Hőnyi E. Katalin | SZEMBENÉZÉS ÖNMAGUNKKAL

Hőnyi E. Katalin

SZEMBENÉZÉS ÖNMAGUNKKAL 28-29. oldal

Szembenézés önmagunkkal

28

„A szem a lélek tükre”, tartja a mondás, mert az ember tekintete sokat elárul az érzéseiről. Éppúgy, mint az arckifejezése, a testtartása, a mozdulatai. Ezek összessége alkotja a testbeszédet. A testbeszéd ismerete nagyon hasznos, ha meg akarunk érteni másokat, és hatékonyan akarjuk kifejezni magunkat.

Amikor két ember összhangban van, hajlamosak egymáshoz hasonló testtartást felvenni, hasonló mozdulatokat tenni, mintha öntudatlanul tükröznék egymást. Egyes szakértők szerint rokonszenvet kelt bennünk, amikor látjuk, hogy a másik ember tükröz minket. Függetlenül attól, hogy ez a tükrözés tudatosodik-e bennünk.

Talán azért rokonszenvezünk a minket tükröző személlyel, mert magunkhoz hasonlónak látjuk. A szóban rejlő „rokon” is a hasonlóságra utal. Az emberek ösztönösen vonzódnak az ismerős dolgokhoz, és gyakran idegenkednek az ismeretlentől, mert az ismerőst könnyebb megérteni, mint a szokatlant. Amit nem értünk, az könnyen megijeszt vagy elbizonytalanít.

Sok mítoszban, mesében a víz veszélyforrásként jelenik meg: titokzatos szörnyetegek bukkannak fel a habok mélyéről, a vizeken túlról érkezik az ellenség. A biztonságot jelképező szárazfölddel ellentétben a víz kiszámíthatatlan. Ráadásul tükröződő felület is: a mesékben a víztükör így sokszor tükör jelentésben szerepel.

A tó a lélek jelképe. Amikor a legendákban a vízből vagy tükörből előbújó szörnyetegekkel

találkozunk, az belső félelmünkre utal, hogy szembe kell néznünk önmagunkkal és saját árnyoldalunkkal kell megküzdenünk.

Az önvizsgálattól sokan tartanak, mert riasztó, fájdalmas, vagy éppen szégyenletes igazságokra vezethet. Pedig az önvizsgálat elengedhetetlen, ha komoly döntéseket kell hoznunk. Árnyoldala mindenkinek van. Ezért népszerűek az olyan történetek, ahol a hőssel szemben egy főgonosz áll. Gyakran vérrokonok, vagy egyéb hasonlóság kapcsolja össze őket. A különbség közöttük, hogy a főgonosz enged a sötétség vonzásának, a hős igyekszik ellenállni. Gyakran az a hős legfőbb próbatétele, hogy a főgonosz megpróbálja őt a maga oldalára csábítani. Ilyenkor a gonosz a hasonlóságukat hozza föl érvként.

Amikor a főhős diadalmaskodik a történet végén, nem csupán az ellenséget, de saját árnyoldalát is legyőzi.

Nehéz azonban olyasmi ellen hatékonyan küzdeni, amit nem ismerünk. Ha szélesítjük a látókörünket, ismerőssé tehető az ismeretlen, és kevésbé hoznak zavarba az újdonságok. Aki nyitott, szívesen kipróbál újszerű helyzeteket, meghallgat tőle távol álló nézőpontokat is, az idővel könnyebben néz szembe nemcsak a különféle kihívásokkal, de önmagával is.

HŐNYI E. KATALIN