Bene Zoltán
FALKA illusztrátor | Török Eszter | 20-21. oldal
Falka
− Egy mindenkiért, mindenki egyért – mondja Tódi eltökélten, és Marosvölgyi Bonifác eltűnődik. Hajlik rá, hogy vicceskedve, mégis szemtelenül azt felelje: − Egy mindenkiért és mindenki értem, úgy még értelme is van – mégsem ezt feleli. Tódi kutya, a falka a mindene. Szerinte egy falka vagyunk, gondolja Marosvölgyi Bonifác, s ha macskák képesek volnának ilyesmire, icipicit lebiggyesztené az alsó ajkát. − A kutyák képtelenek egyedül boldogulni, azért verődnek falkába – magyarázta nemrégiben Vénusznak. − Mi, macskák bárhogyan, bármilyen körülmények között boldogulunk – tartott szünetet a mosakodásban Vénusz. – Nem úgy, mint ők − és ha macskák képesek volnának ilyesmire, gúnyos fintorba húzta volna össze a pofiját.
20
És az rossz. És egy mindenkiért, mindenki egyért, szóval gyerünk, és… Jó, ne bántsuk, csak tanítsuk móresre! − Nem lehet – sóhajt Marosvölgyi Bonifác. – Hozzájuk érsz, s már végük is. Nem valami strapabíróak. − Akkor ne bírják a strapát, mit bánom én – hadarja Tódi −, csak ez húzzon innen, mert Vénuszka fél tőle! − Na, jó – emelkedik föl Marosvölgyi Bonifác, s Tódi nyomában a konyhába vonul, ahol a cicatányér fölött egy nagy, kövér pók tanyázik. Marosvölgyi Bonifác a farkával söpör egyet, mire a nyolclábú, Tódi ujjongása közepette lepottyan a padlóra, és hanyatthomlok menekül. − Vissza ne gyere! – kiabál utána a kutya, aztán Marosvölgyi Bonifác felé fordul. – Egyedül is elbántam volna vele azért... − Nyilván – hagyja rá a kandúr. – De hogy nem körültekintően jártál volna el, nem úgy, hogy mindenki megelégedésére szolgáljon, az bizonyos. Tódi ebből a dagályos beszédből ugyan mit sem értett, abban azonban rendíthetetlenül biztos volt, hogy a falka a legjobb dolog a világon. − A több nemcsak több, de jobb is, mint az egy – állapította meg. Marosvölgyi Bonifác erre csak morrant egyet. Tódi ezt bátran vehette egyetértésnek. Annak is vette.
Hát, én bizonyosan bárhogyan, bármilyen körülmények között boldogulok, gondolta Marosvölgyi Bonifác, de hogy te… Hangosan azonban csak morrant egyet. Vénusz ezt bátran vehette egyetértésnek. Annak is vette. − Egy mindenkiért, mindenki egyért – ismétli Tódi, és megböki az orrával Marosvölgyi Bonifácot, hogy figyeljen már végre rá, ne mélázzon, ne álmodozzon, ne kitudja-mit-csináljon. − Én egyszer már elkaptam egyet – jelenti ki Marosvölgyi Bonifác, lustán nyújtózva. − És? És? És? − A szolgáink szerint rosszul tettem. − Mert? Mert? Mert? − A szolgálólány szerint egyrészt undorító, főleg ahogy a nyolc lába közül kettő kilógott a számból, másrészt úgy vélte, meg is betegedhetek tőle. A szolga pedig hozzátette, hogy az is isten állatkája. − Ez mit jelent? Nagyjából annyi az értelme, mint annak, hogy mindenki egyért, egy mindenkiért, válaszolná Marosvölgyi Bonifác, ha pökhendi és buta macska lenne. Marosvölgyi Bonifác azonban rendkívül okos és − ha olykor nagy is a mellénye − alapvetően alázatos és figyelmes; s ha néha játssza is az érzéketlent, együttérző és tapintatos. − Azt jelenti, hogy nem kell bántani a pókokat – mondja végül. − De Vénusz most fél odamenni – hajtogatja a kutya −, és akkor éhes marad.
BENE ZOLTÁN 21