Kelemen Tamás
EGY ZAKÓNYI FÉLELEM illusztrátor | Török Eszter | 26-27. oldal
Egy zakónyi
félelem Egyszer egy királyfinak le kellett győznie a legnagyobb félelmét. És ehhez szüksége volt egy zakóra is. Hosszas vándorlás után, melyet most nem részletezünk, eljutott a Rettentő Elegancia Szabászathoz. Itt alkotott a híres Fóbiás Tóbiás, aki bárki félelméből gyönyörű ruhakölteményt készített. A boltban kis csengő jelezte a királyfi érkeztét, a legendás szabó úgy állt ott, mintha épp őt várta volna: – Adjisten, királyfi! – Honnan tudta, hogy jövök? – Figyeltem a mesélőre – mosolygott a szabó. Öregember volt, a tekintete barátságos, de csontkeretes szemüvege miatt az egész arca szigorú lett. Hosszú ujjai türelmesen doboltak a varrógépen. – Mi járatban? – Egy zakót szeretnék – mondta a királyfi bizonytalanul.
– Pompás! Milyen félelemből parancsolja az anyagot? – És széles mozdulattal végigmutatott az üzleten. – Az a pókhálószerű, gyönyörű fehér például pókiszony, amott a polc tetején a tériszony, de ha a bezártságtól retteg, fáradjon velem a pincébe. Ne szégyelljük a félelmeinket, szőjük, vágjuk, varrjuk őket! Nos? – vágta ki egy szuszra. – Öhm… – Egek, még nem nézett szembe a félelmeivel? Engedje meg – és Fóbiás Tóbiás már fel is pattant, kezében a mérőszalag. De ez nem hagyományos mérőszalag volt, ahogy Tóbiás se a szokásos dolgokat mérte le a királyfin: – Itt gyerekkortájt kicsit bő, de a kamaszkor már kifejezetten arányos. Igen… igen... Nem! – kiáltott csalódottan. – Mi történt? – kérdezte a királyfi. Tóbiás rámeredt. – Magány – recsegte. – A magánytól fél. – És az baj?
26
– Hogy baj-e? Tudja, milyen a magány? –Tóbiás a sok szövet közül előkapott egy közönséges szürke anyagot, és undorodva felmutatta. – Ilyen. Semmi, unalmas. Ebből zakót? Tudja, mit csinálok az ilyesmiből? Pulóvert! – Mint amilyet most is visel? – érdeklődött a királyfi. – Pont olyat! – felelte keserűen Tóbiás. Kínos csend következett. – Milyen alkalomra is kell? – kérdezte végül Tóbiás. – Egy bálra – felelte a királyfi kissé megszeppenve. – Rögtön nekiállok. És már suhant az anyag, röppent a tű, cérna, a varrógép is életre kelt. A királyfi nézte az öreget, milyen gyorsan dolgozik. – Tudja – mondta aztán –, most jut eszembe, mintha lenne egy kis víziszonyom is. A gép megállt, a szabó felpillantott.
– Gyönyörű kék anyagom van hozzá. Egy mellénynek tökéletes lenne. – Csak csinálja – bólintott a királyfi, majd némi tétovázás után megkérdezte: – Nézhetem? Tóbiás habozott. – Végül is, nem zavar. De akkor már kér teát? Van egy kitűnő keverékem. A szomszéd boszorkánytól kaptam, amiért szoknyát varrtam a kemenceiszonyából. – A tea jólesne. Fóbiás Tóbiás feltette forrni a vizet, majd visszaült a géphez. De most mintha lassabban dolgozott volna. KELEMEN TAMÁS
27