Ahol
ZĂĄvada PĂŠter
megszak
ad
58
Piknikmedve Kezed zsebemből napra nap kisiklik. Pokrócainkon megszáradt a sár. Bögrénkben, nézd, kihűlt az epres Pickwick. Mint teából a gőz, elszállt a nyár. A fűben eldobált, üres staniclik. Kifosztva áll egy uzsonnás kosár. Hát véget ért e víg, tóparti piknik – érzed, hisz szívünk egy rugóra jár. S elszállt a vágy is, lám, a nice weather-rel, nem őrködik fölötte senki sem, nem írok zöld tisztást morcos vadőrrel, s nem hívlak úgy, hogy cukros szendvicsem, csupán a rőt avar ropog ma zárszót várván az őszt, e torkos Medve Lászlót.
59
Áspis Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis, s én, mint a légért kapkodó egér. Bár szívemen melengethetnék mást is, egy csókod minden fulladást megér. Máskor pedig, mint trópusok boája, filmekből ismerős constrictorok, a szád, édes, te is úgy tátod á-ra, s feltárul, fel, a vége-nincs torok. Testemben mindahány parányi csont van, akár a tökmag héja, összeroppan irgalmatlan diótörőd alatt. Mint zöld mambák, ha prédájukat űzik, a félelem szívembe begyűrűzik – mivégre, mondd, e gyilkos indulat?
60