Álomtár
„Alszik a pergő búzaszemekben a nyár”
(Radnóti Miklós: Éjszaka)
Aki járt már magtárban, pontosan tudja, hogy ott a nyár álmodik. A nyár magokba bújva szunnyad a porszagú csöndben, száz- meg százezernyi magba, mint pöttöm hálózsákba kucorodva, de álmának hatalmas csöndje betölti a magtárak roppant terét, egész a magas tetőgerendákig. Ami ezért mindig színültig van: búzaszemekkel és a búzaszemek fölötti levegőben a kalászok könnyű, szendergő emlékeivel.
Miről álmodik a magokban a nyár, megpihenve a növekvés lassú és hősies munkája után? Kétlem, hogy akadna ember, aki pontosan meg tudná mondani. Miről álmodunk mi, emberek? Csipcsup ügyekről, a napi események fonákjáról, elvarratlanul maradt szálakról és nemegyszer arról, hogy a jól ismert világot összekócolja a lehetetlen. De miféle álmokat láthat a nyár, akinek se színe, se fonákja?
10
