Tartalom Előszó
6
Honfoglalás
8
A pozsonyi csata
14
A szabolcsi földvár
20
Gizella és István
26
Állatok a középkorban
32
A kereszténység felvétele
36
A tihanyi apátság alapítólevele
42
I. Béla és Salamon harca
48
István király sírjánál
54
László király törvényei
60
Könyves Kálmán uralkodása
66
Vak Béla és Ilona esküvője
72
Étkezés a középkorban
78
III. Béla udvarában
82
Halotti beszéd és könyörgés
88
Imre király és András herceg
94
A keresztes háborúk
100
Az óhaza keresése
106
Épül Buda vára
114
Szent Margit és csodái
120
A pálos rend
126
Kunok Magyarországon
132
A morvamezei csata
138
Kézai Simon krónikája
144
III. András kora
150
H
ogy kerül a szelfi a középkor asztalára? Nem egy óriási nagy történelemhamisítás az egész?! De. Kicsit az. Mentségemre szóljon, hogy ezt be is vallom. Vagyis: egy őszinte csaló előre bejelentett hamisítása következik. Ez még mindig sokkal korrektebb annál a titkos és letagadott változatnál, amelyet a krónikások és történelemírók nemzedékei évszázadokon keresztül követtek és követnek el, méghozzá tudós álca mögé bújva... Ami itt következik, bevallottan egy játék: milyen szelfiket posztoltak volna Árpád-kori eleink, ha lett volna rá lehetőségük – persze szigorúan az alapján, amit a történészek nyomán tudunk róluk. Csakhogy – merülhet fel az újabb aggály – ezek a régi, komoly, felnőtt szentek és hadvezérek, pásztorok és parasztok, szerzetesek és udvarhölgyek azért sem szelfizgethettek volna a mai fiatalokhoz hasonlóan, mert vagy keményen dolgoztak napestig, vagy a komor templomi félhományban imádkozva készültek a végítéletre… No, ebben ne legyünk olyan biztosak. A mai komoly (vagy kevésbé komoly) politikusok is szelfiznek, de még a pápa is. És az Árpád-koriak sem mosolytalan, hőspózba merevült szobrok voltak, mint amilyen a Mátyás-templom mellett bronzba öntve álló Szent István. Épp annyira emberek lehettek, mint mi: szerelmesek, szórakozottak, féltékenyek, fáradtak vagy vicceskedők. (Tegyük hozzá: az István-szobor alkotója is hamisított, csak ő ezt nem kötötte az orrunkra. Nem tudjuk például, 6
E l ő sz ó
hogy milyen volt az arca az államalapítónak. A szobrász csak kitalált neki egyet. Azt azonban pontosan tudjuk, hogy sem a Szent Korona nem lehetett a fején, sem a kettős kereszt a kezében – hiszen ezek a jelképek későbbiek.) De akkor mi a tulajdonképpeni cél ezzel a kortárs platformra helyezett történelemórával? A tankönyvekben terjedelmi és praktikus okokból gyakran unalmassá csupaszított nagy (és kis) elődeinket szerettem volna közelebb hozni a mai 10–16 éves diákokhoz, és eszükbe juttatni, hogy bizony ők is „csak” emberek voltak. Talán ezt segíti elő az is, hogy a szereplők mai nyelven beszélnek. Hiszen ez a nyelv ugyanolyan közel áll hozzánk ma, mint amilyen közeli volt számukra az a nyelv, amin ők beszéltek. Így talán olyanok is kedvet kapnak a történelmi alakok és fontosabb események megismerésére, akik egyáltalán nem, vagy csak kevés múltról szóló könyvet olvastak eddig. Ugyanis amiről ezek a képek és kommentek szólnak, valós történelmi események – olykor meghökkentő vagy vicces, de a források szerint megtörtént mozzanatokkal és szereplőkkel. Remélem, egyikőjüket sem bántom meg vele. Egy kivétellel az összes fejezet szelfivel kezdődik, majd a posztoló és az ismerősök kommentjei következnek a Facebook és az Instagram játékszabályai és látványvilága szerint. Végül a szerző leveszi a bohócmaszkot, és elárulja, mi volt a beszélgetésben a mai állás szerint tudományosan megalapozott, és mi kikacsintás, vagy épp az olvasó ugratása. A könyv elkészítésében társszerzői kulcsszerepe volt a találékony és szellemes grafikusoknak, Bertóthy Ágnesnek és Rátkai Kornélnak, továbbá a sok ötlettel hozzájáruló szerkesztőknek, Balázs Eszter Annának és Szabó Leának, amiért itt is köszönetet mondok. Köszönet két diáknak, Tamás Balázsnak és Szabolcs Milánnak is, akik szleng-tanácsokkal láttak el. Lőrinc László Lőrinc László történelem- és drámatanár, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke, számos történelemtankönyv, segédkönyv és történelmi cikk szerzője, a legendákat cáfoló tenyleg.com oldal elindítója és szerkesztője.
7
Honfoglalás
Árpád
nyeregben érzi magát
Takaros táborhelyet találtunk. Vereckei-hágó 895
Abacil: Jól néztek ki. Árpád: Kösz, drágám. Abacil: Úgy látom, szép helyen jártok. Árpád: Igen, nagyon adom. Jelek: Apu, mikor jöttök haza? Árpád: Most úgy néz ki, lehet, hogy maradunk. Jelek: Hogyhogy? Eddig mindig visszajöttetek a kalandozásból. Árpád: Igen, de egyik hely sem volt ennyire kúl. Ez nagyon ott van. Sokkal inkább, mint Etelköz. Abacil: Küldjetek képeket! Árpád: Most küldtem egyet. Abacil: Vicces vagy. Úgy értettem, a helyről. Titeket már láttunk. Tas: Mi majd küldünk fotókat. Tényleg elképesztő egy hely! Huba: Isteni a kilátás. 9
Töhötöm: Vagyis jók a kilátások. Abacil: Árpikám, nézz alaposan körül. Mennyire huzatos a hely? Tudod, hogy a gyerekek könnyen megfáznak. Árpád: Úgy látom, körbe van véve baromi nagy hegyekkel. Abacil: Elég védelmet fog az adni majd tartósan? Kurszán: Nem tudunk előre jósolni 1000 évre. Kurszánné: És nem nagyon vizes? Ond: Háát, ahogy nézem, mondjuk, elég sok a víz… Lesz bőven innivaló a lovaknak! Kond: Csodás az egész. Úgy érezzük magunkat, mint valami mesében! Névtelen: Ez nem mese. Ott vagytok, ti vagytok. Küzdjetek meg Zalánnal, hadd fusson. Árpád: Nem tudjuk, kiről beszélsz. Itt nincs semmiféle Zalán. Kurszánné: Árpikám, te takarod Kurszit? Nem is látszik! Kurszán: Á, ne aggódj. Azt sem tudom, itt vagyok-e, vagy sem, élek-e, vagy halok. Nem is vagyok valami jól. Ne foglalkozzatok velem. Árpádra gyeljetek, ő intézi itt a dolgokat. Zolta: Apu, nem árt, ha gyorsan megszeditek magatokat, és visszajöttök. Úgy hírlik, a közelben egy besenyő nevű társaság nyomul. Jelek: No para. Nincs itt senki. Kitaláció.
10
Árpád: Hozzátok rám a frászt. No jó, kicsit körülnézünk, szerintem hamarosan jöhettek utánunk. Jutocsa: Apu, büszke vagyok rád. Tarkacsu: Nagyapa hol van? Árpád: Álmos? Ledőlt egy kicsit aludni. Most én vezetek. Abacil: Nem hiába, Bendegúznak vére! Vagyokakivagyok: Nono, csak szerényebben. Általam nyer őshazát. Árpád: Na jó, leereszkedünk, majd küldünk még képet. Tarkacsu: Sokat! Panorámaképet is. Árpád: Feszt. Körbe, panorámát.
11
A
honfoglalásról kevés biztosat tudunk, ezért érzi magát szegény Kond mesében. Korábban a 895-ös évre tették a harcosok átkelését a Vereckei-hágón, Etelközből, a Kárpát-medence keleti szomszédságából. Feltételezték, hogy az Etelközben maradt csoportok, köztük a honfoglalók családtagjai később, egy besenyő támadást követően menekültek utánuk. Ezt Bíborbanszületett Konstantin, bizánci császár krónikája írta le így 952 körül, vagyis félszáz évvel az események után, és ez az írás sorolja fel Árpád feltételezett gyermekeinek nevét is: Jelek, Jutocsa, Tarkacsu, Zolta, Levente. Árpád feleségének nevét viszont egyetlen későbbi fennmaradt forrás sem említi, az Abacil az interneten terjedő, kitalált név, tréfából került be könyvünkbe is. Az újabb ásatások alapján a történészek úgy gondolják, hogy a honfoglalás lassúbb folyamat volt, és a besenyő támadás jelentőségében is elbizonytalanodtak. Amit biztosan tudunk, az az, hogy már a korábbi években is jártak itt az Etelközből kalandozó magyarok. Úgy tudjuk, a honfoglalók télen kis, részben földbe ásott házakban éltek. Nyaranta a folyók melletti legelőkre terelték állataikat, és könynyen felállítható kerek sátrakban, ún. jurtákban laktak. Legfontosabb állatuk a ló volt, ezen ülve „utaztak” a nők is (ezért nadrágot viseltek). A harcos férfiak szilárdan ülték meg a lovat, amiben a nyereg segítette őket. Ezeket nyergeseik készítették fából és bőrből. A nyerget és a 12
Hon fo gl a l á s
kengyelt az ókori civilizációk még nem alkalmazták, a lovas nomád népektől veszi át Európa. A ló tejét (kumisz) megitták, bőrét, csontját, húsát részben feldolgozták. Íjkészítőik sajátos eljárással messzire hordó, igen erős íjakat faragtak. Díszes markolatú, görbe szablyáik is voltak, ugyanis a vándorló életmód nem akadályozta őket abban, hogy kitűnő fémműveseik és ötvöseik legyenek. Utóbbiak készítették például tarsolylemezeik növényindás díszeit. A sírokban talált értékes, főleg női ékszerekből és díszes lószerszámokból arra lehet következtetni, hogy a honfoglalók között voltak gazdagok, előkelők is, akik viseletükkel elkülönültek a közszabadoktól. Drága kelméket és nemesfémet kereskedéssel vagy fosztogatással szereztek. Egyébként Kurszán, a kettős fejedelemség egyik tagja feltehetően a tiszteletbeli fejedelem (kende) volt, míg Árpád a katonai vezető (gyula), de ez sem biztos, ahogy nevének pontos hangsora sem. Álmos és Árpád nevén kívül a többi vezér neve Anonymustól hagyományozódott ránk: Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. („Anonymus” latinul névtelent jelent, ezért kommentel ide ő is a jövőből „Névtelenül”.) Ám ő igen bizonytalan forrás, művét 300 évvel a honfoglalás után írta. (A III. Béla udvarában című fejezetben olvashatsz róla többet.) Ő találta ki Zalán vezért, akivel Árpád megküzd. Harcukból később Vörösmarty Mihály Zalán futása címmel írt eposzt. Arról a legendáról, hogy a honfoglaló magyarok és hunok rokonok voltak („Bendegúznak vére”), a Kézai Simonról szóló fejezet mesél bővebben. A Bibliában mutatkozik be Mózesnek az ide is bekommentelő Isten „álnéven”: „Vagyok, aki vagyok”. (Mózes II. könyve, 3,14)
13
Honfoglalás, csata, királyi esküvő – vajon milyen szelfiket posztoltak volna ezekről az eseményekről Árpád-kori eleink, ha íj, bárd és lúdtoll helyett okostelefont tartanak a kezükben? Merthogy lelkesen posztoltak és kommenteltek volna, az tuti. Árpád vezér, István király, Gizella királyné, Szent Margit vagy épp Gellért püspök ezeken a rendhagyó történelemórákon hús-vér emberként jelennek meg: örülnek, sírnak, és persze húzzák egymást. És hogy mi történhetett valójában – mi az, amit a történészek biztosan tudnak –, a fejezetek végén található összefoglalókból derül ki.
kolibrikiado.hu
3299 Ft
10+