Csongor Andrea, Fecske Csaba
VERSEK 17. oldal
Vigyázzfekvés Lefekvéskor anya behozza a pohár vizet, felkapcsolja az éjjeli lámpám, megfordítja a paplanom, hogy a gombok ne a nyakamban legyenek. Akkor vigyázzfekvésben maradok, nem ficergek, nem mocorgok, hogy érintése nyoma reggelig meg ne gyűrődjék a huzaton. Takarásban vagyok. CSONGOR ANDREA
Bátorság Félek a sötétben, persze ezzel nem dicsekszem, nem járatom le magam. Mondhatnám, hogy nem félek, de kiderülhet, hogy nem igaz, és szégyellném magam: nem elég, hogy félek, még hazudok is. Apa szerint, aki igazán bátor, nem fél bevallani, hogy fél. Beismerem hát: félek. Akkor én most – bátor vagyok? FECSKE CSABA
17
MOLDOVÁN MÁRIA rajzai