Négylábú társam igaz története
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: GIZELLE’S BUCKET LIST – My Life with a Very Large Dog Simon & Schuster 1230 Avenue of the Americas New York, NY 10020 Copyright © Lauren Fern Wa, 2017 Hungarian translation © Abody Rita, 2017 Borítófotó, kutya © John Artur Mason Minden jog fenntartva.
bakancslistát csinálni egy kutyának. Talán Gizelle-nek nem voltak olyan kívánságai, mint egy haldoklónak. Talán nem is akart volna Ben & Jerry-féle vaníliafagyit enni. Egy dühös pasas egyszer azt mondta nekem, hogy bakancslistát készíteni egy kutyának nem más, mint önzés. – Az a lista csakis rólad szól! – jelentee ki. – Egy kutya bakancslistája csakis az embernek szól! Lehet, hogy igaza volt. Rögtön eszembe juto a Trader Joe’s kutyakeksz, amit mindig veem Gizellenek. A kekszeknek autó és cipő alakja volt, meg tűzcsap és mókus alakja („ezeket szeretik a kutyák”), és én mindennap ránéztem Gizelle-re, és megkérdeztem: – Na, melyiket akarod ma? A kanapét? Vagy a mókust? Aztán egy napon mindez ostobaságnak tűnt. Gizellenek fogalma sem volt, mik ezek a formák. A mókus formájú kutyakeksz csak az én számomra jelente mókust. Nem Gizelle-nek. Talán mindig is az emberről van szó (és a kutya a több-mint-készséges résztvevő). Tudtam, hogy Gizelle nem tudna bakancslistát írni. Gizelle kutya volt. A kutyák nem tudnak írni. De néha szereem azt képzelni, hogy Gizelle tud írni. Szereem azt hinni, hogy ha azt mondanám: „Hé, Gizelle, írd meg a magad bakancslistáját, rendben, öreglány? Írj le mindent, amit meg szeretnél tenni az életben!” – akkor Gizelle-nek nehézségei támadnának
T
ALÁN BUTASÁG VOLT
229
EGY KUT YA BAK ANC SLISTÁJA
abban, hogy előálljon a saját listájával. Sosem volt igazán alfa típusú eb. Követe engem mindenhova, és mindig úgy tűnt, hogy azt akarja tenni, amit én éppen teem. Talán Gizelle lenne az a lány, aki belekukucskál a papírjaimba, és lemásolja az én listámat. Tehát ha Gizelle lemásolná a listámat, akkor ez szerepelne benne: Szálljunk hajóba Gizelle-lel. Mindig is szereem volna hajókázni Gizelle-lel. Talán azért, mert szereük nézni a kenukat a Central Parkban, vagy azért, mert a mamám mindig azt bizonygaa nekem, hogy a hableányok valódiak (és volt bizonyos megszálloságom A kis hableánnyal* kapcsolatban, persze amikor még sokkal, sokkal kisebb voltam.) Eleinte nagyot álmodtam. Egy kutyabarát sétahajóút át a trópusokon? Oda tudjuk ravaszkodni magunkat a Baery Park City egyik fényes fehér jachtjára? Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább ez volt Gizelle bakancslistája. Egy sétahajó túlságosan nagy kihívás egy beteg kutya számára, és azok a hangos hajókürtök ijesztőbbek, mint bármilyen busz dudája New Yorkban. Ráadásul Gizelle nem tud sokat sétálni a szárazöldön sem. Nem akartam tengeren próbára tenni a lábait.
* Eredeti címe: e Lile Mermaid, rendezők: Ron Clements, John Musker, amerikai rajzfi lm, 1989. 230
EGY KUT YA BAK ANC SLISTÁJA
Aztán egy hétvégén Conner és én elrobogtunk Gizelle-lel Moultonboroughba, New Hampshire-be. Kibéreltünk egy rozoga öreg házat kakasokkal az előkertben, és egy tavacskával hátul. Mezítláb álltunk a fűben, tűzö ránk a nyári nap, és azt terveztük, hogy leheveredünk a tó közelében, amikor észreveem valamit. O, a víz ölé hajló fák lombjának árnyékában egy nagy műanyag kenu ringatózo a vízen. Egy töredékmásodperc ala elképzeltem hármunkat, amint együ átlebegünk a tavon a kenuban, és Conner evez. Gizelle szeree az autózást, hogyne szeretné a kenuzás könnyű fuvallatait? Utáltam, hogy nem tud futni többé. Siklani egy kenuban módot adna neki arra, hogy felfedezzen új látványokat és szagokat anélkül, hogy gyalogolnia kéne. – Conner. Bele kell tennünk Gizelle-t abba a kenuba. Conner rám néze, aztán szemügyre vee Gizelle-t, aki az oldalamon álldogált, bal hátsó lába a levegőben lebege, óvatos volt, és nem te rá súlyt. – Tegnap még a grilltől is félt. Tényleg úgy gondolod, hogy csónakázni szeretne? – Ha mi beszállunk a kenuba, akkor ő is be akar majd szállni a kenuba. Lassan lesétáltunk oda a kertben, és felfedeztük, hogy a jármű beragadt a sárba, pókháló szőe be, egy csomó hat- meg nyolclábú teremtés foglalta el, és pangó, mocsaras barna víz tölti meg. – És abban biztos vagy, hogy mi be akarunk szállni ebbe a kenuba? – mormogta Conner. 231
EGY KUT YA BAK ANC SLISTÁJA
Bólintoam, és elmagyaráztam, hogy az egészet a mia a bizonyos Gizelle bakancslistája mia csinálom, félig tréfásan, ám egy cseppet sem tréfálva. – Ó, igen, igen, igen. A bakancslista – mondta Conner, és megfordult, hogy Gizelle-hez beszéljen. – Nos, Gizelle, ez a te bakancslistád kedvéért történik. – Mosolygo. Conner a stégre helyezte a hátizsákját, és bement a vízbe. Nem volt rajta ing, és kócos volt a haja, ami annyira különbözö a városi egyenruhájától. Még a szakáll is sarjadni kezde az arcán. Tetsze ez a külső – lesült, rendetlen, és o áll a sárban a tóparton. Néztem, amint kirángatja a csónakot a ragacsos sárból, és kiönti belőle a mocskos vizet. Gizelle is figyelte, kissé összehúzta magát, mikor Conner felemelte a kenut. Aztán előszede belőle egy koszos, régi, narancssárga mentőmellényt, és leseperte a pókhálók és rovarok egy részét. Mélyebbre húzta a kenut a vízben, aztán két kézzel szilárdan megtartoa. – Előbb ugorj be te, Lauren. Aztán hívd Gizelle-t. És én majd beemelem – javasolta. Fél lábbal beleléptem, megragadtam a mentőmellényt – párna Gizelle-nek –, aztán biztaam, hogy kövessen, összecsaptam a kezemet a kenu ölö, és szólítoam: – Gyere, kislány! Megszimatolta a kenu szélét, aztán értetlenül rám néze. – Gyerüüüünk – nyugtaam. Először habozo, aztán felemelte az egyik mellső mancsát. 232
EGY KUT YA BAK ANC SLISTÁJA
– Jó kislány! Gyere csak! – szilárdan tartoam a kenut, miala Conner sietve átkarolta Gizelle törékeny hátsó felét, hogy óvatosan megemelje. Gizelle gyorsan a helyére feküdt, labdává kucorodo a lábfejemen. Utána Conner mászo be, megragadta az evezőt meg a hátizsákját. Eleinte közel maradtunk a stéghez, arra az esetre, ha Gizelle utálná az egészet. Conner és én egymással szemben ültünk, Gizelle köztünk feküdt, és engem néze. Ahogy lassan áteveztünk a tavon, Gizelle felemelte a fejét, és szemügyre vee a horizontot, hegyezte a ülét, a szeme összeszűkült. Gondosan figyeltem, reméltem, hogy tetszik neki, és amikor a szája kinyílt, és lihegni kezde úgy, hogy láam a fogait, és a szája széles mosolyra húzódo, akkor már biztos voltam benne. Conner és én körbeeveztünk vele a tó széle mentén. Hódokat és egyéb vadállatokat ürkésztünk, hallgauk a madarakat, és néztük a velünk párhuzamosan úszó néhány vadkacsát. Átlebegtünk egy csinos vízililiommezőn, amely széerjedt a tó felszínén. „Látod, ez pont olyan, mint az a jelenet a Szerelmünk lapjaiból* – ezt mondta Gizelle a képzeletemben, miközben kidugta a fejét a kenu széle ölö, és könnyű szél csiklandozta a pofáját. – Tetszik neki! – nem teheem róla, muszáj volt ezt mondanom Connernek, ahogy hajókáztunk visszafelé * Eredeti címe: e Notebook, rendezte: Nick Cassavetes, amerikai romantikus fi lm, 2004. 233
EGY KUT YA BAK ANC SLISTÁJA
a tó közepén, és behúztuk az evezőket, hogy az enyhe áramlat vigyen, ahova vinni akar. Behunytam a szemem, kinyújtoam a lábamat, és hátrahajtoam a fejemet, élveztem a késő délutáni nap melegét az arcomon. Conner kinyito két sört, amit a hátizsákjából ve elő. Csend volt, nyugalom, amit sehol sem lehet fellelni New Yorkban, még a Central Parkban sem éjszaka. Gizelle a combomon nyugta a a fejét és engem néze. Én a fején tartoam a kezemet a ülei mögö, és lágyan simogaam. Minden izmomat nyugodtnak éreztem, mintha a belsőm vajból lenne. Lebegtünk, úgy tűnt, végtelenül hosszú ideig, aztán… Bang! – Conner odavágta az evezőt a kenuhoz. Bumm! – megint odacsapo, és fojtoan káromkodo. – Mit csinálsz⁈ – Csukloam, amint Gizelle belém nyomódo, mancsaival műanyagot karmolászva, ahogy megpróbált felállni, amitől a kenu rengeni kezde. – Pók! – kiabált vissza Conner, felemelte a lábát, és többször is a kenu padlójához csapta, mintha csapd le csacsit játszana. – Basszus! Nem trafáltam el! A francba! És megint! Gizelle továbbra is négy lábon próbált megkapaszkodni, amitől a kenu hevesen jobbra-balra himbálódzo, és hullámokat vert az eredetileg zavartalan tó vizén. A víz beloccsant a kenuba. A sör kiborult. – Hagyd abba! Hagyd abba! – kiabáltam, és a kezemmel átfogtam Gizelle-t, hogy a masztiffunk bele 234
EGY KUT YA BAK ANC SLISTÁJA
ne essen a vízbe. Az „úszás” nem olyasmi volt, amit rá akartam tenni Gizelle bakancslistájára, és a „bicegő masztiff kimentése a tóból” sem olyasmi, amit a magamén kívántam látni. – Halálra rémíted Gizelle-t! – sikítoam. – Halálra rémíted Gizelle-t… Ó! Ó! Ó! PÓK! Pók, pók, pók! De rohadt nagy seggű pók! Ó, te jóságos ég! Gizelle-en van. Rajta van Gizelle-en. Atyaisten! A póknak akkora kövér teste volt, mint egy dió, és szőrös volt. Épp Gizelle hátán csámpázo. Aztán ugro egyet. Megragadtam a mentőmellényt. – Franc! Franc! Franc! – lágyan, de veszeül csapkodni kezdtem Gizelle-t – le akartam seperni a pókot. – Sajnálom, kislány! Bocsi! Bocsi! – kiabáltam, és egy végső csapást mértem rá, ami bevégezte a szerencsétlen fickó életét, o helyben a kenu falán. Conner engede szorításán, és lesuhintoa a sört az öléből. Én ziháltam. Gizelle körülnéze. Aztán visszahelyezkede és elég gyorsan ismét elengedte magát, az állát a térdemre fektee, és megint visszatért mosolygós lihegéséhez, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Leteem a mentőmellényt. A pók valaha surranó lábai most szétkenődtek a kenu falán. Rosszul éreztem magamat. – Ennyi kenuzás talán elég Gizelle bakancslistájához – tee szóvá Conner. Rábólintoam. Nem tudtam levenni a szememet a pókról. Csak remélheem, hogy a csónakázás egy masztiffal rajta volt a bakancslistáján. 235
Felelős kiadó a Libri Kiadó ügyvezetője Felelős szerkesztő Haulitus Anikó Olvasószerkesztő Györke Mária Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi Nyomdai előkészítés Kaposvári Franciska Készült 2017-ben a Generál Nyomdában Felelős vezető Hunya Ágnes ISBN 978-963-310-814-7
Lauren PDJ£YDO YLV]L WHUPHWHV DQJRO PDV]WLਬ NXW\£M£W D IÄ&#x201C;LVNRO£UD PDMG N«VÄ&#x201C;EE HOVÄ&#x201C; DSUµFVND 1HZ <RUN L ODN£V£ED is â&#x20AC;&#x201C; mert QHPFVDN HJ\ NXW\D KDQHP ODNµW£UV O£Q\ WHVWY«U D OHJEL]DOPDVDEE EDU£W IXWµ «V «WNH]Ä&#x201C;SDUWQHU LV *L]HOOH «V /DXUHQ HJ\¾ि «OLN £W D] HOVÄ&#x201C; V]HUHOPHW D] HOVÄ&#x201C; PXQNDKHO\ NLK¯Y£VDLW D O£Q\ DQ\M£QDN N¾]GHOPHLW D GURJ «V DONRKROঽ¾JJ«VVHO «V D QDJ\Y£URVEDQ YDOµ IHOQÄ&#x201C;ि« Y£O£V PLQGHQ ¸U¸P«W «V QHK«]V«J«W Â&#x192;P *L]HOOH Y£UDWODQXO PHJ EHWHJV]LN «V /DXUHQQHN KLUWHOHQ V]HPEHV¾OQLH NHOO D]]DO KRJ\ OHJKijV«JHVHEE W£UVD «OHWH QHP WDUW ¸U¸NN« .«V]¯W HJ\ EDNDQFVOLVW£W KRJ\ D OH KHWÄ&#x201C; OHJW¸EEHW KR]]D NL D V]£PXNUD K£WUDO«YÄ&#x201C; N¸]¸V LGÄ&#x201C;EÄ&#x201C;OÛ&#x17E;
Gizelle
*L]HOOH «OHWH OHQ\ijJ¸]Ä&#x201C;HQ V]«S OHà ªH DUUµO DPLW D NHGYHQFHLQN WDQ¯WDQDN QHN¾QN «OYH]]¾N D NDODQGRNDW V]HUHVV¾QN IHOW«WHO Q«ON¾O «V Y£OMXQN RO\DQ HPEHUU« DPLO\HQHN V]¯Y¾QN P«O\«Q PLQGLJ LV OHQQL V]HUHWW¾QN YROQD
OLEULNLDGR KX 3499 Ft