A csillagászat szeretetét több forrásból merítve tettem magamévá. Nagyapám maga is rajongott ezért a tudományért, és minden lehetőséget biztosított, hogy tiszta éjszakán együtt kövessük nyomon a különleges eseményeket. Az is sokat segített, hogy 1999ben a születésnapomat követő napon egy csodálatos jelenséget, napfogyatkozást is láthattam. Bár hivatásom az újságíráshoz köt, e szerelmemnek is hódolok. Olyan neves asztrofizikusok munkáját követem, mint Stephen Hawking, a vele gyakran dacoló Leonard Susskind, vagy épp Paolo Salucci professzor, a Sissa di Trieste tanára. Paolo volt az a jeles elme, aki MOOC kurzust Európában elsőként hirdetett a témában. Erre jelentkeztem én is és bár angol illetve fizikai ismereteim erősen hiányosak, a kurzust sikerrel abszolváltam. Ezt követően, ma már a termonukleáris tevékenységek, valamint a csillagok fúziója iránt kezdtem érdeklődni, noha a kurzus anyagától a “sötét anyag” kutatástól sem fordultam el. Ezért kezdtem csillagászatról elvi vonalon publikálni. E célt szolgálja a következő cikksorozat. Pongrácz Sándor kérdései: 1.
Mi
tartja
össze
csillaghalmazokat?
a
Olvastam
olyat, hogy a tejút által megkajált kis
galaxisok
csutkája
és
némelyikben még fekete lyuk is van. 2. Ha igen melyikben? A wikipédia már amennyire megbízható forrás így fogalmaz: "A
csillaghalmaz
gravitációsan
csillagok
összetartozó
csoportja. Két fő típu sa a gömbhalmaz és a nyílthalmaz, ezek számos jellemzőben eltérnek egymástól." Az általánosság e tekintetben megfelelő, a legfőbb ok a gravitáció. Hogy ez miként lehetséges? Egy csillaghalmaz esetében is érdemes megfigyelni a szerkezetet: többnyire ezek külső felhőszerű héja csillagok által ritkábban lakott, míg a mag felé haladva egyre sűrűbb, masszívabb szerkezetet mutatnak. Ilyen jellemzője a gravitációnak van. Okkal feltételezhető hát, hogy ezek közzéppontját szingularitás, szupermasszív, szuperkoncentrált