Vörös István, Fecske Csaba
VERSEK illusztrátor | Láng Anna | 48. oldal
A magok titka Magok, magok, a gyönyörű magok, tervrajzok a holnapról, összehajtogatott jövő hét, belőlük egy növény előlép, torkukból a jövő hónap szól: „Ha figyeltek, már ma is itt vagyok! Az égen érett, sárga hold ragyog, magját a nap ültette el a földbe – magasba szökkent éjszakára!
Tétova remény
Mind valahonnan jön, kihajt, szél előzi meg a vihart, egy ötlet lendíthet előre, a titkokról parányi ábra. Most annyi szándék összetart.
Picike mag, virágmag, akkorka csak, mint a mákszem. A földbe dugtalak, ott éld tovább rejtett életed, csírázz a föld alatt, oda nem merészkedik a fagy, a varjú csőre se, dugd ki majd fejed, kint madarak fújják vidáman, és tükörtojás a sárga nap, legyél, aki valaha voltál mag-korod előtt, este kinyíló estike, törékeny tested holdfény festi be, szellő cirógat, én majd meglocsollak, szomjan ne halj. Ki hinné, hogy nemrég picike mag voltál, tétova remény, föld mélyén bújó költemény.
Mint magot szórták le a földre.” VÖRÖS ISTVÁN
FECSKE CSABA LÁNG ANNA rajzai
48