Jobb ízű a falat
Leon ardo da Vinc i | Az utols ó vacs ora
míg eljutunk a kedélyes, jóízűen falatozókig. (Közben találkozunk közönséges kajálókkal, jópofáskodó burkolókkal és új keletű társaikkal is). Egy-egy ilyen szó történelmi korszakokat, népeket, társadalmi rétegeket képes felidézni. Jelképpé válhat, mint például a falat. Alig különbözik az ős urali eredetű fal igétől, amelyből származik, mégis gyakran túlmutat közvetlen jelentésén, a harapásnyi ennivalón. Úgy kell, mint egy falat kenyér, mondjuk, ha nagy szükségünk van valamire. Az irigykedő kinézi más szájából a falatot, a túlzott takarékosságra kényszerülő önnön szájától
Enni sokféle módon lehet. Bár az evés nélkülözhetetlen létezésünkhöz, nem mindegy, hogyan vesszük magunkhoz a táplálékot. Rokonértelmű szavakban gazdag nyelvünk árnyalt kifejezésekkel írja le az evés fajtáit. Mintha film peregne előttünk felsorolásuk közben! Látjuk a kimérten táplálkozókat, a választékosan vagy szertartásosan étkezőket, a mértéktelenül habzsolókat, durván zabálókat, gusztustalanul csócsálókat, vagy az evés élvezetét is érzékeltető lakmározókat, az előkelő lakomák vendégeit, a finomkodó eszegetőket és a gyerekesen majszolókat,
17