen női. Érdekes, ha ezt nő mondja, elhisszük neki, ha férfi, akkor eufemizmusnak gondoljuk. A férfiak a nőkkel szemben sokkal gyakrabban hangsúlyozták a fi­ zikai külsőt, az élvezetet, az adandó alkalmat.

Meston és Buss szerint a különbséget az magyarázza, hogy evolúciósan a férfi a szexben kisbefektető, míg a nő nagyberuházó, hiszen akár egyetlen sze­ retkezésből is születhet gyermek, ami meghatározza a nő további sorsát. Ne fe­ ledjük, hiába élünk technikai csodák közt, agyunk akkor is kőkori agy, prefe­ renciáink és viselkedésünk a kőkori viszonyokat tükrözik! Amikor valaki rug­ dosni kezdi rendetlenkedő számítógépét, pontosan ezzel szembesülhet.

Az oxitocintrükk A férfi és a női szexben fontos hormonális és transzmitter különbségek van­ nak. Nőknél természetesen fontos az ösztrogén a nemi vágyhoz, de a tesz­ toszteron mindkét nemben a szexuális izgalom és a szexuális fantázia hor­ monja (Sherwin és Gelfand, 1987). Két másik hormon, melyek az agyban transzmitterként is funkcionálnak, rendkívül összetett és eltérő hatású nők­ ben és férfiakban. Az egyik az oxitocin, a másik a vazopresszin, mindkettő a hipotalamuszban, ebben az ősi hormonális és viselkedéses irányítóköz­ pontban termelődik. A vazopresszint a férfi, az oxitocint a női kötődés hor­ monjának is tekintik, és jellemző módon előbbi a tesztoszteronból, utóbbi az ösztrogénből származik. Vazopresszinből a férfiakban, oxitocinból a nőkben termelődik több. A vazopresszin a férfiakban szex alatt bocsátódik a vérbe, és hatására a férfi „territoriális viselkedésbe" kezd, vagyis csúnyán néz minden férfira, aki a párja körül legyeskedik, és akár tettlegesen is meg­ torolja a bizalmaskodást. Préripockoknál a vazopresszin vad fészeképítést vált ki, a férfiak barkácsolási őrületének hátterét még nem vizsgálták. Az oxitocin mindkét nemben az intim testi érintésekre, csókra, nőknél különö­ sen a mell ingerlésére termelődik, és az oxitocin idézi elő az orgazmus alat­ ti izom-összehúzódásokat. Mivel az oxitocin a kötődés hormonja és transzmittere, ezért a gyakori szexuális együttlétek szoros Kapcsolati kötődést ala­ kítanak ki az emberekben. Az oxitocin szintje azonban a nőkben pusztán az érzelmi közelségre is megnő, és elsősorban ez felel a nők szexuális vágya­ iért. Ha a mélyére nézünk a férfi és a nő kötődésének, különös ellentétet fedezhetünk fel: a férfi kielégülése tárgyához kötődik, míg a nő a biztonsá­ got nyújtó kapcsolathoz. Megint ugyanott lyukadunk ki, a férfi kötődése szexuális, míg a nőé érzelmi. És ebből fakadnak aztán a kapcsolati problé­ mák. A kapcsolat kezdetén mindkét fél kívánja a szexet, a férfi a szexért, a nő a kapcsolat megalapozásáért. Ahogy a kapcsolat stabilizálódik, a férfi ré-

széről csökken a széptevés, így a nőknek előbb-utóbb intimitáshiányuk tá­ mad, és a csökkenő oxitocinszinttel csökken a vágy is (Hiller, 2005). Ez a férfiból sértettséget, haragot vált ki, s nincs rosszabb, mint egy szexuálisan visszautasított férfi. Általában ebből gyártják a férfiak az ideológiát a sze­ retőtartásra. És ilyenkor szokás a nőt pszichiáterhez vinni. A nőben azon­ ban az elhidegülés és frusztráció nemcsak az oxitocin csökkenéséhez vezet, hanem a vazopresszin fokozott termelődéséhez is. Nőben a vazopresszin épp ellentétesen hat, mint a férfiban, nőknél a vazopresszin csökkenti a ne­ mi vágyat. Nőknél a vazopresszin másik hatása a veszekedésre való hajlam és a harag. A nők korral járó hárpiásodásának talán ez az egyik oka, nők­ ben ugyanis a vazopresszint termelő hipotalamikus mag mérete az életkor­ ral folyamatosan nő (Ishunina és Swaab, 1999). Amikor tehát a férj és a pszichiáter cinkosán összekacsintva a nő orgazmuszavaráról meg hiposzexualitásáról beszél, valójában a kapcsolati intimitás és szeretet hiányát medikalizálják (Hiller, 2005). Milyen különös, hogy a nő, akinek férjével nincs orgazmusa, szeretőjével heves orgazmussorozatokat képes átélni (Ba­ ker és Bellis, 1995; Thornhill és mtsai., 1995). A családterapeuták már ré­ gen tudják, hogy sosem a tünethordozó a baj okozója. Itt is érvényes Agatha Christie elve: aki a legkevésbé gyanús, mindig az a bűnös.

A női orgazmus A szex tehát a parancsnoki hídon folyik. Hogy az orgazmus mennyire „fen­ ti" történés, azt egy érdekes esetbeszámoló jól illusztrálja. Egy nőnek már fiatal korában ki kellett venni a méhét, s onnantól kezdve orgazmusképte­ lennek bizonyult. Egy nap éppen mosta a fogát, amikor hirtelen orgazmust élt át, és rövid időre még a tudata is kikapcsolt. Nem törődött a jelenséggel, mert nem tudta mire vélni, ám hamarosan az esetek sűrűsödtek, és hetente kétszer élte át az orgazmust, fogmosáskor. Ekkor már megijedt, azt hitte, démon szállta meg, és orvoshoz fordult. A vizsgálatok kiderítették, hogy úgynevezett reflexepilepsziában szenved. A reflexepilepszia azt jelenti, hogy bizonyos cselekvésekre, például fogmosásra vagy olvasásra, zenehall­ gatásra, vibráló fénybe nézésre az adott cselekvéshez vagy észleléshez tar­ tozó speciális agyterületen - már eleve fennálló elváltozások miatt - epilep­ sziás kisülés következik be. Jelen esetben a jobb halántéklebeny egy speci­ ális területe került a fogmosástól izgalomba, és a tovaterjedő elektromos

hullám ingerelte az orgazmusközpontot (Chuang és mtsai., 2004). Más orgasztikus epilepsziában szenvedő ember sem mindig érez bármit is „oda­ lent", miközben orgazmusa van „odafönt".

Az orgazmus centrális, vagyis agyi elméletét támasztják alá azok a megle­ pő megfigyelések is, mely szerint olyan gerincsérülteknél, akiknek a sérült szakasztól lefelé teljes bénulás lép fel, a sérült szakasz feletti bőr enyhe inger­ lése orgazmust képes kiváltani (Komisaruk és Whipple, 2005). A jelenségre a magyarázat, hogy a klitoriszból az ingereket az agyba vezető váguszideg be­ hálózza a szervezetet, többek közt ez szállítja a mellbimbóból is az ingerületet az „orgazmusközpontba". Minden ingerlés, amely valahol a váguszidegbe csatlakozik be, orgazmust képes kiváltani. Ez a magyarázat a csókolózásra vagy az anális közösülésre kialakuló orgazmusra is. (Egy esetismertetés sze­ rint egy férfi - prosztataműtétje után - minden székeléskor orgazmust élt át, Van der Schoot és Ypma, 2002). Tegyük hozzá, minden bőringerlés és intim helyzet az oxitocinszint emelkedésével jár, ami orgazmust válthat ki. De vizs­ gáltak olyan nőket is, akik egyszerűen gondolati úton is valódi orgazmust ké­ pesek produkálni (Whipple és mtsai., 1992), azonban ne irigykedjen senki, hogy egyeseknek ilyen könnyen megy, másoknak meg egyáltalán nem. Az or­ gazmusképesség - 4037 egy- és kétpetéjű iker vizsgálata alapján - 34-45 szá­ zalékban örökletesnek bizonyult (Dunn és mtsai., 2005). Ez intő jel azoknak, akik medikaiizálni vagy pszichologizálni akarják a jelenséget.

Az orgazmus evolúciós melléktermék?

A női orgazmus nagy vitákat generál nemcsak a hálószobákban, hanem tudo­ mányos kutatók közt is. Sok nő azzal veszi elejét partnere elégedetlenségének, hogy eljátssza az orgazmust, mint Meg Ryan a Harry és Sally étteremjelene­ tében. Egyes kutatók viszont ezt az egészet ostoba erőlködésnek vélik, mond­ ván, a női orgazmus oly sok más módon is kiváltható, és a szex alatt meg oly sokaknál elmarad, hogy szerintük a női orgazmusnak semmi köze a szexhez.

Elisabeth Lloyd tudományos körökben azzal kavarta fel a kedélyeket, hogy vehemensen kezdte támadni a női orgazmus evolúciós hasznosságát. Persze van neki előfutára, kinek ne volna: Donald Symons (1979). Az úgynevezett adapcionisták, ez volnék én is, azt vallják, hogy a sok millió év alatt kialakult szerveknek, funkcióknak, viselkedéseknek evolúciós értelme van. Lloyd sze­ rint a női orgazmus evolúciós melléktermék (Lloyd, 2001). Természetesen 149

vannak melléktermékek, ugyanis sok véletlen megjelent tulajdonság, mivel se haszna, se kára, egyszerűen fennmarad, pláne ha viszont együtt jár más hasz­ nos tulajdonságokkal. Lloyd érvelése szerintem egészen gyerekes, s nem men­ tes némi feminista beütéstől, mindamellett, hogy kirohanásokat intéz a femi­ nisták ellen is. O az antifeminista feminista. Lloyd szerint a férfi orgazmus ér­ telme világos: lődözni a spermákat. A női orgazmus azonban szerinte a követ­ kezők miatt melléktermék. A férfi a nőből lesz, mondja. Idáig rendben. Mivel evolúciós haszna volt annak, hogy a férfinak működjön a lövőkéje, ezért min­ den magzatnak kialakul egy pénisszerű kis nyúlványa, s ha a magzat fiúvá ala­ kul, ez a pénisz megnyúlik, ha a magzat lány lesz, ez lesz a klitorisz. Ez is rendben. Ezután Lloyd átbucskázik a fején, és hirtelen fordulattal kijelenti, hogy a nőknek csupán azért van klitoriszuk, hogy a férfiaknak lehessen péniszük. Mert ugye, ha a „nyersanyagnak", amiből a fiúk lesznek, nem volna ku­ kaca, akkor a férfiaknak sem lehetne. Ebből a „szarva közt a tőgyit" logikából azonban az következne, hogy a nőknek csak azért van petefészkük, hogy a fér­ fiaknak lehessen heréjük, nemde? Lloyd a női orgazmus melléktermék-jelle­ gét bizonyítandó felteszi a kérdést: miért van a férfiaknak is mellbimbójuk?

Ugye csak azért, mert a nőknél erős szelekciós nyomás volt a mell kialakulá­ sára, s mivel a magzati „közös ősnek" van mellbimbója, hát a férfinak is meg­ marad ez a képződmény. Ez igaz, csakhogy a nőknek nem „megmarad a kis péniszük", hanem eleve van. Ha a természet azt akarta volna, hogy a lánynak ne legyen klitorisza, fel tudott volna az szívódni, mint ahogy a fiúvá alakuló magzatban a Müller-féle regressziós faktor hatására elsorvad a méhkezdemény. Nem volna túl hasznos, ha megmaradna. A mellbimbó azonban nem oszt és nem szoroz, nem volt oka rá, hogy felszívódjon.

Lloyd következő érve, hogy ha a nőknek nincs mindig orgazmusuk, akkor meg minek van. Csakhogy senki nem állította, hogy orgazmus nélkül már él­ ni sem lehet. Az orgazmus igazi értelmét éppen az adja meg, hogy kivel és mi­ kor történik meg. Az, hogy a legtöbb nőnél csak a klitorisz külön ingerlésével lehet kiváltani orgazmust, még nem szól az evolúciós hasznosság ellen. Me­ gint utalnék arra, hogy nem boldogságra, hanem szaporodni születtünk! Lloyd foglalkozására nézve filozófus, s ez könnyen félreviszi az ember gondolkodá­ sát. Az orgazmus célja a spermiumok hatékonyabb méhbe juttatása (Komisa­ ruk és mtsai., 2006), következésképpen a nőnek akkor hasznos az orgazmus, ha azzal a férfival éli át, akitől gyereket akar. A vizsgálatok azt igazolják, hogy a nők annál inkább élnek át orgazmust, minél szimmetrikusabb, vagyis jobb

génű a férfi (Thornhill és mtsai., 1995). Az „elájult a gyönyörtől" létező jelen­ ség, úgy hívják, hogy „kis halál" vagy „édes halál". Egyeseknél ugyanis a he­ ves orgazmus alatt rövid idejű eszméletvesztés léphet fel (Kinsey és mtsai., 1953). Az orgazmus evolúciós célszerűségét bizonyítja az is, hogy az orgaz­ mus időzítése hatással van a megtermékenyülésre (Baker és Bellis, 1995), ugyanis az erősen kívánt szeretővel a férfi ejakulációja után van orgazmus, míg a férjekkel inkább az ejakuláció előtt. A nő megtermékenyülési vágya pe­ dig megjósolja az orgazmust, és annak késleltetett formáját (Singh és mtsai., 1998). Persze vágy alatt nem pusztán a „tervezést" kell érteni, hisz ha egy há­ zaspár elhidegült egymástól, akkor ez nem növelni, hanem éppen csökkenteni fogja az orgazmus valószínűségét.

Az orgazmus szelektivitásának hasznossága mellett szóló másik érv az oxi­ tocin kötődést kiváltó hatása. Logikus, ha a nő választhatna, akkor ahhoz a fér­ fihoz kéne kötődnie, aki elég szimmetrikus az orgazmus kiváltásához. Az evo­ lúciós logika az, hogy „menj hozzá ahhoz, akitől orgazmusod van". Ez persze csupán a szaporodás logikája, de jól tudjuk, hogy a legjobb pasikkal sem min­ dig a legjobb az élet.

A szex halála Korunk egyik súlyos problémája a gyógyszeripar és a pszichiátria házassá­ gából fakadó, az élet mindennapi jelenségeit pszichiátrizáló gyakorlat terje­ dése. Az 1950-es években még egymillió emberre jutott 50 depressziós, ma ez a szám statisztikáktól függően 100-150 000 (Szendi, 2005a). A dep­ resszió diagnosztikus kategóriájának gumiszerű kitágításához mind a gyógyszeriparnak, mind a pszichiátriának komoly érdekei fűződnek. Ma emberek százmilliói szednek antidepresszánsokat és antipszichotikumokat boldogtalanságukra, szomorúságukra, szociális problémájukból eredő ne­ hézségeikre, válásuk, munkahelyük elvesztéséből fakadó deprimáltságukra.

Az antipszichotikumok az orgazmusképességet az agyi jutalmazórendszerben is döntő szerepet játszó dopaminreceptorok gátlásával szüntetik meg, a dopamin ugyanis fontos szerepet játszik az orgazmus kialakulásában. A dopaminerg rendszer működését fokozó gyógyszerek, amiket például a Parkinson-betegek is szednek, hiperszexualitást okozhatnak. A kokain hatásos dopaminerg aktivitást serkentő drog, amely nagyobb adagban orgazmusszerű állapotot idéz elő (Komisaruk és mtsai., 2008). Az antipszichotikumok nyakló nélküli alkal-

mázasát tapasztalni egyre jelentéktelenebb problémákban is. Amerikában a gyógyszerhatóság súlyos büntetést rótt ki antipszichotikumokat gyártó cégek­ re, mert azok a szerek forgalomnövelése érdekében pszichiátereket arra vettek rá, hogy mindenféle kórképekben, melyekben igazolatlan az antipszichotiku­ mok hatása, adják betegeiknek.

Az antidepresszánsokkal még súlyosabb a helyzet. Évek óta tudjuk, hogy az antidepresszánsok teljesen hatástalanok, ezt bizonyítják a gyógyszeripar által a gyógyszerhatóságokhoz benyújtott gyógyszerhatástani vizsgálatok össze­ vont elemzései is (Szendi, 2005a; Kirsch és mtsai., 2008), de a gyógyszer-engedélyező hatóság tehetetlensége és a gyógyszeripar hihetetlen hatalma lehe­ tővé teszi, hogy ezeket a gyógyszereket egyre nagyobb arányban és egyre több mentális zavarban írják fel.

Ezek a szerek mindamellett, hogy a „depresszióra" hatástalanok, igen hatá­ sosak az emberi szexualitás rombolására. Az antidepresszánsok, fajtától füg­ gően 50-75 százalékban okoznak libidócsökkenést vagy teljes frigiditást vagy impotenciát. Férfiaknál a spermaszám teljes lenullázódását tapasztalták (Tanrikut és Schlegel, 2007). Az antidepresszánsok egyrészt gátolják a nemi hor­ monok termelődését, másrészt a szerotoninszint növekedése serkenti az egyik szerotonin-receptortípus aktivitását, amely gátolja az orgazmust (Komisaruk és mtsai., 2008). Családok szétesnek, gyermektelenekké válnak. Ez volna a boldogsághoz vezető út?

Ezek a szerek Helen Fisher szerelemkutató apokaliptikus látomása szerint lassan már az emberiség kihalásával fenyegetnek, mert, mint majd látni fogjuk, nemcsak a szexet, hanem a szerelmet is megölik (Fisher és Thomson, 2006).

Az antidepresszáns-szedőket azonban, túl az öngyilkossági kockázaton és az impotencián, a szer elhagyásakor egy még horrorisztikusabb szexuális zavar is fenyegeti, a perzisztens genitális izgalom szindróma (PGISZ). Ennek lényege, hogy a nő, miután nagy kínkeservek révén elhagyja a szert, csillapíthatatlan ne­ mi izgalmat érez. A vagina és a klitorisz folyamatosan olyan duzzadt állapotba kerül, mintha a legfantasztikusabb szeretkezés közepette volna az illető (Goldmeier és Leiblum, 2006). Egy női szexuális egészséggel foglalkozó újság 2005 októberi számában írt az újonnan felismert szindrómáról, és a PGISZ-ben szen­ vedő nők leveleit teljes terjedelemben közli (Ferguson és Marais, 2005). Ezek­ ből kiderül, hogy a nők egész életét felkavarja a probléma, nem tudnak semmi­ re figyelni. Sem önkielégítés, sem nyugtatók nem használnak, s orvosaik cini­ kus megjegyzései, hogy „örüljön neki" vagy „keressen inkább pszichiátert"

még inkább elkeserítették őket. Egy esetben négyhetenkénti elektrosokk enyhí­ tett a tüneteken, de ez a legtöbb ember számára jogosan elborzasztó gondolat.

Több nő az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. Az egészben a legször­ nyűbb a tünetekkel való magára maradottságuk volt, amitől egyszerűen őrült­ nek érezték magukat. Sokat segített rajtuk, amikor rátaláltak a PGISZ-ben szen­ vedők önsegítő csoportjaira, mert ez oldotta stigmatizáltságukat.

Az antidepresszánsok kevésbé nyilvánvaló mellékhatása az érzelmek meg­ szüntetése. Sokan ezt hiszik depresszióellenes hatásnak, ez azonban a kémiai lobotómiának felel meg. A lobotómia a nem régmúlt homályába vesző primi­ tív kezelési mód, hiszen az 1940-60-as években rendszeres pszichiátriai gya­ korlat volt, de még az 1980-as években is végeztek ilyen műtéteket (Comité Consultatif National d'Ethique, 2002). A műtét lényege, hogy a homlokle­ benynek az agy többi részével összekötő rostjait részlegesen átvágják, amely ugyan megszabadítja a beteget a szorongásoktól, de egyben megfosztja embe­ ri jellegétől is. Mikor Kennedy papa a 23 éves Rosemary lányát, a későbbi John F. Kennedy nővérét a lány hangulatkilengései miatt pszichiáterhez vitte, elvégezték rajta a lobotómiát, melyet követően Rosemary egy életre infantilis állapotba került. Az antidepresszánsok és az antipszichotikumok is kikapcsol­ ják vagy jelentősen letompítják a humán érzelmeket, így az emberek érdekte­ lenné válnak saját sorsukkal szemben. Ronald W. Dworkin (2006) könyvében számos esetet ismertet, amikor emberek házassági vagy karrierproblémájuk miatt antidepresszánst kezdtek szedni, és a szer hatására ugyan nem oldódott meg semmi, de közömbössé váltak a problémáik iránt. Óhatatlanul az a vicc jut eszembe, amikor Arisztid újságolja, hogy pszichoanalitikushoz készül, mert állandóan bepisil. Legközelebb, amikor találkoznak, Tasziló izgatottan kérdezi: „Na és bepisilsz?" erre Arisztid: „Persze, de kit érdekel?"

A sperma antidepresszáns

hatású?

Ugye volt egy rossz hír, most jöjjön a jó.

Gallup és munkatársai 2002-es vizsgálatukban arra keresték a magyará­ zatot, hogy a férfiakhoz képest miért háromszor-ötször gyakoribb a klinikai depresszió nők körében. Egy korábbi vizsgálat eredményei azt bizonyítot­ ták, hogy a spermiumban fontos férfi és női nemi hormonok találhatók, és az is ismert, hogy nőknél a „nehéz napok" a leeső ösztrogénnek tulajdonít-

hatók, a terhesség alatti eufória pedig a magas progeszteron- és ösztrogénszintnek. A kutatók mindezek alapján feltételezték, hogy a hüvelybe beju­ tó, és ott hatást kifejtő sperma hangulatjavító hatású lehet.

Hipotézisük ellenőrzésére a New York Egyetem 293 hallgatónőjének mér­ ték fel szexuális szokásait és depressziós tüneteik szintjét. A kérdőívben kitér­ tek arra, milyen gyakran szeretkeznek a lányok, és használnak-e óvszert a ne­ mi érintkezésekkor. Harminchét lány (talán apácaszakra jártak?) nem élt nemi életet, ők voltak az „absztinens" csoport.

Kiderült, hogy az óvszerhasználat depresszióhoz vezet. A gumisoknak jó­ val magasabb volt a depressziópontszáma, mint a nem gumisoknak. Az is ki­ derült, hogy az óvszerrel való szeretkezés nem jobb, mint az absztinencia.

Ha a sperma antidepresszáns hatású, okoskodtak a szerzők, akkor minden gu­ mi nélküli szeretkezés olyan, mintha valaki bevenné a depresszió elleni gyógysze­ rét. Vagyis a szeretkezés nélkül eltelt napok arányában nőnie kell a depresszió­ pontszámnak. És ez így is volt. Ebből logikusan következik, hogy a nőkben sper­ mafüggés alakult ki, és megvonási tünetek jelentkeztek, ha rég szeretkeztek. A füg­ gőségre utal, hogy az óvszer nélkül szeretkezők gyakrabban bújtak ágyba. Akik vi­ szont mindig használtak gumit, azoknál semmiféle összefüggést nem találtak az utolsó szeretkezéstől eltelt idő és a depressziópontszám között, mivel akár szeret­ keztek, akár nem, a sperma hangulatjavító hatása nem érvényesülhetett. Hogy ki­ szűrjék a kapcsolatban élés esetíeges pozitív hatását, a vizsgált lányokat két cso­ portba osztották: tartós kapcsolatban élőkre és alkalmi kapcsolatokat fenntartókra.

Kiderült, hogy eszerint nem volt különbség a depressziópontszámban.

Még meghökkentőbb volt az az eredmény, hogy a gumit ellenzők közt csak 4,5 százalék számolt be öngyilkossági kísérletről, míg a rendszeresen óvszert használók közt ez az arány 13 százalékos volt, annyi, mint az absztinensek körében.

A szerzők következtetéseikben kiemelik, hogy nem önmagában a szeretke­ zések gyakorisága, hanem csak az óvszer nélküli szeretkezés javítja a hangu­ latot. Azt kizártnak tartják, hogy a talált összefüggéseket pusztán az magyaráz­ ná, hogy a depresszióra kevésbé hajlamos személyek hajlamosabbak lennének óvszer nélkül szeretkezni.

A talányos eredménynek sok értelmezése lehetséges. Azokat a találgatáso­ kat, hogy vajon Gallup feleségének mi erről a véleménye, hagyjuk meg a plety­ kalapoknak, ez méltatlan hozzánk. Az már tudományosabban hangzik, hogy vajon a spermium kapszulázva is hatásos volna-e? De hűséges maradva az evo-

lúciós gondolathoz, csak arra lehet gondolni, hogy a spermák antidepresszív ha­ tását az evolúció - szó szerint kedvcsinálóként- a szaporodás szolgálatába ál­ lította. És mivel az antidepresszív hatás mennyiségfüggő, ez elég egyértelműen a női hűtlenség egyik hajtóereje lehetett. Akkor viszont nem is biztos, hogy ez olyan jó hír. Talán legjobb, ha a párok ezt egy este megvitatják.

A szerelem biokémiája Az emberi szerelemhez mind az evolúcióban, mind a tudományos laborató­ riumokban az állati vonzalmon keresztül vezet az út. Patkányok és préripockok vizsgálatában figyeltek fel arra, hogy a dopaminszint emelkedése szerel­ mes viselkedéshez, heves udvarláshoz vezet. A préripockot azért szeretik a kutatók, mert monogám típus, a hímek 90 százaléka egész életét egy nős­ ténnyel éli le. Nemrég meg is találták azt a gént, amelyet monogámiagénnek neveztek el, mert ha átültetik a hűtlen mezei pocokba, az is hűségessé válik (S. Fink és mtsai., 2006). Amikor a nőstény kiválasztja „férjét", és szexszel pecsételik meg a „házasságukat", a nőstény agyában 50 százalékkal megnö­ vekszik a dopaminszint azon a területen, amely embernél a sóvárgásért és az addikcióért felelős (Fisher, 2004). Ez hát a titka az örök hűségnek: legyünk egymásnak jutalom örökre. Am akkor jön a gonosz kutató, és széttiporja az ártatlan pockok boldogságát. Dopaminhatást gátló anyagot fecskendez be a „feleség" agyába, s a férje iránti hűség szertefoszlik, közömbösen fordul el attól, akivel leélni tervezte életét. Lehet még fokozni e kis állatok tragédiá­ ját? Sajnos igen, mert amint dopamint injektálnak be a kritikus területre, a nőstény körülnéz - és az első hím karjaiba veti magát. Csak merjük remél­ ni, hogy embernél ez azért nem megy ilyen könnyen.

Számos adat utal arra, hogy az állati szerelemben a másik főszerepet a noradrenalin játssza. A noradrenalin általában a figyelem transzmittere, s mindig az inger fontosságát jelzi, olyan, mint egy reflektor fénycsóvája. Ha ez a fény­ csóva pozitív ingerre világít, akkor extázist, ha fenyegető ingerre, intenzív szo­ rongást idéz elő. Végül a harmadik jelölt a szerotonin. Mint az antidepresszán­ sok mellékhatásainál láttuk, a szerotonin meg tudja ölni a szerelmet. Mivel az antidepresszánsok általában fokozzák a szerotoninszintet, Helen Fisher arra tippelt, hogy a szerelemhez alacsony szerotoninszint szükséges. Lássuk hát, mire jutott a szerelem modem antropológus istennője.

Három jelöltje volt: a dopamin, a noradrenalin és a szerotonin (Fisher, 2004).

Dopamin Állatnál, embernél a dopamin az agyi jutalmazórendszer transzmittere. Ha az ember valamit megtapasztal, aminek következtében megnövekedik a dopaminszintje, akkor az számára jutalmazó értékű lesz. Ha egy patkánynak be­ építenek egy elektródát, amely egy pedál lenyomására stimulálja a patkány jutalmazórendszerét, szegény patkány - felkínálhatjuk neki a labor legcsábosabb nőstényét, a hűtőszekrény legfinomabb kolbászkáját - mindenre fittyet hányva, étlen-szomjan haláláig nyomogatja majd a pedált. Elmondhatjuk ró­ la, hogy rövid, de boldog életet élt. Hasonló a helyzet a kábítószerekkel, ezek is olyan „elektródák", amelyek mind a dopaminerg rendszert (is) serkentik.

A kábítószeresek is bármit megtesznek egy újabb lövésért vagy szippantásért, és elég gyakran a kis patkány sorsára jutnak. Az igazság az, hogy a dopamin olyan, mint a mosásnál a színes ruha: bármit könnyen megfog. És amihez do­ pamin tapad, az onnantól könnyen válik jutalomforrássá, legyen az egy női bugyi, a szerencsejáték, vagy a Mont Blanc csúcsa. Valljuk be, nem kis le­ mondás az azonnali kielégülés helyett fáradságos tanulással, igazságtalan ta­ nárokkal, majd gáncsoskodó kollegákkal megküzdve időnként kipréselni az életből egy kis dopaminfröccsöt. A szenvedés másik neve: civilizáció.

Most képzeljük csak el, hogy a dopaminerg rendszerünket egy számunkra kí­ vánatos arc és alak kezdi stimulálni. Nyilvánvaló persze, hogy a kiválasztás nem gépies, ezeregy dolognak kell még összejönnie, különben a Parkinson-kóros be­ teg mindig abba szeremé bele, aki éppen beadja neki a dopaminszintet emelő or­ vosságát. De ha egyszer rákattantunk valakire, és onnantól ő kezeli a dopaminpumpánkat, akkor ez a pumpakezelő a mi szerelmünk. A szerelem ezért mámorosító, és a szerelem ezért addikció. Amikor a távolság és az idő szétválasztja a szerelmeseket, a dopamin az, amely oly fanatikussá és kitartóvá teszi őket. Cso­ dálatos dolog, ha a szerelem beteljesülhet, de őrjítő és pusztító, amikor a szerel­ münket elutasítják. Olyan, vagy még rosszabb, mint a kábítószer-elvonás.

A dopamin mozgósítja a tesztoszteront is, ami a szexuális vágyakozás hor­ monja, s talán ez magyarázza, miért epekedik két szerelmes oly nagyon egymás teste után. A szex tehát a szerelem mellékterméke, vagy inkább a szerelem kö­ vetkező lépcsőfoka. Mindenesetre a plátói szerelmet nem a költők találták ki.

A felmérések szerint az emberek a szerelmet alapvetően nem szexuális vágya­ kozásként élik meg. Már a lovagkor óta ismert az égi és a földi szerelem kettősége. Az égi szerelem legtisztább formája a gyermekek szerelme, amely halálo-

san komoly, és mentes minden szexualitástól. Az egész világon szinte minden népnek külön szava van a szerelemre és külön szava a szexre. A Magaia polinéz szigeten a valódi szerelemre az inangaro kio-t használják, míg a puszta vágy az inangaro. Kenyában a szerelem a pendo, a nemi vágy ashiki. Brazíliában a sze­ relem érzése az amor, a vágyé pedig a tesao (Fisher és Thomson, 2006).

A szerelem addiktív természete okozhatja azt a jelenséget, amit Petőfinél is megfigyelhetünk: úton-útfélen szerelmes akart lenni, mert ez az állapot felajzotta. A szinte gyermek Etelka iránt érzett szerelméről írta Illyés Gyula: „Szerelmes volt-e a költő? Bizonyára, de nem Etelkába, hanem a szerelembe." Az emberek szeretnek szerelmesek lenni. Ez a dopaminfröccs sokkal humanizáltabb formá­ ja, mint az intravénás heroin. Egy páciensem, túl az ötvenen, amikor élete üres­ ségéről beszéltünk, azt mondta, olyan jó lenne megint szerelmesnek lenni.

A dopamin adja tehát a szerelemben az erőt az állhatatos, céltudatos ostrom­ hoz, a mesebeli tizenkét próba elviseléséhez, a kitartást, hogy elmenjünk az üveghegyeken túlra, és a dopamin az, amely az egymásra találás eufóriáját adja.

Noradrenalin Na és a másik gyanúsított! Marvin Zuckerman (1994) volt az egyik úttörő­ je annak a kutatási irányzatnak, amely a személyiség és az agy transzmitterei közti kapcsolatot kereste. Nagy felfedezése volt, hogy az úgynevezett él­ ménykereső embereknek, akik a völgyhidakról ugrálnak le gumikötelékkel, magas a noradrenalinszintjük. Élménykereső az, aki elmegy pilótának, tű­ zoltónak meg aknakeresőnek - vagy esetleg BKV-ellenőrnek. És a szere­ lem is mi más volna, mint nagyon is intenzív élménykeresés. A szerelem él­ ményében a noradrenalin a dopaminhatást erősíti. A magas noradrenalin- és dopaminszint együtt felelős a szerelmesek nyugtalanságáért, csökkent alvás­ igényéért, étvágytalanságáért, fokozott energiáiért. A noradrenalin részt vesz a memóriafolyamatokban is, ezért emlékszünk minden egyes percre, amit szerelmünkkel töltöttünk.

Szerotonin Hogy a szerotonin szerepet játszhat a szerelemben, ezt a szerelmesség kényszeres vonásaiból tudjuk. A szerelmesek egész álló nap csak szerel­ mükre gondolnak, s ha meg is próbálják figyelmüket valami mással leköt-

ni, szerelmesük képe újra és újra betör a gondolataikba. A kényszeres visel­ kedés lényege, hogy állandóan bizonyos gondolatokkal, cselekvésekkel kell a betegnek foglalkoznia, különben heves szorongás tör rá. A szerelemben ez a szeparációs vagy elválási szorongás. A szorongás kényszeres elhárítá­ sa a kényszer tárgyával való állandó rituális foglalkozás. A tisztaságkény­ szeresek állandóan mossák a kezüket, az ellenőrzési kényszerben szenve­ dők újra és újra ellenőrzik, elzárták-e már a gázt, a szerelmesek meg min­ dig vissza-visszatérnek szerelmesük képéhez. A szerelem, úgy tűnik, amo­ lyan jóindulatú kényszerbetegség, amely spontán remisszióra hajlamos.

Egy olasz vizsgálatban 20 kényszerbeteget hasonlítottak össze 20 szerel­ mes, valamint húsz egészséges személlyel. A kényszerbetegeknek és a sze­ relmeseknek egyaránt alacsony volt a szerotoninszintje (Marazziti és mtsai., 1999). Talán nem véletlen, hogy egy másik vizsgálatban a súlyosan féltékeny emberekben ugyancsak alacsonynak találták a szerotoninszintet (Marazziti és mtsai., 2003), hisz a féltékeny ember ugyancsak örökké a sze­ relmével foglalkozik, talán ez a szerelemkényszer ellenőrzős változata.

A nagy kísérlet Hányan kutatták már a szerelem titkát, s ki gondolta volna, hogy egyszer majd egy hosszú, sötét, kattogó csőben lelik meg. Helen Fisher, az egyetemen, ahol dolgozott, őrülten szerelmes egyetemistákat keresett, mert ezeknél biztos lehe­ tett abban, hogy ingyen és dalolva másznak be majd a pozitronemissziós tomográf szűk csövébe, csakhogy láthassák szerelmük fényképét. Mondjuk, ha még erre sem vállalkoztak volna, nyugodt lélekkel ki lehetett volna őket ejte­ ni a vizsgálatból, mint „nem eléggé szerelmeseket". Kerestek még visszauta­ sított szerelmeseket is, ők meg azért voltak kiválóan alkalmasak a vizsgálatra, mert azt sem bánták volna, ha többet ki se jöhetnek a csőből.

Az eredmények várakozáson felüliek voltak: a dopaminerg jutalmazórendszer maximálisan aktív volt a szerelmesek agyában (Aron és mtsai., 2005).

(A noradrenerg rendszer fokozott működése a vizsgálatból nem derült ki, ám a szerelmes láttán megvadult szív egyértelműen utal erre.) Az eredmények azt is megerősítették, hogy a szerelem és a szexuális vágy, ha az ágyban nem is idegenek egymástól, de az agyban egészen más területek aktivitásával függnek össze. Időközben egy másik kutatócsoport is érdeklődött a szerelmes agy iránt, s részben hasonló eredményeket kaptak (Bartels és Zeki, 2000).

Fisher hangsúlyozza, hogy eredményeik azt támasztják alá, hogy a szerelem elsősorban nem érzelem, hanem hajtóerő. A szerelem ugyanis nem kötődik spe­ ciális helyzetekhez, jó vagy rossz dolgokhoz, pusztán a szerelem tárgyához. Az éhség mint hajtóerő például nem a szépen tálalt, finom ételhez vagy valamilyen speciális élelemhez, hanem az evéshez kötődik. Ugyanígy a szerelem, mint haj­ tóerő arra irányul, hogy a másik szerelmét elnyerjük. Nem számít, gonosz-e ve­ lünk vagy bűbájos, kikosaraz-e minket, vagy viszonozza szerelmünket: amíg a szerelem tart, addig nem tudunk lemondani róla (Fisher és Thomson, 2006).

Hogyan csábítsunk?

Mit érne a sok tudomány, ha nem tudnánk használni is valamire. A közép­ korban a boszorkák próbálkoztak mindenféle undormányból szerelmi báj­ italt keverni, sikerességüket azonban nem ellenőrizték placebokontrollos vizsgálattal, úgyhogy ne üljünk föl a meséknek.

A vonzó nőről szóló rész tanulságát ma már minden nő alkalmazza, aki kö­ veti a divatot, és szorgalmasan vásárolja bőre dukkozásához a különféle kotyvalékokat. Azonban szerintem ezzel a dopamin-noradrenalin dologgal is lehet­ ne valamit kezdeni. Nem tudom föltűnt-e már az olvasónak, hogy a kalandfil­ mek végén a férfi hős mindig összejön a megmentett nővel. Ez lehetne persze a forgatókönyvírók örök mániája, hogy „ez kell a nézőknek", de lehet, hogy van ebben valami.

Donald Dutton és Arthur Aron (1974) fogalmazták meg azt az érdekes hipo­ tézist, hogy az intenzív érzelmek megfelelő partner jelenlétében szexuális von­ zalommá alakulnak. Az elvontnak tűnő tételt roppant egyszerű kísérletekkel igazolták. Észak-Vancouverben, a Capilano folyó fölött kiválasztottak két hi­ dat. Az egyik széles, biztonságos volt, és mindössze három méter magasan volt, a másik egy keskeny tákolmány volt, amely alatt nyolcvan méter mélyen folyt a víz. A mérések bizonyították, hogy a rozoga hídon való átkelés komoly aggo­ dalmakat keltett a férfiakban. A két hídon felváltva ugyanaz a csinos lány áll­ dogált, és magányos, a hídon átkelő 20-30 év közötti férfiakra várt. Amikor egy férfi átkelt a hídon, a lány bemutatkozott és elmondta, hogy ő pszichológushall­ gató, és dolgozatához gyűjt kérdőívkitöltőket. A férfiak általában ráálltak a fel­ adat megoldására, a lány kérdéseket tett fel, majd a férfinak egy képről kellett egy rövid történetet elmondania. Végül a lány megadta a telefonszámát, hogy­ ha a férfiban további kérdések merülnének fel, csak hívja őt nyugodtan.

A képekre rögtönzött történeteket kielemezve kiderült, hogy a veszélyes hí­ don sokkal több tudattalan szexuális utalás volt a történetekben elrejtve, mint a biztonságos hídon. Még beszédesebb volt az, hogy ugyanazt a lányt a veszé­ lyes híd szituáció után ötször többen hívták föl „további információért", mint a biztonságos híd után. A két kutató végzett egy másik kísérletet is. Fiúkat hív­ tak kísérletre azzal a trükkel, hogy az enyhe áramütések hatását szeretnék vizs­ gálni a tanulási folyamatokra. Miközben a fiú várakozott, megérkezett egy csi­ nos lány is, aki látszólag szintén a kísérletre jött, persze valójában mindig ugyanaz a beavatott személy volt. Várakozás közben a kísérletvezető tudtukra adta, hogy aznap az erősebb vagy gyengébb áramütéssel fogják a vizsgálatot végezni. A kísérleti személy tudta, hogy a gyenge áramütés bizsergést, az erős fájdalmat fog jelenteni. Ennek függvényében azok a fiúk sokkal izgatottabbak voltak, akik az erős áramütésre vártak.

Mikor a fiúk már a vizsgálóhelyiségben voltak, mellékesen megtudakolták tőlük, mennyire tetszett nekik az iménti lány. Az erős áramütésre váró fiúknak sokkal jobban tetszett.

A módszer tehát egyszerű, nem kell hozzá Vancouverbe utazni. Mentesse meg magát, szervezzen randit veszélyes környéken, meneküljön a fiúval egy­ ütt, szökjön meg vele együtt, tévedjenek el az erdőben együtt, vagy menjenek el bungee jumpingolni. A régi szép időkben, elég volt, ha a férfi párbajozott a nő becsületéért. Ma már több szervezés kell, de továbbra is elég, ha csak a fiú van veszélyben. Szóval bungee jumpingban bőven elég, ha ő ugrik.

Vizsgálták a sikeres hódítást evolúciós szempontból is. Sokakat elrettent, ha a kiszemelt, vonzó partnerről kiderül, hogy kapcsolatban van. Azt azonban so­ sem lehet tudni, az a kapcsolat nem éppen leszálló ágban van-e. Tehát valószí­ nűleg egyszerűbb a célszemélyre bízni, hogy akar-e elcsábulni, vagy sem.

A darwini értelemben vett vetélkedés nem attól vetélkedés, hogy független emberek egymásba szeretnek, hanem attól, hogy már foglalt férfiak és nők egy harmadik kedvéért felbontják meglévő kapcsolatukat, és átpártolnak a másik­ hoz. A sikeres csábítás sosem tét nélküli. A nők partnerükhöz képest mindig dominánsabb és gazdagabb vagy szimmetrikusabb és termékenyebb férfihoz akarnak jutni, ezért a férfiak sikeres hódítási stratégiája a dominancia, erő, be­ folyás bizonyítása a riválissal szemben, illetve a bőkezűség és gazdagság be­ mutatása. Beinvitálni egy Jaguárba, meghívni egy jachtra meggyőzőbb, mint Trabanttal lefurikázni a zsebkendőnyi telekre. A férfiak viszont az olyan ter­ mékenységjelzésekre hajtanak, mint a fiatalság, a szépség vagy a szexuális el-

érhetőség. Ha tehát egy nő csábítani akar, szebbnek, fiatalabbnak kell lennie (Schmidt és Buss, 2001). A nők legsikeresebb stratégiája szexuális elérhetősé­ gük jelzése. Leomló fürdőköpeny, meg hasonlók. Netán Tatjána levele. Ebből persze még nem biztos, hogy lesz hosszú távú kapcsolat, azonban az esély igencsak megvan rá. A megnövekedett tesztoszteronszint ugyanis serkenti a dopamin- és noradrenalinszintet, lecsökkenti a szerotoninszintet, és íme, má­ ris előállt a szerelem biokémiai feltétele (Fisher, 2004). Sok férfi naivul azt hi­ szi, megteheti, hogy „csak" szeretőnek tart egy nőt. A szeretők azonban ritkán játszanak nyílt lapokkal. Általában jó okuk van rá, hogy először elfogadják a szeretői státuszt, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel örökre beérik. A rendszeres szexuális együttlét ugyanis növeli a vazopresszin és az oxitocin szintjét, ami kötődést alakít ki. Tanuljunk Camilla Parker Bowles példájából, aki kivárta, míg Károly herceg feleségül veszi.

Szerelem és kötődés Fisher és munkatársai (2004), valamint Andreas Bartels és Semir Zeki (2000) miközben a szerelem lenyomatát keresték az agyban, felfigyeltek ar­ ra, hogy minél tovább volt valaki szerelmes, annál aktívabb volt az agy mé­ lyében található pallidum nevű terület. A derék préripockok tüzetes vizsgá­ lata kimutatta, hogy ha a nőstények pallidumába oxitocint, vagy a hímeké­ be vazopresszint injektálnak, a két préripocok mint két mágnes tapad egy­ máshoz, és soha többé el nem válnak, hacsak a pockok sorsával könnyedén játszadozó kutatóknak nem szottyan kedvük antioxitocint vagy antivazopresszint nyomni beléjük (Insel és Young, 2001). A laboratóriumi pré­ ripockok örök hűség esküje úgy szól: ásó, kapa, nagyharang vagy az antioxitocin válasszon el bennünket.

A szerelemkutatók megfigyeléseikből tehát arra következtettek, hogy a sze­ relem állapotában az intim együttlétre jellemző csókolódzás, ölelés, érintések és szex hatására megnövekedett oxitocin és vazopresszin fokozatosan aktivál­ ják az agyban a kötődési rendszert. A szerelemben magas dopamin és norad­ renalin maguk is fokozzák a kötődési hormonok elválasztódását. Ez így logi­ kus. A természet tehát jól kifundálta ezt a szisztémát. Szeress belé, szexelj ve­ le, és kötődni kezdesz hozzá.

A szerelem az a gyógyíthatatlan elmebetegség, amelynek egyetlen gyógy­ szere a kiválasztott Másik. A rendszer stabilitását fokozza, hogy a tartós kap-

csolatban élő férfiaknak lecsökken a tesztoszteronszintje, ami némi védelem a kapcsolatból való kikacsingatás ellen. A férfiak hátára igazán növeszthetett volna egy tesztoszteronszintet jelző műszert a természet, mert a kapcsolat rom­ lásának az egyik biztos jele, ha a férfinak növekedni kezd a tesztoszteronszint­ je. A magas tesztoszteronszint ugyanis az agglegényeket, az elváltakat és a kapcsolatukkal elégedetlen férfiakat jellemzi (Fisher és Thomson, 2006).

Ugyanakkor az a tény, hogy a kötődés gátolni kezdi a szerelemre jellemző transzmittereket, egyben jelzi, hogy a szerelem, mint a rakéták kiégett első lép­ csője, kezd leválni a kapcsolatról, és helyét átveszi a társszeretet. Ennek per­ sze további következménye, hogy csökken a vágy a szexre. Az evolúciós terv szerint a szerelem 2-3 évig tart, ez idő alatt bőven megszületik a gyermek, s kialakul a kötődés. Modem házasságokban, pláne ha viszonylag fiatalon kö­ tik, ez az ütemterv jelentősen módosul. A fiatalok előbb karriert építenek, la­ kást szereznek, majd tíz év után úgy gondolják, jöhet a gyerek. És akkor nem jön a gyerek. Mert közben történt egy s más a férfi és nő agyában, ami már nem kedvez annyira sem a szexnek, sem az orgazmusnak, sem a megtermékenyülésnek. Sok házasság alattomosan kihűl, és nekem az a gyanúm, hogy a gyermek megfoganásához nemcsak a gyereket, hanem a másikat is nagyon kell akarni. Ez azonban mégsem akarat kérdése. A genetikai tanácsadás mellé érdemes volna bevezetni az evolúciós tanácsadást is. Az ember monogám haj­ lamú, de ez inkább úgynevezett sorozatos monogámiát jelent, vagyis mindig csak eggyel szeretünk lenni, de nem biztos, hogy örökre. A modem világban megfigyelhető sok válás nem az erkölcsök romlását jelenti, hanem a szexuális forradalommal az ősi evolúciós szellem kiszabadult a palackból. Érett felnőt­ tek, hajói kijönnek egymással, meg tudják zabolázni ezt a szellemet. Azonban a bizonytalan jövőbe kitolt gyermekvállalás időközben olyan folyamatokat szabadít el, amelyekkel a naiv ifjú házasok nem számolnak. A férfi úgy van tervezve, hogy periodikusan álljon odébb, és szeressen bele valaki másba. Er­ re utal a promiszkuis csimpánz és a monogám gorilla heremérete közé eső em­ beri hereméret. És ezt bizonyítja az a libikóka, ami a kötődési hormonok, a szexhormonok és a szerelem transzmitterei közt megfigyelhető. Bármelyik ké­ pes növelni is, csökkenteni is a többiek szintjét. Ez olyan háttérváltozók mű­ ködésére utal, melyeket ma még nem ismerünk. A túl sokáig fennálló kötődés csökkenti a szexuális vonzalmat, amely könnyen vezet oda, hogy a férfi vagy a nő egy harmadikat kívánjon meg, és akkor megint elindul a lavina: szex, sze­ relem és kötődés, valamilyen sorrendben variálva (Fisher, 2004).

A kötődési stílusok Minden ember fejében van egy elképzelés arról, mit vár egy kapcsolattól, és milyennek képzeli önmagát egy kapcsolatban. Ha elolvassa az alábbi négy monológot, az egyiket valószínűleg közelebb állónak fogja érezni a kapcsolatokról alkotott saját nézeteihez: 1. „Könnyű másokhoz közel kerülnöm emocionálisan. Jól érzem magamat, ha függök másoktól és mások is függnek tőlem. Nem tartok attól, hogy magá­ nyos leszek, és attól se félek, hogy mások majd nem fogadnak el engem."

2. „Szeretnék másokkal szoros intim viszonyba kerülni, de gyakran tapaszta­ lom, hogy mások vonakodnak attól a közelségtől, amit én szeretnék.

Rosszul érzem magamat közeli kapcsolat nélkül, de gyakran attól félek, hogy mások nem értékelnek engem annyira, amennyire én értékelem őket."

3. „Jól érzem magamat közeli emocionális kapcsolatok nélkül is. Nekem na­ gyon fontos a függetlenség és az önmagammal való elégedettség érzése.

Független akarok lenni másoktól, és mások se függjenek tőlem."

4. „Kellemetlen közel kerülni másokhoz. Érzelmileg közeli kapcsolatot akarok, de nehéznek érzem, hogy másokban teljesen megbízzak vagy függjek tőlük.

Attól félek, megégetem magam, ha túl közel kerülnek mások hozzám."

A négy jellemzés négy kötődési stílust ír le (Bartholomew és Horovitz, 1991).

A kötődési stílus csecsemőkortól kezd kialakulni, és ez a gyermek kötődési tapasztalatainak „fekete doboza". A kötődés egy genetikailag programozott viselkedési rendszer, amely azt szolgálja, hogy a gyennek és az anya között szoros, akár egy életre szóló kötelék alakuljon ki. Másfelől ezek az ősi tapasz­ talatok, melyek nem mindig és nem mindenkinek pozitívak, mintául szolgál­ nak arra, miként viszonyuljon a gyerek, majd később a felnőtt a világhoz és önmagához. A préripockoknál elég egy adag oxitocin, és életre szólóan monogámmá válnak. Az embernél a kötődési rendszer rugalmasabb, az eltérő neveltetési körülményekre többféle működési mód alakulhat ki.

A kötődési rendszert embernél is az oxitocin aktiválja. Ennek kezdete a megszületés. A terhesség alatt anya és gyermek egy test. A kis lurkó odabent

hallgatja a mama szívének dobogását, ez a tam-tam számára a legmegnyugta­ tóbb zene. Az anyák az egész világon ösztönösen a szívük fölé helyezik a ba­ ba fejét, ha karra veszik őket. Ha a kiságyban hangszórón keresztül a mama szívverését játsszák, a baba megnyugszik.

Amikor az anya és a gyermek a születéssel elválnak, a természet biokémiai úton teremti meg köztük a szoros kapcsolatot. Szüléskor a méh összehúzódása­ it az oxitocin idézi elő, s az újszülött születése közben gyakorlatilag oxitocinban zuhanyozik. Ez az első hatás, ami beindítja mindkettőjükben a kötődést.

A születés egyébként nem traumatikus, ez ellentmondana a józan észnek is, az evolúció ezt„nem hagyta volna annyiban". A vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy az újszülött amolyan eufóriában jön a világra. Bizonyság erre a klinikai halál állapota, amelyben sokak szerint a születési élmény ismétlődik meg: ala­ gút, a végén fény és szeretet. Minkét állapotra az átmeneti agyi oxigénhiány a jellemző. Berepülő pilóták nagy gyorsuláskor, amikor romlik az agy vérellátá­ sa, a klinikai halál állapotának minden jelenségét átélték már.

Születés után valami olyasmi indul el a csecsemőben, mint ami a Konrád Lorenz után tipegő vadludacskákban, akik arra vannak kiképezve, hogy akit először megpillantanak a tojásból kibújva, az lesz a mamájuk. Az embergye­ rekben ez az imprinting vagy bevésődési folyamat lassabban megy végbe, és szerencsére az élet során is módosítható. A csecsemő és a mama közt a kötő­ dési tréning tovább folytatódik, hiszen minden szoptatáskor oxitocin gondos­ kodik az anyatej utánpótlásáról. Ebben megcsodálhatjuk a természet nagysze­ rű ökonómiáját is A csecsemőnek hasznos, ha az anyának élvezetet jelent a szoptatás: a tejmirigyek összehúzódását is szolgáló oxitocin szexuális élveze­ tet is nyújt, ami akár az orgazmusig is fokozódhat. Másrészt az oxitocin min­ den szoptatással erősíti az anyában a csecsemőjéhez való kötődést, és mivel az oxitocin átmegy az anyatejjel, a csecsemő is egyre jobban kötődni kezd a ma­ mához. Minden simogatás, babusgatás, ringatás mindkét félben növeli az oxitocinszintet, és ezzel erősíti a kötődést. Persze a tudomány nem kívánja egy transzmitterre leegyszerűsíteni az egész anya-gyerek kötődést, de kétségtelen, hogy ez a hormon döntő szerepet játszik a folyamatban.

A gyermek fokozatosan kialakuló kötődési stílusa afféle elvárás- vagy sza­ bályrendszer, amiből kiderül, mire számíthat az anyától és a többi felnőttől.

Kötődési tapasztalatokat nem csak az anya nyújt. Járt hozzám egyszer egy aszszony meddőségi problémákkal. Amit szüleiről mesélt, annak alapján nekem talányos volt, mégis hogy kötődhet annyira férjéhez. Olyan volt a története,

mintha negatív lenyomatként ott lenne valaki, egy szeretetet nyújtó személy, akit nem ismerünk. Egy ülés alkalmával, szinte csak elszólás szinten kiderült, hogy a megérzés jó volt: egész gyermekkorát kitöltötte egy néni, aki velük la­ kott, és ó volt az, akihez a nő kötődni tudott.

Sajnos nem mindenkinek jut ilyen őrangyal, aki pedig a mostoha bánásmód miatt rászorulna. A kötődési kutatások azt mutatják, hogy a korai szülő-gye­ rek kapcsolat prototípusa lesz a későbbi felnőtt-felnőtt, ill. szülő-gyerek kap­ csolatoknak (Crowell és mtsai., 1999).

A biztonságosan kötődő A biztonságos, mindig rendelkezésre álló és mindig támogató anya az úgy­ nevezett biztonságos kötődési stílust alakítja ki (lásd. 1. monológ). A biz­ tonságosan kötődő emberek bíznak az emberekben és bíznak önmagukban.

Megbízhatóak és állhatatosak szerelmükben, házasságukban, barátságaik­ ban. Jó szülők, figyelmesek és gondoskodók. Szeretik az intimitást és a me­ legséget, de ugyanakkor függetlenek is tudnak lenni. Mivel nincsenek ko­ moly önértékelési zavaraik, jól teljesítenek és általában sikeresek, kiegyen­ súlyozottak.

Fiatalokkal készített kötődési interjúból kutatók amolyan minta önbemutatást szerkesztettek. A biztonságosan kötődőé így hangzott (Feeney és Noller, 1991): Régóta jó barátok voltunk már, és sok mindent tudtunk már egymásról, mielőtt járni kezdtünk. Egy csomó azonos dolgot szeretünk. Azt is szere­ tem benne, hogy a közeli barátaimmal jól kijön. Mindent meg tudunk be­ szélni. Ha volna valami konfliktusunk, azt meg tudjuk oldani azzal, hogy megbeszéljük. 0 nagyon megbízható ember. Én önmagam lehetek, és ez jó, mert ez nem egy birtokló kapcsolat. Azt hiszem, mi eléggé megbízha­ tunk egymásban.

A biztonságosan kötődőkről gyakorlatilag csak jót lehet mondani, mond­ hatni, néha már unalmasan jók. Az biztos, hogy a lánglelkű, szenvedélyes verseket nem ők szokták írni. Évtizedek óta stabil demokráciákban végzett felmérések szerint az emberek fele tartozik ebbe a csoportba, ez azonban ná­ lunk valószínűleg közel sincs így, elég csak az egy főre eső költőink számá­ ra gondolnunk.

A bizonytalanul kötődő A másik három kötődési stílust (2-A. monológok) összefoglalóan „nem biz­ tonságosának szokták nevezni, ezeket ugyanis az anya bizonytalan, kiszá­ míthatatlan elérhetősége, illetve elutasító magatartása alakítja ki.

A 2. monológgal jellemzett kötődési stílust sokféle névvel illetik, leggya­ koribb a bizonytalanul vagy ambivalensen kötődő, de szokás „belebonyo­ lódónak" is nevezni. Utóbbi elnevezés onnan ered, hogy létezik egy Fel­ nőtt Kötődési Interjú, amellyel a kötődési stílust szokták vizsgálni. Kérdé­ seket tesznek fel az egyénnek, és később elemzik, nem is elsősorban azt, amit, hanem ahogy mondta. Ebben az interjúban a „belebonyolódók" be­ szélnek általában a legtöbbet, és mivel nagyon vegyes élményeik miatt so­ ha nem tudták magukban letisztázni, mi is legyen a viszonyuk gyermekko­ rukhoz, ezért az interjú során ezek a belső vívódások beszéd során is meg­ jelenítődnek, vagyis a személy „belebonyolódik" emlékei felidézésébe, il­ letve szülei értékelésébe. Gyakran mondanak olyasmit, hogy „nincs jo­ gunk ítélkezni" vagy hogy „mások túl komplexek ahhoz, hogy megértsük őket". Ezzel szemben például a biztonságosan kötődők általában kiérlelt és kiegyensúlyozott véleményt tudnak mondani szüléikről és gyermekkoruk­ ról (Crowell és mtsai., 1999).

A bizonytalanul vagy ambivalensen kötődőkre általában is jellemző, hogy szeretnek önmagukról, érzéseikről beszélni, sokszor indokolatlanul is inti­ mebb hangvételt ütve meg, ami arról a vágyukról szól, hogy szeremének gyor­ san közel kerülni a másik emberhez, nehezen tudják az emberek közt tartandó távolságot kezelni. Nagyra értékelik a szerelmet, teljes gőzzel vetik bele ma­ gukat, erősen hajlanak az idealizálásra, ami aztán később csalódások formájá­ ban üt vissza. Túlgondoskodó, túlságosan is kötelességtudó anyák, ugyanak­ kor a gyerek szükségleteire kevésbé fogékonyak. Gyakran sírnak, hajlamosak a szorongásra, a kishitűségre, állandó önértékelési problémáik vannak, nagyon szeremének megfelelni másoknak. Kapcsolataikban alárendelt pozíciót tölte­ nek be, ettől viszont sokszor érzik kihasználtnak magukat. Az ilyen ember iga­ zi vergődő típus, aki hajlamos önmagát hol egy rakás szerencsétlenségnek lát­ ni, hol pedig zseninek. Előbbi arról szól, aminek szerinte őt látják, utóbbi ar­ ról, hogy szerinte ő milyen legbelül. Sok tehetséges ember attól lesz sikeres, hogy nekilát bebizonyítani, félreismerték őt.

I

Egy másik kutatásból származó önjellemzésük bevilágít rajongási és költői hajlamaikba (Feeney és Noller, 1991): Bementem, és ő ott ült. Csak egy pillantást vetettem rá, és egyből elol­ vadtam. Senkit nem láttam még, aki ennyire jól nézett volna ki, ez volt az első dolog, ami megragadott benne. Kimentünk a parkba enni. Üldögél­ tünk ott csöndben, de ez egyáltalán nem volt zavarba ejtő, mint sokszor, amikor idegenekkel ülsz szótlanul valahol, és nem jut eszedbe semmi, amit mondhatnál. Mi csak ültünk ott, és ez hihetetlen volt. Mintha régóta ismertük volna egymást, és nem tíz perce találkoztunk volna. Szóval rö­ viden, ezek voltak az én első benyomásaim, amikor járni kezdtünk.

Ugye milyen ismerős, a sok-sok „megláttam és megszerettem" típusú vers, mintha mind erről az élményről szólna: az ismeretlenségből egy ugrás az in­ timitás, ez tipikusan az ambivalensek élménye. Úgy tűnik, a szerelmi köl­ tészet az ambivalens kötődésből született.

Az elutasító-elkerülő kötődő Az elutasító kötődést már gyermekkorban fel lehet ismerni arról, hogy a ki­ csi gyermek túlságosan jól elvan akkor is, ha idegen környezetben a mamá­ ja magára hagyja, s mikor a mama visszatér, akkor sem szalad oda hozzá, sőt, ha anyja közeledik, elutasítja. Ez a típus azonban nem tévesztendő össze az autizmussal, másfelől viszont a pszichopatákra ez a kötődési stílus jellemző. Ettől persze még nem mindenki pszichopata, akit ide sorolunk.

Az ilyen ember gyermekkora elutasító, mostoha környezetében azt tanulta meg, hogy csak önmagára számíthat. Egy afrikai vizsgálatban, aszályt kö­ vetően csak azok a gyerekek maradtak életben, akik ebbe a típusba tartoz­ tak. Az elutasító-elkerülő fő jellemzője, az „I am OK, you are not OK" be­ állítódás, vagyis nem bízik az emberekben, sőt sokszor lenézi, megveti őket. Az elutasító embert mások ellenségesnek látják. A kötődési interjúban általában tagadja vagy bagatelizálja a gyermekkori hatások jelentőségét, és szüleiről nem szeret beszélni. Ha mégis muszáj, vagy meglepően pozitív képet fest róluk, vagy nyersen elintézi őket. Érzelmileg hideg, az intimitást kerüli, nem akar függni senkitől. Szülőként csődöt mond, gyerekeivel nem ért szót, szigorú, fegyelmet és engedelmességet követel. Alkalmazkodni 167

csak ideig-óráig akar, ha érdeke úgy kívánja, empátiája csekély. Sok nő döntően a bizonytalan kötődésűek - esik bele abba a csapdába, hogy erős, domináns férfit keres, s kifog magának egy rideg, érzelemmentes és kö­ zönyös embert. Az elutasító kötődést mutató nők körében jóval gyakoribb a meddőségi probléma, ami több mint szimbolikus értelmű. Az elutasító tí­ pus csak érdekei miatt ragaszkodik a kapcsolataihoz, az intimitástól kiveri a víz. A pozitív szociális élményekkel szembeni érzéketlenségét megerősítet­ te az a vizsgálat, amelyben a kötődéssel kapcsolatos területek alulaktiváltak voltak szociálisan jutalmazó helyzetben (Vrtiéka és mtsai., 2007). Ugyaneb­ ben a vizsgálatban a bizonytalan kötődést mutatók fokozott reakciót adtak a negatív ingerekre, ami erős megfelelési igényüket tükrözi vissza.

A kondenzált kapcsolati önjellemzés pedig így szól (Feeney és Noller, 1991): A partnerem a legjobb barátom, és én így is gondolkodom róla.

Annyira fontos nekem, mint bármelyik másik barátom. Az életre vo­ natkozó terveiben nem szerepel a házasság vagy bármilyen más hosszú távú elköteleződés, ami tetszik nekem, mert így vagyok ezzel én is. Nem akar túlzottan bizalmas lenni, és nem kíván túl nagy elkötele­ zettséget. Ez jó. Néha olyan nyomasztó, hogy valaki túl közel akar len­ ni hozzád, és túlzottan befolyásolja az életedet.

A felelemteli elkerülő-kötődő Ez a típus nem bízik sem önmagában, sem másokban, s bár vágyik az in­ timitásra, azt általában képtelen elérni félelmei miatt. Ez a típus a mimó­ za, aki minden érintésre visszahúzódással reagál, és mindent csak hántás­ nak él meg. Ok a legszomorúbb sorsúak, kerülik az intimitást, félnek ön­ magukról beszélni, rendkívül zárkózottak. Bár keresik a kapcsolatot, gyor­ san visszarettennek, feloldódni nem tudnak. A vizsgálatok szerint ők a leg­ esélyesebbek a magányosságra, ugyanis a magány, illetve az „elnyeletés" félelme közt őrlődnek, és tönkreteszik kapcsolataikat. A valódi remeték valószínűleg közülük kerülnek ki. A maguk köré vont falat azért nehéz át­ törni, mivel önképük annyira negatív, hogy számukra a pozitív visszajel­ zések hiteltelenek. Terápiában azzal a legkönnyebb kihozni őket a sodruk­ ból, ha az ember megdicséri őket valamiért. Meglepő módon azonban a fe­ leségükkel durva bánásmódot mutató férfiak közt igen nagy az arányuk,

vagyis, ha mégis megházasodnak, a világgal szembeni haragjukat felesé­ gükön élik ki (Sonkin és Dutton, 2003).

Kim Bartholomew és Leonard Horowitz (1991) a négy típus önértékelését és az emberek iránti bizalom fokát a következő táblázatba foglalták össze:

Önértékelés szerethető vagyok az emberek szerethetők

nem vagyok szerethető

1. biztonságosan kötődő ]ól érzi magát az intimitásban is és a függetlenségben is

2. bizonytalanul kötődő vágyik arra, hogy elfogadják, és ezzel szerethetőnek érezhesse magát

3. elutasító­ elkerülő kerüli a kapcsola­ tokat, védi a füg­ getlenségét

4. félelemtelielkerülő nem bízik mások­ ban és önmagában sem, ezért bár vágyik utánuk, mégis kerüli a kapcsolatokat

Az emberek értékelése

az emberek nem szerethetők

A kötődéskutatás azt bizonyítja, hogy a gyermekkorban kialakult kötődési stílus sokat változhat felnőttkorban. Általában a biztonságosan kötődő em­ berek hatnak „gyógyítólag" a „nem biztonságos kötődésű" partnerekre.

Az oxitocin mint az emberi társadalom alapja Mivel az oxitocin az emberi kötődés alapja, joggal nevezhetjük az emberi szocialitás egyik alappillérének. Thomas Insel (2003) szerint a kötődés való-

jában olyan, mint a drogfüggés: az ember mint szociális lény egyszerűen nem tud meglenni mások nélkül. Robinson legnagyobb öröme az volt, amikor megmentette Pénteket, és lett végre egy társa. Az emberi társadalom nem vol­ na elképzelhető kötődések nélkül. Kötődünk szüléinkhez, rokonainkhoz, ba­ rátainkhoz, munkatársainkhoz, hivatásunkhoz, intézményekhez, eszmékhez, hazánkhoz. A kötődés bármilyen szintű is, konkrét vagy elvont, visszanyúlik ősi gyökereihez, az anya-gyerek kapcsolathoz. Az ember társas lény, aminek a motorja az oxitocin. Az vágyik másokkal kapcsolatra lépni, akinek gyer­ mekkorában a mamája bekapcsolta és felpörgette ezt a motort. Árvaházi gye­ rekeknél kimutatták, hogy a szerethető személy hiánya életre szólóan alacso­ nyabb oxitocin- és vazopresszinszinttel jár (Fries és mtsai., 2005), ami a ké­ sőbbiekben elutasító vagy elkerülő kötődéshez vezet. A kötődés párja a sze­ parációs szorongás. Elveszíteni, akit vagy amit szeretünk, szorongást kelt bennünk, és minden törekvésünk az, hogy valahogy megszüntessük az elsza­ kadást. Ezért vágynak egymás után a szerelmesek, a szülők és gyerekek, de ezért képes sok ember oly nagy tettekre a hazájáért és népéért. A különféle kötődési stílusok eltérő agyműködéssel járnak, az oxitocinszint szoros kap­ csolatot mutat a kötődés típusával (Marazziti és mtsai., 2006).

Együtt lenni másokkal jutalmazó, megnyugtató. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az intim közelség csökkenti a szorongást és a vérnyomást (Light és mtsai., 2005), növeli a fájdalomtűrést, serkenti az immunműködést, s még a sebek is gyorsabban gyógyulnak (Uvnás-Moberg, 1998). A társadalmakat az emberek közti bizalom tartja össze. Vizsgálatok bizonyítják, hogy ha megosz­ tunk valamit egy másik emberrel, ha bizalom ébred bennünk egy másik ember iránt, az mindig oxitocinszint-emelkedéssel jár (Zak és mtsai., 2005). Megfor­ dítva is igaz: oxitocint injektálva egy emberbe, fokozni lehet a mások iránt ér­ zett bizalmát (Kosfeld és mtsai., 2005). Reméljük, porszívóügynökök még so­ káig nem élnek ezzel a trükkel, bár az interneten már árulnak oxitocinsprayt.

Az oxitocin magyarázza meg azt is, miért olyan zsugoriak a magányos fösvé­ nyek és miért olyan jószívűek a sokgyerekes szegény emberek. Egy vizsgálat­ ban a kísérleti személyek, attól függően, hogy placebo- vagy oxitocininjekciót kaptak, változó nagyvonalúságot tanúsítottak idegenekkel szemben. Az oxi­ tocin 80 százalékkal növelte meg az emberek bőkezűségét. Ha tehát egyszer koldusbotra jutnánk, kolduláskor a szerelmesekre kell szakosodni (Zak és mtsai., 2007). Létezik egy úgynevezett bizalomindex, amivel népeket szokás a bizalom szempontjából rangsorolni. A magas bizalomszint azt jelzi, hogy ab-

ban az országban prosperál a gazdaság, hiszen az üzletfelek, partnerek bíznak egymásban, és ez a gazdaság egyik motorja (Moesen és mtsai., 2000). Az oxi­ tocin és a kötődési stílus tehát termelési tényező is. A listát Norvégia, Dánia és Hollandia vezeti, a legalacsonyabb a bizalom Brazíliában és a Fülöp-szigete­ ken. Magyarország nem szerepel a listában. Egy izgalmas vizsgálat kimutatta, hogy egy nép bizalomszintjét jelentősen befolyásolja az, milyen ételeket fo­ gyaszt (Zak és Fakhar, 2006). Bizonyos növényekben ugyanis az oxitocin ak­ tivitását fokozó hormonok vannak (szója, borsó, bab), és így emelik a népre jellemző bizalomszintet. Ám az oxitocin legfőbb forrása mégiscsak a szeretet.

Ahol szeretik a gyerekeket, ahol hűségesek az emberek egymáshoz, ott barát­ ságosak az idegenekkel, és ebben a világban bizalom és béke uralkodik.

Kötődés- és szerelemtípusok A szerelem olyan sokszínű jelenség, mint az emberi természet. A férfiagy természetéhez tartozik, hogy rögtön mindent katalogizálni szeretne, hát a szerelmet is utolérte ez a sors. Finomítva a költők reménytelen és beteljesült szerelemkategóriáit, John Alan Lee (1988) a szerelem hat típusát írta le: 1. szenvedélyes, szexuálisan és érzelmileg túlfűtött szerelem 2. játékos szerelem, afféle élvezetes sporttevékenység vagy hódítás 3. baráti szerelem, amelyet gyengéd érzelmek jellemeznek, gyakran barátság­ ból alakul ki 4. birtokló, dependens, féltékeny szerelem 5. józan, bevásárlólistás szerelem, amelyet inkább az ész, mint a szív irányít 6. önzetlen szerelem, altruista, anyai vagy apai érzésektől is áthatott vagy sprituális szerelem Helen Fisher (2004) szerint e szerelemtípusokat azzal lehet jól jellemezni, hogy a szerelem három motivációs rendszere, a szexuális vágy, a romanti­ kus szerelem és a kötődés milyen arányban vannak bennük jelen. Eszerint a szenvedélyes szerelem a szex és a romantikus szerelem egysége. A játé­ kos szerelem lényege, hogy nincs kötődés, ezért ezt a formát a szex túlten­ gése jellemzi. A baráti szerelemben elsősorban a kötődés dominál és nem a vad szenvedélyek. A birtokló szeretet ugyancsak a romantikus szerelem és a kötődés egy válfaja, ám itt a kötődési stílust a bizonytalanság vagy féle-

lemteliség jellemzi. A bevásárlólistás szerelmet Fisher szerelemkutatóhoz illően kihúzza a listából, nem tekinti szerelemnek. Mégis, ha a szerelem há­ rom motivációs rendszerében akarnánk leírni, akkor ez az a szerelem, ami­ ben sem kötődés, sem szexuális vonzerő, sem romantika nincs. Vagyis tényleg nem sok köze van a szeretethez, a listában való szerepeltetését az érdekházasságok indokolták. Az önzetlen szerelem leginkább a romantikus szerelem szexmentes változata.

Phillip Róbert Shaver, Cindy Hazán és Donna Bradshaw (1988) a hat sze­ relemtípus helyeit hármat javasolt, amely szerintük magába foglalja az összes variációt. A biztonságos kötődésnek feleltethető meg a szenvedélyes és az ön­ zetlen szerelem, az elutasító-elkerülő típusnak a játékos szerelem, és a bizony­ talan vagy ambivalens kötődésnek feleltethető meg a birtokló, féltékeny, dependens szerelem.

Róbert Stemberg szerint a szerelemtípusok az intimitás, a szenvedélyesség és az elköteleződés különböző arányaiból keverhetők ki. Persze minden szer­ ző ugyanarról beszél, és csak ízlés kérdése, melyiket tartjuk jobb leírásnak.

Az egész osztályozgatás végül is néhány gyakorlati tapasztalatba sűríthető: a nők fantáziáikban sokszor azokat a ,,függetien", „erős", „kemény" pasikat favo­ rizálják, akik bármikor hajlandók egy szexre, legyen az nyilvános budi vagy az erdő szélén egy autóülés, de valljuk be, ezek a legsivárabb lelkűek, ők az elkerü­ lő típus, aki nem nem akar, hanem nem tud kötődni. Az ambivalens férfiak (a félelemteliekről inkább nem is szólva) nem szoktak a lepedő ördögei lenni, hiszen önbizalmuk csekély, és azért az ágyban az is kell. John Fowles A lepkegyűjtő cí­ mű regényében Ferdinánd, aki elrabolja a távolból rajongva imádott szerelmét, hogy az majd a fogságban megszeresse őt, tipikus példája a félelemteli kötődés­ nek, mert kivitelezhetőbbnek lát végrehajtani egy bűntényt, mint megismerkedni a lánnyal. A Szépség és a Szörnyeteg híres története szimbolikusan ugyancsak a félelemteli-elkerülő típus szerelméről szól, de itt a történet a Szépség biztonságos szerelme miatt happy endbe fordul, s a Szörnyeteg átváltozik biztonságosan kö­ tődővé. Az ambivalensen kötődők dependens, őrült szerelméről szól a Végzetes vonzerő, melyben Glenn Close először előadja az alkalmi szexre kapható szenve­ délyes nőt, majd utána majdnem szó szerint halálba üldözi Michael Douglast sze­ relmével. Szegény Michael nem tudta, hogy a biztonságosan kötődő nők ritkán kaphatók alkalmi szexre, az elutasító-elkerülő nők - az alacsony érzemi hőfokuk miatt - úgy általánosságban kevéssé vágynak a szexre, ergo maradnak az ambi­ valensek, akikből ki tudja mit szabadít fel egy orgazmus.

Megbocsátás A hűtlenség és megcsalás nagy csapás egy kapcsolatra, mert üzenete az, hogy „nem vagy nekem elég jó". A kapcsolat jövője szempontjából az a kérdés, hogy ez csak amolyan rövid távú megingás volt, mint a fogyókúrás­ nak, amikor a cukrászda előtt ment el, vagy új stratégiai célok jelentek meg a pár egyikében. A hűtlenség ugyanis sokszor párcseréhez vezet. Olyan ez, mint a sakkban. Besétálunk a paraszttal a nyolcadik sorba, és lecseréljük őt egy vezérre. A megbocsátás esélyére evolúciós szempontból nagy nemi kü­ lönbségeket lehet tapasztalni. A férfiak sokkal nehezebben emésztik meg a partner szexuális kicsapongását, mert ez az ősidőkben (is) az apaság bizto­ sítását kockáztatta, míg a nők - a férfi invesztáló szerepe miatt - ma is könnyebben megbocsátják a szexuális hűtlenséget, mint az érzelmit (Shackelford és mtsai., 2002).

A megbocsátás képességét vizsgálták a kötődési stílus vonatkozásában is. Lo­ gikusnak tűnik, és a vizsgálat ezt is erősítette meg, hogy a biztonságosan kötő­ dők sokkal könnyebben megbocsátanak, mint a bizonytalanul kötődők, mert ér­ zelmileg stabilabbak. A bizonytalan kötődőkben a megcsalatáskor egy világ om­ lik össze, mert azzal szembesülnek, amitől titkon mindig is félnek: hogy érték­ telenek a másik szemében. Ezt valóban sokkal nehezebb megbocsátani. Mert le­ het együtt maradni, és esetleg rejtett haragot és neheztelést táplálni egy életen át, és lehet valóban megbocsátani, ez egészen más dimenzió (Lawler-Row és mtsai., 2006). A párkeresésben hátrányokat mutatók vagy a többgyermekes anyák kiszolgáltatottságuk miatt persze gyakrabban maradnak együtt partnerük­ kel. De ez nem biztos, hogy megbocsátás, valószínűbben csak megalkuvás.

Na és mi történik, amikor végül is szakítás lesz a vége?

A szakítás Aki már élt át szerelmi csalódást, az tudja, mit él át egy kisgyerek, amikor el­ hagyják. A gyerekek szívtépően, csillapíthatatlanul zokognak, amikor ott­ hagyják őket a kórházban, az intézetben vagy a vigyázó néninél. A szülők ilyenkor értetlenkednek, pedig talán ők is ezt tették, amikor szerelmük szakí­ tott velük. A szakítás, elhagyás, elvesztés ősi fájdalom, amely minden erős kötődési kapcsolat megszakadásakor fellép. Akit elhagynak, ilyenkor lélek­ ben mindig meghal. De még mielőtt minden veszni látszana, a gyerekek és a

szerelmesek tiltakozni, könyörögni kezdenek. Különös, hogy épp a szakítás fenyegető közelsége szokta még jobban felizzítani a szerelmet. Fisher (2006) ezt frusztrációs vonzódásnak nevezi. A késlekedő megerősítés a kötődési sze­ mélytől késik, egyre távolodik, s ez sürgetően megemeli a dopamin- és noradrenalinszintet, ami ragaszkodást, heves izgalmat, pánikot és félelmet vált ki. Ebből jön az a fájdalmas erő, erőszakos csimpaszkodás, rimánkodás és kétségbeesés, ami olykor öngyilkosságba torkollik. Az elhagyott kapaszkodik abba, aki a legnagyobb árulást készül ellene végrehajtani. Néha működik a tiltakozás, az elhagyó megtorpan, mardosó bűntudata visszafordítja érzéseit.

Az evolucionista itt köhint egyet, és zavartan megjegyzi, hogy hát persze, a tiltakozás evolúciósan bevált, ezért maradt fent. Jaj, milyen otromba is néha a tudomány! Mi itt a világvégéről beszélünk, ez meg itt a világvége evolúci­ ós értelméről. A kapcsolat gyakran csak ideig-óráig áll helyre. Ez csak hala­ dék, most még marad a Másik, és most ez a fontos. Hadd higgye az elhagyott, hogy visszavonták a halálos ítéletet, mint Dosztojevszkijnek, akinek a rásze­ gezett puskacsövek előtt olvasták fel a kegyelmet. Ráér felébredni ebből a könnyes megnyugvásból. Ráér megérteni, hogy valóban vége.

Szerelmeinknek csak egy dologért tudunk így utólag is megbocsátani: mert tud­ juk, hogy ami velünk történt, azt mi is megtettük másokkal. Ha higgadtan és böl­ csen nézünk vissza az elmúlt időkre, látjuk, hogy a szerelem párkeresés, és próba­ tételek sora vezet az igazihoz - vagy némelyeket csak egyszerűen az utolsóhoz.

Na de hagyjuk a pátoszt, mit mond a tudomány?

A gyerekek elcsendesülnek és depresszióba esnek. Ez az elhagyott kisállat utolsó menedéke: várni, hátha visszajön a mama, és megtalálja. Étvágytalan lesz, nem mozog, csendben rejtőzködve vár. Ez a gyász.

Felnőtteknél a letaglózódás hamarosan átfordul haragba (Fisher, 2004). Még mindig magas a dopaminszint, ez agresszív állapotokban is jellemző. Az elhagyot­ tak haragjának, bosszújának evolúciós értelme a rivális támadása. Ritkán hisszük el, hogy azért szakítanak velünk, mert „nem olvasunk eleget", meg „nincs közös témánk", meg „nem illünk össze". Azonnal tudni akarjuk, kihez képest nem olva­ sunk eleget, kivel van szerelmünknek több közös témája, és kivel illik jobban össze. Az agyunk arra van programozva, hogy minket nem lehet elhagyni, tőlünk csak elveheti valaki a szerelmet. És akkor az halál fia A bosszú, az erőszak sok­ szor annak a rengeteg időnek és energiának szól, amit egy kapcsolatba fektettünk.

De aztán a harag is lecsendesül. Vagy mert a rivális, vagy mert a tények erősebbek.

174

Kialakul a depresszió. A depresszió evolúciós termék, és hasznos funkciója kell legyen, különben kiszelektálódott volna már régen. Az a tény, hogy vesz­ teségekre mindenki tud depressziós lenni, bizonyítja, hogy a depresszió nem betegség, hanem egy hasznos képesség. Az evolúció során két tragédia érhette az embert: a kötődési személy - szülő, gyermek, szerelmes - elvesztése, vagy a társadalmi hierarchiában való lefele bukás (Stevens és Price, 2000). A dep­ resszió egyik döntő haszna, hogy a veszteséget elszenvedett felhagy a hiábava­ ló küzdelemmel, akár a szerelméért, akár a riválissal elvesztett pozíciójáért. A küzdelem feladása behódolást jelent, ami legyőzetés esetén meggátolja a győz­ test a további támadásban. Szerelmi csalódás, magára maradottság, elhagyott­ ság esetén a depresszió a kötődési rendszer törlését és újraindítását jelenti, mint amikor a számítógép lefagy, és megnyomjuk a Reset gombot. A kötődés bio­ kémiai folyamat, melynek során az agy receptorai átalakulnak. A depressziót tekinthetjük a szerelem vagy szeretet megvonási tünetének is. Szerelem vagy drogozás során az agy a magas dopaminszinthez alkalmazkodva átalakul, és így a drog vagy a szerelem hirtelen elvonásakor az agynak vissza kell alakulnia ko­ rábbi állapotába, ami időt vesz igénybe. A visszaállás alatt álmatlanság, étvágy­ talanság, motiválatlanság, vagyis depresszió lép fel. Aki szokott már le antidepresszánsról, nyugtatóról vagy drogról, az tudja, hogy a hirtelen megszakítás el­ képesztő tüneteket tud okozni. Hát ilyen a szerelemi csalódás is. Najib és mun­ katársai (2004) kilenc gyászoló nő agyát vizsgálták meg funkcionális MRI-vel, és két eredményük figyelemre méltó. Szemben Fisher (2006) eredményeivel, aki a tiltakozási szakaszban vizsgálta csalódott szerelmeseit, nem magas dopaminaktivitást találtak, hanem a depresszióra jellemző alacsony dopaminszintet, továbbá tetten érték a negatív gondolatok kényszeres ismételgetésének agyi fo­ lyamatait, ami a lecsökkent szerotoninszintre utal. A gyászoló ember újra és új­ ra az elvesztett személyre és az elveszett lehetőségekre gondolva szinte benne tartja magát a gyászban. Khm, igen, igen, megint a tudomány hangja szól: ez is bizonyára hasznos, mert segít az agynak, hogy felépüljön a szerelemmegvonás­ ból. Ne feledjük, az orrpiszkálástól a klinikai halálélményekig mindennek értel­ me és jelentősége van, azért alakult ki és maradt fenn. Ha nem úgy volna a leg­ előnyösebb átélni a szerelmi csalódást, ahogy átéljük, akkor bizonyára más mechanizmusok alakultak volna ki. Mert azért lehet ezt másként is csinálni, mint azt például az elutasító-elkerülő kötődési stílust mutatók teszik, akik - mi­ vel halvány kötődés alakul csak ki bennük - elég könnyen túlteszik magukat egy szakításon. Lanyha szerelem, csekély megvonási tünetek!

Egy szoknya, egy nadrág Ki gondolta volna, hogy Diana hercegnőt egy nap még evolúciós szem­ pontból is elemezni fogják? Hát én nem, és ha egy nap azt mondtam vol­ na magamnak, hogy de bizony, öcskös, éppenséggel Te leszel az, aki elemezni fogod, hát nem hittem volna egy szavamat sem. És most tessék.

De az a gyanúm, én csak megismétlem azt, amit a királyi ház titkos ta­ nácsnokai megtettek korábban, amikor előálltak az ötlettel, hogy a 19 éves Diana Frances Spencer legyen Károly herceg felesége. A kérdés az, miért pont ő? Rendben, legyen nemesi származású, legyen protestáns és legyen szűz. De Diana 178 cm magas volt. Egy királyi ház utódokat vár, és Károlynak azért kellett oly sürgősen feleséget találni, mert a királyi ház rendjéhez úgy illett, hogy időben szülessenek meg az utódok. A sta­ tisztikák azonban azt mutatják, hogy az átlag női testmagasságnál 5 szá­ zalékkal alacsonyabb nők a legtermékenyebbek. Diana tehát éppen 20 centivel volt magasabb, mint az igazán termékeny nők. Az udvar evolú­ ciós elemzői, ha voltak ilyenek, tehát egy másik szempontra figyeltek, nevezetesen az utód nemére. A testmagasságot a férfi nemi hormon, a tesztoszteron határozza meg. Minél magasabb egy nő, annál magasabb a tesztoszteronszintje, s annál kevésbé termékeny. Diana arcát elfogulatla­ nul elemezve óhatatlanul egy szép fiatal fiú jut eszünkbe róla. Az arcon a tesztoszteronjegyek a nagy orr, a mélyebben ülő szemöldökök, az orr és a száj közötti kisebb távolság, az álkapocs szögletessége. Mindezt 176

csak azért sorolom, mert Diana arca mindezeket a férfias jegyeket hor­ dozta. Megnéztem az ujjait is, jobb kezén a gyűrűs ujja kicsit még hosszabbnak is tűnik a mutatóujjánál. Ez tipikusan a nagy magzati tesztoszteronhatásra utal (lásd testi aszimmetriák).

Szóval miért éppen ő?

Bevezető rizsa A gyermek evolúciós értelemben a nő küldetésének beteljesítése. Ezt álta­ lában nem kell elmagyarázni egy nőnek sem. De leginkább azokban tuda­ tosul ez, akiknek valamiért nem sikerül. A leggyakoribb ok a pszichés med­ dőség, amit aztán a lombikcentrumok kuruzsolnak hasztalan, vagy a házasemberrel folytatott szeretői viszony. Mindkettő újfajta megközelítést igé­ nyelne, egy evolúciós szempontú pszichoterápiát, de ez még várat kicsit magára.

A nők sokszor már gyermekkoruktól tervezgetik, hány gyerekük lesz, és hogy fiú lesz-e, vagy lány. Mindkét nemnek rejtett elképzelései vannak a még meg sem született fiú- illetve lánygyermekükről. Ezeket a fantáziákat befolyásolják az élettapasztalatok és a saját személyiség. Én például mindig lányt szerettem volna (az is lett), mert soha nem szerettem a durva férfispor­ tokat, a trágár vicceket, a nagy sörözéseket - szóval amitől férfi a férfi.

A futball nekem mindig olybá tűnt, hogy ott a lényeg egymás föllökése és sípcsonton rúgása, a gól csak igazolása mindennek. Soha nem csíptem az agresszív kisfiúkat, akik „lekardozzák" a vendéget, tépik a kislányok haját, fejből tudják az autómárkákat, és állandóan focizni akarnak; kedvencem.

Woody Allén története: - Vettem a fiamnak egy nyilat karácsonyra. O meg egy pólót vett nekem, céltáblával. - Egyébként a feminin férfiak előnyeiről már zengedeztem, itt még megemlíteném, hogy nagyon kreatívak is.

A fantáziákon túl azonban van egy mélyebb evolúciós oka annak, miért akar majd' minden kultúrában az emberek többsége inkább fiút. Sok társa­ dalomban a lány újszülöttet mint nem kívánt gyermeket megölték. Indiában ma is szokás a lánymagzatok esetén abortuszt kérni. A szikheknél például 100 fiúra 78 lány jut (Halder, 2006). A középkori „véletlen" gyermekhalálo­ kat vizsgálva bizonyítható, hogy az áldozat leggyakrabban leánycsecsemő.

Margó Wilson és Martin Daly (1983) közel százezer mostoha bánásmódot elszenvedett gyermek esetét elemezve kimutatta, hogy a lánycsecsemők sok-

kai több bántalmazást szenvednek el, mint a fiúk. Mellesleg e vizsgálatok­ ból tudjuk azt is, hogy jobban is bírják a gyűrődést! Szóval a fiúknak nagy az ázsiója. Mildred Dickemann (1979) rendkívül érdekes összefüggésre mu­ tatott rá: minél gazdagabb és befolyásosabb egy család, annál valószínűbb, hogy ha előfordul bántalmazás, annak elszenvedője a lány lesz.

Mi a különbség fiú és lány között?

Természetesen most nem arra a kis kukacra gondolok, ami egyiken ott fi­ tyeg, a másikról meg hiányzik. Ez is lényeges különbség, Freud saját „péniszbüszkeségéből" vezette le a nők péniszirigységét, majd rá jellemző el­ szaladt fantáziájával kisütötte, hogy a nők azért akarnak házasodni, hogy legalább egy közös kukijuk legyen a férjükkel. Ezzel a logikával nyilván ezért akarnak majd fiút is szülni, mert akkor még több kukijuk lesz. A péniszféltés egy esetét írja le Dávid Buss (2002b): az idős asszony annyira fél­ tékeny volt férjére, hogy - mivel külön szobában aludtak - esténként egy madzagot kötött a férje péniszére, és ágyából időnként meghúzkodta a zsi­ nórt, ellenőrizve, megvan-e még a közös kukijuk.

Férfi és nő két szaporodási stratégiát képvisel: bizonyos körülmények közt az egyik, máskor meg a másik a nyerő. A fiú- és lánygyermek olyan, mint a tőzsdei befektetés: bevásárolunk és várunk. Ügyes bróker már előre fel tudja mérni, mit érdemes venni. A szülők több millió éves evolúciós tan­ folyamon szereztek képesítést arra, hogy megsejtsék, mi is lenne a jövedel­ mező befektetés. Ez a tudás a viselkedésben és érzésekben jelenik meg, a tudatosításhoz minimum evolúciós pszichológusnak kell lenni.

Ha minden gondolat megvalósulna, egy férfi jelenlétében minden nő te­ herbe esne. A férfi potenciálisan megszámlálhatatlan nőt volna képes teher­ be ejteni, ebben csak a többi férfi akadályozza meg, akik ugyanezt szeret­ nék. A nők szaporodási lehetőségeit viszont erősen korlátozza a terhesség ideje és életük termékeny időszaka. Ismerünk olyan anyákat, akik húsz gyermeket is szültek, de ők a kivételek.

Mivel minden szülő evolúciós értéke annyi, ahány rokon hordozza gén­ jeit - ezt nevezzük összesített alkalmasságnak -, a kérdés az, hogy ezt a génterjesztést a család fiai vagy lányai fogják-e sikeresebben véghez vinni.

Na és itt jönnek azok az apró finomságok, amelyek végül is eldöntik, fiú lesz-e, vagy lány. Mert nem elég akarni.

178

Miért halnak meg a fiúk könnyebben?

Már a könyv elején részt vettünk egy evolúciós gyárlátogatáson, és láttuk, hogy a futószalagon az alapbeállítás a nő. A nő a szolid, de biztos nyeresé­ get hozza, a férfi a „nagy kockázat nagy nyereség" elvet képviseli.

Szexaránynak nevezzük népességszinten a férfi-nő arányt. Megkülönbözte­ tünk elsődleges, másodlagos és harmadlagos szexarányt. Az elsődleges szexa­ rány 170:100 körül van (Pergament és mtsai., 2002), ennek egyik oka, hogy az Y-spermák jobbak gyorsúszásban. Ez önmagában bizonyítja, hogy a tanköny­ vekkel ellentétben a szexarány nem a véletlen műve, vagyis nem fele-fele arányban lesz fiú vagy lány az utód. Erre legnyilvánvalóbb bizonyíték a kétpetéjű ikrek esete. Ha valóban véletlenen múlna a megtermékenyülés, az azonos és eltérő nemű kétpetéjű ikrek aránya megegyezne. De nem így van, 124 azo­ nos nemű kétpetéjű ikerre jut 100 különböző nemű (Coney és Wade, 1998)!

A nemek szerinti méhen belüli szelekció további bizonyítéka, hogy szüle­ téskor a szexarány már csak 106:100. A fiúk 62 százaléka menet közben „fel­ szívódik". Az evolúció kegyetlen, mindenen keresztülgázolva érvényesül: gyakorlatilag sokkal több fiú esik áldozatul a korai vetélésnek vagy koraszü­ lésnek, mint lány. A szaporodóképes korú népességben a szexarány 100:100ra apad, és aztán a férfiak dolguk végeztével szépen elhalnak a nők mellől, így maradnak magukra a nők időskorukra. Nevezhetnénk ezt negyedleges szex­ aránynak is, ami igen szomorú képet mutat. Hatvan év körül már 150-160 nő jut 100 férfire, a várható élettartam-különbség a nők javára 10 év!

Na de egy pillanatra visszatérve a „nő a default" állításra. Mert majd úgyis lesz, aki a 170 fiúra gondolva azt mondja: hohó, talán éppen fordítva van, nem? Nem. Működőképes férfit előállítani csak 70 százalékos selejttel lehet.

Az átalakítás bizonytalan. A másik ok, amiért jóval több a fiú, hogy szükség esetén többet lehessen átengedni a szűrőn. Ez nem jei^nt jobb minőséget, jól ismert, hogy a férfi sokkal gyorsabban leamortizálódik, használat után eldo­ bandó. Egyedül a domesztikált férfi az, amelyik hasznosságával kiérdemli a hosszabb életet: házas ember tovább él.

A fiúmagzatok és fiúgyermekek fokozott halandóságára mondhatnánk per­ sze, hogy a fiúk eredendően sérülékenyek. De az evolúciós logika szerint min­ dig feltételezzük, hogy ez nem véletlen alakult így, hanem egy-egy ördögi terv része a férfiak kárára. Ez a „hulljon a férgese" elv, ami azt jelenti, hogy az anyaszervezet, majd az anyai gondviselés minősége és a környezeti ártalmak

együttesen gondoskodnak arról, hogy fiú csak akkor érje el a szaporodóképes életkort, ha megéri a befektetést. A fele fiú-fele lány elve alapján azt gondol­ nák, úgyis jut mindenkinek egy pár. Csak hát a világ nem ilyen igazságosan van berendezve. A mostanság vizsgált 849 emberi társadalomból csupán 137, vagyis 16 százalék monogám, a többiben egy férfi több nőt birtokol, vagyis jónéhányan örökre „kimaradnak a dobásból" (Bereczkei, 2003). Van egy, a nagy múltú Science-ben megjelent cikkecske, amelyre annyit hivatkoznak, hogy ha ezért jogdíj járna, a két szerző jól megélne belőle. Róbert L. Trivers és Dan E. Willard kifejti a szülői befektetés teóriáját, melynek mértékét a saját gének mi­ nél sikeresebb elterjesztése motiválja. Lényegében ebbe hal bele annyi fiú, da­ cára annak, hogy több lányt bántalmaznak, akik viszont - talán bosszúból jobban állják a sarat. Mondhatni, a férfi a Természet mostohagyermeke, s mintha az egész férfiuralom, a szőke nő viccek és hasonlók ezt kompenzálan­ dó alakultak volna ki.

Az vagy, amit a mamád megevett!

Az emberállat szexuálisan kétalakú, vagyis a férfiak termetre nagyobbak, iz­ mosabbak a nőkhöz képest. Ez a jelenség sok emlős- és madárfajnál is meg­ figyelhető. Az élővilágban azonban a nőstények általában szürkék és unal­ masak, míg embernél a civilizált világban elsősorban a nő ékesíti fel jobban magát. Ez a nők versenye. Ennek célja egyértelműen a férfiak versenyezte­ tése és a reproduktív képességek reklámozása. A versenyhivatal e téren nem avatkozik be a megtévesztő reklámok büntetésével, mert a gyakorlat annyi­ ra kiterjedt, mégsem tett panaszt a nők ellen soha egy „fogyasztó" sem.

A nagyobb test és izomerő azonban több táplálékot igényel. Egy csenevész, gyenge fiú rossz befektetés, mert alulmarad a nőért vívott csatákban, és eset­ leg egyáltalán nem fog szaporodni, vagy ha mégis, utána meg nem tudja majd elég élelemmel ellátni utódait, így azok nem fogják sikereikkel boldogítani a nagyszülőket. Ez persze csak az ősidőkben volt érvényes, mert azóta közbelé­ pett a kultúra. Egy sikeres üzletembemek, művésznek, tudósnak vagy sztárnak persze nem kell karatebajnoknak lennie ahhoz, hogy bomoljanak utána a nők.

A fizikai erőt felváltotta a vagyon és a befolyás. De azért a jóltápláltság kell az észhez is. Mint láttuk, agyunk a boldog vízimajomkorszakunkban nőtt meg, és ma is érvényes az az összefüggés, hogy a születési súly szoros kapcsolatot mu­ tat a később intelligenciával (Lawlor és mtsai., 2004).

180

Az őzek és szarvasok különféle fajainál vagy a teheneknél megfigyelhető, hogy jóval több hím születik, ha az anya bővében van a tápláléknak. Farmon tartott szarvasoknál figyelték meg, hogy ha fokozták táplálékuk olajtartalmát, az utódok 75 százaléka volt hím, míg ha lecsökkentették a kalóriatartalmat, csupán 46 százaléknyi hím született. Egereknél még drámaibb eltérést találtak, alacsony zsírtartalmú táplálékra háromszor annyi egérlány született, mint fiú (Rosenfeld és Roberts, 2004).

Nemrég egy svéd vizsgálatban kimutatták, hogy az első terhességük után meghízott anyáknál nőtt az esélye annak, hogy második gyermekük fiú lesz (Villamor és mtsai., 2007) A tápláltság hatását - sajnos - Afrikában lehet jól vizsgálni, ahol az éhezés mindennapos. Egy vizsgálatban (Andersson és Bergström, 1998) afrikai nők­ nél a testmagasság és az utód neme közt találtak szoros kapcsolatot. A magas, tehát gyermekkoruktól jól táplált nők 125 fiút, míg az alacsony nők 100 fiút szültek 100 lányra. Egy etióp vizsgálatban (Gibson és Mace, 2003) a táplált­ ságot az izomtömeggel mérve úgy találták, hogy a legizmosabb nők kétszer valószínűbben szültek fiút, mint a leggyengébbek.

A vízimajomkorszakunkra visszautalva, bizonyos, hogy a fehérjedús táplál­ kozást tekintjük jóltápláltságnak, nem pedig a sok szénhidrátfogyasztásra kia­ lakuló „felfújt" kövérséget.

Egy igen friss, 2008 áprilisában megjelent vizsgálatban Fiona Mathews és munkatársai 720 nő fogantatás előtti táplálkozási szokásait elemezve kimutat­ ták, hogy akik igen sok müzlit ettek reggelire, másfélszer gyakrabban szültek fiút, mint azok, akik keveset reggeliztek vagy kihagyták a reggelit. A müzlifa­ lóknak 127 fiúra született 100 lány, míg az „éhező" csoportban 100 lányra csak 78 fiú jutott. Az eltérést nem magyarázta sem a csoportok közti testma­ gasság, sem a testsúly, sem az életkor különbsége, egyszerűen azért, mert nem volt különbség. Ez a vizsgálat az első, amely egyértelmű és direkt kapcsolatot talált az energiabevitel és az utód neme közt. Korábban lombikvizsgálatokban már kimutatták, hogy cukor jelenlétében a fiúmagzatok gyorsabban növeked­ nek, míg a lányok fejlődése gátlódik (Larson és mtsai., 2001), vagyis az anya energiafelvétele erősen befolyásolja a megtermékenyített magzatok életképes­ ségét, és ezen keresztül befolyásolja a születendő gyermek nemét. A müzlik itt persze csak annyiban játszanak döntő szerepet, hogy gyorsan felszívódó szén­ hidrátokat tartalmaznak, ami máskülönben meg egészségtelen. Szemben az af­ rikai vizsgálatokkal, itt minden nő jól táplált volt, az eredményeket tehát en-

nek fényében kell értelmeznünk. A fiút szülő nők a reggeli kalóriabombán fe­ lül jóval több kalciumot, nátriumot és káliumot is fogyasztottak, vagyis az éte­ lek nyelvére lefordítva sok fehérjét és sok növényt ettek.

A gazdagság jóltápláltságot is jelent, így nem meglepő, hogy az európai ki­ rályi családokban a fiú-lány arány 137:100 (Bernstein, 1948), míg az amerikai elnököknél 146:100 (Coney és Mackey, 1998). E ponton megvilágosodhat előttünk Mildred Dickemann kutatási eredménye, miszerint a jómódúbb csa­ ládokban, ha van gyermekbántalmazás, az inkább irányul a lányra. Egy páci­ ensnőm megrázó története jól illusztrálja ezt: míg alkoholista apja őt rendsze­ resen verte, olyannyira, hogy olykor mentőt kellett hívni hozzá, öccsét soha nem bántotta. A jómód a szaporodásban sikeresebb férfiakat teremt, és így a férfi a jobb befektetés. Az ilyen családokban a lányok mind anyagi, mind ér­ zelmi tekintetben háttérbe szorulnak. Ennek ellenkezőjét tapasztalni viszont a szegényebb rétegeknél, ahol a lány egy jó házasság révén sikeresebben törhet ki alacsony társadalmi státuszából. Bereczkei Tamás és Robin Dunbar (1997) magyar romák körében végzett vizsgálatukban úgy találták, hogy 86 fiú szü­ letik 100 lányra. A „lánypreferencia" abban is megnyilvánul, hogy a lányokat tovább szoptatják, és többet költenek iskoláztatásukra.

Az eredmények azt sugallják, az anya „dönt" az utód neméről.

A „domináns anya" elmélet Valerie Grant szerint bizony a gyermek neme felől elsősorban az anya dönt, és valljuk be, ez így igazságos, hiszen az anya viszi el a balhét, pláne ha a férfi fa­ képnél is hagyja. A domináns viselkedés és személyiségvonások mind az em­ lősöknél, mind embernél szoros kapcsolatot mutatnak a tesztoszteronszinttel.

A domináns nőkben a szendékhez képest jóval magasabb a tesztoszteronszint, és Grant szerint ez módosítja úgy a megtermékenyülés mikrofolyamatait, amelynek végeredménye valószínűbben lesz fiú. Grant 2008-as vizsgálata dön­ tő bizonyítékot szolgáltatott erre: a pete kilökődésekor a follikuláris folyadék­ ból vett minta tesztoszteronszintje előre jelezte, az utód fiú lesz-e, vagy lány.

Sok dolog szól még az elmélet mellett. Egy érdekes példa: a férfi- és női agy­ ról szóló részben elemeztük, hogy mivel a tesztoszteron gátolja a bal félteke fej­ lődését, nagyobb dózisra könnyen megkésett beszédfejlődés, dadogás alakulhat ki. És mellesleg fiús lányok! Kiderült, hogy az ilyen beszédzavaroktól szenve­ dő anyáknak háromszor több fia van, mint lánya! (Tállal és mtsai., 1989).

A „domináns anya"-hipotézis jól összecseng más elméletekkel is, hiszen a domináns nők általában sikeresebbek, jómódúbbak, és akár Afrikában, akár a fejlett országokban nézzük, jobb életszínvonalon élnek a többiekhez képest.

Grant szerint a domináns nő megteremti a jó feltételeket magának, ezért mu­ tatják a vizsgálatok azt, hogy a ,jó feltételek" fokozzák a fiúarányt. Az előző részben idézett példák jól illusztrálják a dominancia és tápláltság közti szoros kapcsolatot: mind a testmagasság, mind az izomtömeg ugyanis erősen tesztoszteronfüggő tulajdonság. Ugyanakkor vannak adatok arra is, hogy olykor a férfinak is van beleszólása a dolgok menetébe.

Domináns anyák gyermekei Grant és Yang (2003) megvizsgálta a domináns nők termékenységét és utóda­ ik nemének arányát. Aki nő létére bekerül egy életrajzi lexikonba, azt joggal te­ kinthetjük domináns személyiségűnek, hisz jól tudjuk, hogy a tehetség általá­ ban nem elég az érvényesüléshez. Az első elemzés annyira meglepő eredmény­ re vezetett, hogy megvizsgáltak még egy kötetet, hátha tévedtek, de ugyanazt kapták. Az első kötetben a domináns nők utódainak fiú-lány aránya 139:100, a másodikban 143:100. Összehasonlításként megnézték a domináns férfiak gyer­ mekeinek nemi arányát, és ott 94:100-at kaptak. Granték kigyűjtötték azokat a nőket, akiket életrajzírójuk olyan szavakkal jellemzett, hogy „erőszakos", „irá­ nyító", „hajthatatlan": ezeknek a nőknek csak fiaik voltak! Margaret Thatcher e tekintetben látszólag rácáfolt a domináns nők nemi arányára, mert fiú-lány ikerpárnak adott életet 1953-ban. Azonban aki megismeri fia és lánya életét, az ráébred, hogy a „Vaslady" igyekezett korrigálni a hibát, mert a mai napig siker­ telen lányát meglehetősen mellőzte, míg fiát a kezdetektől favorizálta: Mark 2003-ban főúri rangot kapott, kijár neki a Lord megszólítás.

Karrier és gyermek Karrier és gyermek konfliktusa is valahol itt keresendő. Granték vizsgálatában a domináns nők 42 százaléka sosem házasodott meg, 13 százalékuk pedig megházasodott, de gyermektelen maradt. Coney-ék ezzel teljesen megegyező eredményt kaptak. Vagyis: vagy karrier, vagy a gyermek, a kettő ritkán megy együtt. Persze nem csupán döntés kérdése ez, hiszen a magas tesztoszteronszint, mint korábban is utaltunk rá, veszélyezteti a termékenységet is.

A sokszorosításra érdemesek Nancy S. Coney és Wade C. Mackey (1998) a Ki kicsoda?'-ba bekerült fér­ fiakat és nőket hasonlította össze. Eredményük jelentősen eltér Grantékétől. mert vizsgálatukban a híres férfiak feleségeinek 131:1 (X) nemi arány jött ki, míg a híres nőknek 101:100. Az ellentmondás valószínűleg abból adódik, hogy az új-zélandi életrajzi lexikonokba és a Ki kicsodá?-b& más szempon­ tok szerint kerülnek be az emberek.

A Ki kicsoda? tele van híres színésznőkkel, akik éppen szépségük miatt emelkedhettek az ünnepelt sztárok közé. Satoshi Kanazawa (2007a) szerint ha a szülők olyan örökletes tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a fiúk sza­ porodási előnyét fokozzák, akkor az utódok közt a fiúk lesznek nagyobb arányban, ha viszont az örökölhető tulajdonságok a női szaporodási sikert fo­ kozzák, akkor pedig a lányok.

A szépség örökletes tulajdonság, és minden férfi szép és fiatal nőkre hajt, mert ez garantálja a sok egészséges utódot. A szép férfiak pedig még valószínűbben vesznek szép nőket feleségül. Kanazawa szerint a szép lányutód nagyobb garan­ ciátjelent a sikeres szaporodásra, mint a szép (de esetleg gyenge, kistermetű) fiú.

Kanazawa 21 000 gimnazistát választott ki egy 1994-95-ben végzett felmérés­ ből, akiknek vonzerejét ugyancsak felmérték a „nagyon rondától" a „nagyon szépig" terjedő skálán. 10 évvel később közülük 3000-nek volt már gyermeke.

A „nagyon szépek"-nél 127 lány jutott 100 fiúra, ami jelentős eltolódás a 106:100 várható fiú-lány aránytól. Könnyen meglehet, hogy ez magyarázza az életrajzi lexikon és a Ki kicsoda? elemzése közti különbséget.

Az apa hatása a gyerek nemére Valerie Grant rendes ember, megszállottan küzd a „domináns anya" elméle­ tért, s lelkesen elküld mindent, amit kérek tőle. De valljuk be, sok olyan adat van, amit csak akkor tudunk megérteni, ha elfogadjuk, hogy a férfinak is van beleszólása az utód nemébe. Ez a hatás egészen biztosan nem a nő „ellenére" van, hiszen ő „hagyja jóvá a férfihatásf'. Ha évmilliók alatt nem lett volna a nő számára előnyös, hogy bizonyos férfitulajdonságokra nagyobb fiúaránnyal válaszoljon, a férfinak nem lehetne befolyása arra, mi történik a megtermékenyülés vegykonyhájában. E tekintetben Grantnek mindenkép­ pen igaza van: végső soron mindig a nő dönt. Azonban olykor igenis a férfi

az, aki „meggyőzi" őt arról, hogy fiút kell szülnie. A fő érv nyilvánvalóan az, hogy a férfi olyan tulajdonságokat hordoz, amelyek a sikeres fiúutódnak kedveznek. A férfiasság és az erő például megnyilvánul a szeretkezések gya­ koriságában, amely bizonyítottan fokozza a fiúk születésének valószínűségét (James, 2003), mivel az ovulációt követő gyors megtermékenyülés kedvez a fiúutódoknak. Ez akkor sikerülhet, ha a spermák ovulációkor már javában úton vannak a nőben, vagyis a szeretkezés az ovulációt megelőzően történt.

Kanazawa és Vandermassen 2005-ös tanulmányában a Női agy, férfiagy fe­ jezetben tárgyalt Baron-Cohen hipotézisből indul ki. Mint Grant elméletében láttuk, ha a nőnek férfi(as) agya van, sok fiút fog szülni. A szélsőséges férfi­ agy fokozott tesztoszteronhatásra alakul ki, következésképpen az ilyen aggyal rendelkező férfiak várhatóan dominánsak és agresszívek lesznek. Kanazawa szerint az ilyen férfiaknak ugyancsak sok fiuk lesz, vagyis vannak eszközeik arra, hogy a női szervezetet „meggyőzzék" arról, szüljön nekik fiút. Kanaza­ wa tulajdonképpen a szülő nemétől függetlenül állítja, hogy a férfiagyúaknak inkább fiaik lesznek, a női agyúaknak pedig lányaik. Egy felmérés adatait elemezve - amelyből kiderült a szülő foglalkozása és gyermekeinek neme és száma - állítását igazolta is.

Kanazawa 2006-os elemzésében abból indul ki, hogy a magas tesztoszteronszint igazoltan fokozott erőszakossághoz vezet, másfelől ez viszont - leg­ alábbis az őskorban - másokkal szemben is fokozottabb védelmet és társadal­ mi dominanciát jelentett. A feleségüket bántalmazó férfiak amerikai és angol statisztikáit elemezve kimutatta, hogy a bántalmazó férfiaknak 12,5 százalék­ kal több fia születik, mint a nem bántalmazóknak (Kanazawa, 2006). Egy má­ sik elemzésében azt igazolta, hogy a magasabb és nagyobb testű férfiaknak na­ gyobb arányban születnek fiai (Kanazawa, 2005). A testmagasság és a testmé­ ret szoros összefüggést mutat a tesztoszteronszinttel és a túlélési képességgel, mint azt Kanazawa egy másik cikkében (2007b) bizonyította. Eszerint az I. vi­ lágháborúból a magas és nagy testű katonák tértek vissza valószínűbben.

Ezek az adatok azt támasztják alá, hogy a férfiaknak igenis van hatásuk a születendő gyermek nemére.

A második és negyedik ujj aránya szoros összefüggést mutat a nők és férfi­ ak tesztoszteronszintjével: minél hosszabb a gyűrűs ujj, annál magasabb a tesztoszteronszint (lásd a testi aszimmetriákról szóló fejezetet). Bármely szü­ lőnél áll fenn a férfias ujjarány, vagyis a 2:4 ujj < 1 arány, valószínűbben szü­ letik a kapcsolatból fiú (Manning és mtsai., 2002).

Érdekes, hogy a férfifoglalkozásoknak a fiú-lány arányra gyakorolt hatásá­ nak vizsgálata ugyancsak ezt erősíti.

A foglalkozás és a gyermek neme Vannak férfias és vannak nőies foglalkozások. Férfiasnak tekinthetjük pél­ dául az ügyvédet, a politikust, a természettudóst, a mérnököt, az üzletem­ bert, és nőiesnek - Bernstein szerint - a művészt, az írót, a háztartásbelit, a zenészt, a könyvtárost, a pszichológust. Ezek alapján Bernstein (1954) a következő arányokat találta:

szülő

A gyermekek nemi aránya (fiú-lány) férfias foglalkozású

nőies foglalkozású

anya

130:100

100:100

mindkettő

140:100

86:100

anya nőies, apa férfias

107:100

anya férfias, apa nőies

105:100

A táblázat böngészése érdekes dolgokat vet fel. A nők férfias munkavá­ lasztása nyilvánvalóan dominanciájukkal, férfiasságukkal függ össze, s a férfias nők esetén kiugróan magas a fiúk aránya. Ezt tovább erősíti, ha az apa is férfias. Ha egyikük férfias, másikuk nőies, nincs statisztikai különb­ ség. Fiú-lány arányban igazi drámai különbség a férfias házaspárok és a nő­ ies házaspárok között van, majdnem kétszeres a férfias házaspárok javára.

Ez összecseng azzal, amit Kanazawa állít: a férfiagyúak fiút „csinálnak".

Azonban korai az öröm, ugyanis sok, igencsak férfias foglalkozással ki­ fejezetten alacsony fiúgyermekszám jár. Vadászpilótáknál 59:100, helikop­ terpilótáknál már csak 47:100 a fiú-lány arány. Az utasszállító gépek pilótái sem járnak másként, náluk az arány 72:100-hoz, búvároknál pedig 53:100 (Grant és Metcalf, 2003). Az okát pontosan nem tudni, a változó nyomásra, sok oxigénre, sugárzásra tippelnek. Aztán vannak olyan foglalkozások, ahol sokkal érthetőbb, hogy drasztikusan lecsökken a fiú-lány arány, ilyen a ko­ hászat, a nagyfrekvenciás sugárzásnak kitett munkahelyek dolgozói, a mér-

gező anyagokkal dolgozók. Amire viszont kevesen gondolnának, még az al­ tatóorvosok is veszélyben vannak, náluk a szexarány 76:100. És ha fiút akar valaki, lassan a testtel, mert a hosszútávfutóknak nagyon ke­ vés fia születik!

Foglalkozása: király A királyi családokban a fiú-lány arány 137:100, mint egy 1950-es évekbeli vizsgálat kalkulálta. (Bernstein, 1948). A hatalom csúcsán úgy tűnik, nem­ csak szeretnék a fiúutódokat, hanem az meg is adatik. Ebbe sok tényező be­ lejátszhat, de az embernek elsőre rögtön a társadalmi dominancia jut eszébe.

A domináns személyiségvonások a hormonális sajátságokon keresztül örök­ lődnek, a királyi házak pedig kemény küzdelmek árán stabilizálták pozíció­ jukat a hatalom csúcsán. Kari Shaw (2005) elég riasztó képet festett az eu­ rópai uralkodóházakról, melyek leírásában leginkább a tébolydák esemény­ dús napjait idézik, ám akármilyen képünk van is a királyi családok tagjairól, a dominancia - és a tesztoszteron - egészen biztosan a vérükben van.

Más a helyzet a politikával, itt nincsenek előre leosztva a lapok. Mint egy, a Nemzetbiztonsági Hivatal tiltakozását is kiváltó cikkemben elemeztem, a si­ keres politikust a jó szövetségkötő képesség, a barátságosság (nem ezért tilta­ koztak) és a magas tesztoszteronszint jellemzi (Szendi, 2002b). Aki nagy kar­ riert akar befutni, annak muszáj támaszkodnia egy ambiciózus feleségre is. Sőt olykor a feleségek még férjeiknél is ambiciózusabbak, lásd Lady Macbeth, aki hatalomvágyával döntötte romlásba férjét, ha annak nevezhető, hogy 500 éve játsszák történetüket.

Az amerikai elnökök gyermekeinek nemi aránya 147:100, de ha a később született gyermekeik nemi arányát nézzük, amikor már feltehetőleg a hatalom közelében jártak, vagy már megválasztott elnökök voltak, akkor 180:100.

Elég nyilvánvaló, hogy itt két férfiagyú egyén összejátszása vezet a fiúk ekko­ ra fölényére. Amerika elnökévé válni olyan nőt igényel, aki nem kevésbé do­ mináns, mint a férje. Gondoljunk csak Hillary Clintonra, aki indult az elnök­ választáson, vagy Jacqueline Kennedyre, akin - sokak szerint - Kennedy el­ nökké választása múlott. A másik fontos tényező a stressz és a győzelem: mindkettő jelentősen növeli a nő tesztoszteronszintjét, s a csúcsra vezető úton mindkettőből jócskán kijut az elnökfeleségeknek. Ez jó magyarázat arra, mi­ ért ugrott meg a később született elnökgyerekek körében a fiúk száma.

Stressz Már többször utaltam a stresszre, hát fejtsük ki kicsit bővebben a kérdést. Állatoknál megfigyelték, hogy a különféle stresszorok, például a zsúfoltság csökkenti a hímek születési számát. Nem meglepő módon, amikor gyógyszerek­ kel közömbösítették a stresszhormonokat, stresszes körülmények közt is vissza­ állt a „normál fiú-lány arány" (Rosenfeld és Roberts, 2004). Ez egyébként elgon­ dolkodtató megfigyelés, hiszen, mint majd látjuk, az emberi pszichés meddőség egyik oka éppen a magas stresszhormonszint. Csakhogy, ha gátolnánk a nőben a stresszhormonok hatását, az beláthataüan károkat okozna a magzat stresszrendszerének fejlődésében, ez tehát csak elsőre tűnik jó megoldásnak.

A stresszkutatás mindig különbséget tesz az akut, gyors lefolyású stresszek és a krónikus stresszhatások között, mivel ezek szervezetre gyakorolt hatása egészen eltérő.

Japánban az 1995-ös köbei földrengést követően a szexarány 106:100-ról 100:100-ra csökkent. (Fukuda és mtsai., 1998). 1952-ben Londont hatalmas szmog fedte be 5 napon át, s 10 hónap elteltével a fiúdány születési arány 75:100-ra csökkent (Lyster, 1974). Az akut stressz fiúcsökkentő hatására va­ lószínű magyarázat, hogy ez csökkenti a nőkben a tesztoszteronszintet. Más esetben viszont a fiúmagzatok fokozottabb stresszérzékenységéről és valószí­ nűbb elhalásáról van szó. Egy svéd vizsgálatban vizsgálták a már terhes nők­ nél terhességük alatt bekövetkezett családi tragédiák hatását. E nők körében a fiúk és lányok aránya 96:100-ra csökkent (Hansen és mtsai., 1999). Ralph Catalano Kelet- és Nyugat-Németország fiú-lány születési arányát hasonlítot­ ta össze az NDK gazdasági és politikai összeomlásának évében, 1991-ben, s kimutatta, hogy a társadalmi felfordulás hatására 1,5 százalékkal csökkent a fiúszületések száma (Catalano, 2003). Mindkét esetben a várható rosszabb anyagi körülmények növelték meg a lányutódok valószínűségét: a lányok ke­ vesebbet esznek és biztosabban szaporodnak.

A háborúk hatása Számtalan tanulmány kimutatta, hogy háború alatt és után ugrásszerűen megnő a fiúszületések aránya. így volt ez a II. világháborúban, a koreai és vietnámi háborúban is (Ellis és Bonin, 2004). Érdekes, mivel Hollandiában nem voltak harcok, ott nem változott meg a születési arány. A kérdés elmé-

letileg rendkívül izgalmas, hiszen a háborúk durván beleavatkoznak a né­ pesség nemi arányába, s olyan helyzetet teremtenek, amikor a férfi rendkí­ vül kelendővé válik. A helyzet elemzése nagy kihívás az evolúciós kutatók­ nak, hiszen tálcán kínálja a Nagy Kísérletet, hogyan szabályozzák a nők a népesség nemi összetételét.

Az egyik póriasabb elképzelés a hazatérő katona szexuális kiéhezettségével magyarázná a dolgot, vagyis az asszonyt rég látott katona gyakrabban kívánja a szexet, és ezért valószínűbben lesz az ovulációt követő azonnali megtermékenyülés, ami a fiúutódoknak kedvez. Bizonyára van ilyen hatás is (James, 2003), azon­ ban alapvetőbbnek tűnik, hogy a krónikus stressz fokozza nőkben a tesztoszteronszintet (Grant, 2007). Azonban ne feledjük, hogy az evolúciós logika szerint nem azért születik több fiú, mert krónikus stresszre megnő a tesztoszteronszint, hanem éppen fordítva: azért alakult ki évmilliók alatt, hogy krónikus stresszre emelked­ jen meg a nők tesztoszteron-hormonszintje, hogy fiaik szülessenek. A szlovén 10 napos háborút követő 9. hónapban azonban több lány született (Zorn és mtsai., 2002). Enne oka ugyanaz, mint a londoni szmog és a köbei földrengés esetén: az akut stressz miatt valószínűbben halnak el a fiúmagzatok.

Van egy meglepő feltevés a népesség szexarányának szabályozására: a nők jártukban-keltükben valami módon statisztikát készítenek a népesség nemi arányáról, és a kapott eredmény befolyásolja a születendő gyermek nemét. Ezt az elképzelést támasztja alá egy finn vizsgálat, amely 1775-től 1850-ig elem­ ezte a születések nemi arányát, és kimutatta, hogy amint csökkent a népesség­ ben a férfiak aránya, növekedni kezdett a fiúszületések száma (Lummaa és mtsai., 1998). A kérdés azért foglalkoztatja a demográfusokat, mert világjelen­ ség a fiúszületések csökkenése. Egyes civilizált országokban a klasszikus 106:100 helyett 105, sőt 104-re is lecsökken. Ez Kanadában 1970 és 1990 kö­ zött 8600, az USA-ban ugyanezen idő alatt 38 000 férfi hiányát okozta. Ami­ kor tehát a nők arról panaszkodnak, hogy minden jó pasi foglalt már, nemcsak keseregnek, hanem érzékelik a keserű valóságot.

A csökkenő fiúarány kapcsán persze károgni kezdtek a környezetvédők, hogy a sok méreg okozza ezt. Csakhogy kimutatták, hogy miközben az ameri­ kai fehérek körében csökken a fiúk aránya, az afrikai amerikaiak körében nő (Marcus és mtsai., 1998). Összhangban a finn vizsgálattal, arról van inkább szó, hogy a népességben kóricáló nők folyamatosan detektálják a fiú-lány arányt, és reagálnak rá - csak lassan. Az amerikai férfi-nő arányban harmincéves ciklust figyeltek meg, és általánosságban is kimutatható a ciklikusság (Gini, 1955).

Időzítés: mit tehetünk utódunk nemének megválasztásáért ?

Na jó, ez mind szép, mondhatja most a kedves olvasó, legyen Ön akár nő vagy férfi. Ha fiút szeretne, ne menjen férjhez búvárhoz, pilótához, altató­ orvoshoz, vagy ha éppen Önről van szó, változtasson állást, ha történetesen búvár vagy pilóta? Netán küldje férjét hosszú háborúba, majd onnan szeren­ csésen visszatérve próbálkozzanak? Esetleg induljanak az amerikai elnök­ választáson? Nem hinném, hogy ezt érdemes, bár... speciel a káros szakmai hatások egy hosszú szabadság alatt veszítenek erejükből. Hosszútávfu­ tóknál például, ha kihagytak egy hetet, jelentősen megnőtt a fiúszületések száma. A kevesebbet repülő pilótáknál rendeződött a szexarány. Persze ne tegyünk úgy, mintha mindenki fiút akarna, mint említettem, én speciel lány­ ra pályáztam. Az alábbiak a fiúimádóknak szólnak.

Van egy-két pont, ahol bárki beavatkozhat a természet törvényeibe úgy, hogy nem megsérti őket, hanem kihasználja a javára.

Az egyik a házasság. Erről még a pszichés meddőség kapcsán sokat beszé­ lünk, mert bizony a természet különbséget tesz az élettársi kapcsolat és a há­ zasság közt. Persze jó élettársi kapcsolatról és jó házasságról beszélünk, mert ezeket érdemes összehasonlítani. Egy nagy amerikai vizsgálatban az élettársi kapcsolatban élőknél a fiú:lány arány 99:100 volt, míg a házasságban élőknél a 106:100 arány jött ki. Az ok nyilvánvaló: bizonytalan kapcsolat esetén - és engedjük meg a nőnek, hogy ezt így érezze - a lány biztonságosabb szaporo­ dási stratégia (Norberg, 2004). És ha már házasok is vagyunk, együnk bősé­ ges reggeliket!

A termékenység időszaka az ovulációval, vagyis a petesejt petefészekből való kilökődésével kezdődik. Allatvizsgálatok azt jelzik, hogy ha a megtermékenyülés az ovulációt követően viszonylag gyorsan bekövetkezik, abból gyak­ rabban születnek nőstények. így van ez nyulaknál, teheneknél, bárányoknál.

Ezek a hatások valószínűleg azzal függnek össze, hogy az ovulációt követően állatoknál alacsony a vagina pH-ja (Rosenfeld és Roberts, 2004).

Embernél a vizsgálatok arra utalnak, hogy természetes körülmények közt akkor születik valószínűbben fiú, ha még az ovuláció előtt történik a szeretke­ zés. Ha petekilökődés előtt 2-3 nappal történt a szeretkezés, a szexarány 111:100-ra ment fel. A hatást tovább fokozza, ha már az ovulációt megelőző­ en gyakori a szeretkezés, ugyanis ez a vagina nyálkahártyájának összetételét 190

úgy módosítja, hogy azon elsősorban az Y spermák tudják keresztülverekedni magukat (Martin, 1995). A szeretkezés gyakoriságának hatását bizonyítja, hogy a többnejű mormonoknál több lány születik az első néhány feleségtől, ám amikor már hosszú házasság után új asszony érkezik a házba, annak hirte­ len sok fia születik. A magyarázatot leginkább az adja, hogy a férj új és fiatal feleségével gyakrabban kezd szeretkezni (Coney és Mackey, 1998).

Bartos (1980) érdekes hipotézist vet fel. Emlősállatoknál természetes je­ lenség a koitusz indukálta ovuláció, ami a megtermékenyülést garantálja.

Embernél általában úgy gondolják, ez a jelenség nem létezik, azonban az adatok azt mutatják, hogy nagy érzelmi felindulásban, tartós önmegtartózta­ tás után létrejött szeretkezés ovulációt idézhet elő, és ez nagy valószínűség­ gel fiúutód lesz.

A lombikbébiprogram lényege, hogy a nőből leszívott petesejtet mestersé­ ges körülmények közt termékenyítik meg a spermiumokkal. A vizsgálatok azt jelzik, hogy a fiúembriók valamivel gyorsabban fejlődnek, ezért, mivel embrió-visszaültetéskor mindig a fejlettebb embriókat választják, a szexarány a lombikbébiprogram résztvevői közt a fiúk javára tolódik el.

Felmerült Magyarországon is az a terv, hogy a gyermek nemét, mint vala­ mi étlapon az ételt, meg lehetne rendelni. Egyesek úgy gondolják, hogy példá­ ul a sok lányt nevelő szülők még egy gyermeket vállalnának, ha garantálják nekik a fiút. Elgondolkodtató azonban, hogy ha valaki több lányt is szült egy­ másután, nem kéne-e arra gondolnunk, hogy ennek jó oka van. Lehet például, hogy voltak fiúterhességei is, de azok az anyában rejlő okok miatt oly korán elhaltak, hogy a terhességet észre sem vették. Tudjuk, hogy a terhességek fele észrevétlenül szakad meg.

191

Születési sorrend Ki ne ismerné gyermekkorából az „és akkor a szegény ember legkisebb fia elindult világgá" fordulatot, de vajon ki gondolkodott el azon, miért mindig a legkisebb fiú megy szerencsét próbálni, s nyeri el végül a királylány ke­ zét s véle a fele királyságot? Csak mert ő volt a kisemmizett és elnyomott odahaza? És miért olyan természetes, hogy amilyen ágrólszakadt a legki­ sebb, olyan találékony és talpraesett is? Vajon a mese csak mese, vagy a nyers valóság költői mása?

Amióta világ a világ, örök érvényű szabálynak tűnik az elsőszülött fiú pri­ vilégiuma, és a testvérsorban később születettek ez elleni lázongása. A szí­ vünknek kedves lehet a testvérszeretetről szóló megannyi történet, de a míto­ szok mégis inkább a testvérek trónért, hatalomért, vagyonért folytatott harcá­ ról szólnak. Józsefet eladták testvérei, Káin megölte Ábelt, Romulus megölte Remust, Attila megölte Budát... és a valóságban sem volt soha másként.

Testvérharc és evolúció Az evolúciós felfogás nézőpontjából a testvérrivalizáció és testvérgyilkosság természetes dolog, tulajdonképpen a természetes szelekció egyik eszköze.

A testvérrivalizáció lényege: harc a szülői erőforrásokért. A szülő jelenti az élelmet, a védelmet - vagyis az életet. A földi élet sok száz millió éves fejlődé­ se során minden parányi előnyt nyújtó tulajdonság felerősödött és genetikailag 192

rögzült. Számos állatfajt tanulmányoztak, s sokaknál megfigyelhető, hogy a kölykök közt életre-halálra menő küzdelem folyik - a mamáért és a papáért. Az afrikai fekete sas első fiókája már születése napján halálra csípi fiatalabb testvé­ rét, ugyanígy jár el a nagykócsag vagy a szula legidősebb kicsinye is. A foltos hiénák foggal születnek, és az utódok 25-50 százaléka testvérharc áldozata lesz.

A kismalacok azért születnek szemfoggal, hogy megküzdhessenek a legtöbb te­ jet adó csecsbimbóért. Azt gondolnánk, mindez a szülők háta mögött folyik, de nem; a szülők soha nem akadályozzák meg a testvéröldöklést. Nekik ugyanis ér­ dekük, hogy csak erős, életképes utódokat neveljenek fel (Sulloway, 2001).

Világos, hogy az ember sok millió éves fejlődése során ugyanilyen kímé­ letlen harc folyt a túlélés érdekében. A fennmaradt adatok szerint még a 18. században is csak a gyerekek fele élte túl a gyermekkort.

Ugye, mama, engem szeretsz jobban?

Freud, mint annyi másban, a gyermeki szeretet megértésében is alaposan mellétrafált. A gyermeki ragaszkodás ugyanis nem szexuális természetű, hanem a túlélés szolgálatába állított kisajátítási törekvés. Jól tudjuk, hogy a szülők akarva-akaratlan igenis különbséget tesznek gyermekeik közt, már csak a születési sorrend miatt is.

Az elsőszülött minden kultúrában nagyra értékelt, hiszen kezdetben, amíg meg nem érkezik a trónfosztó kistestvér, a szülők minden erejükkel csak őt táplálják, óvják-védik. Ez a „szemünk fénye" státusz, bár nyilván sérül a test­ vérek születésével, mégis ő lesz mindig a legidősebb és valószínűleg sokáig a legokosabb és a legerősebb is. Ez a pozíció hallatlan fölényt jelent minden ké­ sőbb született testvérrel szemben. A legújabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy általában a legidősebb testvér a legmagasabb intelligenciájú is egyben (Sullo­ way, 2007a). Már Francis Galton, Darwin unokaöccse felfigyelt arra, hogy az angol tudományos Királyi Társaság tagjai közt többségben vannak az elsőszü­ lött fiúk, és a Nobel-díjasok közt is vezetnek.

A másodiknak vagy sokadiknak érkezett utódok „kész helyzettel" találják szembe magukat, ahol már „le vannak osztva" a szerepek és pozíciók. Az egyetlen válasz, ami erre születhet, hogy a gyermek olyan tulajdonságokat ala­ kít ki, amelyek alkalmasak a szülői szeretet és elismerés kiváltására. Alfréd Adler, a Freud által kitagadott, s így önálló iskolát alapító pszichoanalitikus irányította rá először a figyelmet a testvérsorrendben elfoglalt pozíció jellem-

formáló hatására. Szerinte az elsőszülöttek „hataloméhes konzervatívok", a középső pozícióban lévők a versengők, és a legkisebbek a kizsákmányoltak és lusták. A kérdést a 20. század során vagy kétszáz kutatás vizsgálta, melyeket Frank Sulloway elemzett újra és foglalt össze egy merőben új születési sorrend elméletben. Könyve 1996-ban jelent meg Lázadónak születni címmel.

Mi is az a születési sorrend hatás?

Sulloway evolúciós szemléletű kutatóként úgy látja, hogy a gyerek szemé­ lyiségének fejlődési irányát három fő hatás szabja meg.

Egyrészt a szülők „befektetési stratégiája"; általában a legidősebb és a leg­ kisebb részesül a legtöbb erőforrásból (szeretet, figyelem, anyagiak). Ez nem feltétlen kivételezés, hanem az életkori sajátságokból is fakad. De ugyanakkor kétségtelen, hogy a szülők felnőtt gyerekeik közül általában az elsőszülötthöz fordulnak segítségért, és a legkisebbel marad fenn a legintimebb kapcsolat.

A másik fontos hatás az a szerepkör, amit a gyermek adott családi felállás­ ban a szülők szeretetéért és elismeréséért folytatott küzdelme során kialakít.

Az idősebb gyerekektől például általában elvárják, hogy egyfajta „másodszü­ lőként" olykor viseljék gondját a kicsiknek, védjék és tanítsák őket.

Az emberi társadalmakban, és így a családokban is, rendkívül fontos a ha­ talmi hierarchia, amit a madaraknál megfigyelt rangsor miatt szoktak „csípés­ rendnek" is nevezni: ki kibe csíphet, és kitől kell tartania. A legidősebb testvér szokott a nagyobb testű és erősebb lenni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a többiek megadják magukat, hanem más módszereket választanak a hatalom megszerzésére. Sulloway példaként idézi Voltaire-t, aki behemót bátyja túle­ rejét szarkasztikus megjegyzéseivel ellensúlyozva vívta ki családja elismeré­ sét - és lett belőle a franciák egyik legelmésebb írója (Sulloway, 2007).

E hatások - kétszázezer testvér összehasonlító elemzése révén - egyfajta sa­ játos személyiségprofilt alakítanak ki a testvérsorrendben elfoglalt hely szerint.

Az elsőszülöttek a nagyobb szülői odafigyelés és invesztálás miatt erősen elkötelezettek a szülők és a családi értékek iránt, vagyis konzervatívok, tradí­ ciókövetők, tekintélytisztelők, fokozottan lelkiismeretesek, szorongóbbak, is­ kolai eredményeik jobbak, mint a sokadik szülötteké. A tudományban, politi­ kában, vallásban konzervatív nézeteket szoktak vallani. Fizikai erőfölényük és a rájuk testált szülőfunkciók miatt hajlamosak „erőből" megoldani a dolgokat, vagyis agresszívek, rámenősek, nyomulósak, a „rend" hívei.

A később születettek viszont - a szülők kisebb befektetése miatt - kevésbé elkötelezettek a család és a tradíciók iránt, minden téren sokkal radikálisabbak, nyitottabbak az új dolgok iránt. Mivel elnyomott helyzetben élik le gyermek­ korukat, érzékenyekké válnak minden emberi igazságtalanságra, elnyomásra, s eszméjük a szabadság, a testvériség és az egyenlőség. Alávetett helyzetükből fakadóan megtanulták, hogy kedvességgel, együttműködési készséggel, diplo­ máciával, magyarán erő helyett ésszel érjék el céljukat. A politikában, tudo­ mányban, vallásban radikálisak és újdonságkeresők.

A születési sorrend és a nő Mint láttuk, a szülők a szegénység függvényében preferálják a lányutódokat, mert ők a biztosabb szaporodás, és netán a család felemelkedését is jelenthe­ tik. A „hozományintézmény" csak ott működött, ahol a vagyont védték, máshol meg a férfi fizetett vagyonokat a szaporodás jogáért, vagyis a nőért.

A vetélkedés a férfi testvérek közt a jellemző (erre „találta ki" az evolúció azt, hogy a később született fiúk legyenek egyre nőiesebbek, illetve homo­ szexuálisak (lásd Miért vannak egyáltalán nemek? című fejezet és Szendi, 2007d). A nőknek kevésbé áll érdekükben, és alkatuknál fogva is kevésbé al­ kalmasak a testvérharcra, ugyanakkor a lányoknál érvényesülhet olyan ha­ tás, hogy a kisebb szülői „befektetésre" korai párkapcsolatokkal („züllés­ sel") és korai házassággal reagálnak. A születési sorrend jelentős hatást gya­ korol a lelkiismeretességre és a szülőkhöz való kötődésre, az elsőszülöttek ebben kimagaslanak, de még inkább a nők (Healey és Ellis, 2007). A szülők leginkább lánygyermeküktől várják, hogy öregkorukra gondoskodjon róluk, mert a nők a gondozásra evolúciósan alkalmasabbak. Ezt a tranzakcionális analízisben „szülősítésnek" nevezik: a lány öregedő szüleivel szemben szü­ lői attitűdöket fejleszt ki, és esetleg saját gyermekek relyett szülei gondozá­ sában éli ki anyai ösztöneit. Számtalan példával találkoztam a praxisomban is, amikor a nő nem házasodik meg, vagy addig halogatja a szaporodását, míg végül már nem lehet gyermeke. Egy páciensem 54 évesen temette el édesanyját, s egészen odáig az ő ápolásának szentelte életét. Jellemző fordu­ lat az is, hogy a fiúk megházasodnak, gyermekeik lesznek, a lánytestvér pe­ dig otthon marad ápolni a mamát vagy a papát. Egy esetben a család eladó­ sodása miatt a lány feljött Pestre, hogy többet keresve, évek alatt törlessze a család adósságát. Nem véletlen, hogy egy nős ember szeretője lett; ez gya-

kori fordulat azoknál a nőknél, akik nem akarják cserbenhagyni családjukat, ezért a kapcsolatépítés felemás, evolúciós értelemben meglehetősen pers­ pektívátlan útját választják. Bátyja közben megnősült, házat épített, s a csa­ ládban mindenki természetesnek vette, hogy a nő áldozza fel életét. A nő ak­ kor esett pánikba, amikor 35 évesen egy orvos azt mondta neki, hogy nem lehet gyereke, mert úgy érezte, anyját nem hagyhatja cserben az adósággal a nyakában, de ő meg nem szeretné képletesen szólva az életét áldozni érte.

A születési sorrend hatás a történelemben Sulloway történelmi személyek sorsát és testvérpozícióját végigelemezve kimutatta, hogy a társadalmi forradalmakat 18-szor nagyobb valószínűség­ gel vezették sokadik szülöttek, a vallásreformáció korában 9-szer valószí­ nűbben váltak mártírrá, és 17-szer valószínűbben álltak radikálisan új, még kevésbé alátámasztott tudományos nézetek mellé. Persze, mikor miért jár mártírhalál: az anglikán egyház megalapítása után az elsőszülöttek közt öt­ ször gyakoribb volt a katolikus hitért elszenvedett mártíromság. A radika­ lizmus azonban hajlam, és nem éleslátás! A Franz Gall által propagált frenológiát, amely a koponya dudorai és horpadásai alapján vélte az emberi jellemet meghatározhatónak, a később születettek 9-szer nagyobb valószí­ nűséggel támogatták a maga korában. De ugyanezzel a vehemenciával áll­ tak 124-szer valószínűbben a nem elsőszülöttek az evolúciós gondolkodás mellé a darwinizmus győzelme előtt (Jóst és mtsai., 2003).

Az elsőszülötti jogon való vagyoni örökösödés bevezetése a vagyon védel­ mében egybecseng az elsőszülöttek azon sajátosságaival, hogy a leginkább ők valósítják meg a szülői értékeket. A másod- vagy sokadszülötteknek a közép­ korban nem volt más választásuk, mint kalandornak, felfedezőnek, katonának állni, és bízni a jó szerencsében. Az elemzések szerint minél későbbi szülött volt valaki, annél kisebb esélye volt a házasságra, de annál nagyobb volt az esélye az erőszakos halálra valmilyen felfedező úton vagy csatában (Bereczkei, 2003).

Sulloway aszerint vizsgálta a testület megalakulásától kezdve az amerikai legfelsőbb bíróság tagjait, hogy ki jelölte az adott bírát a posztra: a konzerva­ tív értékeket valló republikánusok döntően mindig konzervatív bírákat, a de­ mokraták pedig liberális szemléletűeket jelöltek. Ennek fényében érdekes eredmény, hogy a republikánus bírák általában elsőszülöttek, a demokrata bí­ rák pedig hátrébb állnak a testvérsorban.

A születési sorrend és a politikai nézetek A születési sorrend meghatározta személyiség sokaknál élethossziglan megmarad, másoknál sokat változhat környezeti hatásokra.

A politika és társadalmi küzdelmek szempontjából az elemzések szerint a középső gyerekek sajátos szerepet játszanak: ők azok, akik az agresszió helyett a diplomáciára és kompromisszumokra helyezik a hangsúlyt. A francia forra­ dalom idején működő konvent tagjainak működését megvizsgálva kiderült, hogy a középső szülöttek még a terror éveiben is a mérsékelt megoldások hí­ vei voltak az első- és utolsószülöttekhez képest. Az erőszakmentesség modem példája Martin Luther King, aki középső gyerek volt, és ellenezte a feketék polgárjogi harcában az erőszakot.

A testvérsorban hátrább levők általában sokkal inkább hívei a radikális tár­ sadalmi megoldásoknak. Ennek oka a személyesen is megtapasztalt elnyomás­ sal és alávetettséggel szemben kialakult érzékenység. Egy modem vizsgálat szerint a később szülöttek 2,3-szer hajlamosabbak a radikális társadalmi meg­ oldásokra az elsőszülöttekhez képest.

A fokozott igazságérzet és a „történelmi igazságért" való küzdelem sok em­ bert vezetett a 20. századi „nemzetmentő" vagy a munkásosztályt „felemelni" kívánó mozgalmak soraiba. Rákosi Mátyás egy 12 gyerekes család hatodik gyermeke. Adolf Hitler pedig negyedik szülött volt. Bár a hatalom logikájából fakadóan sok ember haláláért feleltek, közvetlen fizikai agresszióra nem haj­ lottak, szemben Sztálinnal, aki elsőszülöttként már fiatalon fegyveres rabláso­ kat hajtott végre, később pedig valószínűsíthetően agyonlőtte feleségét. Lenin politikai karrierje ugyancsak figyelemre méltó a születési sorrend szempontjá­ ból. Elsőszülött bátyja, Alekszandr a nyers erőszakot választotta, fegyveres merényletet tervezett a cár ellen, és ezért felakasztották. Lenin, a másodszülött viszont sok évtizedes radikális szervezkedésbe fogott.

A Rajk család története különös illusztrációja a testvérsorrendi hatásnak.

A Rajk családban 11 gyermek volt, ebből Rajk Endre hatodikként, László kilencedikként született. Két bátyjuk konzervatív polgári foglalkozást válasz­ tott, orvos és banktisztviselő lett. Endre és László radikális társadalmi változá­ sért küzdő mozgalmárokká váltak: Endre a hungaristákhoz, László a kommu­ nistákhoz csatlakozott. 1944-ben Lászlót a nyilasvezető Endre személyes köz­ benjárása mentette meg a kivégzéstől, később meg László belügyminiszter­ ként nem kérte Endre kiadatását.

Ha egy elsőszülött radikális mozgalmár lesz, kétszer valószínűbb, hogy sú­ lyos konfliktusa volt szüleivel. Ide sorolhatjuk Maót és Sztálint, mindkettőnek apjával voltak komoly összeütközései.

A születési sorrend és a tudomány Az elsőszülöttek a tudományban a járt utat ritkán hagyják el, ennek is kö­ szönhetik számbeli fölényüket a Nobel-díjasok körében. Az igazán radiká­ lis nézetek azok, amelyekért szembe kell szállni a fél világgal. Amikor a két elsőszülött Watson és Crick felfedezték a DNS kettős spirálját, forradalma­ sították a genetikát, de nem döntöttek le semmiféle bálványt. Az igazán ra­ dikális nézetekért viszont általában üldözöttség, kiközösítettség a, jutalom".

Kopernikusz négy testvér közt a legfiatalabbik volt, s radikális nézetét, mi­ szerint a Föld kering a Nap körül, ötször több sokadikszülött tudós támogatta, mint elsőszülött. Darwin ugyancsak késői gyerek volt, hat testvére közül ötö­ diknek született. Semmelweis, aki ötödik gyermekként született, különösen markáns példája a radikalizmusnak, mert nemcsak felismerései, hanem szemé­ lyisége is provokatív és lázadó volt.

Freud különös keverék, mert egyszerre volt radikális lázadó és konzervatív, te­ kintélyelvű személyiség. Apja harmadik házasságából született, s apja szemében ő volt a „harmadik", anyjának meg ő volt az elsőszülött, az imádott „arany Zigi".

Természetesen vannak elsőszülött, radikális fordulatot hozó tudósok is, pél­ dául Galilei, Newton vagy Einstein. A testvérsorrend végül is csak egy lehet­ séges hatás, összességében azonban a tudománytörténet radikális fordulatait kétszer valószínűbben nem elsőszülöttek hozták létre. És elég csak megkér­ dezni az utca emberét, mint azt kanadai kutatók tették: - Nyitott Ön az új és radikális ötletek iránt a tudományban? - Míg az elsőszülöttek 47 százaléka, az utolsószülöttek 8 százaléka válaszolt igennel.

A születési sorrend elmélete sok mindent más megvilágításba helyez, de min­ dent nem tud és nem is akar megmagyarázni. Megjelenését követően aggódó anyukák ezrei tették fel maguknak a kérdést, hogyan tovább. De vissza is kér­ dezhetünk: tovább, de hova? A születési sorrend hatás nem kivédhető és nem is káros, nem jó „belepiszkálni" abba, amit a természet kimunkált. A szülő felada­ ta biztosítani, hogy gyermeke akár első-, akár utolsószülöttként, kifuthassa sor­ sa lehetőségeit. Ha mindenkinek megvan a helye a családban, meg fogja találni helyét a világban is. Szükség van a rendre és a rendetlenségre egyaránt.

Gondolatok a péniszről A csuda tudja, kit érdekel jobban a pénisz, a férfiakat vagy a nőket. Vagy min­ denkit másért? Az egyiket, mert neki van, a másikat azért, mert neki nincs.

Ki irigyel mit?

Freud legalapvetőbb tévedése a „tabula rasa" feltevés volt, vagyis, hogy min­ denki egy „tiszta fehér lappal" kezdi az életet. Egy neurológustól, aki éveken át csak azt tanulja, hogy már születéskor be van huzalozva az egész test, ez elég nagy botorság volt. Freud úgy gondolta, a csecsemő anyjához való kötődését, saját nemét, az ellenkező nem iránti vonzalmát mind-mind családjában végzett vizsgálódások során sajátítja el. Nem világos, hogyan is képzelte akkor Freud az állatok szexualitását, s miért gondolta, ha nekik megy minden automatiku­ san, miért kéne minden emberi újszülöttnek újra feltalálnia mindent? És mi van azokkal, akik nem Bécsben élnek, és nem a Freud család prűd légkörében ne­ velkedtek? Mondjuk mi a helyzet Afrikában? És - nagyon megkérdőjelezhetően - abból indult ki, hogy a „normális út" a férfi fejlődése, és a nőt ennek ki­ siklásaként kell levezetni. Ezért aztán a nem létező fallikus fázisukban a kislá­ nyok is először a mamába szeretnek bele. Csakhogy aztán rádöbbennek, hogy nekik nincs kukijuk, valaki ellopta, levágta, a mama elvette. És akkor irigyked­ ni kezdenek a papa péniszére. Igazság szerint én azon csodálkozom, hogy annyian megkajálták annak idején ezt a hajmeresztő süket spekulációt. Honnan

a csudából tudja meg a világ minden kislánya, hogy a papának van kukija, és hogy az olyan fontos? Miért törvényszerű, hogy mindenki irigyelni kezdje azt?

Miért nem a papa szakállát vagy a mama mellét kezdik el irigyelni? Az egész Freud lelkéről szól. Ő büszke volt a péniszére, és azt gondolta, a férfi ékességét minden nőnek irigyelnie kell. Azért Freud már a maga idejében megkapta a ma­ gáét. A péniszirigységre válaszként Karén Horney bevezette a méhirigységet.

Végül is miért ne? Miért ne irigykedhetne a férfi arra, hogy nem ő hozza létre az utódokat, hogy nem ő az ura az emberiség szaporodásának. A feministák meg bevezették a péniszirigység ellentétét, a puncibüszkeséget.

Valójában a péniszirigység, ha valakikben, hát nem a nőkben, hanem a fér­ fiakban él. Irigylik a másik férfiét, akinek nagyobb.

A méret számít A pénisz olyan a férfinak, mint a nőnek a mell: majd' mindenki egy számmal nagyobbat szeretne. Pedig sok férfi a kisebb mellű nőket szereti, és sok nő egy­ általán nem örül a kapitális méreteknek. Kuncogni meg ,Jiűházni" persze le­ het rajta, de befogadni félelemkeltő. Volt egy barátom, akinek homoszexuáli­ sok gyakran öntötték ki a lelküket az Erinkében. Az egyik elmesélte, hogy óri­ ási pénisze sodorta őt a homoszexuálisok táborába, mert minden nő megré­ mült, amikor meglátta méreteit. Egy igencsak túlméretezett péniszű férfi pedig azt mondta, fél az erekciótól, mert az annyi vért von el a testéből, hogy fél az elájulástól (Paley, 2000).

Kinsey óta tudjuk, hogy az átlagos péniszméret merevedéskor 15 cm, de pontosabb részletek és statisztikák olvashatók a péniszmérettel foglalkozó, fo­ lyamatos webes felmérést végző www.sizesurvey.com szájton is. A világon a kaukázusi rassz átlagos péniszmérete a legnagyobb (16,5 cm), és a kelet-ázsi­ aiaknak a legkisebb (14 cm). Érdekes mód, a közhiedelemmel ellentétben a fe­ ketéknek kisebb az átlag péniszmérete, egy centivel alatta van a fehérekének.

A péniszméret kérdése, csakúgy, mint a mellméreté, abszolutizálva van. Ha az ember elmegy szöget venni, nem azt mondja, kérek egy kiló szöget, de mi­ nél nagyobb legyen, hanem százas vagy kétszázas szöget vesz, ha a tetőgeren­ dákat ácsolja, és kétmilliméterest vesz, ha egy kis díszdoboz zsanérjait akarja felerősíteni. A Káma-szútra háromféle péniszmérethez háromféle vaginamé­ retet ajánl. Ácsszöggel nem jó díszdobozt szögelni, és a kétmilliméteres szög meg nem tartja össze a tetőgerendázatot.

200

A péniszméret evolúciója valószínűleg az elfutó szelekció körébe sorolha­ tó. Elfutó szelekció alatt azt értjük, amikor öncélúan kezd egy jelleg erősödni, mert a nők vagy nőstények preferálják a „nagyobbat". A páva vagy az özvegy­ madár farktolla lenyűgözi a nőstényeket, mert olyan luxusreklám, amit csak nagyon belevaló hímek engedhetnek meg maguknak. Ha mesterségesen meg­ növelték az özvegymadár farktollának a hosszát, ugrásszerűen megnőtt a vele párosodni hajlandó nőstények száma (Andersson, 1982). Persze mindennek van felső határa: ha a madár már lebillen az ágról, illetve a pénisz nem fér be még a Káma-szútra által csak elefántnak becézett vaginába sem, akkor marad sikerforrásnak a chippendale show és a pornóipar. A férfiasság elszabadult reklámjával szemben tehát volt egy kontraszelekció is. Az óriásméret vagy használhatatlan, vagy nem is igaz. Az 1980-as évek pornósztárjának, Long Donnak a híres 45 cm-es péniszéről utóbb kiderült, hogy valahogy egy műpéniszt ügyeskedett a szerszámára.

Ugyanakkor nem véletlen, hogy a férfiaknak komplexust okoz a péniszméretük. Elég sok utalás hatja át a kultúránkat, amiből azt a következtetést von­ ják le a férfiak, hogy a méret számít. Sokan liberálisan szeretnék azt gondolni, hogy nem számít a méret, csak az övék legyen egy kicsit nagyobb. És való igaz, hogy bizonyos keretek közt a nagyobb, különösen a vastagabb pénisz na­ gyobb élvezetet nyújt sok nő szerint. Aleksandr Stulhofer (2006) felmérést ké­ szített 18-50 éves kor közötti nők közt, mennyire tartják fontosnak a pénisz hosszát, illetve átmérőjét. Minden korcsoportban nagyjából 24-30 százalék nem tartotta fontosnak sem a hosszát, sem az átmérőjét. A nők 50-60 százalé­ ka jelentőséget tulajdonított neki, és körülbelül 18-20 százalék nagyon fontos­ nak tartotta a méretet. Persze kérdés az, nem csupán arról van-e szó, hogy so­ kaknak olyan mindegy, mert örülnek, ha túl vannak a szexen? Ilyesmire utal, hogy minél több szexpartnere volt egy nőnek életében, annál fontosabbnak ítélte a méreteket.

De a péniszméret végül is adottság, a pénisz 17 éves kor körül befejezi nö­ vekedését. Az embert az különbözteti meg az állattól, hogy olyanból is szoron­ gást tud gerjeszteni, amiből értelmetlen, mert úgysem lehet rajta változtatni.

Kelet-Ázsiában, de Hawaii-on és Guamon is gyakori a korónak nevezett szorongásos zavar, melynek lényege, hogy a személy hirtelen úgy érzi, pénisze összezsugorodik vagy visszahúzódik a testébe, és ő meghal (Bracha, 2006).

Igazából bármiből képes az ember ügyet csinálni, a kopaszságból, az ala­ csony testmagasságból, az elálló fülből, a szorosságból vagy szőrtelenségből és 201

a cingárságból. Minden mögött a csökkent önértékelés lapul, amely addig ke­ resi magyarázatát, míg meg nem leli. És kultúránk szorgalmasan fel is kínálja ezeket, hiszen a csupa izom, dús hajú, magas és gazdag (nem hagytam ki vala­ mit?) férfiak azt sugallják, hogy olyannak kell lennünk. A csökkent önértékelés legyártására természetesen azok a sajátságok a legalkalmasabbak, amelyeken nehéz változtatni. Sok férfi rögeszméjévé válik a „valamilyen" mérete.

A tökéletlenség torokszorító érzése Az Adonisz-komplexus férfiaknál azt a kóros félelmet jelenti, hogy valaki va­ lamilyen testi hibája miatt nem lesz eléggé vonzó a nőknek. A pszichiátria testdiszmorfiás zavarnak nevezi ezt a jelenségkört, és ide sorolható a kopaszodás­ tól az izomzaton át a péniszméretig minden kóros aggodalom (Popé és mtsai., 2000). A legelterjedtebb, és kulturálisan a legelfogadottabb a body building, ez a sportnak álcázott nyápicfóbia.

Egy tipikus - de valóságos eset - így néz ki: Scott főállású testedző egy testépítőklubban, kinézetre modem Adonisz, magas, hatalmas izmokkal, 7 százalék testzsírral, vonzó arccal. Titkos félelme az, hogy az emberek túl kicsinek tartják. - Ha valaki látná, min gondolkodom egész nap, akkor azt tapasztalná, hogy időm 90 százalékát az tölti ki, hogy a súlyemelésen, a diétámon vagy a kinézetemen rágódok. Nem tudok elmenni úgy egy tükör vagy egy kirakatüveg előtt, hogy ne ugráltassam meg a bicepszemet, hogy lássam, elég erősnek látszom-e. Az elhaladó gépkocsik ablaká­ ban, de még a vendéglői kanálban is gyakran ellenőrzöm külsőmet. - Az ered­ mény általában gyászos, Scott, hatalmas izmai ellenére cingárnak és kicsinek látja magát, s olykor még rekkenő melegben is melegítőbe rejti testét, hogy el­ rejtse „kicsinységét". Nem jár uszodába, sem a tengerpartra, mert szégyelli testi gyengeségét. Barátnője őrültnek nézte, s szenvedélye miatt végül el is hagyta Scottot. A lány szórakozni akart, Scott pedig edzeni. Aztán Scott be­ vallotta legféltettebb titkát: lelke mélyén azt gondolta, hogy ha enged a lány­ nak, és csökkenti az edzések számát, végül a lány azért fogja elhagyni, mert ő puhány és gyenge lesz a szemében.

A kutatók megkérdezték tőle, hogy alakult ki ez a szenvedély. Scott azt fe­ lelte, kezdetben ez egyszerűen egészséges tevékenység volt számára, aztán lassan kicsúszott a kezéből a kontroll, s most csapdában érzi magát, amelyből nem tud szabadulni. Őrült szorongás tör rá, ha nem mehet edzésre, ha nem

küzdhet „kicsinysége" ellen, ez viszont lehetetlenné teszi számára a normális életet, hiszen elfoglaltsága egész napját kitölti (Popé és mtsai., 2000).

Mikor megírtam egy cikkben az Adonisz-problémát (Szendi, 2004a), gyalázkodásáradat indult meg a body buildingesek körében, kaptam egy rakás le­ velet, a legkedvesebb megszólítás a „Monitorfejű Pöcs" volt, a többit nem idézném. Szóval a fogadókészség a problémafelvetésre nem nagyon volt meg.

De kaptam egy józan levelet is, amit röviden úgy foglalhatnék össze: „Gábor, igazad van". Egy edző írta, akiben nagy aggodalmakat keltett a szteroidok al­ kalmazása és a túlhajtott edzés.

Az Adonisz-komplexusra, akárcsak az Aphrodité-komplexusra, egész ipar­ ágak települnek rá. Naponta kapok pénisznövelő szerekről kéretlen leveleket.

Természetes szereket, pumpákat, krémeket ajánlgatnak. Sok férfi egy-két cen­ timéteres hossznövekedésért vagyonokat fizet és kockáztatja az egészségét.

A péniszhosszabbítást csak úgy lehet elérni, hogy átvágják a péniszt a mély­ ben rögzítő izomszalagokat, és előrébb tolják a péniszt, mint valami kihúzha­ tó antennát. Ha a sebek begyógyultak, kezdődhet a péniszvastagító műtét, ami zsírbefecskendezésből áll. Sok férfinak eltorzul a műtétektől a pénisze, vagy éppen impotencia lesz a végeredmény.

A bizniszbe beszállt a gyógyszeripar is, mert véletlen kiderült egy szívgyógy­ szerről, hogy a szívre nem nagyon hat, a péniszmerevedés minőségét és tartós­ ságát viszont jelentősen megnöveli. A Viagra 1998-ban került a piacra impoten­ cia és merevedési zavar kezelésére, ám két hét alatt egyedül az USA-ban 110 000 receptet, a megjelenéstől számított 14 hétre pedig már 2 millió receptet írtak fel az orvosok. A százmilliós forgalom aztán feltárta, hogy nincsen öröm üröm nélkül. A férfiak 16 százalékának erős fejfájása lesz tőle, 3 százalékának a szín­ látásával lesznek problémái. Az amerikai gyógyszerhatóság 2005-ben elrendel­ te, hogy a Viagra, Cialis és Levitra potencianövelőket lássák el figyelmeztetés­ sel, miszerint hirtelen kialakuló vakságot okozhatnak. Az eddig mintegy 25 mil­ lió potencianövelő-használóból valószínűsíthetően körülbelül 200-an vakultak meg örökre. A „szerelem vakká tesz" közmondás tehát valósággá vált.

A mágikus pénisz A mágikus gondolkodás lényege, hogy a világ tele van rejtett hatalmakkal, a dolgoknak, a természeti jelenségeknek lelkük van. A panteizmustól a sokisten­ hiten át az egyistenhitig, majd onnan az ateizmusig végigkövethetjük, hogy

alakul ki a varázserőben is a munkamegosztás, majd a varázserő monopóliu­ ma, végül az illúzióvesztett ember hitetlensége.

A fejlődés a jobb féltekétől tart a bal félteke uralmáig, csakhogy a mágikus gondolkodás minden újszülöttel újrateremtődik, és felnőttkorra nem megszű­ nik, hanem kulturálisan elnyomottá válik. A világunk tele van mágikus hiedel­ mekkel, különben a csodadoktorok, az asztrológia, a parajelenségek, a home­ opátia, a jóslás és a többiek lehúzhatnák a rolót. Elvették a hitünket, és a hit nélküli világban újrakezdődik a panteizmus, vagyis mindenki hisz a maga megtalálta „istenében".

Nem csoda hát, hogy a pénisz mágikus erejű volt, és az is lesz lelkünk mé­ lyén örökre. A pénisz a teremtés, hiszen a spermából lesz az ember. Alig talá­ lunk olyan kultúrát, ahol ne jöttek volna rá, hogy a férfi spermája és a gyerek­ születés közt szoros kapcsolat van. A ókori vallásokban nyíltan vagy burkol­ tan péniszistenek voltak. Az egyiptomiaknál Ozirisz, az indiaiaknál Siva volt mellékállásban a pénisz istene. A görögök annyira nagyra értékelték a péniszt, hogy rögtön három istenük is volt rá: Priaposz, Dionüszosz és Hermész. (Her­ mész görögül péniszt jelentett, Paley, 2000). Dionüszoszből lett a római Bac­ chus, aki szintén a pénisz istene volt. Pompeiben fennmaradt a híres Vettii vil­ la, falán látható egy festmény a hatalmas péniszű Priaposzról, mely előtt állí­ tólag az aggszűz látogatók meg szoktak tántorodni.

A Hermészből lett Merkúrról ugyancsak van Pompeiben egy festmény fél­ ember méretű fallosszal. A kereszténység elterjedéséig péniszszobrok, péniszamulettek töltötték meg a mindennapokat, és péniszünnepeket tartottak szerte a világon. Ezek manapság farsangokká, fesztiválokká szelídültek, de az álarcban, elváltoztatott külsőben testet ölt a büntetíenség, és a felszabadult orgiák utóké­ pére ismerhetünk abban a szabályban, hogy ilyenkor sok minden szabad, ami máskor nem. Foutin volt a franciák első püspöke, aki egyesítette a gallok péniszimádatát és a kereszténységet, és Saint Foutin lett a középkor nagyhatású szent­ je, akihez terméketlen nők és férfiak imádkoztak. A középkori Európa egyes vidékein, de Indiában, Japánban vagy a csendes-óceáni szigeteken még a 19. században is szokás volt fallikus szoborszentekkel szűzlányoknak rituálisan kö­ zösülni, mert ettől remélték a termékenység biztosítását (Paley, 2000). S mint tudjuk, a hűbéruraknak nemcsak pallos-, hanem falloszjoguk is volt, sok helyen a fallikus szentek helyett ők vették el a lányok szüzességét.

Különös története van az angol testify (tanúságot tesz, esküszik) szónak, jól felismerhető benne a testis (here) szó. A Bibliában gyakori - persze a későb-

biekben félrefordított - fordulat, hogy tedd kezed a péniszemre, és esküdj. Áb­ rahám arra szólítja fel szolgáját, hogy tegye a kezét - eufemikus fordításban a combja alá, és esküdjön. Nyilvánvaló, hogy itt a herékről vagy a péniszről van szó, csak a jól nevelt fordítók elferdítették a szöveget, hasonlóan ahhoz, amikor az antik szobrokat felöltöztették (Paley, 2000). Ősi mágikus fantáziák éledtek újjá a 20. század fordulóján egy svájci falu­ ban. Johannes Binggeli, egy bizarr szekta vezetője 1896 és 1901 közt az őrül­ tek házában volt kényszertovábbképzésen. Binggeli azt hirdette feleinek, hogy pénisze szent tárgy, meg is lehetett, illetve szektatagoknak meg is kellett cso­ dálni, s vizeletét „Mennyei cseppeknek" vagy „Mennyei balzsamnak" nevez­ te, és szektája tagjai orvosságként vagy egyszerűen csak üdítőként fogyasztot­ ták. A furcsa ízlés még nem üldözendő, de Binggeli specifikusan fiatal és gusztusos lányokat is gyógyított a szent eszközzel, mely szerinte kiűzte az ör­ dögöt belőlük. Amikor lányát is több ízben „kezelte", inceszt vádjával letar­ tóztatták, nem értve meg a perverzióban a lelki nagyságot. Binggeli elődje Anton Unternáhrer volt, aki megalapította az antoniaristák vallását, amely még az 1920-as években is szektaként működött. A szekta szintén az incesztus szent­ ségét hirdette. A dolog a maga vallásos őrületében logikus, hiszen Ádám és Éva egy Atyától származtak, s ők és gyermekeik csakis incesztuózus kapcso­ latok útján szaporodhattak el. Unternáhrer a Bibliából egyetlen mondatot fo­ gadott el: sokasodjatok és népesítsétek be a Földet. Ennek szellemében őskommunizmust hirdetett, melyben közösek voltak a nők is, és az ég áldását azonosították a nemi gyönyörrel. Ez 1810 körül nem volt népszerű nézet az egyház és a hatóságok szemében.

Vissza a Marsra egy hosszú Vénusz-túra után Sam Hashimi iraki származású angol milliomost teljesen összetörte, amikor felesége elhagyta őt két gyermekükkel. Depresszióba zuhant, zavaros ügyek­ be keveredett, végül még börtönben is ült, majd elmegyógyintézetben kezel­ ték. Úgy érezte nem férfi többé. Arról fantáziált, hogy ő valójában nő. Dr. Reidhez, a kérdés specialistájához utalták. Dr. Reid hosszasan vizsgálódott, majd megállapította, hogy Hashimi transzgender, vagyis a férfitestben valójában női identitás lakozik. Hashimi elfogadta a diagnózist, és nyolc hónappal később a műtőből már Samantha Kane távozott. Eltávolították arcáról a szőrt, átoperál­ ták az orrát, átalakították a fogazatát, eltávolították az ádámcsutkáját, és a

hangszálait is nőies hangzásúra operálták. Végül mellnagyobbító műtéten is átesett, s ezt követte a pénisz vaginává alakítása. így lett 1997-ben gyermeke­ iből apátlan árva, akiknek viszont most már két mamájuk is volt. Samantha évekig jól érezte magát a bőrében, de 2003-ban hirtelen rádöbbent, hogy ő mé­ gis inkább férfi szeretne lenni. Elege lett a vásárlásokból, a pletykálkodások­ ból, meg abból, hogy testét állandóan karban kell tartania. Beperelte dr. Reidet, aki szerinte elmulasztotta őt felvilágosítani arról, milyen is nőnek lenni.

Samantha úgy érezte, rádumálták a nővé alakításra, pedig ő ezt igazából nem is akarta. - Mindig is heteroszexuális férfinak ismertek a barátaim, sosem gon­ dolta volna senki, hogy át fogom operáltatni magamat - nyiltakozta.

A visszaalakítás meglehetősen bonyolult. A beültetett mellprotézist könnyű volt eltávolítani, a péniszrekonstrukció azonban macerásabb. Egy felpumpál­ ható bőrhüvelyt képeznek ki, amelyet szükség esetén a két álherével kell majd felpumpálni. Samantha megkezdte tehát Charles Kane-né alakulását, és neki­ látott könyvet írni Vissza a Marsra a hosszú Vénusz-túra után címmel. A tör­ ténetnek vannak tanulságai. Ha leoperáltatjuk péniszünket, érdemes eltenni a mélyhűtőbe. Mit lehet tudni?

Napóleon szerelmi függeléke - Tudja miért kockáztattam az ülepemet oly sok ütközetben? - kérdezte egy nap szárnysegédjét Napóleon. - Nem a dicsőségért, nem a hatalomért, nem a hímévért, nem a vagyonért, nem Franciaországért. A szerelemért. Mint hódí­ tó, birtokolhattam minden megkívánt gyönyörű nőt. - E sajátos történelemér­ telmezésre Szent Ilona-i száműzetése sem cáfolt rá, mondhatni intenzív szexu­ ális életet folytatott többek közt feltételezhető gyilkosa feleségével, Albiné de Montholonnal is, akitől 1818-ban leánya született, Napóleone-Helene. A kis­ lány később meghalt, mikor Albine-nal visszatértek Európába.

Azt gondolhatnánk, Napóleon halálával szerelmi fegyvere is végső nyuga­ lomra lelt. Valójában ekkor kelt új életre mint relikvia. Napóleon boncolásá­ nál sokan voltak jelen hivatalból és kíváncsiságból. Sokak szerint a boncolás, majd a test összevarrása során lehetetlen volt észrevétlenül Napóleon függelé­ két lenyisszantani. Mások szerint viszont a boncoláskor felvágott gyomorból áradó átható bűz miatt a kíváncsiskodók egyre jobban kihátráltak a szobából, s így a gyalázatos hullarablás igenis megeshetett (Szendi, 2006). Az egyik gyanúsított talán éppen dr. Francesco Antommarchi, Napóleon utolsó orvosa 206

volt, aki szikével dolgozott, vagy Vignali abbé, akit Napóleon még életében impotensnek nevezett, mert kifejezetten utálta az abbét, és meg akarta ezzel sérteni. Sikerült is. Pedig hát istenem, egy cölibátust fogadott papnak ezen nem kellett volna úgy megsértődnie. Ám ne feledjük, hogy Vignali, akárcsak Antommarchi, korzikaiak voltak, és ott ilyen dolgokban nem ismertek tréfát.

Pláne, ha egy korzikai mondja ezt egy korzikainak, még ha császár volt is az illető. S bizony Vignali paphoz nem illő vérmérsékletéhez tartozik, hogy 1828-ban a Korzikán divatos halálnembe, a vendettába halt bele. És Antom­ marchi sem vált szentté attól, hogy Napóleon családja Korzikából ideküldte.

A Napóleon halála utáni években csak a hatóságok erélyes fellépése akadá­ lyozta meg, hogy Napóleon halotti maszkjának másolatait kezdje Párizsban árulni. Antommarchi valójában kalandor volt, aki kissé méltánytalanul, New Orleansnak ajándékozta Napóleon bronz halotti maszkját és a boncolásakor használt eszközöket, majd Mexikóban kötött ki, ahol hályogműtétekből élt.

Volna egy harmadik gyanúsított is, Mameluk Ali, rendes nevén Louis Etienne Saint-Denis, Napóleon másodinasa, aki 1852-ben publikált emlékirataiban megemlíti, hogy ő és Vignali abbé meg nem nevezett apró részeket távolított el a császár teteméről a boncolás során.

Akárhogy történt is, Vignali abbé hagyatékában Napóleon hajtincse, kései, villái, ezüstpohara, monogramos inge és zsebkendője és bronz halotti maszkja mellett egy 2,5 cm-es mumifikálódott péniszt is találtak örökösei, akik 19ló­ ban eladták a relikviákat az angol régiségkereskedő Maggs&Co.-nak. 1924-ben aztán a hagyaték 400 font fejében dr. Rosenbach amerikai gyűjtőhöz került, aki kék bársonnyal bélelt dobozt csináltatott a különös ereklye számára. Három év­ vel később az intim darabot kiállították a New York-i Francia Művészetek Mú­ zeumában (Hamilton, 1981). - Üres fejű hölgyek kuncogtak és mutogattak.

Egy üvegdobozban láthattak valamit, ami egy elhanyagolt bőr cipőfűzőhöz vagy egy kiszáradt tengeri csikóhoz hasonlított - írta egy akkori lap. - Durva szavak egy személyes fegyverről, amellyel Napóleon dinasztiát remélt alapíta­ ni -jegyzi meg Charles Hamilton, aki megtagadta az időközben több gyűjtő ke­ zén átment „fegyver" árverezését. Hallgatott feleségére, aki szerint a Kennedygyilkos Oswald levelének árverezése után ez már végképp megtépázná az auk­ ciósház hímevét. A londoni Christie's vagy kevésbé féltette hímevét, vagy mo­ hóbb volt, de átvette árverésre a Vignali-kollekciót. A műtárgy leírása így hang­ zott: - Egy kicsi, kiszáradt objektum, finoman körülírva olyan, mint egy mumi­ fikálódott nyúlvány, amely Napóleon boncolásából származik. - A kollekciót

azonban senki nem akarta megvenni. Nyolc évvel később, 1977-ben, a tulajdo­ nos, Bruce Gimelson darabonként bocsátotta Franciaországban árverésre, s ek­ kor végre elkelt a darab, dr. John Kingsley Lattimer neves urológus vette meg 3000 dollárért (Bierman, 1992). De Lattimer nem erről lett híres, ő volt a nürn­ bergi perben a náci főbűnösök egészségéért felelős orvos. Történelmi érdeklő­ dését jelzik könyvei, melyeket Hitler Parkinson-betegségéről és a náci vezetők titkairól, Lincoln és Kennedy meggyilkolásáról írt. Mindazonáltal nem járult hozzá, hogy Napóleon reprodukciós szervét arzénanalízis alá vessék.

Mivel Stanley M. Bierman a Journal of Sex Research-ben azt írta, hogy Lattimertől őriz egy levelet, melyben a boldog pénisztulajdonos a zsákmányá­ ról ír, levélben érdeklődtem nála, mi van abban a levélben. Bierman tudóshoz méltatlan válasza ez volt: - Száz dollárért megmondom. - Na, gondoltam, edd meg a levelet. Szegény Napóleon péniszén mindenki csak keresni akar?

208

Maszturbáció Az állati és emberi evolúció lényege újabb és újabb génkombinációk létre­ hozása és kipróbálása. Szokás ezt szaporodásnak és létért való küzdelemnek is nevezni. A cél érdekében az evolúció úgy osztotta le a lapokat, hogy egy utódhoz két eltérő nemű fajtársnak kell egyesíteni ivarsejtjeit. Hogy a szapo­ rodás biztos legyen, kialakult a vak nemi vágy, amely tárgyát keresi - de nem garantált, hogy meg is találja. A nemi vágyával magára maradt állat és ember hamar rátalált az ösztön-kielégítés önellátó módjára. A maszturbációról számos feljegyzés maradt ránk az ókor népeitől. Az egyiptomi mitoló­ gia szerint például Atum isten maszturbációval teremtette az Eneadokat, va­ gyis Oziriszt, Iziszt és a többi istent. A maszturbáció a nemi vágy természe­ tes levezetése volt még a zsidóknál is, akik bár tisztátalanságnak nevezték, ha a férfi spermája nem egy nőt termékenyít meg, nem tekintették morálisan elítélendőnek, csupán tisztulási szertartást írtak elő. A későbbi katolikus in­ terpretációk Onan történetére építettek, akit Jehova halálra sújtott, mert in­ kább a földre szórta magjait, semmint halott bátyja feleségét termékenyítet­ te volna meg. Ebből azt a következtetést levonni, hogy az onanizálás Isten szerint halálos vétek, olyasmi tévedés, mintha valaki orrpiszkálás közben át­ hajt a piroson, majd azt hiszi, a rendőr a turcsizásért büntette meg. Kétség­ telen persze, hogy az ótestamentumi írások sokféle szerző sokféle gondola­ tát hordozzák, de a későbbi korok rigorózus erénycsőszei kimazsolázták, és minduntalan idézték belőle a megbélyegző részeket.

Ha átkalandozunk Keletre, hasonlóan vegyes megítélést láthatunk. A hin­ duizmus nem nézte jó szemmel, de a Krisna-hívők körében rituális szertartás­ sá vált az önkielégítés. Az ókori Kínában az életenergia elvesztegetésének te­ kintették a maszturbációt, de megengedett volt az „energiacsapolás", ha nem állt rendelkezésre megfelelő jin-forrás, vagyis nő. Nőknél a maszturbációt azért tűrték meg, mert attól tartottak, hogy a ki nem elégített nő az ördöggel fog hálni. Meglehet, ez az ördög olykor a szomszéd volt, de egy férj számára az még annyira sem volt kívánatos.

Ez idő tájt a görögöknél és a rómaiaknál az a rögeszme járta, hogy ha a nő nincs kielégülve, megbetegszik. Mivel a görögök sajátos nézeteket vallottak a férfiszerelemről és a nők szerepéről, mindkét nem meglehetősen önellátónak bizonyult a kielégülésben. Erre külön iparág települt műfalloszokat gyártva a házakba zárt asszonyoknak. Platón a kielégítetlen nő vándorló méhét okolta a hisztériáért, míg a híres római orvos, Galenus inkább a méhben felhalmozódó váladékot tekintette megbetegítőnek, és ennek ürítésére szükségesnek tekintet­ te a kielégülést. Olyannyira, hogy ennek hiányában orvosi kezelésnek tekintet­ te a kielégítést: először meleget alkalmazott, majd kézi vezérléssel érte el be­ tegénél a szükséges kielégülést.

Aztán beköszöntött a kereszténység, s azóta vitatkoznak a maszturbá­ ció szó eredetéről. Jellemző módon két latin eredetű magyarázata van: az egyik a „kéz, amely bemocskol" és a másik: a „kéz, amely felizgat". A ke­ resztény egyház sok-sok közösség összegyúrásából, illetve részleges kiir­ tásából született, az egyházi ideológiát Szent Ágoston szállította. Tudni kell róla, hogy karrierjét egy szektában kezdte, amely a nemi önmegtar­ tóztatást hirdette, ám vallomásaiból tudjuk, hogy ez nemigen ment neki.

Végül, mikor megtért, mégiscsak meghirdette a papi cölibátust, és egye­ dül a nemzés céljából történő szexualitást hirdette Istennek tetszőnek.

A maszturbációnál a prostitúciót is jobbnak tartotta. Az egyház felfogása egyre szigorodott, a maszturbációt a szodómiával rokonította és termé­ szetellenesnek tekintette, s még a házastársi közösülésnél is megtiltotta vagy rosszallta a szex élvezetét.

Persze a pápai és királyi udvarokban mindez érvénytelen volt. A hatalom ősi jelentése a szabad szaporodás. A francia királyi udvar erkölcsei nem rom­ lottak voltak, hanem nem léteztek. Héroart királyi orvos részletes feljegyzése­ ket hagyott hátra a leendő XIII. Lajos pszichoszexuális fejlődéséről, melynek része volt, hogy a nyugtalan dauphint időnként az orvos kézzel elégítette ki.

A 18. századra - lám, halad a tudomány - az orvoslásban is kezdtek járvány­ ként elterjedni vaskalapos nézetek. Egész Európában sorra jelentek meg az önfertőzés bűnéről és veszélyeiről írások, melyek a testi és lelki betegségeket az. önkielégítés számlájára írták. A megfigyelések a túlzott szexuális aktivitást hozták kapcsolatba a gerincsorvadással, agyi betegségekkel, elmebajjal - való­ jában a szifilisz harmadik fázisát írták körül a maszturbációs ártalmakkal. Dr. Sámuel Tissot svájci orvos 1760-ban megjelent nagyhatású művében sikeresen ráijesztett Európára, sikerült a maszturbációt az emberiség romlásaként beállí­ tania. A maszturbáció, jelentette ki, többek közt elmegyengeséget vagy őrüle­ tet, köhögést, lázat, bélpanaszokat, impotenciát, gonorrhoeát, hólyagdaganatokat okoz. Gyakorlatilag sikerült megtalálnia minden betegség ősokát. Friedrich Oest és Joachim Heinrich Campe 1787-ben pedagógiai díjat nyertek munkájuk­ kal, melyben húszlépéses programot fabrikáltak az önfertőzés megelőzésére.

A jó tanácsok közt volt, hogy ne hagyjuk afiataltegyedül, ne felehessen le korán, és keljen fel idejében, nehogy ébren feküdhessen, ne alhasson a hátán, meg kell akadályozni, hogy zsebre tegye a kezét, télen titkos testrészeit hideg vízzel kell mosogatni, tilos fantáziáját felizgatni képekkel, történetekkel, meleg italokat nem ihat stb. Az amerikai Benjámin Rush, akinek kézjegyét a Függetlenségi nyilatkozat is viseli, szorgosan terjesztette a téveszméket hazájában. Fantáziája neki is volt, tovább lódította Tissot listáját az epilepszia veszélyétől az elbutuláson át a halálig. Ahogy ma a depresszióról lehet olvasni még a műsorújságok­ ban is, akkoriban mindenkit a maszturbációval riogattak. Kézikönyvecskék tá­ jékoztatták a szülőket gyermekük maszturbációjának apró jeleiről, orvosok ajánlgatták a fitymát átszúró és az önkielégítést megakadályozó gyűrűiket, a lá­ nyok klitoriszát volt, aki csak felsértette, volt, aki szerekkel kenegette, hogy érintésre fájjon. Radikális kezelésként a kasztráció, vagy a kisajkak és a klito­ risz kimetszése is előfordult. Oly hihetetlen veszélyt láttak a maszturbációban, hogy sok szülő úgy érezte, éppen most menti meg gyerekét, amikor valójában feláldozta őt. Az amerikai szabadalmi hivatalt elárasztották a különféle elmé­ sebbnél elmésebb szerkezetek, melyek fájdalmassá tették az erekciót, megkö­ zelíthetetlenné tették a klitoriszt, és a gyerekeknek éjszaka speciális kesztyűben kellett aludniuk, amely megakadályozta őket, hogy nemi szervükhöz érjenek.

Bár az őrület még javában tartott, az orvostudomány fejlődése alapjaiban ás­ ta alá a maszturbációs ártalmakról terjesztett blőd nézeteket. Kiderült, hogy a be­ tegségeket vírusok és baktériumok okozzák, felfedezték a gonorrhoea és a szifi­ lisz kórokozóját, leírták a pszichózisok jellemzőit. Kiderült, hogy a maszturbá-

ció nem okoz semmi kárt. Freud a nemi fejlődés szerves részeként írta le az önkielégítést, és megjelentek az első felmérések és tudományos kritikák. Wilhelm Reich megalkotta saját elméletét a szexualitásról, majd Amerikába emigrálva ki­ robbantotta a szexuális forradalmat. Sajátos terápiáin csinos ápolónők segítették elő a férfibetegek sikeres kielégülését. Reich sajátos módon érvelt a gyerekek maszturbációja mellett: szerinte, ha a gyerekek a keletkezett nemi vágyaikat önkielégítéssel vezetik le, nem alakul ki a neurózist okozó ödipális konfliktus. Köz­ ben Alfréd Kinsey felmérte Amerikát, és 1948-ban közreadta jelentését, misze­ rint a nők 62, a férfiak 92 százaléka maszturbál. Jó, hát kicsit túlzott, de egy kor­ rekt 1994-es felmérés szerint a férfiak 62, a nőknek pedig 42 százaléka elégítet­ te ki magát az előző évben önkezűleg. Jóllehet, ma már épeszű ember nem gon­ dolja, hogy a maszturbáció egészségkárosító hatású, azt azért kevesen állítanák eskü alatt, hogy kifejezetten hasznos. Pedig a kutatások azt bizonyítják, hogy az egészséges szexuális éréshez szükséges a fiatalkori maszturbációs tevékenység.

A fiatal ennek során fedezi fel testét és orgasztikus képességeit. Kinsey felméré­ séből az is kiderült, hogy azok a nők valószínűbben értek el orgazmust házassá­ gukban, akik korábban maszturbáltak. A maszturbációt ma az egészséges szexu­ alitás egy variánsának tekintjük az élet egész ideje alatt. Szexuálterapeuták gyak­ ran alkalmazzák a maszturbációt szexuális diszfunkciók kezelésére. A partnerek összehangolódására, a párkapcsolatokban az eltérő szexuális igények kezelésé­ re, a nemi izgathatóság növelésére, az orgazmus késleltetésének gyakorlására a maszturbáció teljesen elfogadott és alkalmas eszköz.

Az orgazmus- és maszturbációkutatás meglepő pozitív hatásokat tárt föl.

Ezek egy része a felszabaduló oxitocinnak tulajdonítható. Az orgazmus úgy tűnik, véd a mellrák ellen mind nőknél (Murell, 1995), mind férfiaknál (Petridou és mtsai., 2000). Férfiaknál a gyakori orgazmus a prosztatarák ellen is véd (Giles és mtsai., 2003).

Az orgazmus fájdalomcsökkentő, nyugtató, altató hatású is. Egy vizsgálat­ ban a legtöbb nő azért maszturbált, hogy jól el tudjon aludni, mások komoly fájdalomcsökkentést tudtak elérni önkielégítéssel. A maszturbációt hatásosnak találták menstruációs görcsök, migrén és egyéb fájdalmakkal szemben is. Nem figyelemelterelésről van szó, hanem valódi fájdalomkioltásról. Az orgazmus kifejezetten oldja a stresszt is (Komisaruk és mtsai., 2006).

A világon mindenütt mind a férfiak, mind a nők maszturbálnak, de a leg­ több kultúrában ezt bűntudattal teszik. A maszturbáció valódi felszabadítása még várat magára.

Flörtológia Látszólag minden olyan egyszerűnek tűnt: Te is szaporodni akarsz, én is sza­ porodni akarok, akkor mit bonyolítsuk a dolgot - szaporodjunk együtt! Az evolúció eredeti terve valószínűleg valami ilyesmi volt, modellül véve azt, ahogy két véletlenül összesodródott szerves molekula egyesül. De aztán jöttek a bonyodalmak, mert amelyik nősténynek az volt a heppje, hogy a jobb helyen fészkelő hímet választotta, vagy a nagyobb testű hímet engedte magához, an­ nak több utódja lett, és a válogatósság képessége az utódokkal együtt rohamo­ san terjedt. A válogatósság ugyancsak megosztja az embereket. A nők imád­ nak válogatni, róják az üzleteket, nem vesznek semmit, csak tologatják a foga­ sokon a ruhákat, felpróbálnak néhány „cuki darabot", aztán loholnak tovább a következő boltba. A férfiak meg utálnak vásárolni, utálnak válogatni, szeretik az első boltban azt mondani, hogy azt a „nagykockásat kérem", vagy „kérek egy nadrágot". Mindez csak abból jön, hogy szaporodni mást jelent a férfinak és a nőnek: a férfinak egy ágy vagy egy autóülés jut róla eszébe, a nőnek egy szépen berendezett ház, a kertben hintával, homokozóval. A nő válogatóssága évmilliók alatt alakult ki, mert a válogatósak voltak a sikeresebbek.

De a válogatósság első szabálya, hogy előbb teremts keresletet magad iránt, hogy aztán legyen miből válogatnod. Ez vezetett a női vonzerő evo­ lúciójához. Kezdetben a divat ismeretlen volt, de mára divat és vonzerő szétválaszthatatlanul egybeforrtak. A válogatósság második szabálya: tudd, hogy mit keresel. Vagyis válj érzékennyé a férfi termékenységének és eltar213

tó-képességének jeleire. Na persze a nő szekálta ki ezt is a férfiból, ahogy a hím páva is a nőstény unszolására növesztett legyezőt a farára. A férfi evo­ lúciójában mindig a nő volt a húzóerő, ahogy ma is a nő az, aki állandóan szocializálja a férfit: - Borotválkozzál már meg - és - jaj, vegyünk már ne­ ked egy rendes kabátot - vagy - ez a haj sokkal jobban állna neked. - A fér­ fiak meg igyekeznek. Megborotválkoznak, kipucolják a cipőjüket, levágják a körmüket, és a mosogatóba teszik a tányérjukat. Mert ha nem, jaj nekik. És, mint már futólag írtam, az egész kultúra és tudomány is mind merő igyekezetből van, csupán hogy a férfi valamivel jobban felhívja magára a nő figyelmét. Megnyerni egy csatát, császárrá üttetni magát, kitalálni egy remek elméletet, vagy írni egy nagy regényt. Hátha valaki értékeli. A hát­ térben mindig a nő áll. A történelmet mindig is a nők irányították - az ágy­ ból. És így jutunk el a válogatósság harmadik szabályához: versenyeztesd a jelölteket. Versenyezni nem kötelező, de aki nem küzd meg a királylány ke­ zéért, nem is nyerheti el.

Amikor mindez, vagyis a csábítás, a versenyeztetés és a szocializálás egy­ szerre történik, azt nevezzük flörtnek. Hát ez persze olyan leírása ennek a le­ heletfinom, izgalmas játéknak, mint traktorral belehajtani a virágágyásba. De hát mi most itt nem lírában adjuk elő a témát, hanem evolucionista elemzést folytatunk.

Flörtológia A flört nem az emberrel kezdődött, de az emberrel teljesedett ki. A flört a pár­ választás rítusa, genetikailag rögzített lépésekből áll állatnál, embernél. De mint sok genetikailag rögzített viselkedésprogram, aktiválást igényel. És, mint majd látjuk, itt kezdődnek a bajok. Aki nem tudja sugározni, illetve ven­ ni a faj jellegzetes flörtjelzéseit, az vagy magára marad, vagy házassági hir­ detést ad fel. Ha a szépség a termékenység reklámja, akkor a flört a reklám­ hadjárat. Ha valaki el akar adni egy autót, senki nem fogja megvenni tőle, ha csak parkol vele az utcán. Sok nő azért marad magára, mert csak éveken át üldögél, és várja, hogy megkérjék a kezét. Elhitte, hogy elég szépnek lenni.

Már a flörtről szóló első könyvek is a nő aktivitására helyezték a hangsúlyt.

A flört természetes történetében Albert Richárd Smith (1848) sorra veszi az is­ merkedés szóba jöhető helyszíneit, és flörttechnikákat javasol a ladyknek. Ho­ gyan csábítson a mellette levő székre egy lovagot, hogyan veszítse el jó he-

lyen, jó időben a kesztyűjét stb. A modern flörtkutatás azt ismerte fel, hogy a trubadúrköltészetben ugyanazok az egyetemes flörttechnikák figyelhetők meg, mint a kokettáló hottentottáknál.

Dr. Monica Moore doktori disszertációja írásakor választás elé került: patká­ nyokat vagy embereket vizsgáljon. Hosszas vívódás után az emberek mellett döntött, s így lett belőle flörtkutató. Több ezer órát töltött bárokban és bevásár­ lóközpontokban, hogy megfigyelje a terepen férfi és nő kapcsolatának alakulá­ sát. Talán még nem késő tisztázni, hogy a flört nem azonos az udvarlással. Az udvarlás kulturálisan szabályozott út az ágyig. Üldögélj a konyhában leendő anyósoddal, iddogáld fakírarccal leendő apósod ecetes borát és hasonlók.

A flört az más, ez egy genetikailag kódolt viselkedés- és jelrendszer. Moore ar­ ra adta a fejét, hogy lehántsa a kulturális mázt, és eljusson az ősi viselkedésfor­ mákig. Moore szerint a flört az az eljárás, melyben a nő kiválasztja a neki tet­ sző férfit, és magához csábítja.

A flört lényege, hogy a férfiak imponálnak, a nő meg választ. A galambok turbékolnak és kerengnek, a táncos légy selyemlufival sertepertél, a zsiráfok szoros követést alkalmaznak. Az emberi fajnál nagyobb a változatosság, van, ahol imponálni annyit tesz, mint szétverni az ivót, máshol a Nobel-díj jön be, megint máshol a szerény, kedves viselkedés. Akármivel is próbálkoznak a fér­ fiak, a cél az, hogy a nő egy bátorító, a megszokottnál 0,2 másodperccel hoszszabb pillantással nyugtázza az igyekezetet. És egyszer csak meg is történik, a nő felfigyel. Ez volna tehát a vonzerő bemutatásának szakasza, s most jön az őrjítő kételyek világa, a kiválasztási szakasz.

A képzett, rafinált nő kitervelten, az alulképzett nő spontán mód finom testi-vi­ selkedéses jelzésekkel kezdi bombázni a férfit, aki - ha fogja az adást - előbbutóbb vesz egy nagy levegőt, és közeledni kezd a nőhöz. De ekkor a nő - érdekte­ lenséget színlelve - kicsit lefékezi, és lopva tanulmányozza. A flört olyan folyamat (reménytelen költőknél ez évtizedekig is eltarthat), melyben a férfi, a nő kontroll­ ja alatt,fizikaiés lelki értelemben közeledik, miközben a nő folyamatosan kiérté­ keli a férfi felől áramló információkat. Elemzi például a viselkedését, öltözetét, hangját. Ebből kiderül a számára, mennyire komoly a férfi érdeklődése, mennyire tűnik megbízhatónak, mennyire szimmetrikus, anyagilag hogy van eleresztve.

A flörtfolyamat Kutatásai során Moore 52 flörtjelet különböztetett meg (Moore, 1995), ezek csoportosíthatók aszerint, miként keletkeznek, vagy aszerint, hogy a flört me215

lyik szakaszára jellemzőek. Desmond Morris (1971) szerint a nyugati kultúrá­ ban mindig 12 lépés vezet az ismeretlenségből az intimitásba: 1) szem a testet nézi: 2) szem a szembe néz; 3) hangra hang felel; 4) kéz kezet érint; 5) kar a vállat öleli; 6) kar a csípőn; 7) száj a szájon; 8) kéz a fejen; 9) kéz a testen; 10) száj a mellen; 11) kéz a nemi szerven; 12) genitális vagy orális szex. Ha vala­ ki átugrik egy lépcsőt, akkor nyomulósnak, ha nem reagál egy lépésre, béná­ nak minősül. Na de kissé előreszaladtunk.

Kezdjük a flörtológia állatorvosi lovával: a nő megérkezik a bárba, emelt fővel, behúzott pocival, kidüllesztett mellekkel, ringó járással átlejt a férfiak masszává személytelenedett tömegén. Ezt nevezzük parádézásnak. A hatásos belépő csatakürtként mozgósítja az érdekelteket. A férfiak látszólag közömbös pofával isszák tovább Bambijukat, de perifériás látásuk hihetetlen mértékben megélesedik, a levegő elektromossággal telik meg. A nő hadállását felvéve, mondjuk egy presszóasztal fedezékéből rövid (nagyon rövid!) felderítő pillan­ tásokat küld szét. Senki ne gondolja magát még véletlenül se érdekesnek! Te­ kintete, mint a mesterlövészek lézerpontja, férfiról férfira kalandozik, a célsze­ mélyhez vissza-visszatérve megpihen rajta, majd el is fordul. A flört veszélyes fegyver, és a nő általában nem felajánlkozni akar, hanem provokálni. A nő fe­ jéből finom hallásúak ilyenkor rövid kattogást hallhatnak, folyik a kiértékelés.

A kidobott eredmény alapján a nő sokféle harcmodort választhat. Az egyik a szemkontaktus felvétele, ahogy egy rendőrségi jelentésben imák. Ha a férfi és a nő tekintete többször találkozik, a nő kicsit hosszabban néz a férfira, ezt ne­ vezzük szemezésnek. A szemezés lényege: túllépni az „erkölcsös nézés" ide­ jét (Grice, 1990). A mohó érdeklődés jele, ha a nő szemöldöke a tekintetek ta­ lálkozásakor egy pillanatra felszalad. A flört részeként ezt igen sok kultúrában megfigyelték; ez genetikailag kódolt viselkedés. Csak akkor ér valamit, ha gyors. Ha lassú, azt jelenti: „mi van kisapám?". Jelzésértékű még a csillogó szem, illetve a tág pupilla. Ezt egy szemvizsgálő zseblámpával pillanatok alatt meg lehetne állapítani. De nem most.

Másik harcmodor például a mosoly. Ennek egyik változata a szégyenlős mosoly, ilyenkor a nő lopva - de azért jól láthatóan, különben mit sem ér rápillant a kiválasztott férfira, majd elmosolyodik és lesüti szemét. Ez így elég egyértelmű, viszont a mosoly értékelésében a férfiak amúgy elég bénák szoktak lenni, mert nem tesznek különbséget az udvarias és a valódi mosoly közt. Ha csak a száj mosolyog, de a szem nem, vagyis a szem körül nem je­ lennek meg mosolyráncok, akkor csak udvarias mosolyról van szó. Ettől még

a nő a pokolba is kívánhatja a férfit. Az őszinteség mellett szól még, ha mind­ két fogsor kivillan, és ha a mosoly érezhetően spontán jelenik meg, nem pe­ dig némi késlekedéssel.

A két harcmodor személyiségkülönbséget takar, és azért ennek van némi üzenete is. A tekintetváltás kiszűri a kétbalkezeseket. Woody Allén ilyen­ kor szokta megkérdezni: - Tessék mondani, ez most flört? - Esetleg meg­ böki a szomszédját, hogy - az a nő akar magától valamit. - Szóval az ilyen nők nem a téblábolós palikat keresik, akik a csókot is hajlamosak mestersé­ ges lélegeztetésként értelmezni. A szelíd mimózamosoly viszont azt mond­ ja, „én egy gátlásos szende kislány vagyok, tessék engemet meghódítani".

Egy rövid kis taktikai megbeszélés miatt állítsuk le a jelenetet. A férfiak nem szeretik a rámenős, agresszív nőket, az ilyenek érthetetlen félelmet kel­ tenek bennük. A félelem gyökere: a nő nem küld behódoló jelzéseket, va­ gyis a férfi nem lehet biztos abban, hogy közeledésére nem agresszió lesze a válasz. A harciasság az udvarlási szakaszban riasztó, később meg már nincs mit tenni. Ahogy az ősi kínai mondás mondja: az udvarlás tojás, melyből a házasság költi ki a sárkányt. (Na jó, nincs is ilyen mondás, de má­ ris jobban hangzik, ha Konfuciusznak tulajdonítjuk.)

Ha a férfi érti a flörtnyelvet, és beindul, akkor valami ürüggyel közelebb araszol, bizonyos közegben le is üthet valakit; a lényeg, hogy megmutassa, érdemesült a nő figyelmére.

A flört rítusához tartozik, hogy ilyenkor a nő lassít, hisz áldozatát köze­ lebbről szeretné szemügyre venni minden gyors elköteleződés nélkül. Gát­ lásos férfiak ilyenkor szokták - rosszul értelmezve a helyzetet - összeszed­ ni a bátorságukat, és lerohanni a nőt. Az eredmény leggyakrabban elutasí­ tás. A flört lényege ugyanis az áramkörök ki-be kapcsolgatása. Bármelyik lépésnél visszavonulót fújhat a nő is, a férfi is. Persze a férfiak csalódottsá­ gukban olykor verekednek, de ez lehet náluk egyszerűen az esti program ki­ teljesítése.

A nő azért óvatos, mert tartania kell a kihasználástól. Ennek kivédésére há­ rom taktikát szoktak alkalmazni: a) a pókerarcot, vagyis az érdeklődés leple­ zését; b) a KGB-taktikát, vagyis a megtévesztést és félreinformálást; c) a próteuszi taktikát, vagyis, mint Próteusz, aki állandóan változtatta alakját, a nő is mindig más arcát mutatja (Grammer és mtsai., 2000). A férfiak által csak női szeszélynek nevezett jelenség tehát megalapozott evolúciós taktika, ugyanis csak az játszható ki könnyen, aki kiszámítható.

Flört közben természetesen látszólag zajlik tovább az élet, a nő beszélget valakivel, a férfi is elfoglalja magát, és oda-oda pillogva vár a következő jel­ zésre. A nő a nézésen túl további fegyvereket is bevethet: Például a nő nevetés közben kipillant társaságából a férfira, s ha közben hát­ raveti a fejét, és felfedi ezáltal a nyakát is, a férfi testét garantáltan bizsergés járja át. Etológusok a nyakfeltárást a behódolás jeleként értelmezik, annak ana­ lógiájára, ahogy a behódoló farkas is odatartja a nyakát ellenfelének. Mások viszont azt mondják, hogy mivel a nő pókként éppen most hálózza be áldoza­ tát, szó nincs itt behódolásról.

A nyak és a tekintet kihívó négyzetre emelése, ha a fej ráhajol a vállra, mi­ közben a nő elkomolyodva a férfira néz. Ha a nő még a nyakát is megcirógat­ ja, akkor a férfi kezdhet álmodozni.

Rendkívül beszédes, mélyen biológiai eredetű az úgynevezett tollászkodó viselkedések megjelenése. Ilyen a haj igazgatása, különösen, ha ismételten tör­ ténik, az ujjakkal való hajba túrás, és a ruha indokolatlan igazgatása, simogatása, rendezgetése. A test körvonalának vagy a mellnek az érintése a férfi te­ kintetét hivatott vezetni. Mindez szimbolikusan egy hevenyészett szeretkezés utáni körletrendezés. De mint minden flörtjelzés, bár gerjeszti a megfelelő asszociációkat, soha nem kérhető számon. Amikor megérkezik váratlanul a nő udvarlója, a nő azzal védekezhet, hogy „de hát csak beszélgettünk". A tüzér­ ségi előkészítéshez sorolható a rúzsozástechnika is. Ilyenkor a nő rápillant, rá­ menős esetben hosszan nézi a férfit, és közben lassan, gondosan rúzsozza ma­ gát. Ennek finomabb változata, amikor a nő a férfira pillantva megnyalja a szá­ ját, vagy nyelvével körbenedvesíti ajkait, esetleg rágyújt. A lábak keresztbe ra­ kása és váltogatása ugyancsak tekintetcsapda; aki látta Sharon Stone-nal az Elemi ösztönt, az tudja, mire gondolok. De itt most bugyis változatban.

Ezek a flörtjelzések általában interkontinentális hatótávolságúak, de közel­ harcban is lehet alkalmazni őket. Ezen a ponton a férfinak kell villantani vala­ mit, például odalép, és kér valamit, megkérdezi, leülhet-e az asztalhoz, felké­ ri a nőt táncolni, meghívja egy italra, lelő egy tolakodó cowboyt stb.

A férfiak a flörtre innentől szoktak emlékezni, ezért marad meg bennük az a rögeszme, hogy a férfi a kezdeményező. Bizonyos értelemben ez igaz, de ezt a nő piszkálja ki belőlük, és az ő engedélyéhez kötött. Azok a férfiak, akik má­ niákusan hisznek a „jó dumák" varázserejében, órákat agyainak ilyeneken, meg egymást közt csereberélik, mert mindenkinek van egy „Szezám tárulj" varázsmondata. Felmérések szerint a kezdeti érdeklődést 55 százalékban a di-

zájn, 38 százalékban a beszédmód, és csak 7 százalékban a beszéd tartalma ha­ tározza meg (Fox, 2003).

Ha a férfi beléphet a nő udvartartásába, kialakul a flört közelharca. A nő most már közvetlen közelről megismerheti a férfit. A szagát, a bőrét, a beszéd­ jét, az intellektusát, a szocializáltságát, hogy mennyire kontrollált, és persze a gazdasági tényezők is közelről mérhetők fel igazán pontosan.

A közeli flörttechnikák közé soroljuk, amikor a nő beszélgetés közben egy kulccsal vagy valami tárggyal játszik, esetleg cirógatja vele magát, teljes fel­ sőtestével odafordul, arcát szemtől szembe egészen közel viszi a férfi arcához, beszéd közben látszólag véletlenül vagy szándékosan megérinti a karját, a vál­ lára üt, bizalmasan meglöki, megérinti ujjal az orra hegyét, egy tincset kisimít a férfi arcából, vagy levesz egy hajszálat a válláról. Az érintés rendkívül hatá­ sos fegyver, mert ilyenkor oxitocin szabadul fel, és ez a bizalom és kötődés hormonja (Zak és mtsai., 2005). Egyre fokozódó bizalmat jelent, ha összeérin­ tik a térdüket, a nő megérinti a férfi combját, tartósabban ráteszi a kezét a fér­ fi karjára, ha egymás mellett ülnek, a nő a férfi felé dől, vagy pláne, ha hozzá is ér, ne adj isten, a mellével. A fülbesuttogás pedig - bármilyen ürüggyel is álcázva - kifejezetten bizalmas gesztus (Moore, 1998). Érezve a nő forró le­ heletét, a férfi szinte már az ágyban érezheti magát.

Külön csoportot képviselnek az úgynevezett segítségkérések, amikor a nő jelzi, hogy elvárja, húzzák ki a székét, gyújtsák meg a cigijét, töltsenek a po­ harába, segítsék fel a kabátját, hívjanak taxit. Osmodellje ennek az oroszlánok közé ejtett kesztyű, amelynek a lovag gondolkodás nélkül utánavetette magát.

Ezek ugyebár a férfi áldozatkészségét hivatottak tesztelni.

Flörtanalfabéták Sokan bénák a flörtölésben. Nem nagy ügy, gondolnánk, intelligens embe­ rek vagyunk, meg tudjuk beszélni. De azért nem ilyen egyszerű a dolog.

Vannak dolgok, amiket csak bizonyos nyelven lehet megbeszélni. Egy sü­ ketnémának kiordíthajuk a lelkünket, akkor sem fogja érteni, amit monda­ ni akarunk neki. Egy jól ismert példa a biológiailag programozott metakom­ munikáció fontosságára: ha kutyák találkoznak, van egy jellegzetes ugrándozásuk, amivel játékba hívják a másikat. Ha az fogadókész, ő is jelzi hogy „benne vagyok", és innentől bármi megengedett, akár egymás torkát is ha­ rapdálhatják, mégsem kezd el védekezni vagy támadni egyikük sem. De

próbálja csak meg egy kutya a játékos szándék nyugtázása nélkül megkö­ zelíteni a másikat, letépik a fülét. Anyjuktól izoláltan nevelt kismajmok tár­ saik közé visszahelyezve állandó rettegésben élnek, mert nem tudják meg­ különböztetni az agresszív és a barátságos közeledés jeleit. Ezért nem lehet nekik udvarolni sem, mert félelemmel reagálnak. Ez nagyon hasonló az em­ bereknél megfigyelhető szexuális averziókhoz. Az intim szférába beenged­ ni valakit azt jelenti, hogy képesek vagyunk gátolni azt a velünk született félelmi választ, amit a másik túlzott közelsége vált ki (Porges, 1998). A sze­ relem és a szex paradoxona, hogy olyasmi vált ki belőlünk szenvedélyes ér­ zéseket, ami más körülmények közt rettegést és félelmet okozna. A másik lefog, ránk fekszik, behatol a testünkbe, s közben vadállatiasan liheg és hö­ rög - más körülmények közt így kezdődik a kéjgyilkosság. Remélem, most azért senkinek nem vettem el a kedvét.

A nők, jó okuk volt rá, évmilliók alatt megtanultak tartani a férfiaktól. A ne­ mi erőszak ugyanis hatásos eszköz volt a gének terjesztésében, és mindig vol­ tak olyan férfiak, akik másként kiszorultak volna a szaporodásból. A rejtett ovuláció egyik oka minden bizonnyal a termékenység elrejtése volt az erő­ szaktevő elől. De még így is, közel engedni magunkhoz egy nálunk erősebb agresszív állatot, nem egy életbiztosítás.

Az evolúció során mind államai, mind embernél kialakultak a belső állapo­ tok, például az érzelmek testi jelzései, ezekben tehát lehet bízni, mert tudato­ san nehéz kontrollálni őket. Az emberek arról szoktak beszámolni, hogy fogal­ muk sincs, mi történik pontosan a flört alatt (Grammer és mtsai., 2000). Per­ sze tudjuk, mikor flörtölünk, de hogy pontosan hogy csináljuk, azt nem, ezért nem is tudjuk jól imitálni. Az őszintétlen mosoly, a rejtett szándékok gyorsan ki szoktak derülni. Mindannyiunk fejében ugyanis van egy csalásdetektor, ami jelez, ha valami „csak olyan, de nem az".

A flörtviselkedés tehát azért alakult ki, hogy a nő és a férfi metakommunikatíve hitelesen biztosíthassák egymást szándékaik felől. A flört szabályainak betartása garantálja a nő biztonságát, ezért a flörtviselkedés gátolja a félelmi választ (Porges, 1998).

Aki nem ad flörtjelzést, azzal nem szabad tárgyalni. Kacsintsunk csak rá a nőre az ő engedélye nélkül, s nyomban előkerül a barátja, meg a ba­ rátja barátja, és minket hamarosan laposra vernek egy mellékutcában. De ha egy férfi nem képes venni az adást, az is problémás, hisz a nő nem kap biztosítékot arra, hogy viselkedését mondjuk nem szexuális felajánlkozás-

nak tekintik, hanem flörtnek. A szexuális felajánlkozás egyik jele épp a flörtszabályok semmibevétele.

Moore vizsgálatai feltárták, hogy néz ki ez az életben. E kérdésben némi bűntudat is gyötör, mert korábban felvázoltam az evolúciós értelemben vonzó nő vonásait, s ez sokakban hamis megnyugvást kelthetett. Sajnos azok a nők sem üldögélhetnek a babérjaikon, akiknek 0,7 a csípő-derék hányadosuk, totál szimmetrikusak, kicsi az álluk és az orruk, vastag a szájuk, fiatalok és egysze­ rűen dögösek. PR-munka nélkül ugyanis nem megy a dolog. Moore kutatása­ iból egyértelműen kiderül, hogy azok a nők a magányosak, akik kevés flörtjelzést bocsátanak ki (Moore, 1985).

Egy vizsgálatában a képzett megfigyelők 10 perc (!) megfigyelés alapján előre megjósolták, melyik nőt fogják leszólítani, és melyiket nem. Tíz nőnél a megfigyelők úgy ítélték meg, hogy hamarosan párja akad, és ez nyolc esetben be is jött. Másik tíz nő esetén az volt a feltevés, hogy a kutya sem fog feléjük nézni, és mind a tíz facér is maradt. Most rosszul tippel az, aki azt gondolja, hogy a leszólított nyolc nő nyilvánosan levetkőzve kellette magát, a másik tíz meg eleve esélytelenül, apácaruhában üldögélt a bárban. A különbség csupán az volt, hogy a leszólított nők 10 perc alatt átlagban mintegy 30 változatos flörtjelzést bocsátottak ki a hímek irányába, míg a magányra ítéltek átlagban csak 4-et! A két nő, akiknél tévedtek a megfigyelők, átlagban 8 flörtjelet bo­ csátott ki. Náluk tehát kevésbé tévedésről, inkább arról van szó, hol húzzuk meg az ismerkedéshez elégségesnek feltételezett flörtmennyiség határát egy dél-kaliforniai bárban, péntek este.

Fontos hangsúlyozni tehát, hogy a leszólított nők egyáltalán nem voltak att­ raktívabbak, csupán aktívabbak. Magyarán, az elérhető nő vonzóbb a férfiak­ nak, mint a nagyon termékeny, nagyon egészséges, nagyon 0,7-es csípő-derék arányú, de a flört terén analfabéta nő.

Ha a férfi a flörtanalfabéta, az rossz jel, mert nehéz gyermekkorra utal, sorsa hasonló lehetett a kismajmokéhoz. Másrészt a magas tesztoszteronszintű, domináns személyiségjegyekkel bíró férfiaknak nem szokott gond lenni, hogy vegyék a jelzéseket, még akkor is veszik, amikor nin­ csenek is jelzések. A flört maga mindig is szándékoltan kétértelmű. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a flört során alkalmazott metakommunikatív és nem verbális jelek is azok, akkor világos, hogy minden férfi ab­ ból indul ki, ami neki a nagyobb kockázat. A macsóknak egy elszalasz­ tott ismerkedési lehetőség a kockázat, a gátlásos, félszeg férfiaknak pe-

dig a felsülés. Persze barátkozzunk meg egy másik magyarázattal is: nem tetszünk a pasinak. Vagy esetleg vak.

A félreértéseknek azonban van egy kínosabb fajtája, amikor a rámenős vagy otromba férfi nem akarja érteni, hogy le kéne kopnia már.

Amikor a férfi nem veszi észre magát - Hamarosan hívlak! - búcsúzik a férfi. - Aha, remek lesz - feleli a nő, és ne­ vetve, a férfi arca előtt integetve fordul meg és távolodik el. A férfi pár napot eufóriában tölt, majd telefonál, és leforrázva hallja, hogy a nő nem akar vele találkozni. „Rossz tréfa?" kérdezi Joy Davidson pszichológus (Davidson, 1998). Nem, csak a pali hülye a testnyelvhez. A kézmozdulat és az elfordulás ugyanis a közeledést elhárító gesztus volt a nő részéről.

Sajnos a férfiak eredendően nehezebben értik a nem verbális jeleket, és haj­ lamosak a barátságosságot is szexuális érdeklődésnek venni. (Ezért olyan gö­ röngyös az út férfi és nő barátságában.) És ha már egyszer rászálltak egy nő­ re, vereségnek éreznék a sikertelenséget. Na meg hát időközben felhágatták a motorokat. Sokszor nem is az a baj, hogy a nőben nincsen érdeklődés irányuk­ ban, hanem a férfiak nem értik az arra vonatkozó finom jelzéseket, hogy „las­ sabban a testtel". Például megérintik a nőt, és az visszahúzza a kezét.

Ha a nő kezdeti flörtjelzései után a férfi közeledik, de később azt tapasztal­ ja, hogy a nő kerülni kezdi vele a szemkontaktust, elfelé hajol tőle, elfordul tes­ tével, vagy védekező testtartást vesz fel (például keresztbefonja a karjait, összeszorítja lábait), közömbös témák felé tereli a beszélgetést, keze ökölbe szorul, vagy ujjait babrálja, akkor a férfi jobb, ha észreveszi magát. De mond­ juk még ezek az udvariasabb formák, és nincs veszve minden: „túllihegted magad, egyszer kimaradsz a dobásból". Ám ha a nő ásít, körmét vágy fogát piszkálja, rosszallóan néz, kezét zsebre vágja, tüntetően felfelé bámul, haját kezdi el nézegetni, vagy mással kezd fog­ lalkozni, miközben a férfi fűzi, akkor ez a búcsú perce (Moore, 1985).

222

,.dl..•.':/< I VgfiV

Hűtlenség, féltékenység Amikor valahol megjelenik cikkem a férfi és a nő evolúciójáról, és arról írok benne, hogy a férfiak - persze sokszor csak fantáziájukban - mennyire Don Jüanok, mindig akad egy-két dühödt nőolvasó, aki azzal vádol, hogy igazolni akarom a férfiak (vagy az ő férjük?) szexuális hűtlenségét. A válaszom min­ dig az, hogy a férjek leginkább mások feleségeivel csalják meg a feleségeiket, tehát nem volnának a férfiak kalandéhesek, ha évmilliók során a nők nem let­ tek volna mindig legalább annyira hajlandók a félrelépésre. Ahogy Dávid Buss, a téma szakértője kicsit körülményesen írja: ahány férfi először bújik ágyba egy idegen nővel, annyiszor bújik egy nő ágyba egy idegen férfival. Fér­ fiak 60, nők 53 százaléka számolt be arról, hogy tartós kapcsolatban élő part­ nert próbált elcsábítani, 30-40 százalékban ez sikerült is, és ők maguk 80-90 százalékban mutatkoztak fogadókésznek, ha rájuk irányult ilyen kísérlet (Buss, 2006). Nem a félrelépés gyakoriságában van tehát különbség, hanem a következményeiben. Ha egy férfi a csábító, kakukktojást csempész más fész­ kébe. De ha egy feleség hűtlen, férje véres verejtéke árán esetleg kakukkfiókát fog fölnevelni. A nő, ha idegen férfitól esik teherbe, csak a tisztességét veszít­ heti, de genetikailag rosszabbul nem járhat, hiszen az ő génjei mindenképpen továbbadódnak az utódnak. A férfi viszont beleszalad egy evolúciós kataszt­ rófába, hisz tudtán kívül esik ki a versenyből, amire elég nagy költségek árán nevezett be. A versenyben maradásra a legbiztosabb módszer, ha az ember spermadonornak jelentkezik. Az sem rossz, bár speciális képzettséget igényel,

amit egy lombikbébiközpont orvosa talált ki: minden nőnél a saját spermájá­ val termékenyítette meg a petesejtet. Akkor támadt csak némi gond, amikor minden gyerek az orvos öröklékeny speciális íriszhibájával született. Csak re­ mélhetjük, hogy belőlük nem nőgyógyászok lesznek, ki tudja még mit örököl­ tek a papától.

Férfiak és nők csábíthatósága azonban nagyon eltérő.

Egy amerikai campuson a kísérletben segédkező fiúk vagy lányok azzal szó­ lítottak le kószáló diákokat, hogy: - Hello, már látlak egy ideje errefelé, és na­ gyon vonzónak talállak. - Ha sikerült beszédbe elegyedniük, hamarosan elő­ rukkoltak a következő három kérdés egyikével: - Akarsz-e randevúzni velem, feljönnél-e velem a szobámba - vagy - lefeküdnél-e velem? A kísérletet vég­ zők a kérdést követően minden választ és viselkedést feljegyeztek. A lányok 50 százaléka szívesen randizott volna, 6 százalékuk fölment volna a fiúval a koleszszobájába, de senki nem akart szexet. Némelyik nő molesztálásnak, mások bizarr kérésnek tekintették a szexajánlatot. A fiúk egész másképp látták a dol­ got. Ötven százalékuk ugyancsak egyetértett a randevú ötletével, viszont 69 százalék föl is ment volna a lánnyal a szobájába, és 75 százalék még a szexben is benne lett volna. Némelyik fiú - talán éppen egy ágyból kelt ki? - szabad­ kozva magyarázkodott, hogy foglalt, meg hogy siet (Clark és Hatfield, 1989).

De lebegjen szemünk előtt a statisztika: a vizsgálat üzenete nem az, hogy a nők tartózkodóbbak, hanem az, hogy nekik hosszabb ismeretség szükséges a szexhez. Ami ugyanis a férfiaknak „lefektetés", az a nőknek „befektetés".

Egy férfinak az őskorban gyakorlatilag mindegy volt, kivel fekszik le, futó kalandoknál nem neki kellett a fejét tömi az utód felnevelésén. A nőnek azon­ ban egyáltalán nem volt mindegy, egyedül kell-e felnevelnie a gyermekét. Egy szex - védekezés nélkül - 5-10 százalékos eséllyel vezet megtermékenyüléshez, ezért a nők mindig megfontoltabban vesztik el fejüket. Úgy tűnik, férfiaknál alapbeállítás, hogy esztelenségük a nő szépségével arányosan fokozódjon. A kutatók ezt az algoritmust „a jövő semmibevételé­ nek" nevezik. A vizsgálatban fiú és lány egyetemistáknak férfiak és nők képe­ it mutogatták. Először a „szürke egér", majd a „bombázó" sorozatot. Minden sorozat után dönteniük kellett, azonnal kérik-e munkájukért a pénzt, vagy ráér később is. Ott helyben 15 dollárt kaphattak, pár nap múlva azonban 50-et.

Amikor a férfiak átlagos nőket nézegettek, a később fizetendő 50 dollárt vá­ lasztották, amikor azonban a bombázók hatása alá kerültek, az azonnali 15 dollárt választották. A nők döntését nem befolyásolta a látott férfiak csábere-

je. A vizsgálatot végző Margó Wilson és Martin Daly szerint férfiak esetében a szép nők aktiválják azt az agyterületet, amely az azonnali szexre ösztönöz, és ez töröl minden józan megfontolást (Wilson és Daly, 2004). A vizsgálat kü­ lön érdekessége, hogy a vonzó férfiak nem, de a vonzó autók látványa nőknél is a ,jövő semmibevételéhez" vezetett. Vagyis egy nő elcsábításához nem a férfinak, hanem a kocsijának kell jól kinéznie.

Nem véletlen hát, hogy míg a férfiak a meztelen nőket imádják bámulni erre épül a pornóipar -, a nőket inkább a ruhakatalógusok hozzák hasonló iz­ galomba. A nőknek nagy luxus volna meztelen férfitestekre vágyakozva gúvadni, mert ez nagyon csábíthatóvá tenné őket, és annak bizony súlyos ára vol­ na. Azért az nem merő forgatókönyv-írói mánia, hogy ha döcög a dramatur­ gia, a nő csak dobja le a fürdőköpenyét, és már rövidre is zártuk a hosszadal­ mas ismerkedést. Fordított jelenetet maximum a nimfomániáról készült okta­ tófilmben lehetne elképzelni. Férfiak és nők agyát képalkotó eljárással össze­ hasonlítva kimutatható, hogy a férfiak nemi vágyát sokkal jobban felkorbá­ csolják a szeretkező párok vagy a meztelen nők látványa, mint a nőkét (Hamann és mtsai., 2004). További különbség, hogy a férfiak a „hard" szexre buk­ nak, míg a nők inkább a „soft"-ra. Kevés nő van azonban, aki a férfiakhoz ha­ sonlóan napszámban pornót nézegetne. Jól tudjuk, hogy egy férfit egy leomló melltartó, míg a nőt a szerelmes suttogás hevíti fel leginkább. A férfi a szemé­ vel, a nő a fülével esik szerelembe. Vagy esetleg a pénztárcájával.

Mint láttuk, azért a nő sem szent, termékeny időszakában „beindul", és fo­ kozott hajlandóságot érez a partnerénél nagyobb attraktivitású - tehát szim­ metrikusabb, jobb génű, gazdagabb - férfival szexuális kapcsolatra lépni (Gangestad és mtsai., 2002). Erre nagyobb is az esélye, mert az ovulációs fá­ zisban szimmetrikusabb, fizikailag vonzóbb, önértékelése nő, csábító illatot bocsájt ki (McCoy és Pitino, 2002), öltözködése kihívóbb (Haselton és mtsai., 2007). Valójában minden férfi két nőt vesz el, amikor megnősül: egy menstruáló és egy termékeny fázisban lévő nőt. Nem könnyű mind a kettőt szeretni, mert elég más személyiségek. Sok férfi naiv elképzelése, hogy „elviselem a hisztist, hogy megkapjam a szexist". De a nők ezt másként gondolják: „be­ csüld meg a hisztist, a szexis nem rólad álmodozik". A nők kettős személyisé­ ge éles különbségekben nyilvánul meg. ha erotikus képekre adott agyi válasza­ ikat menstruációs és ovulációs szakaszban lefényképezik (Gizewski és mtsai., 2006). A vizsgálatok azt mutatják, hogy az ovulációs fázisban szexuális akti­ vitásuk megnő, a közösülések gyakorisága 20-30 százalékkal nő (Wilcox és

mtsai., 2004). Ilyenkor azonban nem párjukról, hanem más férfiakról álmo­ doznak, és ha kéznél (vagy lábnál?) van egy szerető, inkább azzal szeretkez­ nek (Baker és Bellis, 1995). Ennek a stratégiának lehetséges előnyeit több pontban szokás összefoglalni (Buss, 2006): a) Fiadzó befektetések Ősidőkben ez azt jelentette, hogy a vadász mindazoknak a nőknek juttatott, akikkel szexuális kapcsolatban volt. A középkorban a király ágyasának lenni rangot jelenteit, Madame de Pompadour a király hivatalos szeretője volt. S a balkézről született fattyakról a gazdag apukák gyakran gondoskodtak, sőt a törvénytelen fiúk nagy történelmi viharokban még trónra is kerülhettek. A pol­ gárosodással megjelentek a kitartott nők: Balzac regényei mintha másról sem szólnának, mint hogyan szerezzünk gazdag, öreg szeretőt. Magasabb státuszú férfi szeretőjének lenni modem körülmények közt is védelmet és számos gaz­ dasági előnyt jelenthet: bérelt lakás, utazás, ajándékok. És természetesen ide sorolhatjuk az alkalmi szexért besöpörhető különféle vizsgasikereket, karrierelőnyöket is. Sok férfi azonban megfeledkezik arról, hogy szeretőként zsarolhatóvá válik, egy szerető nem mindig akar örökre szerető maradni, s a motel­ szoba könnyen átalakulhat a házasság előszobájává. b) Szexi utód előnyben A genetikai előnyökről esett eddig a legtöbb szó: mivel minden egyed a génjei terjesztésében érdekelt, ezért mindenki olyan utódot szeremé, aki majd sikeresen szaporodik. Erre a szép nőknek és a domináns, szimmetrikus férfiaknak van nagy esélyük. Mivel a tulajdonságok öröklődnek, ezért a nőknek alapvető evo­ lúciós érdekük a férjnél jobb adottságú férfitól megtermékenyülni. Gyanítható, hogy Napóleon apja nem a nyápic, gyomorbeteg ügyvéd, hanem a családnál el­ szállásolt, és Napóleon taníttatását is fizető Louis René Charles de Marbeuf volt. c) Használt partneremet lecserélném Minél vonzóbb és talpraesettebb egy nő, annál valószínűbb, hogy elválik, ha férje nem válik be. Sok nő csökkent önértékelése vagy csekélyebb vonzereje miatt ragad le rossz kapcsolatokban. Akárhogy szaporodni mindig többet ér, mint nem szaporodni. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a szeretői kapcsolato­ kat fenntartó nők mind érzelmileg, mind szexuálisan sokkal boldogtalanabbak a hűséges nőkhöz képest.

d) Piacfelügyelet Az alkalmi kapcsolatok szeretői kapcsolatokká, és a szeretői kapcsolatok pe­ dig házasságokká fejlődhetnek. A lépcsőfokok a szigorodó minőségellenőrzés fázisai. Mivel a jó szaporodási stratégia a piacképesség megőrzése, nők gyak­ ran használják vonzerejük tesztelésére náluk attraktívabb vagy számukra más­ ként elérhetetlen hírességek elcsábítását. Az ilyen kapcsolatokban a nyereség a nő megnövekedett önértékelése. Sokszor nem is kell híresnek, elég csak „másnak" lenni. Sok korán házasodó nőt bánt, hogy élete egyetlen pasija a fér­ je, s kezdetben pusztán a szexuális kíváncsiság hajtja bele egy külső kapcso­ latba, ahol aztán boldogan tapasztalja, milyen értékes is tud lenni egy másik férfi karjaiban. e) Kicsikart hűségnyilatkozat A szeretői kapcsolatok lehetnek a bosszú eszközei is a férfi hűtlenségéért, de gyakori cél kiugrasztani a nyulat a bokorból. Sok férfi akkor szánja végre el magát a házasságra, ha veszélyben látja a kapcsolatát.

A félrelépés motívumait persze még sokáig lehetne sorolni. Shirley Glass és Thomas Wright (1992) 17 okot tudott összeszedni. A tényezők elemzése négy fő faktort adott ki: 1. szex, vagyis szex, a szexuális izgalomért; 2. érzelmi in­ timitás, vagyis szex a problémák és az érzések meghallgatásáért; 3. szerelem, vagyis belezúgni valakibe; 4. jutalom, vagyis szex anyagi vagy karrierelőnyö­ kért. A nők 77 százaléka tekintette a külső kapcsolat megfelelő igazolásának a szerelmet, míg a férfiak közül csak 43 százalék gondolta így. Ezzel szemben a szexuális izgalmat a férfiak 75 százaléka tekintette elég nyomós indoknak, míg ezt a nőknek csak 53 százaléka látta így.

A szerető A szeretőnek sokféle definíciója lehetséges. A férj szempontjából a férfisze­ rető egész idényben vadászható állat, akit nem a húsáért, hanem a trófeájá­ ért vadásznak.

Evolúciós szempontból a szerető az, akivel maximalizálni lehet a szaporodá­ si előnyt. A szerető az az utód szempontjából jó tulajdonságokat hordozó férfi, akitől teherbe esni érdemes, de akivel nem biztos, hogy élni is lehetne. A nők kettős párosodási stratégiája az ovulációs szakaszban a szerető irányába billen

el (Gangestad és mtsai., 2002). Mint láttuk, a szimmetrikusság, az attraktivitás, a dominancia mind termékenységreklám. A nők ezt évmilliós tapasztalatokból tudják, a kutatók pedig a spermakép elemzéséből győződhetnek meg róla.

A férfiak fülhosszának, csukló- és könyökátmérőjének, lábhosszának stb. méréseivel megállapított aszimmetria mértéke egyben előrejelzője volt a rossz spermaképnek (Firmán és mtsai., 2003), de így van ez általában az emlősálla­ toknál, például a gazelláknál is (Roldan és mtsai., 1998).

Robin Baker vizsgálatai azt bizonyították, hogy a magasabb tesztoszteronszintű, tehát maszkulinabb férfiaknak nagyobb a heréje, több spermát lövellnek ki egy ejakulációval, és hajlamosabbak szeretői kapcsolatokban kamatoztatni ezen képességeiket (Baker, 1997). A here persze csak a golyótár, a háborút a pénisszel vívják. A pénisz mérete alkalmas fegyver arra. hogy a vetélytárs sper­ miumát hatástalanítsa - akár előbb „járt" a helyszínen, akár később fog érkez­ ni. Mágneses rezonancián alapuló képalkotó eljárással, röviden MRI-vel vizs­ gálva a közösülést, bizonyítható, hogy a megfelelő hosszúságú pénisz egészen a méhnyakig eljut. Ha aztán itt történik meg az ejakuláció, ami akadályozatíanság esetén - akárcsak egy kis interkontinentális rakétamakett - 30-60 centimé­ terre is célba talál, oly mélyen helyezi el a spermiumokat, hogy ember legyen a talpán, aki ezt überolja (Gallup és Burch, 2004). Persze a helyzet sosem re­ ménytelen, hiszen nem minden szeretőnek van feltétlen nagyobb fegyvere, mint a férjnek. És sokan mondják, nem a méret számít. Napóleon pénisze igen­ csak pirinyó volt, de ez nem akadályozta meg hódításaiban (Szendi, 2005c).

A sperma mennyisége fontos tényező a spermavetélkedésben. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint Woody Allén Minden, amit tudni akarsz a szexről című film­ jében, amelyben ő a lemaradt spermium, ugyanis nem az azonos férfitól, hanem a különböző férfiaktól származó spermiumok vannak versenyben. A spermiu­ mok a nőben több napig élnek, és útjuk a petesejtig napokig tart.

A nő evolúciós érdeke versenyeztetni a férj és a szerető, vagy akár több szere­ tő spermiumait, mert amelyik győz, az a rátermettebb. Ebben a versenyben a legprimitívebb eszköz természetesen a mennyiség, de a férfi ondója kifinomult fegyverarzenált hordoz. Többek közt olyan speciális spermiumokat is tartal­ maz, amelyek arra vannak kiképezve, hogy idegen spermiumokat támadjanak meg és semmisítsenek meg. Más spermiumok dugót képeznek a méhszájnál, hogy a következő ellenséges csapatot feltartóztassák (Baker és Bellis, 1995).

Az egész olyan, mint egy II. világháborús csata, amelyben egy jól képzett kom­ mandó próbál behatolni a titkos létesítménybe, s a hirtelen felbukkanó ellensé-

get az önmagukat feláldozó hátramaradó katonák veszik tűz alá, biztosítva az akció sikerét. Csoda, hogy számítógépes játékot még nem készítettek e témá­ ban, szerintem nagyon kelendő lenne bizonyos férfiak körében. A kamikáze spermiumok létét sok kutató vitatja, de két japán kutató matematikai modellel megtámogatta létezésük valószínűségét (Shackelford és mtsai., 2005).

Egy spanyol vizsgálatban 66 férfit szemből és oldalról lefényképeztek, és spermamintát vettek tőlük. A spermamintákat mozgékonyság, alak és kon­ centráció szerint elemezték, a férfiakat pedig nők osztályozták vonzerő szem­ pontjából egytől tízig terjedő skálán (Soler és mtsai., 2003). A férfiak attraktivitása igen szoros kapcsolatot mutatott spermájuk minőségével. Külön érde­ kesség, hogy a termékenységük csúcsán levő nők tetszésindexéből meg lehe­ tett jósolni a férfiak spermiumainak mozgékonyságát is. Vagyis a nők egy fér­ fi arcából fel tudják mérni megtermékenyítőképességeit.

Mivel a szeretők általában szimmetrikusabbak, magasabb tesztoszteronszintűek, nagyobb „tűzerejűek", és a nők előszeretettel bújnak ágyba velük a termé­ keny időszakban, ezért a spermaháborúban ők az esélyesebbek. Persze, aki egyik ágyban szerető, az a másik ágyban férj, tehát sokszor szeretők spermái csapnak össze szeretők spermáival. Ki a szimmetrikusabb, kinek „szól nagyob­ bat"? A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy minél nagyobb az esélye annak, hogy a nőben már egy szerető spermái kúsznak céljuk felé, a férj annál nagyobb sper­ maadagot képes feleségében harcba küldeni. A férj spermamennyisége három­ hatszorosa is lehet a szokásosnak, ha több napot volt távol, vagy valamiért fo­ kozottan gyanakszik. És mint említettem, ilyenkor a péniszméret is számít.

Vannak érdekes adataink arra is, hogy az a férj, akit olyan rémes képek gyö­ törnek, melyben látja csodálatos feleségét egy hatalmas szerető karjaiban több­ szöri orgazmussal, nem indul reménytelenül csatába a szeretővel. Már koráb­ ban is számos vizsgálat jelezte, hogy a férfiak spermaképe javul, ha szexuáli­ san izgató videókat néznek (Yamamoto és mtsai., 2000). Az ilyen vizsgálatok­ ban tulajdonképpen az történik, hogy férfiak kémcsőbe maszturbálnak videót nézve, illetve anélkül. Yamamoto vizsgálatának gyengéje, hogy nem tudjuk, mire gondoltak a férfiak, amikor nem volt videó. Nem hinném, hogy matema­ tikapéldákat oldottak meg fejben.

Egy másik vizsgálat korrigálta ezt a hibát, mert videó mindig volt, vagyis a férfiak figyelmét - legalábbis vizuálisan - lekötötték. A kutatók abból a felte­ vésből indultak ki, hogy ha szexuálisan izgató jelenetek nézegetése javítja a sperma paramétereit, akkor a kifejezetten spermavetélkedést ábrázoló képek 229

még hatásosabbak lehetnek. Prűd olvasók most forduljanak el: a normál felté­ tel meztelen nő nézegetése volt, a spermavetélkedést ábrázoló képek pedig egy nőt és két férfit mutattak váltakozó alakzatokban. Ruha nélkül. Bővebb leírást nem tartalmaz a cikk, úgyhogy mindenki képzeletére van bízva a kísérleti helyzet elképzelése. A spermavetélkedős videó hatására a kémcsőben ug­ rásszerűen megnőtt a mozgékony spermiumok száma, ami azért izgalmas, mert éppen ezek száma fokozza igazán a megtermékenyítőképességet (Kilgallon és Simmons, 2005). Olykor elgondolkodom azon egyébként, milyen mo­ tivációból foglalkozik valaki - pláne egy nő, mint Shirley Kilgallon - egy ilyen területtel. A tudományban gyakori, hogy a kutatási terület személyes mo­ tivációkból fakad. Egy általam ismert kutató például a humorról írt könyvet, de élő tanú nincs rá, hogy valaha is mosolyogni látták. Egy emlékezetkutató­ nak csapnivaló a memóriája, egy kutatónő életét szenteli annak, hogy az or­ gazmust az evolúció olyan melléktermékeként mutassa be, mint a férfiak mell­ bimbóját és így tovább. Na most egy ennyire intim és szexis téma, mint hogy férfiak mire maszturbálnak... hát nem is merek találgatni. Persze kérdezhetné valaki, én meg miért írok könyvet a nőkről, úgyhogy hagyjuk is ezt a kérdést.

Visszatérve tehát a nőben folyó csatára, a harc váltakozó sikerrel zajlik, ugyanis a nőnek is vannak fegyverei, nem csupán csatatérként szolgál a küzdő felek számára. A szeretkezés időpontjának megválasztásán túl a másik fegyve­ re az orgazmus. Az orgazmus egyik funkciója a spermiumok beszippantása (Komisaruk és mtsai., 2006). Az orgazmus megléte és időzítése akkor viszont olyan kulcskérdés, mint a csatában, hogy mikor induljon a balszárny vagy a lo­ vasság. Ha nincs orgazmus, az ugyan nem gátja a megtermékenyülésnek, de nem is segíti elő. Nevezzük ezt passzív ellenállásnak. Ha viszont a szeretővel van orgazmus, de a férjjel nincs, az már olyan, mintha a férj spermái lepénye­ vés után zsákban fúrnának. Márpedig a vizsgálatok azt mutatják, hogy míg a szeretővel 65 százalékban, addig a férjjel csak 38 százalékban éltek át ugyana­ zok a nők orgazmust (Baker és Bellis, 1995). Ha a szerető szimmetrikus, már­ pedig miért ne lenne az, a férj sorsa pedig inkább az aszimmetria, akkor az arány még rosszabb, mert szimmetrikus pasikkal 75 százalékos az orgazmus esélye, aszimmetrikusokkal meg csak 30 (Thornhill és mtsai., 1995) A nő kö­ vetkező fegyvere az orgazmus időzítése. Ha az orgazmus az ejakuláció előtt legalább egy perccel következik be, az orgazmus nem segíti a spermiumokat a méhbe jutni, így azok 0-50 százalékos arányban jutnak tovább. Ha viszont az ejakulációval egyidőben, vagy azt követően 45 percen belül történik meg az or-

gazmus, akkor a spermiumok 50-90 százalékát visszatartja a nő, és azok bejut­ nak a méhbe (Baker és Bellis, 1995). A nők szeretőikkel 70 százalékban jól idő­ zített orgazmust élnek át, míg férjükkel csak 40 százalékban. A teherbeesés vá­ gya egyértelműen fokozza a jól időzített orgazmus valószínűségét (Singh és mtsai., 1998). Összességében tehát nem is olyan gyenge fegyver az orgazmus, miközben a nők többet szeretkeznek férjükkel, mégis nagyobb az esély, hogy a szeretőtől essenek teherbe (Baker és Bellis, 1995). Talán az orgazmus nagy horderejével függ össze, hogy sok férfi elvárja a nőtől, hogy annak legyen or­ gazmusa, sok nő pedig hajlandó ezt szimulálni.

Radioaktív izotóppal megjelölt spermiumutánzattal pontosan követni lehet a spermiumok útját a méhben. A meglepő az volt, hogy a spermiumok nem vak­ tában szóródtak szét a szélrózsa minden irányába, hanem pontosan abba a méh­ kürtbe kanyarodtak be, amelynek a végén az ovuláció aktuálisan várható volt.

Feltételezhető, hogy a petefészek irányítja őket valamiféle kémiai integetéssel.

Nem volna meglepő, ha a nő ezt a mechanizmust is arra használná, hogy könnyítse a szerető és nehezítse a férj dolgát (Komisaruk és mtsai., 2006).

Az orgazmus egyébként csak annak olyan kívánatos, akinek nehezen megy.

Az úgynevezett orgasztikus epilepsziában a váratlan, bárhol kialakulható epi­ lepsziás rohamnak gyakran egyetlen tünete egy heves orgazmus (Janszky és mtsai., 2002). Ez azért nem annyira kellemes dolog, mondjuk üzleti tárgyalás vagy bevásárlás közben. Hasonlóan kínos lehetett az élete annak a nőnek is, akinek elég volt a térdén egy pontot megnyomni, és máris orgazmusa lett (Bu­ da, 1974). Gondolom térdvédőt hordott.

Említettem, hogy a funkcionálisan meddő nők gyakran erősen visszafogot­ tan öltözködnek és viselkednek, s férjük talán éppen ezért is választotta őket.

A tartós házasságok nagyjából azonos vonzerejű emberek közt jönnek létre, így kölcsönösen azért választhatták egymást, mert attraktivitásuk nagyjából azonos szinten állt. Az átlagnál kevésbé vonzó nők átlagnál kevésbé vonzó fér­ fiakat választanak maguknak. A csökkent vonzerőből az következik, hogy ezeknek a férfjeknek alacsony kell legyen a spermaszámuk, és valóban, a fér­ jek spermaszáma több esetben egymillió/ml körül mozgott, ami huszada a nor­ mál alsó értéknek. A termékenység azonban a nőknél is szoros kapcsolatot mutat a vonzerővel, és valóban: a funkcionálisan meddő nők nem férjük rossz spermaképe miatt nem estek teherbe, hiszen többségük több lombikbébiprog­ ram után keresett fel, hanem ők nem voltak képesek befogadni a megterméke­ nyített petesejtet. A dolog még rejtélyesebbnek tűnhet, hiszen lombikprogram231

ban nem, de pszichoterápia hatására spontán mégis csak ment a megtermékenyülés. A magyarázatról bővebben a meddőség részben. De azért érdemes megjegyezni, hogy a vonzerő nem egyszerűen abból áll, hogy valakinek elálle a füle, vagy sem. Pszichoterápiában nem a fizikai vonzerő nő meg, hanem az önértékelés, illetve a kapcsolati problémák javulnak (Szendi, 2007d).

Egy meddőségi centrumban végzett vizsgálat megerősíti megfigyeléseimet.

A meddőségi problémákkal küzdő nők férjeit vizsgálva kimutatható volt, hogy az azonos bal és jobb kézen lévő ujjak aszimmetriájából meg lehetett jósolni a férfi ejakulátumának mennyiségét és minőségét (Manning és mtsai., 1998b).

Nem degradáló summázat akar lenni, pusztán az evolúciós megfontolásokból következik, hogy az alacsony termékenységű férfiak és nők azért találnak egy­ másra, mert ezer és egy rejtett mechanizmuson keresztül a termékenyebb part­ nerek nem őket választják, így viszont a termékenységi problémák hatványozódnak. Az ilyen kapcsolatok miatt különösen érthetővé válik, évmilliók során miért volt szaporodási szempontból életbevágó a nőnek szeretőt keresni. Mond­ hatni, hogy a meddőségi klinikára a hűséges nők járnak? Egy páciensem férje felesége fejéhez is vágta, hogy „ha volna egy kis eszed, már régen megcsaltál volna, és lenne gyerekünk". Ugyanakkor a férj a donorspermaötlettől nincs el­ ragadtatva. Úgy látszik, a férfiaknak mindenképpen szükségük van az illúzió­ ra, hogy övék a gyerek. Ez az igény hamarosan nagyon is érthetővé válik.

Férjek és szeretők A felnőtt fiú egy éjjel szörnyű álmot lát, amelyben apja meghal. Napközben ha­ zatelefonál, s kérdezi apját, minden rendben van-e vele. Én jól vagyok, feleli az apa, de képzeld, a postásunk ma reggel összeesett a verandán, és meghalt.

A spermavetélkedés kétségkívül létező jelenség, de kérdés, hogy elméleti érdekességén túl van-e manapság jelentősége ennek. A spermaháborúra akkor van esély, ha a nő maximum 2-3 napon belül két különböző férfivel szeretke­ zik. Hogy van-e ilyen, arra leginkább a nők tudnak válaszolni, férfiaknak ez ügyben maximum balsejtelmeik lehetnek. Egy angol vizsgálat szerint a nők 17,5 százaléka vett részt élete egy szakaszában ilyen dupla párosodásban (Ba­ ker és Bellis, 1995). Ezt mások vitatják, állítva, hogy az adatok túlzók, és dup­ la párosodás az angol nők 2 százalékánál fordul csak elő (Gomendio és mtsai., 1998). Felfogható ez a női becsület lovagias védelmeként is, de a valóságot va­ lószínűleg nem tükrözi hűen. A rövid időn belül két férfival folytatott szexet

nehéz pontosan felbecsülni, azt azonban pontosabban tudjuk, hány nő tart fenn két férfival egyidejűleg szexuális viszonyt, amiből viszont elég jól lehet sac­ colni a „meleg váltás" esélyét. Az Angliában 1999 és 2001 közt lefolytatott „Szexuális Attitűdök és Életstílus Nemzeti Felmérésé"-ben a nők 9 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kettős életet él, de ez az arány a 16-24 évesek közt már a 15 százalékot is elérte (Johnson és mtsai., 2001). Egy amerikai egyetemisták körében végzett felmérés szerint a lányok 31 százaléka csalta meg alkalmilag partnerét (Brand és mtsai., 2007). Egy 1994-es amerikai felmérésből tudjuk, hogy a nők 20 százaléka tartott fenn szexuális kapcsolatot több férfival élete valamely szakaszában (Laumann és mtsai., 1994). Adjuk e számokhoz hozzá, hogy a nőknek termékeny időszakukban érdekükben áll versenyeztetni a fér­ fiak spermáját, és szorozzuk meg azzal, hogy miért lenne minden nő őszinte.

Ha a motivációt vizsgáljuk, a nők 15-41 százalékának titkos fantáziája az egy időben több férfival való szeretkezés (Shackelford és mtsai., 2005). És ha nem is többel, mert mint láttuk, a nőnek szexkérdésekben nagyobb a realitásérzéke, de akkor sem az állandó partnerrel. A termékeny fázisban a nők szexuális fan­ táziája minden kétséget kizáróan felerősödik, de ugyancsak minden kétséget kizáróan nem a saját partnerre irányul (Gangestad és mtsai., 2002).

Kakukkfiókák a fészekben Nem, ez nem egy kémfilm címe, hanem egy tragédiáé, ami napjában több mil­ liószor lejátszódik a világban. Mondhatni, állandó, közkedvelt műsorszám.

A sztori röviden: hogyan sózzuk más nyakába gyerekeink felnevelését. A főhős a kakukk, aki arra les a lombok közül, mikor pottyanthatja tojását más (petefész­ kébe. Ha ez éppen akkor jön össze, amikor a férj éppen máshol kakukkol, akkor persze inkább már vígjátékról van szó, és a Dekameron-szériát gazdagítja.

A gyakorlati kérdés persze az, mennyire hatékonyak ma a szeretők kakukk­ tojásaik fészekbe csempészésével? Az első megdöbbentő eredmények egy ne­ ve elhallgatását kérő dr. X-től származnak, aki Jared Diamondnak, a Harma­ dik csimpánz felemelkedése és bukása (Diamond, 2002) című könyv szerzőjé­ nek bizalmasan elmondta, hogy 1940-ben a vér alakos elemeinek örökletességével foglalkozva azzal szembesült, hogy a gyerekek 10 százaléka nem a hi­ vatalos apától származik. Ettől a felismeréstől úgy megijedt, mintha ő lett vol­ na az okozója. Maximum gyóntatójának merhette elmondani, aki viszont sze­ rintem - a hitelesebb mintavétel miatt - kevesellte a 10 százalékot. Az etikai

probléma súlyát érzékelteti Anneke Lucassen és Michael Parker (2001), akik leírják John és Sarah esetét. Gyermekük súlyos genetikai rendellenességgel született, amely akár a baba halálához is vezethetett. Mivel éppen kidolgozták a rendellenesség terhesség alatti szűrését, a genetikusok javasolták a szülők ge­ netikai vizsgálatát, hogy kiderítsék, melyik szülőhöz köthető a zavar. így de­ rült ki, hogy nem John a gyermek apja. Megmondják neki, és kockáztassák meg a család felbomlását? Ne mondják meg neki, és hagyják meg abban a hiszemben, hogy következő gyermeküknél szükséges lesz a nem kockázatmen­ tes magzati vizsgálat? Hagyják meg őt abban a hiszemben, hogy hibás gént hordoz? Egyáltalán, eldöntheti-e egy orvos a házaspár helyett, mit van joguk tudni, s mit nem? Mi van, ha John éppen szakítani akart Sarah-val, és csak a gyermek miatt marad most vele? És egyáltalán, milyen dolog az, valakit to­ vább biztatni a pályán, miközben már kiesett a versenyből? A megoldást a szerzők nem írták meg, mert jó megoldás nincs. Ősi szabály, hogy csak az anya a biztos. Az apaság valószínűségét viszont nem könnyű megbecsülni, ugyanis népességszinten nem szoktak ilyen típusú vizsgálatot végezni, így főként az apasági vizsgálatokat kérésre elvégző inté­ zetek adatai állnak a rendelkezésünkre. Ezek viszont megtévesztők, hiszen oda azok az apák mennek el, akikben kétely merült fel saját apaságukat illetően.

Az eredmények tehát szólhatnak arról is, menyire volt indokolt a gyanakvás, de szólhatnak arról is, mi lenne, ha kevesebben ülnének a babérjaikon, és töb­ ben végeztetnének apasági vizsgálatot. Amerikában évente több mint 300 000 apasági tesztet végeznek el, s ezekből átlagosan 28 százalék azt bizonyítja, hogy a vizsgált gyermek nem az apáé. Az afrikai amerikaiak között ez az arány 33 százalék, míg az indián amerikaiaknál 18 százalék (Bishai és mtsai., 2006).

Tekintve, hogy az USA-ban évente négymillió gyerek születik, azért már ön­ magában nem kevés, hogy ennek majd 10 százalékában az apák kételkednek apaságukban, és az esetek harmadában ez be is igazolódik.. Más becslések né­ pesség szinten 5-10 százalékra teszik a kakukkfiókák számát (Anderson, 2006), ami azt jelenti, hogy az USA-ban évente körülbelül 290-470 000 gyer­ mek születik szeretőktől (hozzáadva a lebukott eseteket).

Kermyt Anderson (2006) nekilátott és összegyűjtötte a világ minden tájáról az apasági vizsgálatokat végző genetikai laboratóriumok szakfolyóiratokban megjelent beszámolóit. Ebből érdekes, Jiűséges feleség" rangsort lehet összeál­ lítani. Anderson jogosan megkülönbözteti azokat a vizsgálatokat, amelyekben az apaságba vetett hit erős volt, illetve ahol az apák komolyan kételkedtek. Ahol

nem az apai kétségek felmerülése miatt végezték el a vizsgálatokat, azok az adatok jobban tükrözik a népességszintű kakukkfióka-jelenséget. A bizakodó apák közül Svájcban mindössze 0,83 százaléknak kellett csalódnia, de hasonló alacsony arány - általában 1 -2 százalék - volt tapasztalható Kanadában, Ang­ liában és Izlandon is. Ám ahol hevesebb vérűek az emberek, ott bizony még a magabiztos apák közül is jó néhánynak megrendült az önbizalma. Franciaor­ szágban 6,9-9,4 százalékos volt a kakukkfiókák aránya, a Michigan állambeli feketék körében 10,1, Mexikóban 11,8, Brazíliában 9,1 százalékos. Az apasá­ gukban kételkedő apák vizsgálatánál természetesen sokkal sötétebb a helyzet.

Angliában 16,6. New Yorkban 28,7, Portugáliában 29,8, Párizsban 38,1, Své­ dországban 38,7, Olaszországban 45 százalék. Az eredmények értékeléséhez fi­ gyelembe kell venni, hogy az apasági vizsgálatok nem igazolni, hanem csak ki­ zárni tudják az apaságot. Vagyis, ha a szerető genetikailag hasonló az apához, bizonyíthatatlan a szerető „közreműködése". A genetikai rokonságra pedig nagy az esély, hiszen az emberek genetikailag rokon személyekhez vonzódnak, és választásaikat nagymértékben befolyásolja, milyenek voltak szüleik. Az em­ beri illat kutatása is azt bizonyítja, hogy a partnerválasztást nem a véletlen, ha­ nem bizonyos génekhez való vonzódás határozza meg. Következésképpen minden apasági vizsgálat alábecsüli a kakukkfiókák valós számát.

A számokat természetesen másként értékelik a férjek és másként a szeretők.

A férjek valószínűleg katalógusokat rendelnek fegyverszaküzletektől, a szere­ tők pedig igyekeznek messzire költözni. A kakukkok nem szeretnek tartásdí­ jat fizetni. Az egyre modernebb és egyre szélesebb körben elérhető apasági tesztek alapvetően felbolygatják a társadalmi folyamatokat. A válások leggya­ koribb oka a hűtlenség, és az apasági tesztek most már helyettesítik az in flagrantit meg a magándetektívet. A válások azonban dominóelvet indítanak be, hiszen nemcsak a kakukkfiókát nevelő család bomlik fel, hanem a szeretőé is veszélybe kerül, a felbomló családban nevelkedett gyerekek pedig továbbvi­ szik a családi mintákat. Az elmúlt száz év megszaporodott válásait demográ­ fusok éppen a széthullott családokban felnövő emberekben tovagyűrűző hatá­ soknak tulajdonítják. Ezért szakértők az apasági tesztek korlátozását javasol­ ják (Bellis és mtsai., 2005). Az egyén evolúciós érdeke itt szembeütközik a tár­ sadalmi érdekkel.

Az evolúció során az apaság biztosítására persze nemcsak a töltött puskák bizonyultak megfelelőnek, hanem bizonyos egyértelmű ismertetőjelek, a haj­ szín, a szemszín, a bőrszín vagy az öröklődő rendellenességek. Egy vizsgálat-

ban férfiak és nők modellek vonzerejét pontozták. Minden vetített arcnak két változata volt: egy barna szemű és egy kék szemű. Sem a nők - szemszínüktől függetlenül -, sem a barna szemű férfiak nem mutattak különösebb preferenci­ át a vetített modellek szemszíne szerint. Azonban a kék szemű férfiak a kék sze­ mű modelleket sokkal többször választották vonzóbbnak (Laeng és mtsai., 2007). Ennek az a magyarázata, hogy kék szemű az, aki mind az anyjától, mind az apjától kék szemszínt meghatározó géneket örökölt. így ő maga csak kék szemszínt tud átadni. Ha kék szemű férfi kék szemű feleséget választ, csak kék szemű utódjuk lehet. Ha a gyermek nem kék szemű, nem a férfi a gyerek apja.

A hűtlenség már a génekben van?

Nagy riadalmat keltett férfikörökben, amikor Tim Spector és munkatársai 2004 (Cherkas és mtsai., 2004) decemberében világgá kürtölték, hogy a női hűtlenség genetikailag meghatározott. A férjek mikroszkópot kértek kará­ csonyra, és megugrott a génsebészetről szóló szájtok látogatottsága. A femi­ nisták meg arról írtak, hogy na ezt a hülyeséget is férfiak találhatják csak ki.

A vizsgálatban 1600 női ikret kérdeztek ki hűtlenségéről és szexuális part­ nerei számáról. Az eredmények szerint a nők hűtlenségét 41 százalékban, sze­ xuális partnereik számát pedig 38 százalékban a gének határozzák meg. Az a mondás tehát, hogy a „vérében van" van valakinek a hűtlenkedés, nagyon is találó. Ez az eredmény megerősíti az evolucionistákat abban, hogy a hűtlenség fokozza a rátermettséget, és mint pozitív tulajdonság öröklődik. Persze a kör­ nyezeti hatások (például a férj vadász vagy nyomozó, lakatlan sziget) jelentős hatást gyakorolnak a hűtlenség kibontakozására.

A személyiség, a szexuális szokások, a termékenység és más meghatározó vonások genetikai kutatása erősen megkérdőjelezi azt a közhiedelmet, amit pszichológusok hintettek el a köztudatban, hogy „mindent a gyermekkor hatá­ roz meg". Igazság szerint jó lenne, ha így lenne, mert pszichoterápiában sok kellemetlen tulajdonságtól lehetne így megszabadulni. A genetikai kutatások azonban nem ezt sugallják. Férfiak házasodási hajlamát vizsgálva például ki­ derült, hogy ezt 70-80 százalékban a gének határozzák meg (Johnson és mtsai., 2004). Ez messzemenően átalakítja gondolkodásunkat az agglegényekről és aggleányokról, hiszen sokukat ezek szerint nem a balszerencse, hanem a gén­ jeik ítélték örök magányra. És ha már a házasodási kedv a génekbe van írva, vajon a válásról mit mond nekünk a genetikusok kristálygömbje?

Egy korai vizsgálat úgy találta, hogy a nők és a férfiak válási hajlamát 30 illetve 42 százalékban genetikai hatások határozzák meg (Jockin és mtsai., 1996). Egy nyolcezer fős mintán férfiaknál ugyancsak 42 százalékos genetikai meghatározottságot találtak a válásra (Jerskey és mtsai., 2001). A válás gene­ tikai meghatározottságát természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy az em­ ber egy reggel arra riad, hogy megszólalt benne a gén: - Ma el kell válnod! Sokkal inkább arról van szó, hogy olyan személyiségvonások adódnak át ge­ nerációról generációra, ami aztán szinte törvényszerűen váláshoz vezet. Ilyen például a játékszenvedély, ami férfiak körében 2,8-szer gyakrabban vezet vá­ láshoz. Naiv nők ilyenkor értetlenkednek, hiszen legfőbb vágyuk volna, hogy férjük szenvedélyesen játsszon a gyerekkel. De hát tudjuk, hogy nem ez szo­ kott váláshoz vezetni, hanem a nyerő-, vagy inkább vesztőgépek.

A másik sajátosság, ami veszélyezteti a házasságot, és az esetek egy részé­ ben váláshoz is vezet, a hűtlenség. Mint láttuk Spectorék vizsgálatában, a női hűtlenséget 41 százalékban találták genetikai eredetűnek. Férfi ikerpárokat vizsgálva egy másik kutatás a genetikai tényezőket 49 százalékban találta meghatározónak (Lyons és mtsai., 2004).

Persze a környezeti hatások sem elhanyagolhatóak. A születési sorrend el­ mélete eléggé felkavarta a kedélyeket, és számos vizsgálatot lefolytattak ez ügyben. Kiderült például, hogy az egykék a legstabilabban házasodok, és két elsőszülött házassága a legbomlékonyabb (Lyngstad és Skirbekk, 2006).

Aki tehát még házasság előtt áll, nem árt, ha leendő házastársának család­ jában némi családfakutatást tart. De ott leginkább a hűség jegyeit keresheti, mert bár a hűtlenség örökletes tényező, egyáltalán nem biztos, hogy a gyerek az apjától örökölte, hanem sokkal inkább a mama szeretőjétől.

Ha pedig házas? Nemrég felfedezték a préripocokban a monogámia génjét (S. Fink és mtsai., 2006). Ha ezt átültették a hűtlen mezei pocokba, az egyből hűségessé vált. Reménykedni tehát lehet, a plasztikai műtétek után előbbutóbb már a géneket is lehet cserélgetni. Addig pedig bízzék a háttérsugárzás­ ban. Egy előnyös spontán genetikai mutáció bármikor bekövetkezhet.

Kire üt a gyerek és kire az apa?

A férfi és nő eltérő szaporodási érdeke abban ragadható meg, hogy a nő saját génjeit a számára elérhető legjobb génekkel szeremé párosítani, míg a férfi ab­ ban szeretne biztos lenni, hogy ez a „legjobb" ő maga, és a gyermek az ő gén-

jeit hordozza. A két érdekből évmilliók során két hozzáállás alakult ki: a nő szeretné meggyőzni a férfit arról, hogy a gyermek az övé, a férfi pedig ellen­ őrizni akarja, valóban így van-e.

A nőnek - éppen mert gyári alapfelszereltsége a szeretőkről való álmodo­ zás - érdeke a ködösítés. Ezt a célt szolgálja az, hogy rejtett ovulációja miatt nem lehet egzaktul megmondani, mikor termékeny. Még a fogantatás idő­ pontja és a születés várható ideje közti összefüggés pontos ismeretének birto­ kában sem lehet az apaságot kétségbe vonni, ha a nő a férj és a szerető sper­ máját versenyezteti. Valójában a nő sem tudja, ki győzött benne, az ő előnye csupán annyi, hogy saját anyaságában nem kell kételkednie. Na meg, hogy tudja, hány versenyző indult a spermaolimpián. Ez azonban az ő titka, és igyekszik ragaszkodni ahhoz az elvhez, amit a Code Napóleon fektetett le a 312. paragrafusban: A házasságban született gyermek apja a férj, hacsak nem bizonyítható, hogy a gyermek nem foganhatott tőle (Code Napóleon, 1827).

A modem apasági vizsgálatok új fejlemények az evolúcióban, a nők nemigen tudtak még erre felkészülni. De álláspontjuk pontosan tükrözi a bennük mun­ kálkodó evolúciós fondorlatot. Lisa Hayward és Sievert Rohwer (2004) ártat­ lannak tűnő kis vizsgálata mélyen bevilágít a két nem apasági bizonytalan­ sággal kapcsolatos álláspontjába. A két kutató több mint 700 fiatal férfit és nőt kérdezett meg arról, egyetértenének-e azzal, ha a gyermekek születése után rutinszerűen elvégeznék az apasági tesztet. A férfiak 50 százaléka értett egyet ezzel a javaslattal, míg a nőknek csak 32 százaléka. Mondhatnánk, mi­ lyen derék, a férfiak fele mégiscsak bízik leendő feleségében és apaságában. Ám a kutatók szimpla evolúciós gyanakvásból azt várták volna, hogy a férfi­ ak egyhangú kórusban vágják rá: IGEN! Csalódottságukban megkérdezték az apasági tesztet elutasító férfiak egy részét, miért döntöttek így. 64 százalékuk azt felelte, „jobb nem tudni". Áhá! Ugye, ez így mindjárt más. A vizsgálat­ ban tetten értük a papucsférj evolúcióját. Az evolucionisták mindig dárdát rá­ zó marcona férfiakat képzelnek el, amint éppen küzdenek az apaságért. Ehe­ lyett kiderül, hogy a férfiak majd 40 százaléka apasági kérdésben opportunis­ ta álláspontra helyezkedik, gondolván, jobb nem firtatni a dolgot, előbb-utóbb majd csak becsúszik egy saját gyerek is. A kevésbé szimmetrikus, kevésbé maszkulin vagy szegényebb férfiak azok, akiket leginkább meg fognak csal­ ni, de ők azok, akik kevésbé ugrálhatnak, mert még azt a keveset is elveszít­ hetik, amijük van. Hát ezért jó az evolúciós gondolkodás, mert az ember in­ nentől nem gyáva, hanem stratéga.

Az apák és a rokonok ősi módszere a gyerek és az apa hasonlóságának vizslatása. Ez meglehetősen szubjektív dolog, hiszen némelyik baba születése után úgy néz ki, hogy sokakban felmerül, nem rabolták-e el és erőszakolták-e meg az ufók az anyát. Ennek ellenére az apaság bizonyítékainak keresése nem lan­ kad. Nicholas Christenfeld és Emily Hill kutatók 1995-ben azzal a tetszetős el­ mélettel és rögtön a bizonyítással is előrukkoltak, mely szerint evolúciós előnyt jelent, ha a baba egyéves korában jobban hasonlít az apára, mint az anyára, mert ez arra ösztönzi az apát, hogy invesztáljon a babába. És ugyebár az anyának ez a célja. Christenfeldék eredménye azonban ellentmondott a ködösítési elvnek, mivel az anyának egyáltalán nem érdeke, hogy a gyerek foko­ zottabban hasonlítson az apjára, mert akkor egyértelműen megállapítható az is, ha nem a férj az apa. Márpedig a jelenkori kakaukkfióka-arányok alapján jog­ gal gondolhatjuk, hogy a kissé rendezetlenebb viszonyokkal jellemezhető ős­ korban nyilván gyakoribb és veszélyesebb is volt a hűtlenség. Senki nem örül­ ne, ha azt mondanák: - Jé, ez a gyerek kiköpött olyan, mint a postás! - A gye­ rek arca legjobb, ha olyan, mint a Rorschach-teszt: egy nagy paca, amibe min­ denki azt lát bele, amit akar. A gyermek arcából egyértelműen megállapítható apaság végett vetett volna a férfiak versenyeztetésének, és az evolúció lehúz­ hatta volna a rolót. Nem igaz tehát az elmélet, meg is cáfolták később többszö­ rösen (French és mtsai., 2000), jó volna ezt minden szülészeti osztályon kifüg­ geszteni. Azonban valamit mégis csak jelez a vizsgálat: az emberek igyeksze­ nek inkább az apát, semmint az anyát felfedezni a gyermekben.

Terhes nőkkel készült interjúkból kiviláglott, hogy a legtöbb mama arról ál­ modozik, hogy a gyermek majd férjéhez fog hasonlítani (Leifer, 1977). Vide­ óra vett szülések utáni beszélgetések elemzése azt mutatja, hogy a nők igen gyakran bizonygatják, hogy a gyerek „tiszta apja", miközben az apa meglehe­ tősen tartózkodó az állásfoglalásban, ami szerénységnek is tűnhet, de inkább amolyan beépített gyanakvás. Ugyanezt erősítette meg egy kérdőíves felmérés is, s az is bebizonyosodott, hogy az anyai rokonok lelkesebben bizonygatják a gyerek és az apa hasonlóságát (Daly és Wilson, 1982). Mások is azt találták, hogy az anyák sokkal többet hangsúlyozzák a gyermek apához való hasonló­ ságát, és ez különösen fokozódik, amikor az apa is jelen van. A hasonlóság hangsúlyozása függetlennek bizonyult az idegenek által megítélt tényleges ha­ sonlóságtól (McLain és mtsai., 2000).

Az apák mély vonzalma önmaguk iránt kiviláglik abból a vizsgálatból is, amelyben férfiaknak és nőknek gyermekfotókból kellett kiválasztani, melyiket

találják legvonzóbbnak, melyik gyermeket fogadnák legszívesebben örökbe, melyikre költenének szívesen 50 dollárt. A vizsgálatra várakozókról fotót ké­ szítettek, és grafikai program segítségével a vizsgálati személyek arcát össze­ montírozták fele-fele arányban egy gyermekképpel. így a választható gyer­ mekarcok közt mindig volt egy, amelyik - felismerhetetlenül ugyan, de - 50 százalékban a vizsgálati személy vonásait tartalmazta. A férfiak 85 százalék­ ban ezt az arcot választották legvonzóbbnak, míg a nőknél ez az arány csak 35 százalék volt. Az örökbefogadás kérdésében még nyilvánvalóbb volt a hason­ lósági igény, mert itt a férfiak 90 százaléka választotta önmagát, míg a nőknek csak 35 százaléka. A férfiak 80 százaléka ugyancsak gyermekalteregójukra költött volna legszívesebben, míg a nőknek csak 40 százaléka válaszolta ezt.

A kutatók a vizsgálat végén elárulták a trükköt, de senki nem jött rá, sőt ami­ kor újra levetítették a képeket, egyetlen személy sem tudta megnevezni, me­ lyikbe keverték bele az ő vonásait (Platek és mtsai., 2002). Megismételték a vizsgálatot, de úgy, hogy mérték közben a vizsgálati személyek agyi aktivitá­ sának fokozódását is. Férfiaknál sokkal nagyobb választ kaptak, és csak a fér­ fiakra volt jellemző, hogy az agyi jutalmazó területek is aktiválódtak a hozzá­ juk hasonló gyermekek láttán (Platek és mtsai., 2004). Ez azt bizonyítja, hogy az ilyen hatások teljesen tudattalanok, az emberek ösztönösen, de nagyon is evolúciós érdekeikkel egybehangzóan viselkednek. Az arcfelismerés kutatása bizonyította, hogy az arcok azonos rasszbeliségének felismerésére és ismerős­ ségének azonosítására az agyban külön terület specializálódott, amely a tuda­ tos működéstől függetlenül működik (Kanwisher és mtsai., 1997). Gyanítha­ tó, hogy ezen belül van egy „apamodul" is, amely automatikusan felméri az apaság valószínűségét, hiszen igen erős szelekciós nyomás nehezedett ilyen képesség kialakulására. Egy másik vizsgálatban is mérték funkcionális mágnesrezonanciás képalkotó eljárással (fMRI-vel) férfiak és nők agyműködésbeli eltérését rájuk hasonlító arcok nézegetése közben. Bár a nők általában na­ gyobb agyi választ produkáltak gyermekképek láttán, a férfiak kiugróan nagy agyi aktivitást mutattak a hozzájuk hasonló gyermekképekre. Gátlódott a bi­ zonytalan helyzetekre szokásosan aktiválódó agyterület, és fokozott aktivitást mutatott a bal homloklebeny, amelyben az agyi jutalmazó központ található (Platek és mtsai., 2005).

Az őskor embere persze nem használt tükröt, tehát a hasonlóság megítélé­ sekor sokat nyomhatott a latba a testjellemzők és a személyiség hasonlóságá­ nak megítélése, valamint a korábbi gyermekekhez való hasonlóság. Érdekes, 240

hogy ausztrál őslakosok például fontosnak tartják a lábnyom hasonlóságát, mi­ vel számukra az az egyén jellemzője (Burbank, 1980).

A hasonlóság kérdése nem tréfadolog, az apák a hasonlóság mértékében hajlandók invesztálni a gyermekbe. Ennek a jelentősége különösen akkor nagy, ha a szülők időközben elváltak (Apicella és Marlowe, 2007). A „saját gyerek-nem saját gyerek" kérdés nem igennel-nemmel eldönthető, hanem in­ kább folytonos dimenzió az apaság teljes bizonyosságától az apaság tagadásá­ ig. A „nem saját gyerek" kategóriába tartoznak az örökbefogadott, illetve a há­ zastárssal megörökölt gyerekek, akiknek mostoha sorsa külön kutatás tárgya.

Mint majd később látjuk, a mostohagyerekek bántalmazása sokkal gyakoribb, mint az édesgyermekeké. A bizonytalan apaságú gyermekek esetén a bántal­ mazás valószínűsége annál nagyobb, minél kevésbé hasonlít a gyermek az apára. Ötvenöt, családi erőszak miatt terápiába küldött férfi vizsgálatából ki­ derült, hogy gyermekükkel annál jobb volt a viszonyuk, minél hasonlóbbnak ítélték gyermeküket önmagukhoz. Feleségükkel viszont annál durvábban bán­ tak, minél kevésbé hasonlított a gyermek rájuk. A férfiak gyermekkori emlé­ keit elemezve kiderült, hogy sorsuk hasonló volt ahhoz, amiben most ők része­ sítették családjukat. Apjuk annál gyakrabban és súlyosabban büntette őket, mi­ nél kevésbé voltak hozzá hasonlók (Burch és mtsai., 2000). Kínában sincs ez másként, ha az apa gyanakszik gyermeke „eredetére", sokkal mostohábban bá­ nik vele (Li és Chang, 2007). Az evolúciós gyökerű gyanakvás a nagyszülő­ ket sem kíméli. Mivel mindig az anya a biztos, a gyermekkel legtöbbet az anyai nagymama, utána az anyai nagypapa, majd az apai nagymama és végül az apai nagypapa foglalkozik (Pollet és mtsai., 2006).

Párőrzés Legjobb volna persze elejét venni az ilyen kételyeknek.

Már az állatvilágban megjelenik a párőrzés intézménye, ami arra utal, hogy a hí­ mek azért nem feltétlen bíztak abban, hogy majd úgyis az ő spermájuk győz, ha­ nem igyekeztek elejét venni annak, hogy spermájukat betolakodók zavarják meg a petesejt „feltörésében". A párőrzés embernél végül a házasság intézményébe torkollott, de ezzel egyáltalán nem szűnt meg a férfiak fenyegetettségérzése.

A házasság ugyanis, mint kiderült, inkább csak a gyermek felnevelését biztosít­ ja, semmint az apaságot. A történelem során a férfiak kétségbeesésükben a leg­ elképesztőbb ötleteket honosították meg a hűtlenség kivédésre. Afrikában szo-

kás például a klitorisz csonkolása, hogy megfosszák a nőt a szex élvezetétől. Ezt a szokást nem előzte meg tudományos kutatás, mert akkor a néger ősök belátták volna, hogy ez semmire nem garancia. Kínában a láb eltorzítása a nő mozgáste­ rét szűkítette be, a nők el sem hagyhatták a házat. Hogy a nőiség mennyire kul­ turálisan kidolgozott szimbolikája, jelzi az a sajátos perverzió, hogy a kínai fér­ fiak a nők eltorzított lába láttán szexuális izgalomba jöttek. A keleti országokban komoly elővigyázatossággal őrzik a feleségeket háremekben vagy a férj ottho­ nában. A kultúrák 80 százalékában jellemző, hogy a nő költözik a férjéhez, ami­ nek evolúciós értelme az, hogy a férj rokonainak nagyobb érdeke fűződik az apaság biztosításához, és a nő idegen környezetben jobban őrizhető (Bereczkei, 2003). Az erényövek használata Európában a korai középkorban terjedt el, bár valószínűleg csak szélsőségesen féltékeny urak gyötörték ezzel feleségüket.

Sokkal kiterjedtebben kezdték használni a férfi és női maszturbáció megakadá­ lyozására, mert minden alap nélkül elterjedt a nézet, hogy a maszturbáció a fia­ tal gyermekeknél szörnyű károsodásokhoz vezethet.

A civilizált világban a párőrzés kifinomultabb formái a jellemzők.

A nő az ovuláció időszakában különösen hajlamos a kapcsolaton kívüli szex­ re. Ebben az időszakban felerősödik a partner ellenőrzési viselkedése, a férfiak te­ lefonálgatnak, e-maileket ellenőriznek, átnézik a nő személyes holmiját. Egy nő azt írta nekem, hogy szeretője kémprogramot telepített az ő számítógépére, és amikor ő fölmegy valamilyen internetes fórumra, a férfi szorgosan követi, kivel miről cseveg, sőt időnként drasztikusan beavatkozik, és a távolból véget vet a csevejnek. Egy páciensem megneszelve felesége hűtíenkedését, bejelentkezett abba a chatroomba, amelyen felesége férfiakkal ismerkedett, és „beszélgetésbe elegye­ dett" vele, kiszedve titkait. A férfiaknak (is) nyomós okuk van az ellenőrizgetésre. 2000-ben a Women's Journal felmérést végzett olvasói körében, s ebből kide­ rült, hogy a nők 64 százaléka már megcsalta állandó partnerét, 30 százalék pedig folyamatosan csalja. A leggyakoribb ok - összhangban más kutatásokkal - a part­ nercsere reménye (Brand és mtsai., 2007). Más országokban is hasonló statiszti­ kák láttak napvilágot, vagyis a kutatás nem képes követni a hűtlenség fejlődését, ezt a magazinok és napilapok felmérései sokkal naprakészebben visszatükrözik.

A hűtíenkedés növekvő gyakorisága egészen biztosan a fogyasztói társadalom szemléletformáló hatásával és a fogamzásgádás elterjedésével is összefügg.

A média üzenete: ma légy boldog, ne szalaszd el a lehetőségeket, egyszer élsz.

A fogamzásgádás elterjedtsége pedig kiszabadítja a palackból a a teherbeesési fé­ lelmek miatt visszafojtott szexuális kíváncsiságot, kalandvágyat, ingeréhséget.

A kalandok hajszolásának további oka az egyre jobban fellazuló és felbomló csa­ lád hatása a benne felnövő gyermekekre. Bereczkei és Csanaky (2001) vizsgála­ ta szerint az apa nélküli családokban felnövők nemtől függetlenül úgy vélik, nem lehet és nem is kell a partnerre számítani. A fiúk ezért rövid távú kapcsolatokba mennek bele, a lányok pedig úgy vélik, elboldogulnak férj nélkül is. Az ilyen fia­ talok az átlagnál korábban kezdik el a nemi életet, és jellemzőjük a promiszkuitás. A háttérben az ambivalens kötődési stílus áll, amely azokat jellemzi általában, akik bizonytalan szülői szeretetben nőttek fel, és azt tanulták meg, hogy nem le­ het a szülőben feltétlen bízni. A szorongó ambivalens kötődési stílus az egyik leg­ jobb előrejelzője volt a kapcsolaton kívül létesített alkalmi viszonyoknak (Gan­ gestad és Thornhill, 1997), de egyben a féltékenységnek is (Buunk, 1997). Am­ bivalens kötődőknél gyakran a túlbiztosítás és az éppen fennálló kapcsolattal szembeni bizalmatlanság vezet hűtlenkedéshez. A hűtíenség másik kockázati fak­ tora a gyermekkorban elszenvedett szexuális abuzus (Whisman és Snyder, 2007).

A féltékenység A féltékenység egy minden kultúrában ismert, evolúciósan hasznos emóció és viselkedés, amelynek célja a férfi és nő eltérő szaporodási stratégiája miatt ugyancsak nemenként eltérő (Buss, 2002b). A férfi szempontja, hogy minél több egészséges, szaporodóképes utódja legyen. Ehhez sok szép, fiatal és ter­ mékeny nő kell. A nő szempontja viszont nemcsak az, hogy a férfi legyen jó génekkel felfegyverkezve, hanem akarjon és tudjon is gondoskodni családjá­ ról. Ugye, ez máris konfliktust sejtet, mert a férfinak, ha gyereket akar a nőtől, látszólag le kell mondania a nők utáni futkosásról. Persze látszólag, mert a fér­ fiak, mint a statisztikák is mutatják, nehezen mondanak le arról a felbecsülheteüen evolúciós nyereségről, hogy esetleg elpotyogtassanak még egy-két utó­ dot más családi fészkekbe is, ahol majd a jóságos apuKa gyanútlanul a térdén lovagoltatja az ő kis evolúciós vereségét. De a nők sem szeretnének elszalasz­ tani egy útjukba akadó jobb gént. Mindkét félnek jó oka van tehát a hűtlen­ ségre, és ezért mindkét félnek jó oka van a féltékenységre is. Az eltérő straté­ gia miatt a férfi elsősorban a szexuális hűtlenség jeleire érzékeny, mivel a hosszú távú partner hűtlensége az apaságát veszélyezteti. A nő a hűtlenség olyan jeleire érzékeny, amelyek a férfinak a hosszú távú kapcsolat iránti elkö­ telezettségét veszélyeztetik, mivel ez az utód felnevelését sodorná veszélybe (Buss és mtsai., 1999). Ebből az következik, hogy - mint a bűnözés és a bű-

nüldözés - hűtlenség és féltékenység egymást kergetve fejlődik az evolúció során. A hűtlenek is egyre ügyesebbek, a féltékenyek is egyre paranoidabbak.

Buss és munkatársai (1999) több száz amerikai ember kérdőíves vizsgála­ tával kimutatták, hogy míg a férfiak 76 százalékát zaklatná fel a tudat, hogy felesége szenvedélyes szexuális - de nem érzelmi - viszonyt folytat egy má­ sik férfival, a nőknek csak 32 százaléka lenne ettől izgatott. De a fordítottja is igaz, a férfiak 24 százalékát kavarná fel, ha felesége plátói szerelmet táplálna valaki iránt, míg a feleségek 68 százaléka esne ettől kétségbe. A vizsgálatot megismételték Koreában és Japánban is, és ugyanazt az eredményt kapták.

Amikor fiziológiai módszerekkel mérték a különbséget, például az izomfe­ szüléssel, akkor ugyanezt kapták. A nők attól lettek igen feszültek, ha érzelmi elköteleződésben képzelték el partnerüket a „harmadikkal", a férfiak meg at­ tól, ha partnerüket szenvedélyes szeretkezésben képzelték el (Buss és mtsai., 1992). Egy japán kutatócsoport féltékeny férfiak és nők között egészen eltérő agyi aktivációt talált. Férfiaknál elsősorban a szexuális és agresszív viselke­ déssel kapcsolatos területek „izzottak fel", míg nőknél a szociális normák megszegését észlelő területek váltak aktívvá (Takahashi és mtsai., 2006).

Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy a nő beleszerethet másba, a férfi meg sza­ badon szeretkezhet. De ha kiderül, ezek a bocsánatosabb bűnök. Jól ismert, hogy a férfiak hűtlenségével szemben a társadalom mindig toleránsabb. Ennek részben az az oka, hogy a férfiak a felmérések szerint sokkal inkább szexcentrikusak, és általában védekezni tudnak - legalábbis ezt hiszik - az érzelmi elköteleződéssel szemben. A lelepleződéskor a nők első kérdése mindig az: - És szereted is? - Volt egy nőpáciensem, akinek férje már a kezdetektől csalta, és ő tudta is ezt. De a fér­ fi nagyvállalkozó volt, és a nő hálás volt neki, mert gyerekeik drága iskolákba jár­ hattak. A nő házasságkötésükkor azt mondta a férfinak: csak egyszer üss meg, és többet nem látsz. A férfi soha nem ütötte meg, csak megcsalta. Megkérdeztem, miért nem mondta azt is neki, hogy „csak egyszer csalj meg, és engem többet nem látsz?" A válasz egyszerű volt: a nő édesapja is csapodár volt. A szexuális hűtlen­ ség el van nézve, amíg a férfi a „zsákmányt" hazahozza.

Több férfipáciensem is volt már, akik sorozatos hűtlenséget követtek el, de soha nem arról akartak velem beszélni, hogyan dolgozhatnák fel mardosó bűn­ tudatukat, hanem arról, mit lehetne csinálni dühöngő feleségükkel. Egyikük éveken át, váltogatott barátnőkkel csalta feleségét, de aztán - ahogy a félté­ kenység nagykönyvében meg van írva - beütött a krach, vagyis beleszeretett „a nőbe". Tőlem várta a megoldást, mert feleségét ötven felé közeledve nem

akarta magára hagyni, másfelől viszont „a nő" karácsonyig választ várt. Ilyen helyzetekben nincs jó megoldás, mert a férfiak mindig azt szeretnék, hogy a szerető is jóllakjon, és a feleség is megmaradjon.

A féltékenységre való hajlam szorosan összefügg az emberek „piaci értéké­ vel". Minél értékesebb valaki, annál kevésbé féltékeny.

Férfiak elsősorban azokra féltékenyek, akik dominánsabbak vagy gazdagab­ bak, hiszen a nő fontos választási szempontja a férfi eltartóképessége. Nők viszont a fiatalabb és attraktívabb nőkre féltékenyek inkább (Easton és mtsai., 2007).

Mivel férfiaknál a testmagassággal nő a dominancia és a szaporodási sike­ resség, ezért minél magasabb egy férfi, annál kevésbé féltékeny. Nőknél a nő szaporodási sikere az átlagmagasságig növekszik, majd utána egyre csökken, ezt fordított U alakú összefüggésnek szoktuk nevezni. Ennek megfelelően, mi­ nél átlagosabb testmagasságú a nő, annál kevésbé, és minél jobban átlagostól eltérő, annál erősebben hajlamos a féltékenységre. (Buunk és mtsai., 2008).

Hasonló a helyzet a szimmetrikussággal is. Az aszimmetrikus emberek sok­ kal féltékenyebbek, mert alacsony piaci értéküket harcias párőrzéssel tudják csak ellensúlyozni (Brown és Moore, 2003).

A fogamzásgátlás korát éljük, a szeretkezések olyanok, mintha vaktöl­ ténnyel mennénk vadászni. De a félrelépések ettől még nem veszítették el az evolúciós vonzerejüket, a gének nem vesznek tudomást az utolsó ötven év tör­ ténéseiről. Olyan ez, mint a lemmingek öngyilkossága: túlnépesedés esetén a lemmingek bevetik magukat a tengerbe, és elkezdenek úszni egy évmilliók óta elsüllyedt sziget felé, s mind ott pusztulnak.

Miért is hasznos a féltékenység? Mert segít megőrizni a hosszú távú kap­ csolatot. Majd' minden hosszú távú kapcsolat körül előbb-utóbb megjelennek a potyaleső hiénák, akik vagy szeretőt akarnak, vagy végleg elragadni maguk­ nak egy partnert. Tulajdonképpen ez így is van rendjén, ő valaki helyett választ minket, és mi is valaki helyett választjuk őt. Csak a Shakespeare-vígjátékok ér­ nek véget mindig úgy, hogy végül mindenki megtalálja a párját. Az élet vi­ szont, ha nem is tragédia, de nem is vígjáték.

A patológiás féltékenység és patológiás hiánya Rengeteg eset ismert, amikor házaspár jelenik meg a rendelésen, mert a férj vagy a feleség betegesen féltékeny. Jól „átbeszélik", hogy a bizalom mennyi­ re fontos, hogy a férj gyermekkorában bepisilt, hogy az óvodában egy másik

fiú mindig elvette tőle a maciját. De a férj továbbra sem tud elszakadni attól a képtől, ahogy házastársa éppen változatos pózokban szeretkezik egy pasival, aki kompótostányérban tartja a Viagrát az éjjeliszekrényén. Nem baj, a pszi­ chológusok megértőek és türelmesek. A terapeuta megtanítja a gyagyás félté­ kenyt relaxálni, és aztán fokozatosan hozzászoktatja ahhoz, hogy ne keltsen benne szorongást az, hogy elképzeli, amint felesége beszélget egy macsóval.

Ezt képzeleti deszenzitizációnak, vagyis érzéktelenítésnek nevezzük. Ha ez már megy, a macsó lehet meztelen, teljes fegyverzetben, de a feleség a képze­ leti képben továbbra is csak nyugodtan fecseg az időjárásról. Ha már ez is megy, akkor a feleség meztelenül fekszik az ágyon, rajta a macsó, de a férj bol­ dogan azt relaxálja, hogy ez csak egy kínzó képzeleti kép. Ám következő alkalommal búcsúzni jön. Terapeuta csodálkozik. - Uram, már nem féltékeny? - Dehogyis nem - feleli a páciens -, de a feleségem oda­ költözött a macsóhoz.

A történet majdnem pontosan így esett meg egy páciensnőmmel. Nevezzük Áginak; ebből mindenki tudja, hogy a nőt biztosan nem Áginak hívták. Arra pa­ naszkodott, hogy férje nem szereti, és lehet, hogy ezért nem jön össze a gyerek.

Oké, mondtam, lássuk a bizonyítékokat. Összegyűjtött olyan apróságokat, hogy „ha hazamegyek, nem jön ki elém", „amikor bemegyek, nézi tovább a tévét" stb. Kilyukadtunk ott, hogy akkor bizony el kell válni. Ez tulajdonképpen egy technika: elmegyünk a nem kívánt szélsőségig, hogy a páciens merje végiggon­ dolni azt, amitől fél. De Ági úgy látta, téved. Rendben, akkor gyűjtsünk arra bi­ zonyítékokat, hogy a férje mégis szereti. Addig-addig munkálkodtunk azon, hogy a férj szereti őt, csak fáradt, gondterhelt satöbbi, hogy Ági egy nap azzal jött, hogy ő úgy döntött, most nem akar gyereket, mert ez veszélyeztetné a kap­ csolatukat. Majd talán később. Úgy gondoltam, ez is egy megoldás, hisz sike­ rült pozitívan felfogni, hogy most nem lehet gyerek. 0 is happy volt, én is happy voltam. Fél év múlva felhívott sírva, hogy férje elköltözött. Ági érzett valamit, amit nem lehetett se bizonyítani, se cáfolni. így utólag is azt gondolom, nem tehettünk jobbat, mint megpróbálni a pozitív interpre­ tációban hinni.

A féltékenység „betegségként" való felfogása erősen megkérdőjelezhető.

Végül is egy evolúciósan kialakult hasznos érzelem, amivel két baj szokott lenni. A társadalom vagy nem fogadja el a kiváltó okot elégséges magyarázat­ nak, vagy a kiváltó ok nem kézzelfogható, nem felmutatható. Ezért aztán ke­ zelni kezdik a „betegséget". Hogy mi a betegség, és mi nem, azt mindig az

adott kultúra definiálja. Ha a férj esküdözik, hogy ő hűséges, akkor nincs mit tenni, a feleséget „kezelni" kell. Természetesen vannak súlyos paranoid áll­ apotok, melyekben megcsalatási téveszmék is megjelenhetnek. De nem ez az általános, amikor féltékeny emberekkel találkozunk.

A féltékenység oka azonban nem mindig a partnerben rejlik, hanem a múlt tapasztalataira adott jogos válasz.

Egy fiatal nő, nevezzük Hédinek, azzal keresett fel, hogy nagyon féltékeny barátjára, aki - ha elmentek szórakozni - feltűnően más lányokat bámult vagy flörtölt velük. Hédi ilyenkor jeleneteket rendezett vagy hazarohant. Gyorsan kiderült, hogy barátja rendkívül nárcisztikus, és miközben ragaszkodott Hédi­ hez, eközben létszükséglete volt a tetszés. Hédi féltékeny viselkedése simoga­ tás volt nárcisztikus lelkének. A másik probléma az volt, hogy a fiú állandóan gyötörte a lányt, hogy szexeijenek, és meg volt sértve, hogy a lánynak soha nincs orgazmusa. A kapcsolatot többek közt ez a „titok" és az ebből is fakadó csökkent önértékelés tartotta fenn. Mikor a nő végre megértette, hogy az or­ gazmus nem elengedhetetlen kelléke az életnek, továbbá, hogy orgazmushiá­ nyának oka éppenséggel kapcsolatuk is lehet, lassan felszámolta dependens kapcsolatát, és „gyógyultan" távozott.

Körülbelül egy év múlva ismét felkeresett, ekkor már férjnél volt. Kiderült, hogy a munkahelyén kinézte a legcsúnyább férfit, mert úgy vélte, a férfi csú­ nyasága megóvja őt a féltékenykedéstől. Azonban alig házasodtak össze, Hé­ di féltékenysége a tetőfokára hágott. Állandóan arról fantáziált, mit csinál fér­ je a munkahelyén, s otthon órákig vallatta minden apró részletről, mikor hova ment, mit csinált, kivel beszélt, miért beszélt. Egy alkalommal felháborodot­ tan mesélte, hogy férjének éjszakai magömlése volt, de férje nem vele álmo­ dott, hanem egy ismeretlen nővel. A férj lassan teljesen megfélemlítetté vált, gondolom egész nap az esti vallatásra készült. Nem túl nagy sikerrel különfé­ le figyelemelterelő technikákat és a szorongás tűrését javasoltam, mert ez ál­ talában a szorongás kioltódásához vezet. Végül a nő maga is belátta, hogy re­ ménytelen eset, s kimaradt a terápiából.

Az eset azt illusztrálta számomra, hogy féltékenység ügyben nem feltétlen a partner viselkedése, hanem a féltékeny ember gyermekkora a döntő. A nő el­ mesélte, hogy mindig féltékeny volt testvérére, akit anyja is, a rokonok is min­ dig jobban szerettek, mert harsány volt, szép volt, mindig nevetett, ő meg kis béka volt, és visszahúzódó. Érdekes, hogy a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nem elsőszülöttek általában is sokkal féltékenyebbek (Buunk, 1997). A szüle-

tési sorrend fontos személyiségformáló hatás. Hédinek visszatérő emléke volt, hogy az anyja főz, ő odarohan, átöleli az anyja lábát, és könyörögve kérdezi, „ugye szeretsz", anyja meg ilyenkor mindig durván ellöki, hogy „hagyjál már". A laikusokat kábító, profetikus, gyors gyógyulást hirdető irányzatok el­ túlozzák az ilyen emlékek szerepét. Az ilyen kulcsélmények, bár általában va­ lóban megtörténtek, nem önmagukban okozzák a személyiségfejlődés kisiklá­ sait, hanem csupán szimbolikusan megjelenítik az eseménytelen szeretetlenség folyamatos élményét. A keserű gyermekkornak nincs mindig története, mert sokszor nem az a baj, ami megtörtént, hanem az, ami nem történt meg.

Az ambivalens kötődési stílust mutató nők gyakori csapdája, hogy érzel­ mileg megközelíthetetlen férjet választanak maguknak, majd aztán egész életükben szenvednek attól, hogy úgy érzik, férjük elutasítja őket, és ettől természetesen gyanakvókká és féltékenyekké válnak. Egy számomra emlé­ kezetes esetben, ahogy a feleség mesélt a férjéről, bennem egyre erősödött a gyanú, hogy a férj valójában Asperger-szindrómás. Az Asperger-szindróma, mint már korábban említettem, az autizmusnak egy olyan típusa, amelyben az intellektus fejlett, sőt gyakran átlagon felüli, azonban az autizmus magtü­ nete, az elmeteória-képesség hiányzik. Az aspergeresek fejlett intellektusuk révén rengeteg dolgot ellesnek a többi embertől, hogy mit hogyan kell csi­ nálni az emberi kapcsolatokban, de ez nem változtat azon, hogy érzelmileg gyakran hidegek, nem vágynak intimitásra, ölelésre. Egy híres Aspergerszindrómás ezt írta: Szenvedélyes szociális igazságérzetem és felelősségtudatom mindig külö­ nös ellentétben állt azzal, hogy kifejezetten hiányzik belőlem a vágy a más emberi lényekkel vagy közösségekkel való közvetlen kapcsolatra.

Igazi „magányos utas" vagyok, és soha nem tartoztam tiszta szívemből sem hazámhoz, sem otthonomhoz, sem barátaimhoz, vagy akárcsak köz­ vetlen családomhoz; s e kötelékek közt sem veszítettem el soha a távol­ ság érzését és a magányosság iránti vágyamat.

A levélrészlet Albert Einsteintől származik (Szendi, 2003).

Célzott kérdésekre nyilvánvalóvá vált, hogy a férj autista, vagyis a feleség húsz éve valami olyat vár tőle, amire az nem képes. Jellemző módon kiderült, hogy a férj apja hasonló karakter volt. A megoldás tehát az érzelmi önállóso­ dás és a másik furcsaságának az elfogadása.

Az autisztikus vonások, hiszen ez egy széles spektrum, nem pedig éles ha­ tárú kategória, sokkal elterjedtebbek a férfiak körében, mintsem azt az embe­ rek gondolnák. A kutatások szerint 100-200 emberből egy autisztikus (Wing és Potter, 2002). Az autizmust nem lehet kezelni, ez egy állapot. Nem is ne­ vezném betegségnek sem, hiszen kezelni sem lehet, és mint láttuk, valójában a szélsőséges férfiagyról van szó.

Egy harmadik, tanulságos esetben a feleségnek rendszeresen szeretői voltak, s tulajdonképpen az aktuális szeretővel való zűrök miatt keresett fel. Mikor elme­ sélte történetét, elcsodálkoztam, hogy a férj a féltékenység semmi jelét nem mu­ tatja, pedig volt, hogy éjszaka neki kellett kimenekítenie feleségét a szerető kar­ maiból. A feleség elmagyarázta nekem, hogy ők nagyon jól megvannak, a férje mindig hangoztatja, hogy a féltékenység micsoda hülyeség, és hogy ő ugyan nem érez féltékenységet. Miközben a felesége a férj tudtával az aktuális szeretőnél volt, a férj otthon édesdeden aludt. Mondhatnánk, végre egy normális férfi, ha nem gondolnánk azt, hogy a féltékenység evolúciósan hasznos érzelem volna, kü­ lönösen, ha a férj orra előtt zajlik a felesége és annak szeretője közti szerelmi drá­ ma. A túl erős féltékenység is beteges, de a féltékenység teljes hiánya még fur­ csább. Faggatni kezdtem férjéről, akiről elég gyorsan kiderült, hogy Aspergerszindrómás. Kérdeztem, vannak-e a férjnek furcsa szokásai. Erre elmesélte, hogy ifjú házas korukban, amikor a férj kiküldetésbe ment, mindennap többoldalas le­ velet út neki, amiket a feleség végül már el sem olvasott, mert a levelek abból áll­ tak, hogy a férj percről percre leltárba vette, mit csinált aznap. - És érzelmekről írt? - kérdeztem. - Érzelmekről soha nem írt - felelte a feleség. Mikor elmagya­ ráztam neki, hogy férjénél a féltékenység hiánya nem felvilágosultság, hanem sa­ játos agyműködés következménye, mélyen felháborodott. Hogy azért-e, mert így „betegnek" minősítettem a férjét, vagy azért, mert ezzel ő minősült „betegnek" (merthogy csak egy „beteg" tolerálja, amit ő művel), nem tudom. Semmi sértőt nem akartam a férjére mondani, végül is valójában nagyon is összeillettek, és eb­ ben a férjnek nagy szerepe van. Ezért se jó a kontextusból kiragadva „betegnek" minősíteni valaki. A „betegségnek" sokszor funkciója van.

Mint annak a nőnek, aki csinos és fiatal volt, férje meg, hát mondjuk úgy, hogy kissé lepusztult volt. Egyszer láttam őket az utcán, úgy néztek ki, mint amikor egy gyanús alak az utcán ráakaszkodik egy csinos nőre.

A nőnek szeretője lett, a férj pedig öngyilkosságot kísérelt meg. Életét az men­ tette meg, hogy a feleség időben hazaért. A feleség ettől nagyon megijedt, megsza­ kította szerelmi viszonyát, és agorafóbiás lett, vagyis ettől kezdve félt közlekedni.

A tünetképződésben semmi titokzatos nincs: az agorafóbia abból áll, hogy az ille­ tő fél elmenni otthonról vagy fél járművel közlekedni. Ha valaki úgy megy el ott­ honról, hogy lelke mélyén arra gondol, a férje hullája fogja otthon várni, akkor nem csoda, ha az elindulás és az otthontól való eltávolodás erős szorongást vált ki.

A hűtlenség észlelése A hűtlenségnek számos jele van, ezeket én most nem is szeretném lajstromba venni, csak utalnék arra, hogy hajszálak, parfüm, késések, idegen nevek kiál­ tozása szex vagy alvás közben, fogyókúrák, ízlésváltozás szórakozásban, öl­ tözködésben, titkos telefonok, SMS-ek mind összeállhatnak egy gyanúba. Er­ ről sokat lehet máshol olvasni, főként női magazinok imádják ezt a témát.

Van azonban egy elhanyagolt területe a kutatásnak, amely nehezen vizsgál­ ható, különösen olyan életközeli helyzetekben, mint hogy mitől fog gyanút egy boldog házasságban élő asszony vagy férj, mikor látszólag továbbra is minden rendben van. Mint annál az asszonynál, aki azt panaszolta, hogy „ha hazamegyek, nem jön ki elém".

Ez az elhanyagolt izgalmas kutatási terület a szubliminális, vagyis küszöb alatti ingerlés és észlelés. Kell hogy legyen agyunkban egy „hűtlenségdetek­ tor" is, ahogy van „tetszéskalkulátor" és ahogy sokszor megérezzük előre a ve­ szélyeket is. Évmilliók alatt agyunk sok különös képességet fejlesztett ki, amelyről nem is tudunk, de élvezzük előnyeit.

A kezdetek James Vicary, az 1950-es évek neves reklámszakértője egy fdm vetítése alatt észrevehetetlenül rövid időre ismételten bevágta a következő két feliratot: „Éhes? Egyen popcornt." „Szomjas? Igyon kólát." A popcornfogyasztás 57 százalékkal, a kóláé 18 százalékkal ugrott meg. A történetet mindenki ismeri, kár, hogy nem igaz. Valójában egyedül Vicary reklámügynökségének forgal­ ma ugrott meg ettől a sztoritól, így hatástalannak semmiképpen nem nevezhet­ jük meséjét. De tulajdonképpen akár meg is csinálhatta volna.

Wilson Bryan Key Szubliminális csábítás címmel az 1970-es években könyvet írt arról, hogyan csempésznek bele a reklámokba szexuális tartalmakat a hirdetők elmosódott képek vagy szavak segítségével (Key, 1974). Kétségtelen, hogy sok reklámfotót tüzetesebben szemügyre véve felfedezhetünk bennük véletíenekkel

nehezen magyarázható szexuális tartalmakat, de a reklámszakma szerint csak a mi piszkos fantáziánkról van szó. Világos, hogy nem fogják az orrunkra kötni ezt.

A szubliminális befolyásolás nem feltétlen azt jelenti, hogy valami nem látha­ tó (hallható, szagolható), hanem azt, hogy az észleletnek nem vagyunk tudatában.

A nem tudatosuló, de akaratlanul észlelt, és a viselkedést, gondolkodást, ér­ zelmeket befolyásoló ingereket észlelésküszöb alatti, vagyis szubliminális in­ gereknek nevezzük. A köztudatba ugyan Vicary dobta be a témát, kiszimatol­ va az akkor pár éve újra felfedezett izgalmas jelenséget, de a történet sokkal régebbről datálódik.

Fechner és az ő törvénye Gustav Fechner (1801-1887) egy személyben testesítette meg Lombroso Lángész és őrület című híres könyvét. Kezdetben orvos volt, majd átképezte magát fizikusnak, s 33 évesen már fizikaprofesszor volt. Egyre inkább az anyag és a lélek kapcsolata kezdte azonban foglalkoztatni, s ennek végiggondolására remek alkalom volt három éven át tartó vaksága, amely egyesek szerint hiszté­ riás eredetű volt, mások szerint a Nap és a színes lencsék kapcsolatának túlbuz­ gó tanulmányozása idézte elő. Mindenesetre a fizikus visszavonult három évre egy sötét szobába, de onnan már a metafizikus fantaszta lépett ki, aki különös tételeket fogalmazott meg az anyag és a lélek azonosságáról. Mégis szeretjük őt, de nem ezért, hanem mert megalkotta azt a törvényt, ami annak ellenére igaz, hogy ő mit akart vele igazolni. Mellőzve a hátborzongató matematikai részleteket, a törvény emberi nyelvre fordítva csak annyi, hogy minél erősebb a fény, annál fényesebbnek látjuk. Ezt persze addig is tudta mindenki, de nem tudták a képletet. Miközben a törvényt ünnepelték, Fechner csendben tovább­ őrült. Vagy miképp is értelmezhették volna azt az okoskodását, hogy „na de mi van akkor, ha már olyan gyenge az inger, hogy nem látjuk, de mégis észleljük?"

Persze ma már tudjuk: vagy kirohanunk a mozibüfébe és kólát rendelünk popcornnal, vagy, maradva tárgyunknál, pokoli féltékenység lesz úrrá rajtunk.

Látja? Nem látja? Na látja!

Ottó Pötzl (1877-1962) osztrák orvos és pszichiáter volt, aki igyekezett tudo­ mányos alapokra helyezni a pszichoanalízist, így nem is sokáig tűrték meg kö­ reikben az analitikusok. Az álmok befolyásolhatóságát kezdte vizsgálni, és

1917-ben előállt egy érdekes tanulmánnyal, amelyben leírta, hogy látótérkiesés­ ben szenvedő betegeinek festményeket mutogatva, a festmények megjelentek később a betegek álmaiban (Dixon, 1981). A kísérletekben a zavarba ejtő az volt, hogy a betegek olyan részleteket is beleszőttek álmaikba, amiket látótérkiesésük miatt nem is láthattak. Magyarázatot nem találtak a jelenségre, és a dolog lassan el is felejtődött. Mások világháborúban agysérülés következtében megvakult embereknél írták le, hogy valamiféle látóképesség megfigyelhető náluk.

A szó nem száll el, csak esetleg nem látszik Ismét teltek-múltak az évek, unatkozó tudósok állami pénzeken olyan rendkí­ vül hasznos alapkutatásokba kezdtek, mint hogy mennyi idő kell egy vetített szó felismeréséhez. Ugye a tudományban alapkutatásnak gyakran azt nevez­ zük, aminek nincs semmi értelme. Olykor azonban, minden gondos tervezés ellenére, közbejön egy kis gikszer, és az eredmény váratlanul hasznosnak bi­ zonyul. Itt is teljesen normálisan ment már pár éve a méricskélés, mikor a prűdebb kutatókat zavarni kezdte, hogy egyesek a trágár szavakat gyorsabban fel­ ismerik. A negyvenes évek szolid Amerikájában vagyunk, a magyarázat kez­ detben az volt: persze hogy a „bunkók" könnyebben felismerik a káromkodást.

A tudományos cikkekben ezt rendkívül árnyaltan írták körül. De aztán az is ki­ derült, hogy mások pedig nehezebben ismerik fel a disznóságokat. Ugye ők lettek volna a finom lelkűek. Sehogy nem akart stimmelni azonban a dolog, olykor a taxisofőr viselkedett szende szűzként, az egyetemi professzor pedig harlemi vagányként. És ha nem trágár, hanem csak kellemetlen, például szo­ rongást keltő szavakat vagy képeket vetítettek, ugyanezt a hatást kapták.

Felvetődött hát egy másik magyarázat. Eszerint tudatosulás nélkül is észlel­ jük és értelmezzük a dolgokat, s egyesek arra hajlamosak, hogy elnyomják, mások pedig, hogy serkentsék a számukra nemkívánatos ingerek felismerését, tudatosulását. Kézenfekvő gondolat, hogy a féltékeny és a nem féltékeny em­ bertípusnál ez a jelenség is közrejátszhat.

Ezek az eredmények felborzolták a kedélyeket. Egyesek rémülten arra gon­ doltak, hogy talán mégis Freudnak van igaza, és van tudattalan és van elfojtás.

Ezt addig becsületes emberről nem tételezték fel. És akkor úristen, mi lehet ott lent a mélyben.

Kísérletek hadát indították be ellenőrizendő a szubliminális észlelés létezé­ sét. Kiderült, hogy a kísérleti személyek véleménye, ítélete, döntése remekül

befolyásolható, ha a jól látható vagy hallható ingerek előtt egy láthatatlan vagy nem hallható, nem szagolható ingerrel valamilyen irányba befolyásolták őket.

Például meztelen nő képét villantották be egy tárgy képe előtt, és ettől az von­ zóbbnak tűnt. A huzamosabb ideig együttlakó nők menstruációs ciklusa össze­ hangolódik, s ezt a hatást bizonyítottan a ciklus során változó, de tudatosan nem észlelt testszag közvetíti. Vagy gondoljunk az idézett vizsgálatokra, me­ lyekben a nő termékeny időszakában akár a fokozódó testi szimmetria, akár a vonzóbb arc, akár a megváltozott testillat önkéntelen észlelése miatt a férfi­ partnerek fokozták „párőrző" tevékenységüket. De valójában sok eddig tár­ gyalt jelenség ugyanebbe a jelenségkörbe sorolható. Amikor a vizsgálatok azt mutatják, hogy a szimmetrikusabb arcok vonzóbbak, ezt elfogadjuk, mint em­ pirikus tényt, de a következő kérdés, amit az evolúciós kutatók illetékesség hí­ ján nem vizsgálnak, hogy miként is észleljük azokat a milliméteres eltéréseket, amelyek viszont határozottan befolyásolják párválasztásunkat, vonzalmainkat.

Ugyanígy izgalmas kérdés az, hogyan határozza meg férfiak arcpreferenciáját egyértelműen az, ha a választható gyermekarcok egyikébe belekeverik a férfi arcvonásait is, miközben ezt még azután sem képesek beazonosítani, ha már tudják, hogy a gyerekkérjek közt van olyan, amelyik szándékoltan rá hasonlít.

Van tehát egy vagy akár több rejtett képességünk is, amely meghatározza mindennapi döntéseinket, érzelmeinket, de ezeket csak következményeikben ismerjük fel.

Vaklátás Aztán újra előjött a szórványos megfigyelésekkel alátámasztott jelenség, a va­ kok látása. A kérdést szisztematikusan az 1970-es években kezdték vizsgálni egy DB nevű betegen, akinek jobb látókérgét egy daganat miatt el kellett tá­ volítani (Weiskrantz, 1974). Kiderült, hogy az ép szemű, de agysérülés miatt megvakult emberek szemükkel mozgó tárgyakat tudnak követni, illetve meg­ lepő felismerési és megkülönböztetési képességről tesznek tanúbizonyságot, miközben tudatosan nem látnak semmit. Létezik tehát egy második látórend­ szerünk, amelynek észlelései nem tudatosíthatok. Ez persze így van rendjén.

Az evolúció során a tudatosság egészen új keletű dolog, s az evolúció nagy buherátor: sose újat alkot, hanem mindig a meglevőt fejleszti tovább. Az ember receptje: végy egy majomagyat, préselj bele még egy kis tudatosságot, és adj a kezébe egy bankkártyát. Ecce homo.

Mindenki médium?

A XVIII. században vált híressé Johann Kaspar Lavater (1741-1801), egy pap, aki csodálatos képességeket mutatott emberismeretből, és ma úgy tekin­ tik, mint a fiziognómia, vagyis az arc- és alaktan létrehozóját. Lavater úgy vél­ te, a fiziognómiát különleges képességű emberek űzhetik csupán. Párizsi sza­ lonokban szeánszokon mutatta be képességeit. Emberekre rápillantva tökéle­ tes és mélyen szántó jellemrajzot adott róluk. Egy anya elvitte hozzá lányát, mire Lavater izgatott lett és nem akart nyilatkozni. Végül egy borítékot adott át az anyának azzal a kikötéssel, hogy csak fél év múlva nyithatja fel. A kis­ lány hamarosan meghalt, és az anya kinyitotta a levelet. A papíron ez állt: „Együttérzek Önnel" (Levi, 1978). Lavater úgy vélte, ő a vonásokból, testal­ katból, testmozgásból olvas, s fennmaradt jegyzeteiben is ezt próbálta össze­ foglalni. De ha például jegyzeteiből az általános szabályokat olvassuk, más el­ képzelésünk is támadhat. Mint írta: „Ha azelőtt soha nem látott idegen ember jelenik meg előtted... kinek megjelenése nem hangolt le, nem keltett otthoniatlan érzést, kinek megjelenésénél vidám lettél... az ily egyén... sohasem lesz előtted gyűlölt." (Szokoly, 1864). A fiziognómia természetesen tévedés, Lava­ ter olyan rejtett jegyeket észlelt, amelyeket megnevezni nem tudott, csak kö­ vetkeztetett belőlük, és saját képességeit az arisztotelészi hagyományokból ki­ indulva racionalizálni akarta mint testi jegyekből levont következtetéseket.

Az 1900-as évek elején vált világhírűvé Wilhelm von Osten lova, Okos Hans, aki tudott összeadni, kivonni, szorozni, osztani, kérdésekre válaszolni, és az eredményt patadobogással jelezte. Számos tudós tanulmányozta Okos Hansot, de titkát nem tudták megfejteni. Végül Oskar Pfungst kutató jött rá arra, hogy Okos Hans valóban nagyon okos ló, mert képes az emberek apró mozgásait, izomfeszülését észlelni, és ezekből megérteni, meddig kell patájá­ val dobbantani. Mivel a kérdező tudta az eredményt, és arra várt, vajon a ló helyesen válaszol-e, a megfelelő számú patadobbantásnál akaratlan izomella­ zulással vagy mozdulattal öntudatlanul jelzett a lónak, hogy „elég". Egy ló azt nyilvánvalóan nem tudatosan csinálta, ami azt jelenti, hogy Osten szorgalmas idomítása során ösztönösen arra tanította meg lovát, hogy a gazdi bizonyos testi jegyekben is felismerhető lelkiállapotaira hagyja abba a patadobogtatást.

A ló és a kutya mint az emberrel koevolucióban fejlődő állatok rendkívül ér­ zékenyekké váltak az emberi szándékok és lelkiállapotok akaratlan testi jele­ inek az észlelésére.

Az 1900-as évek elején nagy szenzáció volt a dán Zancig házaspár. Telepa­ tikus képességekről beszéltek, és nagyon úgy nézett ki, valóban csak erről lehet szó. A mutatvány abból állt, hogy Július Zancig a nézők közt sétálgatott, és ha egy néző mutatott neki valamit, például egy villamosjegyet, amelynek 5-6 je­ gyű azonosító száma volt, Ágnes Zancig a színpadon lassan egyenként felírta a jegy számát. Tudósok is vizsgálták a házaspárt, köztük Moll Albert is. Egy kí­ sérlet a következő volt: Ágnes Zancig a fal felé fordulva ült. Moll elővett egy német könyvet, kikeresett benne egy oldalon egy sort, megmutatta Zancignak, majd becsukta a könyvet. Utána Ágnes vette a kezébe a könyvet, és pontosan megmutatta, melyik sorról van szó (Fürst és Moszkowski, évsz. n.). Mutatvá­ nyukkal bejárták az egész világot, és időskorukban az USA-ban letelepedve jóslással, kristály gömbbel, asztrológiával foglalkoztak, és több könyvet is írtak.

Módszerük természetesen nem a telepátia volt, hanem rendkívül kifinomult jel­ zésrendszer, amit Will Goldston bűvész Július halála után megjelentetett köny­ vében Zancig-kód néven le is írt. Zancigék naponta órákat gyakoroltak, hogy képességük ne kopjon meg. Módszerük megerősíti azt, hogy meg lehet tanulni mások által észrevehetetlennek tűnő testi jelek könnyed észlelését. Ha viszont meg lehet tanulni, akkor valójában ezt mindenki tudja is. Kifinomult kísérletek­ ben emberek képesek megtanulni a bőrlátást, vagyis érzékelni, ha megvilágít­ ják a bőrüket, el tudják sajátítani, hogy a belükben felfújt ballonnal létrehozott, tudatosan nem észlelhető feszülésre például egy gomb lenyomásával válaszol­ janak (Ádám, 1998). Az emberi fül számára nem hallható hangokra ugyancsak ki lehet alakítani reflexes választ (Dixon, 1981).

Fiatalkoromban volt szerencsém a Király József pszichológus által vizsgált gondolatolvasó fenomén bemutatóján részt venni. A médium egy teljesen át­ lagos megjelenésű idős bácsi volt, nem volt összenőve a szemöldöke, és nem voltak mélyen ülő, izzó szemei sem. A médiumot kiküldték, és a csoport hal­ kan megbeszélt egy jelenetet, amit a médiumnak ki kellett találnia. Annyi volt az egész, hogy menjen ide, menjen oda, majd vegyen ki egy poharat egy néző kezéből, menjen vele a szoba közepére, és csapja földhöz. Nem volt valami fantáziadús program, de az eredmény frenetikus volt. A médium csupán azt kérte, hogy egy néző álljon mellé, és koncentráljon a feladatra. Aztán a médi­ um pontosan végigcsinálta az előre megbeszélt cselekvéssort, kísérője pedig egyszerűen csak ment mellette. A médium elvette a poharat, kiment vele a szo­ ba közepére, majd így szólt. - Tudom, hogy most ezt a földhöz kéne vágnom, de akkor itt minden üvegszilánkkal lenne tele. - Mindannyian hüledezve ül-

tünk, nem hittünk a szemünknek. Aztán Király elmagyarázta, hogy a médium nem tett mást, mint a kísérő apró testi jeleit értelmezte. Józan ésszel más ma­ gyarázat persze nem is lehetséges, de a médium képességei ugyanakkor az em­ beri észlelés félelmetes mélységeit nyitották meg előttem. Ezek szerint az arra avatottak úgy olvasnak mások gondolataiban és szándékaiban, mint egy nyi­ tott könyvben.

A férfi képességeihez képest teljesen jelentéktelen életet élt. Külföldön ő le­ hetett volna Uri Geller II., itthon pedig az 1970-es évek elején egy kisnyugdí­ jas volt, aki képességeit azzal kamatoztatta, hogy a villamoson tudta, melyik ülő utas mellé kell állnia, ha le akar ülni, mert egy pillantással fel tudta mérni, ki akar majd a következő megállóban leszállni.

E különös képességű emberek attól voltak különlegesek, hogy tudatosítani tudták az őket ért, halandók számára észrevehetetlen hatásokat. A különleges képesség ott rejlik mindannyiunkban, csak tudatosan nem tudjuk alkalmazni őket. De ettől még működnek és hatnak ránk.

Az agy folyamatosan észlel, értékel, minősít, választ dolgoz ki, de ennek csak töredéke jut el tudatunkba. De egyszer csak úgy érezzük, férjünk ma va­ lahogy másként mondta, hogy bent kell maradnia, és ez hirtelen, teljesen logi­ kátlanul összekapcsolódik azzal a kinyomott hívással, és aztán eszünkbe jut, hogy régen sosem szerette a keserűcsokit. Mindez a mélyben zajló nyomozás egy-egy felszínre dobott jelentéktelen ténye, mégis kíséri egy igazolhatatlan mély meggyőződés, hogy „valami nem stimmel".

A hűtlenségdetektor A laboratóriumokban végzett kutatások eredményei halvány árnyékai annak, amit egy nő nap mint nap kikutat, ugyanakkor némi képet alkothatunk belő­ lük, mi is játszódik le fejünkben folyamatosan.

A két félteke eltérően kezeli az információkat, a bal tudatosan dolgozza fel, a jobb viszont inkább tudattalanul kezeli őket. A bal félteke a „megküzdő", a jobb a szorongó.

Ha valakinek észlelhető módon egy haragos arcot vetítünk, a tudatos bal féltekéje észleli, s valahogyan „lekezeli" ezt az élményt (megsértődik, elhárít­ ja magától, vagy úgy dönt, kiengeszteli a másikat). Ám ugyanennek a sze­ mélynek a szubliminálisan vetített haragos arc a jobb féltekéjét aktiválja, s ilyenkor - látszólag ok nélkül - megjelenik a szorongás, a menekülhetnék,

(Morris és mtsai., 1998). Egy másik vizsgálatban félelmet keltő, illetve boldog arcokat vetítettek szubliminálisan. (Ezt úgy csinálják egyébként, hogy a tuda­ tos felismerés idejénél rövidebb ideig vetítik az arcokat, majd rögtön egy má­ sik, semleges arcot vetítenek, amely még a retinán maradó utóképet is törli. Az eljárást maszkolásnak nevezik.) Bár a kísérleti személyek tudatosan semleges arcot láttak, amygdalájuk fokozottan reagált a félelmet keltő szubliminálisan vetített arcokra (Whalen és mtsai., 1998). A számunkra is rejtve maradó félel­ mi válaszokra jó példa az az előítélet-kutatásból származó eredmény, mely szerint a más rasszba tartozó emberek arcának megpillantásakor a félelmi vá­ laszért felelős amygdala fokozottan aktiválódik még azokban is, akik mente­ sek minden előítélettől. Az „idegen"-re adott ősi félelmi válasz érhető tetten e vizsgálatokban. Az idegenektől való ösztönös félelem nem is olyan régen még nagyon is indokolt volt (Hart és mtsai., 2000; Phelps, 2006), a terrorizmus ter­ jedésével meg mintha megint aktuálissá kezdene válni. A tudattalan félelem megjelenése szubliminálisan észlelt ingerekre jól magyarázza Lavater egy ese­ tét is. Egy abbét mindenki csodált a férfiúi szépségéért, egyedül Lavater fejez­ te ki fenntartásait, mert valami nem tetszett neki ezen az emberen. Hamarosan kiderült, hogy az abbé meggyilkolt valakit. Nyilván más számára is észlelhető volt az, amit Lavater látott, de csak ő volt képes azt tudatosítani.

Ezek a vizsgálatok egyrészt jelzik, hogy agyunk, mint egy szuperkompjuter, villámgyorsan ki tudja elemezni egy arc jelentését, másrészt azt is jelzi, hogy ha ezek a jelek tudatosan nem észlelhetők, akkor másként hatnak az agy­ ra. Nemcsak külső ingerek, hanem belső gondolatok és homályos érzések is lehetnek számunkra szubliminálisak. Egy elfelejtett álom, ami egész nap rosszkedvet okozhat, jó példája a belső ingerek tűnékenységének. Miközben tudatosan nem tudjuk felidézni az álmot, egy véletlen eseményre vagy egy szóra hirtelen mégis megelevenedhet bennünk az emléke.

Agyunk ilyen irányú képességeiről a hipnóziskutatásban feltárt „rejtett megfigyelő" jelenségből tudunk (Hilgard és Hilgard, 1994). Amikor valakinek hipnózisban azt a szuggesztiót adják, hogy felébredéskor felejtsen el mindent, az így is szokott lenni. Ám ha ismét hipnotizálják, és azt mondják neki, hogy most ahhoz a részéhez szólnak, aki mindvégig tudatában volt mindennek, ak­ korjelentkezik egy rész, amely akkor is érezte a fájdalmat, amikor a hipnózis­ ban lévő személy nem érzett semmit, azt is látta, amit a hipnózisban lévő sze­ mély nem látott, és hallotta, amit az nem hallott. Agyunk e titokzatos teremt­ ményére terelte a figyelmet az a jelenség is, hogy sok beteg a sikeres műtétet

követően mély depresszióba esett. A jelenség egy egész kutatási irányt gene­ rált, amelyben kiderítették, hogy a betegek altatásban is mindent érzékelnek, és ha a műtét alatt valami számukra veszélyes történik, vagy hangzik el, a rej­ tett megfigyelő észleli azt, és később ez a nem tudatosítható félelem depresszi­ ót vált ki (Varga és mtsai., 1996).

A nem tudatosult tevékenység fontos sajátossága a hűtlenségdetektor mű­ ködésének. A szubliminális kutatás úgy fogalmaz, hogy a szubliminális inge­ rek azért hatnak másként, mint ugyanaz az inger tudatosítva, mert szublimi­ nálisan megkerüli az Én racionális ellenőrzését, nem esik át egy tudatos szű­ rőn, és így hatni tud. Sok megérzés kimondva szertefoszlik, a gyanú csak mint finom pára jelenik meg, melyet az első szellő szertefoszlat. De ez nem is baj. A hűtlenségdetektor azonban ezt megjegyzi, és minden egyes ismétlő­ désnél egyre hangosabban jelez. A hűtlenségdetektor amolyan halászó, vadá­ szó, gyűjtögető életmódot folytat az agyunkban. Mindent megjegyez, min­ dent eltárol, arról is tud, amiről mi nem, míg egyszer csak tudatosodik a gya­ nú. Jól ismert jelenség, hogy a korán kibeszélt gyanút a jó beszélőkével ren­ delkező társ könnyen kimagyarázza, és onnantól még óvatosabb lesz. Tehát legjobb, ha az FBI módszerét alkalmazzuk: nem lecsapni, hanem tovább fi­ gyelni, mert akkor sokkal messzebbre lehet később felgöngyölíteni a szálakat.

Az „ellenfél" akkor van igazán veszélyben, ha gyanútlan marad az iránta táp­ lált gyanúval szemben.

Szerelmünk, párunk észlelése olyan, mintha egy hatalmas parabolaantennát irányítanánk rá, és minden létező jelet, amit kibocsájt, vennénk és feldolgoz­ nánk. Rossz előérzeteink, balsejtelmeink, szorongásaink bizonyos jelmintázatok megváltozásakor szólaltatják meg a vészcsengőt. A jelmintázatok elemzé­ sét nagyon nehéz modellálni, mert agyunk folyamatosan több millió jelet elemez gyakorisága, a többivel való kapcsolata és múltbeli jelentései alapján.

Már egy viszonylag egyszerűnek tűnő feladatot, az arcból való jelentéskivo­ nást sem tudjuk igazán programozni, pedig ezt szinte minden ember a másod­ perc tört része alatt el tudja végezni.

Dávid Buss (2002b) „Az Othello-szindróma" fejezetben érdekes példáit ad­ ja az ilyen mintázat felismerésnek. Egy férfi például mindennap csíkos nyak­ kendőben ment el otthonról, de egy nap, amikor hazatért, felesége észrevette, hogy a csíkok fordítva állnak. Egy férj karácsonykor átnézett a szemközti ház­ ba, és meglátta, hogy ott ugyanolyan ütemben villog a karácsonyfaégő-sor, mint náluk. Egy házaspár szeretett asztrológiai elemzéseket végezni. Az egyik

jelnél a férj elmosolyodott. Ezekben a pillanatokban ezek az emberek meg­ érezték, hogy párjuknak szeretője van. Buss-szal ellentétben én azonban úgy gondolom, ezek a megfigyelések csupán egy tudattalanul felépített piramis utolsó csúcskövei voltak. A pszichológiában előfeszítettségnek nevezik azt a jelenséget, amikor bizonyos ingerek irányába megnő az érzékenységünk, va­ gyis ilyenkor bizonyos ingerekre lecsökken az észlelési ingerküszöbünk. Ez fordul elő akkor, amikor éjszaka egyedül vagyunk otthon, és hirtelen minden gyanús neszt képesek vagyunk tisztán észlelni. A szarvas is így tesz legelészés közben: miközben harapdálja a füvet, összes érzékszervével a lehetséges ve­ szélyekre koncentrál. A Buss által felsorolt esetekben ezek az emberek, akár korábbi előjelek miatt, akár gyermekkorban kialakult fokozott féltékenység­ hajlamuk miatt már előfeszítettek voltak a hűtlenség jelzéseire, és ki tudja mi­ óta tartó tudattalan gyanakvásuk csak ekkor fogalmazódott meg.

Hűtlenség és féltékenység tehát csak az utópiákban szűnhet meg, ahol majd a nő is és a férfi is nyugodtan hajthatja esténként álomra a fejét. De azt hiszem, a férfi néha akkor is rosszat fog álmodni.

259

Férfi-nő barátság?

A kérdést már sokan vizsgálták, evolúciós pszichológusok, szociobiológusok, szociológusok, de a brutális hétköznapokban valószínűleg már sok sarokba szo­ rított férj vagy feleség döntötte el a kérdést egy határozott igennel vagy nem­ mel, megelőlegezve a tudomány végső szavát e kérdésben. Mert ugye, akinek szerelmi vagy házastársi kapcsolata mellett éppen van egy ellenkező nemű ba­ rátja, az makacsul hinni szokott benne, hogy létezik szexmentes, őszinte férfinő barátság, míg a másik fél közel sem ennyire biztos ebben, és féltékenykedéssel, jelenetrendezéssel, nyomozással fejezi ki álláspontját. Teszi ezt jó okkal, hi­ szen hány barátságnak induló kapcsolatból lett aztán házasságtörés és válás!

Azon sokkal kevésbé szoktunk izgulni, hogy netán férjünk beleszeret férfi ba­ rátjába, vagy feleségünk a barátnőjébe. Jóllehet az ördög nem alszik, de azért megnyugtatóan kevés ilyen esetről tudunk. Egyszer kaptam egy ilyen levelet, melyben egy asszony azt kérdezte, mit tegyen. Baráti házaspár tett látogatást náluk, s a két férj eltűnt az asszonyok szeme elől. Gondolták, biztos a vb-t, vagy hasonló irtó fontos dolgot tárgyalnak meg, ám véletlen a hálószobába nyitva, rajtakapták a két férjet, amint éppen szeretkezni készültek. Akkor nem tudom, mit válaszoltam, most azt javasolnám, forduljanak evolúciós pszichológushoz.

Mi az, hogy barátság?

Olykor muszáj feltennünk alapkérdéseket, például hogy mi a csuda ez a barát­ ság, amiről annyit zengedeznek írók, költők, filozófusok, és ami letagadhatat-

lanul jelen van mindennapi életünkben. Ha naiv evolúciós perspektívából néz­ zük a kérdést, joggal gondolhatjuk, mi a fenének jó önzetlen barátságokat fenntartani, ahol pénzt, időt, energiát fektetünk valójában idegen emberekbe, csak azért, mert ők a „barátaink".

A barátság kérdése nyomban felveti az altruizmus, vagyis az önzetlenség kérdését: már állatok közt is megfigyelhető az altruista viselkedés (pesszimis­ ták most azt mondják, hogy persze ott még igen) nemcsak szülő és utóda kö­ zött, hanem lazább rokoni szálak mentén is (Barash, 1980). A szociobiológia feltevése szerint az önzetlenséget a génrokonság erőssége határozza meg, hisz az evolúciós cél az, hogy nagyszerű tulajdonságaink elterjedjenek.

Philippe Rushton nem igen népszerű a tudomány világában, mert rasszistá­ nak tartják, de nem akarom én itt őt tisztára mosni, csak azért hoztam szóba, mert van egy érdekes elmélete, amelyet „Genetikai Hasonlóság Teóriának" neveznek (Rushton, 1995). Rusthon barátokat vizsgált meg genetikai mutatók mentén, és kimutatta, hogy a barátok genetikailag sokkal inkább rokonai egy­ másnak, mint két véletlenszerűen kiválasztott ember. Míg a barátok közt 54 százalékos genetikai hasonlóságot, addig véletlenszerűen kiválasztott emberek közt csak 48 százalékos hasonlóságot talált. Ugyanez igaz házaspárokra is, te­ hát nem véletlen, hogy a jó házasságok és a barátságok valamiféle lelki össz­ hangra épülnek. Persze nem azokból lesznek a jó barátok, akik genetikai okok­ ból egyformán irigyek vagy hazugok. Az emberek önzetlen, őszinte és becsü­ letes barátokat szeretnének, túl azon, hogy egyformán rondák vagy szépek.

Jó, most már értjük, azért kellenek a jó barátok, hogy legalább mi, azonos génűek tartsunk össze. Következő leckénk, megérteni a férfi és a női lélek titkát.

A férfi, és női barátság evolúciója Lionel Tiger érdekes elmélettel hozakodott elő (Allan, 1996), hogy megmagya­ rázza a férfiak és nők barátságának eltérő jellegét. Ja, mert hogy merőben más jellegűek. A férfiak az ősidőkben erősen egymásra voltak utalva a vadászatban, harcban, mint most a BKV-ellenőrök a mozgólépcső tetején, s ezért nagyon fon­ tos volt, hogy képesek legyenek egymással kooperálni, egymásban megbízni, egymásért áldozatokat hozni: ez a férfibarátság genetikailag beégetett alapja. Ez­ zel szemben a nők mondjuk bogyókat, gyümölcsöket, szöcskéket gyűjtögettek, s ebben egymásnak inkább vetélytársai, mint szövetségesei voltak, hiszen egy­ más orra elől halászták volna el a kövér gilisztákat. Bennük nem alakult ki ez a

nyájösztön, amit futballmérkőzéseken mind a pályán, mind a lelátókon megfi­ gyelhetünk. A nők mindig individualistábbak voltak, mert a férfiak együtt men­ tek el bölényezni, a nők meg otthon maradtak, és magányosan söprögették a kunyhót, csiholták a tüzet, vigyáztak a gyerekekre, vakarták a bőröket. Persze azért volt egymásra utaltság a nők között is, egymás kölcsönös segítése, a gye­ rekek megosztott felügyelete, a pletykázás összekötötte őket, de nem amolyan „kockáztatom érted az életemet", hanem inkább „kölcsönadom a lábasomat" tí­ pusú kooperáció volt ez (Fox, 2005). A férfiagy-női agy különbsége persze a ba­ rátságban is megjelenik: a férfiak rögtön klubokat szerveznek, vezért választa­ nak, felnéznek egymásra meg ilyesmi, a nők meg egyszerűen csak úgy, teljesen szervezetlenül, napirend és zászlófelvonás nélkül parttalanul locsifecsiznek.

A férfibarátság A férfiak barátságát vizsgálva általános megállapítás, hogy a férfiaknak sok­ kal több barátjuk van, baráti körük kiterjedtebb. Ennek oka részben az, hogy, mint láttuk, génjeikben hordozzák a brancsba tartozás vágyát, másrészt a fér­ fiak többet vannak távol az otthontól, tradicionális okokból több a szabadide­ jük, társadalmilag elfogadottabb, hogy a férfiak barátaikkal ide-oda grasszálnak, együtt sportolnak, kártyáznak, isznak. Ha egy nő csinálná ugyanezt, pél­ dául egyedül menne el egy szórakozóhelyre, az kifejezetten kihívó volna so­ kak számára, mint amikor egy gazella fel-alá sétálgat az oroszláncsalád előtt.

A férfibarátság tartalma általában a hűség, a lojalitás, s a férfiak kapcsolata főként az „együtt csinálásban" merül ki. Ezért a férfiak mindig is kedvelték a csapatsportokat, a közös aktivitást. Szarvast vagy labdát kergetni ugyanaz az élvezet. Vannak olyan nézetek is, hogy ezek a kapcsolatok valójában nem is barátságok, hanem sokkal inkább „programkapcsolatok", teniszpartnerségek, ivócimboraságok stb. (Traustadottir, 1993).

A férfiszerephez hozzátartozik az erő és a magabiztosság, legalábbis annak látszata, s gyengeségnek minősülne, ha szorongásaikról, félelmeikről őszintén beszélnének. A férfiak nem szeretnek magukról vagy érzéseikről beszélni, in­ kább összetörnek valamit, az is elég beszédes. Egyszóval a férfiak utálnak lel­ kizni, vagy ha mégis erre vágynak, akkor ezt családtagjaikkal teszik meg. Bi­ zonyos körökben a végkifejletre a rendőrség is meg szokott érkezni.

Ahogy egy kutató megfogalmazta, a férfiak szociálisak, de nem intimek. Ha egy férfi vallomásokkal traktálja barátait, azok rögtön tudják, hogy nagy baj

lehet. Kutatók három fontos okot lámák arra, hogy a férfiak ilyen távolságtar­ tóak egymással szemben: az egyik a tradicionális marlborós, borostás férfisze­ rep, a másik az óhatatlanul köztük bujkáló vetélkedés, s a harmadik a rejtett fé­ lelem a homoszexualitástól (a homoszexuálisok meg valószínűleg a rejtett heteroszexualitásuktól félnek).

A női barátság A nők modem világunkban már „felszabadultak", vagyis gürizhetnek nem­ csak otthon, hanem már egy munkahelyen is, de ettől ugyanúgy vagy még kor­ látozottabb a mozgásterük, mint a férfiaké. Mert a hivatali munka mellett még mindig az ő vállukon nyugszik az otthon rendben tartása, a bevásárlás, a főzés, a gyermeknevelés. Ezek alapvetően akkor is magányos tevékenységek, ha nagy szervezéssel olykor-olykor össze lehet hozni egy-egy közös délelőtti ba­ bakocsi-tologatást. A nők barátsága tartalmában egészen más jellegű, a lényeg nem az „együtt csinálás", hanem az „együtt levés", s a fő téma a lélek rejtel­ meinek kutatása, az önfeltárás, az érzelmek, a kapcsolati problémák kitárgya­ lása. A nők mélyen elköteleződnek kapcsolataikban, hűségesebbek és kitar­ tóbbak barátságukban (Traustadottir, 1993).

Tradicionális nézet, hogy a női barátságok intrikusak, rosszindulatúak, mert a nők imádnak titkokat megtudni, és imádják ezeket kifecsegni. Ez nyilván abból fakad, hogy a férfi mindig leértékelte a nőt, és nem értette meg a női barátság mélységét, amely számára ijesztő. A férfiak nagy óvatosan arról szoktak beszél­ getni, hogy mi történt, a nők arról, hogy mit éreznek. A (férfi )világ nem sokra be­ csüli a nők barátságát, felszínesnek és üresnek tekinti. Ha két nő baráti összejöve­ telt tart, akkor az „pletyizés"; ha két férfi találkozik, akkor az olyan, mint a diplo­ maták találkozása az általános lefegyverzés kérdésében. Ha férfiak beszélgetésé­ be csöppenünk, akkor amolyan munkaértekezleten vagy haditanácson érezhetjük magunkat, ahol mindenki okosabb vagy viccesebb akar lenni a másiknál; a női beszélgetések meg olyanok, mintha egy csoport-pszichoterápiás ülésre kukkanta­ nánk be, mindenki jobban akarja érteni a másikat. A különbséget az angol report (jelentés) és rapport (összhang) szójáték írja le találóan. A férfiak előadást tarta­ nak, a nők beszélgetnek. A férfiak egymás közt pozícióra, a nők kapcsolatra áhí­ toznak. A női beszéd másik sajátossága, hogy míg a férfiak ellentmondást nem tűrően kijelentenek, leszögeznek, addig a nők mindig bevonják a másikat, meg­ erősítést várnak. A férfi azt mondja: - Szép időnk van. - A nő: - Ugye milyen

szép időnk van? - Lényeges különbség, hogy a nők nagyon sok metakommuni­ kációt és testi érintést alkalmaznak, beszédük látvány nélkül kevésbé érthető.

Mindez a női lélek sajátosságaiból fakad, mert a nők sokkal kooperatívab­ bak, emocionálisabbak, empatikusabbak, vágynak az intimitásra, a közelség­ re. De azért van egy érdekes aszimmetria: gyakran csúnya nők barátkoznak szép nőkkel. Miért jó ez? Az egyformán szép nők riválisai egymásnak, tehát csak fölöslegesen nehezítenék saját dolgukat a pasiknál. A csúnya barátnő nem veszélyes, sőt remek kontraszt. Tehát válasszunk mindig csúnya barátnőt.

De hol éri ez meg a csúnya barátnőnek? Ez olyan, mintha a zöldséges mindig kirakna egy rohadt banánt is a szép banán mellé, serkentve a banánvásárlást.

Az ám, de ha csak rohadt banánt rakna ki, meg sem állna senki a standja előtt. A csúnya nők számára a szép lányok a csalétek. Ha egy méhecske már veszi a fáradságot, és leszáll egy kívánatos virágra, hát olykor beporozza a mellette lévő bogáncsot is. A férfiak gyakran párban járnak csajozni, és ha megismerkednek egy szép lány-csúnya lány leosztással, a dominánsabb pasié lesz a szép, a barátjáé meg a csúnya. A csalétekelv tehát működik.

Mellesleg, a világirodalomban rengeteg felmagasztalt férfibarátság leírását találhatjuk, nőkét viszont alig. Ennek egyik oka, hogy az írók döntő többsége férfi. A másik ok, legalábbis Clarence Day író szerint, hogy az igaz férfibarát­ ság olyan ritka, hogy ha mégis összejönne egy, az menten híressé válik.

Férfi-nő barátság „Lehet-e férfi és nő között barátság, és ha igen, miért nem?" - kérdezte Ka­ rinthy. A kérdést azonban nem sötéten, hanem evolúciósan kell szemlélni.

Graham Allan könyvében (1996) meglehetősen pesszimista férfi és nő ba­ rátságát illetően, szerinte ez ritka, mint a fehér holló, házasemberek esetén pe­ dig még ennél is ritkább. Nézeteit mások is osztják (Traustadottir, 1993).

Az egyik oka ennek, hogy nincsen rá szociális mintánk, hogyan is kell azt csinálni (más oldalról meg elviselni), és a környezet sem szokta gyanakvás nélkül figyelni az ilyen barátságokat. Továbbá mindkét nemnek nyomós evo­ lúciós oka van arra, hogy féltékenyen figyelje partnere „barátkozását" a másik nemmel. „Mert mi van, ha?" Nemes elvek tiszteletben tartásáért senki nem akarja később úgy érezni, hülyét csináltak belőle.

Az emberek, persze evolúciós okokból, született evolúciós pszichológusok, s megsejtik előre, amit majd a tudomány fáradságos munkával kiizzad. April Bles-

ke-Rechek és Dávid Buss (2001) elegáns tanulmányukban feltárták a mindenki által ismert titkot: a férfiak alkalmi szexre spekulálva szeretnek nőkkel barátkoz­ ni, a nők pedig támaszt és védelmet keresve keresik férfiak barátságát. A harma­ dik tétel: a magányos férfiak és nők inkább hajlanak barátkozni egymással. Ezzel kapcsolatban két megjegyzést kell tennünk. Az egyik, hogy akármihez nyúlunk, mindig az derül ki, hogy a férfiak szexelni akarnak, a nők meg támaszt, anyagi biztonságot, védelmet keresnek. Gyakorlatilag ebből a két axiómából le lehetne vezetni mindazt, amit nő és férfi ellentétéről gondolunk. A másik megjegyzés: Ez a Buss, ez mindig más nőkkel írja a tanulmányait. Nem tudom, van-e ennek je­ lentősége, de megnéztem ezeket a nőket, és mind szőkék és hosszú hajúak.

Egy másik, még nagyobb óvatosságra intő vizsgálatban (Coutinho, 2001) a fér­ fiak női barátválasztásában fontos szempont volt az attraktivitás és az alkalmi szex lehetősége. Férfiak, ha választhattak, előnyben részesítették a nyíltan promiszkuis lányokat, míg a nők barátként előnyben részesítették a szexelni nem akaró pasikat.

Bizonyos „biztonsági intézkedések" mellett persze lehetséges a vegyes barát­ ság, ha a férfi és a nő amúgy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek, s így nem akarnak egymástól semmit. Erre találták ki Japánban az ondót kimutató sprayt, és a zoknilevételt jelző krémet. Mert ugye azért boldog ember kevés van, s hogy rögtön kettő, ráadásul különnemű boldog ember még találkozzon is és ba­ rátkozni is akarjon egymással, hát ezt, hogy úgy mondjam, inkább tekintsük el­ méleti lehetőségnek. A probléma éppen az szokott lenni, hogy két olyan ember találkozik, akik addig azt hitték, hogy boldog házasságban élnek, és nem akar­ nak egymástól semmit, de aztán mégiscsak akarnak. De hát ez, ugye, legyen az ő bajuk. Mennyivel bölcsebb az, aki már eleve tudja, hogy boldogtalan!

Aztán egy másik biztonságosnak ígérkező lehetőség, ha a nő jóval idősebb, mint a férfi, vagy ha a kapcsolat csak munkakapcsolatra korlátozódik. Sajnos a szocioló­ gusok mindig normális, kellő önismerettel rendelkező emberekből indulnak ki.

Mert persze, elvileg ezek a dolgok működhetnének, de elég ritkán sikerülnek.

A felmérések azt mutatják, hogy Busséknak igazuk van azért abban, hogy a magányos, de legalábbis fiatal, még meg nem állapodott szívek vadásznak ellenkező nemű barátokra. A 18 és 25 év közötti nők 67 százalékának van el­ lenkező nemű valóban barátja (Fox, 2005). Ez a „valóban" azért kell, mert a magyarban - intő jel! - ugyanazt a szót használjuk a szerelmesre, mint a ba­ rátra, mintha minden szimpla barátság esetén már eleve megelőlegeznénk, hogy az előbb-utóbb úgyis másfajta barátság lesz. A férfi-nő barátság magas aránya aztán a kor előrehaladtával zuhanórepülésbe megy át.

Túl sokáig csak a szerelem vagy a szeretői viszony volt az egyetlen lehet­ séges kapcsolat férfi és nő között, és ez ma is áthatja gondolkodásunkat. Ma viszont a két nem együtt dolgozik, sportol, s ha nem is mindig sikerül, ez a szép új világ elvileg lehetővé teszi köztük a barátságot. Persze nem könnyíti meg a dolgot, hogy remek mintáink vannak a flörtre, az együtt járásra, házasodásra, igazgatói íróasztalon való szeretkezésre, de nincsenek szabályok arra, hogyan kell működtetni a vegyes barátságokat.

Mondjuk teniszezés után nyugodtan fürödjön együtt a vegyes páros a zuha­ nyozóban? Hiszen csak barátok. Vagy a férfi tréfásan bokszolja hasba nőbarátját, ahogy férfi barátait szokta? Világos, hogy ez képtelenség. De akkor hogy kell csinálni?

Ráadásul a filmek is azt sulykolják, hogy ami kezdetben barátságnak tűnik, az lassan úgyis átfordul majd szerelembe. Nézzük a filmet, és ezért drukkolunk, hogy sikerüljön nekik. Legalább nekik!? Mert ugye sokan boldogtalanok, és alig várják, hogy a barátság legalább valami soványka kis kalandba torkoljon, bánják is ők, hogy már megint a feudális maradványok érvényesülnek. Végül is ők csak ahhoz a kérdéshez szóltak hozzá, lehet-e nő és férfi közt barátság.

Don O'Meara higgadtan kezeli a kérdést, s a vegyes barátságokban öt kihí­ vást lát (Chatterjee, 2001): 1. A résztvevők nehezen tudják meghatározni, pontosan mit is éreznek. Ha egy férfi vagy egy nő vágyik a másik után, szeret vele lenni, hogyan külön­ böztesse meg ezt a szerelemtől? Ha azonos nemű lenne, nem volna definí­ ciós probléma; volt szovjet és NDK-s vezetőket leszámítva, nem akarja sen­ ki szájon csókolni a barátait. így azonban inkább csak negatíve azt mond­ hatja: nem akarok lefeküdni vele (illetve, dehogyisnem, de ő biztos nem akarja), hát akkor nekünk muszáj barátoknak lenni. Ez volna akkor férfi és nő barátsága? Hogy mekkora a bizonytalanság ezen a téren, azt jelzi Walid Afifi vizsgálata (Chatterjee, 2001), melyben több száz főiskolás 67 száza­ léknak volt már testi kapcsolata vegyes barátságában, de mindössze 11 szá­ zaléknál alakult át ez szerelmi kapcsolattá. Na éppen ezzel kapcsolatos a 2. második nehézség: kizárni a szexuális vonzalmat a vegyes barátságból. Lin­ da Sapadin (Chatterjee, 2001) egy vizsgálatban 150 dolgozó nőt és férfit kérdezett meg, mit szeret és mit nem a vegyes barátságában. A nők döntő többségét zavarta a barátságban bujkáló szexuális töltés, míg a férfiak túl­ nyomó többsége azt mondta, hogy a nő szexuális vonzereje indította őt a ba-

rátkozásra, s ez elmélyíti a kapcsolatot. A férfiak és nők 62 százaléka mond­ ta azt, hogy a szexuális töltet bizony jelen van barátságukban. De ugye, érezzük, hogy akkor bármikor összedőlhet ez a kártyavár, elég egy holdtöl­ te a vállalati üdülőben, vagy egy elakadt lift az irodaházban. Szóval késélen táncol a dolog, mert ki akarjuk zárni a szexet a vegyes barátságból, de köz­ ben az tartja össze. Biztos jó dolog ronda nőkkel meg gusztustalan pasikkal barátkozni, az ember átérzi, mennyire önzetlen és plátói is a kapcsolat, de minden hátsó szándék nélkül is a szép vagy legalábbis kellemes külsejű em­ berekhez vonzódunk. Vagy egyedül vagyok ezzel?

3. A harmadik nehézség az egyenlőtlenség. A barátság két egyenlő ember kap­ csolata, s egy férfidominanciájú világban, ahol a férfi az erős, a nő a gyenge, ezt nehéz megvalósítani. Fennáll a veszély, hogy a nő öntudatlanul is egy alá­ vetett szerepet vesz fel a barátságban, ahogy a házasságokban is a nők az ál­ dozatkészebbek, olykor meg egyenesen a kapcsolat mártírjai. Shere Hite (Fi­ nancial Times, 1999) vizsgálatai arra mutatnak rá, hogy a nő viszonya a férfiakhoz apjával való kapcsolatának függvénye. Sok nő emlékszik vissza úgy apjára, hogy „csodáltam, de sosem értettem őt". Ha az apa megköze­ líthetetlen és megfellebbezhetetlen tekintély, a nő később nehezen alakít ki egyenrangú kapcsolatokat férfiakkal, mert mindig a „papát" látja más fér­ fiban, s vagy alá akarja vetni magát hatalmának, vagy lázadni akar ellene.

4. A negyedik nehézség megküzdeni a környezet gyanakvásával, megjegy­ zéseivel, célozgatásával. - Ti tényleg csak barátok vagytok? - hallani a kétkedő kérdéseket.

5. Végül komoly nehézség, hogy férfiak és nők még ma sem tudnak barátkozási célból egykönnyen találkozni, mert a nemek elkülönülnek már az álta­ lános iskolától, és átlépni ezeket a határokat gúnyt, pletykát, gyanakvást szül. Az a duma, hogy „csak a barátja akarok lenni" már annyira elkopta­ tott, hogy a Patrona Hungáriáé leánynövendékei sem veszik be.

Na most mi legyen?

Camille Chatterjee (Chatterjee, 2001) következtetése az, hogy tetszik-nem tet­ szik, a vegyes barátságoknak ki kell alakulnia, ez társadalmi szükségszerűség, hi­ szen a két nem egyre inkább elvegyül mindenféle funkciókban és munkahelye­ ken, s ki kell alakulnia egy új kapcsolati mintának, amely lehetővé teszi és szabá­ lyozza férfi és nő újszerű kapcsolatát. Ezzel maximálisan egyet lehet érteni, de

amíg a géntechnológia nem tart ott, a férfiak ösztönösen vonzódni fognak a nők­ höz, és a nők a férfiakhoz. Persze azért a dolog nem reménytelen, ugyanis éppen a férfi és a női barátságok bizonyos egyoldalúságai miatt a két nemben erős a vágy a tiszta férfi-nő barátságra. Vizsgálatok jelzik (Traustadottir, 1993), hogy éppen a két nem eltérő tulajdonságai azok, amelyek oly vonzóvá teszik a nemek közti barátságot. Sok férfi például azt az intimitást, megértést és odafigyelést, amit nem kaphat meg férfibarátaitól, megkapja nőbarátjától. Más férfiak azt értékelik a vegyes barátságban, hogy nem kell játszaniuk a macsót, kimutathatják gyenge­ ségeiket. A férfiak ezért általában sokkal többre is értékelik a vegyes barátságu­ kat, mint a nők (Chatterjee, 2001), vagyis többet profitálnak belőle. Ugyanakkor a nőket éppen a férfiak nagyobb tartózkodása vonzza, mert időnként felüdülés, hogy nem kell mindig lelki szemétládának lenni, vagy egy elhagyatott barátnő­ ben éjszakákon át tartani a lelket, és visszaráncigálni őt az ablakpárkányról, ha­ nem lehet felszínesen poénkodni egymással. A férfi felszabadítja a nőben a raci­ onális és önérvényesítő tendenciákat is, amiket a barátnők nem képesek mozgó­ sítani, a nők pedig megtanítják a férfiakat arra, hogyan fejezzék ki érzéseiket.

Férfi és nő barátságát megkönnyíti, hogy korunkban a férfiak egy része feminizálódik, a nők pedig maszkulinabbakká válnak, legalábbis lelki értelem­ ben. Michael Monsour (Chatterjee, 2001) vizsgálata szerint a nőiesebb férfi­ aknak és a férfiasabb nőknek kétszer annyi vegyes barátsága van, mint a tra­ dicionálisan maszkulin és feminin embereknek.

Férfi és nő akkor tudnak igazán barátok lenni, ha elfogadják a szexuális vonzerőt, de tisztában vannak azzal, hogy amit barátként szeretnek és tisztel­ nek a másikban, az nem volna elég alap egy szerelmi kapcsolatra.

Mindenesetre, állítja Kathy Werking (Chatterjee, 2001), ha megjelenik a szexuális vonzalom, legjobb ezt megbeszélni, mert egyébként olyan, mintha taposóaknán sétálgatnának a felek.

A fő veszélyt persze a férfiak jelentik; 1450 megkérdezettből 64 százalék szerint a férfiak azok, akik hajlamosak félreértelmezni a vegyes barátságot és a szex felé kanyarodni, míg a nőknek csak 25 százaléka szokta „elrontani" a dolgot. Megfordítva a kérdést, hogy ki tudja jobban távol tartani a szexet a ba­ rátságtól, a válaszolók szerint a nők 67 százaléka képes erre, míg a férfiakról csak 13 százalék gondolta ugyanezt. Összefoglalóan mit is válaszolhatnánk Karinthy szkeptikus kérdésére? Hát azt, hogy igenis létezik férfi és nő között igaz barátság, hiszen ebből lesznek a legszebb szerelmek.

A pszichés meddőség A világ a nő körül forog. Ha a nő valamiért elveszti termőképességét - a világ képletesen megáll. Ha egyszer kihalna a férfi, mert elsorvad mondjuk az Y kro­ moszóma, fagyasztott spermákból még akármeddig fennmarad a világ. Ismerek olyan férfit, akinek hererák miatt gyakorlatilag nincs spermatermelése. Biopsziával levadásztak egy spermát a megmaradt heréjéből, és egészséges fia született.

Fordítva ezt nem lehet megtenni. A nő az ember faj jövője. A nő csökkenő ter­ mékenysége műszerként jelzi, hogy rossz felé haladunk.

Régóta foglalkozom pszichés meddőségben szenvedő nők pszichoterápiájá­ val. Az elnevezés nem annyira szerencsés, találóbb az ismeretlen eredetű, vagy a szakirodalomban használt megmagyarázatlan vagy funkcionális meddőség.

Hiszen a meddőség pszichés okának feltételezése csak indirekt okoskodás: ha semmi más magyarázat nincs rá, akkor talán pszichés eredetű. Azért írom ilyen óvatosan, mert nem hiszek abban, hogy a dolgokról lehet határozott és magabiz­ tos kijelentéseket tenni. Aki emberekkel foglalkozik, abban legyen a természet iránt mély alázat. Az ember annyira bonyolult rendszer, hogy attól még, hogy fel tudjuk vágni valaki hasát, vagy hogy féléves pszichoterápia hatására - korábbi többszöri sikertelen lombikbébi-beavatkozás után - valaki spontán megterméke­ nyül, nem tudhatjuk pontosan, mi történt.

Egyik páciensem, Anett megírta meddősége és sikeres szülése történetét. Ha azt olvasom, a Szerelmes Shakespeare címűfilmjut eszembe, amelyben a Rómeó és JúliáX készülnek előadni. A darabban szerepel egy patikus, aki némán átnyújt

egy flaskát. A kocsmában kérdezik a patikust alakító mesterembert, ugyan, miről szól már ez a darab. - A darab lényege - mondja a mester -, hogy van egy pati­ kus... - A pszichológusok történetei is ilyenek. A hét 168 órájából egy-másfél órát eltökenek páciensükkel, és aztán azt hiszik, minden nekik köszönhető. Anett dokumentumregénye, a Gólyára várva (Harmat, 2007) tükröt tart nemcsak ne­ kem, hanem minden terapeutának, aki hangyaszerepét szeremé szupermenként elmesélni. Nem mi vagyunk a páciens életének a főhősei, bármennyire is szeret­ né sok pszichológus és pszichiáter azt hinni. Jó esetben pozitív folyamatok kata­ lizátorai vagyunk csupán. Na jó, de elég az elmélkedésből, lássunk munkához.

A meddőségprobléma A pszichés meddőség a funkcionális meddőség legfontosabb alfaja, de a nem szervi elváltozásból eredő funkcionális meddőségnek vannak például táplálko­ zással összefüggő típusai is. Meddőségről általában akkor szoktak beszélni, ha a terhesség védekezés nélkül nem alakul ki egy év alatt. Funkcionális meddőség az, amikor erre nincs biológiai magyarázat.

Már a Biblia is tele van terméketlen asszonyokkal. Mivel a gyermekáldás szo­ rosan a nőhöz kapcsolódik, a terméketlen asszonyt sok kultúrában bűnösnek vagy elátkozottnak, netán a Sátánnal szövetkezőnek tekintették. A középkor Eu­ rópájában a gyermektelenséget leginkább Isten büntetésének vélték. Sok más kultúrában a férj jogosult volt elhagyni, mi több, megölni terméketlen asszonyát.

Az ősi Indiában a férj megkötözve elégethette meddő asszonyát. Érthető hát, hogy a terméketlenség rémképe még felvilágosult korunkban is sok nőt nyo­ maszt (Spar, 2006). Pedig a termékenységi problémák rohamosan terjednek, ma már a posztindusztriális társadalmakban a párok 15 százaléka (Wasser és mtsai., 1993) küzd átmenetileg vagy véglegesen a gyermektelenség szívszorító problé­ májával. Ez az arány az életkor előrehaladtával egyre nő, 35 év felett már a pá­ rok 25 százalékának vannak ilyen jellegű problémái (Kennedy és mtsai., 1998).

Mind a nők, mind a férfiak aggodalma érthető. Hogy még záróra előtt bejutunke az evolúció kaszinójába, ahol tétjeinket megtehetjük, meglehetős izgalmakat okoz. Az idő megy, és a férfi a nőt okolja, a nő a férfit. De lehet, hogy egyikük se hibás, csak együtt nem megy. És akkor lehet, hogy jobb volna szétválni, mi­ előtt lehúzzák a rolót?

Minden betegség vagy működészavar, amely a modem társadalmakban vált hirtelen elterjedtté, nyilvánvalóan az evolúciós ösvényről való letérés követkéz-

menye. Mivel az evolúció lényege a szaporodás, az evolúciós környezettől va­ ló drasztikus eltérés elsősorban a szaporodási funkciókat fogja érinteni. A terméketlenségi problémákat tehát csakis „evolúciós szemüvegen" át nézve ért­ hetjük meg. Az egyik legkézenfekvőbb oka a nehezített teherbeesésének vagy végső soron a gyermektelenségnek az, hogy a legtöbb pályáját építő nő ma a harmincas évei környékére tolja ki a „babaprojektet". Mert sem az egyetemi évek, sem az azt követő karrierépítés és egzisztenciateremtés időszaka nem al­ kalmas arra, hogy a nő évekre kivonja magát a „forgalomból". Sok nő harminc körül döbben rá arra, hogy bár már hamarosan „kifut az időből", mégsem jött el az a pillanat, amikor nyugodt szívvel szakítaná meg szakmai karrierjét. Ilyen­ kor jön a pánik, a szorongás, hogy akkor minden mindegy, csak jöjjön a baba, de most azonnal. És akkor a baba nem jön, sem azonnal, sem egy év múlva, sem két év múlva... De nem csak azért, mert ebben a korban már biológiai okokból is csökken a teherbeesés valószínűsége. Az igazi probléma az, hogy az ember nem ilyen környezetre lett tervezve, amilyenben él, és a szerelem és há­ zasság biológiája sem a józan ész szerint működik. Sorban jelennek meg előt­ tem azok a párok, akik korán kötöttek házasságot, majd 10-15 évig készült ná­ luk a „gyerekszoba". Az evolúció a szerelemre 3-4 évet szán, valószínűleg ez az időszak az ideális a megtermékenyülésre, legalábbis az elsőre. A 3-4 év után jön a kötődés korszaka, ha egyáltalán van kötődés, és nem csupán a megszokás, a vagyon és a megfontolások kötik össze a feleket. Az alacsony hőfokon élő embereket sokszor ez a fásult együttélés kielégíti, ám ez nem biztos, hogy elég­ séges a gyermekáldáshoz. Evolúciós megfontolások és pszichoterápiás tapasz­ talataim szerint a kihűlt kapcsolat kevésbé alkalmas megtermékenyülésre és gyermekszülésre, mint egy nagy érzelmeket felszabadító szerelem. Ugyanígy, az állandó stressz is a siker ellen dolgozik.

A meddőségipar születése A világ első lombikbébije, Louise Joy Brown idén töltötte be a 28. évét. Édes­ anyjának mindkét petevezetéke átjárhatadan volt, és kilencévi sikertelen próbál­ kozás után vetette alá magát egy addig kísérletinek tekintett megtermékenyítési módszemek, melynek során egy érett petesejtet nyertek a petefészkéből, lombik­ ban megtermékenyítették férje spermájával, majd pár nap múlva a pirinyó emb­ riót beültették a méhébe (ez az in vitro fertilization, IVF). A mesterséges meg­ termékenyítés „high-tech" módszerei ettől kezdve rohamosan fejlődtek. 1992-

ben vezették be azt a módszert, amikor a petesejtbe egyetlen spermiumot juttat­ nak be mikrotűvel (intracytoplasmic sperm injection, ICSI).

Az orvostudományban az utóbbi évtizedekben robbanásszerű változások fi­ gyelhetők meg. A magántőke vette át a tudományos kutatások, fejlesztések fi­ nanszírozását és befektetéseiért garantált megtérülést vár. A tudomány és az or­ vosi kezelések azonban kockázatos dolgok, nem lehet megjósolni egy tudomá­ nyos fejlesztés sikerét vagy egy kezelési módszer beválását. Amikor azonban a tudomány vagy egy orvosi kezelés áruvá válik, a túl árnyalt, ezért a vevőt elbi­ zonytalanító tudományos igazságokat felváltja a biztos sikert ígérő propaganda.

A termékenységi problémákkal küszködők hatalmas száma, a rendkívül költsé­ ges, de egyben nagy nyereséget hozó „high-tech" módszerek együtt teremtették meg a ma már csak meddőségipar néven emlegetett üzletágat. A meddőségipar igyekszik betegségként definiálni az addig az élet természetes részének tekintett termékenységi problémákat, mert így áramoltatja műhelyeibe a megváltást re­ mélő párokat. A medikalizáció folyamának az emberi életet egyre jobban lefedő egyik kis árama csupán ez.

A meddőségipar milliárdos üzletág, amely felbecsülhetetlen károkat okoz a világon sok millió embernek. 2004-ben Amerikában egymillió ember vett részt valamilyen meddőséggel kapcsolatos kezelésen, és a meddőségipar bevétele eb­ ben az évben hárommilliárd dollár volt (Spar, 2006). A medikalizáció veszélye mindig az, hogy betegségként definiál orvosilag nem kezelhető problémákat, majd a szükségszerűen bekövetkező kudarcot úgy minősíti, hogy a beteg prob­ lémája „a tudomány mai állása szerint kezelhetetíen". Nemrég nyilatkoztam egy magazinban erről a kérdésről, s a lap megkeresett egy magán meddőségi klini­ kát is. A vezető főorvos kijelentette, hogy a nők 35 százalékát sikeresen tudják kezelni, a többi 65 százaléknak bele kell törődnie abba, hogy nem lesz gyereke.

Saját praxisom tapasztalatai és a nemzetközi szakirodalom szerint is ennek a „meddő 65 százaléknak" java része minden korábbi sikertelen orvosi erőfeszítés dacára spontán (!) teherbe tud esni vagy pszichoterápia hatására, vagy évekkel később, amikor megszűnik a megtermékenyülést korábban akadályozó lelki vagy szociális helyzet.

A meddőségipar propagandája elfedi azt az egyszerű tényt, hogy a meddőség­ ipar technikái valójában nem alkalmasak akármilyen termékenységi probléma megoldására. Ezek a módszerek elsősorban olyan nőknél vezérnek sikerre - ná­ luk viszont igen nagy, 70-80 százalékos a sikerarány -. akiknél tényleges szervi elváltozások, például petevezeték-elzáródás, endometriózis vagy férfi eredetű

meddőség áll fent. A női meddőség egyik leggyakoribb fajtája, s ez a páciensek 50 százalékát is kiteszi, az úgynevezett funkcionális meddőség (Jones és Toner, 1993). Ez az arány azonban valószínűleg még nagyobb, ami a meddőségi cent­ rumok igen gyenge, 20-30 százalékos sikerarányából is következik, tehát a fenn­ maradó 70-80 százalék nő közt döntően funkcionálisan meddő nők vannak. Egy vizsgálatban 36 961 lombikbébiciklus hatékonyságát elemezték, és a 13,9 szá­ zalékos sikerarányt mértek (Templeton és mtsai., 1996). A sikerarányt további csökkenti, hogy igen erős, 10-20 százalékos placebóhatás figyelhető meg a med­ dőségi kezelések során (Kupka és mtsai., 2003).

Funkcionális vagy megmagyarázatlan meddőség alatt az orvosok azt értik, hogy a nőben nem mutatható ki semmiféle, vagy legalábbis a terméketlensé­ get valóban magyarázó biológiai eltérés. Ezekben az esetekben az asszisztált reprodukciós technikáktól komoly siker nem várható. A meddőségipar azon­ ban ekkora „beteganyagról" önként soha nem fog lemondani. Ha elvileg tud­ ható is, hogy nem lesz siker, a TB által támogatott öt lombikprogramot az ipar akkor is ki akarja préselni a nőből. A „kezelésben tartás" azonban az orvosok részéről egyre erősebb pressziót igényel, mert sokan az anyagilag, egészségi­ leg és lelkileg igen megterhelő kezeléseket a kudarcok láttán hajlamosak megszakítani - és beletörődni abba a manipulált tévhitbe, hogy nekik nem le­ het gyerekük. Jól ismert fordulat azonban, hogy az ilyen párok gyakran az örökbefogadást választják, és amint megérkezik az örökbefogadott gyermek, a nő váratlanul teherbe esik, és megszüli az orvosilag lehetetlennek minősí­ tett gyermekét. Sikertelen meddőségi kezeléseken résztvettek több éves utánkövetése bizonyítja, hogy az „orvosi kudarcok" 10-20 százaléka később spontán teherbe esik (Kupka és mtsai., 2003; Shimizu és mtsai., 1999). Ez azt jelenti, hogy előbb oldódott meg spontán a meddőséget kiváltó szociális és lé­ lektani probléma, mintsem hogy kifutottak Volna a korból, vagy gyermektelenségük miatt elváltak volna. Felbecsülhetetlen azoknak a száma, akik a gyermektelenség gyakori következményeként fellépő depresszióval egy má­ sik medikalizációs szakma, a pszichiátria karjaiba zuhannak, és kezdetét ve­ szi a nemi vágyat és a termékenységet végképp megölő antidepresszáns-kezelés (Fisher és Thomson, 2006).

A meddőségipar munkásainak lelkiismeretlenségéről sokat hallani az áldoza­ toktól. Arról számolnak be, hogy tárgyként kezelik őket, nem kíváncsiak a prob­ lémáikra, nem érdekli őket az a megannyi tényező, amely alapvetően befolyá­ solja a megtermékenyülés esélyét. Hogy túl soványak vagy túlsúlyosak, hogy

depressziósak, hogy szoronganak, hogy traumatizáltak - mindez nem orvosi kérdés, mert a meddőségipar csak arra szerződik, hogy beültessék a megtermé­ kenyített embriót, és nem arra, hogy megoldják a nő vagy még inkább a pár éle­ tét. Magabiztosak, parancsolgatnak, a kérdéseken, kétkedéseken megsértődnek, a „beteg ne okoskodjon". Pedig a páciens tud a legtöbbet az életéről és teste mű­ ködéséről.

Egy volt páciensemnél, aki már négy sikertelen lombikon volt túl, ülésről ülésre egyre több és több traumatikus élmény derült ki, amelyek egyenként ön­ magukban is okai lehettek a meddőségének. A legvégén aztán azzal lepett meg, hogy egymás után három baleset is érte. Erről soha nem kérdezték, ezzel senki nem akart foglalkozni.

A meddőségipar léte önmagában azt sugallja a pároknak, hogy „ha nem megy, csak gyertek, mi megoldjuk". Az emberekben nagy hajlam van arra, hogy túl gyorsan nyúljanak veszélytelennek beállított veszélyes megoldásokhoz, és esetleg soha nem derül ki, hogy fölöslegesen. Régen, ha valaki nem tudott teher­ be esni, sokat imádkozott és várt, mint az öreg halász és a felesége. Ma, ha két évig nem jön össze a baba, máris jöhet a megváltást ígérő meddőségipar. Meg­ lehet, jó oka volt a babának, hogy nem akart jönni, és ha így van, orvosi unszo­ lásra sem fog jönni. Az elhamarkodott beavatkozásokra jó példa Pieternel Steures és munkatársai (2006) vizsgálata, amelyben 253 funkcionális meddőségben szenvedő nő közül véletlenszerűen kiválasztottak 127-et, s náluk mesterséges beavatkozást végeztek, a többi várólistára került. A hatodik hónap végére a vá­ rólistás csoportban 32 százalék spontán terhesség, az intervenciós csoportban 33 százalék terhesség jött létre. A várólistás csoportban 15%, az intervenciós cso­ portban 31 százalék vetélés fordult elő. A megmaradt terhességek aránya 27 szá­ zalék volt a várólistás, és 23 az intervenciós csoportban. Vagyis akik csak vára­ koztak, nagyobb eséllyel estek teherbe, mint a beavatkozáson resztvettek, és a spontán terhességek 17 százalékkal valószínűbben vezettek sikeres terhesség­ hez. Persze nem mindenkin segít a puszta várakozás. De a meddőség nem nő­ gyógyászati, hanem sorsprobléma. A hormonális, immunológiai meg egyéb el­ változások csupán az evolúció eszközei az ősi tapasztalatok alapján időszerűt­ lennek ítélt terhesség megakadályozására. Az orvoslás a természettel indul csa­ tába - előre borítékolt a vereség.

A meddőségipar működésének abszurditását a következő gondolatmenet jól illusztrálja: a lombikbébi-kezelés során a természetben soha elő nem álló opti­ mális körülmények közt történik a nő megtermékenyítése. Egy hormonálisán tö-

kéletesen előkészített méhbe beültetnek több válogatottan egészséges petesejt megtermékenyítéséből származó embriót. Az embriónak semmi más dolga nem volna, mint megtapadni és növekedésnek indulni. De ez nem következik be, vagy pár hét múlva vetélés történik. Ennek egyértelműen az az üzenete, hogy en­ nek a nőnek a szervezete nem akar teherbe esni, bármit is hisz ő önmagáról.

A lélek csak albérlő a testben. A meddőségipar nem akar érteni ebből az üzenet­ ből, mert akkor fuccs az üzletnek. Ezért aztán jön a második, harmadik, ötödik beavatkozás. Volt olyan páciensem, aki a tizediknél tartott. Rögeszméjévé vált, hogy ő tűzön-vízen át gyereket akar, és nem volt egy orvos sem, aki azt mond­ ta volna neki: - Asszonyom... mégis, mire számít? Ez nem lottósorsolás, hogy „bármikor bejöhet". - Én azt mondtam neki, nem a lombikot kéne erőitemi, ha­ nem az életén, gondolkodásán kéne változtatni, erre faképnél hagyott. Az igaz­ ság az, hogy ezt az orvosnak kéne mondani már a második sikertelen próbálko­ zás után. Az embert kell kezelni, nem a meddőséget. Pusztán természettudomá­ nyos alapon azt kell mondjuk, hogy ha ugyanazt ismételgetjük, ugyanazt kell kapjuk. Ez logikus, és ez is történik általában. Igazság szerint a meddőségi cent­ rumoknak sikerdíj fejében kéne dolgozniuk, s egyből kiélesedne a látásuk arra, hogy kivel nincs értelme foglalkozniuk, mert nem tartozik a hatáskörükbe. Mi több, kénytelen-kelletlen olyan új szemlélettel kéne megbarátkozniuk, amit az alábbiakban kifejtek. Ez a meddőség evolúciós szemlélete. A meddőség ugyanis nem orvosi kérdés, hanem, mint mondtam, sorskérdés. Ha nem a meddőséget kezeljük, hanem az embert, akkor azt kell lássuk, hogy nem az a siker, ha vala­ ki megtermékenyül, mert akkor mi van a többivel? Ok selejtek? Kudarcok? Ok ugyanolyan emberek, akiket csak az különböztet meg másoktól, hogy nekik va­ lamiért nem sikerült a baba. De a sorsukat ettől még élhetik boldogan. A siker az, ha valaki megtalálja a boldogulása útját. Ez lehet a meddőség megoldása gyermekáldás útján, de lehet a boldogság útja az örökbefogadás is, vagy akár a gyermektelenség elfogadása is. Nincs sehol megírva, rngy mi a standard bol­ dogság. A boldogság sorsunk beteljesítése. A sorsunk meghatároz minket, és ha ezt nem fogadjuk el és nem értjük meg, idegenként élünk saját életünkben. Ha olyan szülőkkel vert meg minket a sors, akik traumasorozattá tették gyermekko­ runkat, ennek a következménye lehet a meddőség. Eljön a pillanat, amikor eset­ leg szembesülni kell azzal, hogy a sorsunkból fakad a meddőség, és meg kell ta­ nuljuk ezt emelt fővel elfogadni. Ha valaki megbénul, az egészségesek arra gon­ dolnak, ők öngyilkosok lennének a helyében. Aztán ők is megbénulnak, és rá­ jönnek, hogy így is lehet teljes életet élni, csak egy másik fajtát. Stephen Haw-

king a szemhéja rebbenésével és kisujja mozgatásával világhírű fizikus lett, mel­ lesleg három gyermek apja. A sors küldetés, kijelöli az utunkat, amit fel kell ismernünk. A sors csak annak verség, aki nem megérti, hanem ellene akar sze­ gülni. A sors a testünkben dolgozó evolúció. A meddő nő elidegenedik testé­ től, gyűlöli, mert az nem engedelmeskedik neki. A testünk működése sorsunk egyik lenyomata. Hiábavaló küzdelem, ha sorsunk logikája ellenére akarunk cselekedni, és boldogok leszünk, ha megértjük és elfogadjuk, amire szület­ tünk. Ha igazán akarjuk, gyermek valahogy mindig lesz. Vagy saját, vagy örökbefogadás útján.

A meddőség nem betegség, hanem sorslehetőség. Nem végzet, hanem a sors kihívása, amire így vagy úgy, de pozitívan kell tudni válaszolnunk.

A meddőségipar válasza: lezavarnak öt lombikot, és aztán kiteszik a nőt az ut­ cára, homlokán egy nagy billoggal: MEDDŐ. Nem meggyógyították, hanem stigmatizálták. És különös, hogy ezek a lelkükben megnyomorított nők - sok­ éves utánkövetéses vizsgálatok alapján tudjuk - az esetek jelentős százalékában később spontán teherbe esnek. Az ok nyilvánvaló: valami megváltozott az éle­ tükben, ami addig akadálya volt a megtermékenyülésnek.

A meddőségipar áldozatai A nő testét rendkívül megterhelik azok a brutális hormonkezelések, amelyeket a meddőségi centrumokban alkalmaznak. Bár a szakirodalom óvatosan úgy fogal­ maz, hogy ezek a szerek nem fokozzák a későbbiekben a nőgyógyászati rákok kockázatát, nem vizsgálnák annyit a kérdést, ha nem volnának ez ügyben kéte­ lyek. A legtöbb vizsgálat ugyanis azt sejteti, hogy van ilyen hatás, csak sokféle tényező elfedi. Amikor a clomifen-citrátot kiemelten vizsgálták, 20 éves köve­ tésben háromszorosára növelte a mellrák kockázatát (Lemer-Geva és mtsai., 2006). Egy másik vizsgalatban a clomifen tartósabb szedése a petefészekrák 2,3szeres kockázatát jelentette (Rossing és mtsai., 1994). Gyógyszerbiztonsági elemzők arra figyelmeztetnek, hogy némely meddőségben alkalmazott gyógy­ szer életveszélyes állapotot is előidézhet (Derman és Adashi, 1994). Egy páci­ ensem, akit clostilbegittel kezeltek, ikreknek adott életet. A gyerekek közül az egyik a mai napig súlyos egészségügyi problémákkal küzd, a nő fényérzékeny lett, és látása évek óta vibrál. Utánanéztem a kedvéért a szakirodalomban, és ki­ derült, hogy ez a hatás jól ismert, több nőnél alakult ki évekre, talán egy életre szólóan látásprobléma (Purvin, 1995). Egy esetieírásban egy nő napokra elveszí-

tette jobb szeme látását, amelyet később visszanyert, de maradandó károsodást szenvedett (Lawton, 1994).

A meddőségi kezelésekkel szemben a másik érv, hogy ha a kezelés „sike­ resen" töri is át a nő evolúciós védővonalait, melyek addig megakadályozták a terhességet, a terhesség gyakran végződik vetéléssel, koraszüléssel, meglas­ sult magzati fejlődéssel (Pandian és mtsai., 2001). Koraszülés vagy alacsony súllyal születés mesterséges megtermékenyítés (IVF) után 30-36 százalékban történik (FIVNAT és Institut National, 1995). A legalább 37 hétre születettek közt 2,6-szer gyakoribb az alacsony (2500 gramm vagy az alatt) és majdnem kétszeres a nagyon alacsony (1500 gramm vagy annál kisebb) születési súly (Schieve és mtsai., 2002). A mesterséges megtermékenyítéssel született gye­ rekek közt kétszer gyakoribb a nagyobb születési defektus, mint szívet, vize­ letkiválasztó szerveket, csont- és izomrendszert érintő elváltozások (Hansen és mtsai., 2002). Egy másik vizsgálat ugyancsak kétszeres kockázatot talált a nagyobb születési defektusokra, és 50 százalékkal nagyobb kockázatot a ki­ sebbekre. Az egyes szervrendszerekre lebontva négyszer valószínűbbnek ta­ lálták a szívrendellenességeket, ötször valószínűbb volt a farkastorok előfor­ dulása, és több mint hétszer volt gyakoribb a rekeszizomsérv, ami a belső szervek, belek rekeszizmon való életveszélyes áttüremkedését jelenti (Kurinczuk és Bower, 1997).

Vagyis az evolúciós gátak áttörése nem kockázatmentes vállalkozás.

A meddőség sikeres alkalmazkodás?

Ez a könyv eddig is arról próbálta meggyőzni az olvasót, hogy minden sóhajtá­ sunk a szaporodásról szól. Hát világos, hogy akkor a szaporodás még inkább a szaporodásról fog szólni, vagyis arról, mikor kivel érdemes vagy nem érdemes szaporodnunk. Sajnos az evolúció, bármennyire is erre megy ki az egész, senki­ nek nem garantálja hogy mindenki a neki testben, lélekben megfelelő emberbe szeret majd bele, akitől aztán sok-sok gyereke lesz. Mert hiába van a fejünkben a sok evolúciósan rögzült instrukció, az adott kínálatból kell választanunk. És vá­ lasztásainkba nemcsak a kínálat szól bele, hanem a fogamzásgátlók, a dezodorok, a plasztikai sebészet, a kozmetikumok, amelyek elhomályosítják szaglásunkat és látásunkat, s nagy az esély a genetikai értelemben vett rossz választásra.

A szaporodásra nehezedő nagy szelekciós nyomást jelzi, hogy a megtermékenyülések 40-50 százaléka vezet spontán vetéléshez (Peacock, 1990; Wasser, 277

1999). Ezek többsége még a nők számára is rejtve marad. A szelekció ott kez­ dődik, hogy kivel mikor szeretkezik a nő, kinek a spermáját fogadja be inkább, megtermékenyül-e, és ha igen, az embrió megtapad-e. Ha megtapad, az anyai szervezet meddig tűri ezt, korai vetélés, koraszülés, elhalás, csökkent születé­ si súly avagy egészséges baba lesz-e a végeredmény. A magzat megfoganása nem valami tündéri folyamat, ahogy azt nagy romantikusan elképzeljük, ha­ nem sokkal inkább egy kalandfilmbe illő jelenethez hasonlít, amelyben a hős egy kézzel lóg az ablakpárkányon, a gonosz kémnő meg tűsarkú cipővel pró­ bálja eltalálni ujjait, hogy hősünket végképp a mélybe taszítsa. A helyszín mi­ nimum az Empire State Building. Miért, kérdezhetnénk, a nő nem akar teher­ be esni? Dehogyisnem, csak nem akármilyen nyamvadt embrióval. Az embrió megtapadása, beágyazódása folyamatos „vegyi háború" (Bereczkei 2003), melynek értelme a tizedelés. Aki nem bírja a méhbeli kiképzést, az jobb, ha angolosan távozik. Az anya akármilyen magzatért nem kockáztatja az egész­ ségét, netalán az életét. Érdekes, hogy idősebb nőknél felszaporodnak a ki­ sebb-nagyobb hibával született gyerekek. Ennek okát a petesejtek állagának romlásában látják, de könnyen elképzelhető, hogy az anyai szervezet - mivel kifutóban van a termékenység idejéből - toleránsabb lesz. Szaporodni ugyanis mindig jobb, mint nem szaporodni. Ha nem tudsz szülni szuperment, szülj egy könyökvédős kishivatalnokot.

Sámuel Wasser (Wasser és mtsai., 1993) amerikai biológus alkotta meg a funkcionális meddőségre „a sikeres reprodukciós kudarc" modellt. Eszerint az „ok nélküli meddőség" nem betegség, nem funkcionális zavar, mint azt a med­ dőségipar láttatja, hanem sikeres alkalmazkodó válasz az adott környezeti és szociális állapotokra. A funkcionális meddőség tehát valójában , jobb időkre" halasztott terhességet, késleltetett termékenységet jelent. Az évmilliók során a női agy arra specializálódott, hogy képes legyen termékenységét a kül- és belvilági feltételeknek megfelelően szabályozni. Olyan szűrőmechanizmusok ala­ kultak tehát ki, amelyek az észlelt táplálék- vagy biztonsághiány esetén gátol­ ják a megtermékenyülést, az embriómegtapadást, vagy végső eszközként veté­ lést, koraszülést idéznek elő. A „belvilág" hangsúlyozása azért fontos, mert nem az a lényeg, milyenek a körülmények, hanem az, milyennek észleli őket a nő. Ebből a szempontból tehát rendkívül meghatározó a személyiség is, amely a kora gyermekkori viszonyokat tükrözi. Elég csak arra utalni, hogy az elvált szülők leányai - valószínűleg a partnerbe vetett bizalom hiánya miatt - kétszer gyakrabban vetélnek el!

Táplálék és terhesség A harmadik világban végzett vizsgálatokból tudjuk, hogy a nők termékenységét meghatározó hormonok szintje a rendelkezésre álló táplálék függvénye. Mint láttuk, ez befolyásolja a születendő utód nemét, de egy ponton az ínség véget vet a termékenységnek is. Hasonló megfigyeléseket tettek a háborúk idején, vagy koncentrációs táborokba került nők esetén is (Judd 1992). Jelentős táplálékmeg­ vonás hatására - például anorexia nervosában - megszűnik a menstruáció (Lá­ ger és Ellison, 1987), korán kezdett sportnál, balettnél pedig éveket késhet (Gray, 1992). A karcsúság korában, amikor majd' mindenki fogyókúrázik, igen sok nő­ ben alakul ki rejtett hormonzavar, amelynek látványos jelei még nincsenek, de meddőség lép fel. A fitneszmániásoknál vagy atlétanőknél, különösen hosszútávfutóknál tapasztalható a menstruáció teljes megszűnése (Maffulli és mtsai., 2002). A normál szaporodási funkciók fenntartásához ugyanis a női test 20 szá­ zalékának zsírból kell állnia Frisch (1990). Ez a „kritikus zsírtartalom" elméle­ te, amely úgy hangzik, mintha egy élelmiszerellenőrzési jegyzőkönyvből idéz­ ném, de a lényeg az, hogy az agy diszpécserközpontjában a zsírtartalékokból tudnak a környezet eltartóképességére következtetni, és ennek ismeretében en­ gedélyezik vagy tiltják meg a megtermékenyülést. Ha hormonális oldalról köze­ lítjük a kérdést, a leptinbe ütközünk. A leptin az agy ügynöke, aki a tápláltságról tudósít. Evéskor szabadul fel, és ő kapcsolja ki az agyban a éhséget, ezért nagy reményeket fűznek hozzá a fogyókúraiparban. A leptin serkenti a szaporo­ dáshoz szükséges hormonok termelődését. Allatoknál például az éheztetéssel mesterségesen leállított menstruációt leptin adásával újra lehet indítani.

Paradox mód az alultápláltság problémakörébe tartozik a világméretű problé­ mává dagadt elhízás is. Túlsúlyos nőknek 2-3-szor gyakrabban van termékeny­ ségi problémája (Rich-Edwards és mtsai., 1994). A nyugati szakirodalomban már felvetődött az az ötlet is, hogy elhízott nők mesterséges megtermékenyítési igényeit vissza kéne utasítani, és Új-Zélandon 2000 óta ez már meg is valósult (Gillett és mtsai., 2006). Fölösleges ugyanis a drága és veszélyes beavatkozáso­ kat erőltetni, mikor a megoldás egyszerűen a fogyás volna. A meddőségiparról persze az ilyen ötíetek visszapattannak, hiszen ők csak hormonszinteket lámák, s nem érdekli őket, sovány vagy elhízott nő-e a megrendelő. Volt egy erősen túl­ súlyos páciensnőm, aki lombikprogramban termékenyült meg, és nyilvánvalóan a túlsúlya miatt vetélt el szomorú körülmények között. Ha egy centrum elutasí­ totta volna őt azzal, hogy jöjjön vissza lefogyva, nyilván egy másik klinika tárt

karjaiban kötött volna ki. Amíg az üzlet irányítja a meddőségipart, semmi nem védheti meg a nőket saját tévedéseiktől. A hölgy ugyanis ragaszkodott túlsúlyá­ hoz, és a végén engem vádolt előítéletekkel, és az internetről kinyomtatott J o ­ gom van kövérnek lenni" típusú írásokkal bombázott, mikor próbáltam arról meggyőzni, hogy problémáját túlsúlya okozza. Túlsúlyos nőknél igen gyakori a policisztás ovárium szindróma (PCOSZ) is, ami azt jelenti, hogy a petefészek te­ le van megérett, de kilökődni képtelen petesejtekkel. A nők 20 százaléka szen­ ved ettől, ami az elhízásjárvánnyal függ össze (Wood, 2007). Vizsgálatok iga­ zolják, hogy ez a probléma „magától" megszűnik, ha a nő lefogy. Az elhízás és az alultápláltság közti kapocs a leptin. Aki sokat eszik, magas lesz a leptinszintje. A magas leptinszintet a diszpécserközpontban műszerhibának vélik, és lej­ jebb tekerik az érzékenységet. A vége az, hogy minél túlsúlyosabb valaki, annál soványabbnak észleli őt az agya. Ezért éhesek mindig az elhízott emberek, és azért válnak meddővé, mert agyuk úgy észleli, mintha legalábbis koncentrációs táborban éheztetnék őket.

Kenyér és meddőség Fontos megemlíteni még a rejtett gluténérzékenységet vagyis a cöliákia betegsé­ get. Sokáig azt hitték, ez mindig hasmenéssel és látványos tünetekkel jár, mára kiderült, ez ennél alattomosabb és gyakoribb, mint gondolnák. A kenyér tulaj­ donképpen veszélyes étel. az emberiség a túlnépesedésre reagálva kínjában ta­ lálta fel a földművelést. Ha vízimajom korunkra gondolunk, amit akkor ettünk, arra vagyunk kitalálva. Nem a nyers csiga a lényeg, hanem az, hogy a paleolit étrend jóval több fehérjét és jóval kevesebb szénhidrátot tartalmazott, utóbbiból is csak a lassan felszívódó változatot. A rohamosan terjedő cukorbetegség is azt bizonyítja, hogy az emberi hasnyálmirigyet nem a „modem" étrendre tervezték.

Ezt a „minden orvos ezt ajánlja" WHO-borzalmat valójában az élelmiszeripar lobbyharca alakítja ki, nem a tudományos kutatás (Food Institute Report, 2002).

Az ezerszer elátkozott Atkins-diétáról közben csendben kiderült, hogy valóban a legegészségesebb (Dansinger és mtsai., 2005).

Na szóval a glutén. A földművelőkorszak az emberiség evolúciójának 0,16 százalékát teszi ki, ennyi idő alatt nem lehetett a gluténhez alkalmazkodni.

A szubklinikus, tehát gyakorlatilag tünetmentes gluténérzékenység gyakoriságát az utóbbi évek vizsgálatai meglepően nagynak, 1,5-2,5 százalékos gyakoriságú­ nak találták az átlagnépességben (Rewers, 2005). Mivel a gluténérzékenység fel-

szívódási és immunológiai zavarokat is okoz, ez komoly veszélyeztető tényező a meddőségre és egyéb reproduktív komplikációkra. Ismert gluténérzékenységben szenvedő nők 50 százalékánál tapasztalható spontán abortusz vagy egyéb rendellenesség (Martinelli és mtsai., 2000). Az ismétlődő spontán abortuszban szenvedők és a visszamaradt magzati növekedési esetek körében a diagnosztizálatlanul enyhe tüneteket mutató gluténérzékenység gyakoriságát 8, illetve 15 százalékosnak találták (Gasbarrini és mtsai., 2000). Terhes nők közt 1,42 száza­ lékban találtak kezeletlen gluténérzékenységet (Martinelli és mtsai., 2000).

A vizsgált 12 nő terhességéből 3 végződött halvaszületéssel. Meddőségi problé­ mákkal kezelt nők körében 3 százalékos, az ismeretlen eredetű meddőséggel ke­ zeltek körében 8 százalékos gyakoriságúnak találta a szubklinikus, diagnosztizálatlan gluténérzékenységet (Meloni és mtsai., 1999). Mindez annak szükséges­ ségét veti fel, hogy a gluténérzékenység szűrése a jövőben rutinvizsgálat legyen a reprodukciós problémákkal küzdő nők esetében.

Egy 18 500 nő bevonásával készült, 10 éves követéses vizsgálatából egészen elképesztő dolgok jöttek ki. Már csak a felszívódási zavarról jutott eszembe.

Akik vasat szedtek, 40 százalékkal csökkent az esélyük a terméketlenségre (Chavarro és mtsai., 2006). A multivitamint fogyasztóknak a heti tabletták ará­ nyában nőtt a termékenységük, valószínűleg főként a folsavbevitel számított (Chavarro és mtsai., 2008). A rejtett gluténérzékenység egyik legnagyobb koc­ kázata pontosan a felszívódási zavar. Amúgy is késélen táncol a „normál" táp­ lálkozás mellett a vitamin- és vasellátottság, de ha valami oknál fogva még az a kevés sem tud felszívódni, akkor jön a meddőség, és a doktorbácsik nem fognak érdeklődni vitaminok meg gluténizék után, ha egyből jön a nagy injekciós tű meg a hormonok. Még egy intelem. Pácienseim nem szokták megfogadni, első­ sorban, mert talán nem megfogható a dolog. A transzzsírról van szó, amit nálunk senki sem nagyon ismer, pedig Dániában már 2003 óta nem szabad az élelmi­ szereknek 2 százalékkal többet tartalmazniuk. A transzzsír az olajok és margari­ nok hidrogénezésével jön létre amolyan melléktermékként. A hidegen sajtolt olajokban tehát nincs. De a boltban kapható olajok csöpögnek a transzzsírtól.

Többek közt ez felel a szívhalálozás jó részéért is, úgyhogy, ahogy az már lenni szokott, amire a lakosságot drága „felvilágosító" kampányokkal rábeszélik, az szokott a halál oka lenni. De most maradjunk a meddőségénél. Azok a nők, akik kalóriabevitelük legalább 2 százalékát transzzsírból fedezik, 73 százalékkal nö­ velik meddőségi kockázatukat (Chavarro és mtsai., 2007). Most majd azt kérde­ zi a kedves olvasó, és hogy lehet ezt betartani? Na ezért nem szokták a pácien-

seim sem megfogadni. Kerülni kell a bolti főzőolajat, csipszet, túrós táskát, búr­ kiflit. És a gyorséttermeket. Vagy emigrálni kell Dániába.

Stressz és szaporodás Veszélyes környezetbe szülni, netán futás közben szaporodni, nem ideális. A ve­ szélyes környezet, az állandó menekülés és félelem ellene dolgozik a sikeres sza­ porodásnak. Őseink számára a veszélyek mindig kézzelfoghatók voltak, a mo­ dem ember élete azonban telis-tele van megfoghatatlan, szimbolikus veszélyek­ kel, melyeket már nem is észlelünk, mert olyan életközeg ez nekünk, mint hal­ nak a víz. Életünket végigkíséri a megfelelési kényszer, az állandó alkalmazko­ dás és teljesítés, a hajsza, az anyagi problémák, a boldogtalan kapcsolatok.

Mindezek alkattól függően „stresszelők", ki mennyire bírja. Az evolúció végülis itt van velünk, a szelekciót az jelenti, ki őrül bele a szomszéd kutyájának az ugatásába, kit készít ki a főnöke szemétkedése, és ki az, aki kiugrik felesége zsémbeskedése elől az ablakon. Ne gondoljuk, hogy az őskorban elegánsabb volt a szelekció. A szelekció mindig pitiáner és alantas volt. Petőfi a puha ágy képében felrémlő pitiáner szelekció elől rohant a dzsidások elébe.

Jól ismert a „stressztengely", vagyis a hipotalamusz-hipofizis-mellékvese hármas, ezek a hormonkibocsájtó szervek stressz hatására kölcsönösen stimulál­ ják illetve gátolják egymást. Veszély esetén megnövekednek a stresszhormonszintek, és gátolják a szaporodást. Sokat idézett szélsőséges példa, hogy kivég­ zésre váró nőkben teljesen megszűnik a női hormonális ciklus (Judd 1992). Nem kell azonban a siralomházba, elég csak otthonról az egyetemi kollégiumba köl­ tözni, és máris kimaradhat egy-két ciklus (Gray, 1992).

Sokan vizsgálták az úgynevezett funkcionális menstruációs zavarokat, ame­ lyek a termékenységi problémák nagy részét eredményezik. Ide tartozik a rend­ szertelen, túl hosszú vagy éppen teljesen elmaradt menstruáció. Vizsgálatok gar­ madáját foglalhatjuk össze egy mondatban: ezt a zavart egyértelműen a szoron­ gás és stressz idézi elő. Lehet ez munkahelyi stressz, házastársi stressz, veszte­ ség és gyász - bármi, ami a nőt lelkileg megviseli (Szendi, 2007d). A meddőség­ ipar itt is csak „hormonzavart" lát, nem érdekli, mi is okozza ezt. Elárasztja a nő szervezetét különféle hormonokkal, majd a látszólag már rendezett működésű test mégsem fogadja be a megtermékenyített petesejtet. Ennek oka az, hogy a stresszhormonok sejtszinten gátolják az embrió megtapadását, a méh vérellátá­ sát, az immunellenállás kikapcsolását. Kicsi az ember ahhoz, hogy az evolúció 282

rnesterművébe egy hormoninjekcióval belepiszkálva áttörje az évmilliók alatt kimunkált védvonalat.

Számos vizsgálat igazolja, hogy a lombikprogram előtt és alatt mért dep­ resszió és szorongásszint egyértelműen előrejelzi a megtermékenyítés sikeressé­ gét (Szendi, 2007d). És mivel a sikertelen beavatkozások egyre csak növelik a nő reménytelenségét és szorongását, az újabb és újabb beavatkozások összessé­ gében tovább rontják a megtermékenyülés esélyét.

A stressz és a termékenységi problémák közt persze nem mindig ilyen látvá­ nyos a kapcsolat. Az ember személyiségét és biológiai-hormonális működését a kora gyermekkori tapasztalatok, illetve traumák alapvetően átformálhatják.

A traumatizáltság nagyon gyakori, csak azok sem tudják, akik szenvednek tő­ le. Akit traumák értek, például meghalt a papája, elváltak a szülei, nem gondol­ ja, hogy ő traumatizált, hiszen megtörtént vele is, ami annyi más emberrel. A há­ zasságok majdnem fele válással végződik. A trauma lényege azonban nem az, hogy valami ritka és súlyos dolog történik valakivel, mondjuk elrabolja és meg­ erőszakolja egy földönkívüli. A trauma azt jelenti, hogy az embert olyan veszte­ ség éri, amire lelkileg nincs felkészülve, például nyolcévesen elveszti a papáját, mint egyik páciensem. A másik 14 éves volt, amikor meghalt az apja. A harma­ diknak az anyja alkoholista lett. Van, aki elmondja, hogy az apja megerőszakol­ ta. Amerikai felmérések szerint minden negyedik nő elszenvedett valamilyen szexuális traumát gyermekkorában. De az én pácienseim boldogok, házasok, magas iskolai végzettségük van, jó szakmájuk. Hol érhető hát tetten a traumá­ juk? A stresszrendszerükben és a reakciómódjukban.

A stresszhormonok érdekes viszonyban vannak a termékenységgel. A „fő" stresszhormon az agyban termelődő Corticotropin Releasing Hormon, CRH-nak szokás rövidíteni. Ha valakit stressz ér, a CRH-szint megnő, ez serkenti az egész stresszválaszt a mellékvesékig bezárólag. A CRH és a többi stresszhormon köz­ vetlenül gátolja a megtermékenyülést. Nemcsak az agyban, hanem még a méh falában is jelen vannak és „lelökdösik" az odakapaszkodó embriókat. Erihez ké­ pest elég furcsa ötletnek tűnik a természet részéről, hogy a terhes méh, a placenta, de még a petefészkek is nekilátnak CRH-t termelni. Olyan öngyilkosságsza­ ga van a dolognak. Pedig nem! Ahogy már ezt megszokhattuk, az evolúció buherál. Nagy stresszben nem jó szülni, mert minden fontosabb lesz a gyereknél.

Ezért az evolúció kitalálta, hogy az agyban termelődő CRH okozzon meddősé­ get vagy vetélést, merthogy a stressznek hormonálisán ez a jele. Később az evo­ lúció tervezőirodájában arra gondoltak, ezt a vetélést megindító mechanizmust

lehetne használni a szülés megindítására is, csak kell egy időzítő. A trükk isme­ rős lehet az agy nemének beállításából: legyen egy fehérje, ami megköti a CRHt, és akkor az nem tud hatni. Ahogy közeledik a szülés ideje, ez a fehérje hirte­ len „elengedi" a CRH-t, az meg megnyomja a gombot, és megindul a szülés.

A CRH tehát a szülés biológiai órája (McLean és mtsai., 1995). Ez a valóságban persze ötezerszer bonyolultabb, de valami ilyesmi a lényege. Mire jó ez a ,jobb kezemmel a bal lábam alatt benyúlok a jobb zsebembe"? Hát a következőre.

Akit trauma ér, annak úgy módosul a stresszrendszere, hogy egyrészt le­ csökken a kortizol nevű stresszhormon szintje, másrészt folyamatosan magas lesz az agyban termelődő CRH szintje. Mi történik erre? Mondjuk a traumatizált nő teherbe esik. A méhe termelni kezdi a CRH-t. Ha a CRH a születés órá­ ja, akkor az eleve magas CRH-szintű nőkben az óra előre van állítva. Amikor mondjuk a magzat fejlődése még csak félidőnél tart, az előreállított óra azt mu­ tathatja, hogy itt a szülés ideje. És puff, megindul a szülés. Csakhogy ez veté­ lés vagy koraszülés, és a baba régen ebbe belehalt. A trauma tehát egy szűrőt épít be a nőbe. Ez a szűrő azt mondja: „odakint szörnyű világ uralkodik, most nem szabad szülnöd". És a szűrő sajnos működik: traumatizáltak körében a vetélések kétszer gya­ koribbak (Horan és mtsai., 2000). Az elvált szülők gyerekei körében a vetélések száma ugyancsak kétszer gyakoribb (Bereczkei és Csanaky, 2001). Árvák és ál­ lami gondozottak körében a spontán vetélés két és félszer valószínűbb (Szendi és mtsai., 2001). A trauma egy átok, ami alól feloldozást kell nyerni. Aki nem találja meg az átoklevétel módját, egész életében hadakozni fog a benne élő ször­ nyekkel, a gonosz óriással és a gonosz boszorkával, vagyis apjával és anyjával (Hermán, 2003).

Ha a nő lázas beteg, vagy gyulladás van a szervezetében, az immunrendszer és a gyulladt szövetek ugyancsak CRH-t termelnek, ami vetéléshez vezethet (Chrousos 1995). Szóval ki van ez találva, a CRH a mindenes.

A CRH mellett fontos evolúciós szűrőfunkciót lát el a kortizol is. A CRH az agyban termelődik, a kortizol a mellékvesében. A két hormon termelése elvileg oda-vissza szabályozza egymást, de traumatizáltaknál ez a visszaszabályozás nem működik jól. Náluk alacsony a kortizolszint, ám stresszre hatalmasat ugrik, majd gyorsan visszaáll megint alacsony szintre. Ez a kortizol-lökéshullám azon­ ban a lombikprogram folyamatát éberen figyelő kutatók szerint éppen arra alkal­ mas, hogy a megtermékenyülés időszakában meggátolják a megtermékenyülést (Szendi, 2007a).

284

Az átoklevétel Több terápiás vizsgálat volt, melyben olyan nők vettek részt, akik meddősé­ gi centrumokban már évek óta reménytelenül próbálkoztak teherbe esni. A vizsgálatokban általában 10 üléses stresszkezelő tréningeket alkalmaztak, amelyek után az addig sikertelen nők 50-60 százaléka teherbe esett. A „futó­ szalag" terápiákkal szemben a hosszabb idejű egyéni pszichoterápiával ennél jobb arányok érhetők el, legalábbis saját praxisomban ez a tapasztalatom. Új­ abban immunológiai tényezőket is találtak, amelyek meggátolják az embrió megtapadását a méhben. Ez újabb, még bonyolultabb és még drágább med­ dőségi eljárásokat fog hozni. De vajon ezek új reményt is jelentenek? Egye­ seknek talán. De amikor megtaláljuk az evolúciós szűrőmechanizmusok egy újabb biológiai megoldását, nem új dolgot találtunk, hanem növeltük a mik­ roszkóp felbontását. És minél kisebb részletet látunk a mikroszkópban, annál inkább szem elől tévesztjük az egész embert. Ezért roppant tanulságos egy ja­ pán vizsgálat, amelyben immunológiai okokból terméketlen és kezelésre nem reagáló nőket vontak be egy öt alkalommal tartott csoportterápiába. A kezelt nők 34,8 százaléka egy éven belül teherbe esett (Hosaka és mtsai., 2002). Va­ jon miért nem tudták csúcstechnológiával megoldani ezeknek a nőknek a meddőségét, és mit tud nyújtani öt terápiás ülés? Ezen el kéne gondolkodni a meddőségi centrumokban is.

A terápiákról mindenki azt hiszi, az a lényeg, hogy szégyellnivaló dolgokat kell elmondani magunkról, meg anyánkkal szemben érzett rejtett haragunkat kell visítozva kiélni. Esetleg péniszirigységünkből kinőni. A jó terápia nem er­ ről szól. A modem terápiák az emóciók és ezen keresztül a stresszválasz szabá­ lyozására tanítják meg az embereket. Aki kordában tudja tartani a hormonális stresszválaszát, az teherbe esik, és egészségesebb lesz.

Termékenység és párkapcsolat A meddőségkutatásban ez volna a legfontosabb terület, de ezt kutatják a legke­ vesebbet. Ennek oka az, hogy a meddőségkutatást az orvosok dominálják, hi­ szen ők fémek hozzá közvetlenül a meddőséggel küszködő páciensekhez. Az ilyen kutatók felvilágosult orvosok, számukra a pszichés stressz testre gyakorolt hatása már emészthető gondolat, de mondjuk a kötődési rendszer hatása a termé­ kenységre még nem ment át az orvosi köztudatba.

A férfi és a nő szaporodni akar, de nem akárkivel és nem akármikor. A pszi­ chés meddőség valójában kivárásos stratégia. A korai ember sorozatos monogámiában éjt, vagyis feltehetőleg 3-5 évente partnercsere volt. Ha egy pár meddő­ nek bizonyult, a szakítás sokkal előbb bekövetkezett. A társadalmi viszonyok megszilárdulása, a vagyon megszületése megmerevítette a párkapcsolati rend­ szert, már nem lehetett csak úgy „szétmenni", mert osztozni kellett volna az összekuporgatott kunyhón, ekevason, kecskén, az ember azonban nem tud olyan ütemben változni, ahogy a civilizáció kezdetén ezerévenként, most meg már tíz­ évenként feje tetejére áll a világ. Vagyis maradt a régi bevált módszer a kivárás, csakhogy most akár életre szólóan ugyanaz a partner.

Szaporodás és szerelem, e kettő kell nekem Elmondok két történetet, de maradjon köztünk.

Járt hozzám egy negyven körüli nő, mindenféle problémája volt. Már jó ideje járt, amikor egy nap azt mondta: - Tudom, hogy egyszer úgyis el kell mondjam, hát elmondom. - És elmondta, hogy annak idején, amikor megházasodott, nem volt szerelmes a férjébe, de annyira jó parti volt, szülei is annyira akarták, hogy be­ lement a házasságba. Szerettek volna gyereket, de az asszony folyamatosan elve­ télt. Mindenféle kezeléseknek vetette magát alá, de hiába. Valószínűleg az elkese­ redés is hozzájárult ahhoz, hogy beleszeretett a nyaralójuk telekszomszédjába, és hónapokig nagy szerelem dúlt köztük a legnagyobb titoktartás közepette. Majd győzött benne az erényes asszony, és szakított a férfival. Két hónap múlva teherbe esett a férjétől, és megszületett az első, majd hamarosan a második fia. A magya­ rázat csak evolúciós talajon értelmezhető. Az új szerelem hatására az addig ellen­ álló teste felkészült a megtermékenyítésre - és teherbe esett a férjétől. Nem mon­ danám, hogy ez a receptje a meddőség kezelésének, de ez is lehet. És beleszeret­ het az ember végül saját férjébe is. A legtöbb meddő párnál megfigyelhető, hogy házasságuk alacsony érzelmi hőfokon üzemel. Ennek sok oka van, például a túl­ zott biztonságra törő, ezért a nagy szenvedélyektől tartózkodó személyiség.

Másik történetem egy ilyen nőről szól. Megjelenése: mint egy tömegbe beol­ vadni akaró titkosügynök: ronda szemüveg, nadrág, lekötött haj. Kifejezetten jó adottságok súlyos önértékelési zavarral párosulva. Az ilyen nők azt se tudják, hogy rondítsák el magukat, csak nehogy valaki még azt gondolja, hogy ők szép­ nek tartják magukat. Nem szerelemből házasodott ő sem. Azért ment a férjéhez körülbelül egy hónap alatt hozzá, mert „őt még úgy senki nem csodálta".

A gyors házasság mindig arra utal, hogy kölcsönösen megváltást remélnek a fe­ lek egymástól. Megváltást a magánytól és a további, idegeket és önértékelést fel­ őrlő keresgéléstől. A terápia lényege az volt, hogy felébresszem Ildikóban a ben­ ne szunnyadó nőt. Ha ugyanis hirtelen kibújik a bábból a lepke, a férje ismét be­ leszeret, és a férfiak közt aratott sikerei is fokozzák nőiségét - és a szaporodási hajlamát. Az ilyen terápia persze kicsit veszélyes, mert a palackból kiszabadult szellemnek nehéz aztán parancsolni. Ez történt itt is, bár talán szerencsésnek mondható a végkifejlet. Miközben traumatikus gyermekkoráról beszéltünk, időnként megdicsértem és bátorítottam. Egy nap új, csinos szemüvegben jött.

Gratuláltam neki. Máskor új frizurában jelent meg. Egyre jobban kivirult. Kará­ csony előtt találkoztunk utoljára, akkor ismételten arra buzdítottam, hogy meg­ tervezetten legyen egyre többször intim módon a férjével. Merthogy nem volt szokás köztük a testi intimitás, egymás ölelgetése, puszilgatása. Ahogy Ildikó gyermekkorában sem volt ez jellemző. - Mi nem voltunk az a „nyalom-falom" - mondta egyszer. Üljön bele férje ölébe, simogassa meg - mondtam neki, majd búcsúzóul azt, elvégre karácsony van, igazán megengedhető egy kis intimitás.

Erre váratlanul adott két puszit, és elsietett. Februárban üzent, hogy nem jön töb­ bet, mert teherbe esett. Soha többet nem keresett meg, véletíenül tudom, hogy egészséges kisbabája született. A szunnyadó nő felébredt Csipkerózsika-álmá­ ból, kicsit belehabarodott a terapeutájába, és teherbe esett férjétől.

A történet hűséges asszonyokról szól, akik a férjüktől szerettek volna teherbe esni. De mint korábban láttuk, a családokban az „idegenkezűség" mindennapos dolog. A nem a férjtől, hanem más férfitól gyermeket szülő nők nem a meddő­ ségi centrumokban meg a pszichoterápiás rendelőkben, hanem mások ágyában keresik a megoldást - elég nagy sikerrel. Ez az evolúció farkastörvénye, amely mindig az evolúciós győztesek erkölcse.

Meddőség ellen orális szex?

Van, aki egyik kapcsolatában terméketlen, a másikban meg termékeny. De az mindig csak akkor derül ki, amikor valami okból szétmegy egy kapcsolat. Ha szeretünk valakit, nem hagyjuk el őt csak azért, mert hátha mástól lenne gyere­ künk. És ha nem? A szerelem és a szeretet sokszor erősebb, mint a gyermek utáni vágy. A végzet néha akarhatja úgy, hogy genetikailag össze nem illő pá­ rok találjanak egymásra. Hosszú evolúciós kalandok során alakult ki a mai em­ ber finomra csipkézett lelke, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy olykor egy-

más lelkébe és nem a testébe szeretünk bele. Ennek azonban ára van. Az illat­ fejezetben szó volt arról, milyen fontos a nő és a férfi illata. Fontos a genetikai különbözőség, de fontos a bizonyos fokú hasonlóság is. A monogámia mellet­ ti fontos érvnek tűnik az a megfigyelés, hogy a tartósabb szoros együttélés si­ keresebb szaporodáshoz vezet. A preeklampszia súlyos magasvérnyomásos ál­ lapot, amit az anya és a magzat immunológiai összeférhetetlensége okoz. A ter­ hességek 10 százalékában fordul elő, és súlyos esetben a magzat halálához ve­ zet. Sokáig úgy vélték, ez az első terhesek betegsége. Az újabb adatok azt mu­ tatják, hogy minél tovább él egy férfi meg egy nő szexuális életet a terhesség előtt, annál kisebb a preeklampszia esélye (Robillard és mtsai., 1994). A tartós szexuális együttélés nyilván egy immunológiai „összebarátkozást" jelent, mert ha a nő több gyerek után egy újabb férfitól esik teherbe, a tőle való első gyerek­ nél ugyanúgy 10 százalékra megy fel a preeklampszia kockázata - hacsak nem él ezzel a férfival is tartósan együtt (Robillard és mtsai., 1999). Ez a mechaniz­ mus olyan evolúciós szűrőre utal, amely annak a veszélyét hivatott csökkente­ ni, hogy a nő egy „vándormadár" férfitól hordjon ki sikeresen gyermeket. Az immunológiai összeszokás mechanizmusát is feltárták. A férfi spermájában olyan speciális fehérjék is vannak, amelyek a nő immunrendszerét sokszori ta­ lálkozás során ráveszik, hogy ismerősként fogadja el a férfi spermáit. Ez azon­ ban csak akkor működik, ha a sperma a vaginába jut be, és nem egy óvszerben landol. Az ismerkedésnek azonban egyéb lehetőségei is ismertek. Gustaaf Dekker kutató összehasonlított 41 preeklampsziában szenvedő nőt 44 másikkal, akik nem szenvedtek ebben a zavarban. Kiderült, hogy a preeklampszia-mentes nők 82 százaléka gyakorolt partnerével orális szexet, míg a másik csoport­ nak csak 44 százaléka. Akik a spermát le is nyelték, még védettebbek voltak a preeklampsziával szemben. Egy karikatúra jut erről az eszembe. Ondósejtek se­ besen úsznak, az egyik aggódó arccal fordul oda társához: - Messze vagyunk még? - Ússz csak tovább - mondja a másik -, még csak most haladtunk el a mandulák mellett. - Dekker szerint a meddő pároknak mindenképpen érdemes volna valami ilyesmivel is próbálkozniuk, hogy az immun-összeférhetetlensé­ get lekezeljék. Az ötlet bizarrnak tűnik, és valószínűleg sokak nem is szeretnék kipróbálni. Az azonban bizonyos, hogy a „steril" szex, amikor tehát a sperma nem jut be a hüvelybe sem, alkalmatlan arra, hogy a nő szervezete megtanulja felismerni állandó partnere spermáját (Fox, 2002). Az orvosi megoldás az, hogy ezeket a fehérjéket kivonják a spermiumokból, és injekció formájában megis­ mertetik a női immunrendszerrel.

Kötődés és szaporodás Én házasságpárti vagyok. Nem prüdériából, evolúciós megfontolásokból.

A sikeres reprodukcióhoz az szükséges, hogy a monogám pár tagjai között szi­ lárd kötődés alakuljon ki, a nő ne csak higgye, hanem érezze is, hogy a férfi haj­ landó invesztálni az utódnevelésbe. A nem házasságban élő nők körében a kora­ szülés 1,5-szer gyakoribb (Kramer és mtsai., 1998), a csökkent születési súly és születéskori éretlenség pedig két és félszer gyakoribb (Hanke és mtsai., 1999).

Jó pár éve egy fiatal nő keresett fel meddőségi problémájával. Beszélgetésünk során megtudtam, hogy nem házasok. Mikor firtatni kezdtem ennek okát, kicsit ingerülten elmagyarázta, hogy párjával úgy gondolják, házasodni életünk végén volna szabad, amikor már mindkét fél bebizonyította, hogy érdemes a házasem­ ber megtisztelő címére. Felvetettem, hogy ez az elgondolás éppenséggel a köl­ csönös bizalmatlanság jele, hiszen a házasság lényege az a megelőlegezett biza­ lom, hogy boldogan élünk majd, míg meg nem halunk. Kiderült, hogy mindket­ tőjük szülei elváltak, és ez súlyosan megrendítette a házasság intézményébe ve­ tett hitüket. A házasság az csak egy papírt jelent, mondta a nő. Ha ez így lenne, mondtam én, nem volna olyan nagy ellenállás vele szemben. A házasságkötés­ től nem azért félnek az emberek, mert macerás elválni, hanem mert érzik, hogy a házasságkötés a hűség és elköteleződés szimbóluma, aminek terhét nem min­ denki tudja elviselni. Ha viszont egy nőt egy férfi nem akar elvenni, a nő akár­ mit nyilatkozik ,Jiivatalosan" erről, a lelke mélyén pontosan tudja, hogy a férfi nem vállalja őt. És akkor kockázatos a gyerek. Mikor sokadik alkalommal is a házasság kérdésén kezdtem lovagolni, többet nem jött. Évekkel később egy le­ velet kaptam tőle, remélem nem neheztel meg rám, ha most közreadom: Kedves Gábor!

Néhány évvel ezelőtt jártam Önnél, terápiás beszélgetéseken. Néhány al­ kalom után azonban nem jelentkeztem többé, mert az állandóan visszatérő kérdése, miszerint mit jelent számomra a házasság, és miért nem élünk a párommal házasságban - nagyon zavart, pontosabban nagyon feldúlt. Mit tehettem? A párommal nem állt szándékomban szakítani, ezért „szakítot­ tam" a terapeutámmal.

Miért jelentkezem most? Mert szeretnék köszönetet mondani és hozzáérté­ sét dicsérni. Szóval másfél évvel ezelőtt egy szép házassági ceremónia utá-

ni nászéjszakán megfogant a gyermekünk. A születése gyönyörű, meghitt él­ mény volt - olyan, amilyet csak álmomban mertem elképzelni korábban.

A kötődési stílusról már szóltam a könyvben. A kötődéskutatás több kötődési stí­ lust írt le, amely tulajdonképpen a gyermek belső modellje gondviselőjéről, me­ lyet a vele való tapasztalatai során épít fel: ez a modell „mondja meg", hogy mennyire elérhető, segítőkész, elfogadó vagy elutasító a gondviselő, milyen a re­ akciómódja stb. Ez a modell, bár a gondviselőről szól, egyben általánosul, és elő­ képe lesz minden későbbi kapcsolatnak, továbbá implicit módon a gondviselő modelljének negatív lenyomata lesz az énről alkotott kép. Ha például a gondvi­ selő elutasító, akkor a gyerek önképe magáról az lesz, hogy ő nem szerethető (Crowell és mtsai., 1999). Az egyik legfontosabb dimenzió a kötődési stílusok megítélésében a biztonságosság. A biztonságosan kötődő gyermek és felnőtt úgy gondol a fontos Másikra, hogy az szükség esetén elérhető, elfogadó, segítőkész, empatikus, viselkedése kiszámítható, míg a nem biztonságosan kötődők vagy egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan képesek a másikban bízni.

Nagy kérdés, vajon a nem biztonságos kötődők (elkerülök, ambivalensek, félelemteliek) milyen reprodukciós sikerrel indulhatnak az evolúciós versenyben.

A biztonságosan kötődők egyik fő jellemzője, hogy vágynak a közelségre és az intimitásra, kölcsönösen bíznak egymásban. Vizsgálatok szerint a biztonságosan kötődő személyek tartózkodnak a külső szexuális kapcsolatoktól, vagyis hűsége­ sek. A szexualitás és a kötődési viselkedés pszichobiológiailag igen szoros kapcso­ latban áll. Az oxitocin az egyik legfontosabb kötődési hormon és neuropeptid (Insel, 1992; Henry és Wang, 1998). Az oxitocin anyai viselkedést és kötődést vált ki (Rosenblatt, 1993; Carter, 1998), s nagy mennyiségben szabadul fel a szüléskor, ami mind az anyában, mind az újszülöttben kiváltja az erős kötődést (Hazán és Zeifman, 1999). Ez folytatódik azzal, hogy a szoptatáskor az anyában szintén oxi­ tocin szabadul fel, és az anyatej is tartalmaz oxitocint. A magas oxitocinszint az anya türelmével és a gyermek iránti fokozott érdeklődésével mutat kapcsolatot (Carter, 1998). Mindez érdekes kérdéseket vet fel a császármetszéssel és a szopta­ tásról való lemondással kapcsolatban. A szexuális együttíétkor, simogatáskor, s különösen az orgazmuskor szintén oxitocin szabadul fel, amely a pár erős kötődé­ sét eredményezi, s egyben elősegíti a sperma előrejutását a petesejt felé. Mindez tehát egy jól szervezett rendszerré teszi a párkapcsolatot, amelyben a felek erősen kötődnek egymáshoz, nincs bizonytalanságból, félelmekből fakadó szorongás, nincs a másik elérhetetlenségéből fakadó depresszió, s így a megtermékenyülés-

hez optimálisak a körülmények. A biztonságos kötődésben harmóniában vannak azok a idegi és hormonális rendszerek, amelyek egyszerre szolgálják a kötődési vi­ selkedést, a reprodukciós viselkedést és az anyaságot (Carter, 1998).

A szexuális közeledés és együttlét komoly stresszt és félelmi állapotot jelent, amit az oxitocin keltette bizalom hatástalanít, s alakít át intimitássá (Porges, 1998; Carter, 1998). A nem biztonságos kötődés kialakulása során azonban ez a szisztéma sérül, hiszen a gyermek számára nem biztonságos, mi több, nem is elérhető a szülő mint biztonságos és meleg menedék. Felnőttkorban ez olyan disszonanciákat teremt, hogy a felek szeretik egymást, mégsem szeretnek összebújni, elvileg kívánják a másikat, konkrétan meg mindig nyűg a szex. A szexuális averziók és gátlások vagy az orgasztikus képességek zavara nem egy­ szerűen prűdségre vagy konzervatív neveltetésre utalnak, hanem a kötődési rendszer komoly zavarára. De ha magára ismerne most valaki, a világért se gon­ dolja, hogy akkor most ő „beteg". Nem erről van szó, hanem egy örökségről, amivel lehet, hogy érdemes volna valamit kezdeni. Aki azt tanulta meg, hogy ebéd után illik hangos böfögéssel jelezni az ebéd ízletességét, annak egy másik kultúrában még sok baja lesz ebből. Újra kell tehát tanulni a dolgokat. Ami el­ várt volt az egyik helyen, például a tartózkodás a testi intimitástól, az később, egy másfajta kapcsolatban hátránnyá válik.

James Henry és Sheila Wang (Henry és Wang, 1998) érdekes elméletben fog­ lalták össze a stressz hatását a kötődési viselkedésre. A stresszhormonok sajá­ tos kapcsolatban állnak a kötődési rendszerrel: amint stressz ér valakit, az rögtön ahhoz fordul, akihez a legjobban kötődik. Az oxitocinszabályozás ugyanis szin­ tén a jobb féltekéhez köthető. A stresszhormonok serkentik az oxitocinkiválasztást, az oxitocin pedig csökkenti a stresszhormonok termelődését. így a jobb fél­ teke az önvédelmet mindig összekapcsolja a fajhoz való ragaszkodással, a „tár­ sas lény" fogalma ezt is jelenti. Ha bajban vagyunk, mindig a többiektől várjuk a segítséget. Korábban írtam, hogy születéskor a csecsemők jobb féltekéje éret­ tebb, s ez két dolgot jelent: a csecsemő előbb tanul meg félni, mert ez inkább megvédi az életét, és csak később lesz kíváncsi. A félelemhez azonban egy má­ sik viselkedés is társul, ami szintén a jobb félteke funkciója: félelem esetén egy­ ből ahhoz a személyhez fordul, akihez kötődik. Azonban most képzeljük el azt a sajnos mindennapos szituációt, amikor a bántalmazó, fizikailag, szexuálisan, érzelmileg kizsákmányoló személy az, akihez a gyerek kötődik. A kötődés ma­ ga válik veszélyforrássá, hiszen a kötődés célszemélyét veszélyes, sőt olykor életveszélyes megközelíteni is. Henry és Wang szerint a menekülés és kötődés

ambivalenciájából fakad a bizonytalan kötődés, a szülő egyértelmű veszélyessé­ géből pedig a kötődést tagadó viselkedés alakul ki.

Egyik meddőségben szenvedő páciensem szülei közt horrorisztikus jelenetek zajlottak le gyermekkorában, majd szülei elváltak, s ő anyjával maradt, aki alko­ holizmusba zuhant. Kicsi lányával szemben ellenségesen viselkedett, nem adott neki enni, bezárta őt a lakásba, és hasonlók. A nő ma ennek utóhatását úgy éli meg, hogy ha nagy bajban van, éppen hogy nem férjéhez szalad vigasztalásért. hanem begubózik és duzzog. Aki azt tanulta meg, hogy a mama nem védi és nem vigasztalja őt meg, az később kapcsolataiban is magányos és meg nem értett lesz. Ő maga épít majd falat önmaga köré, de azt hiszi, mások zárták falak közé.

Mivel a szexualitás is a jobb félteke kontrollja alatt áll, a jobb félteke a faj­ fenntartás és a fajhoz kötődés letéteményese. A trauma, a mostoha szülői bánás­ mód az egyént elszakítja a fajtól, és kérdésessé teszi szaporodása sikerességét.

Hiszen nem tud majd megfelelően kötődni, a kötődési élmények nem pozitív, hanem éppen averzív testi és lelki válaszokat váltanak ki belőle.

A kötődést tagadó típus fél az intimitástól és az elköteleződéstől, kapcsolata­ iban felszínes, a szerelemben játékos, pajtáskodó. Nem bízik önmagában és a másikban sem: nem szerethető és nem szeret, sőt ellenséges, ahogy vele is azok voltak. Negatív érzéseit ugyanakkor gyakran tagadja, letiltja, mert nem tud ve­ lük mit kezdeni. Nem bírja a túlzott közelséget, s nem tud biztonságérzetet te­ remteni maga körül. Fontos számára az autonómia a teljesítmény és a célok. Ha bajban van, nem kér segítséget, mert nem bízik másokban (Feeney, 1999).

Az ambivalens hajlik a kapcsolat idealizálására és fél a veszteségtől, ezért megalkuszik, ellenérzéseit elnyomja vagy túlhangsúlyozza, kapcsolatában erő­ sen dependens, intimitásszintje alacsony; egyfelől vágyik az extrém közelségre, másfelől fél a veszteségtől és a megszégyenüléstől. A kapcsolattól elsősorban in­ fantilis szexuális igényeit várja kielégülni (babusgatás, simogatás). Erősen szo­ rong a kapcsolatban.

A sérült kötődési élmények nagymértékben érintik a szaporodást. Mint írtam már, az apa nélkül felnőtt leánygyermekek körében (Bereczkei és Csanaky, 2001), illetve a gyermekkorukban traumákon átesett gyermekek közt kétszer gyakoribb a spontán vetélés és a koraszülés (Horan és mtsai., 2000). Egyetlen vizsgálatot ismerek, amely a kötődési stílust és a pszichés meddőség kapcsolatát vizsgálta. Joáo Justo és munkatársai 1997-ben, valamint Justo és Joáo M. More­ ira 2003-ban megismételt vizsgálatukban kimutatták, hogy a pszichés meddő­ ségben szenvedő nők körében gyakoribb a kötődést tagadó kötődési stílus.

A meddőségi kezeléseket stresszcsökken léssel kéne kezdeni?

Ez Dániel M. Campagne (Campagne, 2006) kutató a Humán Reproduction szakfolyóiratban megjelent cikkének a címe. Összefoglalójában arra a következ­ tetésre jut, hogy a kockázatos, költséges és megterhelő meddőségi kezeléseket megelőzően - megfelelő orvosi vizsgálatot követően - elsődlegesen a pszicho­ terápiás megközelítés volna ajánlható, mert sok, a meddőségi centrumokban fö­ löslegesen és sikertelenül kezelt funkcionálisan meddő nő erre a megközelítésre jól reagál. E felfogással szembemegy a meddőségipar, ami nem ebben érdekelt, továbbá a pszichoterápiás meddőségi kezelés tb-alapon nem elérhető. Ezért min­ denkinek gazdaságosabbnak tűnik a milliókba kerülő orvosi kezelés, ami még talán indokolt is lehetne, ha sikeres volna. Ám sokszor maguk az érintettek is nem kis mértékben a meddőségipar hatékony propagandája által félrevezetve jobban bíznak az orvosi kezelésben, amely azonban ritkán hozza meg a sikert.

A nők aztán vietnami, ukrán vagy óbudai kuruzslókhoz fordulnak, mindig ah­ hoz, ami éppen menő a meddőségi topikokon. Az emberek szeremének gyere­ ket, de nem akármilyen áron. A testüket előbb hajlandók feláldozni, mint az ön­ magukról alkotott képüket. Egy képmutató kultúrában mindig kevésbé tartják cikinek a testi problémákat, mint a lelkieket.

293

Evolúciós laiminaUsztíka A bűn megértése az ember megértése. A nyomok a törzsfejlődéshez vezérnek.

Az ember bűnös lény. Nem volna szükség tízparancsolatra, erkölcsre, törvé­ nyekre és rendőrségre, ha a bűn nem rejtőzne ott mindannyiunkban. Dr. Jekyll és Mr. Hyde története örök példázat arra, hogy jóság nincs bűn nélkül, és hogy sokan titkon vágynak a bűnre - legalább fantáziaszinten. Hisz miért is a bűnügyi hírek és a krimik a legolvasottabbak és legnézettebbek?

Az emberi evolúció során minden hajszálnyi előnyre szelekciós nyomás ne­ hezedett. A szaporodási előnyt biztosító személyiségvonások, temperamentum­ sajátosságok és viselkedési módok, és az ezek alapját képező neurobiológiai me­ chanizmusok mind-mind több millió éves szelekció termékei. A bűn tehát nem elkorcsosulás, hanem bizonyos körülmények közt, bizonyos egyedek számára adaptív megoldás - volt. A bűn megértése nem érvelés a bűn védelmében. , A tudomány nem arról szól, mi jó és mi rossz etikai értelemben. A biológia az emberi viselkedések megértését nyújtja, nem pedig az igazolását. Abban a re­ ményben írtuk ezt a könyvet, hogy az arra hivatott emberek az evolúciós bioló­ gia nyújtotta tudást arra fogják használni, hogy csökkentsék a nemi erőszak elő­ fordulásának gyakoriságát." - írta Randy Thornhill és Craig T. Palmer (2000).

Kiterjesztve ezt az intelmet, az alábbiakban nem igazolni kívánom a bűnt, pusztán az okokat vázolni. Az evolúciós pszichológia és biológia ritkán hangsú­ lyozza, de fontos rámutatni, hogy az emberi fejlődés oly mértékben felgyorsult az utóbbi tízezer évben, hogy az évmilliókig adaptív viselkedések mára sokszor „elavultak", mint a lemmingek rejtélyes öngyilkos úszása a hajdan létezett szi-

get felé, amely időközben elsüllyedt. Az ember genetikailag nem tudta követni a rohamos változásokat. A bűnt ma már sokszor „nem éri meg" elkövetni, de mindig lesznek olyan egyedek, akikben feltör a múlt, de a hajdani evolúciós elő­ nyért ma bűnhődéssel lakolnak.

Csalás, szélhámosság Mások becsapása, megtévesztése, jogtalan előnyök szerzése az emberiséggel egyidős stratégiák. A nagy szélhámosokról regényeket és izgalmas bűnügyi be­ számolókat írnak. Miközben nem örülnénk, ha éppen minket csapnának be, tit­ kon csodáljuk a csaló furfangját, ötletességét, merészségét, ahogy tettét végre­ hajtja. Csodáljuk Victor Lustigot, aki kétszer is eladta az Eiffel-tornyot ócska­ vasnak, vagy Hamrák Jánost, aki rásózta a székesfehérvári városvezetésre a Rottenbiller utca faburkolatát.

Az emberi közösségek kooperációra és kölcsönösségre szerveződtek. A kö­ zösség tagjai, akik mindennapos interakcióban voltak egymással, akkor jártak jól, ha kölcsönösen megbízhatónak bizonyultak. Mert ha nem, a kiközösítés gyorsan lehetetlenné tette az életet. Akivel senki nem akart vadászni menni, aki­ nek senki nem segített házat építeni, aki senkire nem bízhatta feleségét, gyerme­ keit, az nem lehetett sikeres. Manapság az országok bizalomindexe, vagyis hogy adott országban ki mennyire bízik meg a másikban, fontos meghatározója a gaz­ daság működőképességének. Ahol alacsony a fizetési hajlandóság, ott hanyatlik a gazdaság.

Az evolúciós elemzés azt vizsgálja, milyen körülmények közt előnyös csalni, vagyis visszaélni azzal a feltételezéssel, hogy ha én adok, ő is viszonozni fogja.

Az eddigiek alapján az képes szert tenni viszonzatlan előnyre, akin az ismételt találkozások vagy fellelhetőség híján nem lehet számon kérni a kölcsönösség megtagadását. A csaló tehát vagy álcázza magát (álnév, álruha, álszakáll - ko­ ronként változó kellékek), vagy nagyon mobilis, vagyis városról városra, ország­ ról országra jár.

Talán nem meglepő, hogy ebből az elnagyolt fantomképből" is már renge­ teg dolog következik. Aki a szélhámoséletet választja, annak nem adatik meg, hogy otthona, családja legyen, de nyilván nem is vágyik rá, különben nem vá­ lasztaná a vándoréletet. Nagyon ügyesen kell tudnia új helyzetekhez alkalmaz­ kodnia, mindig jól asszimilálódni a megfelelő környezethez. Victor Lustig pél­ dául öt nyelven beszélt, kiválóan biliárdozott, bridzsezett, ami az úri társaságba

jó belépőt jelentett. Kedvenc vadászterülete az Adanti-óceánon való utazás volt Amerika és Európa között. A jó szélhámosnak a határozott fellépéshez nem sza­ bad szorongania, és magabiztosnak kell lennie, ezenkívül jó verbalitással és jó interaktivitással kell rendelkeznie. Interaktivitás alatt azt értjük, hogy gyorsan „veszi a lapot", milyen a másik, hogyan kell vele megnyerőén viselkedni. Ez a bal félteke képessége.

Ezzel tulajdonképpen a pszichopatát írtuk le. Az evolúciós pszichológia a pszichopatát úgy tekinti, mint aki csalásra lett „kifejlesztve" (Harpending és Sobus, 1987). A pszichopata per definitionem nem szorong (nem fél, amikor koc­ káztat), nem szeret (nem kötődik emberekhez, otthonhoz, országhoz, nem em­ patikus áldozatával), és nem tanul hibáiból (vagyis jutalomvezérelt, büntetésre érzéketlen). A pszichopata GO-rendszere túlműködik, ezért mohóvá válik a nye­ reség reményében, de a STOP-rendszere deficites, ezért nem tud megálljt paran­ csolni magának. Jellemzője még a pszichopatáknak az úgynevezett „pszichopa­ ta báj", vagyis, ha akarnak, nagyon jól rá tudnak hangolódni a másik emberre, s elbűvölök tudnak vele lenni.

Mivel az evolúcióban minden a szaporodásra megy ki, a pszichopata straté­ giája ebben is szélhámos: ejts teherbe minél több nőt, és hagyd őket magukra, hogy felneveljék helyetted gyermekedet.

Hogy a pszichopátia biológiailag megalapozott, evolúciósan kimunkált alkal­ mazkodási stratégia, azt bizonyítja a genetikai átvitel, és az, hogy speciális mostoha - körülményekhez való alkalmazkodásként is kialakulhat. Érdekes, hogy mindkét esetben a homloklebenynek az erkölcsi érzékért és a szorongásért felelős része mutat fejlődési deficitet. A pszichopátia női változata a hisztéria.

A hisztériás nő csábító, és gyengének mutatja magát, ezzel szerzi meg domináns férfiak támogatását. Hisztériában ugyancsak fennáll a homloklebeny működés­ zavara. A hisztériának semmi köze az ödipális konfliktushoz és annak megoldat­ lanságához. A hisztéria evolúciós stratégia. A hisztériás nő a flört született nagy­ mestere. Nőiesen, kihívóan, csábosán viselkedik, előadásmódja teátrális, imádja a nagy szavakat, a szenvedélyes kifejezésmódot, a nagy érzelmeket és a nagy drámákat. Imád lelkesedni és behódolni. Ha rosszul mennek a dolgok, gyakran alakul ki nála konverziós tünet, vagyis ok nélküli bénulások, vakság, süketség, némaság, amelyek a dolgok rendeződésével nyomtalanul elmúlnak. Könnyen meglehet, hogy evolúciósan ez a „betegnek tettetés" zseniális és öntudaüan technikája (Szendi, 2004b). A konverziós tünetek ragadták meg Charcot figyel­ mét is. Freud csupán a kordivatnak engedett, amikor a hisztériára vetette rá ma-

gát. A konverziós tünetek hátterében nem szexuális természetű konfliktusok szoktak állni, hanem egyszerűen a stressz. Ma a konverziós tünetek modem fel­ fogása szerint a beteg átmenetileg elveszíti az akaratíagos kontrollt az elvesztett funkció felett, de a funkció ép marad. Tehát a „hisztériás" vak lát, csak nem tud róla. Az arcába dobott labda elől elhajol, a tárgyakat kikerüli, „béna" kezével akaratían mozgásokat végez, csak felszólításra, vagyis akaratlagosan nem tudja végrehajtani az utasításokat (Szendi, 2004).

A hisztériásokat évszázadokon át vádolták hol boszorkánysággal (Szász, 2002), hol színleléssel, hol az apa iránti szerelem lezáratlanságával.

Az evolúció során természetesen kialakult a csalásdetektor is, minden nem csaló igyekszik felismerni a csalót, ez azonban rabló-pandúr verseny. A nem csalók például megtanultak óvakodni a túl kedves, túlságosan is lefegyverző em­ berektől, a csalók viszont igyekeznek minél hitelesebb megtévesztő szerepeket kidolgozni. És áldozatuk mindig akad (Cosmides és Tooby, 1992).

A nemi erőszak A nemi erőszak kényes téma: ismét hangsúlyozom, hogy az evolúciós kutatás nem igazolni akarja ezt, hanem csak az okát keresi. Thornhillt és Palmert (2000) súlyos támadások érték mind a média, mind a tudományos közvélemény részé­ ről, miközben az evolucionisták a könyvet nagy eredménynek tekintik.

A később elemzett bűnökre is igaz, de a nemi erőszaknál különösen érdemes hangsúlyozni, miben is különbözik az evolúciós gondolkodás a köznapi, pszi­ chológiai vagy szociológiai gondolkodástól. A nemi erőszaknak ugyanis van közvetlen oka, de nem ez az értelme! A vágy a nő megalázására vagy a nemi vágy gátlástalan kiélése csupán megvalósulási formája egy rejtettebb evolúciós célnak. De lássuk, mit mond erről az evolúciós elemzés. A kulcs természetesen az evolúció motorja: a szaporodási siker.

Amerikai felmérések szerint 18 éves korukig a nők 10-15 százaléka átesett már valamilyen erőszakos szexuális eseményen, más statisztikák szerint a nők 20 százaléka élt át élete során nemi erőszakot (ennek egy része a családban tör­ ténik). Az USA-ban évente 7-800 000 nemi erőszak következik be, ebből 5 szá­ zaléknál is többen alakul ki terhesség. A nemi erőszakok döntő többsége termé­ keny korban lévő nőket céloz meg. Ha modem korunkban, amikor elterjedtek a különféle fogamzásgátlók, ilyen arányú a teherbeesés, feltételezhető, hogy a ne­ mi erőszak hajdanán sokkal több terhességhez és gyermekszüléshez vezetett.

Thornhill és Palmer feltételezik, hogy a nemi erőszak mint viselkedés evolúció­ san azért alakult ki és maradt fenn mind az állatvilágban, mind az embernél, mert ezzel a hímek szaporodási sikerességüket képesek növelni. Logikus, hogy az el­ követők közt a leggyakoribb a szaporodásban valamiért sikertelen fiatal férfi.

Ilyen ok például az alacsony szocioökonómiai státusz; az erőszaktevők közt ez a leggyakoribb ismérv. Erre utal, hogy egy vizsgálatban a szegény negyedekben 1:77 volt az esélye annak, hogy valaki nemi erőszak áldozata legyen, míg a gaz­ dagabb negyedekben 1:2000-től 1:10 000-ig csökkent az esély. Mivel a nemi erőszakot az esetek 80 százalékában a lakóhely környékén követik el, ezekből az adatokból is következik, hogy az elkövetők általában szegény környéken élnek.

A nők 37-57 százalékánál a nemi erőszak után poszttraumás stressz szindró­ ma alakul ki. Thornhill és Palmer szerint ez a nők „védekező" adaptációja, amely arra irányul, hogy jelezzék, nem félrelépés, hanem erőszakos közösülés történt. Az ősidőkben ugyanis az apaság elbizonytalanodása a férfi számára sú­ lyos következményekkel járt: esetleg más utódját nevelte fel, ezért a nőnek fon­ tossá vált legalább vétlensége igazolása. így paradox módon a nagyobb fizikai sérülést mutató áldozatok kisebb pszichés fájdalmat élnek meg, mint a fizikai sé­ rülést el nem szenvedettek, mert a fizikai sérülés elég bizonyíték az erőszakra mondják a szerzők. Az is fontos megfigyelés, hogy a nemi erőszak akkor okoz­ za a legnagyobb traumát, ha termékeny korban éri a nőt, mert ez rontja a szapo­ rodási sikereit.

A nemi erőszak a történelem során hagyományosan a leigázott népek sorsa volt. Ennek archaikus jelentése egyértelmű: erőszakos szaporodás, a legyőzöttek genetikai bekebelezése. A szovjet hadsereg katonái Németországban 2 millió nőt erőszakoltak meg, Németországban az 1945-46-ban született gyerekek 3-4 százalékának orosz apja volt. De ugyanezt tették az amerikai katonák japán nők­ kel, japán katonák kínai nőkkel. Budapest ostrománál 50-100 000-re becsülik a megerőszakolt nők számát. Az erőszakok 5-20 százaléka vezetett terhességhez.

A Hamupipőke-effektus Evolúciós okokból sem a férfi, sem a nő nem kívánja más gyermekét felnevel­ ni. Ez természetesen nem vonatkozik azokra az áldozatkész örökbefogadókra, akik hosszú éveken át küzdenek azért, hogy végre gyermekhez jussanak. Az evolúció itt is kétarcú: létezik az önző gén és létezik az altruista gén. Az altruiz­ mus alapja, s ezt szoktam meddő nőknek hangsúlyozni, amikor már látszik,

hogy se lombikkal, se pszichoterápiával nem fog menni a megtermékenyiilés, hogy az emberiség genetikailag nagyon homogén. Ha kiválasztunk egy hozzánk hasonló embert, igen valószínű, hogy nagymértékben génrokonok leszünk. Ha olyan gyereket sikerül választani, aki hasonlít a szülők valamelyikére, igen va­ lószínű, hogy nem sokban fog különbözni genetikailag a saját gyermektől.

A Hamupipőke-effektus akkor lép működésbe, ha a férfi vagy a nő más gyer­ meke nevelésébe kényszerül bele. Vagy azért, mert újraházasodással a nyakába szakad néhány nemkívánt gyerek, vagy mert mondjuk a férjnek erős lesz a gya­ núja, hogy a neki tulajdonított gyerek nem az övé.

Megdöbbentően gyakori a családokban a kisgyermekekkel szembeni szexu­ ális vagy fizikai abúzus, sőt gyilkosság. A családi erőszak eseteit vizsgálva ki­ mutatták, hogy a fizikai erőszakot alkalmazó apáknál az erőszak mértékét a gyermeknek az apához való hasonlósága határozta meg (Burch és Gallup, 2000).

Mivel evolúciós megfontolások alapján a mostohaszülőnek nem érdeke a mostohagyermek nevelése, mert ezzel nem növeli szaporodási sikerességét, feltételezik, hogy az abúzusok és gyilkosságok elkövetői döntően a mosto­ haszülők (mostohaapák és mostohaanyák egyaránt). Az 1974-1990 közti kanadai családon belüli gyermekgyilkosságokat elemezve kiderült, hogy a mostohagyermekek 120-szor valószínűbben estek áldozatul, mint az édesgyer­ mekek (Daly és Wilson, 2005). Az 1977-1990 közé eső angliai esetek hasonló elemzése a mostohagyermekekre nézve százszoros kockázatot talált. Egy koráb­ bi időszak angol analízise 150-szeres kockázatot mutatott ki. Egy ausztrál vizs­ gálatban a mostohagyermekek háromszázszor valószínűbben estek családon belüli gyilkosság áldozatává. Természetesen a nem halálos mostoha bánásmód­ dal (verés, szidalmazás, éheztetés) sem jobb a helyzet, bár ennek a vizsgálata nehezebb. Egy kanadai kutatásban a súlyos esetek elemzése negyvenszeres kockázatot mutatott ki a mostohagyermekek kárára. Egy angol vizsgálatban az akaratlagosan előidézett fizikai sérülés kockázata mostohagyermekek számára 19-szer nagyobbnak bizonyult. Egy finn vizsgálat szerint a lánygyermekeket szexuálisan 18-szor gyakrabban molesztálta mostohaapjuk, mint édesapjuk. Egy ausztrál vizsgálatban a 2000 és 2003 közti öt év alatti gyermekek véletlen halá­ los balesetét vizsgálták. A fulladásos baleseteknél, ha egy mostohaszülő volt, a kockázat 24-szeres, ha mindkét szülő mostoha volt (vagyis örökbefogadásról volt szó), a kockázat nyolcvanszoros. Ha a véletlen halál erőszakkal kapcsolatos volt, egy mostohaszülő 77-szeres kockázatot, két mostohaszülő 102-szeres kockázatot képviselt. A szerzők kiemelik, hogy nem egyszerűen arról van szó,

hogy mondjuk a mostohaszülő nem figyel annyira a mostohagyermekére, mintha az édesgyermeke lenne, mert akkor az édesszülő-mostohaszülő páros által nevelt gyermek kockázata azonos volna a gyermekét egyedül nevelő édes­ szülőnél mérhető kockázattal. Valójában a gyermekét egyedül nevelő édes­ szülőnél alig van kockázatnövekedés. A „plusz 1" vagy „plusz 2" mostohaszülő tehát aktívan megnöveli a kockázatot (Tooley és mtsai., 2006).

Megint hangsúlyoznom kell, hogy a vizsgálatok nem szólnak arról, kik is ezek az örökbefogadók. A vizsgálatok nem Magyarországon, hanem Amerikában, Ausztráliában, Kanadában és más országokban folytak. Könnyen elképzelhető, hogy más országokban lazábbak az örökbefogadás szabályai, jól ismert, hogy Thaiföldről és más harmadik világbeli országból bátorítják az örök­ befogadást, hiszen a gyereknek egy amerikai vagy európai családban felnőni ezerszer jobb esélyt jelent, mint egy szegény ország árvaházában.

A gyilkosság A gyilkosságok elemzésénél rögtön feltűnik, hogy a férfiak 30-60-szor gyakrab­ ban gyilkolnak, mint a nők. A két nem merőben eltérő okból gyilkol, ez a követ­ kezőből is látszik: míg nőknél az élet során bármely életkorban azonos valószí­ nűséggel következik be gyilkosság, addig férfiaknál a 20-24 éves korcsoportnál ugrásszerűen megnő a gyilkosságok száma, majd rohamosan csökkenni kezd: a 30-40 évesek feleannyit, az 50 évesek már csak hatodannyit gyilkolnak. A fia­ tal férfiak gyilkolási kedvét jobban megértjük, ha szemügyre vesszük a nőtlenség, házasság, válás és özvegyülés hatását. Minden korosztályban a házasok gyilkolnak a legkevesebbet, ám érdekes, hogy hozzájuk képest az elváltak két­ szer annyit, a megözvegyültek viszont már ötször-nyolcszor annyit ölnek. Mivel a gyilkosok és az áldozatok leggyakrabban fiatal egyedülálló férfiak, az evolúci­ ós felfogás szerint a férfiak gyilkosságmintázata az „öld meg a riválist" elvet képviseli. Míg a nők szaporodását egyedül a forráshiány (élelem, biztonság) ve­ szélyezteti igazán, addig a férfiak szaporodását leginkább a többi férfi. A háza­ sok azért nem „kedvelik" a gyilkolást, mert már birtokukban van a nő, akiért a verseny folyik. A verseny az úgynevezett összesített alkalmasságért folyik, va­ gyis minél több és jobb minőségű utód nőjön föl és szaporodjon szintén sikere­ sen. Ez a szaporodási siker, és ezt a férfiaknál jelentősen befolyásolja a vagyon és a társadalmi rang. Az igazi rivális a gazdagabb és befolyásosabb férfi. A va­ gyoni különbségeket kifejező Gini-index (0-tól 100-ig mutatja egy társadalom-

ban a vagyoni egyenlőtlenség mértékét) a legjobb előrejelzője adott nemzetnél a térti által férfi ellen elkövetett gyilkosságok számának. A másik előrejelző a vá­ lási arány, vagyis a nők „újraelosztásában" érdekeltek növekvő száma növekvő számú erőszakos férfihalállal jár. Az egyik közvetítő tényező az agresszivitást fokozó tesztoszteron. Házasembereknek lecsökken a tesztoszteronszintje, ám válás, özvegyülés után ismét megnő!

Jogos ellenvetés, hogy a gyilkosság ritkán szokott boldog házassághoz és sikeres szaporodáshoz vezetni. De ez csak a modem társadalmakban van így.

A rivális megölése és vagyona elrablása az ősidőkben rangot és tekintélyt je­ lentett, nem büntetendő cselekményt. A yanomamö indiánoknál még ma is igaz, hogy aki ölt, annak több felesége és gyermeke van (Daly és Wilson, 1999). De vessünk csak egy pillantást a középkorra! A shakespeare-i királyd­ rámákban rivális küzd a hatalomért a riválissal, nem pedig a jó a rosszal.

A tragédia végén persze az a jó, aki győz, de ő az, aki a következő darabban trónbitorlóként elbukik.

Az evolúció nem tréfadolog. Aki balek volt, kiszorult a szaporodásból. Mi, akik most itt vagyunk, ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy őseink tiszták és erkölcsösek voltak. Akkor mi most nem volnánk. Bűnök árán jutottunk idáig, háború, erőszak és vér borítja a fejlődés útját. És mi sem vagyunk szentek.

Ott van bennünk a csaló, amikor a törvényi kiskapukat keressük, szaporodási előnyre törünk futó kapcsolatainkban és szeretőinkben, a nepotizmust szolgáljuk „szívességeinkkel", és hadd ne soroljam a még sötétebb bűnöket.

Az evolúció legyen velünk!

301

Zsiga, te kis hazudós!

Ego sum via, veritas et vita El kell végre tudnunk szakadni Freudtól, ettől a nőgyűlölő antipszichológustól, aki jól szervezett mozgalmával eluralta a 20. század első felének klinikai pszi­ chológiáját. Freud autoriter személyisége, paternalisztikus orvosi szemlélete, sú­ lyos neurózisa és nárcizmusa alkalmatlanná tette őt betegek kezelésére, de az ön­ magáról alkotott mítosza és megválogatott udvaroncai révén a mai napig sokak­ nak a nagy és megismételhetetlen világbölcsének tűnik. Próféta akart lenni és prófétát is csinált magából. Az igaz emberek mindig emberek akarnak maradni.

A humanisztikus, szemtől szembe pszichológia fényében teljesen abszurdnak hat a pszichoanalitikus díványhelyzet, amelyben a páciens alávetetten, kiszolgál­ tatottan és védtelenül a díványon fekve feltétlen gyónásra van kötelezve, az ana­ litikus meg mögötte szivarozik, ásítozik, vagy ha érdeklődő, akkor hallgat. Az egész teljesen analóg a műtéti szituációval, csak itt nem az elaltatott beteg hasát, hanem lelkét műtik. A Freudról alkotott kép egy szorgos imidzsformáló csapat összmunkája, amely halála után is igyekezett az eszme és mozgalom - vagy ne­ vezzük inkább vallásnak - tételeit hamisítások révén fenntartani. Freud valójá­ ban diktátor volt, aki szeretett a megértő bölcs szerepében tetszelegni. A 20. szá­ zad a diktátorok kora volt. A diktátorok receptje mindig ugyanaz: Lenin, Hitler, Sztálin, Mao, Ceausescu - mind olyan képet formált magáról tűzzel-vassal, mint aki él-hal a népéért. Valójában egyiket sem érdekelte más, mint a hatalom meg-

szerzése és megtartása. Freudot nem az igazság érdekelte, hanem az ő igaza. Be­ tegei nem emberek voltak, hanem esetek. Akikből megélt, és akiknek meghami­ sított történetei alapanyagul szolgáltak hagymázas elméletei számára. A diktatú­ rák lélektanából értjük meg Freud hatását is: jó behódolni és alávetni magunkat a vezérnek, jó érezni, hogy van valaki, aki mindent tud, akihez mindig fordulha­ tunk, ha elbizonytalanodunk. Ha mögöttünk a vezér, mi is erősebbek vagyunk.

A vezérhez tartozni a vezér tekintélyét kölcsönzi nekünk. Ki meri vitatni a vezér hívének nézetét, ha ezzel egyben a vezér tekintélyét vitatja? Freud varázsa a pszichológus és pszichiáter szakmában még mindig ugyanaz: aki freudian gon­ dolkodik, maga is kisdiktátorrá válhat, és élvezheti annak a mágikus hatalomnak és tévedhetetlenségnek a varázsát, amit a pszichoanalízis kölcsönöz művelőjé­ nek. „Mert én vagyok az út, az igazság és az élet".

Burokban született Közeleg az idő, amikor Freud nevét már csak kis betűvel fogjuk írni, és a freu­ dizmus valami sértő szó lesz; olyasmit fog jelenteni, hogy „gátlástalan nagyra­ vágyás" vagy „a tények feláldozása a siker oltárán". Erihez persze még ki kell halnia azoknak, akik ma a pszichoanalízisnek nevezett fikcióhalmazból élnek, s érthető okokból - freudi terminológiával - elfojtják magukban azokat a kínos gondolatokat, hogy az egész freudi életmű, kezdve az alapoktól, nem szól más­ ról, mint Freud dús fantáziájáról és önmaga nagysága iránt érzett leplezetlen cso­ dálatáról. Freud terminológiáját használva saját magára, kimondhatjuk, hogy sú­ lyosan nárcisztikus személyiség volt, aki önhitt módon tetszelgett önmagában.

Innen eredt a „magányos hős mítosza", amit szorgos munkával épített fel, ebből fakadt diktatórikus személyisége, amely nem tűrt ellentmondást sem a rendelő­ ben, sem a pszichoanalitikus mozgalomban. Ha betegei nem értettek egyet vele, akkor „ellenálltak", ha egy pszichoanalitikus, mint Adler, Jung vagy Stekel va­ lamit másként gondolt, száműzte a mozgalomból. Freud súlyos neurózisban szenvedett, sokak szerint életre szóló elméletgyártó tevékenysége folyamatos öngyógyítási próbálkozás volt. Freud - saját terminológiájával szólva - orálisan fixálódott volt, ezért szeretett annyit írni, és ezért volt láncdohányos. Mindemel­ lett kokainfüggő is volt, ami talán némi magyarázatot is ad túlburjánzó fantáziá­ ira, melyek műveiben öltöttek testet.

De honnan ez a mindenre feljogosító küldetéstudat és megszállottság? Freud szó szerint burokban született, s ez eldöntötte sorsát. Anyja és apja vakon hittek

benne, hogy fiukból nagy ember lesz, és sok testvérével szemben rendkívül megkülönböztetett bánásmódban részesült egész gyermekkorában. Anyjához fűződő, kölcsönös „szerelmes" viszonyuk lett később az ödipális konfliktus sa­ játélménye, s nem véletíen, hogy apja halála később hihetetlen bűntudatot vál­ tott ki az akkor már igencsak felnőtt Freudból.

A Sors könyvében tehát meg volt írva, hogy Freudból nagy ember kell le­ gyen, de sajnos a Sors könyve részletekkel nem szolgált, hol és hogyan kell eh­ hez hozzálátni. Freud ezért kora ifjúságát bizonyítási kényszerben töltötte. A küldetéstudat nagy teher ám, a mama szeretete nem egyszerűen az ő „arany Sigi"-jének szólt, hanem a leendő zseninek. Míg testvérei közös szobában nyomo­ rogtak, a kis Sigmundnak mindig külön szobája volt, ahol éjt-nappallá téve ta­ nult, még az ételt is szobájába „rendelte". Már nyolcéves korában Shakespeare-t olvasott, egyedül neki volt olajlámpása, míg a család gyertyával világított, s mi­ kor zavarta húga zongorázása a tanulásban, a zongora már repült is a lakásból.

Mindig kitűnő tanuló volt, szó szerint vagy hét nyelvet beszélt, és summa cum laude végezte el az orvosi egyetemet. Ifjú neurológusként állandón fel akart fedezni valamit, de mindig melléfogott. Aztán egy csinos lány. Martna, Freud egyik húgának barátnője, egy nap átvonult a könyvébe temetkező Freud szobá­ ján, és Freud egyből beleszeretett. A lány szülei nem díjazták a bontakozó kap­ csolatot, Freud végül is csak egy kisfizetésű kutató volt, el is költöztek gyorsan Bécsből. Freud onnantól megkettőzött erővel akart sürgősen híres lenni; már két nő volt életében, akik tőle várták a beteljesülést. Mint ifjú neurológus hol új szö­ vetfestési eljárással, hol tengeri herkentyűk idegrendszerének leírásával próbál­ ta megvetni lábát a csúcson, sikertelenül. Későbbi hívei ebben is a zsenialitást látták, holott inkább az állhatatlan sikeréhség látszik korai munkáin. Freud ott­ hagyta a kutatói állást, és egy bécsi közkórházban vállalt állást, hogy orvosi gya­ korlatot szerezhessen. A betegekért és a gyógyításért azonban továbbra sem ra­ jongott, ami ugye kicsit furcsa egy orvostól és egy majdani terapeutától, aki majd magánpraxisából él. De ezen nincs mit csodálkozni, egy zseni nem bíbelődhet holmi halandó emberi nyavalyákkal, hacsak azok nem szolgálják magasztosabb céljait. Ferenczi Sándor, a későbbi jó barát (majd még később szintén kegyvesz­ tett), titkos naplójából tudjuk, hogy Freud gyűlölte betegeit. - Az egy csürhe mondta Ferenczinek -, csak arra valók, hogy megéljünk belőlük. - Közkórházi állását is csak arra használta, hogy elmélyedjen a neuroanatómiában, és sorozat­ ban gyártsa a neurológiai közleményeket. Ám a tudomány elismert közkatoná­ jának lenni nem az, amiről a mama, Martha és persze Freud álmodoztak.

A kokainephód 1884-ben aztán megcsillant egy aranyrög Freud meddőnek tűnő életében. Rá­ bukkant egy cikkre a kokainról.,,Nem is kellene több. mint egy ilyen szerencsés dobás, hogy az otthonteremtésre gondolhassunk", írta azonnal menyasszonyá­ nak. Áprilisban hallott a kokainról először, nyáron már ő volt a kérdés önjelölt szakértője. Kezdetét vette a kokainepizódnak nevezett gátlástalan hazudozás, amely annyira kínosra sikeredett, hogy Freud később minden lehető módon meg akart feledkezni róla. E történetben, mint cseppben a tenger, benne volt egész ké­ sőbbi élete.

A kokain akkoriban még kevéssé volt ismert, s Freud lázasan begyűjtött róla mindent, rendelt egy grammot belőle, s kipróbálta magán, és egy életre rabjává is vált. Aztán kipróbálta kollégáján és barátján, akinek egy boncoláskor szerzett, soha be nem gyógyuló kézsebe és ebből származó idegrendszeri daganatai vol­ tak. Emst von Fleischl-Marxowról van szó, aki ekkor már javában morfiumfüggő volt, mert fájdalmaira egyre nagyobb adagban szedte a kábító cseppeket. Mi­ vel Freud azt olvasta, hogy a kokainnal el lehet vonni a morfiumot, adagolni kezdte Fleischlnek, aki hamarosan a morfiumfüggés mellett kokainfüggővé is vált. Mindez nem gátolta meg Freudot abban, hogy barátjára mint egy általa ki­ vitelezett sikeres elvonókúra alanyára hivatkozzon sebtiben összeütött tanulmá­ nyában. 1885-ben még előadást is tartott a kokain morfiumfüggés elleni alkal­ mazásáról, ám ekkorra a hihetetlen dózisú, napi egy gramm kokain hatására Fleischlnél már rémes hallucinációkkal (nyakra tekeredő kedves kígyók) járó kokainpszichózis alakult ki. Freud ekkor hat hónapra becsülte barátja életét, de ez nem zavarta abban, hogy ismét a leszoktatás sikertörténeteként idézze esetét.

Végül is alakulhatott volna jól is a dolog, nem? Ha ez a hülye Fleischl nem rá­ szokik, hanem leszokik!

A kokainepizód valójában oly szégyenletesre sikeredett, hogy Freud örökre kifelejtette publikációs listájából ezt az írást. Alig egy év múlva már írások je­ lentek meg arról, hogy súlyos addikciót okoz, és egyáltalán nem csodaszer. Freud olyanért dicsőítette a kokaint, amiért később betiltottak. Közben meg egy kollé­ ga, Carl Koller felfedezte, amivel valóban hímevet lehetett szerezni, a kokain ér­ zéstelenítő hatását, amit Freud még ötven évvel később is keserű irigységgel ma­ gának tulajdonított. De hát Freud Fleischlt hátrahagyva, sietve nyaralni indult. Önéletírásában, mellőzve Fleischl „meggyógyítását", szerényen így ír erről: „.. menyasszonyom volt az oka, hogy már ezekben a fiatal éveimben nem tettem

szert hírnévre". Persze, ha maradt volna, neki kellett volna felfedeznie a kolleri felfedezést. Hát persze, ha én meg 50 évvel korábban szülétek és Enrico Ferminek hívnak, akkor most én lennék az első atomreaktor megépítője.

A siker bűvkörében Freud jövőbe vetett hitét azonban semmi meg nem törte. Úgy döntött, most jön majd a fordulat. 1885-ben megsemmisítette minden feljegyzését és írását. Mari­ llának azt írta, leendő életrajzíróinak akarja megnehezíteni a dolgát. Tekintve, hogy e pillanatban Freud még mindig csak egy igyekvő senki volt, nevét maxi­ mum a postás ismerte, leginkább egy nárcisztikus őrült vagy egy mindenre el­ szánt karrierista benyomását kelthette e tettével. Ahogy egy jóakarója írta róla később, „nyíltan és kertelés nélkül hitt abban, hogy lángész". Ha valaki ilyet mond, és fehér köpeny van rajta, akkor ígéretes pszichiáter, ha pizsama, remény­ telen őrült.

Freud most új lóra tett, Párizsban csecsemőagyakat szeretett volna tanulmá­ nyozni, ám a primitív körülmények elrettentették, és inkább Jean-Martin Charcot híres előadásaira kezdett járni. Párizsban, a neves Salpétriére klinikán Jean-Mar­ tin Charcot nyilvános szeánszokon demonstrálta, hogy a hisztériások bénulásai és bőrük érzéketlenné válása hipnózissal megszüntethető vagy előidézhető.

A hisztériás bénulások és egyéb testi tünetek vizsgálata, melyeket ma konverzi­ ós tüneteknek nevezünk, misztikus rejtély volt akkoriban. A betegeknél ugyanis semmilyen szervi elváltozást nem lehetett kimutatni, mégis megbénultak, meg­ vakultak, megsüketültek, vagy valamely testrészükön megszűnt a bőrérzékelés.

A Salpétriére külön osztályt tartott fenn hisztériás betegek számára, és Charcotnak csinos sztárbetegei voltak, akik szinte már tökélyre fejlesztették a mester el­ méletének demonstrációját. Charcot, a „neurózis Napóleonja" nem tűrt ellent­ mondást, és mindenki igyekezett a kedvében járni. Charcot tanítványai betaní­ tották és begyakoroltatták a charcot-i hisztéria- és hipnóziselmélet mutatványa­ it, a betegek pedig lelkesen végrehajtották, különben mehettek volna vissza az utca mocskába, a nyomorba. Egyik híres betege, Blanche Wittman, a ,Jiisztéria primadonnája", egy nap elszökött a kórházból, és egy másik pszichiáter kezei­ ben bevallotta, hogy a benne élő Blanche I. demonstrálta éveken át Charcot té­ teleit, miközben Blanche II. mindennek végig tudatában volt. Mindez nem ingat­ ta meg ekkor még Charcot tekintélyét, Freud pedig el volt ragadtatva tőle. Min­ denáron a mester közelébe akart kerülni, ezért gyorsan lefordította németre

Charcot éppen elkészült művét, amely így - Freud buzgalma folytán - előbb je­ lent meg németül, mint franciául. Honnan ez a hallatlan munkabírás? A kokain azért megmaradt Freud titkos csodafegyverének. Freud meglátta a lehetőséget a hipnózis és hisztéria szabad rablást ígérő, feltáratlan területében, s mikor egy fogadáson kifülelte Charcot egy beszélgetését, melyben az öreg azt fejtegette, hogy a hisztéria talán a szexualitással függ össze, fejében kibontakozott egy vi­ rágzó magánpraxis lehetősége. - Aha, tehát szexuális traumát kell keresni mondhatta magában. Ezzel kész is volt a soha nem igazolt prekoncepció, mely­ nekjegyében később halálra szekálta betegeit. Bécsbe visszatérve azonnal Charcot-t dicsőítő előadást tartott a Bécsi Orvosi Körnek, ahol pillanatok alatt kide­ rült, hogy a hallgatóság korábbról és jobban ismeri a témát, mint ő. Ez az ásítozós délután később a konzervatív orvosok fondorlatos összeesküvésévé dagadt a pszichoanalitikus mitológiában, mígnem Henri EUenberger pszichohistorista fel nem lelte az eredeti jegyzőkönyvet, s ki nem derült, hogy amit az ifjú titán új idők új szeleként akart előadni, abból a jelenlévők már több tanulmányt publi­ káltak, csak Freud nem olvasta őket.

1886-ban a tudomány számára tragikus fordulatként Freud megházasodott, és megnyitotta magánrendelőjét. Mivel mégiscsak neurológus volt, betegei elsősor­ ban neurológiai betegek voltak. Freud ontotta a tudományos munkákat, mint aki söréttel lő a siker céltáblájára, hogy legalább egy golyóval eltalálja a tízes kört.

A jószívű Ferenczi szerint Freud ekkor még kedvelte betegeit, s csak később utálta meg őket, mások szerint Freud mindenkiben csak egy publikációs lehető­ séget vagy egy elméletet látott.

Freudnak mindig volt egy-két tekintélyes apapótiék jó barátja, ekkoriban Joseph Breuer és Wilhelm Fiiess személyében. Freud grafomán volt, élete során a mindig aktuális barátainak írott levelezése kitett egy második életművet. E leve­ leiből tudjuk ma, mekkorákat lódított a nyilvánosságnak szánt közleményeiben.

A hisztériabiznisz beindul Miközben masszázst, elektromos kezelést, fürdőt és egyéb korabeli eljárásokat alkalmazott betegein, egyre csak a hisztérián járt az esze. Rábeszélte Breuert, hogy írjanak valami korszakalkotót a hisztériáról. Freud vadászni kezdte a hisz­ tériás betegeket, s mint az árvagyerek, aki minden bácsiban a papáját véli felis­ merni, egyre-másra kezdte betegeit konverziós hisztériás betegeknek látni. Bre­ uer nehezen állt kötélnek, de Freud végül csak meggyőzte. 1893-ban egy előze-

tes közleményt jelentettek meg a hisztériáról, majd 1895-ben jelent meg a Ta­ nulmányok a hisztériáról, amely előrevetítette Freud rossz szokását, hogy soha nem a tényekből indul ki; kezében minden eset elméletei illusztrációjává silá­ nyult. Freud dús fantáziájú, kutató alkat volt, és az is maradt, nem lett volna sza­ bad neki betegeket kezelni, egy Alexander Dumas veszett el benne. Pontosab­ ban nem veszett el, mert írásai a nagy kalandgyártó fantáziájával vetekednek, csak ami a regényírásban erény, az a tudományban csalás. És a tudományos ha­ misítás fertőző, mert Freud súlyos hamisításra vette rá szerencsétlen Breuert is, akit később mint kellemetlen cinkost alaposan lejáratott. Bízhatott benne, hogy volt barátja nem „köp", mert akkor az ő tudományos tekintélye is odavész.

Mindezen tudott dolgok ellenére a könyvet a pszichoanalitikus mozgalom mind­ máig zseniális műnek tekinti, nem akarván tudomást venni arról, hogy a könyv hamisítvány. Amikor pár éve megírtam ezt egy magyar pszichiátriai szaklapban (Szendi, 2004), vezető pszichológus körök fegyelmit fontolgattak ellenem, és ki akartak zárni, csak kiderült, hogy semminek nem vagyok a tagja, tehát nem le­ het kizárni. Ezt tehát megúsztam. De milyen furcsa hogy nem a tolvajt kezdik vizsgálgatni, hanem azt, aki tolvajt kiált.

A kötet tulajdonképpen egy reklámkiadvány volt, alcíme az lehetett volna: „Megjött a csodadoktor, a rejtélyes hisztéria tudora". Ami érdekes volt a kötet­ ben, például az elméleti rész, azt Breuer írta. Amit Freud írt. négy állítólagosán hisztériás eset ismertetése, az hamisítás és megalapozatlan halandzsa volt. Sokan mégis a mai napig idézik Breuer Anna O.-ját, a minap egy hipnózistanulmány­ ban ütköztem bele. A dolog lényege mai szemmel a piacteremtés volt, Freud olyan csodadoktorként akarta reklámozni magát, aki az akkor rejtélyesnek és gyakorinak tekintett hisztériát tudja kezelni. Mivel a hisztéria sokarcú, ideig-órá­ ig bárkire rá lehetett fogni, hogy hisztériában szenved. A trükk bevált, a pszicho­ analitikus üzlet és mítoszgyártás beindult.

A Tanulmányok a hisztériáról című kötetet ma már a tudatos csalás és félre­ vezetés művének tekintjük. Hogy éppen Freud foglalkozott annyit mások tudat­ talan gátlásával, az valószínűleg azért volt, hogy saját tudatos gátlástalanságáról elterelje a figyelmet. Az 1960-as években előkerült Breuer eredeti, Bertháról írott kortörténete, és Freud addig eltitkolt levelei is napvilágot láttak. A két hős egyszeriben két csalóvá vedlett át. Kiderült, hogy Breuer nem hisztériásnak, ha­ nem súlyos neurológiai esetnek diagnosztizálta eredetileg Berthát, s hogy 1880tól 1882-ig tartó kezelése során a lány nem meggyógyult, hanem egyre betegebb lett, sőt Breuer „kezelése" hatására még morfiumfúggővé is vált. Az állítólagos

gyógyulás olyannyira nem volt igaz, hogy Breuer lemondva a „teljesen széte­ sett" Bertháról, kórházba utalta őt, s Freud 1883-ban azt írta menyasszonyának, hogy, J3reuer állandóan Bertháról beszél, azt szeremé, ha a lány meghalna, mert az legalább megszabadítaná a szenvedéseitől". Bertha még évekig állt kezelés alatt különféle kórházakban. A híres gyógyult eset még öt évvel állítólagos gyó­ gyulása után is hallucinált, ezt Freud és Breuer pontosan tudták, hisz Breuer volt a Pappenheim család háziorvosa, Freud felesége pedig barátnője és félig-med­ dig rokona volt Berthának. Mindezek ismeretében Freud egész életében, hacsak szóba került Bertha esete, mindig ugyanazt a hazugságot ismételgette, miközben bizalmasainak, Carl Jungnak és Emest Jonesnak, életrajzírójának bevallotta az igazságot. Mint a kokainepizódnál is láttuk, nem az igazság, hanem a siker volt a fontos. Aki hímevet akar. ne legyen finnyás. A hazugság a kisember fogalma, a nagy ember ezt elméletnek nevezi. De Breuer is megéri a pénzét, hisz a brutá­ lis igazság teljes ismeretében írta meg soha meg nem történt, hazug gyógyítás­ történetét. Ellenberger sorról sorra kimutatta, hogy Breuer az eredeti, általa út neurológiai kórtörténetben egyszerűen kicserélgetett szavakat, hogy megspórol­ ja a sok irkafirkálást, s így lett a féloldali agyvelőgyulladásból kialakuló bénu­ lásból lelki eredetű hisztériás bénulás. S mielőtt csámcsognánk egy kicsit Freud híres „hisztériás" esetein, van itt egy újabb sötét folt Freud lelkén. Mondhatni mindegy volna, hogy az embert - mint az angolszász joggyakorlatban előfordul - halmazati büntetésként 500 vagy 600 évre ítélnék, így sem, úgy sem érdemes a jó magaviseletért járó harmadolásban reménykedni. A tudattalant meg a hisz­ téria pszichoanalitikus felfogását Pierre Janet dolgozta ki. Ez olyan nyilvánvaló volt, hogy Freud az önéletírásában kénytelen volt a vádakra valamiképp vála­ szolni. Ezt dodonaian tette: „Határozottan állítom, hogy... a Salpétriére-ben el­ töltött időm alatt Janet-nak még a nevét sem hallottam" (Freud, 1936). Elhisszük Freudnak, de Janet plagizálásához nem kell Párizsban tartózkodnia, a plágium nem ismer határokat. Különösen nem Freudnál. Ellenberger és mások egyértel­ műen bizonyították, hogy Freud egyszerűen kopírozta Janet műveit. Javaslom Juan-David Nasio sürgős kizárását valahonnan, mert könyvében ezt úja: „Janet nagy munkájából, a L'Etat Menták de Hystéríques-bő\ és Janet más könyveiből bizonyos állításokat Freud szinte szó szerint átvett" (Nasio, 1998). Ahhoz ké­ pest, hogy Freud nem is ismerte Janet-t, tényleg zseniális dolog szó szerint meg­ sejteni, mit is írhatott a másik. Az igazság az, hogy a klinikai pszichológia mind­ azt tudta már, amit Freud einstandolt Janet-tól és másoktól. Ha nem jön Freud, a pszichológia sokszínűbben és szabadabban fejlődhetett volna. Valójában így is

ez történt, hisz Jungot, Adlert, Stekelt, Reichet, Ferenczit hiába ebrudalták ki a mozgalomból, csendben mégiscsak megtörték Freud hegemóniáját. Janet-t meg nem kellett eltávolítani, mert Freud számára ő hivatalosan „nem is létezett". Fre­ ud nárcizmusa nem tűrte, hogy neki elődje legyen, holott Freud másból sem áll, mint elődeiből.

Nézzük most most Freud „hisztériás eseteit". Aki nem a kötelező ájult tiszte­ lettel közeledik az esedeírásokhoz, az döbbenten ébredhet rá, hogy Freud egyik esete sem volt hisztériás beteg. És ezt neki is kellett tudnia, hiszen neurológus volt. Első híres esete, mint azt a vadászkopó kitartásával nyomozó Ellenberger pszichohistorista kiderítette, az akkori Európa egyik leggazdagabb özvegyasszo­ nya volt, akit mellesleg azzal gyanúsítottak, hogy megmérgezte 40 évvel idősebb férjét. Freud szinte egész napját vele töltötte kezelés címén, kétszeri egész testre kiterjedő masszázst írt elő, amit ő maga végzett, kétszeri hipnotikus kezelés is volt, majd mindkét hipnózis után kötetlen, órákig tartó beszélgetés. Az asszony egyik tünete volt, hogy pár percenként arca rémületbe torzult, s elkiáltotta ma­ gát: - Maradj nyugton! Ne mondj semmit! Ne érints meg! - majd ott folytatta a beszélgetést, ahol abbamaradt. Az asszonynak különféle rángógörcsei is voltak, beszéde akadozó és halk volt. Ez bizony a Tourette-szindróma nevű neurológi­ ai betegség, és ezt Freud is tudhatta volna, mert még személyesen is ismerte Gille de Tourette-et, a betegség leíróját. Nem is gyógyult meg a beteg, amit Freud úgy kommentált, hogy „nem ment elég mélyre" az eset elemzésében. Az aszszonyt még évtizedeken át kezelték Európa különböző pontjain, de sehol nem mehettek elég mélyre, mert tünetei haláláig megmaradtak. Egy másik elképesz­ tő esete egy fiatal nevelőnő volt, aki súlyos szaglóideg-gyulladás révén elveszí­ tette szaglását, s orra a szagokra, de még a fájdalomra is érzéketlen volt. Időn­ ként azonban égett puding, ill. szivarfüst szaghallucinációi voltak. A lány nyil­ vánvalóan halántéklebeny-epilepsziás eset volt, e kórképben mint rohamkísérő jelenségek jellegzetesek a különféle égett, kozmás szagok. Freud azonban hisz­ tériás eseteket keresett, hát azokat talált. S miután kilenchetes szorgalmas anali­ zálás után a lánynak, nyilván spontán javulás révén, némi szaglása visszatért, Freud diadalmasan ezt az ő terápiájának tulajdonította.

A pszichoanalitikus rendelő valójában a 22-es csapdája volt, melyben bármi­ lyen testi betegségből lelki betegséget lehetett fabrikálni, ez csupán fantázia kér­ dése volt. A küszöb ádépésétől kezdve bármi történt, az önigazoló logikával volt értelmezhető: ha a beteg javult, Freud zseniális. Ha a beteg állapota nem javult, vagy pláne romlott, Freud akkor is zseniális, de a beteg ellenállt. Annyira, hogy

néha ebbe bele is haltak. Freud maga vallotta be egy esetét: egy kislánynál egy súlyos organikus betegséget ugyancsak hisztériának kezelt, s mire a hisztériát „kikezelte", a gyermek meghalt. Helyesbítek: ellenállt.

Ki erőszakol meg kit?

Freud persze buzgólkodott tovább, s újabb tettével ezúttal valóban hőssé válha­ tott volna, de végül megint csak a sikert választotta az igazság helyett. Freud 1895-ben egy bécsi konferencián előadásban hozta nyilvánosságra 18 betege analíziséből származó megdöbbentő felismeréseit. E betegek egy része arról szá­ molt be, hogy gyermekkorukban rokonaik (apjuk, nagybátyjuk stb.) erőszakot tettek rajtuk, molesztálták őket, fajtalankodtak velük, stb. Akinél ilyen nem de­ rült ki, ott Freud gondoskodott arról, hogy„kiderüljön". Freud szexmániája egy­ bevágott némely betege valódi történetével. Korábban az ilyen történeteket a pszichiáterek hisztériás hazudozásnak tekintették. Freud előadását is jeges fo­ gadtatásban részesítették, s ezen Freud annyira felbőszült, hogy azonnal megje­ lentette cikk formájában is felismeréseit A hisztéria oki tana címmel. Mint ké­ sőbb írta, úgy vélte, „azok egyike leszek, akik megzavarják a világ nyugodt ál­ mát". Ez igaz is volt, csak Freud nem számolt a következményekkel. A világ ugyanis tényleg nyugodtan akart aludni. A hisztéria akkoriban olyan fogalom volt, mint ma a depresszió: mindent be lehetett söpörni a diagnózis alá, aminek nem tudták az okát. Ettől annyi hisztériás volt Bécsben, hogy körbeérték volna az Egyenlítőt. Freud hirtelen azzal találta szembe magát, hogy a diagnózis egy­ ben azon apák elleni bűnvád is, akik amúgy Bécs köztiszteletben álló polgárai, és ők azok, akik saját bűnös vérfertőző vagy pedofd tevékenységükkel megbe­ tegített lányaik kezelését finanszírozzák. De ugye olyan tehén nincs, akit egy­ szerre lehet fejni és leölni, ezért egy apa sem fogja saját becsülete árán gyógyít­ tatni a lányát. Freud egy éven belül fel is adta forradalmian új, mellesleg - a csa­ ládi erőszakok gyakoriságát tekintve sajnos - igaz elméletét, s hamarosan előállt a semmivel alá nem támasztott, átdolgozott, de minden vérfertőző perverznek mély és nyugodt álmot biztosító verzióval, miszerint „ezek a csábítási jelenetek sohasem történtek meg, csak fantáziák, amiket betegeim költöttek, esetleg én erőltettem rájuk". Freud „munkásságának" ismerete alapján sokan úgy látják, hogy amíg Freud fontosnak gondolta a csábításelméletet, még azokra a nőbete­ geire is ráerőszakolta a korai szexuális traumákat, akiknek nem is voltak ilyenek, amikor meg meghátrált saját elmélete előtt, akkor meg azoknak sem hitt, akik

gyermekként valóban erőszak áldozatai voltak. Akárhogy is volt, maga Freud volt az. aki hol így, hol úgy, de szellemileg megerőszakolta pácienseit. Aztán lát­ va a felháborodást, Freud gyakorlatilag berezelt, és vagy hatvan évre tabuvá tet­ te a témát a szakmában. Ahogy Freud, úgy követői is, ettől kezdve elutasították ezeket az emlékeket, és próbálták bemagyarázni betegeiknek, hogy nem is vol­ tak megerőszakolva, hanem valójában csak vágytak rá. így lesz az áldozatból bűnös! Freud intenzív levelezésében persze továbbra is felbukkantak az apák ál­ tal megerőszakolt vagy molesztált leánygyermekek esetei, de nyilvános publiká­ cióiban 1897-től a téma nem létezett, 1905-ben pedig hivatalosan is visszavonás­ ra került. Masson, aki rövid ideig turkálhatott a Freud-archívumban, rájött arra, hogy Anna Freud és a freudi mítoszt ápoló beavatottak meghamisítják Freud le­ velezését, hogy, jie keltsenek zavart az olvasóban", aki egyfelől úgy tudja, a csá­ bításelmélet ejtve, miközben a mester meg magánlevelezésében továbbra is, nap mint nap igaznak vallja. Masson rájött a csalásra, erre aztán röpült is az archí­ vum éléről. De visszacsinálni már nem lehetett a dolgot, Masson megírta az igazságot (Masson, 1992).

Masson szerint Freudnak azért kellett visszavonnia a gyermekkorban megtör­ tént szexuális visszaélésekre vonatkozó állításait, mert békét kellett kötnie a pszi­ chiátriával, ha azt akarta, hogy zsenge tanait befogadják. Később az egész ana­ litikus mozgalom kiállt a „képzelt erőszak" teória mellett, mert különben nem lett volna szalonképes a pszichoanalízis a polgári világban sem, ahol ezek az erő­ szakok megtörténtek. Újabb vizsgálatok szerint az USA-ban a nők 17,6 százaléka élt át nemi erő­ szakot vagy annak kísérletét, és ezen esetek 54 százalékát a nő 18 éves kora előtt követte el a szülő vagy gondviselő. Minden negyedik nő szexuális visszaélések áldozata volt gyermekkorában. Nyilván nem a világ lett rosszabb, a Freud-kora­ beli Bécsben is csak olyan emberek éltek, mint a mai világban.

A pszichiátriának egyébként külön kínos ez az erőszaktéma. Nyilván nem mindenkinek, hiszen pszichiáterek végeztek pszichiáterek közt e célból felméré­ seket, és pszichiátriai szaklapokban jelentek meg az eredmények. Tehát nem ál­ talában török pálcát a pszichiátria fölött, ha most Massonhoz hasonlóan egy-két dolgot megemlítek.

A pszichiáterek és persze a pszichológusok is, túl közel kerülnek a páciensek­ hez, túl szoros lelki kapcsolatot építenek ki velük, és ahogy Freud nevezte, indu­ lat és viszontindulat áttétele keletkezik. Ezeket nyugodtan nevezhetjük kölcsö­ nös megkívánásnak, olykor meg egyenesen szerelemnek, ugyanis semmi okunk

nincs arra, hogy másnak nevezzük, ha valaki a másik közelségére vagy csodált tudására, hatalmára, netán alávetettségére és kiszolgáltatottságára szexuális vagy érzelmi vonzalommal reagál. Ami elvárható egy szakmabelitől, hogy tartsa a ke­ reteket, és kezelje ezeket az érzéseket megfelelően. Na ez az, ami nem megy so­ kaknak.

Az én naivitásom akkor ért véget, amikor még hallgatókoromban bejártam magánszorgalomból egy híres terápiás központ stábüléseire, ahol egy nap, mint valami fájdalmas hírt, bejelentette az ülést vezető pszichiáter, hogy Józsinak az egyik csinos nőbeteget át kell adnia, mert sajnos a beteg „elcsábította Józsit". Jó­ zsi is ott ült, és szeme sem rebbent. A kollégák se döbbentek meg, hanem meg­ beszélték, hogy igen, a lány nagyon csábító, és majd László fogja kézbe venni az ügyet. Aztán összenevettek, hogy na, majd László megmutatja, hogy őt nem lehet elcsábítani. Én elhűlve hagytam el a terepet. Szóval így kell kezelni a be­ tegek ellen elkövetett szexuális visszaélést? Sajnálni kell a Józsikat, hogy a go­ nosz betegek elcsábítják őket? Pszichiáterjogi szervezet kéne a betegek erősza­ koskodásának kivizsgálására? Speciel a lányt ismertem is, azóta öngyilkos lett.

Speciel az ülést vezető pszichiáter történetét is ismerem, őneki az egyik ápoló­ nőtől született gyereke, ezért aztán elvált a feleségétől. Mindez 15 éve történt, engem azóta nem hagy nyugodni a dolog.

Egy Los Angeles-i, pszichiáterek körében lefolytatott vizsgálat szerint a férfi pszichiáterek 10 százaléka folytatott szexuális viszonyt betegeivel (Kardener és mtsa., 1973). Pszichológusok körében, férfi terapeuták esetében egy vizsgálat­ ban 5,5 százalékos (Holroyd és Brodsky, 1977), egy másikban 7 százalékos volt a szexuális visszaélések aránya (Popé és mtsai., 1979). Amikor arról kérdezték a terapeutákat, kezeltek-e olyan beteget, akivel történt szexuális visszaélés, 704 terapeuta 559 ilyen esetről tudott. E betegek 11 százalékát intézetbe kellett utal­ ni a szexuális zaklatás lelki következményei miatt, 1 százalékuk pedig öngyilkos lett (Bouhoutsos és mtsai., 1983).

Nanette Gartrell és munkatársa 1986-ban az amerikai pszichiáterek körében széleskörű anonim felmérést végzett, és a beérkezett válaszok alapján a férfi pszichiáterek 7,1 százaléka (1057-en), a női pszichiáterek 3,1 százaléka (257-en) vallotta be, hogy szexuális viszonyt kezdeményezett betegeivel (Gartrell és mtsai., 1986). Mivel a megkérdezetteknek csak 26 százaléka válaszolt, sejthető, hogy nem azok nem válaszoltak, akik ártatlanok ilyen kérdésekben. De minden ilyen felmérés messze alábecsüli a tényleges helyzetet, hiszen az emberek még anonim módon sem szívesen vallanak önmaguk ellen. Az attitűdvizsgálatok jel-

zik, hogy leginkább azok vallanak be ilyesmit, akik ezt nem is tartják annyira bűnnek! A rossz lelkiismeretűek - és ez a megkérdezettek 50-70 százaléka! - in­ kább nem válaszolnak.

Egy 1987-es felmérésben az amerikai pszichiáterek 65 százaléka számolt be arról, hogy kezelt már kolléga által szexuálisan kihasznált beteget (Gartell és mtsai., 1987). Tanya Garrett 1998-ban Angliában végzett felmérést pszicholó­ gusok között. 23 százalékuk számolt be arról, hogy kezelt olyan pácienst, akivel korábban szakmabelinek szexuális viszonya volt. Leginkább pszichiáterekről tudtak, de voltak pszichológusok is, és a válaszolók 38 százaléka tudott olyan pszichológusról, akinek viszonya volt betegével (Garrett, 1998). Ausztrál és új­ zélandi pszichiáterek 68,7 százaléka tudott olyan betegről, akivel pszichiáter sze­ xuális viszonyt folytatott, és 50,3 százalékuk legalább két ilyen esetet ismert (Leggett, 1994). Negyven, terápiában szexuális aktusba kényszerített nő esetét feldolgozva bizonyítható volt, hogy az elkövetők általában magas beosztásban dolgozó pszichiáterek és pszichológusok voltak, akik többnyire a szakma kariz­ matikus vezetői közé tartoztak, tehát pontosan tisztában voltak, sőt tanították azokat az etikai elveket, amiket semmibe vettek (Quadrio, 1996).

Nem érdemes a vizsgálatokat hömpölyögtetni tovább. A pszichiáter és pszi­ chológus szakmának jól felfogott érdeke volt, hogy évtizedeken át ne feszeges­ sék azt a kérdést, amiben ők maguk is sárosak.

A szexuális visszaéléseket persze nem úgy kell elképzelni, hogy a pszichiáter leteperi a beteget. Ilyesmi inkább a zárt osztályokon szokott történni, ott is in­ kább csak az ápolók az elkövetők. Egy esetet elég mélyen megismertem, bár tel­ jes mélységében etikai okokból nem ismertethetem. Az áldozat egy rendkívül in­ telligens nő volt, aki hipnózisterápiára járt egy pszichiáterhez. Az ülések nem voltak szokványosak, órákig tartottak. A hipnózis során, amikor fájdalmas em­ lékek törtek föl a nőpáciensből, a terapeuta csókolózni kezdett vele. Mikor a pá­ ciens kérdezte, hogy ez mi volt, a terapeuta azt felelte, hogy ez egy terápiás mód­ szer. Természetesen a „módszer" hatására hosszú idő elteltével végül is kapcso­ lat alakult ki terapeuta és páciense között, ami végül a szexuális viszonyig is el­ jutott. Páciensemben csak a megbeszélések hatására kezdett tudatosulni, hogy ő itt eszközként volt használva a pszichiáter magánéleti válságának megoldására.

Nemrég egy ismerősöm mesélt egy pszichiáterről, aki reménytelenül szerel­ mes lett őbelé, és ezért egy betegével létesített szexuális viszonyát arra használ­ ta fel, hogy betegének az ismerősöm külsejét kellett utánoznia. Hogy amikor le­ fekszik vele, akkor azt érezhesse, mintha a számára elérhetetlen nővel szeretkez314

ne. A hab a tortán, hogy rájöttem: én ezzel az emberrel már egyszer szerepeltem egy műsorban, ő ott bennem azzal keltett hányingert, hogy könnyes szemmel ar­ ról beszélt, én csak itt felelőtlenül beszélek a depresszióról, de ő az, aki éjszakák­ ba nyúlóan ül a betege ágya mellett, és fogja a kezét. Akkor megértettem, hogy az igazán áldozatkész pszichiáter nemcsak a beteg kezét fogja, hanem még be is fekszik mellé az ágyba is. Kedvenc viccem a témában: A páciensnő azt mondja az analitikusának: - Csókolj meg! - Nem, nem lehet - feleli az analitikus. - Naaa, de mééégis, csókolj meg! - Tudod, hogy nem lehet. Már azt sem szabadna, hogy így meztelenül fekszünk egymás mellett.

Jack Gorman világhírű pszichiáter és agykutató tavaly váratlanul lemondott a Harvard Egyetem McLean Kórházának vezető posztjáról, majd öngyilkosságot kísérelt meg, miután kitudódott, hogy viszonya van egy páciensével (Allén, 2007). A szóvivő „rendkívül szokatlannak" nevezte az esetet. Nem világos, arra értette-e a „szokatlant", hogy szexuális visszaélés történik a pszichiátriában, vagy arra, hogy valaki ezért lemond a karrierjéről.

Ideje felocsúdni Mindez alapján úgy tűnhet, mintha minden pszichológus és pszichiáter szexuá­ lis bűnöző volna. Szó nincs erről. Én is pszichológus vagyok, nem az „üzletet" akarom rontani. De a szakmát meg kell tisztítani, mert a hallgatás bemocskolja a tisztákat is.

A Freud-mítosz, mint a színpadi ködgépek keltette illúzió, lassan oszlani kezd. Freud a csábításelmélet megtagadásával egy újabb „nyereségvágyból" el­ követett csalást vitt véghez. Többrendbeli csalásról és visszaeső bűnösről van szó, aki gátlástalanul építgette az őt körüllengő mítoszt. Egész életében csak a hímévre vágyott, és végül elérte. Saját felemelkedése érdekében beáldozta a be­ tegek és a nők érdekeit. Ez merénylet volt az igazság ellen, ahogy Masson írja.

Szabad utat kaptak a perverz apák és a gyenge lelkű, esendő pszichiáterek és pszichológusok. A pszichiáter és pszichológus szakmában a legnagyobb galád­ ság, amit el lehet követni, a bizalommal való visszaélés. Hiszen aki terápiára je­ lentkezik, annak egészen biztosan rossz kötődési tapasztalatai vannak, mert az életben a lelki problémák szinte mindig kötődési zavarok talaján alakulnak ki.

A kötődési zavarok miatt oly sérülékenyek az emberek az életben is és a terápi­ ákban is. Akikkel gyermekkorukban szexuálisan vagy érzelmileg visszaéltek, azok felnőttkorukban sokkal veszélyeztetettebbek, ismét áldozatokká válhatnak.

Freud személye és munkássága különösen nagy súllyal esik latba, mert tekin­ télye évtizedekre megbénította a pszichiátria és pszichológia normál működését.

Ahogy Judit Hermán (2003) írja, Freud, azzal, hogy egy tollvonással visszavon­ ta a csábításelméletet, vagyis a gyermekkori szexuális visszaéléseket vágyfantá­ ziává minősítette, fél évszázadra elfojtotta az áldozatok hangját. Ezzel példát mutatott arra a módszerre, amivel a pszichiátria és a pszichológia mindig is túl gyakran élt és él: a patologizálás eszközével. Ha egy páciens panaszt tesz, nem kell komolyan venni, hisz beteg. A vádaskodás a tünete.

316

Bibliográfia Barash, DP: Szociobiológia és viselkedés. Mattira, Budapest.

1980.

Barash, DP; Lipton, JE: The myth of monogamy fidelity and infidelity in animals and people. Henry Holt & Co. 2002.

Barber, N: Women's dress lashions as a function of reproduc­ tive strategy. SexRoles, 1999, 40(5-6)459-471 Adams, HE; Wrigtil, LW Jr; Lohr, BA: Is homophobia assoo ated wilfi homosexual arousal? J Abnorm Psychol, 1996.

Baron-Cohen, S: The extrémé male brain theory of autism 105(3)440-445.

Trend Cog Sci, 2002,6(6):248-254.

Aitken, RJ: Krausz, C: Oxidative stress. DNA damage and Ihe Baron-Cohen, S: Elemi különbségek. Osiris. Budapest, 2006.

V chromosome. Repród, 2001,122(4):497-506.

Bartels, A; Zeki, S: The neural basis of romantic love Aitken, RJ; Marshall Graves, JA: The lulure of sex Nature.

Neurorep, 2000,11(17) 3829-3834.

2002,415(6875):963.

Bartholomew. K; Horowttz, LM: Altachmenl styles among Allan, G: Kinship and friendship in modem britam. Oxford Univ young adults: A test of a four-calegory model. J Pers Soc Press. Oxford. 1996.

Psychol, 1991,61:226-244.

Anderson, KG: How well does paternity confidence match actu- BartoS, L: Coitus-induced ovulation and sex ratio in man. Med al paternity' Evidence trom worldwide paternity rates. Curr Hyp.1980,6(9)899-906.

Anthropol. 2006.46:511-518.

Bear, DM: The temporal lobes: an approach to the study of Anderson, KG; Kaplan, H; Lancaster, JB: Demographic cororganic behavioral changes. In: Gazzaniga. MS (Ed): Handbook relates ot paternity confidence and pregnancy outcomes among of Behavioral Neurobiology. Vol.2, Neuropsychology. Plénum Albuquerque men. Am J Phys Anthrop. 2006.131 (4)560-571. Press. New York, London. 1979, pp.75-95.

Andersson, M: Female choice selects for extrémé tail length in Bellis, M; Baker, RR: Do females promote sperm competition'' a widowbird. Nature, 1982, 299:375-393,818-820 Data tor humans. Anim Behav, 1990.40:997-999.

Andersson, R; Bergstróm, S: Is maternal malnutrition associBellis, M; Hughes, K; Hughes, S; Ashton, J : Measuring ated with a low sex ratio at birth? Hum Biol. 1998,70:1101 - palemal discrepancy and its public health consequences. J Epid 1106.

Com Health, 2005,59:749-754.

Anna, J ; Dehaene, S; Dehaene, W: Number sense and devel- Beneke, T: Sibling rivalry: The Revolution begins at home opmental dyscalculia. in: humán behavior, learning, and the Express, 2001,27 April, 1:10-14. developing brain: atypical development. Coch, D; Dawson, G; Fischer, K (eds): Guilford Press, New York. 2007. pp.212-238. Bentall, RP: Madness explained. Penguin, London. England.

2004.

Apicella, CL; Martowe, FW: Men's reproductive investmenl decisions: mating, parenting and self-perceived mate value. Hum Bereczkei, T: Dunbar, RIM. Female-biased reproductive strategies in a Hungárián gypsy population. Proc R Soc Lond B, 1997, Nat. 2007,18:22-34.

264:17-22.

Aron, A; Fisher, H; Mashek, DJ; Strong, G: Li, H: Brown, Bereczkei, T: Evolúciós pszichológia, Osiris, Budapest. 2003.

LL: Reward. motivation, and emotion systems associated with Bereczkei, T; Csanaky, A: A szocializáció evolúciós pályái: az early-stage intense romanlic love. J Neurophysiol, 2005, apa nélkül felnövő kamaszok és felnőttek viselkedésének 94(1)327-337. fejlődése In: Pléh, Cs; Csányi. V; Bereczkei, T (szerk.) Lélek és Arshad, M; Fitzgerald, M: Did Michelangelo (1475-1564) have high-lunctioning autism? J Med Biogr, 2004; 12:115-120. evolúció. Osiris. Budapest, 2001. 211 -228 old.

Abbasi, S; Einollahi, N; Dashti, N; Vaez-Zadeh, F: Study of

dermatoglyphic patterns of hands in women wilh breasl cancer.

RakJMedSci. 2006.22(1) 18-22. Ádám, Gy: Visceral perceplion. Plénum Press. New York, London, 1998.

Auger, J ; Kunstmann, JM; Czyglik, F; Jeuannet, P: Decline

in semen quality among lertile men in Paris during Ihe pasi 20 years. N Engl J Med, 1995, 332(5):281-285.

Balley, JM; Pillard, RC: A genetic study ol male sexual orienlalion. Arch Gen Psychiat, 1991,48:1089-1096.

Baker, EF: Sexual theories of Wilhelm Reich. J Orgonomy, 1987.20(2) 175-194.

Baker, RR; Bellis, MA: Humán sperm, competition. copulation, masturbation, and infidelity London, Chapman & Hall, 1995.

Baker, RR: Copulation, masturbation and infidelity state-ol-lheart New Asp Hum Ethol. 1997,163-188. (idézi: Manning és mlsi, 1998.)

Bereczkei, T; Gyuris, P; Köves, P; Bernath, L: Homogamy,

genetic similarity, and imprinting; parental influence on mate choice preferences. Pers Ind Diff, 2002,33:677-690.

Bereczkei, T; Gyuris, P; Weisteld, GE: Sexual imprinting in

humán mate choice. Proc Biol Sci Lond B, 2004, 271(1544)1129-1134.

Bernstein, ME: Recent changes in the secondary sex ratio of upper social strata. Hum Biol, 1948,20:182-194.

Bernstein, ME: Studies on the humán sex ratio 4. Evidence ol genetic variation of the Drimary sex ratio in man. J Heréd, 1954, 45:59-64.

Bierman, SM: The peripaletic posthumous peregrinalion of Napoleon's penis. J Sex Res, 1992.29(4):579-580.

Bishai, D; Astone, N; Argys. L; Gutendort, R. Filidoro, C: A national sample ol US paternity tests: do demographics predict test outcomes? Transfusion. 2006,46:849-853.

Blanchard, R: Fráternál birth order and the maternal immuné hypothesis ot male homosexuality. Hormon Behav. 2001.

40:105-114.

Bleske-Rechek, AL; Buss, DM: Opposite-Sex Friendship Sex Dilterences and Similarities in Initiation, Selection, and Dissolution. Persl Soc Psychol Bull, 2001, 27:1310-1323 Bockting, WO; Coleman, E: Masturbation as a means of achieving sexual health. Haworth Press, New York. 2002 Borch-Jacobsen, M: Remembering Anna 0. Routledge, New York, London, 1996 Bouhoutsos. J ; Holroyd. J : Lerman. H; Forer. BR;

Greenberg, M: Sexual intimacy between psychotherapists and patients Prof Psychol Res Pract, 1983,14:185-196, Bracha, HS: Humán brain evolution and the "Neuroevolutionary Time-depth Principle:" implications lor the reclassificalion of lear-circuitry-related Iraits in DSM-V and for studying resilience to warzone-related posttraumatic stress disorder. Prog NeuroPsychopharm Biol Psychiat, 2006,30:827-853

Buss, DM: Attractive women want il alt: good genes, economic investment, parenting proclivilies, and emolional commitment.

Evol Psychol, 2008.6(1) 134-146.

Buunk, BP: Personality, birth order and attachmenl styles as related to various lypes ol jealousy. Pers Ind Difi, 1997.

23(6)997-1006.

Buunk, AP; Park, JH; Zurriaga. R; Klavina, L; Massar, K:

Height predicts jealousy differenlly for men and women. Evol Hum Behav, 2008,29(2) 133-139.

Campagne, DM: Should fertilization treatment start with reducing stress? Hum Repród, 2006,21(7) 1651-1658.

Cantlon, JF; Brannon, EM: Adding up the eflecls of cultural expenence on the brain. Trend Cog Sci, 2007,11(1)1-4.

Cantor, JM; Blanchard, R; Paterson, AD; Bogáért, AF: How

many gay men owe their sexual orientafion to fráterral birth order? Arch Sex Behav, 2002,31(1)63-71.

Caplan, PJ: They say you're crazy: How the world's most powerful psychiatrists decidé who's normál. Reading, MA Addison Wesley, 1995.

Carlsen. E; Giwercman. A; Keiding, N; Skakkebaek NE:

Evidence lor decreasing quality of semen during past 50 years.

BMJ, 1992, 305(6854):609-613.

Carter, CS: Neuroendocrine perspectives on social attachment and love. Psychoneuroend, 1998, 23 (8):779-818.

Breedlove, SM: Sexual differentation of the brain and benavior.

Catalano, RA: Sex ratios in the two Germanies: a lest of the In Becker, JB; Breedlove, SM; Crews, D; Behavioral endocrinol- economic stress hypothesis. Hum Repród, 2003.18:1972-1975. ogy. A Bradford Book, The MIT Press, Cambridge, Massachusetts Chatterjee, C: Can men and women be Iriends? Male-lemale London, England, 1993, pp.39-71.

Iriendship can be tricky. but bolh benefit from cross-sex buddyBrown, WM; Moore, C: Fluctuating asymmetry and romanlic hood. Psychol To, 2001.34 61-67 jealousy. Evol Hum Behav, 2003, 24.2:113-117.

Chavarro, JE; Rich-Edwards, JW; Rosner. BA; Willett. WC: Buda, B: A szexualitás modern elmélete. Tankönyvkiadó.

Irón intake and risk of ovulatory mlertility. Obslet Gynecol, 2006, Budapest. 1974.

108(5) 1145-1152.

Burbank, V: Expressions ol anger and aggression in an Chavarro, JE; Rich-Edwards, JW; Rosner, BA; Willett. WC: Australian Aboriginal Community. Ph.D. dissertation, New Dietary latty acid intakes and the risk of ovulatory mtertility Am J Brunswick: Rutgers Univ. 1980 (Idézi Daly és Wilson, 1982.)

Clin Nutr.2007, 85(1)231-237.

Burch, RL; Gallup, GG, Jr: Perceptions of paternal resemChavarro, JE; Rich-Edwards, JW; Rosner, BA; Willett, WC: blance predict lamily violence. Evol Hum Behav, 2000, Use of multivitamins, intake ol B vitamins, and risk ol ovulatory 21(6) 429-435. mlertility. Fertil Steril, 2008,89(3) 668-676.

Bürke, J : B i 11 iárd - effektus. Alexandra. Pécs, 1996.

Cherkas, LF; Oelsner, EC; Mak, YT; Valdes, A; Spector, TO: Brand, RJ; Markey, CM; Mills, A; Hodges, SD: Sex difler-

ences in self-reported infidelity and its correlates. Sex Roles, 2007.57(1-2):101-109.

Buss, DM; Larsen, RJ; Westen, D; Semmelroth, J : Sex dil-

ferences in jealousy: evolution, physiology, and psychology.

Psychol Sci, 1992, 3:251-255.

Buss. DM; Shackellord, TK; Kirkpatrick, LA; Chloe, J ; Hasegawa, M; Hasegawa, T; Bennett, K: Jealousy and

beliefs about infidelity: Tests ol competing hypotheses in the United States, Korea, and Japán. Pers Relal, 1999, 6,125-150.

Buss, DM: Humán mating strategies. Samfundsokonomen.

2002a. 4:47-58.

Buss, DM: Veszélyes szenvedély. Szerelem, szex, féltékenység.

Vince kiadó, Budapest, 2002b.

Buss, DM: Strategies ot humán mating. Psychol Top. 2006, 15:239-260.

Genetic influences on lemale infidelity and number of sexual partners in humans: a linkage and association study ol the role of the vasopressin receptor gene (AVPR1A). Twin Res, 2004.

7(6)649-658.

Christenteld, N; Hlll, E: Whose baby are you? Nature.

1995, 378: 669.

Chrousos, GP: The hypothalamic-pituitary-adrenal axis and immune-mediated inflammation. N Engl J Med. 1995.332 13511362.

Chuang, YC; Lin, TK; Lui, CC; Chen, SD; Chang, CS: Tooth-

brushing epilepsy with ictal orgasms. Seizure, 2004.13(3)179182.

Cindy. M; Meston, CM; Buss, DM: Why humans have sex

Arch Sex Behav, 2007, 36:477-507,

318

Clark, RD; Hatfield, E: Gender difterences in receplivily lo sex­ ual offers. J Psychol Hum, Sex., 1989,2 39-55.

Code Napóleon: (Translaled by George Spence). William Benning, London, 1827.

Cohen, AS; Rosen, RC; Goldstein, L: EEG hemispheric asym-

Daniele, A; Azzoni, A; Bizzi, A; Rossi, A; Mázza S; Galnotli,

G: Sexual behavior and hemispheric lalerality ol the focus in palients with temporal lobé epilepsy. Biol Psychiatry 1997, 42:617- 624.

Dansinger, ML; Gleason JA; Griffith, JL: Comparison of the

Atkins, Ornish, Weight Watchers, and Zone Diels lor Weight Loss and Heart Disease Risk Reduction: A Randomized Trial. JAMA, 2005, 293(1) 43-53.

Davidson, RJ: Asymmetric brain function, atfective style, and Cohen, HD; Rosen, RC; Goldstein, L: Eleclroencephalographic lalerality changes during humán sexual psychopathology: The role of early experience and plasticity. Dev Psychopath, 1994,6:741-758. orgasm. Arch Sex Behav, 1976.5(3)189-199.

Collins, SA: Men's voices and women's choices. Anim Behav, Davidson, J : Body talk - understanding a woman's body lan­ guage. Men's Fitness. 1998 dec.

2000,60:773-780.

Dawkins, R: Az önző gén. Gondolat. Budapest, 1986 Comilé Consultatif National d'Ethique: La neurochirurgie lonclionelle d'aflections psychialryques sévéres. 2002. Letöltve: Dawson, G; Klinger, LG; Panagiotides, H; Hill, D; Spieker, S: Frontal lobé activity and atfective behavior of ínfants ol mothwww.comite-ethique.tr/docs/fr/avis071.pdt 2008. márc.

Coney, NS; Mackey, WC: The woman as f inal arbiter: a case ers with depressive symptoms. Child Dev, 1992, 63:725-737.

De Waal, F: Bonobo sex and society: The behavior of a close for the facultative character of the humán sex ratio. J Sex Res, relatíve challenges assumptions about male supremacy in 1998, 35169-184.

Coppens, Y: East side story: the origin ol humankind. Sci Am, humán evolution. Sci Am, 1995,82-88.

Dehaene, S: Evolution ol humán cortical circuits for reading 1994:88-95. and arithmetic: The "neuronal recycling" hypothesis. In: Cosmides, L; Tooby, J: Cognitive adaptations for social Dehaene, S; Duhamel, JR; Hauser, M; Rizzolatti, G (eds.): From exchange.In Barkow, J,Cosmides,L;Tooby, J(eds):The adapted mind. Oxford Univ Press, New York, 1992, pp.163-228 monkey brain to humán brain. MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 2004. pp.133-158.

Coutinho, SA: An evolutionary perspective of friendship selecDennerstein, L; Gotts, G; Brown, JB; Morse, CA; Farley. tion. Coll StudJ, 2001. dec. 7.

TMM; Pinol, A: The relationship between the menstrual cycle Crow, TJ: Schizophrenia as the price that Homo sapiens pays and female sexual interest in women with PMS complaints and tor language: a resolution of Ihe central paradox in the origin ol volunleers. Psychoneuroendocrinol, 1994,19:293-304. the species. Brain Res Rev, 2000,312-3)118-129.

Der, G; Batty, GO; Deary, U: Effect of breast feeding on intelliCrowell, JA; Fraley, RC; Shaver, PR: Measurement of individgence in children: prospective study, sibling pairs analysis, and ual difterences in adolescenl and aduit attachment. In: Cassidy, meta-analysis. BMJ, 2006, 333(7575):945.

J, Shaver. PR(eds) Handbook ol attachment. Theory, research, and clinical applications. The Guilford Press, New York, London, Derman, SG; Adashi, EY: Adverse etfects of lertility drugs.

Adverse etfects ol fertility drugs. Drug Saf. 1994,11:408-421.

1999,pp.434-468.

Diamond, J : A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása.

Cunnane, SC: Survival of the lattest. the key to humán brain Typotex, Budapest, 2002. evolution World Scientific Publ Co, Singapore, 2005.

Diamond, MC: Age. sex and enviromental influences. In: Cutler, WB; Friedmann, E; McCoy, NL: Pheromonal influences on sociosexual behavior in men. Arch Sex Behav, 1998, Geschwind, N; Galaburda, AM (eds.): Cerebral Dominance.

Harvard Univ Press Cambridge, Massachusetts, London, 27(1)1-13(13) England, 1984.

Csányi, V: Az emberi természet. Humánetológia. Vince Kiadó, Dickemann, M: The ecology of mating systems in hypergynous Budapest, 1999. dowry societies. Social Science Information, 1979,18:163-195.

Csatho, Á; Osváth, A; Bicsak, É; Karádl, K; Manning, JT; Kállai, J: Sex role idenlity related to the ratio of second lo lourth Dicks, L: Like falher, like husband. New Sci, 2002,2328:26.

Dimond, SJ; Farringion, L; Johnson, P: Diftering emotional digit length in women. Biol Psychol, 2003,62:147-156.

Daly, M; Wilson, M: Whom are newborn babies said to resem- response Iram right and lett hemispheres. Nature, 1976, 261:690-692. b!e? Ethol Sociobiol. 1982.3:69-78.

Daly, M; Wilson, M: Darwinism and the rools ol machismo. Sci Ding, YC; CM, HC; Grady, DL; Morishima. A; Kidd. JR; Kidd, KK; Flodman. P; Spence, MA; Schuck, S; Swanson, AmPres, 1999,10(2):8-14.

JM; Zhang, YP; Moyzis, RK: Evidence of positive selection Daly, M; Wilson, M: Risk-taking, Intrasexual Competition, and acting at the humán dopamine receptor 04 gene locus. Proc Natl Homicide. Nebraska Symp Motiv. 2001, 47:1-36.

AcadSci USA, 2002,99(1 ):309-314.

Daly, M; Wilson, M: "The "Cinderella Effect": Elevated mistreat- Dixon, NF: Preconscious processing. John Wiley and Sons, ment ol stepchildren in comparison to those living with genetic New York. 1981. parents. Trend Cogn Sci, 2005, 9:507-518.

Damasio, AR: Descartes tévedése. Aduprint, Budapest. 1996. metry during sexual arousal: psychophysiological patlerns in responsive, unresponsive and dysfunctional men. J Abn Psychol, 1985,94:580-590.

Dörner, G; Geier, T; Ahrens, L; Krell, L; Munx, G; Sieler, H;

Kttlner, E; Muller, H: Prenatal stress as possible aetiogenetic factor ol homosexuality in humán males. Endokrinologie, 1980, 75(3):365-368. (idézi: Ellis és Cole-Harding, 2001) Dörner, G; Schenk, B; Schmiedel, B; Ahrens, L: Stresstul

events in prenatal lile ol bi- and homosexual men. Exp Clin Endocrinol, 1983,81(1):83-87. (idézi: Ellis és Cole-Harding, 2001.)

Dunbar, R: Grooming, gossip, and the evolution ot language.

Harvard Univ Press, 1998.

Dunn, KM; Cherkas, LF; Speclor, TD: Genetic influences on

variation in female orgasmic function: A twin study. Biol Lett, 2005,1:260-263.

Oution, DG; Aron, AP: Somé evidence for heightened sexual atfraction under conditions of high anxiety. J Pers Soc Psychol, 1974,30(4):510-517.

Dworkin, RW: Artificial happiness: The dark side of Ihe new happy ciass. Carroll & Gráf, 2006.

Fink, B; Manning, JT; Neave, N; Grammer, K: Second to

fourth digit ratio and facial asymmetry. Evol Hum Behav, 2004, 25(2)125-132.

Fink, B; Grammer, K; Malts, PJ: Visible skin color dislribution plays a role in Ihe perception of age, attractiveness, and health in lemale faces. Evol Hum Behav, 2006, 27:433-442.

Fink, B; Seydel. H; Manning, JT; Kappeler, PK: A preliminary

investigation of Ihe associations between digil ratio and women's perception ol men's dance. Pers Ind Ditf, 2007a, 42(2):381 -390.

Fink, B; Manning, JT; Williams, JHG; Podmore-Nappin, C:

The 2nd lo 4th digit ratio and developmental psychopathology in school-aged children. Fters Ind Dift, 2007b. 42(2) 369-379.

Fink, S; Eicolfier, L; Heckel, G: Mammalian monogamy is nol

controlled by a single gene. Proc Natl Acad Sci USA, 2006, 103(29)10956-10960.

Firmán, RC; Simmons, LW; Cummins, JM, Maison, PL: Are body flucfuating asymmetry and Ihe ratio ol 2nd to 4th digit length reliable predictors ol semen quality? Hum Repród, 2003, 18:808-812.

Easton, JA; Schipper, LD; Shackelford, TK: Morbid jealousy Irom an evolutionary psychological perspective. Evol Hum Fisher, H: Why we Love? The Nature and Chemistry of Romantic Behav, 2007, 28(6):399-402.

Love. Owl Books, New York, 2004.

Ellenberger, HF: Beyond the unconscious. Princeton Univ Fisher, H: The Drive to Love. The neural mechanism lor mate Press, Princeton, New Jersey, 1993. choice. In: Sternberg, RJ; Weis, K (Eds): The new psychology ol love. Yale Univ Press. New Haven and London, 2006, pp 87-107.

Ellis, L; Cole-Harding, S: The etfects of prenatal stress. and of prenatal alcohol and nicotine exposure, on humán sexual orienta- Fisher, H; Thomson, JA: Lust, románcé, attachment: do the tion. Physiol Behav, 2001,74:213-226. sexual side etfects ol serotonin-enhancing antidepressants jeopardize romantic love, marnage, and lertility? In: Platek. SM, Ellis, L; Bonin, S: War and the secondary sex ratio are they Keenan, JP; Shackeltord, TK (eds): Evolutionary Cognitive relaled? Soc Sci Int, 2004,43(1)115-122.

Neuroscience. The MIT Press. Cambridge, 2006. pp.245-283.

Faurie, C; Alvergne, A; Bonenlant, S; Goldberg, M; Hercberg, S; Zins, M; Raymond, M: Handedness and repro-

FIVNAT, Institut National de la Santé el de la Recherche

Medicale U292: Pregnancies and births resulting from in vitro lertilization: French national registry, analysis of dala 1986-1990.

Fertil Steril, 1995.64:746-756.

Flor-Henry, P: Hemisyndromes of temporal lobé epilepsy: Review ol evidence relating psychopathological manitestations in epilepsy to right- and left-sided epilepsy. In: Myslobodsky, MS (ed): Hemisyndromes. Psychobiology. Neurology, Psychiatry.

Academic Press, New York, London, 1983. pp.149-174.

Food boards lobby lor place on revised food pyramid. The Food Feinberg, DR; Jones, BC; DeBruine, LM: The voice and face Institule Reporl, 2002. aug. 4. of woman: One omament that signals quality? Evol Hum Behav, Fox, D: Gentle persuasion. New Sci. 2002.2329:32.

2005a, 26(5) 398-408.

Fox, K: Guide to flirting. What Social Science can teli you aboul Feinberg, DR; Jones, BC; Little, AC; Búrt, DM; Perrett, Dl: Manipulations of fundamental and lormant frequencies influence llirting and how to do it, Social Issue Resarch Centre the attractiveness ol humán male voices. Anim Behav. 2005b, www.sirc.org/publik/tliit.html. letöltve: 2003.

69:561-568.

Fox, K: Girl Talk. The new rules ot lemale friendship and communicahon. Social Issues Research Centre, 2005.

Ferguson, D; Marais, G: Editorial. Wom Sex Health J, 2005, www.sirc.org/publik/girl_talk.pdf, letöltés ideje: 2008 marc 6(4):1-7.

Freeman, DA; Petitti, DB: Commentary: Salt, blood pressure Fessler, DMT; Nettle, D; Atshar, Y; Andrade Pinheiro, I: A and public policy. Int J Epidem, 2002, 31:319-320. cross-cultural investigation of the role ol foot size in physical attractiveness. Arch Sex Behav, 2005,34(3):267-276.

French, RM; Bérdart. S; Huart, J ; Labiouse, C: The resemblance of one-year-old inlants lo their lathers Refuting Financial Times: Oaddies and daughters in the oftice Shere Chnstenfeld Hill (1995). To appear in the Proceedings ot the Hite's latest research on sex and business has strong parallels with her earlíer work on tamilies. Financial Times, 1999 Nov. 27. 22nd An Cogn Sci Soc Conference, 2000.148-153.

Freud, S: Önéletrajz. Pantheon, Budapest, 1936. ductive success in two farge cohorts ot French adults. Evol Hum Behav, 2006,27:457-472.

Feeney, JA; Noller, P: Attachment style and verbal descriptions ot romantic partners. J Soc Pers Relation, 1991,8:187-215.

Feeney, JA: Aduit romantic attachment and couple relationship. in: Cassidy. J; Shaver, PR (eds.): Handbook ot attachment.

Theory, research, and clinical applications. The Guilford Press, New York, London, 1999, pp.355-377.

Freud, S; Breuer, J : Studies on hysteria. Pelican Freud Library vol. 3. Renguin Books, 1988.

Gasbarrini, A; Tőrre, ES; Trivellini, C; De Carolis, S;

Caruso, A; Gasbarrini, G: Recurrent sponlaneous abortion and intrauterine felal growth retardation as symptoms of coeliac dis­ ease. Lancet, 2000.356(9227) 399-400 current slimulates laughler. Nalure, 1998,391 650.

Geodakian, VA: The Role of sex chromosomes in evolution: a Fries, WAB; Ziegler, TE; Kurian, JR; Jacoris, S; Pollak. SD: Early experience in humans is associaled with changes in neu- new concept. J Math Sci, 1999,93( 4):521-530. ropeplides crilical lor regulaling social behavior. Proc Nall Acad Geschwind, N; Behan, PO: Lett handedness: Association with immuné disease, migraine, and developmental learning disorder.

Sci, 2005,102:17237-17240.

Proc Natl Acad Sci, USA, 1982, 79:5097-5100.

Frisch, RE: Body fal, menarche, titness and ferlility. In: Fnsch, RE (ed.): Adipose Tissue and Reproduclion. Basel Karger. 1990. Geschwind, N; Behan, PO: Lalerality. hormones. and immunity. In: Geschwind, N; Galaburda, AM (eds.): Cerebral dominance. pp.1-26.

Fukuda, M; Fukuda, K; Shimizu. T: Meder. H: Decline in sex Harvard Univ Press, Cambridge, MA, 1984. pp.211-224.

Geschwind, N; Galaburda, AM: Cerebral lateralization A ratio at birth atter Köbe earthquake. Hum Repród, 1998,13: Bradford Book, The MIT Press, Cambridge, MA, 1987.

2321-2322.

Gibbons, A: Humans' head start: new views of brain evolution.

Fürst, A; Moszkowski, A: Az élővilág csodái. Singer és Science, 2002,296(5569):835-837.

Wolfner Irodalmi Intézet R-T. évszám nélkül.

Gainotti, G: Lalerality ot aflect: The emotional behavior ot right- Gibson, MA; Mace, R: Strong mothers bear more sons in rural Ethiopia. Proc. Biol. Sci. 2003,270:108-109. and left-orain-damaged patients In: Myslobodsky, MS (ed.): Hemisyndromes: Psychobiology, Neurology, Psychiatry.

Giles, GG; Severi, G; English, DR; McCredie, MRE; Academic Press, New York, London. 1983.

Borland, R; Boyle, P: Sexual lactors and prostate cancer. BJU Int. 2003, 92:211-216.

Galin, D: Implication tor psychiatry of lefl and right cerebral specialization. A neuropsychological context lor unconscious Gillett, WR; Pult, T; Farquhar, CM: Prioritising for fertility processes. Arch Gen Psychiatry, 1974,31:572-583. treatments - the effect of excluding women with a high body Gallup, GG Jr; Burch, RL; Platek, SM: Does Semen Have mass index. BJOG, 2006,113(10)1218-1221.

Antidepressant Properties? Arch Sex Behav, 2002,31(3) 289 Gini, C: Sulla probabilitá che termini di una serié erratica siano 293. tutti crescenti (o non decrescenti) owero tutti decrescenfi (o non crescenti) con applicazioni ai rapporti dei sessi nelle nascile Gallup, GG Jr; Burch, RL: Semen displacement as a sperm competition stralegy in humans. Evol Psychol, 2004,4:12-23. umane in intervalli successivi alle disposizioni dei sessi nelle Gangestad, SW; Thornhill, R: The evolutionary psychology of fratellanze umane. Metrón, 1955,17:1-41 (id.: James, 1998) Gizewski, ER; Krause, E; Karama, S; Baars, A; Sent, W; extrapair sex: The role ol fluctuating. asymmetry. Evol Hum Forsting, M: There are difterences in cerebral activation between Behav. 1997,18(2) 69-88. temales in distinct menstrual phases during viewing ol erotic Gangestad, SW; Thornhill, R; Garver, CE: Changes in stimuli: A fMRI study. Exp Brain Res, 2006,174(1)101-108. women's sexual interests and their partners' mate retention tactics across the menstrual cycle: Evidence for shifting contlicls ol Glass, SP; Wright, TL: Justification for extramarital relationships: The association between attitudes, behaviors, and gender. interest. Proc R Soc Lond B, 2002,269:975-982.

Garrett, T: Sexual contact. The Psychologist, 1998, 5:227-229. J Sex Res, 1992, 29:361-387.

Goldmeier, D; Leiblum, SR: Persistent genital arousal in Gangestad, SW; Thornhill, R; Garver, CE: Changes in women's sexual interests and their partners' mate retention tac- women - a new syndrome entity. Int. J. STD & AIDS 2006, tics across the menstrual cycle: Evidence lor shifting conflicts ol 17:215-216. interest. Proc R Soc Lond B, 2002, 269:975-982.

Gomendio M, Harcourt AH; Roldan, ERS: Sperm competition inmammals. In: Birkhead, TR; Maller, AP (Eds): Sperm Gangestad, SW; Thornhill, R: Facial masculinity and fluctuat­ Competition and Sexual Selection. Academic Press, London, ing assymetry. Evol Hum Behav, 2003,24:231-241.

1998. pp.667-751. (idézi: Shackelford és mtsi, 2005) Gangestad, SW; Thornhill, R: Facial sexual dimorphism, Grammer, K; Jutte, A; Fischmann, B: Der kampf der developmental stabilify, and susceptibility to disease in men and geschlechter und der krieg der signale. In: Kanitscheider, B women. Evol Hum Behav, 2006, 27:131-144. (ed.): Liebe, Lust, und Leidenschaft. Sexualitat im Spiegal der Gartrell, N; Hermán, J ; Olarte S; Feldstein, M; Localio. R: Wissenschalt. Hirzel, Struttgart, 1997. (idézi: Gangestad és mtsi, Psychiatrist-patient sexual contact: results ot a nalional survey. I: 2002.)

Prevalence. Am J Psychiatry, 1986,143(9)1126-1131.

Fried, I; Wilson, CL; McDonald, KA; Behnke, EJ: Eleclric

Gartrell, N; Hermán, J ; Olarte, S; Feldstein, M; Localio, R:

Grammer, K; Kruck, K; Juette, A; Fink, B: Non-verbal behav­

ior as courtship signals: the role of control and choice in selectReporting practices of psychiatrists who knew of sexual miscon- ing partners. Evol Hum Behav. 2000,21(6):371-390. duct by colleagues.Am J Orthopsychiatry. 1987. 57(2) 287Grammer, K; Reninnger, L; Fischer, B: Disco clothing, lemale 295. sexual. motivation, and relationship status: is she dressed to impress? J. Sex Res, 2004,41 66-74.

321

Grant, VJ; Yang, S: Achieving Women and Declining Sex Ratios, Hum Biol, 2003. 75(6)917-927 Grant, VJ; Metcalt, L: Paternal occupalion and offspring sex ratio. Sexual Evol Gend, 2003, 5:191- 209.

Grant, VJ: Could matemal tesloslerone levels govern mammalian sex ratio deviations? J Theor Biol, 2007, 246(4)708-719 Grant, VJ; Irwin, RJ; Standley, NT; Shelling, AN; Chamley,

LW: Sex ol bovine embryos may be related to mothers' preovulatory lollicular testosterone. Biol Repród, 2008. (in press) Gray, JA: The neuropsychology ol anxiety. Clarendon Press, Oxford. 1982.

Gray, RH: Stress and reproduction. An epidemiological perspective. In: Sheppard, KE; Boublik, JH; Funder, JW (eds): Stress and Reproduction, Raven Press, New York, 1992. pp.219228.

Green, R; Young, R: Fingerprint asymmetry in male and female transsexuals. Pers Ind Diff. 2000,29(5), 1:933-942.

Grice, J: Mitől szexis a nó? Novotrade, Budapest, 1990.

Gristock, J: Misleading message in a woman's walk. New Sci. 2007. 2629:14.

Guallieri, T; Hicks, RE: An immunoreactive theory ot selective male aftliction. Behav Brain Sci, 1985,8:427-441.

Gueguen, N: Women's bust size and men's courtship solicitation. Body lm, 2007, 4(4) 386-90.

Halder, A: Skewed sex ration in India. Indián J. Med. Res. 2006, 124: 583-584.

Harpending, HC; Sobus, J: Sociopathy as an adaptation. Ethol Sociobiol. 1987,863S-72S. Harrington, A: Nineteenth-century ideas on hemisphere difter­ ences and „duality ol mind". Beh Brain Sci, 1985,8:617-660.

Hamson, LC: CoWs milk and IDDM. Lancet, 1996. 348:905906.

Hart. AJ; Whalen. PJ; Shin, LM; Mclnerney. SC; Fischer,

H; Rauch, SL: Differential response in the humán amygdala to lacial outgroup vs ingroup tace stimuli. Neurorep, 2000.11(11): 2351-2355.

Hartmann, T: Attention Deficit Disorder: A Difterent perception.

Underwood. New York, 1993.

Haselton, MG; Gangestad, SW: Conditional expression of women's desires and men's mate. retention across the ovulatory cycle. Horm Behav. 2006,49:509-518.

Haselton, MG; Mortezaie. M; Pillsworth, EG; Bleske-

Recheck, AE; Frederick, DA: Ovulation and humán female ornamentation: Near ovulation, women dress to impress. Horm Behav, 2007. 51,40-45.

Havliéek, J ; Dvoliakova. R; BartoS, L; Flegr, J Non-adver-

tized does nol mean concealed: body odour changes across the humán menstrual cycle. Ethology, 2005.111:1-15.

Hayward, LS; Rohwer, S: Sex difterences in attitudes toward paternity testing. Evol Hum Behav, 2004, 25:242-248.

Hazán, C; Zeitman, D: Pair bonds as attachments. in: Cassidy.

J., Shaver, PR.(eds): Handbook ot attachment. Theory. research. and clinical applications. The Guillord Press, New York, London, Halldorsson. TI; Meltzer, HM; Thorsdottir. I; Knudsen. V; 1999, pp.336-354.

Olsen, SF: Is high consumption of latty fish during pregnancy a Healey, MD; Ellis, BJ: Birth order. conscientiousness. and risk tactor tor letal growth relardation? A study ol 44,824 Oanish openness to experience Tests ol the lamily-niche model of perpregnanl women. Am J Epidemiol, 2007,166(6):687-696. sonality using a within-family methodology. Evol Hum Beh 28 Hamann, S; Hermán, RA; Nolan, CL; Wallen K: Men and (2007) 55- 59. women differ in amygdala response lo visual sexual stimuli. Nat Held, BL; Nader, S; Rodriguez-Rigau, L J ; Acne and hyperNeurosci, 2004, 7(4) 411-416. androgenism. J Am Acad Derm, 1984,10:223-226.

Hamer, OH; Hu, S; Magnuson. VL; Hu, N; Pattatucci, AML: Henry, JP; Wang, S: Eflects of early stress on aduit affilialive A linkage between DNA markers on the X chromosome and malebehavior. Psychoneuroendocrinology. 1998,23(8) 863-875. sexual orientation. Science, 1993,261:321-327.

Hermán, J : Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó-Kávé KiadóHamilton, C: Auction Madness. Everest House, New York, 1981. NANE Egyesület, Budapest, 2003 Hanke, W: Katinka, J ; Makowiec-Dabrowska, T; Sobala, Herz, RS; Cahill, ED: Differential use of sensory inlormation in W: Heavy physical work during pregnancy - a risk tactor lor sexual behavior as a function of gender. Hum Nalure. small-for-gestational-age babies in Poland. Am J Indust Med, 1997,8:275-286..

1999. 36:200-205.

Hibbeln, JR; Salem, N, Jr: Dietary polyunsaturated fatty acids Hansen, D; Moller, H; Olsen, J : Severe penconceptional life and depression: when cholesterol does not safisfy. Am J Clin events and the sex ratio in offspring: tollow up study based on Nulr, 1995,62(1)1-9. five national registers. BMJ, 1999,319(7209) 548-549.

Hibbeln, JR: Seafood consumption and homicide mortality. In: Hansen, M; Kurinczuk, J J ; Bower, C; Webb, S: The risk of Hamazaki, T; Okuyama, H (eds): Fatty acids and lipids - new major birth defecls after intracytoplasmic sperm injection and in findings. World Rev Nutr Diet Basel Karger, 2001,88 41-46 vitro lertilization. N Engl J Med 2002,346(10)725-730.

Hilgard, ER; Hilgard, JR: Hypnosis in the relief of pain.

Hardy, A: Was man more aquatic in Ihe past? New Sci, 1960, Brunner/Mazel Publ., New York 1994. márc. 17.642-645.

Hiller, J: Gender difterences in sexual motivation. J Men's Harlow, JM: Recovery from a passage of an iron bar Ihrough the Health Gen, 2005,2(3) 339-345. head. Publ Massach Med Soc, 1868. 2:327-347. (idézi: Szendi, Holroyd, JC; Brodsky, AM: Psychologists' attitudes and prac2001.) tices regarding erotic and nonerotic physical contact with Harmat, A: Gólyára várva. Atheneum, Budapest, 2007. patienls. Am Psychol, 1977,32:843-849.

Hoistege, G; Georgiadis. JR; Paans, AMJ; Meiners, LC; van der Graal, FHCR; Reinders, AATS: Brain aclivation dur­

Jacobsen, PH; Holmich, LR; McLaughlin, JK; Johansen, C;

Olsen, JH; Kjoiler, K; Friis, S: Mortality and suicide among Danish women with cosmetic breast implants. Arch Int Med, 2004,164:2450-2455.

James, WH: Declines in populalion sex ratios at birth. JAMA, 1998,280(13)1139 James, WH: Sex ratios of births conceived during wartime.

Hosaka, T; Matsubayashi, H; Sugiyama. Y; Izumi, S; Hum Repród, 2003,18:1133-1134.

Makino, T: Etted ol psychiatric group intervenlion on naturalkiller cell activity and pregnancy rate. Gen Hosp Psychiat, 2002, Jankowiak, WR; Fischer, EF: A cross-cultural perspective on 24:353-356. romantic love. Ethnology. 1992.31149-155.

Hua, C: A society without tathers or husbands: The Na ol China. Janszky, J ; Szűcs, A; Halasz, P; Borbély, C; Holló, A; Barsi, Zone Books, New York. 2001. (idézi: Pillsworth, E. G. 8.

P; Mimics, Z: Orgasmic aura originates from the right hemiHaselton, 2005). sphere. Neurology. 2002, 58:302-304.

ing humán male ejaculalion. J Neurosci. 2003, (27):9185-9193.

Horan, D; Hlll, LD; Schulkin, J : Childhood sexual abuse and preterm labor in adullhood: and endocrinological hypothesis.

Wom Health Iss, 2000,10(1)27-34.

Huan, M; Hamazaki. K; Sun, Y; ltomura, M; Uu, H; Kang, W; Watanabe, S; Terasawa, K; Hamazaki, T: Suicide attempt

Janszky, J ; Szűcs, A; Halász, P; Borbély, Cs; Holló, A;

Barsi, P; Mimics, Zs: Orgasmic aura-A report of seven cases. and n-3 fatty acid levels in red blood cells: A case control study Seizure, 2004,13:441-444. in China. Biol Psychiatry, 2004, 56(7) 490-496.

Jasienska, G; Lipson, SF; Ellison, FT; Thune, I; Hughes, SM; Hamson, MA; Gallup, GG: The sound ol symZiomkiewicz, A: Symmetocal women have higher potential fermetry - Voice as a marker ot developmental instability. Evol Hum tility. Evol Hum Behav. 2006, 27:390-400.

Behav. 2002,23:173-180 Jaynes, J: The origin ot consciousness in the hreakdown of the Hughes, SM; Gallup, GG: Sex difterences in morphological bicameral mind. Houghton Mifflin Co. Boston, 1976. predictors of sexual behavior: Shoulder lo hip and waist to hip Jerskey, BA; Lyons, MJ; Lynch, CE; Hines, DA; Ascher. S; ratios. Evol Hum Behav, 2003,24:173-178.

Nir, T: Genetic influence on marital status. 10. International Hughes, SM; Dispenza, F; Gallup, GG: Ratings of voice Congress otTwin Studies, Kensington, London, England. 2001. attractiveness predict sexual behavior and body contiguration.

Jessica, F; Brannon, C; Brannon, EM: Adding up the etfects Evol Hum Behav. 2004.25:295-304 ot cultural experience on Ihe brain. Trend Cog Sci. 2007, Hurst, NM: Lactation After Augmenfation Mammoplasty. Ohstet 11(1)1-4.

Gynecol. 1996, 87:30-34.

Jockin, V; McGue, M; Lykken, DT: Personality and divorce: a laccino, JF: Lett brain-right-brain difterences: inquiries, evi­ genetic analysis. J. Pers Soc Psychol. 1996,71 288-299. dence. and new approaches. Lawrence Erlbaum Associates, Johnson, AM; Mercer, CH; Erens, B; Copas, AJ; McManus, Publishers, Hillsdale, New Jersey, Hove, London, 1993.

S; Wellings, K: Sexual behaviour in Brilain: Partnerships, pracImperato-McGinley, J ; Guerrero, L; Gautier. T; Peterson. tices, and HIV risk behaviours. Lancet, 2001.3581835- 1842.

Rí: Steroid 5alpha-reductase deficiency in man: an inheriled Johnson, W; McGue, M; Krueger, RF; Bouchard, TJ, Jr: torm ol male pseudohermaphroditism. Science, 1974,186 Marriage and personality: a genetic analysis. J Pers Soc Psychol.

(4170)1213-1215.

2004.86:285-294.

Insel, TR: Oxytocin - a neuropeptide lor aftiliation: evidence Johnston, VS; Hagel, R; Franklin, M; Fink, B; Grammer, K: from behavioral, receptor autoradiographic, and comparative Male facial attractiveness: Evidence for hormoné medicated studies. Psychoneuroend, 1992,17 (1)3-35. adaplive design. Evol Hum Behav, 2001,21,251-267.

Insel, TR: Is social attachment an addictive disorder? Physiol Jones, BC; Perrett, Dl; Uttle, AC; Boothroyd, L; Comwell, Behav. 2003,79:351-357.

RE; Feinberg, DR; Tiddeman, BP; Whiten, S; Pitman. RW; Insel, TR; Young, U : The neurobiology ol attachment. Nature Hillier, SG; Burt, DM' Stirrat, MR; Law Smith, MJ; Moore, Rev Neurosci, 2001,2:129-136.

FR: Menstrual cycle, pre^ancy and oral contraceptive use altér attraction to apparent health in faces. Proc R Soc Lond B. 2005.

Ischebeck, A; Zamarian, L; Egger, K; Schocke. M; Oelazer, M: Imaging early practice etfects in arifhmetic. Neuroim, 2007. 272:347-354.

36:993-1003.

Jones, TR; Toner, JP: The infertile couple. N Engl J Med. Ishunina, TA; Swaab, DF: Vasopressin and oxitocin neurons of 1993, 329:1710-1715. the humán supraoptic and paraventricular nucleus; size changes Jóst, JT; Glaser, J ; Kruglanski. AW; Sulloway, FJ: Political in relation to age and sex. J Clin Endoc Metab. 1999.84 4637¬ conservatism as motivaled social cognition. Psychological 4644.

Bulletin, 2003,129(3) 339-375.

Jablonski, NG; Chaplin, G: The evolution of humán skin colJudd, SJ: Pathophysiological mechanism of slress-induced oration. J Hum Evol, 2000, 39:57-106. chronic anovulation. In: Sheppard. KE; Boublik, JH; Funder. JW Jacob. S; McClintock, MK; Zelano, B; Ober C: Paternally(eds.) Stress and Reproduction, Raven Press. New York. 1992, inherited HLA alleles are associated with women's preferences 253-265. lor male odors. Nature Gen, 2002,30:175-179

Justo, JM; Maia, CB; Ferreria-Diniz. F; Santos, CL;

Moreira, JM: Aduit attachment style among women with infertility ot unknown biological cause, Network on Personal Ftelationship conference. Miami Univ, Oxford, OH, USA. June 28July 2.1997.

Justo, JM; Moreira, JM: Attachment style and mlertility ol unknown biological cause: an elusive relationship? 17th International Conference ol the European Health Psychology Association, Kos, Greece, 2003, September 24-27.

Xagan, J ; Reznik, JS; Snidman, N: Biological bases ol childhood shyness. Sci, 1988. 240:167-171.

Kanazawa, S: Scientific discoveries as cultural displays: A furIher test of Millert courtship model. Evol Hum Behav, 2000, 21:317-321 Kanazawa, S; Still, MC: Teaching may be hazardous lo your marriage. Evol Hum Behav, 2000,21:185-190.

Kanazawa, S: Big and tall parents have more sons: furlher generalizations of Ihe Trivers-Willard hypothesis. J Theor Biol, 2005, 235(4) 583-590.

Kanazawa, S; Vandermassen, G: Engineers have more sons. nurses have more daughters: an evolutionary psychological extension ol Baron-Cohen's extrémé male brain theory ol autism, J Theor Biol, 2005, 233(4) 589-99.

Kanazawa, S: Violenl men have more sons: turther evidence lor the generalized Trivers-Willard hypothesis (gTWH). J Theor Biol, 2006.239(4):450-459.

Kanazawa, S: Beautiful parenls have more daughters: a turther implication of the generalized Trivers-Willard hypothesis (gTWH).

J Theor Biol, 2007a, 244(1), 133-140.

Kanazawa, S: Big and tall soldiers are more likely to survive battle: a possible explanation for the 'returning soldier effect' on the secondary sex ratio. Hum Repród, 2007b, 22:3002-3008 Kanwisher, N; McDermott, J : Chun, MM: The fusiform lace

area: a modulé in humán exfrastriate cortex specialized for face perception. J Neurosci, 1997,17(11 ):4302-4311.

Kardener, SH; Fuller, M; Mensh, IN: A survey ot physicians

attitudes and practices regarding erotic and nonerotic contact with patients. Am J Psychiatry, 1973,130:1077-1081.

Kelley, HH: The process of causal attribution. Am Psychol.

1973, Feb. 107-128.

Kelly, S; Dunbar, RIM: Who dares wins: heroism versus

altruism in lemale mate choice. Hum Nat, 2001.12:89-105.

Kennedy, HP; Griffin, M; Frishman, G: Enabling conception

and pregnancy. J Nurse-Midwif. 1998,43(3)190-207.

Key, WB: Subliminal seduction, Signet, New York, 1974.

Kilgallon, SJ; Slmmons, LW: Image content inlluences men's semen quality. Biol Lett, 2005,1:253-255.

Kilmartin, CT: The masculine selt. McGraw-Hill, Boston. 2nd ed., 2000.

Kimura, D: Nfji agy - térti agy. Kairosz Kiadó, Győr, 2004 Kimura, D; Harshman, R: Sex difterences in brain organization lor verbal and nonverbal functions. In: deVries, GJ (ed): Sex difterences in the brain. Progress in brain research (Vol. 61), Elsevier, New York. 1984.

Kinsey, A; Pomeroy, W; Martin, C: Sexual Behavior in the

Humán Male. Saunders WB, 1948 Kinsey, A; Pomeroy, W; Martin, C; Gebhard, P: Sexual

behavior in the humán female. WB. Saunders. Philadelphia, 1953. (idézi: Komisaruk és mtsi, 2008) Kirkpatrick, RC: The evolution ot humán homosexual behavior.

Cur Anthropol, 2000, 41(3):385-398.

Kirsch, I; Deacon, BJ; Huedo-Medina, TB: Scoboria, A;

Moore, TJ; Johnson, BT: Initial severity and antidepressant benefils: a meta-analysis ot data submitted to the Food and Drug Administration. PLoS Med, 2008, 5(2):e45.

Klein, DF: Falsé sutfocalion alarms, spontaneous panics, and related conditions. Arch Gen Psychiatry, 1993,50:306-317.

Klusmann, D: Sexual motivation and the duration of partnership. Arch Sex Behav. 2002. 31(3)275-287.

Komisaruk, BR; Whipple, B: Functional MRI of the brain dur­ ing orgasm in women. Ann. Rev Sex Res, 2005.16:62-86.

Komisaruk, BR; Beyer-Flores, C; Whipple, B: The science of

orgasm. Johns Hopkins Univ Press, Baltimore, 2006.

Komisaruk, BR; Beyer, C; Whipple, B: Orgasm The

Psychologist, 2008,21 (2) 100-103.

Koot, VC; Peeters, PH; Granath, F; Grobbee, DE; Nyren, 0:

Tolal and cause specific mortality among Swedish women with cosmetic breast implants: a prospective study. BMJ 2003, 326:527-528 Kosfeld, M; Heinrichs, M; Zak, PJ; Fischbacher. U; Fehr, E:

Oxytocin increases Irust in humans Nature, 2005,435:673-676.

Kovács, J: A pszichiátriai betegségfogalomfilozófiaikérdései.

Valóság. 2004. 47(4)1-20 Kramer, MS; Platt, R; Yang, H; Joseph, KS; Wen, SW;

Morin, L; Usher, RH: Secular trends in preterm birth: a hospifal-based cohort study. JAMA, 1998, 280:1849-1854.

Kruger, DJ; Fisher. M; Jobllng, I: Proper and dark heroes as dads and cads: Alternative mating strategies in British Romantic lilerature. Hum Nat. 2003,14:305-317.

Kuhn, T: A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest.

Gondolat, 1984.

Kulcsár, Zs: Decreased impact of stress: Biological and devel­ opmental lacfors in psychopathy In: Spielberger, CD; Sarason, IG; Kulcsár, Zs; Van Heck, GL (eds.): Stress and emotion.

Anxiety. Anger and Cunosity. Vol 14. Hemisphere Publishing Corporation, New York, Washington, Philadelphia, London, 1991. pp.137-155.

Kupka, MS; Dorn, C; Richter, 0; Schmutzler. A; van der

Ven, H; Kulczycki, A: Stress reliel after infertility Ireatment spontaneous conception, adoption and psychological counselling. Eur J Obstet Gynecol Repród Biol, 2003,110(2)190195.

Kurinczuk, JJ; Bower, C: Birth delecls in infants conceived by intracytoplasmic sperm mjection: an altemative interpretation BMJ, 1997,315(7118)1260-1265.

Laeng, B; Mathisen, R; Johnsen, J-A: Why do blue-eyed

men prefer women with the same eye color? Behav Ecol Sociobiol, 2007, 61:371-384.

Láger, C; Ellison, FT: Etfects of moderate weight loss on ovula­ tory Irequency and luteal funclion In aduit women. (Abslract).

Am J Phys Antfiropol, 1987. 73:221-222.

Láng J: Őstársadalmak. Gondolat, Budapest. 1980.

Langlois, JH; Roggman; LA; Musselman, L: Wnal Is average 7

and what is not average about attracfive faces Psychol Sci, 1994,5.214-220.

Light, KC; Grewen, KM; Amico, JA: More frequent partner hugs and tngher oxitocin levéts are linked lo lower blood pressure and heart rate in premenopausal women. Biol Psychol, 2005,9:5-21.

Lipson, SF; Ellison, FT: Comparison of salivary steroid profiles in nalurally occurring conception and non-conception cycles.

Humán Reproduction, 1996,11 2090-2096.

Latson. MA; Kimura, K; Kubisch, HM; Roberts, RM: Sexual

Little, AC; Jones, B; Penton-Voak, I; Búrt, D; Perrett, D:

Rartnership status and the temporal context ol relationships infludimorphism among bovine embryos in their ability to make the ence humán lemale preferences for sexual dimorphism ín male Iransition to expanded blastocyst and in the expression ol the lace shape. Proc R Soc Lond B, 2002,269,1095-1100. signaling molecule IFN-tau. Proc Mat Acad Sci USA, 2001.

Little, AC, Jones BC, Búrt DM, Perrett Dl. Preferences for 98(17) 9677-9682. symmetry in faces change across the menstrual cycle. Biol Laumann, EO; Gagnon, JH; Michael, RT; Michaels. S: The Psychol,2007,76(3) 209-16 social organization of sexuality Chicago: Univ ot Chicago Press, Lloyd, E: Ali About Eve: Explanations of women's sexuality.

Chicago, 1994. (idézi: Shackelford és mtsi, 2005.)

Proceedings ol the Pittsburgh Workshop in Hislory Biology, Lawier-Row, KA; Younger, JW; Pitén. RL; Jones, WH: The role of aduit attachment style in torgiveness lollowing an inter- Center lor Philosophy of Science, Univ, 2001, March 23-24.

Lucassen, A; Parker, M: Revealmg falsé paternity: somé ethipersonaloffense.J CounDev,206,(84)493-502. cal considerations. Lancet, 2001,3571033-1035.

Lawlor. DA; Bor, W; O'Cailaghan, MJ; Williams, GM; Najman, JM: Intrauterine growth and mtelligence wilhin sibling pairs: tindings from Ihe Mater-University study of pregnancy and its outcomes. J Epid Comm Health, 2005, 59(4) 279-282.

Lawton, AW: Optic neuropathy associated with clomiphene citrate therapy. Ferl.il Steril, 1994,61 (2)390-391.

Lee, JA: Love-styles. In: Sternberg, RJ; Bames. ML (eds): The psychology of love Yale Univ Press, New Haven. 1988. pp 3867.

Leggett A: A survey ot Australian psychiatrists' attitudes and practices regarding physical contact with palienls. Aust N Z J Psychiat, 1994. 28:488-497 Leiter, M: Psychological changes accompanying pregnancy and motherhood. Gen Psychol Monog, 1977,95:55-96. (idézi: Daly és Wilson. 1982.)

Lerner-Geva, L; Keinan-Boker L; Blumstein, T; Boyko. V; Olmar, L; Mashiach, S; Rabinovici, J ; Potashnik. G; Lunenteld. E; Schenker, JG; Shushan, A; Flshman, A;

Ludvigsson, JF; Mostrom, M; Ludvigsson, J ; Duchen, K:

Exclusive breastfeeding and risk of atopic dermatitis in somé 8300infants.PedAllergImmunol, 2005,16(3) 201-208.

Lummaa, V; Merilá, J ; Kause, A: Adaptive sex ratio variadon in pre-industrial humán (Homo sapiens) populations? Proc R Soc Lond B, 1998.265:563-568.

Lutchmaya, S; Baron-Cohen, S; Raggatt, P; Knickmeyer,

R; Manning, JT: 2nd to 4th digit ratios. fetal teslosterone and estradiol. Early Humán Development. 2004,77:23-28.

Lyngstad, TH; Skirbekk, V: Does the combination ol spouses' birth orders influence their divorce risk? Evidence from a register-based study of Norwegian first marriages. European Population Conference, Liverpool, June 2006 Lyons, MJ; Koenen, KC; Buchting. F; Meyer. JM; Eaves, L; Toomey, R; Eisen, SA; Goldberg, J ; Faraone, SV; Ban, RJ;

Jerskey, BA; Tsuang, MT: A twin study of sexual behavior in men. Arch Sex Behav, 2004, 33(2)129-136.

Cohen, I; Vagman, I; Lunenteld, B: Infertility, ovulation induc- Lyster, W H Altered sex ratio after London smog ol 1952 and fion treatments and the incidence of breast cancer - a hislorical the Brisbane flood ol 1965. J. Obstet Gynecol Br Commonwealth, 1974,81:626231. prospective cohort of Israeli women. Breasl Cancer Res Treat, 2006,100(2) 201-212 Malfulli, N; Pleiter, S; Patrizio, P: The lemale athlete somé LeVay, S: The sexual brain. A Bradlord Book. The MIT Press, gynecologic considerations. Sports Med Arthroscopy Rev, 2002, 10(1)2-9.

Cambridge, Massachusetts, London, England, 1994 LeVay, S: The Biology ot Sexual Orientálton. 2006. web mem- Manning, JT; Scutt, D; Whitehouse, GH; Leinster, SJ; Watton, JM: Asymmetry and the menstrual cycle in women bersaol.com/slevay/page22 html; letöltve: 2008. márc.

Ethol Sociobiol, 19%, 17(2)129-143.

Lever, J ; Frederick, DA; Laird, K; Sadeghi-Azar, L: Tall women's satisfaction with their height: General populalion data challenge assumptions behmd medical intervenlions to stunt girls'growth. J Adolesc Health, 2007, 40(2)192-194.

Levi, V: Egy hipnotizőr vallomásai. Kozmosz-Kárpáti, Budapest.

Uzsgorod, 1978.

Levine, M; Marano, HE: Why I hate beauty. Psychology Today Magaziné, 2001 Jul-Aug U, H; Chang, L: Faterral Harsh Parenting in Relalion to Faternál Versus Child Charactenstics: The Moderating Effect of Faternál Resemblance Béllel. Acta Psychol Sinica. 2007.39(3):495-501.

Manning; J ; Scutt, D; Whitehouse, G; Leinster, S: Breast

asymmetry and phenotypic quality in women. Evol Hum Behav, 1997,18:1-13.

Manning, JT; Wilson, DJ; Lewis-Jones, 01: The ration of 2nd

to 4th digit length: a predictor of sperm numbers and concentration to teslosterone, luteinizing hormoné and oeslrogen. Hum Repród, 1998a. 13(11 ):300O-3004 Manning, JT; Scutt, D; Lewis-Jones, Dl: Developmental

Stability, Ejaculate Size, and Sperm Quality in Men. Evol Hum Behav, 1998b, 19(5) 273-282.

Manning, JT; Bundred, PE: The ratio of 2nd to 4th digit length a new predictor of disease predisposition. Med Hypoth, 2000, 54(5) 855-857.

Manning, JT; Barley. L; Watton. J ; Lewis-Jones, Ol; Tnvers. RL; Singh, 0; Thornhill, R; Rohde, P; Bereckei, T;

Henzi, P; Soler, M; Svéd, A: The 2nd:4th digit ratio, sexual dimorphism. population difterences. and reproductive success: evidence lor sexually antagonistic genes. Evol Hum Behav, 2000,21:163-183.

Mclntyre. MH; Chapman, JF; Lipson, SF; Ellison, PT: Index

to-ring (inger length ratio (2D4D) predicts levelsof salivary estradiol, but not progesterone. over the menstrual cycle. Am J Hum Biol, 2007,19:434-436.

McLain, DK; Setters, D; Moulton, MP; Pratt, AE: Ascription

ot resemblance of newborns by parents and nonrelatives. Evol Hum Behav. 2000,21(1) 11-23.

McLean, M; Bisits. A; Daies, J ; Woods. R; Lowry, P;

Smith, R: A placental clock controlling the length of humán pregnancy. Nat Med, 1995, 5:460-463.

Mikach, SM; Bailey, JM: What distinguishes women with unusually high numbers ol sex partners? Evol Hum Behav, 1999, 20:141-150.

Miklósi, Á; Topái, J: Kutyagondolatok nyomában. Typotex.

Budapest, 2006.

Manning, JT; Martin, S; Trivers, RL; Soler, M: 2nd to 4th Miller, D; Summers, J; Silber, S: Environmental versus genet­ digit. Ratio and offspring sex ratio. J Theor Biol, 2002,217 93ic sex determination: a possible tactor in dinosaur extinction?

95.

Fertil Steril, 2004, 81(4) 954-964 Manning, JT; Bundred, PE; Newton, DJ; Flanigan, BF: The second to fourth digit ratio and variation in the androgén receptor Miller, G: Sexual seleclion for cultural displays. In: Dunbar. R; Knight, C; Power, C (eds.): The evolution ol culture. Univ Press, gene. Evol Hum Behav. 2003.24:399-405.

Edinburgh, 1999. pp.71-91.

Manning, JT; Robinson, SJ: 2nd to 4th digit ratio and a uniMiller, G: A párválasztó agy. A párválasztás szerepe az emberi versal mean lor prenatal testosterone in homosexual men, Medl agy evolúciójában. Typotex. Budapest. 2006.

Hyp, 2003,61:303-306.

Marazziti, D; Akiskai, HS; Rossi, A; Cassano, GB: Alleration ol theMiller, G; Tybur, JM; Jordán, BD: Evol Hum Beh Ovulatory cycle etfects on tip earnings by lap dancers: economic evidence pialelet serotonin Iransporter in romantic love. Psychol Med, lor humán estrus? Evol Hum Behav, 2007,28(6)375-381 1999,29(3)741-745.

Mithen, S: The singing Neanderthals: the origins of music. lanMarazziti, O; Rucci, P; Di Nasso, E; Masala, I; Baroni, S; guage, mind and body. Weidenleld and Nicolson. London. 2005.

Rossi, A; Giannaccini, G; Mengali, F; Lucacchini, A: Jealousy and subthreshold psychopathology a serotonergic link. Mobius, M; Rosenblat, TS: Why beauty matters. Am Econ Rev, 2006.96(1)222-235.

Neuropsychobiol, 2003, 47(1):12-16.

Manning, JT; Baron-Cohen, S; Wheelwright. S; Sanders.

G: The 2nd to 4th digit ratio and autism. Dev Med Child Neurol, 2001,43:160-164.

Manning, JT; Taylor, RP: 2nd to 4th digit ratio and male ability in sport: implications for sexual seleclion in humans. Evol Hum Behav, 2001,22:61-69.

Marazziti, D; Dell'osso, B; Baroni, S; Mungai, F; Catena,

Moesen, W; van Puyenbroeck, T; Cherchye, L: Trusl as

societal capital: economic growth in European regions.

M; Rucci, P: A relalionship between oxitocin and anxiety of romantic attachment. Clin Prac Epidem Ment Health, 2006,2:28. Kalholieke Universiteil Leuven, Centrum voor Economische Studién. Public Economics Working Paper Ser, 2000: Marcus, M; Kiely, J ; Xu, F: Changing sex ratio in the United www.econ.kuleuven.ac.be/ew/academicStates. 1969-1995. Fertil Steril, 1998, 70: 270-273. /econover/Papers/DPSOOOt.pdf letöltve: 2007 ápr.

Martin, JF: Hormonal and behavioral determinants of the secMoir, A; Jessel, D: Nói agy - térti ész Gondolat. Budapest. ondary sex ratio. Soc Biol, 1995,42(3-4) 226-38 1992.

Martinelli, P; Troncone, R; Paparo, F; Tőrre, P; Trapanese, Moller, AP; Soler, M; Thornhill, R: Breast asymmetry, sexual E; Fasano, C; Lamberti. A; Budiilon, G; Nardone, G; Greco, L: Coeliac disease and untavourable outcome of pregnancy. Gut, seleclion. and humán reproductive success. Ethol Sociobiol, 1995,16:207-219.

2000,46(3) 332-335.

Moore, MM: Nonverbal courtship patterns in women: rejeclion Masson, JF: The assault on truth. Freud's suppression ol the signaling - an empirical investigation. Ethol Sociobiol. 1985, seduction theory. Harper Perennial. New York. 1992.

6:237-247.

Mathews, F; Johnson, P; Neil, A: You are what your mother Moore, MM; Butler, DL: Predictive aspects of nonverbal eats. Evidence lor maternal preconception diet inlluencing letal sex in humans. Proc R Soc B: Biol Sci, 2008 ápr (megjelenés courtship behavior in women. Semiolica, 1989, 76(3-4) 205215. alatt) Moore, MM: Courlship Signaling and Adolescenls "Girls Just McClintock, MK: Menstrual synchrony and suppression. Nature, Wanna Have Fun"? J. Sex Res, 1995,32(4) 319-328.

1971,291:244-245.

Moore, MM: Nonverbal Courtship Patterns In Women: Context McCoy, NL; PtHrio, L: Pheromonal intluences on sociosexual and Consequences'Semiotica, 1998,118(3-4) 201-214 behavior in young women. Physiol Behav, 2002, 75:367-375.

McGivern, M: Please give me back my manhood; sex-swap dad Morgan, E: The Aquatic Ape Hypothesis. A Condor Book Souvenir Press, 1997 sues doc who made him a woman. Daily Record. May 27,2004.

Morris, D: Intimate behavior. Random House, New York, 1971

(idézi: Moore, 1995) Mont*, D: A csupasz majom. Eurépa Könyvkiadó, Budapest.

1989.

Monti, JS; Ohman, A; Dolan RJ: Conscious and unconscious

Clarendon Press, Oxford, 1978.

Okten, A; Kalyoncu, M; Yaris, N: The ratio of second- and

lourth-digit lengths and congenital adrenal hyperplasia due to 21-hydroxylase deficiency. Early Hum Dev, 2002,70:47-54.

Olsen, SF; Olsen, J ; Frische, G: Does fish consumption dur­ ing pregnancy increase tetal growth? A study of the size ot the newborn, placental weight and gestational age in relation to tish consumption during pregnancy. Int J Epid, 1990,19(4):971977.

emolional ieaming in the humán amygdala. Nature. 1998 393(6684)467-470 Mortlock, DP; Innis, JW: Mutation ot hoxA13 in hand-tootgenital syndrome. Nature Gen, 1997,15:179-180.

Motluk, A: Scenl ot a man. New Sci, 2001,10 Febr., 2277:36 Olsen, SF; Osterdal, ML; Salvig. JD; Weber, T; Tábor, A; Murojll, TGC: The Potential lor Oxytocin (OT) lo Prevenl Breast Secher, NJ: Duration of pregnancy in relation to fish oil suppleCancer: A Hypothesis. Breast Canc Res Treat, 1995, 35.225-229. mentation and habitual lish intake: a randomised clinical Inal Muscarella, F; Cevallos. AM; Siler-Knogl. A; Peterson, LM:

with lish oil. Eur J Clin Nutr, 2007,61 (8):976-985.

The alliance theory ol homosexual behavior and Ihe perception ol Paley, M: The book of the penis. Grove Press, New York, 2000 social status and reproductive opportunities. Neuroendoc Lett, Pandian, Z; Bhattacharya, S; Templelon, A: Review ol unex2005,26(6) 771-774. plained mlertility and obstetric outcome: a 10 year review. Hum Mustanski. BS; DuPree, MG; Nievergelt. CM; Bocklandt, S; Repród, 2001,16(12) 2593-2597.

Schork, NJ; Hamer, DH: A genomewide scan ot male sexual Panotsky, E: Az emberi arányok stilustörténete. Magvető, orientation. Hum Gen. 2005,116:272-278.

Budapest, 1976.

Najib, A; Lorberbaum, JP; Kote, S; Bohning, DE; George,

Paul, SN: Kato, BS; Hunkin. JL; Vivekanandan, S; Spector.

MS: Régiónál brain activily in women grieving a romantic rela- TD: The Big Finger: the second lo lourth digit ratio is a prediclor lionship breakup. Am J Psychiatry, 2004,161 (12)2245-2256 ol sporting ability in women. Brit J Sports Med, 2006, Nasio, J-D: Hysleria from Freud lo Lacan: The Splendid 40(1212)981-983.

Child of Psychoanalysis. Other Press, New York, 1998 Pawlowski, B; Dunbar, R: Withholdmg age as putative decepNalekar. PE; DeSouza, FM; Molghare, DD; Pandey, AK: tion in mate search lactics. Evol Hum Behav, 1999,20:53-69.

Digital Dermal Patterns in Carcinoma ol Breast. Anthropolog, Pawlowski, B; Dunbar, RIM; Lipowicz, A: Tall men have more 2006, 8(4) 251-254. reproductive success. Nature, 2000. 403:156 Neave, N; Laing, S; Fink, B; Manning, JT: Second lo lourth Pawlowski, B; Jasienska, G: Women's preferences for sexual digit ratio, teslosterone, and perceived male dominance Proc R dimorphism in height depend on menstrual cycle phase and Soc Lond B, Biol Sci, 2003, 270:2167-2172. expected duration of relationship. Biol Psychol. 2005,70:38-43.

Nemets, B; Stahl, Z; Belmaker, RH: Addilion ol omega-3 fatty Peacock, NR: Comparative and cross-cultural approaches to the acid to maintenance medication treatment lor recurrent unipolar study of humán female reproductive lailure. In: DeRousseau, CJ depressive disoerder. Am J Psychiatry, 2002,159:447-479. (ed.): Primate lile history and evolution. Willey-Liss Inc, New Nemets, H; Nemets, B; Apter, A; Bracha, Z; Belmaker, RH: York, 1990,195-220.

Omega-3 treatment of childhood depression? A conlrolled, douPeet, M; Horrobin, DF: A dose-ranging study of the etfects of ble-blind pilot study. Am J Psychiatry, 2006,163(6)1098-100. ethyl-eicosapentaenoate in patients with ongoing depression NettJe, D: Women's height, reproductive success and Ihe evolu­ despile apparently adequate treatment with standard drugs. Arch tion ol sexual dimorphism in modern humans. Proc Biol Sci, Gen Psychiatry, 2002,59:913-919.

2002,269(1503) 1919-1923 Penton-Voak, IS; Perrett, Dl; Castles, DL; Kobayashi, T;

Noaghiul, S; Hibbeln, JR: Cross-national comparisons of Búrt, DM; Murray, LK; Minamisawa, R: Menstrual cycle sealood consumption and rates ol bipolar disorders. Am J alters face preference. Nature, 1999,399:741-742.

Psychiatry, 2003,160(12) 2222-2227.

Penton-Voak, IS; Cahill, S; Pound. N; Kempe, V; Schaetfler, Norberg, K: Partnership status and Ihe humán sex ratio at birth. S; Schaetfler, F: Male tacial attractiveness, perceived personal­ ity, and child-direcled speech. Evol Hum Behav, 2007, Proc Biol Sci, 2004, 271(1555) 2403-2410.

Ober, C: Studies of HLA, lertility and mate choice in a humán 28(4)253-259.

Penton-Voak, IS; Jones, BC; Little, AC; Baker, S; isolate. Hum Repród Update, 1999, 5(2)103-107.

Odent, M: The scientification of love. Free Associations Books, Tiddeman, B; Búrt, DM; Perrett, Dl: Symmetry. sexual dimor­ phism in facial proportions, and male tacial attractiveness. Proc London, 1999 R Soc Lond 8.2001.268:1617-1623.

Ohno, S: Sex Chromosome and sex-linked genes. SpringerPergament, E; Todydemir, PB; Fiddler, M: Sex ratio: a bio­ Verlag. New York, 1967. logical perspective ot 'Sex and the City'. Repród Biomed Online, Oinonen, KA; Mazmanian, D: Facial symmetry detection abili- 2002,5:43-46. ty changes across the menstrual cycle. Biol Psychol, 2007, 75(2)136-145.

O'Keete, J; Nadel, L: The hippocampus as a cognitive map.

Perrett, Dl; May, KA; Yoshikawa, S: Facial shape and judgemenl of female attractiveness, Nature. 1994.386239-242.

Caslles, DL; Akamatsu, S: Etfects of sexual dimorphism on tacial attractiveness. Nature, 1998, 394:884-887.

Perrett, Dl; Lee, KJ: Penton-Voak, I; Búrt, DM; Henzi, SP;

Rahman, Q: Fluctuating asymmetry, 2nd lo 4th (inger length ratios and humán sexual orientation. Psychoneuroendoc, 2005, 30:382-391.

Ramachandran, VS: Phantoms in the brain Ouill William tomorrow, New York, 1998.

Petrides, M; Cadoret, G; Mackey, S: Orofacial somatomotor

Ramlau-Hansen, CH; Thulstrup, AM; Aggerholm. AS;

responses in the macaque monkey homologue ot Broca's area.

Nature, 2005, 435:1235-1238.

Jensen, MS; Tolt, G; Bonde, JP: Is smoking a risk factor lor decreased semen quality? A cross-sectionai analysis. Hum Repród, 2007,22(1)188-196.

Petridou, E; Giokas, G; Kuper, H; Mucci. L; Trichopoulosef.

D: Endocrine correlales of male breast cancer risk: a case-con- Rammsayer, TH; Troche, SJ: Sexual dimorphism in secondIrol study in Athens, Greece. Brit J Canc, 2000,83:1234-1237 to-fourth digit ratio and its relation to gender-role orientation in Phelps, EA: Emotion and cognilion: insights from studies ot the males and lemales. Pers Ind Difi, 2007,42:911-920. humán amygdala. Ann Rev Psychol, 2006, 57:27-53.

Ramsey, JL; LangloLs, JH; Hoss, RA; Rubenstein, AJ; Gritfin, A: Origins of a stereotype categorization of facial attracPiet, V; van Amerongen, A; de Vries, H: A rejlett csábító A szaglás pszichológiája. Korona. Budapest, 2005. tiveness by 6-month-old infants. Dev Sci, 2004,7:201-211.

Rankin, AM; Philip, PJ: An Epidemic of Laughing in the Plllsworth, EG; Haselton, MG: The evolution of coupling.

Bukóba District of Tanganyika. Cent Alrican J Med, 1963, 9:167Psychol Inq, 2005,16:98-104.

170.

Platek, SM; Burch, RL; Panyavin. IS; Wasserman, BH;

Gallup, GG: Reactions to children's laces Resemblance altects Reber, R; Schwarz, N; Wlnkielman, P: Processing fluency males more than lemales. Evol Hum Behav, 2002.23:159-166. and aesthetic pleasure: Is beauty in Ihe perceivefs processing experience? Pers Soc Psychol Rev. 2004,8 364-382.

Platek, SM; Raines, DM; Gallup, GG, Jr; Mohamed, FB; Thomson, JW; Myers, TE; Panyavin, IS; Levin. SL; Davis,

JA; Fonteyn, LCM; Arigo, DR: Reactions to children's faces: Males are more aftected by resemblance than females are, and so are their brains. Evol Hum Behav, 2004,25:394-405.

Redoulé, J ; Stoléru, S; Gregoire. MC; Costes, N; Cinotti. L; Lavenne, F; Le Bars, D; Forest, MG; Pujol, JF: Brain pro-

cessing of visual sexual stimuli in humán males. Hum Brain Map, 2000.11:162-177.

Rewers, M: Epidemiology of celiac disease what are the prevaPlatek, SM; Keenan, JP; Mohamed, FB: Sex difterences in the neural correlates of child facial resemblance: An event-relat- lence, incidence, and progression ol celiac disease? Gastroenter, 2005,128S47-S51 ed fMRI study. Neuroim, 2005, 25:1336-1344.

Rhodes, G: The evolutionary psychology ol tacial beauty. Ann Pollel. TV; Nettle, D; Nelissen, M: Contact Irequencies Rev Psychol, 2006.57:199-226. between grandparents and grandchildren in a modern society Estimates of the impact of paternity uncertainty. J Cult Evol Rich-Edwards, JW; Goldman, MB; Willett, WC; Hunter, DJ; Psychol. 2006,4(3-4)203-213.

Stampler, M; Colditz, GA; Manson, JE: Adolescent body mass index and inlertility caused by ovulatory disorder Am J Popé, HG; Phillips, KA; Olivardla, R: The Adonis complex: Obstet Gynecol, 1994.171:171-177.

The secret crisis ot male body obsession. The Free Press, Sydney, 2000.

Roberts, SC; Havlicek, J ; Flegr. J ; Hruskova, M; Little, AC; Popé, KS; Levenson, H; Schover, LR: Sexual intimacy in psy- Jones, BC; Perrett, Dl; Petiié, M: Female facial attractiveness chology training: results and implications of a national survey. increases during the tertile phase ol the menstrual cycle. Proc R Soc Lond B, 2004, 271 S270-272.

Am Psychol, 1979,34 682-689.

Roberts SC, Little AC, Gosling LM, Perrett Dl, Jones BC, Porges, SW: Love: an emergent property of the mammalian Carter V, Penton-Voak IS and Pelrie, M: MHC-heterozygosity autonomic nervous system. Psychoneuroendocrinol, 1998, and humán tacial attractiveness. Evol Hum Behav, 2005,26:21323(8)837-61.

226

Pukkala, E; Kulmala, I; Hovi, SL; Hemminki, E; Keskimaki, I: Pakkanen, M; Lipworth, L; Boice. JD Jr; McLaughlin, JK:

Causes of death among Finnish women wilh cosmetic breast implants. 1971-2001. Ann Plast Surg. 2003, 51:339-342.

Purvin, VA: Visual disturbance secondary to clomiphene citrate.

Arch Ophthalmol. 1995,113(4)482-484.

Robillard, PY; Hulsey, TC; Periamn. J ; Janky, E; Min EH;

Papiemik, E: Association ol pregnancy-induced hypertension wilh duration of sexual cohabitation before conception. Lancet, 1994, 344(8928):973-975.

Robillard. PY; Dekker, GA; Hulsey, TC: Revisiting the epi-

demiológiai standard ol preeclampsia primigravidily or primiPN; Wild, CJ; Mitchell, EA: Risk tactors for atopic dermatitis in patemity' Eur J Obstet Gynecol Repród Biol, 1999.84(1 ):37-41.

New Zealand children at 3.5 years ot age. Br J Dermalol. 2005. Robinson, RG; Starr. LB; Upsey, JR; Rao. K; Price, TR: A two-year longitudinal study ol poststroke mood disorders. In152(4)742-9. hospital prognoslic tactors associaled with six-month outcome J Quadrio, C: Sexual abuse in therapy: gender issues. Aust N Z J NervMentDis, 1985,173(4):221-226.

Psychiatry. 1996,30(1)124-31.

Punris, DJ; Thompson, JM; Clark, PM; Robinson, E; Black,

328

Roldan ER; Cassinello, J ; Abaigar. T; Gomendio, M:

Inbreeding. Iluctuating asymmetry, and ejaculate quality in an endangered ungulale. Proc Biol Sci, 1998.265(1392) 243-248.

Roney, JR; Hanson, KN; Durante, KM; Maestripieri, D:

Reading men's laces: women's mate attractiveness judgments track men's testoslerone and interest in inlants. Proc R Soc B, 2006, 273:2169-2175.

Rosenblatt, JS: Hormone-behavior relations in the regulation ol parental behavior In: Becker JB, Breedlove, SM; Crews, D (eds): Behavioral endocrinology. A Bradtord Book. The MIT Press Cambridge, Massachusetts London, England, 1993. pp 401 -422. flosenfeld, CS; Roberts, RM: Maternal diet and other tactors attecting offspring sex ratio: a review Biol Repród. 2004, 71(4)1063-1070.

Rossing, MA. Daling, JR; Weiss, NS; Moore. DE; Self, SG: Ovarian tumors in a cohort of infertile women. N Engl J Med, 1994, 331(12)771-776.

Rushton, JP; Fulker, DW; Neale, MC; Nlas, DKB; Eysenck,

HJ: Altruism and aggression. The heritability ol individual difter­ ences. J Pers Soc Psychol, 1986.50:1192-1198.

Rushton, JP: Genetic similarity, male choice. and group selec­ lion. Behav Brain Sci, 1989,12:503-518.

Rushton, JP: Race, evolution and behavior Transaction Publisher. New Brunswick, 1995 Sackeim, HA: Emotion, disorder of mood and hemispheric lunctional specialization. In: Carroll, BJ; Barrett, JE (eds.): Psychopalhology and the brain Raven Press. New York, 1991. pp.209-242.

Saino, N; Romano, M; Innocenti, P: Length of index and ring fingers ditterenlially influence sexual attractiveness of men's and women's hands. Behav Ecol Sociobiol. 2006,51:447-454.

Salska. I; Frederick, OA; Pawlowski, B; Reilly, AH; Laird.

Settzer, MH; Plató, CC; Engler, PE; Fletcher, HS: Digital der-

matoglyphics and breast cancer. Breast Canc Res Treal, 1982, 2(3)261-265.

Senior, C: Beauty in the brain ol the beholder. Neuron, 2003, 38:525-528 Shackelford, TK; Buss, DM; Bennelt, K: Forgiveness or

Breakup: Sex difterences in responses to a partnert infidelity.

Cogn Em, 2002,16(2) 299-307.

Shackelford, TK; Pound, N; Goetz, AT: Psychological and

Physiological Adaptations to Sperm Competition in Humans.

Review ol General Psychology, 2005,9, 228-248.

Shaver, PR; Hazán, C; Bradshaw, D: Love as attachment:. The

integration of three behavioral syslems. In: Stemberg, RJ; Bames, ML (eds.): The psychology of love. Yale Univ Press, New Haven, 1988, pp.68-99.

Shaw, K: Királyi őrületek, avagy az európai királyi házak kreténségének riasztó históriája. Magyar Könyvklub, Budapest, 2005.

Shenkin. SD; Starr, JM; Pattié, A; Rush, MA; Whalley, U ;

Deary, U: Birth weight and cognitive function at age 11 years Ihe Scolish Mentái Survey 1932. Arch Dis Child, 2001, 85(3)189-196.

Sherwin, BB; Geltand, MM: The role ol androgén in the mainlenance ol sexual lunctioning in oophorectomized women.

Psychosom Med, 1987,49(4) 397-409.

Shifren, JL, Braunstein, GD; Simon, JA; Buster, JE; Redmond, GP: Transdermal lestosterone treatment in women with impaired sexual function atter oophorectomy. N Eng J Med. 2000, 343:682-688.

Shields M; Wooden, M: Marriage, children and subjective well-being. Paper presented to the Australian Institute of Family Studies Conference, 2003, Melbourne.

Shimizu, Y; Kodama, H; Fukuda, J ; Murata, M; Kumagai, J ;

Santos, PSC; Schinemann, JA; Gabardo, J ; Bicalho, M da

G: New evidence thai the MHC influences odor perception in humans: a study wilh 58 Southern Brazílián students. Horm Behav, 2005,47(4) 384-368.

Tanaka, T: Spontaneous conception after the birth of infants conceived through in vitro fertilization treatment. Fertil Steril, 1999, 71(1)35-39.

Singh, D: Adaptive significance of lemale physical attractive­ ness: Role ol waist-to-hip ratio. J Pers Soc Psychol, 1993,65, 292-307.

Sarwer, DB; Brown, GK; Evans, DL: Cosmetic breast aug-

Singh, D; Meyer. W; Zambarano, RJ; Hurlbert. DF:

KT; Rudd, NA: Conditional male preferences: Factors influencing preferences for heighl. Pers Ind Difi, 2008,44:203-215.

mentalion and suicide. Am J Psychiatry. 2007,164:1006-1013.

Scheib, JE; Gangestad, SW; Thornhill, R: Facial attractive­

ness, symmetry and cues of good genes Proc R Soc Lond B, 1999.266:1913-1917.

Schieve, LA; Meikte, SF; Ferre, C; Peterson, HB; Jeng, G;

Frequency and timing of coital orgasm in women desirous ol becoming pregnant. Arch Sex Behav, 1998,27(1)15-30.

Slabbekoom, D; van Goozen, SHM; Sanders, G; Gooren,

UG; Cohen-Kettenis, PT: The dermatoglyphic characteristics of transsexuals: is there evidence tor an organizing effect of sex hormones Psychoneuroendocrinol, 2000,25(4):365-375.

Sluming, VA; Manning, JT: Second to lourth digit ratiom in elité musicians: evidence for musical ablitiy as an honest signal of male fitness. Evol Hum Behav, 2000,21,1-9.

Smith, AR: The natural hislory of Ihe flirt. Vizefelly Brothers 8c Co, London, 1848

Wilcox, LS: Low and very low birth weight in inlants conceived with use of assisted reproductive technology. N Engl J Med. 2002,346(10)731-737.

Schmitt, DP; Buss, DM: Humán mate poaching: Tactics and temptations tor infiltrating existing relationships. J Pers Soc Psychol, 2001,80:894-917.

Scott, A: Ex-McLean chief admits sex with patient Guilt said to Soler, AJY: Cultural evolution as a possible triggering or lead him to resignation. crisis. Boston Globe, October 10,2007. causative tactor of common baldness. Med Hypoth, 2004, Scutt, D; Manning, JT: Breast asymmetry and predisposilion to 62(6)980-985. breast cancer. Breast Canc Res, 2006,8: R14.

Soler. C; Nunez. M; Gutierrez. R; Núnez, J ; Medina, P; Sancho, M; Álvarez, J ; Núnez, A: Facial attractiveness in men

Sulloway, FJ: Birth order and intelligence. Science, 2007a, 317:1711-1712. provides clues to semen quality. Evol Hum Behav. 2003, Sulloway, FJ: Birth order and sibling competition. In Dunbar, 24(3)199-207.

R; Barrelt, L (eds): Handbook ol Evolutionary Psychology. Oxford Sonkin, D; Dutton, D: Treating assaultive men from an attach­ Univ Press. Oxford. 2007b, pp 297-311. ment perspective. In: Dutton, D; Sonkin, D (eds): Intimate violence: Contemporary treatment innovations. Haworth Publishing, Swami, V; Fumham, A: The science of attraction. The Psychologist, 2006,19(6)362-363.

New York, 2003, pp.105-134.

Symons, D: The evolution ol humán sexuality. Oxford Univ Serensen. HT; Sabroe, S; Olsen, J ; Rothman, KJ; Gillman.

Press, New York. 1979.

MW; Fischer, P: Birth weight and cognitive function in young aduit life: historical cohort study. BMJ. 1997,315(7105) 401Szász, TS: Az elmebetegség mítosza. Akadémiai Kiadó, 2002 403.

Szendi, G: A humán pszichopatológiák pszichobiológiára. In Buda. B; Kopp,M(szerk.): Magatartástudományok Medicina.

Sorokowski, P; Pawlowski, B: Adaptive preferences for leg length in a polenlial partner. Evol Hum Behav, 2008,29(2) 86¬ Budapest, 2001a, 844-938. old.

91.

Szendi, G: Pszichofiziológiai betegségek. In: Buda. B. Kopp. M Spar, DL: The baby business. How money, science and politics (szerk): Magatartástudományok. Medicina, Budapest. 2001b, 733-757. old. drive the commerce ol conception. Harvard Bus Scholl. Boston, Massachusetts, 2006.

Szendi, G: Élő halottak. Az ember, aki megölte Hitlert. IPM, Springer, SP; Deutsch, G: Lett brain, right brain. Freeman and 2002a december, 42-47. Web: www.tenyek-tevhitek.hu/cotardCo, New York, 1989. capgras-szindroma.htm Stem, K; McClintock, MK: Reguládon of ovulation by humán Szendi, G: Homo politicus. Internet Kalauz. 2002b. 26-29. pheromones. Nature, 1998,392,177-179 Szendi, G: Einstein, az autista. IPM, 2003, július: 9-12. (web www.lenyek-tevhilek.hu/einstein-az-autisla.htm) Steures, P; van der Steeg, JW; Hompes, PG; Habbema, JD; Eijkemans, MJ; Broetanans, FJ; Verhoeve. HR; Szendi G: Megszállott Adoniszok. Internet Kalauz, 2004a április.

Bossuyt, PM; van der Veen, F; Mol, BW: Collaborative Eltört 41-45. on the Clinical Evaluation in Reproductive Medicine. Intrauterine Szendi G: A konverziós hisztéria fogalmának rövid története és insemination with controlled ovarian hyperstimulation versus expectant management lor couples with unexplained subfertility neurobiolögiai modellje. Psychialr Hung, 2004b 19(4) 276-309.

Szendi, G; Gémes. K; Kopp. M: Developmental stress and misand an intermediate prognosis: a randomised clinical trial. camage. ICBM Satellite Meeting in Budapest, Hungary, August Lancet, 2006,368(9531)216-221.

Stevens. A; Price, J : Evolutionary psychiatry: A new beginning. 29-31.2004.

Routledge, London, 2000.

Szendi, G: Depresszióipar. Sík kiadó, Budapest, 2005a.

Szendi, G: Hullámot verő fodrok. Új kételyek az ujjlenyomat Strom. SS; Baldwin. BJ; Sigurdson. AJ; Schusterman, MA; ügyben. HVG, 2005b, 27(41) 85-86. web: www.tenyekCosmetic Saline Breast Implants: A Survey of Satisfaction, Breast-Feeding Experience, Cancer Screening, and Health. Plast tevhitek.hu/ujjlenyomat.htm Rec Surg, 1997,100:1553-1557.

Szendi, G: Rejtélyek Napóleon körül. Doktor Plusz. 2005c, dec.

Stulhoter, A: How (un)important is penis size lor women with Szendi G: Napóleon halála. Lege Artis Medicináé, 2006, heterosexual experience? Arch Sex Behav, 2006.35(1):5.

16(2)179-181.

Su, KP; Huang, SY; Chiu, CC; Shen, WW: Omega-3 fatty acids in major depressive disorder. A preliminary double-blind, Szendi, G: A homoszexualitás „szövetség'-elmélete. Kult Köz, 2007a. 11(4)99-105 (megjelenésalatt) placebo-controlled trial. Eur Neuropsychopharmacol, 2003, Szendi, G: Ú| megvilágításban a napozás. Dr Plusz, 2007b, 13(4)267-271.

6(3)36-39.

Sublette. ME; Hibbeln, JR; Galfalvy. H; Oquendo, MA; Mann, JJ: Omega-3 polyunsaturated essential fatty acid status Szendi, G: Új lényben a szolárium. Szépség, 2007c, lebr. 7879 as a predictor ol future suicide risk. Am J Psychiatry, 2006, 163(6)1100-1102.

Szendi G: A női funkcionális meddőség evolúciös értelmezése.

Menlálhig Pszichoszom, 2007d 8(1)5-48.

Sulloway, FJ: Freud, a lélek biológusa. Gondolat, Budapest, 1987 Szokoly, V: Arcisme és phrenológia minden rendű olvasó Sulloway, FJ: Born to Rebel: Birth order, lamily dynamics, and számára. Hartleben Adolf, Budapest, 1864. crealive lives. Vintage, 1997.

Szumowsztd, U: Az orvostudomány története bölcsészeti szem­ Sulloway, FJ: Sibling-order etfects. In: Smelser. NJ Baltes. PB pontból nézve. Magy Orv Könyvk Társ, Budapest, 1939.

Takahashi. H; Matsuura, M; Yahata, N; Koeda, M; Suhan. (eds.): International Encyclopedia ol Social and Behavioral Sciences. Elsevier Science, Oxford, 2001, vol. 21. pp 14058T; Okubo, Y: Men and women show distinct brain aclivations 14063. during imagery ol sexual and emotional infidelity Neuroim, 2006, 32(3)1299-1307.

Tállal, P; Rost, R; Curtiss, S: Unexpected sex-ratios in tamihes ol language/learning-impaired children. Neuropsychologia.

1989,27(7)987-998.

Tanrltart, C; Schlegel, P: Antidepressant-associated changes in semen parameters. Urology. 2007.69(1):185.e5-185.e7 Templelon, A; Morris, JK; Parslow, W: Faclors thai affect outcome ol in-vitro lertilisation treatment. Lancet. 1996,348: 1402-1406.

Terzian, H: Behavioral and EEG etfects ot intracarotid sodium amytal injection. Acta Neurochirurgia (Wein), 1964,12:230-239. (idézi: Flor-Henry, 1983.)

Van Anders, SM; Vernon, PA; Wilbur, CJ: Finger-lengfh ratios show evidence ol. prenatal hormone-transfer between opposite sex twins. Hormon Behav, 2006,49:315-319.

Van den Berghe, PL; Frost, P: Skin color preference, sexual dimorphism and sexual selection: a case ol gene cullure coevoludon? Ethnic Racial Stud, 1986,9:87-113.

Van der Schoot, DKE; Ypma, AFGV: Seminal vesiculectomy

to resolve delecalion-induced orgasm. BJU Int, 2002,90:761762.

Varga, K; Jakubovits, E; Janecskó, M: A tudatállapot

általános anesztézia alatt. MPSZ, 1996,51 (1-2)58-82

Thompson, EE; Kutlab-Boulos, H; Witonsky. D; Yang, L;

Venn, A; Bruinsma. F; Werther, G; Pyett, P; Baird, D;

Roe, BA; Dl Rienzo, A: CYP3A variadon and the evolution of salt-sensitivity variants. Am J Hum Genel, 2004,75(6)10591069.

Jones, P; Rayner, J ; Lumley, J: Oestrogen treatment to reduce Ihe aduit height ol tall girls: long-term etfects on fertility. Lancet.

2004.364:1513-1518.

Thornhill, R; Gangestad, SW; Comer, R: Humán female

Villamor, E; Sparén, P; Cnattingius, S: Interpregnancy weight

orgasm and mate tlucluating asymmetry, Amm Behav, 1995, 50:1601-1615.

Thornhill, R; Gangestad, SW: The scent of symmetry: a humán sex pheromone thai signals lilness? Evol Hum Behav, 1999,20:175-201.

Thornhill, R; Grammer, K: The body and tace of woman one ornament that signals quality? Evol Hum Behav, 1999.

20(2)105-120.

Thornhill, R; Palmer CT: A natural hislory ol rape biological bases of sexual coercion. The MIT Press, 2000.

gain and the male-to-female sex ratio of the second pregnancy: a populalion-based cohort study. Fertil Steril 2007, (in press) Virtanen SM; Hypponen E; Láárá E; Vahásalo P; Kulmala P; Savola K; Rásánen L; Ara A; Knip M; Akerblom HK:

Cows milk consumption, disease-associaled autoantibodies and type 1 diabetes mellitus: a follow-up study in siblings of diabedc children. Childhood Diabetes in Finland Study Group. Diabet Med, 1998,15(9)730-738.

Vrticka. P; Andersson, F; Grandjean, D; Sander, D;

Vuilleumier P: Neural bases of attachment: the role of the dopamine and oxitocin system in social interacdon. AIMRI Timonen, M; Horrobin, D; Jokelainen, J ; Laitinen, J ; study. BENEFRI Workshop 2007, Berné, March 14-16,2007.

Herva, A; Rasanen, P: Fish consumption and depression. the Vukovich, Gy: Népesedési helyzet. Társadalmi riport, Northern Finland 1966 birth cohort study. J Affect Disord, 2004, 199671994: 436-446.

82(3):447-452.

Warneken, F; Tomasello, M: Altruisfic helpmg in humán Tooley. GA; Karakis. M; Stokes, M; Ozanne-Smith, J : inlants and young chimpanzees. Science, 2006,311:1301Generalising Ihe Cmderella eftecf to unintentional childhood 1303. fatalities Evol Hum Behav. 2006. 27(3)224-230.

Tovee. M; Mason, S; Emery, J ; McCluskey, S; Cohen-

Tovée, E: Supermodels: Stick insects or hourglasses? Lancet, 1997,350:1474-1475.

Tovee, MJ; Tasker, K; Bensőn, PJ: Is symmetry a visual cue

to attractiveness in the humán female body? Evol Hum Behav, 2000,21:191-200 Traustadottir, R. Gender patterns in triendships. TASH Newsl.

1993.19(1),8-9.

Trivers, RL; Willard, DE Natural selection of parental ability to vary the sex ratio ol offspring Science, 1973,179:90-92.

Turitzin, M; Kollár, D; Levoy, M: Scanview 1.12. web: graph-

ics.stanford.edu/sottware/scanview/ letöltve: 2008 márc.

Uhlig, R: Why women will always lavour ihe brave. The Telegraph.2001.Febr. 8.

Urquhart, JA: The mosl northerly pracdce in Canada Can Med Assoc J, 1935. 33(2) 193-196.

Uvnás-Moberg, K: Oxytocin may mediate the benefils ol positive social interacdon and emolions. Psychoneuroendocnnol.

1998,23(8):819-835.

Vaknin, S: Malignant self love. Narcissism revisited A Narcissus Publicadons Imprinl Prague & Skopje, 2007.

Wasser, SK; Sewal, G; Soules, MR: Psychosocial stress as a

cause ol inlertility. Fertil Steril, 1993,59(3)685-689.

Wasser, SK: Stress and reproduclive failure: an evolutionary approach with applicalion to premature labor. Am J Obstet Gynecol. 1999.180(1 ):S272-S274.

Webster, R: Miben téveded Freud? Európa kiadó, Budapest.

2002 Wedekind, C; Seebeck, T; Bettens, F; Paepke, AJ: MHC-

dependent mate preferences in humans. Proc R Soc Lond B, 1995, 260:245-249.

Weiskrantz, L; Warrington, EK; Sanders, MD; Marshall, J :

Visual capacity in the hemianopic tieid following a restricted occipital ablation. Brain, 1974,97:709-728.

Welling, LLM; Jones, BC; DeBruine, LM; Conway. CA: Law Smith, MJ; Little, AC; Feinberg, DR; Sharp, MA; Al-Dujalli,

EAS: Raised salivary teslosterone in women is associated wilh increased adraclion to masculine taces. Hormon Behav, 2007, 52(2)156-161.

Whalen, PJ; Rauch, SL; Etcott, NL; Mclnerney, SC; Lee,

MB; Jenike, MA: Masked presentadons ol emodonal facial expressions modulate amygdala activity wilhout explicit knowledge. J Neurosci, 1998.18(1) 411-418.

Whipple, B; Ogden, G; Komisaruk, BR: Physiological corre-

lales ol imagery induced orgasm in women. Arch Sex Behav, 1992.21(2) 121 133.

Whisman, MA; Snyder, DK: Sexual intidelily in a national survey ol american women: differences in prevalence and correlales as a function ol melhod ot assess.. J Fam Psychol, 2007, 21(2):147-154.

Zak, PJ; Kunban, R; Matzner, WT: Oxytocin is associated wilh humán truslworthiness. Horm Behav 2005.48:522-527 Zak, PJ; Fakhar, A: Neuroaclive hormones and interpersonal trusl: International evidence. Econ Hum Biol, 2006,4 412-429.

Zak, PJ; Stanton, AA; Ahmadi. S: Oxytocin Increases Generosity in Humans. PboS ONE 2007,2(11): 1128.

Wilcox, AJ; Baird, DD; Dunson, DB; McConnaughey, DR;

Zorn, B; Sucur, V; Stare, J ; Meden-Vrtovec, H: Decline in

Kesner, JS; Weinberg, CR: On the trequency ol inlercourse around ovulalion: evidence for biological inlluences. Hum Repród, 2004,19:1539-1543.

Wilson, EO: Sociobiology: The new synlhesis, Harvard Univ Press, Cambridge, Massachusetis. 1975.

Wilson, GD: (1983) Finger-length as an index ol assertiveness in women. Pers Ind Difi 1983,4:111 -112.

sex ratio at birth afler 10-day war in Slovenia. Hum Repr. 2002.

17(12)3173-3177.

Zuckorman, M; Driver, R: What sounds beauiilul is gcod: The vocal attractiveness slereolype. J Nonver Behav, 1989,13.6782.

Zuckerman, M: Behavioral expressions and biosocial bases ot sensation seeking. Cambridge Univ Press, New York, 1994.

Wilson, M; Daly, M; Weghorsl, SJ: Ditlerenlial mallrealmenl

ol girls and boys. Viclim Int J, 1983,6:249-261.

Wilson, M; Daly, M: Compelitiveness, risk-taking, and violence. the young male syndrome. Ethol Sociobiol, 1985,6:5973.

Wilson, M; Daly, M: Do pretty women inspire men to discouni the luture? Biology Letters. Proc R Soc Lond B, 2004,271 S177S179 Wlng, L; Potter, D: The epidemiology ol autislic speclrum disorders: is the prevalence rising? Ment Relard Dev Disabil Res Rev,2002,8(3):151-161.

Wíttling, W.: Brain asymmetry in the control of autonomicphysiologic activity. In: Davidson, RJ; Hugdahl, K (eds.): Brain asymmelry. The MIT Press, Cambridge, Massachusetis, London, England. 1995,305-358.

Woll, N; The Beauty Mytti: How images of beauty are used against women. William Morrow & Co, 1991.

Women's Journal, 2000. idézi: news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/591383.slm Wong, K: Ancestor to call our own. Sci Am, 2003,54-63.

Wood, L: Obesity. waist-hip ratio and hunter-gatherers. BJOG: Int J Obslet Gynecol, 2007,114:1110-1116.

Yamamoto, Y; Sofikitis, N; Mio, Y; Miyagawa, I: Inlluence ol

sexual stimulation on sperm paramelers in semen samples collected via masturbation (rom normozoospermic men or cryptozoospermic men participating in an assisted reproduction programme. Andrologia, 2000,32:131-138.

YamazaM, KM. Yamaguchi, PW: Peake. AB; Boyse. EA:

Mating. prelerences of F2 segreganls ol crosses between MHCcongenic mouse strains. Immunogen, 1978, 6:261-264.

Young, AW; Leafhead, KM: Betwixl lile and death: Case sludies of the Cotard delusion. In: Halligan, WP: Marshall, JC (eds): Melhod in madness; Case studies in cognilive neuropsychiatry.

Psychology Press, 1996, pp. 147-172.

Young, E: Kirtd and considerate. New Sci, 2001, June 18.

Zaidol, DW; Aarde, SM; Baig, K: Appearance of symmetry,

beauty, and health in humán faces. Brain Cogn, 2005, 57(3):261-263.

332

Miért vannak nemek? Miért hal ki tízmillió év múlva a férfi?

Mi a női szépség és mit vár a nő a férfitől? Mire jó az orgazmus? Jó-e meddőség ellen az orális szex? Miről árulkodik mutató- és gyűrűsujjaink aránya? Szendi Gábor A nő felemelkedése

című könyvében ehhez

és tündöklése

hasonló kérdésekre keresi a választ, miközben az evolúciós p s z i c h o l ó g i a nézőpontjából vizsgálja Nő és Férfi kapcsolatát. Lebilincselően izgalmas gondolatmenetei bizonyítják, hogy ebben a férfiközpontúnak hitt világban valójában a Nő a titkos mozgató! A Nő a szervezője és egyben a fődíja annak a férfiak közt dúló, vérre menő viadalnak, amely érte folyik... Miközben a Nő gyengének tűnik, az Erő vele van, ő a z evolúció titkos favoritja!

A zárófejezet a freudi életmű nagy kérdéseit feszegeti, s bepillantást enged a pszichiáter és a pszichológus szakmai szexuális visszaéléseibe is! A könyv olvasmányos, népszerű stílusban tárja elénk a legmodernebb tudományos eredményeket, de bőséges hivatkozásokkal segíti a szakmai olvasókat is.

SZENDI G Á B O R változatos életútja arról tanúskodik, hogy a megújulásban és a változásban érzi jól magát. Matematikusnak indult, majd filmíró lett - írásaiból h á r o m film is készült-, majd pár év könyvkötés után a pszichológushivatást választotta. Kutatóként az agy-lélek kapcsolata és az evolúciós pszichológia, gyógyítóként az életgubancok megoldása érdekli. 2004-ben írta meg bombaként robbanó leleplező tanulmányát, a Depresszióipart, majd 2005-ben azonos című könyvét, melyek a gyógyszeripar és a pszichiátria veszélyes összefonódását tárták fel. Létrehozta a w w w . t e n y e k tevhitek.hu „egyszemélyes" weboldalát, ahol cenzúrázatlanul m o n d h a t j a el v é l e m é n y é t . M i n d e z e k é r t k u t a t ó i állásából elbocsátották...

MfA.riu

mi HIHIHI 9 789639

ii;

iii:

604605

znon