Vörös István, Búth Emília | VERSEK

Vörös István, Búth Emília

VERSEK illusztrátor | Benedek Virág | 48. oldal

Ismeretlen Gyöngyözik a homlokom borsózik a hátam alattam mély szakadék bárcsak volna szárnyam

Majom, medve, cipő

hajam lobog szél süvít megremeg a lábam zúg a fülem dúdolok itt még sose jártam

A veszély bárhová beugrál, mint egy láthatatlan majom.

Adj neki nevet és etesd banánnal!

Ameddig megnyugtatott a madárdal, a makogásról szemernyit se tudtál.

Adj neki nevet és etesd banánnal.

Szerezz dzsungelt, hogy visszaköltözhessen, a veszély medve lesz a nagy hidegben, s majom a déli fényvizekben.

Ne hagyd, hogy a félelem közeledjen, adj neki nevet, mosd bátorsággal, mint aki egy betegségből kilábal.

Mondd ki, hogy elvagy nélküle, a levett cipők közt marad helye.

Hogyan utasítsuk ki szebben?

VÖRÖS ISTVÁN

48

BÚTH EMÍLIA