IDEGEN
Álcázás
Amikor majd megérkezik az űrből a kis zöld emberke, egyenesen hozzánk (a Nap utáni harmadik bolygóra), nagymamám neki is varr három fehér csíkot a felsőjére, válltól egészen a csuklóig, meg a hátizsákjára egy Huss!-jelet, így, ha beül mellém a padba, senki nem veszi észre, hogy idegen.
Miből van a doboz?
Az idegenek ugyanazt az eget kémlelik.
Az űrben is állnak világítótornyok, és jeleket küldenek az utazóknak.
Nem fényt, nem hangot: lökéseket.
Mint a szívdobbanások. Ezekkel találnak hozzánk.
Talán ők is nagyítót használnak, vagy magukhoz hajlítják az időt egy karral, és úgy látnak minket, mint egy filmet. Űrhajójukon már dobozban van a szalag. Ha ma tóba dobok egy kavicsot, megváltozhat a film vége ott, a dobozban.
Talán már tudják is, hogy bedobom-e a kavicsot, pedig csak most döntöm el.
Nem tudom, miből lehet a film doboza –van, amit átereszt, van, amit nem.
CSONGOR ANDREA