Pánti Irén | A TENGER LÁNYAI

Pánti Irén

A TENGER LÁNYAI 44-45. oldal

A tenger lányai A tengereket, tavakat, folyókat benépesítő lények régóta foglalkoztatják az emberek képzeletét.

A vizekben élő szépséges lányokat emlegették sellő, hableány, szirén, vízitündér, najád és nimfa néven is. Némelyiket gyengéd, jószívű teremtésnek gondolták, aki földi halandóba szerethet, és megmutathatja szerelmének a mélység csodálatos világát. De gonosz lényekről is szőttek történeteket, olyanokról, akik vízbe ölték az elcsábított férfiakat. Akár így, akár úgy, a tengerben lakókat általában természeti jelenségekhez és szerencsétlenségekhez kapcsolták: viharhoz, hajótöréshez.

A tenger lányai közül többen kíváncsiak.

A sellők szélcsendben a hajó közelébe úsznak, a tengerészek pedig a hajó korlátjánál összegyűlve csodálják őket. Hosszú hajuk betakarja vállukat, arcuk bájos, vízből kiemelkedő testük karcsú és kecses, de nincs lábuk, testük halfarokban végződik. Az ókori görögök úgy tudták, a tenger lányainak apja Néreusz tengeristen, az anyjuk pedig Dorisz.

44

A sellőket olykor összetévesztették a szirénekkel, holott a szirének lányarcú, madártestű lények, és csodálatos hangjukról nevezetesek. Ők sirályok módjára repkednek a hajók és a tengerészek körül.

A szirének csábításáról szól az Odüsszeia című eposz egyik éneke.

A trójai háborúból hazafelé tartó Odüsszeusz különféle mitológiai alakokkal találkozik: emberalakot öltő istennel, egyszemű küklopsszal, nimfával – és szirénekkel is. Ezek a varázslatos, de gonosz lények az énekükkel bűvölik a hajósokat, hogy azok eszüket vesztve a tengerbe fulladjanak. Odüsszeusz viasszal betömte harcostársai fülét, hogy ne eshessenek kísértésbe, magát pedig erős kötelekkel az árbochoz köttette, így hallotta a csábító hangokat, mégis elkerülte a bajt. A szirénhang kifejezés erre a mitológiai történetre, a veszélyes bűbájra utal.

Orpheusz (ejtsd: orfeusz), a legendás énekes úgy mentette meg társait, hogy még a sziréneknél is szebben énekelt. Dalait a hajósok olyan áhítattal hallgatták, hogy nem figyeltek a vízben leselkedő csábítók énekére. Ezzel a szirének sorsa betelt, mert átok ült rajtuk, hogy ha valaki megmenekül tőlük, az a pusztulásukat jelenti. Tengerbe vetették magukat, s ott sziklává változtak.

A leghíresebb német sellő Lorelei, aki a Rajnában élt. Sok költőt megihletett, köztük a magyar Dsida Jenőt is:

Fésüli arany fürtjét, és úgy dalol, dalol – különös, édes dallam fáj, sajog valahol.

A hajós szívét fogja, mit fájdalom facsart, csak néz, néz a magasba – ... Csattan a sziklapart.

Csónakát hideg hullám nyeli a mélybe le. – Szép Lorelei a gyilkos, és bűvös éneke.

A hableányok, vagyis sellők szelídebb vízi tündérek, és újabb kori mesék szereplői.

A legismertebb a dán Andersen kis hableányának története, mert számtalan változatban feldolgozták, több rajzfilm is készült belőle. A kis hableány szobra több mint száz éve üldögél a tengerparton, Koppenhága kikötőjében.

Kelet-Európában a ruszalkák csábították a férfinépet. Ők a görög mitológia najádjaihoz hasonlók, folyókban és tavakban élnek. Mesélik, hogy vízbe fúlt fiatal lányok vagy kereszteletlenül meghalt gyerekek szellemei.

Nincs madártestük-karmuk, mint a sziréneknek, halfarkuk se, mint a sellőknek. Gyönyörű fiatal nők, hosszú, hínárra emlékeztető zöld hajjal. Antonin Dvořák (ejtsd: dvorzsák) cseh zeneszerző Ruszalka című operájának főhőse melegszívű vízi lány, és teljesül is nagy álma: elnyeri egy földi ember, a herceg szerelmét.

PÁNTI IRÉN