24-25. oldal
Nézzük együtt… SANDRO BOTTICELLI KÉPEIT!
Sandro Botticelli képeit!
Sandro Botticelli Firenzében született a 15. század közepén, édesapja tímár volt, bőrökkel dolgozott. A művész gyerekkoráról keveset tudunk, apja adóbevallásából – ha igaz – annyit, hogy „beteges”. De bizonyára okos fiú volt, mert a család szerény anyagi körülményei ellenére taníttatták. Firenzében Fra Filippo Lippitől tanult festeni, és csakhamar a korabeli reneszánsz munkamódszer szerint az alkotóműhely tagja lett. A műhelyekben általában több festőnövendék dolgozott együtt a mester irányítása alatt, akár egy képen közösen. Így előfordul, hogy utólag nem lehet pontosan tudni, a festőműhely melyik tagja festette a képet vagy a kép egyik-másik részletét. Botticelli már fiatalon sikereket ért el Firenzében, mestere segítségével kapcsolatba került a város leggazdagabb és legbefolyásosabb családjával, a Mediciekkel [ejtsd: medicsi]. Nemsokára a kora reneszánsz egyik legfontosabb művésze lett. Művei következetesen az emberi kultúra nagyságát, a mitológiai történetek és az antik hagyományok újjászületését hirdetik. Ebben az időszakban honosodott meg a reneszánsz humanizmus fogalma. A korabeli gondolkodók számára az ember, illetve az emberi tudás, a tudományok, a művészetek és mindaz, amit az ember
24
a képességeinek köszönhetően elérhet, különösen fontossá váltak. A korábbi időszak egyházi uralmával, a vallási tiltásokkal szemben a reneszánszban a földi élet szépségét, a gondtalanságot is ünnepelték. Mindez jól érzékelhető Botticelli festményein. Az egyik leghíresebb a poszteren látható
Tavasz című kép. A nagy méretű alkotás vidám, szabadtéri jelenetet ábrázol. Hozzáértők száznál is több valódi növényfajt ismertek fel a képen. A narancsligetnek tűnő kertben (főként) nőalakok táncolnak, két figura a néző felé fordul. De kik a szereplők és mit csinálnak? Bár nem sok tudható a kép eredetéről és születésének körülményeiről, a művészettörténészek szerint a mű a tavaszi évszak allegorikus (jelképes) megjelenítése. Lehetséges, hogy az egyik gazdag nemes megrendelő esküvőjére készült.
A középső, fehér ruhát és piros palástot viselő alak Vénusz, a szerelem római istennője, mellette a három grácia, a báj istennői táncolnak áttetsző ruhában. A bal szélen az istenek hírnöke, Merkúr védelmezi a táncolókat, botjával elzavarja a felhőket az égről. Vénusz jobbján Flóra, a virágok istennője virágszirmokat szór, vagyis boldogságot áraszt. A legtöbb értelmezés szerint a kép jobb oldalán Zephyr [ejtsd: zefír], a szél istene és Chloris [ejtsd:
klorisz] nimfa látható, a legenda szerint a nimfát elrabolja a szél, és Flórává, istennővé változtatja.
A mozgásban lévő alakok felett pedig megjelenik a szárnyas Cupido [ejtsd: kupidó], Vénusz fia. Éppen kilőni készül a szerelem nyílvesszőjét. De vajon kire céloz?
A 24. oldalon látható arckép Fiatal nő portréja, avagy Simonetta Vespucci [ejtsd: szimonetta veszpuccsi] arcképe. Az idealizált, mitikus szépségű hölgy portréja feltehetően nem valódi ember arcképe.
Felismerhető a hasonlóság a Tavasz nőalakjaival, és itt is megjelenik a reneszánsz szépségideálnak megfelelő, ékszerekkel díszített hajviselet.
A kis képen is nőalakot látunk, a gyermekével ábrázolt Madonna ismert témáját Botticelli itt –szokatlan módon – szobában, könyvvel ábrázolja, ezért a címe Könyves Madonna
A jelenet otthoni környezetben játszódik, mintha Jézus anyja, Mária éppen olvasni készülne kisfiának.
A háttérben a nyitott ablak nem valódi tájra nyílik, időtlen tér jelenik meg Madonna mögött. A gyümölcsöstálban Jézus életére utaló gyümölcsök, köztük az anyai szeretetet jelképező szilva is felfedezhető. Máriát hagyományosan piros ruhában és mélykék köpenyben festette meg a művész, mindkét szereplő feje felett jól kivehető az aranyló glória.