Kelemen Tamás | EGY ZAKÓNYI FÉLELEM

Kelemen Tamás

EGY ZAKÓNYI FÉLELEM illusztrátor | Török Eszter | 26-27. oldal

Egy zakónyi

félelem Egyszer egy királyfinak le kellett győznie a legnagyobb félelmét. És ehhez szüksége volt egy zakóra is.

Hosszas vándorlás után, melyet most nem részletezünk, eljutott a Rettentő Elegancia Szabászathoz. Itt alkotott a híres Fóbiás Tóbiás, aki bárki félelméből gyönyörű ruhakölteményt készített.

A boltban kis csengő jelezte a királyfi érkeztét, a legendás szabó úgy állt ott, mintha épp őt várta volna: – Adjisten, királyfi!

– Honnan tudta, hogy jövök?

– Figyeltem a mesélőre – mosolygott a szabó. Öregember volt, a tekintete barátságos, de csontkeretes szemüvege miatt az egész arca szigorú lett. Hosszú ujjai türelmesen doboltak a varrógépen.

– Mi járatban?

– Egy zakót szeretnék – mondta a királyfi bizonytalanul.

– Pompás! Milyen félelemből parancsolja az anyagot? – És széles mozdulattal végigmutatott az üzleten. – Az a pókhálószerű, gyönyörű fehér például pókiszony, amott a polc tetején a tériszony, de ha a bezártságtól retteg, fáradjon velem a pincébe. Ne szégyelljük a félelmeinket, szőjük, vágjuk, varrjuk őket! Nos? – vágta ki egy szuszra.

– Öhm…

– Egek, még nem nézett szembe a félelmeivel?

Engedje meg – és Fóbiás Tóbiás már fel is pattant, kezében a mérőszalag.

De ez nem hagyományos mérőszalag volt, ahogy Tóbiás se a szokásos dolgokat mérte le a királyfin: – Itt gyerekkortájt kicsit bő, de a kamaszkor már kifejezetten arányos. Igen… igen... Nem! – kiáltott csalódottan.

– Mi történt? – kérdezte a királyfi.

Tóbiás rámeredt.

– Magány – recsegte. – A magánytól fél.

– És az baj?

26

– Hogy baj-e? Tudja, milyen a magány? –Tóbiás a sok szövet közül előkapott egy közönséges szürke anyagot, és undorodva felmutatta. – Ilyen.

Semmi, unalmas. Ebből zakót? Tudja, mit csinálok az ilyesmiből? Pulóvert!

– Mint amilyet most is visel? – érdeklődött a királyfi.

– Pont olyat! – felelte keserűen Tóbiás.

Kínos csend következett.

– Milyen alkalomra is kell? – kérdezte végül Tóbiás.

– Egy bálra – felelte a királyfi kissé megszeppenve.

– Rögtön nekiállok. És már suhant az anyag, röppent a tű, cérna, a varrógép is életre kelt. A királyfi nézte az öreget, milyen gyorsan dolgozik.

– Tudja – mondta aztán –, most jut eszembe, mintha lenne egy kis víziszonyom is.

A gép megállt, a szabó felpillantott.

– Gyönyörű kék anyagom van hozzá.

Egy mellénynek tökéletes lenne.

– Csak csinálja – bólintott a királyfi, majd némi tétovázás után megkérdezte: – Nézhetem?

Tóbiás habozott.

– Végül is, nem zavar. De akkor már kér teát? Van egy kitűnő keverékem. A szomszéd boszorkánytól kaptam, amiért szoknyát varrtam a kemenceiszonyából.

– A tea jólesne.

Fóbiás Tóbiás feltette forrni a vizet, majd visszaült a géphez.

De most mintha lassabban dolgozott volna.

KELEMEN TAMÁS

27