varró Ðániel A. szØmjas trØll. Kis viking legenÐárium
A szØmjas trØll Egyszer, tényleg tökre régen, fönn a hóban, fönn a jégen, hol a trollok élnek, fönn a havas tajgán valahol, hol a trollok fjordok, fjellek közt bunkókkal menetelnek, menetelt kis bunkójával ott egy Kalle nevű troll. Egyszercsak elért egy fjordhoz, egy széphez, de szörnyü zordhoz, mert a fjordok szörnyü zordok fönn a tajgán, gyerekek, s hát amint ott széttekintget, meglátott vagy hét vikinget, éhes volt egy csöppet, úgyhogy négyet abból megevett. Származott belőle hátrány! Hogyha ettetek netántán zordon fjordok partvidékén négy vikinget meg ti már, akkor sejtitek, hogy attól megszomjazhat könnyen a troll, várhatóan rájuk egy kis lakkaszörpöt megkiván.
7
Mert a szél, a sós öbölszél, mely fjordoknál néha fjölkél, s ott viking hajókat ringat, és a sok viking hajós ingén átfúj ingva-lengve (a vikingek inge lenge) fújja őket folyton egyre, és bukéjuk pfuj de sós. „Megszomjaztam, tyű, az ördög! Innák egy kis lakkaszörpöt!” mondta trollunk (mert a trollok nem ragoznak helyesen). Állt egy ház ott, kocsmaforma, oda rúgott ki a fjordra, abba ment be Kalle troll egy trollhoz képest sebesen. Tudjátok-e mi a lakka? Nincs túlzottan szép alakja, ráadásul sárga is, de hát az íze, az pöpec. Ó, mocsári hamvas szeder, minden troll csak ilyet vedel, kólaszörp vagy jaffaszörp, te közelébe sem jöhetsz! „Kólaszörp vagy jaffaszörp van” szólt a pultos ogre mordan, s Kalle troll a pultra vágott összvissz ennyit mondva csak: „Szomjazok! De lakkaszörpre!” S kis bunkóját összetörte, mert a trollok szomja szörnyü, hogyha szörpre szomjasak. Rögtön elnémult a kocsma. Odajárt a tajga mocska, törpök, orkok, rozsomákok, gnómok, elfek, goblinok, s minden ádáz kis teremtmény tajga zordon fjordja mentén kólaszörpöt, jaffaszörpöt dajdajozva ott ivott.
9
Csend lett. Szúnyogszárny se zizzent, moly se mukkant, pók se pisszent, leejteni nem lehetett volna ott egy mazsolát, mígnem végre föl nem állott egy öreg, bölcs, sokat látott, láthatóan sokat látott, őszpofájú rozsomák. És e szókat kezdte szólni: „Nem tudod, te balga trollfi, azt, hogy itt, e tájt a tajgán régen nincsen lakka, ó? Mind leszedte, felkajolta, tőlünk mindet elrabolta egy gonosz mocsári goblin, Mökki névre hallgató. Ő most már a lakka őre, és azt megszerezni tőle fürge test és fürge ész kell, meg temérdek kincs sem árt. Három próbát kell kiállni, megpróbálta több királyfi, fókahős és medvemágus, ám sikerrel egy se járt.” „Majd én visszaszerzem akkor” mondta jószívűen a troll, meg mert szörpből nem ivott meg akármilyen vacakot. „Épp te lomha, bamba szerzet, te leszel ki visszaszerzed? Kacagnunk kell!” mondták, és az egész kocsma kacagott. Ült a pult mellett egy orklány jaffákat ledöntve torkán, de olyan szép, hogy a troll, az rögtön beleszeretett, zöld bőr, nagy fogak, hegyes fül, tetszett neki mindenestül – sajnos ő volt, aki rajta a legjobban nevetett.
10
„Jóvan” szólt a troll, „na jóvan.” S elindult megint a hóban, fönn a hóban, fönn… satöbbi, túl vagyunk mi már azon, ment a lakkát megszerezni, mendegélt, egyszercsak – ez mi? Meglátott egy hableányt, ki kint hevert a szárazon. Mert a szél, a sós öbölszél, mely, mint tudjuk, néha fölkél, és viking hajókat ringat, és a sok viking hajós ingén által ingva-lengve (a vikingek inge lenge) fúj a fjordon folyton egyre, és bukéja pfuj de sós, az kifújta őt a partra, hol csak csapkodott a farka: „Dobj a fjordba! Dobj a fjordba vissza engem, troll legény!” És a troll a sós habokba eltünődve visszadobta. „Jobb szerintem künn a parton” mondta, „ez csak vélemény.”
„Kinek itt jobb, kinek ott jobb” szólt, és hozzátette, hogy „csobb!” és „Jó tett helyébe jót várj” ezt is még a hableány. „Egy kívánságod cserébe teljesítem, troll legényke. Mit kívánsz? Temérdek kincset? Szerelmet? Sok észt talán?” „Szerelmet…? Há ne szeressen csak azér most senki engem, mer hogy el van varázsolva. Az tök béna vóna úgy. Oszt mit kezdjek annyi kinccsel? Barlagomba tökre nincs hely. Ülni rajta, mint a marha, csak fejemre hozna bút. Oszt mit kezdjek annyi ésszel? Válasszal mindenre késszel? Én nem bánom bambaságom, nem jó mindent tudni, mer elvész a világ varázsa. Halfarkú kisasszony, lássa, volt egy bunkóm, azt kívánom, bár ne törtem volna el.” Szólt a hableány: „Na rendben.” S Kalle troll elégedetten fönn a tajgán újra jó kis bunkójával menetelt. Mindenféle járt fejébe, mert a goblin lakhelyére odaérni három éjbe, három napba beletelt.
Nem zavarta szél, sem orkán, „lakkaszörp!”, máskor meg: „orklány!” Mi van aerre Maszat-hegyen Varró újabb verses gondolt (egy túl? időben egyDániel trollfejbe ennyi fér),mesefolyama szerint a zord fjordok világa, ahol a skandináv és kelta folklór jellegzetes alakjai élnek: és e nagy gondolkodásban elrepült a nap s a másnap, trollok, mocsári goblinok, leprikónok, hableányok hát egyszercsak látjaorkok, ám, hogy egy mocsári lakhoz ér. és hablegények. Izgalmas, eseményekben és szójátékokban gazdag világ elevenedik meg a régvolt lapjain: ám a furcsa lakhely! Volt annyi lakka bakker, óta várt Az könyv olvashatunk egy ott troll-legendát, egy finn minieposzt, lakkából volt még a szék is, és azlapozgatós egyetlen lakó egy Andersen-paródiát, és egy vikinges, gyerekfantasy főhőseivé is lakkaszéken ülve trónolt – egy vigyorgó kis A manó válhatunk, melyet tetszésünk szerint alakíthatunk. négyvolt, történetet az északi egyésgonosz mocsári goblin, Mökki mesefüzérré, névre hallgató.melynek zegzugaiban helyszínek a szereplők avatják egységes Maros Krisztina különleges hangulatú képei kalauzolnak. „Hallom, három próba vár rám” szólt a troll rándítva vállán. „Öt!” „Már ajaffákat próbák ledöntve száma öt!torkán, Ültfelelte a pultMökki mellettgoblin. egy orklány Mind enyém a lakka, lakka! Nem az kapod meg azt te, csak ha de olyan szép, hogy a troll, rögtön beleszeretett, szintidőre mindent, amit kikötök! zöld bőr, teljesítesz nagy fogak, hegyes fül, tetszett neki mindenestül –
sajnos ő volt, aki rajta a legjobban nevetett. Mondom is, mi lesz a dolgod: merd ki medréből a fjordot, kiskanállal merd ki, és a sót belőle nyerd ki jól, s azt a sót szemed becsukva töltsd be több száz kis tubusba! Ez az egyes számú próba, fél órád van erre, troll. Tegyük fel, hogy ment az egyes. Kettő: látod azt a fenyvest? Vágjál benne ritka rendet, bármit is jelentsen ez, van fél órád, kis barátom! Mondjuk ment ez is, ha! három: fejtsd meg ezt a fejtörőt, de nem lesz könnyű, mert cseles! jelenkorkiado.hu
3999 Ft