Nyugati – 2016. tél

Ugron Zsolna Szilágyi Erzsébetről, a hollóasszonyról – 4. oldal Müller Péter Sziámi Leonard Cohenről – 5. oldal Varró Dániel ihletője minden, ami vers – 3. oldal Puszi, Erzsi! – az élet macskaszemmel – 8. oldal

2016.

TÉL

NYUGATI A VÁGÁNY MELLETT, KÉRJÜK, OLVASSANAK!

Szubjektív világ(pillanat)kép Kepes András egy bejrúti általános iskolában bandukol, és próbál rátalálni a saját osztálytermére.

Arra a nagy ablakosra, ami az udvarra néz és ahová pár évtizeddel ezelőtt járt, nem sokkal azután, hogy mackóruhában és félretaposott cipőben a szüleivel életében először átlépte Magyarország határát.

A szerző a bejrúti kezdet után különböző, a magyartól leginkább eltérő kultúrákban töltötte az életét, volt, ahol hosszú évekig lakott, máshol átmenetileg dolgozott riporterként Budapesttől Bejrúton és Buenos Airesen át, az erdélyi csángók földjén, a mongol sztyeppén vagy az amazóniai dzsungelen keresztül egészen egy unalmasnak tűnő, de aztán valódi kincseket rejtő, aprócska marokkói oázisig. Kepes András könyve, a Világkép ezeket az állomásokat nem pusztán a nagy tudású utazó, hanem az adott terepet közelről, belülről ismerő és értő ember szemszögéből mutatja be az olvasónak.

Aki ráadásul olvasás közben gyakran felvihog, mondhatnám, rötyörészik, mert Kepesnek egészen szuper a humora, és nem ódzkodik attól sem, hogy olykor saját viselkedését tegye viccessé, vagy a különböző kultúrák tabuiról ejtsen – szórakoztató módon – szót. Például, vajon melyik ujjával túrja az orrát az egyik legszigorúbb indiai vallás, a dzsainizmus említett képviselője, vagy érdemes-e

ételt rendelni egy olyan kínai étteremben, ahol kígyó és medve is szerepel az étlapon.

A Világképben nemcsak a távoli kultúrák kerülnek közel az olvasóhoz, de megismerjük Kepes Andrást

is. Hogyan született négycsaládos társbérletbe, ahol meghatározott ideig lehetett a három másik család mellett a fürdőszobát használni, miért tartották gyerekkorában – saját szavaival élve – túszként egy Gellérthegyi bentlakásos oktatási intézményben, vagy hogy milyen sajátosságai voltak három különböző esküvőjének.

Nekem az a szerencsém, hogy korábban mint kollégája testközelből figyelhettem Kepes Andrást, milyen hihetetlen közvetlenséggel, lazasággal és valódi érdeklődéssel beszélget bárkivel. A Világkép ennek a kiváló képességének lebilincselő, immár írásba foglalt lenyomata. Úgy szól a könyv hagyományokról, szokásokról, nehezen belátható, mégis mindenkire igaz szociálpszichológiai jelenségekről, a mi és ők viszonyrendszer legkülönbözőbb megnyilvánulásairól érthetően és szórakoztatóan, hogy nem létezik olyan ember, aki ne tudna többet a világról és saját magáról a kötet elolvasása után, mint annak előtte.

Munk Veronika

Túl a barátságon Ha létezne olyasmi, hogy posztháborús olasz szappanopera, akkor Elena Ferrante négy kötetből álló Nápolyi regényeit túlzás nélkül a műfaj csúcsteljesítményének lehetne nevezni. A regényfolyam minden érzelgősséget nélkülöző, sötét tónusú, rapszodikus szappanopera, amelyben rivális családok vetélkednek egymással, és női sorsokat határoz meg a szegénység.

Az első rész, a most megjelent Briliáns barátnőm bevezetés az örök bizonytalan Elena ’Lenú’ Greco és az örök nyughatatlan Raffaella ’Lila’ Cerullo élethosszig tartó barátságába és az ötvenes évek Nápolyának kegyetlen világába, ahol „a gyerekek és a felnőttek gyakran megsérültek”, ám a sérülések nemcsak vérző, elgennyesedett, halálos sebeket takarnak, hanem lelki stigmákat is, melyeket a környezetükben élő férfirokonok, barátok, ismerősök okoznak nekik. A regény a hatvanas éveiben járó Lila eltűnésével indul, Lenú pedig úgy dönt, nem hagyja, hogy barátnője nyom nélkül lépjen ki a világból, és megírja közös történetüket. Tehetségük alapján mindketten kitörhettek volna a telepről, ahol a nápolyi dialektus mellett az erőszak nyelve volt a leghangosabb, ám csak egyiküknek adatott meg, hogy továbbtanuljon, másikuknak a női princípiumok jutottak osztályrészül.

Kapcsolatuk túlmutat a barátságon, a hűség és az irigység, a féltés és a szenvedély mozgatja, nővérei, riválisai, ellentétei, sőt alternatív énjei egymásnak, a másik nélkül létezni sem tudnának. „Én, én meg Lila, mi ketten, mert csak mi vagyunk képesek rá – és csakis együtt –, hogy megértsük a színek, hangok, emberek, dolgok forgatagát, és életre keltsük azzal, hogy elmeséljük egymásnak.” Ferrante úgy mesél két nő barátságáról, hogy közben a női test, lélek és psziché legmélyére ás, és felszínre hozza azokat az érzéseket, kételyeket és vágyakat, amelyekről még a huszonegyedik században sem illik túl hangosan beszélni.

(RE)

Eszem ágában sem volt egyetlen nap elolvasni.

Este elkezdtem, gondoltam, másnap vagy hétvégén folytatom.

Nem így lett. Fölforgatott.

Az utóbbi évek legtisztességesebb, legtiszteletreméltóbb írása.

Papp Gábor, a BBC History főszerkesztője

SACHA BATTHYÁNY

ÉS NEKEM MI KÖZÖM EHHEZ?

Kétezer-hatszázhatvanhat Roberto Bolaño 2666 című mesterműve máig a 21. századi világirodalom talán legnagyobb hatású könyve. Kutasy Mercédesz, a kötet fordítójának egyetlen mondata a 2666-ról.

KUTASY MERCÉDESZ

Több mint 800 oldal, öt könyv (mint a Teremtés könyvei), egyetlen totális regény, több száz szereplő, temérdek befejezetlen történet, elvarratlan szál, szüntelen félbehagyások és újrakezdések, mint amikor a kocsi motorja lefullad, és megpróbáljuk újraindítani, de nem indul, csak nem indul, közben néha felröhögünk, mert tulajdonképp erről van szó, a kedvezőtlen körülményekről, az egy helyben topogásról, hogy éppen elindulhatna, akár jó is lehetne, de mégsem lesz, nem lehet, de mindig ott az a majdnem, ettől aztán továbblapozunk, rájövünk, hogy így is történik valami, ha mi nem suhanunk, hát suhannak mellettünk a többiek, szóval mindig akad néznivaló; apokaliptikus regénynek mondják, pedig inkább ahhoz hasonlít, amikor kinézünk a kocsi ablakán, kint esik az eső, ettől homályos kicsit a kép, még

a főszereplők arca sem látszik rendesen, sehol a jóleső bizonyosság, hogy valami tisztán kivehető, valakit megismertünk, mindig csak az a majdnem meg a mintha, egész jól hozzá lehet szokni, a végén még afféle nagy szavak is eszünkbe juthatnak, hogy, mondjuk, olyan ez a regény, mint az élet, hisz ott is csak elsuhanó részleteket látunk a másikból, a megismerés csak illúzió, töredékekben létezünk, meg aztán érdekes ez a töredékesség is, inkább hullámzásnak mondanám, mint a kaleidoszkópban, mire összeáll a kép, már tovább is fordul, szétesik, hogy aztán újra összeálljon valami egészen mássá, ami végül mégis ismerős, hiszen lényegét tekintve ugyanaz, egyre halogatva a megoldást vagy a megoldás illúzióját – megoldásuk csak az egyenleteknek meg a romantikus regényeknek van, ez pedig még

véletlenül sem romantikus regény, bár nyomokban tartalmaz romantikus elemeket –, micsoda akkor?, a kritika a főműségét hangsúlyozza, mert bár posztumusz, ez Bolaño leghosszabb regénye; csakugyan hosszú, de csak néha tűnik annak, mondjuk, a negyedik könyv, az tényleg hosszú, a közel száz halott nő leírásával, lehet, hogy több is, mint száz (mit nyafogok, az eredeti Ciudad Juárez-i gyilkosságoknak négyszáznál is több áldozatuk volt), már a tizedik után nehéz, hulla hulla hátán, de közben azért megint adagol egy kis romantikát, intellektuális összekacsintást, csak hogy finomuljon a kín, van aztán itt gettóregény, némi filozófia, egy frusztrált filozófus mindenképp és Archimboldi, akit a mű központi figurájának mondanánk, pedig a legkevésbé sem az, hisz mindig igyekszik kisiklani a periféria

felé, Archimboldi, a fiktív író, az első könyvben utána loholnak szánalmas igyekezettel az irodalomkritikusok (tényleg ilyenek volnánk?, gyilkosan precíz a görbe tükör), az utolsóban a kronologikusnak látszó életrajz hiteti el, hogy végre utolérték, utolértük, hogy megvan, tudjuk, ki ő, bekerítettük a regényei címéből és életrajzi adataiból szőtt hálóba, de mire idáig jutunk, már sejthetjük, hogy szó sincs róla, ebben a könyvben senkit sem lehet utolérni, nem oldunk meg semmit, nézők vagyunk, kívülállók, s a végére talán felsejlik, hogy ez az egész valami különös danse macabre, élők és holtak felvonulása, tetszőlegesen folytatható körtánc, ahogy a mottóbeli Baudelaire-idézetben áll, unalom-sivatag fájó oázisa, s megint elölről…

Kutasy Mercédesz

NYUGATI

2016. TÉL

„Furcsa dolog élni, és a világnak tanúja lenni” A fenti mondatot mondhatná akár Mevlut is, a 2016-os Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik sikerkönyvének, a Nobel-díjas Orhan Pamuk Furcsaság a fejemben című regényének főszereplője. Mindez azonban a szerző legújabb, magyarul megjelent kötete, A piros hajú nő főhősének fején fut át, megadva a pamuki világ esszenciáját.

A Helikon Kiadó gondozta életműsorozat legfrissebb könyvében a 80as évek török valóságával keveredő Nyugat és Kelet mitikus világának lehetünk tanúi. De tanúvá válunk a szó szoros értelmében is, hiszen egy évtizedekkel korábban elkövetett bűn tárul fel előttünk. A piros hajú nő krimiszerűen realista története ugyanis a „conte philosophique”, vagyis a fi lozofi kus elbeszélés irodalmi hagyományait folytatva olyan általános kérdéseket vet fel, mint az apa-fiú kapcsolat, a tekintélyelvűség és a szabad akarat vagy az eleve

ORHAN PAMUK

A

STONER szerzőjétől

augustus john williams

parkkiado.hu | facebook.com/parkkiado

Gilliamesque: Terry Gilliam minden színe Terry Gilliam olyan színes és rendkívüli életet él, mint amilyenek a filmjei. A Brazil, A Halászkirály legendája, a 12 majom és a Félelem és reszketés Las Vegasban rendezője, nem mellesleg Monty Python Repülő Cirkuszának egyik alapítója először mesél eddigi életéről és eleveníti fel az emlékeit a Gilliamesque lapjain.

Ebből közlünk részletet.

„A kettőből három dimenzióba váltás létfontosságú aspektusa, hogy megtanuljunk bánni azzal a különbséggel is, ami aközött feszül, hogyan képzeltük, milyen lesz a színész, illetve hogy milyen az illető valójában. Itt is jól kell beállítani a szögeket – a főszereplőkkel bánni legalább akkora ügyességet igényel, mint egy szekrény elkészítése. Általánosságban csak az a lényeg, hogy visszajelezzünk

nekik, figyeltünk arra, amit mondtak.

Akkor majd úgy érzik, hogy odapisiltek a területünkre, már mindenki tudja, ki a főnök, és onnantól fogva ők lesznek az együttműködés megtestesítői.

Néhány színésznél az egész csak egyetlen apró módosításon múlik, ahogy Sean Connery esetében is: »Ne vedd fel, ahogy felszállok arra a lóra«. Ez az első forgatási napunkon történt a tizennégyből, vagyis nyilvánvalóan nem ez volt a megfelelő pillanat Sean Connery elidegenítésére. Meg arra is rájöttem, hogy nem cirkuszolni akar, hanem egyszerűen tudja, hogy már korosodik, és valószínűleg nem mutat majd túl jól, amint felhúzza magát a nyeregbe. Úgyhogy végül a gyerekre vágtam, aztán Sean hirtelen már ott is ült a nyeregben, odadobta a srácnak a kulacsot, és minden jól működött. A filmkészítés nem a valós időről szól – az ember olyasmit csinál, amitől nem lassul le a film, és ha ez a szereplőt is boldoggá teszi, annál jobb.

Lehet, hogy a szükség találékonnyá tesz, de az akadályok meg hatékonnyá.”

Finom tollú Aranypinty Donna Tartt ritkán ad ki a kezéből valamit, de ha igen, akkor az nagyot szól. Így volt ez már rögtön az első regényével, A titkos történettel, és így van ez a mostani, harmadik művével, Az Aranypinty cíművel, amely többek közt a Pulitzer-díjat is kiérdemelte, és hosszú hónapokig tanyázott mind az amerikai, mind a brit sikerlisták élén.

A regény cselekménye a címadó kép, Carel Fabritius tizenhetedik századi festménye körül bonyolódik. A főhős, Theodore Decker ezt csapjaa a hóna alá menekülés közben, mikor a múzeumban, ahováá anyjával ment, bomba robban, megölve jó néhány embert, köztük anyját is. Mivel csepűrágó apja már régen otthagyta őket, a fiú tizenhárom évesen magára marad, és hol egy osztálytársa családjánál, hol egy kedves, öreg bútorrestaurátornál húzza meg magát. Apja persze az örökség szagát FOTÓ: BEOWULF SHEEHAN

Minden idők egyik legvarázslatosabb történelmi regénye

elrendelés és a szabadon alakítható sors egymásnak feszülése.

Az 1980-as évek Isztambuljának peremén az ősi módszerekkel dolgozó Mahmut mester és inasa, Cem azért küzd, hogy vizet fakasszon a kies talajból. Cem azonban küzd önmagával is: bár az őt elhagyó apja által teremtett űrt a mester tölti be, titkolni igyekszik előle a különös, piros hajú nő iránt érzett szerelmét, ez pedig nem várt fordulatokhoz vezet – mondhatnánk, ha az újra és újra felbukkanó nyugati és keleti mítoszok, Szophoklész Oidipusz királya és Firdauszí Rusztem és Szuhrab-története nem engedné sejteni a történet menetét.

A Hó, a Fekete könyv vagy a Furcsaság a fejemben monumentalitásához szokott Pamuk-olvasók rövidebb és első benyomásra talán nem igazán „pamukos” történetbe fognak bele, amikor fellapozzák A piros hajú nőt. És mégis, ahogy a főhős gondolatmenetét követjük, újra és újra beleütközve a mitológiával kevert filozófiai kérdésekbe, nem lehet kétségünk afelől, hogy az álomszerű látásmód és a megbabonázó erejű próza mesterével van dolgunk, akit jövő áprilisban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként köszönthetünk.

Németh Luca Anna

DONNA TARTT

megszimatolva felbukkan, és magával viszi a fiát Las Vegasba, ahol különféle kétes ügyletekből él. Theo ott akad öszsze Borisszal, a simlis, lengyel–ukrán származású fiúval, aki mellett rákap a kábítószerre, s akivel útjuk – kisebbnagyobb megszakításokkal – egészen Amszterdamig vezet a hol eltűnő, hol felbukkanó festmény nyomában. Ám e műben nem igazán a cselekmény a lényeges, hanem Tartt érzékeny és finom tolla (s itt a „toll” szó szerint értendő, hiszen Tartt a mai napig kézzel írja betűtengereit, s csak akkor pötyögi be őket a számítógépbe, mikor már minden szinte káoszba fúl), hihetetlen atmoszférateremtő képessége és hajszálpontos jellemábrázolása. Az írónőről még legvérmesebb kritikusai is elismerik, hogy aprólékosan kidolgozott, az évek hosszú során át érlelt stílusa ma már ritkaságszámba megy.

Mindez pedig úgy szippantja be a történetbe olvasóit, hogy nincs más választásuk, mint sodródni e míves, gyönyörű próza ismeretlenbe vivő hullámain.

Greskovits Endre

Szerelemben, háborúban mindent szabad FOTÓ: COLIN MACDOUGALL

2. oldal

RICHARD FLANAGAN

Mikor Richard Flanagan 2014-ben elnyerte a Man Booker-díjat, regényét a zsűri elnöke figyelemre méltó szerelmi történetként jellemezte, megjegyezve, hogy a Keskeny út északra egyben az emberi szenvedés és a bajtársiasság története is. A fenti megfogalmazás csak látszólag ellentmondásos – Flanagan regénye ugyanis egyszerre szól az emberi természet leggyönyörűbb és legaljasabb oldaláról, anélkül, hogy ítéletet akarna mondani bárki felett.

Richard Flanagan a 335. számú hadifogolynak ajánlotta művét. A szimpla szám egy fájdalommal és szenvedéssel teli életutat takar. A Keskeny út északra című regényt ugyanis az ausztrál író édesapja ihlette, aki a második világháború idején az akkori Sziámot és Burmát összekötő halálvasút építésén dolgozott. „Bármit kérdeztem, mindenre válaszolt, függetlenül attól, hogy a kérdésem konkrét dologra vonatkozott-e vagy valami elvontabbra” – mondta megkeresésünkre Richard Flanagan, aki összesen tizenkét évig írta könyvét, édesapja pedig pontosan azon a napon halt meg, amikor ő befejezte a kéziratot.

A Keskeny út északra hőse egy Dorrigo Evans nevű orvos, aki gyerekként, fiatal szerelmesként, hadifogolyként és – utóbb – a nemzet hőseként is felbukkan. Az ő emlékei, benyomásai kavarognak a regény lapjain és keverednek a japán fogvatartók visszaemlékezéseivel. Flanagan ugyanis belebújik az elkövetők fejébe is, akik a mindennapok monotonitása és kegyetlensége elől – paradox módon – a japán költészetben keresnek vigaszt.

Flanagan szereplői nem sorolhatók két csoportba: a jókra és a rosszakra, hiszen még az utókor által hősként magasztalt Dorrigo is megjárja a poklok poklát. „Borzasztó bűntudata van, hiszen tudja, hogy az ő döntése miatt emberek haltak meg. Hősnek kiáltották ki, ami hazugság” – jellemezte őt Richard Flanagan. Tévedés lenne ugyanakkor a művet egyszerű háborús történetként jellemezni, hiszen a Keskeny út északra legalább annyira a szerelem, a bűntudat és az emlékezés regénye is.

Ruff Orsolya

NYUGATI

Minden, ami vers Arra a kérdésre, hogy mi különbözteti meg Varró Dániel úgynevezett felnőtteknek szóló köteteit az úgynevezett gyerekköteteitől, első pillantásra könnyű választ adni. Ezek a kötetek – a Bögre azúr, a Szívdesszert és a Mi lett hova? – felnőtt olvasóknak szólnak, olyan témákat szólaltatva meg, melyek kívül esnek a gyerekolvasók világán.

– minden, ami vers. Magától értetődő könnyedséggel bújik bele más költők bőrébe, és úgy képes különféle költői beszédmódokat imitálni, hogy a vers mindeközben összetéveszthetetlenül a sajátja marad, legyen szó akár egyszerű négysorosról, akár szonettről, balladáról vagy éppen szabadversről, mint ahogy a legutóbbi kötetben is.

A vers egyfelől a világ legfontosabb ügye, másfelől pedig a játékok játéka: Varró Dániel költészetét az teszi különlegessé, hogy ez a kettősség egyszerre és azonos súllyal van jelen benne. Ezért izgalmasak a gyerekversei a felnőtt olvasó számára, és ezért hatnak önfeledt játékként a felnőtt versei. Átjárás nyílik a két tartomány között, és ezen az átjárón csak úgy süvít befelé a szabadság friss levegője.

Keresztesi József

Októberben írói, irodalomtörténészi munkásságáért Déry Tibor-díjjal jutalmazták Selyem Zsuzsát, akit a Jelenkor Kiadónál most megjelent, tizenegy történetből összeszövődő Moszkvában esik című könyvéről kérdeztünk.

»nádas péter a te személyes

NEMES NAGY ÁGNES

Nemes Nagy Ágnes

FOTÓ: DÉRI MIKLÓS

víziódat a mi elrettentő közös történetünknek nevezi a kötet ajánlásában. miért most szántad rá magad, hogy megírd ezt a számodra nyilván régóta ismert traumát?

Mind a család, mind a történet elrettentett. A családjelenségből sokáig csak a tüneteket tapasztaltam, a történetéről homályos utalásokon kívül mit se tudtam. Ez nem sokat változott azzal sem, hogy nagyapám

Chansonok 1 Elmondom én a csillagoknak magam vagyok, magam vagyok.

Az űrhajóban rámragyognak a csillagok, a csillagok.

Nem vár talán már senki lánya, ez itt az űrhajós magánya.

De vár talán, de vár talán, A Líra és az Aldebarán, és ott hol már a fény sem úr, vár rám az Alfa Centaúr Elmondom én… Üzenj, üzenj, a rádión üzenj, hogy vannak még lent emberek és városok, és tengerek, hogy utca van és járda van, a járda szélén hársfa van, üzenj te Föld, üzenj nekem, hogy itt vagy, itt vagy, itt velem – Elmondom én…

VARRÓ DÁNIEL

„Elrettentő közös történetünk”

FOTÓ: BALLA DEMETER

Második pillantásra viszont a fenti kérdésre adott válasz már nem ilyen egyszerű. Mert mi magyarázza vajon, hogy egy

verses meseregény vagy egy kisgyerekeknek szánt mondókáskönyv is lelkes felnőtt olvasótáborral rendelkezik? Úgy tűnik, mindaz, ami öszszeköti ezeket a köteteket, sokkal fontosabb annál, mint ami témájuk szerint elválasztja őket.

Márpedig összeköti őket a formai virtuozitás, a pazar humorérzék és a szenvedélyes érdeklődés a költészet hagyományai iránt. Hiszen aligha a gyerekolvasók fognak elismerően elvigyorodni azon, hogy a Túl a Maszat-hegyen egy-egy fejezete Dante Isteni színjátékának tercináiban vagy éppen Homérosz hexametereiben szólal meg. Varró Dániel költészetének, bármiről is szóljanak az adott versek, a legfőbb ihlető forrása maga a világköltészet

3. oldal

FOTÓ: NÉMETH DÁNIEL

2016. TÉL

Chansonok 2

SELYEM ZSUZSA

97 éves korában úgy döntött, diktafonra mondja unokájának (még ha az csak lány is) az életét, és azzal sem, hogy kilenc év múltán próbáltam utánajárni és utánaképzelődni. Érdekelni kezdett az ember mint olyan politikus, kétlábú, tollatlan állat is, aki különféle viszonyokat ápol és rombol ezen a földön. Az állatok és növények felől vált érthetővé, szerethetővé számomraa Beczásy nagyapám túlélési technikája. »a kisregényed egyikk különleges vonása, hogy az epizódokat „humánok” és állatnarrátorok beszélik el. hogyan választottad ezeket a szokatlan elbeszélőket?

Hallgattam a kilenc évvel korábbi felvételt, és egy fekete rigó belepofázott nagyapám őstörténetébe. Egy Örményországból a Kárpátok közé tartó meneküléstörténetbe, mely már meg volt írva az Egy családregény végében, csak sokkal jobban, igazabban. Nevetségesek vagyunk, láttam meg egy nevetséges fekete rigó szemével. A zárt humán terekben kevésbé attraktív

állatok élnek, de ez csak látszat, a légynek például, amelyik a ’45-ös epizódot meséli, pompás összetett szeme van.

De nem szeretném azt az elvárást táplálni, hogy itt a legyek lelki életéről lesz szó, a lélektani realizmus íróként nem érdekel, sokkal inkább az a valóság, amiről csak akkor sejthetek meg valamit, amikor elképzelem, hogy én vagyok az a kutya, aki egy fura éjszaka után azzal a bődületes csönddel kell kezdjen valamit, mely a gazdái házát körülveszi.

N. B.

Ott a régesrégi időben mikor ember nem járt még cipőben van, ami ott is mindig ugyanaz, a nő, a férfi , a tavasz.

Lehet az asszir, perzsa, babilon de különbség nincs csak papiron, lehet az ógörög, vagy méd méd, méd, méd – majd mondja: még, még, még, még – Ott a régesrégi…

Csak te meg én, az más.

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) a magyar költészet kiemelkedő jelentőségű alakja, aki szinte szenvedélyes tudatossággal formálta egységessé lírai életművét. Halála után azonban több kéziratos füzete is előkerült. Hátrahagyott versei azt mutatják, hogy szinte egész pályája során volt egy másik beszédmódja belső használatra, amely tárgyias lírájának ellenpontjaként lobogó indulattal beszélt legszemélyesebb tapasztalatairól, érzéseiről.

Költői életműve így szó szerint megkettőződött. Az életmű két fele, noha ellentétes beszédmódot és versfelfogást követ – újabb ellentmondásként – ugyanazon az eltéveszthetetlen hangon szól. A Jelenkor Kiadónál most megjelent Összegyűjtött versek közel 100 kiadatlan verset tartalmaz. Ez a kettő is ezekből való.

szivárvány baleset Hatvannégy kortárs szépíró találkozása Szűcs Attila festményeivel

NYUGATI

4. oldal

2016. TÉL

SzĂŠlhĂĄmos Budapest

Ugron Zsolna kĂŠt ĂŠv utĂĄn Ăşj kisregĂŠnnyel jelentkezett.

AÂ HollĂłasszonyban a kortĂĄrsak tĂśredĂŠkes vallomĂĄsain keresztĂźl kĂśvethetjĂźk vĂŠgig SzilĂĄgyi ErzsĂŠbet ĂŠletĂŠt. AÂ Libri KiadĂł gondozĂĄsĂĄban megjelent kĂśtetet VĂŠgh JĂşlia illusztrĂĄlta.

IdĂŠn Ĺ‘sszel minden Kondor-rajongĂł rĂŠgi vĂĄgya teljesĂźlt, amikor ismĂŠt kedvenc hĹ‘sĂźk, Gordon Zsigmond tĂśrtĂŠnetĂŠt vehettĂŠk kĂŠzbe. A SzĂŠlhĂĄmos Budapest cĂ­mmel megjelent Ăşj regĂŠny a Budapest Noir elĹ‘zmĂŠnytĂśrtĂŠnete, amelybĹ‘l fĂŠny derĂźl Gordon Zsigmond ifjĂşkorĂĄra, a tĹ‘zsdekrachok ĂŠveire ĂŠs kedvenc zsurnalisztĂĄnk elsĹ‘ pesti ĂźgyĂŠre, amelyet a mĂĄr ismert kalandok sora kĂśvet. A tĂśrtĂŠnet szerint a ďŹ atal Gordon nemrĂŠg tĂŠrt haza PhiladelphiĂĄbĂłl, ahovĂĄ magĂĄnĂŠleti vĂĄlsĂĄgok ĂŠs a tĂśrtĂŠnelem viharai elĹ‘l menekĂźlt. TĂ­z ĂŠv tĂĄvollĂŠt utĂĄn itthon nem vilĂĄglĂĄtott bĹąnĂźgyi ĂşjsĂĄgĂ­rĂłkĂŠnt, hanem Az Est lĂłti-futi zsurnalisztĂĄjakĂŠnt tekintenek rĂĄ, amĂ­g egy „gatyarohasztĂłan forrĂł naponâ€?, a TabĂĄnban holtan nem talĂĄlnak egy SzatmĂĄri nevĹą szĂ­nĂŠszt ĂŠs tĹ‘zsdealkuszt, akitĹ‘l a szĂĄlak egy hĂ­rhedt amerikai szĂŠlhĂĄmoshoz vezetnek‌ A SzĂŠlhĂĄmos BudapestbĹ‘l olvashatnak most rĂŠszletet.

honnan jÜtt az Ütlet, hogy szilågyi erzsÊbetről írj, mi fogott meg benne?

Engem azok a nők Êrdekelnek, akik fordítottak a tÜrtÊnelmen. Hogy kik lehettek? MiÊrt pont ők? Szilågyi ErzsÊbet neve egy baråti beszÊlgetÊs sorån merßlt fel, Hunyadi tÜrtÊnetÊről volt szó, hogy birkóznak vele, nem åll Üssze a forgatókÜnyv, amit írnak róla.

Mire råvågtam: persze, mert ErzsÊbet szemszÜgÊből kellene megírni.

Elsősorban az kezdett el Êrdekelni, hogyan alakult ennek az asszonynak

FOTĂ“: VALUSKA GĂ BOR

SzilĂĄgyi ErzsĂŠbet, a hollĂłasszony

UGRON ZSOLNA

a jelleme, mikĂśzben egyre befolyĂĄsosabb, hatalmasabb lett. Hogyan nĹ‘tt fel a feladathoz ĂŠs lett olyan erĹ‘s, hogy nemcsak ĂŠletben maradt Hunyadi JĂĄnos halĂĄla utĂĄn, hanem megtartotta a birtokot is. RĂĄadĂĄsul kirĂĄlycsinĂĄlĂł lett. Egyfajta vĂĄlaszt talĂĄltam arra, miĂŠrt volt fontos neki a hatalom, ĂŠs hogyan hasznĂĄlta. A mĂĄsik ĂŠrdekes fordulĂłpont az ĂŠletĂŠben, hogy mikĂśzben szinte mindent a sajĂĄt akarata szerint tudott formĂĄlni, a legfontosabb harcĂĄban mĂŠgis kudarcot vallott. Nem tudta megmenteni elsĹ‘szĂźlĂśtt ďŹ ĂĄt. ÂťszilĂĄgyi erzsĂŠbet tĂśrtĂŠnete mit mond a mai nĹ‘nek, mi az, ami ma is ĂŠrvĂŠnyes belĹ‘le?

Szilågyi ErzsÊbet remek pÊlda arra, hogy micsoda hßlyesÊg az, hogy a tradíció szerint a nő a håz kÜrßli

dolgokkal foglalkozik meg a gyereknevelÊssel, de jobb, ha komolyabb dolgokba nem årtja magåt. Ha Hunyadi Jånosnak olyan felesÊge van, aki szÊpen csendben kavargatja a råntåst, Ês az ablakfßlkÊben hímezget, akkor Måtyås sose lett volna kiråly, a Hunyadiak tÜrtÊnete NåndorfehÊrvårnål vÊget Êrt volna. Szilågyi ErzsÊbet, ha kellett, zsoldos rablóvezÊrekkel egyezkedett, hadsereget toborzott, kegyetlen hadjåratot indított. Kiållt a gyengÊk mellett, gyåmolította az apåcåkat, komoly koniktusokat vållalt fel. MÊg csak azt sem mondhatom, hogy kivÊtel volt, hiszen abban a korban az olyan szÜvetsÊgek voltak szerencsÊsek, ahol, ha úgy alakult, a nő egyedßl is biztosítani tudta a csalåd vagy a dinasztia fennmaradåsåt.

N. Zs.

HangolĂłdj az Ăźnnepekre FĂĄbiĂĄn JankĂĄval!

Az utolsĂł boszorkĂĄny lĂĄnya nosztalgikus szerelmi tĂśrtĂŠnet valĂłban tĂśkĂŠletes progUDP ĘV]L HVWpNUH )iELiQ -DQND PiU IRJDORP KD URPDQWLNiUyO pV QDJ\ pU]HOPHNUĘO EHV]pO QN PRVWDQL UHJpQ\pEHQ LV PLQGHQ PHJYDQ DPL D N|WHWHW D URPDQWLNXV PÄŚYHN NHGYHOĘL V]iPiUD HOOHQiOOKDWDWODQQi WHV]L V]|YHYpQ\HV V]HUHOPL W|UWpQHW UHJpQ\HV NDUDNWHUHN pV W|UWpQHWPHVpOpV YDOyGL W|UWpQHOPL KiWWpUUHO

Turcsånyi szerkesztő kikßldte a Tabånba, mert egy ållítólag Zsåk nevŹ utcåban ållítólag agyonßtÜttek ållítólag valakit.

A szerkesztőt egy ållamrendőrsÊgi ismerőse riasztotta Üt pengő díjazåsÊrt, aztån Turcsånyi megållt a redakció kÜzepÊn, vÊgigmÊrte a rothasztó melegben tikkadó zsurnalisztåkat, Ês Gordonon az sem segített, hogy valamit nagyon meg akart talålni az asztala alatt. Amint Turcsånyi elbÜmbÜlte a nevÊt, azonnal felkapta a fejÊt, noha mÊg nem húzta ki az asztal alól, de legalåbb volt magyaråzata arcbőrÊnek vÜrÜses årnyalatåra. Miutån a szerkesztő a kezÊbe nyomta a cetlit, kollegåi újsågpapír mÜgÊ bújtatott pillantåsainak kereszttßzÊben fejÊbe csapta kalapjåt, karjåra vetette zakójåt, Ês elindult ide, hogy húgyszagú tócsåkat kerßlgessen, ÊjjeliedÊnyek tartalma elől ugorjon fÊlre, Ês hallgassa, amint az egyik kapu mÜgÜtt Êppen disznót Ülnek. Vagy gyereket pelenkåztak akarata ellenÊre – Gordon szerint mindkÊt eset lehetsÊges volt. – És mit akar ott az úr voltakÊppen? „VoltakÊppen?�, ismÊtelte magåban Gordon. VoltakÊppen. – Cikket kell írnom a gyilkossågról. – MegÜltÊk a Matesics båcsit? – torpant meg a gyerek.

Valahol egy tyúk kårålt, Gordon orråt råntottaillat tÜltÜtte meg. Frissen råszórt petrezselyemmel. – Dehogy ÜltÊk. Herkulesfßrdőn van, nem emlÊkszel?

– Szuromi nĂŠni meghalt! – ĂźvĂśltĂśtte el magĂĄt a kĂślyĂśk, mire fejek bukkantak elĹ‘ ablakokbĂłl, ajtĂłkbĂłl, kapualjakbĂłl, fĂĄk mĂśgĂźl. – Nem Ĺ‘ halt meg – szĂłlt rĂĄ a ďŹ Ăşra Gordon. – Nem? Gordon megnyugtatta, hogy nem, majd kikerĂźlt egy szemĂŠrmetlen macskĂĄt. – Ă llĂ­tĂłlag egy ďŹ atalember van ott meghalva. – Hahh – horkantott a kĂślyĂśk, ĂŠs fordĂ­tott egy kicsit sapkĂĄjĂĄn, mire a simlĂŠder a fĂźle fĂślĂśtt konyult tovĂĄbbra is lefelĂŠ. – Azt tĂśbben szoktĂĄk itt csinĂĄlni. – MicsodĂĄt? – kĂŠrdezte Gordon. – A meghalĂĄst.

JĂŠzus MĂĄria, most mi fog tĂśrtĂŠnni? Hogyan lettem CirkuszigazgatĂł?

Szó szerint erre gondoltam, ahogy letettem a fÜldre az addig a kezemben tartott, fÊlbevågott idegenlÊny-tojåsra emlÊkeztető gyerekßlÊs-csecsemőhordozót, amiből egy kísÊrtetiesen lila színben jåtszó, råncosra tÜppedt, mÊlyen leÊrtÊkelt kókuszdió kandikålt ki. A kókuszdió a håromnapos Borisz feje volt, a helyszín pedig a lakåsunk ajtaja, ahovå Êppen megÊrkeztßnk a kórhåzból Êletßnk első gyerekÊvel.

MĂŠg egyszer rĂĄnĂŠztem a takarĂłhalom alĂłl kilĂłgĂł szederjes dudorra. Annyira tĹąnt ellenĂĄllĂłnak, mint egy cinegetojĂĄs.

Hogy fogja ez megÊlni akår a holnapot? – kÊrdeztem magamtól, de tudtam, ez szónoki kÊrdÊs, így szerencsÊre nem vålaszoltam meg. Sose voltam mÊg ennyire beszarva Êletemben, pedig kiskoromban annyira fÊlős voltam, hogy Êvekig futva kÜzlekedtem a József kÜrúti håzunk kapualjåtól az ÜtÜdik emeletig, mert mindig rossz volt a lift, Ên meg azt kÊpzeltem, hogy egy KßlÜnÜsen Gonosz Patkåny Êl a lÊpcső alatti sÜtÊt zugban. De most Êppen apa lettem, åm a KßlÜnÜsen Gonosz Patkånynål is kevesebbet tudtam arról, hogy milyen az Êlet egy csecsemővel. Ez mår Êppen elÊg indok lett volna ahhoz, hogy jegyzetelni kezdjek, majd kÜnyvet írjak a tÊmåról a hozzåm hasonló sorstårsaim megsegítÊsÊre, ha mår hónapokkal koråbban ki nem talåltam volna, hogy így fogok tenni. Igazåból azutån jutott eszembe a dolog, ahogy egy este az ågyba csusszanva Imola egy kßlÜnÜsen gyanakvó vadåszkutya lendßletÊvel kezdett szagolgatni, majd azzal gyanúsítani, hogy belehenteregtem egy hamutartóba. MÊg csak nem is dohånyoztam, azt meg soha senki nem mondta koråbban, hogy a terhessÊg első jele a női szaglås vÊrebszintŹ kiÊlesedÊse. Azon az Êjszakån råadåsul mÊg nem is tudtam, hogy Imola

terhes, csak egy-kÊt nappal kÊsőbb derßlt ki. Én pedig elhatåroztam, ha mår sÜtÊtben botorkålva kell apånak lennem – hiszen a pasiknak hagyomånyosan soha sem senki nem mond semmit arról, hogy milyen a terhessÊg meg a gyerek, a tÜbbi pasi főleg nem – akkor megírom a botorkålåsom tÜrtÊnetÊt, hogy az utånam kÜvetkező apåknak ne kelljen betojniuk. �gy írtam meg a Kitolås első rÊszÊt. KÊsőbb meglepve tapasztaltam, hogy a kalandok nem Êrnek vÊget a gyerek nÊhåny hónapos koråban, aztån gyorsan megszßletett Mirike is, hogy emiatt pår Êv múlva jÜjjÜn a folytatås arról, milyen mulatsåg a nagyobb csecsemővel majd a kisgyerekkel való hadakozås. A leendő Ês friss apåk – nem beszÊlve a kukkoló anyåkról Ês a rosszmåjú gyermektelenekről – a jelek szerint elÊg jól szórakoztak a szerencsÊtlenkedÊseinken, mert olyan lelkesen vettÊk a Kitolåsokat, hogy azok most új kiadåsban, egybekÜtve jelennek meg. A gyerekek időkÜzben akkoråk lettek, hogy lenyúljåk a pólóimat, sőt mår a bankkårtyåmat is megszereztÊk, nekem meg vÊdekezÊsßl mår az is eszembe jutott, megint haza kellene hozni egy leÊrtÊkelt, tÜppedt, lila kókuszdiót, håtha az letÜrnÊ a szarvaikat‌ Szily Låszló

SzerencsÊs esetben idővel mindenki megtalålja azt a pipec módszert, amivel az ÊletÊben fel-felbukkanó feszßltsÊget a leghatåsosabban le tudja vezetni. Vannak olyan ismerőseim, akik szigetkÜrÜket, maratonokat vagy Êpp ironmaneket gyŹrnek maguk alå. Van, aki gyÜngyÜt fŹz Ês sålat kÜt, Ês olyan is akad, aki zúzós underground koncerteken tombolja ki magåt heti rendszeressÊggel. Én sajnos futni nem szeretek, utålom a tÜmeget, a kÊzßgyessÊgemről pedig mår harmadikban kiderßlt, amikor lombfŹrÊsszel kellett szalvÊtatartót kinyiszålnunk, hogy fabatkåt sem Êr. Úgyhogy jobb híjån írni kezdtem.

Eleinte beÊrtem pår szavas Facebook-posztokkal, amiben kipanaszkodhattam magam a gyerekeim melletti napi verkli izzasztó megpróbåltatåsairól, a dackorszak soha vÊget nem Êrő nem-eiről vagy a „lehet-e mÊg egy kÊrdÊssel tÜbb?� (főleg ha az miÊrt?-tel kezdődik) håzi szervezÊsŹ maratonjairól. Ezek a bejegyzÊsek azonban, ahogy telt az idő, úgy nyúltak, mint a Samu zoknija‌ Addig-addig, hogy aztån az egyik baråtom nekem szegezte a kÊrdÊst: ha mår ilyen klasszul megtalåltam a felßletet, magam Ês szŹk kÜrnyezetem ÜrÜmÊre, miÊrt is nem egy blogban Êlem ki fÊkezhetetlen kÜzlÊskÊnyszeremet?

TÊnyleg, miÊrt is nem‌? – tŹnődtem el, majd kihasznålva egy vÊletlenßl råmszakadó ßres óråt (ritka kincs!), kísÊrleti jelleggel útjåra indítottam az Egy cirkuszigazgató hÊtkÜznapjai címŹ blogot. Onnantól aztån nem volt megållås, ahogy teltek, múltak a napok, szÊpen lassan råÊreztem az írås Ês a tÜrtÊnetmesÊlÊs kegyelmi adomånyåra. Arra, hogy micsoda varåzslatos erő van abban, ha egy rosszul alakult, hajtÊpős

ßvÜltÜzÊsbe torkollt dÊlutånt, egy horrorba illő vizitet a kÜrzeti orvosnål vagy Êpp a gyerekek szexuålis felvilågosítåsånak kudarcba fulladt esemÊnyÊt kezdem el megírni, rÜgvest meglåtom benne a vicces oldalåt. Azt, amin így mår tÊnyleg lehet rÜhÜgni, ami olyan mókås, mint a komÊdiåkban a hasraesÊsek Ês a seggberúgåsok. És hogy a billenytŹzet pÜntyÜgÊse kÜzben, ahogy kerek, egÊsz, måsok szåmåra is emÊszthető tÜrtÊnettÊ gyúrom Êletem bukfenceit, egyben meg is nyugszom, elfogadom, Ês lezårom a dolgot. Igen, hasast ugrottam, na de milyen szÊp hasast!

SzĂłval nagy ajĂĄndĂŠkot kaptam aznap ezzel a MiĂŠrt is nem‌? kĂŠrdĂŠssel. Mert azĂłta talĂĄn nem is telik el Ăşgy nap, hogy nem Ă­rok. SĹ‘t, ez lett a szakmĂĄm is pĂĄr ĂŠve. Ma pedig mĂĄr kĂŠzbe is foghatom az ĂŠpp errĹ‘l szĂłlĂł, Egy cirkuszigazgatĂł mindennapjai cĂ­mĹą kĂśnyvem. És most mĂĄr a fogorvoshoz a bĂślcsessĂŠgfogamat kihĂşzatni, az anyĂłst meglĂĄtogatni, a tĂĄrsashĂĄzunk unalmas kĂśzgyĹąlĂŠsĂŠre, sĹ‘t, mĂŠg a ďŹ zikatanĂĄr fogadóórĂĄjĂĄra is Ăşgy megyek: szar, szar‌, de lehet, hogy van benne egy jĂł sztori. És Ă­gy mindjĂĄrt mennyivel szĂłrakoztatĂłbb a vilĂĄg, nem igaz?

Fiala Borcsa

NYUGATI

2016. TÉL

5. oldal

Mesél a német erdő

Alig egy héttel azután látott napvilágot a Jeff Burger szerkesztette Magáról, Cohenről című kötet, hogy Leonard Cohen már nem lehet többé közöttünk. Egy kötetbe rendezve olvashatunk 26, vele készített interjút, melyekből talán még hitelesebb képet őrizhetünk meg korunk egyik legjelentősebb előadóművészéről. A könyv egyik fordítója, Müller Péter Sziámi előszavából idézünk.

Ha megvizsgálnánk, hogy milyen könyvek kaptak helyet a nyolcvanas évek gyerekszobáinak polcain, szinte mindenhol megtalálnánk Antonio Lupatelli, vagy, ahogy a legtöbben ismerik, Tony Wolf Mesél az erdő-sorozatát. Wolf az erdőben élő óriásokról, törpékről és csodatündérekről árult el titkokat, több mint húsz évvel később pedig egy német erdész vállalkozott hasonlóan izgalmas feladatra.

Peter Wohlleben A fák titkos életével ismerteti meg az olvasóit: könyve a legszerethetőbb vállalkozás, mióta David Attenborough először betette a lábát a természetbe.

„Azért vállaltam el a fordítást, mert épp Cohen dalait éneklem magyarul, részben a saját fordításomban, részben a másokéban, és mialatt egyre szenvedélyesebben birkóztam a komplexitásukban sokszor szinte lefordíthatatlan üzenetekkel, még a korábbinál is jobban megragadott a személyiség, amelynek ezek a szövegek a gondosan kimért, fájdalmas és gyönyörű kiterjesztései.

Ritkán fordult elő, hogy más dalait kedvvel és azonosulva énekeljem, de Cohen abszolút kivétel. Mondhatnám, hogy én is írhattam volna, de helyesebb, ha úgy mondom, bárcsak én írtam volna.

Olyan lelki rokont és életútitársat találtam benne, aki a nagyobb szenvedés okán (bár én is majdnem mindent kipróbáltam, de depressziós sose voltam, hiszen azt nem kipróbálja az ember) jóval haladottabb nálam, értelmet és okot

adva evvel a gyakran értelmetlennek tűnő továbbhaladáshoz.

Cohen sem élhet örökké, ráadásul ő is akkor kezdett belelendülni, amikor mások már abbahagyják, és nemegyszer sajnálkozás nélkül jelenti ki, hogy halála után egy-két évtizeddel minden, amit lerakott, semmivé lesz. Ezt teljességgel kizárt dolognak tartom.

Amíg ezeket mondja, az érzékenyek és értelmesek egyre újabb generációi hangolódnak rá a nem könnyű zene általa kőbe vésett parancsolataira.

Azok a dalok, amik azok a dalok, örök érvényűek.

A slágerlisták illékonyak. Cohen maradandó.

Hogy miért, abból sok mindenre fény derül ennek a kötetnek a gondosan válogatott, ihletett beszélgetéseiből.”

Müller Péter Sziámi

FOTÓ: TOBIAS WOHLLEBEN

So long, Leonard

PETER WOHLLEBEN

Wohlleben biztos benne, hogy ha az emberek észrevennék, mekkora a hasonlóság a növények és az állatok között, a fákra is nagyobb figyelem vetülne. A fasuttogónak is beillő erdész tesz róla, hogy mire könyve végére érünk, sokkal többnek gondoljuk az erdőt vadon növő vagy telepített fák egységes tenyészetet alkotó nagyobb tömegénél: eszményi falunak, amelynek minden

tagja számíthat a többi lakó segítségére, sőt, valódi varázsbirodalomnak, ahol „csoportos öszszebújásra törekvő” bükkök dugják össze lombkoronájukat, hogy évszázados titkokról fecsegjenek, lucfenyők ontanak szerelmes virágporfüstöt, és elsőre puhánynak tetsző tölgyek bizonyítják be, „hogy rendkívül kemény fából faragták őket”.

Wohlleben egy fa életének minden állomását bemutatja: a szélre vagy az erdei állatokra hagyatkozó magállapottól a magonclétig, az iskoláskorú, vagyis legalább százéves fagyerekkortól a fél évezredes matuzsálemi korig, és az elhalt fákról sem feledkezik meg, hiszen az erdő körforgása szempontjából ezek továbbra is létfontosságúak.

Gondolták volna, hogy a fák számolni is tudnak? Hogy fel lehet

bosszantani őket, és ha fáj valamijük, éles sikolyokkal törik meg a békésnek ható, de számukra valójában nem túl kellemes lombsuhogást?

Minden fának saját egyénisége van, Wohlleben pedig minden példányukat képes ugyanúgy szeretni és tisztelni, hiszen tudja, hogy nemcsak a levegő frissességére és a kimerült túrázó lelki egyensúlyára vannak jótékony hatással, de nélkülük a könyvét is csak a képernyő fölé görnyedve olvashatnánk.

Rostás Eni

» FREDDIE MERCURY » JIMI HENDRIX » ROD STEWART » SZÖRÉNYI LEVENTE » ROBY LAKATOS » GANXSTA ZOLEE

LEGENDÁK

ÉLVE VAGY HALVA

Újzsélandi lányregény „A történetet egyszerre olvashatjuk lányregénynek, ahol a különböző fejlődési stációkat már-már »pasi« testesíti meg, beavatástörténetnek és a zsidó kultúrát, szokásokat folyamatosan adagoló és lábjegyzetekben magyarázó tanmesének”– írta A zsidó menyasszonyról a Figyelő.

MARGIT PATRÍCIA ESZTER

A New Yorkban élő Margit Patrícia Eszter első – a korábbi kiadáshoz képest jelentősen átdolgozott – regénye egy rendkívül friss, a new age szellemében fogant és kozmopolita látásmóddal átitatott női fejlődéstörténet, melynek erős vezérfonala a szerelem.

A történet kezdetén Újlipót városban (Újzsélandban) járunk. Itt él és innen indul misztikus kalandokkal teli spirituális utazására Dallos Saci, a talpraesett egyetemista lány, aki óriási lendülettel veti magát az életbe. Eltökéli,

hogy új alapokat teremt, és minden lehetőséget megragad, hogy felkutassa gyökereit, az önmagához visszavezető utat. Ekkor lép színre az ellenállhatatlanul karizmatikus Baruch Szimcha, a kaliforniai zsidó guru, akinek emelkedett elveivel látszólag nem fér öszsze a testi szerelem, de meghívja Sacit Izraelbe, kitűnő lehetőséget teremtve az újrakezdéshez. A lány romantikus kalandjai, szerelmei egy-egy mérföldkőként kísérik női fejlődésének és kiteljesedésének állomásait.

A zsidó menyasszony a női útkeresés hol rejtélyes, hol humoros, de sodró lendületű, olvasmányos története, mely ismeretlen területre, titkos magyar és izraeli közösségekbe varázsolja az olvasót. Betekintést enged a kabbala világába, a gemátria titkaiba, a misztikum fátyla mögé, miközben nagyon is hús-vér főhősnője mintha csak köztünk keresné a számára elrendeltetett Férfit, hiszen a misztikus tapasztalat nyelve gyakran a szerelem nyelve is.

é d e sKETTES

NYUGATI

6. oldal

2016. TÉL

A szenvedélyes kíváncsi A jó doktor a dolgok mélyére hatol. De ilyen a jó újságíró is: a vesébe akar látni. Pláne szökik az adrenalin, ha igazán jó riporter kérdez igazán jó orvosokat. Rangos Katalin keddenként a Klubrádióban tette ezt. Beszélgetéseit – A képzett beteg címmel – most kötetbe transzplantálta a Park Könyvkiadó. Ezúttal mi kérdeztük Rangos Katalint.

»diagnosztizálnak, analizálnak a beszélgetőtársaival. voltaképp feltárják az emberi testet. a sejtektől az agyműködésig. betegségek, gyógymódok felől is közelítenek. úgy, hogy értse a laikus. de a képzett beteg remek olvasmány lehet akár orvostanhallgatóknak is. Én csupán egy szenvedélyes kíváncsi vagyok. Feltűnt: miközben szétesik az egészségügy Magyarországon, a gondolkodó ember figyelme egyre inkább arra irányul, miként tudja mentálisan és fizikailag egyben tartani saját magát. Ez az ellentmondás megteremtette az érdeklődés piacát:

ha erről beszélünk a rádióban, sokan hallgatják, és engem is jobban leköt, mint politikai pártokat elemezgetni századszorra is. Egyébként megesett, hogy valaki a műsort hallgatva „diagnosztizálta” a testi tüneteit, majd rögtön felkereste az orvosát, és meg is úszott egy komolyabb betegséget. »én a kötetből tudtam meg: új magyar gyógyszer enyhíti a mióma tüneteit. vagy: a d-vitamin egy hormon, és csak óvatosan a kalcium és az aszpirin szedésével. különösen megdöbbentett: a pajzsmirigybetegségek 600–800 ezer embert érintenek itthon. másrészt a kérdezett

A rendteremtés művészete

„Amikor döntést hozol, fontos, hogy kézbe vedd a tárgyat – ezt úgy értem, hogy két kézzel fogd meg, erősen, mintha beszélgetni akarnál vele. Figyeld

Útikönyv

meg alaposan, hogyan reagál a tested közben” – szól Kondo útmutatása. Ha valami örömet vált ki belőled, enyhe izgalmat érzel, mintha a tested sejtjei bizseregnének. Ha valami olyat veszel kézbe, ami nem tölt el örömmel, azt fogod érezni, hogy elnehezül a tested.

Ne felejtsd el, nem azt kell kiválasztanod, hogy mit dobj ki, hanem azt, mit tarts meg. Csak az maradjon, ami az igazi öröm érzését váltja ki belőled. És valahányszor kidobsz valamit, ami már nem tölt el örömmel, ne felejts el köszönetet mondani neki, mielőtt megválsz tőle.

eg a do s , m ó a fap ^MT g y olcs Z MX Tˁ o I h \ , [ M m T L IX „T udo [ WS S I uZ \ *] T b u V I u M b L [ V I O a Z u V U QVLM V M S Ta TW Q u O u \ˁ \Q K O P I U MTuZPM Ta .ˁTM PMTa J P ºº PWb b n UM [ MJ P S MTU I V uZ \\M ^I V ^MS Q [ ^ a V

S \\Q

~ R n O yZ t R[ bMZbˁRM ber t J ^n Z [ \\J ler Ró M k b [ in u U W Z \M Q Q [ n ZW 6I O a ^ a 6

Őszentsége, a Dalai Láma és a szintén Nobel-békedíjas Desmond Tutu érsek örömteli kommünikében (Az öröm könyve) fordult az emberekhez; miután a két vallási vezető egy hetet töltött együtt, hogy beszélgessenek egy mindkettőjük számára fontos témáról: az örömről.

MARIE KONDO

Ha a hála érzésével engeded útjára, ami addig az életed része volt, azzal elősegíted, hogy jobban megbecsüld, és jobban bánj az életedben jelen lévő dolgokkal.

„Nem a végzet határozza meg a jövőt.

Hanem mi. Mindennap, minden egyes pillanatban lehetőségünk van megteremteni, újrateremteni az életünket és a minőségi emberi életet ezen a bolygón.

Ekkora hatalommal rendelkezünk. Az örömet és a boldogságot nem fedezhetjük fel valamilyen cél vagy eredmény hajszolása közben. Nem a vagyonban vagy a hírnévben lakozik. Csakis az emberi szívben és elmében, ott kell megtalálnod.” Mind a dalai lámát, mind az emberjogi aktivista Tutu érseket számos nehézség tette próbára az életben, Az öröm könyve lapjain személyes küzdelmeikről és megújulásukról

számolnak be. Most, hogy már mindketten az emberélet vége felé járnak, különösen fontos számukra, hogy mindenkihez eljuttassák üzenetüket: csak úgy lelhetünk rá az örömre, ha örömet szerzünk másoknak.

Mérlegen a Horthy-rendszer Ungváry Krisztián fő kutatási területe az első és második világháború hadtörténete; a 20. század politikatörténete; a szélsőjobb, valamint az állambiztonság szervezetei. A történész 2015-ben szerezte meg az MTA doktora fokozatot A Horthy-rendszer mérlege című, 2012-ben könyvként publikált disszertációjával, melyet Akadémiai Díjjal is kitüntettek. Ennek a munkának javított és átdolgozott kiadását tartja kezében az olvasó, melynek címe A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege.

Ungváry Krisztián régi-új könyvében a 20. század talán legvitatottabb történeti időszakát értékeli. A korszakban meghatározó szerepet játszott a zsidóság és a róla alkotott ellenségkép, ez a helyzet peig majdnem minden egyéb társadalmi kérdést is befolyásolt.

az egész családnak

Felkavaró látlelet a karizmatikus ± ± Ý ö Ú Olaszországról.

Két huncut ember csodálatos találkozása

FOTÓ: NATSUNO ICHIGO

A világhírű japán módszer forradalmasította a rendrakást. Marie Kondo legújabb könyve, a Tiszta öröm.

A rendteremtés művészete elkalauzol a tökéletesen rendezett szekrények világába, egyszerű illusztrációkkal mutatja be a ruhák hajtogatásának fortélyait, és megtanít felismernünk, majd elengednünk azokat a tárgyakat, melyek már nem szereznek örömet.

orvosok is vallanak magukról. merkely béla kardiológus például elmondja: szívkatéterezéskor szeret diskurálni az éber pácienssel.

Nekem újdonság volt – sok más mellett – a vastagbél-operáció közben végzett kemoterápia is. A beszélgetések során lenyűgözött a felismerés: Magyarország lépést tart a világgal, nálunk is hozzáférhetők a 21. századi orvosi technikák. Csak tudni kell, melyik egészségügyi centrumban. A könyv talán afféle kataszter is: mutatja, bajok esetén milyen gyógyászati lehetőségei adódnak a pácienseknek itthon.

Karácsony Ágnes

www.facebook.com/kolibrikiado @kolibri.kiado #olvasnigyerekjatek UNGVÁRY KRISZTIÁN

Az ellenségkép azért tudott hatékonnyá válni, mert a megkésett magyar társadalomfejlődés következtében a zsidók a modernizáció első számú hordozójának számítottak.

Magyarországon a modernizáció, illetve annak félelmetesként érzékelt kísérőjelenségei jobb- és baloldalon egyaránt radikálisan antiliberális válaszokhoz vezettek. Az 1919-es kommunista kísérlet sokkot okozó élménye után a jobboldali válaszok közül azok tudtak igazán érvényesülni, melyek mondanivalójukat antiszemita köntösbe bújtatták.

Az antiszemitizmus tekintetében Horthy Miklós és rendszere kétarcú: a rendszer jóval radikálisabban volt antiszemita, mint első számú vezetője. 1944-ig a kormányzó a közhangulattal is szemben álló, mérséklő politikát folytatott. A német megszállást követően viszont hozzájárult a parlament többsége által már régóta követelt antiszemita intézkedések végrehajtásához, beleértve a deportálást is, holott ennek következményeivel

már régóta viszonylag pontosan tisztában volt.

Ungváry Krisztián terjedelmében is jelentős műve, mely a Jelenkor Kiadónál jelent meg, valódi áttekintést és fontos, sokszor megrendítő felismeréseket kínál az olvasónak.

NYUGATI

2016. TÉL

Olvasni gyerekjáték!

Mi sem egyszerűbb, mint könyvvel lepni meg a gyerekeket karácsonykor, gondolnánk. Könyvválasztáskor azonban számos olyan szempontot kell figyelembe vennünk, ami talán eszünkbe sem jutna. De pánikra semmi ok! Segítünk megkönnyíteni a döntést.

Az, hogy fiú vagy lány számára válogatunk a bőséges könyvkínálatból, a legkönnyebben megválaszolható kérdés, de persze nem old meg mindent. Fontos tudni, hogy önállóan olvasó gyerekkel van-e dolgunk, vagy érdemesebb olyan kötetet választani, amelyet valaki más olvas majd fel neki.

Utóbbi esetben a felolvasó szülő életét is megkönnyíthetjük, ha az álomhozó mesekönyvek közül választunk: a fiúkat az Aludj el szépen, Bendegúz! kis nyuszi főhőse, a lányokat pedig a Szép álmokat, Ella! elefántlánya segítheti a relaxációban. A Disney két új gyűjteményével (365 mese fiúknak, 365 mese lányoknak) pedig igazi Disneyszupercsapat gondoskodik arról, hogy ne múljon el nap mese nélkül.

Az ifjabb olvasók számára sincs hiány kalandos, humoros vagy épp játékos történetekben. A lányok az Ivy Pocket és az Óragyémánt hóbortos szobalányával eredhetnek titkok nyomába, vagy megismerhetik a téli népszokásokat és népdalokat a Borsi

a hóban című CD-s kötetben, Vica és kiskutyája, Borsi segítségével. Igazi könyvmolyoknak való Roald Dahl klasszikusa a különleges képességekkel bíró Matildáról, aki pedig hercegnőnek készül, imádni fogja a mesekönyvet, színezőt, foglalkoztató füzetet, filceket és matricákat is rejtő Jégvarázs-fémdobozt.

A legvagányabb fiút is elvarázsolja az ünnepekkor a világsikerű A fiú, akit Karácsonynak hívnak című regény, amely tele van koboldokkal és izgalmas fordulatokkal, de aki a koboldoknál jobban kedveli az óriásokat és a képtelenül vicces helyzeteket, le sem fogja tudni tenni A barátságos óriást, Roald Dahl korábban Szofi és a HABÓ címmel megjelent könyvét. A Keresd a kémdroidot című böngészőben lenyűgöző rajzokon kutathat bárki kedvenc LEGO®−Star Wars™-szereplői után, a Jedi Akadémia képregénye pedig garantáltan megszeretteti a betűk világát azzal is, aki eddig ellenállt az olvasásnak.

7. oldal

VÁLASSZ KÖNYVET

KAR CS NYRA LÁNYOKNAK

FIÚKNAK

TE OLVASOL NEKI

TE OLVASOL NEKI

ÖNÁLLÓAN OLVAS

KALAND ZENE

JÁTÉK

MESÉS *<Ţ-7(0c1<

MESÉS *<Ţ-7(0c1<

ÖNÁLLÓAN OLVAS

KALAND

HUMOR

KÉPREGÉNY ÁLOMHOZÓ MESEKÖNYV

HUMOR JÁTÉK

ÁLOMHOZÓ MESEKÖNYV

Lázadók és Star Wars-hősök a fa alá Zsivány hangulatú az esztendő vége, hiszen ahogy a Disney ígérte, idén sem maradunk új Star Wars-film és a hozzá kapcsolódó izgalmas könyvek nélkül. De azért a jövőre folytatódó történetszálat se hagyjuk ám az űrhajó rakterében pihenni!

FANTASTIC BEASTS AND WHERE TO FIND THEM characters, names and related Indicia are © & ™ Warner Bros. Entertainment Inc. WB SHIELD: TM & © WBEI. J.K. ROWLING’S WIZARDING WORLD ™ J.K. Rowling and Warner Bros. Entertainment Inc. Publishing Rights © JKR. (s16)

Bolygóvadászok egy messzi-messzi galaxisban E különc milliárdos a fejébe veszi, hogy ezután égitesteket gyűjt Egy majd. Ehhez hívja segítségül a bolygóvadászok csapatát, mely nem várt kalandokba keveredik, mikor egy féregjáraton keresztül ismeretlen galaxisba csöppen… A különleges történetről a Bolygóvadászok szerzőjével, Majoros Nórával beszélgettünk.

»a bolygóvadászok történeté-

uralkodik, a bolygóvadászokat olvasva is ez jutott eszembe, mikor a főszereplők egy „messzimesszi galaxisba” kerülnek.

Szeretem a sci-fi műfajt, több sorozatért rajongok, természetesen ezek között van a Star Wars is. Az írás során azonban inkább arra a rengeteg űrkalandra gondoltam, melyet a testvéreimmel játszottunk gyerekkorunkban. »az alkotói folyamat is igazán különlegesnek mondható, hiszen számos esetben gyerekek alakították a történetet.

A történet eleje és nagyjából a cselekményvázlat nagyon hamar megszületett, de sokáig nem tudtam kerek egészszé formálni. Író-olvasó találkozókon többször vettem elő az első fejezetet, és a gyerekekkel együtt próbáltuk folytatni a történetet. A kedvencem kétségtelenül Tod, akit egy pókaszepetki negyedik osztálytól kaptam.

részlettel gazdagította. Ugyan felnőttem, és a testvéreimmel már nem játszunk űrhajósat, de Kornéllal most egy kicsit mégis játszottunk, pont olyan önfeledten, ahogy a gyerekek tudnak. Remélem, ezt érezni fogják az olvasók, és ők is beszállnak hozzánk.

N. L. A.

FOTÓ: TÓTH GÁBOR

»mindenütt star wars-mánia

től elválaszthatatlan a rátkai kornél teremtette képi világ. milyen volt a közös munka?

Hihetetlenül inspiráló volt, többször jutottak eszembe újabb és újabb epizódok Kornél rajzai nyomán. Jó érzés, ahogy beköltözött az általam teremtett világba, felfedezte és rengeteg

MAJOROS NÓRA

Az Erő most még erősebben megpróbáltatik, hisz a cselekmény visszaugrik az időben, és azt meséli el, hogyan szerezték meg a lázadók az első Halálcsillag tervrajzait. A legendás univerzum legújabb kiadványai is az új történethez kapcsolódnak: a Zsivány Egyes – Titkos küldetés az önállóan olvasni tanuló gyermekeknek meséli el a mozifilm történetét, sok-sok érdekességgel és ravasz feladványokkal kiegészítve. És persze mi sem természetesebb ebben a szívünkhöz mindig is közel álló galaxisban, hogy a Star Warsantológia-filmek első darabja is megkapja a maga önálló, remek fotókkal illusztrált, az utolsó mellékszereplőkkel is aprólékosan foglalkozó albumát is.

A méreteit tekintve is tiszteletet parancsoló Zsivány Egyes – Képes Enciklopédiáért komoly közelharc várható, hiszen nemcsak a bátor lázadólányért, Jyn Ersóért rajongó hugival vagy a főhőst segítő „kommandóstársak” cuccaitól eufóriába került bátyussal

David Walliams regényei a Kolibri Kiadó gondozásában:

A vilAgsikerU regEnybOl kEszUlt elOadAs

a Budapest BAbszInhAz szInpadAn!

kell megküzdeni érte, hanem nagy eséllyel a családfő is odalesz attól, hogy több oldal is foglalkozik a filmben újra megjelenő, régi, sötét fényében ragyogó nagyúrral, Darth Vaderrel!

Mindeközben persze azt se feledjük, hogy 2017-ben érkezik a számozott mozis széria nyolcadik epizódja!

Addig még van időnk kézbe venni a Star Wars kézikönyveit jedikről, birodalmiakról, sithekről és fejvadászokról, valamint tátott szájjal lapozni az egészen lenyűgöző illusztrációkkal teli Star Wars – Az ébredő Erő világát, melyből megtudhatjuk, hogy a Lucasfilm művészeinek merre és mennyire szárnyalt a fantáziájuk, amikor megalkották a nyolcadik rész látványterveit. Amiből már-már arra is következtethetünk, hogy miféle csodák várhatnak ránk a nem is olyan messzi-messzi folytatásban…

Kovács Gellért

NYUGATI

8. oldal

2016. TÉL

Üljünk egy asztalhoz! – Cigány konyha érzelmi töltelékkel Két gasztroblogger és egy különleges szakácskönyv: Budai Zsanett és Tonté Barbara Romani Gastro című kötete a hétköznapoktól az ünnepekig, a sültpaprikalevestől a kakasherepörköltig kínál hagyományos és újraértelmezett cigány ételeket.

» mit jelent számotokra a roma gasztronómia?

Mindkettőnknek azokat az ételeket jelenti, melyekhez a legtöbb érzelmi töltet adódik. Rengeteg emlék kötődik ezekhez, számos olyan fogás leírása található a könyvben, melyhez nem szerettünk volna hozzányúlni. Ezek igazi családi receptek, melyek megtestesítik számunkra a hagyományokat.

Emellett a hétköznapokban nagyon szívesen kísérletezünk, ez pedig a kezdetektől hatással van arra, hogyan értelmezzük újra a cigány konyhát. »mitől különleges ez a szakácskönyv?

Sikerült egy olyan könyvet alkotni, amely tükrözi azt, hogy mi kik vagyunk. Gasztronómiai szempontból pontosan olyan eklektikus, mint a mi ízlésünk, egyszerre tartja fontosnak a hagyományokat, de elveti a röghöz kötést és teret enged a kreativitásnak.

Nagyon személyes kiadványról van

szó, több olyan résszel, mely a gasztronómián túlmutat. »„üljünk egy asztalhoz” – olvashatjuk a könyvborítón. kiket szólítotok meg ezzel a szlogennel?

A könyv egyrészt azoknak szól, akik nem ismerik a cigány konyhát, de nyitottak és kíváncsiak rá, és egyetértenek velünk abban, hogy ezek

a tapasztalatok színesebbé tehetik az életet, másrészt pedig azoknak, akik már ismerik, de kíváncsiak arra, hogy mi hogyan gondoljuk újra. Nem titkolt szándékunk a szemléletformálás, legyen szó akár a blogról, akár a könyvről, így a szlogen minden értelemben szeretné megszólítani az olvasókat.

P. K.

Kókusztejes sütőtökpüré korianderes halfasírttal HOZZÁVALÓK: • 1 db nagyobb sütőtök • 4 dl kókusztej • 1 db lime leve és héja • 40 dkg harcsafilé • 1 db tojás

• 1 kis csokor koriander • 5 dkg zsemlemorzsa • 0,5 dl olívaolaj • só, bors

A tököt kettévágom, megtisztítom a magjaitól, majd előmelegített, 180 °C-os sütőben egy óra alatt puhára sütöm. Ha kihűlt, kikaparom a belsejét, majd a kókusztej és lime leve, valamint reszelt héja társaságában pürésítem.

A fasírthoz a halat ledarálom, sózom, borsozom és összekeverem a felaprított zöldfűszerrel, a zsemlemorzsával és a tojással. Apró pogácsákat formázok az így elkészült keverékből, és kevés olajon kisütöm.

Az élet macskaszemmel Erzsi vagyok, szőrös a fülem, nagy a bajszom, soha nem szőrtelenítek, farkam is van, mégis mindenki imád, és most ajánlót kellene írnom a könyvemről, pedig legszívesebben aludnék.

„Ha berakok egy zenét, és elkezdünk táncolni a nappaliban, miután mindenki megérkezett a saját világából, sokkal könnyebb az egymásra hangolódás.” – írja Palya Bea most megjelent Nappali dalok című könyve és CD-je ajánlójában. Őt kértük meg, meséljen erről a különleges „könyvlemez”-ről.

Otthon óriásit lehet bulizni a családtagokkal. A zene és a tánc mindenkié.

Innen indultam, amikor elkezdtem írni a Nappali dalokat. Megfigyeltem a viszonyokat a családban. Délután öt körül, amikor mindannyian hazacsöppenünk valami más dologból, nem segítenek a tétován odavetett mondatok az egymásra hangolódásban.

Ezért a „Mi volt az oviban? Semmi”típusú párbeszédek helyett elkezdtünk táncolni – a kislányom nagyon öntörvényű DJ, egy egész télen át afrikai zenére táncoltunk –, így ezerszer könnyebb volt öszszehangolódni. Ezt a napfényes, táncos hangulatot vittem tovább, elkezdtem írni a dalokat. Azt akartam, hogy az anyag legyen humoros, dinamikus, indítson táncra, vigyen játékosságot a család mindennapjaiba.

Figyeltem azt is, milyen hangok szólnak a lakásban. Így dallá vált a porszívózás, a mosás, a kávégép berregése, a húsklopfolás, a fogmosás vagy a kerti hintaágy nyikorgása.

FOTÓ: EMMER LÁSZLÓ

Családi buli nappal

A KÖNYVRŐL (Hommonay Gergely: Puszi, Erzsi!) kellene pár szót ejtenem, mely onnantól kezdve, hogy online előrendelhető lett, rögtön a sikerlista legelejére került. A kiadónál talán csodálkoztak, hogy levertem a Pottert, azt a varázslógyereket, de én ezt magától értetődőnek tartottam. Ahogy azon sem csodálkoztam, amikor a Wall Street Journal újságírója keresett meg másfél évvel ezelőtt, hogy nyilatkozzam a menekültválságról. Magyarország legismertebb macskája vagyok ugyanis, Erzsébet Fenevadova.

Ismertségemet az internetnek köszönhetem, a Facebookon követőim száma naponta több száz fővel gyarapszik. Ez nem meglepő! Mi, macskák

Puszi, Erzsi!

Lesz ez még így se

PALYA BEA

A húsz új dal születése azonban tovább vitt bennem gondolatokat, csattogott a billentyűzet (ez is milyen jó dal lenne), és létrejött a Nappali dalok könyv része is. Mini módszertan és játékleírások, amelyekben összekapcsolódik énektanítás, zenei készségfejlesztés, önismeret, testtudat.

Egyszerű dolgokról van szó: figyeljük a szívünk ritmusát, ének közben dobolunk egymás hátán, papírzsepit szegezünk fújva a falhoz. A játékokhoz nem kell más, csak egy kis kedv az elkezdéshez, a többi jön magától.

Nem kell tökéletesen csinálni sem.

A zene játék, elemi hangkiadási igény, a zene nemcsak a kiváltságos tanultaké: hanem mindenkié.

Remélem, a játékosság és a kreativitás bekúszik ezzel a könyvlemezzel a családok mindennapjaiba. Hiszen az otthon hangulata határozza meg azt, hogyan indulunk el világot hódító utunkra.

Palya Bea

vagyunk ugyanis az evolúció csúcsa, akik ha megfelelő körültekintéssel választják ki a humánerőforrást, az életüket kényelemben élik le úgy, hogy ezért tulajdonképpen semmit nem kell tenniük. Semmit!

Az életemről írtam tehát egy könyvet, okulásként az embereknek.

A gondolataimat a humánerőforrásom gépelte be, majd a kiadó szerkesztője ráncba szedte, egy grafikus illusztrálta, nyomda kinyomta, és a könyv most arra vár, hogy szerezzen pár vidám órát az olvasni tudó kétlábúaknak – akik azért jöttek a világra, hogy nekünk, macskáknak jó legyen.

Öregember nem vénember – mondja a magyar, és ugyanígy gondolja ezt a Lesz ez még így se holland főhőse, a 83 és ¼ éves Hendrik Groen is.

Pozitív testkép, egészséges önbiza lom

Az idős férfi az Alkonypír öregotthon lakója, ahogyan magát nevezi, nyugger, aki nem várja ölbe tett kézzel a Kaszást, hanem elébe megy a kalandoknak, hogy élete utolsó éveit színesítse. A róla szóló kötet az utóbbi idők legnagyobb holland könyvsikere, hónapokig vezette a sikerlistákat, az eladások rekordot döntöttek, jelenleg közel 30 nyelven olvasható. A könyvet felső korhatár nélkül ajánljuk mindenkinek, aki szereti a megható, kedves, vicces, szarkasztikus, szórakoztató történeteket.

Hendrik Groen titka egyszerű: attól, hogy öreg, még nem akar belehalni a panaszba és az unalomba…

Sőt, ő maga a plafonra tudna mászni azoktól az öregektől, akikkel az Alkonypír öregotthonban együtt lakik, akik a szőnyegbe tapossák a mézes

puszedlit, folyton zsörtölődnek és nyögnek, meg máson sem jár az eszük, mint a panaszon és az elmúláson. Nem bírja a napi rutint, nem hajlandó elfogadni, hogy az élet már csak egyhangú, hosszú napokból, étkezésekből, orvosi vizsgálatokból és tévénézésből állhat számára, ezért keresi az izgalmakat – és számára olykor egy séta a havas úton vagy az otthon halainak „megmérgezése” is óriási esemény. Hendrik úgy dönt, nem panaszkodik, hanem cselekszik: néhány bentlakó társával együtt megalakítja az Öreg, de még nem halott-klubot és a titkos kalandokról naplót vezet.

Kiadja az LIBRI KIADÓI CSOPORT | info@librikiado.hu

NYUGATI 2016. TÉL

Békési Anita | Büchler András | Féder Márta | Földes Kriszta | Gálos Orsolya Harmat Eszter | Kállai Dávid | Kaposvári Franciska | Komlósi Dániel | Kós Katalin Kovács Balázs | Luka-Barcza Viktória | Németh Luca Anna | Oláh Gábor | Orosz Anett Pálossy Klára | Seres Mariann | Szabados Balázs | Válóczy Edina | Váradi Zsolt