Nézzük együtt…
EDGAR DEGAS KÉPEIT! 24-25. oldal
>> N É Z Z Ü K E G Y Ü T T. . .
Edgar Degas képeit! A mozgás sok művészt megihlet, néhányukat az állatok mozgékonysága, másokat az emberi test hajlékonysága vagy éppen a tánc világa bűvöl el. Edgar Degas [ejtsd: edgár dögá] az ötgyerekes De Gas család elsőszülött fiaként Párizsban látta meg a napvilágot. Édesanyja amerikai kreol volt (spanyol szülőktől Amerikában született), olaszfrancia származású édesapja sikeres bankár lett Franciaországban, így a család jó körülmények között élt. Bár az apa művészetkedvelő volt, fiát jogi pályára szánta. Degas hamar meggyőzte apját, hogy a jogászkodás nem neki való, így aztán szülői támogatással tanulhatott a párizsi művészeti akadémián. A kor szokása szerint gyakran járt a Louvre [ejtsd: lúvr] Múzeumba műveket másolni. Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a híres festővel, Eduard Manet-val [ejtsd: mané], aki éppen ugyanazt a képet másolta. A két festő barátságot
kötött, a fiatal Degas-ra nagy hatást gyakorolt Manet impresszionista (a pillanatnyi látványt rögzítő) festészete. Huszonkét éves korában Olaszországba utazott rokonokhoz, és három éven át ott tanulmányozta a klasszikus mesterek műveit. Az olasz út során sokat fejlődött Degas művészi kifejezésmódja, ebben az időszakban festette rokonairól a Bellelli család portréját. A képen a művész éppen várandós nagynénje látható családja körében, férje a nézőnek háttal fordul, a beállítás is érzékelteti, hogy nem boldog családot látunk. Az asszony fásult arckifejezése arról árulkodik, hogy csak a kép kedvéért terelték össze őket – a szereplők úgy néznek ki a képből, mintha elvágyódnának. Régi, fekete-fehér fényképeken lehet az övékhez hasonló kifejezéstelen, távolba révedő arcokat látni.
24
Hazatérése után jelentős kiállításokon, köztük a Párizsi Szalonon szerepeltek a művei, de egy lóversenyről készült képe nem aratott sikert. Érdeklődése az opera és a balett világa felé fordult. A fiatal művész két évet szolgált katonaként a francia–porosz háborúban, ezalatt vette észre, hogy nem tökéletes a látása (nem tudott jól célozni a fegyverrel). Sokat szenvedett az öröklött szembetegségtől, élete vége felé el is homályosult látása. Franciaországban egyre ismertebb lett, impresszionista kiállításokon jelentek meg művei. Bár az impresszionista stílus egyik alapítójaként tartják számon, Degas hangoztatta, hogy nem tagja a csoportnak, egyéni kifejezésmódot követ. Édesapja halála után rákényszerült, hogy szülői segítség nélkül, a saját lábára álljon. Ez is hozzájárult, hogy a sokaknak vonzó balerinák világára összpontosított. Ezek a képek kelendőek voltak. A fiatal, légiesen karcsú balerinák különleges tüll szoknyájukban mesebeli lényeknek tűnnek. Degas képei azonban gyakran a szinte még gyerek balerinák szenvedéseit is bemutatják: a gyakorlás kemény munkáját, a fájdalmas sebeket a lábon, a kimerültséget. Több száz képet festett balett-táncosokról, az
opera, a balerinák idillinek tetsző világa összeforrt a nevével. A poszteren látható Négy táncos című festményen két figura egy korai fényképsorozaton szereplő táncos mozdulatait idézi. A fényképeket akár Degas is készíthette, mert neki is volt fényképezőgépe. Kísérletezett is vele a festmények előtanulmányaihoz. A mozdulatsor különböző fázisait egy képen örökítette meg, így az összhatás dinamikus, szinte filmszerű. A Színpadi próba című képen jól elkülönülnek a középen, az éles fényben a nézőtér felé forduló balerinák és a színpad szélén várakozó többi táncos. Érezhető a feszültség, ahogy a balettmester igazítja a mozdulatokat. Talán rá is szól a beszélgető táncosokra. Érdekes megfigyelni a stilizált színpadi díszletet és a kép sarkában unottan üldögélő férfialakokat. Vajon mire várhatnak? Mit gondolsz, ők is színpadra lépnek?
25