Janecskó Kata
AZ ÁGRÓLSZAKADT MACSKA illusztrátor | Pap Kata | 36-37. oldal
Az ágrólszakadt macska
Egy reggel a macska, aki hetyke macska volt, bár olyan ágrólszakadt, hogy a kalapját is úgy kellett lopnia a madárijesztőről, sétálni indult a napsütötte erdőben. Ment, mendegélt, pödörgette a bajuszát, egyszer csak elrohant mellette az egérke. Lélekszakadva futott, távolodóban a válla fölött még vissza-visszapislantott, vajon elég messze jár-e már. A macska csak nevetett, mert épp nem volt éhes, és ahogy kacagott, nem nézett a lába elé. Nagyot esett. Feltápászkodott, és mustrálgatta, miben botlott meg. Különös szerkezet volt. A macska legnagyobb meglepetésére még meg is szólalt: – Én vagyok a mindent szövő szövőgép. Ne haragudj, hogy véletlenül elgáncsoltalak. Kiengesztelésül megszövök neked bármit, amit kérsz. Mi a kívánságod? A macska elgondolkozott. – Ahogy az egérke tőlem, mindenki fél valamitől. Tudod mit? Készíts nekem egy jó tucat félelemálló
36
PAP KATA rajzai
mellényt, amit ha felvesz a gazdája, a világon semmitől se fél többet. Meggazdagszom belőle! Még tán májat is vehetek a hentesék fösvény fiától! A mindent szövő szövőgép bólintott, munkához látott, és nem sok idő telt bele, a macska már árusíthatta is félelemálló mellényeit az erdő népének. Alig győzte a vevők kiszolgálását. Estére már májat vacsorázott, degeszre ette magát. De amikor másnap jóllakottan elindult szokásos sétájára az erdőben, valami nagyon nem volt rendben. Nem szólt madárdal, se méhzümmögés. Az ösvény széli pókhálón nem voltak befoltozva a legyek ütötte lyukak. A mogyorók szanaszét hevertek a mókusodú bejárata alatt. – Mi történt itt, hogy senki sem végzi a dolgát? – hüledezett a macska. Ekkor vállára repült a minden lében kanál cinóbervörös pattanóbogár, aki még nála is ágrólszakadtabb volt, így nem tudott venni a félelemálló mellényekből, de nem is volt félős természet.
– Hallod-e, te macska, ezt jól megcsináltad. Az átkozott portékád miatt állt meg az élet. Tudod-e, mi történt? Aki mellényt vett, azért tette, mert félt a félelemtől, és nem akart félni többé semmitől. De amikor már rajta volt a mellény, és tényleg nem félt többé, rögvest úgy érezte, hogy minek neki ez a vacak. Hiszen a félelemtől sem félt már többet. Nosza, fogta magát, levette. Igen ám, de mihelyt lekerült a mellény, feltámadt a félelem a félelemtől, és már ölthette is fel újra. Ezt csinálja mind azóta is, a te összes vevőd: a madarak, a méhek, a pók, a mókus. Felöltöznek és levetkeznek, álló nap. – Na, ez aztán tényleg szép kis eset – válaszolta a macska a cinóbervörös pattanóbogárnak. Örvendezett, hogy neki bezzeg eszébe sem jutott félelemálló mellényt ölteni, és mivel a máj emléke már kissé elhalványult, fogta magát, és bekapta a pattanóbogarat. JANECSKÓ KATA
37