Vörös István, Búth Emília
VERSEK illusztrátor | Benedek Virág | 48. oldal
Ismeretlen Gyöngyözik a homlokom borsózik a hátam alattam mély szakadék bárcsak volna szárnyam
Majom, medve, cipő
hajam lobog szél süvít megremeg a lábam zúg a fülem dúdolok itt még sose jártam
A veszély bárhová beugrál, mint egy láthatatlan majom. Adj neki nevet és etesd banánnal! Ameddig megnyugtatott a madárdal, a makogásról szemernyit se tudtál. Adj neki nevet és etesd banánnal. Szerezz dzsungelt, hogy visszaköltözhessen, a veszély medve lesz a nagy hidegben, s majom a déli fényvizekben. Ne hagyd, hogy a félelem közeledjen, adj neki nevet, mosd bátorsággal, mint aki egy betegségből kilábal. Mondd ki, hogy elvagy nélküle, a levett cipők közt marad helye. Hogyan utasítsuk ki szebben? VÖRÖS ISTVÁN
48
BÚTH EMÍLIA