Z. Karvalics László | EMBERBŐL MEDVÉT?

Z. Karvalics László

EMBERBŐL MEDVÉT? 30-31. oldal

Emberből medvét?

Hogyan lehetne elérni, hogy ne csak állatok, hanem emberek is alhassanak téli álmot? Első hallásra nagy badarságnak tűnik már a kérdés is.

Pedig gyakran találkozunk a felvetéssel tudományos-fantasztikus regények lapjain, ahol az űrhajósok „lefagyasztása”, életfunkcióik felfüggesztése az egyetlen esély, hogy évszázadokig vagy akár évezredekig tartó utazásokat lehessen tenni a végtelen kozmikus térben. Néhány régész barlangban talált csontok elemzése alapján feltételezi, hogy oldalági ősünk, a neandervölgyi ember képes lehetett rá, hogy a

hideg téli hónapokban lelassítsa az anyagcseréjét, és téli álommal védekezzen az időjárás viszontagságai ellen.

Mindenesetre nincsen adatunk arról, hogy a modern embernél bármikor is kialakult volna a téli álom szokása. Ám a 19. század végén tervek születtek, hogy néhány hónapra altatásba lehessen helyezni azokat, akiknek a fűtés és a táplálkozás az év legnehezebb időszakában komoly gondokat okoz. Vagyis a legszegényebbek számára hozott volna létre ilyen intézeteket egy francia emberbarát, hogy munka és megélhetés híján így

30

vészelhessék át a zord telet. kísérletezni kezdtek az orvosok, hogy a családok legöregebb és Még azt is kitalálta, hogyan legelesettebb tagjai hogyan tudnák tartós álomban (de azért lehetne az állatok téli álmára időnként felkelve), egyetlen kenyérrel és néhány liter vízzel emlékeztető állapotba hozni a túlélni a novembertől februárig tartó időszakot. Nem segítségre szorulókat. A nálunk ők találták ki a módszert: hallották, hogy sokan ezzel pöfetegként ismert gombafajta porának próbálkoznak, és mint kíváncsi kutatók, szerették volna füstjét ajánlotta, amelyet a megmérni, hogyan alakul a testhőmérsékletük és a méhészek arra szoktak fizikai állapotuk. Valójában az állhatott a háttérben – használni, hogy a csak a korabeli urak és úrhölgyek számára így már nem méheket elkábítsák, lett volna elég érdekes –, hogy a mozgás hiánya miatt kevesebb energiára amikor a mézet és kevesebb táplálékra van szükség, így a legszegényebbeket, az öregeket és szüretelik. a gyerekeket is inkább ágyban, takaró alatt tartották, hogy ne hűljenek ki, és kevesebb élelem is elég legyen nekik.

A világsajtóban a huszadik század fordulóján, 1900-ban kapott Éhezés és szegénység ma is létezik, az emberiség szárnyra a hír a szegényeket altatással azóta is reménytelenül próbál túljutni ezen. Pedig megsegítő tervről. Úgy tűnik, minden újság már egyre többen keresik a helyes irányban ugyanazt a néhány soros szöveget vette át a megoldást: nem a tüneteket kell kezelni, valamelyik, már akkor is működő hírügynökségtől. De hanem az okokat kell felszámolni, amelyek az is lehet, hogy csak egy évtizedekkel korábbi előidézik a szegénységet. Jó hír, hogy noha cikk került újra forgalomba, mert a magyar százmilliók élnek szörnyű körülmények Vasárnapi Újság már 1859-ben írt között, az elmúlt évtizedekben az arányuk ugyanerről! A „francia emberbarátnak” fokozatosan, világméretekben csökkent. Egyre nem ismerjük a teljes nevét, többen tudták átlépni a nyomorküszöböt. De rossz hír, mindenütt csak A. Joux-ként (ejtsd: hogy a koronavírus járvány és az azzal járó gazdasági visszaesés zsú) hivatkoznak rá. Nem tudjuk, ismét megnövelte a nyomorgók számát. A klímaváltozás pedig hogy létezett-e egyáltalán, vagy a Föld számos pontján és országában immár nemcsak csak egy újságíró találta ki az egészet, a téli, hanem az aszályos nyári hónapokat is hogy az „uborkaszezont”, az érdekes elviselhetetlenné teszi. Nézz utána, milyen események híján unalmas időszakot feldobja sors vár például Madagaszkáron családok valamivel. százezreire, akiket éhínség sújt!

Joux terve természetesen kivitelezhetetlen volt, de az orosz nagyváros, Szentpétervár egyik déli kerületében a korabeli híradások szerint tényleg

Z. KARVALICS LÁSZLÓ