Vörös István, Haász János
VERSEK illusztrátor | Benedek Virág | 35. oldal
Ahol az alvás tör utat Mikor kicsit belázasodtam, nem kellett iskolába menni, egy hetet szinte átaludtam, jó volt a mesék közt lebegni: az ágy szélén ülve olvasta mind sorba fel a nagymamám. Mint kisállat, ki a holnapra gondol, és gyűjt az év során magot és bogárlábat, s hátat fordíthat a világnak – megteremtettem külön világomat. Becsülni kell a téli álmokat, a független nyugodt helyet, ahol lelassulhat lélegzeted, ahol az alvás tör utat. S az udvaron kutya ugat.
Egész télen álmodnánk Anya, tudod, hogy a medvék téli álmot alszanak? Nekünk is azt kellene! Nemcsak mert mindig álmosan megyek iskolába, és hideg sötétben jövök haza a korán érkező téli estéken. Inkább mert most csak Szilveszterkor gondolunk az új évre, mindenfélét megfogadunk, amit persze nem tartunk meg. Ha egész télen álmodnánk az új évről, a többi évszak talán elég se lenne valóra váltani az összes álmot.
VÖRÖS ISTVÁN
35
HAÁSZ JÁNOS