Borsiczky-Fél Júlia | ZSENIÁLIS TERMÉSZET

Borsiczky-Fél Júlia

ZSENIÁLIS TERMÉSZET 8-9. oldal

Zseniális természet Mi a közös a tépőzárban, a csipeszben, a sószóróban és az ejtőernyőben?

Mindegyik egy-egy bionikus sikertörténet, amelyet állatok és növények tulajdonságai ihlettek.

A bionika kifejezés a biológia és a technika szavak összevonásából született. A természet végtelenül praktikus és kimeríthetetlen a találékonysága. Sokat tanulhatunk tőle, finomíthatjuk technológiánkat. A kutatók évszázadok óta próbálnak okos megoldásokat átvenni az állatoktól és a növényektől, megérteni és leírni az egy-egy jelenség mögött meghúzódó elvet, és használni a mindennapi életünkben.

Az első ejtőernyők mintájául a pitypang magjai szolgáltak. A magok stabilan lebegnek a szélben, mert a súlypontjuk nagyon alul van és a tartófelületek felfelé, kifelé hajlanak. Az egyik legrégebbi ejtőernyő terve a zseniális Leonardo da Vincitől (ejtsd: leonárdó dá vincsi) származik, akit gyakran emlegetnek a

8

bionika megalapítójaként. Da Vinci 1485 körül vázolt fel egy négyzetes fakerettel és piramis alakú ernyővel rendelkező ejtőernyőt.

A bennük pihenő magvak ezeken át kerülnek a szabadba. A szél vagy az állatok segítségével a magok szétszóródnak, és a szétszórt magokból új növények nőhetnek. Ez a felfedezés hozta konyháinkba a sószórót, amely azonban akkoriban kicsit másképp nézett ki, mint a mai.

A szitakötő repülése egyedülálló: minden irányban tud manőverezni, megállni a levegőben és úgy csapkodni a szárnyával, hogy egy helyben marad. Képes két szárnyát egymástól függetlenül mozgatni, ami lehetővé teszi, hogy hirtelen fékezzen és forduljon, könnyen gyorsuljon és akár hátrafelé is repüljön. A Festo nevű cég egy ultrakönnyű robot-szitakötőt készített, amely pontosan úgy mozog a levegőben, mint természetes modellje. Ez a robot több repülési módra képes, mint a helikopterek, motoros repülőgépek és vitorlázórepülők együttvéve.

Az, hogy a reggeli tojást sószóróval szórhatod meg, a mákvirágnak köszönhető.

1920 körül Francé Rezső osztrák származású, de Magyarországon is dolgozó biológus és botanikus a szerves anyagok egyenletes szórásának módját kereste, amikor rábukkant a mák termésére. Közelebbről megvizsgálva apró nyílásokat vett észre a szárított kapszula tetején.

A csipesz szárai olyanok, mint a gólya hegyes csőre. Ahogyan a csőr képes felvenni a táplálékot, úgy a csipesz hegye is képes felvenni apróbb tárgyakat, amelyekhez az

ujjaink túl nagyok lennének.

A házak külső takarítása nem egyszerű – ezért a kutatók egy zseniális trükköt másoltak le a lótuszról. A növénynek különleges levélfelülete van. Mikroszkopikus méretű kiemelkedések szabályos mintázatot alkotnak rajta, ami víztaszítóvá teszi a levelet, és a víz így egyszerűen lepereg róla. A víz pedig lemossa a szennyeződéseket és a port is.

Az úgynevezett lótuszhatást használjuk például a házak festésekor – így a szennyeződéseket egyszerűen lemossa az eső.

A bionika talán legismertebb és legsikeresebb termékét egy svájci mérnök, Georges de Mestral (ejtsd: zsorzs dö mesztrál) alkotta meg. De Mestral kutyáinak szőrébe a séták közben folyton bojtorjánok akadtak.

Kíváncsian mikroszkóp alá helyezte a gömböket és felfedezte, hogy apró, rugalmas horgok vannak rajtuk, amelyek könnyen beleakadnak különböző felületekbe. Így született meg a textil tépőzár ötlete.

BORSICZKY-FÉL JÚLIA