Vörös István, Haász János | VERSEK

Vörös István, Haász János

VERSEK illusztrátor | Benedek Virág | 35. oldal

Ahol az alvás tör utat

Mikor kicsit belázasodtam, nem kellett iskolába menni, egy hetet szinte átaludtam, jó volt a mesék közt lebegni:

az ágy szélén ülve olvasta mind sorba fel a nagymamám.

Mint kisállat, ki a holnapra gondol, és gyűjt az év során

magot és bogárlábat, s hátat fordíthat a világnak – megteremtettem külön világomat.

Becsülni kell a téli álmokat,

a független nyugodt helyet, ahol lelassulhat lélegzeted, ahol az alvás tör utat.

S az udvaron kutya ugat.

Egész télen álmodnánk Anya, tudod, hogy a medvék téli álmot alszanak?

Nekünk is azt kellene!

Nemcsak mert mindig álmosan megyek iskolába, és hideg sötétben jövök haza a korán érkező téli estéken.

Inkább mert most csak Szilveszterkor gondolunk az új évre, mindenfélét megfogadunk, amit persze nem tartunk meg.

Ha egész télen álmodnánk az új évről, a többi évszak talán elég se lenne valóra váltani az összes álmot.

VÖRÖS ISTVÁN

35

HAÁSZ JÁNOS