Holland-Magyar Református Kapcsolatok története

Holland-Magyar Nederlandse-Hongaarse Református Kapcsolatok Gereformeerde Relaties

A Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközség kiállítása kiállítás anyagát összeállította: Millisits Máté művelődéstörténész (a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke)

szakmai referens: Millisits-Szilágyi Erzsébet grafikus designer Kelemen Gábor

A kiállítás a Reformáció Emlékbizottság és a Budapesti Városvédő Egyesület támogatásával jött létre

Holland-Magyar Református Kapcsolatok

Apáczai Csere János A magyar református diákok a XVI. században elsősorban a lutheri reformáció városában, Wittenbergben, majd 1590-től a német helvét irányú protestantizmus központjában Heidelbergben tanultak tovább. A Katolikus Liga katonái 1622-ben feldúlták a kálvinista egyetemi várost, ahol ezután három évtizeden keresztül a felsőfokú oktatás szünetelt. A peregrinusoknak nevezett vándordiákok, akik református szellemű egyetemeken kívántak tanulni ezt követően a Hollandia városaibanFraneker, Groningen, Harderwijk, Leiden, Utrechtrészesültek megfelelő képzésben.

A hollandiai peregrináció kiemelt személyisége volt Apáczai Csere János polihisztor, a református teológia doktora.

Tehetséges diákjaival külön is foglalkozott, köztük a későbbi erdélyi kancellárral Bethlen Miklóssal (16421716) , aki az 1659-ben hosszabb betegség után elhunyt fiatal tanáráról az önéletírásában a következőket írta : „…én Apáczait mint atyámat, úgy tartottam, szerettem, becsültem, s emlékezetét ma is becsülöm. A szörnyű tanulás, és az Isten háza és közönséges jó miatt való buzgó szorgalmatoskodás betegíté száraz betegsébe, melyben is semmit sem kedvezvén az erős lélek az erőtlen testnek, ki kellett menni belőle, úgy tetszik ultima die anni 1659.”

Apáczai Csere János 1625. június 10-én született a délerdélyi Apácán. Középfokú tanulmányait 1643-ban kezdte el Kolozsváron, majd 1644 és 1648 között Gyulafehérváron a református kollégiumban folytatta. Kivételes tehetségének és szorgalmának köszönhetően, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Geleji Katona István támogatásával Hollandiában képezhette tovább magát.

Németalföldön Apáczai a karteziánus eszmék követőjévé vált. Ez a filozófiai irányzat René Descartes (1596 – 1650) nyomán, a racionális, mindent az észserűség alapján magyarázó gondolkodás jelentőségét hangsúlyozta.

Apáczai Csere János Utrechtben barátságot kötött Komáromi Csipkés György (l628-1678), református lelkésszel, a későbbi kiváló bibliafordítóval. Ebben a városában ismerkedett meg Aletta van der Maettel, akivel 1651-ben összeházasodott.

Tanulmányai lezárásaként a harderwijki egyetemen még ebben az évben, az intézmény történetében elsőként teológiai doktori címet szerzett. Apáczai a Magyar Enciklopédia című művét 1653-ban készítette el, amelyben a XVII. század első felének tudományos eredményeit gyűjtötte össze. Ezt követően visszatért szülőföldjére, előbb Gyulafehérváron, majd 1656-tól Kolozsváron adta át a külföldön megszerzett tudást a református kollégium diákjainak. Igazgatói székfoglaló beszédét Kolozsváron 1656. november 20-án –„Az iskolák felettébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól” címmel tartotta meg. Értekezésében kiemelte a nyomdák hiányát Erdélyben, a magyar nyelvű könyvek és az iskolák fontosságát.

Beszédében a reformáció kezdetét is az egyetem alapításokkal hozta kapcsolatba: „Végül ki ne tudná, hogy atyáink korában Isten a reformáció nagy művét is csak akkor indította el, miután szerencsés kimenetelét előkészítette iskolák és akadémiák tanítómunkájával. …Előbb Frigyes választófejedelem 1502-ben felállította a wittenbergi akadémiát, s alig 15 évvel később onnan lobogtatta föl Luther az egész világnak a reformáció fáklyáját.” Apáczai a Kolozsvári Református Kollégiumban jogot, teológiát és a természettudomány tantárgyait oktatta.

.

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Holland-Magyar Református Kapcsolatok

de Ruyter, Hollandia hőse a gályarabok kiszabadítója 1

Michiel Adriaenszoon néven született 1607. március 24-én egy fontos holland kikötővárosban, Vlissingenben. Édesapja előbb matróz, majd sörkihordó fizikai munkásként dolgozott. Michiel tizenkét testvér közül negyedikként volt az első, aki életben is maradt, mivel ebben az időben Hollandiában is jellemző volt a magas fokú gyermekhalandóság.

Az ifjú Michiel figyelmét a tanulás nem kötötte le, nyughatatlan magatartása miatt eltanácsolták az iskolából, már tizenegy éves korában így elkezdett dolgozni, heti hat garasért egy kötélverő mesternél. A műhelyben nem maradt sokáig, Lampsins kereskedőház hajójára szegődött matrózinasként, itt négy évig szolgált. Közben 1621-ben beállt a holland hadseregbe, ahol a tüzérekhez, majd a muskétásokhoz került.

Tizenöt éves korában a spanyolok által ostromolt szülővárosa védelmében vett részt. A Lampsins kereskedőház dublini képviselője lett 1631-ben, ebben az évben feleségül vette Maayke Velderst, aki kislányuk születése közben meghalt. A gyermeke csak három héttel élte túl édesanyját. A tragédia után Michiel elszegődött egy bálnavadász hajóra kormányosnak. 1635-ben vette fel a Ruyter ragadvány nevet, a ruiter szó hollandul lovast jelent. Ugyanebben az évben újranősül, Neeltje Engelsdochterrel kötött házasságából öt gyermeke született. Két évvel később a Lampsins megbízásából kapitányként a társaság kereskedelmi hajóit védelmezte. De Ruyter szerényen, takarékosan élt, nagy hozzáértéssel fokozatosan gyarapította vagyonát. 1643-ra saját hajót tudott vásárolni, amelyet Salamendernek nevezett el, kereskedőként saját vállalkozásba fogott, a fél világot bejárta.

1650-ben elhunyt második felesége, de egy éven belül újra nősült és elvette Anettje van Geldert, egy vlissingeni hajóskapitány özvegyét. Ebből a házasságból még két lánya született.

2

Az angolok 1651-ben meghozták a hollandok számára nagy csapást jelentő hajózási törvényt, amelynek következtében kitört az angol-holland háború. De Ruytert felkérték, hogy vegyen részt hazája hadiflottájának irányításában, majd 1655től flottaparancsnok-helyettes lett, és családjával Amszterdamba költözött. Az 1654-ig tartó angolholland háborút követően Ruyter a holland érdekeket védve számtalan alkalommal vett részt történelmet formáló tengeri csatákban.

Az 1655 és 1660 között vívott északi háborúban a dánokat támogatva a svédeket legyőzte. III. Frigyes dán király 1660-ban nemességet adományozott részére. Az 1665-től 1667-ig tartó második angol-holland háborúban De Ruyter lett a holland flotta főparancsnoka. Élete utolsó küldetése Spanyolország szövetségeseként a francia flottával való összecsapás volt. Ezt megelőzően 1676. február 11-én Ruyter admirális flottája horgonyt vetett Nápoly előtt. Határozottságának és diplomáciai érzékének köszönhetően sikerült elérnie, hogy a nápolyi alkirály szabadon bocsátsa a magyar protestáns gályarab prédikátorokat. Eendracht nevű hajóján nagy örömmel fogadta Ruyter a megmentett lelkészeket és a következő híresé vált mondattal válaszolt a köszönő szavakra: „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam."

3

Gályarabok emlékoszlopa Debrecenben

Michiel de Ruyter 1676. április 22-én Messinánál a franciákkal vívott csatában hajója parancsnoki hídján állva irányította az ütközetet, amikor egy ágyúgolyó mindkét lábán megsebesítette. A parancsnoki hídról a fedélzetre zuhant és fejét is sérülés érte. Egy heti szenvedés után 1676. április 29-én hunyt el. Halála előtt lelkipásztorának a következő bizonyságtevő szavakat mondta: „Ez a silány test nem jelent semmit, ha a lelkemet m e g t a r t j a a z Ú r. A z é n f á j d a l m a m s e m m i , összehasonlítva azzal a fájdalommal és gyalázattal, melyet a mi Megváltónk ártatlanul szenvedett, hogy bennünket az örökké tartó kínoktól megszabadítson".

Ruyter admirális testét bebalzsamozták, és akadályokkal teli tengeri út után 1677. március 18-án Amsterdamban temették el.

.

Ruyter temetési menete 1677

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Holland-Magyar Református Kapcsolatok

A protestáns gályarabok és de Ruyter admirális emlékezete Az 1670-es évek a magyar protestáns egyházak életében a próbatétel éveit jelentették. A magyarországi ellenreformáció idején, 1674. március 5-én több mint hétszáz protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé, és mintegy háromszáz pap, tanító jelent meg a tárgyaláson.

A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket, s egyben követelte „bűneik” beismerését és áttérésüket a katolikus hitre.

Séllyei István, a Dunántúli Református Egyházkerület superintendense (püspöke) a tárgyaláson a következő szavakkal védekezett: „mi ártatlanok vagyunk, ha pedig a mi ártatlanságunkban elnyomattatunk, békességes tűrőknek kell lennünk … lehetetlen, hogy mi egynéhányan eladnók vallásunknak és országunknak szabadságát, melyet a mi eleink sok vérek hullásával kerestek, elviselhetetlen iga alá vetvén mind eklézsiánkat, mind országunkat.”

A gályarabok kiszabadítójára emlékeznek

A beidézett prédikátorok közül a legállhatatosabbakat, akik semmifajta megalkuvásra nem voltak készek, kisebb csoportokban várbörtönökbe vitték, majd több mint negyven papot Nápolyba hurcoltak, akik közül csak harminckettő maradt életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban.

Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül a holland Michiel de Ruyter admirálisnak sikerült 1676. február 11-én.

A gályarabok kiszabadítására egész Európa felfigyelt, pár év alatt több, gazdagon illusztrált könyv jelent meg a hithősök megpróbáltatásairól.

E könyvek alapjául az egyik gályarab, Kocsi Csergő Bálint Narratio brevis de oppressa libertate ecclesiarum Hungaricarum (Rövid elbeszélés a magyarországi egyházak elnyomatásáról) című, hosszú időn át csak másolatban elterjedt kézirata szolgált. Bod Péter (1712-1769), a neves erdélyi egyháztörténet-író a latin nyelvű kéziratot lefordította és kiegészítette. Műve 1738-ban jelent meg „Kősziklán épült ház ostroma” címmel.

A XIX. század végén a protestáns identitástudat erősítése céljából megélénkült a gályarabok iránti érdeklődés, amely során elterjedt a „Térj magadhoz, drága Sion” kezdetű ének. Zenéjét Luttenberger Tihanyi Ágost 1890-ben szerezte, szövegét Pauli Joachim (1636–1708) műve után Jeszenszky Károly mezőberényi evangélikus lelkész írta ugyanebben az évben.

A XX. században a protestáns énekeskönyvekbe kerülve a zenemű gyakran használt hiterősítő énekként szerepelt és szerepel a mai napig.

"A gályarabok mártíriuma olyan óriási erkölcsi tőkéje volt egyházunknak, hogy két és félszáz esztendőn keresztül éltünk belőle, mint valami csodálatos kenyérből. Ha nem vigyázunk elfogy a kenyér.

Az egyházat a mártírok csak egyetlenegy úton tudják megtartani: ha követőket támasztanak."

Ravasz László

Magyar földön a gályarabokra emlékezve Debrecenben, a Nagytemplom mögötti téren, 1895-ben emeltek elsőként köztéri emlékművet Hegyi Mihályné adományából.

Hollandiában 1907-ben, Michiel de Ruyter admirális születésének háromszázadik évfordulóján látványos ünnepségeket szerveztek. A Magyarországi Református Egyház Konventje ezüstből készített koszorút küldött az admirális Amszterdamban található sírjára.

A gályarabok kiszabadításának kétszázhatvanadik évfordulója alkalmával, a központi Kálvin-ünnepség keretében 1936. május 6-án a Magyarországi Református Egyház zsinati székházában a megpróbáltatásban résztvevő lelkészek neveit ismertető emléktáblát avattak fel. Magyarországi látogatása során, 1991-ben, II. János Pál pápa a debreceni református Nagytemplomban tartott ökumenikus istentiszteletet követően, a kiengesztelés jeleként, megkoszorúzta a gályarabok emlékművét.

.

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Holland-Magyar Református Kapcsolatok

Misztótfalusi Kis Miklós „Aranyas Bibliája”

Károlyi Gáspár (1535-1591) gönci espereslelkipásztor által magyar nyelvre lefordított teljes Szentírást 1589. február 18. és 1590. július 20. között nyomtatták ki Vizsolyban, a lengyel származású Mankovits Bálint irányításával. A nyomdász nyelvi hiányosságai miatt, szükségszerűen, a „Szent Könyv előállításakor”, kisebb és nagyobb hibák keletkeztek a magyarra átültetett szövegben. Szenci Molnár Albert (15741634) a legszükségesebb javításokat elvégezte a Károlyi-Biblia következő két újrakiadásakor, amely előbb 1608-ban Hanauban, majd 1612-ben Openheimben jelent meg, a Vizsolyi Biblia 800 körüli példányszámánál, majd kétszer akkora mennyiségben, 1500 - 1500 példányban. A XVII. század középső időszaka nem kedvezett a magyar nyelvű protestáns bibliakiadásoknak. A KárolyiBiblia negyedik kiadása Amsterdamban 1645-ben jelent meg, amelyben a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt a holland nyomdász, Johann Jansson számos hibát vétett, így ebben a kiadásban az előzőekhez képest több „javítanivaló maradt”.

A nyelvészetileg és fordítástechnikailag is helyes magyar nyelvű Biblia előállítása céljából érkezett Erdélyből Hollandiába Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702). A fiatal nagyenyedi tanárt az erdélyi református püspök küldte ki, hogy egy új, szakszerű Biblia nyomtatását irányítsa. Misztótfalusi Németalföldön előbb több holland nyomdász családnál kitanulta a könyvnyomtatáshoz kapcsolódó mesterségek korabeli „technikai fogásait” . Pár éven belül az erdélyi fiatalember lett Hollandia egyik legkeresettebb nyomdásza, akitől még XI. Ince pápa is rendelt nyomtatványt.

Misztótfalusi 1685-re elkészítette el az aranyozott lapszélű „Aranyas Bibliáját”, amelybe az addigi öt magyar református bibliakiadás hiányosságait igazította ki.

Az Aranyas Biblia kiadásáért az 1689-ben szülőföldjére visszatelepült Misztótfalusi Kis Miklós sok támadást kellett átélnie. Az őt ért igazságtalan vádakra a „Maga mentsége” című írásával felelt 1698-ban.

Az erdélyi református egyház vezető személyiségei az ebben az évben tartott a Nagyenyedi Zsinaton hivatalosan is állást foglaltak a vitás kérdésben, Misztótfalusi Kis Miklós további munkásságának folytatását a következő feltételekhez kötötték: „Consensus nélkül ő kegyelme könyveket ne nyomtasson, ha mikor nyomtat, semmit bennek propria authoritate (önhatalmulag), ne változtasson.”

Az átélt nehézségek megviselték szervezetét, hosszan tartó betegség után 1702-ben Kolozsvárott elhunyt. A Romániai Magyar Református Egyház 1998-ban zsinati határozatban a következő szavakkal emlékezett meg az „Aranyas Biblia” kinyomtatójáról : „Misztótfalusi Kis Miklós páratlan hitbeli és erkölcsi erejét bizonyítja az ARANYAS BIBLIA önerőből való kinyomtatása. E művet Egyházunk a magyar protestáns vallási irodalom és egész magyar könyvkultúra évszázadokra utat mutató alkotásaként, a korabeli európai nyomdászat remekműveként tartja számon. Népe és Anyaszentegyháza iránt tanúsított hűsége, szolgálata, egész áldozatos élete Misztótfalusi Kis Miklóst méltóvá teszi arra, hogy hitünk és népünk hőseinek sorában emlegessük.”

Misztótfalusi Kis Miklós sírja a Házsongárdi temetőben

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Holland-Magyar Református Kapcsolatok

Bod Péter

a fáklyavivő, Misztótfalusi életművének folytatója

1 Bod Péter református lelkész, egyház- és irodalomtörténész a Kovászna megyei Felsőcsernáton született 1712. február 22-én, 1724-től a Nagyenyedi Református Kollégiumban tanult, majd az alma materében 1736-tól könyvtáros, 1737-től segédtanár lett.

Könyvtárosként készítette el Kocsi Csergő Bálint latinul írt művének fordítását, amely a magyar gályarabok 1674-1676 közötti szenvedéstörténetét foglalta össze „Narratio brevis de oppresa libertate" címmel. Bod Péter a tartalomjegyzékkel és a református egyházat a nehéz időkben is támogató családok névjegyzékével kiegészített fordításának a „Kősziklán épült ház ostroma" címet adta. Ezt a munkáját pártfogójának, gróf Teleki Józsefné gróf Bethlen Katának (1700-1759) ajánlotta. A mű azonban nyomtatásban csak több mint száz évvel később, 1866-ban jelent meg, addig kéziratos másolatok útján terjedt.

Árva Bethlen Kata által ajándékozott úrvacsorai óntányér.

Bod Péter olthévizi lelkészi szolgálata idején használta.

3 A következő évben a Magyarigeni Református Egyházközség hívta meg papjának, ahol, élete végéig, 1769-ig szolgált. A svájci Bázelben 1760ben nyomtatták ki „Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza állapotjának, és világ kezdetétül fogva a jelen való idöig sokféle változatának rövid historiája"című művét, amely az első magyar nyelven írt protestáns egyháztörténet. Majd 1765-ben az értékes latin nyelvű kéziratát a „Historia hungarorum ecclesiastica" című magyar egyháztörténetét Hollandiába juttatta el kiadás céljából. A művet azonban csak több mint százhúsz évvel később nyomtatták ki. Három kötetben jelent meg Leidenben 1888-1890 között. A főművének tekinthető „Magyar Athenas", az első magyar nyelvű írói lexikon 1766-ban jelent meg. Bod Péter a Nagyenyedi Kollégium könyvtárában kéziratban megtalálta Pápai Páris Ferenc (1649-1716) Misztótfalusi Kis Miklós temetésén elmondott beszédét, amelyet tisztelete jeleként 1767-ben „Erdélyi Féniks” címmel adott ki.

Diplomaosztó a leideni egyetemen 1650 körül

2 A jeles XVII. századi „elődök" példáját köv etv e Bod Pét er hol lan dia i tan ulmányútra indult, 1740. augusztus 6-án iratkozott be a leideni egyetemre, ahol három éven át tanult. Hazatérése után gróf Bethlen Kata (vagy Árva Bethlen Kata, aho gy ma gát má sod szo ri me göz vegyülése után nevezte) udvari papja lett Olth éviz en. Ugy anit t a hely ség lelk ipásztori tisztét is betöltötte. Bod Péter irod alm i mu nká ssá ga Bet hle n Kat a könyvtárának a „Nagy Bibliotékának" a feld olg ozá sáv al kez dőd ött, me lyne k katalógusát háromszor is elkészítette.

Olthévizen írta első művét a „Szentírás érte lmé re vez érlő mag yar leks ikon "-t, amely 1746-ban jelent meg. Ezt követte a „Szent Bibliának historiája" című munkája 1748-ban.

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Bod Péter, a tudós lelkipásztor

Holland-Magyar Református Kapcsolatok Abraham Kuyper

A történelmi kálvinizmus kiemelkedő képviselői

Sebestyén Jenő Abraham Kuyper 1916-ban járt Magyarországon, ahol lányai fél éven át gyógyító szolgálatban vettek az első világháborúban megsérült katonák között.

Kuyper gondolatainak hatása az I. világháború utáni évtizedekben terjedt el és vált igen jelentőssé a magyar református teológiában, elsősorban Sebestyén Jenő (1884-1950) teológia tanár révén. A kuyperi tanokat, amelyeket Hollandiában neokálvinizmusnak neveztek, Magyarországon történelmi kálvinizmus elnevezéssel illettek. Sebestyén Jenő a Magyar Kálvinizmus című újságban a következőképen foglalta össze 1938-ban e tanítás lényegét: „Történelmi kálvinizmus alatt értjük azt a vallási, theologiai és világnézeti gondolkodást, amely a református keresztyén egyház négy évszázad alatt egységesen kialakult hamisítatlan elvei és tiszta hitvallásai alapján állva értelmezi a keresztyénség és a keresztyén egyház lényegét, s a maga elveit nemcsak a szorosan vett egyházi életben kívánja alkalmazni, hanem az Isten dicsősége szolgálatának és a Krisztus királysága diadalra jutásának nagy elvétől és vágyától vezéreltetve az emberi élet minden területén is…”

A holland református egyház kiemelkedő teológusa Abraham Kuyper (1837-1920), felsőfokú tanulmányait 1850-es évek második felében végezte a leideni egyetemen teológia- filozófia szakán.

Doktori értekezésének írása közben kezdett először mélyebben foglalkozni Kálvin János tanításával.

Fokozatosan a „genfi reformátor lelkes hívévé” vált, és teljes meggyőződéssel vallotta, hogy egyedül csak a kálvini elvek biztosítják a református egyház megújulását. Lelkipásztori szolgálatot végzett 1863tól Beesdben, 1867-től Utrechtben, 1870-től Amsterdamban. Utrechtben 1867-ben elindította mozgalmát az egyházfegyelem visszaállításáért és az egyháztagság hitvallásos alapon való újjászervezéséért. Elve mellett kiállva heves egyházpolitikai harcokba keveredett, aminek következtében szembekerült egyházi feletteseivel.

Végül 1886-ban kiválva a hivatalos holland református egyházból, a Hervormde Kerkből, egy új, a református hitvallásokhoz ragaszkodó egyházat szervezett, amely a „Nederduitsch Gereformeerde Kerk” nevet kapta. Kuyper a közélet téren is fontos megbízatásokat vállalt. Megindította 1871-ben a De Heraut című egyházi hetilapot, 1872-ben pedig a De Standaard című napilapot, amelynek mintegy fél századon át főszerkesztői munkáját is végezte.

Sajtótermékei által felvetett egyházi és társadalmi kérdésekre a kálvini elvekből levezett válaszokat adta.

Sebestyén Jenő Kuyper céljáról

Protestáns Szemle 1916

Abraham Kuyper az egész társadalmat érintő, átfogó elvi programot dolgozott ki, és 1873-ban országos pártot hozott létre. A következő évben 1874-ben országgyűlési képviselőnek választották. Hollandia miniszterelnöke volt 1901 és 1905 között, majd haláláig államminiszterként dolgozott. Egész munkássága során szívügyének érezte az ifjúság református szellemben történő nevelését.

Megszervezte a Bibliás Iskolák Unióját, amelynek segítségével számos református iskolát állítottak fel Hollandia számos városában. A felsőoktatás szintjén 1878-ban megszervezte a Református Alapon Álló Főiskola Egyesületet, melynek segítségével 1880ban Amsterdamban megnyitotta a református „Szabad Egyetemet”, amely független volt az egyháztól és az államtól is. Az intézményben 1880 és 1901 között a teológiai és a filozófiai tanszéken is tanított.

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Holland-Magyar Református Kapcsolatok

1920-1930 között

28 563 gyermek jutott ki Hollandiába.

Holland segítség a nélkülöző gyermekeknek

1A holland reformátusok az első világháború befejezése után nem sokkal felfigyeltek a Magyarországon nélkülöző gyermekek nehéz sorsára. Johanna H. Kuyper 1920. január 24-én a De Standaard-ban „Ínség Magyarországon" című cikkében a következő szavakkal hívta fel az olvasók figyelmét a magyarok megsegítésére: „Egy Comité alakult az elesett magyar gyermekek Hollandiába hozatalára. Ehhez azonban elsősorban pénz szükséges és másodsorban családok, akik ezeket a gyermekeket, legalább két hónapra, ingyen vendégül látják. Várjuk azoknak a családoknak a címét, akik magyar gyermekeket szeretnének befogadni, pontosan megjelölve, hogy leginkább milyen gyermeket szeretnének (nemre, életkorra, vallásra, helyzetre való tekintettel) és, hogy esetleg a ruházatról is tudnának-e gondoskodni.” Hollandiában intézték a fogadást, elhelyezést, Magyarországon a toborozást, a szülők tájékoztatását. Az első gyermekvonat 1920.február 10én 260 lánnyal és 340 fiúval indult el.

Kuyper testvérek

3 Gyermekétkeztetés A gyermeküdültetés mellett szélesebb körű segítségnyújtást jelentett hazánkban, a holland támogatással működtetett melegkonyhák üzemeltetése.

Hágában Kuyper Katalin kezdeményezésére 1920 közepén Református Gyermekétkeztetési Akció elnevezésű bizottság alakult, amely vállalta napi 1000 gyerek ellátását. Egyetlen kikötése csak az volt, hogy a gyermekeket valláserkölcsi nevelésben is részesíteni kell.

1920 telén Budapesten és a főváros környéki elővárosokban 15 helyen elindulhatott a rászoruló gyermekek ebéddel, uzsonnával ellátása, valamint az étkezések között fűtött napközi otthonokban vasárnapi iskola módjára a vallásos nevelés.

Az étkezés lehetőségét biztosították a református egyházközségeknél, így a fasori, a kőbányai, az angyalföldi új missziós területen, ahol éppen akkor folyt a gyülekezet szervezése, a külső-ferencvárosi új missziói körben és Erzsébetfalván száz; a külső lipótvárosi új missziói körben, a Bethesda kórház egyik helyiségében, Újpesten, Óbudán, Rákosligeten, Kispesten Wekerle-telep és Rákosszentmihályon ötven; Pestújhelyen hetvenöt, a budai egyházrészben, Kelenföldön huszonöt gyermeket láttak el. Három év alatt 1920 és 1923 között összesen 6674-en részesültek holland étkeztetésben.

A segítségnyújtás befejezéséhez kapcsolódó hálaadóünnepséget 1923. május 15-én tartották a Budapesti Református Teológiai Akadémia Ráday utcai épületében.

A holland vendégeket Ravasz László püspök üdvözölte és köszönetet mondott három évi áldozatos segítségükért.

Vöröskeresztes vonat vitte Hollandiába magyar gyerekeket

2

Hollandiában a szállás és az étkezés mellett a magyar nyelv ápolását sem hanyagolták el. Kezdetben magyar gyermekkönyvtárakat alapítottak, majd magyar iskolákat indítottak. 1920 és 1926 között összesen több mint kétszáz magyar tanítónő dolgozott, akik a tanítás mellett folyamatosan látogatták tanítványaikat és segítettek a szülők és nevelőszülők közötti levelezés fordításában. 1926. április 17én ünnepélyes keretek között indították útjának a századik vonatot. Az Országos Gyermekvédő Liga gyermekmentő és külföldi üdültetései akciójának kimutatása szerint 1920-1930 között 28 563 gyermek jutott ki Hollandiába.

Magyar gyerekek a hollandiai pályaudvaron Holland nevelőszülők magyarországi látogatása

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Holland-Magyar Református Kapcsolatok

1926

Julianna, a bibliás iskola 1

2

A Julianna Iskolában a nevelés legmeghatározóbb eleme a Bibliához ragaszkodó tanítás lett, a holland református iskolák mintájára. E szerint a tanintézmény a protestáns köznyelvben bibliás iskola elnevezést kapta. Az épületet hamar kinőtte az iskola, így szükségessé vált a bővítése. Az iskola fennállásának 10. évfordulójára a hollandok 14.000 holland forintot küldtek, de megszabták, hogy ezt az összeget szigorúan az iskola épületének a felújítására költheti az iskolát fenntartó Budapest - Fasori Református Egyházközség.

Az iskola az 1936-os átépítés után egy emeletesből kétemeletes lett. Az I. és II. emeleten 2-2 tanterem, a földszinten egy 220 négyzetméteres tornaterem lett kialakítva, ahol gyülekezeti összejöveteleket is lehetett tartani.

Az iskola felújításához július elsején fogtak hozzá, a munkálatok október végén fejeződtek be. November 15-én újra indulhatott a tanítás. Az addigi szűk szobák helyett, tágas, világos termeket kaptak a tanulók.

Sebestyén Jenő teológiai tanár 1920-as évek közepén tett indítványa alapján egy református elemi iskola megalapítására fordították a hollandok által a magyarországi gyermekétkeztetésre adott, de fel nem használt összegeket. Az iskola helyszínéül, Budapesten a fasori református templom mögött található egyszintes épületet alakították át iskolává. A megnyitó ünnepséget 1926. szeptember 13-án tartották. A hollandok iránti hála jeleként az iskola, az akkori holland trónörökös Julianna Emma Louise Marie Wilhelmina van Oranje-Nassau, későbbi királynő nevét vette fel.

Az államosítások időszakában 1948-ban vészjósló volt a légkör az iskola számára is. Szabó Imre esperes-lelkész többször próbált az iskola érdekében eljárni. 1948 szeptemberében Ortutay Gyulát, az akkori oktatási minisztert levélben emlékeztette arra, hogy a hollandok ajándéka ez az iskola, mivel holland pénzekből jöhetett létre, így tekintsék azt történelmi fontosságú református létesítménynek, mindhiába. Az 1948/49-es tanévben az addigi Julianna Református Iskola már állami iskolaként lett számon tartva.

.

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Kuyper Katalin

Holland-Magyar Református Kapcsolatok Budapest-Wekerle-telepi Református Egyházközség templomának harangja A Budapest-Wekerle-telepi Református Egyházközség temploma 1928-ban épült, a toronyban elhelyezett két harang közül a kisebbiket Hollandiában öntötték 1933-ban.

Ezt Abraham Kuyper lánya, a magyar reformátusok őszinte szívű támogatója, Kuyper Katalin (1876-1955) ajándékozta a wekerle-telepi reformátusoknak. A nagyobbik harangot Szlezák Rafael öntőmester készítette Rákospalotán 1948-ban.

Holland támogatással épült templomok A mai Budapest területén a két világháború közötti időszakban közel harminc református templom épült, amelyek közül háromnak a megvalósulását jelentős adománnyal támogatták a holland reformátusok. A kelenföldit 1930-ban, a Pozsonyi útit 1940-ben, majd 1941-ben a csillaghegyit szentelte fel Ravasz László a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.

A XX. századi holland-magyar református kapcsolatok legintenzívebb időszakában, az 1920-as években, a budafoki és a pestújhelyi református templomot holland építész Jan Van den Deck tervezte.

Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség temploma

A képeslapok v.Csengő-Tschörner András gyűjteményéből származnak

Budapest-Pozsonyi úti Református Egyházközség temploma A mai XIII. kerület déli részén az első istentiszteletet 1921. január 8-án tartotta Fövényessy Pál Kálvin téri hitoktató lelkipásztor a Váci út 21. szám alatti iskola tornatermében. Ebben az időszakban nagy segítséget jelentett a külföldi protestáns segélyakciók adománysorozata. Kaptak pamutot és ruhaanyagot az amerikai Vöröskereszttől. Kakaót, cukrot a gyermekek számára pedig az amerikai-holland segélyező akciótól.

A holland étkeztetés 1923-ban biztosította a téli hónapokban száz szegény gyermek rendszeres táplálkozását. 1926-tól a Tutaj utcában felavatott gyülekezeti házban tartották az istentiszteleteket, majd 1932-től anyaegyházközséggé váltak.

A templom építése 1937-ben indult el, az első adományt (46 pengőt) még 1927-ben a templomépítési aranykönyv első lapján lévő bejegyzés szerint Decker Vilmos holland református lelkész adta, aki kakaót és meleg ruhát hozott a szegény külvárosi gyerekeknek. Az építkezés technikai és anyagi nehézségek ellenére 1940. december 8-ra elkészült klasszicizáló, modern stílusban.

A kelenföldi gyülekezet a Budai Református Egyházközség leányegyháza volt 1920-tól.

A gyülekezeti tagoknak Sebestyén Andor vallásoktató lelkész hirdette az Igét, kezdetben még csak vasárnap délutánonként bérelt ingatlanokban. Áldozatos munkájának köszönhetően 1926-ban megalakult a Budapest-Lágymányos-Kelenföldi Missziói Református Egyházközség. Előtte többek között 1923 őszén a holland kálvinisták meghívására hat hetet töltött Hollandiában, ahol tíz városban németül tartott előadást. A körút által így, 4000 pengőt gyűjtött a templomalapra. A szakrális épület megtervezésére Medgyaszay István építész, műegyetemi magántanárt kérték fel. Az építkezés költségeihez a gyülekezeti tagok adománya mellett több minisztérium, Budapest Székesfőváros, holland és észak-írországi református hívek is hozzájárultak.

Az 1928. szeptember 30-ai alapkőletétel után a templomot 1930. november 16-án szentelték fel.

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

Holland-Magyar Református Kapcsolatok

Csillaghegyi református templom

1 Csillaghegy, az Óbuda és Békásmegyer közötti 1941

2 1926-ban tették le a templom alapkövét.

Szántay Endre építész számos tervváltozatot készített, a templomépítés során alakult csak ki a ma látható végleges forma. 1931-re megépült az alagsori terem, 1933-ban felszentelték az ideiglenes fémállványra helyezett harangot. Közben 1932-ben az egyházmegyei átszervezés következtében Csillaghegy az Újpesti Református Egyházközség leányegyháza lesz. Önálló anyaegyházközség 1941-ben lett, ugyanabban az évben, amikor – június 29-én – Ravasz László püspök fölszentelte az elkészült templomot. A templomépítés költségeihez igen jelentős összeggel járultak hozzá a holland reformátusok is, ami részben annak köszönhető, hogy Tóth Ernő templomépítő lelkész felesége, Johanna de Boer maga is holland származású volt.

területen fekvő kerületrész a XIX. század végétől kezdett kiépülni. Az itt kialakult üdülőtelepet a XX. század elejétől egyre többen választották állandó lakóhelyül. 1910-ben nevezték el Csillaghegynek. Az ide költözött reformátusok számára a 20-as évek elejétől a tisztviselőtelepi (Szabovics, ma Ráby Mátyás út) általános iskolában tartottak istentiszteleteket.

A csillaghegyi református hívek 1925-ig a Pomázi Református Egyházközséghez tartoztak, mint szórvány egyház tagjai. 1925-ben az Óbudai Református Egyházközség fiókegyházává lettek, mert az óbudai lelkipásztor lelkesen támogatta egy református templom megépítését Csillaghegyen.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye adattára

Sz

Johanna de Boer 3 A görögkereszt alaprajzú templom pilisszentlászlói terméskőből épült. Nyugati oldalán hangsúlyos, a középkori campanilék hangulatát idéző harangtorony magaslik. A torony lábánál a dongaboltozatos előtérben emléktábla hirdeti a templomépítő lelkészek, az építész és a holland adományozók áldozatkészségét.

A templombelső és a liturgikus tér elrendezése is Szántay Endre tervei nyomán valósult meg: a liturgikus tér a déli oldalra került, valamennyi padsor a szószék felé néz. Az úrasztalát saját esküvőjének megáldására tervezte és állította fel először saját házában, 1926-ban. A liturgikus tér melletti jobb oldali falon olvasható a Miatyánk imádságának holland nyelvű, hímzett szövege. .

Nederlandse-Hongaarse Gereformeerde Relaties

1935