Kelemen Tamás
A HANGYA, A TÜCSÖK ÉS A CSÜCSÖK illusztrátor | Macsinka Zsolt | 12-13. oldal
A hangya, a tücsök és a csücsök
– Ebből semmi se igaz – sóhajtotta a hangya. – Egyszerűen csak megtaláltam ezt a kifli csücsköt az út szélén. – De az unalmas! – háborgott a tücsök. Véletlenül futottak össze aznap az erdei tisztáson. A hangya a csücsköt cipelte, a tücsök meg hegedült. – Lehet, hogy unalmas, de ez az igazság.
– … És ekkor a bátor hangya felkapta a hétfejű sárkányt, és derékig a földbe vágta. Majd előkapta kardját, és levágta mind a hét fejét. Aztán hazavitte a királylányt. Az öreg király örömében kész lett volna a hős hangyának adni a lányát és fele királyságát. De a szerény kis hangya nem kért mást, csak egy kis kiflinek a legkisebb csücskét…
12
ekkor becsatlakozott egy másik hang, egy fiúé. – Na, ne sírj, hazatalálunk, meglátod. – Dehogy találunk! Itt fogunk elpusztulni! A morzsákat se találjuk! – Morzsák nélkül is hazajutunk – felelte a fiú kissé bizonytalanul. – De biztos megvannak valahol, tudom, én szórtam el mindet. A tücsök szánakozva ciripelt egyet, a hangya azonban tűnődve nézte a csücsköt. – Mit gondolsz, mennyi morzsa jön ki ebből? – Elég sok, gondolom. – Elég sok, hogy elérjen addig a kunyhóig az erdő szélén? – Miért pont odáig? – Szerintem ott laknak. A tücsök erre már felkapta a fejét. – Ó, na ne! – Haza kell jutniuk! – mondta a hangya. Azzal nekiállt tépkedni a csücsköt. – Nyugodtan segíthetsz – szólt a tücsöknek, aki duzzogva csatlakozott hozzá. – És mit viszel majd a bolyba? – próbálkozott még utoljára. – Majd felkapok valamit a kunyhójuk környékén. A tücsök felderült. – És ha a házuk nem is közönséges ház, hanem mondjuk… mézeskalácsból van? A hangya fáradtan elmosolyodott. – Jó volna. Meglátjuk, ha odaérünk.
– És ezt fogod elmesélni a bolyban? – hüledezett a tücsök. – Miért kéne elmesélnem bármit? Nálunk senkit se érdekel, hogy honnan szerezzük a morzsát. – De ez nemcsak egy morzsa! – kiáltotta szenvedélyesen a tücsök. – Ez egy csücsök! Tízszer akkora, mint te. Itt húzod, tolod, vonszolod, cipeled, görnyedsz a súlya alatt… – Ez mondjuk igaz, de ha segítenél… – Orcád, na jó, olyanod nincs, de csápjaid verejtékével áztatod, hogy aztán egyszerűen leadd a bolyban, mintha egy porszem lenne? – Ez nem olyan nagy dolog. Nálunk akárki képes lenne rá. – Te viszont nem vagy akárki – kiáltotta a tücsök. – Hiszen te, izé... – Még a nevemet se tudod. – Nem – ismerte be a tücsök –, de ha elárulod, sztárrá teszlek, az egész boly rólad beszél majd! – Kétlem. – Te leszel az, aki ezentúl eltáncolja nekik, hogy merre van az ennivaló. – Azok a méhek. – Te leszel minden hangya királya! – Királynőnk van. – Akkor feleségül veszed. – Ez nálunk nem így működik. A tücsök kétségbeesett. – Akkor mégis mit akarsz? – Hazavinni a csücsköt. Mikor erre a tücsök felelni akart, hüppögést és sírást hallottak. Egy kislány sírdogált a közelükben. A szűnni nem akaró sírás mellé
KELEMEN TAMÁS 13