Bibliás Rákócziak

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK

A reformáció a kereszténység életében tavasz, a virágzás időszaka. Európa történelmében a reformáció kora, a XVI. század volt az az időszak, amikor élővé és megtermékenyítővé válhatott a sokáig "elrejtett Kincs", a Szentírás. A neves református erdélyi fejedelmeink, főképpen Bethlen Gábor és I. Rákóczi György életét meghatározta a Biblia rendszeres olvasása. A későbbi évszázadokban a Szentírás ismerete sok, protestáns értelmiségi személy számára már nem az Élő Igével való rendszeres találkozást jelentette. A XX. század hajnalán, a belmisszióhoz köthető ébredési mozgalmak hatására elterjedtek a különböző bibliaolvasó kalauzok, amelyek vezérfonálul szolgálnak a Szentírás rendszeres olvasásához. Napjainkban a technikai fejlődés következtében számos tömegkommunikációs eszköz kívánja segíteni a Biblia jobb megismerését.

A reformáció kezdetének félévezredes jubileumához érve, megkérdezhetjük magunktól, megtelt-e hálával a szívünk, hogy több mint 425 éve magyar nyelven is bárki számára hozzáférhető a Szentírás. Kívánom, hogy az erdélyi fejedelmek "biblikus lelkületének" példája adja, hogy a Sola Scriptura ne csak a reformáció egyik alapelve, hanem életünk fő pillére is legyen.

Millisits Máté a kiállítás rendezője

A kiállítás a Reformáció Emlékbizottság támogatásával jött létre.

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK

A kiállítás létrehozója a Budapest - Rákoscsabai Református Egyházközség Dr. Füzesi Zoltán lelkipásztor Sarkadi Zsolt főgondnok

„Azért nem attól függ, aki akarja, sem nem attól, aki fut, hanem a könyörülő ISTENTŐL” PÁL APOSTOL LEVELE A RÓMAIKHOZ IX. 16.

(Ravasz László református püspök fordítása)

kiállítás anyagát összeállította: Millisits Máté művelődéstörténész (a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke) szakmai referens: Millisits-Szilágyi Erzsébet graka: Kelemen Gábor

A kiállítás a Reformáció Emlékbizottság és a Budapesi Városvédő Egyesület támogatásával jött létre.

Bibliás Rákócziak

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK Reformáció a Kárpát-medencében 1 A Kárpát-medence területén 1517. október 31. után nem sokkal Luther Márton tanai elkezdtek terjedni annak ellenére, hogy a katolikus egyház a kezdetektől élesen szembeszállt a reformátori gondolatokkal.

Magyarországon Szalkai (Zalka) László (1475-1526) püspök 1521-ben hirdettette ki a Lutherre mondott pápai átkot a nagyobb templomok szószékein, és a prédikációkban folyamatosan ostoroztatta a wittenbergi újításokat. Szalkai rávette II. Lajos királyt (1506-1526), hogy az új tanok követőit kemény büntetésekkel sújtsa, illetve arra is, hogy a magyar nemesség vezetőihez, az egyes vármegyékhez és városi tanácsosokhoz küldjön a reformáció tanait betiltó parancsokat.

Az 1523-as budai, illetve az 1525-ös rákosmezei országgyűlések kegyetlen törvényeket fogadtak el a reformáció hívei ellen. E törvények kimondták: „a lutheránusok és pártfogóik, mint nyilvános eretnekek, s a boldogságos Szűz ellenségei, fejvesztéssel és jószágkobzással büntettessenek”; továbbá, hogy „minden lutheránus az országból kiírtassék, és bárhol találtatnak, nemcsak az egyházi, de a világi személyek által is bátran elfogattassanak és megégettessenek”.

Az 1520-as években folytatott üldözések azonban nem tudták megakadályozni a lutheri reformáció terjedését. Ebben komoly szerepe volt az 1526-os évnek, mely a magyar történelem egyik tragikus mélypontja lett. II. Lajos király és Szalkai püspök is a törökök elleni mohácsi csata áldozatává vált, az elkeseredett nép pedig egyre inkább a reformáció tanai felé fordult. A mohácsi tragédia után Luther Márton tanítása szerte a Kárpát-medencében elterjedt, különösen „termékeny talajra talált” az itteni németajkú polgárság körében, a szepességi cipszerek és az erdélyi szászok között.

2

A szászok reformátora Johannes Honterus (1498-1549) lett, aki Brassó

városának iskoláját és nyomdáját is megalapította.

A három részre szakadt ország lakossága, a XVI. század közepére nagy többségben Luther Márton tanítását követte. Vallásgyakorlásuk miatt a protestánsoknak a legtöbb üldöztetést a Habsburg uralkodok felügyelete alá tartozó Királyi Magyarországon – többek között a mai Felvidék területén – kellett elszenvedni.

I. Ferdinánd (1503-1564) Habsburg uralkodó 1534-ben már a Zwingli-féle „pestis” ellen is rendelt el büntető intézkedéseket. Az ország középső részén létrejött, Török hódoltságnak hívott területen, a muszlim vallású Török Birodalmat képviselők kevésbé korlátozták a reformáció tanait követő embereket. A toleránsabbnak tűnő egyházpolitika ellenére is több reformátor szenvedett rabságot, akik közül a megkínzott Szegedi Kis Istvánt (1505-1572) kell kiemelni, aki több évet töltött a török bég szolnoki börtönében. A helvét irányzatú reformáció tanait képviselő lelkész 1563ban szabadult ki a fogságból, ezután Ráckevén teljesített lelkipásztori szolgálatot, őt tekintik a Dunamelléki Református Egyházkerület első püspökének.

A reformáció helvét iránya a XVI. század közepén gyorsan terjedt, főleg Debrecenben és környékén. A cívis városba érkezett 1561-ben Huszár Gál nyomdász, aki Méliusz Juhász Péternek (kb. 1535-1572), Debrecen vezető lelkészének több hitvallási iratát, egyházi rendtartásokat és számos más művét jelentette meg. A XVI. század második felében, a reformáció táborában, hazánkban is megjelent egy a „keresztény alapdogmát”, a Szentháromság-tant tagadó radikális irányzat, az antitrinitarizmus Dávid Ferenc (kb. 1510-1579) vezetésével. Méliusz Juhász Péter több alkalommal nyilvános hitvitán és az 1570-ben tartott Csengeri Zsinaton védelmezte az általánosan elfogadott egyházi tanítást.

A Sylvester-Biblia címlapja

3 A XVI. század második felében, az Erdélyi Fejedelemség területén a reformáció „más mederben terelődött”, itt előbb a lutheri, majd a kálvini, legvégül a szentháromság tagadók voltak többségben. Az erdélyi rendi országgyűlés már 1557ben egyenjogúnak mondta ki a katolikus és a protestáns egyházat, ezzel Erdély a két bejegyzett felekezet országa lett. A reformáció újabb szellemi áramlatait követve hét év múlva 1564. június 4-én, az ismét Tordán tartott rendi országgyűlésen a „kolozsvári reformált eklézsia" szintén törvényesen elfogadott egyház lett. Ezzel az Erdélyi Fejedelemség területén három bejegyzett egyház szabadon létezhetett. További hét év múlva, 1571. január 6-án Székelyvásárhelyen (Marosvásárhely) a rendi országgyűlés –továbbra is háborús koniktus nélkül –törvénybe iktatta az időközben, 1568-ban Tordán egyházi szervezetté fejlődött új felekezetet „unitária" néven.

Ezzel az Erdélyi Fejedelemség a négy bejegyzett egyház – katolikus, evangélikus, református és unitárius– országa lett.

Méliusz Juhász Péter, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke 1567 februárjára országos jelentőségű, egyetemesnek nevezett zsinatot hívott össze Debrecenbe. Az egyházi gyűlésen részt vevő tiszántúli és tiszáninneni egyházkerületeket képviselő zsinati tagok egybehangzóan elítélték az antitrinitarizmust, illetve a II. Helvét Hitvallás elfogadásával megerősítették a reformáció helvét irányzatához való tartozásukat. A történelmi Magyarország középső részén a XVI. század végére a helvét szellemiségű reformáció győzedelmeskedni tudott, így az egyházkerület központját, Debrecent jogosan nevezték később „Magyar Genfnek” vagy „Kálvinista Rómának” is. A város és a reformátusság szoros kapcsolatának szimbólumaként fogható fel az a XX. századi eset, amikor 1933-ban a Magyarországi Református Egyház címert választott magának, és az nem egy új jelképegyüttes lett, hanem Debrecen városának beleegyezésével a „cívis város” ősi bibliai szimbólumokat magába olvasztó címere.

Bibliás Rákócziak

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK Az Erdélyi Fejedelemség rövid története

„Ki-ki vallja azon hitet, amely neki tetszik régi, vagy új szertartásokkal, e részben teljesen szabad akaratja szerént cselekedhetik. De az új vallást követőknek nem szabad egymást bosszúsággal illetni”

1A XVI. században, az 1526. augusztus 29-én

bekövetkezett mohácsi csatavesztés után a Magyar Királyság előbb két, majd 1541 után három részre szakadt. A megszálló hatalom az ország középső részén török közigazgatást vezetett be. A történelmi Magyarország dél-keleti részét lefedő Erdély részleges önállósága megmaradhatott a Török Portának zetendő évi 10 000 Ft adó fejében. Erdély önállóságot kapott a belpolitikában, míg a külpolitikában teljesen a szultáni irányításnak volt alárendelve. Az önálló fejedelemválasztás jogát 1566ban kapták meg Szulejmán szultántól. Elsőként János Az Erdélyi Fejedelemség első nagy jelentőségű Zsigmond töltötte be a fejedelmi tisztséget 1571-ig. Az eseményként 1557. július 1-jén elfogadta a Erdélyi Fejedelemség központját Gyulafehérváron vallásszabadság törvényét az alábbi szöveggel:” Ki-ki alakították ki. vallja azon hitet, amely neki tetszik régi, vagy új szertartásokkal, e részben teljesen szabad akaratja szerént cselekedhetik. De az új vallást követőknek nem szabad egymást bosszúsággal illetni”. E Tordai országgyűlésen a történelem során elsőként törvénybe iktatott teljes, csak a lelkiismerettől függő vallásszabadság azért is jelentős, mert a két évvel korábban Augsburgban megkötött német vallásbéke a „cuius régio, eius religio” elv törvénybe iktatásával a földi hatalmasságoktól, a feudális uraktól tette függővé a vallásgyakorlást. Erdély a keresztény felekezetek békés egymás mellett élésének földje lett, ahol a katolikus, evangélikus, később a református és unitárius egyház követői egymás hitének tiszteletbe tartásával élhettek.

2

János Zsigmond a Török Porta előtt

3

János Zsigmondot Báthory István (1571-1586) követett a fejedelmi

székben,1576-ban lengyel királlyá választottak, így politikai ereje jelentősen megnőtt. Utódja unokatestvére, a „gyengekezű” Báthory Zsigmond volt (1588-1602).

Bocskai Istvánt (1557-1606) 1605-ben nemcsak Erdély, hanem Magyarország fejedelmévé választották. A Bocskai-féle felkelést lezáró békekötés sikeresen tudta a protestánsok vallásszabadsághoz való jogát a királyi Magyarországon is biztosítani. Bocskai halála után az erdélyi rendek Rákóczi Zsigmondot (1606-1608) választották fejedelemnek, Tőle, a kiváltságaikért felkelt hajdúk segítségével, 1608-ban Báthory István unokaöccse, a 18 éves Báthory Gábor (16081613) szerezte meg a hatalmat. Havasalföldi hadjáratával kivívta a Török Porta ellenszenvét. Halála után a rendek Bethlen Gábort (16131629) választották fejedelemnek.

Bocskai István

4

Bethlen Gábort fejedelemsége új fejezetet nyitott Erdély

történelmében. Az ipar és a kultúra támogatásával segítette a fejedelemség felvirágoztatását. A Báthory Gábortól örökölt káoszban erős kézzel rövid idő alatt rendet teremtett. Bethlen háttérbe szorította a rendeket, megerősítette a fejedelmi hatalmat. Erdély uralkodása alatt élte fénykorát.

I. Rákóczi György (1630-48) jó politikai képességekkel rendelkezve a Bethlen által létrehozott utat követte. Utóda a, II. Rákóczi György (1648-60) volt, akinek fejedelemsége idején megváltoztak az európai politikai és gazdasági viszonyok.

Hiányzott belőle apja megfontoltsága, így 1657-ben a svédekkel szövetkezve betört Lengyelországba. A szultán, aki határozottan megtiltotta a támadást, ellene küldte a krími tatárokat, akik elfogták az egész sereget és feldúlták Erdélyt. A fejedelem életét vesztette a török ellen vívott harcokban.

Apa Mihály (1661-1690) három évtizedig tartó uralkodása viszonylagos nyugalmat teremtett Erdélyben.

Az utolsó erdélyi fejdelem II. Rákóczi Ferenc, akit 1704-ben választottak meg a gyulafehérvári országgyűlésen. A Habsburgokkal folytatott szabadságharc miatt csak 1707-ben iktatták be a fejedelmi székbe a marosvásárhelyi vártemplomban.

Bethlen Gábor fejedelem

A Rákóczi szabadságharcot 1711-ben lezáró Szatmári Békekötés, egyben a fejedelemség megszűnését is jelentette.

Bibliás Rákócziak

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK Rákóczi Zsigmond – Az első Rákóczi fejedelem 1 A Rákóczi család az Árpád-kori Bogát-Radván nemzetségből származott. A Rákóczi nevet a nemzetség egy Balázs nevű tagja használta elsőként 1328-ban az Ondava mentén fekvő Rákóc birtoka után.

A Rákócziak ősi birtokai a középkor második felében Zemplén vármegye területén helyezkedtek el. A XVI. század első felében ennek az Észak-Magyarországi vármegyének alispánja volt Rákóczi János. Fia Zsigmond (1544-1608), a hadászatban megmutatkozott kiváló képességeivel és jó politikai érzékével elismertséget szerzett családjának.

Rákóczi Zsigmond ifjúkorában előbb Sárospatakon, Perényi Gábor (1532-1567) országbíró mellett szolgált apródként, majd Egerben megkezdte katonai pályafutását. Neve 1572-től kezdve vált egyre ismertebbé. Szendrő, később Eger várkapitányaként szolgált, majd 1588-ban a szikszói ütközetben győzelmet aratott a túlerőben lévő török sereg felett, amiért I. Rudolf magyar királytól bárói rangot kapott.

A törökök ellen indított tizenöt éves háborúban visszafoglalta a stratégiailag fontos füleki várat.

Rákóczi Zsigmond

2 A Habsburg hatalom által indított protestáns üldözés és a magyar főurak elleni birtokelkobzási perek azonban őt is érintették, ezért 1604-ben csatlakozott a Bocskai-felkeléshez.

Szervezőképességének köszönhetően az erdélyi rendek kormányzója lett, majd Bocskai István (1557-1606) halála után a gyulafehérvári országgyűlés 1607-ben Erdély fejedelmévé választotta.

A füleki csata

3 Uralkodása rövid ideg tartott, mindössze egy évig állt Erdély élén, ugyanis Báthory Gábor (1589- 1613) a hatalom megszerzése érdekében fellázította a hajdúkat. Rákóczi nem akart háborús koniktust, hatalmáról lemondva Észak-Magyarországi birtokaira vonult vissza. 1608. december 5-i halálát követően a szerencsi református templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Hat gyermeke közül, első szülött a I. Rákóczi György (1593-1648), a Gerendi Annával kötött házasságból született, aki édesapja nyomdokaiba lépve Erdélyt tizennyolc éven át fejedelemként irányította.

Szerencsi templomban van Rákóczi Zsigmond tumbája (jelképes síremléke), a kriptában a fejedelem csontjai

Bibliás Rákócziak

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK Rákóczi Zsigmond a VIZSOLYI BIBLIA oltalmazója A XVI. századi magyar protestantizmus legfontosabb közös kincsét képezik azok a könyvek, amelyek az anyanyelven kiadott Szentírás ügyéhez kapcsolódnak. Több humanista és reformátor a bibliafordítás ügyét előkészítendő nyelvészeti munkákkal is foglalkozott. Így tett Sylvester János (1504-1552), aki az első magyar nyelvtant összegző munka szerkesztője volt 1539-ben, majd az ő fordításában 1541-ben Sárváron (Újszigeten) jelent meg az első teljes magyar nyelvű Újszövetség. Az utána következő fél évszázadban is többen dolgoztak a teljes Szentírás magyar nyelvre történő átültetésén, többek között Méliusz Juhász Péter (k.1535-1572) és Heltai Gáspár (k. 1510- 1574) is, de az ő munkájuk csak töredék maradt, míg Károlyi Gáspár (1535-1591) elvégezhette ezt a szent szolgálatot, amelynek gyümölcse az 1590-ben megjelent Vizsolyi Biblia lett.

A Károlyinak is nevezett Biblia fordítói közül egyet ismerünk név szerint, Károlyi Gáspár református esperes gönci lelkészt. Az Újszövetség egységes nyelvezetéből valószínűsíthető, hogy ezt a részt teljes egészében Károlyi fordította le. A Biblia címlapján nem szerepel a neve, de az előszóból kiderül, hogy a fordításon kívül, melyet nem egyedül végzett, Ő készítette el a lapszéli jegyzeteket és a fejezetek összefoglalóit, ún. „summáit” is. A fordítás elkészültét hosszú évek munkája előzte meg. A kérdésre, hogy kik lehettek a fordítótársak, a Szenci Molnár Albert által 1608-ban kiadott Hanaui Biblia ajánlásában található eligazítás: „Magyarországi Anya Szent Egyháznac Elöljáró Tanítói” voltak. Feltehetően külföldi egyetemen végzett, vezető tisztséget viselő, illetve kiemelkedő fontosságú helyen szolgáló prédikátorokról van szó. A Vizsolyi Biblia 2412 oldalas, mintegy hat kilogramm tömegű könyv, amely közel nyolcszáz példányban jelent meg.

Rákóczi Zsigmond

Rákóczi Zsigmond A Biblia nyomdásza a lengyel Mantskovit Bálint, aki Bornemisza Péter (1535-1584) hívására érkezett a Magyar Királyság területére. Bornemisza Péter halála után főúri pártfogók segítségével vásárolta meg a nyomda felszerelését. Mantskovit 1588 második felében költözött Vizsolyba a nyomdával együtt. A nagy feladathoz új betűket kapott, a papírt pedig Lengyelországból hozták. A nyomtatást 1589. február 18-án kezdték, és másfél év múlva, 1590. július 20-án fejezték be. A szedőknek négy és fél millió betűt kellett a papíron elhelyezniük. A nyomdának négy sajtója volt és négy szedő dolgozott azokkal.

A fordítást és nyomtatást szívügyének tekintette és bőkezű adománnyal segítette Rákóczi Zsigmond (1544-1608), a település ura, a későbbi erdélyi fejedelem. A Mantskovits-nyomda részére épületet biztosított a vizsolyi templommal szembeni kúriában. Alighogy nekiláttak a Biblia nyomtatásának, feljelentették a nyomdászt Ernő főhercegnél, azzal a váddal, hogy régi Julianus naptár szerinti kalendáriumot ad ki. A nemrég bevezetett naptárreformot a protestánsok eleinte nem akarták elfogadni, mivel a pápa kezdeményezte, viszont már a Magyar Királyságban a hivatalosan elfogadott új, Gergely naptárt használták. Ernő főherceg megparancsolta a Szepesi Kamarának, hogy Rákóczi Zsigmond útján koboztassa el a nyomdát. Rákóczi válaszlevelében határozottan megfogalmazta ellenvetését, mivel elmondása szerint a nyomda a magyar bibliafordítás részeit nyomtatja, amellyel rövid idő alatt végeznek. Az 1589 tavaszán megfogalmazott, a nyomtatás ügyét védelmező levelét követően a nyomda felszámolásának veszélye elhárult, és a rákövetkező év nyarára befejeződött a teljes magyar nyelvű Biblia kinyomtatása.

Rákóczi Zsigmond a Szentírás ügyéért tett szolgálatával megalapozta a Rákóczi család Biblia szeretetét és a magyar kultúra támogatásával későbbi generációk számára példaként szolgált.

Bibliás Rákócziak

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK I. Rákóczi György – a bibliás fejedelem I. Rákóczi György 1593. június 8-án született a Rákóczi család szerencsi birtokközpontjában. Tizenkét éves korában, 1605-ben Bocskai István fejedelem udvarában apródként szolgált, később 1615-ben I. Rákóczi György lett Borsod vármegye főispánja. Ónod várkapitányi kinevezését követően, 1616-ban feleségül vette az akkor tizenhat éves Lorántffy Zsuzsannát.

Az ifjú pár Sárospatakra költözött, az itteni várba alakítva ki a Rákóczi család új birtokközpontját.

Rákóczi a házasságkötés után nem sokkal jelentős építkezésbe kezdett, 1617-1618-ban a várkastély keleti szárnyára emeletet építetett, majd 1628-ban elkészült az új-bástya. Az 1642-ben kezdődő újabb bővítések alkalmával a vár déli szárnyára is emeletet került, 1647ben pedig elkészült a Lorántffy-loggia. Rákóczi ágyúöntő-műhelyt is létesített 1631-ben Sárospatakon, ahol nyolcvan ágyút és tíz harangot készítettek. A fejedelem támogatásával kezdődött el a Sárospataki Református Kollégium első fénykora, amely időszakban tudós tanárok járultak hozzá, hogy a településről, mint „Bodrog-parti Athénról” beszélhettek szerte a Kárpát-medencében. I. Rákóczi György várkapitányként támogatta Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem felső-magyarországi hadjáratát, jutalmul Bethlen felső-magyarországi főkapitánnyá nevezte ki. Bethlen Gábor halálát követő zűrzavaros egy év után 1630. december 1-jén az erdélyi rendi országgyűlés Rákóczit választotta fejedelemé.

I. Rákóczi György bekapcsolódott a harmincéves háborúba, 1644ben lépett hadba, szövetségben Svédországgal, Franciaországgal és Hollandiával. Bibliát naponta olvasó református emberként deklarált célja volt, a protestáns vallásszabadság védelme és a nemzeti királyság visszaállítása. A hadjárat 1645. december 16-án a linzi békével zárult, mely lehetővé tette a parasztok szabad vallásgyakorlatát is, Rákóczi pedig hét felső-magyarországi vármegyét kapott, valamint örökös jogon Tokaj, Tarcal, Ecsed, Nagybánya, Felsőbánya városait és a regéci uradalmat. I. Rákóczi György Gyulafehérváron 1648. október 11-én hunyt el. Rákóczi minden általa készíttetett ágyúra és harangra kiöntette latinul a számára oly kedves újszövetségi verset: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Róm. IX. 16.

I. Rákóczi György ágyú-öntőműhelyét a sárospataki vár előtt hat éves, 2006 és 2012 között végzett kutatómunkával Ringer István régész vezetésével tárták fel. A kutatás során megismert maradványok fölé 2014-ben Mányi István tevei szerint komoly építészeti értéket képviselő védőépület készült.

Az építész és muzeológus szakemberek a feltárt helyiségeknek az ágyúöntés folyamatát bemutató kiállításrészletekkel adtak funkciót, létrehozva az ágyúöntés XVII. századi munkafázisait bemutató tárlatot. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a Sárospatakon megvalósult „I. Rákóczi György ágyúöntő műhelye” épületnek 2015-ben ICOMOS-díjat adományozott a következő ajánlással “a sárospataki ágyúöntő műhely maradványait megőrző, a környezetbe illeszkedő és az egykori működést szellemesen bemutató épület.” készült el.

Bibliás Rákócziak

BibliásRÁKÓCZIAK Rákócziak - BIBLIÁS őrálló ERDÉLYI Erdélyi Fejedelmek ŐRÁLLÓ FEJEDELMEK Az ifjú II. Rákóczi Ferenc élete Cum Deo pro patria et libertate!

Istennel a hazáért és a szabadságért!

1 II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc gyermekeként 1676. március 27-én született a Felvidék keleti részén található Borsiban. Édesapját korán, már három hónapos korában elvesztette, édesanyja 1682ben Felső-Magyarország fejedelme, Thököly Imre felesége lett. Nevelőapja számos alkalommal magával vitte a harci területekre a kisgyermek Rákóczi Ferencet, aki korán átélte a harci helyzetek viszontagságait.

Thököly segítette 1683-ban a török csapatok Bécs elleni támadását. A vereséget követő török visszavonulás Thököly cseklészi táborát is elsöpörte, az összedőlt sátor alá rekedt ifjú Rákóczit szolgái menekítették ki, aki ezt követően Regéc és Sárospatak várában lakott.

A császári csapatok elől 1685-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel Munkács várába menekült. A várat 1685 novemberében Caraffa, majd Caprara császári generálisok ostromzár alá helyezték, amelynek a védelmet 1688. január 17- ig, két és fél éven át Zrínyi Ilona hősiesen irányította, amikor is hosszas tárgyalások után kénytelen volt feladni a várat.

3 II. Rákóczi Ferenc visszaemlékezve a Vallomások

Édesanyja, Zrinyi Ilona és nevelőapja Thököly Imre

A gyerek Rákóczi Ferenc

2 I. Lipót császár parancsára katonai felügyelet mellett a család tagjainak el kellett hagyniuk Magyarországot. Zrínyi Ilonától gyermekeit elválasztották, számára Bécsben jelöltek ki lakhelyet; lányát, Juliannát erőszakkal a bécsi orsolyiták kolostorába küldték, Ferencet pedig gyámja, Kollonich Lipót bíboros-érsek a délcsehországi Neuhaus (ma Jindrichův Hradec) jezsuita kollégiumába íratta be. Ferenc 1688 és 1690 között itt tanult, majd 1690 őszén Prágába került, ahol egyetemi tanulmányokat folytatott.

II. Rákóczi Ferenc 1692-ben Bécsben kérte nagykorúsítását, hogy a férjhez ment Julianna nővérével együtt a Rákóczi-vagyonhoz hozzájuthassanak, birtokaikat saját kezűleg igazgathassák. Egyetemi tanulmányait megszakította, de a császár nevében kapott javaslat szerint 1693-ban Itáliában töltött egy évet. Bécsbe való visszaérkezése után sógora, Aspremont kíséretében magyarországi birtokaira utazott, ahol négy hónap alatt felmérte hanyatló állapotukat. Ezt követően, családtagjai javaslatára és a császár beleegyezése nélkül, házasságot kötött, feleségül vette 1694. szeptember 26-án a kölni székesegyházban Sarolta Amália (1679- 1722) hessen-wanfriedi hercegnőt. Ezzel a friggyel távoli rokonságba került XIV. Lajos francia királlyal.

című művében gyermekei születéséről a következőket írta:” 1696. évre térek át, amelyben házasságomat, feleségem szülése által megáldani méltóztattál; mert ő rokonom, Erdődy grófnő kistapolcsányi kastélyában úgyermeket szült, aki Lipót császár keresztapaságával a szent keresztvíz alatt Lipót György nevet kapott.” Az első szülött ú egy évig tartó betegség után a negyedik életévében elhunyt. „… 1700-ban egy úgyermekkel újabb áldásban részesítettél, Uram, ki…a József György nevet nyerte; ennek gondviselője egyedül csak Te vagy, árváknak Atyja; mert már három hónapos korában ellenségeim kezeibe került, amidőn én feleségemmel együtt Bécsből távozván, alkalmas egyének gondjaira bíztam, s nem is láttam többé.”

Bibliás Rákócziak

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK II. Rákóczi Ferenc vezérlőfejedelem küzdelmei a magyar szabadságért 1 Habsburg hatalom gyalázatos visszaélései, az ország mértéktelen kiszipolyozása, a Rákóczibirtokokon élő jobbágyok panaszai II. Rákóczi Ferencet cselekvésre sarkalták. A nemesek egyetértő támogatásával 1700-ban levélben kereste meg XIV. Lajos francia királyt, Habsburg ellenes támogatást remélve.

A bécsi udvar erről tudomást szerezve Rákóczit 1701-ben letartóztatta, majd a bécsújhelyi börtönbe zárta. Ebben az időszakban született meg 1701. augusztus 8-én György nevű gyermeke. A többszöri kihallgatást követően, még a tárgyalás előtt megszervezték kiszabadítását. Felesége támogatásával, aki fogsága hónapjaiban többször is meglátogatta és Lehmann várkapitány segítségével 1701. november 7-én megszökött és Lengyelországba menekült. Krakkóból később Varsóba utazott, ahol megkereste a letartóztatás elől elmenekülő gróf Bercsényi Miklóst, akivel együtt tovább folytatta diplomáciai erőfeszítéseit Franciaország szövetségének megszerzéséért.

2 Mind a bel-, mind a külpolitikai helyzet kedvező változása alapján elérkezetnek érezte az időt, arra, hogy összefogja a lázongó magyar népet, és zászlaját kibontva harcba szálljanak a magyar szabadságért.

II. Rákóczi Ferenc 1703. június 13-án lépte át a lengyel-magyar határt, ahol szembe találta magát az elébe érkező ötszáz gyalogos és ötven lovasból álló csapattal.

A felkelés élére álló Rákóczi hazaindulására a következő szavakkal emlékezett vissza a Vallomások című művében: „ Így, Uram, hogy e szorongatott helyzetben Te Tőled kértem tanácsot, amire engem bűnös életem méltatlanná tett; sarkalt honszerelmem, esküm; tüzelt a atalos hév, nem az uralomra, hanem szolgálni vágyván a nemzetnek;…”

Az ónodi országgyűlésnek a Habsburg-ház trónfosztását kimondó határozata

3 Károlyi 1711. április 30-án Szatmáron aláírta a Pálffyval kötött békeszerződést, amelyet a Lengyelországban maradt Rákóczi később sem ismert el. A szatmári béke a fejedelem számára is kegyelmet biztosított, azzal a feltétellel, ha hűségesküt tesz három hét leforgása alatt. A szabadság szelleméhez hű fejedelem önkéntes száműzetést vállalva 1712-ig Lengyelországban élt, majd Franciaországba hajózott, ahol 1713-tól 1717ig tartózkodott. Még ebben az évben Törökországba érkezett, majd Rodostóban kíséretével együtt végleges otthonra talált, itt élt 1720-tól haláláig, 1735. április 8-ig. A fejedelemhez élete végéig hű kamarása Mikes Kelemen az alábbi szavakkal írt Rákóczi távozásáról: „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem lész a paradicsomban…”

A gyulafehérvári országgyűlésen 1704-ben Erdély fejedelmévé választották, 1705-ben a szécsényi országgyűlés Magyarország vezérlő fejedelme címet adományozott neki. Az ónodi országgyűlésen 1707ben kimondták a Habsburg ház trónfosztását. A hadi helyzet 1710-re egyre kritikusabbá vált, Rákóczi hadserege az ország területének nagy részét feladva, a kiindulási pontra, a Rákóczi-birtokokra vonult vissza.

Rákóczi a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a spanyol örökösödési háborút lezáró európai békekötésig ki kell tartani. 1711. év elején Vaján találkozott Pálffy János császári generálissal, akivel megegyezett a tárgyalások folytatásáról. A fejedelem február végén Lengyelországba utazott, Károlyi Sándort bízta meg serege főparancsnokságával és a Habsburgokkal folytatott tárgyalások képviseletével.

Bibliás Rákócziak

BIBLIÁS RÁKÓCZIAK ŐRÁLLÓ ERDÉLYI FEJEDELMEK Isten előtt megálló II. Rákóczi Ferenc 1 II. Rákóczi Ferenc a magyar barokk kori líra kiemelkedő alakja. Száműzetésének idején vetette papira legtöbb alkotását. Megírta az Emlékiratok (Mémoires du prince Francois II. Rákóczi, 1717) című művét, amelyben a Szabadságharc eseményeit évek szerinti felosztásban ismerteti. Rákóczi művei többségükben kéziratban maradtak fenn: Fohászai (k.1720), a Mózes öt könyvéhez kapcsolódó Meditációi (1721-1731), ai számára írt Politikai és erkölcsi végrendelete (1722).

Az Egy bűnös vallomásai, ismertebb nevén Vallomások (Confessio peccatoris ) több éven át készült, az első részt még Franciaországban írta meg, könyvét végül Törökországban fejezte be. Isten megtartó kegyelme iránti hálával és őszinte bűnbánattal ismerteti életének eseményeit, nehéz pillanatait az Úr előtt a Vallomások lapjain. II. Rákóczi Ferenc művében feltárja lelki fejlődésének rezdüléseit.

A Káldi-féle Biblia

3 A bécsújhelyi fogsága idején érdeklődése a Biblia

2 Ifjúkorában

a jezsuita rend szerinti tanítás határozta meg vallásos szemléletét:„Had merjem, Uram, Teneked elpanaszolni, hogy sok rosszat tettem…mivel nem oktattak a valódi kegyességre. Olvasmányok helyébe imádságoskönyvecskéket adtak nekem, amelyeket – hiszen tudod- szorgalmasan elolvastam,…én Jézusom, mint arra megválasztott, az elém szabott hivatalos teendőkben szorgalmasan gyakoroltam magamat, de nem táplálta lelkemet a Te Igéd olvasása. Igaz, hogy a kongregációkban néha a Te követésedről is olvastak fel értekezéseket, de meg nem magyarázták; értetem a betűt, de nem ismertem szellemet;…”

ószövetségi könyvei felé fordul: „Olvastam fogságom vége felé a Szentírást, inkább a kíváncsiságtól hajtva, mint lelki eledelre vágyva, mert azt hittem, az ultramontánok általánossá vált tanítási elve szerint, hogy annak vizsgálása és a róla való elmélkedés nem szükséges; mert közönségesen eltiltják a híveket attól, és azért nem is olvastam soha annak előtte, és akkor is csak felületesen forgattam az Ótestamentom könyveit, amelyek kíváncsi vizsgálódásokra vezettek engem; ….”

A száműzetésben élő Rákóczi imádságos szívvel Isten elé vitte a fejedelemsége idején elkövetett bűneit:„...A Te megmérhetetlen irgalmadra bízom magamat, tettemmel együtt, mert ez az egyedüli és egyetlen, melyet mint fejedelemkori tettemet éltem minden napján szánni és bánni fogok. Szabadíts meg, Uram, engemet a vértől és a nem hozzám illőktől, tisztíts meg; fogadd el mindennap könyörgéseimet, fogadd el böjtölésemet, amelyet én ezen homályos és kétséget ébresztő cselekedetem felismerésének ideje óta, annak jóvátételéért megfogadtam”

Bibliás Rákócziak