Varga Zoltán Zsolt | GRIZZLY A KEREKERDŐBEN

Varga Zoltán Zsolt

GRIZZLY A KEREKERDŐBEN illusztrátor | Benedek Virág | 4-5. oldal

Grizzly a Kerekerdőben

Ha megkérdeznétek Borzast, a bronzöntő borzot vagy Medvencet, az erdő polgármesterét, hogy ki volt Kerekerdő legveszélyesebb ellensége, biztosan azt felelnék, hogy Hétfő, a hétfejű sárkány. Az ő elűzéséhez az erdő minden lakója összefogott. Ám nem Hétfő volt az egyetlen, aki megzavarta az erdő békéjét. Egyik évben óriás termetű grizzly medve ólálkodott a Kerekerdő körül, zsákmányra lesve.

A növényevők és rágcsálók azonnal kérték a tanács összehívását.

– Beszélned kell vele Medvenc, mégiscsak a te rokonod – vetette fel Őz.

– Nagyon távoli rokonom. Legalább másfélszer akkora, mint én. Ha a beszélgetés balul üt ki, el kell szaladnom előle. Olyan erős, hogy egy bölényt is leterít. De a kedvetekért megpróbálok beszélni a fejével.

Másnap Medvenc az erdő szélén találkozott a hatalmas grizzlyvel.

– Megállj! Nincs itt semmi keresnivalód!

– Éhes vagyok! – morgott a grizzly.

– Adhatunk magvakat, zöldségeket, de húst nem. A mi erdőnkben egyik állat sem eheti meg a másikat.

– De én csak a húst szeretem! Ha holnap reggelig nem adtok húst, magam szerzem meg! – fenyegetőzött a grizzly.

Medvenc sarkon fordult, és újra összehívta az erdei tanácsot.

– Ások négy hatalmas gödröt Kerekerdő mind a négy bejáratához, az egyikbe majd csak belepottyan – javasolta Vaddisznó. – Bár ahhoz egész éjjel túrnom kell a földet, és még így sem biztos, hogy kész leszek...

– És aztán egész életében etessük a csapdába esett szörnyet? – tiltakozott Mekkné.

– Valahogy túl kellene járnunk az eszén – morfondírozott Medvenc.

– Tegyünk fel neki egy nehéz találós kérdést, és ha nem tud rá válaszolni, el kell mennie örökre – huhogta Bagoly.

4

BENEDEK VIRÁG rajzai

– És ha ráhibáz a megoldásra? – csóválta a fejét Medvenc.

– Van egy ötletem. Bízzatok bennem! Nincs időm elmagyarázni. Azonnal rohanok bronzot olvasztani – hadarta Borzas, és már ott sem volt.

Borzas pár óra alatt öntött négy vékony bronzlemezt. Kicsit hajlított rajtuk, aztán az egyik felüket addig csiszolta, polírozta, fényezte, amíg tükörré nem váltak. A négy tükröt kihelyezte Kerekerdő négy bejáratához. Hajnalban lesben állt az erdő szélén. A szürke medve hamarosan feltűnt az egyik bejáratnál, ám amint meglátta a tükörképét, megtorpant. Borzas egy közeli bokorban lapult, onnan adott ki félelmetes morgásokat. A grizzly lélekszakadva rohant a második, a harmadik és végül a negyedik bejárathoz, ám mindenütt ugyanígy járt.

Több se kellett neki, fejvesztve szaladt a város felé. Azóta se látták a Kerekerdő közelében.

Borzas összeszedte a négy tükröt, és visszavitte a műhelybe. Kellett neki a bennük lévő bronz a napi öntéshez. Kicsit megmelegítette, majd összetörte

a tükröket, mert a bronz – furcsa módon – melegen törékenyebb, mint hidegen, majd betette a töredékeket az olvasztó kemencébe. Medvenc ekkor toppant be hozzá.

– Szarvas a városból jött haza hajnalban, és látta a grizzlyt fejvesztve menekülni az erdőből.

Hogy csináltad?

– Készítettem négy tükröt a négy bejárathoz, azoktól ijedt meg.

– Megijedt a saját tükörképétől, ennyire buta lenne? – hüledezett Medvenc.

– A hatalmas szörnyektől rémült meg, akiket a tükörben látott. Ugyanis domború tükröket készítettem, amik megnövelték és eltorzították a szürke medve képét. Szerencsére nem ismert magára bennük. Közben a bokorból borzasztó hangon morogtam…

– Borzas komám, köszönjük! Már megint megmentetted Kerekerdő lakóit!

VARGA ZOLTÁN ZSOLT

5