Szigeti Zoltán | TÜKRÖS TRÜKKÖK

Szigeti Zoltán

TÜKRÖS TRÜKKÖK 36-37. oldal

Tükrös trükkök Egy kutyát vagy papagájt megtréfálhatunk, ha tükröt állítunk elé, de lehet-e ilyen mókát csinálni egy növénnyel? A kutya, a madár egy másik, hozzá hasonló lényt lát magával szemben, és valahogy reagál rá. De a növény?

Ha nem is látja magát a tükörben, néhányuknak mégis mintha láthatatlan belső tükreik volnának.

Viráguk egyik oldala a másik tükörképe lehet, vagyis a két fél tükörszimmetrikus, szaknyelven úgy mondják: kétoldalian részarányos. Ilyen tulajdonsággal sok növény virága rendelkezik, például a tátika, a zsálya, az ibolya, a mezei szarkaláb vagy az árvácska.

Más virágoknál ez a szimmetria sugaras,

ami azt jelenti, hogy nemcsak egy síkkal oszthatók tükörképi felekre, hanem többel is, mint például a tavaszi gólyahír vagy a tavirózsa esetében. A virágok sugaras szimmetriája az ősibb forma. A kétoldali szimmetriát mutató virágok a törzsfejlődés során később alakultak ki. Valószínűleg azért – és ezt kutatások is megerősítették –, mert az ilyen virágokra a beporzó rovarok könnyebben le tudnak szállni, s ez a növény szaporodása szempontjából előnyt jelentett.

De a nem szimmetrikus virágok sem maradnak beporzás nélkül, mert más eszközöket is alkalmaznak beporzóik csalogatására, például illatokat, színeket vagy becsapós foltokat a

36

szirmaikon. Sok növényt a szél poroz be, s a szélt nem érdekli se a szimmetria, se a szín, se az illat.

Meglepő növényi trükk, amikor a virág egy rovar képét viseli magán. Ilyen rovarutánzók az orchideafélék közé tartozó bangók, melyek virágszirmai biológiai tükörképként az áhított, várt beporzók formáját, színeit mutatják. Olykor annyira hasonlítanak a rovarra, hogy valóban szinte tükörképnek tűnnek. A poszméhet utánzó virágra szálló hím hártyásszárnyú rovar, meglátva az orchidea virágát, azt hiszi, párjára lelt. Rárepül, mocorog rajta, ám mire rájön, hogy becsapták, és itt igazi partnerre nem számíthat, már be is porozta az orchideát. De a következő hasonló virágot látva ismét hagyja magát rászedni. Ám csak addig dől be ennek, míg a nála később kikelő, igazi poszméh lányok meg nem jelennek körülötte.

Addig is jót tett a virágoknak a beporzással, ő maga meg belakmározhatott nektárjukból.

Az ilyen „utánzósdi”, vagy hamis kép mutatása nem ritka az élővilágban, az állatok is művelik.

A botsáskának már a neve is jelzi, hogy olyan, mint egy bot – bár inkább kis gallyhoz hasonlít.

A rovarokat evő madarakat egy gallyacska nem érdekli, így a botsáskának nem kell félnie tőlük. A levélutánzó sáska vagy a levéllábú sáska úgy néz ki, mint egy levél, ami, még ha mozog is, a szél által fújt vagy éppen lehulló levelekre hasonlít. Ezért

vándorló leveleknek is nevezik ezeket a sáskákat.

Az állati vagy növényi szervezetek tükröző vagy utánzó tulajdonságai a törzsfejlődés évmilliói során azért alakultak ki, hogy biztosítsák a faj fennmaradását.

SZIGETI ZOLTÁN