Szabó Csaba
A SZENDVICSHERCEG illusztrátor | Pap Kata | 34-35. oldal
A szendvicsherceg
A középső herceget nem említik a mesék. Vágtatott, míg egy hatalmas kunyhóhoz nem ért. Olyan hatalmas volt ez a kunyhó, hogy nem érte fel az ajtó kilincsét, ezért a kulcslyukon keresztül mászott be. Nagyon elfáradt, de elállt a lélegzete, amikor megpillantott egy óriást ebédelni az asztalnál. – Küklopsz! Állj ki ellenem, hadd menjen híre a hősiességemnek!
A szendvicsherceg nem sokra vitte. Bátyja legidősebbként örökli apjuk királyságát, kisöccse kiszabadította a hétfejű sárkány karmai közül a szomszéd ország hercegnőjét, fele királyságot kapott és hetedhét országra szóló lakodalmat csapott. A szendvicsherceg unta, hogy nincs változás az életében. Fogta pej lovát, nem szólt senkinek az udvarban, útnak eredt. Miért is szólt volna?
34
A kivénhedt óriás mérgesen nézett a középső hercegre. – Nincs nekem erre időm! Két hete járt itt az öcséd, mielőtt vele találkoztam, kétszemű óriás voltam. A küklopszoknak egyébként is a homlokuk közepén van a szemük, meg ne halljam még egyszer, hogy így nevezel! A szendvicsherceg csalódottan lovagolt tovább a kerekerdő közepéig. Ott élt a nyugati boszorkány, éppen söprögetett. – Banya! Varázsolj békává, hadd csókoljon meg egy királylány, hogy életünk végéig boldogok lehessünk! A boszorkány sértődötten fordult a herceghez. – Ha el is tekintek attól, hogy banyának szólítottál… Békát csókolgatni? Kinek jó az? Amúgy sem varázsolok már, mióta az öcséd felzabálta a mézeskalács kunyhómat! Nincs tető a fejem fölött, és még a romokat takarítom. A herceg elkeseredetten folytatta útját a hétfejű sárkány barlangjához. A sárkány az íróasztalánál ült. – Sárkány! Tudom, az öcsém kiszabadította a hercegnőt és feleségül vette. Nem tartasz fogva véletlenül egy másik lányt, akit kiszabadíthatnék? Nem kell királylánynak lennie...
A sárkány orraira tolta szemüvegjeit, és gondterhelten a hercegre nézett. – Nem érek rá, meg kell csinálnom az adóbevallásaimat. Hetet, érted? Hetet! – Segítek! – No, azt megnézem! A herceg segített a sárkánynak, aki hálából ellátta temérdek gyémánttal, amit legyőzött lovagoktól gyűjtött be. – Herceg létedre hogyhogy értesz az adóügyekhez? – Se királylány, se öröklés, így aztán tanultam. Hazafelé megállt a boszorkánynál, és segített új mézeskalácsot sütni a kunyhójához. Mint kiderült, a herceg sütni is jól tudott. A boszorkány békacsókolgatás helyett udvarlási tanácsokkal látta el. Végül visszatért az óriáshoz, és megpillantotta szépséges unokáját, aki szerencsére nem nőtt hatalmasra. A lánynak is megtetszett a daliás herceg. – Inkább az unokámat vidd, mint a másik szememet! – dünnyögte az óriás. Visszatérve a palotába egyheted országra szóló lakodalmat csaptak. Nem volt nagy kaland, de mégiscsak változott a szendvicsherceg élete.
SZABÓ CSABA