SZITAKÖTŐ | Tábori Antológia [2017]

Szitakötő tábor 2017 Aba

ANTOLÓGIA – aki hibátlan lovat keres, járhat gyalog –

Idei témánk: Közmondások

Vezetők:

Horgas Judit, Szabó Attila

Önkéntes segítő:

Silvia Guerrero

Résztvevők: Csiky Boróka

Szakálos Fédra

Csiky Villő

Szántó Virág Veronika

Nagy Kincső

Szekszárdi Dóra

Róth Norbert

2

Egyik eb szalonnája sem esett messze a kutyafájától

Nagy Kincső Vagyok, kitől

Vagyok, kitől egészet nem kapsz, csak felet.

Vagyok, kit az ember hall, de mégsem ért.

Ki talán mégis megáll és csak nevet.

Hisz könnyű annak, ki a létben mit se félt.

Tudod jól. Hát nem mondom el kétszer.

Belém látsz. A válasz ott ragyog.

Mint álmodó, ha vágya égre néz fel, De itt a vágy is, az ég is én vagyok. Én vagyok, akit mindenki lát.

Tomboló, ha végre átszakad a gát, Ölve pusztító, önfejű, furcsa lény.

Sötét van és mélyen a hideg ordít.

Saját lelkem eszemnek hátat fordít.

Felfedem az arcom. Áradjon a fény.

3

Az ördög nem falra hányt borsó!

Nagy Kincső – Csiky Villő Ördöge van

– Nem hiszem el, hogy már megint a szőnyegre piszkítottál!

Jóska karba tett kézzel állt a sarokban kuporgó háziállat fölött.

– Nem igaz, hogy nem vagy ké…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert kis kedvence hirtelen felpattant és kirohant a házból.

Odakint az óljába bújt duzzogni. Mindig így csinált, amikor rossz fát tett a tűzre. Gazdája azonban nem hagyta, hogy egész nap ott ücsörögjön, szüksége volt rá a munkához. Mint minden reggel, aznap is befogta az eke elé, majd miután kész lettek a szántással, elküldte megetetni a jószágokat.

– De ne bámuld meg a csirkéket! Múltkor is kettő kifordult magából, és nekem kellett feltakarítani a vért!

Jóska nem törődött a bűnbánó tekintettel, visszatért a munkájához. Estére már nagyon fáradt volt, mégis elindult az istálló felé, hogy megfejje a teheneket.

– Ezt még egyszer nem bízom rá – morgott magában. – Múltkor is az lett a vége, hogy a Riska csak vért adott tej helyett.

Mire leültek vacsorázni, a férfi alig látott a kimerültségtől, így mikor a boroskancsó után nyúlt, és észrevette, hogy csak víz van benne… na, az volt az utolsó csepp a pohárban.

– Már megint átváltoztattad? Szíjat hasítok a hátadból! – bődült el, és lecsapta az üveget az asztalra. Evés után csak annyit mondott neki: – Takarodj a helyedre!

A szegény jószág szarvas fejét lehajtva kullogott el. Jóska még sokáig hallotta patáinak kopogását.

4

Néma gyereknek sírás lesz a vége

Csiky Villő Ha a vége jó Fejjel lefelé lógok a játszótéri mászókán, kezemmel majdnem elérem a homokot. A világ megfordult; mindenki földhöz ragadt lábbal lóg az ég felé. Észreveszem, hogy apu elindul felém, és vidáman odaintek neki. Mikor közelebb ér, látom, hogy rosszallóan ráncolja a szemöldökét.

Ez sosem jelent jót.

– Ennek sírás lesz a vége! – figyelmeztet; karját összefonva tartja a mellkasa előtt. Mivel ezt már rengetegszer hallottam, ügyet sem vetek rá. Vigyorogva himbálózni kezdek, a karomat előre-hátra lóbálva veszek lendületet.

A következő pillanatban a földön fekszem. A hátamba belenyilall a fájdalom, ahogy a talajhoz ütközik, de amit a karomban érzek, az ezerszer rosszabb. A reccsenést ugyan nem hallom, de azonnal tudom, hogy eltört.

Ahogy meglátom aput fölém hajolni, összeszorítom a szemem. Az egyetlen, amire gondolni tudok, hogy ne sírjam el magam.

Az ezután történtek összemosódnak a fejemben. Valahogy bekerülök a kocsiba, aztán már a kórház felé tartunk. Megvizsgálnak, begipszelnek. Egy könnycseppet sem ejtek.

Most az ágyamon fekszem, apu pedig mellettem ül. A karom már nem fáj annyira, mint a játszótéren, de még mindig érzem a törés helyét.

– Mondtam, hogy sírás lesz a vége! – jegyzi meg halkan, és végigsimít az arcomon, hogy elvegye a megrovás élét. Én viszont csak úgy dagadok a büszkeségtől: – Egy kicsit sem sírtam.

5

Lassú vízben Ágnes asszony partot mos

Csiky Villő – Róth Norbert Akasztott szerető házában…

Sötét folyó hordja vizét, Rajta lebeg foszlott vászon.

Partján ül egy furcsa asszony, Messzeségbe bámul, gyászol.

Szellemei nem hagyják el.

Nem tart sokáig a magány, Szemben feltűnik egy alak.

A ruhája gyűrött, koszos, A hosszú úton elszakadt.

Szellemei nem hagyják el.

- És szeretője hol bujkál?

Az idegen elébe lép.

A víz a lábát nyaldossa, Az arcából kimegy a vér.

Szellemei nem hagyják el.

Parton állva szól hozzá: - Maga volna, Ágnes asszony?

De ő csak mos, fel sem néz rá: - Dolgom van most, kérem, hagyjon.

Szellemei nem hagyják el.

- Nem halt az meg, Ágnes asszony, Nem a síron túlról ordít.

Megmenekült a kötéltől, Maga előtt áll ő most, itt.

Szellemei nem hagyják el.

- Hol a férje? Bent a házban?

- Eltávozott ő már régen, Híre sincsen, csak a hamva.

Ott nyugszik a temetőben.

Szellemei nem hagyják el.

Erre felkapja a fejét, Reábámul, majd felnevet.

Visszagörnyed, nagyot sóhajt: - Megint egy újabb kísértet.

Szellemei nem hagyják el.

6

Egy mindenkié, a többi az enyém

Róth Norbert Kapkod, mint Bernát a mennykőhöz

Éljen! Zseni vagyok! … Ó, hogy pont a kedvenc bögrémet vertem le! Ezt lehetetlen lesz megragasztani…

Mindegy, irány a dolgozószobám! El sem hiszem, hogy megtaláltam a villám felhasználásának módját. Ha minden simán megy, képes leszek ezt a hatalmas energiát összegyűjteni, tárolni, majd felhasználni. Ha pedig közszemlére teszem a kutatásaim eredményét, nem csak milliárdos leszek, de városokat látok majd el több évre elegendő villamos energiával! És ki tudja, ez talán a technika fejlődésében is óriási lépés lehet. Az emberek emlékezni fognak a nevemre.

Bernát, a Mennykő Mestere! Igen, ez tetszik… Au, a fejem! Nem telik el nap, hogy ne ütném be valamimet az asztal sarkába! Hiába, ez az én formám. Koncentrálnom kell. Most nem szabad kapkodnom. Túl sok múlik ezen, és a kapkodásból soha nem sült ki semmi jó.

Ahogy megboldogult nagyapám mondaná: lassan járj, tovább érsz.

De miért is jöttem az asztalhoz? Hát persze, a fluxuskondenzátorért! Meg is van…

Remek. Már csak be kell tennem a gépbe, és elindítanom. Még jó, hogy itt van a szerkezet a pincében! Jaj, sietnem kell, mielőtt lecsendesedik a vihar!

Hopp… Hát ilyen nincs! Egyszer kiszedem innen ezt a küszöböt, folyton megbotlok benne! Mondjuk… talán nem kéne mindig futnom ezen a folyosón… áh, ráérek ezen később is agyalni. Most fontosabb dolgom van! A kondenzátor a helyén van, a gépet is bekapcsoltam. Már csak meg kell húznom a kart a villámlással egy időben. Ha csak egy pillanatot is tévedek… bele se merek gondolni… Éveken át készültem erre, és most itt az idő… csak el ne rontsam…

Te jó ég, jelez a villámradar! Öt, négy, kett… három, egy… NEE!!!

7

Aki olcsó húst főz, igya meg a levét!

Szántó Virág Veronika Szonett Nem csak régi kacat, büszke hagyaték Nem ámítás, nem csalás, ez tiszta való Nem utánzat, nem csak ócska maradék Még akkor sem, ha álltában kicsit fakó.

Az életben mindenki valamit keres Szárnyaszegetten, mint a kismadár Közben mindent mije csak van, elveszt Pedig szemet még a vak tyúk is talál. Öl, butít, nyomorba dönt a szerelem Hiába, én mégis mindenhol keresem De a világ sír, ha engem így meglát.

Megöl, lenyom, porba dönt a hatalom S nem marad más csak a mérhetetlen vagyon.

Ne sírj világ, felveszem hát a hárfát.

8

Itt van a sánta kutya elásva

Szántó Virág Veronika – Csiky Boróka Születés

A pásztorlány korán indul, Két kancája ellik ma Csikós legény társul hozzá Készülnek már hajnalban.

Tente, baba, aludj csak.

Egészséges, erős táltos, Hallod? Szépen nyerít már.

Hallom, bárcsak ne hallanám, Fáj ez nekem, nagyon fáj.

Tente, baba, aludj csak.

Szép csikó lesz, anyján látszik Fényes szőre, fehér foga.

Szép az, bizony, ott a szalmán, Arany szem és barna haj.

Tente, baba, aludj csak.

Él a csikó, halva fiam Ott fekszik benn a szalmán Pók moccan fenn a sarokban Szövögeti fiam álmát.

Tente, baba, aludj csak.

Elkezdődött, segíts húgom, Ott a lába, látod már?

Az újszülött csak nem halott Várjunk kicsit felsír tán.

Tente, baba, aludj csak.

A pásztorlány gyorsan mozdul Kés csillan meg a kezében Vér színezi a tiszta szalmát.

A kapu is megcsikordul, Valaki elmegy az éjben.

Tente, baba, aludj csak.

9

Nagy fába vágta a veszett fejsze nyelét

Csiky Boróka ANTEA Egyszer volt, hol nem volt, élt régen egy gyönyörű lány, akit Anteának hívtak. Göndör, vörös haja a derekáig ért, zöld szeme szinte világított.

Az emberek szerették. Ha az egyik tenyerében tartott egy kecses, női kezet, a másikban egy erős férfiét, egyesíteni tudta a kettőt, s ők együtt, boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A szerelem istennőjének hitték.

Egyik nap megint a jobb felén állt egy fiatallány, Hanna, balján pedig egy bátor herceg, akit Viktornak neveztek.

Finoman egymásba fonta ujjaikat, ők pedig köszönetet mondtak Anteának, amiért egymásra találhattak, majd elszöktek és összeházasodtak.

Ezután sok-sok évvel Antea még mindig élettel teli és gyönyörű volt. Egyre újabb és újabb szerelmeket szövött s az ifjak boldogan éltek. De Hanna megöregedett, és amikor eljött az ideje, a halál kézen fogta, és magával vitte. A herceg nem tudott túllépni szomorúságán. Dühös volt a párokra, akik boldogan éltek. Bosszút esküdött: ha ő nem lehet együtt Hannával, más se lehessen boldog.

Fölkereste Anteát, megragadta vállát, s szemébe szúrta botját. Ekkor a lány arcán apró ráncok jelentek meg. Haja színe fakóbb lett, vége eltöredezett. Járása nehézkesebb lett, s többé nem látott semmit sem: megvakult.

Ezután vakon adta egymáshoz a kezeket, és a párok sokszor szétváltak, mert nem illettek egymáshoz.

Fontosabbnak tartották magukat, mint a másikat. Nem becsülték meg egymást.

Azóta túl kevés a szerelmes, aki boldogan él, amíg meg nem hal.

10

Egyet mondok, kettőn áll a vásár

Szakálos Fédra A szerelem vak Nem számítottam rád. Igaz, vak tyúk is talál szemet. Végül is jó volt… egy ideig. Csöpögtünk, mint viasz a gyertyán. Bár nem voltál olyan szép, mint Brad Pitt, valahogy mégis megtaláltál. Úgysem a ruha teszi az embert. A szem számít igazán, az a lélek tükre. Ezt a felfogást próbáltam követni... egy ideig. Aztán rájöttem: nyugtával dicsérd a napot! Egy idő után cseppenként betelt a pohár. Nem akartad sose megbeszélni. Mindig azt mondtad: „Sok beszédnek sok az alja.” Néma gyereknek meg az anyja sem érti a szavát. Csak a zöld foltok beszéltek, amiket rejtegethettem kollégáim, családom elől. Ilyenkor mindig mocskosnak éreztem magam. Úgy gondoltam, jobb a bajt megelőzni, mint orvosolni, de te nem hallgattál rám. Az önuralom a legbiztosabb önvédelem, ezzel próbáltam bíztatni magam, de mikor fröcsögő nyállal közeledtél felém, úgy éreztem, ezzel nem megyek sokra. Hiába, kutyából nem lesz szalonna. Egyszóval nem szépültem meg a szerelemtől. Ma már erős, határozott nő áll előttem, amikor belenézek a tükörbe.

Megerősödtem. A válás meg kifejezetten jót tett.

Lassacskán az idő is meggyógyított minden sebet. Sokat tanultam a házasságunkból.

Hisz jó pap is holtig tanul.

11

Szegény ember mindig a rövidebb ágat húzza

Szekszárdi Dóra A szerelem vak

A szerelem vak.

Míg az egyik fél szeret, A másik jómadár lehet, Észre sem veszi, hogy vagy.

Vak a szerelem.

Ragyogó napsütés egyszer, Máskor meg viharra kelsz fel, És sírsz az ágyon mellettem.

A szerelem vak.

Gyógyítani már nem lehet, Nem adhatsz rá szemüveget, Vársz. Sajnos, ennyit tehetsz csak.

Vak a szerelem.

Csalódások, bánat és bú, Sötét verem, barlang, odú, Remény, türelem.

Kezdődik elölről, Megértés, megbocsátás, Nevetés, könnyek, sírás, Jó darabig ördögi kör.

12

Akasztott ember nem esik messze a fájától

Csiky Villő – Szántó Virág – Szekszárdi Dóra Van bőr a képeden?

Anna: Vigyázz már! Nem tudnád máshol kötni a cipőd?

Zsófi: Ne haragudj, többet nem fordul elő.

Anna: Szentfazék.

Vera: Mindenki magából indul ki. Talán, ha nem akkora lenne a hátsód, mint a bécsi kapu, elférnél.

Anna: Hátrébb az agancsokkal! Ez nem a te dolgod.

Vera: Agarakkal. Attól még, hogy végzős vagy, nincs jogod mindenkit letromfolni. A piros alma is lehet férges. Idióta.

Zsófi (a közönségnek):

Jobban örülnék, ha nem avatkozna bele. Nem szeretem a

vitákat. Jövőre úgyis elmegy. Majd figyelek, hogy addig ne kerüljek az útjába. Anyukám is mindig azt mondja, hogy jobb a békesség.

Vera: Még hogy okos? A sáros csizmámat se törölném beléd!

Anna: Van kép a bőrödön?!

Vera: Nem esett messze az alma a fájától.

Anna: Tudod, hol van a humorérzéked? A béka segge alatt. Ez már lerágott cso...

Vera: Sok beszédnek, sok az alja. Idióta!

Zsófi (a közönségnek):

Bárcsak abbahagynák! Legszívesebben bebújnék egy sarokba. Az

ilyen vitáknak sosincs jó vége. Nekem elhihetitek.

Anna: Imádsz borsot törni az orrom alá, mi?

Vera: Mintha csak a falnak beszélnék.

Anna: Jössz te még az én utcámba!

Vera: Álmodik a nyomor. Idióta!

Zsófi (a közönségnek):

Már azt se tudom, miről vitáznak. Mindjárt egymásnak esnek.

Tele lesznek kék-zöld foltokkal. Pont, mint anyu...

13

Vak tyúk is megnyalja a sót

Jó így együtt!

És ne feledjétek el: Lassan járj, de azt ne hagyd, hogy a sánta kutya is leelőzzön!

14