Sipos Katalin FIFA labdarúgó játékvezető

A FIFA 2023-as nemzetközi keretében négy magyar női játékvezető kapott helyet. Nagy büszkeséggel jelentjük, hogy a pécsi Sipos Katalin közülük az egyik. A civilben építőmérnök hölgy 2006 óta fújja a sípot hazai és nemzetközi mérkőzéseken, a szakma, a közönség és a játékosok legnagyobb megelégedésére.

egy hosszú folyamat, sok munkával, sok edzéssel, és még több mérkőzéssel” – mondja Katalin, aki először megyei szinten és utánpótlás meccseken bíráskodott, majd jött az országos keret férfi NB III-as és eddig egy NB II-es mérkőzéssel, női bajnokikkal, majd nemzetközi női mérkőzésekkel.

Katalin eddig

143 férfi NB III-as meccset vezetett

A LABDARÚGÁS eddig

elsősorban férfiak uralta terep volt, azonban az elmúlt időszakban ez a helyzet jelentősen megváltozott. A lelátókon is egyre több hölgyet lehet látni focimeccseken, arról nem is beszélve, hogy a női labdarúgás mind hazai, mind nemzetközi szinten hatalmas fejlődésen megy keresztül, ezzel párhuzamosan pedig a női játékvezetés szerepe is felértékelődött.

Katalinnal azzal kezdtük a beszélgetést, ami a legtöbb embert érdekli: egy fiatal hölgy miért dönt úgy, hogy labdarúgó játékvezető lesz? „Nagy álmom és célom volt, hogy élsportoló legyek, de ez sajnos nem valósult meg” – kezdi Kata a történetét. „Mivel a pályákon nem csak játékosok, hanem játékvezetők is vannak, kitalál- tam, hogy kipróbálom az utóbbit, és az egyetem mellett beiratkoztam egy alapfokú labdarúgó-játékvezetői tanfolyamra. Egyébként szerettem a labdarúgást, édesapámmal követtem a focit, jártunk meccsekre és tévében is néztünk mérkőzéseket.” Egy alap tanfolyamtól azonban rögös út vezet a FIFA-játékvezető szintig. „Ez

Első nagy, nemzetközi meccsére a mai napig nagyon jó szívvel emlékszik. „2015-ben tartalék játékvezetőként közreműködtem a női BL negyeddöntőjében egy Paris SG – Glasgow City (5-0) mecscsen, amit egyébként Gaál Gyöngyi vezetett. Óriási élmény volt, a Parc des Princes-ben több mint 10.000 néző előtt zajlott a mérkőzés.” Tavaly nyáron Katalin részt vett a női U19-es Európa Bajnokságon, ahol a nyitómérkőzést vezethette és a döntőben is szerepet kapott tartalék játékvezetőként. Ezt ugyancsak nagyon fon- tos mérföldkőnek tekinti pályafutásában, ahogy az ősszel vezetett Slavia Praha – Wolfsburg női Bajnokok Ligája csoportmérkőzést is.

Férfi és női mecscsek bírójaként adja magát a kérdés, hogy vajon a férfiakkal vagy esetleg a nőkkel nehezebb egy-egy derbin? „Mindkettőnek megvan a maga lélektana. A női mérkőzéseken fizikálisan jobban felvesszük a ritmust a játékosokkal, és könnyebben el tudjuk magunkat fogadtatni játékvezetőként. Férfi mérkőzéseken többet kell kommunikálni, de általában itt is partnerek a játékosok.” Katalin eddig 143 férfi NB III-as meccset vezetett, azaz bőven van tapasztalata a lelátói zrikákról és bekiabálásokról. „Szinte meg sem hallom ezeket, teljesen ki tudom zárni az ilyen nézőtéri megnyilvánulásokat. Jellemzően már kommunikációs szettel működünk, azaz az egyik fülemmel

Nagyon érdekes dolgot említ Katalin, amikor arról kérdezzük, hogy mennyire szigorúan bíráskodik, jellemző-e a működésére a figyelmeztető lapok gyakori használata. „Az a célom, hogy minél több sárga és piros lapot tudjak megelőzni egy-egy mérkőzésen. Tehát nem az a cél, hogy szórjam a lapokat, hanem az, hogy mindezt elkerüljem.”

Azt gondolnánk, hogy aki ideje nagy részét futballpályán tölti, az már szabadidejében nem foglalkozik focival. Kata erre is rácáfol. „Amennyiben időm engedi, természetesen nézek meccseket tévében is. A saját mérkőzéseimet viszont mindig visszanézem és elemzem.

Túl sok szabadidőm azonban nincs, hiszen a heti 6 edzés és a hétvégi mérkőzések mellett az úttervezés területén dolgozom a Ládonyi Mérnöki Kft-nél. A cég támogatásával, segítségével

Pécs első olimpiai aranyérmese

A sportnál és a hölgyeknél maradva kikerülhetetlen, hogy Tass Olgáról, Pécs első olimpiai aranyérmeséről ne ejtsünk néhány tiszteletteljes szót.

TASS OLGA 1929. március 28-án született Pécsett. Sportpályafutása a Pécsi Egyetemi Atlétikai Clubban indult, melynek 1941-től volt a tagja. 1947-től már a Testnevelési Főiskola Sport Egyesületét erősítette. 1951-től a Budapesti Honvéd, 1957-től a Budapesti Spartacus, 1959-től a Budapesti Vasas tornásza volt. 1948 és 1960 között tagja volt a magyar válogatottnak. Meghatározó szerepe volt abban, hogy az 1950-es években a magyar női tornászsportot a világ élvonalában tartották számon. 1948-ban az olimpián második lett csapatban, 1949-ben és 1951-ben a főiskolai világbajnokságon ért el ezüstérmes helyezést, ugyancsak csapatban.

Az 1956. évi Melbourne-i olimpián Bodó Andreával, Keleti Ágnessel, Kertész Alízzal, Korondi Margittal és Köteles Erzsébettel alkotta a bajnoki címet nyert magyar kéziszer csapatot.

Utolsó olimpiája az 1960-as római volt, ahol csapatban hetedik lett, ezt követően az aktív sporttól visszavonult.

1960-tól 1961-ig az Újpesti Dózsa, 1961-től 1968-ig a francia tornászválogatott edzője volt. Hazatérése után a Testnevelési Főiskola tanára, a magyar női tornászválogatott és a Vasas, majd a Budapesti Honvéd edzője lett.

Tass Olga 2020. július 10-én, 91 korában hunyt el Budapesten.