Sütemények Keresek egy képet. Pár éve, Berlinben láttam egy neonfeliratot egy múzeum homlokzatán, a szöveg passzolna ehhez az íráshoz. Neoklasszicista épület, előtte egy zöld park, de nem ugrik be, melyik az. Nézem a Google berlini múzeumfotó-találatait, és hopp, ott van az enyém, csak a neve nincsen. P. javasolja, próbáljam a Google másik alkalmazásával, ami beazonosít egy fotót és hasonlókkal társítja, így hátha rávezet arra, mi van az eredeti képen. Próbaképp lefotóztam a telefonommal Sebestyén Balázst a Narancs címlapjáról, kíváncsi vagyok, felismeri-e. Kicsit gondolkozott, majd dobott egy agyagszínű teáskannát. Lefényképeztem magamat, ahogy ülök a teraszon a gép előtt, erre küldött egy telefonáló faszit göndör hajjal, dús, einsteini bajusszal, ezt külön nagyon köszi, illetve egy szőke csajt a londoni metrón, aki hányt vagy hány vagy hányni fog. Fantasztikus alkalmazás. Megjegyzem, ha gyors segítség kell. Saját agyammal viszont rájöttem, az Altes Museum volt az, és meg is lett a felirat, ahogy emlékeztem, piros neonbetűk a homlokzati oszlopsoron, ALL ART HAS BEEN CONTEMPORARY. Az év első napjaiban általában senkinek sincs kedve abbahagyni a szilveszterkor elkezdett partizást. Vagy azért, mert az véletlenül jó volt – ez ritka –, vagy, ha már, akkor legalább legyen egy rendesen odacsapott este. 2010 januárjában egy buliban egymás mellé sodródtunk Galambos Sanyival, a Budapest Art Fair igazgatójával, aki a kilencvenes évek közepe óta szervezett vásárokat. Kezdetben Antik Enteriőr néven, ami aztán az idők szavára hallgatva elkezdett kortársabb arculatú lenni.
93
Modern, majd mai művészettel foglalkozó galériák is megjelen-
szokta az ember a közvetlenséget, a dolgokat tömören, egyenesen
tek az eklektikus kínálatban, ahol minden volt ómama bizsujától
és frappánsan tárják az ember elé, miért-is-ne alapon. Néha, mikor
nehéz olasz drapériákon át Scheiber Hugóig. Amikor viszont egy-
a metrón olvastam a tiltó-kérő feliratokat, vagy azt, hogy adjuk át
más mellé penderültünk a táncparketten – az I feel good mashupja
a helyet idősebbeknek, egyszersmind a sült krumpliról a majonézt
ment –, hallomásból már tudtam, egy tisztán kortárs galériákat fel-
majd otthon csöpögtessük a kanapéra, szóval, néha felsikítottam vol-
vonultató, nemzetközi Art Fairt szeretne a Műcsarnokba szervezni.
na, hogy elmondjam, olyan felszabadító ez a hangvétel, különösen
Évek óta működtünk már együtt különböző formákban, kezdetben
Kelet-Európa felől olvasva.
az Octogon, később az Artmagazin nevében állapodtunk meg, részt
A National Gallery of Artban, azon a nyomtatványon arról mesél-
vettünk a vásáron, könyvbemutatókat, szakmai beszélgetéseket szer-
tek a látogatóknak, hogy helló, itt most te kortárs műveket fogsz látni.
veztünk oda. A vásár a hazai művészeti élet egyetlen ilyen jellegű
Felhorgadt benned az érzés, hogy olyat, mint Joan Miró, a négyéves
nagyeseménye volt, a Kultúrház is élőben jelentkezett a látványos
gyereked is tud rajzolni? Megértjük. Majd elmondjuk, hogy azért ez
helyszínről.
nem pont így van, de az, hogy ez az első, ami eszedbe jutott, teljesen
Intettem Sanyinak, mondanék valamit majd a bárnál, ha elprése-
rendben van. Szerinted nem igazság, hogy Piet Mondrian az egymást
lődünk oda. Kértünk két italt, és beleordítottam a fülébe, hogy hal-
keresztező kék, piros és sárga vonalaival bekerült a gyűjteményünk-
lom, szüksége van tanácsadóra, és ha van kedve, beszéljünk majd róla
be, amit te pénzért vett jeggyel látogathatsz? Természetes reakció,
úgy, hogy halljuk egymást. Hétfőn írt egy e-mailt, hogy nincs meg
majd olvasd el az információs táblát mellette, hogy megértsd, hon-
minden részlete a szombat estének, de úgy emlékszik, találkoztunk
nan tisztult le ez a pár vonal és a mából nézve miért fontos pillanata
és kicsit beszélgettünk, és ha ez így volt, mindenképp folytassuk. Így
a kultúra történetének.
aztán a 2010-es évet nagyjából végigdolgoztuk.
Persze, kicsit olyan ez, mint az IKEA tegező viszonya, hogy on-
Egyfelől ajánlatokat találtam ki, kreatív megjelenéseket, prog-
nantól kezdve, hogy az asztallábat keresed a piactéren, nem ereszti
ramokat a leendő szponzoroknak, akiknek ezeket prezentáltam, és
el a kezed egészen addig, amíg bele nem csavaroztad otthon a lapba.
utána a megvalósításukon dolgoztam. Másfelől azon gondolkodtam,
Utána persze szevasz, élvezd, fogat azért már nélkülünk mossál.
hogyan lehet úgy kommunikálni a vásárt, hogy a kortársra eleve nyi-
Emlékszem, ahogy álltam felhúzott szemöldökkel unokatesóm
tott bázisközönség mellett azok a rendszeres kultúrafogyasztók is
New York-i konyhájában, kezemben a spagetti dobozával, hogy ezek
odajöjjenek, akik szívesen állnak sorba a francia impresszionistákért,
normálisak? Komolyan, valaki ideírta, hogy ha forr a víz, dobjam be
de a mai művészetet így ismeretlenül is rizikósnak, érthetetlennek,
a tésztát, de vigyázzak, mert forró? Ne nyúljak bele, ne igyak bele, ne
öncélúnak gondolják.
öntsem magamra? Nincs ezeknek anyukájuk, aki ezt hatéves korukig folyton ismételgette, ha a tűzhely közelébe mentek?
127
44
244
Múzeumok 28
168 119
212
Nincs olyan pontja a világnak, ahol ez nem feladat. Olyan pontja
Annak a washingtoni infóleporellónak megvan tehát a társadal-
van, ahol az arányok jobbak, és kortárs eseményeknek stabil és erős
mi beágyazottsága, tulajdonképpen természetes is, mégis felkap-
a közönsége. Több a pénz, magasabb az életszínvonal, nagyobb a
tam a fejem, mennyire hasznos! Abban jobban hiszek, hogy érdemes
fogadókészség. De pontosan emlékszem, mennyire tetszett, amikor
beszélgetni arról, micsoda is a kortárs, mi juthat tőle eszünkbe és
Washingtonban egy Mark Rothko-kiállításon, a múzeum fogadópult
miért érdemes szeretnünk, mint arról, hogy ha a műanyag széket a
ján gyakorlatilag egy kérdőív várta a látogatókat. Amerikában meg
tábortűzbe dobjuk, bizony, bizony, utána már nem ülünk rajta többet.
94
95
Szóval ez sokakkal közös missziónk, nem csak mi dolgoztunk Sanyi-
ekkora versenyben is, ahol a szellemi táplálék (direkt írtam, ez is egy
val a Dunára és egy belső kertre néző, óbudai irodában azon, hogy
kifejezés, amit tiltólistára tennék) elsőrangú.
leszkanderezzük a kortárssal szembeni idegenséget. A munkánk egy világméretű törekvés része volt.
Évekkel korábban, még az Octogon magazin kiadóját vezettem, amikor készült egyik lapszámunkba egy körkérdés, mitől jó egy múzeum.
Konkrétabban az volt a cél, hogy sokan jöjjenek a Budapest Art Fair-
Akkor volt tervszinten a Művészetek Palotája, amiről tudni lehetett,
re, és abban a négy napban úgy gondoljanak a vásárra, a Műcsarnok
ez ad majd otthont a Ludwig Múzeumnak. A szokásos szempontok
termeire, az ott lógó, álló, vetített, installált munkákra, a Rodcsenkó-
– gyűjtemény, program, fényviszonyok, lokáció, normális bejárat,
fotókiállításra, filmekre, a rengeteg kiegészítő programra, hogy ebben
könyvesbolt – mellett üdítő volt olvasni a visszaküldött válaszokból,
a korán sötétedő, hideg és latyakos városban, na, itt lakik a jó élet.
hogy a jó büfé, egy önmagában is kiváló étterem milyen gyakran
Kitaláltuk, hogy összélménnyé kell tennünk a vásárt, szórakoz-
szerepelt a kötelezők listáján.
tató és értelmes eseménnyé, amit élvez, aki belép. Megkerestem
Aki sokat utazik és ott sok képtárban tölt időt, evidenciának ve-
szervezeteket, akiket szerettem, mert európai módon gondolkoznak
szi, hogy egy múzeumnak jót tesznek ezek a konzumfunkciók, sőt
és olyan pontjai a magyar kulturális kínálatnak, akikre jó gondolni,
meghosszabbítják azt a jó érzést, ami a kiállítóterekben született.
mikor már végképp azt érzed, hogy ez itt, errefelé, reménytelen.
(Tudom, tudom, a múzeum gyűjteményt épít, művészettörténészek
Partnerségekben gondolkoztunk, kifejezetten az Art Fairhez passzoló
végeznek kutatómunkát az épületben, könyvtára van, esetleg restau-
együttműködésekben. Több ilyen koprodukció is született: a WAMP
rátor-műhelye, de az a bejárat, ahol csak jeggyel lehet átjutni, légyszi,
designpiac kiállítóit arra kértem, olyan tárgyakat hozzanak, ahol kép-
vezessen egy idő után majd egy normális büféig vagy étteremig.)
zőművészet volt a kiindulópont, az orosz fotókiállításunkhoz kapcso-
Mennyire jó hely például a Pompidou hatodik emeletén a George!
lódva megállapodtam a Kino mozival, hogy az orosz filmhetük nézői
Csupafehér belső és minimáldesign, amit az asztalokon egy-egy szál
jegyet nyerhessenek a vásárra, és szerveztünk egy filmbemutatót is,
piros virág és a térbe betüremkedő alumíniumtekervények oldanak.
egy szerelmi történetről a New York-i galériás világból.
Passzol a múzeumhoz, rímel az épületre, különösen a külsején futó
Az Artmagazin standjára pedig összeraktam egy minikiállítást, ahol többek közt volt egy pukkanós fóliából varrt esőkabát – ebbe
csőszerű, fedett mozgólépcsőkre, verhetetlen kilátás van innen egész Párizsra, legelsősorban pedig jót lehet enni vagy csak kávézni.
tekerik a festményeket szállításkor –, a Je Suis Belle tervezőpáros
Vagy ott van a New Yorkban, a MoMA oldalában működő The
ruhái, melyek anyagait Szűcs Attila-festmények díszítették, Zsolnay-
Modern, a múzeum francia–amerikai konyhát vivő étterme. Bejárata
porcelánokból készült olvasólámpa, festékfoltokkal dekorált tornaci-
mellett, az utcafronton egy elég nagy kirakatban időszakosan változó
pő és pasztellpöttyös boralátét is. A válogatásom azt szemléltette, ha
műtárgyak, installációk kapnak helyet, színes, izgalmas, látványos
rákattan az ember, úgy láthatja, mindenben művészet van. Szerintem
művek a sima fekete háttér előtt. Bent Bauhaus-hangulat és letisztult
ezek nagyon jó részei a munkának, ezek a kombinálós-kitalálós, vé-
skandináv design, és hogy még szorosabb legyen a kapocs a MoMA-
gül mindenkijóljárós dolgok.
val, az étterem tervezőinek jó része szerepel a múzeum építészeti-
23
Ezek mellett nagy hangsúlyt fektettünk az ételekre. Banálisnak
és designgyűjteményében, egy-két tárgy, evőeszköz és pohár pedig
Ízek
hangozhat egy múzeumi-képzőművészeti közegben, de nincs értel-
a múzeumshopban. Ez a bolt a tárgyaival, könyvekkel, játékokkal
193 201
me lebecsülni az evés jelentőségét. Önálló élvezeti értéke van még
és ékszerekkel egyébként olyan, hogy fél napra elég szórakozást és
211
96
97
inspirációt ad. Az asztalnál, amíg az ételekre vársz, szeretett part-
Ütődött kis kókuszgolyók, bús társaiktól megnyomódott, kékre-zöld-
neredet vagy a múzeum szoborkertjét nézegetheted, ugyanis a nagy
re színeződött rózsaszín minyonok, gyöngyözve izzadó tátracsúcsok
ablakfelületek ide nyílnak. Elegáns tér, tele virágokkal, természetes
lepték el a postafiókunkat, időnként neonszínű tojássaláták nagy,
fénnyel és szimpatikus fejekkel.
buta puffancskiflikben, fóliázva. Jól szórakoztunk, de tudtuk, hogy a
Vagy vegyük a lisszaboni Gulbenkian Múzeum éttermét. Ez in-
saját nyomorunkon nevetgélünk épp.
kább emlékeztet egy kedves munkahelyi kantinra, semmi fancy, mint New Yorkban, semmi komoly design. A múzeumi dolgozók éppúgy
Tehát erősítendő, hogy egy ilyen vásár igazából for fun, rávettük a
lesétálhatnak ide ebédelni, mint a látogatók. Még tálca is van, amit
Műcsarnok büfését, költözzön fel a kiállítótérbe erre a négy napra,
toltam magam és a pultba kirakott fogások előtt, végén a kassza, és
és csináljon ott egy jó kis bisztrót. Olyan ételekkel és borokkal, ami-
el lehet dönteni, bent üljünk-e, ahol a falakat a gyűjtemény kedven-
ket látogatóink akkor is megvennének, ha lenne más választásuk,
ceiről, legszebb kis részletükről készült fotók dekorálják, vagy kint a
és amik jó érzéssel töltik majd el a kifejezetten, de pláne vizuálisan
teraszon, ami kvázi benne ül a parkban. Ezzel az jár, hogy a barátaid
igényes társaságot.
helyett igaziból egy csomó verébbel ebédelsz, úgyhogy feladod és bent fejezed be, de ez mit sem vesz el abból a békebeli tempóból, ami
Fő attrakciónak ide a művészeti süteményeket szántam. Szerelemprojekt volt.
Lisszabonban amúgy is honol. A fogások ízesek, semmi látványkony-
A novemberi vásár előtt, szeptemberben San Franciscó-ban vol-
ha, a díszítő barna szósszal se írják ki a neved a grillezett pisztráng
tam. Itt dőlt el, hogy a műalkotás értékű sütiknek és nekem közös
mellé, egyszerűen megebédelsz, és közben lehet arról beszélgetni,
az utunk. Pedig nem tanulmányútjelleggel utaztunk, hanem családi
mit láttál, mi tetszett és mennyire kerek itt ez az egész.
meghívásra, egy perzsa barátunk esküvőjére Los Angelesbe. Ponto-
Ezek a dolgok összetartoznak, mint az úgynevezett jó élet részei.
sabban egy nagyon gazdag perzsa család középső fia vette feleségül
Az ember végignéz egy gyűjteményt egy erre kitalált térben, utána
álomszép barátnőjét, és nagyjából az egész eseménysor álomszerűen
fogyaszt valamit, közben beszélget, átsétál a múzeum shopjába, vesz
telt.
egy könyvet, füzetet, és a csávója minden rimánkodása és érve elle-
A helyszín a Beverly Hills Hilton bálterme volt, ahonnan a Golden
nére – „ne, ne, ne, könyörgöm, alig lehet elférni ezektől, be se lehet
Globe-gálákat szokták közvetíteni. Szűk körű esemény, család, pár
csukni a szekrény ajtaját, nem fogod használni, ennyit képtelenség” –
közeli barát, nem több, mint hétszáz fő. Minden részletében, elemé-
egy szép bögrét is.
ben, kezdve a meghívótól a teremdekorációig, a frakkos pincérektől
Lehet, hogy más családokban ez nem így van? Én csak azt tudom,
a fellépőkig olyan volt, mintha kukoricával az ölemben egy multiplex
a szüleim között számos ilyen jellegű vita futott le. Anyukám kitar-
moziban nézném. Végül is nézhetném ott is, mert az estét egy ko-
tásának köszönhetően a családunkban annyi bögre van, hogy nem
molyabb stáb és nagyobb kamerapark rögzítette, mint amivel itthoni
kéne pironkodnunk, ha teaidőben váratlanul betoppanna a Száztagú
show-műsorokban valaha dolgoztam.
Cigányzenekar. Én magam is objektíven látom, ez sok. Mégis folyton
Három nap vigasság után továbbutaztunk San Fransiscóba. Min-
hasonló vitákban találom magam, aminek a végén veszek egy bögrét,
denfelé voltunk, magasvasúttal városszerte, biciklivel a Golden Gate
mert szép. A genetika lehet a magyarázat.
hídnál, a kínai negyedben, francia bisztrókban és híres múzeumok-
Most jut eszembe, hogy pár éve az Artmagazinban versenyt hir-
ban. Egyikük, a de Young, a hatalmas Golden Gate parkban áll. Az
dettünk: múzeumi büfékben készült fotókat kértünk az olvasóktól.
elképesztően jó épületet a Herzog–de Meuron építészpáros tervezte,
98
99
125 86
181
27
225 22
199
utazások 139 17 151
81 35 234
214
236
159
148 Divat 134
benne persze egy elképesztően jó gyűjtemény van. Az amerikai fes-
Így talán nem ismerős a neve, de ő alapította a Gap-üzletláncot,
tészet egyik legteljesebb anyaga, iparművészeti tárgyakkal kiegészül-
amit meg is kellett látogatnom, tekintve, hogy barátnőm, Fischer
ve. A textilgyűjteményük világhírű – a XII. századi türkmén szőnye-
Móni – micsoda egybeesés – kinézett a lányának pár ruhácskát, és
gektől, kilimektől, európai falikárpitokon és ritka indiai selymeken
kaptam egy húsztételes bevásárlólistát. Fischer San Franciscóban
át egészen Coco Chanel és Yves Saint Laurent haute couture mo-
indította el ruhaüzletét, amit világsikerré fejlesztett, és sokáig azt
delljeiig ível. Természetesen elsőrangú az impresszionista anyaguk,
tervezte, saját múzeumot építettet a kollekciójának. Ettől aztán elte-
van fotó és grafikai részleg, de ha semmi se lenne ott, se egy árva
kintett, így került az anyag az SFMoMA-ba. Sok amerikai művésztől
papírfecni, se egy szőnyegrojt, az épület akkor is annyira jó, hogy
vásárolt, Andy Warhol, Roy Lichtenstein mellett Alexander Caldertől
önmagában megállna programként. Mint ahogy az is, ami kipattant
és Chuck Close-tól, kortársaitól, a saját legaktívabb éveiben. Ebben
a fejemből – menjünk oda biciklivel!
egyfajta hálaadás is van, hála az országnak és annak a korszakának,
Nyilván nem domborzati várostérkép volt, amin úgy tűnt, hogy
amikor ez a férfi megalapozhatott egy óriásvállalkozást.
ugyan nincs közel, de azért megcsinálható. (Az eddigiekből kiderül-
Mikor végigjártuk az emeleteket, kisétáltunk a napfényes tetőte-
hetett, remek túratervező vagyok.) Lehetett volna laposabb az út, az
raszra, ahova egy pofás kis szoborparkot, köré pedig szintúgy pofás
igaz. Ehelyett állandó, éles emelkedők füzére volt, koncnak odavetett
padokat is telepítettek. Ide hordta ki mindenki a múzeumi büfében
lejtőkkel, minioázisnyi egyenes szakaszokkal. Remegett a lábam, de
vett kincseit. A desszertkínálat ugyanis kreatív tisztelgés volt a gyűj-
sikkantgattam a boldogságtól, hogy a simogató őszi napon San Fran-
temény csúcsdarabjai és művészsztárjai előtt.
ciscóban biciklizem, helló, élet, kösz, hogy vagy.
Jeff Koonstól – ő volt Cicciolina férje – egy fehérben és aranyban
Tetézve az eufóriát, a parkban pont aznap zajlott a San Francis-
pompázó szobor van itt, Michael Jackson and Bubbles címmel, ezen
co Opera társulatának éves rendes koncertje. Plédek, hallgatók és
a zenész családtagként szeretett majmával ül. Ehhez egy vaníliás
piknikkosarak lepik el ilyenkor a rétet, a sztárfellépők pedig tele-
fagylaltkompozíció passzol fehér-arany áttört porceláncsészében
éneklik az ösvényeket, virágágyásokat és lombokat. Ez a koncert
szervírozva. Richard Serra minimalista szobrászművész, ő egy vé-
mindig ingyenes, a szezon kezdetét ünnepli együtt több ezer ember.
kony, ropogós kekszkollekcióban valósult meg, amiből magunknak
Mikor végső erőmmel feltekertem a bejárat előtti utolsó dombra, a
építhetünk szerkezeteket. Mondrianról egy olyan tortaszeletet min-
teljes park a Nessun Dorma áriától zengett. Ezt, ha úgy van, és álta-
táztak, ahol a piskótában színes tésztanégyzetek emlékeztettek egyik
lában úgy van, tizenötször is meg tudom hallgatni zsinórban, és újra
művére, az egészet pedig vékony csokiréteg keretezte, mint egy fest-
meg újra megborzongok és bekönnyezek. Pláne ott, kétórás út után
ményt.
megérkezni, a kora délután fényeiben egyszerűen csak elengedni és besüvíteni a zöldbe és a zenébe, erre mindig emlékezni fogok.
Most azt, hogy isteni volt a kávé, nem is mondom, hogy jófejek a baristák, ki se emelem, holott a sorban előttünk álló kellemetlen
Másnap volt a szerelembe esés napja, az SFMoMA-ban. San
kis csapatnak, öntudatos anyukának, elkényeztetett kislányának és
Francisco legjobb kortárs művészeti múzeuma olyan, mintha egy
valószínűleg királynak készülő fiacskájának egyenként, türelmesen
szétnyitott tégladobozból egy rúzs emelkedne ki. A rúzs csíkos, és
mesélték el, milyen ízű a fagyi. A tortában a kék négyzet. A krémben
ez a csíkozás folytatódik bent is, az ötemeletnyi kiállítótér szint-
a szárított gyümölcsök. Végigválaszoltak egy redundáns kérdéssort,
jei között. Ebből egyet egy magángyűjtemény foglal el, Donald G.
hogy például meg lehet-e enni a tölcsért. Én a sor végéről rég előre-
Fischeré.
kiabáltam volna, hogy igen, meg lehet enni, ha mondjuk megvennéd
100
101
és kitakarodnál vele a sorból. Akkor meg tudnád enni. Így, hogy
A Lucio Fontana-kép úgy nézett ki, mintha direkt süteménynek
húsz liberális felnőtt nézi, ahogyan az üvegpultnál nézelődsz, nem
készült volna, egy vastag, omlós mandulamarcipánba vágott hasadék.
lehet.
A Hirst-festmény is ordított a drazséremake után, a Mondrian színes
Persze rajtam kívül senki se feszültködött, hiába is próbáltam
vonalait meg könnyűnek tűnt reprodukálni. Isteni volt a délelőtt.
volna összenézni egy másik elcsigázott várakozóval. Az amerikaiak
Ide-oda futkostunk a színes alapanyagokkal, a kész próbastütiket vi-
csodásan tudnak sorban állni, nem szuszognak a másik nyakába,
songva fotóztuk – leginkább én – az eredeti kép mellett. Bea azt szer-
nem lépnek a sarkára, higgadtak, mosolyognak, és tart, amíg tart, ők
vezte, hogy gyönyörűséges kis tortáinkból üzembiztosan elkészüljön
hisznek benne, hogy egyszer leadhatják majd a rendelésüket. Vis�-
több száz darab a vásárra, én meg csináltam melléjük kínálótáblát,
szafogtam tehát magam. Végül is, a pozitív olvasat, hogy mire sorra
amire összeszedtem néhány alapadatot és érdekességet a művészről,
kerültem, már az összes apró részletet tudtam a desszertekről. Ezzel
rekordárakat és híres gyűjtőket, majd mindezeket leszállítottuk a
felvértezve mindhármat kikértem. És beleszerettem, az egészbe. Így
megnyitóra.
mikor a Budapest Art Fair büféjét tervezgettük, gondoltam, csinálok egy hasonlót.
59
Anyu azt mesélte, mikor a húgom megszületett, idegeneket szólí-
144
31
tottam le az utcán, hogy nézzék meg, milyen aranyos a kistestvérem
személyes
a babakocsiban. Megfogtam a kezüket és ragaszkodtam hozzá, hogy
19
Találtam olyan festményeket, amikről – gazdagon rendelkezésre álló
hajoljanak a sűrű fekete hajjal született, alvó, cuki kistesóm fölé.
cukrászi tapasztalatommal – el tudtam képzelni, hogy működhetnek
Ma már, túl néhány gyermeklélektani olvasmányon, elképzelhető-
tortaszeleteken is. Mikor a húgommal még gyerekek voltunk, min-
nek tartom, hogy talán abban bíztam, annyira megtetszik valakinek,
den évben nagy gonddal választottuk ki anyu születésnapi tortáját,
hogy el is viszi és végre újra enyém lesz a mamám. Mindenesetre
de a sütésben már akkor is sokkal jobb volt Kati. Csokikrémeket,
a vásáron hasonló lelkesedéssel rángattam minden ismerősömet a
gyümölcsös édességeket tudok, de amit ő, hogy miközben telefonon
süteményespulthoz, hogy ugye, ugye, ugye mennyire édesek lettek
beszélgetünk, összedob egy mandulatortát vagy szárított gyümöl-
a kis torták? Katit szerencsére senki se vitte el tőlünk, a sütik viszont
csökkel kevert zabsüteményt, én nem. Gasztroblogger barátnőmnek,
mind elfogytak. Ugye, milyen szépek? Ugye? Ugye? Ugye?
Dórának elmeséltem a tervet, elküldtem a képeket, ő pedig következő szombatra összehozott a konyhájába egy hármas randevút. Bea színes marcipánokat, díszítőfestékeket és franciadrazsét tett ki a kosarából, én kinyitottam a laptopot és a festmények alapján kigondoltuk a tervet. Három képet választottam. Egy Damien Hirst-festményt színes pöttyökkel, egy jellegzetes Mondriant, fehér alapon kék, sárga, piros vonalakkal és Lucio Fontana Hasíték-sorozatából egy zöldet. Erről a konkrét festményről Londonban tanultam, és megint bizonyítva éreztem, hogy csomószor nem tudhatod, hogyan hasznosul egy tapasztalat, de semmi nincs feleslegesen, mert majd eljön az ideje. Már csak ezért is kell, úgy, mint Edith Piaf, nem bánni semmit.
102
233
223
103
204
219 13
242 105
49