Fecske Csaba, Búth Emília | VERSEK

Az új osztálytárs

Ő az új osztálytársatok, mutatta be az ofő az elálló fülű, szeplős fiút. Rebesgették, hogy több tantárgyból

megbukott, és ide menekítették a szülei. Meg hogy lopás miatt csapták ki az előző iskolájából.

Szóval mindenki ferde szemmel nézett rá, senki se barátkozott vele.

Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem buta, nagyon is jó tanuló, és amikor visszaadta a padban hagyott pénztárcámat

kéthavi zsebpénzemmel, elszégyelltem magam, hogy elsőre bedőltem a mendemondának. Gondolatban bocsánatot kértem tőle.

De nem mondhattam meg senkinek: a pénztárcát szándékosan hagytam a padban, hogy próbára tegyem.

FECSKE CSABA

Este van.

Nem látsz át a hideg üvegen.

Nincsenek csillagok?

Most minden idegen.

Visszanéz. Ismerős?

Látod az arcodat.

Kíváncsi tenyered tenyeret tapogat.

Tud sírni, nevetni. Ki lakik ott, belül? A választ (senki más), te tudod egyedül.

BÚTH EMÍLIA