SZITAKÖTŐ TÁBOR ANTOLÓGIA
2015.
CSIKY VILLŐ Szerbusz, kedves! Oly régóta várok rád, hát hol maradtál ilyen sokáig? Sebaj, most bepótolhatunk mindent. Várj, hová mész? Ne tűnj el! Rendben, utánad eredek, ha játszani szeretnél. De gyors vagy! Alig tudok a nyomodban maradni. Úgyis az enyém leszel! Oly könnyedén röpködsz a virágok között, míg én szerencsétlenül próbálok a nyomodban maradni. Au! Megbotlottam egy kőben, és mire felnéztem, már el is tűntél a szemem elől. Megvagy, látlak! De magasra szálltál! Esetlenül hadonászok a hálómmal, de te elegánsan kikerülöd azt minden alkalommal. Ne, ne repülj el! Remek. Ülhetek megint órákig a rét szélén, mire újra erre téved egy társad.
2
FOLTÁNYI EMESE Kedvesen nyomasztó, önfeledt kábulat, mi kiült szeplős orcádra és a szemed alatt motoszkálva újra meg újra előtört belőled. Én csak néztelek, merev arccal, komoran, de csodálkozva. Nem értettelek, hisz azt mondtam: – Menj el, ne nézz vissza, csak egy képzeletbeli múzsa vagy nekem, és mikor valós arcodat próbálnám lefesteni, már nem az vagy, aki – jelentettem ki akkor nagy költőien és te azóta kacagsz ajtóm küszöbén állva. Már a könnyeid is folynak és rázza a vállaid a belülről feltörő, emésztő nevetés. Valami eltemette a volt éned, azokat a bennem élő bánatos szemeket, melyektől múzsámnak választottalak. – Mit csinálsz? Menj már! Azt hiszed, most csak nevethetsz itt, előttem állva?! Hát nem látod, hogy fáj?! – Fürkésztem arcát, de a magamén nem vettem észre azt az elsuhanó mosolyt. Ő bólintott, vagy talán a fejét rázta, nem tudom. A hasát fogta és a szeme alatt piros rózsák nyíltak fel. Aztán megfordult, hajába belekapott a kinti tél, de még visszanézett, és ujjával párás ablakomra írta szavait: „Most lefesthettél volna, hisz én vagyok a múzsád, Te buta!" A szemembe kacagott, majd felszállt az első villamosra, majd elment. Akkor rájöttem és belőlem is előtört a nevetés, de a szomorú, esetlen és kudarcos formája. Rájöttem, hogy ecsetemen a színek sora oly kevés, épp hogy ingadozik a szürke és a fekete közt. Ostoba voltam, nevetséges. Hát nagyot kacagtam azon a téli estén, s a szememből szabad útjára engedtem minden bús könnyet. A festéket néztem, az elmaszált temperafoltokat és a bontatlan, tarka színeket. Pirosat, kéket, sárgát, és megfogadtam, legközelebb azokba mártom ecsetem.
3
JÁMBOR HEIDI Berepülnék az ablakon Érted, hozzád angyalom. Köréd csavarodnék, akár a Szakállbromélia csüngnék rajtad mint egy parazita. Lecsapnék rád, mint Napkancsó a légyre magadról az életben nem szednél le. Úgy tennél mint a Szerelmes Mimóza, de titokban boldogan omlanál karomba. Susognád fülembe, hogy "ó te balga" s közben Fagyöngyöt tennék a plafonra. Hozzám hajolnál édes Orchideám én számat szádra tapasztanám. Csókunk után szívem dobbanna egy nagyot, Majd megcéloznám az ablakot.
4
MATOLCSI DÁVID Nehéz kérdés – Hogyan jött létre ez a mi világunk? Hogyan teremtetted? Istent meglepte a kérdés. Sok mondanivalója volt Mózesnek, úgy érezte, öt könyvet is megtölthet. És rögtön egy ilyen bonyolult kérdés merül föl! – Megpróbálom elmagyarázni. – kezdte Isten. – Nyugodtan kérdezz, ha nem értesz valamit. Először is elképzelhetetlenül apró helyre összezsúfoltam hihetetlen mennyiségű anyagot... – Milyen anyagot? – Ezt nem lehet meghatározni. Akkoriban még nem különültek el az atomok, így nem beszélhetünk különböző anyagokról sem. Rövidre fogva, ekkor egy hatalmas taszítóerőt tettem az egész közepébe, amitől felrobbant és tágulni kezdett, így jött létre... – A Föld? – vágott közbe Mózes. – Nem, a Világegyetem – válaszolt Isten csalódottan. Remélte, hogy elmagyarázhatja a görbült tér fogalmát is, de látta, hogy Mózes úgysem értené meg. Ráadásul a zavarodott vallásalapító újra közbekérdezett: – A Világegyetem nem ugyanaz, mint a Föld és néhány kis golyó az égen? – Nem. A Föld csak egy porszem a Világmindenségben. Még a Nap, ami körül kering, is sokkal nagyobb nála. – A Föld kering a Nap körül és nem fordítva? És a Föld a kisebb? – Pontosan – felelte Isten. – De térjünk át az élővilág megteremtésére, azt könnyebb lesz megérteni. Mikor már létezett a Föld, úgy intéztem, hogy néhány szerves molekulából, létrejöjjön az első osztódni képes egysejtű. Innentől beindult az evolúció, aminek a lényege az, hogy mindig az erősebb marad fönn, ilyen módon fejlődnek az élőlények. Az ember végezetül évmilliók során a majomból jött létre. Isten azt vette észre, hogy Mózes már egy ideje nem szól. Ahogy rápillantott a próféta elkeseredett arcára, rájött, hogy Mózes soha nem fogja megérteni ezeket a szavakat: ősrobbanás, evolúció, évmilliók. – Felejts el mindent, amit az imént mondtam. Nem lényeges – mondta Isten beletörődő hangon. – De mégis, hogyan jött létre ez a mi világunk? – makacskodott Mózes. – Rendben van – sóhajtott Isten. – Írd, amit diktálok: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala...” És Mózes írt.
5
Csütörtök, hajnali 2 óra Csönd van. Én csak ülök a falon, és nincs mit csinálnom. Amióta felszereltek, mást sem teszek, csak ülök a falon. Unatkozom. Soha nincs tűz. Pedig erre várok, amióta az eszemet tudom. Életem célja, amiért a világon vagyok, az, hogy ha tűz van, hangosan szirénázzak. De nincs tűz. Őrjítő ez a magány és unalom. Van egy poroltó a teremben, ő ha úgy vesszük sorstársam, ő is csak egy tűzre vár. De vele sem beszélgetek. Nem tudok. Egy vasdobozba bezártan élek, és egyedül hangosan szirénázni tudok, ha tűz van. De nincs tűz. Most csönd van. Máskor néha hangokat hallok a dobozomon kívülről, bár azokról sem tudom, mit jelentenek, de egy biztos, hogy nem nekem szólnak. Az emberek csak akkor figyelnének rám, ha tűz lenne. De nincs tűz. Van, hogy hosszú órákig nem hallatszanak még ezek a számomra értelmetlen hangok sem. Mint most. Ilyenkor vagyok a legmagányosabb. Tennem kell valamit, amivel felhívom magamra a figyelmet. Azt hiszem szirénázni fogok. Emberek szaladgálnak mindenfelé. Néhányan körülöttem állnak és próbálnak megszerelni. Törődnek velem. Holnap, ha megint túl nagy lesz a csönd, újra megszólalok.
6
Alkímia Ne féljetek tanítványok, Cucurbita maxima, Megtérül a tandíjatok, Cucurbita maxima. Várjatok csak türelemmel, Cucurbita maxima, Még négy óra és megtudjátok, Hogy lehet aranyat csinálni!
Ha már a horoszkóp kész van, Cucurbita maxima, Kell még néhány varázsige, Cucurbita maxima. Várjatok csak türelemmel, Cucurbita maxima, Még egy óra és megtudjátok, Hogy lehet aranyat csinálni!
Nem könnyű az alkímia, Cucurbita maxima, Sokat kell róla tanulni, Cucurbita maxima. Várjatok csak türelemmel, Cucurbita maxima, Még három óra s megtudjátok, Hogy lehet aranyat csinálni!
Tanítványok gyülekeznek, Cucurbita maxima, Ám a mester nincsen sehol, Cucurbita maxima. A türelem lassan elfogy, Cucurbita maxima, De ott egy levél, tán abban van, Hogy lehet aranyat csinálni!
A csillagok ismerete, Cucurbita maxima, Tudományunk alapköve, Cucurbita maxima. Várjatok csak türelemmel, Cucurbita maxima, Még két óra és megtudjátok, Hogy lehet aranyat csinálni!
„Ezért fizettetek annyit, Cucurbita maxima, Sütőtök a ti fejetek: Cucurbita maxima! Birkáknak van ily türelmük, Latin nyelvű halandzsa. Pénzetek elszedtem. Látjátok: Így lehet aranyat csinálni!”
Boszorkányszombat Szapuka, gamandor, csüdfű és nyúlhere, Hulljatok íziben kondéromba be! Kutyatej, aszfodélosz és bábakalács, Hasson gyorsan eme üstben főzött varázs! Megidézlek téged, démoni kedvesem! Kérlek téged ördög, fogadd el szerelmem! Kard– és sisakvirág, méreggyilok, repkény, Pusztítson háború és elnyomó önkény! Mételyfű, tetemtoldó és farkasalma, Dúljon mindenfelé dögvész, himlő, lepra! Megidézlek téged, démoni kedvesem! Kérlek téged ördög, fogadd el szerelmem!
7
Kígyószisz, gyíkfű, varjúköröm, iszalag, Halljátok hát fekete fogadalmamat! Madársisak, cickafark, gólyaorr s bürök, Elkövetek száz bűnt, hogy örüljél, ördög! Megidézlek téged, démoni kedvesem! Arra kérlek csupán, fogadd el szerelmem!
Regina, Boróka, Dávid
Szimbiózis Két ország régóta egymás ellen harcolt, Háborújuk szörnyű módon pusztító volt. De nem csak ez sanyargatta a népet, Hanem párducsárkányok és vérnövények. E két szörny sokáig csak kártevő maradt, Ám az embereknek bölcs ötletük támadt. Rájöttek, hogyan használhatják a két vadat, Így működve együtt ember és szörny-állat. Háborúba vezették ők mindkét rémet, Fegyverként használva, más emberek ellen. Emberhús lakatta jól mind a két démont. Nekik megérte. De az embernek is jó volt?
8
TERECSKEI ALÍZ Virágnyelv Igen, tessék?... Á, szóval te vagy az! Felemelő érzés, hogy újra megtiszteltél azzal, hogy méltóztattál felhívni. Igazán kedves… Tehát még azt mondod ezek után a szívderítő események után, hogy én voltam az, aki baklövések sorozatát követte el. Milyen aranyos! Örömömre szolgálna, ha eltűnnél mindörökre, mint a nyári fuvallat… valami melegebb éghajlatra… mondjuk a Hawaii-szigetekre!... Nem kell mondani, tudom, hogy kedves vagyok, de téged mindenesetre senki emberfia ezen a világon nem tud felülmúlni a mindig csodaszépen zengő, ámde értelmetlen fecsegések versenyén. Már ha volna ilyen!... Na ide figyelj kedves barátom! Ha még egyszer ilyen borzalmasan szép szavakat engedsz ki azon a (többé-kevésbé) gyönyörű szádon, ráadásul velem, egy gyöngéd, jóságos teremtéssel szemben vagy ilyen illetlen, komolyan mondom, meglegyezgetem egy vörös építőanyaggal azt a gömb alaki kinövést a nyakadon, melyben – szilárd meggyőződésem – nincs más csak egy bizonyos zöldség ízletes nedve. Na viszont hallásra, most mennem kell, de remélem majd máskor is kedvesen elcsevegünk! Minden jót! Szerelmes vers Legyünk pillangók az élet bogáncsos kóróján, Legyünk hóvirágok a fagyos, hideg telek után! Legyünk szélben szálló gyermekláncfű-magok, Mutasd meg nekem, hogy én ki is vagyok!
Legyünk egymásnak kölcsönösen emlékek, Legyünk mezőn nyíló, égszínkék nefelejcsek! Legyünk széltől ringó rózsabokorágak, kik nem törnek össze, egyenesen állnak!
Legyünk mosolygó arcok a reménytelen viharokban, Legyünk napraforgók, akik a fényért hadakoznak! Legyünk egymásnak hervadhatatlan babérkoszorúk, Legyünk mi ketten a tiszta, s nem pedig a koszos út!
Legyünk réten táncoló árvalányhajak, kiknek mindig elég, kiknek mindig marad! Legyünk mamutfenyők, kik kézen fogva járnak, Legyünk akárkik, akárhol, de együtt, ez az álmom!
9
LÉVÁRDI ORSOLYA
Árva lény A virágok közül Te vagy a legszebb, a neved egyből meg is tetszett Te kis kedves. Piros orcáddal ragyogsz felém, mint egy meseszép lény Szenvedélyessé tettél. Cseppnyi vérem is pezsgett bennem, mikor azt mondtad kedvelsz Engem Hihetetlen. Bájos tekinteted álomba merít, olyan vagy, mint nefelejcs, aki szelíd Ki elveszít.
10
Maradj mellettem gyönyörű jószág, arany szívedben kedvesség jóság Rózsám. Mikor piros orcáddal fordultál felém, hirtelen nem tudtam milyen vagyok Én Jó-e Hozzád? Nem vagy olyan, mint a többi virág, ki önszántából mosolyog Rám Napraforgóként. Te az Enyém, Én a Tiéd két árvácska együtt is szép Veled életre kelek.
CSIKY VILLŐ és LÉVÁRDI ORSOLYA
Gyökerem kukaca - kukacom gyökere Ma végre rájöttem miért jó az Nekem, hogy e kukac gyökerem falja fel. Az együttélés alapelve ez. A szomszéd gyökér éhes lett a kukac rajtam segített, nyomban letámadta ellenségem. Az együttélés alapelve ez. Ezért jó az Nekem hogy itt vagy énvelem, mert csak a felesleges nedvet szívod el. Az együttélés alapelve ez. A körülöttem lévő gyökeret megtámadod s megeszed, megvédesz a veszélytől engem. Az együttélés alapelve ez.
11
NAGY KINCSŐ Bemutatkozás Kamilla Kincső vagyok. Egy szép, tágas réten élek több virágtársammal együtt. Karcsú a száram, szirmaim fehérek és egyszerűek, mert még nem szántam rá magam, hogy elmenjek egy virágtetoválószalonba. Legjobb barátaim Mimi, a méhecske és Csabi, a kavics. Most lettem egy virágéves, így elkezdhettem a Virágsulit. Mivel távol nőttem anyukámtól, a Virágkoliban kell laknom, amíg tanulok. Van két hangyám, akiket sokszor megsétáltatok, mert eléggé hiperaktívak. Imádom őket, saját szirmaimmal készítettem a hangyaházukat. Amikor elmegyek nyaralni a szomszéd rétre, mindig viszem őket magammal. Szeretek biciklizni, néha eltekerek a Pillangó Moziba. A kedvenc ételem a mézharmat szendvics, ezért gyakran megyek a Virágétterembe vacsorázni. Ilyenkor a giliszta-troli visz haza. Szeretem a rétet, mert itt szokott lenni a Virágrock-koncert, és Virág Városban is sok a nézelődnivaló. Rendszeresen megyek a Virágfesztiválra is. Alapvetően kedves virág volnék, és sok barátom van, a fent említett helyekre általában csokorként megyünk (Mimit nem engedi az anyukája, Csabi pedig nem bírja a zajokat). Ám amikor megharagszom, Morgorétává vedlek. Morgoréta mindig morog és durcáskodik. Az ő szirmai nem fehérek, mint a hó, hanem változó színűek. Például sárgák az irigységtől, vagy éppen lilák a méregtől. Úgyhogy, ha egyszer találkoztok velem, próbáljatok nem felidegesíteni, mert Morgorétává válok, és még rátok eresztem a hangyáimat! A virág, amiben mindenki önmagát látja Egy lány sétál a csöndes erdőben. A teste kissé torz, görnyedten jár, haja kócos, csüggedt tekintetét a földre szegezi. Arca szabálytalan, látszik, hogy szomorú. A fák közül hirtelen egy aprócska tisztásra ér. Az egészet csupán egy virág uralja, de az beragyog mindent: szebb ő így egyedül, mintha a kis tisztást pompás, színes növények borítanák be. A lány közelebb megy, hogy jobban megnézhesse. Szára karcsú és sima, két kis levélke nő ki belőle. A levelek mintha ringatóznának. Nem is! Az egész növény lassú, különös táncot lejt egy lágy dallamra. Virága mozog, fehér szirmain vöröses izzás. A lány lehajol, hogy megérintse a ragyogó tüneményt. - Én vagyok a virág, amiben mindenki önmagát látja - szól a fejedelmi növény. A lány meglepődik és hevesen tiltakozik. - Én nem ilyen vagyok!
12
mondja, és elmegy. A teste viszont már nem látszik olyan torznak, a járása nem olyan szomorú, nem görnyed össze. A virágnak nincs szeme, növényteste mégis utána fordul, mintha látni akarná távozását. A tisztásra nemsokára újabb ember lép. Ez a lány magas, divatos ruhái vannak, szép metszésű arca. Hangosan beszél a füléhez tartott telefonba. Megtorpan, amikor megpillantja a szörnyű növényt maga előtt. A szára csoffadt, beteges szürkés színű, méretes tövisek állnak ki belőle. A levelei kicsik és ugyanolyan seszínűek. Lyukacsosak, mintha a virágot belülről rágná valami. A szirmai barnák, és ha lehet, még szúrósabb, gonoszabb tüskéket viselnek, mint a szár. Mozdulatlanul és ellenségesen áll a tisztás közepén. A lány odamegy hozzá, fintorogva megáll fölötte. - Te aztán jó ronda vagy! - mondja megvetően. - Én vagyok a virág, amiben mindenki önmagát látja - szól a növény még mindig ugyanolyan lágy, éneklő hangon, mint az előző találkozásnál. Nem áll összhangban csúnya testével. - Ja, persze! - mérgesedik meg a lány, tűsarkú cipőjével eltapossa a kis lényt. Elviharzik tehetetlen dühében, de már nem látszik olyan csinosnak, lépései nem olyan biztosak, mint azelőtt. Szeméből egyetlen könnycsepp csordul ki. Az eltiport virág felsóhajt. Bizony, az emberek sokszor nem azok, amiknek látszanak.
ELHAJÍTOTT VIRÁG Mocskos házak mögött koszos sikátorban, fekete kukák mellett virág van a sárban. Szára fonnyadt, barna, levelei nincsenek. Szirmai letörtek, mellette fekszenek. Vajon mi lehetett? Öröm vagy gyászvirág? Vajon hogyan mesél? Suttog-e vagy kiált? Hazája temető volt, aztán kidobták? Esküvőt díszített? Ballagásra kapták? Vagy egy féfi adta kedvese kezébe? Félve a választól, nem nézve szemébe? Eldobott emlék, semmit sem jelentő?
Öröm forrása volt, de most fájdalmat teremtő? Szépsége elhervadt? Utána kidobták? Az esküdt hűséget a molyok kirágták? Elrepült a gyermek, soha meg nem fogják? A szerető férfit tán kikosarazták? Lehet, hogy örül a virág. Néma, nem is mesél? Dolgavégeztével most nyugovóra tér? Fekszik a sikátorban, a sárban, a mocsokban, fekete kukák mellett, Elhajítva.
13
SZÁNTÓ VIRÁG VERONIKA SZERELMES VERS Rózsatüske szúrja szívemet, nem tehetek semmit. Halálosan szerettem magába, történetem ennyi. Ostoba mimóza voltam, mikor először láttam önt. Megnőttem, kinyíltam az évek során S most már nem vagyok más, haldokló árvácska. Út szélén száraz tulipán bokor. Fejjel le átnyújtott rózsája, Most szívemet tépi ki.
TALÁLÓS KÉRDÉS Lehetek piros, lehetek zöld, ha gyerek rajzol alakom korona, erdőben ne keress, nem találsz rám soha, csak városban és kertek alján. (Tulipán)
14
ÍRÓTÁBOR Fáradtság, nevetés, korai reggelek, Gyilkosság, etetés, én fel nem kelek. Hosszú éjszakák, sok beszélgetés, 60 perc és a feladat máris kész. Egymás melletti ágyon Aliz és Regina, Ági, Heidi és egy rózsaszín alpakka, Orsi és én vagyunk egy szobában, a teremnek Kincső is állandó tartozéka. Hajnali kettőkor tűzjelzőre ébredünk. Örökre titok marad, ami a 3-as szobában történt velünk. Hangos, fuldoklós nevetés az ebédlőben, Kincsőtől, Ágitól, Dávidtól és tőlem. Utolsó éjszaka együtt szelfizünk, Villő, Tessza, Julcsi és Emese, Én és még sokan, ez nem mese Vetélkedővel zárjuk őrült hetünk. Versenyeztünk, játszottunk, nevettünk és írtunk, Ezt még befejezzük, aztán már hazafelé tartunk. Jó volt a hét, bár nem vágytunk ébresztőre Viszlát barátok, viszlát jövőre!
LEVÉL Tudjátok, örömömre szolgálna, ha közelebbi kapcsolatba kerülnétek mélyen tisztelt szülőanyátokkal, aki olykor elviszi egy táncba néhány közelebbi-távolabbi ismerősét; hiszen nem könnyű bekerülni a város legfelső rétegébe olyanoknak, akik nem ide születtek. És az is igen boldoggá tenne, ha esetleg egy hosszabb utat tennétek a pokolba. Olyan hölgyekre említem akiknek foglalkozása nem a legnemesb és nem mellesleg a törvény sem toleráns velük szemben. Szóval rájuk mondanám, hogy igazán nem sértődnék meg, ha huzamosabb ideig, valamilyen véletlen folytán, nem találkoznánk. De igazából, ha mindig a kedvemben akartok járni, ajánlhatok egy másik módot is. Már felhoztam Lucifer nagyságos úr lakhelyét, de ebben az esetben nem tartózkodhatom újbóli megismétléstől abból a célból, hogy közöljem elhatározásomat miszerint mindenkinek jót tenne, ha eltöltenétek ott egy kis időt, esetleg ott is maradnátok örökre. Ha mégsem gondolnátok, hogy ebben a dologban igazam van, felajánlhatom segítségemet. Természetesen teszek róla, hogy el is fogadjátok! GONDOLATOK AZ EMBEREKRŐL Világít egy kis pont. Nem nagy épp csak mint egy kis babszem, mégis tisztán látszik. Ülök az ágy szélén a vaksötétben. A szembejövő fickó alig tud menni. Cigi lóg a szájából, tántorog, elesik. Tovább megyek. Összetört kocsi az út szélén. A sofőr a földön fekszik, törött üvegek mellette. Elhajtok. Emberek a bolt előtt. Zárva van a redőnyök lehúzva, egy órája kellett volna nyitnia. Eldobom a kulcsot. Tízen vitatkoznak ugyanazért a versért. Ócska bestseller, nem olvasok ilyet. Az utolsó darab. Megveszem. Novellát olvas. Most írta, ez volt a feladat. Kritikát kell majd mondanom. Alszom a székben.
15
SZŰCS ÁGNES SZERELMES RÍMEK SZÍVEM VIRÁGÁNAK
Ó, szívemnek múzsája, zenémnek dallama, szavamnak jelentése, gondolatom végtelenje. Kertemnek virága, szívemnek őszirózsája. Fáradtan gondolnék mindenre, de te jutsz mindig eszembe. Lelkem kulcsa kezedbe zárj be mélyen szívedbe. Hagyd, hogy én legyek nefelejcsed, s vágyakozó szerelmed. Ha mást engedsz közel szirmaidhoz akkor némán elhervadok.
16
TERNAI JÚLIA MÁRTA 1. Jégvirág Júlia Már mind ismertek. Én vagyok, aki a téli hajnalon megcsókolja ablakod és beleheli szobád. Álmodban virágzom és telehintem mosolyokkal leheleted. Vigyázva őrizlek karcos tekintetemmel, népzenével didergetlek míg le nem vakarsz. Fonj bele szavaidba és cserébe körbe virágzom minden léptedet, ha kell. Szenvedéllyel égetem a távolságot közöttünk, füstje édesen altat, de csak amíg olvad a nyelveden fehér lelkem és belőlem tiszta víz marad. 2. Fülöp Bámulom perceken át, mert hatalmába kerít és már birtokol is. Az illata belém szeret és eltemet, mert ő az álmokkal rabol, nem úgy mint más. A színe? Az csak simogat és érzed ahogy megfojt, ahogy rengetve kacag feletted. Mivoltát ne keresd, majd ő festi rád csókjait és a martaléka leszel te is. Fülöp az én nevem. Csak ne mondd, hogy messze jársz. Táncos léptem úgyis rád éhezik és ma neked borul szirmom áhítatba. Erős száram lassan körbe fon és roppant ketté, miközben kacajom cukor a szádnak. Huncut furfangom majd kábulatba ejt és neked is falevél lesz az életed. 3. Te bókoló fogasír, királyné gyertyája, ki pázsitos nőszirmomon heverészik, fekete áfonyámból szakajt. Szívem komlóját te szűröd sörré, hát hulljanak ránk aranyeső cseppjei. Szelídíted bennem a vadrezedát. Vitézvirág, molyűző hegyékességed veled a kezemben tartom, míg bele nem huhog az erdei barabagoly és meg nem mérgezi a sötétlő pitypang, de ha jön is a jajrózsa, egészen belepirul szerelmünk.
17
REGINA OLVAS
TESSZA ÍR
18
KÖSZÖNJÜK A MUNKÁT!
Judit
Attila
19
20